#saint joseph oratoire

[dailymontreal]

Oratory Saint Joseph New Look

[jadepasjadou]

[oneistoinfinity]

Mapled Mei Day 5: Montreal

Mei continues the Canada travel blog with her short trip around #Montreal

Konnichassu!!! I finally have time to continue the Canada blogs! Things have gotten all busy for me since my last post and well, I am backlogged for most things. But, since its getting closer to the holidays, I am going to have some time to complete the Canada blogs on top of the stuff I may update here if something interesting happens. I am in the middle of strengthening my blog because when I…

[writervictoriawest]

I Go Where It Doesn't Rain

It’s a rainy weekend in the city of Toronto. I wake up to a gray and heavy day. The sky is gloomy, And my living room looks grim. I have my morning coffee, But it doesn’t taste as sunny as on any other of my brighter days. I want to run away from the rain. I jump in my car and drive East. Driving toward the sun. I go to Montréal to spend a sunny weekend. The forecast promises the best weather this summer yet.

Five hours on the highway later, I arrive in the Belle Province. It’s been ten years since my last trip here. Way overdue. Oh, but how I missed you my dear. I’m so happy to see you again. To breathe your ever holiday air. To revisit favorite landmarks. Hello old friends. Notre-Dame de Montréal. Monument de Maisonneuve. Oratoire Saint-Joseph du Mont-Royal. Vieux-Port de Montréal. La Grande roue de Montréal. Le pont Champlain. Beautiful brownstones in welcoming neighborhoods.

I all forgot about the rain.

– Victoria West

[nonquebecoisayul]

Mai városi körsétánkon eljutottunk az Oratoire Saint-Joseph-be, ahol anno először éreztem magam otthon Montréalban. És mivel a szentély a Mont Royal csodás vidékének része, ismét tettünk egy tiszteletsétát a város hegyén. Néha előbukkant a Nap, és akkor ismét olyan szépek voltak a színek, mint két hete.

[texts-go-green]

Oratoire saint-joseph

[spockvarietyhour]

Oratoire St-Joseph, 1976

[the-oak-forest]

Montréal - Québec - Canada (2018)

Oratoire Saint-Joseph

[notrecusm]

Le dôme de l’Oratoire Saint-Joseph, point culminant de Montréal, aura une terrasse panoramique

Le dôme de l’Oratoire Saint-Joseph, point culminant de Montréal, aura une terrasse panoramique

La plate-forme d’observation devrait ouvrir en 2020. Photo: lolylam / Pixabay

L’Oratoire Saint-Joseph sur mont Royal est la plus grande église du Canada, le troisième plus grand dôme au monde et son sommet est le point culminant de Montréal.

Une rénovation de 80 millions de dollars permettra aux visiteurs de monter au sommet de ce dôme pour une vue panoramique à 360 degrés de la ville. La…

[nathan58]

[montrealchimie]

début d’hiver à Montréal : Marche aux Flambeaux, Oratoire St Joseph, Orange Gibeau, Mont-Royal, ...

[dailymontreal]

Oratory St.Joseph

[jimenamuu]

Montréal 🍁🍂 ist meine Lieblingsstadt. Montréal ist in Kanada und die Stadt hat  1.942.044 Einwohner (2016). Ich habe in 2017 für 5 Monate gelebt und ich habe in Université de Montréal studieren. In 2019 war ich dort als Touristin. 

Ich liebe Montreal weil ich finde die Stadt sehr schön, multikulturell, sichere und ruhig. 

Montreal hat am besten von einer Stadt und einem Weiler. Sie kombiniert die Nature und die Vortiele von der Stadt. 

Die offizielen Sprachen sind Französisch und Englisch aber vielen menschen sprechen andere Sprachen. In der Straße können wir Spanisch, Arabisch, Italienisch, Portugiesisch, Deutsch, etc. hören.

Meine Sehenswürdigkeiten sind “Lac aux castors”, “Le parc Mont Royal” (sie sind im Berg Mont-Royal) und “Oratoire Saint-Joseph”. 

Ich will in Montreal leben weil sie meine ideal Stadt ist. ♥ 

[pinkmaison]

Oratoire Saint-Joseph, Montreal 🇨🇦

[nonquebecoisayul]

EmóciDózis

Körülöttem dobozhalmok, párnahegyek, most épp egy adag sál valamint egy rakat gyógyszer, amelyek szelektálásakor éreztem úgy, hogy ideje kicsit megpihennem, összeszednem a gondolataimat, ha nem akarok megzakkanni. Egy igazi Szűznek, mint nekem a költözés egy igazi rémálom. Így aztán valószínűleg terápiás céllal küldte rám a jó ég a diplomata “életstílust.”

Pénteken búcsút vettünk Rózsikától és Istvántól: Rafa többek között tangózott a ház asszonyával, aki ismét rettenetesen jó töltött káposztát főzött. István húzta a nótánkat, és mivel nem volt sok vendég, így kellő nyugalomban el tudtunk köszönni egymástól. A magyaros vacsorát amolyan ménage à trois-ban Cleóval költöttük el, aki - utolsó szállóvendégként - nálunk töltötte a teljes hétvégét. Szombaton 5 azaz öt órán keresztül dulce de lechével töltött puszedliket készítettek Rafával (miközben én szívszélhűdést kaptam a mindenüvé csapódó folyékony csokoládétól:): a most szerdai “hivatalos” búcsúbulinkon ezt adjuk majd ajándékba az itt szerzett barátainknak.

Vasárnap még együtt ebédeltünk (Rafa-féle magyaros-brazilos túrós tésztát kanadai alapanyagokból:), majd megraktuk Cleo kis Smartját egy csomó mindennel, amit szelektáltunk a konyhaszekrényből, de volt a “csomagban” magyar szakácskönyv, 200 égős karácsonyfaizzó és kiskosár is. Aztán a garázsban eltört a mécses és megkezdődött a sírás-rívás. Be kell látnunk, hogy mentálisan igen nagy teher ez a folyamatos vándorlás: nem győzöm elégszer hangsúlyozni, milyen bitangul nehéz lehet mindez gyerekekkel...

Rögtön a búcsú után elmentem még utoljára az Oratoire Saint-Josephbe, ahol a szokásos vasárnap délutáni orgonakoncertet hallgattam végig. Elbúcsúztam a Mont-Royaltól is annak ellenére, hogy semmit sem láttam a buszból, annyira mocskosak voltak az ablakai (tegnap enyhe időnk volt fagypont körüli hőmérséklettel, így aztán az olvadó hó a sólével csudás kompozíciót képes létrehozni bármilyen felületen). A templomban gyújtottam egy mécsest is (már jó ideje bankkártya érintésével is lehet adományozni, haladnak a korral), és megköszöntem, hogy annak idején 2017-ben Új Év napján itt találtam meg a harmóniámat először Magyarország óta.

A múlt héten bementem az ENSZ-székházba Rafával, hogy elköszönjünk attól a kolléganőtől, aki az összes ügyes-bajos helyi ügyünkkel foglalkozott az itt töltött közel 3,5 évünk alatt. (A szekuritis átvilágításnál külön megkérdezték, az elmúlt napokban jártam-e Kínában, biztató.) Az eredetileg Haitiről származó Dominique az ICAO helyi alkalmazottja, tehát nem dipolmata. Mivel a férjéhez utazott másnap Párizs érintésével Szenegálba, nem tud eljönni a búcsúbulinkra, viszont szeretett volna elköszönni külön is tőlünk. Gyerekek, olyan szívhez szóló üzenetet kaptunk tőle, hogy a fal adta a másikat... Ilyenkor mindig megerősödik bennem az érzés, hogy milyen érdemes jónak és türelmesnek lenni - pedig egyre gyakrabban egyre nehezebb.

Az érzelmi instabilitáshoz bőven hozzájárult, hogy Valentin-nap alkalmából franciaórára verssel, zenével kellett készülni. Én Radnóti fordítása alapján egy Jean Cocteau-verset választottam, amit az interneten talált hanganyag segítségével begyakoroltam és felolvastam az órán. A tanárnő szeme megvizesedett. Azt hiszem, csak sikerült megszeretnem végül Molière nyelvét. És micsoda határtalan örömmel tölt el az, hogy ismét egy újabb nyelven vagyok képes érteni irodalmat!

Zárnom kell soraimat, mert egy újabb búcsúvacsorára vagyok hivatalos: most épp Rafa zumbabarátai jönnek össze, ahol engem is szívesen látnak. A kedvenc portugál éttermünkbe megyünk összesen vagy heten: kanadai anglo- és frankofónokon kívül képvielteti magát Venezuela, Brazília, Peru sőt még Dánia is! Most gondoljatok bele, ez mennyire érdekes és izgalmas társalgást vetít elő, hiszen mindenki (kulturális) gondolkodásmódja jelentősen eltérő! Ez a nem létező mérlegünk másik oldalán van (az előzőn a költözéssel járó mizéria és lelki nehezék lapul).

Végezetül hadd jelezzem a tényt: ez volt a hatszázadik bejegyzésem 2016 októbere óta. Köszönöm a biztatást és azt, hogy még mindig vagytok!