#ül és vár

[fiatalkoriszennyezodesek]

...ha feldobod, piros ha leesik, semmi ha az élet fenn van, akkor neked kell lenn lenni...

[drakvuf]

Kőgazdag fiatalok 9: Prolifesztivál

Még mindig Aurél randiján vagyunk. A fiú megeteti magát a csajjal. Úgy néz ki az anyukáját keresi a kapcsolataiban.

A lány szerint bővíteni kellene Aurél szókincsén. Be kéne fejeznie azt az iskolát, na.

Lara azt mondja neki, hogy ha teljesen megváltoztatja a személyiségét, akkor talán, egyszer, valaha hajlandó lenne újra randizni vele.

Filip délután kettő körül még békésen szundizna, de Metta felébreszti.

A lány már menne a Balaton Soundra, de a fiú még másnapos a tegnapi buli után. Metta szerint késésben vannak, de Wishes Ungárnak vannak kapcsolatai és szerez egy helikoptert.

Filip megrendeli a gépet és pezsgőt rendel az utazáshoz. 550 ezer forint lesz.

A reptéren egy pohár itallal fogadja Mettát. A lány már nem is bánja, hogy elaludt.

Még egy meglepivel készült Filip: egy VIP vendéget hívott a fesztiválra, de egyelőre nem árulja el, hogy ki az. Annyit odasúg a lánynak, hogy balkezes.

Lőnek egy képet az instára aztán irány a Balcsi. Metta kineveti az autósokat és hozzáteszi, hogy szar lehet nekik.

A helyszínen a nő már a randipartnerére vár és közben a gazdag társkeresőt pörgeti.

Megunva a várakozást feldúltan megy panaszt tenni Filipnek, hogy a faszi sehol sincs. A legjobban az háborítja fel, hogy vele nem akar valaki találkozni.

Wishes Ungár Peti beígér neki egy másik randit, de Metta rendes magyar választóként már nem ül fel az LMP ígéreteinek.

A lánynak ez az első fesztiválja. Filip már elvileg rutinos, de mindketten kivannak azon, ahogy a fesztiválozók esznek, isznak és léteznek. Erős Norbi és Réka a Szigeten vibeja van a jelenetnek.

Végül menedékre lelnek a sminkeseknél.

Mehet a kép instára.

Annyira proli nekik a fesztivál, hogy megpróbálják kilövetni magukat a gecibe, de sajnos rendesen bekötötték őket.

PSG Ogli Vikivel és Papaszítával érkezik. Olivért egyből betámadják a rajongók, hogy pár csöves képet lőjenek.

A lány táncolni akar menni, de a fiúnak már megint seggfájása van. Papaszíta benne van a buliban és elviszi Vikit szórakozni.

Ameddig a fiatalok táncikálnak Olivér a sminkeshez megy levágatni a haját, de sajnos nem tudnak neki ebben segíteni.

Nincs más választása, ki kell hívnia a fodrászát a fesztiválra. Amíg a szakit várja leugrik kicsit edzeni, mert a pacekság a legfontosabb.

Viki szomorú, amiért Olivér nem ment velük táncizni. Papaszíta felviszi az óriáskerékre, hogy felvidítsa.

A testőr mindenki apukája.

A móka után a lány megpróbálja felhívni Oglit, de ő éppen keményen edz és nem hallja.

Nagy nehezen visszatalál hozzájuk Olivér. Viki egyből neki esik, hogy hogy lehet ekkora fasz. A fiú szerint nem csinált semmi rosszat, mert otthagyta a lánnyal Papaszítát társaságnak.

Mivel a fiú nem tudja értelmezni az összetett mondatokat, Viki szakít vele. Papaszíta szerint, majd megnyugszik a lány.

Megérkezik a világ legjobb fodrásza. Olivér a vízben szeretné levágatni a haját, mert az extrém.

A hajvágás közben Papaszíta elmeséli, hogy küzdött egyszer életre-halálra egy hattyúval az egyik balatoni nyaralásán. Csoda, hogy túlélte.

Ogliék es Mettáék találkoznak végre a VIPben. A lány megkérdezi Olivért, hogy hol van Viki. A fiú közli a rossz hírt. Mindenkit sokkol a szakításuk története, de nincs idő búslakodni, mert érkezik Szandi is, akinek ez már a sokadik napja a fesztiválon.

Metta egyből elmeséli neki, hogy szétmentek Ogliék. Szandi annyit mond rá, hogy ezért kár volt lejönniük. Olivérnél kezd beütni, hogy hülyeséget csinált.

A dráma után a fiatalok belevetik magukat a bulikázásba.

Másnap Metta bérel egy hajót, hogy elvigye a többieket egy kis vízi kiruccanásra. Szeretne majd venni egy sajátot és ez most egy tesztvezetés.

Aurél tengeri beteg.

Metta elmeséli, hogy Szandi tegnap totál kész lett és haza kellett vitetnie a bejárónőjével. Természetesen elmeséli azt is, hogy Viki szakított Olivérrel. Leti nem lepődik meg, mert a lány panaszkodott neki már a fiúról. Csabi szerint kurvára semmi közük ehhez.

Kata szerint ezért nem szabad bulizni menni a pároddal. Hercegék együtt se mennek el partikázni, mert mindketten olyan jól néznek ki, hogy tuti rájuk mozdulnának és csak konfliktus lenne belőle. Metta szerint ez erős túlzás, de Csabi rákontráz, hogy ő szarni se tudna már Leti nélkül.

Elindulnak hajókázni. Aurél látványosan haldoklik az út közben.

Csabi átveszi az irányítást, amitől mindenki bepánikol, mert a srác egy balfasz.

Attól félnek, hogy zátonyra futnak.

[egy-lany-blogja]

Azon gondolkodom, hányszor hittem, Isten valahol ott van fent, egészen a magasban. Ott a felhők felett ül és onnan néz le rám. Hányszor hittem, hogy ennél is közelebb van, csupán felettem lakik. Elég csak seprűnyéllel megvernem a plafont és tudni fogja, itt vagyok. Hányszor hittem, csak be kellene csengetnem és majd kinyitja az ajtót. Hittem, jó szomszéd vagyok. Cinikus, de türelmes.

Néha azt gondoltam, valóban nála vagyok. Bíztam abban, hogy a lábtörlő alatt hagyta a kulcsot és bármikor bemehetek hozzá. Talán, ha nincs otthon meg is várhatom. Aztán eszembe jutott, hátha hallja, hogy létezem. Voltam harsány, nagy hanggal és még nagyobb akarattal, hátha letekint rám az emeletről és észreveszi, hogy a földszinten én lélegzem.

Igen, ez sokszor eszembe jutott.

Aztán arra gondoltam, vajon csalódott-e bennem? Mit gondol majd rólam, ha kinyitja az ajtót. Bánatot okoztam? Azt mondja majd, megbuktam? Hogy történjen bármi, tegyek bármit, tévút volt ez az egész? És mondhat majd bármit. Mondhatja, hogy rossz voltam, haszontalan és számtalanszor eltévedtem. Egyetlen dolgot azonban nem mondhat majd sohasem, hogy nem ismert engem.

Sokszor eszembe jutott, mit mondanék neki. Mennyi mindenért okolnám és számonkérném, lennék könnyek között a Szomszédom és életem bírája. Beszélnék neki a könyörületről, melyből alig kértem, mégsem kaptam, nem azt adta, mást kaptam.

De aztán rájöttem, emelt fővel, dacosan mégsem vitatkozhatnék Istennel. Szeretnék inkább egy függőágyban heverni mellette csendesen és nézni Őt, miközben arra gondolnék, mennyi imám volt, amit nem mondtam még el.

Majd egy szörnyű éjszakán, amikor tehetetlenül a padlón hevertem megértettem, hogy Isten nem lehet sem fent, sem én nem lehetek a földszinti szomszédja. Mert ott van velem a padlón.

Ott ül mellettem, ott létezik lent, egészen lent, ahol elbukva megérkezem.

Ott az elképzelhetetlen mélységben végre rátaláltam Istenre. Megértettem, hogy nem lehet fent, mert mindig lent vár rám.

Ott fekszik mellettem némaságban és minden reggel megkapom a könyörületét. Ott van a napfelkeltében, a napnyugtában, anyám görbülő kezében, a gyermekeim szemében, a gyászomban, a vágyamban.

És igen, sokan mondják, nem látják Istent. Nézz le. Annyiszor tagadjuk, küldjük el, üldözzük és kiáltunk. De nem szól, csak hangtalan érkezik, egyre közelebb. Újra. Újra. Újra. Majd azt érzed, már ott van melletted. A padlón. (Todorovits Rea) #TheAcsakazértis

[csakcsiga]

Tegnap elém dobta(mit dobta szinte bele hányta a fülembe)ezt a számot a spoti.

Egyből eszembe jutott az emlék mikor 19-20 évesen lementem Pécsre a gyermekkori barátaimhoz akik ott tanultak (bölcsészkar, zenekar, egyetemi élet... csak a szokásos). Előtte mondtam meg (rengeteg pöcsölès után)egy lánynak akit kerülgettem már egy jó ideje, hogy mi a helyzet és a vége az lett, hogy csúnyán lepattantított.

Ha jól emlékszem a Szenesbe(ebbe nem vagyok biztos mert rohadtul sok ilyen alter hely volt Pécsett)léptek fel a srácok a 30y előtt. Ott forgolódtam meg segítettem pakolni a srácoknak és a Papa megkérdezte miért van ilyen búval baszott fejem, Ati barátom egyből rávágta hogy csaj probléma csak még fiatal vagyok. Erre hátulról megszólalt a Zoli, hogy ááá az ilyen öregen se lesz jobb, csak tanulj meg magadon röhögni.

Szóval kint álltam a színpad mellet hallgattam ezt a számot és csak az járt a fejembe, hogy nekem milyen szar engem senki se szeret. És üres vagyok ...stb

Most meg már fogom a fejem, hogy ott voltam alig 20 évesen se, saját önálló kis életem kezdetén (én meló mellet csináltam az egyetemet) bejárással egy akkor már menőnek számító zenekar backstage-èbe és mi a faszèrt nem szórakoztam!

Ugyan a gátlásaimat azóta se tudtam teljesen levetkőzni, de sokkal többet mulatok magamon.

[mennyespoholhatara]

Ki most ide belépsz...

Úgy éreztem összenyom a magány, összenyom az üresség. Már a könyvek sem tudták erről az érzésről elterelni a figyelmemet. Elkezdtem dideregni, nem azért mert hideg volt, a belső jéghideg űrtől fáztam.

Mintha egy másik dimenzióban léteznék. Körül vesznek az emberek, de nem tűnnek valósnak. Mintha egy filmet néznék. Nincs ki megértsen, nincs ki át érezze mit érzek. Ha valakivel megpróbálok beszélgetni látom, hogy nem érti amit mondok.

Ilyenkor - amikor a legrosszabb - kezd el hinni az ember, még az is aki ilyet sose tesz. Hinni a sorsban, hinni az univerzumban, hinni valamiféle istenben. Elkezdtem könyörögni a sornak, hogy tegyen valamit, vagy küldjön valakit, ami vagy aki (új) értelmet ad az életnek vagy csak kicsit boldogabbá tesz.

Felsétáltam a várba, a vár hátsó sarkába a félkörívbe - ez az egyik kedvenc helyem Budapesten, innen belátni a teljes budai hegységet, és ilyen későn már teljes üres. Leültem egy padra és a hidegben a hegyeket néztem. 20:30-tól egészen 22 óriáig üldögéltem ott és vártam, hogy a sors tegyen velem valami jót.

...hadj fel minden reménnyel. A sors nem létezik, isten nem létezik, az álmaid nem léteznek. Végtelen beszélgetést folytattam már le képzeletben, végtelen helyen jártam már képzeletben, végtelen életet éltem már le képzeletben. És mégis én vagyok az aki egyedül ül a hidegben egy padon miközben a világ elhalad mellette. A világ amit annyira megvetek él és virágzik miközben én haldoklom belül.

A tegnap elmúlt a holnap pedig még nem létezik. Sosem értettem mit jelenthet a jelen, de most, életemben először átéreztem. Semmit és mindent. A múlt béli tettem rideg valóságát.

Ha azt akarom, hogy a holnap jobb legyen akkor azért ma kell tennem. Ha azt akarom, hogy a MOST jobb legyen azért tegnap kell tennem.

[jagarbalazs]

Koppenhága Kaland (1. nap): Lődörgés a városban

Leszállván a repülőtérről gondoltam igénybe veszem a híres dán közlekedést. Vettem is egy napijegyet kőkemény 4800 Ft értékű dán pénzből, és fel is szálltam a metróra, ami az otthonihoz képest sokkal kisebb és cukibb volt. 0-24 jár és napközben 2 percente jön. Pesttel ellentétben itt figyelni kell, mert mint a képen látható kuszább kicsit.

A metrón alapvetően soha nem volt tömeg. Szerintem annyian lennének mint otthon, ha nem ülne a lakosság fele minden időpillanatban a biciklijén. A biciklis infrastruktúra és kultúra hihetetlen. Tényleg olyan mint mondják. Lenne mit tanulni. Például a gyerekeket sokszor nem kis gyerekülésben viszik, hanem van 3 kerekű bicikli, aminek az elejére egy doboz van erősítve. Sokszor ez meg van támogatva egy elektromos motorral, és van olyan, hogy 2 gyerek is ül benne.

Mikor felültem a metróra fogalmam sem volt, hova akarok menni. Már az fura volt, hogy milyen közel van a központhoz a reptér (távolságra kb mintha a Nagyváradnál lenne). Kinéztem magamnak az ún. Kongens Nytorv állomást, mert a metrók csomópontja miatt arra következtettem, hogy ez lehet a Dán Deák tér. Tényleg az volt, és körbenézvén láttam, hogy egy nagy adag turi megindul egy irányba és mentem utánuk. El is vezettek az Újkikötőbe (Nyhavn), ami kedves barátom ajánlásában is benne volt, ezért örültem, hogy keresés nélkül rátaláltam. Itt volt pár flancos réginek tűnő hajó, de nagyrészt vagyonért étkező teraszon zabáló külföldiek voltak, de azért leültem velük szembe a víz mellé, de féltem hogy bele esek és mindenki kinevet. Itt nézek itt szépen:

Ezután gondoltam bevásárok magamnak a Lidl-ben, és szembesülvén a dán árakkal megígértem magamnak, hogy az étket egy szép helyen fogom megenni. Meg is látogattam a Botanikus kertet, ami szintén nem volt egy hatalmas vaszizdasz. Kb egy Feneketlen tót kell elképzelni cuki növényekkel. Itt a szarkák társaságában ettem egyet (ide majd egy képet be kéne szúrnom, csak még lusta voltam szerkesztgetni a fényképezőmről). Innen indultam is felkutatni a Kis Hableányos szobrot. Ehhez el kellett sétálgatnom egy erőd mellett, és a tengerparton ott is volt teljes pompáján a sellő néni:

Itt furcsa volt, hogy miért a mólót bámulja. Visszafelé láttam azt a városkép "szépítő" épületet, aminek a tetejéről le lehet sielni, és Dánia egyetlen sípájája:

Majd benéztem az erődbe, ami mai is egy aktív katonai bázis annak ellenére, hogy egy közkedvelt túristahely. Mikor bementem volna, az egyik nálam fiatalabb géppisztolyos katona megfeszült. Kérdeztem, hogy minden oké, mert titkon nem akartam meghalni általa. Mondta, hogy igen, de mögöttük menjek el.

Belül a masírozó katonákon kívül kedves kis épületek voltak:

Ezután kezdtem megrémülni, hogy nincs még hol aludnom. Sose lehet túl későn szervezkedni, ezért felcsaptam a Google-t és találtam egy olcsó kis hostelt, amit a jó öreg Young Men's Christian Association (YMCA) önkéntesei üzemeltettek. El is mentem oda, és leraktam a cuccom. Előre kellett fizetni 200 koronát, ami meglepően olcsó volt.

Ezután nyakamba vettem a várost, mert elhatároztam, hogy iszok egy sört. Végül egy aranyos kézműves sörözőben vettem egy pohár Flanders red ale-t. Nem találtam szabad helyet, ezért megkérdeztem egy embert, hogy leülhetek-e mellé. Azt mondta igen, és meg is kérdezte, hogy mit iszom. Ez tökéletes beszélgetésindítónak bizonyult, mert elbeszélgettünk mindenféléről. Az ember egy Oscar nevű finn környezeti elemző volt, aki sokszor volt Magyarban, és az apja valami furcsa felindulásból gyönyörű nyelvünkön is tanult. Jót elbeszélgettünk, de mindent elmond az északi ember kedvességéről, hogy szerencsét kívánt miután elpanaszoltam neki, hogy holnaptól valószínűleg hajléktalan leszek, mert bezár a hostel, amiben lakom. Sebaj a lényeg, hogy első napomon már sikerült elbeszélgetnem valakivel.

Végül visszamentem a szállásomra, és aludtam egy jót az ágyamban a horkolás közepette, mert éreztem, mi vár rám holnap. Lényeg a légyeg köszönöm mégegyszer a katolikus egyháznak a támogatást, és mindenkinek küldöm az örökzöld slágert: https://www.youtube.com/watch?v=CS9OO0S5w2k

[hedonistabika]

Csütörtök este a klubban

Eljött a csütörtök. Ez az egyik kedvenc napom.

Azért kedvenc, mert ilyenkor van gangbang a legkedvesebb klubomban. Be is jelentkeztem a tulajnál, akit már elég jól ismerek és akit természetesen nagyon kedvelek is. Ő mondta, hogy félreteszi nekem a szokásos kulcsot, ugyanis előreláthatólag teltház lesz és hát olyan nem történhet meg, hogy én nem jutok be. Az tragédia lenne.

Szóval, oda is mentem 18 órára... vagyis a lófaszt, már 17:40-re ott voltam és izgatottan, kiéhezve vártam a szexet, ami ma esetlegesen rám vár. Ezúttal egy kedves hölgy lesz a gangbang háziasszonya, akihez már volt szerencsém néhány korábbi alkalommal, így nagy meglepetés nem fog érni vele kapcsolatban. Majd ha egyszer lesz kedvem, akkor leírom azokat az estéket is, de most nem erről akarok beszélni.

Tehát a megérkezés és a szokásos pohárka rum elfogyasztását követően beültem kicsit jakuzzizni. Jól esik ilyen taknyos időben picit ejtőzni a melegvízben és önfeledten lubickolni fürdőruha nélkül. Pláne akkor jó ez, ha néhány meztelen csaj is még bent ül velem. Ilyenkor néha eltévednek a kezeim, és hol egy csinos combhoz érnek hozzá, hol pedig pusztán csak a lábammal ismerkedek és óvatosan hozzájuk érintem a víz alatt. Azt imádni szoktam. Már a gondolattól is merevedik a farkam, hogy meztelen nőkkel ülök egy jakuzziban és simogatjuk, fogdossuk egymást. Ezúttal viszont most nem volt bent senki sem rajtam kívül, ugyanis az a néhány pár, akik 18 és 20 óra között értek a klubba, még nem érezték úgy, hogy kellene ülniük a kádba.

Miután rendesen kiáztam a vízben, eljött hát az idő, hogy valakibe jól belerakjam a farkamat. Mentem is néhány kört a klubban, benéztem egy-egy helyiségbe, hátha valahol akcióznak és be lehet hozzájuk szállni, de sajnos nem volt semmi. Illetve, valami azért volt... Az est háziasszonya és még körülbelül 12 pasi bementek a rácsos-nyitott szobába és a hölgy elkezdte hazavágni a csávókat kettesével. Feltérdelt az ágyra, egyvalakit szopott, egyvalaki pedig dugta hátulról a formás kis seggét. Körülöttük meg kábé 10 faszi, akik verték rájuk az ágaskodó farkukat. Elképesztő látvány volt ez élőben. Azt hittem, hogy már az elmúlt 25 évben mindent láttam pornófilmeken, de amióta swingerezek, azóta ezeket át is élem és hát, őszintén megmondom nektek, teljesen más ám minden élőben, mint filmen. Nagyon más. Itt hús és vér emberek össze-vissza lihegnek, fasz- és pinaszag mindenütt, valamint izzadság csöpög az izgalomtól felhevült testekről... a lány tehát jeget vesz a szájába és úgy szop körbe mindenkit, egy srác pedig mielőtt beletenné a farkát a pucsító nőbe, előtte bele-belenyal a puncijába és rá is köp egyet. Nagyon izgató látvány ez, erről biztosíthatok mindenkit.

Mondom, ide nekem is be kell férkőznöm valahogy. Óvatosan odaléptem a hölgyhöz, ránéztem és köszöntem neki. Felnézett a szopásból és visszaköszönt: "helló, hát te is itt vagy?" - utalt a korábbi ismeretségünkre. Mondom: "ahha, örülök, hogy látlak." - és közben széles vigyor került az arcomra. Megkérdeztem tőle illedelmesen, hogy szabad-e még csatlakozni a kiscsoportos foglalkozáshoz, mire ő hátranézett és elmosolyodva mondta, hogy: "hát, ha ideférsz még". - nekem erről rögtön a Sebhelyesarcú című film jutott eszembe, illetve nem is a film maga, hanem abból egy mondat csak, amely úgy szól, hogy "The World is Yours".

Azzal a mozdulattal már a bal kezemmel simogattam is a seggét, amit éppen egy kopasz csávó dugott, de úgy hogy csak úgy csattogott, a másik kezemet pedig a saját farkamra tettem és elkezdtem húzogatni, akárha csak valami kést fennék. Közben A. már végzett a pasi kiszopásával, így rögtön láttam, hogy felszabadul egy hely a szájnál, azonnal le is csaptam rá. Behuppantam A. elé és belekormányoztam az álló faszomat a szájába. Imádtam minden cuppanást, köpést és minden céda tekintetet, amit közben produkált nekem. Közben néha megfogtam a szopó fejet és felhúztam az arcomhoz, hogy hatalmasat csókolhassak bele. (Tudniillik, nekem ez az egyik fétisem a sok másik mellett. Imádom, ha egy csaj leszop engem és másokat is, és közben, vagy éppen utána smárolok a lánnyal. Nagyon keményre fel tudok épülni, ha ilyenben veszek részt.)

Aztán visszanyomtam a fejét a farkamra és szopott tovább. Végül 3-4 perc szájmunka után hatalmasat élveztem bele, melyet A. cseppről cseppre le is nyelt. Beleborzongtam, annyira jól esett. "Istennő vagy!" - nyögtem neki, miközben törölgettem az angyalkönnyeket a pöcsömről. Csókkal köszöntem meg neki, amiért ennyire profi volt, adtam a szájára, az arcára, a nyakára is, majd átadtam a helyem valaki másnak, aki ott állt már a sorban és eddig csak fente a farkát.

Mindezek után kimentem lezuhanyozni, majd kisvártatva elsétáltam a pulthoz, ahol a nagy ijedtségre innom kellett egy dupla rumot jéggel és egy vizet. Ilyenkor mindig csak rum és víz van, semmi más. Vízből több, rumból kevesebb. Az alkohol ugyanis hamar ki tudja nyírni a libidót és akkor hamar "eljön a félhat", amit a klubban akkor mondunk, amikor valakinek lekonyul a farka dugás közben.

Ezt követően szerencsére még benne voltam egy jó kis partiban aznap este, ugyanis 22 óra körül betoppant egy szintén régebbről ismert pár, akikkel már többször is dugtam együtt. Így volt ez tegnap este is. Hátra mentem a tükrös szobába, mert kíváncsi voltam, hogy mi történik ott és akkor láttam, hogy É. és a férje, meg még 2 random srác dugnak egymással. Megláttam a tükörből É. nagy és kerek fenekét, valamint azt, ahogy két farok egyszerre lóg bele a szájába, rögtön úgy voltam vele, hogy ebből nekem sem szabad kimaradnom, így engedélykérés és köszönés után beszálltam hozzájuk. Először bekapattam magam É-vel, hagytam hogy engem is cumizzon kicsit, majd amikor már stabilra szopogatott, akkor átvettem a férje helyét, aki addig elölről dugta úgy, hogy közben a felesége lábai a nyakában voltak. Szopatás közben néha én is megcsókoltam a lábfejét és a lakk magassarkúját, amely a rendeltetésszerű használattal ellentétesen nem a föld felé nézett, hanem a plafon felé.

Jól megdugtam elölről magam is, aztán cserélgettük egymást a többi jelen lévő pasival. Sajnos ebben az etapban nem sikerült elmennem, mert már a szex második felénél kapcsolódtam be, és É. már sajnos kicsit elfáradt, szusszannia kellett és szomjas is volt, így kimentek inni és pihenni azzal az ígérettel, hogy majd jönnek vissza, ám sajnos nem jöttek, így ott maradtunk álló fasszal, ami le volt szopva és sikamlós volt a gumitól, amit lepattintottam róla.

***

Az este végén, olyan 23 óra körül, pedig még kipróbáltuk A-val és pár sráccal az új körágyat, ami egyébként forgatható is. A tematika az volt, hogy A. középen pucsítva térdel, valaki nyalja a punciját és a tökéletes fenekét, valaki meg elölről szopatja őt. Aztán fordítunk az ágyon és jön a következő, egészen addig, amíg el nem fogynak a leszopandó farkak. Elég sokáig eljátszadoztunk így A-val ezen a körágyon, és tényleg kimondottan emlékezetes kalandra sikerült ez.

"Aki nem kefél, annak záróra!" - jelezte határozott hangon a tulajdonos, így nekünk gyorsan kellett cselekedni, nehogy ki kelljen dobni minket a klubból. Bár, valószínűleg T. nem tenne ilyet velünk, de nem akarjuk húzogatni az oroszlán bajszát, így kicsit sietősre vettük. Ekkor A. már a hátán feküdt, közben valaki dugta őt elölről, engem és egy másik srácot pedig felváltva szopott. Végül mindketten ráélveztünk az arcára és a szájára, közben ettől A. is hatalmasat élvezett, úgy hogy bele is remegett a gyönyörű teste, amin egyetlen egy négyzetcenti sem maradt, amit aznap este férfi ne érintett volna.

Végül megittam a maradék rumomat, felöltöztem, leadtam a kulcsomat, elköszöntem a swingeres haveroktól, majd elindultam haza a normális életembe.

Ez egy csodálatos este volt.

[jojokillah]

Egy mára diszfunkcionális pótszeres antiszociális rémálmai

Part XI: Bleeding out

Ahh shit, here we go again.

Worst place in the world to be at: Another lonely anniversary.

Wish I could be laid back and keep up the act of the goofy gangsta.

Wish I could keep up the act of the generous geek.

Wish I could stop, get relief from a freak

Loved until an orgasm burned till everything's all bleak

I hold my gat in my on face on my profile pic

I write rhymes when music aint meaning shit. I better stop;

I dont bother. Fuck you all, no lover anymore no brother. No sister, no shorty, no princess of mine. No family no place to call home no more fucking fight.

The cause is lost.

My corpse got threw away. I wish I've been dead in fucking May.

I tried my hardest to join 27 Club. I almost made it, but there was no Heaven...

There was no Hell.

No light no Hellhounds.

Just the remains of my shattered fucking mind.

My body is half dead theres no fuckin doubt.

LOOK IN AND AT MY FUCKING EYES

Asymmetric. Binary inside.

I'm tired and dead. No laghter no cry.

I hate every fucking compliment they ever received. My blue fucking googles cant see, I'm decieved. Evey day I believe all fucking lies: dreams, hope, love that dough buys.

I tried. It does not buy shit. Except hard drugs.

Yeah, sup want smth? No closure.

I hope it feels fucking bad I butcher this whole weak verse. Nem bohóckodok már ezzel. A faszom legyen rapper, a gitáros palira mentek mindig a csajok akik kellettek.

Nem művészkedek, nem veszek ki belőle semmit. Pedig beleraktam mindent de belehaltam; ennyi.

De bár mehetnék tényleg innen a faszomba. De hova? Hova??

Nincs létállapot amit én nem jártam meg...csak egy háttérzaj a sztorim, benyomjátok azt megy. Ki se nyomjatok bazdmeg, bealszotok rám. Ezér tépjem véresre azt a szétkúrt szám?

Csíkkal, dopeppal, dzsóval tele fűvel. Woola cokeba forgatva amitől egy kicsit ül el. Aki velem szemben szemes falként fülelve..egy kurva köd kezet basz bele a kezembe. Rámarkolnék de megint csak a tenyerem közepe amihez ér monden ujjam vége. Bőrkeményedés.

A mictól, a pipetól, a pullup bartol. Vagy hogy ne érezze már ha érintést kap mástól. Elhiszem hogy szar velem lenni, mer én se szeretek. Mostanság a vénámba is vasst beverek.

Nem alszok.

Nem eszek.

Nincs esti mese gyerekek. Volt, de rágondolva a szívem bereped. A narrátor bereked, a főhős nyekereg.

Ismét faszkalap rímraktárt tereget.

Stop it already! Write like you used to..

How I used to? Yeah..drunk and depressed. Fuck that!

You forgot the pills.

I didn't bitch! I just ran out. Why?

Because it's a waste of time.

Because you abuse them so much. Full circle.

I want a circle pointed at my fucking mug.

BAM!

I should chill prolly. But thats not an option. Because I cant. My nervous system is ruined. If I try to nap I'm shaken awake.

Bennem a tél nyár lett, a nyár meg a tél. Rámolvad az alvadt vér és rámég a dér.

A faszom se fél..se nem áll mer a senkire vár. Nincs semmilyen kurva kapu ami nekem nyitva áll.

Csak Mitragyne. Ópium a bye. Majd a hullamra valaki a harmincas éveimben a padlón túladagolásban halottan talál. Ez a legvalószínűbb. Annyira unom a szavakat vagy mik ezek amiket folyton folyvást kopácsolok ezeken a telebaszott telefonokon amikből havonta hármat veszek. Meg a chatablakokat. Egy kurva hívást nem kapok max valami köcsög kérelmet a kessem után. Mert már az is van. Tessék, fasszopó papírdarabok bazdmeg. Akármennyi van:

Engem senki így se szeret.

Eldobható elfbar vagyok

Mér nincs elf strip bar hol under the bleachers szopnak ki angyalok? Mert így csak engem műfasszal szopatnak.

Rákényszerít a kurva élet, hogy olyat fogazzak...

Amit nem emészt meg az fix, nonbinaryt. Csinál a seb belőle ahogy a kislányaink...apa helyett fasztalan palik mellett nőnek fel!! Azt csodálkoztok csinaljak mit nektek nem nőknek kell!

De mindegy, az én kezemben már semmilyen lap nincs. Pedig egy ász pár nagy kincs..blackjack asztal sincs..sem a rulettkereket bámulva nem meredek. A krupié kezére hova gurítgat meg ereget kibaszott golyót

Az a fejembe kéne.

Ennyi, nyugi, vége.

Nekem is végem.

[bbenio]

A megvalósult álom, avagy az első szavak ereje

Fiunk születése óta alig húsz hónap telhetett el, amikor bekövetkezett a csoda, és megvalósult minden szülő álma: míg én a kanapén szendergek, addig a gyerek ül a fotelban, és olvas. És bár nem látom, hogy pontosan melyik könyv van az ölében, de mivel hangosan olvassa, így csak a nehézgépjárművekről szóló képes gyermekenciklopédia lehet.

Ka… Karácsony óta vagy százszor végiglapoztuk a könyvet, vagy százszor analizáltuk és elemeztük az oldalakon látható objektumokat. Ez az első oldal, ahol a daru (az ő nyelvén: ka) emeli a tetőgerendákat, és ebben az is megerősít hogy a gyerek utána az ablakra mutat, utalva a tegnapi kinti sétára, amikor az új darut láttuk a Victor Hugo utcában.

Avu… ez pedig az az oldal, ahol a hőlégballon száll a búzamező fölött, lent pedig arat a kombájn. És bár a felnőttek úgy tudják, hogy van a hőlégballon, meg van a léggömb, de a gyerek szemében ez a kettő egy és ugyanaz: lufi, azaz avu. Illetve, mittudomén. A gyereknek német identitása is van. Lehet, hogy nem avu, hanem awu.

Mádá… igen, a búzamező felett ott repül egy gólya. Pájá… párja? oh, jaj, de aranyos, hát persze, mert van egy másik gólya is, a gólyafészekben, ezek szerint élénken él még a gyerek fejében a feketepéterezések emléke a nagymamával.

Vauva, föfö, mmmm… várható volt, hogy előbb-utóbb sorra kerül a búzamező melletti tanya, ahol van kutya, malac, tehén, és még sok-sok más állat is, de már ahogy az első bekezdésben is céloztam rá, szendergésemet végül siker koronázta, és elbóbiskoltam.

Álmomban sétálgattam az utcán, aztán odaértem a zebrához. A lámpa pirosat mutatott. Budapesten, amikor az ember egy gyalogoslámpához ér, vár, amíg zöld lesz a lámpa, majd átkel. Luxemburgban viszont más a helyzet. Itt az ilyen lámpáknál van egy gomb, amit meg lehet nyomni. Utána az ember vár, amíg zöld lesz, majd átkel. Hát igen, már majdnem meg is nyomtam a gombot, amikor észrevettem a zebra másik oldalán egy alakot.

Nagyon meglepődtem, mert bár sosem láttam, mégis tudtam, hogy csak ő lehet az. Ott állt az idő, kalapban, kabátban, hanyagul a lámpának támaszkodva. Aztán rám nézett, és megrázta a fejét. Valahogy megértettem, hogy mit akar. Hogy ne nyomjam meg a gombot.

Tudtam, hogy igaza van. Hiszen miért is akarnék átmenni a másik oldalra? Miért nem jó pont itt, ahol vagyok? Mi dolgom van nekem ott egyáltalán? És mi van akkor, ha pont itt van dolgom? Vagy ha épp nincs is dolgom, de ebben a hajszolt világban miért is ne állhatna meg az ember szusszanni egyet egy-két pillanatra, percre, órácskára, egy rövid, vagy egy hosszú hétvégére? Esetleg az örökkévalóságra, csak amíg összeszedi a gondolatait? És utána mehetne minden tovább.

Megrészegültem a lehetőségtől. Elég csak nem megnyomni a gombot, és az idő nem megy tovább. Nem nyomtam meg a gombot. A lámpa piros maradt.

Már hosszasan néztük egymást az idővel (egészen pontosan nulla másodpercig), mikor egyszer csak egy lovasszekér döcögött el az úton. De a zötyögő hang helyett Fábri Sándor hangját hallottam, ahogy azt mondja: a gép dolgozik, az alkotó pihen…

nyÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ-haaaa-hhaaaaaa… erre ébredtem fel szendergésemből, és úgy döntöttem, hogy most már tényleg kéne szólni a bölcsisnéniknek, hogy az ablaküveg-repesztő sikítástól nem kell megijedni, mert az a gyerek nyelvén csak annyit jelent: ló.

[fiatalkoriszennyezodesek]

"Csináljuk azt, hogy ez egy ilyen vándorsál lesz. És akkor úgy lesz, hogy ez lesz a mi ilyen közös bizalmunknak a jele. Ami arról szól, hogy van itt egy sál, egyszer majd valószínüleg visszavándorol hozzám, de most legyen az hogy valakihez elvándorol, aki majd télidőbe oda adja valakinek, akinek nagyobb szüksége van erre a sálra, mint neki, és aztán majd az is tovább adja egyszer, amikor másnak nagyobb szüksége van rá. Ölellek Benneteket!"

Beck Zoli [Budapest Park, 2023]

[time-is-standing]

top 10 songs of july

aka a late & very special edition. as you might know I'm hungarian and I've been editing out all the hungarian songs through the years. it's been more & more difficult lately, but as of the 31 of july, there's nothing but hungarian songs in my top 37 so well... hungarian top 10 it is! also I'll have a hungarian version of this post as well. hope you enjoy.

1. Tánc by Hanoi

Hanoi is one of the bands I've gotten to know on one of my Téveszme concerts. it was the band's officical last concert because they speparated. but in the very moment the singer said "who here has already regretted only getting to know us on our last night together as a band?" and I knew I fucked up. it was so catchy, I love the raspy voice of the singer, I love their band so so much.

2. Hullócsillagok by Mudfield

my bf wanted to attend this band's conxert, I've been hating on them as a joke for months so he insisted we went. when the day of the concert came, I was super hyped, but he was tired so I went with other friends and had so much fun! it was a super energetic concert with great vibes and loads of jumping around. this is one of the sadder songs and I'm obsessed with it (as always, lol).

3. Maradj így by Bagossy Brothers Company

antoher sad song from a concert I never intended to attend. one of my friends here in the big city wanted to go and asked me to join. the ticket was free so I said I'd go and had fun, but this is not one of my fav bands. however this song, this is a masterpiece.

4. Százszorbátrak, viharverők (A gyertya harmadik vége) by Téveszme

Téveszme, my dearest love. I have already told stories of the relationship I have with the band and some old firends, but I'll dig around to find them for the hungarian post. I love this band with so much passion I'm travelling through the whole country to see them. Viktor is the best, and in the latest concert he was super obsessed with my bf knowing every single word of their lyrics so we all had fun lol.

5. Egy garabonicás visszatörölt chat-panaszai by Téveszme

my current fav. it's about a long distance relationship and as of now I'm in a kinda ldr, we have to travel like 3 hours to get to each others and are moving in soon. we can't wait for it to finally happen. I hope we won't end up like the couple in this song.

6. Komorebi by PETOFI

oh, petøfi. I love the vibes, the sadness, the screaming, the messages. this song especially has a super catchy chorus, so I'd a 100% would recommend listening to it. I love it so much, I even made one scene of the videoclip my computer background. this is one of the newer songs but I enjoy everything that comes out under this name. I AM OBSESSED so let's move on.

7. Az idő esete by PETOFI

one of the older songs, I always joke around with this band being given as a present to me because... that's exactly what happened. I was real suprised at my first petofi concert when I ended up sobbing on the floor after screaming the lyrics to this and Süket füledre... such powerful lines, such powerful memories.

8. Kiseper by Anchorless Bodies

oh this is a special one. you have to listen to it to realize but this is the kind of poetry/music I enjoy the most: when not only do we play with words but the tempo, the beat and every single breath we take to give the listeners a message. 10/1000 stars for this one.

9. Az adás megszakad by Satelles

I love the mindset and vibes of this song as well. a random band I don't know as well as the others but this song is quite close to my heart if I'm being honest.

10. Ül és vár by 30Y

superise: I wasn't meant to be attending this cocnert either. I had a huge fight with my bf who left me alone for the weekend and decided I'm not going to cry through antoher night alone so I went to the best sounding concert in my area. I sobbed through this whole song and the speech Zoli gave. I still live by his words "everything we have in life is lent to us by someone".

[foulchildtiger]

1956 – Rugalmas elszakadás

2003. március 11.

Előadást tartok a Veszprémi Egyetemen. Téma: a kommunisták felejteni tudása.

Rugalmas elszakadás – e tetszetős fogalmat a nácik találták ki: nem ellenfeleink győzték le csapatainkat, hanem mi vonultunk hátrébb, azzal a nem titkolt céllal, hogy erőinket biztonságos állásokban a végső győzelemre összpontosíthassuk!

Ami jó a náciknak, kis módosítással jó a kommunistáknak is. A magyar kommunista politikusoknak 1988-ban s a következő években korábbi eszméiktől és politikai alapelveiktől kellett rugalmasan elszakadniuk.

Ami a náciknak nem sikerült, sikerült a magyar kommunista pártkatonáknak.

A szocializmust nem sikerült megmenteniük, de elveiktől, politikai eszméiktől, korábbi önmaguktól sikerült rugalmasan elszakadniuk.

1988. július 25.

Grósz Károly magyar miniszterelnök, a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára a magyar emigráció képviselőivel találkozott New Yorkban, a Hotel Intercontinental Astor termében. Feszült csend. Pontos kérdések, szigorú válaszok.

Miért verték szét gumibotokkal és könnygázzal alig pár nappal Grósz amerikai látogatása előtt a Budapest utcáin békésen felvonuló tüntetőket?

Sokadszor nézem végig a megmaradt videofelvételt: 1988. június 16-án a budapesti Batthyány örökmécses körül és a Szabadság téren szónokok, álldogáló, tapsoló, Nagy Imrét éltető tüntetők. Velük szemben állig felfegyverzett, erőszakosan és kíméletlenül a védtelen emberekre rontó gumibotos rendőrök.

Grósz Károly „helyzetértékelése” New Yorkban, 1988. július 25-én: Nem engedhetjük meg, hogy a rendőreinket verjék Budapest utcáin.

Egy kommunista pártvezető nemcsak elveitől, de a tényektől is el tud rugalmasan szakadni.

A teremben, 1988. július 25-én New Yorkban mindenki arra kíváncsi: milyen sors vár Nagy Imre emlékére?

Grósz Károly lassan, megfontoltan, kimérten, ridegen fogalmaz.

Ötvenhatnak sok mártírja van. Csend. Nekem mártírok azok is, akiket a Köztársaság téren kivégeztek. Nagyon hosszú csend. És vannak más mártírok is. Áll a levegő. Nem tehettek róla. Megtévesztették őket. A miniszterelnök hidegen kopogó hangjában parányi megvetés és magabiztos fölény. És a fegyveres harcban veszítették életüket. Mintha befejezte volna, tekintetét az asztalon heverő jegyzeteibe fúrja, és hosszú szünet után, halkan, leplezetlen lenézéssel kiprésel magából még egy szót. Sajnáljuk.

Aztán farkasszemet néz a vele szemben ülőkkel.

1956-os magatartásáért Nagy Imrét a magyar kormány nem rehabilitálja. Nem szeretnék egy percig se senkiben kétséget hagyni álláspontunkat illetően. Harminc év telt el a halálos ítélet végrehajtása óta. A kormánynak az az álláspontja, hogy amennyiben a család igényli, akkor a család, amennyiben a család nem igényli, akkor a kormány, megfelelő körülmények között, Nagy Imre hamvait végső nyughelyére helyezi.

A teremben feszült, kútmély-néma csend.

New Yorkban, 1988. július 25-én.

Veszprémben, 2003. március 11-én.

Grósz Károly mellett ül az asztalnál a jól fésült kommunista külügyér, Kovács László elvtárs. Sokszor megnéztem a pár perces videofelvételt, de nem tudom eldönteni: vajon idegességében mozog-e a szája, és nyeldekel folyamatosan, vagy már igyekszik amerikai típusú szociáldemokratának látszani, ezért rágózik, miközben Grósz Károly kommunista kormányfő a kommunista Nagy Imre halálos ítéletét s a halálos ítélet végrehajtásának harmincadik évfordulóját emlegeti.

(Disneylandben könnyebb dolga van a magyar kormányküldöttségnek: ott senki nem faggatja őket arról, harminc éve miért végeztették ki elvtársukat, Nagy Imrét. Régi fénykép: Grósz Károly mosolyogva fog kezet a vigyorgó Mickey Mouse-szal. Mellette feszít Kovács László elvtárs. Ő is boldogan mosolyog.)

– Tehát – töröm meg a tompa csendet – 1988. július 25-én a magyar kormányfő a magyar kormány nevében, ragaszkodva elveihez, egyértelműen és határozottan kijelentette: a kommunista Nagy Imrét a kommunista kormány és a Magyar Szocialista Munkáspárt nem fogja rehabilitálni.

2003. március 11. Veszprém.

Farkasszemet nézek száz néma szempárral. Halkan folytatom.

– Annak a kormánynak, amely eltökélten úgy gondolta, hogy nem fogja az áruló Nagy Imrét rehabilitálni, tagja volt Kovács László külügyi államtitkár, Csehák Judit egészségügyi miniszter, Horn Gyula külügyminiszter, Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes.

Rugalmas elszakadás.

A nácik meg akarták menteni a rendszert. A nemzetiszocialista rendszer összeomlott.

A kommunista politikusok meg akarták menteni önmagukat. A szocialista rendszer összeomlott, a kommunista kormány tagjai rugalmasan elszakadtak elveiktől, politikai eszméiktől, korábbi önmaguktól – túlélték rendszerük összeomlását.

Medgyessy Péter 1989. július 16-án díszőrséget állt Nagy Imre koporsója mellett.

Néhány év múlva Horn Gyula megkoszorúzta Nagy Imre emlékművét.

Rugalmas elszakadás: a Magyar Szocialista Munkáspárt rugalmasan elszakadt a Munkáspárttól; az MSZP rugalmasan elszakadt az MSZMP politikai alapelveitől (rugalmasan: csak az elveitől, nem a vagyonától, csak a múltjától, nem a hatalmától); Kovács László, Csehák Judit, Horn Gyula, Medgyessy Péter elvtársak elszakadtak az elvtársaktól, harminc évig vallott politikai elveiktől, kommunista eszméiktől.

Elszakadtak? Vagy csak rugalmasak?

[stickalittle]

MZP nem tudott semmit elérni? Na, várjunk egy kicsit! Egy chicken-gémben legyőzte Karácsonyt, legyőzte Dobrev-Gyurcsány párost, országos hálózatot épített ki Kossuth-körök néven, csinált egy országos civil hálózatot, több pénzt szerzett a kampánynak, mint a pártok, be is szart ettől most Orbán rendesen, csinált egy nagyon jó kormányprogramot, gyakorlatilag olyan jót, mint Tuskék. Csodálom, hogy erről sem hallottál, hiszen olyan jól értesültnek tűnsz, és napokig cikkezett a kormányprogramjukról a szabad sajtó. Ja, nem. Arról cikkeztek napokig, hogy MZP alkalmatlan, és hiába nyerne az ellenzék, a NER-t nem lehet lebontani, és Orbán visszajönne 4/5-öddel. Ahogy látom, legalább ez az üzenet teljesen átment. Azonkívül MZP bevitte a parlamentbe az ellenzéki pártokat. Azokat akik most bent ülnek, MZP vitte be, ha MZP nincs, és Dobrev Klára kerül miniszterelnökjelölt szerepbe, most csak 6 DK-s ül bent plusz 2 Momentumos. Ha Karácsony nyer, akkor meg még én sem mentem volna el szavazni rá, mert szerintem Karácsony nem becsületes, hanem még az ellenséggel is megalkuvó politikai túlélő. Úgyhogy kurvára MZP-nek köszönhetik az ellenzéki pártok, hogy a picsájukat bent meresztik a parlamentben. Azok az ellenzéki pártok, akik ahogy MZP megnyerte az előválasztást, szépen kihátráltak mögüle, már nem volt fontos egyiknek se nyerni, de még a kampány sem volt fontos, és a bukást is mind rákenték MZP-re, a kampányban nyújtott lustaságukat meg arra, hogy hát MZP akart kampányolni. Hát persze. Csak MZP a hibás az egészért, az anyja istenit, miért nem ment el plakátolni éjszakánként! És az ellenzéki szavazókról meg nem is beszélek, akiknek szintén kell a csalódásukért egy bűnbak, és természetesen a pártok szállították is nekik tálcán: MZP. Ha megszavazza mindenki MZP-t, és nem a finnyázás megy, most bent vagyunk az Európai Ügyészségben. De megy az országban a messiásvárás. Apám, hát arra vár itt mindenki, hogy megszülessen az, akit nem tud lejáratni Rogán Antal! Szeplőtelenül! Ámen. Nekem meg elég, ha becsületes. Biztosan én vagyok a hülye. Legyen. Ti meg keresgéljetek csak, aztán keseregjetek, hogy nem találtatok senkit, és nincs itt olyan ember, mint a lengyeleknél. Megérdemlitek. Én meg csak simán dühös vagyok rátok. Mert megtehetem. Ámen.

Megy ez

[mmamt]

[korhazavaroskozepen]

Az egyik kisfőnök egész nap az udvaron vár és cigizik. A másik kisfőnök a maszek kisteherautóban vár és cigizik. Az irodások az épület előtt cigiznek óránként fél órát. A takarító a portán ül fél napot tétlenül, mintha ő is várna valakit. A sofőr a kocsiban alszik.

Ez már az adventi várakozás lehet.

[dreamerkf]

Megmentettünk egy nénit

Lekapcsolom a laptopot, munkaidőnek vége, izzítok egy kis Black Mesát, hogy kitöröljem az agyamból a legacy ticketek nyüstölését. Asszony hív, hogy menjek már le kocsival pár sarkot, mert ott ül a néni, a térdei felmondták a szolgálatot.

Autóba be, volt melóhelyem parkolójában vár a szerelmem, kisfiam, és egy standard irodai széken egy néni. Elmondja, hogy a térdei meg a háta fájnak, pár napja robbant le (azért elgyalogolt vásárolni sok km-re arrébb..). Ok, kocsiba nénit be.

Hazavittük, de itt jött a bökkenő, hogy ő az elsőn lakik, és ht nincs lift. Úgyhogy míg a nejem a gyerekkel várt a kocsiba, felvittem. Nem kicsit volt nehéz, egyrészt ma edzős nap volt, másrészt szegényke teljesen rám támaszkodott. Tényleg nem tartották a térdei.

Ágyig bevittem, lehúztam ról a cipőt, kabátot, pulcsit, kapcsoltam tv-t, adtam a kezébe telefont, hogy ha rosszabb lesz, hívja a 112-t.

Így semmi baja nem volt, azt leszámítva, hogy nem bírt járni. Remélem jobban lesz, vagy tényleg hív segítséget.