csavargogyermeke

[csavargogyermeke]

Ugye Te is fázol, ha itt vagy mellettem?

[csavargogyermeke]

Kifogás

Szeretem a lépéseid hangját, megnyugtat mikor távolodnak.

Végre ismét kővé dermedhetek.

[csavargogyermeke]

Zsákmány

-Őzgida féled-e a halált?

- Bátornak kell lenned, ha szereted a vadászt.

[csavargogyermeke]

Törvény

A falra festjük az ördögöt, de mikor megjelenik és felkér, mindenki elfelejti hogy kell táncolni.

[csavargogyermeke]

Asztronauta

Csillagokat ígértem, de most mozdulni sem tudok.

Csak nyújtózkodom felfelé, de már térdig ér a föld.

[csavargogyermeke]

Hangszer

-Mi ez a hang?

Kerestem órákig, aztán rájöttem.

- Csak a bordáim közt sikít át a szél.

[csavargogyermeke]

Hiába

Felgyújtanám a várost, de tudom úgy sem szűnik meg a vihar itt bent.

[csavargogyermeke]

Sötét

Senki nem álmodhat következmény nélkül.

[csavargogyermeke]

Háború

Meghalt.

Minden nap hajnalban keltem.

Reggel öt órakor minden más, valójában nem tudod eldönteni annyit aludtál, hogy mar estére szürkül, vagy alig néhány órája hunytad le a szemed.

Csak bámultam a ködöt. Azt a rejtő, sűrű fehérséget. Tanyázott a ház körül, mintha ő is érezte volna azt a szűnni nem akaró érzést, hogy elbújnék a világ elől. Nem akartam, hogy bárki is kilépjen a házból. Mi van, ha a végtelen homály őt is elnyeli?

De téged nem a köd vitt el. A magad ellen vívott végtelen háború, térdre kényszerített.

Talán fel sem fogtam. Csak azt tudtam bárhol is kereslek már sosem talállak.

[csavargogyermeke]

Az év

Ez csak a vihar előtti csend.

Kicsit megnyugszunk, mielőtt

-Felszínre tör a pokol.

[csavargogyermeke]

Játék

Az esténként duzzadó patak vize, barázdákat vésett bele.

A táj, ami nappal kopár sivatag, azt éjszaka árvíz pusztítja.

Az emberek szavai, és a múlt emléke karikákat rajzol, a csillogó kék tükör alá.

-Ez a lassan felismerhetetlenségig torzuló arc, az enyém.

[csavargogyermeke]

Felismerés

A mosdókagylón támaszkodtam, és néztem ahogy a csapból kiszökő vízcseppek, eltűnnek a lefolyón.

Újra felpillantottam a napról napra, egyre üresebb, és fakóbb szemekbe.

Ki vagy Te?

[csavargogyermeke]

Tehetség

-Kismadár, hogy van a szárnyad?

-Meggyógyult, de én már csak sétálok.

[csavargogyermeke]

Változás

Új város-

Zajosabb, nagyobb.

Új emberek-

Megtörtebbek, fájdalmasabb léptekkel.

Sietek, mert mindenki siet valahova. Haladok a tömeggel, de mégis mikor hátra nézek újra egyedül vagyok. Csak ő követ.

Régi barátom, a régi város porából született, hangtalan suhanó semmi.

[csavargogyermeke]

Kérdés

Valójában fogalmam sincs mennyit bírok még el.

Minden ébredéssel elveszitek magamból egy darabot. Csak azt nem tudom hány darab után tűnök el teljesen, és ha már nem vagyok mi lesz a helyemen?

[csavargogyermeke]

Bújócska

Egy hang töltötte be a teret mély, félelmetes hang. Az a fajta amit a rémálmaiban hall az ember, és reméli a valóságban sosem kell találkoznia vele. Felugrottam az ágyra, mintha az megvédene. Hiszen gyermek koromban itt sosoem kaphatott el az értem  nyújtózkodó cigaretta szagú démon. 

Elérhetett volna, de nem akart.

Én féltem tőle, mégis kívancsisággal töltött el, mi lesz ha egyszer ideér? Minden este jött, de csak a nyitott ajtó résén át lesett be, hogy alszom-e már. Tudtam ha közeledik, megismertem súlyos fáradt lépteit. Nem lehetett összekeverni édesanyám puha, szinte nesztelen táncával. A lépések estéről estére fájdalmasabbak lettek, és a szokásos látogatás időpontja is egyre többször elmaradt. Mi dolga lehet?  Anyám szívén ült, és nyitott szemmel kísértette álmait, újabb karikákat rajzolva csillogó kék szemei alá.

[csavargogyermeke]

Dobos

Az én életemben Te voltál a dob. Mióta nem vagy, nincs benne ritmus.

A szívem is csak össze vissza kalapál.