#Feldolgozás

[csacskamacskamocska]

Feldolgozás

Nem lett Logan egyszerre ezerszer rosszabb, mint volt, hanem szép lassan gyűjtöttem össze ezer rosszat. Mert akkor, amikor ki kellett volna állnom valami mellett, hogy baszod, ez így nem okés, ezt így nem lehet, akkor nem mertem megtenni. Miért nem? Alapvetően mert nem hittem magamban. Mert a legnagyobb hiba amit elkövettek ellenem életem során, hogy megpróbálták csökkenteni az erőmet és meggyőzni róla, hogy az erő és az erőszak az ugyanaz. Mert a vita, veszekedés az proli dolog – tanították nekem. Mert a másikat hajlíthatatlannak, vaknak éreztem. Mert féltem, hogy leértékelődöm, ellenszenvessé válok. Mert azt hittem, hogy, ha engedékeny vagyok, legközelebb majd a másik jobban meghallgat. Mert kiemelten ezért hagyta el a feleségét. Mert teljesen összezavarodtam az ellentmondásoktól és leblokkoltam.

Ám, ezekkel a dolgokkal el kell számolni. Ez nem úgy van, hogy „engedd el, nem számít már”. Úgy büfögi fel az ember elméje ezeket az emlékeket, hogy csak pislogsz, hogy ezt is meg ezt is meg ezt is eltemettem? Emlékeztetnem kell magam arra, hogy nagyon sok jó dolog is volt. Épp ma dobott fel a facebook egy farsangos közös fotót. Arra már nem tudok visszaemlékezni, hogy a szarhoz képest volt-e ez jó vagy úgy általában. De azt hiszem ez általában, Logan személyiségéhez mérten volt jó az az este. Valamikor öt éve.

Még mindig szorongok tőle, hogy én miket követhettem el. Hogy mit gondolhat a másik ember, benne mik maradtak meg, ő mit nyelt le amiért dühönghetett vagy lázadozhatott volna. A viták és a hosszú csöndek többnyire azzal kezdődtek, hogy én kiakadtam valamin amiért el lettem küldve a picsába. Vagyis az egyetlen dolog ami erre a barátságra biztosan jellemző volt, az az, hogy ha kimondtam azt amit gondoltam vagy érztem, azért elutasítás járt. Vagy érdektelenség volt a reakció, vagy felháborodás. Nincs empátia, nincs odafordulás. Ha egy évben egyszer fordult elő, arra is az volt a reakció, hogy „már megint...!!!!!”.

A szorongás, hogy igazságtalan lehetek, ez nehezíti a feldolgozást. Pedig, rajtam kívül ez senkit sem érdekel.

Az hogy valakinek jó humora van és az pont passzol az én humortérképemhez, az nagyon nagyon kevés, ha minden más egy merő manipuláció.

Írhatnék konkrétumokat, de nagyon hasonlítana azokhoz a bántalmazást fájlaló posztokhoz, ahol végül a bántalmazott van kioktava arról, hogy túlérzékeny vagy rosszul lát dolgokat vagy hiszis, ennyi bele kell férjen. Nem áldozathibáztatásból, hanem annak a feltételezéséből, hogy van valami jó a másik oldalon. Hiszen, ha nincs, akkor az a nagy kérdés, hogy miért csinálja valaki? Miért olyan hülye? Értékek, amik számomra kiemelten fontosak, az élmény, hogy van hozzám hasonló, sajnálat, együttérzés, vágy, remény, hogy jobb lesz idővel mert néha valami tényleg jobbá vált, alakult, finomodott, az idő, és hogy az ember nem akar azokhoz tartozni, akik feladják.

[csaklegyazenyeem]

||Olyan rossz vagyok a búcsúzkodásban és a hiány feldolgozásban, akit imádok. A gyász reménytelenné tesz, és nem emlékszem, milyen volt az életem a kötelékünk előtt, vagy hogyan tudom elviselni a fájdalmat, hogy nem látom őket többé. Nem bírom a folyamatot, mert sosem tanultam meg elengedni.||

[cloud-breakingdreams]

Eltelt néhány nap, pontosabban egy hét. Mégis most érzem azt, hogy tudok róla, a családon kívül két embernél többnek "beszélni" az esetről.

Nem ezt érdemeltem. Nem érdemeltem ezt a látványt, a traumát és a nehézséget, ami a feldolgozással jár.

A hazaérkezések pillanata még mindig megterhelő, ahogy az is, amikor le kell feküdnöm aludni.

A gondolatok felemésztenek és csak a történtek villognak a szemeim előtt.

Mikor tudom elengedni? Nem tudom.

Mennyi idő lesz, amíg nem gyomorgörccsel megyek haza? Nem tudom.

Mikor lesz az, amikor nem szorongok amikor mentőt látok, úgy hogy tudom egyedül vagy otthon? Nem tudom.

Mikor lesz az, amikor rá nézek a sebedre és nem a pánik és a kétségbeesés kap el? Nem tudom.

Viszont szeretném azt hinni, hogy a kétségbeesett hangom, amire homályos pillanataidból emlékszel a földön tart.

Ahogy azt is remélem, hogy azért te is megijedtél, hogy milyen meggondolatlan és hülye tudsz lenni az alkohol hatására.

Lexa

[isemykal]

Még mindig az én húgom az, akit nem fedeztek fel.😌

[kicsikacsa26]

Azt hiszem az utolsó bucsulevelemet irom,

Legalábbis ez lenne a célom.

Azt hittem végre elengedhetlek végleg,

de ma megint eszembe jutottak a szép emlékek.

Szeretnék továbblépni végre, és nem gondolni az elmúlt szépre.

Olyan ez, mint egy hullámvasút: egyszer fenn egyszer lenn

Folyton keresem, de úgy érzem nincs kiút.

Próbálom, de nem tudom elhesgetni ezt a borút.

Ezt, ami itt van a fejem fölött és kísér mindenhová

Ami széttör engem darabokká

Ami az életem teszi rémálommá

Sokan mondják: az idő minden sebet begyógyít,

S minden emléket megszépít.

De akik ezt gondoljak, vajon voltak már igazán szerelmesek?

S ha igen, mit tettek, hogy végleg felejtsenek?

Mert ez a szerelem egy múlni nem akaró érzés.

Egy nyitott, fájó seb. Vajon mikor áll el a vérzés?

Vannak napok, amikor leragasztom

Majd másnap újra felkaparom.

Szeretnék elbúcsúzni, s elengedni Téged

Mert tudom Neked van még mit megélned

S, ha kérded?

Egy biztos: én soha nem feledlek téged

[az-elme-hangja]

Lehetőség

Ely: Vannak dolgok amik soha nem térnek vissza az életbe. Aj: Lehetőségekre gondolsz..? Ely: Igen, ...és emberekre, akikkel már nincs lehetőséged beszélni többé. Ami addig mindig ott volt lehetőségnek... de Te nem éltél vele. Mikor már nincs lehetőséged... egyszer csak ennek a hiánya lidérces végtelenné válik a mellkasodban. Aj: Akkor is éltél a lehetőséggel, az is döntés ha nem döntesz. Együtt kell élned vele és emlékezni, miért hoztad akkor azt a döntést. Ely: Tehát az, hogy nem vettem akkor tudomást róla, azzal is döntést hoztam? A lehetőség kihagyása is egyfajta lehetőség? Aj: Az ember sokat változik az élete során, nem várhatod el, hogy minden egyes döntésed a jelenben is elfogadd, de bíznod kell magadban és a múlt béli döntéseidben. Szerintem a legcsodálatosabb dolog az életben az, hogy akkor is megy tovább ha rossz döntést hoztunk. Ha az idő múlásával már nem értünk egyet ezzel a döntéssel, akkor is meg kell próbálnunk elfogadni azt, hogy az életünk ezzel a döntéssel ment tovább és meg kell bocsájtani magunknak, hisz egykor így döntöttünk valamiért. Ely: Az élet tovább megy, ezt jól látod... (sóhajt) itt is két lehetőségem van, megállni vagy az élettel továbblépni.

"D"

[zeroz2ro]

Ez egy egész jó feldolgozás.

[jehova]

Csuka Mónika: Itt szambázik és hódít (1988)

hát ez egy magyar nyelvű I Wanna Dance With Somebody-feldolgozás, amiben a címadó sort különös módon meghagyták angolul, a With somebody who loves me-ból viszont szerencsére

ITT SZAMBÁZIK ÉS HÓDÍT

lett

[rafeeen1]

Galaxisunk sávja

Nyári éjszakákon derengő sávot szerintem sokan látjuk, ha derült az ég és nincs Holdfény. A Tejút talán a nyári esték velejárója. Falusi embernek régen hozzátartozott az életéhez. Mostanában viszont lassacskán elnyeli a fényszennyezés, bár a falvakból még mindig lehet látni, de városokból már esélytelen vagy csak nagyon tiszta időben, nagyon ritkán.

Nyári esténként galaxisunk centrumát is láthatjuk déli irányban. Aki szereti fotózni a csillagos eget, biztos, hogy lefotózta jópárszor már a Tejutat, akár a központi magvidékét.

S vannak olyanok, akik “halomba fotózzák”, nem is csoda, hisz igen látványos az az ezüstös derengés odafenn.

Ha a déli féltekéről nézi az ember egy olyan helyről, ahol nincs fényszennyezés, ott nem holmi derengés, hanem tényleg szinte ottvan a Tejút. A központi magvidék ragyog. A ködösségek könnyedén felismerhetők. Tényleg úgy érzi az ember, hogy egy galaxisban van.

A 2018 óta készült felvétel egy olyan fajta mozaikfotó, mely a déli és az északi féltekén látható Tejút nagyrészét kombinálja úgy, hogy középen a centrum van. 

Eme felvétel 14 panelből áll, mely külön külön 22 x 300 sec expót tartalmaz. Feldolgozás közben a légkör képromboló hatását győztem legyalulni. A Tejút látványa így olyan, mintha egy másik galaxisnak a síkjában látnánk rá.

Noha a déli része a Tejútnak korábban kész volt, de az északit egyszerűen nem sikerült összegyűjteni, nyilván a magyarországi időjárás miatt.

Csak a déli féltekéről készült felvétel korábban már szerepelt Astrobin-en nap képeként.

Egy nyers felvétel így néz ki alább:

Mivel a déli féltekén kiváló volt az ég, ezért nem sokat kellett dolgozni a fotón. Nem volt se fényszennyezés, se pára. Esetleg légkörfény okozhatott problémát.

A déli félteke Tejútja fényesebb, látványosabb mint az északi. A Szeneszsák középen könnyedén felismerhető volt elsőre ... még sötétetített ablaküvegen keresztül az autóból is.

Galaxisunk centrumában egy hatalmas szupermasszív fekete lyuk foglal helyet, melyet igazából elrejtenek a porködök és a többi csillag. Míg szabad szemmel láthatatlan, addig különböző hullámhosszon vizsgáló távcsövek átlátnak ezeken a porfelhőkön.

Eme felvétel Hónap Asztrofotója lett a Magyar Asztrofotósok Egyesületének galériájában. Hasonlóan az előző felvételekhez, itt is egy Canon EOS1100D gyűjtötte a fényt. Bár működne ez hagyományos fényképezőgéppel is, de itt el lett távolítva az IR/UV blokkszűrő.

A teljes tejútmozaik egy 24mm-es Samyang objektívvel készült, mely f/4-re lett rekeszelve a lehető legtökéletesebb csillagmező elérése érdekében. Egy objektívről hamar kiderül, hogy nem tökéletes. Elég a csillagos égboltra irányítani és a képszéleket megnézni. 

Az utolsó felvétel egy Canon EOS6D-vel készült, plusz egy 50mm-es objektívvel szintén f/4-re rekeszelve. Alul az elmosódott táj mutatja, hogy körülbelül ennyi látszódik Magyarországról a Tejút centrumából. Mivel a horizont felett van átfotózva, ezért a légkör mégjobban torzít, még sűrűbb a légkörfény, és minden más, pld. fényszennyezés.

Az elmosódott horizont az óraműves állványnak köszönhető, hiszen ezeket a felvételeket nem lehetne anélkül elkészíteni ilyen minőségben.

[algebraicvarietyshow]

és nem jut eszembe, csak holnap, amit mondani kellett volna

gondolkoztam, hogy haladni kéne a korral és egy 2023-as lemezlistát már egy mesterséges intelligencia is meg tudna írni (nyilván ha beletáplálnánk a megfelelő információt). és valóban, ennél az összeállításnál én is egyre inkább támaszkodom számszerűsíthető adatokra, pl. az év végi spotify-statisztikákra, de azért ez még mindig egy kézművesen összerakott lista a hozzáadott humán faktorral, például a spotify szerint 2023-ban általam legtöbbet hallgatott boygenius a 2. helyre fért fel (mert nyilván az is számít például, hogy mi mikor jött ki, meg a beazonosíthatatlan egyedi érzések, ami így karácsony napján eszembe jut az egyes albumokról).

első ránézésre az idei lista (is) remekül befér a "sad indie" kategória műfaji áttekintésének, sajnos az első helyen végző posztumusz (több mint tíz évvel mark linkous halála után kijött) sparklehorse-album pedig ezt bizonyos értelemben megkoronázza, többek közt az egyik legtorokszorítóbb pillanattal, de azért még erre a lemezre se mondanám, hogy kizárólag szomorkodásról szólna, pl. milyen jó energikus ez a robyn hitchcock-feldolgozás. (aki adakozó kedvében volt sallai laci felhívására, olvashatott többet is a lemezről.) a listakészítés történetében az is egyedülálló, hogy egy alkotó két lemezét egy helyre soroltam be végül: a national számomra igazán fontos előadó az elmúlt tizenegynéhány évből, és mind a két idei lemezen találtam nekem sokat jelentő számokat, de közben kicsit úgy is vagyok vele, hogy a kettő helyett lehetett volna egy igazán ütős idei lemez, talán kicsit kevesebb kollaborációval (bocsánat, de a taylor swift-es szám pl. nekem semmit nem mondott, és ez most nem taylorról egy kijelentés, hanem erről a konkrét alkotásról).

szóval jöjjön 17 (18 igazából) jó lemez 2023-ból (a cappuccino projekt az 2022-ből igazából, de mivel december közepén jött ki, idén volt bemutatva és amúgy is idén hallgattam többet, a recordert követve én is az idei listára teszem), mindenhonnan ajánlva egy számot:

13-17. belle and sebastian: late developers 13-17. the clientele: i am not there anymore 13-17. kurt vile: back to moon beach ep 13-17. nation of language: strange disciple 13-17. sufjan stevens: javelin

12. káltes ekwa: átváltozások 11. beach fossils: bunny 10. soccer mommy: karaoke night ep 9. cappuccino projekt: az utak kifürkészhetetlenül rögösek 8. caroline polachek: desire, i want to turn into you 7. the national: first two pages of frankenstein / laugh track 6. yo la tengo: this stupid world 5. wilco: cousin 4. galaxisok: minket ne szeress! 3. slowdive: everything is alive 2. boygenius: the record 1. sparklehorse: bird machine

és! még! voltak! jó koncertek is idén! (mindenféle feljegyzéseim szerint többre jutottam el, mint 2017 óta bármikor.) szóval jön a folytatás.

[korábban: 2022, 2021, 2020, 2019, 2018, 2017, 2016, 2015, 2014, 2013 pt. 1, pt. 2, 2012, 2011]

[homregeszet]

Lassacskán befejeződnek az egész éves nagyberuházásokhoz kapcsolódó terepi munkálatok, és kezdetét veszi a irodai kattintgatós-pötyögős feldolgozás (egy kis digitalizálás, egy kis fotó válogatás…). Bár néhányunk lehet, hogy befizetne egy kis téli-álmos-kuckózásra is az egész éves hajtás után 🤭 Az újabb beszámolókig pedig álljon itt e kép, hogy hol is leszünk megtalálhatók az elkövetkező pár hónapban :) 🍂🌨️

[konyvekkozt]

S. halála után került a kezembe ez a könyv. szinte sorsszerűnek tartottam, hogy a saját gyászom módjának megtalálásakor egy olyan könyvbe futok bele, ami valahogy a halálról-gyászról szól

a könyv főszereplője egy idős aneszteziológus, aki idősotthonban élő édesanyját megy meglátogatni és egy kollégája kérésére egy fiatal lányt is fuvaroz. az autó megcsúszik a jégen, az orvos nem tudja életben tartani a lányt

ami számomra nagyon érdekes volt, hogy a főszereplő pont úgy egy idegen embert próbál gyászolni, mint ahogy nekem is "idegen" volt S. - vagy inkább az a helyes, hogy nem definiált, hogy kell/lehet emlékeznem

az aneszteziológus úgy dönt, fél év szabadságot kér a kórháztól és eleget tesz egy régebbi felkérésnek, s könyvet ír a fájdalomról és az aneszteziológiáról. pár rész olvasható a könyvéből, de nem is az a releváns, hanem hogy milyen utat talál a feldolgozáshoz. és közben átgondoltam, mennyi mindent sikerült nekem is feldolgoznom azzal, hogy kiírtam magamból, s mennyire vágyom most is arra, hogy megtaláljam a szavakat ahhoz, hogy utat találjak magamnak, magamhoz, a gyászomhoz

főhősünk két felnőtt gyerek édesanyja. a lányával nagyon szoros a kapcsolata, a fiával lazább. emellett gyerek is, miután visszaköltözik a szülői házba írni, hetente többször látogatja az édesanyját, akinek állapota lassan, de biztosan romlik. megérintett ez a rész is, mert nem tudom, milyen lesz és hogy lesz az, amikor az anyám haldoklik. nem tudom, meg tudok-e bocsátani, tudom-e kísérni, tudok-e békét teremteni

Cecilie Enger saját élményből ír és ettől nagyon eleven a könyve, még akkor is, ha egy aneszteziológus bőrébe bújik. a szakterület nem az övé, de a halállal, haldokló kísérésével, a feldolgozás vágyával és a gyerekek elengedésének kérdéseivel érezhetően már találkozott és így hiteles érzéseket fogalmaz meg

nekem most sokat adott ez a könyv, a vége pedig egy nagy csokor kérdést és gondolkodni valót is. az Anyám ajándékait is ő írta, ami szintén emlékezetes olvasmányélményem

[angelofghetto]

már meg sem lepődöm

[girl-in-loves-posts]

Legjobb barátnőmnek

Ez most inkább egy kisebb dühöngés lesz majd sírás és utána feldolgozás.

Nem tudom használod e még a tumblrt vagy még mindig ugy tartod hogy az összes depressziós ember itt éli az életét ha olvasod ha nem nem érdekel. Csak is azért írom ki magamból hogy NEKEM jobb legyen. Én leszarom az érzéseid ugy ahogy te is teszed az enyémmel. mindegyis. kezdem

Kedves ex legjobb barátnőm emlékszel milyen boldogok voltunk régen? biztos nem te csak arra emlékszel mennyi problémám volt, érdekes mindenki ezzel takarozik mikor kilép az életemből.

Kezdem azzal hogy amikor a legnagyobb szükségem lett volna rád magamra hagytál, ignoráltál. Oké megbocsátottam biztos neked is bajod van. elengedtem. Mondtad hogy beugrasz hozzám a boltba mivel sokat dolgozom és jó lenne beszélgetni, mondtam gyere nyugodtan spoiler NEM JÖTT de még irni se irt semmit hogy nem jövök ne várj hülye. teltek az órák és nem jöttél mondom biztos nincs neted de jössz hát ömm nope nem. Naiv voltam de ezt is elengedtem

aztán elkezdted hogy ignoráltál mondom szuper mi a faszt tettem amiért ezt érdemlem, aztán egy gyönyörű augusztusi napon megjelentél a telefonom kijelzőjén (amikor amugy kurva jó kedvem volt) és szakítottál velem elküldtem neked üzenetet semmi reakcio elküldtem egy közel 3 perces hangüzenetet lemerem fogadni végig se hallgattad.

Azt hiszed hogy mindig neked kellett pátyolgatni de mikor veled volt az a dolog ki volt melletted? ki védett meg?

Egymás mellett voltunk és elárultál és ezt nem fogom neked megbocsátani mert te nem tudtál elfogadni a problémáimmal együtt neked a problémáim nélkül kellettem volna.

Egyre jobban mész tönkre és észre se veszed de remélem a barátaid majd visznek előre

kösz hogy kiléptél az életemből és bebizonyitottad hogy nekem lett igazam hogy nem én fogom ott hagyni a másikat hanem TE 🤡

[cunctatormax]

Noir desire

Bertrand Cantat énekes-gitáros 2003-ban egy vilniusi hotelszobában többször megütötte barátnőjét, a színésznő Marie Trintignant-t, akire másnap eszméletlen állapotban, kómában találtak rá, és aki 2003. augusztus 1-jén meghalt. Az énekest 8 évi börtönbüntetésre ítélték. 2004. augusztus 11-én Cantat koncertet adott a vilniusi Lukiškės börtönben a börtön személyzetének és elítéltjeinek. Ügyvédjei kérésére 2004. szeptember 28-án Cantat-t átszállították a franciaországi Muret-hoz közeli börtönbe. 2007-ben Cantat-t jó magaviseletéért feltételes szabadlábra helyezték, azonban nem hagyhatta el Franciaországot.[2][3]

2008 novemberében az együttes két ingyenes dalt tett elérhetővé honlapján, melyek előadásában a teljes zenekar részt vett. A dalok a „Gagnants/Perdants” és a „Le temps des cerises” című feldolgozás voltak.

2010. januárjában Cantat korábbi felesége, és két gyermekének anyja, Rády Krisztina műfordító, kulturális szervező öngyilkosságot követett el, felakasztotta magát dél-franciaországi otthonában.[3] Rády Krisztina kiállt férje mellett annak pere és később börtönbüntetése ideje alatt is.[3]

[szaller]

Bùi Lan Hương

Nehéz a választás, de talán az ő hangja tetszik a legjobban. Egyből belezúgtam, amikor meghallottam ebben a számban! Ez a feldolgozás is jó, amit élőben ad elő ugyanazon a tengerparton:

(ennek az eredetije Trangtól már ott volt a kedvencek között)

Bùi Lan Hương opera szakon végzett a Zeneakadémián, majd Szingapúrban jazzt tanult, mielőtt pop-dívává vált volna. Jobban elmélyedve a munkásságában, találtam egy klippet, amiben egészen Lanadelreyes a hangja (plusz pont jár a látványért, mert vizuális típus vagyok). Most már tényleg rajongója lettem!

Mozis énemtől is kap egy dícséretet, mert Victor Vu egyik filmjének ő énekelte a betétdalát 2018-ban. Ezzel egy időben indult be a karrierje, úgyhogy a rendező jól választott (jó hátszelet biztosított?).

Országimázs gyanánt pedig legyen meg ez a felvétel is. Van benne minden szép és jó. Hanoi katedrálisa és Teknősbéka-tava, a szajgoni főposta és a központi piac, Mũi Né homokdűnéi, Đà Lạt fenyőerdei és kristálytiszta vizű tavai, Cam Ranh idilli tengerpartja a jellegzetes sziklákkal, motorbiciklik, vietnámi #dívák!