#Magamnak hiányzom

[faszom-azegeszbe]

"mostmár magamnak hiányzom.."

[siriturnmyfeelingsoff]

UNPOSTED

2023.11.23 T napló Anyumnak sztori, hogy hallottam az áram hangját és hülyének nézett.

2023.11.24.

Rajtad gondolkozom és azon, hogy miért nem beszélünk. Tudom, hogy te is érzed ezt a feszültséget, ami köztünk van, de nem fogod beismerni. Lépnem kéne, de nem tudom hogyan. Sőt igazából neked kéne, de nem teszed, valamelyikünknek pedig muszáj lesz. Tudom, hogy azt is érteni fogod ha eltűnök. Érteni fogod a csendem, amit más nem értett. Tudni fogod, hogy azért tűntem el, mert többet érzek mint szabadna, de nem fogod beismerni hogy tudod. Hallani akarod majd ahogy kimondom, hogy valami biztosat kapj. Tudom, hogy félsz kilépni a bizonytalanba és pont ezért kell elmondanom mit érzek. Mit mondhatnék neked? Beszélgetések sora játszódik le a fejemben. „Igen, eltűntem, mert olyat érzek irántad, amit nem szabadna.” „Eltűntem, mert nem bírok többé a barátod lenni.” Bár azt érzem az sem erkölcsös ha elmondom. Attól nem félek, hogy hülyének néznél, mert érzem hogy számodra sem vagyok közömbös, de attól félek, hogy így is a biztosat választod, ami nem én vagyok. Maradsz a megszokott kényelemben, tudom, hogy hiányoznék, de neked van más támaszod.. És ha neked az elég nem tudok mit tenni. Amitől igazán félek, hogy elveszítelek barátként is, mert egy ilyen után nem lennénk soha újra azok. Ez egy „Mindent vagy semmit” számomra.

Minden vágyam, hogy őszinte lehessek végre az érzéseimről, de újfent olyan helyzetben vagyok, ahol ennek hatalmas ára van, és nem tudom merek e kockáztatni.

2023.11.25.

Most másról fogok írni, a változatosság kedvéért: M.

Tudom, hogy miért keresel. Mert unatkozol, ami egy racionális és átvitt értelmű válasz. Tudod, hogy megígértem magamnak, hogy én mindig ott leszek neked. Ha rossz a kedved, ha magányos vagy, vagy csak ha szükséged van rá, hogy beszélj valakivel. Így nem haragudhatok, hogy néha be-beköszönsz. És mindketten tudjuk, hogy örülök is neki.

De ha kicsit szeretnék naiv lenni, feltenném a kérdést, hogy miért Engem keresel? És a naiv gondolataim máris afelé szállnak, hogy hiányzom. És minden igaz volt köztünk. Hogy te is velem akarsz lenni. Talán most jött el az idő. Megérezted, hogy az energiáim már nem áramlanak úgy feléd, már nem vagyok az üldöződ? És ez téged mint üldözött megrémít, megállsz és nem futsz tovább, mert már nincs is mi elől menekülni.

2023.12.06.

Kedves Te és Te,

ez a levelet mindkettőtökhöz írom, ez egy gondolat ami, mindkettőtöknél ugyanaz. Ha meg kéne mutatnom ezt a levelet mindkettőtök számára igaz lenne és csak kitörölném ezt az első pár sort mielőtt elolvasnátok. Tegnap volt a várva várt „karácsonyi buli”, melyhez oly sok reményem és vágyam volt, és most - hogy megtörtént-  és egyik reményem sem valósult meg, gondoltam összegzem így utólag, hogy mennyi energiát is emésztette fel az az idő, amit a képzelgésemmel töltöttem. Szóval A képzelgéseim: Elképzeltem milyen lesz újra látni téged ennyi idő után, meglátni téged a felhomályban a bálterem közepén. Ahogy ott állsz öltönyben és te is elmosolyodsz, pont úgy mint én. Milyen lesz újra látni egymást ilyen környezetben - olyan szokatlan. Abban az atmoszférában, mások véleményével nem törődve, csak úgy önfeledten, ahogyan szoktuk. Majd együtt az épülettől 3 utcára - észrevétlenül - együtt távozunk egy taxiban. Hozzám. Ahogy belépsz és kontrollálod egy nézéssel „Hmm de szép lett a lakás.” Én meg örülnék neki, mert számít a véleményed – főleg ebben. A többi pedig már pont pont pont. De én mindkét verzióban fura módon ugyanaz vagyok. A közös pont a két történetbe. És az az énem se tudta melyiket választaná, de mindkettőben boldog lett volna.

2023.12.15.

holnap reggel is eljátszod, hogy elaludtál, hogy felhívjalak és hallhasd a hangom?

Érdekesen alakul a 2023 vége. Azon gondolkodtam ki volt az utolsó, akit be tudtam engedni.

Azt hiszem néha egymáshoz szólunk mikor segítségre van szükségünk a másiktól. Virtuális jelzésekkel és nem is kérünk segítséget csak szükségünk van a másik jelenlétére.

2023.12.17.

2023.12.22.

Kedves naplóm, szerintem te sem én és .én sem gondoltad, hogy ilyet fogok írni. Nem gondoltuk hogy lesz ilyen, mi? Vagyis azt mindig is tudtam, hogy fogjuk még látni egymást. Vagy legalább is, hogy ilyen hamar – na meg, hogy így. Na meg, hogy pont ma. Amikor ma felkeltem, úgy keltem fel mint bármelyik napon. De ma reggel hiányoztál. Mármint általában, de most jobban mint máskor. A Te gondolatoddal keltem, ami mostanában már nem volt adott.

De mit is jelent, hogy „hamar” találkoztunk? Hamar lenne fél év? Fél évig egyedül csak a gondolataimban láttalak, de ott rendszeres vendég voltál. Bár így sem gondoltam volna, hogy egy fürdőben látjuk egymást újra.

Annyiszor képzeltem el milyen érzés lesz újra látni. De azt még magam sem gondoltam, hogy ennyire elkezdek remegni. Lefagytam, nem láttam és nem hallottam. A külvilág megszűnt létezni, amint ott voltál  a környezetemben. És csak voltunk, mintha mi sem történt volna.

Leírhatnám ide részletesen a ma estét, hogy emlékezzek, de erre fogok. És amúgy is - azt nem is lehet leírni milyen érzés volt újra a szemedbe nézni. Közelebb éreztelek magamhoz mint valaha – még ha fizikálisan nem is voltunk még ennyire távol. Azt éreztem, hogy most megnyílhattunk egymás előtt és megmutathattuk a valódi énünket, mert már nincs szégyellni valónk egymás előtt. Azt érzem, hogy az elmúlt fél év csöndjében is folyamatosan ismertük egymást. Minden átsírt este, minden rajtad gondolkodó nap emléke ott gyűlt bennem össze és felejtődött el, amint a szemedbe néztem. És eme percek tudatában is hálás voltam abban a percben, hogy ott lehettem.

Szükségünk van egymásra – így vagy úgy – de mint léleknek a lélekre. Tudod, megígértem, hogy bármi is legyen én mindig ott leszek neked, ha szükséged van rám.

2023.12.23.

Örülök, hogy most épp vagy nekem. De ha vagy, nem érem be, hogy csak félig legyél. Lehetünk „barátok”, de én nekem akkor is a teljes fog kelleni belőled, mindennel együtt. De miért nem tudok türelmes lenni és megbecsülni, hogy legalább ilyen formában az életemben vagy. És ezzel fogom elrontani. Hogy mindent akarok.

De vajon tényleg nagy bátorság kellett e neked hozzá, hogy elhívj találkozni. Én nem mertem volna, na de nem is ugyanúgy érzünk egymás iránt. Na de te irántam mit érezhetsz? Miért akartál látni? Bűntudatod volt, vagy csak beszélgetni akartál? Hiányzom? Miért keresel még ennyi idő után is? Lehet minden oka a szex? De megér neked ennyit egy szex?

2023.12.31.

Nos, születésnapom van. Itthon ülök egyedül – és be is téptem. Nem tudom ebben pillanatban épp boldog vagy szomorú. Váltakozik másodpercenként. Most nem érzem, hogy „ott vagyok ahol lennem kell” , de valahogy mégis ezt érzem ez az év után.

2024.01.04.

Boldog Új Évet!

Évi első bejegyzés. Ebben inkább a tavalyi év konklúzióját szeretném leírni. Sokat változtam, sokat tanultam, sok mindenen mentem át. Voltam-e boldog? Megéltem e mindent? Ha ezekre a kérdésekre nem a válasz – már pedig.. – akkor legalább tudom, hogy idén min kell változtatnom vagy máshogy csinálnom. Mivel 2023 számomra az „Önmagam megismerése” címet kapta, legalább könnyebb lesz ennyivel, hogy tudom mit miért csinálok, mi mit vált ki belőlem. De a rossz szokásokat nem szeretném átvinni az újévbe. A magányt - amit az okozott, hogy olyan dolgokat hajtottam, amiket el kellett volna engednem. Ez az év lehetne az elengedés éve. Elengedni mindazt, ami nem épít. Elengedni azt, ami elenged engem. A múltban merengést – mert az nem fog többé boldogságot hozni, csak keserédes érzelmeket és még annál is több fájdalmat. A halogatást – mert különben minden év elején ugyanezt a szöveget fogom megírni és nem jutok előre.

[lilavilaga]

2017. március 17.

amit az emberek végsőpontnak hívnak:

- egy ideig azt hittem, hogy a lelki és a fizikai fájdalmak összemérhetőek, de most már napok óta minden éjszaka hányok, nem eszek és irdatlan hasfájásom van; ez egyértelműen rosszabb, mint amikor annyira egyedül voltam, hogy föl akartam akasztani magam, nem is tudtam, milyen hálás dolog egészségnek lenni, nem is sejtettem, mennyi minden más fájdalom van még

- de rendben van, beteg vagyok, beteg vagyok egy kis ideje,

( egy jó ideje, )

de akkor otthon kell lennem, az meg azért rossz, mert van végre egy fiú; az elején nekem is bejött, de aztán mégse, aztán viszont én ő neki, és akkor ezek után sokszor sok helyen együtt. És most állandóan ír, hogy mikor hol és együtt, és én már írtam neki, hogy

1. Nem engednek

2. Nincs kedvem

3. Beteg vagyok

4. Nem tudok

De most kezdett rohadt kínossá válni, de nem baj, mert végre megjött a kedvem hozzá, és akkor írtam, hogy holnap! csak hogy lassan 4 órája a WCn ücsörgök, és nem akarom megírni neki, hogy újból le kell mondanom, mert szétfostam magam, és ezek után bedurcizna, ami nem gáz, nekem nem lenne, de lelkiismeret meg minden, szóval egy idő után, már engem is szar érzéssel töltene el.

- mindezek mellet szeretem az iskolát, de nincs az rendben, hogy amikor nem hiányzom, nem depresszív hangulatú és nem családi okok miatt vagyok hisztis, akkor kurvára sokat dolgozom, mert végülis tehetség vagyok, jó instuktor, akkor minden feladatot nekem kell csinálni, hogy lássak az emberek, nem csak depresszív, beteg és sérült vagyok. Szóval így, hogy mindent rám bíznak, tényleg mindenki látja valójában milyen tehetség vagyok és jó kiállásom van, és semmi gond, csak épp arról feledkeztek meg, hogy a sok iskolai ügy mellett nekem tanulni kéne, mert félévkor is buktam és azóta csak annyi változott, hogy semmi.

Szóval mindezek mellett szeretem az iskolát, de semmi értelme nincsen, hogy azt higyjék jó tanuló vagyok, ha közbe a tanárok megbuktatnak, mert végülis nem vagyok mostanában túl jó tanuló a jegyeim szerint.

- ez így már egész gázos, de van ilyen, majd lesz valami... hát oké, de szerintem megbukok, és akkor egész nyaramat otthon fogom tölteni, pedig most végre lehetett volna programom, mert egész évben ezeket terveztük a barátokkal. És akkor én otthon, tanulok és napi 24be hallgathatom, hogy te szégyen, te szánalom, te megmondtuk, te csináljad, te álmodozó, te mindenért nagyon hibás vagy, te vagy a hibás mindenért.

És én ezt utálom, szépen balhézom, elszökök, ettől még jobban utálnak, szóval amikor elkezdődik az új év egyszerűen annyira kicsesznek velem, hogy nem hogy barátokkal nem találkozhatok, csak álmodhatok minimális zsebpénzről, ruhákról, cigiről, meg mindenről ami fontos nekem. És ha ezeket a dolgokat elveszik tőlem, lényegében lassan minden elvesznek tőlem, olyan egyszerű egy embert megtörni. Vegyél el minden tőle ami a fontos, tépd le a bőrét, húsát dobd a kutyáknak, ott marad a csont, a csont a gyurma amit te úgy hajlítasz, ahogy akarsz.

- miután a depresszió miatt elvesztem a barátaim, nem lesz zsebpénzem, cigim, és boldog pillanataim, elvesztem önmagam, egy árnyéka vagy szelleme leszek magamnak, és ami meg rosszabb, olyan leszek amik mások alakítanak, olyan leszek ami sosem akartam lenni, olyan leszek amilyennek a szüleim akarnak, olyan leszek mint a nővérem. És akkor a legnagyobb félelem beteljesült.

Szóval kérdezem én, mégis miért ne öljem meg magam itt és most? Miért menjek ezeken keresztül?

Képzeljétek, most amúgy a fürdőkádban ülök, mert ez nem csak hogy kényelmes, de a hányásomat rögtön ki lehet mosni. És írom ezt a panaszáradatot, közbe pedig Ania Dabrowska-tól a Porady Na Zdrady- hallgatom, ami azért vicces, mert egyesek szerint a lengyel csúnya nyelv és az emberek sosem hallgatnának olyan zenét ami csúnya nyelven íródik. Én viszont nem egyszerűen szépnek tartom a lengyel nyelvet, hanem odavagyok értük meg a zenéjükért, mert miközben hallgatom, arra gondolok, egyszer ezen ha túl leszek, és minden a lehető legjobban végződik, lesz benne buli, zsebpénz meg cigi is, ráadásul nem bukok semmiből; na akkor olyan 30 éves szép nő leszek, ott fogok élni a hegyekbe a gyönyörű polski gyerekeimmel, és a sajtkészítő-borász férjemmel (amiről kiskoromban álmodoztam) és fabútorok között lengyelül énekelek a gyerekeimmel, és kint esik a hó, a panoráma a kályhánk mellől lesz a legszebb, mi pedig boldogan nevetgélve táncolunk az akkor már nem hülyén hangzó lengyel zenékre. Aztán belép a férjem, fejszéjét a fogasra akasztja, majd meglát engem és a gyönyörű gyerekeinket, mosolyogva áll és engem néz, ahogy a termékenységi táncot tanítom a kicsiknek. Akkor pedig rápislogomnem érdekel az őszülő borotválatlan szakálla, mert

/ és ezt a panaszáradatatot nagyon komolyan gondoltam 16 évesen a fürdőkádban még jó hogy így a végére bele is untam /

[j-cs-p]

Miért viselkedsz még mindig így velem? Miért kérek hiába újra és újra bocsánatot? Miért nem kérhetek bocsánatot ténylegesen, miért csak így a vakvilágba küldhetem csak? Nem azt kérem, hogy újra úgy legyünk, ahogy voltunk! Csak békét szeretnék. Csak beszélgetni szeretnék veled. Hiányzik az, aki 9 évig voltál. És én is - aki 9 évig voltam melletted - hiányzom magamnak, mert veled annyira más volt minden. Soha nem gondoltam egy pillanatra sem, hogy végül így leszünk, hogy hiába a sírva könyörgés, átlépsz rajtam, gondolatban talán még le is köpsz. 😢

Mit csináljak, Jani??? Dögöljek meg, igaz? Hogy belém égett ez a válasz tőled...

[falfirka]

Hiányzom magamnak...

[the-solitude-universe]

De nem mondhatom a folyónak, hogy ne folyjon és az időnek sem hogy ne múljon, hát magamnak kell belátnom: nekem is tovább kell haladnom.

Leander Kills - Magamnak hiányzom

[brokendandelionfluff]

De nem mondhatom a folyónak, hogy ne folyjon…

[vodkaban-fulladozni]

De nem mondhatom a folyónak, hogy ne folyjon

És az időnek sem, hogy ne múljon

~magamnak hiányzom

[barcsakveledlehetnek]

nehéz erről írni, mert igazából azt hittem Te maradni fogsz, hát tévedtem, de hatalmasat.

lassan 3 hónapja, hogy elkezdtünk beszélgetni, nagyon kellett egy társ akivel beszélhetek bármiről, mert igazából erre volt szükségem egész életemben mert mindig az ilyen emberek léptek ki az életemből, és amint látom ez most sem lesz másképpen. fogalmazzunk úgy, hogy megszerettelek, sose tudtam, hogy most engedjem-e magamnak, hogy jobban megszeresselek mint egy barátot vagy sem, hisz mindig kétértelmű jeleket adtál, 2 nap beszélgetés után már bombáztál a szivecske emojikkal és az "Életem" becenevet sem hagytad ki szinte egyik nap sem. volt amikor napokig ignorálva voltam, sose tettem szóvá, féltem, hogy ezzel esetleg megbántalak vagy túl rámenősnek tűnök és, hogy nem akarom hagyni, hogy legyen magánéleted. az utóbbi hetekben kitörölted a becenevem messengeren, és amikor kérdőre vontalak, hogy miért csináltad, rávágtad, hogy "nemtom". mostanában már lányokról is mesélsz nekem, a kavarásaidról, közben neked fogalmad sincs, hogy valamilyen szinten szarul esik. tegnap előtt majdnem egy teljes nap után válaszoltál nagynehezen, én pedig leláttamoztalak. most várom, hogy feltűnik-e neked egyáltalán. nem véletlenül tettem, nem hiszem, hogy ez így jót tesz nekem, eleget sírtam már miattad is. ha nem hiányzom már neked akkor ideje búcsút mondanom neked is... mindig ez van, akit mindennél jobban megszeretek megy el a leghamarabb, pedig igazán szükségem lenne rád, de én már ennél többet nem tudok tenni. tudtam amikor elkezdtünk beszélgetni, hogy nagyon fog fájni ha ez az egész véget ér, bármilyen hihetetlen, borzalmasan fáj. de lehet jobb lesz így, nem azt mondom, hogy ne gyere többé vissza, mert talán egy életen keresztül is várni tudnék rád, mert szeretlek. lehet eltelnek hetek, sőt hónapok és még mindig rád gondolok, valószínű ez addig fog menni ameddig nem lép be valaki más az életembe, vagy ameddig vissza nem jössz.. de ne várj el tőlem több figyelmet. mert nem ezt érdemlem. köszönöm, hogy egy időre részese voltál az életemnek, sajnálom, hogy te is itt hagytál...

[tulnottekagondok]

Rettentően hiányzom magamnak.

Mások szeretetéért harcoltam.

Miközben tükörbe már nem,

De a pohár aljára könnyedén nézek.

[csavargogyermeke]

Borzasztóan hiányzom magamnak.

[nlvpzc]

A kérdés amit mindennap felteszek magamnak

Mielőtt megismertelek tudtam nélküled boldog lenni, de akkor most, hogy elvesztettelek, miért nem tudok? És te neked miért nem hiányzom? Mit csináltam rosszul?....

[flegma28]

Anya

Anya miért nem szeretsz engem? És miért nem kellettem neked? Nagyon rég óta nem beszéltünk.. Mégsem hiányzom.. Anya ez miért van? Miért nem érdekellek? És miért nem érdekelt a gyerek korom.. Ahogy szép lassan felnövök.. Miért nem voltál mellettem sosem? Mindig csak egy teher voltam számodra csak azért mert meg születtem.. Sajnálom.. Nem az én hibám.. Szívem szerint én se élnék.. De mégis csak te szültél meg.. Emlékszem.. 6éves voltam mikor elösször csalódást okoztál.. Mikor ugy döntöttél nem jössz el a ballagásomra.. Pedig ugy vártalak.. Még nagyon kicsi voltam.. De már akkor tudtam hogy valami baj van.. Mert nem szeretsz.. Valami rosszat csináltam?? Kérlek egyszer meséld el hogy miért volt nálam mindenki fontosabb.. Meséld el azt hogy mi vett rá arra hogy le akarj mondani rólam.. Mit tettem amiért nem szeretsz???? Miért volt szükséged új családra hisz én itt voltam neked.. Lehettünk volna "mi" egy család.. Nyugi.. Már nem kell velem többet találkoznod.. De azért hetente rám írhatnál hogy minden rendben van-e.. 12 évesen láttál utoljára.. Jó rég volt anya.. Talán egy fejjel már magasabb vagyok.. Karácsonykor vártam hogy eszedbe jussak.. Vártam a hívásod anyaa.. De nem jutottam.. De nem baj nem akartalak zavarni.. Mikor betöltöttem a 13at fel mentem netre a sok szülinapi kivánságokhoz reménykedve hogy a tiéd is ott lesz.. De nem voltál.. Gondoltam biztos elfelejtetted.. Vagy csak nem akarsz velem beszélni.. Anya.. Már csak 1év és ballagok az iskolábol.. Tudom nem leszel ott.. De én mégis várni foglak.. És mégis keresni foglak csalódottan a tömegben.. De ugy is elfogod felejteni.. Mint mindig minden mást.. Anya.. Lassan 14éves leszek.. És felém se nézel.. De már én se kereslek többet.. Nem fogom saját magamat alázni és fájdalmat okozni magamnak talán kétszer akkorát amennyit te okoztál.. Képzeld el anya.. Azt hittem ennél jobban már nem fogsz csalódást okozni.. De neked ez is sikerült.. Meséld el.. Mire jó engem elmondani mindennek?? Mire jó engem igy utálni?? Mi vesz rá arra hogy a SAJÁT GYEREKEDNEK olyat mondj hogy lemondasz róla?? Anya.. Nem is tudom miért hivlak még mindig igy.. Mindig is egy idegen voltál az életembe.. Sose mondtad őszintén hogy szeretsz.. Sose törődtél velem.. Számodra csak egy idegen gyerek voltam.. Tudod mit anya? A legjobb döntésed volt, az egész életedben, hogy eldobtál magadtól. Ezzel tetted nekem a legjobbat! 

[ascoldasu]

negyedkettő

Bejelentkezés: dupla ágy, távolság, hiány 

Háttérben szól a youtube, hogy elnyomja a gondolataimat. Egy pillanatra elnémul...... -sírás Gondolatok: elrontottam 

4.napja - külön alszunk, hiányzik

Magamnak is hiányzom. Kevés én idő. A szokásos: fáradtság-vita Ma alszunk igazán külön. Eddig együtt, de mégsem. Vele, de nélküle. Közel s mégis távol. Lement aludni. Kihúztam a gyufát. Időt kértem (némán) Ő lement. Nem érdekelte hova megyek. Megszoktam. Ő az első. Nem jön, nem keres. Nyugodtan alszik. Én nem. “Még nem állt át a rendszer” Ördögi kör:  Én megnyugszom, ő ideges lesz. Ideges leszek attól, hogy ő ideges. Ideges leszek attól, hogy ő ideges s ettől önző vagyok. Ideges leszek, mert önző vagyok.  Konklúzió: Fáj neki. -Ettől is ideges leszek.  Igazi konklúzió:  Nem érdemlem meg.  Szeret, de fáradt vagyok. Időt akartam kérni. Nekünk. Neki. Neki, hogy tudja velem akar-e így fáradtan lenni. Én vagyok fáradt, ő vidám. Elrontom. Pedig azt hittem jó. Ingerült vagyok. Fáradt. Csak nem tudom miben. Megfulladok, de nem tőle. Ő kell, hogy levegőt kapjak.  ............................................................................................................................... Sokszor olyan gödörbe esünk, mintha szakítanánk. Elküldöm, elcuccol, visszahívom, visszajön. Túl jó hozzám. Elakartam neki mondani, hogy fáradt vagyok, hogy szükségem van rá, hogy mellettem legyen. Bocsánatot akartam kérni, de ő még fáradtabbnak tűnt. Persze, hogy az volt, hiszen negyedkettő-kor keltettem ki, hogy elmondjam, nem ő a hibás.  - Csak nem akartam így lefeküdni, hogy azt hidd te vagy a hibás. Egyik nap sem neked szólt, egyszerűen csak fáradt vagyok.  - Jó, ennyi? Majd álomra hajtotta a fejét. 

Nem ennyi. Elakartam mondani, hogy mennyire szeretlek, hogy ne hidd azt, hogy csak dobálózom vele minden nap. Elakartam mondani, hogy már-már fáj, annyira szeretlek. Azt akartam, hogy tudd, hogy szerelmes vagyok beléd. Újra s újra beléd szeretek akárhányszor meglátlak. 

Szerelmes vagyok az apró mozdulataidba, amikor intesz egyet, amikor sisakot húzol, amikor lehúzod a pólódat, amikor mosolyra húzod a szád, amikor belövöd a hajad, amikor motort pucolsz, amikor sajtot reszelsz. Mindig. Általános dolgok, mégis a világot jelentik. Elakartam mondani, hogy olyan vagy nekem, mint egy festmény, de akárhányszor megpróbálom elmondani mi bánt egy hang sem jön ki a számon. Ha ma elmondtam volna neked mind ezt, akkor még most is mellettem feküdnél. Azt is el kéne mondanom, hogy a világot jelented nekem  s már célom lettél. Soha nem szeretném nélküled élni a mindennapjaimat, mert ha Te nem vagy benne, már nem teljes.  Nem akarok mai napot. Mérges leszel. Két napig. Hiányzol. Bocsáss meg. 

[meghasadtam]

Most megint jól vagyok. Hiába látlak, nem fog el az a kísérteties, hasogató érzés. Időleges, tudom. Rövidesen megkeresel. Elmondod: hiányzom. Elmondod, hogy nem tudsz nélkülem élni, hogy senki sem képes feledtetni. Én pedig kis huzavona után ugyanezt mondom. Aztán összefonódunk egy rövidke időre, ismét, utoljára. Én megint kitépem a szívem, és a lábaid elé teszem. Cserébe pedig megint csak egy szendvicset kapok majd, tele szarral, csámcsogni. Azt hiszem, ilyen, mikor két selejt egymásbaszeret. Nem vagyok részeg, csak felmondok magamnak. Hiszem, a történelem megismétli önmagát. Hiszem, hogy a végtelenségig képesek vagyunk ezt játszani. De már nem akarlak a magaménak tudni. Megelégszem a hiányoddal. A vágy halála a beteljesülés - ezt már mind nagyon jól tudjuk. Ez a monológ pedig nem változtat semmin. És nem mondhatod, hogy nem figyelmeztettelek.