#átdolgozás

[darkenaz-art]

🇬🇧 • After years of struggling, I finally decided to share a few chapters from my novel (first in Hungarian; the English translation is under revision). In the meantime, a few words about my characters (and I still love watercolour brush pens 💜 )

"I'm Devin Morawa, energy vampire, 30 years old. Unmarried. My partner wanted a family, but when I was diagnosed with infertility, I couldn't look into her eyes any longer so I left her. To keep my mind off it, I work as an eliminator of Alliance in the Underworld. My task is to liquidate individuals who threaten to expose the supernatural world to humans. But sometimes I kill others too. I like to seduce young girls..."

🇭🇺 • Éveken át tartó őrlődés után végül elhatároztam, hogy megosztok pár fejezetet a regényemből (először magyarul; az angol fordítás átdolgozás alatt áll). Addig is, szólok néhány szót a karaktereimről. (és még mindig imádom a vízfesték alapú ecsettollakat 💜 )

„Devin Morawa vagyok, energiavámpír, 30 éves. Nőtlen. A párom családot szeretett volna, de amikor meddőséggel diagnosztizáltak, nem bírtam tovább a szemébe nézni és elhagytam. Hogy eltereljem a figyelmemet, a Szövetség eliminátoraként ténykedem az Alvilágban. Feladatom azon egyének likvidálása, akik veszélyeztetik a természetfeletti világ lelepleződését az emberek számára. De olykor másokkal is végzek. Szeretek fiatal lányokat elcsábítani…”

Patreon I Discord

[hopelessforyou]

Elfojtani

-Mennem kell,

ennyit mondtál,amikor otthagytál

és azóta sem találom a helyem.

Már úton vagy másfelé,

mintha sosem akartál

volna maradni.

-Visszajövök, hangoztattad

miközben én csak ültem ott és

még mindig hallak téged,

de nem hozzám szólsz már,

láthatlak,de valaki más van az oldaladon,

tudatlanság vagy önzés?

Melyiket kellene választanom?

Még ma sem tudok jó döntéseket hozni,

és eszembe jut a nap,

azt kérted,maradjak

és fogalmad sem volt róla,hogy

mindig a karjaid közé vágytam,

de tudnod kellett,

hogy fogy a levegőm,

azóta is halványodom.

[szottesfolditanyak]

Találomra benyomtam ezt a zenét az este. Mindjárt az elején elkezdett az agyam hátuljában motoszkálni, ismerős ez távolról, és nyugtáztam is, bizonyára valami nagyon-átdolgozás. Fél perc után nyilvánvaló lett, ezt a dallamot én sokat hallgattam régen és szerettem is. Ugyanakkor nem bírtam rájönni, mi ez, honnan ismerem, ki az eredeti előadó.

Ez egy nagyon érdekes helyzet ilyenkor, és ezért írom ezeket most ide. Kicsit rá lehet látni ilyen alkalmakkor az észlelés rétegeire.

Ha, mint tegnap este is, nem tudom, ki az előadó és honnan ismerem a zenét, akkor anélkül vagyok kénytelen magamba- és hatni engedni, hogy az előadóhoz kapcsolódó bármilyen vélekedésem befolyásolná azt, amit érzek. Mintha megint először hallanám. Nagyon különös ez a fajta tapasztalás.

Explicit irányban megfogalmazva, ha leemelek a polcról egy cd-t és elkezdem hallgatni, vajon az élmény mekkora részét fogja adni a zeneszerző, illetve az előadó vélt vagy valós presztízse és a hozzájuk fűződő összes információ? A jelek szerint, a legnagyobb őszinteséggel is magam iránt, nem csekélyet.

Ebben pont ez az érdekes, hogy annyira összegyógyult már az észlelésünk a véleményeinkkel, hogy közönségesen nemigen fejthetők szét egymástól. A fenti véletlen eseteket pedig azért célszerű ajándékokként kezelni, mert felhasználhatók az észlelés természetével való kis kísérletezésre. De mennyire nem egyszerű ilyenkor leállítani az elme kényszeres rájönni akarását, hogy hol hallottam én ezt a zenét! Hanem csak egyszerűen figyelni, ami történik.

.

Persze ez az egész jelenség kiválóan ismert a becsomagolástechnikai szakemberek között, lásd Steve Jobs és társai.

A múltkori japán teáscsésze is értelmezhető ebből a szempontból, meg az egész teaszertartásosdi aggályos igazodásai is a mindenhez, amik a teát körülveszik.

.

Nagyritkán, otthon békésen elbambulva észre szoktam venni mondjuk a konyhapolcon egy-egy olyan tárgyat, amikről nem tudom, micsodák és hogyan kerültek oda. Ilyenkor ugye megszűnik minden fejemben futó projekt és gondolatfolyam, és az agyam teljes kapacitással annak kiderítésébe kezd, mi lehet az az ismeretlen gyösz, és vajon mikor tehettem oda. Egy ideje ezekben a esetekben is próbálom ezt a kiderítési folyamatot leállítani és csak fürdőzni abban a furcsa, kissé bizonytalan érzésben, ami ilyenkor szokás szerint elönt.

Merthogy a világ körülöttünk alapvetően ilyen lenne, furcsa, újszerű és bizonytalan, csak mi változtattuk címkék és dobozok közötti éléssé, megszokottá. (Mondják, hogy ami régesrég a túléléshez kellett, a csíkos valamit azon nyomban tigrisnek felismerni, az később a börtönünkké vált, és nem hogy szabadulni nem tudunk az azonnali címkézés kényszerétől, hanem még azt is elfelejtettük, hogy egyáltalán ezt mi csináljuk.)

.

A fenti zenés élményt még jobban szét lehet szedni. Még kollégiumban laktam, és egy este már javában csúsztam bele az álomba, amikor történt valami.

Valami elképesztően kellemes dolog történt... kis idő múlva egy újabb történést észleltem, az előzőhöz kapcsolódva valamennyire... aztán így ment ez még egy rövid ideig. Csodálatos érzetek követték egymást.

Végül a mindennapi élés rutinja működni kezdett és felébredtem, de szerencsémre fokozatosan tértem csak vissza az álom előszobájából a nappali tudatosságomhoz. Először arra ébredtem rá, hogy amik történtek, azok hangok; és én ezeket hallom. Aztán arra, hogy ezek különböző magasságú hangok. Aztán arra, hogy hangok egymásutánja. Majd, hogy ez zene. Ismerem, sőt a kedves zenéim közül az egyiknek az első hangjai. A szomszéd szobából jön. Végül, hogy az ágyamban fekszem, a szomszéd szobában valaki benyomott egy kazettát, és a nyitott ablakon átszűrődött a szobánkba a zene első pár üteme, és én erre felébredtem.

.

Jó lenne tudni ki- bekapcsolni a tiszta érzékelésre rárakódó (valamiként-) felismerést, majd az erre rárakódó értelmezést. (És ekkor az értékítélet és a viszonyulás hozzá még sehol nincs.)

[csadag]

Tyű, hát ez az átdolgozás egészen meglepően szép. Vagyis úgy szép, ahogy nem is gondoltam volna, hogy lehet ez a dal. Mosogatás közben hallottam, hogy itt valami nagyon ismerős, nagyon okosan van szetszabdalva, megnyujtva, itt-ott egészen megfoghatoan bejatszva egy ismerős dallam, de fejből nem jöttem rá mi, meg kellett néznem. És ahogy valamelyik reviewban olvastam az az igazán ámulatba ejtő ebben a coverben, hogy úgy hozza elő a poros kisvárosban a háza előtt gitarozgato, szívet szaggato mexikói dalnokot, hogy a gitár igazából csak színez, azt se olyan sokat. Nekem beugrott még egy nem létező Tarr Béla filmjelenet is, mondjuk ahol éppen nem szakad az eső (már ha ilyet lehet), nem a Titanik bárban megy a pálinkázás, hanem mondjuk az Alföldön, aszálykor valami útszéli vendéglőben. Szóval egyszerre nagyon erősen ott van benne Mexikó, de közben mégis elemeli és kibontja azt az univerzális fájdalmat, ami egyébként ott van a dalban. (Ugyanitt: hogy van az, hogy a jazz zenészek között ilyen sok a 80+ évesen is ennyire epsegben lévő fazon?)

[videkma]

Meghátrált az FM? - Az FM kezdeményezte az állatvédelmi törvényjavaslat átdolgozásra történő visszavonását

Meghátrált az FM? – Az FM kezdeményezte az állatvédelmi törvényjavaslat átdolgozásra történő visszavonását

A Földművelésügyi Minisztérium (FM) kezdeményezte az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvény módosítására beadott javaslat visszavonását átdolgozásra – közölte a szaktárca csütörtökön az MTI-vel.

(more…)

[kertikavics]

Mi nyerhet egy ilyen csodásan hosszú hétvégén?

CV átdolgozás és új coursera kurzus vagy gyönyörű rajzolt férfiak nézése ahogyan cukiskodnak egy shounen aiban?

[bdpst24]

Magyar Mozdulatművészeti Társulat - Persona

„Az Orkesztika Alapítvány és a MOHA-Mozdulatművészek háza programsorozata, a MOHA estek továbbra is izgalmas előadásokkal várja a közönséget. A MOHA estek november- decemberi programja: Magyar Mozdulatművészeti Társulat – Persona 2021. 11. 14. (vasárnap) 19:00 2021. 12. 05. (vasárnap) 19:00 “Új bemutatónk Haraszti Adrienn táncművészünk korábbi szólójának újragondolása. Az átdolgozás során a…

[metalindex-hu]

,,Legyél jelzőfény az útvesztőben” – megjelent Phoenix RT új dala

,,Legyél jelzőfény az útvesztőben” – megjelent Phoenix RT új dala - https://metalindex.hu/2020/11/07/legyel-jelzofeny-az-utvesztoben-megjelent-phoenix-rt-uj-dala/ -

Pár napja, november 4. – én jelent meg a Phoenix RT legújabb videoklipje a Jelzőfény című dalhoz, melyben közreműködik – előadásban és a szövegben is – Diószegi Kiki, akit a Down For Whatever zenekarból ismerhettek, illetve Pavlína Vach – ő a női szereplője a klipnek.

Puss Tamás, a zenekar frontembere és basszusgitárosa elárulta, hogy ez egy nagyon összetett videó, hiszen három napon keresztül forgatták, ezalatt öt helyszínen jártak. De megérte: a képvilág brutálisan menő lett, láthatunk benne természetet, egy világítótornyot és valószínűleg egy társasház lépcsőházát is. Találhatunk olyan részeket is benne, mintha egy koncerten lennénk: a háttérben nem látszik semmi, csak a zenekar van megvilágítva.

„Úgy érezzük, a zenekar eddigi legerősebb, legütősebb lemeze készült el, tele meglepetésekkel. 10 vadonatúj dal található rajta és egy Kalapács átdolgozás. Szerintünk a Mi kell több?! lemezünk méltó folytatása.” – mesélte Tamás. Elárulta azt is, hogy korábban sem feldolgozást, sem duetett nem csináltak még, de szerencsére most mindkettő megvalósult.

Ha további információkat szeretnétek megtudni akár az albumról, akár a zenekarról, nézzetek rá a Facebook oldalukra: https://www.facebook.com/phoenixrt/ Illetve YouTube-on is elérhetőek: https://www.youtube.com/channel/UCBX7QwoqcFHiGOarKlcC39Q

Minket további hírekért pedig az alábbi linkeken értek el: Facebook: https://www.facebook.com/haverockkozosseg Instagram: https://www.instagram.com/haverockkozosseg/?hl=hu Weboldal: https://www.haverockkozosseg.hu

[labjegyzet]

Egy orvoskutató és a fantasy

Szinte elfelejtjük, hogy az íróknak általában van hétköznapi szakmája is az írás mellett, általában bölcsészek, esetleg fordítók vagy valamilyen irodalomhoz köthető tevékenységet végeznek. Buglyó Gergely elüt a megszokottól, mivel kutatóorvosként már három ifjúsági fantasy könyvet is írt. Őt faggattuk írásról, olvasásról és terveiről.

Hogyan kezdtél írni? Tudósként/kutatóorvosként mikor van időd írni?

Mindig is szerettem történeteket kitalálni. Gimnáziumban egy aktív szerepjátékos baráti közösség tagja voltam, legtöbbször kalandmesterként, ám amikor az érettségi után mindenki elindult a maga külön útján az ország legkülönbözőbb szegleteiben, én itt maradtam Debrecenben, rengeteg történetkezdeménnyel a fejemben, amiket már nem volt kinek elmesélnem. Ekkor kezdtem el komolyabban foglalkozni az írással.

Mostanában főleg a munkám szüneteiben, esténként és hétvégén van időm írni. Talán furcsán hangzik, de akár tudományos publikációt írok, akár fikciót, például ifjúsági fantasyt, ugyanúgy át tudom élni a flow-élményt, és nincs annál klasszabb, mint amikor úgy érzem, hogy jó szöveg születik a kezem alatt.

Olvasós gyerek, illetve kamasz voltál?

Volt annyi strébervénám, hogy a kötelezők nagy részét is szerettem, de emellett rengeteg kalandregényt olvastam, gyerekként a Delfin könyveket, később pedig, amikor nálunk is teret nyert a fantasy, és egyre több ilyen könyv jelent meg, azokat kezdtem falni. Apukám járatta a Galaktikát és a Találkozást, de én előbb kiolvastam őket, mint ő.

Milyen könyvek voltak rád nagy hatással?

Gyerekként Szürke Bagoly regénye, a Két kicsi hód szerettette meg velem az olvasást. Tizenévesen egy jó könyv könnyen a hatása alá vont, például Nemes István Cherubion-ciklusa (akkor még nem is tudtam, hogy magyar szerző írta), Mark Twain Jeanne d’Arc című regénye, vagy kicsit később Stephen Kingtől Aragyogás. A Gyűrűk Urá-t és a Harry Potter-t aránylag későn, a filmek megjelenése körül olvastam, de biztos vagyok benne, hogy befolyásoltak abban, milyen könyveket írok, és hogyan. Egyébként nem is kell ilyen messzire visszamennünk, mert minden évben akad legalább egy-két olyan könyv, ami igazán lenyűgöz, és az írásban is fejleszt, új nézőpontot ad. Mostanában ilyen volt például Brandon Sanderson Ködszerzet-trilógiája és China Miéville Un Lun Dun című regénye.

Hogyan írsz, mi a munkamódszered?

Egy novellát bármikor megírok, amikor épp kedvem van hozzá – ám a gyakorlatban ez legtöbbször azt jelenti, hogy lefirkantom az ötletet a jegyzeteim közé, aztán addig halogatom az egészet, amíg valami külső tényező, például pályázat vagy írótábori feladat arra nem sarkall, hogy írjam meg végre. Tudom, hogy a gyenge pontom a lustaság, ezért, ha épp regényen dolgozom, akkor ha esik, ha fúj, mindennap megírok legalább egy oldalnyi szöveget, amíg be nem fejezem a kézirat első változatát. Ezt követi az átdolgozás, ilyenkor már rugalmasabb a munkamódszerem.

Melyik volt az első könyved?

Az Oni-trilógia első kötete, a Szürke vér, ami Roboz Gábor szerkesztésében itt, a Ciceró Könyvstúdiónál jelent meg 2013-ban.

Milyen volt a fogadtatás? Mit szóltál hozzá?

Nem olvasták el olyan sokan, mint reméltem, de akik igen, azoktól többnyire pozitív visszajelzés érkezett. Természetesen kaptam építő kritikákat is, és igyekeztem hasznosítani őket a későbbi írásaimban.

Mik a jövőbeni terveid?

Már elkészült a következő regényem, a Caladus csillaga kézirata, így most a rövidtávú célom azon dolgozni, hogy mielőbb megjelenhessen. Közben korai fázisban tartok egy új projekttel, ami egészen más, mint bármi, amit eddig írtam: egy klasszikus ifjúsági regény mash-upja. Sokáig tudnék beszélni róla, de talán elég, ha azt mondom: ebben a történetben nem gittet rágnak, hanem fokhagymát. Úgy tervezem, a jövő év során elkészülök vele, hogy legyen idő az átdolgozásra. Még ha akad is olyan kiadó, aki felvállalja, A Pál utcai fiúk és a véresingesek leghamarabb 2023. január 1-jén láthat napvilágot (ekkor válik szabadon felhasználhatóvá Molnár Ferenc életműve).

A szerző könyvei megvásárolhatóak a gabo.hu oldalon.

[call-me-the-liquid-perfect-pitch]

"A zene az kell"

Fura,néha egészen különös dolgok tudják megindítani az embert,bár kétlem hogy az enyémnek lenne bármi értelme is,de számomra azért fontos.

2015 január 19.én tartottam először a kezembe,előtte sohasem.

"Szerelem volt első látásra".Egészen máshol kezdődött ez az egész.

Az internetet böngészve,találtam 2fickóra,egy Ac/Dc szám kíséretében,ami megvolt fűszerezve némi klasszikummal úgy 14 nyarán.

Nem gondoltam,hogy egy klasszikus rock átdolgozás,ami maga volt a királyság az 50milliós megtekintésen kívül ennyire beletud markolni a lelkembe."Igenis,szükségem lenne afféle érzelem kinyilvánításra egy élettelen eszköz/hangszeren keresztül." A csodagyógyír számomra.Csak éreztem,hogy a videó megtekintése után,valamiben nekem is ilyen boldogságot kellene keresnem,ahogy ez a ket fickó tette,nagyjábol 25évnyi tapasztalattal a hátuk mögött.

Elújságoltam a nagy hírt,a gitár mellett nekem mindenképp kell valami hangszeren tanulnom.Megis tette az ember az első lépéseket,menjünk nézzünk be a zene iskolába.Akkor nem igazán izgatott az,hogy 14-évesen mit is szeretnék elkezdeni,esetleg komolyabb célokkal.Természetesen amint meghallották az álmodozó gyermek nagy terveit,majd szörnyedt haltak,és majdnem elküldtek azzal,hogy" mit is szeretnél te az életeddel kezdeni? Igazából egy tanszakonkunkon sincs hely"-mondták bölcs és elkötelezett tanítók/

Viszont volt ott egy tanárnő,pontosan a csellót tanító tanárnő.Ő volt az egyedüli tanár,aki nem elutasítóan förmedt rám,hanem inkább behívott,hogy megnézhessem a hangszereket.Oda adott egy 3/4es hangszert,megfogtam és megtetszett a dolog,méghozzá nem is kissé.Csak annyit jegyzett meg a tanárnő,"milyen szépen rá áll a kezed".Nem is sejtette akkorá már mennyi feldolgozást faltam magamba.

A nagy öröm után jött a szomorú hír.Sajnos itt sem volt hely,viszont tett nekem egy ígéretet.Amint lesz hely,azonnal szolni fognak.

Persze,mint egy hetedikes gyerekből kitört a sírás,mert elterveztem magamnak az egészet.

Aztán rá fél évvel később,jött egy telefonhívás este,miszerint lesz számomra szabad hely.Ha eddig a csalódástol lett könnyes a szemem,akkor pedig a boldogságtol.

Mai napig leírhatatlan,mit jelent nekem ez az egész.Segített önmagam megtalálásának egy folyamatában,óriási mentő övet adott,akkoriban túlzottan befordult énemnek

Apró örömöt csempészett és még ma is a mindennapjaimba.Elkezdtem merni álmodni a lehetetlenről és most is kapálózni felé.Sikerült elhinnem,akármennyire is lenézően viselkedtek velem,kínosan éreztem magam,mert édesamyám nem csellóstol vágta el a köldökzsinórom,sokkal többre fogom majd vinni,mert valamit elrejtettek bennem születésemkor amit csak megkell tanulnom használni.A fél gyerekkori "szerelem" fájdalmait is képes volt enyhíteni,mint a mai napig.

Miért volt ennek az egésznek értelme?

Mert jól esett,de fájó lelkel hagyom hátom mögött,legelső hangszerem,amelyet mára,pontosan tegnapra kinőttem,mert éjfél múlt.Elsőre mindketten tele voltunk defekktel,ferde láb,az egyedüli ferdelábú cselló,zörgös húrokkal ami emgem illetett.Aztán,az idő múlásával,kiküszöbölődtünk.

Mostmár másik hangszer várja,hogy megszólalthassam magamat benne

0:06

[hopelessforyou]

Változtatások

Gyakorlom a mozdulatokat,

megtanulom,hogyan kell

színlelni,hogy minden tökéletes.

Elsüllyedek az óceánban,

fulladok,de csendben vagyok.

Még mindig azt hiszik,

hogy tudok úszni.

Változásokon megyek keresztül,

de esküszöm,hogy ugyanaz maradok.

Csak egy kis türelmet szeretnék.

Üldözöm az érzelmeket,

legtöbbjük elrepül.

Még mindig üresnek érzem magam.

Keményen dolgozom,

hogy beilleszkedjek.

Miért annyira más mindenki?

Labirintusokon,útvesztőkön

rohanok át, mintha az egész

egy színpad lenne.

Olvasd a forgatókönyvet

és kérlek lapozzunk.

Harcolok az évszakokkal,

megakarom találni az

értelmemet,talán van oka,

miért élem át ezeket a

változásokat.

Hayd-Changes átdolgozás

[azatothbalint]

Ez a cikk apró átdolgozás után került fel ELTE Online-ra. Az eredeti változat még 2018 elején jelent meg a Tétékás Nyúzban. Visszaolvasva az eredeti verziót, kissé egyoldalúra, illetve nem túl objektívre sikeredett. (Úgyhogy nem ártottak a változtatások)

[muhelykronikak]

“Kevésbé lessz kompromisszumos, éneklős” -  What On Earth

2014-ben alakultak, tavaly feloszlottak, pihentek egy kicsit és most, január 19-én megújulva állnak a Nyolcas Műhely színpadára. Hogy mire számíthatunk tőlük szombaton, gitárosuk, Mosolygó Viktor mondta el.

  -          2017 végén bejelentettétek az utolsó bulitokat, majd 2018 őszén előálltatok egy új dallal, ami az Altruist On Leave címet kapta. Mi áll a folytatás hátterében?

Az utolsó buli után már tervben volt egy teljesen új formáció egy kicsit keményebb vonalon. El is indult az új projekt megszervezése így kezdtünk el együtt zenélni Vajjer Péter -el (basszus gitár) és Pallagi László gitárossal. 2018. Máricus környékén Simon István énekesünkel való találkozás azt eredményezte, hogy inkább a What On Earth folytatásánál maradtunk. Egy kicsit le kellett állunk ahhoz, hogy higgadtabban, újult erővel folytathassuk amint annak idején elkezdtünk.

-          A kis pihenő és a tagcsere hoz változást a hangzásban is? Mire dalokra számíthatunk a jövőben?

Az új zenekar szervezése során született jó pár szám ötlet, most ezeket a dalokat ültetjük át a WOE-ra. Elképzeléseink szerint egy kicsit keményebb dalok születnek majd, kevésbé lesz „kompromisszumos-énekős” vagy ahogy gyakran jellemeztek minket „happy hardcore” :D A melodic hardcore irány erősebben lesz tetten érhető.

-          Előző lemezeteken szerepel egy Twenty One Pilots átdolgozás. Miért pont erre a számra esett a választás? Terveztek hasonló covereket a jövőben? A Car Radio feldolgozás gyakorlatilag véletlenül született. A dalt meghallgatva valahogy már a mi verziónk ment a fejemben, amikor megmutattam a többieknek az ötletet szerencsére egyből belementek, hogy csináljuk meg. Nem tervezünk mostanában új feldolgozást csinálni, de ezt sem volt betervezett, ha hirtelen valamelyikünk előrukkolna egy kész ötlettel egyikünk sem zárkózna el tőle.

-          Mikorra várhatjuk az új lemezt? Hogy álltok a munkálatokkal?

Jelenleg két új számon dolgozunk amiket hamarosan fel is veszünk. Ismét egy 5-6 számos EP formátumot fogunk kihozni, azt, hogy mikor még pontosan nem tudjuk, de tavasz végére-nyár elejére valószínűleg elkészülünk.

-          Valami üzenet a Nyolcas közönségének?

Még nem játszottunk Székesfehérváron ezért nagyon várjuk bulit. Reméljük, hogy aki eljön és megnéz minket kellőképpen izzadtan és elégedetten távozik :D Mi megteszünk mindent, hogy ez így legyen.

Facebook oldaluk: https://www.facebook.com/whatonearthofficial/

Esemény: https://www.facebook.com/events/298576584129672/

[nothingabnormaldetected]

Nádai András

Final Project Analízis

(BP lights)

Vízió

Szerettem volna olyan neuro drum and bass zenét készíteni, ami keveredik a liquid drum and bass hangulatával. Ezt a neuro-tól való eltérést szerettem volna a szupportív elemekkel és a megszokott neuro-liquid ágazatok hangszer használataival megvalósítani. Jellemző vonásainak az energikusságot, erőteljességet és egyszerűséget szerettem volna. A drum and bass műfajtól megszokott módon az FM szintetizált basszusokat helyezem majd főszerepbe. Ezeket a klasszikus hatásokat oly módon szerettem volna kialakítani, hogy később több track-nyi EP-t is el tudjak készíteni ilyen stílusban. Kezdeti zenei törekvéseimmel és magával a képzéssel is ezt a célt szerettem volna elérni.

A final project vizsga zenével ezt a víziót céloztam be és talán sikerült főbb vonásaiban megvalósítanom. Érzésre a liquid hatásból sokkal kevesebb van benne, mint a neuróból. Az egész zenét végig kísérik kevésbé ütemmutató központú hangminták. Csak a háttérelemek és a neuro műfajtól eltérő rendhagyó nyugalmat árasztó szupportív hangok képviselik a liquid jelenlétét. Illetve a modern hatást nem érzem, hogy jól sikerült volna kivitelezni. Még úgy érzem, hogy sokat kell fejlődnöm. Valószínűnek tartom, hogy a sokadik zene elkészítése után fog elfogadható módon kialakulni az a közvetlenség, kifinomultság, izgalmas egyszerűség, amit kutatok az alkotás folyamatával.

Zenei téma

Szerettem volna egyszerű és karakteres zenét írni. Ehhez kevés hangból álló dallamokra törekedtem, melyek jól kihasználhatóak basszus alapként is. Bár nem volt a vízióm része, de a zenko pygmy típusú tank dobom C minor pentatónikus skálájához passzoló hangjegyekre törekedtem. Az impro alatt jöttem rá, hogy pár összevariálható hármas hangzat alkalmazásával egyszerű zenei alapot kaphatok, ami később gazdag dallam variácót eredményezhet. Emiatt a szintézis vizsgamunkám hangszíneivel és átdolgozott mintáival ki tudtam dolgozni a háttérben lévő harmóniákat. A liquid jelleget ezzel igyekeztem elérni.

A neuró hatást pedig az így felépített hangulat szűkítésével és feszesebb szólamokkal, eszközhasználattal tudtam kihagsúlyozni.

Akik inspiráltak:

High contrast

Pythius

Neonlight

Kinetik

Sampling

A kétszeres mix-down miatt (“Mixing és mastering” alatt írok az okáról) sok hangmintát használtam. Amilyen hangokat a legelső forrásfájlban eredetileg szintetizáltam, azokat a második forrás fájlban már hangmintaként használtam. Ilyenek például az első 2 perc basszus témái.

Emellett készítettem saját felvételeket szintetizátorokból (Moog Minitaur, TT303), tank drumom-on való improvizálásomról. Az utóbbiról hibás, pattogó-szaggató felvétel is készült, melyet kis dinamikai átdolgozás után fel tudtam használni. Az ismétlődő véletlenszerűsége miatt természetesebb módon töri meg a ritmus textúrát. A zene több pontján háttérelemként megjelenik, még kiállásokban is. Teljesen ellazult, nyersen könnyed hangulatot kölcsönöz.

Minden más, ami nem saját felvétel a “June Miller, Dark Complex Drum & Bass Volume II” hangminta gyüjteményből kölcsönöztem. Például: Dob groove, kick, snare, fx szerűen alkalmazott bassus dizájn elemek.

Szintézis

A zenében falhasznált szintézis technikák főleg operátor FM szintézise (sub, basszus, hihat), waldorf blofeld wave table szintézis (pad-ek), TT303 (átvezető szupportív hang). A szintézis vizsgamunkából indultam ki a teljes zene felépítésében. A sampling vizsgamunkából a TT303 hangjának használatát vettem át. Újra felvettem egy egyszerű szekvenciát belőle.

A legtöbb hangra főleg operátorokat használtam, mert úgy éreztem, hogy kellő uralmat tudok gyakorolni fölötte és serummal, illetve granuláris szintézissel nem tudtam a már kész hangszínekhez passzoló, jól variálható hangszíneket létrehozni. Sokkal biztosabb érzés volt az egyszerűségen belül maradni.

Mixing és mastering

A kész zene első felét úgy készítettem, hogy egy külön mix-down-ként szolgáló forrásból mentettem ki minden mixer csatornát. Ez alapot biztosított gyorsabb zenei variációkhoz, illetve CPU performanciát spórolhattam vele, ami szükséges is volt. Az így kapott hang sávokat újra felhasználva el tudtam vinni neuros irányba az eredeti, már egyfajta mix-down-ra kész zenei elemeket. Viszont az újabb variációk újabb mix-down helyzetet teremtettek. Ezért gyakorlatilag újra kellett kevernem az új zenét.

-7dB headroom-ot hagytam eredetileg a mastering előtt. Megfigyeltem, hogy ha tartani szeretnék egy RMS értéket (~-5dB), dinamikai karaktert, közelség érzetet (dinamikai értelemben), akkor meg kell borítani kicsit az egyensúlyt. Arra van fentartva 1-2dB a -7dB-ből. A csatornákon lévő sidechain-ek főleg a kick-et és a snare-t, illetve páran a jungle groove-ot figyelik. Ezzel biztosítani igyekeztem, hogy minél hangosabb formájában sértetlen maradhasson a kick és a ritmus szekció.

A csatornák jellegétől függően filterrel erősen halkítottam ~200-300 Hz alatt a sztereó spektrumon. Ozone-nal pedig sztereósítottam előtte, ahol szükségesnek éreztem. Így a basszus közeli tartományokban nincs sztereó tér, magasabb tartományokon pedig erőteljesebb a térhatás. Ezzel igyekeztem erősíteni a hang típusok térbeli karakterét.

Mester csatornán közép tartomány kiemelésre Ozone 5 Advanced és karakterizálásra és limitálásra Glue kompresszort használok. Arra öszpontosítottam, hogy a ritmizálásért felelős elemek (kick, snare, groove, sub, basszus) olyan dinamikai viszonyban legyenek sidechain-ben, ami lejátszás közben a glue kompresszornál már egyértelműen látszódik és érződik. A supportív elemek RMS-e és peak-je ne lépje át jelentős mértékben a threshold-ot a mester csatorna glue compresszoránál, hogy a zene dinamikai lüktetését a dob és basszus viszonya határozza meg. Ezt talán valamennyire sikerült tartani. Érzem, hogy van még hová fejlődnöm. Mastering szempontból minden helyzet újabb kitalálandó és megoldandó feladat.

Távlatok

A zeneírásra erős hobbiként szeretnéK tekinteni. Viszont meg szeretném tartani. Szeretnék időnként nekem tetsző, számomra elfogadható minőségű és jellegű zenéket készíteni úgy, hogy az aktuális 18-30 éves korosztálynak tetszen. Műfajok tekintetében drum and bass és psytrance amiket szívesen készítek majd.

Terjesztést azt belső körből indítva. Ha már az igen kritikus ismerősi közegemben elfogadhatónak minősített az adott track, csak akkor vállalom fel a külvilág felé. Így ki tudok alakítani pár zenét és egy idő után elképzelhető, hogy tudatosan ráálok a terjesztésre, brand építésre. A jelenlegi kapcsolati rendszeremen keresztül próbálkozok majd először a terjesztésben, esetleg buli szervezésben. Előadói képességeimet viszont egyenlőre úgy gondolom, nem szeretném kamatoztatni. Kell találnom majd valakit, aki megfelelő front ember típus. Aki tudja a közönség számára hitelesen prezentálni a zenéket és akivel lehet is kooperálni. Prezentáció Lejátszás

[gerywhite]

Peták Dénes: Időhurok

Peták Dénes, Időhurok című, kiállított képét az általa felhasznált fotó szerzőjének kérésére, felszólítására és a szerzői jogról szóló törvény alapján holnap felül kell ragasszuk a Vigyázat, civilek! 17. ARC közérzeti kiállításon. Bár az elméletírók és az érintett szakemberek évek óta várnak egy olyan perre, ügyre, amiben az eredeti képet átdolgozó véleménynyilvánítási (alap)jogával szemben a kép szerzője nem tudná érvényesíteni az engedélyezési jogát, szakértőnk véleménye szerint ez az érvelés nem járna sikerrel a magyar bíróságokon, mivel a szerzői jogi törvény egyértelműen határozza meg az átdolgozó szabadságait és ezek közé nem tartozik bele a mű véleménycélú átdolgozása.

Ezen kívül sajnálatosan, sem az ARC nonprofit kft.-nek, sem az átdolgozás készítőjének nem áll rendelkezésére kellő anyagi és egyéb forrás egy esetleges pereskedésre.

[zeneegyenmeg]

Kinek, hová, miért?

The Smashing Pumpkins + Bush, Bécs, Arena Wien Open Air, 2013. július 10.

Mit tegyen az ember, ha olyan országban él, amelyre hiába is kacsingat egy menő amerikai zenekar, egy igazi nagyágyú, mégsem tud kiállítani egy kisebb regimentnyi – hogy ne mondjunk mindjárt arénányi – embert az illető zenekar koncertjére? (Ez történt ugyanis öt évvel ezelőtt, hogy tudniillik a Smashing Pumpkins budapesti koncertje "érdeklődés hiányában" maradt el.) Váltson jegyet valamelyik ÖBB Railjetre, és utazzon Bécsbe, ahogyan mi tettük: Zsuzsu, Miki és én. Igen, ez a beszámoló – vagy ha úgy tetszik, koncert-novella – rólunk szól. Na meg a Smashing Pumpkinsról és a Bushról (igen, arról, amelyikben Gavin Rossdale tépi a húrokat).Szóval fogtunk magunkat, készítettünk néhány, "mindent átható illatú" szendvicset, vettünk pár sört, mindezt pusztán azért, hogy hódolhassunk egy nyugat-európai vonaton a hamisítatlan magyar utazószokásoknak: Kelenföldnél, ha lehet, szisszenjen az a sörkonzerv, és minimum Tatabányánál fogyjon el minden szendvics. Aki látott már közelről magyar utazót, az tudja, miről beszélek. 

És mindeközben, ha lehet, vonjunk le komoly filozófiai következtetéseket a GDP-változásról, hogy miután Győrnél a hangosbemondó a következőt visszhangozza, "Kérjük a leszállásnál vigyázzanak, mert alacsony a peron!", Mikivel megállapíthassuk, hogy az adott ország GDP-jének nagysága a vonatperonok magasságával korrelációban van, azzal egyenes arányban változik. 

S jutott eszünkbe még számtalan szebbnél szebb gondolat, de félve attól, hogy azután beleragadnánk az epikus elbeszélés sűrű masszájába, és a koncertről mit sem szólnánk, eltekintek mindezek közlésétől.

Ráhangolódásképpen (mire is?) még megnéztük a Löwengasse és a Kegelgasse sarkán található híres-nevezetes Hundertwasser-házat, a közeli gagyizdában megvettük az elmaradhatatlan szuvenírt, és rohantunk, hogy odaérjünk kapunyitásra.

Á, já, párti, párti! – hadonászott a feje fölött az a járókelő, akit az erdbergi acélállványok árnyékában arról faggattunk, hogy merre találjuk az Arénát. Ja, party, links! – mutatott az éppen elvonuló punk-horda irányába. Naná, a punkok mindenhol ott vannak, így a Smashing Pumpkins koncerten is. 

Még mielőtt beengedtek volna bennünket, jött az elmaradhatatlan tapizás. Szerencsétlenségünkre kiszúrták Zsuszu táskájában a fényképezőgépet, ennek köszönhető, hogy a dokumentáció ilyen, hogy is mondjam, hevenyészett.

Az aréna valójában nem is az, amit a neve sugall. Lerobbant monarchia-korabeli gyárépület itt-ott fehérre meszelt, másutt telegrafitizett felületekkel, belül a gyárudvarban kis zöld tisztással, a nézőtérrel. 

A célnak kiváló hely, s már maga a látvány is elegendő lenne, hogy ebben a miliőben feloldódjunk. Persze, sokat vet a latba néhány hűs Zipfer. De még mielőtt ijedtünkben vadul sörözni kezdtünk volna, megittunk egy méregerős kávét – s kis túlzással azt mondhatom, sohasem láttam fiatalokat annyira örülni, mint azt a kettőt ott a kávéstandnál, akiknek minden valószínűség szerint aznap mi voltunk az egyedüli fizetővendégei.

És még fel sem oldódott teljesen kávénkban a Koronás Cukor (!), amikor a húrok közé csapott az előzenekar, a Beware of Darkness. Amolyan tökös kaliforniai rock and rollt játszanak. (Mivel azelőtt soha sem hallottam felőlük, most rájuk kerestem a neten, és láss csodát: tényleg kaliforniaiak!) 

Ám bármennyire is jól nyomták, különösebben senkit sem sikerült megmozgatniuk. Hangsúlyozom, nem a zenéjük kudarcának kell ezt elkönyvelni, sokkal inkább az az íratlan szabály érvényesült itt is, miszerint: az előzenekarok senkit sem érdekelnek. Én mindenesetre megígértem magamnak, hogy majd letöltöm a lemezüket.

A kiváló Beware of Darkness után – még világosban – következett egy még kiválóbb Bush. Már a kezdő dalban, a Warm machine-ban hatalmas energiák szabadultak fel, bár Miki szerint hiányzott belőle a töltelék. De ha hiányzott is bármi, abban egyetértettünk, hogy a harmadik dalra, az Everything Zenre az is megjött. 

Sőt! Gavin a harmónia és a lelki béke jegyében a közismert szám szólója közben érzékien magáévá tette fehér Stratocasterét az egyik hangfalon. (Lásd alább!) S hogy a dobszerkó se sértődjön meg, amiért kihagyják őt a zeneorgiából, Gavin a Little thingsben neki is odacirógatott egy kicsit.

Zsuzsunak, aki "ősidők" óta a Smashing Pumpkins fanatikus rajongója – s ez a szófordulat inkább a rajongás intenzitását, komolyságát hivatott érzékeltetni, mintsem ifjú kedvesem korát – komoly csalódást okozott, hogy Billyék nem tudták tetézni a Bush nyújtotta színvonalat. 

Kezdetekben a hangzás elképesztően rossz volt – egy kicsit az volt az érzésem, mintha mobiltelefonról hallgatnám az Oceania kezdődalát, a Quasart; cincogott, torzított, recsegett. Nemrégiben olvastam a Recorder.hu-n, hogy Péterfy Boriék egyik friss szerzeményükhöz a fürdőszobában vették föl a sávokat – nos, a Smashing dobjai is egészen olyanok voltak, mintha egy fürdőszobából játszották volna fel őket. A közönség arcáról is azt olvastam le, hogy nem tudják hova tenni, amit hallanak. 

Az első daloknál így maximum a VJ munkáját élvezhettük – ami csak azért baj, mert tulajdonképpen nem ezért voltunk ott. Szerencsére, nagyjából a Space Odditykörnyékén már lehetett érezni egy minőségi lépcsőt, melyet sikerült a hangmérnöknek meglépnie. A hangzás azonban csak jóval később, a hatodik-hetedik dal környékére tisztult le; a Disarm már - mondhatni - élvezhető volt. (Hacsak nem épp azok az emlékállományok tették olyan széppé, amelyeket felidézett bennem/bennünk.)

Kezdetben kifejezetten zavart, hogy Billy Corgan egyáltalán nem kommunikál a közönséggel. Azt az ismert Esterházy-mondatot idézte föl bennem ez a gesztus, amit a Harmonia Caelestisből ismerhet az olvasó: "Kinek, hová, miért?" Kinek szólnak ezek a harmóniák, amelyek úgy jutnak el hozzám, mint egy haldokló utolsó szavai, hogy szinte kipréselnek belőlem mindent, és a koncert végére én is teli torokból üvöltöm: "God is empty just like me"!? Hová irányul ez a közlés? 

Kerestem a kapaszkodókat, amelyek nehezen jöttek. Aztán Billy, miután többször megtántorodott és leült, a mellkasát simogatva bevallotta, hogy beteg. De félre bánat, félre bú, félre "francianátha", a rock and roll dübörgött tovább. Legalábbis a következő nyugvópontig.

A koncertnek ugyanis hangsúlyos nyugvópontjai voltak, olyan nyugvópontok, amelyeket csak egy olyan zenekar engedhet meg magának, mint a Pumpkins. Mert biztosak lehetünk benne, hogy ezen nyugvópontok után komoly katarzisok jönnek. 

És ezek a nyugvópontok legalább annyira büntetnek, mint amikor egy világlátott, kihívásokra éhes, ex-egyetemista fiatalban a helyi kocsmában elfogyasztott harmadik kevert után tudatosodik, hogy egy ötszázas lélekszámú alföldi faluban kell leélnie az egész életét. 

Aztán a korábban már idézett Zero-val ismét kezdetét vette a nyugvópont utáni hegymászás és nem sokkal később jött a tetőzés is a Stand Inside Your Love című ismert Pumpkins-szerzeménnyel. (Legyen bármennyire is zavaros ez a kép, fogadd el, kedves Olvasó! Így volt, na.) S bár erősen kételkedtünk abban, hogy a United States után otthagyott sípolást követően még visszajön a zenekar, mégis visszajöttek, és keretbe foglalták ezt a koncertet, egyben ezt a napot is, melyet annyi mindennel sikerült megpakolnunk – GDP-vel, keleteurópaiság-érzettel, Hundertwasserrel, méregerős kávéval, Bushsal, Smashing Pumpkinsszal, és vizezett sörökkel –, hogy nemcsak átélni, de nézni is teher.

Álljon hát itt végezetül a Pumpkins-féle Led Zeppelin átdolgozás, az Immigrant Songvideója. Ím, én is feladom már a Múzsára kis kabátkáját, és útjára bocsátom, nézek utána és hagyom, hogy vele együtt emigráljanak tőlem a szavak.

Barlog Károly