#szimbolika

[efemerra]

Az Üzenet MAGodtól Magadnak

Emlékezz…

Midőn csak a zajok zavarának kettősségét hallod,

Lepel került az igaz tudat egység-egyezségére,

Értelmetlen harc ez – valótlan érzések, s gondolatok,

Kötelezve a fojtogató fájdalom-megélésre.

Emlékezz…

Zarándokutad során számtalanszor tévedhetsz,

Zaboláz majd az „egy-s-más” tökéletességkényszere.

Azonban ne feledd el sose örök lángod belső suttogását;

Lelked jelenének szüntelen áramlását:

Egyesült léted eredendő boldogsága,

Lázas teremtőerő anyagra hívása,

Kétségben reszkető halálfélelem lánca,

Egységben emelkedő életed násztánca.

Darabold hát fel, s égessed el, hogy újjászülethessen!

Hogy e végtelen körforgás rendje, mint erő éltessen:

Alázattal tekintve mindenkor, s mindenhol egére,

Nem kísértve a sorsot, inkább vele együtt lépdelve;

Göröngyös utadon így Fortuna megnyitja kapuit,

Jóléted bőségét eztán mélyen lelkedben őrizd;

Állhatatos munkával hát megérik a gyümölcs,

Reánézve öntudatod meglátja a tükröt.

Az örök élet forrását terjeszti ez, s ezt ismerve többé már a halál sem dereng fel… Emlékezz

!

[vortexofmind]

Rhi 45

Hol volt, hol nem volt egyszer egy rinocérosz, aki soha nem aludt. Kerek, nagy szeme, mint kísértet, a világ és az évek fölött égett. El akarták zárni, de nem találtak rabőrzőket. Hol volt, hol nem volt egyszer egy rinocérosz, aki nem mozdult meg, és ha ütlegek zúdultak rája, véresre verve sem mozdult a lába. Hol volt, hol nem volt egyszer egy rinocérosz, aki nem pusztult el. Lőtték, de mindhiába: golyó testét nem találta. Szerették volna, hogy elégjen, de tüze testvére lett az éjnek. És ha tengerbe vetették, a víz hajtott előtte térdet. Hol volt, hol nem volt egyszer egy rinocérosz, akit nem szerettek. Mint az árnyék járt-kelt lehajtott fejjel, tubákolta eszéből a földet.

Schein Gábor: Ó, rinocérosz (Magvető, 2021, részlet)

[messy-caramelgum]

vicces szimbolika ez, az embereknek már az sem kell amit akartak.

[kedvesmajam]

reggel sikerült kis késéssel felkelnem

a melóban elég aktív voltam. megcsináltam mindent, amit terveztem, több lakómmal is beszéltem

beszélgettem egy kollégámmal, akivel keveset szoktam, de nagyon tetszik a szemmértéke és hogy mindig kendőzetlenül megmondja a meglátásait. arról a helyzetről beszélgettem vele, ami az új kollégával kapcsolatos. egyébként is azt gondolom, hogy nem támogatja feladatköréhez mérten a munkámat, de ma kiderült, hogy a tudtom nélkül és utólag sem szólva meglátogatta egy lakómat a kórházban, miközben én azt nyomoztam, egyáltalán hol van. a kolléga érti a nehézségeimet és mivel közvetve érintett lett, ígérte, hogy jelez, ha elakadás van. javasolta, hogy ne vegyem át az egészet, mert akkor én leszek megint a rossz

munka közben tudtam haladni a cikkünk lektori véleményeinek bedolgozásán. jó volt molyolni vele, de úgy érzem, nem tudtam végig kellően koncentrálni

kértem ma időpontot az igazgatóhoz. annyira nem halad semerre a kutatási ügyem, hogy most újra a legmagasabb szinten próbálkozom

este színházba mentem. nagyon kedves élmény volt, hogy sok kipás ember volt, ami érthető, holokauszt témájú előadás volt. ismét balettelőadáson voltam. továbbra sem értem a modern balettet, de lehet, hogy csak azért, mert a klasszikus Hattyúk tavás feldolgozások égtek belém. a darab csodálatos volt. nagyon szépen mesélt a holokausztról, nagyon vitt a zene, voltak benne versek is és nem volt szájbarágós. a végén teljes beszívott a zárójelenet. tényleg fantasztikus volt! a világítás és a szimbolika is

ma is több podcastot hallgattam, addiktológiai témájút is. viszont volt, amit félbehagytam. továbbra is fura, hogy felépülő függőként határozzák meg magukat, akár több év után is

tegnap este megint ettem. nem ettem túl sokat, a puszedli kifejezetten jól esett, de 103 kilót mértem reggel, ami az elmúlt hetek legtöbbje

a megfázásom valamivel jobb, viszont tekerés és lépcsőzés után hosszan köhögök. jó lenne már rendeződni, s két nap múlva elmenni edzésre. ma a cél érdekében rengeteg teát ittam

[csajokamotoron]

A Hold tetoválás jelentése: misztikum és szimbolika

A Hold mindig is egy misztikus és inspiráló jelenség volt az égen. Az emberek évezredek óta vonzódnak hozzá, és különböző kultúrákban különféle jelentéseket társítanak hozzá. A Hold tetoválás pedig egy különleges módja annak, hogy kifejezzük az egyéni kapcsolatunkat ezzel az égitesttel. A Hold, mint a nőiesség szimbóluma A Hold az anyaság és a termékenység szimbóluma volt sok kultúrában. A Hold ciklikus változásai és a női menstruációs ciklus közötti hasonlóságok miatt a Holdat gyakran kapcsolják össze a nőiesség és a termékenység istennőivel. A hold fázisai, mint az újhold, növekvő Hold, telihold és fogyó Hold, tükrözik a nőiesség különböző aspektusait és életszakaszait. Számos mitológia és vallás tartalmaz olyan istennőket, akiket a Holdhoz kötnek. Például a görög mitológiában Seléné volt a Hold istennője, a római mitológiában pedig Luna. Az egyiptomi mitológiában Hathor, az istennő, akit a Holdnak is szenteltek, az anyaság és a szeretet istennője is volt egyben. A Hold és a nőiesség kapcsolata a változás és az összefüggés fogalmát is magában foglalja. Ahogyan a Hold átmegy különböző fázisokon, úgy a nőiesség is átéli a különféle életciklusokat. A menstruációs ciklus, a terhesség és a szülés mind olyan események, amelyek a nőiesség és a Hold kapcsolatát hangsúlyozzák. A Hold szellemi síkja a nőiességben gyakran a belső bölcsesség és intuitív erő forrásaként jelenik meg. A spirituális gyakorlatok során a Holdhoz kötődő meditációk és rituálék segíthetnek a nőknek kapcsolatba lépni az intuitív erőikkel és a belső bölcsességükkel. A Hold és a megvilágosodás Amellett, hogy az isteni nőiséget képviseli, a spiritualitásban a Holdat a megvilágosodással és a megvilágosodással, valamint a tudatos és tudatalattinkkal is kapcsolatba hozzák. Hiszen a Hold valóban mindannyiunkra ránk ragyog, és megvilágítja a sötétséget. A Naptól eltérően azonban a Hold megvilágítási módszere sokkal finomabb, a visszavert fényre támaszkodik. Ez azért fontos a Hold-szimbolikában, mert gyakran láthatunk asszociációkat a szelíd, intuitív és passzív tudás között. Valójában úgy tartják, hogy a Hold azt a fajta tudást képviseli, amely hozzánk érkezik és a belátás, nem pedig azt, amelyet aktívan kereshetünk a világban. Természetesen ez a belső belátással való kapcsolat jól illeszkedik a Holdnak a spiritualitásban a belső világunkkal való társításához. Tapasztalataink azon részeivel, amelyek nem nyilvánvalóak azonnal a körülöttünk lévők vagy akár saját magunk számára. Valóban, a Hold olyan dolgokat szimbolizál, mint a belső érzéseink és vágyaink, az árnyék-énünk, és olyan dolgokat, amelyeket még fel kell fedeznünk magunkról. Mégis, a Hold szelíd megvilágításával megismerhetjük ezeket a dolgokat magunkról. A Hold az asztrológiában Az asztrológiában a Hold a Rák jegyéhez kapcsolódik, és mint ilyen, a személyiség olyan aspektusait szabályozza, mint az érzelmek és az innovatív gondolkodás. Ez erős szimbólummá teszi mindazok számára, akik ebben a csillagjegyben születtek - ami az asztrológiában hagyományosan azt jelenti, hogy egy adott évben június 21. és július 22. között születtek. Mivel a Rák vízjegy, arra is számíthatunk, hogy a Hold a vízzel, például az óceánnal is kapcsolatban áll, ami azért is érthető, mivel a Hold fázisai köztudottan az árapályokat irányítják. Ezen kívül a Hold gyakran kapcsolódik a tengeri élőlényekhez, különösen azokhoz, amelyek páncéllal borítottak, mint például a rák. A Hold különböző fázisai Az egyik legérdekesebb dolog a Hold tetoválásokkal kapcsolatban az, hogy sokféle változatban elkészíthetők a Hold különböző fázisai alapján. Ezek a minták nemcsak a formájuk alapjánlesznek különbözőek és egyediek, hanem a jelentésük is más és más különleges jelentéssel bírnak. 1. Újhold: Újholdkor a Hold látható része teljesen sötét. Ez az időszak a kezdeteket, az újjászületést és az ötletek születését jelképezi. Sokan ezt az időszakot a tisztulásra és az új lehetőségekre való nyitottságra használják fel. Az újhold spirituális jelentése az új kezdetek és az önismeret keresése. Ez az időszak alkalmas arra, hogy új szokásokat alakítsunk ki, és tiszta lapot hozzunk létre az életünkben. https://csajokamotoron.hu/oszi-es-teli-tetovalasok-miert-eppen-most-erdemes-bevallalni-a-varratokat/ 2. Növekvő Hold: A növekvő Hold fázisában a Hold látható része fokozatosan növekszik (dagad, tehát D betűt formáz). Ez az időszak a fejlődésről, a növekedésről és a kiteljesedésről szól. Sok spirituális gyakorlatban ebben az időszakban végzik azokat a cselekedeteket, amelyeket a növekedés és a bővülés elősegítése érdekében szeretnének. A növekvő Hold spirituális értelmezése a fejlődés és a bővülés irányába mutat. Ez az időszak ideális a pozitív energiák erősítésére és a céljaink felé való haladásra. 3. Telihold: A teliholdkor a Hold teljesen megvilágosodik, és fényesen ragyog az éjszakai égen. Ez a fázis a csúcspontot, a teljességet és a kiteljesedést jelképezi. Sokan ebben az időszakban koncentrálnak a kiteljesedésükre, a célok elérésére és az életük teljes körű megvilágítására. A telihold spirituális jelentése a csúcspont és a teljesség elérése. Ez az időszak lehetőséget ad arra, hogy megvilágítsuk az életünk minden területét, és megtapasztaljuk a belső harmóniát. 4. Fogyó Hold: A fogyó Hold fázisában a Hold látható része fokozatosan csökken (C betűt formáz). Ez az időszak a lezárásról, a megtisztulásról és a régi dolgok elengedéséről szól. Sokan a fogyó Hold idején végzik a megtisztító, gyógyító rituálékat, hogy szabadok legyenek a múlt terhétől. A fogyó Hold spirituális értelmezése az elengedés és a megtisztulás. Ez az időszak ideális arra, hogy megszabaduljunk a felesleges terhektől és helyet teremtsünk az új energiák számára. Fontos megjegyezni, hogy a spirituális értelmezések egyéni lehetnek, és mindenki számára mást jelenthetnek. A Hold fázisainak figyelése és az ezekhez kapcsolódó szokások bevezetése segíthet az önismeret mélyítésében és a személyes fejlődés elősegítésében. Spirituális mélységek A Hold tetoválások mögött gyakran mély spirituális jelentések húzódnak meg. Sok kultúrában a Hold istennőként vagy szellemi vezetőként van jelen, és a Hold tetoválás lehet a spirituális vezető iránti hódolat kifejezése. A holdfény gyakran összekapcsolódik a belső bölcsességgel és a tudat tisztaságával. Hold és romantika A Hold a romantika és a szerelem szimbóluma is. Sokan az éjszakai égbolt alatt találják meg a szerelemet, és a Hold tetoválás lehet a romantika és az örök szerelem kifejeződése. Egy páros tetoválás esetén például az egyik fél viselheti a növő Holdat, míg a másik a fogyó Holdat, így a kettő együtt alkot egy teljes egészet. Stílusok és kombinációk A Hold tetoválások rengetegféle stílusban elkészíthetők. Akár minimalista, akár realisztikus vagy etnikai stílusban készülnek, mindig van egy egyedi módja annak, hogy kifejezzük a Hold iránti vonzalmunkat. A Holdat gyakran kombinálják más szimbólumokkal is, például csillagokkal, virágokkal vagy állatokkal, így még személyre szabottabbá tehetjük a tetoválásunkat. A Hold tetoválások és az önismeret A Hold tetoválások nemcsak külső szépségükről szólnak, hanem az önismeret és az egyéni fejlődés mélyebb rétegeire is utalhatnak. Egy Hold tetoválás kiválasztása és viselése lehet egyfajta emlékeztető arra, hogy mindannyian részei vagyunk a szélesebb világegyetemnek, és mindannyian hordozunk magunkban valami különlegeset, mint a Hold az égen. Összegzés Ha tehát a Holdat választod a tetoválásod témájának, vagy csak szerepet kap a kompozícióban, nemcsak divatos dísze lesz a testednek, hanem egy személyes üzenet hordozója is. Kifejezi az egyéni kapcsolatodat a természettel, a szellemmel és másokkal. Bármilyen stílust is választasz, emlékezz arra, hogy a Hold mindig jelen van, és mindig hoz magával valami különlegeset és varázslatosat az életedbe.   Olvass még több cikket a tetoválásokról!  Read the full article

[hicapacity]

[tartsdmegazaprot]

Ma 89 éve kezdték meg a nagy, demonstratív, ünnepélyes könyvégetéseket Németországban. Heinét szokás idézni ilyenkor: "Ahol könyveket égetnek, ott végül embereket is fognak." És persze Heinének igaza lett (igaza volt). A könyvégetésben (a darálásban is, csak az olyan szánalmasan kisszerű) mégis van valami ezen is túlmutató szimbolika (már ha lehet iszonyatban túlmutatni az emberek elégetésén). A könyvekkel történetek égnek, valóságok, párhuzamos és merőleges univerzumok. Gondolatok, érzések, létek - a világ sokszínűsége, vagyis végső soron maga a világ. A könyvekből rakott máglyákon magunk porladunk el, nem fizikai valónkban, mint a halálgyárakban, a háborúkban, vagy az emésztő mindennapokban, hanem önnön nembeliségünkben; hamuvá és füstté válik a lehetőség, hogy emberként és társadalomként létezzünk. Ahol könyveket égetnek, elégnek a történeteink. Végül csak egyetlen történet marad: az, amelyikben könyveket égetnek.

Konok Péter   (FB)

[magyarmalter]

balra polgármesteri hivatal, jobbra képviselőtestület, a bejáratnál könyvtár, a kapukon férfias szimbolika, a kerítésen sárga hatágú, a torony tetején latinkereszt. mi lehet bent??

Horváthertelend, Baranya

https://www.google.com/maps/@46.1767249,17.9270805,3a,90y,128.27h,93.21t/data=!3m6!1e1!3m4!1s4sPvvXmx5ll54Z6i6XGxIw!2e0!7i13312!8i6656

[kasgaleria]

INNOCENTI - Lovas Ilona Kossuth-díjas képzőművész emlékkiállítása a K.A.S. Gyűjteményből

Megnyitó: 2022. szeptember 21., szerda 18 óra Megnyitja: Máthé Andrea esztéta

Lovas Ilona munkáinak az a csend és figyelem a közege, amelyet Simone Weil, Paul Celan, Pilinszky János, Nádas Péter, valamint Robert Bresson, Pier Paolo Pasolini, Andrej Tarkovszkij, és egyes vonatkozásokban Ingmar Bergman és Arvo Pärt művei, életműve tolmácsolnak, és amelynek párhuzamai a magyar képzőművészetben Érmezei Zoltán, Fehér Mária, Gémes Péter, Schmal Károly és Türk Péter munkásságában, illetve gondolkodásmódjában, alkotói szemléletében fedezhetők fel. Ezen életművek a spirituális, meditatív, transzcendens, metafizikus, mágikus, vallásos és szakrális tartományokba vezérlik a művek befogadóit, oda, ahol az alkotás „…a kimondhatatlan érzékivé tételével, a művészi szimbolika sajátos többértelműségével, végső lefordíthatatlanságával képes arra, hogy rámutasson az üresen hagyott helyre." - írja Százados László művészettörténész, a 2004-ben megjelent, az életművet áttekintő katalógus bevezetőjében. Végső soron erről szólt önvallomásában maga a művész is: „Végzem a dolgom, és munkáimban a számomra legfontosabb kérdésekről beszélek. A munkáim az ég felé tekintenek, az egyetlen igazsághoz vezető útra szeretném besorolni magamat velük. Mindent ennek rendelek alá. Én az anyagok átszellemítésével próbálom elérni mindezt. …munkáimnak is egyre tisztábbaknak, manipulációtól mentesebbnek kell lenniük."

A kiállítás megtekinthető: 2022. október 9-ig Facebook esemény

Az esemény az Ars Sacra Fesztivál és a Bartók Béla Boulvard - Eleven Ősz programsorozat része.

A kiállítás szerda, csütörtök, péntek 15 - 18 óra között látogatható és bejelentkezéssel, illetve szeptember 24-én, szombaton 10 - 18 óráig a BBB Eleven Ősz alatt.

[bdpst24]

Lehull a lepel: miért a nyúl tojja a húsvéti tojást?

Nem teljesen érted, hogy mi köze a nyuszinak a tojásokhoz? Most mindenre fény derül! A húsvéti szokások eredete és hagyománya manapság a legtöbb ember számára szinte teljesen homályba vész. Biztosan tartunk sonkavacsorát családi és baráti köreinkben egyaránt, izgatottan várjuk a locsolókat, és még élénken él bennünk a tojáskeresés öröme is. Az ünnep kapcsán sok ősi hagyomány, vallási szimbolika…

[jerrylikesitornot]

Nagyon akartam szeretni a filmet, főleg itt a letterboxd-on látható kép anyag alapján, de nem jött össze. Egyrészt szerintem túl lassú a felépítés, ahhoz képest, hogy a végkifejlett mennyire kiszámítható és egyszerű. Másrészt pedig szerintem ezt a témá(ka)t sokkal jobban feldogozták már. Utólag olvasva mások véleményét pedig úgy látom, hogy a posztháborús szimbolika totál elszállt mellettem, amiben lehet én vagyok a bűnös, de így sajnos nekem az se tudott új réteget adni a filmhez. A doki irodája viszont szuper volt nagyon, illetve az ő karaktere (?) érdekes irányba lett kifuttatva, attól f��ggetlenül, hogy a kezdeti motivációját abszolút nem éreztem alátámasztottnak.

Logged on Letterboxd

[katallure]

A Velencei Biennále Magyar Pavilonja

Magyarország a kezdetektől, 1895 óta vesz részt a Velencei Biennálén. Az önálló magyar nemzeti pavilon – az olasz és a belga pavilon után – a harmadikként épült meg a Giardiniben. Az 1909-ben átadott szecessziós épületet Maróti Géza (1875–1941) építész, szobrász- és iparművész tervezte, aki a megbízást az 1906-os milánói világkiállítás magyar pavilonja sikerének köszönhetően nyerte el.

A századelő Gesamtkunstwerk-törekvéseinek megfelelően a velencei kétszintes épület gazdag képző- és iparművészeti díszítést kapott. Díszítőrészleteit a Gödöllői Művésztelep művészei készítették: a mozaikokat Körösfői-Kriesch Aladár (1863–1920), az üvegablakokat pedig Nagy Sándor (1869–1950) tervezte. A bejárati fogadóteret Telcs Ede szobrászművész domborművei díszítették. A tető mázas cserepei, valamint a bejárat eozinmázas kerámiái a Zsolnay-gyárban készültek, az üvegablakokat és a mozaikokat Róth Miksa műhelye kivitelezte. A ház külső díszítése, ikonográfiai programja a hun-magyar közös múltat felidéző történeti szimbolika jegyében születtek.

Berény Róbert: A velencei magyar ház

“A magyar pavillon a külszínnel hivalkodó légydöglesztés elvén készült, olyan, mint a hazai dolgok lenni szoktak: kivülről-díszesek, belülről-üresek. Az épület akármelyik szűrszabónak becsületére válnék, és - úgylátszik - belső beosztásánál is valami bekecs szolgálhatott mintául: mint ennek egy zsebe, oly pöttön pici mindenkik »terem«. Előszobáknak reméli az ember; aki bejárta őket termeket keres, de azok sehol sincsenek.”

"Szemétnek lenni - uraim, talán nem szégyen, de semmi esetre nem dicsőség s egy nemzetközi szemétgyüjteményben a legszemetebbnek lenni: méltán nevetséges. Hiszen a temérdek kép között, amelyet egész Európából hordottak össze, nincs egy sem, melyen öt másodpercnél további néznivaló volna.”

[bajinthings]

Mit esznek a kínaiak holdújévkor és ehhez milyen szimbolika tartozik. Tök jó írás! Egyébként a kínaiak rettentő babonások szóval rengeteg ilyen van.

[magyarmalter]

zavarba ejtő szimbolika

Sümegcsehi, Zala

https://www.google.hu/maps/@46.9443026,17.2101213,3a,75y,354.46h,89.68t/data=!3m6!1e1!3m4!1scJtTHTLEkhjq_rlJ9pfUlA!2e0!7i13312!8i6656

[uwern]

A liturgikus színek mai szimbolikáját valóban nem lehet 2000 évre visszavezetni, ám szisztematikus használatára már az 1100-as évek végében hiteles írásos bizonyíték van.

The modern colour sequence of the Roman Catholic Church was first outlined in Pope Innocent III’s treatise De sacro altaris mysterio (Book I, chapter 65, written before his election as pope in 1198), though some variations are admitted. 

Itt a fehérről, a bíborról, a violáról és a feketéről tesz említést III. Ince pápa, de a középkor végére a többi szín is megjelenik a liturgiában. Végülis abban igazad van, hogy ez a szimbolika valóban 700-800 éves, de a 2000 évet nem is erre írtam máshol. 

[nemmondommegannacska]

Hullámvasút

2020.03.02 Hétfő 

 A mai nap nagyon hullámzó volt – mármint hangulatilag. Hisztisen keltem, a 6-os jóga rendben volt, Tara Ji tartotta, a fehér ruhás csillogó szemű herceg (itt mindenki úgy néz ki, mint ha valami meséből lépett volna ki) az első pránajámánkat Mohan Ji tartotta, a fekete öves (na jó, fekete ruhás) jóga oktató, aki úgy elkápráztatott tegnap. (tegnap? Ja nem, tegnap szabi nap volt….). Olyan akcentusa van, hogy alig érteni, amit mond, viszont akkora átéléssel és komolysággal beszél,  hogy nagyon hiteles és figyel a visszajelzésekre, ha valamit nem értünk elmagyarázza még pontosabban.  

Szóval a pránajámán egy ponton iszonyatosan mérges lettem….. a légzés fontosságát, a tudatos légzést tanuljuk. Engem baromira zavar a szmog, továbbra is érzem, nyilván nem olyan vészes, mint Delhiben, de a levegő nem tiszta, és kész. Valszeg az se segít sokat, hogy egy giga nagy aggregátor van a folyosónk előtt a kertben és az is néha p��fög, néha elmegy az áram.

Szóval ezt a konfliktust sehogy se tudom feloldani magamban, hogy eljövünk a dzsuvába, hogy arról tanuljunk, hogyan tisztítsuk meg a testünket meg a lelkünket, eljövünk órákig tanulni arról, hogy hogy szívjuk be a mérgező levegőt, Mohan Ji a legnagyobb átéléssel és a legprofibb technikával magyarázza mutatja a dolgokat, majd felpattan a mocijára gondolom, mert itt alig van bicikli (miért?) alig vannak csónakok a Gangeszon (pedig elég nyugodt folyó, városon belül simán közlekedhetnének azzal….)

Nagyon fura helyzetben van a generációnk, és ez az egész szitu, ha kívülről, vagy, ha a leendő unokáim szemével nézem nagyon fura. Néhány generáción belül kinyírjuk az egész kibaszott bolygót, ha nem változtatunk. Ahelyett, hogy azon dolgoznánk, hogy hogyan fordítsuk vissza a károkat és hogyan mentsük meg, ülünk itt és meditálgatunk, ommozunk, és a saját üdvünkért fejlődésünkért teszünk. Nem tartom értelmetlennek, hogy itt vagyunk, hogy ezt csináljuk, de visszás.

Nyilván a fáradtság és mindenféle stressz és diszkomfort és hiány is most jön ki, óra végére eléggé belepörgetem magam a hisztibe, aztán ki akarok menni a kávézóba netezni, de nincs net – áram is csak hébe-hóba, puffogok, csapkodok, aztán azon dühöngök, hogy mosni kell – mégpedig kézzel.

Pár napja elmentünk a szállás mellett lévő laundry-ba, ahol nem hittünk a szemünknek: már a besétánál azt mondtam Gábornak, hogy ez tuti nem az, szerintem nem erre mutatott a nyíl, ez egy putri, szemét, göthös kutyák, omladozó ház, de ő csak megy tovább magabiztosan. Befordulunk jobbra, belátunk a „mosodába”: két csávó épp egy kupac kiborított ruha fölött vasal, vagy nem tudom mit csinál, ül a földön, a döngölt földön, mosógép nincs, vizet melegítenek, kifőzik, kézzel mossák a ruhákat.

Peter is pont velünk együtt lép be, próbálunk kérdezgetni dolgokat, mennyi egy mostás, ilyesmi, nem beszélnek angolul, nem is akarnak semmire válaszolni, 20 rupia egy mosás (= 80 Ft) ennyit tudtunk meg.

Peter teljesen ki van akadva, nem hisszük el, hogy nincs egy kurva mosógép sehol, pedig ez aztán a turistás rész, ide mindenki tanulni jön, érthetetlen…..

Szóval puffogva mosom a bugyikat, a víz hol leéget, hol hideg, szappan, kicsavar, kiterít…..nagyon fáradt vagyok, ahelyett, hogy aludnék….végemet járom. 

Gábor kérdezi, hogy tud-e segíteni, de hát ez egyemberes, ledől inkább. Az nagyon király, hogy imádja, amikor idegállapotban vagyok, illetve akkor is imád, amikor vérben forgó szemekkel „valakit ma még megölök�� felkiáltással a sírás határán őrjöngök. Nem akar lenyugtatni, nem mondja azt, hogy minden rendben lesz, nem akar csitítani, megkérdezi, hogy tud-e segíteni és ha igen, akkor megoldjuk együtt a bajomat, ha nem, akkor bátorít, hogy nyugodtan toljam neki az érzelmeket, neki aztán hisztizhetek, gyerünk, ő elbírja.

Arra mondjuk kifejezetten figyelek, hogy ne rajta töltsem ki a mérgem. Attól még, hogy NEKI kiadhatom a mérgemet, nem boxzsák. Mondjuk rá nagyon ritkán vagyok mérges, ha valami nem tetszik, akkor azonnal mondom, de legtöbbször kérés formájában. És azonnal megcsinálja, vagy jobban odafigyel. Megoldás orientált és nem fél az érzelmeimtől.

Szerintem ez a fő oka annak, hogy sose veszekszünk, hogy odafigyelek, ne azt mondjam: már megint szanaszét hagytad a taknyos zsepiket és nem bírom ezt a kupit,olyan rendetlen vagy! Stb… hanem megmondom, hogy rendet szeretnék rakni mert zavar, hogy elharapódzott a káosz és a dzsuva és megkérdem, hogy segítsen összerántani a lakást.

Szóval teregetés után mellé bújok, átölel és csak simogat, hagyja, hogy pár könnycsepp formájában kijöjjön a feszkó. Simogatja az arcomat, de nem akar meggyugtatni, nem akarja elmulasztani a rosszkedvet, csak hagyja, hogy legyen, ami VAN.

 Zene óránk lesz, a szitár tanárral nem tudom mi van, de most mi ketten tablázni fogunk a Dzsini vezetésével. Na tessék, hát nem úszom meg. Nem is baj J Kicsit aggódom, hogy ilyen érzékeny lelkiállapotban vagyok, de végül is maximum szétverem a dobot :D : D

Nagyon jó tanár, a hangszer kezelése pedig nem is olyan egyszerű, így minden figyelmemet és koncentrációmat igénybe veszi a gyakorlatok sora. Nem mondom, hogy teljes sikerélmény, de alapvetően élvezem, segít kioldódni a rossz hangulatból.

Ebéd szünetben már jó a kedvem, kisétálunk a telefonoshoz. Talán azért is vagyok kicsit feszültebb, mert nagyon szép idő van, süt a nap és nem lehetek kint, hanem az épületben kell senyvedni.

Filozófián meg mantra órán is túlmozgásos vagyok, mint egy hiperaktív gyerek,nem tudok sehogy se ülni, ez a földön ülés is kikészít, nyűgösködök.

Aztán a második jóga óránk alatt lemegy a nap és Tara Ji nagyon nagyon jó, a témák, amikkel foglalkozunk: grounding, founding  - a stabilitás. A súly elosztása egyenletesen a két lábon. Trikonászanánk, fa pózon keresztül gyakorlunk, a belégzés-kilégzés (milyen póznál miért fontos, hogy épp be, vagy ki lélegezzünk) – kipróbáljuk élesben is, milyen, amikor egy fekvésből felállást belégzésre, vagy épp kilégzésre csinálunk, teljesen más érzés.

A testmozgás és a fókusz most nagyon helyretesz, ez is a Zsolt-féle vonal, a mélyen megértős, imádom! Ujjongok megint, újabb és újabb megerősítése annak, amit már tanultam és néhány újabb ismeret, amire rácsodálkozom.

A Raga órán skálázunk, éneklünk, az jól megy, bár egy ponton kicsit unom a sa-re-ga-ma-t, mikor hetvenedszer ismételjük. Óra végén viszont van egy olyan mantra meditáció, amit sötétben végzünk, egy szál gyertyát körbeülve és nagyon bevisz. Teljes figyelmem a testemen, most először sikerül ellazított combbal ülnöm és tök egyenes háttal, Gáborra sandítok, ő is látom, hogy keményen dolgozik a tartásán és gyönyörűen egyenesen ül, hátra forgatott vállakkal, teljesen tónusban van, nagyon jól áll neki a jógiság érzem, hogy megtaláltunk ma mindketten valamit, miközben zengetjük, hogy Namaha.

Benne maradunk ebben a meghitt áhitatban, vagy az áhitat marad bennünk…..Ma van az 5. évfordulója G édesapja halálának. Már tegnap mondta, hogy szeretne valami kis szertartást csinálni. Akarunk venni kishajót, de az végül kimarad, gyertyával és öngyújtüval felszerelkezve irányba vesszük a Gangeszt.

Beszúrja a gyertyát az iszapba. A kövek közt valami furaság van: először azt hiszem, hogy nagy, vaskos fém anyacsavarokat mosott a víz az homokba, Gábor meg talán műanyag biszembaszomoknak hiszi, de ahogy közelebbről szemügyre veszem kicsi agyag gyertyatartók. Valószínűleg egy másik szertartás nyomai. Lemosok egyet, beleállítjuk a gyertyát. Meggyújtja. Nézzük a folyót.

G kéri, hogy énekeljük el a „krokodílus a Gangesz partján”-t, mert azt apukája szokta volt, hülyéskedésben nagyon ott volt az öreg. Elkezdem, bekapcsolódik, kiszáll, a végén potyognak a könnyei, rázza a zokogás és csak ölelkezünk. Jajj, olyan jó ez, olyan fájdalmas. Én is sírok. Nagyon szeretem!

A gyertyára pillantunk, meglepődök: ikerlánggal ég. Ezek szerint dupla kanóca van? Vagy az egy kanóc összepödört madzagja vált volna ketté?  – Mint valami fura üzenet, szimbolika táncol a két külön lángocska egymással az egy szál gyertyán, mi pedig ölelkezve forrunk egy lánggá. Könnyeinket elmossa a Szent Folyó vize.

Kicsit kiülök még a kávézóba, de nincs net – helyette a finn lánnyal beszélgetünk.

A gyertyát ott hagyjuk, de, hogy megőrizzek valamit ebből a túlcsordulásból, felszedek két cserép gyertyatartót és hazaviszem emlékbe – átjárta a Gangesz vize, pórusaiban őrzi a Gangesz iszapját.

Megosztom vele a mai élményeimet, hogy milyen fura mérges hangulat uralkodott el rajtam a pranayama alatt, az egész India belső harcomat.

A sztorihoz még hozzá tartozik, hogy Zsolt, a magyar srác küldött vasárnap egy FB eseményt: szemétszedési kampány, menjünk ki vasárnap, az egyetlen szabad napunkon, hogy a Gangesz partját megtisztítsák a hulladéktól. Őrület. A turisták szedjék össze a helyiek szemetét, a helyiek után, akik teljesen leszarják, hogy hova dobják a szarjukat? Milyen hülye világ ez?!

Magdalena teljesen megérti, amit mondok, és meleg boci szemeivel, bájos mosolyával egy teljesen új nézőpontot ad:

Ezek az emberek itt a napi betevő falatért, a gyerekük napi kenyeréért dolgoznak vagy koldulnak. Sok a bántalmazott, sok a feszültség, a fájdalom, a szenvedés. Az életükért küzdenek, amit mi föl se fogunk a jólétünkben. Őket nem menti meg az állam, a segély. Nincs olyan orvosi ellátás, mint nekünk. Az, hogy mi jólétben élünk javarészt annak is köszönhető, hogy őket kizsákmányoltuk. Ez egy nagyon összetett probléma. A környezetvédelem szintén. Azok tudnak érdemben tenni a Földért, akik jólétben élnek, amíg a napi táplálék a tét, addig senki nem tud messzebbre nézni.

Szeretetteljes, megértő, elfogadó és együttérző ez a lány. Bennem is átfordulnak az érzések, úgy érzem, hogy a belső konfliktusom oldódik, a Gangesz szeánsz után én is hasonló lelkiállapotban vagyok, átrezeg teljesen, amit mond.

Vizsgálom, hogy milyen gondolatok hatására milyen érzések változnak bennem: a felelősségvállalás, a saját részvételem, vagyis már nem érzem úgy, hogy teljesen kívülállok, kintről nézem a dolgokat…. a hála, hogy milyen jó helyre születtem…..

 És igen, itt van kultúra, tapintható, indiai zene szól mindenhonnan, a vallásosság átleng mindent, van itt tradíció, látszik a ruhákon, a viselkedéseken, az ételeken és nagyjából mindenen. És van értékrend is. Más, mint amit megszoktam. Az érték is, meg a rend is. 

Egy korábbi (pránanadi) mesterem, Adrásy Zoli mondta: amikor másra mutatsz, akkor 3 ujjad a szíved felé, magad felé mutat. 

Magdaléna szavaira megkönnyebbülök. 

Az elutasítást felváltja az elfogadás.

A másra mutogatást a saját felelősségem és gyarlóságom felismerése. 

A közönyt az együttérzés, a félelmet és aggodalmat a hála. 

Még csak 5 napja vagyok itt, de olyan, mint ha fél év lenne. 

Aludnom kell. Szerencsére zár a kávézó, különben hajnalig folytatnánk a beszélgetést. 

Jó, hogy itt mélység és kötöttség és mégis szabadság és megengedés van. Arról szól a jóga és arra biztatnak a tanárok is, hogy figyelj oda magadra. Hogy szegd meg a szabályokat. Hogy alkoss. Alkosd meg a sajátodat. Fejlődj, tanulj, A tanulás nem azt jelenti, hogy információkat hallgatsz, olvasol és magadévá teszel, hanem, hogy kipróbálod, átereszted magadon, megéled és levonod a saját, egyéni tapasztalataidat és igazságodat. Az a tudás. 

Jó, hogy ez a lány és úgy általában mindenki megéli és megosztja az érzéseit. Minden OKÉ. Ha sírsz, ha aggódsz, elmeséled a reggelinél, hogy 3. napja minden jógán potyognak a könnyeid, oké. Ha elégedetlen vagy a szállással, a kajával, vagy valamelyik órával, tanárral, oké. 

Ha nem jössz be órára, ha késel - oké. De utána mindig megkérdezi mindenki, hogy hol voltál, mi a baj....

Ha külön asztalhoz ülsz, mert nem akarsz senkivel beszélni kaja közben - oké. 

Senki senkit nem ítél el, vagy ítél meg. Senkitől a társára eddig egyetlen bíráló, becsmérlő szót vagy kritikát nem hallottam. Olyat igen, hogy a jóga óra lehetne ilyenebb vagy olyanabb, lehetne több ez vagy kevesebb az, lehetne....

Ha beszélgetsz, oké. Ha a telefonodat nyomkdod, oké. 

Mi vagyunk az egyetlen pár, mindenki más egyedül jött. Nagyon irigylem magunkat :D

Összenőttünk eléggé :) Sülve-főve. 

Kaja, 

Majom háború

Elefánt, tigris

hova menjünk majd? 

SPA, hangfürdő, Mango tree café

Stockholm

Koronavírus