#zselé

[the-bagira]

Férfi illatok

Egyik nap fürdés közben kifogyott a tusfürdő. Sebaj, mivel Apukám kapott jópár tusfürdőt, de szappant használ, ezért Anyukám már egy ideje odakészítette neki, hátha mégis elhasználja. Ez most kapóra jött nekem és olyan jó illata volt. Másnap táncversenyen társam hajfonás előtt bezselézi a hajamat. Annak is feltűnt, hogy milyen jó illata van. Náhány perc múlva a másik társam - aki hozta zselét -, mondja hogy egyébként férfi illata van, mert a férjéé. Azt hiszem, eléggé hiányzik az exem.

[opanchu]

disliking several staples of hungarian food like cottage cheese and cabbage and poppy seeds might as well be the end of me

[szuksegallapot]

III. Zemplén Kőkapu Trail 🦎

Imádtam ezt a versenyt, nemcsak a szervezést, de magát a pályát is. Tökéletes futóidő, néha nagyobb széllökésekkel, de még pont nem volt zavaró. Hálistennek nem öltöztem túl (ebben profi vagyok pedig). Jól beosztottam az energiám, egy gumicukor a második frissítőponton, 16 kilinél zselé és még simán bennem volt egy sprint a végén.

Szerintem erős volt a mezőny, de elégedett vagyok az eredménnyel. 💪

Abszolút 94/40

Nők 41/9

Korcsoport 13/5

[remelemmostmaraholdonlaksz]

Nem vagyok egy katacha, meg a food styling/ fotózás se nagyon megy, de kb egy éve kitaláltam, hogy minden hónapban megcsinálok egy tortát az Ötvös Zsuzsa könyvből, ez most a novemberi, majd kirakom a többit is ilyen év végi visszaszámlálónak

Kakaóbabtöretes sable breton

Gesztenye mousse

Fekete ribizli zselé (egy órán át passzíroztam)

Kakaós tükörglazúr

[viking84chef]

Vizualizáltam! 🤣🤣🤣

"Tegnap volt az ezüstlakodalmunk. Gondoltam meglepem az asszonyt valami szexi játékkal. Az erre szakosodott boltban nagyon segítőkész hölgyike kalauzolt, gyanúsan jól ismerve minden terméket.

A választásom egy fullextrás vibrátorra és egy csiklóstimuláló zselére esett, amitől a hölgy szerint az asszony automatikusan és sorozatban a mennybe megy majd. Hát ennyi pénzért minimum, hogy sikítozzon...

Eljött a várva-várt este, a gyereket hamar felküldtük az emeleti szobába aludni, mi pedig lent, a konyha melletti vendégszobában vetettük bele magunkat a gyönyörbe. A feleségem igen lelkes volt, mikor kicsomagolta az elemes pasit. Tudott az mindent, amit egy hagyományos broki nem. Tüskés volt és redős, a feje csapkodott és tekergett, mint egy kukacnak: miközben lilán villogott és belül kis golyók szaladgáltak körbe-körbe. Mindezt állítható sebességgel, és egy vízálló hangszórón át halkan nyögdécselt is. Be kell vallanom, az én hagyományos családfám ennek a negyedét sem tudta, megmaradtam a lihegős-lökdösősnél.

A virgoncító zselé olyan picike kapszulában volt, hogy elsőre azt hittem, be kell venni. Szerencsére az asszonyon volt szemüveg, és olvasni is tud. Miután texiltelenítettem a drágát, neki is fogtunk a tutinak. Elvégre egyszer van ezüstlakodalmunk!!

A zseléből egy nyomásnyi kell az ujjra, aztán besimulni a megfelelő helyre, és klikkelni az egérrel... Jöhet a repülés.

Nem is volt gond úgy öt másodpercig. Kérdezem az én életemet, hogy milyen érzés? Azt mondja hideg meg bizsereg. Aztán hogy meleg, egyre melegebb, sőt forró, éget, éget!! -kezdte sikítani, nekem meg eszembe jutott, hogy kora este még összevágtam az alapanyagot a híres, Plutonium becenevű csiliszószomhoz.

Az asszony már bőszen tépte a lepedőt, de nem egészen úgy, ahogyan én akartam. Eszembe jutott egy régi netes sztori, amikor szőrtelenítő krém került egy faszi tökeire... Kifutottam a konyhába, és előkaptam egy adag áfonyás jégkrémet. Kanalat elfelejtettem vinni, kézzel nem nyúlhattam bele, hát fogtam a vibrit, és azzal kentem az asszony lába közé egy jókora adagot. Ő felsikoltott a váratlan hidegtől, és kiverte a kezemből a brokit, ami épp szemen talált. Valahogy közben be is kapcsolt, és most gépkukacként tekeregve, nyögdécselve iszkolt az ágy sarkába. Utánavetettem magam, hogy elkapjam, mikor az asszony fájdalmában felhúzott térde úgy tökön talált, hogy egyik kezemben a bólogató Jancsikával, másikkal a farkamra borítottam a maradék jégkrémet, és fejhangon anyázva hanyatlottam mellé. Ekkor nyitott be a húsz éves lányunk.

Az anyja befeszülve vergődik, az apja mellette lila jégkrém monoklival hörög, és erőből keféli az áfonyás desszertet, lilán villogó, nyöszörgő, körbe-körbe integető műfasszal a kézben, miközben a brokiról, és az anyja p**ájából csöpög az olvadt fagyi.

Azt hiszem, ha eddig nem is, de most sikerült helyrehozhatatlan törést okozni a lelkében. Vagy öt másodpercig meredten bámult, majd csak annyit mondott: Bazdmeg, ti aztán nagyon betegek vagytok... , és másnap a barátjához költözött.

Az asszony egy hete nem szól hozzám, és lett egy könyvtárszobám...

Megérte!"

[korhazavaroskozepen]

Így év végén annak azért örülök, hogy a Kórháztól kapott ajándék csomagban (persze csak akkor lehet így hívni, ha nem hasonlítjuk össze a más munkahelyeken osztogatott ajándékokkal) a három szem szaloncukor zselés volt. És idei.

[stukkeruva2000]

Nem kell biciklis nadrág most bírja a seggem.. san marco zselés... lófaszt sem ér, sajog a picsám.. ellenben láttam tematikus kerékpáros tinderképet készítő lányokat a naplásnál... :D Nem irigyelek senkit aki most párt keres. A mai világban ahol a nagybetűs férfiak képesek felesbe állni az első randit.. stb...

[angelofghetto]

vedd meg most

Múltkor írtam a fast fashion-ről, a profitorientált, fenntarthatatlan növekedésről egy véges bolygón.

Talán Asimovnak volt valami sci-fi könyve, amiben több generációs űrutazásra ment egy nagyobb létszámú legénység, és ahogy fogyott az ellátmány, úgy gyűlt a hulladék és az anyagcsere termékek. Mozgatható falak voltak közöttük, és mint ahogy a fecskendőben halad az a kis dugattyúszerű izé, úgy haladtak a válaszfalak, és az emberek már minden ételnek szemét és ürülék ízét érezték, nem tudhatni pontosan hogy valóságosan, vagy csak a kínos tény tudata csalta meg az érzékszerveiket.

A Ntflx-en most megy a fenti címen egy jó kis oknyomozó film magyar szinkronnal, a nagy gyártócégek vs lakosság átverésről. A vásárlás tudatos és manipulatív ösztönzésétől a pazarláson át a környezeti ártalmakig, most inkább a szeméthegyek elképesztően gyors növekedésének folyamatai felől nézve. Nem ez az első ilyen film, ezért nem is tartogat túl sok meglepetést, de a probléma valódiságát, sürgetését és a volument jól érzékelteti.

Talán mindenkiben felmerül a kérdés, mi a fenének vásárolunk annyit? A film tanulsága, hogy már azzal megakaszthatod a folyamatot, ha nem vásárolsz annyit, ha nem dőlsz be a reklámfogásoknak, ha nem impulzusok alapján, hanem megfontoltan vásárolsz. Szóval nem a szelektív gyűjtögetés fogja megmenteni a bolygót, hanem ha leállsz a túlfogyasztással. És ami igazán hátborzongató, a szándékosan megsemmisített hibátlan termékek árát is mi fizetjük meg az árréssel, és még a szuperakciók is termelnek profitot... akkor elképzelhetjük, mennyibe kerülnek valójában a dolgok, és hogy ebből mennyi marad a melósnak, aki konkrétan ott ül a gépsoron.

A "fejlett civilizáció" hovatovább azt jelenti, hogy hegyekben termelődik a szemét, amiről senki nem akar tudomást venni, csak áttoljuk valaki más orra alá.

És már a gyerekeknél kezdik. "Igyál még egyet, és fogd a nyuszira!" Nem játékot árulnak, hanem életérzést. Felépített hátterek és tereptárgyak előtt játszik több gyerek, de a boltban csak az az egy darab műanyag mütyür kapható a körítés nélkül, ami lehetőleg jó hamar essen szét, hogy venned kelljen egy másikat. Vagy még jobb: legyen többféle olyan, és "gyűjtsd össze mind a tizenkettőt", ami persze jövőre már vér ciki lesz. Vedd meg az újat, ne maradj le! Vagyis vetesd meg a szülővel, akinek ez gyors megoldás a mardosó bűntudatra, amiért nincs veled, mert túlórázik, fáradt, vagy lóg a neten. De nem baj, mert a gyerek is lóg a neten. Agyhalott.

Aztán ott vannak az "ingyenes" matricagyűjtő albumok. Kapsz ingyen egy üres albumot azzal a feltámadó kényszerrel, hogy azt tele kell matricázni. Jön a gyűjtési őrület, a sok egyforma matrica, és mire a szülő észbe kap, annyi pénzt költött el, hogy abból már a luxuspapírra nyomott exkluzív változat is többször kitelt volna.

Ha összehasonlítom a gyerekkoromat a lassan begyűrűző csomagoláskultusszal, nem tudom, hogyan ment át észrevétlenül az egyik a másikba. Egyszer csak azon kaptam magam, egyre fogynak a hentesboltok (ahol főtt virslit, sült kolbászt is lehetett kapni mustárral vagy koviubival, fehér kenyérrel), a zöldségesek (ahol a mérőkannából egyenesen a cekkerbe gurították a krumplit, almát, zöldbabot, és a petrezselyem gyökeret úgy árulták, hogy nem vágták le róla külön a levelét). Pedig a hentes bácsi meg a zöldséges néni előre tudta, hogy mi mit szeretünk, és szólt, ha érkezett valami különlegesség, vagy félretett nekünk ezt-azt, mire majd jövünk. Eltűntek a közértekből a kávédarálók, eltűntek a suszterek, a szemfelszedők, az újságos bódék, az órajavítók, a régi trafikok (ahol a dohány és mentol illata keveredett, és tantuszért lehetett vonalason telefonálni), a mézes boltok, és azok, ahol kimérve árulták kis fehér papírzacskókba csomagolva a zselés meg a mogyorós drazsét, a dunakavicsot és franciadrazsét, a kókuszcsókot meg a pilótakekszet. Egy időben a pékségek is eltűntek, de azok valahol a rendszerváltás környékén feltámadtak.

Nagyanyáméknál alig termelődött szemét. A kajának valót fonott kosárban hozták haza, csomagolóanyag nélkül, legfeljebb a kenyeret kapták selyempapír darabban, a húst zsírpapírban, ami jó gyújtós volt a sparheltba, és a dió meg a mogyoró burka is jó tüzet adott. Hűtőjük nem volt, a legtöbb dolgot frissen ették, a maradékot vacsorára, és csak annyit főztek, ami elfogyott. Amit mégis hűteni kellett, azt leeresztették a kútba, ahol állandó hideg volt, de már nem volt benne víz, csak az alján tükröződött egy kevéske. A hullott almából mustot készítettek, a sárgabarack magját kiszárították és megtörték, ízre szakasztott olyan volt, mint a mandula. A zsenge lila karalábé leveléből egy pudlupka nevű főzeléket főztek, akkoriban az volt a kedvencem.

A ruhákat megfoltozták, a zoknikat bestoppolták, a cipőket újrasarkaltatták, a drótostót befoltozta a lyukas fazekakat. Megtiszteltetés volt apák, sőt nagyapák télikabátját, öltönyét viselni. A klasszikus vonalvezetés nemigen változott, és akkor még nem spórolták ki mindenből az anyagot. A ruhák több stáción mentek át. A jó ruha később foltot kapott, otthonra, kertbe még megfelelt, kis darabokból székpárna lett belőle, végül porrongy, foltanyag, vagy olyan ablakok közé való, hosszúkás huzatfogó pufikat lehetett vele tölteni. Végső esetben eltüzelték, de az még éghető pamut, len vagy gyapjú volt, nem poli-akármi.

Emlékszem, ahogy nyaranta kis kalapáccsal szögeket egyenesítgettem nagyapámmal, minden drót vagy léc darab kincs volt. Az Öreg mindent megreparált. Kidobott faládákból olyan szerszámos kamrát rittyentett a kertbe, hogy tátva maradt a szám, és kátránypapírral vonta be a tetejét az eső ellen.

Milyen jó volt együtt szerelni apámmal, és adogatni a szerszámokat, figyelni, hogyan kezdenek újra működni az elromlott dolgok, hogyan lehet újra egyben ami eltörött, nem csak úgy, hogy nyomok oda valami ragasztót, hanem hogy betoldok valamit, hogy legyen szilárdsága is. És anyámat nézni, ahogy ünnepeken saját metélttésztát készített, és olyan gyorsan vagdosta laskára, hogy alig láttam a kezét, aztán szétszálazgatta a lisztes deszkán, néha átforgatta, hogy szikkadjon, mielőtt belefőzte a forró vízbe. És sodortam nudlit, barackos meg szilvás gombócot görgettem, kis pálcikával a recés formázón csigatésztát pöndörgettem a húslevesillatú konyhában. És közben beszélgettünk erről-arról, meséltek a fiatalságukról, élő történelemkönyvek.

A gyerekeim már csak röhögnek rajtam, hogy saját kézzel készítek, javítok dolgokat. Háborús generációk leszármazottja vagyok, rám ragadt az "anyag nem vész el, csak átalakul" szemlélet. Ők a fogyasztani-eldobni kultúrába nőttek bele. Néhány évtized múlva talán ugyanúgy felötlik bennük, amit kicsiként láttak tőlem, mint ahogy bennem is újratöltődnek a felmenőim gyakorlott mozdulatai. De újra lehet ezeket tanulni, felfedezni a saját kárunkon és szükségünkön is.

Mire az emberiség körmére ég ez az egész pazarláskultusz, már nem élnek majd azok az emberek, akik még értettek hozzá, mi mindenre való a két kezünk a gombnyomogatáson kívül. A mesterek még köztünk élnek. De meddig? Hova lesz az általuk gyűjtött, őrzött tudás, a milliószor ismételt kifinomult mozdulatok rituáléja?

Párszor már feltették nekem a kérdést ilyen-olyan alkalmakkal, hogy ha megnyerném minden idők legnagyobb lottó főnyereményét, mire költeném a pénzt. Egy alkotóműhelyre valahol a pusztában, ahol régi mesterségeket, technikákat tanulnánk újra azoktól, akikben még élő a tudás. Ezt már nagyon régen kitaláltam, talán a nyolcvanas évek elején. Volt valami francia film, amiben egy alkohol miatt kibukott zsaru vett egy tanyát, és kábszeres fiataloknak csinált benne rehabilitációs kommunát, ahol mindent maguk csináltak, termeltek, és így együtt visszajöttek az életbe.

Azt hiszem, soha nincs túl késő, amíg még élünk.

[fagcrisis]

best szaloncukor flavor. there is a correct answer

ZSELÉS. mindenki más megbaszhatja

[taste-like]

feltaláltam az ultimate magyar lovebrandek hungerkiller szerelemgyerekét: hell x rudi. Óriás pöttyös rudi közepében az energiaitalos neonsárga zselés csík ami gondolom tuttifruttis, plusz egy kis koffeintartalom. Csimoták pörögnék

[zeroz2ro]

Zselé

[remelemmostmaraholdonlaksz]

A 2024-es ország tortáját még mindig nem sikerült megkóstolni (mindig elfogy mire odaérek), csináltam hát valami hasonlót anyukám szülinapjára (gyerekbarát - máklikőr nincs benne)

ez most tényleg nagyon jó lett, direkt lassan esszük, hogy tovább tartson

Mákos mandulalisztes vajas piskóta

Feketeszezámos fehércsokis ropogós (jobb híján weetabix-szel, meglepő módon működik! a sima ostyalap nagyon nem volt jó múltkor)

Feketeribizli zselé (két kicsi kezemmel kétféle szűrőn passzírozva)

Sajtkrémmousse

Céklás fehércsokoládés glazúr

Fehércsokis mascarponés tejszínhab a tetején (ezt először csináltam, látszik is😫)

[ultramegatroutman]

- Figy, zselés mennyi?

- Háromezer. Ott találsz zacskót.

- Kösz, kihagyom.

....

- Akkor mid van? Két sega, mogyorós milka, adjál kétezret. Szaloncukor akkor nem?

- Á, spárban kétezerkettőért veszem.

- Oké, adok kétezerszázért, mindjárt hozom a mérleget, de eskü, kétezerért veszem.

[jokerlennon]

zselés szaloncukor >>>>>>