#társadalom kritika?

[padgany]

Gyűlölet

Keddi nap volt, Józsi a külvárosi, penészes és repedezett falú konyhában pucolta a vödörnyi krumplit. Az anyja kérte meg a feladatra, jobban mondva parancsolta neki, míg ő Józsi kishúgát vitte a körzeti orvoshoz. Sok gondolat kavargott a fejében, szerette négy testvérét, és a mai napon még ezek között az omladozó, sötét foltokkal tarkított falak között is jól érezte magát. Ma ő volt öccsei főnöke és vigyázója, és nem az iskolában kellett unatkoznia a véget nem érő tanórák alatt. Tudta, hogy ez újabb lemaradást és rossz jegyeket jelent majd, de ez már nem érdekelte. Ott mindenki ellenséges volt vele, míg itthon csak az anyja, és az - esténként hazaérkező munkanélküli - apja, aki általában részegen, vagy megmagyarázhatatlanul furcsa állapotban kiabált vele, mielőtt az beesett az ágyba vagy a tévé elé. 

Az iskola iránt érzett undora már az első osztály megkezdése óta tartott. Hiperaktív és vásott gyerek volt, nem tudott elülni a fenekén és még annyira sem volt képes figyelni az órákon, mint a legrosszabb osztálytársai. Ez évismétlést jelentett és különleges bánásmódot a tanárok részéről, ami sokszor indokolatlan kiabálást és kettes érdemjegyeket jelentett. Mielőtt felső tagozatba lépett, az egyik tanára odament hozzá és könnyes szemekkel elmondta neki, hogy az este pezsgőt fog bontani, amiért többé nem kell őt tanítania. Nem szerették. Eleinte nem értette, hogy miért ilyen ellenségesek vele, idővel aztán már nem is remélt szeretetet és azon kapta magát, hogy már ő is goromba vagy ellenséges az idegenekkel. Már azelőtt kialakult benne ez, mielőtt az apja részegen leültette és elmagyarázta neki, hogy sokkal nagyobb esélye van, ha először ő üt és nem a másik. Talán azért alakult ki benne ez a zsigeri ellenségesség, mert mindig kinevették és megalázták. Eleinte a régimódi játékai miatt, amiket a napközi idejére vihettek be a gyerekek, később a ruházata vagy a haja miatt, vagy éppen azért csúfolták, mert bűzlött. Mindezek oka a pénz hiánya és az volt, hogy hetente csak kétszer fürödhetett az öccsei és a kishúga után egy kádnyi elhasznált vízben. 

Egyszóval nem szerette a sulit, az osztálytársait, a hétről hétre ismétlődő órarendet és a szoros, tervszerű haladást, amivel sosem sikerült lépést tartania. Egyedül az irodalmat kedvelte, főleg a verseket, és ez volt az egyetlen tantárgy, amiben jeleskedett is. Hatodikban rájött, hogy a ritmikus és egymással rímelő sorok mögötti mondanivaló sokszor nagy hatással van rá. Az irodalom tanár volt az egyetlen, aki kedves volt vele, az ő szemében sosem látott megvetést, lenézést vagy gyűlöletet. Ő volt az egyetlen tanár, aki figyelt rá, és aki alkalomadtán, az órák után még az ő, és a családja hogylétéről is érdeklődött. Legutóbbi beszélgetésük során arra buzdította Józsit, hogy váltson könyvtári tagságot. Persze miután ezt elmondta az anyjának, az kinevette és elküldte a boltba, este pedig az apja kevert le neki egy nagy pofont, mondván nincsen pénzük ilyen ostobaságokra és, ha a szeme elé kerül az a tanár, azt is jól szájon vágja majd. 

Másnap a tanára az utolsó óra után újra leültette maga elé az elcsigázott ábrázatú Józsit.

 -  Mi történt a száddal Józsi? Verekedtél?

-  Á nem, csak bicóztam és eltanyáltam.

-  Beszéltél a szüleiddel? Mit szóltak a könyvtári tagsághoz? Ott aztán annyi verses kötetet tudnál olvasni, amennyit csak akarnál.

-  Jó lenne, tanár úr, de sajnos nincs pénzünk ilyenekre. Azt hiszem lemondok a dologról.

-  Sajnálom, Józsi. Viszont pont ma olvastam az újságban, hogy jövő hét kedden, a költészet napja alkalmából aki bemegy a könyvtárba és elszaval egy verset, az ingyenes tagságot kap egy évre. Szerintem el kellene menned, válassz egy verset, amit szeretsz, tanuld meg és így ingyen is tag lehetsz, nem kell fizetni a tagságért és a könyvekért. 

-  Ó, ez jól hangzik! Még átgondolom. Talán nem lesz délután feladatom és akkor elmegyek. 

 A krumplit már megpucolta, az öccseit rendre intette és leült melléjük a tévé elé. Egy rajzfilmet néztek, egy beszélő fehér kutya éppen a kövér, szemüveges gazdájával verekedett. Nem értette, hogy a testvérei min nevetnek, miközben a rajzfilmben elhangzott káromkodásokat ismételgetik. Nem figyelt, csak testben volt jelen, magában József Attila: Tiszta szívvel című versét szavalta. Remélte, hogy hamarosan megérkezik az anyja és a húga, és azt is, hogy nem kap több feladatot, hogy bemehessen a városba. Nem sokkal később hangos káromkodás kíséretében csörtetett be anyja, aki kézen fogva rángatta a rémült tekintetű húgát és olyan hangerővel csapta be a bejárati ajtót, hogy abba még a falak is beleremegtek.

-  Há’ ez az orvos is egy rasszista paraszt! Mit képzel ez magáról? Asziszi  koszos cigányok vagyunk? Aszongya, a penész miatt fullad a kis Kamilla, és hogy mielőbb meg kell csináltatnunk a falakat, vagy el kellene költöznünk. Há’ ezeket a gyógyszereket is csak álmomban tudnám kifizetni, - dobta az asztalra a kiváltatlan recepteket – jajj more! Hát te meg hogy pucoltad meg ezeket a krumplikat te istenverte? Na takaroggyá’ kifele vidd ki a szemetet, mert különben kapsz este az apádtó’. 

Az udvaron állt a szemetes zsákkal és haragot érzett. Haragot az anyja, az orvos és mindenki iránt. Nagy lendülettel vágta a kukába a zsákot, de ez sem segített, kivételesen azt érezte, bárcsak az iskolában lehetne. Az úton két bicikliző fiú kiáltott felé. Mindketten idősebbek voltak. Nem jártak iskolába és egyiknek sem volt jó híre az utcában. Az egyik rákiáltott.

-  Hé te! Józsi! Há’ gyere má’ ide. Nem jössz be velünk délután a városba? Elkapjuk azt a szemét kis kutyaképű nácicsicska Arnoldot. Hallom múltkor téged is leköpött a bandájával a buszmegállóba. - Mondta Márió, az idősebbik, cigivel a szájában. 

-  Más dolgom van, meg amúgy sincs kedvem hozzá. Rohaggyon meg az is ott, ahol van! Nem akarok törődni vele. 

-  Na gyere má’, megérdemelné a kis rohadék, nem? Előtte jól beiszunk, aztán mikor kijön az uszodából, a sarkon elkapjuk. 

-  Mondtam már, hogy nem megyek! 

-  Jóvan jóvan, azért ha meggondolod magad, háromkor mi a szökőkútnál leszünk. Na cső!

Visszament a házba, az anyja hangja már a konyhából szűrődött, ahogy valakivel hangosan telefonált. Megsimogatta Kamilla fejét, aki köhögőrohamok közepette figyelte a tévét. A kislány Józsira mosolygott, majd nézte tovább a rajzfilmet öccseivel. 

Józsi elhatározta magát. A Vármegyei könyvtár kapujában állt. Átgondolta, mi fog történni: elszavalja a verset, majd el is kezdi olvasgatni József Attila valamelyik verses kötetét. Nem vágyott másra csak egy kis csendre, nem akart se az iskolába lenni, se otthon, se Márióékkal. Itt akart lenni, olvasni akart. A tanára szerint ez hasznos lenne neki és ő is vágyott rá, mondhatott bárki bármit. 

Belépett a kapun és a pult felé haladt, ami mögött egy szemüveges hölgy és egy magas, vékonyarcú férfi diskurált az előttük heverő könyvek helyéről. A pulthoz lépett, köszönt, de mintha észre sem vették volna.

-  Jónapot! Hahó! - Köszönt Józsi már másodjára.

-  Mit akarsz itt? Ez nem a hajléktalan szálló, itt könyvek vannak, nem adunk semmit. - Válaszolta a férfi. 

-  Én nem ezért jöttem, szeretnék könyvtári tag lenni és azt hallottam…

-  Nem mondta neked senki, hogy ilyen szakadt öltözékben nem illik könyvtárba jönni? Ez a Vármegyei könyvtár, itt más emberek is vannak, akiket megzavarsz! Menj el, - folytotta Józsiba a szót a szemüveges hölgy - amúgy sem vagy ide való. Nincs szükségünk bajkeverőkre. 

-  Elszavalnám József Attila…

-  Megkérlek, hogy távozz, fiam! - Rivallt rá a férfi. - Hányszor kell még elmondanunk, hogy nem látjuk szívesen itt a magadfajtákat? 

Józsi csak állt és nézett maga elé. Ugyanazt érezte, mint kicsiként, amikor fintorogtak rá társai, vagy amikor kiabáltak vele a tanárok. Talán az apjának igaza volt; aki előbb üt, annak nagyobb az esélye. Hiba volt hallgatni a tanárára, már a nyugalom és a csend iránti vágya is hiba volt. Kilépett a kapun, még tíz perc volt háromig. Sietősre vette a lépteit, a szökőkút két saroknyira volt.

Egyszer már belekóstolt az apja műanyag palackos borába, amikor nem voltak otthon a szülei. - Duplán elhibázott döntés volt, - gondolta az ágyban fekve, miközben a könnyeit és az ajkáról, szívével szinkronban lüktető vért törölgette. - Finom sem volt, és észre is vették.

De most más hatást tapasztalt. Annyit húzott le Márió borából, míg szédülni nem kezdett, és míg a bátorság, a düh és minden benne feszülő érzés hatása alá nem került. A következő képkocka a magzatpózban fekvő Arnold volt, aki már kiüvöltötte magát és már csak nyögdécselni tudott, miközben a három srác tiszta erejéből rugdalta a fejét és a teste különböző pontjait. Józsi ránézett társaira, akik szemében ugyan az látszódott, ami az övéből is sugárzott volna, ha láthatta volna kívülről önmagát. Márió állította le végül, miután már többször is rászóltak, hogy hagyja végre abba. Ekkor egy ideje már meg sem rándult Arnold teste a rúgások után. Mindkét srác elfutott, Józsi azonban még egy percig a mozdulatlan Arnoldot bámulta, az élettelen test fölött fujtatva állt. Az anyjára, apjára, az orvosra, a tanárára, a Vármegyei könyvtárra és a versekre gondolt, majd elindult a buszmegálló felé.

Mire hazaért, már besötétedett. Benyitott a házba, szótlanul haladt el kiabáló anyja mellett.

-  Hát te meg hol a francba voltál? Azt hiszed csak úgy elmehetsz? Na meglátod, kapsz majd az apádtól, ha hazaér!

Bement a szobába, az öccsei már aludtak. Kamilla sípoló lélegzete törte meg a csendet, a sötétséget pedig a falakra vetülő kék és piros villogás.

[kortarsfuzio]

[csakazolvassa]

ostobaságok... 7.: te nem hiszel a klímaválságban?

A sorozat folytatódik! (A mentális egészség címszóval való visszaélések is ostobaságok, tehát a sorozatba valók – na, mindegy.) Atyám az égben! Ez nem HIT! Nem hivésről van szó. Amiket a világ állapotáról mondasz, az tudás legyen, másrészt hangsúly-hovahelyezés (mi a fontos). És ami a legnehezebb: a meggyőződéseidnek megfelelő döntések a mindennapokban. Ha ilyenek nincsenek, akkor hallgass a…

[zeroz2ro]

Kovács András (origo): Coming out

Csodálatosan hosszú posztban veszi végig a NER-propgandista miért szavazott NEM-mel az ország EU-s csatlakozására 2003-bam. Tényleg minden benne van ami most a fejekben kavarog! “ 20 évvel ezelőtt ezen a napon hoztam meg életem egyik legjobb döntését, amire halálomig büszke leszek! 2003. április 12-én dönthettek Magyarországon a választók arról, hogy az Európai Unió tagjai legyünk-e, vagy sem. Igen, büszkén vállalom, hogy nemmel szavaztam!  “20 évvel ezelőtt, és ma is a támogatók legfőbb érve az, hogy az unión kívül nincsen élet, semmi értelme nincs protestálni ezzel szemben. Nincs alternatíva – üvöltötte és sulykolta arcunkban az akkor még 95 százalékos fölényben lévő baloldali médiaelit.” “A nem melletti szavazatomat erősítette, hogy az akkori Medgyessy-kormány olyan szinten idióta, ostoba és az embereket teljesen hülyének néző kampányt folytatott, hogy semmiképpen nem akartam a balliberális kormány álláspontját erősíteni az igen voksommal.” “ Dühített az az elképesztő baloldali hazugság, hogy az uniós tagsággal itt valamilyen komoly jóléti fordulat következik be. Azok akik csak értelmesen próbálták elmagyarázni, hogy az uniós tagság nem jelenti azt, hogy a következő hónaptól kezdve magasabb fizetés érkezik a számlákra, azokat sok esetben ismételten ostobának nevezték, az elvetemültebb brüsszeliták pedig fasisztának bélyegezték a kritikusokat. Persze az életszínvonalbeli emelkedés, ahogyan azt az értelmesebb közgazdászok jósolták nem is történt meg. A Medgyessy, majd pedig a Gyurcsány-kormány pedig csődbe vitte Magyarországot, és ezzel pedig komoly évtizedes hátrányt szedtünk össze a környező riválisainkkal szemben. Brüsszel persze mindezt ölbe tett kézzel figyelte. “ “ Mára az Európai Unió egyre inkább egy diktatórikus birodalomra kezd hasonlítani. Még nem erőszakkal nyomják el a liberális fősodorból kilógó véleményeket, hanem az elhallgatás, megbélyegzés és a büntetés hármasával próbálják fegyelmezni a renitenseket. Csak azok a jó emberek Brüsszel számára, akik a liberális kánont éneklik fel, és kritika élkül hajbókólnak a technokrata vízfejnek. Mindez pedig pont olyan mint Szovjetunió, ahol csak azok lehettek a rendszer részei, akik teli torokból zengték a szocializmus végtelen dicsőségét. “ “ Brüsszel az elmúlt 20 évben persze új „vallásokat” is teremtett. Az LMBTQ, a genderpropaganda, a  klímaváltozás elleni küzdelem mára vallás lett. Aki ezekkel szemben szkeptikus, vagy éppen teljesen tagadja őket, akkor azt a személyt, vagy országot szélsőségesnek, fasisztának vagy éppen idiótának állítják be. Pontosan így számolt le a kádári és a brezsnyevi diktatúra azokkal az emberekkel, akiknek volt bátorságuk arra, hogy kimondják a szocializmus hazugságait. Sokakat még az 1970-es években is elmegyógyintézetbe, vagy éppen kényszergyógykezelésre ítéltek, mivel tagadták a szocialista társadalom elsőbbségét. Brüsszel ma még nem tart itt, de az eseményeket figyelve, aki napjaink uniós vallásait tagadni próbálja, az könnyen lehet, hogy pár éven belül a személyes szabadságával is fizethet majd! Az események gyorsaságát figyelve 20 év múlva lehet hosszú börtönévek várnak majd a Brüsszelt kritizálókra! “ “ Míg Brüsszel új vallásokat teremtett, addig leszámolt a kereszténységgel, a családdal és a hagyományos kultúrával. Ennek egyik csúcspontja volt, hogy a még 2000-es években készülő új uniós szerződésből kimaradt a kereszténységre való utalás. Na ezért is büszke vagyok a leadott „nem” szavazatomra! “ “ Az elmúlt 20 évben az Európai Unió semmilyen sikert nem tudott felmutatni. Gazdaságilag és demográfiailag egy hanyatló entitássá vált. Jól emlékszem, hogy 2010-ben arról zengedeztek ódákat Brüsszelben, hogy tíz év múlva a világ legversenyképesebb gazdasága lesz az EU. Semmi, és tényleg semmi nem lett ebből! Az EU világszinten a teljes eljelentéktelenedés felé halad, miközben a határai mentén egyre több megoldhatatlan konfliktus robban ki. Az EU-nak, ha lenne valóban értelme, akkor pont ezeket konfliktusokat (orosz-ukrán-háború, Nyugat-Balkán, Kaukázus) megoldania kellene, és nem szítani a feszültséget. Ezen a területen is teljesen megbukott Brüsszel! “

[ms-mau]

Koleszár Kata 2014-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Figyelme ekkor fordult a kert és a növényzet témakörök felé. Első kiindulási pontja a több kultúrában és vallásban elforduló Édenkert-motívum és a növények szimbolikája volt, majd ezeket terjesztette ki a feminista ökológia nézőpontjából szerteágazó kortárs problémakörök, mint a klímaváltozás vagy az elmagányosodás irányába.

Amikor Koleszár elkezdett a témával foglalkozni, elsősorban a növények szimbolikája érdekelte. Az általa gyűjtött szakirodalomban a Bibliában megjelenő növények rejtett értelemzésről szóló könyvek mellett megtalálhatóak perzsa kertek szimbolikájáról szóló kötetek és más hasonló kiadványok is, vagyis témája feltárását széles történelmi kontextusban valósította meg.

Kata érdeklődésének másik forrása a gyümölcsös kertek és a gyógynövények voltak, e két téma átvezet a női minőség irányába. Táplálás és gyógyítás ősidők óta női feladatok voltak, amit elődeink az Istennő – Anyaisten archetípusára vonatkoztattak. Az idők során nevezték Innanának, Istárnak, Astartenek, Aphroditének, Flórának vagy Demeterének azokat az istennőket, akik megelőzték férfi istenek uralmát és évezredeken át a termékenységet, a természet új életet adó kimeríthetetlen erejét testesítették meg. Korunkban e gondolatkör párhuzamba állítható a feminizmus és az ökofeminizmus aktuális kérdéseivel. A nőt évezredeken át azonosították a természettel, az érzelmekkel, míg a férfit a civilizációval és az értelemmel, így vált e megfeleltetés a nők elnyomásának eszközévé, majd a feminista kritika célpontjává. Más kortárs gondolkodók a természet és a nők kizsákmányolását állítják párhuzamba. Bár e kérdések alapvetően a nők helyzetére vonatkoznak, sok ponton összefüggés van köztük és a környezetvédelem, a fenntarthatóság kérdéseivel, mert a klímaváltozás problémái rendkívül széles spektrumot fognak át az ökológia, a társadalom és a gazdaság szféráin átívelve.

[samuraisam]

nekem az a kedvenc érvem budapesti liberális (felső)középosztálybeli emberektől, hogy de hát bécs unalmas és konzervatív, bezzeg budapesten van élet - amivel szerintem még mindig a kétezres évek végi, tizes évek eleji romkocsma- és egyéb boomba kapaszkodnak (és mellékes lábjegyzet, hogy egyébként ez az időszak, amit akkor egyfajta fejlődési iránynak lehetett megélni, pusztán egy gazdasági és politikai vákuum-effektus volt, azaz senkinek nem volt elég hatalma és pénze szétbaszni a várost pár évig), de hát ez már nagyon régóta szétdzsentrifikálódott, elmosta a legénybúcsúturizmus stb, és hát mostanra meg ott tartunk, hogy budapest a fasizmus világfővárosa, szóval bécset konzervatívnak nevezni hát kicsit lol.

egyébként a sronti reblogjábal ott van két fontos aspektus abból, hogy miért tud ez a fenti az uralkodó diskurzus lenni, mégpedig:

“egyedülálló fiatal, akinek a szülei vettek egy lakást a dzsentrifikáció szélén és a belvárosban dolgozik” - a magyarországi liberális nyilvánosságra kizárólag ezeknek az embereknek van ráhatása, jómódú, belbudapestiek örökölt lakással és havi hétszáz+ nettó keresettel, aki meg nem ilyen, hanem vidékről jövő fiatal újságíró, az azt látja, hogy ez a hegemón kultúra és gondolkodás és ehhez igazodik. plusz a magyar társadalom egyik legfontosabb kulturális attitűdje a szervilizmus és az igazodás, ami miatt a középosztálybeli és wannabe középosztálybeli emberek kritika nélkül elfogadják és magukéve teszik azokat a mintákat, amiket a (vélhetően) gazdagasbb/sikeresebb emberektől és embercsoportoktól látnak.

a másik pedig a “londonhoz képest”, ami meg arra világít rá, hogy ennek a liberális középosztálynak a nyugat = az angolszász világ, a “nyelveket beszélő” az itt azt jelenti, hogy valaki beszél angolul, így aztán magyarországot mindig lehet angliához meg amerikához viszonyítani, és akkor ahhoz képest hol szar, hol “normális”, a világ maradékát meg persze kizárólag az angol nyelvű mainstream sajtón keresztül lehet értelmezni.

nekem egyébként van egy ismerősöm, aki angliából egyetem után visszaköltözött budapestre, egy pedig évek óta nagyon közel van hozzá, és mindkettőjük nagyon tipikusan az országnak ebbe a felső 1-2-3%-ba tartozik, ahol egyszerűen annyi privilégiumuk van otthon/otthonról, amihez képest persze bárhol élni “rosszabb”, viszont erre a tényre és az ebből fakadó perspektíváikra és arra, hogy ez mit mond el magyarországról vagy budpestről egyáltalán nem tudnak reflektálni.

A Városliget szétrombolásában, az ősi fák kivágásában, a zöld-helyett beton koncepcióban kiemelt szerepet kapott a Garten stúdió, amely gyakorlatilag a "szakmai hátteret" biztosította a barbár pusztításhoz. Ők bizonygatták, hogy semmi gond nincs a faátültetéssel (amiről mára bebizonyosodott, hogy totális csőd), szorosan együttműködtek az első pillanattól kezdve a dk-fidesz-mszp hátterű, tisztességes magyar emberekre verőlegényeket küldő városliget zrt-vel. Róluk írt csodálatos felszopó könyvet, azaz adófizetők pénzéből finanszírozott propagandakiadványt ez a zubigeci , hosszan, bő nyállal méltatva munkásságukat. aki egyébként még indexes korában is ezerrel okádta a városliget zrt. pr-baromságait, például el volt ájulva a biodómtól, meg a zene házától, meg a többi retek szartól, amivel szétbaszták Európa egyik legrégebbi közparkját, és egy ilyen szar permanens vurstlit-bazárt csináltak belőle

Most ez a zubigeci, aki már nem is "urbanista" , hanem "építészeti mesemondó" könnyes szemmel kiáll, és arról óbégat, hogy néhány ember érdekei miatt feláldozzuk a közösség érdekeit. Hát bazmeg, tényleg kinyílik a láncfűrész az ember zsebében.

[elveszett-koltono]

Félelmetes lenne arra ébredni egy nap, hogy elfelejtettem, ki vagyok, és mit keresek itt.

S az örökös, megállás nélküli mókuskerék ezt teszi veled. Elfeledteti, ki vagy, és honnan is jöttél. Pedig az az egy, amit nem szabad. Azon felül az összes többi lényegtelen. Jelentősége eltörpül a nagy cél mellett.

Egy hosszú nap után, egész végig arra várva, hogy azt a maszkod letehesd végre, amit rád kényszerít a munkahely vagy az iskola. Végre önmagad lehetsz, és megnyugodhatsz. Csak sose feledd el levetni, mert akkor vége.

[hok-tar]

Tízparancsolat

Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj! Uradat ki néked szabad akaratot adott, S ezzel a világra végítéletet rakott. Uradat kit nem láttál vagy hallottál, S a bajban mindhiába vártál.

Isten nevét hiába ne vedd! A nevet melynek nevében milliókat öltek, S melynek nevében gazdagodtak a bölcsek. A név mely elhangzott születéskor, ítéletkor és halálkor S mikor kitépték a csecsemőt anyjának karjából.

Az Úr napját szenteld meg! A napot, melyen összegyűltök színlelni, Megváltótok testét és vérét ízlelni. A napot, melyen bűneitek száma csak nő, S a padban ülve szarvatok csaknem kinő.

Atyádat és anyádat tiszteld! Atyádat ki nap mint nap veri anyádat, És anyádat ki megcsalja apádat. A szülőket, akik miatt gyermekek meghalnak, S kik megsebzik éltüket az ifjaknak.

Ne ölj! Mert csak Isten dönthet arról, ki él vagy hal, S ki ünnepelhet halála után az angyalokkal. Hitetlen ártatlanok millióit mészárlót trónjához emel, S te ki nem hiszel de szeretsz, a pokolban elveszel.

Ne paráználkodj! Hiszen csak a papoknak joga ez, S nőket alárendel a férfi nemhez. Ha nő teszi ezt, halál rája! De ha férfi, ez az új trófeája.

Ne lopj! Lopni csak a szegény tud, a gazdag “kárt okoz”, S a törvény a szegényt százszorta ostoroz. Ha bűn a szegénynek, az legyen a gazdagnak is, Mert míg ártatlannak gödör, gazdagnak piramis.

Ne hazudj, mások becsületében kárt ne tégy! Ne hazudj, mert megteszik mások helyetted, S a szószékről hallottakat áhitattal helyesled. Manipulálsz vagy manipulálva leszel? Úgy dönts, ahogy neked megfelel.

Felebarátod házastársát ne kívánd! Mert azzal kell élned kit szüleid választottak, Kit anyósék hozománnyal elárasztottak. Nincs választásod, tűrj és szülj, Hitedtől elvakulva részegülj

Mások tulajdonát ne kívánd! Annak születtél aminek, a többet ne akard! Hierarchiának létráját ne kapard! Ne változtass, hogy kihasználjanak, Majd kacsalábon forgó várukból sajnáljanak...

Ha Istenben hiszel, megmenekülsz, Ha a Szeretetben, Pokolra kerülsz.

[nepmuveszeticserepedeny]

A társadalmat hibáztatjuk - de mi vagyunk a társadalom

- unknow

[annie-lang-azurlany]

Épp egy karácsonyi filmet nézünk a családdal, melyben egy hajléktalan férfi és a lánya csellel egy vagyonos, egyedülálló, vállakozó nőhöz költöznek, akinek megtanítják, hogy a karrier nem nőknek való, ellenben az anyaság csodálatos, cserébe ők felhagynak a kukázással, és miközben együtt bosszút állnak mindenkin, aki nem középosztálybeli inerciarendszerben gondolkozik, tucat kispolgári egységcsaláddá kovácsolódnak.

(Huncutka / Curly Sue, 1991)

[csakazolvassa]

kiszállni a tekintélyelvűségből

Meg kell mondjam, katartikusan felszabadító hatása van annak, hogy engem többé őszintén nem érdekel, ki tart (címkéz fel) engem homofóbnak, antidemokratikusnak, gyűlölködőnek vagy akár fideszesnek, M1-es híradóagymosottnak. Ezek, engem?…Continue reading Untitled

[alexyna]

A jelenkor utópisztikus társadalom kritikája az Álom.net.... ilyen és ehhez hasonló dolgok jutnak eszembe vasárnap délután tv kapcsolgatás közben.

[debateviabooks]

Elakarod veszíteni a pert? Tudod, mit jelent az? Azt jelenti, hogy egyszerűen eltörölnek.

Franz Kafka - A per

[tomoena]

Ostobábban jövök ki az iskolából, mint amikor bekerültem.

[elveszett-koltono]

[next-time-imma-stay-asleep]

égnünk kell azért, akik vagyunk

“Burn” Nomy