#én!

[dramatic-dolphin]

when we were studying the bible in literature class (so we have the context necessary for later works that reference the bible), i think we were at the book of jonah, and one of my classmates was studying the text very intently, and then looked up and earnestly said "professor, i don't understand the will of god"

the teacher was just like. well sadly i am a literature teacher and not a priest so i can't help you there. but if it helps, many people throughout history had the same problem.

[zoeeozzoeeoz]

A szomszédomban lakik két idős nő. A fiatalabbik 65 éves, az idősebbik az Ő Anyukája, aki 85 éves. Az idősebbik néni már nagyon rég óta nem járkál ki a házból sem, a lánya szokta a teraszra kiültetni néha, mikor jó idő van. A fiatalabbik, a múlt héten rosszul lett, pont akkor értem haza, mikor elvitte a mentő. Két napig semmi mozgást nem tapasztaltam tőlük, de aztán megláttam az idősebbik nénit leselkedni a függöny mögül. Átcsengettem hozzá. Nagyon lassan nyitott ajtót, nem is engedtem hogy lejöjjön a lépcsőn nekem kaput nyitni, inkább vissza mentem, és kerítésen keresztül kérdezgettem. Kiderült, hogy a lánya enyhe szélütést kapott, saját maga hívta ki a mentőket, nem tudja mi van vele, mikor jön haza stb. Nem tudom a telefonszámát, a néni azt sem tudta melyik kórházba vitték. Kiderült azóta nem evett, nem ivott Ő sem. Megkértem, dobja át a kulcsokat, hogy át tudjak menni hozzá. Átmentem. Találtam a hűtőben neki zöldséglevest, megmelegítettem neki, megette. Megnéztem a hűtőjét, szendvicsnek valók voltak neki, kidobáltam amik lejártak, és vittem át neki friss kenyeret is. Van egy kutyájuk is, kértem, hogy engedje ki őt a kertbe, el lesz majd ott, ne legyen láb alatt, és majd etetem kerítésen keresztül, amíg haza jön a lánya. Eltelt 2 nap, ismét semmi mozgás. Csengetek, semmi. A kulcsokkal bemegyek, néni ül az ágya szélén, valamit motyog. Feleszmél hogy bent vagyok, megörül nekem, kiderült azóta nem evett, hogy én 2 napja átvoltam. Csináltam neki szendvicset, majd segítettem neki fürdeni, rendbe tenni magát, meg közben kérdezgettem, hogy hol van a telefonja. Gondoltam azon csak megtalálom a lánya telefonszámát, és valahogy előkerítem. Meg is mutatta hol van, szerencsére nem volt lezárva,sem lemerülve, viszont volt kismillió nem fogadott hívása. Tudtam hogy hívják a lányát, és tőle is volt sok nem fogadott, uh felhívtam. Szegény lánya annyira megörült a hívásnak, hogy sírva fakadt, aztán aggódni kezdett hogy én szóltam bele, elmondtam neki mi a helyzet anyukájával, mondta hogy pont ezért aggódott, mert tudja hogy csak akkor eszik ha adnak neki, meg tjdkpn semmit nem tud egyedül megcsinálni. Ekkor mondta nekem hogy Ő meg enyhe szélütést kapott, de hogy elvileg pár nap múlva haza jöhet. Megadtam neki az én számomat, azon elér, én is őt most már. Szóval onnantól , mostanáig minden reggel munka előtt átmentem a nénihez, megreggelizttettem, rendbe tettem, bekapcsoltam neki a tévét, tettem be neki a hűtőbe ebédet, amit sajna soha nem evett meg, hanem este vacsira én melegítettem meg neki, megfürdettem, lefektettem. A gyógyszereit és adagolását megtaláltam az egyik szoba asztalon, arra rákérdeztem a lányánál, hogy valóban az, és hogy adhatom neki. Ma reggel jött haza a lánya, pont mikor jöttem el a nénitől. Nagy volt az öröm köztük, sírva köszönte meg, hogy segítettem anyukájának. Mondtam neki hogy kajára ne legyen gondja még, főztem friss húslevest, meg a néni tökfőzeléket kért, uh az is van a hűtőben, jut mindkettejüknek. Potyogtak a könnyei. Mondtam vásárolni se menjen, írja össze mi kell, és meghozom este neki, csak küldje majd át a listát telón. Mikor mondtam h ne zokogjon, mert felmegy a vérnyomása, azt mehet vissza a kórházba, akkor abba hagyta, megölelgettük egymást, elköszöntem, este jövök. Egész jó állapotban volt a fiatalabbik néni, uh szerintem ezután már csak majd a bevásárlásban kell nekik segíteni, de ez csak tipp részemről. Szokott netezni/rendelni/stb, uh lehet abban sem kell. Majd kiderül. Szól segítek. Ha nem szól, rákérdezek. Majd este beszélgetek vele, hogy rendezzünk valami szociális ide járó segítő ápolót nekik. Bár régebben mondta nekem a fiatalabbik néni, hogy ha úgy hozza, beköltözik a közeli idősek otthonába, de amíg él az anyukája nem fog. Majd ha egyedül marad. Na majd este szóba hozom ezt a témát is neki.

[abit-weirdoo]

Unnom már, hogy mindig nekem kell futnom mások után.

Értem ki küzdene hogy ne veszítsen el?

[meglehetsz-onmagad0827]

Az egész csak akkor fog működni, ha tényleg érdeklődünk egymás iránt...őszintén!

[otthonzulles]

amúgy annyira le van épülve a magyar társadalom* :(

néhány napja 4-es metróztam és kifigyeltem egy portugál(ul videotelefonáló) csajt az állomásban. az a ragyogó tisztaság, jókedv, kisimult vonások, életszeretet, csoda hosszú barna leomlott haj, egy remek kis gyümölcsmintás egyberuha, de hogy nem csak hallatszik egy külföldin, hogy külföldi hanem kb. úgy világított mint egy marék kidobott CT gépből kukázott cézium-rög. nem tagadom zsánerem volt, el voltam ájulva

mi mást vallanék én is, mint hogy "a magyar csajok a legszebbek", de kimész külföldre és azt látod hogy "baszki ezek egészségesek és kiegyensúlyozottak", a magyarországiak meg napról napra küszködnek a túlélésért és mindenki arcára van írva.

rottyon vagyunk.

[callmemolly]

“Minden meghal bennem,de téged szeretlek”

József Attila

[banatostenger]

„Csak néztem a plafont a szobámba és nem értettem mit keresek még ebben az életben itt..“

[xszerelmes-lelekx]

Mert én vagyok az, aki mindig vár,

És kezdek belefáradni.

[isabellaofparma]

Macskafogó (1986) dir. Ternovszky Béla

[dramatic-dolphin]

aaa when i reblogged that poll about song parodies that forever affected how you sing the song, i forgot about THE parody i keep singing instead of the song. which is the hungarian parody of despacito that's about getting stopped by a policeman for going 1 km/h over the speed limit.

[miniyo]

Én Comics [instagram]  [facebook]

[abit-weirdoo]

Nézz rám úgy mégegyszer ahogy aznap este tetted..

[csillagfolyam]

Aki én voltam nincs már, aki én leszek nincs még.

Kispál és a Borz: Fogás volt temérdek

[ugyanmind1]

Arra vágyom ha valakinek a szemébe nézek

ne én kelljen elmagyarázzam neki azt, hogy mit érzek.

[callmemolly]

amikor nem aranykanálról etetnek a szeretettel, megtanulod lenyalni késekről

[eltiron2]