#tusfürdő

[the-bagira]

Férfi illatok

Egyik nap fürdés közben kifogyott a tusfürdő. Sebaj, mivel Apukám kapott jópár tusfürdőt, de szappant használ, ezért Anyukám már egy ideje odakészítette neki, hátha mégis elhasználja. Ez most kapóra jött nekem és olyan jó illata volt. Másnap táncversenyen társam hajfonás előtt bezselézi a hajamat. Annak is feltűnt, hogy milyen jó illata van. Náhány perc múlva a másik társam - aki hozta zselét -, mondja hogy egyébként férfi illata van, mert a férjéé. Azt hiszem, eléggé hiányzik az exem.

[daktaman]

"MÁVosítások" reloaded

[oriflamekingu]

Megjelent az új januári Oriflame katalógus! Aktuális katalógus ajánlatok Érvényes: január 17. Rendelj tőlem vagy kedvezménykóddal magadnak! Mindkét esetben érdeklődj üzenetben - Pataki Kinga Oriflame partner Rendelésleadás: Pataki Kinga Oriflame szépségblog Messenger üzenetben Viber/WhatsApp +36304583373 oriflame.kingu@gmail.com Személyes átvételi pontok Budapesten: 17. ker, Keleti, Blaha, Móricz, Örs, M4-es és M2-es vonala, Kőki Somogyban: Somogyvámos, Kaposvár, Fonyód Csomagküldéssel bárhova belföldön: Packeta, Foxpost, MPL automatával vagy átvételi helyen

[habkeinb0ck]

Csak egy kis élménybeszámolót írnék néhány napos sürgősségi betegellátásról Bécsben.

Nem egy "bezzeg Ausztriában" bejegyzést szeretnék, és nem is magamat sajnáltatni, de nem kerül sokkal többe sem financiálisan, sem emberileg.

Mentővel vittek be a kerületi kórházba, mert képtelen voltam ráállni a bal lábamra. A mentősök iszonyú készségesek es gyorsak voltak. A sürgősségin egyből előre vettek. Röntgen, CT egy órán belül lezajlott eredménnyel. Eddig mindenki nyugodt, kedves, mosolygós és "fura" de még empatikus is volt. A bokám két helyen lábszáram egy helyen repedt, ettől kissé viszont én törtem le. Mondtam is magamban Lili... ez amputálás lesz.

Oké, műtét még aznap este amire két órát vártam, de közben hatvanötször megkérdezték jól vagyok-e.

-Nem, nem voltam...be voltam sz*rva mint a fene . Nyugtattak, sőt egy nővér és egy ápoló az előkészítőben szóval tartottak miközben azért dolgoztak is. De ez is a munkájuk része. Egy beteget nem csak testileg, lelkileg is lehet ápolni. En ehhez tökéletes alany voltam 😊.

- Nem, nem kell leamputálni a lábamat, csak

pár csavart kell bevarázsolni

- Nem, nem fogok felébredni műtét közben

- De igen utána viszont fel fogok.

A műtőasztalon az egyik ápoló viccelődött velem, a másik pedig nem átalkodott simogatni a vállam és megfogni a kezem míg el nem alszom (...hogy nyugtasson és nyilván a helyzet mivoltából eszembe sem jutott más és nagyon jól is esett).

Felébresztettek a majd két és fél órás műtét után, viccelődtek, integettek. - Kicsit azért idiótának is éreztem magam, hogy bömböltem nekik... Pedig aznap már lezavartak párat. De juhuuu fájok vagyis tuti nem a túlvilágon vagyok.

Feltoltak az osztályra, közben mindenki borzasztó kedves volt pedig éjfél - fél 1 lehetett. Kb 20 percenként rámnéztek. Ezt csak onnan tudom, hogy a műtét után nem volt nagyon kedvem aludni ...a fájdalomtól (termeszetes) 😊.Bizti ami bizti csörrentettem nekik 3 szor én is. Mindannyiszor jöttek egyből, kedvesen, készségesen bár fáradtan, de visszamosolyogtak!

Nem volt nalam a helyzet hirtelenségéből kifolyólag a következő dolgokból semmi, sorolom:

WC-papir, törölköző, fogkefe, fogkrém deo, tusfürdő, nedves törlőkendő, evőeszköz, bögre, tányér, só, üdítő, csak én voltam. Hálóinget is adtak.

Ja és mankót, haza is hozhattam, nem kellett farzsebben eldugva kilopni.

Szóval...ezeket mind mind biztosították.

Három féle menüből lehetett választani ebédet es vacsorát, bőség zavara...

Segítettek MINDENBEN... igen abban is 😁 (mert ugye ilyenkor nem esik jól sétálni es nem is javallot annyira)

Az orvosnak nem derogált kikötni a lecsöpögött infúziót vagy épp kanült cserélni.

Hálás vagyok a #Donauspital orvosainak és ápolóinak.

VÉGRE MEGTUDTAM MILYEN ÉRZÉS AZ EGÉSZSÉGÜGYBEN JÓ KEZEKBEN LENNI! 🥰🥳

- tök jó, ...komolyan!

Ma már itthon, nem mondom, hogy kár, de azért a katéter... az hiányzik ❤️ jó dolog 😁

#ilovekateter

Köszönöm, ha negatív kommentek nélkül kiadhattam magamból (de jöjjön ha jönnie kell)! 😊

Egy fiatal bécsi lány története a fb-ról

Ami kimaradt:

-a lány AMS-en volt, ami alapvetően nem baj,

-de nem ment el a terminre, le sem mondta, igazolást sem vitt,

-ennek következtében felfüggesztette az ams az álláskeresési támogatást,

-amivel megszűnt a biztosítàsa is,

-ennek következtében nem kapott táppénzt.

Próbál segítséget kérni a kimaradt jövedelem miatt, de esélytelen. Azzal még nem is szembesült, hogy simán ki fogják állítani a számlát a fent leírt teljes sztoriról, ami valahol 5-10 ezer euró lesz. Ezt nyilván sokan nem tudják kifizetni, feltételezem, ő sem.

Erre persze vannak szociális munkások, akik tudnak segíteni a fizetés átütemezésében, ha közben ne adj isten hajléktalan lesz, az eltörlésében. Ha ignorálja és a gyógyulása után elhagyja a várost vagy az országot, akkor később éri utol a behajtó.

Párszor megkaptam már, hogy irigy vagyok vagy lenézem a "vágjunk bele" magyarokat, pedig nem. Csak közvetlen vagy közvetve rengeteg ilyen sztorival találkozom. Általában későn. Mert sajnos tényleg gyakori a mindent IS jobban tudok mentalitás és csak a fb-n érdeklődnek és a nekik leginkább tetsző kommentek alapján járnak el. Utána meg arra hivatkoznak, hogy nem tudták, nem ezt mondták neki.

A melóban is annyi új ilyen sztorink van, hogy hihetetlen. És igen, az utóbbi időben egyre több a magyar köztük. És egyre többen vannak azok, akik az első pár héten vagy hónapban elbuknak. Miközben felégettek maguk mögött minden hidat.

Tök jó dolog (vagy nem?), hogy egyre többen jönnek, de nem mind sikersztori. Csak erről senki nem beszél. Főleg az érintettek nem

[nitta86]

Most, hogy közeleg a karácsony tele van minden olyan cikkekkel, hogy hogyan legyen fenntartható az ünnep és hogy ne vásároljunk össze annyi baromságot. Ez így jogos is lenne, csak szerintem ez nem mindig önkéntes, előfordul, hogy nem lehet kibújni az ajándékozás alól nagyon nagy sértődés nélkül, esetleg az ajándék fajtájára is konkrét elvárások vannak.

Egyébként rájöttem, hogy igazából szeretek ajándékozni. Régebben nem szerettem, mert túl stresszes volt, de így hogy már csak olyanoknak adok ajándékot akiket ismerek és gyanítom hogy minek örülnének, így tök jó élmény kitalálni, beszerezni és odaadni. :)

Viszont az egészet nagyon el lehet rontani azzal, ha olyasvalakit kell megajándékozni akit alig ismersz, pl. iskolai, munkahelyi húzások vagy évente kétszer látott rokonok. És ilyenkor jön a női magazinos jótanács, hogy meg kell beszélni, hogy csak a gyerekek kapjanak ajándékot, és ez jó lenne, de pl. a származási családomban senki se szólhat bele abba, hogy hogyan legyen az ünnep, aki nincs még 60 éves. ( De ha nő akkor még olyankor se hallgatják végig.) Mondjuk én már nem karácsonyozok velük, szóval ez nem érint, de szerintem nem csak az én családomban van ez a probléma, plusz gyakori hogy ha beházasodtál akkor sincs beleszólásod abba, hogy legyen az ajándékozás. És akkor még ott van az is, hogy van egy kimondott vagy kimondatlan összeghatár, hogy mennyit illik költeni rá, és ha ez magas, de ráadásul nem is ismered a másikat, akkor ez duplán szívás.

Szóval általában így jutunk el a totál felesleges ajándékokhoz, mint gyümölcscentrifuga meg az óriási kondér egy 2 fős háztartásnak. Meg emiatt cserélnek gazdát a tusfürdős csomagok és doboz bonbonok, illatgyertyák, bögrék is. (Ezek is lehetnek jó ajándékok, ha valaki kifejezetten ezekre vágyik.) Szóval szerintem nem arról van szó, hogy az emberek ne tudnák, hogy ezek feleslegesek, hanem hogy nem szólalhatnak fel ez ellen, csak úgy hogy az örök sértődést kockáztatják.

[viking84chef]

7-8 éves story :) 😂

Nincs is annál kellemesebb stresszlevezető, mint egy szexizős közös zuhanyzás a pároddal. Faszt.

Valami oknál fogva a babámmal mégis úgy döntöttünk, hogy az milyen jó, és a nap végén ketten másztunk be a zuhanykabinba. Az már instant érződött, hogy a mozgásterünk a hetes busz és egy szombat esti pincekocsma szintjén áll, tulajdonképpen egy idiotcouple.rar szerencsétlenkedik a fürdőszoba sarkában. Az első öt másodperc egész kellemesen telt el, ugyanakkor elkövettem azt a hibát, hogy a barátnőmre bíztam a hőfok és a vízerősség beállítását.

A pokol itt szabadult el.

- Azért ne állítsd olyan forróAAAÁÁAÁÁHBASZDMEG – éreztem, hogy a szemöldököm lepörkölődik a helyéről.

- Most mi van?

- MELEEEEG ÁLLÍTSD EEEEL

- Miről beszélsz, ez még csak langyos…

- DEOLVADATÁLCA

- Még csak most fog bemelegedni!

Félrehúzódtam a sarokba az égési sérüléseim nyalogatni, miközben egyetlen szerelmem vígan pancsolt a folyékony lávában. Keresni kezdtem a tusfürdőmet, mire baba a kezembe nyomott egy ilyen női mézes narancsos fahéjas málnás lónyálat, amit jobb érzésű emberek inkább a pirítósra kennének, hogy az majd jó lesz, és olyan illatom lesz, mint a szeretetnek, vagy legalábbis egy őstermelői piacnak. Nyomtam belőle a hajamra is akkor már, majd megpróbáltam visszarakni a helyére.

A szűk mozgástérben való navigálásnak az a titka, hogy látnod kell, mit csinálsz. A samponozott pirítósnak a zuhanyzó sarkában ez sajnos nem adatott meg. Így történhetett az, hogy amikor visszatettem a polcra a flakont, ugyanazzal a lendülettel le is kúrtam a helyéről, egyenesen a nagylábujjamra. Reflexből elrántottam, ami a csúszós zuhanytálcán egyet jelentett azzal, hogy orral előrebaszódtam, lefejeltem a babám, és a kart Mordorról egy másodperc alatt Észak-Szibériává fordítottam át. Szinkronban sikítottunk fel, bár az övé némileg férfiasabb üvöltés volt. Én három szívrohamot hordtam ki lábon, vagyis térden, mert még mindig ott balfaszkodtam a tálca alján. Asszonyka gyorsan levette a zuhanyrózsát, én pedig visszafordítottam a kart.

Két karja van annak a zuhanyzónak. Az egyikkel a hőfokot állítod. A másik azt a nagyszerű funkciót indítja be, ami elzárja a zuhanyrózsából a vizet, és megnyitja a fejünk feletti, valamint a falba beépített nyílásokat, egyfajta masszázsélményt nyújtva ezzel használójának. A mi masszőrünk azon az estén egy kétszáz kilós orosz ex-KGB-s konyhásnéni volt. Megtörten esek ki a zuhanyzóból, felnézve a saját tükörképem nézett vissza rám. Pirosan, kék foltosan, fehér tusfürdő-szakállal úgy néztem ki, mint egy megevett és visszahányt Törpapa.

Ennek a lónyálnak még az íze is málnás.

[csajokamotoron]

Első motoros túrám Horvátországban

Hát Csajok! Kezdve a mit vigyek magammal zárva a tengerszint magasságokkal... Na de ne ugorjak akkorát, 5 fő és én, 5 motorral. Kedves kezdő Motoros Barátnőim! Most írok, mert annyira friss, hogy alig lehet megemészteni. Ezért nagyon figyelnem kell, hogy ne csapongjak és ki ne maradjon semmi se. Írni nagyon szeretek, blogolni nem szoktam, ezért most szólok, hogy hosszú lesz.  Április 2-án szereztem meg a korlátlan jogsit, de most nem ezt szeretném elmesélni, hanem azt, hogy ma értem haza, egy 4 napos horvátországi motoros túráról.  A túra szervezőtől és a csapat többi tagjától is a túra előtt megkérdeztük, hogy nem gond-e, ha én friss jogsival vágnék bele, nem pedig utasként a párom mögött. Mindenki rábólintott. Oké jó, mit vigyek magammal. Tudtam, hogy extrém fázós vagyok. A rétegek rajtam: tanga, Francia bugyi, Tapi nadrág, ahogy a lányom nevezi, én ezt inkább pics@ nadrágnak nevezném, egészlábas vastag kötött harisnya, cicanadrág, motoros farmernadrág. A harisnyanadrág és a cicanadrág közé gyapjú derék és vese melegítő (szomszédnénitől kapott), póló, hosszú ujjú, kapucnis testet követő melegítő felső, rá egy motoros derékmelegítő, hosszúszárú mellény, motoros kabát. Akkor mindenki elképzelte ezt most maga elé ugye? Mentségemre legyen szólva, egyszer nem szóltam, hogy melegem van. Ha volt is, én azt szeretem, mármint azt a meleget. Nem, nem pállott be, pattogott ki, piroslott... Stb. 28 fokban sem. A kapucnit a sisak alá húzom a fejemre, a hajam miatt. Na külön szót érdemelne a hajviselet is, de nem most. Este 7-8 között érkeztünk meg a szállásra, fürdés, és irány a város, vagyis egy textil edzőcipő, (ami lapítható és passzol) egy szebb nadrág, szebb kardigán, szebb póló, szempillaspirál, parfüm, fogkrém, fogkefe, fésű. Na és mi maradt otthon? Tusfürdő, Deo... Azt ott vettem. 5 db bugyi, 5 db zokni, abból többet teszek el mindig. Mert hát sose lehet tudni és naná, hogy a menstruációm is megjött reggelre, tampont se raktam el, azt is vettem. Lett egy motoros hátizsákom, és egy 32 literes túraboxom. A túraboxok írják mennyi a maximális kg illetve sebesség, amit bír. Ez utóbb kiderült, többet is bír kg-ban és sebességben is.  Jövőben veszek dobozokat oldalra is, de üresen hagyom az tuti, hogy az otthoniaknak vásárolt ajándékoknak legyen helye bőven, mert hűtőmágneseken kívül nem nagyon volt már hely. https://csajokamotoron.hu/az-elmult-evek-legkulonlegesebb-motoros-talalkozoja-2-nemzetkozi-noi-motoros-talalkozo-horvatorszag-rab/ Ami hiányzott az egy combtáska, mert a kabátom belső zsebe kicsi, az oldalsó, külső zsebekbe nem merek semmi értékeset tenni, nehogy kirántsam és elveszítsek bármit is. Képes vagyok rá... Lendván vettem egy fülhallgatót, amit már este nem találtam meg, vagyis a parkolóban hagyhattam.  Eső elleni overál, egyiket motoros boltban vettünk, másikat rendeltük, ami nem érkezett meg időben, így kettőnkre jutott egy. Hálisten egy felsőt kaptunk kölcsön, ami kellett is, mert hazafelé elkapott minket az eső. Na eddig még valaki elolvasta? Szuper, akkor ezt úgy nagyjából letudva.  Rövid átbeszélés, cipzár felállás, másodikként megyek én. Úton vagyunk, kezdeti bizonytalanság, az út széle miatt is, nagyobb oldaltávolságok a kamionoktól, turbulenciák... Emlékszik még mindenki, amit az oktatója mondott. Egyenetlen tempó, hol lassabb vagyok, hol gyorsabb, előttem lévő motoros holttereibe bekerülök, bár én látom, de ő engem nem, visszakapcsolások, de mennyibe vagyok?! Számolni szoktam, vagy gyorsan 6-ba fel aztán vissza le, de számolok akkor már magamba vissza, túl visszakapcsolt motor felbőgése, vagy utolsó lehelletét köhögő motor hangjai, eseténki lefulladásai. De mindenki valahol elkezdte ugye?! Úton vagyunk. Lassan, de haladunk. Ami nekem már úgyis egy tempó. Érzem a sós, párás levegő illatát, közeledünk... De még csak a pályáról érzem ezt, lehajtunk róla, hogy természetközelibb helyeken motorozzunk. Jönnek a kanyarok. Hát jó-jó, csak kicsit ne olyan mereven üljek már azon a motoron, mert a halálfélelmen kívül nem éreztem mást, jobbra szakadék, balra kanyar.... Vagy fordítva, végülis mindegy melyik oldalon, ha még emelkedik is a kanyar, vagy lejt. Motorfék, hátsó fék, na de mennyire lépjek rá, meg mikor, előtte? Közben?! Visszakapcsol, de mennyit?! Nem emlékszem mit is tanultam a tanfolyamon... Szóval jönnek a helyzetek, amikre valahogyan reagálni kell... Vagy jól, vagy rosszul, nyomás alatt nő a pálma ugye?  Tapasztaltabbaktól kapom a tanácsokat, fejemben van a számtalan motoros videó, jobbosra ráérzek, balosok görcsösek, keresem a megfelelő üléspozíciót, szorítom a tankot, aztán lazán tartom, talpamat a pedálon hol lejjebb, feljebb helyezem, kormányt beljebb, kiljebb fogom, mutatóujjamat kinyújtom ívkövetés mutatása céljából, tekintet ugye, hova is nézzek pontosan (?!), mert akár egy teknős is sétálhat keresztül az úton kanyarban (ez tegnapi eset volt) kavicsok, foltok, aszfaltráncok... szóval csinálok én mindent is, miközben megyek egy cirka 70 km/órával, nem túl lemaradni a többiektől, de nem is túlvállalni magam... Káosz a fejben! A túra alatt háztól házig kb 1800+ km-t vezettem. Mikor már a tököm is kivolt, elmentünk olyan hegyre, ahová, ha én azt előre tudom a parton mentem volna végig az tutifix. Hajtűkanyarok, de sok, nagyon sok hajtűkanyar... A körmodulok gyakorlása  szinte gyerekjátéknak tűnt mellette. Mikor a balos körözést gyakoroltam és majdnem nekimentem a falnak csak a szegélyen fennt akadt a motor elsírtam magam. Hát most is sikerült. Hogy közbe én szidtam mindent és mindenkit is, és csak az a dolog tartott vissza, hogy megálljak és leszálljak arról a k.... motorról, hogy az emelkedőn való elindulás sem megy... Illetve megy sokadik lefulladások után. Így hát rajta maradtam és tovább szitkozódtam.  Mikor felértem, hisztérikusan üvöltöztem, hogy a B, B, B meg van ez a poén? Amikor a riporter megkérdez egy férfit, hogy "Uram, mit választana, A ha feleségével egy..." és a válasz azonnal érkezik, hogy  a B, a B. Mindegy mi a B lehetőség, de jobb lehet ennél.  Szóval felérve azt hittem nincs több kanyar, akkor még nem is gondoltam bele, hogy valahogy le is kell menni majd ott. Mikor megláttam a kanyarokat újra, már sírtam, index balra, leszáll motorról, kesztyű letép, sisak lekap és pánikroham tör rám... Kisírva kikiabálva magam, megnyugodva visszaszállok a motorra, és lassan elindultam a kanyargós lejtőn. Szállásra érkezvén üvegből ittam a pálinkát. Akkor még nem tudtam, hogy ez olyan bemelegítő szerpentin volt csak.  Következő nap szintén egy hegyi hajtűkanyaros  napnak néztem elébe, de már tudtam, mire számítsak jobban is ment. Sőt jobban élveztem, mint rendes úton vezetni, még szűkebb még rosszabb minőségű hegyi út mégis élveztem. Biokovo hegység, legmagasabb csúcsa az 1762 méter magas Sveti Jure... Motorral és autóval egyaránt járható. Ott nálam valami leesett, koppant, átváltott.  Egy pillanatban azért csak benéztem valamit és úgy tudtam menteni a helyzetet, érteni kell ezen azt, hogy ne essek el, letértem az útról és a motor felfutott a gyepre, de ott valami szikla kő törmelék között, ami a földből nőtte ki magát az első kerék valami helyet csak talált és azon keresztül visszaugrottam az útra, mint valami cross motoros. Gyerekként járdáról az útra biztos ugrattatok már, na ez pont olyan volt, senki se látta, nem történt itt semmi kérem, haladjunk szépen tovább  de nem izgultam, nem ijedtem meg, sőt... Leértem éppségben  bár az elbizakodottság veszélyes egy dolog nálam. Minden-minden jobban ment, jobban éreztem a motort, mint bármikor. Olyan boldog voltam, hogy sikongattam, ugráltam. Szóval tényleg kellenek a helyzetek, mert a ma megtett út a fejlődésben elért előrehaladás egyik szakasza. Aztán hazafelé csak elkapott minket az eső... Esőben vezetés külön témát érdemel, de most elmegyek már aludni (hajnali fél 3 van). A jövőbeli gurulásokig is sziasztok! Read the full article

[istenes-bibic-mihaly]

nincs kádam és nem tudok lengyelül.

ezért vettem lengyelországban egy fenyőfa kivonatot, ami nem tusfürdő, hanem inkább ilyen olajosabb cucc, 50-100 ml-t kellene a kádba önteni fürdéskor. na de ha lenne kádam, se szeretnék fürdeni. nem lehetne ebből valahogy tusfürdőt csinálni? nincs ilyen DIY tusfürdő alap, ami valakinek bevált?

[nyulfarok]

Dolgok amiktől instant ✨rosszul leszek✨

- Balázs kölnije

- a saját kölnim

- maradék kaja

- fogkrém

- vattacukros baba tusfürdő

- valami random szó egy terhességes könyvben, de úgy hogy instant hánytam tőle

[darazscsipes-saskarmolas]

Viszonylag intim poszt következik

Szóval..nem tudom, hogy bármelyikőtök fürdött-e már mentás tusfürdővel. Lehet, hogy nem sokan, de a mentás illatosított zsepit talán többen ismerik. Na, megvan az az érzés, amikor orrot fújsz, vagy neadjisten a szemedet törlöd vele, és két másodperc múlva instant fagyásérzés lepi el a pofázmányodat? Hát, a tusfürdő azonos érzeteket produkál, de mivel ezt a zsepitől eltérően nem kizárólag az arcra és környékére használjuk, a helyzet érdekesebbé válik. Tovább nem is kívánom részletezni a dolgot, csak arra kérem az olvasót, hogy fél percre merengjen el a lehetőségeken (plusz ha netán az említett tusfürdő tervezőjéhez is eljut a dolog, akkor neki üzenem, hogy remélem, élvezi a találmányát).

[durcismosoly]

Úgy látszik mostanában nagyon szeretem kényeztetni magam! :D Az úgy volt, hogy elmentem a Szia+ - ba, ajándékot venni és megláttam ezeket az aranyos zoknikat és nem tudtam ellenállni! Egyébként, ha valaki nem ismerné a Szia+-t, akkor itt a facebook link: https://hu-hu.facebook.com/sziaplus/ Nézzeték szét náluk, mert megéri! Klassz cuccok, kedves kiszolgálás! :) És ha még egyszer bemennék a dm-be, akkor verjetek agyon! :D Szerintem lassan belőlem élnek! :D

[dragdapinkiepie]

Szeretném megköszönni @nem-a-te-arany-miciked nek hogy felhívta rá a figyelmet.

Ez a legmenőbb dolog valaha!

[starwarsmattersblog]

Az igazi Jedi illat :D #starwars #starwarsmatters #sw #csillagokháborúja #csillagokhaboruja #starwarsfan #starwarsfans #jedi #showergel #tusfürdő #theforceiswithyou (at Budapest)

[amtitkosvergodese]

SDS = Sodium dodecil sulfate = Sodium lauryl sulfate = SLS = nátrium-dodecil-szulfát=anionos folyékony szappan=tusfürdő=mosogatószer=stb.

tényleg vannak itt tanult emberek.

az elméletem szerint a háztartási vegyszereket - mosó, mosogató, hasonlók - már évtizedekkel ezelőtt kifejlesztették tökéletesre, azóta csak a marketingosztály pörög ("új formula", "most még hatásosabb", "hozzáadott etwaslófasszal"), de a termékeknek max a színét változtatgatják meg kitöltőanyagok (víz, stb) arányát az árrésnek megfelelően. (különbenis fake verseny van mert mindent a blackrock vagy mi birtokol kb.)

igazam van vagy tudatlan vagyok?

[iszappakolas]

Jegyzeteim régen: 

Ráguglizni - Önmagamat megenni álmomban 

Gondoskodás a gondolkodásról - Cím vagy téma

Nyelvi szakadékok kettőnk között

A magány megszelídítése

Nietzsche - Amor fati

Jegyzeteim manapság:

Bojler szerelő telefonszáma 

Ráguglizni - Hogyan csökkenthető a rezsi

Kenyér, kávé, olivaolaj, tusfürdő

Ráguglizni - Rák tünetei fiatalkorban

Múlt havi report küldése 10-éig

Faszkivan. ☀️

[csacskamacskamocska]

Álmomban csókolóztam

Hülye álom volt ez is amúgy, pedig nem is ettem tele magam, nem is néztem horrort, jól is aludtam, mégis megint ez a hurcolkodás álmomban, hogy semmim sincs és azt a keveset, ami az enyém és amik amúgy értelmetlen dolgok (tusfürdő, vállfa, képkeret, stb) azokat hurcolászom egy hatalmas (tényleg hatalmas, liftes, folyosós) épület szobáiban ide-oda, különböző vackaimra amik inkább kotorékok mint szobák, mert sehol sem lakom valójában. Közben eltűnt a táskám és valaki ajánlotta, hogy ad egy nagy, csíkos ágytakarót, kössem bele a vackaimat, és vegyem a hátamra a batyut. Mint a cigányok – gondoltam – meg azt is, hogy leszarom hogy néz ki, mindent csak meg kell oldani, szarni rá, minek látszik, akik azzal foglalkoznak azok nekem senkijeim. Amúgy ilyen szar magányokat élek meg álmomban is, hogy nincs semmi stabilitás. Közben folyton keresnek, folyton interakcióznak velem, valami zenekar is volt az egyik szobában és oldjam meg a nememlékszemmmit, és megoldottam és akkor részegen ott nagyon örültek, én meg arra gondoltam, hogy dehát ezek is csak bolondok, a franc se akar velük lógni. Nem tudom a csók hogy volt. Csak arra emlékszem, hogy nagyon is valóságosan nyálas és igazi volt meg volt benne egy kis sietség, hogy na jó ez most ennyi, ennyire van idő. Gyanítom, hogy én kezdtem. Aztán a másnapra emlékszem, hogy izgultam, hogy nem a csók az érdekes, hanem az utána mert egy csóknak vagy visszacsókolásnak annyiféle oka lehet, de másnapra az ember átgondolja, hogy oké, hogy zöld a lámpa, de mi is legyen. A másnapi találkozás az sokkal sokkal parább egy ilyen csók után. Meg még álmomban is szorongtam attól, hogy most akkor majd mindig nekem kell ezt a dolgot mozgatni? Csókolózunk, ha megcsókolom, beszélünk, ha beszélek, dugunk, ha magamra rántom? Ültem az asztalnál, jött és hátulról belecsókolt a nyakamba. Ez még álmomban is meglepett.