#Karantén

[the-bagira]

🤒 engem is utolért, de mégse ezt nyírt ki 🧪 olyan volt, mint egy házi labor

[turistakrem]

Japán első nap (az igazi)

Előrebocsátom, hogy teljesen zavarba hoz az érdeklődésetek. Ezt a blogot annak a 8 embernek kezdtem el írni 10 éve, akik folyamatosan érdeklődtek az utazásaimról azért, hogy ne kelljen 8-szor leírni ugyanazt. Tegnap óta viszont 100-zal több a követők száma - kicsit bénító így írni, de egye fene, folytassuk.

Ott tartottam, hogy a későbbi géppel késve indultunk Sanghajból és a leszállás után jött a határellenőrzés, szalagok között S alakban kanyarogva. Volt időm, megszámoltam: 90 emberből állt egy sor és 11 sorban kanyarogtunk és mosolyogtunk össze ugyanazokkal, egyre kevésbé őszinte mosollyal. Nagyon gyorsan és hatékonyan dolgoztak a határőrök, de így is másfél óráig tartott, amíg megkaptam a pecsétet az útlevélbe. Aztán még egy online kitöltendő vám-deklaráció várt, de az már ment percek alatt.

A történetem megértéséhez szükséges némi személyes szálat is megpendítenem. A felnőtt, huszonéves gyerekemhez jöttem, aki 5 éve, 2019 nyarán jött ki szerencsét próbálni. Már 2020 tavaszára megvolt a jegyem, de a covid hamarabb ideért és a japánok voltak azok, akik a leghosszabb ideig tartották fent a karantént - a történelmüket ismerve talán még élvezték is, hogy nem jöttek be külföldiek. A karantén 2022 novemberi feloldásával aztán lettek más, személyes bajok, amik akadályozták a kijutásomat, de most eljött végre az idő. Szóval, ha kérdezné valaki, hogy “mibű” - hát a gyerekem iránti szeretetbű, abbó.

Az 5 év utáni viszontlátás jelenetét ugorjuk is át, az nagyon személyes és nem vagyok író, hogy bármit is tudjak érzékeltetni az eseményből, csak játsszátok le a fejetekben.

Sajnos a “későbbi géppel jöttem, na und” -tétel Tokióban nem így megy. A világ legnagyobb városában éjfél után nincs tömegközlekedés a reptér és a város között. Mondom: nincs. Niente. Keine. A következő alternatíva kínálkozott: megvárjuk az első vonatot 5.30 körül vagy kifizetjük életem legpofátlanabb taxiszámláját. Osztottam-szoroztam és az jött ki, hogyha most nem megyünk haza kialudni magam, akkor még egy nap el lesz cseszve, de minimum a délelőtt. Szóval vettem egy nagy levegőt és rányomtam az Uber “megrendelem” gombjára és máris több, mint egy heti minimálbérrel lett könnyebb a kártyám. De éjjel 2-re már ágyban voltunk, hogy 9-től nyakunkba vehessük a várost.

Ez itt az kilátás az erkényről éjjel.

Reggeli után első utunk egy nénihez vezetett, akinek ajándékot hoztam, aki egyidős az anyukámmal. Ismeretlenül és ellentételezés nélkül segítette a fiamat az elmúlt időben jó tanácsokkal, ismeretségekkel, ajánlásokkal. A néni veje magyar, nagyon szeretik egymást, ezért van egyfajta pozitív attitűdje a magyarok iránt. A fiam pedig tisztelettudó és figyelmes - szóval kölcsönösen hasznos barátság lett közöttük.

Ültünk, beszélgettünk, kiderült, hogy mérnök vagyok - erre a néni fogta a telefonját és áthívta egy mérnök ismerősét. Aztán kiderült, hogy tudok németül: a néni fogta a telefonját és áthívta a barátnőjét, aki tudott németül, hogy gyakorolhassa a németet. Az én szívem tényleg csordultig telt szeretettel a néni iránt, aki olyan volt, mint a kisgyerek, aki előveszi megmutatni minden játékát a vendégeknek.

A történet azonban váratlan fordulatot vett, ugyanis a németül tudó néni egy 89 éves egykori operaénekes volt, aki Bécsben végzett és gyakorlatilag az összes német operaszínpadon megfordult, dolgozott Karajannal, dolgozott Patrice Chéreau-val - szóval teljesen leolvadtam tőle. Kifejezetten választékosan beszélt németül és olyan sztorijai voltak… Egy kicsit már kínos volt, ahogy egymásba feledkeztünk, a fiamnak és a barát-néninek kellett jelezni, hogy most már menjünk, mert más kalandok is várnak Tokióban.

A közlekedés - csodálatos. Vasárnap volt, nem utaztak sokan, amit Budapesten már egy közepesen zsúfolt időszaknak mondanék. Ülőhely nincs és mozgatni kell az állókat le- és felszállásnál, viszont még nem voltak fehér kesztyűs tolóemberek a peronon. Apropó peron: zöld festéssel jelzik, hogy hol várakozhatsz a szerelvényre, hogy a kiszállók gyorsan el tudják hagyni a peront. A beszállni akarók az ajtó jobb- és baloldalán felsorakoznak(!) a zöld festésen és ütemesen beszállnak, miután a kiszállók távoztak az ajtóval szembeni piros sávon. Fillérekből megvan és tökéletes.

A Meiji Jingu volt az első dolog, amit Japánban megnéztem. Ez ugye a sintoista főszentély, ahol maga a Meiji császár mutatta be az áldozatokat az Égnek. Ezt már százszor láttam képeken, szóval nem borított meg. Viszont. Amekkora mákom van, a szentély parkjához tartozik egy írisz-kert, ami ritkán virágzik, de akkor nagyon. És hát nagyon virágzott, köszönöm Meiji-császár.

A szentély és kertje után megnéztünk egy új plázát egy sarokra innen. Tudom, a pláza ciki, de az Immersive Experience nevű állandó kiállítás és a többszintes tetőkert ad némi distinkciót mondjuk az Alléhoz képest.

Onnan ugrás a Császári palota melletti parkba, ahol főleg a sztorizás ment, de azért persze figyeltem is arra, ami körülöttem van.

Estére Shubuya. Azt hittem elviselhetetlenül fáradt leszek, de ez a fortyogó negyed annyira felpörgetett, hogy alig akartam hazamenni. Ezen a képen nem egy tér van, hanem az emberek éppen átkelnek a híres haránt-zebrás kereszteződésen.

Nem tudom érzékeltetni a háromdimenziósságát ennek a világnak. 3-5 szinten halad a forgalom minden ponton, abból kettő kötöttpályás, 1-2-3 gyalogos szint. A google maps is csak rétegenként tudja ábrázolni. (1-B5)

A plázák tkp felhőkarcolók alsó emeletei, de sok magasházban van sky roof, ahová simán és ingyen felmehetsz lifttel. Ha itt nem ugrik be az Ötödik Elem, az Andor vagy a Szárnyas fejvadász vertikális városa, akkor nem láttad ezeket a filmeket.

És aztán mindig van valahol egy tér egy tetőn, ahol leülhetsz és lehűtheted a felpörgött CPU-kat az agyadban. És elmondhatod a gyerekeknek, hogy mennyire hiányzik, de hogy 24 óra is tökéletesen elég volt ahhoz, hogy megértsd, miért akar itt akar élni.

[zeroz2ro]

A kulcsfontosságú együttműködési projektek és ügyek listája a Kína-Magyarország közös “Öv és út” harmadik fordulójában.

Egyetértési megállapodás a Kínai Népköztársaság Tudományos és Technológiai Minisztériuma és a Magyar Kulturális és Innovációs Minisztérium között egy közös laboratórium felépítéséről.

Egyetértési megállapodás a Kínai Népköztársaság Pénzügyminisztériuma és a Magyar Pénzügyminisztérium között a pénzügyi együttműködés erősítéséről.

Egyetértési nyilatkozat a Kínai Népköztársaság Kereskedelmi Minisztériuma és a Magyar Nemzetgazdasági Minisztérium között a gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezetek színvonalas fejlesztésének előmozdításáról.

Egyetértési megállapodás a Kínai Népköztársaság Kereskedelmi Minisztériuma és a Magyar Energiaügyi Minisztérium között a befektetési együttműködés elősegítéséről a zöld fejlesztés terén.

A Kínai Népköztársaság Kereskedelmi Minisztériuma és a Magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium közötti egyetértési nyilatkozat a Kína-Magyarország Beruházási Együttműködési Bizottság létrehozásáról.

Kulturális együttműködési terv 2025-2029 között a Kínai Népköztársaság Kulturális és Idegenforgalmi Minisztériuma és a Magyar Kulturális és Innovációs Minisztérium között.

Közös közlemény a Kínai Népköztársaság Kulturális és Idegenforgalmi Minisztériuma és a Magyar Kulturális és Innovációs Minisztérium között a budapesti Kínai Kulturális Központ működésének megkezdéséről.

Egyetértési nyilatkozat a Kínai Atomenergia Ügynökség és a Magyar Külügyminisztérium és a Magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium között az atomenergia békés felhasználása érdekében folytatott együttműködésről.

 Egyetértési nyilatkozat a Kínai Népköztársaság Általános Vámigazgatása és a Magyar Földművelésügyi Minisztérium között az állatok és növények be- és kilépési karanténjában való együttműködésről.

 Jegyzőkönyv a Kínai Népköztársaság Általános Vámigazgatása és a Magyar Földművelésügyi Minisztérium között a szarvasmarhasperma Magyarországról történő kínai behozatalára vonatkozó karantén- és egészségügyi követelményekről.

 Jegyzőkönyv a Kínai Népköztársaság Általános Vámigazgatása és a Magyar Földművelésügyi Minisztérium között a Kínába exportált magyar friss cseresznye növény-egészségügyi követelményeiről.

 A Kínai Nemzetközi Kereskedelemfejlesztési Tanács és a Magyar Külügyminisztérium és a Magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium közötti egyetértési nyilatkozat a kínai és magyar vállalkozások ellátási láncban való együttműködésének előmozdításáról.

 Egyetértési nyilatkozat a Kínai Nemzeti Filmhivatal és a Miniszterelnöki Hivatal és a Magyar Kabinet között a filmes együttműködésről.

 Hírcsere- és együttműködési megállapodás a Kínai Népköztársaság Xinhua Hírügynöksége és a Magyar Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap, valamint a Magyar Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Társaság között.

 Egyetértési nyilatkozat a Kínai Központi Rádió és Televízió és a Magyar Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap együttműködésének elmélyítéséről.

 Stratégiai együttműködési megállapodás a Kínai Központi Rádió és Televízió és a Magyar Turisztikai Hivatal között.

 Kínai Népköztársasági Népi Napilap és a Magyar Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap kétoldalú együttműködési megállapodása. Ezért volt ez a 3 napos nonstop kínai seggnyalás? Ez a lista egy lófasz, a marhasperma és a cseresznye mellett az egyedüli konkrétum, hogy a kínai kommunista propaganda benyomja a műsorait a közmédiába ...

[leona-florianova]

Má z vás někdo po ruce video jakési české průvodčí, kterak otvírá dveře do kupé, v ruce třímá kuchyňské kleště, kterými pak agresivně vytrhne cestujícímu z ruky lístek, aby se na něj podívala? Bylo to někdy ze začátku prvních kovidových karantén.

*najito odkaz v reblozích

[dajkag]

Ülünk a Ligetben, mint évek óta kéthetente legalább egyszer. Szinte vaksötétben, a harmadik sör után, Andor meg én. Mármint neki a harmadik, nekem a hatodik lehet. Nézzük, ahogy a rommá szívott gyerek harmadjára sétál bele ugyanabba a bokorba és továbbra sem érti, hogy mi lehet a probléma, miért nem megy a dimenzióugrás, vagy tököm tudja, mit akar elérni. – Nézd meg, bazmeg, azért gyógyul a természet – mondja Andor – mikor a karantén idején jártunk ki ide, akkor bezzeg emlékszel, nem volt itt rajtunk kívül senki. Egy kibaszott lélek sem. Az elmúlt két évben meg szép lassan újra visszatértek a kurvák, a stricik, a csövesek meg ezek a herbálos faszszopók. – Ja, meg ezek a kurva mókusok. – mondom, ő meg néz rám felvont szemöldökkel és nem érti. – A mókusok? Mi a faszom bajod van neked a mókusokkal? – Ja, semmi. Csak mindig eszembe jut róluk az a sztori, amit a V mesélt még valamikor tavasszal. Amikor… – Jaj, édes faszom, kezdődik… – Szóval hogy még anno valamikor ezer éve egy ilyen őszi egyetemi buli után hogy hempergett meg az avarban, aztán hogy dőlt be otthon ájultan az ágyba, úgy, ahogy volt, ruhástól, falevelestől, mindenestől és hogy reggel arra kelt, hogy az egész ágy olyan, mint egy odú, és hát azóta mindig arra gondolok, hogy a V amúgy egy ilyen kibaszott aranyos mókus, és ha jobban belegondolsz, tényleg olyan, nem? – Ja, persze. Az. Csak nem a te mogyoróidat markolássza. – Ugye tudod, hogy ezért most bárkit szó nélkül lefejelnék? – Ugye tudod, hogy én vagyok az egyetlen, aki képes hónapok óta hallgatni ezeket a faszságaidat? – Touché, bazmeg. Touché. Rágyújtottam. Közben a herbálos gyerek újból előmászott a bokorból és úgy tűnt, megtalálta a játszótér felé vezető lépcsőt. Arra gondoltam, hogy a neheze még csak most kezdődik.

[katacha]

Babka Deli

Pár hét himlős karantén utáni első éttermezés, Reuben szendvicset választottam. Kislányom eleinte tiltakozott, de aztán bealudt.

[bdpst24]

Aurevoir. dal - és klippremier

Aurevoir. dal - és klippremier

“A hiányod adta pokol is jobb hely annál a Mennyországnál, amiben benne se voltál soha”  Komolyabb arcát mutatja meg a zsámbéki aurevoir. zenekar legújabb dalában és klipjében. A skate-punk életérzést adó pontnem és a klasszikus ‘oreós’ ízeket hozó Héjanász után itt a Menj című új dal, amit egy szakítás körüli gondolatok ihlettek. A Menj legeslegelső zenei alapötletet még 2020-ban, a karantén…

[charlotteings]

nem tudom hogy sikerült kihagynom az első alteremről való mesélést. lehet, hogy akkor még nem tűnt fel, mennyire megváltozott az életem... akármilyen drámaian is hangzik

kezdjük is el: 2020 nyarán, nagy szerencsémre, eszter rávett engem, hogy menjek el vele erre az alter táborra amiről a testvére mesélt neki. elméletileg nagyon menő, ugyebár alternatív, művészekkel teli hely, és végre, életünkben először, így ketten együtt lehetünk egy egész hétig. rövidre fogva a szót: amilyen pesszimistán és bezárkózva mentem oda (teremben állt nem enni egy hétig - persze nem így lett), az a rövid idő alatt kirepítettek a komfortzónámból. beletelt egy kis időbe adjustálnom, de végülis sok barátot szereztem, eszter megismerte bencét, megismertük barnit... azóta is úgy emlegetjük a 4. altert, mint "minden kezdete".

aztán persze továbbra is depressziós voltam, otthon ültünk folyamatosan, és egész nap vagy aludtam, vagy animét néztem. végre a saját szobámban:) a karantén alatt nem történt túl sok minden, vagy csak nem emlékszem, hisz különösen rossz headspaceben voltam.

az első nagy változás az életemben viszont itt kezdődött. alterről megmaradt egy frusztráló érzés bennem, hisz egy workshopon nem sikerült teljesítenem a feladatot: nem tudtam slamet írni. (annyira ráfixáltam erre, hogy azóta is részben azért írok, hogy elmondhassam majd valakinek) nagyon sokat és nagyon rosszakat írtam. így tanul az ember...

2021 nyarán ismét elmentünk alterre, ahol már sokkal jobban éreztem magam bizonyos szempontokból, és még több barátom lett. azóta is nagyon szeretnék találkozni velük

majd megéltem a depresszív időszakom legmélyét, 2021 őszén, azzal kezdve, hogy pár napig bukarestben voltunk, majd egy hónapra rá, eszterrel és évivel elmentünk egy szülinapi bulira. egész este nem velük voltam, hanem két másik, pár évvel idősebb, de nagyon kedves arccal. jókat beszélgettünk, én inkább hallgattam, beültünk egy kocsiba, boroztunk, meg minden ilyenség. csakhogy aztán késő éjjel, a konyhában ülve megkínáltak zsemlével, amit természetesen elutasítottam, nem gondolva, hogy rákérdeznek erre. a srác, aki kínált, elkezdett arról beszélni, hogy ne tagadjam meg magamtól az evést; és bár részeg volt, lehet, hogy pont az tette olyan jelentőssé a monológját az anorexiáról. azt kivéve, hogy ez eszterék külső szemszögéből viccesnek tűnt, az a pillanat egyszerre épített fel és rombolt le teljesen.

mégis észre tudja venni bárki, hogy szenvedek? akkor miért nem tesznek semmit, miért nem szólnak semmit, mint ő?

kb egy héttel ezután anya kórházba került, és majdnem meghalt. a kéthetes privát karanténunk pont elég teret hagyott nekem a romlásra, így kissé túlságosan magamba zuhantam... alig vártam, hogy vége legyen, mindennek, bárminek.

[partyanimalshu]

Legújabb albumával tér vissza Budapestre az Enter Shikari

November 10-én Lake Malice nevű turnéja keretében érkezik a népszerű brit zenekar a Barba Negrában. Természetesen az új dalok mellett a régi nagy klasszikusok sem maradnak majd el.  Londontól nem messze, egy St. Albans nevű kis városkában született meg 2003-ban az Enter Shikari, akik akkor zenéjükkel valami teljesen újat alkottak. Számaik egyesítik a post-hardcore-t a különböző heavy metal alműfajokkal, amit még vegyít egy kis elektronikus, dubstep, trance és drum and bass elemekkel. Az eredmény pedig egy magávalragadó, energiabomba, amit nem lehet ugrálás nélkül végighallgatni.  Most pedig A Kiss For The Whole World című hetedik nagylemezükkel látogatnak Budapestre. Az album idén áprilisban jelent meg, és most végre élőben is hallhatunk róla pár számot. A banda előző albuma, a Nothing Is True And Everything Is Possible hetekkel a pandémia első hulláma után jelent meg, így a zenekar több, mint egy évet várt arra, hogy élőben is eljátszhassa a közönségnek. Ennek eredményeként Rou Reynolds, a zenekar énekese alkotói válságon esett át, és persze a zenekart is megviselte ez a nehéz időszak. Az új album éppen ezért azt az eufóriát, örömöt és ünneplést próbálja magába foglalni, és átadni a közönségnek, amit a karantén feloldása, a koncertek, az élő zenélés, és a közönséggel való találkozás jelentett számukra. 2022 elején a banda kibérelt egy vidéki házat, hogy elvonulva alkothasson. Az eredmény pedig egy olyan lemez lett, ami sokkal inkább energikus, motiváló és élettel teli, mint bármi a korábbi munkáik közül. Korábban az igazán feszült, agresszívabb számokra adhattuk ki minden dühünket és frusztrációnkat, a Shikari hetedik albuma azonban az örömteli pillanatokra koncentrál, és ha nem is minden egyes track hozza ezt, mégis egy teljesen új arcát ismerhetjük meg a bandának. Az Enter Shikari mindig is sikeresnek számított hazájában épp úgy, mint külföldön, előző négy albumuk mindegyike a brit albumok legjobb tízes listájára került. Az új lemez azonban még erre is rátett egy lapáttal, és májusban egészen az első helyig repítette őket. Találkozzunk tehát november 10-én, és ünnepeljük együtt, hogy újra élőben láthatjuk és hallhatjuk Budapesten az egyik kedvenc zenekarunkat! Jegyek: https://jegy.rock1.hu/enter-shikari_20231110 Read the full article

[labjegyzet]

GUINNESS WORLD RECORDS 2024 - FEDEZD FEL A VILÁGOT!

Az új GUINNESS WORLD RECORDS 2024 kiadás 2638 rekordteljesítményt tartalmaz a világ minden tájáról származó, amelyeknek több mint 80%-a új, vagy frissített az előző évhez képest.

Több mint 30,000 pályázó mutatta be elképesztő tehetségét, és küldte el rekordteljesítményt a Guinness World Records részére az elmúlt évben.

A rajongók 2023. szeptember 15-től szerezhetik be az új könyvet, könyvesboltokban és online egyaránt. Megrendelem!

A Guinness World Records 2024 kötet az utolsó, amelynek a díjnyertes művész, Rod Hunt az illusztrátora. A legújabb kiadás egy mélytengeri kalandra invitálja az olvasót. Irány az óceán feneke! De vissza a Földre! A Records Management csapata elképesztően elfoglalt volt az évben, ugyanis több ezer rekordot vizsgált át.

A 14 éves Simeon Graham Birminghamből (Egyesült Királyság) három Guinness World Records címet is szerzett az egy perc alatti legtöbb elkapás öt, hat, illetve hét labdával zsonglőrködve. Simeon szerepel a Fiatal Rekorderek fejezetünkben, öt másik lenyűgöző fiatal társaságában, akik megmutatják, hogy nincs korhatár, ha rekordok megdöntéséről van szó.

A 18 éves Tom Enoch Leamington Spából, Down-szindrómával él, és elképesztő mennyiségű, egész pontosan 24 fitnesszel kapcsolatos rekordot tart a fogyatékossági kategóriáinkban. Többek között a legtöbb guggolás 30 másodperc alatt, és a legtöbb súlyzóval való guggolás 30 másodperc alatt rekorder cím is az övé. Fogyatékossági kategóriáink lehetővé teszik, hogy a rekorddöntés mindenki számára elérhető legyen.

További lenyűgöző rekordokról is olvashatsz, többek között legmagasabb ökör, Tommy (USA); a legtöbb álló ugrásról lóháton fél perc alatt, Amanda Staalsoe (Dánia); és a leghosszabb hajú tinédzserről, Sidakdeep Chahal (India).

Pár rekorddöntő sztár:

● SIMEON GRAHAM (Egyesült Királyság) - Legtöbb elkapás öt, hat, illetve hét labdával zsonglőrködve egy perc alatt

Simeon, a 14 éves fiú Birminghamből, már 7 éves kora óta zsonglőrködik, és most már három Guinness World Records címmel büszkélkedhet. Simeon példaképe Josh Horton (korábbi GWR rekorder) zsonglőr. Simeon mindig arra vágyott, hogy egyszer ő is rekordokat döntsön. Azt mondja, hogy valójában anélkül edzett a rekordjára, hogy tudatában lett volna. Úgy kezdte, hogy térden állva zsonglőrködött, ami azt jelentette, hogy jobban oda kellett figyelnie a mozgására, mivel nem futkoshatott állandóan a rosszul eldobott labdák után. Emellett alacsony belmagasságú szobában gyakorolt, így a dobásai mindig alacsonyak, a kézsebessége pedig nagyon gyors volt. Simeon nagyon szereti a zenét, és szerinte a drum and bass a legjobb műfaj zsonglőrködéshez, különösen amikor 10, 11 vagy 12 labdát használ. Szereti tanítani az fiatalabb generációt, hogy "egyszer majd jobb zsonglőrök legyenek, mint ő maga".

● TOM ENOCH (Egyesült Királyság) - A legtöbb guggolás 30 másodperc alatt (II) - 16, és további 23 rekord, a fogyatékossági kategórián belül

A 18 éves Tom Enoch Leamington Spából (Egyesült Királyság), Down-szindrómával él. 21 különböző Guinness World Records címet szeretett volna megszerezni, hogy inspirálja azokat, akik 21-es triszómiával élnek, vagyis Down-szindrómájuk van. Ezeknél az embereknél a test minden sejtjében 3 különálló példány van a 21. kromoszómából, a szokásos 2 helyett. Tom kiválóan teljesített a rekordok terén, és már több mint 24 címet szerzett és még ki tudhatja mennyit fog még a jövőben!

A COVID karantén idején Tom online fitneszórákat indított, "TomFit" néven, és még Joe Wickst (fitneszedző) is átmozgatta. A TomFit továbbra is működik, Tom hetente 5 alkalommal tart online edzést.

Eközben edzőnek tanul, és miután végez az iskolában, személyi edző szeretne lenni. Imádja az összes sportot, hetente egyszer síelni jár (szerencsére van pálya az otthonához közel), és minden nap edz Jack-kel, az edzőjével, akit nagyon szeret és elképesztően inspirálónak tart. Tom édesanyjával, nővérével és Poppy nevű kutyájával él, és van egy barátnője, Millie. Tom azt mondta, hogy a jövőbeli tervei közé tartozik a „házasságkötés, együttélés a feleségével, szakáll- és hajnövesztés".

● TOMMY (Egyesült Államok) - A legmagasabb ökör - 1,87 m (6 láb 1 hüvelyk)

Tommy egy 13 éves, fajtiszta Brown Swiss ökör Massachusettsből. Egynapos kora óta a gazdájánál él. Már akkor is meglepően nagy borjú volt, de arra nem számítottak, hogy ilyen magasra nőjön. Tulajdonosa, Fred, úgy jellemzi Tommy-t, mint kedves óriásként. Annak ellenére, hogy nagytermetű és szarvakkal rendelkezik, Fred állítása szerint "nyugodt és békés", különösen a gyerekekkel. Tommy-t naponta 3-szor etetik, kb. 13 kg száraz gabonát, több mint 30 kg szénát, és naponta 130-150 liter vizet fogyaszt el. Emellett legelészik a réteken a zöld fű elfogyasztásához. Fred szerint Tommy szigorúan háziállat, és a család és a helyi közösség egyszerűen imádja.

● GINNY MACCOLL (Egyesült Államok) - A nindzsaversenyeken induló legidősebb nő - 70 év 90 nap

A 71 éves Ginny MacColl úgy szerepelt a rekordok könyvében, mint nindzsaversenyeken induló legidősebb nő. Ginny azután kezdett el ezzel foglalkozni, hogy lánya, Jessie Graff szerepelt az American Ninja Warrior című műsorban. Ez inspirálta Ginny-t, hogy elmenjen egy edzőterembe és kipróbálja magát. Ginny eredetileg 5 húzódzkodást tűzött ki célul, és egy évbe telt, mire elérte.

További elképesztő rekordok:

• Melody Donchet (Franciaország) – A legtöbb dekázás talppal, egy perc alatt (nők) - 227

• Amanda Staalsoe (Dánia) – A legtöbb álló ugrás lóháton fél perc - 13, és a fél perc alatti legtöbb ollózás - 5

• Grace Good (USA) - A legtöbb egyszerre megpörgetett égő hulahoppkarika - 8

• Nicholas Cherrywood (USA) - A legnagyobb gyűjtemény Gondos bocsok – Szíves, színes bocsok emléktárgyakból - 1234

• Sidakdeep Chahal (India) - A leghosszabb hajú tinédzser (férfi) - 130 cm (4 láb 3 hüvelyk)

• Ryusei Ouchi (Japán) – A legtöbb gördeszka "ollie" egy perc alatt, bekötött szemmel - 33, és a legtöbb egymást követő gördeszka "ollie" bekötött szemmel - 142

• Tien Zsuj (Kína) - Legmagasabb kártyavár építése egy óra alatt (27 szint), 8 óra alatt (50 szint) és 12 óra alatt (50 szint)

• Repton (Abu Dhabi) - A legtöbb űrhajósnak öltözött ember - 940

Craig Glenday, a Guinness World Records főszerkesztője így nyilatkozik: “A GWR 2024 kiadvány az elmúlt év eredménye, amihez közel 30 000 jelentkezést vizsgáltak meg a rekordmenedzsereink. Csak néhány százalék jutott tovább a kiválasztási folyamaton, így a könyvben szereplő rekordok – mind a 2638 - valóban a legfrissebb csúcsteljesítmények. A Kék Bolygónk ihlettet meg minket, így számos víz alatti rekord is helyett kapott idén - beleértve a leglenyűgöző tengeri lényeket, a legkalandvágyóbb tengerészeket és még az akrobatikus sellőket is! - de mint mindig, idén is a rekordok széles skáláját tárjuk az olvasók elé, a szőrös emberektől a legtehetségesebb tengerimalacokig, a leggonoszabb kalózoktól a leggyorsabb hullámvasutakig és a legkelendőbb mangától a legelismertebb sportolókig. Minden évben ezt mondom, de eddig ez a legjobb kiadásunk!”

Az új kiadás 9, tényektől duzzadó fejezetet és 5 különleges kategóriát tartalmaz:

• KÉK BOLYGÓ - Az idei fő téma ünneplése okán nyitó a fejezetünk a vizekről szól, találsz benne folyókat, tavakat, forró forrásokat, óceánokat és jégtájakat is.

• A VIZEK ÉLŐVILÁGA - Fedezd fel a lenyűgöző növény- és állatvilágot, amelyek a víz közelében vagy benne élnek. Utazz a tengerparttól a mélytengeri árkokig, ismerd meg közelebbről a halakat, emlősöket, rákokat és más élőlényeket, amelyek ott élnek.

• EMBEREK - Ismerkedj meg a legmagasabb, a legalacsonyabb, a legidősebb és a legszőrösebb rekordbirtokosokat!

• REKORDOLÓGIA - Ugrálóbotok, papírrepülők, bűvös kockák kirakás és gyűjtése, valamint fejjel lefelé végrehajtott rekordok!

• KALANDOK - Hegymászók, óceánjárók, jéghidegben vízben úszók, környezettudatos utazók és kötéltáncosok.

• TÖRTÉNELEM - Egyiptomiak, kalózok, katapultáló lovagok, vámpírok és kísértetek… Velük találkozhatsz ebben a teljesen új fejezetben.

• TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA – A fejezet hajókról és világítótornyokról szóló részei érdekesen egészítik ki a fő témát, de emellett a hullámvasutakról, robotokról és tudományról is szó esik.

• MŰVÉSZETEK ÉS MÉDIA - A világ legnagyobb popsztárjai, filmek és TV-műsorok, sőt még videojátékok is.

• SPORT – Átfogó fejezet, telis-tele minden jelentős sportteljesítménnyel a labdarúgás, tenisz, krikett, atlétika, kosárlabda és még sok más sport világából.

Különleges kategóriák:

• HÍRESSÉGEK CSARNOKA - A idei évben a Harlem Globetrotters, Elton John, Wim Hof, Zion Clark és Sylvia Earle került be a Hírességek Csarnokába.

• FIATAL REKORDEREK - Az ukrán gumiember Sofia Tepla, az ausztrál dobos Pritish A R, és az indiai jógaoktató Reyansh Surani mind-mind szerepelnek az idei Fiatal Rekorderek, vagyis a 16 év alatti rekordtartók között.

• GAMING – A gamer közösségek legnagyobb és legjobb videojáték rekordjai, ranglistái.

• MAGYARÁZÓ - Leleplezünk néhány ikonikus rekorddöntőt, például a Jurassic Park egyik dinoszauruszát, a legdrágább autót, és MrBeast hatalmas zöldséghamburgerét!

• BAKANCSLISTA – Megosztjuk a "dolgok, amiket meg kell tenni, mielőtt meghalsz" lista 100 legnépszerűbb elemét. A lista az ejtőernyőzéstől kezdve egészen a bálnalesig tartalmaz minden érdekes tevékenységet, és természetesen a hozzájuk kapcsolódó rekordokat is.

A GUINNESS WORLD RECORDS 2024 (Ára: 8990 Ft) 2023. szeptember 15-től kapható a könyvesboltokban és online.

Amit a Guinness World Records-ról tudni érdemes:   

Melyik a leggyorsabb ragadozó madár Európában? Ez volt az a kérdés, amely a Guinness World Records alapítását ihlette 1955-ben. Egyetlen egy könyvvel indult, melyet egy edzőterem feletti szobából adtak ki, és mára a GWR globális márkává nőtte ki magát, irodákkal Londonban, New Yorkban, Pekingben, Tokióban és Dubaiban. Világszínvonalú tartalmakat közvetítünk, nem csak könyveken, hanem tévéműsorokon, közösségi média platformokon és élő eseményeken keresztül is. Saját konzultációs szolgáltatásunk világszerte szorosan együttműködik márkákkal és vállalkozásokkal, kihasználva a rekorddöntések hatását annak érdekében, hogy díjnyertes kampányokat és érdekes üzleti megoldásokat hozzon létre. Saját produkciós részlegünk, a GWR Studios, kiemelkedő tartalmakat készít márkapartnereknek és digitális platformoknak. Olyan eseményeket szervezünk, ahol a látogatók felfedezhetik a GWR márkát, sőt akár hivatalos világrekordokat is megpróbálhatnak felállítani. Célunk, hogy a világot egy még érdekesebb, szórakoztatóbb és pozitívabb hellyé tegyük.

Csatlakozz közösségünkhöz, látogass el a guinnessworldrecords.com weboldalra, ahol megtudhatod a választ a cégünk alapítását ihlető kérdésre is!

[kybervystava]

SAMI SPOLU, 2020 /worskhop/

Creative Industry Košice, Slam Poetry SK, online

Dvojmesačný projekt participatívneho online workshopu, ktorého výstupom je kolektívna báseň tematizujúca pocity 14 ľudí oddelených karanténou. Účastníci workshopu sa snažili popísať vlastné pocity z pandémie, diaľky a odcudzenia.

Výsledné básnické pásmo je prezentované formou video-koláže, kde vystupujú samotní účastníci [22:04 min] a scénickou dramatizáciou textu, kde vystupujú performeri Tomáš Straka, Viktória Citráková, Thea Sedmidubská [24:05 min.] 

[kontentblokk]

Mars haza

A mai horoszkópom azt mondja, hogy a Mars domináns helyzete arra kényszerít, hogy mélyreható válaszokat keressek az életemben. Oké, egy mélytorkos jobb lenne. Kinek mi.

Munkát kéne keresnem. Itt van ez az évbégi holtidő, amikor egyik cég sem keres. A leállásban nincs előre, se hátra. Megőrjít az egyhelyben topogás.

Ahogy a ruháinkat, úgy az embereket is ki tudjuk nőni magunk mellől.

Régóta gondolkodom azon, hogy mikor, mióta vált az életemnek a meghatározó érzésévé a lecserélhetőség érzése. Van egy barátom, akivel 20+ éve ismerjük egymást. Volt itt jó és rossz, lent és fent egyaránt közösen. Havonta csináltunk valamit együtt. Gyerekként ez a az éjszakába nyúló LAN partikat jelentette, majd felnőttebbként pedig ehhez kapcsolódott a sörözés művészete.

Aztán jött a korona. Amíg én majdnem belepusztultam a betegségbe, addig ő meg bezárkózott. Munka, munka, munka, pc gaming. Ennyi elég. Azóta évente talán ha kétszer találkozunk. A karantén rádöbbentette őt is, engem is, hogy jól megvagyunk egymás nélkül. Volt egy másik barátom. Lány. A kettőnk közötti viszony eléggé abúzív volt. Akkor fogtam fel, hogy mennyire értékes Ő számomra, amikor már nem volt a közelemben. Elmartam magam mellől. Pedig csak ragaszkodni akartam. Sokáig nem tudtam, hogy a folyogatás és az ölelés között nagyon vékony a határ.

A Tinder és a többi közösségi szemétdomb korában gyökeret vert a lecserélhetőség érzése. Ha végtelen mennyiségű egyedből válogathatsz, szükségtelen komolyan foglalkozni bárkivel is. “Ha nem tetszik valaki, skippeld..." - mondja ott a hüvelygombás reklámban a csaj. Egy sötét, és baromira lelketlen jövő kapujában állunk, ahol semmit sem számít a közösen eltöltött idő. Mindig van új, mindig van másik. 2012-ben vettem az első Macbookomat az egyetemre. Az Apple kereskedés, ahol vettem nyitási akciót hirdetett. Odamentem nyitásra, ahol a tömeg - állat módjára, egymást taposta agyon a leakciózott számítógépekért. Majd, miután bejutottunk egy öltönyös fazon a legnagyobb pökhendiséggel közölte, hogy Ő azért van itt, mert évenként cseréli az almás küyüit. Megkérdeztem, hogy miért. Ő azt válaszolta, hogy csak, mert így kell. Értem, szóval, ha pénzed van, legalább azt érzed, hogy szeretnek valamiért.

[metalindex-hu]

Tarja: "Ijesztő dolog szembenézni a saját félelmeiddel."

Tarja: "Ijesztő dolog szembenézni a saját félelmeiddel." - https://metalindex.hu/2023/01/04/tarja-ijeszto-dolog-szembenezni-a-sajat-felelmeiddel/ -

Tarja Turunen számára nem volt unalmas az utóbbi két év. 2021 novemberében megjelentette önéletrajzi könyvét “Singing In My Blood” címmel, majd 2022. december 2-án “Best Of Tarja: Living The Dream” címmel válogatáslemezt dobott piacra, amely kiadvány a finn tehetség szólókarrierjét öleli fel, amely nem kevesebb, mint 15 éve tart.

Egy internetes rockmagazinnak elmesélte, hogyan is jött a különleges album ötlete.

Már régóta gondolkodtam és dolgoztam a lemezen, még a COVID-járvány előtt nekikezdtem. Először is megírtam a könyvemet, a  Singing in My Blood-ot. Az egész ezzel kezdődött, majd jött a válogatásalbum készítése, az anyag összegyűjtése. Még mielőtt kiválasztottam volna a dalokat, elkezdtem keresgélni az arculatot, hogy milyen legyen a borító, milyen fotókat használjunk, és így tovább. Ez egy nagyon-nagyon hosszú folyamat volt, és sok időt vett igénybe. De a dalok kiválasztása valójában egy klassz kihívás volt.

– kezdte kifejteni gondolatait Tarja, aki ebben a különleges gyűjteményben a szívének legkedvesebb dalokat sorakoztatja fel.

Úgy döntöttem, egy nagyobb terjedemű lemezt adok ki, ezért is lett egy dupla pakkos kiadvány.  Ez pedig lehetőséget adott arra, hogy sok dalt kiválasszak. De az első CD-re azok a dalok kerültek, amelyek főként a rajongók kedvencei, azok, amelyeket a rajongóim mindig szívesen hallanak a koncertjeimen, és amelyek kislemezként is megjelentek.

A “Singing In My Blood”-ról tudják az énekesnő rajongói, hogy a karantén ideje alatt született, erről így mesélt:

A könyv írása rengeteg emléket hozott felszínre, és tulajdonképpen egy terápia is volt.

Tarja korábban elmondta: amikor a pandémia kitört, kétségbe esett, hiszen nem tudott turnézni, le kellett állnia a munkával, ami a szenvedélye is egyben. Krónikus gyulladások jelentkeztek az énekesnőnél, elmondása szerint a teste nem értette, mi történik –  egyik pillanatról a másikra fel kellett hagynia a koncertezéssel.

De mindemellett csodálatos is volt az az időszak, mert annyi mindent elfelejtettem, és újra emlékezni akartam. A régi fotók nézegetése erre tökéletes módszer volt. Ekkor tudatosult bennem, hogy művészként teljes életet élek. Tulajdonképpen én nem is nevezném önéletrajzi könyvnek, inkább egy bepillantásnak a művészetembe, hogy ki vagyok én, mint művész.

Tarja öt metal albumot adott ki 2007 óta, és azt is felfedte, melyik lemez jelentette számára az eddigi legnagyobb kihívást:

A legelső albumom volt az, a “My Winter Storm”. Sokáig voltam tagja egy olyan zenekarnak, ahol a dalokat nem én írtam, csak elénekeltem azokat, és nem tudtam, hogy vajon képes vagyok-e helytállni daszerzőként is? Mindazonáltal egy teljesen új világ tárult elém! Megvoltak a saját magammal szemben támasztott elvárásaim, és ott volt a nyomás is. Kiadót és zenészeket kellett találnom, minden annyira új volt. Hogy őszinte legyek, akkoriban egy idegroncs voltam.

– idézte fel a kezdeti nehézségeket a művésznő, aki azonban szépen belerázódott a szólózásba, és egy igen sikeres, gazdag karriert tudhat magáénak. 

Büszke vagyok erre a lemezre, de annyira ‘ártatlannak’ érzem. Ha visszamehetnék az időben és újra felvenném, egy teljesen más album lenne. De ezt nem merem megtenni. Ennek így kellett történnie! 

Tarja sokat tanult saját magáról is a 15 év alatt. Erről így fogalmazott:

Igazából ez egy nagyon érdekes utazás volt a saját lelkemben. Egy önismereti utazás, ahol megtaláltam a sötétségemet és annak szépségét. Rájöttem, hogy szabad lehetek a művészetemmel, és úgy fejezhetem ki magam, ahogy én akarom! Nagyon felszabadító az az érzés, hogy az irányítás a kezedben van, és a karriered is ilyen széles skálán mozog. Nem csak egy dolgot csinálok, hanem egyszerre sok mindent, amit nagyon is élvezek. Ez tényleg hihetetlen. De minden nap kihívásokkal nézek szembe, igaz, én keresem is azokat. De nagyon sokat fejlődtem. Ilyen az élet, folyamatosan tanít téged. Megmondom őszintén, nem haragszom magamra azokért a hibákért, amiket elkövettem. Persze, sokan megbánják ezeket, ám én nem! Sokkal jobban megértem magam emberként is. A legutóbbi albumom pedig a legszemélyesebb volt számomra.

Tarja 2019. augusztus 30-án adta ki “In The Raw” címre keresztelt stúdióalbumát, amelynek szövegeit közvetlenül azután kezdte el írni, hogy 2018 őszén agyvérzésen esett át, a korong sok dalát pedig a betegségéből fakadó fájdalom és félelem szülte. 

Természetesen most is szóba került az énekesnő egykori zenekara, a Nightwish, amely csapat neki köszönhetően tett szert a világhírnévre. Tarja elárulta, melyik a legkedvesebb albuma, amelyet az együttessel rögzített:

Az összes album nagyon különböző, az elejétől a végéig. Minden album más volt. De az utolsó albumra különösen büszke vagyok! Az utolsó közös lemezünkön ‘minden a helyén volt,’ a “Once” egy nagyon erős érzelmekkel teli album. Sok olyan dal van azon az albumon, amit igazán nagy becsben tartok, és kincsként őrzöm őket. De csak egyet kiemelni nagyon nehéz.

Miután a COVID-korlátozások többsége feloldásra került és a zenészek, bandák ismét koncertezhettek, Tarja is izgatottan indult útnak. Így emlékezett vissza az első fellépéseire:

Hatalmas érzelmi hurrikán volt bennem! Először néhány fesztiválkoncerten léptünk fel, ez volt a kezdet. Az emberekből áradó energiahullám valami hihetetlen volt! Az erőteljes érzelmek mindenkin megmutatkoztak: sírt a közönség a boldogságtól, sírt a stábom, én pedig akkor ébredtem rá, hogy igen, művész vagyok. Ez az energia túláradó és gyönyörű volt! Épp most beszéltem néhány zenészemmel, és ők is ugyanezt mondták, hogy milyen jó érzés volt újra színpadra lépni. Ez ráébresztett minket, hogy “Hé, ez az a hely, ahová tartozom”.

De lehetne másképp is. Lehet, hogy néhány év után már nem akarod ezt többé. Ez sok emberrel megtörtént. Művésznek lenni nagy kihívás. Ahogy öregszel, a turnézás egyre nehezebb. Fizikailag kimerítő. De ha szereted, amit csinálsz, akkor simán veszed az akadályokat. Különben nem tudod végigcsinálni. Én ezt imádom!

Azonban a karantén bizonyos szempontból jó is volt, hiszen Tarja együtt lehetett férjével és kislányával, Naomival.

Folyamatosan távol voltam a családomtól, rengeteget turnéztam. Az embereknek nem volt ideje megállni és összeszedni a gondolataikat, pedig ezt kellene tennünk. Nem szabadna a káosz alagútjában élnünk, a munka, munka, munka, munka, munka és semmi más. Mert kell, hogy legyen valódi jelentőséged, és meg kell találnod a gyökereidet, érezned kell, hogy boldog vagy-e vagy sem, szembe kell nézned önmagaddal. És néha ijesztő ezt megtenni, de a COVID bizonyos értelemben mindenki számára ideális volt erre. Szembe kellett néznünk önmagunkkal és szembe kellett néznünk a félelmeinkkel is. A félelem olyan szó, és általában egy olyan erős dolog, hogy akár meg is ölhet. Ezért nagyon fontos, hogy megálljunk és újragondoljuk a dolgokat.

Így zárta sorait:

A változás nem mindig könnyű. Írtam dalokat arról, hogy igen, tovább kell küzdenünk, ennek egyik része a kockázatvállalás. De meg kell találnod a boldogságodat is. Találd meg te is!

[thedeliblog]

#500 Exkluzív interjú magammal

A Deli Skate Blog 2020. március 24-én, viszontagságos időszakban született, de hála Istennek, a gördeszkás világ egy percre sem lassult le. Így most több, mint két év után már az 500. bejegyzést ünnepelhetjük, illetve ha még nem ismeritek ki áll a blog mögött, most lehull a lepel. Exkluzív interjú következik magammal. Jó olvasást és ismerkedést!

Szia!

Szia!

Érdekes helyzet ez. Nemigen szoktam magammal beszélgetni, talán csak akkor, ha mérlegelnem kell bizonyos fajsúlyú döntéseket, vagy belül értékelnem kell egy időszakot.

Ez a felütés most egyébként jó apropó is lehet. Hogyan értékelnéd akkor az elmúlt pár évet?

Milyen távlatban?

Mondjuk a blog távlatában.

A blog gondolata már korábban megfogalmazódott, de fókuszba csak a covid miatti bezárások idején került. Akkor döntöttem el, hogy ameddig tart a karantén, addig minden nap posztolok egy videót. Bár a karantén nem tartott olyan sokáig, a napi bejegyzésgyártásból szokás vált és egy kis ugrás több, mint két és fél évvel későbbre, ez most az 500. cikk.

Gratulálok! De a matek szerint akkor leadtál a napi rendszerességből.

Vannak időszakok, amikor egyszerűen nem megy a napi írás a család és a munka mellett. Egyébként sem könnyű feladat kiválogatni a lényeges tartalmat.

Ezek szerint szűrsz. De mi alapján? Sőt, tovább megyek. Mi a Deli Skate Blog küldetése?

Jól ráéreztél a kettő közti összefüggésre. Angolosan szólva a fő vezérelv az „Entertain & Educate”, azaz szórakoztass, de közben taníts, oktass, nevelj is. Manapság rengeteg tartalom próbál a figyelmünkbe férkőzni mindenféle forrásból. Szerintem nem mind releváns. Ez az egyik válogatási szempont. Egy másik abból a meggyőződésből fakad, hogy túl sok olyat látunk, amit nem biztos, hogy kellene. A mai kultúrához köthető egyféle szabadosság, ami nem feltétlenül jó csak azért mert megjelenik.

Nem értem.

Igyekszem olyan tartalmakat átvenni, amelyek pozitív irányba terelik a nézőt, olvasót. Amelyek nem sarkallnak nyilvános ivászatra, szívásra és a káromkodás is legalábbis minimális.

Pedig te is voltál fiatal.

Most sem érzem magam öregnek és persze attól, hogy értem és megértem mindezt, nem tartom erénynek vagy jónak, pláne nem követendőnek. Ezért is mutatok be például olyan életutakat is, amelyek egy ponton döntéshelyzetbe kerültek és így pozitív fordulatot vettek. Az ismert gördeszkások körében is sok a dráma, de sok a katarzis is. Ilyeneket kutatok fel és mutatok be.

Nehéz terep. Már csak azért is, mert akkor tényleg mindent meg kell nézned, el kell olvasnod, értelmezned kell. És akkor még nem biztos, hogy lesz is belőle poszt. Volt olyan, ami súrolta a határt és végül offos lett?

Volt olyan, hogy az utolsó pár másodperc miatt maradt le, hogy bejegyzés legyen.

És akkor mi van a szórakoztatással?

Rengeteg téma ömlik ránk ma mindenhol. Azt szoktam merni gondolni, hogy aki a Deli-t olvassa képben lesz anélkül is, hogy bármi mást követ. Persze nem ez a cél, csak ha valaki arra vágyik, hogy főzzenek neki egy jót, akkor itt ilyesmit ehet. A fő szempont az, hogy legyenek aktualitások, hírek de emellett sok szó essen a gyökerekről és a történelemről is. A gördeszkázásnak is vannak filozófiai mélységei, amit csak az előző generációk tiszteletével lehet megérteni és a helyén kezelni. A kiszemelt tartalmat pedig könnyen emészthető formában mérem, tehát éppen annyi szöveget írok a videókhoz, hogy kontextusba lehessen őket helyezni. Fordítok még interjúkat és vannak régi magazin- és könyvbemutatók is. Főleg az amerikai deszkázással foglalkozok, mert azt szeretem és ahhoz értek, de előfordulnak ínyencségek innen is onnan is.

Visszatérve egy kicsit a népnevelésre. Azért ez így elsőre kicsit szigorúnak tűnik. Miért nem az végülis?

Megpróbálom egy példán keresztül elmagyarázni. Ha a gördeszkázás az 1970-es évek közepe-vége felé indult, akkor a 80-as évek vége felé élte a tinédzserkorát, a 90-es években vált felnőtté és mára a középkor B oldalán tart. Ha ezt az analógiát nézzük, akkor ami ebben a korban fontos és ami fiatal korban nem volt az, az leginkább a táplálkozás és a célirányos mozgás. Tehát vannak például olyan posztok, amelyek azt szeretnék elérni, hogy többet és céltudatosabban melegítsünk, eddzünk, hogy minél tovább deszkázhassunk sérülések nélkül.

Tornatanár. Hát igen, tinédzser és huszonéves korban ez nem szempont.

Nem szempont, de még csak befektetési szándék sem későbbre. Igazából mostanában látni egyre több pro gördeszkásnál, hogy komolyan mellé teszi az edzést a deszkázás érdekében. És ez nem gáz, ez így jó.

Ha már itt tartunk. Olimpia vagy nem?

Megosztó téma. Szerintem az, hogy a gördeszka olimpiai sport lett annak az elismerése, hogy rendkívül magas szinten művelik egyre többen. Ismertebbé válik, ami kedvező lehet az iparnak, hogy egyre több pénz áramoljon be. A másik oldalon viszont biztosan veszít a szubkulturális voltából, exkluzivitásából, amivel, ha nem vigyázunk az íze is könnyen elmehet.

Azt állítod, hogy a gördeszkázás idővel eltűnik az utcákról és visszaszorul a parkokba?

Nem. Viszont fel fognak nőni olyan generációk, akik a parkban edzenek, sportnak tekintik és sportként fogják fel az egészet. Nekik nem sokat fog jelenteni az utca, a szubkulturális jegyek beleértve mondjuk a ruházkodási szokásokat is. A gördeszkázásnak mindig is része volt a versenyzés. A 80-as években a trükköket versenyeken találták fel. Nagyon sokszínű ma a deszkázás és szerintem ez is bele fog férni.

Kik a mai kedvencek?

Sok van, de akiket nagyon szeretek nézni azok: Erik Herrera, Walker Ryan, Deedz, Mark Suciu, John Shanahan, Brad Comer, Tom Karangelov.

Ők mondjuk a mainstream. Más?

Jó, akkor legyen még Nyle Lovett, Brian Delatorre, Aleka Lang, Hosea Peeters vagy a középpályán Max Palmer, Cyrus Bennett.

Semmi Nyjah vagy Tyshawn?

Ügyes. Az egyenlet két vége. Nyjah sosem tartozott a kedvenceim közé, de nagyra becsülöm a teljesítményét. Ő végülis felépített egy rocksztár-atléta életmódot, ami sokaknak csípi a szemét, pedig mindent feltett rá és rengeteg munka és szenvedés áll benne. A másik oldalon Tyshawn ugyanúgy rocksztár, csak ő inkább a nép gyermeke. Nem látjuk annyit, de így is elképesztő, amit művel.

Régi iskola?

Hát ja. Én 1991-ben kezdtem deszkázni Szegeden és akkor és utána pont azokba az évekbe csöppentem és éltem a gördeszkázásom legjavát, amikor szinte minden évben változott valami drasztikusat az egész. A lapok alakjától a kerekek és a nadrágok méretéig minden többször a feje tetejére állt és vissza. Sokak szerint ez volt a gördezkázás aranykora, ami egyúttal egybeesett a tinédzserkorommal, így nagy hatással volt rám. Örök kedvenceim Mike Carroll, Rick Ibaseta, Lavar McBride, Weston Correa, Shawn Mandoli, Steve Caballero.

Van itt minden, mint egy vegyesboltban. Megfér ez így egymás mellett?

Mindenkinek mást jelent az inspiráció. Elvégre ezért nézünk deszkás videókat. A közösségi média előtti korban azért, hogy hol tart éppen a gördeszkázás, mik az aktualitások, mik a trendek. Ma viszont már inkább azért, hogy szikrát kapjunk a deszkázáshoz. Nem könnyű fenntartani a motiváltságot és az inspirációt, viszont nagy a választék és mindenki megtalálhatja azt, amitől kedvet kap az aznapi hajtáshoz.

Te például mit szeretsz egy videóban?

Nekem fontos az összhang. Mármint legyen jó a deszkázás, de ha nem jó hozzá a zene akkor annyi. Az összkép kell. Stílus, zene, hangulat.

Ennyi?

Alapvetően igen. Illetve hiányolom a mai videókból a trükksorokat. Szinte csak szóló trükkök vannak, max némi átkötéssel.

Mi ezzel a baj?

Egy trükksor ott történik élő időben úgymond, sokkal jobban visszaadja az utca és a deszkázás kapcsolatát és hangulatát. A szóló trükköket sokszor hónapokig gyakorolják, míg végül beadják és ezt rögzítik. Ne értsd félre, nem a legitimitást kérdőjelezem meg, csak az arányokról beszélek. Jobban élvezem a flow-t. Na jó, még egy dolog, nálam a hillbomb egy nagy no-go. Nem szeretem, de ez csak egyéni ízlés.

Deli vagy déli?

Természetesen Deli.

És akkor az meg mi?

Az előbb te mondtad ki, hogy vegyesbolt. Definíció szerint: A ‘delicatessen’ vagy röviden ‘deli’ egy olyan kiskereskedelmi létesítmény, amely minőségi, nem szokványos vagy külföldön elkészített ételválasztékot, úgynevezett “delikátokat” árul.

Tehát?

Nagyon tetszenek azok a New York-i vegyesboltok, sarkiboltok, ahol mindenféle árucikk van és emellett még speckó kajákat is lehet venni, szendvicset, kávét. Vagy éppen csak finomakat lehet enni. Ezek a Deli-k.

Zöldségek, szendvicsek és elviteles kávé a gördeszkázás világából. Idéztem.

Pontosan. Olyan dolgokról írunk, amik finomak, sokszínűek, sokszor kuriózumok. Ha másért nem azért, mert megjelennek egy magyar nyelvű blogon. Ahogy mondtam korábban, képben lesz az ember, hogy mik mennek.

Nem attól lesz kiskereskedelmi létesítmény egy hely, hogy tényleg árul is valamit? A blog csak kínál.

Ezért indítottam a skateshop részét.

Ami a…

Deli Home Skateshop. Gondolom magyarázzam.

Kérlek…

A Deli-t már belőttük. A Skateshop-ot nem kell fejtegetni. A Home egyrészt arra a modellre utal, hogy mivel szeretünk beszélgetni a gördeszkázásról személyesen is, az otthonunkban tesszük ezt, ahol a ‘shop’ is van. Akár egy kávé mellett is tudunk agyalni az új setup-on vagy átrágni egy új magazint vagy netán szervizelni a tönkrevágott alkatrészt. Egyébként otthon is vagyunk a gördeszkában. Most én idéztem. Aki már járt nálunk, az tudja, hogy igyekszek a legnagyobb mértékben személyre szabni, javasolni, amit eladok.

Egyenes út vezetett a blogból a skateshopig?

Szó szerint sem és átmeneti értelemben sem. Tulajdonképpen egy shop volt előbb. Használt gördeszka alkatrészek webshopja volt.

Ami behalt?

Nem teljesen. Én halasztottam be, mert nem volt annyi energiám és időm rá.

Aztán a shop is újra. Ahogy néztem nem sok brand-et tartasz.

A cél inkább az, hogy olyan brand-ek legyenek, amikben hiszek, amik valamilyen formában kuriózumok, egyediek kiegészítve olyanokkal, amelyeknek jól cseng a neve és minőségben lehetőség szerint inkább a felső kategóriába tartoznak.

Ezek szerint, amikor otthon vagy akkor a skateshop is otthon van.

Többé kevésbé így valahogy.

És ha este 9-kor jut eszembe, hogy kellene egy sapi?

Akkor rám csörögsz este 9-kor és nagy valószínűséggel feljössz és az új sapiddal távozol.

Gyakran látom nálad vagy körülötted ezt a pont-pont-vesszőcskét.

A ‘dotboard’-ra gondolsz.

Gyanítom.

Ha most nagyon filozofikusan akarnám megfolgalmazni, akkor a blog, az írás a gördeszkázásból ered és ez az írásjelekből alkotott gördeszka, amit dotboard-nak neveztem el, pedig az írásból fakad. Magyarán a gondolatjel-pont-gondolatjel-gondolatjel-pont formáció lett a logo-nk. Ez a kis deszka egyébként simán beilleszthető bármilyen chat-folyamba is.

Mi a helyzet itthon? Nem otthon.

Itthon egyre többen deszkáznak, épülnek a parkok, sok jó körülmény adott lenne. Remélem, hogy egyre több tehetség nő majd ki, akik minden téren odateszik magukat és nagyon tudatosak abban, amit a gördeszkázással el akarnak érni. Emellett egyre szélesebb az életkor-skála és mindenki azt szeretné, ha a maga adottságaihoz, képességeihez és kedvéhez alkalmas felületek jönnének létre. Jó lenne, ha figyelembe lehetne venni mindenki ízlését.

Ehhez te mit tudsz hozzátenni?

Entertain & educate. Illetve igyekszem beállni jó kezdeményezések mögé és támogatni egy-egy álom megvalósulását. És remélhetőleg hozzá tudom adni a gördeszkázás iránti hosszantartó lelkesedésemet is, ami talán másokat is motivál majd. -.—.-

Köszönöm mindenkinek, aki olvassa, követi, valaha olvasta, valaha követte, olvasni fogja, követni fogja, hitelt ad az irományoknak, amelyek ezen a blogon megjelennek. Ti tartjátok életben és kívánom, hogy sokáig tudjatok gördeszkázni és folyamatos inspirációban éljétek a mindennapjaitokat. Szórjátok az igét!

[bdpst24]

Hajdíszként használhatjuk újra a régi köldökpiercingünket

A közelmúltban egy újabb szépségtrend jelent meg az Instagramon, amely egyszerre sokkolt le és keltette fel az érdeklődésünket: a köldökgyűrűk, mint hajkiegészítők – írja a Stílus magazin. A Miamiban élő modell, Stacey Louidor indította el a trendet. Elmondja: ez az ötlet valójában a karantén során jutott eszébe. Hozzáteszi, a nők közt sokan egy ideje már ékszerekkel, például karikafülbevalókkal…

[hadivadlo]

Jak se vztáhnout k válečným událostem?

Rozhovor s Ivanem Burajem a Bohdanem Karáskem

Ze zkoušky Humanismu 2022, který se odehrává v Airbnb apartmánu v Benátkách.

První premiéra naší 48. sezony Blízkost má svou pozici připravenou k otevření mnohých diskuzí: o mnohovýznamovém pojmu z názvu (Humanismus 2022), o naší destruované, bojované, ale i utopizované současnosti (a budoucnosti), o kontrastech či souvislostech válečného a vedle toho radikalizujícího se, blízkého, společenského klimatu. Co k volbě autorského textu, Ivane, tentokrát vedlo – a jaké krizové fenomény se snaží promýšlet?

Ivan Buraj: Jak sám víš, měli jsme loni připravené už určité kontury sezony, které ale přestaly dávat smysl ve světle ruské agrese vůči Ukrajině. Pak jsme začali promýšlet, jak se vztáhnout k válečným událostem, a chtěli jsme na půdorysu nově koncipované sezony vytvořit dialog mezi ukrajinským a ruským textem. Zamýšlený titul, o kterém jsem měl už dost jasné představy, jak by měl ve zpracování vypadat, tedy Zoo (1923) od Viktora Šklovského, jsme se nakonec rozhodli neinscenovat. Člověka definuje i to, co nedělá, někdy možná i víc než to, co dělá.

Na HaDivadle mně přijde skvělé, jak dramaturgií divadla žijí všichni pracovníci. Vím, že to rozhodnutí inscenovat Šklovského v situaci války na Ukrajině velmi trápilo naši běloruskou pokladní Světlanu, se kterou jsem si o tom popovídal a ten rozhovor mě v mnohém posunul. A i takto na území tohoto textu jí chci za něj poděkovat. Bavili jsme se kromě jiného o nově vznikajících heslech na ukrajinské Wikipedii, která komentují ruské klasiky z nových pozic. Bohužel je velká spousta ruských autorů, kteří byli nějakou dobu svého života opoziční vůči tomu kterému režimu, ale přitom nepřestali být loajální vůči obecnějšímu ruskému imperiálnímu myšlení. Šklovskij i Josif Brodskij, který byl taky v našem hledáčku, jsou v tomto směru problematické osobnosti. Neříkám, že je máme přestat číst, nebo jak zní ve hře Humanismus 2022 začít „pálit ruské knihy“, ale uvést něco na divadle v současné situaci je gesto jiné kvality, má to pro mě vždy charakter přiznání se k něčemu. A pak mně začala připadat všechna tato dilemata jako velmi podstatná, došlo mi, že ta komplikovaná a strastiplná cesta k námětu letošní sezony je tím námětem. Někdy je řešení mnohem blíž, než si myslíme. V průběhu karantén jsem kromě filmů Érica Rohmera hodně nakoukával Poláky, hlavně Zanussiho, ale i Kieślowského a Wajdu, a právě tento druh nasvícení reality, které používalo kino morálního neklidu, mi bylo druhou pomůckou, jak se v tom složitém terénu orientovat. Pak jsem už zvedl telefon, zavolal Bohdanovi a začali jsme pracovat.

Pauza během zkoušení v kuchyňce.

Bohdan Karásek s námi jako zejména filmový scenárista a autor dosud spolupracoval na Našich (s dřívějším podtitulem Studie rozhovoru o klimatické krizi) a textové montáži Vnímání, obojí z roku 2020. Realisticko-psychologická poetika, kterou v HaDivadle dlouhodobě ohledáváme i třeba skrz interpretace klasických titulů (čechovovské, ibsenovské či havlovské dramatiky), se, Bohdane, spojuje s tvou cestou civilistního psaní a konceptem „bytových filmů“. Jak probíhalo společné psaní s Ivanem tentokrát? A v čem je pro tebe divadelní scénář jin�� než pro film?  

Bohdan Karásek: Ivan přišel s námětem, který mě zaujal řadou věcí. Třeba tím zrcadlením osobního a politického, možností zamýšlet se jak velmi „ideologicky“ či „angažovaně“, tak i z intimní perspektivy rodinné buňky či jednotlivce a jeho zcela soukromé etiky. Zajímalo nás zjišťovat, jak vlastně obojí spolu souvisí. A pokoušeli jsme se okolo tohoto zrcadlení načrtnout esej, jejíž proud bude určován solidními dramatickými postavami, a přesto – aspoň v mém vnímání – bude pořád fungovat spíš jako esej než robustní dramatický text. Anebo bude mezi obojím nějak zajímavě balancovat.

Rozdíl s filmovou formou, jak jsem zvyklý ji sám uplatňovat, by mohl být právě v zmíněné modelové rovině celého uvažování o textu a postavách. Nebo spíš v jejím zvědomění, cílenosti na ni. Přece jen, divadlo se odehrává na jevišti, které je modelem života. Film je – jazykem sémiotiky – ikonický. Když si píšu film, mám sklon nechat se unášet přece jen trochu víc tím, co cítím jako „bezpodmínečnou pravdu daného okamžiku“. Zároveň pro mě bylo skvělé z toho „ortodoxního civilismu“ vědomě vybočit, nechat se ovlivnit prací s typologickými principy. Byla to pro mě hodně osvěžující a inspirativní zkušenost!

Radim Chyba jako Víťa, T��ňa Malíková jako Bára a Magdalena Straková jako Anastasia.

I když se Humanismus 2022 zabývá zevnitř odrazem válečného konfliktu – tedy i tím, co rozvířil globálně (nejen v ukrajinské blízké lokalitě, ale i celém post-východním bloku) – zabodává se ostřeji do intimity a etiky, myšlení, reakcí či frustrací lidí ze zdánlivého bezpečí, ze „západní“ Evropy. A to záměrně, až metaforicky, skrz situaci (ne)klidného provizoria na dovolené, v Benátkách… Jak k této volbě došlo? Jde o osobní inspirace? Kdo skrze postavy v textu skutečně mluví? 

IB: Já nevím, odkud se to přesně vzalo, jestli osvícenstvím, nebo až modernou, ale prostě to naše dělení a porcování světa do neprostupných krabic s jasným ohraničením jako je politika, vztahy, příroda, volný čas, věda, otec, manželství atd. moc nefunguje, když je příliš rigidní. Občas jsou v našich životech ty krabice s nápisy až příliš dominantní a pak to dělení do kategorií deformuje naše vnímání jemnějších vztahů. Věřím, že jedním z důležitých úkolů umění je zkoumat, jak ten materiál prosakuje z jedné krabice do druhé. Kolik vazeb a komplexních sítí kolem nás je. Říkám něco politického, ale tolik to souvisí s tím, jak se ke mně chovala máma v dětství, tón mého hlasu je spojený s tímto balkonem a slunečným dnem, nebo naopak s televizním studiem a ostrým světlem reflektoru, nebo si to říkám o samotě na ubytovně, nemám to komu říct a proto si svoje názory opakuju jako vnitřní řeč, která je čím dál tím ostřejší…

BK: Zrovna v debatě na prosluněné terase u Ivana doma jsem myslím vyslovil tu vědomě-připitomělou otázku, zda ideologická orientace každého z nás nemůže být dána už nějakým „genem levičáctví“ nebo „genem pravičáctví“. Klasické dilema, za co můžou geny a za co výchova, mířící tentokrát na tuhle půdu... Aspoň v náznaku se nám pravo-levé pólování otisklo ve dvou mužských postavách, aniž bychom je chtěli na tyto principy zúžit, protože každé takové zostřování vede k těm krabicím, o kterých mluví Ivan, ale zároveň určité „chvění principů“ existuje, nebo já v něj věřím. Těch „lidsko-politických“ principů, a jejich vzájemných chvění, s nimiž jsme v koncepci textu pracovali, je ovšem víc.

IB: Autor hudby Michal Cáb řekl po přečtení jedné z verzí textu pro mě strašně důležitou věc, že ten text je o nemožnosti vypovídat přímo o válce na Ukrajině, protože jsme tu válku napřímo nezažili. A právě i tato nemožnost, nebo naše bezradnost, je ale strašně důležitý fenomén. Určuje naši situovanost, naši pozici. Můžeme se bavit o blízkosti války, o různých stupních blízkosti a jejich důsledcích. Třeba v naší blízkosti konfliktu na Ukrajině je válka možná víc symbolem, který konfrontujeme s jinými vrstvami našich životů, třeba s našimi osobními vztahy, s tím jak je náš život stabilní, co bychom opouštěli, kdybychom museli utéct, jak moc jsme solidární, úplně jinak ve světle války působí umění. A o to jde, zkoumat fenomény ne jen v plných barvách, ale učit se být citlivějšími právě díky tomu, že vnímáme realitu v tónech, přechodových barvách, v různých stupních blízkosti. Náš život je plný různých hustot a různých intenzit, akorát nám to myšlení v hrubě narýsovaných kolonkách neumožňuje spoustu věcí vidět. Dnešek se podle mě vyznačuje velkou krizí komunikace, tak si myslím, že tohle může být pro občas bezradné umění současnosti jedním z fajn cílů – zkoumat názory v kontextech každodennosti, zkoumat vazby mezi argumenty a životními strategiemi, performativitu mluvení, její okolnosti.

Ale abych nevyklouznul z tvé otázky týkající se dovolené. Dovolená je fenomén, který mě strašně fascinuje. Mnozí lidé ji považují za důvod či vrchol pracovního roku. A přitom je dnes strašně náročné odpočívat. Dovolená nás vytržením z našeho běžného kontextu konfrontuje s tím, jak se jevíme druhým, neznámým, jak sami sebe chápeme v pohledu druhých. Jsme už staří? Působíme jako Češi? Působíme být chudí? Je v ní přítomné umocněné rámování, bilance. Lidi na dovolené inscenují svoji identitu a potýkají se s tím, jak jim to jde nebo nejde. A právě tyto okolnosti nám přišly skvělé k motivu rámování konfliktu na Ukrajině našimi postavami, ale i ke zkoumání dalších otázek ohledně osobního života, které s tím nenápadně souvisejí.

Michal Cáb, který stojí za zvukovým designem inscenace.

BK: Ona vlastně ta „dovolená“ zosobňuje i tu pořád dost ideologickou otázku, nakolik je vůbec možné či žádoucí oddělovat práci od zábavy. Našim hrdinům se to každopádně moc nedaří, v tom je fenomén dovolené nemilosrdný. Do módu, který měl být čistě odpočinkový, si často jen přeneseme jakýsi zvláštně nasvícený, obnažený obraz toho, co v našich „běžných“ životech představuje problém. Namísto abychom na všechny problémy zapomněli, ony se fantomaticky zhmotní. Dovolená nám potom nedá vydechnout!

V období generálek se ptal Matěj Nytra, dramaturg