#nyolcasműhely

[muhelykronikak]

Az ellenség lehet egy személy, egy élethelyzet, de akár önmagunk is  -Heartkiller interjú

A korai években metált játszottak, majd dallamosabb pop-rockra váltottak, de rájöttek, hogy túl unalmas, így visszatértek a metálhoz. És milyen jól tették! Nagy Gáborral, a zenekar énekesével beszélgettünk.

-  Heartkiller néven 2011-től tevékenykedtek, de bemutatkozó koncerteteket 2010-ben a debreceni virágkarvenálon adtátok, akkor még Black Jack néven. Miért váltottatok nevet? Volt köze a névváltoztatáshoz annak, hogy a korábbi pop-rock vonalat lecseréltétek egy keményebb, metálos hangzásra?

Nem. Pont az ellenkezője történt. 2006-tól 2010-ig Poisoned Tear néven működtünk és abban a néhány korai évben is metalt játszottunk. Akkoriban nem igazán találtuk azt a zenei irányvonalat a metalon belül, amely úgy igazán passzolt volna hozzánk.  Miután ez a felállás szétment, én döntöttem úgy, hogy újjáalakítom a zenekart egy kissé visszafogottabb, poposabb irányba terelve. Így született meg 2010 nyarán a Black Jack, majd 2011 Szeptemberében a Heartkiller nevet vettük fel, egyértelműen egy új fejezetet megkezdve ezáltal a zenekar életében. A keményebb vonalhoz való visszakanyarodás 2014 körül kezdődött, mikor már tényleg úgy éreztük, hogy nem tudjuk önmagunkat és a metal zene iránti rajongásunkat, szeretetünket megtagadni, valamint erősen éreztük azt is, hogy a visszafogottabb „popos” hangzást és dalokat már nagyon unjuk. Nem jelentett már számunkra izgalmakat, kihívást ez az irány. A név pedig adott volt, hogy továbbvigyük, mert úgy gondoltuk egy keményebb, metal muzsikához is elég ütős tud maradni hosszútávon.

-  Koncert, stúdiózás vagy klippforgatás? A munka melyik részét élvezitek a legjobban?

Mindhárom nagyon izgalmas tud lenni ugyanúgy, ahogy megunni és megutálni is nagyon könnyű mindhármat. A koncertek értelemszerűen nagyon fontosak és számomra a legizgalmasabbak, hiszen ott találkozunk a közönséggel, a zenénk igazi erejét ott tudjuk igazán megmutatni. Az emberektől közvetlenül visszakapott reakciókat a bulikon tudjuk első körben megtapasztalni. Utazni kell, néha nem is keveset, de így derül ki, hogy tulajdonképpen bejön-e az embereknek az, amit csinálunk.

A stúdiózás is nagyon fontos része a zenekari létnek, hiszen ekkor tudunk a semmiből megteremteni valamit. Tudunk ügyködni a dalokon, az ötleteinket auditív formába önteni, kipróbálni. Nagyon király érzés visszahallgatni egy-egy új dalt felvételen akkor is, ha korábban már sokat játszottuk őket a próbateremben vagy akár élőben is.

A klipkészítés pedig szintén nagyon fontos, érdekes és kimerítő fázisa a zenélésnek. Az emberek többnyire vizuális típusok. Az adott dalt képanyaggal, jól megtámogatva nagyon jól eső érzés a szemnek és természetesen a mi szívünknek. :D A ronda, szakállas fejeink filmre kerülnek, gyerekkori álmaink válnak valóra ez által is. J

- Nemrég jött ki legújabb EP-tek, Senkit nem hagyunk hátra címen. A címadó dal a barátság és a család fontossága áll a központban. Mennyire nehéz mai rohanó világban igaz barátokat találni szerintetek  és mi kell ahhoz, hogy a családi és baráti kötelékek igazán erőssé váljanak?

Nagyon nehéz, de ez sok mindentől függ. Elsősorban szociális környezet és személyfüggő. Nem mindegy hol nősz fel, hol élsz, kikkel veszed magad körül és milyen a neveltetésed, a személyiséged. Azt gondolom nagyon fontos az alázat, az empátia és a szeretet magunkkal és másokkal szemben is. Ami pedig kulcsfontosságú egy jó kapcsolat kialakításához és megőrzéséhez, az a KOMMUNIKÁCIÓ. Rengeteg minden áll vagy bukik azon, hogy az emberek miként, milyen formában kommunikálnak egymással. Ha ezen dolgokat megfelelően kombináljuk, akkor nagyon erős baráti és családi kötelékek alakulhatnak ki, majd maradhatnak meg.

-   Az „Ellenség a kapuknál” című számotokban arról elmélkedtek, mennyire fontos, hogy az ember kiálljon magáért és vállaljon felelősséget a döntéseiért. Vannak olyan helyzetek, amikor jobb csendben maradni és engedni az igazunkból? A címben szereplő ellenség lehetünk saját magunk is, amikor nem merünk felszólalni magunkért?

Egyértelműen jobb néha hallgatni, mint megszólalni. Én alapból egy sokat beszélő, „ami a szívemen az a számon” típusú ember vagyok és pont emiatt sokan nem is kedvelnek engem. Az idő viszont megtanította nekem, hogy bölcsebb néha hallgatni. Mindenekelőtt mérlegelnünk kell az adott szituációt és ami nem mindegy azaz, hogy milyen módon, milyen eszközzel/eszközökkel állunk ki önmagunkért. Az ellenség pedig lehet egy személy, egy élethelyzet, de akár önmagunk is. Nagyon fontosnak tartom, hogy követelményeket, elvárásokat állítsunk fel önmagunkkal szemben, rövid és hosszútávú célokat próbáljunk adni magunknak, majd ezek szerint éljük az életünket.

-   Hogy éreztétek magatokat nálunk? Milyen a fehérvári közönség?

Idén már második alkalommal látogattunk el hozzátok a Nyolcasba és mindkét buli jól sikerült, jól éreztük magunkat. Ezúton is köszönöm Kiss Lacinak a lehetőséget és a zenekarba helyezett bizalmat. A nevünk egyelőre nem annyira erős a városban, hogy teljesen megtöltsük a klubot, de úgy érzem, aki látott minket, azok megértették az üzenetünket, a zenénket és elégedetten távoztak a koncertekről. Igyekeztünk lezúzni a fejeket. :D Remélem ez évről évre jobb és jobb lesz! :) 

[muhelykronikak]

“Gyakorlatilag letoljuk a teljes új lemezt” - Have No Clue

Lendületes pop punkot játszik a 2012-ben Esztergomban alakult Have No Clue. Új lemezünk végső simításai zajlanak jelenleg, de mi szombaton élőben már meghallgathatjuk a rajta szereplő dalokat. Taki válaszolt a Műhely Krónikák kérdéseire. <andypea>

-          Hogyan mutatnátok be a zenekart azoknak, akik még nem hallottak rólatok?

2012-ben alakultunk Esztergomban és dallamos, kalapálós pop punkot / punk rockot játszunk. A megalakulás óta közel 100 koncertet nyomtunk határon innen és túl. Az évek alatt kijöttünk több single-lel, egy EP-vel, öt videóval és 2015-ben felléptünk a műfaj egyik leghíresebb fesztiválján, a szlovén Punk Rock Holiday-en. Erre nagyon büszkék vagyunk. Az utóbbi cirka másfél évben nagyon csendesek voltunk, ugyanis egyrészt munka miatt jóval kevesebb időnk jutott a zenélésre, másrészt a fennmaradó időt a régóta húzódó lemezünk befejezésére szántuk. Most úgy néz ki, végre révbe értünk és hamarosan kijön az anyag.

-          A pop punkot sokan és sokszor temették már, mégis masszív rajongótábora van világszerte. Miért pont emellett a stílus mellett döntöttetek? Kik inspiráltak?

Persze folyamatosan változnak az undergroundon belül az éppen pörgő műfajok, de alapvetően mindig van egy olyan közönség, aki igényli a pörgősebb, de nem túls��gosan kemény zenét. Ez a közeg néha nagyobb, néha kisebb - temetni viszont semmiképpen sem szabad ezt a műfajt.

A megalakulásunk környékén nagyon pörögtek a társaságunkban a kalapálós pop punk bandák (pl Daggermouth, Skyway), Magyarországon pedig nem igazán ismertünk ilyen zenekart, úgyhogy ezeknek és egy részeg éjszaka nagy megfejtéseinek az eredménye lett a Have No Clue.

-          A Reprise című számotok klipjében egy olyan lány áll a középpontban, aki teljesen elveszettnek és reménytelennek érzi magát és egyre mélyebbre és mélyebbre süllyed. Miért tartottátok fontosnak ennek az érzésnek a megörökítését? Éreztétek már hasonlóan magatokat?

Szerintem mindannyian jártunk már hasonló cipőben. A szövegben egy olyan állapotot próbáltunk leírni, amikor egy bizonyos törés után az ember teljesen elveszti az orientációt, kifordul önmagából és egy olyan érzelmi labirintusba kerül, amiből sehogy sem találja a kiutat. Ezen a szorongáson, küzdelmen úgy lehet továbblépni, ha felismerjük és elfogadjuk helyzetet - bár ez a rádöbbenés sokszor csak a gödör legalján valósul meg. Ezt érzelmi állapotot és a felismerés iránti igényt próbáltuk megjeleníteni a videóban.

 -          Mik a jövőbeli tervek?

Pár nap és elkezdődik a lemez mixelése-masterelése, úgyhogy az elkövetkezendő fél-egy év arról fog szólni, hogy minél több helyre jutassuk el az új számokat - mind digitálisan, mind koncerteken. Készülünk egy nagyon izgalmas koncepciójú bulival a nyárra a Headstock-os barátainkkal, de erről még nem szeretnék semmit spoilerezni. Annyit ígérhetünk, hogy igazán meglepő lesz!

 -          Egy mamut szerepel a logótokban. Miért ezt az állatot választottátok „jelképül”?

Nincs különösebb mondanivalója :) Két éve szerettünk volna egy olyan merch vonallal kijönni, amin valamiféle állat szerepel. A színtér nyilván már körbelőtte gyakorlatilag az összeset, viszont mamuttal nem igazán találkoztunk még pólókon, pulcsikon. Szimpatikus volt az állat és sikerült egy jó grafikust is találni, aki szuper mintát készített. Annyira megtetszett, hogy azóta logóként is használjuk.

-          Mit üzentek a Nyolcas közönségének?

Alig várjuk már a pénteki koncertet. Sok új számmal készülünk, gyakorlatilag letoljuk a teljes új lemezt, úgyhogy megéri fülelni. Köszönjük a kérdéseket és találkozunk pár nap m��lva!

Facebook: https://www.facebook.com/havenoclueband/

Esemény: https://www.facebook.com/events/309161236401155/

[muhelykronikak]

“Olyan, mint egy puzzle” - Jolly Jackers

A dunaújvárosi Jolly Jackers 11 ország közönségét táncoltatta már meg, de most pénteken a Nyolcas Műhelyt robbantják majd fel ír kocsmarockkal. Ebből az apropóból beszélgettünk dobosukkal, Szepesi Viktorral. <andypea>

-          2013-ban alakult a zenekar. Miben változtatok az elmúlt években?

A Jolly Jackers velünk együtt változott, vált egyre érettebbé és egyedibbé. A legnagyobb vállalásunk néhány év után a külföldi szárnypróbálgatás volt, ami a vártnál gyorsabb ütemben bontakozott ki. Már tavaly is több klubkoncertet és fesztivált vállaltunk Európa szerte, mint itthon. Egyre több koncertszervezővel és külföldi partnerrel dolgozunk, emiatt egyre több lehetőségünk nyílik. Eddig tizenegy országban játszottunk és idén már biztos, hogy minimum három új országban tűzzük ki a zászlónkat.

-          Egyre nagyobb népszerűségnek örvend a folk-rock. Szerintetek mi a titka annak, hogy olyanoknak is belopja magát a szívébe, akiktől alapvetően a rockzene távol áll?

A népzenei nevelés hazánkban és más országokban is egészen pici korban kezdődik, ezt a tudást, tapasztalatot pedig visszük magunkkal egész életünkben, s emiatt később könnyebben befogadjuk. Ma már egyre több stílusegyveleget konfirmálunk, sorolhatnám a jobbnál jobb hazai és külföldi előadókat, akik a népzenét borzasztó jól kombinálják más stílusokkal. Mi kezdetben az ír és kelta hagyományokból merítettünk, ez pedig lassan átalakult egy népzenével és punk elemekkel kombinált változatos folk-rock zenébe.

-          Nem egyszerű ebben a stílusban igazán egyedinek lenni. Hogy érzitek, sikerült megtalálni az igazi “Jolly Jackers hangot”? Miben más az Out of the Blue a korábbi lemezeiteknél?

Nagyon érdekes volt, hogyan találtunk egymásra szerzői és alkotói fronton. Mindenki kivette a részét az alkotásból. A rengeteg fellépés és utazás közepette ez nagyon nehéz, de talán a sok együtt töltött idő is elősegítette ezt a kollaborációt. Mindenki abba területbe fektette a munkát, ahol éppen hiányzott valami. Olyan volt, mint egy puzzle: mindenkinek pont olyan formája volt, amely hiányzott az összképből. Emiatt pedig sokszínű lett az új lemez is, a fuvola és hegedű új pozíciókat foglaltak el. Úgy gondoljuk mindannyian, hogy ezzel a lemezzel kezdetét vette az a folyamat, ami a jövőben meghatározza majd a Jolly Jackers zenei stílusát. Plusz alapból bennünk van az a fajta igény, hogy ne ragadjunk egyfajta stílusban, hanem kísérletezzünk. Biztos ezért is lett a lemez meglepetésnótája is az egyik folkos zenei betét kifordítása jazzes megközelítésben.

-          Olvastam egy érdekes sztorit egy francia lagziról, ahol felléptetek. Elmesélnétek olvasóitoknak is?

Egy kedves francia pár hívott meg bennünket Franciaország kellős közepére két évvel ezelőtt, hogy az esti lagziban adjunk egy rendes 90 perces koncertet a násznépnek szabadtéren, egy régi birtokon. Azonnal igent mondtunk és a másik fellépő visszamondása miatt még délután kaptak egy akusztikus műsort is, este pedig elszabadult a punk lagzi. Kortól, nemtől függetlenül végig tombolták a koncertet, a vőlegény anyukája még bodysurfingelt is, de ez még nem minden: délután minden rokon adott műsort, a legkülönlegesebb egy 85 év körüli hölgy burlesque előadása volt. Mondjuk azt én nem mertem nézni, de imádtuk a lakodalom minden pillanatát.

-          Lassan hagyomány lesz, hogy a Szent Patrik napot nálunk töltitek. Mivel készüljünk az idei alkalomra?

A tavalyi koncert nagyon jól sikerült, most se lesz hiány az izgalmakból. Idén hallhatják a fehérváriak először az új lemezünket, mert tavaly márciusban még csak 1-2 számot játszottunk róla. A másik igazán izgalmas apropó Molnár Bálint bemutatkozója lesz. Múlt hétvégén debütált velünk az Insane zenekarral híressé vált énekes, és már alig várjuk a folytatást. Annyi energia van bennünk, hogy csütörtökön tényleg robbanni fog a Nyolcas Műhely!!!!

Facebook: https://www.facebook.com/JollyJackers/

Esemény: https://www.facebook.com/events/2249008665130219/

Képek: Bikali Sanyi és Somogyi Lajos

[muhelykronikak]

“Kevésbé lessz kompromisszumos, éneklős” -  What On Earth

2014-ben alakultak, tavaly feloszlottak, pihentek egy kicsit és most, január 19-én megújulva állnak a Nyolcas Műhely színpadára. Hogy mire számíthatunk tőlük szombaton, gitárosuk, Mosolygó Viktor mondta el.

  -          2017 végén bejelentettétek az utolsó bulitokat, majd 2018 őszén előálltatok egy új dallal, ami az Altruist On Leave címet kapta. Mi áll a folytatás hátterében?

Az utolsó buli után már tervben volt egy teljesen új formáció egy kicsit keményebb vonalon. El is indult az új projekt megszervezése így kezdtünk el együtt zenélni Vajjer Péter -el (basszus gitár) és Pallagi László gitárossal. 2018. Máricus környékén Simon István énekesünkel való találkozás azt eredményezte, hogy inkább a What On Earth folytatásánál maradtunk. Egy kicsit le kellett állunk ahhoz, hogy higgadtabban, újult erővel folytathassuk amint annak idején elkezdtünk.

-          A kis pihenő és a tagcsere hoz változást a hangzásban is? Mire dalokra számíthatunk a jövőben?

Az új zenekar szervezése során született jó pár szám ötlet, most ezeket a dalokat ültetjük át a WOE-ra. Elképzeléseink szerint egy kicsit keményebb dalok születnek majd, kevésbé lesz „kompromisszumos-énekős” vagy ahogy gyakran jellemeztek minket „happy hardcore” :D A melodic hardcore irány erősebben lesz tetten érhető.

-          Előző lemezeteken szerepel egy Twenty One Pilots átdolgozás. Miért pont erre a számra esett a választás? Terveztek hasonló covereket a jövőben? A Car Radio feldolgozás gyakorlatilag véletlenül született. A dalt meghallgatva valahogy már a mi verziónk ment a fejemben, amikor megmutattam a többieknek az ötletet szerencsére egyből belementek, hogy csináljuk meg. Nem tervezünk mostanában új feldolgozást csinálni, de ezt sem volt betervezett, ha hirtelen valamelyikünk előrukkolna egy kész ötlettel egyikünk sem zárkózna el tőle.

-          Mikorra várhatjuk az új lemezt? Hogy álltok a munkálatokkal?

Jelenleg két új számon dolgozunk amiket hamarosan fel is veszünk. Ismét egy 5-6 számos EP formátumot fogunk kihozni, azt, hogy mikor még pontosan nem tudjuk, de tavasz végére-nyár elejére valószínűleg elkészülünk.

-          Valami üzenet a Nyolcas közönségének?

Még nem játszottunk Székesfehérváron ezért nagyon várjuk bulit. Reméljük, hogy aki eljön és megnéz minket kellőképpen izzadtan és elégedetten távozik :D Mi megteszünk mindent, hogy ez így legyen.

Facebook oldaluk: https://www.facebook.com/whatonearthofficial/

Esemény: https://www.facebook.com/events/298576584129672/

[muhelykronikak]

„Hiszünk a minőségben, hiszünk a szabadságban” – The Trousers

A garázsrockot a 60-as és 70-es évek rock’n’rolljával keverő The Trousers nemrég új albummal jelentkezett, amit hozzánk is elhoznak. Ennek apropóján beszélgettünk a csapat frontemberével, Kőváry Zoltánnal. <<andypea>>

-          2015-ös albumotok nemzetközileg is jó kritikákat kapott. Mi volt az a visszajelzés, amit a legnagyobb sikernek könyveltek el? Hasonlóan jó az új lemez, az Invisible Darkness fogadtatása?

A zenekar életében az egyik legnagyobb elismerés még ennél is egy kicsit korábbra datálható. A 2013-as „Freakbeat” című lemezünkön ugyanis játszik az egyik legnagyobb példaképünk, Nicke Andersson, a legendás svéd The Hellacopters zenekar énekes-gitárosa. A 2015-ös „Mother of Illusion”-ről azt írták egy angol oldalon, hogy a bandánk ugyan kelet-európai, de van olyan jó, mint bármelyik nyugati kortársunk, és olyan zenei attitűdöt képviselünk, ami az igazi rock and roll elengedhetetlen része, de már nagyon ritka manapság. Az új lemez szakmai kritikái még csak most fognak megjelenni, de baráti reflexiókban már nincs hiány: hazai, cseh, francia, olasz, német ismerősök írtak rám az elmúlt napokban, hogy baromi jó lett az új anyag.

-          Ha általánosságban kellene jellemezned az új korongot, mit mondanál, mire számíthat, aki meghallgatja?

Mindig is a céljaink közé tartozott, hogy olyan albumokat csináljunk, mint egy 11 kislemezt tartalmazó válogatás, tehát minden felvétel üssön, és megállja a helyét akár single-ként is. Ezt például onnan lehet lemérni, hogy amikor a lemezről beszél valaki, akár hivatalos kritikában, akár baráti visszajelzés formájában, összességében minden egyes dal megemlítésre kerüljön, mint a lemez legjobban tetsző felvétele. Az előző két korongnál ez megvolt, az újnál talán 1-2 dal van, amit nem emelt még ki senki. Szóval ismét egy nagyon dalcentrikus, szerteágazó, de kemény és nyers lemezt készítettünk, ami ugyan hangzásában és felfogásában a 70-es évekből ered, de ugyanúgy a mának és a jövőnek is szól.

-          Az albumot nemcsak CD-n, hanem bakeliten is kiadjátok. Mi az a plusz, amit szerintetek egy bakelit hallgatása adhat? Karcosabb lesz tőle a hangzás?

Nagy a kereslet a bakelit iránt, itthon és külföldön is mindig kérik. A bakelit hangzása sokkal teltebb, természetesebb, melegebb. Egy ideje én magam is visszatértem a bakelit gyűjtéséhez és hallgatásához, és sokkal teljesebb a zenei élmény tőle. A vinyl ráadásul egy személyes műtárgy, amit jó kézbe venni, jó nézegetni, felrakni, megfordítani.

-          A Drowning in Numbers című szám, arról szól, hogy mennyire a számok határozzák meg a mindennapjainkat. Szerinted ki lehet ebből lépni? Vissza tud térni az ember ahhoz, hogy ne a mennyiség, a számszerűség, hanem az érzelmek legyenek a fontosak?

Mindig van választási lehetőség. Ha az ember rájön arra, hogy ilyen tényezőkkel manipulálják a tudatát, mint például az eladási adatok, amelyekkel nem felszabadítani akarják, hanem irányítani, akkor van lehetősége arra, hogy kilépjen ebből. Mi hiszünk a minőségben, hiszünk a szabadságban, hogy az embernek bizonyos határig megvan a lehetősége az ön-meghatározásra zenészként és zenehallgatóként is. Ha rábízod magad a számszerű adatokra, ha hagyod, hogy ez határozza meg a választásaidat, akkor valójában mások választanak helyetted. Ez a legjobb eszköz ahhoz, hogy elveszítsd önmagadat. És ha felhagysz ezzel, akkor az meg a legjobb arra, hogy megtaláld.

-          Szerettek manapság nem szokványos hangszereket használni, mint a mellotron vagy a Hammond-orgona. Tekinthetjük ezt visszatérésnek a gyökerekhez vagy egyszerűen csak tetszik a hangzásuk?

Ezeket mindig is használtuk, a Hammond vagy a Fender Rhodes zongora a második lemezünk („Soul machine”, 2010) óta állandóan jelen van a felvételeken. A mellotront ellenben az első, még útkereső lemez („Planetary process”, 2008) óta most vetettük be először újra. Ezek fantasztikus hangszerek, káprázatos atmoszférát adnak a zenének. Mi a klasszikus hangzás hívei vagyunk, olyan ez, mint a jó sör: nem kell minden évben mindig újra feltalálni, maximum egy kicsit fejleszteni kell rajta hébe-hóba.

-          Mikor először hallottalak titeket, először a Rolling Stones, majd a Motörhead jutott eszembe, utána inkább Black Sabbath. Szeretitek a sokszínűséget, a kísérletezést és újabb és újabb arcotokat megmutatni a közönségnek?

Szerintem ezek nagyon jó párhuzamok. Igaz, ezek a bandák más-más oldalát képviselik a hard rocknak, de mindegyik rock and roll a maga módján, én érzem bennük a közös pontokat. A 70-es, 80-as években volt egy csomó zseniális banda, akik nálunk sokkal eklektikusabb zenét játszottak, mint például a Thin Lizzy, a Queen vagy a Cheap Trick, akik ennek ellenére mégis egységes dolgot hoztak létre, mindegyik árnyalatban önmagukat adták, félreismerhetetlenül. Valami ilyesmire törekszünk mi is, és ezért volt nagy hatással ránk a 2000-es évek már említett  nagy együttese, a Hellacopters, akik ugyanezt a felfogást követték, és például ugyanúgy játszottak Venom feldolgozást, mint Otis Reddinget.

-          Ha jól tudom, akkor klinikai pszichológus vagy. Miért pont ezt a pályát választottad? Mennyire segít a zene feldolgozni azokat a történeteket, amiket napról napra hallasz a munkád során?

Önmagam és a világ megismerése hajtott. Ebből a szempontból lehettem volna irodalmár (ezt a szakot el is végeztem), vagy filozófus is (amit egyszer biztosan el is fogok), de a pszichológia olyan kézzelfoghatónak megközelítés nyújtott, amit nagyon sok különféle területen lehet kamatoztatni. A zene a pszichológiához hasonlóan és azzal párhuzamosan nagyon sokban hozzá járult önmagam megismeréséhez és kibontakoztatásához. A legnagyobb hatású élményem az AC/DC 1979-es koncertfilmje volt, amit moziban láttam 13 évesen, valamint Richard Wagner műveinek zenekari részletei huszonéves koromban. Bátran állathatom, hogy ezek nélkül a hatások nélkül nem lennék az az ember, aki ma vagyok.

Nézzétek meg a zenekar internetes oldalait is:

http://thetrousersband.com/hu/

https://www.facebook.com/pg/thetrousers

Képek:  Pandur Balogh Norbi

Esemény: https://www.facebook.com/events/478214065998946/

[muhelykronikak]

Death metal török módra, avagy Cenotaph

Nem először járnak nálunk, így ismerősként köszönthettük őket ismét a Nyolcasban. Azonban először faggattuk őket, hogy még többet tudjunk meg róluk. A veteránnak számító török death metal bandáról, Batu a zenekar frontembere mesélt nekünk.  <<andypea>>

7 évet kellett várnunk az új albumra, ami a Perverse Dehumanized Dysfunctions címet kapta. Miért tartott ilyen sokáig? Mesélj nekünk a lemezről!

-        Ismét az együttes felállásával adódtak problémák. 2010-ben a gitárosunk hagyta el a csapatot. Az abban az évben megjelent „ Putrescent Infectious Rabidity” lemezt még együtt írtuk. Aztán később, az 2010-es oroszországi turné után úgy döntött, hogy lelép a köztünk lévő személyes problémák miatt. Mindenesetre nekiálltam keresni és találtam is dobost és gitárosokat. Adtam pár évet az új tagoknak, hogy ráérezzenek a Cenotaph stílus kémiájára, ezért 2010 és 2014 között csak koncerteztünk mindenfelé. Aztán nekiláttunk dalokat írni és végül 2017-ben kijött az album. A legfőbb oka, hogy ennyire elnyúlott a dolog, mert nem akartam egy szar lemezt a 2010-es után

Hallgatni és olvasni a dalszövegeiteket olyan, mintha egy orvosi könyvet tanulmányoznánk vagy részt vennénk egy boncoláson. Te írod a szövegeket? Mi a módszered?

-        Igen, én írom a szövegeket, amik nemcsak egyszerűen alvadt vérről vagy különböző kórképekről szólnak, hanem betekintést adnak az én beteg és sötét képzeletembe. Ezeket keverem betegségekkel, sci-fi szerű járványokkal, különböző mutációkkal, nem-emberi teremtményekkel, mutánsokkal, amiket a lemezborítóinkon is láthattok. Az általam teremtett lényeket és a dalszövegeimet Toshi Egawa mester, egy japán művész kelti életre. Ő tökéletesen ráérez, tudja, hogy mit akarok látni a lemezborítón.

A „cenotaph” szót legjobban síremlékként fordíthatjuk le. Síremlék, amit azoknak állítanak, akik máshol nyugszanak és háborúban estek el. Mi van a név mögött? Miért pont ezt választottad?

-        Még 1994-ben találtam rá erre a névre. Választhattam volna bármilyen nevet, ami kapcsolatos valami kórsággal vagy a sebekkel, de ez jól hangzott, mély jelentés van mögötte, és egy szó, ami erőteljesen hangzik.

Nem először léptek fel nálunk. Hogy tetszik a hely és a közönség?

-        Mindig szívesen játszunk a Nyolcasban. A 2017-es európai turné alatt játszottunk itt, majd az év végén ismét. Tök jó hely, jófejek az emberek. Bárcsak több embert láttunk volna a legutóbbi koncertünkön, de vasárnap volt és mindenkinek dolgozni kell hétfőn, így teljesen megértjük a helyzetet. Innen is köszönjük Sándornak!

Törökországban elég masszív metálközönség van. A turnék alatt láttátok, hogy más országokban mi a helyzet. Mit gondoltok, népszerű ez a stílus Európában?

-        A városunkban, Ankarában 7 millióan élnek, és tényleg aktív a közönség. Főleg a brutal death metal és a death metal zenekarok futnak ebben a városban. A helyi fellépések faszák, néha 150-200 ember jön el. Isztambulban inkább a black metal és és az old school death metal megy. Játszottunk több helyen Európában, mint Csehország, Szlovákia, Németország, Hollandia vagy Olaszország, ahol szintén masszív közönség van és leginkább a brutal death metalt szeretik.

Van még valami, amit el szeretnél mondani nekünk?

-        Köszi az érdeklődést és az interjút! Üdv mindenkinek Magyarországon! Két koncertünk volt itt ezalatt a turné alatt, a pesti tök jó volt, a Nyolcasban is az lesz. Üdvözöljük minden magyar barátunkat és reméljük visszatérünk és ismét játszhatunk nektek!

Nézzétek meg az internetes oldalainkat is!

https://www.facebook.com/cenotaphtur/

https://cenotaph666.bandcamp.com/

https://www.instagram.com/cenotaph_official/

[muhelykronikak]

Alter Days a Nyolcasban - Day1

Alternatív hétvégéhez alternatív interjú dukál. A hétvége fellépőivel villáminterjúkat készítettünk, hogy egy kicsit jobban megismerhessétek őket. Íme a pénteki csokor!  <<andypea>> <<sake>>

 Barkóczi Noémi

  Egy veled készült interjúban olvastam, hogy szexepilednek a tökéletlenséget tekinted. Miért jó nem tökéletesnek lenni? Miért vonzó a tökéletlenség?

Talán azért, mert megnyugtató. A social media annyira elfedi a hibákat, hogy felszabaditó lehet valaki olyat látni, aki felvàllalja ezeket. De persze ez nekem sem sikerül mindig, mert én is sokszor ösztönösen probàlok többnek látszani, mint ami vagyok, mert igyekszem megfelelni a vélt, vagy valós elvárásoknak.

Facebook oldaladon láttam, hogy most az "Alternative 90s" playlistet hallgatod sokat. Melyik a kedvenc a válogatásból? Általában milyen zenét hallgatsz?

Ó hát sokat nem hallgatom, de tény, hogy nagyon jól esett! Fú a kedvenc? Minden, amit játszott a Vh1! Amugy van egy erős gitáros folk vonal a kedvenceim között, de mostanában élvezem az afrikai zenéket is, az izgalmas pop-ot és r&b-t, néha jól esik egy dallamosabb elektronika is... igyekszem mindig eltalálni az adott hangulathoz a megfelelő zenét.

Olyan keserédes mozzanatok állnak a dalaid középpontjában, amik mindegyikünk életében jelen vannak. Szerinted ez segíti a hallgatót, hogy közelebb érezze magához a zenédet?

Valószínűleg, legalábbis a visszajelzésekből ez jön vissza, meg én is ezt szoktam érezni hasonlóan személyes zenék hallgatásakor. Ezek a dolgok valahogy jól tudnak esni. Tudni, hogy más is olyan nyomi időnként, mint mi.

Az Üzenet a Nyúlnak az elengedésről szól. Mi áll a dal hátterében?

A dalt Lengyelországban írtam egy párkapcsolat végén, ami nem élte túl a tàvolságot. A szöveget valószínűleg inspirálta az Illuzionista című gyönyörű, de nem túl optimista rajzfilm is, amit akkoriban néztem meg.

Megtörtént eseményeken alapul a Köd a nappaliban?

Végülis igen! Volt egy régi vonzalom, ami kísértett, a köd pedig tényleg beszivárgott egyszer a lakásunkba az utcáról, aminek nagyon érdekes hangulata volt

Motion designer vagy. Mikor megszületik egy dalod, van esetleg a fejedben egy kép, hogy milyen klipet készítenél hozzá?

Hát  ez változó... Inkább az a jellemző, hogy bizonyos ötletek képben működnek, mások meg írásban. Persze izgalmas lenne már alapból ilyen komplexen gondolkozni, de általában a dalaim ennél spontánabbul születnek.

 Felső Tízezer

 Dalaitok dallamosak, viszont a szövegek komolyabb hangvételűek, olyan kérdéseket feszegetnek, mint a szakítás vagy az elvárosiasodás. Mi a titka annak, hogy ilyen jól megfér egymás mellett az a két ellentétes hangulat?

Nagyon sokszor hallom dalszerzőktől azt, hogy a zene hangulata diktálja azt, hogy milyen hangvételűnek kell lenni a dalszövegnek, de szerintem ez épp egy olyan dolog, amivel rengeteget lehet játszani. Én nagyon szeretem a könnyen emészthető dallamokat, a szellős hangszerelést és erre törekszünk a Felső Tízezerrel is, de soha nem gondoltam azt, hogy emiatt másról kéne írnom a szöveget, mint ami alapvetően foglalkoztat a mindennapokban.

Feldolgozták "A mi emberünk" című dalotokat, és a feldolgozást posztoltátok is Facebook-oldalatokra. Hogy találtatok rá a videóra?

A megtalálása egyszerű volt, mert a készítője, Márk elküldte nekünk. Nagyon örültünk neki, az tényleg tök jó érzés, hogy van egy dal, amit megír az ember, majd x év után kap egy új formát valaki mástól és azért az is tök jó érzés, hogy a világ 3 billió megírt dalából valaki épp a te dalodra gondolja azt, hogy érdemes lenne eljátszani, feldolgozni, időt tölteni vele.

Mit jelent számotokra az album címe, "Normális élet"? Létezik egyáltalán egy univerzális normális élet vagy ez mindenkinek szubjektív?

Amikor az első lemezt írtuk, nagyon sokat foglalkoztatott az a kérdés, hogy mennyire mennek jó irányba a dolgaim, hasznos dolgokkal töltöm-e az időmet és jó emberekkel vagyok-e körülvéve és valamiképpen az első lemezt ezek a problémák tematizálták. A normális élet szerintem nagyon sokféle lehet, és azt hiszem, hogy nem nagyon van univerzális megoldás és az sem biztos, hogy ami neked normálisnak számít, az a külvilágnak is az.

A nemrégiben megjelent Új városok épülnek EP-tekről azt nyilatkoztátok, hogy egy szükséges kapocs a két nagylemez között. Hogy állnak a második album munkálatai?

A dalokkal már tavasz elején elkészültünk nagyjából, de most kezdtük csak el felvenni a lemezt és ha minden jól megy, akkor augusztus végén fog megjelenni, de előtte kijön majd egy klip az egyik dalhoz, amit már régóta játszunk koncerteken. Elég hosszú volt az alkotói folyamat és néha a közös próbatermi munkával is haladhattunk volna gyorsabban, de egyértelműen az a konszenzus a zenekaron belül, hogy büszkék vagyunk arra a 10 dalra, ami rákerül a nagylemezre és egy nagy ugrásnak érezzük az első lemezhez képest. Most már csak az a fontos, hogy a közönség és így érezze, néhány dalt egyébként most pénteken is már játszani fogunk róla.

 Passz:

Össze lehet röviden foglalni a Passz korszakait 1988-tól?

Röviden nem hiszem,- hiszen ez túl hosszú idő ehhez....

A Passz zenei világában van egy jó adag Cseh Tamás - Bereményi Géza világ is. Honnan építkezik a zenétekben ez a szövegcentrikus presszó romantika?

Talán az egykori presszókból,- ahol még lehetett cigarettával elmélkedni. Mára már nem lehet…. És a cigiről is leszoktam,- talán azért is, mert nem lehet a presszókban dohányozni… Azért is,-valószínűleg…..

Jó ideje tanúi vagytok a hazai zenei élet alakulásának. Hogy érzitek melyik korszak volt a leggyümölcsözőbb idehaza?

Kinek a számára?.......  Ok,- mondjuk,- hogy a Passz-nak….Szóval,- nekünk a kilencvenes évek,- amikor még sokat játszottunk és akár anyagilag, akár figyelemmel, akár mindkettővel (!) valamilyen szintig  értékelték azt, amit csináltunk. De már akkor is mesélték az ,,öregek”, hogy a hatvanas, hetvenes évek jobb volt…..    Szóval, biztosak lehetünk abban, hogy ebben a pillanatban is valakinek nagyon ,,gyümölcsözik” a korszak….

És mi a helyzet a fehérvári zenei kultúrával? Hol vannak a fiatal alternatív rock zenekarok?

Pesten…

[muhelykronikak]

Minden egyes koncert lehet "álomkoncert" - Burnout

Fiatal koruk ellenére több, mint 10 éve zenélnek és már a harmadik nagylemezük látott napvilágot. Helyiek, így rendszeresen beveszik a Nyolcas Műhely színpadát, szóval nem nagyon kell bemutatni őket. Mi mégis megpróbáltunk új dolgokat kideríteni róluk. Kérdéseinkre Mong Máté válaszolt.  <<andypea>>

2007-ben alakultatok, tehát több, mint 10 éve együtt zenéltek. Miben változtatok a legtöbbet ez idő alatt?

Mivel egy évtized az az időszak amiről beszélünk, és gyakorlatilag még tinédzserek voltunk amikor a zenekart alapítottuk, így én azt mondanám hogy a személyiségünktől kezdve a világnézetünkön át a zenei ízlésünkig mindenben változtunk kisebb-nagyobb mértékben.

Harmadik nagylemezetek jelent meg. Miben lett ez más, mint az előzőek? Milyen volt a fogadtatása?

Az előző válaszomra reflektálva: Nyílván ez a változás a dalokon is észlelhető lemezről lemezre, mivel a zene alapvetően (vagy mondjuk úgy, hogy jó esetben) érzelmek és gondolatok vetülete, ezért az evolúciója párhuzamos a szerzőével. A fogadtatását pedig a tapasztalatok/visszajelzések alapján én abszolút pozitívnak ítélem meg.

Túlvagytok már számos klubkoncerten és fesztiválon. Melyiket szeretitek jobban? Milyen lenne az álomkoncert?

Előadói szemszögből én mindenképp a fesztiválokat, illetve a nagyobb klub és csarnokos koncerteket preferálom mivel kényelmesebben elférünk a színpadon (nálunk mindenki elég termetes), több a mozgástér, az egésznek profibb az atmoszférája és ami szintén nem elhanyagolható, az az, hogy a backstage is általában kultúrált ami sokat segít abban, hogy minél több energiánk/figyelmünk maradjon magára a produkcióra. Az álomkoncert képe tiniként még élt a fejemben amikor Metallica DVD-ken csüngtem, de mára már máshogy gondolkodom. Minden egyes koncert lehet "álomkoncert" ha tudod fejben kezelni a dolgokat. Persze k*vajó érzés amikor több ezer ember előtt játszunk valahol egy sportcsarnokban és nagyon fel tud spanolni minket de az évek arra is megtanítottak, hogy ezekért a pillanatokért rengeteget kell gürizni és sok mélyponton túl kellett lendülnünk.

Melyik számaitok működnek a legjobban a koncerteken? Szerinted miért?

Én azt tapasztalom, hogy ez nagyrészben attól függ, hogy mennyire tudunk kapcsolatot teremteni a közönséggel. Onnantól, hogy megvan a kölcsönös "rezgés" gyakorlatilag bármilyen szám működhet, legyen az lassú vagy gyors, "bólogatós" vagy éppen táncolós.

Helyi zenekarként rendszeresen megfordultok nálunk. Mennyiben más hazai közönség előtt fellépni?

Mivel több az ismerős arc mint vidéken, és családiasabb a hangulat ezért az előbb említett közös hullámhossz is gyorsabban létrejön, és sokszor már az első hang felcsendülése előtt érezni lehet azt az elfojtott energiát ami aztán elszabadul és a buli végéig elkísér. Plusz egyre többet látjuk, hogy az emberek visszajönnek koncertről-koncertre és hozzák a haverokat, mindenki jól érzi magát. Tényleg nagyon szeretünk itthon játszani.

Mi volt az eddigi „legrocksztárosabb” dolog vagy élmény, amit átéltetek?

Ez lehet kiábrándító lesz de nem nagyon történnek velünk "rocksztáros" dolgok, legalábbis a szó XX. századi értelemben nem. Persze a hülyeségtől mi sem ijedünk meg, és általában a folyadék utánpótlással sincs gond ha érted mire gondolok, de ettől függetlenül én úgy gondolom, hogy négy őszinte, hétköznapi srác vagyunk.

 A zenekarokat sokszor éri az a kritika, hogy másolják egymást, vannak áthallások a számokban. A ti zenéteket is hasonlították már Tankcsapda, Leander vagy éppen Depresszió számokhoz. Szerintetek lehetséges még igazán újat, áttörőt alkotni a zenében vagy mostmár akarva, akaratlanul, de egy dallam hasonlít egy másikra?

A műfaj amin belül mi mozgunk alapvetően nem új. És nyilván ahogy az élet minden területén itt is érik külső behatások az embert, így amikor elkezdez tanulni valamit az azt feltételezi hogy kell lennie egy másik félnek akitől/amitől ezt a tudást megszerzed. Ha nekem tetszik X,Y zenekar zenéje, tudok vele azonosulni, akkor óhatatlanul is megpróbálok valami hasonlót létrehozni mert szeretném, hogy a saját zeném is ugyanúgy tetszen. És ez lehet teljesen tudatalatti dolog is amit aztán sokan összetévesztenek a koppintással. Szerintem egyáltalán nem gáz ha két különböző zenekar/zenész számai zeneileg hasonlít. Mivel nincs két ugyanolyan ember -és feltételezzük, hogy jó esetben mindenki a saját érzéseit/gondolatait próbálja belevinni a dalaiba- ez megadja az alapvető egyediséget minden szerzeménynek. Persze be kell látni, hogy voltak és vannak példák teljesen egyértelmű nyúlásokra is ahol szó sincs az önkifejezésről, de az egy másik történet és mivel én úgy érzem, hogy nálunk ilyesmiről szó sincs, ebbe bele se megyek.

Kanyarodjunk el egy kicsit a zenétől! Ha a zenekar minden tagjáról megjelenne egy-egy életrajzi könyv, mik lennének a címek?

Én csak a magam nevében tudok beszélni, de valami ilyesmi lenne: Mong Máté - Tedd érdekessé a saját életed gecó, ne az enyémet olvasgasd!

[muhelykronikak]

Alter Days a Nyolcasban - Day2

A tegnapi remek koncertek után, ma ismét várunk titeket remek alternatív zenekarokkal. Három előadót ismét megkérdeztünk a fellépőink közül. Hangolódjatok az estére!   <<andypea>>

ék

Mikor meghallottam, az egyik számotokat - nem árulom el melyiket - rögtön el tudtam képzelni egy film főcímzenéjének. Ha valamelyik dalotokat lehetőség lenne így felhasználni melyik lenne az és milyen filmhez társítanátok?

Ezt a lehetőséget mi is érezzük a zenénkben és sok külső fül mondja több dalunkra is, hogy már szinte látja maga előtt a filmet. Az új lemezünkről leginkább a "Whatever it takes" című számról tudnánk elképzelni és hangulatában egy Quentin Tarantino filmből hallgatnánk vissza.

Készítettetek egy Quimby feldolgozást is. Mennyire nehéz egy másik együttes dalát játszani, hozzáadni saját magatokat?

Inkább átdolgozásnak hívnám azt amit csináltunk. Elengedtünk minden korlátot és hagytuk, hogy abszolút a sajátunkká válhasson a dal. Nagyon könnyedén és természetesen alakul át a mi világunkba. És persze egy jó számból nem nehéz még egy jót csinálni.

A Whatever it takes című lemezen szerteágazó témákkal foglalkoztok a lopástól a bocsánatkérésig. Mi kell ahhoz, hogy egy témából dal szülessen?

Már többször szóba jött, hogy mi tényleg számot írunk arról, hogy ellopták a biciklimet? Nos nem a bicikli lopás a téma.... igazából az amit kivált az ember jelenlegi állapotából és, hogy mire asszociál egy ilyen pillanatban. Egyenlőre a dalok témái belsőséges tartalmakkal bírnak. Hogyha egy kérdés többször jön veled szembe arra a legjobb válasz sok esetben egy dal lehet.

Az első lemezen található Mountains kapott egy folytatást a második korongon. Miért született a Mountains II? Úgy gondoltátok, hogy a téma még befejezetlen és van még benne tartalék?

Egy próbán éppen a Mountains-t játszuk és ahogy az ránk jellemző, nem fejeztük be hanem elkezdtük tovább jammelni és elsőre eljátszottuk a végleges formáját a Montains II-nek. Olyan erősen hatott, hogy azonnal eljátszottuk mégegyszer, amit már telefonra vettünk. Ez által ugyan azok a hangszínek szerepelnek a két dalban így méltán viselheti a Montains II címet.

KelenfØld 

2017-ben léptetek ki a nyilvánosság elé, és nemrégiben meg is jelent az első albumotok. Mióta zenéltek együtt? Hogyan zajlottak az album munkálatai?

A zenekar 2017 januárjában kezdte meg a közös munkát, de Tomi és Gyuri már gimi óta zenélnek együtt. Az albumot a Nortyx Hangstúdióban vettük fel Érden, Tóth Péter hangmérnöknél. Kellemes hétvégéket töltöttünk el együtt, amíg rögzítettük a dalokat.

Az egyik portálon a következőképp mutattátok be magatokat:

Sebi, a szerelmes tudós művész  Dani, felelős zenész és wannabe állampolgár Gyuri, aki hangosan kiabál, hogy meghallják Tomi, akinek mindig csak egy év van vissza a suliból 

Sebi milyen tudós? Dani miért wannabe állampolgár? Gyuri miért fél attól, hogy nem hallják meg? Tomi mikor fejezi be a sulit?

Sebi vegyészmérnök PhD hallgató, Dani friss politikai pártban tevékenykedik, Gyuri sokat és a biztonság kedvéért hangosan elmond az élet dolgairól, Tomi pedig minden remény szerint nyáron végez.

A pszichológia humbug vagy tényleg segíthet, ha az ember megakad egy élethelyzet elfogadásával, feldolgozásával?

Személyes véleményünk az, hogy vannak olyan életszakaszok, amikor segíthet a terápia. Közöttünk is van olyan, aki a múltban járt már pszichológusnál.

Mindenki című dalotokban csendet kértek. Mennyire teljesíthető ez a mai világban?

Az, hogy mindenki csendben elszámoljon tízig, talán nagy kérés, de a környezetünkkel egy kiegyensúlyozott kapcsolat kiépítése a megfelelő kommunikációval egy olyan cél, amiért megéri „dolgozni”.

  Verőköltő

Filozófikus elmélkedések, költészet, experimentális popzene. Az biztos, hogy nem álltok be a sorba. Mindig is különcök voltatok?

Sosem voltunk igazán különcök. Elvárható egy valamirevaló zenekartól (aminek a fő célja nem a minél nagyobb néptömegek megnyerése kommerciális célzattal, hanem őszinte, igaz dalok létrehozása), hogy szóljon valamiről, legyen mondanivalója, boncolgasson kérdéseket, mert máskülönben nincs értelme. Ez abban az underground közegben, amiben mi mozgunk, szokványos hozzáállás. Tehát a különcségre egy dalszövegünk részletével reagálnék: “millió kakukktojás közül én hadd legyek az az egy, aki nem az.”

Kevés információt találtam rólatok. Mondanátok pár szót arról kik vagytok, honnan jöttök és merre tartotok?

A Verőköltő hét éve létezik, és azt terveltük ki, hogy egy quaplalemezt hozunk létre úgy, hogy a négy lemez borítói összeillesztve egy képet adjanak ki, a lemezcímek meg összeolvasva egy versikét. Ebből eddig három készült el, így hangzik a befejezésre váró négysoros: “én előttem / későbe ér / féltve őrzött / …….” Közben volt egy kislemezünk is, a fajfenntartás EP, ami tematikusan az evolúcióval és univerzális témákkal foglalkozik az átlag popdalokhoz képest viszonylag tudományosan. Ha elkészül a negyedik lemezünk is, aminek már el is kezdtük az előkészítő munkálatait, akkor még megturnéztatjuk, aztán át fogunk esni egy metamorfózison: bebábozódunk, hogy szárnyakkal térjünk vissza; főnixként porrá égünk és újjászületünk hamvainkból.

Több számotokban is dolgoztatok vendégzenészekkel. Mennyire kihívás bevonni egy külsőst és megosztani vele/velük az alkotás folyamatát?

A “féltve őrzött” lemezünkön szinte minden dalban van vendégzenész. Ez a koncepció része volt, és hatalmas élmény volt együtt dolgozni olyan zenész barátainkkal, akikre felnézünk, sok szép ötlettel egészítették ki a zenénket. Általában mindegyiküknek van olyan egyedi törekvésekkel rendelkező zenekara, amik inspirálnak minket, és akikkel egy közegben mozgunk a Keleti Blokk nevű komplexumban. Csak hogy párat említsek, Néhai Bárány, Kamikaze Scotsmen, Minden Csak Átmenet, Marzipan B., Makrohang. A “féltve őrzött” lemezbemutatóján is sokuk segítségével, 9 fős zenekarral léptünk színpadra a szokásos trió felálláshoz képest.

Olyan nem szokványos témához is nyúltatok, mint az ékezetes betűk. Miről szól a dal?

Ez a dal egy párbeszédről szól, amiben az egyik szereplő épp próbál az életében bekövetkezett súlyos traumákról, az őt ért becstelen megaláztatásokról beszélni, ám ez nyilvánvalóan nehezére esik. A másik szereplő azzal a javaslattal igyekszik könnyíteni a közlésén, hogy nem muszáj a legdurvább részleteket kimondania: “hallom szúrja torkodat az ékezet / az ékezetes betűket majd kihagyod”. Mint azoknál a betűtípusoknál, ahol nincs ékezet, és csak egy kis négyzet jelenik meg a helyükön. A szavak mégis felismerhetőek, ki tudjuk találni a négyzetecskék helyére illő betűket.

Hogy látjátok az alternatív zene jövőjét?

Hmm, ez különös kérdés. Az alternatív zene jelentése nem túl határozott. Mert ugye ez nevénél fogva a másmilyen zenét jelentené, de manapság sok alternek nevezett zenekar van a mainstreamben. Tehát ha szigorúan a fősodortól eltérő, kísérletező, különös, más hozzáállású zenét nevezzük alternatívnak, akkor ezeknek a jövője (és a múltja) az örök rejtettség, szubkulturális földalatti lét. De persze mindig az alterből jönnek az innovációk, amiket aztán átvesznek a mainstreamben, ha beválik, a túlhasználattal szép lassan kiüresítik az újabb formulákat, és akkor majd jön a következő hullám.

[muhelykronikak]

A széles körben elfogadott 78 fokozatú Zenekari Fejlődési Skálán jelenleg a 31-es szinten állunk. - Dereng

A honi kemény zene kirívóan maga útját járó egyede a Dereng. Sok minden annyira ismerős benne és mégis annyira minden más. A rivaldafénytől távol menetel a csapat, miközben rendre ejtegeti le körénk a sajátos slágereit. Bokros Csaba alapító gitáros fejtegette nekem a Dereng sztorit. <<sake>>

Igen kacifántos a Dereng története, aminek nem is igen van pontos nyoma sehol sem. El tudnád mesélni, hogyan változott a felállás az évek során?

A Derenget 2009-ben ketten alapítottuk Mestyán Ádámmal, aki akkoriban a VHK basszusgitárosa volt. Egy projektnek indult, én még akkor az Isten Háta Mögött gitárosa voltam. Aztán egyre komolyabbá vált, bevettük Page-et dobolni, végül Máris Viktor „Nárciszt” énekelni. Egy darabig ebben a felállásban építkeztünk, de aztán Ádám kilépett, mert elment külföldre, jött helyette Győrfi Isti, aki az IHM első basszerosa volt. Ő is elment külföldre, ő is kilépett. Helyette meg jött Bakos István, Baxi, ő meg a stúdiósunk volt. Aztán meg Nárcisz lépett ki, helyette meg jött Örs, aki a mai napig is az AWS énekese. Hát így szórakoztunk az elmúlt években.

A kezdeti elképzeléshez képest hol tart most a Dereng az evolúcióban?

A széles körben elfogadott 78 fokozatú Zenekari Fejlődési Skálán jelenleg a 31-es szinten állunk.  Van még hova eljutni, jó lenne például egy 200 fős koncertet adni valamikor, valahol.

Csabi az Isten Háta Mögöttes múltad miatt az ember óhatatlanul is összehasonlítja a Derenget az IHM-el. Valljuk meg nem is ok nélkül. Mondhatjuk, hogy ha lenne IHM és Bokros Csaba tagja lenne, akkor kihallanánk belőle a Derenget?

Igen. És a Derengből is ki lehet hallani azt, ami az IHM-ben én voltam.

Egy TEJ interjúban megkérdeztem Pálinkás Tomit arról, hogy ő hogyan élte meg az Isten Háta Mögött végét. Azt mondta érdekes időszakban történt az egész, mert pont akkor nem volt benne a levegőben. Te hogyan élted meg a saját különválásodat?

Az az én saját elhatározásom volt. Részben magánéleti problémák miatt, részben zenei elképzelések különbözősége miatt, részben Pali lábszaga miatt. Sajnáltam nagyon, de akkor nem volt más lehetőségem.

Úgy tudom, Örs írja többnyire a Dereng szövegeket, és ezekben azért felfedezhető az IHM szövegvilágának a szövevényessége. Mit gondolsz, rosszul kellene éreznie magát egy egyszerű rajongónak, ha fogalma sincs miről szólnak ezek az egyébként zseniálisan egyedi szerkezetek?

Szerintem igen, mert ezek szólnak valamiről, kivéve 2-3 dalszöveget.

Mesélj picit a 2016-os nagylemez munkálatairól. Már akkor megvolt a jelenlegi felállás? A több EP után mi hozta össze A műsorellenőrzés egyik formája feltűnően ritkát?

Igen, a jelenlegi felállásban csináltuk a nagylemezt. talán egy kicsit én kezdtem el kierőltetni ezt, hogy legyen legalább egy nagylemezünk, de a többiek is nagyon rajta voltak az ügyön. Tulajdonképpen feladtam az addigi álláspontomat, hogy ma már elég, ha egy zenekar csak kislemezeket csinál.

Hogyan készülnek a dalok? Van valami kitűzött cél egy-egy dalnál? Mindent te találsz ki vagy a többiek is kiveszik a részüket?

Leginkább én viszek le gitártémákat, amiket a többiek véleményeznek, átírnak, kidobnak, megtartanak, és aztán a próbateremeben ezeket addig gyúrjuk együtt, amíg nóta lesz belőlük. Örs ezek után írja meg rá az éneket. De néha meg egyből, ahogy ott játsszuk az orra előtt.

Siklósi Örs személyében egy olyan énekesetek van, akit az AWS zenekarával óriási elismerés ért, hiszen kijutottak az Eurovíziós dalfesztivál döntőjére Lisszabonba. Az, hogy Magyarországon egy metál zenét kiszavaznak az emberek egy ilyen rangos eseményre, számotokra hordoz bármilyen üzenetet? Vannak még illúziók itthon a keményzenei színtéren?

Nem tudom. Azért az AWS nagyon más kemény zene, mint a Dereng.

Hogyan fogja befolyásolni az AWS Eurovíziós fellépése a Dereng 2018-as terveit?

Például abban, hogy májusban meg kell néznem az Eurovíziós TV adást, amit eddig sosem tettem meg.

És mik a terveitek 2018-ban?

Az év második felében kijövünk egy kislemezzel, addig pedig lesz több koncert is. Több koncert, mint eddig valaha. Négy.

ESEMÉNY: https://www.facebook.com/events/143149206376922/