#somló tamás

[andrasechgaleria]

"Kék asszony"(Somló Tamás emlékére)

[bdpst24]

Égiek koncertje - méltó emlékezés a legendákra

Égiek koncertje - méltó emlékezés a legendákra

Török Ádámot is megidézik (május 26. – Erkel Színház) Hamarosan itt a nagy nap! Május 26-án az Erkel Színházban az “Égiek koncertjén” emlékezzünk együtt azokra a csodálatos előadókra, zenészekre, akik már nincsenek között��nk! Cserháti Zsuzsa, Máté Péter, Cipő, Somló Tamás, Balázs Fecó, Kóbor János, Török Ádám és még sorolhatnánk. Hallgassuk, éljük újra a dalaikat, örömöket, érzéseket, amiket…

[sapphic-hobbit]

LGT

[dont-follow-this-blog-its-moved]

Also can you draw Somló Tamás? wow wow im anon who could i be

Oh no idea which Hungarian friend who loves LGT could send this hmm. Of course, I love this cute man, thank you for this ask! Also, a side note for everyone, I’m changing my prompts artstyle, because I got really bored of the old one. So anyone, send me prompts! Even of people I already did, I’ll make new versions. Also, it can be any person you like, even Hungarian or anyone who isn’t typically in our classic rock fandom, I don’t mind. This is the last drawing before my hiatus though, so I’ll work on it after that :)PS: everyone, watch this video, this man had the cutest dance with his own vest I love it

[sm4e86]

A Miniszter félrelép DVD

A Miniszter félrelép DVD

Ha már az utóbbi időkben belelendültem a DVD-k elemzésében, akkor írnék még egyről, ami szintén megvan, és azt gondolom, hogy érdemes is írni róla. Ez pedig a Miniszter félrelép, mely a ’90-es évek egyik legsikeresebb – és talán az egyik legjobb – magyar filmje. Bár a legjobbal kicsit csínján bánnék, még a ’90-es évek távlatában is, hiszen szokás azt mondani, hogy igazán jó magyar film legalább…

[gubozo]

Barizz magaddal! 7. rész – Ének zene

"A hetedik te magad légy", lehetnék ilyen költői, de a 7 érintett napon nagyrészt végig magam voltam – nagyrészt! Ígértem (főleg persze magamnak), hogy lesz majd még egy bejegyzés, így jöjjön most ez, most kivételesen fogalmam sincs így az elején, hogy hova fogok kilyukadni, bár éreztem magam párszor így az elmúlt pár napban is.

Itthon, gép előtt ülve megnéztem a facebookon, hogy is következtek egymás után a bejegyzéseim, elkezdtem azon gondolkodni, miért is érdekel(ne) valakit, hogy más hogy nyaral… Pedig mostanság, ha valaki éppen nem elsietett öregkori képet tölt fel magáról, nagy valószínűséggel a nyaralásáról tölt fel tartalmat: képet, sztorit, szeflit, valami gyorsat, hogy a lehető legrövidebb idő alatt megmutassa a világnak, milyen jó neki éppen. Nem arra szeretnék kilyukadni, hogy én mennyivel jobb vagyok, mert főleg szöveget töltöttem fel az élményeimről (bár egy-egy szelfiért nekem sem kellett a szomszédba mennem), csupán azt az ösztönt(?) szeretném megfejteni, miért jó minden saját élményünket kitenni a kirakatba?! Nyugalom, nem itt és most fogom ezt megfejteni, csak érdekes belegondolni, ahogy abba is, hogy vajon hány emberből váltott ki negatív reakciókat az, amikor már megint posztoltam valamit…

Nincs értelme újra ás újra átrágni az összes nap élményeit, bár biztosan lesznek még utórengések. Annak több értelmét látom most, hogy azon tűnődjek kicsit, milyen minden egyes napomat meghatározó szokásaim alakultak ki, egyáltalán miért alakultak ki, mi ez a folytonos struktúraéhség bennem, s hogy tudtam mindemellett ilyen keveset enni? Az ember a szürke hétköznapokon tényleg csak azért eszik annyit, mert az is egyfajta boldogság?

A reggelek voltak a legnehezebbek, mert általában ugyanúgy, ahogy itthon, ébresztőre keltem, de valahogy nem estek olyan jól ezek az ébredések. Nagy nehezen összekapartam magam, hogy megegyem a felejthető reggelit, amitól aztán úgy megugrott a vércukorszintem, hogy a vasútig rohantam. Aztán jött a nap kitalálása. Aztán sokszor újratervezése. Megérkezés valahova fizikailag, később lelkileg. Folytonos belső monológok. Konfliktusmentesség. Talán eljutottam oda, hogy magamnak már nem akarok hazudni, egyedül magamat nem hozom olyan helyzetbe, ami nekem kényelmetlen. Világra nézések. Katarzisok. Élményekkel jóllakások, továbbindulások. Bejegyzésírások…

Mikor meguntam ezeket a belső hangokat, bedugtam a fülemet zenével, de persze csaltam, mert olyanokat választottam, melyek összhangban voltak a gondolataimmal – de olykor persze ki is zökkentettek. Jöjjön hát a TOP 10-es lista arról, milyen dalokkal mosdattam agytekervényeimet Bariban és környékén:

 10 – Müller Péter Sziámi AndFriends – Államosítani kéne

https://www.youtube.com/watch?v=UfmliyLvmvw

 9 – Csinibaba filmzene – Imádok élni

https://www.youtube.com/watch?v=ULukq-NWbdg&list=RDULukq-NWbdg&start_radio=1

8 – Mester Tamás -  Szabadítsd fel!

https://www.youtube.com/watch?v=wdQzDZb4byY

 7 – Magashegyi Underground – Nem vagy magad

https://www.youtube.com/watch?v=n26CVQjk5ZE

 6 – Unisex -  Csoda az élet

https://www.youtube.com/watch?v=CL296LfSwhE

 5 – Somló Tamás – Indulni kell

https://www.youtube.com/watch?v=C-kTBgk_kAc&list=RDULukq-NWbdg&index=3

 4 – Honeybeast - Egyedül

https://www.youtube.com/watch?v=PHui_daSvMk

 3 – Amadeo Minghi - Edere

https://www.youtube.com/watch?v=wOljooH-cb4

 2 - Dallos Bogi (Dalfutár) – Van az úgy

https://www.youtube.com/watch?v=r1H_D2C9L0Y

 1 – Michael Kiwanuka – Cold Little Heart

https://www.youtube.com/watch?v=nOubjLM9Cbc

[burlveneer-music]

The Mabon Dawud Republic - Wawa Tree / Ay ay ay - Afrobeat from Hungary

The Mabon Dawud Republic, Hungary’s first all-star progressive afrobeat ensemble started as the Fela Kuti tribute band for the very first Felabration event in Budapest, organised by the band itself and joined by Fela’s original Egypt 80 band member, keyboard player and singer Dele Sosimi. Given the member’s love for afrobeat, the jamming soon evolved into a project of own songs. Their republic is a place filled with the soul-warming vibes of a 15 piece orchestra, a place for dancers, a place to escape from the outside world and enjoy the magic that is unfolding on stage. The Mabon Dawud feeling is delivered to you by professional musicians who are also members of other well known Hungarian underground acts, such as: The Qualitons, SoulClap Budapest, Sena Live Band, etc. Budabeats Records is proud the release their first ever record in form of a 7” vinyl single with two heavy afrobeat cuts. Members: Somló Dávid (guitar) Harangozó Sebestyén (guitar) Hock Ernő (bass), Zahár Fanni (flute, sax) Kováts Gergő (sax) Weisz Gábor (sax) Meggyes Ádám (trumpet) Csapó Krisztián (trombone), Bognár Szabolcs (keys) Halmos András (drums, percussion) Czirják Tamás (drums, percussion ) Krecsmáry Zsolt (drums, percussion ) Boros Levente (drums, percussion ) Szarvas Dávid (drums, percussion )

[bdpst24]

Somló Tamás ikonikus dalát dolgozta fel a Sztárban sztár leszek! győztese, Kökény Dani

Somló Tamás ikonikus dalát dolgozta fel a Sztárban sztár leszek! győztese, Kökény Dani

Kökény Dani KKevinnel közösen a nagysikerű ’Gondolsz-e rám?’ című dalt bújtatta érzelmes, mai hangzásvilágba. Szinte nincs olyan generáció, amely ne ismerné Somló Tamás ’Gondolsz-e rám?’ című dalát, amely több, mint húsz éve a közönség kedvence. Bár a zenészóriás hét éve nincs közöttünk, dalai a mai napig inspirálják a zenészeket, énekeseket. Akárcsak a Sztárban sztár leszek! győztesét, Kökény…

[szanyitibor]

Akkor eddig is kár volt irkálnod. :(

Ám esetleg még azt mondd meg, hogy Somló Tamás miért volt ott tag? Meg ha ez a sok minden ennyire nyilvánvaló róluk, akkor hogyan nyerhettek tucatszám pereket azokkal szemben, akik ezeket állították róluk?

Amúgy pedig én is voltam velük perben, de azt 9:1 arányban megnyertem. Persze nem olyan hülyeségeket mondtam róluk, mint amilyeneket itt hivatkozol. Hanem pont azt, hogy arra hajtanak, hogy a provokatív nevük miatt rájuk ugrókat a gatyájukból is kipereljék.

Ez amugy az összefogasnak miert nem jutott az eszebe?

[sapphic-hobbit]

is there any chance you could draw pavol hammel meeting somló tamás?

the quality of this art is low, but the quality of the thought is very high

[trafohouse]

„Fontos lenne új irányok felé nyitni” // Szabó György a STAFÉTÁról

Ősszel harmadszorra hirdette meg a Budapest Főváros Önkormányzata a Füge Produkció lebonyolításában a STAFÉTA pályázatot. A cél a Budapesten bemutatásra kerülő független színházi, tánc, újcirkusz és összművészeti kezdeményezések támogatása. A STAFÉTA az önálló alkotói munkásságának első öt évében járó fiatal alkotók és alkotói csoportok számára szeretne további megmutatkozási lehetőséget és anyagi forrást biztosítani.

A pályázatról a Füge és a Jurányi ház munkatársa, Dorogman Hédi készített interjút.

Jurányi: Mennyire vagy elégedett a harmadik STAFÉTA pályázatra beérkezett anyagokkal?

Szabó György: Meglehetősen elégedett vagyok. Elolvastam azt a tizenötöt, amit a konzulensek kiválasztottak a közel kilencven pályaműből. A korábbi évekhez képest azt láttam, idén sokkal jobban megírt pályázatokat kaptunk. Több olyan érdekes ötlettel is találkoztam, ami kifejezetten felkeltette az érdeklődésemet. Érdemes viszont elgondolkodni azon, hogy a tánc területéről miért érkezett be olyan kevés értékelhető pályázat. Fontos lenne, hogy új irányokba is nyisson a projekt, ne csak a színház felé.

J: A hivatalos kiírásban a színház mellett szerepel például a tánc és az újcirkusz is.

SZGY: Ha megnézed a pályázati űrlapot (ehhez regisztráció szükséges - a szerk.), visszalépsz egy cseppet sem rendhagyó világba. Több bátorsággal, több újítással kellene együtt járjon ez a pályázat. Létezik egy már kialakult, jól bejáratott esztétika, ami időről időre visszaköszön, pedig sokkal komolyabban kellene határokat feszegetni. Az egyetlen újcirkusz pályázat, ami a kuratórium elé került, a Freak Fusion fightinGravity előadása volt, ami a Trafóban valósult meg. Fontos lenne elkalandozni az újcirkusz irányába és még több lehetőséget biztosítani ezeknek az előadásoknak, mert nem állnak rendelkezésre komolyabb anyagi források. Ráadásul ez a terület a mai napig kissé lenézettnek számít.

J: Három éve hívta életre a STAFÉTA pályázatot a főváros. Érezhető már valamiféle hatás?

SZGY: Korai lenne erről még bármit is mondani, mivel eddig két pályázaton vagyunk túl, a harmadiknak pedig december 1-jén volt az eredményhirdetése. Az biztos, hogy hiánypótló, és reményt ad jó pár embernek, hiszen nyolcvanöt pályázat érkezett be legutóbb is. Évről évre többen pályáznak, ami azt mutatja, igény van arra, hogy új előadások születhessenek külső támogatásból. Nagy kérdés, hogy a Jurányi, a Szkéne, a Trafó, a Műhely Alapítvány és a SÍN által képviselt értékek mennyire képezhetnek egyfajta irányt. Jelenleg egyáltalán nem látom azt, hogy ebből megerősödve kerülhetnek ki. Azt a fajta következetes építkezést, mint amit például Ördög Tamás csinál (Dollár Papa Gyermekei), nagyon kevés alkotónál látom. Közben természetesen Tamásnak is rengeteg segítség kell ahhoz, hogy az előre lépések megtörténhessenek.

J: Kurátorként miért veszel részt szívesen a STAFÉTA pályázatok elbírálásában?

SZGY: Jó, hogy abban az izolált munkastílusban, amiben benne élünk, időnként másokkal is találkozhatunk, másokkal is együtt gondolkodhatunk, dolgozhatunk. Ezekben a helyzetekben igyekszem nem túl domináns lenni, éppen azért, hogy mások értékítéletei is érvényesülhessenek. Egészen sokszor jutottunk közös nevezőre, gyakran fogalmaztunk meg egybehangzó pozitív véleményt a bírálatok során.

J: Mi az, amin esetleg mégis változtatnál a STAFÉTA pályázat esetében?

SZGY: Az egészet nyitottabbá tenném. Ahogy mondtam, egy kialakult világban gondolkodnak az emberek. Ez rendben is van, de mégis kevés olyan példát látok, amikor szembe szállnak az alternatív konvenciókkal. A pályázat kiírása hagyományosabb hangot üt meg. Más kérdés, hogy mit akar a pályázat kiírója, és mit látnak ebbe bele a pályázók.

J: Több hasonló kezdeményezésre lenne szükség?

SZGY: A STAFÉTA esetében kisebb struktúrák kezelik a folyamatokat, így több figyelem jut mindenkinek. A nagyobbak esetében a szándékok dedikáltsága nem egyértelmű. A STAFÉTA esetében azt mondtuk, kapjanak lehetőséget a fiatalok, de tény, hogy ez sok olyan alkotónak rosszul esik, aki már nem feltétlenül tartozik bele ebbe a korosztályba. Valahogy normális egyensúlyt kellene teremtenünk.

J: A pályázatok esetében vannak közös bírálati szempontjaitok?          

SZGY: Mindenkinek megvannak a maga szempontjai. Abszolút szabad, liberális döntési mechanizmus érvényesül a bírálati szakaszban. Mindenki elmondja az egyéni véleményét, amit lefordítunk számokra, aztán összesítünk.

J: Mik a bírálati szempontjaid?

SZGY: A legfontosabb talán az, hogy mennyire ígéretes a pályázat, mennyire szorgalmazza az adott területen az előrelépést, reális-e, játszható-e a dolog, az a létszám nem eltúlzott-e, a pályázat mértéke, a pályázó produkciós elképzelése harmonizálható-e? Szeretne-e izgalmas, akár teljesen új dolgokat létrehozni, de lehet, hogy erre az a 3 millió forint kevés. Ahogy az élet is egyre drágább, úgy a költségek is emelkednek. Tény, hogy a produkciók nem akarnak nagyok lenni. Az megint más eset, ha valaki viszont egyből valami nagyot akar, de nincs meg hozzá a tapasztalata. Olyankor maga a pályázat kerülhet önellentmondásba.

J: Milyen az összbenyomásod a pályázatokkal kapcsolatban?

SZGY: Abszolút pozitív. Nagy dolog, hogy a főváros fölvállalta, hogy segíti a függetlenek helyzetét. Kevés ehhez hasonló pályázat létezik jelenleg. Idén legalább négy-öt olyan pályázati anyaggal találkoztam, amiket szívesen megnéznék majd. Ez magasabb arány, mint ami a korábbi évek STAFÉTA pályázatait jellemezte. Komoly szakmai problémát jelent viszint, hogy a színházi területen, amit a FÜGE képviselt, illetve a tánc területén, amit pedig a SÍN és a Műhely Alapítvány, kívánatos lenne, hogy fejlődjenek a rásegítő struktúrák, produkciós irodák. Az a benyomásom, hogy a művészek magukra vannak hagyva a problémáikkal, szükségük lenne külső segítségre.  A működőképes társulatok mögött már van valamiféle struktúra. Ehhez természetesen pénz kell.

A harmadik STAFÉTA pályázat másik nagy kérdése az volt, hogy vannak olyanok, akik szinte már őspályázóknak tekinthetők, és ha ők kikerülnek ebből a kategóriából, mi történik majd velük. Ez valamiféle ugródeszka számukra, de mi van azokkal, akik már egy ideje elkezdték a pályájukat? Lőrinczy György kurátortársamnak, az NKA alelnökének fel is vetettem ezt a dolgot, mivel nem látom megoldottnak a kérdést. Azt is közösen döntöttük el, hogy a Trafó utolsó alkalommal vett részt a pályázatok elbírálásában, mivel érintett ebben a tárgykörben, így a jövőben a végső döntésnél nagy valószínűséggel nem lesz ott senki a részünkről

J: A Trafó is figyelmet szentel a fiatal tehetségeknek, hangsúlyt fektet a támogatásukra.

SZGY: A produkciós támogatások fokozhatják az alkotók bátorságát. Franciaországban működik egy ONDA nevű szervezet, ami pénzügyi támogatással, szakmai segítségnyújtással fokozza ezt a bátorságot. Valahol a STAFÉTA pályázat is hasonlót jelent, csökkenti a rizikókat. Van jó néhány olyan produkció, amelynek az alkotói biztosak lehetnek abban, hogy valamelyik játszóhely – gondolok itt a Szkénére, a Jurányira, a Trafóra, mivel a MU és a Bethlen Téri Színház sajnos nincsenek abban a helyzetben – befektet némi pénzt az alkotásukba. A pályázatok jelentős része így ezeken a helyeken, a Szkénében, a Trafóban és a Jurányiban, kis részük pedig a Bethlenben és a MU-ban valósul majd meg. Ennek tehát egyértelműen szakmai okai vannak – a kis befogadó intézmények közül a passzívaknak alig van pénzük. Kis stábbal üzemelnek, nincs jelentős kommunikációjuk sem. A kommunikáció ma nem egyemberes feladat, hanem csapatmunka. Jeleztem Lőrinczy Gyurinak, hogy ezeket a kisebb intézményeket valahogy meg kellene erősíteni anyagilag azért, hogy hatékonyabbak, dinamikusabbak, láthatóbbak lehessenek.

J: Az a fajta tehetséggondozás, amit a Trafó hosszú évek óta végez, továbbra is fontos célkitűzést jelent számotokra?

SZGY: Őszintén szólva azért tartjuk ezt fontosnak, mert az oktatás általános színvonala gyengül. Próbáljuk a művészet irányába érzékenyíteni az embereket. Attól tartok, az absztrakt felé kevéssé működik ez a dolo: az absztraktabb formák vonzereje sokkal kisebb.

Dorogman Hédi

A STAFÉTA idei nyertesei

Znajkay Zsófia: Rendezői változat, Szkéné STEREO Akt: Védett férfiak, Jurányi Hegymegi Máté: Woyzeck, Szkéné Pass Andrea: Eltűnő ingerek, Trafó Daoud Dániel – Kliment János – Somló Dávid – Szabó Veronika: Tesz-Vesz Város, Trafó, 2018. Vadas Zsófia Tamara – Tóth-Márton Emil – Gryllus Ábris: NIBIRU (munkacím), Trafó Kurta Niké – Tési Dóra: Küszöb (munkacím), Jurányi Kelemen Kristóf SZ.: dosszié, Trafó

[matekonkol]

I posted 435 times in 2021

88 posts created (20%)

347 posts reblogged (80%)

For every post I created, I reblogged 3.9 posts.

I added 588 tags in 2021

#film - 143 posts

#fotó - 84 posts

#zene - 73 posts

#politika - 69 posts

#magyar film - 51 posts

#sajat - 43 posts

#magyarország - 39 posts

#art - 29 posts

#meme - 29 posts

#feminism - 28 posts

Longest Tag: 65 characters

#miközben ugyanígy táncolunk öregen a feleségemmel richard hell-re

My Top Posts in 2021

#5

Jancsó Miklós ma lenne 100 éves ❤️

Egyszer nekem is volt szerencsém találkozni vele, de nem csak emiatt volt rám óriási hatással - sőt, a tanácsát végül meg sem fogadtam. Mert amikor kedvenc tanárom, Zimmermann Pál filmklubján az Égi bárány után bátortalan gimnazistaként odaléptem hozzá, és megkérdeztem, hogy mit tanácsolna nekem, ha filmrendező szeretnék lenni, azt mondta: menjek el ebből az országból.

Persze, *nekem* jobb és egyszerűbb is lett volna, és sokáig ez is volt a cél, de mire mehettem volna, már maradni akartam: gyökeret eresztett bennem a gondolat, hogy *nekünk* jobb, ha maradok.

Később, amikor egy politizáló filmes csoportot (vagy filmező politikai csoportot?) szerettem volna alapítani, és a munkát egy kis kiadvánnyal terveztük megkezdeni, ennek a címe Jancsóék filmje után Fényes Szelek cine-zine lett volna. Melegek reprezentációja; a kisember igazát központba állító kortársak; társadalmi felelősséget vállaló és közös traumákat feldolgozó doksik; romák, bevándorlók és kivándorlók; stb. -- és persze mindez csak kortárs magyar filmeken keresztül. A középső, dupla oldalon pedig egy Jancsó-poszter szerepelt volna 🙂

Ez végül 1-2 cikket leszámítva nem valósult meg, én is csak ezután kerültem aktivistább közegbe -- ahol végül a Társadalomelméleti Kollégium rádióműsorát neveztem el Fényes Szeleknek.

A zine borítótervét Bárdits Vicussal és Neményi Lillával csináltuk, a Tilos rádiós műsorunk archívumát itt linkelem 🙂

Legújabb filmtervem pedig egy "egész estés" montázsfilm, ami Jancsó filmjeit úgy állítja párbeszédbe egymással, hogy egy önmagában is érvényes film szülessen, ami az életmű ismerőinek kuriózum, de a fiatalok számára egy könnyen megközelíthető bevezető, egy "Jancsó 101", egy oktatási segédanyag is lehet.

Hiszek abban, hogy egy alkotó addig él, amíg foglalkoznak vele, és az én tiszteletem és érdeklődésem kifejezése gyakran az interakcióban valósul meg: szeretném összekötni a vizuális kapcsolódásokat, a szimbolikus rituálékat, és újra tematizálni azokat a politikai dilemmákat, amik a muzealitás helyett Jancsót továbbra is jelenidejűvé teszik. Ehhez egy ideje producert keresek, remélem, hamarosan találok is 🙂

Végül hadd korrigáljak magamon, hiszen Jancsó filmjeiről írtam, miközben megannyi alkotótársával együttműködésben született az életmű, amit ma és a hét során ünnepelünk: felesége, Csákány Zsuzsa, írótársa, Hernádi Gyula, és az operatőrök, Somló Tamás, Grunwalsky Ferenc, és a napokban 80 éves Kende János együtt alkották meg Miki bácsival a legendás csapatokat. Szerintem az egyik legfontosabb dolog, amit tanulhatunk tőlük, hogy ők közönség helyett még közösségben gondolkodtak. ❤

"Áldassék a neved, Forradalom!"

ps. egyszer készítettem Ennio Morricone-zenékre egy mashup-ot (vagy videóesszét?) attól az ötlettől vezérelve, hogy mi lenne, ha a Szegénylegények spagetti-western lenne:

35 notes • Posted 2021-09-27 08:00:38 GMT

#4

megjelent egy új írásom a Mércén!

Hétfőtől az USA elmúlt 100 évének egyik legnagyobb sztrákja kezdődhet, ami így a modern munkásmozgalom mérföldköve is lesz.

62 notes • Posted 2021-10-16 12:19:20 GMT

#3

67 notes • Posted 2021-09-19 14:34:36 GMT

#2

pénteken lesz 120 éves a magyar mozifilmkészítés

nektek melyik az a magyar “underrated” kedvencetek, amit túl kevesen ismernek? (és miért ajánljátok?)

kezdem én: Hajdu Szabolcs - Off Hollywood, mert ahhoz hasonlóan egy önéletrajz-szerű közép-európai kamaradráma megálló a rendező életművében (a Fehér tenyér és a Bibliothéque Pascal hatalmas és vizuálisan csodálatos produkciói közt), ahogy később az Ernelláék Farkasénál is volt, és sokan a Hajdu-univerzum szereplői közül brillírozhatnak itt, akik a Macerás ügyek óta a “társulat” tagjai, viszont akik páran azóta kevesebbet szerepeltek, vagy elhunytak (Nyitrai Illés, ill. Vásári József). Török-Illyés Orsolya pedig lenyűgöző, mint mindig.

104 notes • Posted 2021-04-29 15:37:11 GMT

#1

találni valakit, aki úgy néz rád, mint TGM erre a répára

Fortepan, 1987, Hodosán Róza

146 notes • Posted 2021-05-21 07:46:52 GMT

Get your Tumblr 2021 Year in Review →