#magamnak

[narkoss420]

Vannak szintek

Mikor elkezdtem érezni az ürességet,gondoltam nincs ettől lejjebb. Pedig úgy tűnik van,mikor már megterhelő az emberek képébe röhögni,mikor gecir3 unalmasak..

Kíváncsi leszek másik ország,körülmények tudnak-e rajta változtatni.

Ha nem,akkor folytatom az életem ahogy itt hagyom abba.

🫥🖤

[imjustasleepwalker]

Ne akard, hogy megmentsenek, ha nem engeded, hogy megmentsenek. Ne hibáztasd azokat az embereket, akik megpróbáltak segíteni, de te nem engedted. Ne mondd, hogy meg akarsz változni, ha nem teszel érte semmit. Üres szavak, hamis emberekből jönnek.

[awesometreasure]

2023. januar. 6. szombat

a belso konfliktusomnak a gyokere talan nem abbol szarmazik, hogy orokke mozgo vagyok, hogy tovabb kell lepnem, el kell engednem embereket, hanem abbol, hogy meg kell talalnom egy biztos pontot es elkoteleznem magamat ott. igen, nem onnet, hogy most vajon hova koltoznek legszivesebben, hanem hol maradnek?! barhova elmennek, de nem maradnek orokke, mennek tovabb. miert csak egy rovid idore talalkozok valakivel? csak egy napra. csak megerositenek, megvigasztalnak a kedvessegukkel, de a vilag masik vegen laknak. past lives cimu film elgondolkodtatott, hogy vajon egy korabbi eletunkben, hogy voltunk. talan osztalytarsak voltunk egy kis varosi iskolaban, vagy talan egy motoros klubban egyutt jartuk a vilagot. talan egy kovetkezo eletben pedig, egyutt lehetunk, vagy egy orszagban lakunk, es nem a nyugtalansagomat eltetem. ha mashogy lettek volna a dolgok, akkor mar ugy lennenek. ugyanakkor minden ugy van megtervezve, ahogy nekem legjobban kell lennie. talan az, hogy meg interneten kovetjuk, hogy masikunk mihez kezd, eleg ebben az eletben. talan csak arra vilagitott ra, hogy milyen emberrel szeretnem majd eltoltelni az eletemet. hogy megerdemlem a jot, es nem kell kerlelnem a masikat ezert. amig egy valakit kerlelned kell, hogy szeressen es gondoskodjon rolad, mas mindent ezust talcan rak eled, anelkul, hogy barmit mondanal neki.

[awesometreasure]

2024.09.13.

valahogy ez az osz mas, mint a tobbi. valahogy tobb nosztalgia es orom fuz az elkovetkezendohoz, mint a tobbihez. izgalommal es orommel varom, hogy hazamenjek es a gyokereimhez kapcsolodjak es valami olyannak legyek a resze, amit igazabol sokszor csak romantizalok. de nem banom, most erre van szuksegem. talan ez is hozzasegit ahhoz, hogy ne lokjek el embereket magam mellol es kozel engedjem oket. azt almodom sokszor, hogy mellette vagyok, de valahogy, amint kozeledek fele elvaltozik es sajat magammal szemben talalom magamat. sajat magam fele mutatom ki mit erzek es az egesz egy ciklussa, egy bezart dologga fejlodik ki vegul. o pedig eltunik. amint alkalom adodik a valo eletben, hogy kifejezzem mit erzek fele, az egesz undorra valik es megalitom magamat, hogy egy tapottat se lepjek fele. megis mit tehetett volna felem? en vagyok az, aki komplikaltabba teszi a dolgokat, tulgondol es csak visszataszit. igazabol nem szamit, hogy o mit gondol vagy erez, talan az egesz inkabb azt akarja felfedni, hogy en milyen ember vagyok, milyen erzelmekkel, es, hogy kepes vagyok a sajat gondolataimmal es hulyesegeimmel felemeszteni magamat es mindent, ami lehetne.

onzo vagyok es arrogans. ezt biztosan nem akarna, nem akarna igy kiallni mellettem, hogy folyamatosan eltaszitom es visszautasitom es semmiben veszem azt az otletem, hogy nekem kellene kozelitenem.

egyszoval: van mit megjavitanom es kibeszelnem. mar csak azt varom es lesem minden pillanatban, hogy mikor fogja ezt az egeszet megunni es egyszeruen elhagyni, hogy bebizonyosodjon, amit gondolok: hogy nem vagyok szeretheto es mindenkit csak elhagyok, mindent megszabotalok es hogy en vagyok megjavithatatlan.

late august evenings in the sierras

[oldmacykerenew]

Boldog eloszulinapot magamnak 🫣😁 Vegre talaltam lemezlejatszot es hat akkor mar vettem par lemezt is 🥹

Aki nagyon ert hozza (pl @nandras ) kerlek, ne ugy nezzetek, hogy en ezt iszonyu profinak vettem… (~50.000 Ft, nem egy tobb szazezres cucc) csak az erzes es nosztalgia miatt vagytam ra nagyon, de nem banom. Imadom! 😍 es a hangzasa sem rossz, de majd lehet, hogy osszekotom az itthoni hangszoroval es akkor meg jobb lesz - de nekem tokeletes igy is.

A helye egyelore ideiglenes…

[csakcsiga]

Én a Jézustól nagy totált és elviselhető személyiséget kértem.

Nem kaptam :(

[csacskamacskamocska]

Életvezetési tanács

Megvátoztatta az életemet. Felfogni sem tudom miért most jutottam el ehhez a dologhoz, de a jelszó: csináld meg most!

Most teszem be a táskámba, most viszem ki, most rakom el, most törlöm le, most teszem át, most dobom ki, most csavarozom össze, most mosom meg, most öntözöm, most, most, most... és most veszem fel, most iszom meg, most veszem meg, most írok neki, most élek a lehetőséggel.

Olyan ez mint valami kapcsoló. nem tudom mikor történt, de konkrétan benne van a vezényszó a fejemben. Figyi, el fogod felejteni, úgymarad, ilyen-olyan lesz, ez lesz, az lesz, baj lesz, csináld MOST. Illetve: ne tartogasd, használd, vagy dobd ki, vedd meg mert kell, ne vedd meg mert nem kell, dobd ki, ne gyűjtsd, tedd a táskádba most, rakd a helyére, MOST!

Nem tanították, nem mondta senki, egyszerűen csak felfogtam, hogy ezzel rengeteg rossz dolog megelőzhető. Az is, hogy megbánjam, hogy nem tettem meg...

[psychicpinenut]

everyone loves going on about the voice actors in emperor's new groove and i agree that it's spectacular but i feel like the hungarian dub i grew up watching deserves so much credit, it's literally incredible and probably the only movie i watch with dubs because of how good it is

[faszom-azegeszbe]

"mostmár magamnak hiányzom.."

[kinlodok]

Ha tudtam volna, ha láttam volna előre, hogy ez lesz, akkor bele se megyek... Bárcsak tudtam volna előre...

[awesometreasure]

2023.november.10. pentek

az a legjobb abban, hogy ide kionthetem a lelkemet, es senki sem fogja elolvasni! azt vettem eszre, hogy akkor tudnak dolgok elrontodni, ha elmondom a tobbieknek. valami akkor a rendbol kiesik es a rend es balansz meg egyensuly felborul es valahogy az emberek velemenye megrontja mindazt, amit fontosnak tartok. csak akkor jo elmondani masoknak az almaidat, ha mar elerted oket, kulonben vagy valami underlying irigyseg vagy a negativ 'nem bizok benned vagy tamogatlak' energia elferditi minden vagyad hozzad vezeto utjat. de most megis mindent ki fogok magambol onteni! amikor unatkozok, akkor szoktam magamnak crushokat keresni, mint pl munkaban. nehanyszor egy kozepkoru szokitett not, neha pedig egy adhd-snak bediagnosztikalhato sracot, akinek ugyanolyan zenei izlese van mint nekem. sokszor viszont nem is szamitok arra, hogy majd megkedvelem oket es hala a jo egnek mar nem vagyok olyan szorongos crushokkal kapcsolatban, tehat nem veszem oket komolyan. neha jobb, ha valaki csak egy crush marad, es ugysem fogok semmi fontosrol lemaradni az eletemben. az is eszembe jutott, hogy 500 nap nyarban a kiscsajszi is azt mondta, hogy csak mert ugyanolyan zenei izlesetek van nem jelenti azt, hogy lelki tarsak is. csak azert, mert 2019-ben mindketten oda voltunk kanye west, lorde es brockhampton-ert nem jottunk ossze, sot nem lett belole semmi komolyabb. ugyanakkor jol meg tudja a kozos erdeklodesi kor fuszerezni a kapcsolatot. csak lehet, hogy egy ido utan unalmas lesz. vagy nem tudom. valahogy itt eszakon belebotlok jo csajokba, akikkel egyaltalan nem tudnek versenybe szallni. szuperek, menok, hihetetlenul viccesek es szepek, es sportosak. ok ugy erzem megkaphatnanak barkit, akit akarnak. en meg csak egy bevandorlo vagyok, aki ha nem nagy varosban van, xenofobia miatt be vansorolva egy bizonyos kategoriaba. kivancsi lennek arra, hogy mit gondolnak. ev elejen olyan magasrol le SE szartam, hogy mi a f'szt gondoltak rolam az emberek. most meg itt ridegek az eszaki hulyesegben es materialitasban, aminek igazan senki anyja sem tud feneket keriteni. olyan dolgok erdekelnek, hogy vajon mit gondolnak rolam olyan emberek, akik meg csak most jottek ki frissen a kozepsulibol. igazabol csak nem ertem, hogy valakivel, akinek elvileg van baratnoje van, hogyan tudsz egyutt nevetni? az nem megcsalas? ki az, aki azt hitte, hogy nem tudnak nehanyan parhuzamos kapcsolatot valamint viszonyt teremteni a munkahelyen minden egyeb mellett? eleted nagyreszet ebben a szarfeszekben toltod es igazan csak eltavolodsz a parodtol. kell valaki, aki ugyanugy ha nem jobban stimulalja erzelmeidet es felebreszt benned egy vagyat, hogy utodokat hozzal a vilagba.

neha viszont azt gondolom, hogy aszexualis vagyok, mert nem igazan izgulok ra arra, amikor egy palira gondolok, hogy megcsokolom es a tobbi. olyan komplikalt es nem izgato. igazabol csak nagyon bele kell szeretnem abba a szemelybe. valahanyszor azt hittem, hogy valakibe beleszerettem inkabb vakvaganyra siklott a vonatom es kiderult hogy egy borzaszto illuzio volt. most mar ugy erzem erzelmi teren ilyen romantikus partnerekkel semmi sem fog megrenditeni. eleget tapasztaltam a viszonzatlan szerelembol. nem is biztos, hogy valaha szerettem igazan romantikusan valakit. es semmi sem fog mar meglepni. minden ugy tortenik, ahogyan annak tortennie kell. amikor pedig neha ide irok dolgokat, majd visszaolvasom a tobb erzelmet tartalmazo bekezdeseket, olyat cringelek, hogy milyen corny dolgokat birok irni, mint egy rossz szirupos telenovella foszereploje.

[lathatatlan-vagyok]

Sajnálom

Nem tudom, hol kezdjem. 2 éve szakítottunk, 2 éve nem vagy az életem része. És én idáig menekültem az érzéseim elől. Tudom, hogy sosem fogod elolvasni, hogy sosem fog eljutni hozzád, hisz egy ismeretlen, arc és név nélküli ember ír egy szintén ismeretlen emberről. De muszáj kiírnom magamból, mert talán ez lesz a gyógyulásom egyik lépcsőfoka.

Tudod, szégyellem is magam érte, de rengeteg emberrel próbáltalak pótolni.  SPOILER! Igazad volt, nem sikerült. Sokféle emberrel találkoztam: kedves, szinte tökéletes fiú, akit minden lány elképzelt magának, még mindig az exét istenítő srác, “anyuci kisfia”, a “megszállott”, végtelen hosszú a lista. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak velük szép pillanataim. De sosem tudták azt az űrt betölteni, amit te bennem hagytál.

Hidd el, kerestem a megoldást, a gyógyszert erre a zűrzavarra a lelkemben, de rá kellett jönnöm, hogy még mindig képben vagy. Nem tudom ez meddig tart még. Nem tudom meddig jelensz meg még az álmaimban és hogy mikor hagyom már abba a reménykedést, hogy talán egy-egy pillanatra láthatlak. A mosolyodat pedig örökre elfelejthetem, amit én váltottam ki belőled. Azt az édes, kisfiús mosolyt, aminek a gondolata egyszerre csal mosolyt az arcomra, de közben könnyeket is a szemeimbe.

Ha találkoznánk és hajlandó lennél velem szóba állni, nem könyörögnék, hogy fogadj vissza. Azt hiszem, a MI kapcsolatunknak már ebben az életben késő. Nincs tovább. Próbálkozhatok bármivel, sosem kaplak már vissza. Hisz mindketten más emberek lettünk. Egymás mellett kellett volna kitaposnunk ezt a végtelenül nehéznek tűnő utat, ehelyett elfordultunk két ellenkező irányba. Bánom, de talán jobb is így. Vagyis neked biztosan. Rengeteg dolgon keresztül mentél, de 22 éves fejjel végig gondolva, én többet ártottam ezekben a helyzetekben, mint amennyit segíteni tudtam. Máshogy csinálnám, ha vissza tekerhetném az időt, de nem rendelkezem ilyen isteni adottságokkal. 

Ha találkoznánk, csak elmondanám, hogy mennyire sajnálom. Tudom, mi lenne a véleményed, hogy ezek csak felszínes szavak, hogy üres ígéretek, amiket kár is meghallgatni. Megértem, ha ezt gondolnád. 

De sajnálom, hogy ennyire önző voltam. Hogy folyton rólam kellett szólnia ennek az egész kapcsolatnak. Hogy téged mindig háttérbe szorítottalak. Hogy egy önző picsa voltam, aki bármennyire is azt ismételgette, hogy szeret, sosem csinálta jól. Tudom, hogy te azt a lányt kívánnád vissza, aki akkor voltam, mikor megismerted, de hidd el, nem járnál vele jól. Naiv volt, semmit nem tudott a világról. Nem látott egy épkézláb mintát, hogy hogyan is működik egy normális, szeretetteljes kapcsolat. Lehet egy ártatlanabb ember benyomását keltette, de sosem volt képes arra, hogy logikusan átgondolja az eseményeket. Hogy esetleg neked hogy estek azok az undorító mondatok, amiket épp a fejedhez vágott. Akinek csak az volt a legfontosabb, hogy abban a pillanatban épp mit érez és ezt valaki másra is kivetítse. Sajnos mindig te álltál a tűzmező közepén, mert te voltál az egyetlen, aki ezek ellenére ott maradt.

Talán a mostani kiadásom készen állna arra, hogy boldoggá tegyen téged, de retteg attól, hogy felkeressen. Ráadásul ismét egy önző cselekedet lenne, ha a felhőtlen életedbe visszatáncolnék újra. 

Szóval remélem, hogy egyszer, talán évek, évtizedek múlva össze tudunk majd futni az utcán úgy, hogy ne undorral tekints rám. Hogy elmond, megtaláltad a nyugalmat, a békességet az életedben. Hogy megvalósítottad az álmaidat. És ami a legfontosabb, hogy felhőtlenül boldog vagy.

[fagcrisis]

mit varrsz megkérdezhetem...

hát amit most művelek azt nem nevezném varrásnak kifejezetten (az egyik oldalra rámásoltam a mintát és most a másikon fekszem) de amúgy a tesómnak varrok hakamát ami ilyen. szamuráj nadrág sztem a legmegfelelőbb kifejezés

[arassea]

Nem csak a csókod volt isteni ;)

remekül sütök is :D

[dioskailacs]

rookie numbers, rám 6 éves korom morális gödörként néztek ezért. na de voltam nemrég otthon és rájöttem egy s másra így, hogy egyedül én tartózkodtam a családi fészekben.

első gondolatom az volt, hogy félni fogok egyedül abban a házban. mindig is utáltam sötétedés után egyedül lenni otthon és most három éjszakát kellett eltöltenem ott, mert a szüleim elutaztak és mozgáskorlátozott nagyanyám a szomszédban nem tudja locsolni a baszomnagy kertet meg hát neki is jól esik az ápolónő Marika mellett valami családtagot is látni, meg amúgy is az utóbbi időben nagyon sokat segítettek nekem anyáék, szóval egyértelműen mentem hogy visszasegítsek.

első megfigyelésem: a házban a legrosszabb érzést sötéten az öcsém szobája, az én régi szobám adta (meg obviously a pince, de az mindig) MEG AZ UDVAR. ez az udvar baszki én nem tudom de gyerekkorom óta mindig utáltam sötétedés után lent lenni és vissza a házhoz állandóan hátrafordulgatva szedtem a lábam mert olyan érzésem volt mintha követnének. mindez persze teljesen megalapozatlan de az, hogy még 32 évesen is ugyanez az unease dolgozik bennem, csak jelent valamit (még nem tudom hogy mit).

napközben egyébként full elvoltam. kihasználva hogy kertes ház, beizzítottam anyámék hatalmas hangszóróját és üvöltve énekeltem mindent amihez kedvem támadt - ezt bp-n a társasházban még kurvafasza szigeteléssel is csak jóval kisebb hangerővel merem megtenni - de amire rájöttem, és itt a lényeg, itt kanyarodunk rá az oridzsi posztra, hogy mindig, mikor melón kívül csináltam valamit, azt vártam, hogy mikor nyitja rám az ajtót anyám vagy nagyanyám vagy bárki. folyamatos riadókészültségben voltam, hogy amint lépteket hallok a lépcsőn (nem fogok), eldobjam azt a bármit is amit csinálok és gyorsan visszaswitcheljek valami "produktív" tevékenységre, mint a munka, főzés, mosogatás, akármi.

merhogy teccik tudni felnőtt korban diagnosztizált bpd-éknél az volt a normális, hogy bárki bármikor rád törheti az ajtót kopogás meg egyéb engedélykérés nélkül. nagyanyám amíg fel tudott jönni a lépcsőn, reggel 6tól kezdve ÓRÁNKÉNT jött fel, hogy ránk nézzen, 7től már nem tudta türtőztetni magát és nekiállt mosogatni meg rendet rakni a mi házunkban, ezzel anyámban elültetve azt az érzést, hogy ő egy semmirekellő felnőtt aki nem tudja kézben tartani a háztartását, engem meg az öcsémet meg felébresztve. anyám semmivel sem volt különb persze, csak ő nem baszta ki meg be a bejárati ajtót, merhogy már eleve bent volt a házban. soha egyetlen felnőtt sem kopogott mielőtt benyitott volna a szobámba, anyám rendszeresen átnézte a füzeteimet, táskáimat, és ha nem azt csináltam, amit szerinte kellett volna csinálnom, akkor hatalmas mártírhalálok következtek. és amikor végre egyedül maradtam a házban, még mindig ott volt nagyanyám aki óránként csekkolta hogy mit csinál ez a lusta disznó és miért nem lett belőle még mindig roomba vagy teregetőgép vagy bármi hasznos dolog.

és ahogy pár napig üvöltettem a zenét és táncoltam és nem pakoltam el az ágyneműmet a kanapéról napközben😱 és régi ruhákat túrtam elő zsákokból felpróbálni és a kanapén fekve dolgoztam és egymás után követtem el az őseim által lefektetett helyes életmód elleni bűntetteket jöttem rá, hogy így tanultam én meg elsunnyogni mindent ami könnyelmű léhaságnak minősülhet a számonkérő tekintélyszemélyek szemében. így ültettem el magamban a szégyent olyan dolgokkal kapcsolatban, amik nem szolgálják a legfőbb istent: a haszont.

minden ötödik percben összeugrott a gyomrom és hirtelen rám tört, hogy össze kéne pakolni mert mi lesz ha valaki mindjárt hazaér/feljön/rám nyit és aztán emlékeztettem magam, hogy ezek nem fognak most megtörténni. nagyanyámhoz akkor mentem le, amikor nekem volt időm, on my own terms, és sokkal jobb volt. és érdekes módon így is elvégeztem a munkámat, főztem és el is pakoltam egy idő után. nem azért, mert féltem hogy mi lesz ha nem, hanem azért mert én akartam.

kedvenc interakcióm nagyanyámmal kb tíz éve történt egy nyáron, mikor otthon voltam és a szüleim elutaztak és az enyém volt az egész ház. akkor gecire élveztem, emlékszem. hajnalig ébren voltam, a konyhában sarkig tárt ablak mellett írtam és dohányoztam és csak úgy in general kurva jól éreztem magam. aztán úgy 4 körül elmentem aludni azért hogy 7 körül arra keljek, hogy nagyanyám bontja le a bejárati ajtót aztán 8kor átrendezi a konyhánkat, majd 9kor suttogva beüvölt a szobámba hogy CSILLAGOM ALSZOL MÉG????? utána volt egy kis nyugi mert ezek után délig ebédet főzött, és akkor délben egy kávét szürcsölve lementem hozzájuk köszönni és a következő beszélgetés zajlott le, mondatról mondatra ugyanígy, minden egyes nap.

nagyanyám: felkeltél csillagom? voltam fent párszor rád nézni, már dél van, hát hogy tudsz te eddig aludni?

én: úgy, hogy hajnal négyig ébren vagyok.

nagyanyám: igeeeeen? hát mit tudsz te csinálni addig?

én: írok meg az interneten vagyok.

nagyanyám: ja, jól van. mi már fél 7kor felkeltünk, voltam fent nálatok meg két zsák dudvát kiszedtem a kertben, úgy hasgat a lábam, de hát mit tudunk csinálni.

én: aha. jó, akkor majd jövök még.

nagyanyám: mindjárt ebédezünk, te nem kérsz?

én: nem, Nani, én most keltem, még nem vagyok éhes.

nagyanyám: aha. jól van, csillagom, akkor majd viszek fel neked belőle.

én: ne hozzál kérlek, majd lejövök később.

nagyanyám: jó, jó.

nyilván felhozta az ételt, amiből akárcsak anyám, én is annyit vettem le, hogy egy haszontalan lusta dög vagyok, aki még azért az ételért se tud lemenni, amit a hetvenéves nagyanyjától kap. nagyanyámban meg nyilván az munkálkodott, hogy bebizonyítsa mindenkinek, hogy ő ugyan nem haszontalan, hiába öregszik, ő mindenre képes, ő mindent meg tud csinálni, ő aztán kurva ügyes. és az is, kétségtelenül. mondjuk ebbe bukott bele 84 évesen, mikor tavaly karácsonykor annyira elhitte, hogy a kor az csak másokat korlátoz, őt meg nem, hogy felmászott a létrán a karácsonyfadíszekért, amiről leesett és az egyik csigolyája összeroppant. utána gerincműtét, két hónap kórház, azóta meg fekvőbeteg.

ez a családfánk éltetője, hogy mindenki elhiszi magáról, hogy ő az atyaúristen és kurva erős és mindent ki és elbír és ha nem, akkor egy utolsó, haszontalan, semmirekellő szar, de ha valaki odafigyel, akkor meg lehet nézni, hogy ez hova vezet. most nagyanyám két lépést nem tud menni járókeret nélkül, nemhogy rám törni az ajtót, és ha magától nem ült le egész életében, mert pihenni szégyen, akkor addig bizonygatta ezt, amíg az isten le nem ültette a seggére. ennyi kontrollmániás embert mint ami ebben a családban van, engem is bőven beleértve, hát szép csokor mit mondjak. az a vicc, hogy még anyámékhoz is csak két éve nem járt fel, mert akkor lett anyáméknak macskája és nagyanyám félt, hogy kiszalad a ceca, merthogy már nem olyan fürge és ezért inkább nem ment fel. let that sink in, anyám 58 éves korára érte el EGY MACSKÁVAL no less, hogy az anyja ne törje rá az ajtót BÁRMELYIK kósza pillanatban. small fucking wonder hogy én úgy nőttem fel, ahogy.

ja, még csak annyit, hogy miért nem érzem jól magam otthon. fun fact, kb 8 éve anyámék úgy döntöttek, hogy az én régi szobámat álalakítják és az lesz a hálószobájuk apámmal, ami, to be fair, nem fasság mert az addigi hálószobájuk egy kicsi szoba volt a nappali mellett. na azt a falat lebontották, beraktak oda egy étkezőasztalt, az én szobám meg megszűnt és lett belőle szülői hálószoba mert hát úgyse lakom már otthon. jogos, abszolút. így viszont amikor hazamegyek, nekem kvázi nincs helyem (az öcsémnek megmaradt a szobája) és a nappaliban a kanapén alszom, ami persze mint azt jól tudjuk a legprivátabb helyiség bármelyik lakásban és ott aztán tényleg csak addig van alvás, amíg valaki (anyám) fel nem kel (7kor). mindeközben anyám elvárja, hogy a cuccaim (hátizsákom, ruháim, egyéb tartozékaim) ne legyenek nemhogy szétszórva csak úgy alapból a nappaliban, mert az rontja az esztétikáját a térnek. tehát amikor úgy megyek haza, hogy ott a család, akkor essentially úgy kéne ott lennem, mintha nem is lennék ott. minden tárgy, ami arról árulkodna, hogy valaki ott van még, az legyen elrakva szem elől és isten mentsen ha nem rendezem vissza a kanapét az eredeti mintha mi sem történt volna állapotába az ébredés utáni harmadik pillanatban. amikor az öcsém nincs otthon, aludhatnék az ő szobájában, de ott geciszar az internet meg amúgy is utálom azt a szobát.

szóval ja. és akkor állunk pikachu az új kapura arccal a bpd diagnózis előtt (amiért persze küzdenem kellett, hogy elismerjék anyámék, de hát mikor már három szakember ad róla papírt, akkor már muszáj volt elhinniük, hogy nem csak én reagálok túl mindent mert olyan érzékeny vagyok, de ez már egy másik fonál)

remember when you were 16 and if you slept past 10 am adults would act like you had murdered someone or were dying

[fhjtblr]

lista, magamnak

igen, nincs rendes munkám; nem vagyok rendesen megfizetve, észrevéve, értékelve stb.

de azért mégis értéket tudok létrehozni, megfigyelni, átélni, megőrizni

nem akarok már mások elvárásai alapján élni

nem akarok olyan elvek alapján működni, amik rendessé tesznek engem

folytatni akarom azt az utat, amit kitapostam magamnak

nem akarom eldobni magamtól azt, amiben igazán hiszek

edző vagyok. nem akarok már más lenni.