#rettegett nap

[aranysziv]

engedd el és ne foglalkozz vele - mondta kedves barátnőm. 10-12 éve ismer, régen még padtársak is voltunk gimiben, aztán távbarátok, mert maradt Debrecenben az egyetemen. de most már ő is itt van a fővárosban. és ennyi év után is képes ezt mondani nekem. pont nekem. mintha nem tudná, hogy ezek után "csak azért is". nem tehetek róla, ilyen a természetem. majd én elengedem, ha akarom, de nekem ne mondja meg senki. szeretem őt, de még ő sem. és mi az, hogy ne foglalkozzak vele? mégis hogy ne? mármint épp azért osztottam meg vele is ezt a problémát, mert nem hagy nyugodni. már pedig ha engem nem hagy valami nyugodni... hát, Isten óvjon mindenkit. mondtam neki, hogy tudom, hogy igazam van, de szeretnék bizonyosságot nyerni. ő meg jön itt azzal, hogy de mégis minek, ha tudom? hát hogyhogy minek? mert én tudom, hogy az van, de attól még szeretném tudni “hivatalosan” is. mit nem lehet ezen érteni? letettem a fejemet a párnára és csak néztem magam elé. eszembe jutott a boszorkányfutár, mikor ugyanígy tesz, és a macskájától azt kérdezi, hogy mi a baj vele, miért érzi úgy, hogy találkozik sok emberrel, és az elején minden rendben, de aztán mégis idegennek érzi magát velük. kívülállónak. ja. ha lenne macskám, nem is ezt, de hasonlót kérdeznék tőle. azt hiszem, engem a legjobban csak megértéssel lehet szeretni. és az erre való képességgel nem rendelkezik mindenki, hiába vágyok rá. de nem ők a hibásak, vagyis nem tartom őket annak. nem vagyok egyszerű eset.

ugyan van három esernyőm és egy esőkabátom is itthon, ez a pár nap mégis úgy alakult, hogy a hét napból négyszer áztam el, és nemcsak pár csepp, nem, hanem az az igazi, bőrig. csodával határos módon nem betegedtem le, pedig számítottam a szokásos (rettegett) mandulagyulladásra. évente egyszer mindig van, de most kivételesen olyan rég volt, hogy szinte hiányzik is. de nem kellene elkiabálni, én is tudom, mert utána igazán nem bírom az ágyfogságot. rossz beteg vagyok, nem tudom kezelni.

ahogy nem tudom kezelni a hidegséget sem. a közömbösséget, érdektelenséget. a távolságtartást. mondjuk nem is akarom őket tudni, ez is igaz. túl heves vagyok, fűt a szerelem, a szeretet, az életigenlés, és ezek a dolgok valahogy szembemennek azokkal a dolgokkal, amik én vagyok, amilyen vagyok, amik bennem vannak. a tűzzel. én ha azt mondom, hogy nem érdekel valami, hidd el, hogy de igen is érdekel, jobban, mint bármi más. az csak a dac, ami ezt mondatja velem, ami visszavezethető ilyen-olyan okokra. főleg büszkeség. meg a vágy arra, hogy lássam rajtad, hogy te is élsz, és meg mered mutatni, hogy téged érdekel. mert akkor már én is meg tudom mutatni. vagyis ezt gondoltam. de aztán próbálkozott. és én azt sem tudtam kezelni. ami volt, főleg pánik. és aztán kérdezte, hogy mit olvasok most, én meg mondtam, hogy az Alice Csodaországbant, és azt mondta, hogy akkor nagy lehet a bánat, ha ennyire a fejembe menekültem. persze, neki sose árultam el, hogyha akkora lenne a bánat, akkor igazából A kis herceget olvasnám, mert a bolond kalapos meg a szívkirálynő és a fehér nyuszi ők csak úgy vannak nekem, a szívem egy elrejtett zugában, és nem olyan, mint a róka vagy a rózsa. más doboz, más hangulat. bár ezzel a kijelentéssel Pandora is lehetnék, mikor a szelencéről kérdezik. aztán mégis jönnek a csapások. sajnálom.

már abban a másodpercben hiányoztál, amint elmentél. néha azt kívánom, hogy bárcsak ne engedtél volna el ilyen könnyen. de csak azért, mert azt hittem, hogy nem lennél rá képes, hogy neked nem ilyen a szereteted. hogy bátrabb ennél vagy nem is tudom. jó lett volna együtt küzdeni azért, hogy jó legyen. és nem egyedül. most mondta, hogy hozzuk helyre, hogy ezt még rendbe lehet hozni, és én csak nem tudom. másképp lesz, jobb lesz, mert most már tudjuk, hogy mi volt a baj. lehet igaza van, nem tudom. itt vagyok, nem kell egyedül lenned ebben. a szándék a helyén, ebben nagyon biztos vagyok, és ezekre a szavakra pedig mindig is sóvárogtam. lebegek bennük, napok óta más sem jár a fejemben. itt vagyok. itt vagyok. itt vagyok. én tudom ezt. esküszöm, hogy tudom, biztos vagyok benne, mert bebizonyította. én is itt vagyok. de ijesztő is, mert ha úgy lesz, akkor én már nem akarok majd mást. ismerem magam, és nagyon elfáradtam. amúgy is mindent vagy semmit vagyok, de ebből úgyse érem be soha a semmivel. szóval mindig a mindent. és ez most egy válaszút. és most nem tudok koncentrálni, nem megy. máshol vagyok. én most nem is itt, egy részem tényleg nem. nem a bánat nagy, hanem a gondolatból van túl sok. kérdések, amik nyomasztanak. ez most ilyen befejezetlen.

[ichigo-ichie-365]

kiutazás és az első éjszakák

Korábban írtam, hogy mesélek majd róla, hogyan is zajlott a kiérkezés azt követően, hogy leszálltunk a gépről Narita repterén. És íme itt van. (Egyébként már most nagyon sok másik téma és történet várja, hogy elmeséljem őket!)

Természetesen át kellett mennünk egy biztonsági ellenőrzésen, ami a szokásos procedúráknál hosszabb volt, de egészen simán ment minden. Persze, nem mi lennénk, ha semmilyen csavar nem lett volna a történetben. Kriszti gyorsan végzett az ügyintéző pultnál, engem viszont először rossz asztalhoz küldtek, mert a mi vízumunk kicsit kakukktojás minden szempontból. Nem igazán turistavízum, nem igazán munkavállalói. A megfelelő pultnál egy olyan reptéri alkalmazottal kerültem szembe, akinek ez lehetett az első napja a munkában, de az biztos, hogy élete első Working Holiday vízumügyintézése volt. A mellette álló felettes párpercenként elnézést kért tőlem, aztán folytatta a részletes iránymutatást a fiatal kollégájának. Alapvetően nem volt sok dolgunk az útlevél átnyújtásán kívül. Készítettek rólunk egy (szörnyű, alulról fotózott) fényképet és ujjlenyomatot vettek tőlünk és készen is lettünk volna. Mondanom sem kell, a gépünkről mindenki végzett és teljesen kiürült ez a részleg, mire én is megkaptam a Residence cardomat és a bevándorlási hivatal dokumentumát is betűzték az útlevelembe a szép Fujis matricánk mellé. Ezt követően még egy ellenőrzés volt hátra, ahol arra voltak kíváncsiak, van-e nálunk vámköteles holmi, de az ajándékba hozott Tokaji aszúk szerencsére nem érték el a határértéket, szóval itt könnyen továbbhaladhattunk. Több, kimondottan magyar ajándékot is hoztunk magunkkal (unicumot, sport szeletet, kakas nyalókát és anya által hímzett terítőket:) ), mert Japánban nagyon sajátos kultúrája van az ajándékozásnak. A hon no kimochi nagyjából a "kis apróság"-nak felel meg, ebben a szellemiségben adunk mi is ajándékokat a szállásadóinknak és mindazoknak, akik segítenek minket abban, hogy még teljesebb legyen az utazás. A bőröndjeinket gyorsan megkaptuk, innen pedig egy közvetlen metrójárattal elmentünk Narita állomására, ahonnan nagyjából húsz perces sétával -eltévedésekkel együtt- elértünk első szállásunkra. De indulás előtt megettük az első (majonézes-tonhalas) onigirinket (töltött rizsgombóc, algalappal beborítva) amiben már otthon megegyeztünk. Az úton láttunk egy hatalmas biciklitengert, azóta méginkább beigazolódott, hogy itt rengetegen bicikliznek a legfiatalabbaktól a legidősebbekig.

Egy tradicionális jellegű, tatamival borított szobában találtuk magunkat, ami egyből elrabolta a szívünket. Nemsokára aludni tértünk, és mindketten teljesen biztosak voltunk benne, hogy végig fogjuk aludni az éjszakát. (Nem így lett.) Az időeltolódás 7 óra a magyarországi időhöz képest. Helyi idő szerint hajnali 1 óra 30 perckor felébredtünk és beszélgettünk, ez napokig így zajlott. Naritában 4:45-kor kel fel a nap, minden itt töltött reggelen megnéztük a napfelkeltét, de a harmadik napot követően már nem ébredtünk fel az éjszaka közepén és sikerült átállni.:)

A képeken látható a szobától való búcsúnk a gengszter pantomim szerkónkban, illetve azok az élőlények, akiket itt megismertünk. Hana chan, az első shiba inu, akivel interakcióba léptünk, a házigazdánk kutyája. Vele olyannyira közelről megismerkedtünk, hogy amikor kilógott a saját helyéről és utána akartunk járni, milyen hangot hallottunk a folyosóról, torpedóként robbant be a szobánkba és alig győztük kiimádkozni, mert ő nagyon élvezte a “játékot”.😄 A nyolclábúhoz csak annyit fűznék hozzá, hogy ennél csak rosszabbak vannak a japán vidéken, úgy, mint a rettegett százlábú!

[troger]

50

napja mondtam ki, hogy tele a tököm (németül: pofám) a munkaadómmal

mentálisan elég intenzív nyaraláson vagyok azóta, de lassan látszik azért alagút vége

mármint meló-fronton, a gyakorlati továbblépésre vonatkozóan: már le van beszélve néhány nap próbamunka egy másik cégnél nov elejére, aztán szándékaim szerint még mászok egyet belgiumban, utána lerakom a level 2 vizsgát, és decembertől állnék szerződéses munkába

ha beleférne, még egy-két próbamunka más cégeknél is a novemberbe, akkor még választani is tudnék, nem csak megint mint a kivert kutya, az első házba beköltözni, ahol enni adnak

az ex-főnök fronton, az érzelmi-anyagi továbblépést illetően pedig továbbra is készülök a legrosszabbra

ma jött egy email a rettegettől

de szombat van és szabadságon vagyok, tehát egészen jövő vasárnapig leszarom

akkor - a hónap és a szerződésem végén - hazajövök bajorországból, és mindössze annyit teszek, hogy megnézem, mennyi pénzt utalt át

a többi nem érdekes, nem fogok vitákba belemenni, csak bíróság előtt

továbbra is alábecsül ez a fasz

de most már próbálok segítség nélkül uralkodni magamon, higgadtnak maradni vagy lenyugodni...

az igazságérzetemen és a büszkeségemen túl csak pénzről van szó - de a túlélésem nem forog veszélyben

aztán ha beperelem, mit veszíthetek? pénzt, időt, energiát, lelki nyugalmat

ezt kell majd egyensúlyba hozni azzal, mennyiről van konkrétan szó

még azt is el tudom képzelni, hogy ő követel pénzt tőlem valahogy, simán kinézem belőle

nah, szóval, így vagyok félszáz nap után

ui: a Rettegett Ivánt félrefordításnak tartom: Ivan the Terrible nálam Rettenetes Iván

vagyis borzasztó embernek tartom, de nem félek tőle

never fuck a fucker

[habkeinb0ck]

Novák Katalin tíz éve gyötrődött. Akkor már hét éve volt otthon a három gyerekével, csak a férjére számíthatott, amit elég nehezen élt meg, unta a “bárgyú mesekönyveket” és szeretett volna “két mondatot úgy váltani egy felnőttel, hogy nem szakít félbe senki”.

Kapott egy jó állásajánlatot, úgy érezte, mennie kell, hiszen két diplomája van és négy nyelven beszél - mit keres a játszótéren minden áldott nap?

Ez nem egy fikció, Novák Katalin megírta az anyaságát, és különdíjat kapott egy novellapályázaton.

Döntött és most jobban keres, mint egy jó fizetésű férfi. És elfelejtette, milyen volt a hét év otthon, amikor választania kellett.

Most pedig nem azért küzd, hogy könnyebb legyen a nőknek munkát vállalni gyerek mellett, és azoknak se kelljen lemondaniuk a karrierjükről, akiknek nincs két diplomájuk és négy nyelvvizsgájuk, mert nem születtek ilyen szerencsés helyre.

Nem azért küzd, hogy ugyanazért a munkáért ugyanazt a bért kapja egy nő és egy férfi.

Nem azért küzd, hogy mindenki, az apa és az anya is ugyanannyi időt tölthessenek a gyerekekkel, ugyanannyit tehessenek azért, hogy jó legyen hazaérni a közös otthonukba.

Ennek az ellenkezőjét akarja: egy végtelenségig kihasznált, megvetett és megalázott, de mindent elviselő női társadalmat. Olyan nőket, akik tűrnek, akik nem ismerik a megbecsülést, a valódi törődést és a szeretetet. Akiket használnak és kihasználnak.

Novák Katalin direkt nem akarja érteni, hogy az emancipáció mit jelent, és úgy csinál, mint aki elhiszi, hogy valami borzalmas elnyomást. Pedig az elnyomás az, amit ő szeretne nekünk, nőknek.

Az, hogy ezzel megalázza azokat a férfiakat, akik boldogan vállalnak részt a család életében, és nem gondolják, hogy rájuk nincs szükség, csak a pénzükre, külön fájdalmas.

Novák Katalin érthetné, hogy miért kell változtatni, de befogja a fülét, lehunyja a szemét, és azt mondja, amit diktálnak neki, elfelejtve önmagát, aki ott a hinta mellett rettegett, hogy rossz döntést hoz, ha visszamegy dolgozni.

Itt pedig a novella, amit még az “előző” Novák Katalin írt 👉🏻 https://terezanyu.hu/projektek/terezanyu-palyazat/terezanyu-palyazat-2010/terezanyu-hangja-kulondij-novak-katalin/

Gy. Németh Erzsébet/Fb

[szabadpecsofficial]

„Féltem, ezért nem küldöm iskolába a tízéves fiamat, pedig napközben továbbra is egyedül lesz otthon”

„Féltem, ezért nem küldöm iskolába a tízéves fiamat, pedig napközben továbbra is egyedül lesz otthon”

Egy pécsi édesanya írt egy megdöbbentő levelet arról, hogyan élte meg az elmúlt heteket, hogyan rettegett minden nap azért, mert egyedül kellett hagynia az alsó tagozatos fiát, mert nem volt más választása. Hétfőn sem vinné iskolába, mert szerinte még nagyon kell vigyázni, de a másik lehetőség, hogy a kisfia továbbra is egyedül marad. Döntenie kellett. A címzett tanárnőtől kaptuk meg egy…

[telaviv-delhi]

Amphetamine overload

Avagy a munkahelyi szpídjárvány, avagy a pokolépítés az emberiség kedvenc tevékenysége

Gyesre készül az alkesz kisfőnök, Vladek meg, az ex-alkesz nagyfőnök csúnya szórakozást talált magának: a három rangidőst egymás ellen kijátszva versenyezteti a reménybeli helyettesi posztért. Néhány nap elteltéltével a nagy nyilvánosság előtt mindegyiket, külõn-kūlön félrehívta egy kis beszélgetésre. A gyanúsan felvillanyozva visszaérkező wannabe kisfönökök ilyenkor kettözött erővel kezdtek dolgozni, valamint gecire kihajtani a szart a csipegetési lánc végén levőkből. Konfliktus borìtékolva, az állítólagos barátok most egymással is marakodnak a hatalom és pénz igézetében. Ráadásul mindhárman rajta vannak a szpíden, a hangulat kezd elviselhetetlenné válni, amolyan hangulatos amfetaminos pszichózisban a brigád, kialvatlanság, paranoia, beszólogatás, ellenségeskedés. Hallottad ezt?!!! A Szürke volt! Egy félkarú nő követ napok óta. Láttam valamit a tūkörben, de mire odanéztem, eltűnt. A mennyezeten közlekedik. Azt mesélik, hogy egy Máriusz nevű csóka beszállt a teherliftbe, de mire az leért, Máriusz teljesen megőszült. Mások szerint le sem ért, nyomtalanul eltünt a liftből két szint között. A Szūrke tehet mindenről.

sötét rettegés gunnyasztott

fekélyes volt az ódon város 

Istentől elrugaszkodottan áporodó

Hallása természetellenesen, elviselhetetlenül kiélesedett

a kinti fekete város alattomos fészkelődése

a kinti fekete város alattomos fészkelődése, a patkányok baljós motozása a féregrágta válaszfalakban

A sötétség bozsgott a megmagyarázhatatlan hangoktól

a zajok mögött sejtelmesen ólálkodó halkabb neszezést

vérfagyasztóbb emlékezetű hely

apró, szőrös, fehér agyarú valamiről makogott

Beszélt a Fekete Emberről

különös borzongás fogta el

csorba emberi fogak hagyta harapások

felhangzó gyereksírás

a bűz, mely e rettegett időszakok után árad

Tudta, hogy itt különös dolgok estek valaha, és a felszín mögött még mindig lappang a halk sejtelem, hogy talán nem pusztult el mindenestül a szörnyű múlt 

Az élet folyamatos és úgyszólván elviselhetetlen hangzavarrá fajult, és ehhez járult még azoknak a talán életen túli tartományból érkező, a meghallhatóság peremén repeső más hangoknak az örökös, iszonytató sejtelme

mindig megdermedt, mintha valami szörnyűséget sejtene, mely csak az idejét várja, hogy alászálljon, és mindenestül elnyelje őt

túl voltak az ép ész határain

sátáni erővel áradt az emberi tapasztalatokon kívüli dolgok sejtelme,

sátáni erővel áradt az emberi tapasztalatokon kívüli dolgok sejtelme,

Álmaiban leginkább zuhanni szokott kifejezhetetlen színű félhomállyal és érthetetlenül zűrzavaros hangokkal teli szurdokokba, melyeknek anyagi vagy gravitációs jellemzőiről ugyanúgy nem volt sejtelme, mint ahogy azt se tudta, mit keres bennük. Nem járt, nem mászott, nem repült, nem mozgott, nem kúszott, nem fickándozott, és mégis mindig érezte, hogy mozog, félig szándékkal, félig szándéka ellenére. Magamagáról nem alkothatott tiszta képet, mert végtagjait és törzsét mintha lecsapta volna a perspektíva különös összekuszálódása, azt azonban érezte, hogy teste és képességei valahogy ferdén kivetültek, és csodálatos módon átváltoztak, ugyanakkor megőrizve néminemű groteszk kapcsolatot az ő eredeti arányaival és tulajdonságaival

nem volt képes szavaltba önteni, mit idéznek vagy sugalmaznak gúnyolódva

buborékcsomókra, lábasfejűekre, százlábúakra, élő hindu bálványokra és orfikus tűztől ágaskodó körmönfont arabeszkekre emlékeztették. Elmondhatatlanul fenyegető és borzalmas volt minden, amit látott

iszonyatosan nyers félelem öntötte el

rikoltó-bömbölő hangzavar

undorító kis fertelem

kilelte a hideg attól a gonosz, gunyoros pillantástól

nyüszítő imák

A halk, osonó, képzelt lépések megőrölték a bátorságát. És ráadásul egyre erősebben érezte, hogy valaki győzködi, tegyen meg valami szörnyűséget, amire ő képtelen. 

Undok rosszakarat és diadal ült az arcán

lélektelenül szólnak vékony fuvolák

iszonyatosabb, mintsem leírható

egyre közeledett, sárgásfehér agyarai rémítően csillogtak a földöntúli foszforeszkáló lila derengésben

Csikorgó vihogás

az összefolyó rikoltás és bőgés eközben csak dagadt és dagadt, mintha valamely kibírhatatlanul harsogó, szörnyű csúcsponthoz közeledne

reszketve ácsorgott egy sötétzöld, szórt fényben fürdő sziklás hegyoldaton. Mezítláb volt, hálóruhában, és mikor lépni próbált, rájött, hogy alig bírja emelni a lábát. A közvetlen közelében levő meredély kivételével mindent eltakart a gomolygó pára, és nem mert rágondolni, miféle hang szólhat ki ebből a párából

Ismeretlen erő parancsolta a szemét érthetetlen irányba, és ő tehetetlenül bámulta egyfolytában a padló egy üres foltját. Ahogy haladt előre a nap, vak tekintetének fókusza is arrébb csúszott, és déltájt sikerült legyőznie a semmibe való bámulás kényszerét

dőlt róla a hideg verejték

úgy érezte, szörnyűséges és legyőzhetetlen gonoszságot áraszt annak a barna ruhás, görnyedt, ősöreg alaknak a gúnyos tekintete

Órákig ült némán és báván, szeme lassan vándorolt 

látta az ablak mögött a halványlila izzást

a torkát markolászta a névtelen vakrémület

ez egy szemernyit sem csökkentette a lila derengés ijesztő jelentését

túl volt az ép ésszel fölfogható dolgok határán

Láz – lidérces álmok – alvajárás – hallucinációk – sodródás egy égi pont felé 

Aztán, miközben alulról-fölülről valami iszamosnak tűnő anyag összetartó hatalmas síkjai közeledtek feléje, bekövetkezett az elmozdulás – az elragadtatás villámcsapásában véget érő elmozdulás, és kigyúlt az ismeretlen, idegen fény, amelyben eszelősen és szétválaszthatatlanul keveredett a sárga, a kármin és az indigó.

Hártyaként ülepedett mindenre a halálos rettegés

Szörnyű, fuldokló sikoly

az iszonyat örvényében ébredt

reménytelen zűrzavar kavargott a fejében

a megtébolyodástól való félelmében reszketve tántorgott 

de a legfurább volt az a gyorsan elfúló vékony gyereksírás

Valami iszonyatos rettegés uralkodott el rajta, és mintha egyfolytában azt várta volna, mikor sújt le reá valami megsemmisítő csapás

a fortyogó űrben mindjobban erősödött és gyorsult az elmosódó dallam, valamely kimondhatatlan és elviselhetetlen csúcspontot jósolva.

a búskomor szerelő azóta se józanodott ki, és váltig szellemekről és szörnyűségekről nyüszít és motyog.......

Ilyenkor érdemes lépni, körbeszaglásztam.ismerőseim között meló érdekében, de a legígéretesebb lehetőség is problémás. Magyar szobafestők, 15 eurós órabér, ingyen utazás, de a derék magyar brigád az alkohol mellett rákapott a kokainra is.

- Gyerekkori haverom a főnök, nem rossz ember, de a cucc már elintézte az agyát - mondta Csaba, a rotterdami kspcsolat. - Én akkor költöztem el, mikor a szamurájkardot a nyakamhoz tartva felszólított, hogy azonnal hozzak egy ūveg jégert a boltból. Mindezt kisminkelt szemekkel, teljesen meztelenül, álló fasszal és vibrátorral a seggében.

[keskenyut]

43. ...akinek két anyja van!

Kótyagosan, görcsölő hassal, sok fekvéssel láttam neki az előttem álló maradék nyolc hónapnak. Bár mozognom lehetett volna, fel sem mertem kelni az ágyból. Társaságom a telefonom volt, és annak segítségével Juti. Lelki ikertestvérem nem győzött naponta többször is a padlóról felvakarni, hogy gyermekem él és épségben meg fog születni.

Bár saját gyermeke még nincs, Juti tapasztaltnak mutatkozott: édesanyja is sok komplikációval küzdött a várandósság során, sőt, Juti maga is végigcsinálta már ezt egy régi barátnőjével, aki szintén elvesztette az első babáját, majd a másodikkal végigaggódta a kilenc hónapot. „Nem lehet baja a kisbabádnak, hiszen Anatolij Gyatlov ajándéka – ismételte el nekem nap mint nap. – Erős, sugárzásálló szibériai vér csörgedezik az ereiben, hidd el, akkora hangja lesz, hogy az egész kórház meg fogja tudni, hogy megérkezett!”

Elérkezett a rettegett tízhetes kontroll. Amelyiken egy évvel korábban megtudtam, hogy Misike már nincs velünk. Az üres méhem helyett azonban egy rúgkapáló kisbabát láttam a monitoron, aki a doki szerint már mindent tudott, amit egy tízhetes magzatnak tudnia kell. „Tiszta ember formája van!” – ujjongtam fel. Gond nélkül jutottunk el az első genetikai ultrahangig, ahol életrevaló kisbabám a nagy ugrándozás közepette szinte meg sem engedte, hogy megmérjék… Kislány, de még nem biztos – zárult a vizsgálat. „Éljen a kis Mása!” – mondta Juti, tudván, ha lányom lesz, Máriának fogom nevezni hálából.

Így, ugrándozva, gondtalanul töltötte Mása a heteket a méhemben, mit sem tudva a koronavírusról, a karanténról, meg a folytonos hülye parázásomról, melyet Juti igyekezett oldani, sikeresen. Nemsokára érezhettem is az első mozgásait, majd elérkezett a következő genetikai ultrahang, melyen jól megtréfált: megmutatta a kukiját.

Volt fiúnevünk is, Miklós. Az is hálából, hiszen decemberben Szent Miklóst kértem, hogy ne csak a cipőmbe hozzon ajándékot. Legjobb barátunk, Miki azonban beelőzött minket a névválasztással, ők is kisfiút vártak, aki édesapja nevét kapta. Újratevezés: az Anatol túl idegen hangzású, a Benke Ferenc mekeg, kiegyeztünk tehát a Lászlóban, férjem kedvenc szentje után, utalva egy évvel azelőtti erdélyi utunkra, ahol Ferenc pápa mellett középkori Szent László-freskókra vadásztunk. Juti ujjongott: imádott nagypapáját is Lászlónak hívták.

Lacika tehát két anyukával kezdte meg életét: velem, aki hordoztam őt, és Jutival, aki biztatta, imáival erősítette, hogy meg fog születni épen, egészségesen.

[fovarosiblog]

Éves összefoglaló, 2019, 444.hu

ÁCS DÁNIEL

2019-ben számos olyan anyagot készítettünk, ami személyesen nekem is sok örömet okozott. Persze büszkék vagyunk a budapesti parkolás sötét ügyeit feltáró sorozatunkra, amivel több díjat is nyertünk, vagy személyesen nekem fontos, hogy írhatom a Videotéka mellékletet, ahol a megosztókon fellelhető kincseket, dokumentumfilmeket, videókat kotrunk elő és dolgozunk fel.

Ebben az évben is tovább követtem szeretett kerületem, Ferencváros ügyeit, ami olyan abszurd pillanatokkal örvendeztetett meg, mint, amikor egy testületi ülésen Bácskai János, egykori polgármester a zakója zsebéből egy rólam készült, laminált képet húzott elő, hogy azzal takarja el az arcát a kamera elől. Az sem volt szar nap, amikor a ferencvárosi parkolás feje, a kerület egyik legkártékonyabb figurája, Martos Dániel végre távozott posztjáról. Kitartóan követtem a hitleres videókról elhíresült Szekszárdi Garay János Gimnázium igazgatónőjének, Heilmann Józsefnének az ámokfutását is. De ha választanom kell, hogy mik volt a személyes kedvenceim, akkor legyen három nem is olyan nagyon fontos sztori. Elsőként ajánlom a cikket, ami miatt Fiala János folyamatosan epét okád. (Szóltam, hogy nem lesz fontos.) A műsorvezető fő tevékenysége, azon túl, hogy élő adásban próbálja feldolgozni a sérelmeit, az, hogy szorult helyzetbe jutott polgármestereket mosdat, majd kiállítja nekik a cehet, amit az adófizetők közössége áll. Egy újságíró, aki több számlát írt, mint cikket.

A második ajánlatom egy elképesztő eseményről szóló riport, amikor is az egykor rettegett Kurucinfó szerzői kiléptek a fényre. Cikk, amiből kiderül, hogy a magyar gyűlöletújságírás apostolai valójában végtelenül komikus figurák:

Harmadjára pedig nagyon ajánlom a tusványosi videóriportunkat. Tusványos, ahol a miniszterelnök minden évben megfejti a világot, mindig nagy élmény, és nem csak azért, mert Tusnádfürdő és környéke valóban lélegzetelállító, hanem mert ilyenkor olyan közegbe jutunk be, amitől egész évben el vagyunk zárva.

BEDE MÁRTON

2019 nagy részét a 444 jó hely Magyarországon kalauz megírásával, valamint a könyv publikálásával kapcsolatos mindenféle egyéb melókkal töltöttem. Jó kis könyv, nagyon ajánlom. Így hát nem sok cikket írtam a 444-re, amit meg igen, az is gyakran ehhez kapcsolódott, például a 35 dolog, amit egy Magyarország-útikönyv megírása közben az országról tanulni lehet.

Tök véletlen, de a másik emlékezetes cikkem is egy könyvről szól, csak azt nem én írtam, hanem Martin Gurri. A The Revolt of The Public and the Crisis of Authority in the New Millennium (A nyilvánosság lázadása és a tekintély válsága az új évezredben) című műve azzal lett híres, hogy eredetileg 2014-ben jelent meg, de tökéletesen megjósolta, mi fog történni a világban a következő években. Sokat gondolkodtam azóta is ezen a könyvön, és mindenkinek nagyon ajánlom az elolvasását. De ha nem, akkor legalább az én cikkemet, léci!

BOROS JULI

Erdélyből hozatta az olcsó krumplit az újbudai önkormányzat a tavalyi vásárra - Az önkormányzati választások slágerprogramja volt az ételosztás és a kedvezményes krumpli- és almavásár. A XI. kerületi, fideszes önkormányzat majdnem 8 milliót fizetett a kézdiszentléleki pityókáért, mindennel együtt az akció 10 millióba került a magyar adófizetőknek. Mindezt nem az önkormányzattól tudtuk meg.

Hiába kérte egy szomszéd két napja a rendőrséget, hogy menjenek ki a budai lakáshoz, ahol az apa megölte élettársát és 4 éves gyereküket - Az év egyik legtragikusabb eseménye volt ez a nagy nyilvánosságot kapott családirtás. Azt, hogy a rendőrség diszpécsere komoly hibát követett el, csak azután ismerték el, hogy rákérdeztünk. Válaszukban, melyet közlemény formájában is nyilvánosságra hoztak, azt írták: „egyetlen hibás intézkedés alapján nem lehet az egész testület munkáját elítélni”. A magyar kormány 2014 óta nem ratifikálja a nők és gyerekek jogait védő Isztambuli Egyezményt, ami Varga Judit igazságügyminiszter szerint csak egy „politikai hiszti”.

Egy lányt szexuálisan zaklattak, egy gyereket pedig megvertek a gödi szociális otthonban - A gödi Topházat, ahol olyan embertelen módon bántak a lakókkal, hogy nemzetközi botrány lett belőle, ma már Gondoskodás Házának hívják. Bár korábban az emberminiszter azt ígérte, bezárják az intézményt, végül csak az üzemeltetését adták át a Máltai Szeretetszolgálatnak. Ezután egy fogyatékos lányt szexuálisan zaklattak, egy gyereket pedig megvertek az otthonban. Erről nem adtak ki közleményt, de megkeresésünkre a rendőrség és az otthont működtető Máltai Szeretetszolgálat is elismerte, hogy mindkét ügyben nyomozás indult. Azóta a két gyanúsított egyike sem dolgozik már a szervezetnél, az intézmény vezetése pedig egységes útmutatót állított össze, amely egyértelművé teszi, hogy az intézményben dolgozóknak milyen teendőik vannak, ha a lakókat érintő jogsértésről tudomást szereznek. A szexuális erőszak ügyében a nyomozás még folyamatban van.

Judit évekig rettegett hentes férjétől, de hiába kért segítséget, feldarabolva végezte egy mezőn - A kétgyerekes anya 2014 májusában tűnt el, maradványait Darnózselin, a házukhoz közeli réten találták meg. Tudta, hogy van félnivalója, mindent meg is tett, hogy elkerülje a bajt, mindhiába. A hentest 7 év börtönre ítélték, de az ügynek még messze nincs vége. Halász Júlia kollégámmal meglátogattuk az áldozat testvérét, felkerestük a bűnügy legfontosabb helyszíneit, és részt vettünk a bírósági tárgyalásokon is.

Egymillióra büntették a Főpolgármesteri Hivatalt, mert blokkolták a melegjogi szervezetek oldalait - Februárban írtuk meg, hogy a hivatalból még a Budapest Pride oldala is elérhetetlen volt. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság szerint a főváros ezzel nemcsak az érintett szervezeteknek, hanem az egész LMBTQI közösségnek hátrányt okozott. Ma már minden korábban tiltott oldal elérhető a hivatalból.

BOTOS TAMÁS

Így rajzolta át az új Puskás Stadion Budapest látképét - 190 milliárd forint, 67 215 szék, 1 főváros.

CZINKÓCZI SÁNDOR

A pusztában épül az ország népnemzeti élményközpontja - Azt pontosan még mindig nem tudnám megmondani, mit csinál egy népfőiskola 2019-ben, de az biztos, hogy utóbbi években nehéz volt úgy kinyitni a Magyar Közlönyt, hogy abban ne esett volna le néhány százmilliárd Lezsák Sándor kisteleki birodalmának. Mivel már összeszámolni is nehéz, mire kapott pénzt, elmentünk a helyszínre, ahol az országgyűlés alelnöke igyekezett meggyőzni, hogy az állami milliárdoknak köszönhetően éppen egy új turistaparadicsom épül a puszta közepén a magyarságtudat köré.

Hiába önt milliárdokat a fociba az állam, a tehetségek mégsem tudnak kitörni a cigánysorról - Amikor a 2018-as foci-EB alatt megint arról ment a vita, hogy melyik csapat a legfehérebb, elkezdett foglalkoztatni, hogy a magyar focinak miért nincsenek cigány sztárjai, miközben rengeteg pénz áramlik a rendszerbe.

Itt az ideje újra megtanulnunk együtt élni a farkasokkal - Idén igyekeztünk minél többet forgatni a természetről, és itt az elmúlt évek egyik legizgalmasabb fejleménye, hogy kezdenek visszatérni a farkasok az Északi-középhegységbe. Szerencsére nálunk nem alakult ki akkora hisztéria miattuk, mint mondjuk a németeknél, és mi is azt láttuk, hogy helyette a magyar állattartók inkább megpróbálnak újra megtanulni együtt élni a ragadozókkal. Még akkor is, ha esetleg megették valamelyik jószágukat.

ERDÉLYI PÉTER

Ha az ember elég sokáig csinál újságot, akkor biztosan megtörténik vele, hogy mindenféle körülmény nagyon szerencsés együttállásának köszönhetően gyakorlatilag az ölébe hullik egy bomba sztori. Ez történt idén nyáron, amikor a 444 szerkesztősége melletti lakásnál egyik délelőtt egyszer csak megjelent Nikola Gruevszki volt macedón miniszterelnök, akit hazájában korrupció miatt köröznek. Szerencsére nem csak ezt a banális helyzetet tudtuk felvenni, hanem azt is kinyomoztuk, kivel beszélt Gruevszki a titkosnak tervezett találkozón, és kié volt a világ legrosszabbul kiválasztott fedett lakása.

Az összes közéleti téma közül szerintem az igazságszolgáltatást függetlensége az, amiről egyfelől a legnehezebb érdekesen írni, másrészt viszont a legfontosabb a magyar demokrácia jövőjének szempontjából. Idén forgattunk egy hosszú videót arról, hogy próbálja kiterjeszteni a befolyását a politika a bíróságokon. A csata ugyan nem dőlt el, de Handó Tündét, aki a magyar igazságszolgáltatást 2011 óta irányította, le kellett léptetni a Fidesznek. Az ő felemelkedésének és bukásának történetét pedig portrécikkben meséltük el.

HALÁSZ JÚLIA

Ha összeomlik a világrend, én biztos nem fogok elpusztulni - Nagyon szeretem elhagyni Budapestet, talán idén én voltam legtöbbször vidéken riportozni az egész szerkesztőségből, de mégis ritka, hogy annyira izgalmas helyre jussak el, mint Újszkítia. Viktor évtizedek óta építi az otthonát, ahol egyszerre kutatja a múltat és készül fel a jövőre.

A túlóratörvénnyel indult, végül az egész várost elvesztette a Fidesz - Mindenkit meglepett, a szombathelyi Fideszt viszont szó szerint sokkolta, mikor 10 év után idén januárban elvesztették a város irányítását. Az ellenzéki képviselők azonnal átalakították a költségvetést és az önkormányzati cégeket is. Így lett a helyi tévének is új igazgatója, akitől el tudtam kérni a közgyűléseken készült összes felvételt. A videókészítés leggyötrelmesebb része egyértelműen a vágás, itt pedig egy hétig tartott csak az, hogy a közgyűlési videókat leválogassam. Mégis végig nagyon élveztem a munkát és éreztem, megéri átrágni magam a felszólalásokon, és összegyűjteni a Fideszes képviselők összeomlásának legszebb pillanatait.

HASZÁN ZOLTÁN

Kiderült, hogy Németh Szilárd nem volt országos bajnok birkózó - Németh Szilárd egyszer azt mesélte, hogy fiatalon országos bajnok birkózó volt. Semmi nyomát nem találtuk, megkérdeztük tőle, hogy mikor is történt mindez.

Orbán terasza lett Budapest új partihelyszíne - Már nem a felcsúti VIP-be kell bejutni, hanem ide, ahol együtt lehet nótázni Orbán Viktorral.

Azt tudtad, hogy Semjén Zsolt több könyvet írt, mint a legutóbbi irodalmi Nobel-díjas?-  Ráadásul már öt nyelvre is lefordították a népszerű szerzőt, aki szerint érdekes meglátás, hogy nyelvezete Aquinói Szent Tamás és Rejtő Jenő szerencsés ötvözete. Az egyik könyvében osztotta meg Othmár atya örökérvényű mondását: „fiam, addig rázod, amíg bele nem tesznek valamit!”

HERCZEG MÁRK

Életemben először megnéztem egy részt a Trónok harcából, és rájöttem, hogy egész gyerekkoromban hazudtak nekem - Sokakat felháborított ez a cikk, de nekem nagyon kedves volt, ugyanis a csendes többségből jó páran biztosítottak arról, hogy őket is aggodalommal tölti el az agyrohasztó óvodás újhullám.

Ez a vadállat már 30 éve nyomja a mocskos, mocsári politikát, de még mindig úgy varázsol, hogy leszakítja a fejedet - Régóta szerettem volna egy rendszerkrityót írni, és a Zeneakadémián végre volt rá lehetőség, idén ezen nevettem a legtöbbet, amikor megírtam.

HORVÁTH BENCE

Idén a legtöbb visszajelzés, ötlet és siralom egyértelműen a dél-koreai/német filozófus, Byung-Chul Han munkáira épülő cikkemre érkezett, melyben főleg arról volt szó, hogy a modern munkakörülmények hogyan alakították ki úgy a személyiségünket, hogy gyakorlatilag önmagunk kizsákmányolói lettünk. Ehhez a felvetéshez újságíróként könnyű kapcsolódni, és mint kiderült, rengeteg más munkakörben is megszólítva érezték magukat emberek.

Közben 2019-ben sem lett kevésbé nyomasztó se Magyarország, se a világ nagy része, így aztán visszanézve főleg azokat a cikkeket szeretem az idei évből, melyek pillanatnyi kiutat kínáltak ebből: ilyen volt a régóta tervezett és végre megírt nagy gombatörténet, a magyar pásztorkutyák hortobágyi versenyének meglátogatása vagy a tatabányai rémkecske elfogásának kalandos története.

KIRÁLY ANDRÁS

Idén nem szűkölködtünk megrázó külpolitikai eseményekben, hogy mást ne mondjak, megindították Donald Trump ellen az alkotmányos vádeljárást. Az év legnagyobb külföldi sztorijai közül mégis kiemelném a Boeing drámáját. Az egész amerikai ipar egyik legfontosabb vállalata évtizedekig arról volt híres, hogy mérnökök uralják, és hajlandó hosszú időt és rengeteg pénzt áldozni új típusai fejlesztésére. Aztán valami megváltozott, a cég irányítását olyanok vették át, akik mindennél nagyobb hangsúlyt helyeztek a pénzügyi eredményekre, így az öldöklő versenyre tekintettel trükközésbe kezdtek. Ennek ezidáig több mint 350 ember élete volt az ára.

De azért ne feledkezzünk meg korszakunk főszereplőjéről, Donald Trumpról sem. Nyáron már úgy tűnt, hogy az elnök, aki a választási kampányában azzal tréfálkozott, hogy azt is megúszná, ha fényes nappal agyonlőne valakit New York egyik sugárútján, tényleg mindent megúszhat. Hiába írta meg négyszáz oldalon az ügyben majdnem két éven át vizsgálódó különleges ügyész, hogy bizony akadályozta a nyomozást, és bár konkrét egyezségre nincs bizonyíték, kampánystábja mindig lelkesen fogadta az oroszok ajánlatait, a közvélemény rezignáltan reagált. Mígnem szeptemberben kirobbant a minden eddiginél nagyobb botrány, melynek végére tanúk sorának meghallgatása és bizonyítékok átböngészése után karácsony előtt eljutottunk odáig, hogy a képviselőház vádat emeljen ellene. Ez nem példa nélküli az amerikai történelemben, de Trump így is mindössze a harmadik elnök, aki ellen vádat emelnek az ország lassan 250 éves történelmében.

KISS BENCE

Sötét parkolási ügyek Budapesten - Már 2018 őszén elvonultunk a szerkesztőség tárgyalójába Ács Danival, és belevágtunk a 444 történelmének egyik legnagyobb vállalásába, hogy egy dokumentumfilm keretein belül göngyölítsük fel a parkolási maffiát, és kiderítsük, hová tűnik az a pénz, amit a 90-es évek óta dobálnak az autósok az automatákba. Nem könnyű egy ilyen filmet összehozni, hosszú hónapokba telt az archív felvételek felkutatása, az animációk elkészítése és az egész anyag megszerkesztése, miközben a publikálásig folyamatosan érkeztek be új információk. Számomra az év egyik legjobb élménye volt egy óriási mozivásznon megnézni a filmet több száz támogatónkkal közösen, akiknek a hozzájárulása nélkül ez az egész valószínüleg sosem készült volna el. Még egyszer köszönjük!

MAGYARI PÉTER

2019-ben négy kiemelt témában írtam sok cikket: magyarországi választások (EP és önkormányzati), az új EU-s politikai ciklus vívódásai, Brexit, és a közép-európai földgázkereskedelem. Utóbbi az, ami leginkább aktuális maradt az év végére is, úgyhogy e sorozatomból ajánlanék három nagyobb írást az év végére.

Az április végén leírt helyzet most ir érvényes: Magyarország ambíciói változatlanok, a kormány és az iparági vezetők közép-európa gázelosztó központjává tennék az országot, csakhogy ez másokon is múlik. Hogyan és mennyire? Innen kiderül.

Október végén Putyin budapesti látogatásához időzítve írtak ki aukciót egy még nem létező, de elég nagyra tervezett nemzetközi gázvezeték magyarországi szakaszára. Hogyan támadt fel a 15 éve tervezgetett Déli Áramlat, és miért jó ez Oroszországnak? Innen kiderül.

A kelet-európai gázüzlet az amerikai politikát is vonzotta, és Trump elnököt annyira megégette, hogy ebből lett az elmozdításáért indított eljárás is. Hogyan és miért merült el a gázmaffia világában az USA elitje? Innen kiderül.

PLANKÓ GERGŐ

Háborúban született, a hatalom szolgálatába állt - Ami Magyarországon közmédia néven működik, az már tényleg világszinten is nagy dobás. Készítettünk egy kisfilmet arról, hogyan jutottunk el ide a rendszerváltás óta.

A harc a gondolatainkért a nyelven keresztül zajlik - A legnagyobb győzelmek egyike, ha el valaki el tudja érni, hogy az emberek a szavait használják. Erről a küzdelemről szól ez a cikk.

RÉNYI PÁL DÁNIEL

Mit mond el az Orbán-rendszer átalakulásáról Varga Judit miniszteri kinevezése? - Az Orbán-rendszer elég idős már ahhoz, hogy néha távolabbról is rátekintsünk, honnan hová fejlődött, és miben változik önmagához képest. Ehhez tökéletes alkalmat nyújtott Varga Judit nyári kinevezése.

„Olyan bélyeg lett a közmédiában dolgozni, mint amikor lecigányoznak” - Hiányzott már, hogy valaki belülről mutassa be a közszolgálati propaganda mindennapjait. Balogh Krisztina története azért is különleges, mert kormányzati körök segítették karrierjét, éveket dolgozott, hogy közszolgálati riporter lehessen, de mikor szembesült a valósággal, volt bátorsága hátat fordítani az MTVA-nak.

SARKADI ZSOLT

Se Magyarországnak, se más országnak nincs szüksége se több gyerekre, se bevándorlókra - Idén elég sokat foglalkoztam a túlnépesedéssel, mert úgy éreztem, hogy sokan összemossák a túlnépesedés okozta problémákat a klímaváltozás okozta gondokkal, ezzel még inkább tabusítva azt, ami evidens: nem jó, hogy ennyire sokan vagyunk ezen a bolygón, és ezzel a helyzettel kezdenünk kellene valamit. Hála az égnek, van egy kutatócsoport Svédországban, ami éppen ezzel foglalkozik, és a csoportnak még magyar tagja is van, akivel készítettünk interjút is.

Hazavágtuk az internetet, és most az internet hazavág bennünket - A másik téma, ami sokat foglalkoztatott és foglalkoztat most is, az internet és azon belül a közösségi média hatásai az emberi kommunikációra és az emberek mentális egészségére. Ha már az antropocén korban élünk, ahol az emberi tevékenység gyakorolja a legnagyobb hatást a környezetre, érdemes megnézni, mi gyakorolja manapság a legnagyobb hatást az emberre, és milyen ez a hatás. Nos, nem túl jó.

Beszorultunk - Ez egy elég személyes cikk volt, sokáig nem is akartam publikálni, csak azért kezdtem el írni a szöveget, hogy jobban össze tudjam foglalni, mik járnak a fejemben, hogyan viszonyulok a világhoz, és miket tartok problémának az életemben, meg abban, ahogyan a világhoz viszonyulok és ahogy a világ viszonyul hozzám. Aztán, ahogyan egyre többekkel beszélgettem, rájöttem, hogy nem csak én gondolkodom így, ezért úgy döntöttünk, cikként publikáljuk a szöveget. Talán sosem írtam még semmit, ami után ennyi levelet kaptam volna, amikben az emberek megköszönték a cikket, és azt írták, végre valaki szavakba öntötte, ahogyan éreznek.

Egy őrült ül az agyamban, és keveri a kártyákat - Sarkadi Imre ugyan nem rokonom, de az egyik kedvenc magyar íróm, szoktam is fortyogni néha azon, milyen méltatlanul kevesen ismerik a munkásságát annak ellenére, hogy messze kiemelkedett kora alkotói közül, és tényleg világszínvonalú munkák is vannak az életművében. A nyáron úgy döntöttem, hogy a fortyogás helyett írok egy cikket az egyetlen igazi magyar egzisztencialistáról.

SZILY LÁSZLÓ

Az összes 2019-es cikkem közül a „Virslit lopott hétfőn hajnalban a budapesti újságíró macskája” címűn gondolkodtam a legtöbbet, pedig ez a tényfeltáró anyag összesen 2 mondatból, 5 igen rövid, tényleg pár szavas képaláírásból és 5 darab fényképből állt, amik mindegyike ugyanazt a macskát ábrázolta. Erre a hajnali hírügyelet közben otthon viccből összedobott minimalista posztra kaptam ugyanis a legtöbb személyes visszajelzést ismerősöktől és ismeretlenektől az összes idei írásom közül, nem is beszélve a majdnem tízezer lájkról. Arra jutottam, hogy azért, mert rengeteg embernek van elege a nyomasztó politikai görénykedésből és egyre több ember vágyik igazi, átélhető sztorikra. Ez meg sajnos 100 százalékig igaz volt.

Az újságírás nemcsak íróasztalnál terpeszkedésből meg fontos emberekkel lebonyolított kávézgatásokból áll. Van, amikor az ember kénytelen felvenni a bakancsot és a túlélőruhát és kimenni az igazi Vadonba. Idén a legvadabb ilyen kalandot Budapest ötödik kerületében éltem át, erről szól a Csak a legkeményebb erdőjáróknak javasoljuk az Arany János utcai metrómegálló köré ültetett új városi erdő megközelítését című szakcikkem.

Egy soktízmilliárdos, szuperbonyolult ügy leleplezésénél néha többet ér, ha az embernek egy nevetséges, sőt pitiáner, de bárki által megérthető és kiröhöghető stiklit sikerült feltárnia. Főleg, ha ez az ember én vagyok. Ezért volt az egyik kedvenc saját cikkem az, amiben megírtam, hogy Kósa Lajos feleségének civil szervezete hogyan nyalt föl pénzt olyan események megszervezésére, amiket igazából mások szerveztek, ők pedig csak odamentek egy kocsmába és lefotózták egymást.

SZUROVECZ ILLÉS

Egy ország szenved tőle, hogy szökik a meleg a házainkból - Itt a fűtésszezon, ami sokak pénztárcáját megterheli, nem beszélve a szmogról, ami tönkreteszi a tüdőnket és a klímánkat is. Rezsicsökkentés, szociális tűzifa ide vagy oda, tömegek élnek energiaszegénységben. Ezen akkor lehetne segíteni, ha felújítanánk az országot ellepő, borzasztó állapotú házainkat. De mi kéne ehhez? Állami szándék és sok pénz. Ez egy összetett, de érdekes és mindenkit érintő kérdés, amit jó sok ábrával próbáltam érthetőbbé tenni. Közben Halász Julival megnéztük, mi mindent raknak a tűzre az emberek az ország legrosszabb levegőjű térségében.  

Az életükre törtek, ezek a román újságírók mégis megmártóztak a legmélyebb korrupciós mocsokban - Bemutattak idén egy megdöbbentő erejű román dokumentumfilmet, a Colectivet, ami csak kisebb részben szól a híres, 2015-ös bukaresti tűzesetről. Viszont bemutatja a tragédia utáni nyomozást, amiben román oknyomozó újságírók rántották le a leplet az embertelen egészségügyi helyzetről és a velejéig korrupt rendszerről. Az újságírócsapat egyik tagja, Mirela Neag eljött a film budapesti bemutatójára, és interjút adott nekünk.

A munkanélküliek és a rendetlenek búcsút mondhatnak az ivóvíznek - Az ország legnagyobb szegregátumában, a miskolci Lyukóvölgyben óriási szegénységben élnek az emberek. Sokakat a vízhálózatról is lekötöttek, miután tartozásokat halmoztak fel, és közben azzal szembesültek: akiket „erkölcstelennek” minősítenek, azok örökre búcsút mondhatnak a víznek. Mi marad így? A közkutak és a ballonok, amit hőségben, esőben, hóban kell cipelni aszfalt nélküli utakon, hegynek felfelé.

URFI PÉTER

Soha nem vágtam bele akkora feladatba, mint a gyerekmolesztáló papokról szóló sorozat. Amikor több mint egy éve elkezdtem anyagot gyűjteni, még a hozzáértők is úgy tartották számon, hogy néhány esetnél több nem derült ki itthon. Február óta megjelent az a hat nagy cikk, amelyekből kiderül, hogy Magyarországot sem kerülte el az egész világot sokkoló jelenség.

De a tldr-oknyomozásokon túl is sokat írtam a témáról: interjúztam Ferenc pápa tanácsadójával, megnéztem a nagy vihart kavaró lengyel dokumentumfilmet és François Ozon moziját, és voltam Pannonhalmán egy fontos konferencián.

Ősszel a püspöki kar kiadott egy általános bocsánatkérést, ami szimbolikus lépésként nagyon fontos - és biztosan nem történt volna meg, ha nincsenek olyan áldozatok, akik kiállnak az igazságért.

[storms-in-me]

Háromszázhatvanöt nap

Minden nap tükör előtt állva,

arra az egetrengető csodára várva.

Számat résnyire nyitva tárva,

Kérlelem szívemet, mint egy árva,

minden nap téged várva.

Várom már, mikor múlik el,

szívemről a rózsaszínű lepel.

A Nap is mindig új reményekkel kel fel,

pedig este a Hold sok fájdalmat rejt el.

Jönnek a sötét felhők, közben a Nap csodára várva,

úgy lebeg ott fent, a felhők felett.

Ó nézd kedvesem, a kislány ki régen rettegett,

Lám végre nagylány lett!

[korkep-blog]

Péntek 13. története. Honnan ered a babona és miért félünk tőle?

Babona, vagy tényleg szerencsétlen dolgok történnek, ha a 13-a péntekre esik? Van, aki ezen a napon nem hajlandó repülőre ülni, üzleti tárgyalásokat folytatni, sőt, olyan is akad, aki még az ágyból sem kel ki.   Sokan ezen a napon legszívesebben ki se mozdulnának otthonukból, hisz a...

Babona, vagy tényleg szerencsétlen dolgok történnek, ha a 13-a péntekre esik? Van, aki ezen a napon nem hajlandó repülőre ülni, üzleti tárgyalásokat folytatni, sőt, olyan is akad, aki még az ágyból sem kel ki.

  Sokan ezen a napon legszívesebben ki se mozdulnának otthonukból, hisz a balszerencse bárhol utolérhet. Külön-külön a pénteki naphoz és a 13-as számhoz is több hiedelem fűződik, így aztán a nyugati világban a péntek 13. egy igazán rettegett napnak számít. De kevesen tudják, mitől is félnek valójában.

  Már az elején le kell szögezni, hogy csak találgatások vannak arról, miért épp péntek 13 a baljóslatú nap. Egy legenda szerint a francia király 1307. október 13-án, pénteken tartóztatott le több száz templomos lovagot. Azt nem tudni, hogy innen ered-e a babona, de IV. Fülöp valóban ekkor fogta el a rend tagjait, akiknek nagy része máglyán, vagy a kínzókamrában végezte.

  Vannak más elméletek is

  Nem biztos, hogy a lovagok halála miatt hisszük olyan sötétnek ezt a napot. Egyes kultúrákban a pénteket és a 13-as számot is félelem övezi, de ezek eredetét is csak találgatni lehet. Az európai pogány kultúrákban a hét ötödik napját szentelték az isteneknek, de ekkor – nagypénteken – feszítették keresztre Jézus Krisztust, az utolsó vacsorán pedig a tizenkét apostollal együtt tizenhárman ültek az asztalnál, köztük Júdás, aki elárulta Jézust.

  Más források szerint a Jézust eláruló Júdás személyére utal a 13-as szám, mert ő volt az, aki tizenharmadikként ült az asztalhoz. A babona ma is tartja magát: vannak, akik mind a mai napig kerülik, hogy egy tizenhárom fős társasággal üljenek le ebédelni.

  Fotó: Faktor.hu

Napóleon is babonás volt, sosem volt hajlandó olyan asztaltársasággal vacsorázni, ahol tizenhárman ültek az asztalnál, de így volt ezzel Franklin Delano Roosevelt, amerikai elnök is. Neki köszönhetjük a tizennegyedik (quatroziéme) intézményének létrejöttét. Ha csak tizenhárman gyűltek össze egy asztaltársasághoz, odarendelt plusz egy embert, akivel együtt máris 14-en lettek.

  Éppen olyan, mint egy fóbia

  A triszkaidekafóbia (triszkaideka – tizenhárom + fóbosz – félelem) a tizenhármas számtól való félelmet jelenti, amely a világ számos pontján megmutatkozik. A babona a XX. század első felében olyannyira elterjedt volt, hogy New York felhőkarcolóinak 80 százalékában kihagyták a 13-ast az emeletek számozásából, a szállodákban pedig nem volt 13-as szoba, a kórházakban 13-as kórterem, a színházak nézőterén 13. sor.

  Egyes épületekben ha van is tizenharmadik emelet, akkor se mindig lakik ott valaki: a londoni One Canada Square felhőkarcoló 13. emeletén például nincsenek kiadó irodák, hanem itt van az épület légkondicionálása, hogy a triszkaidekafóbok ne kerüljenek stresszhelyzetbe. Las Vegas több kaszinójában szintén nincsen 13. emelet.

  A babona elérte a memphisi (Tennessee, USA) repülőteret is, ahol nincs A13, B13 és C13 számú beszállókapu. A New York állambeli Islip repülőterén sincs 13-as beszállókapu, San Franciscóban pedig a 12. és a 14. sugárút közötti észak-déli irányú utcának nem akartak szerencsétlenséget hozó nevet adni, ezért Funston Avenue-nek hívják.

  Fotó: nj1015.com

  Milyen hatása van ennek a napnak?

  Bármilyen meglepő is, a félelemnek hatása van a gazdaságra. Az észak-karolinai Stress Management Center and Phobia Institute felmérései szerint csak az Egyesült Államokban 17-21 millió embert érint a fóbia, amely 800-900 millió dolláros bevételkiesést okoz azzal, hogy sokan nem mernek repülőre szállni, autóba ülni vagy balszerencsétől való félelmükben dolgozni m

  A pszichológusokat és a történészeket is megosztja, hogy mi lehet a magyarázata a péntek 13-a által keltett babonás szokások fennmaradásának, de legtöbben azt vallják: az ember életében olyan sok a rejtélyes veszély vagy a stressz, hogy néha hinni akar abban, hogy az olykor felfoghatatlan és megmagyarázhatatlan jelenségek mögött mégiscsak van valami ok.

A különösen babonások a szerencsétlenség elűzésének széles palettájáról válogatnak ezen a napon, például sót dobnak a hátuk mögé a bal vállukon át. Ezen a napon nem szabad létrára mászni, minden baljós gondolatot le kell kopogni egy fán -a babonások szerint legalábbis.

  Íme néhány balhiedelem:

  Fotó: Hír.ma

  Pénteken megkezdett, vagy végzett munkán nincs szerencse.

Aki pénteken nevet, vasárnap sír.

Pénteken éhgyomorra tüsszenteni nagy veszedelem közeledtét jelenti.

Pénteken útra kelni kész szerencsétlenség.

Aki pénteken dől ágynak, sose kel fel.

A pénteken sütött kenyér keletlen marad.

Aki pénteken fűt be először télen, annak leég a háza.

Pénteken mosott ruhától kiütést kap az ember.

Ha a kisgyerek pénteken kapja első fogát, akkor a többi nem nő ki.

Ha a gyerek pénteken kezd beszélni, akkor megnémul.

  Forrás: faktor.hu/Körkép.sk/TH

[barmitakkor-blog-blog]

Július 4.

Két napja gyarmaton vagyunk a gyerekekkel, és már most pattanásig feszült a húr, anyával egymásnak mentünk. Az már mindennapos, hogy nehezen toleráljuk egymás eltérő életvitelét, világhoz való hozzáállását, étkezési kultúráját, de mostanra olyan szinten mérgesedett el a helyzet, hogy minden egyes elejtett félmondat, eltérő vélemény, igény egyből ingerültséget és feszültséget vált ki, aminek az az eredménye, hogy mindannyian óvatoskodunk, illedelmeskedünk, próbálunk fenemód elnézőnek mutatkozni, de annál jobban a képünkre van írva, mennyire nem értünk egyet a másikkal. A magam részéről azt látom, hogy 

El tudom képzelni, hogy aki ismert korábban, annak milyen mérhetetlenül idegesítő és érthetetlen lehet ez a látszólag merev szabályrendszer, amihez most igyekszem tartani magam. Mégis jól esne, ha érdekelnének a mögöttes motivációim is és nem csak rámaggatnátok a merev faksznis picsa jelzőt. Megértem, hogy kívülről tényleg ennyi jön le, de ha máshogy nem megy, leírom, mi vezetett engem idáig, mert ma úgy láttam, hogy anya, presztízs kérdést csinász abból, hogy ha nem a te főztödet eszem, és ezzel úgy érzed, az elmúlt 35 évet utasítom el, és ítélem el ahogy főzöl, holott erről szó sincs. Az egész érdeklődés az egészségtudatos étkezés felé nálam 5 éve kezdődött, amikor elmentem egy gyomortükrözésre és kimutatták, hogy Barrett szindrómám van, ami egy rák előtti kóros elváltozás a torok sejtjeiben, ami mintegy 10 éves gyomor és bélrendszeri probléma szövődményeként alakult ki. Az orvos akkor nekem levezette az ide vezető utat, és a kórismém ismeretében (hogy szinte csecsemő korom óta székrekedéssel küzdöttem - egészen pár évvel ezelőttig, vagyis jó 30 évig - ez ilyen formában hagyott rajtam nyomot, a soha kiürülni nem tudó bélrendszer és gyomor nyomta fel a gyomorsavat, szétroncsolva ezzel a torkom sejtjeit. Mivel erre a betegségre nincs gyógymód, csak a további romlás megelőzése, ő ekkor egy igen szigorú diétát javasolt, amit érdemes tartani, ha nem szeretnék pár éven belül kipurcanni. Nekem épp akkor kérték meg a kezem, egyébként is rettegek a betegségektől, így nekem ez elég motiváció volt ahhoz, hogy váltsak. Ekkor elkezdtem rengeteget olvasni a témában, de végül mindig az ayurvédához lyukadtam ki, amit a jóga rendszere is követ, és innen már egyértelmű volt számomra az út. Ennek a többezeréves indiai orvostudományi rendszernek a javaslataival szembesültök ti nap mint nap, amikor azt mondom, hogy igyekszem mellőzni a húst, hogy próbálom előnyben részesíteni az egyszerű ételeket mert minél töb összetevője van egy ételnek, annál nagyobb feladat elé állítjuk az emésztőrendszert (amihez a ti gyomrorok már hozzáedződött, az enyém sosem fog), és itt kezdődik a törvényszerű ütközés, hogy az én ételeim ízetlenek, sótlanok, unalmasak, egyhangúak, holott a mögöttes mozgató elv csak az egszerűség. Én azóta megtanultam érezni külön az ízeket, élvezni az alap ízeket, fogásokat, nem érzem áldozatnak hogy így étkezem, és nem is várom el tőletek hogy ti is ezt tegyétek, nekem az bőven elég, ha egy kicsit elfogadóbban vagytok az iránt ahogy én csinálom, és nem személyes sértésnek veszitek a váltást, hanem együttéreztek velem, aki világ életében szorongott és rettegett a betegségektől.

Még millió példát tudnék felhozni az ayurvéda mellett, aminek jótékony (testi és szellemi) hatását több ezer oldalnyi irodalom taglalja a hús kerülésétől, a friss ételek fogyasztásán át, az ételkombinációk hatásain keresztül a testtípusnak megfelelő táplálkozásig, ami mind azt mondja, hogy nem vagyunk egyformák, mindannyiunknak más esik jól és más tesz jót, tehát lehet amitől én kicsattanok attól te megbetegszel és fordítva, éppen ezért ne ítéljük el a másik szokásait, mert lehet hogy egyszeren csak számára más az üdvös.

És ez csak a kajálás volt, de úgy érzem, hogy az utóbbi időben (főleg mióta megszülettek a gyerekek) ütközünk a gyereknevelésen

[kekturanaplo]

OKT-36 | Viszlát, Cserhát, és kösz a sarat!

Bableves csárda -> Nagybárkány -> Mátraverebély: 30 km

Előzmények

Notórius falu Mátraverebély, annyi mindent olvastunk már róla, és ezeket az információkat nem illetném pozitív jelzővel. Röviden és polkorrekten próbálom összefoglalni: a kétezer főt sem éri el a lakosság száma, de annak ötöde cigány, és a mélyszegénység is jellemző erre. A kék útvonala a roma telepnél jön be a faluba, és többen is írtak már félelemkeltő atrocitásokról, illetve egy barátunk személy szerint is említett “kényes szituációt”. Kóbor kutyák, lejmolás, fenyegető fellépések, mindenki olyan gyorsan igyekezett átjutni ezen a falun, ahogy csak tudott. Szóval bennünk kialakult egy kép ennek tudatában már régebben, és kicsit izgultunk is, mégis mi a franc lesz. Az egyik nap itt végzünk, a másik nap innen indulunk. Egyértelműen az a gázosabb, amikor késő délután/kora este érsz ide, mindenki ébren, a jó idő miatt mászkálnak mindenfelé stb.

Így tehát első lépés volt megoldani, hogy az autót itt tudjuk hagyni, biztonságosan. Felvettem a kapcsolatot a polgármesterrel, mert láttam a Mapsen, hogy van az önkormányzatnál egy nagy udvar, és mivel a pecsét is ott van, gondoltam, hátha megengedik, hogy ott parkoljunk. És így is lett, igazán rendes a polgi, ráadásul teljesen ingyen használhattuk. Második lépésként hoztam egy zacskó cukorkát, ha esetleg kéregetni fognak a gyerekek. Végezetül megérkeztünk Gyöngyösre péntek este, hosszas tervezés után arra jutottam, hogy innen és ide korrekt a második nap a tömegközlekedés. 

Az első 15 km

Gyöngyösről kb. bő fél óra Verebély, az önkormányzatnál szó szerint tárt kapukkal vártak. Az utcán még nem igazán volt senki, aki meg igen, ránk se hederített. Kislattyogtunk a főútra a buszmegállóhoz az 05:38-as buszra, és pásztói átszállással, alig 40 perc után leszálltunk a csárdához legközelebbi buszmegállóban (a nagymezői elágazásnál). A szokásos felhőszakadást még a buszon vészeltük át szerencsére.

Egyből sártengerben találtuk magunkat, bogarak és szúnyogok felhőjében úszott a levegő. Hát jó, mit várhattunk volna, amikor bő egy hónapja már állandóan viharok vannak? Most már aztán elég legyen! Egyszer száraz lábbal is legyalogolnék egy távot már!

Kb. egy óra menetelés után értünk fel a Tepkére, a kilátóhoz. Valaki ott sátrazott, a 10 méterre fekvő csertölgy aljában. Bátor, vagy igen hülye az, aki zivataros időben egy kilátó mellett alszik? Nem volt mozgás, míg ott voltunk, remélem még életben volt azért! A kilátót megpillantva elég biztos voltam benne, hogy nem megyek fel teljesen. K sem érezte az ingerenciát, hogy meghódítsa a felső szintet, így lejjebb megálltunk. Kétlem, hogy többet adott volna, mert míg észak és nyugati irányban volt is mit látni, addig keletre olyan pára volt, hogy alig lehetett kivenni a hegyeket.

Ezután végig különféle erdős részek jöttek, hol picit felfelé, hol picit lefelé. Csak Nagybárkány előtt akadt pár mező, de ekkor még az idő is kellemes volt, igaz nem volt még dél sem. Maga a falu 15 km-re van a Csárdától, és végtelen időnek tűnt, amíg végre beértünk. “Hol van már? Hol a p....ban van már? Szerintem nem is létezik!”

De végül is kiderült, hogy létezik, és jól meg is ebédeltünk a pecsétnél, a filagória alatt. Ha már lejmolás, az utóbbi időben a harmadik éhenkórász macska talált meg minket.

A második 15 km

Ekkor még nem sejtettem, de a falut elhagyva hamar nyilvánvalóvá vált, hogy pokoli utunk lesz. Főleg nekem, mert innentől valószínűsíthető ínhüvely-gyulladással folytattam az utat, bicegve, sziszegve, néhol könnybe lábadt szemekkel. Beindult a nap is, elfogytak az erdők, elfogytak az árnyékok. És elég jól fogyott a vizünk is.

Sámsonháza előtt egy menő kőfejtőbe botlottunk az országút szélén, és nem kéktúra a kéktúra, ha nem térünk ki róla: ez esetben itt, Fejérkő várához. Olyan jól kitaláltam a tervezésnél, és a térképen csak egy icipici köpésre volt, de aztán kiderült, hogy ahonnan fel lehet oda jutni, az nem annyira kis köpés. Nagyon megszenvedtünk, mire felértünk, szó szerint folyt az arcomon a víz. És mit kaptunk? 

Fogalmazzunk úgy, ha legközelebb kitérni akarunk errefelé, az nem a Fejérkő miatt lesz, az biztos.

Elhaladtunk egy csapat tehén mellett is, K szerencsére felvilágosított előtte (Kösz, drágám!), hogy meglepően gyakran történnek tehéntámadások, így kicsit aggódva haladtam el mellettük, pedig nem hittem volna, hogy valaha megijeszt egy tehén közelsége. (Rákerestem itthon, és tényleg!! Még pro tippek is vannak, mit ne csinálj, hogy ne tapossanak agyon!!!)

Jött még néhány kellemes, napos emelkedő Szentkútig, de legalább néha erdős részeket is érintettünk. Egy forrásnál fel tudtuk tölteni a palackokat finom hideg vízzel, na az életmentő volt, esküszöm.

Hallottatok már Szentkútról? Mert én nem, amíg neki nem álltam tervezni a szakaszt. Ez egy hatalmas zarándokhely itthon, állítólag évente több ezren jönnek ide. Már a középkorban is csodákat fűztek a helyhez, pl: “ Egy 1714-es irat szerint egy néma kisfiú vizet keresvén lemaradt apjától, amikor megjelent a Szűzanya neki és egy lópatkójú mélyedésre mutatott, ahol víz csillant fel. Szomját oltotta és apja után kiáltott – meggyógyult némaságából.”

Mi ugyan nem vagyunk hívők, de elég jól nézett ki a hely. Egy nő, kinek kisfia teljesen rákattant K fényképezőgépére, azt mondta róla, milyen jól bánik a gyerekekkel! Értitek? K! Megmutatta neki, hogy kell használni a gépet, hagyta, hogy fotózzon vele!!, és még mosolygott is rá! Talán mégis vannak csodák... ;)

Még kb. egy órányi útra volt Verebély. Már csak botokkal tudtam haladni rendesen, és még egy nagy emelkedő-lejtő páros is előttünk állt. De hát ez már piskóta! Sima liba!

A rettegett falu

A temetőnél értünk be Mátraverebélyre. Már reggel is észrevettük, de most bizonyosságot is nyert: megváltozott az útvonal, már nem a telepen vezet át, hanem teljesen a másik irányba vitték el. A 21-es főút lényegében elfelezi a települést, és míg az egyik fele - állítólag - Mordor, addig a másik tökéletesen kipofozott utcákból-házakból áll. Olyan pöpec kis falu benyomását kelti, hogy nyugat felé sem találni szebbeket nagyon.

Így, sajnos vagy szerencsére, nem tudtuk meg, milyen utunk lett volna a régi útvonalat követve, de azt hiszem, mostantól nem kell tartani itt semmitől és senkitől. Ja, és az MTSZ elfelejtett erről a módosításról hírt adni, lehet, hogy egy csomóan nem is tudnak még róla!

Az utórezgések

Sajnos a bokámat eléggé megviselte a nap, több bosszantó dolog is előjött, így ismét kénytelenek voltunk tolni a másnapi távunkat a következő hétvégére. És még csak harmin...  20 vagyok, mi lesz velem 60 évesen????? 

[gretainsweden]

A rettegett mosoda

Nem vagyok kibékülve az itteni mosodákkal. A baj nem a felszereltségükkel van, hanem az ötlettel magával. Azáltal, hogy közös mosoda van és le kell szaladgálni az alagsorba, egy mosás körülbelül 3 órás elfoglaltsággá nőtte ki magát. Ráadásul itt Göteborgban a mosoda nem is az épületünkben van.

A mosás tehát a következőképpen néz ki: feliratkozol egy időpontra, hogy mikor szeretnéd kimosni a ruháidat. Mikor eljön a várva várt (rettegett) nap, akkor fogod a kis batyudat a mosószereiddel, és lesétálsz a 3. emeletről (lift nincs)....

... át az udvaron, a kertek alatt...

... le egy pincébe...

... végig a folyosú mentén, hátul balra megtalálod a mosógépeket.

Adott 2 mosógép, 1 szárító és 1 centrifuga.

És az útmutatás. 

Van egy extra szárító szoba is, amit én csak “nyúzó”-nak hívok :D Itt teregtve lehet megszáríttatni a kimosott ruhákat. Konkrétan az egész szoba egy hatalmas szárító. 

Na jó, be kell valljam, nem is olyan borzasztó ez a mosodás részleg. Kellemes meleg van odalent, ilyen helységekben pedig nem igen dúskálunk, úgyhogy meg kell becsülni.

[aurumeletmuhelyblog]

10+1 dolog, hogy mit kezdhetek magammal a vírus idején

Régóta érlelődik bennem, hogy ha lehetőségem (pénzem) adódna, úgy kipróbálnék egy olyan igazi, gőzölgő, nagyon egzotikus, nagyon ázsiai ételt, melynek hozzávalóiról pont annyit tudok, mint arról, hogy milyen érzés lehet egy tengerparti kisbisztró napernyői alatt láblógatva megrendelni azt. De az biztos, hogy a gondolattal gyakorta eljátszadozom. Felmerül viszont a kérdés, hogy ha egy jóakadóm az orrom alá tolná a nagyon egzotikus, nagyon ázsiai álommenümet, vajon hogyan reagálnék!? Rávetném magam, finomkodva hozzálátnék, vagy megijednék és kétségbe esve konstatálnám, hogy ennek már a szaga sem olyan, mint amilyennek elképzeltem? Kérem vissza a rántotthúst sültkrumplival! Sokan lehetünk most hasonlóan a nyakunkba szakadó, kiszámíthatatlansággal teli szabadsággal.

Más és más módon reagálunk az elmúlt napok, hetek eseményeire. Mindannyian keressük, hogy hogyan tudnánk magunk és környezetünk számára a legjobb, legfelelősségteljesebb, és emellett még talán a lehető leghiggadtabb módon is jelen lenni. 

Más típusú alkalmazkodás szükséges egy többgyermekes szülőtől és más egy egyedülálló/élő felnőttől. Egyik sem feltétlen könnyebb, nemesebb vagy kevésbé értékes a másiknál. Egyszerűen más. A kérdés azonban mindannyiunk életében adott: mi lesz most velem, ha az életem több területe eltérni látszik az eddig megszokottól? A következő pontok szemezgetését elsősorban azoknak ajánlom, akiknek nyakába szakad a rég várt (vagy rettegett?) otthonlét, és egyedül kell megbirkóznia azzal, hogy szabad kapacitásával, idejével bölcsen gazdálkodjon. Nem mellesleg, hogy megóvja magát attól az állapottól, melyben félelmei, szorongásai lesznek úrrá gondolatain, érzelemvilágán.  

1. Ötletelj, készíts tervet!

A nap elején gondold át, milyen tevékenységeket szeretnél elvégezni, mire mennyi idő szükséges. Ugyanez vonatkozik a hét végére is: szánj időt arra, hogy visszanézz az elmúlt hetedre, és előre tekints a következőre. Ez elméletben remekül hangzik, igaz!? Javaslom, készítesz magadnak egy táblázatot, amin láthatod is, hogy mi vár rád, és mit sikerült már kivitelezned. (Figyelem, utóbbi esetben előfordulhat, hogy felsejlik bennünk némi büszkeség saját magunk irányába – ezt szabad közel engedni magunkhoz.)

2. Tartsd a struktúrát!

Öltözz fel, mosd meg a fogad, egyél-igyál. Élvezd, hogy végre van lehetőség kialudni magad, de ne ess át a ló túloldalára: keress egy legkésőbbi időpontot, amikor mindenképp felkelsz. Húzd el a függönyt, fel a redőnyt és engedd be a napfényt és a friss levegőt! Ha ez megvan, már adja is magát, hogy visszatérj az 1.)-es ponthoz.

3. Próbálj ki új dolgokat!

Az interneten minden is van. Tanulj meg barkácsolni, varrni, főzni, festeni, kertészkedni, új mozgásformákat kipróbálni, vagy épp bekopogni a szomszéd hölgyhöz, hogy kell-e neki valami a boltból. Mik azok a vágyálmok, amikre megszokásból azt mondtad „jó lenne egyszer megtanulni...”!? ;)

4. Mozogj!

A mozgás számos élettani hatása mellett szorongásoldó hatással is bír. Házon belül is rengeteg lehetőség van a testmozgásra. Ötletelj, kutasd fel ezeket!

5. Légy társaságban! Beszélgess!

Ha fizikailag nehéz vagy nincs mód kivitelezni, használd az online teret! Hozd így közel magadhoz a távoli családtagokat, a barátokat, ismerősöket, akikkel mindig csak „de jó lenne többet, gyakrabban beszélni”. Mondd el, ami benned van, és hallgasd meg a másikat.

6. Kérj segítséget!

Társadalmunk, és mi egyéni szinten is egy egészen újszerű helyzettel találjuk szembe magunkat, mely új megoldási, megküzdési módokat is vár tőlünk. Teljesen természetes, hogy elakadunk, félünk, kétségbe esünk, bizonytalannak érezzük magunkat. Szabad segítséget kérnünk mind a mindennapi praktikus dolgokban (ismerőstől, szomszédtól, családtagtól, önkormányzattól, szervezetektől), mind pszichés egyensúlyunk megtartása érdekében! A pszichológusok, pszichiáterek, segítő szakemberek által nyújtott online tanácsadás ma már egy létező fogalom. Ha érezzük, hogy határinkat feszegetjük, nem kell megvárnunk, míg túl is lépjük azokat.

Az Aurum Életműhely pszichológus és mentálhigiénés szakemberei ingyenes chat és Skype beszélgetéseket ajánlanak fel a jelen helyzetben különösen nagy nyomás alatt állók (COVID-19 megbetegedéssel diagnosztizáltak és hozzátartozóik, önkéntes vagy hatósági karanténban lévők, külföldön rekedt magyar állampolgárok, egészségügyben dolgozók) lelki egészségének támogatása érdekében. További információ itt >>>

7. Kapcsolódj ki! Merj nevetni!

Krízisidőszakban könnyedén szűkül be a figyelmünk, érdeklődésünk szorongásunk tárgyára. Merj nevetni! Nézz filmet, zenélj, olvass, játssz! Keresd a kultúrát az interneten (is)!

8. Légy elfogadó...

..magaddal és másokkal egyaránt! A nehéz élethelyzetekre, időszakokra mindannyian másképp reagálunk, szorongóbbá, ingerültté válhatunk vagy épp elbagatellizálva előfordulhat, hogy tudomást sem akarunk venni a helyzetről. Ezek természetes reakciók! Igyekezzünk türelemmel, elfogadással lenni környezetünk és saját magunk iránt.

9. Limitáld a kütyükkel töltött idődet!

Figyeld meg saját magadon, hogy a videók, social media felületek, hírportálok pörgetése meddig segítik, és mikortól rombolják a mentális egész-séged, nyugalmad megtartását.

10. Merj csendben lenni!

Figyeld meg, milyen érzések, gondolatok kavarognak benned. Igyekezz ezeket minősítés helyett inkább elfogadni, mondd ki, írd vagy rajzold le őket!

+1 Próbáld meg közel engedni magadhoz a szabadság érzését!

A mit a micsodával? Nem vagyunk jelen a tevékenységeinkben, hiszen fejben a ránk váró ezer másik teendő terhe nyomja a vállunkat. Tanult viselkedés vagy szükségszerű alkalmazkodás!? „Majd ha egyszer több időm lesz...” – mondjuk mindig. Hát most előfordulhat, hogy lesz. Ilyenkor jövünk rá, hogy az állandó pörgés nem kizárólag a körülményeinkből, feladataink adta nyomásból fakad, hanem elfelejtettük (vagy meg sem tanultuk), milyen magunkról, mint gyermekről gondoskodni, milyen egy picit legalább békén hagyni saját magunkat. Gyakorolgassuk napról napra, tanuljuk meg (újra), milyen is szabadon átélni a folyamatos-hajtás mentes életet, a tudatos jelenlét állapotát. Pihenj le, hallgass zenét, imádkozz, relaxálj! A legjobb értelemben: hagyd békén magad :)

[nonquebecoisayul]

Az első hóvihar és egy újabb szintfelmérő

Szinte napra pontosan a tavalyival, tegnap leesett az első 25 centi az átlagos 2 méterből, azaz túlvagyunk a szezon 10%-án, hurrá! Ez a tél tényleg meredekebben indul, mint a tavalyi (ami egyébként a feljegyzések óta az ötödik legenyhébb volt!). Az éjszaka a hőérzet -25 fok körül lesz, de napközben sem várható ennél sokkal melegebb a leereszkedő sarki hideg miatt (ugye már megint az a rettegett polar vortex). Mostantól március végéig menetrend szerint állandó a hótakaró, szilveszterig pedig egy nap kivételével folyamatosak a kemény mínuszok. Ma a lakásban már nem tudtam 20 foknál többet csiholni a csöppnyi elektromos “dobozokkal”, úgyhogy be kellett kapcsolni a falba épített gázzal működő kandallót...

A franciakurzuson a lengyel kolléga mesélte, hogy amikor megérkezett Montréalba egy verőfényes februári napon, nagyon fázott. Akkor vett adekvát kabátot és cipőt, és azóta nagyon élvezi a telet. Véleménye szerint ez az, ami a kelet-európai igazi téli élményekből kimarad: itt tényleg tél van ilyenkor hideggel, faggyal, hóval. Rengeteg hóval!

Amikor a szóbeli felmérőre mentem március idusán, az évtized hóviharában verekedtem át magam az iskoláig (posztoltam videót is a sarkon fújó sarki szélről). A sors úgy hozta, hogy az újabb szintfelmérőre szintén egy ilyen hóviharos napon került sor. Beszéltem néhány ismerőssel (főleg diplomatákkal), akik a McGill Egyetemen jártak nyelvi kurzusra, és mindannyiuk egybehangzóan jókat mondott róla. Mivel az őszi tanárváltás óta az ingyenes, állam által felajánlott tanfolyamon úgy érzem, szinte alig fejlődött a franciám, úgy döntöttem, hogy beiratkozom én is egy egyetemi kurzusra. Az utolsó csepp az volt a pohárban, amikor a futur simple egyik rendhagyó igéjének ragozásakor nem volt biztos az anyanyelvű tanár annak alakjában, így bennünket kért meg, hogy okostelefonjainkon nézzünk utána. No comment.

Tegnap így - Rafával együtt - elmentünk a kétórás tesztet megírni, ami amúgy elég fárasztó volt. Összesen 135 kérdésre kellett válaszolni 2 óra alatt egy nagy, de meglehetősen lepukkant előadóban. Meglepett, hogy ceruzával kellett dolgozni és a tesztlapon a megfelelő válaszok betűjele melletti köröket teljesen besatírozni (a javítást géppel, beolvasással végzik). Eredmény holnap lesz, jövő héten lehet regisztrálni a kurzusokra személyesen. Kíváncsi vagyok, melyik szintre sorolnak be és milyen típusú kurzusokat ajánlanak majd nekem.

MIvel nyakunkon a karácsony, kicsit több a társasági program is. Múlt vasárnap azokkal az itt szerzett ismerőseinkkel karácsonyoztunk, akikkel kölcsönösen megkedveltük egymást az elmúlt egy esztendőben, és akik az ünnepeket melegebb éghajlaton töltik (Brazíliában, Floridában - ejnye, de jó nekik:). Pénteken pedig egy hatalmas belvárosi lakás kisebb avatóján voltunk: a lányok brazil diplomaták, akik két hónapja érkeztek Tbilisziből. Rég voltam olyan házibuliban, amiből hajnali 4-kor értem haza:)

Amellett viszont rám-rám tör a SAD, amely rövidítéssel a minap találkoztam először (pedig 1984-ből való); csodás szakkifejezés: Seasonal Affective Disorder. És sokat gondolok a szép nyári napokra és rátok, akik messze vagytok. Így negyvenhez közelítve már nem olyan könnyű tartalmas, mély baráti kapcsolatokat kialakítani. Úgyhogy nincs mese, meg kell látogatnotok;)

[ndav1d42]

őszinégynapos / 4. nap – Bódvaszilas - Tornabarakony (19km)

negyedik nap már egy kicsit nehéz volt felvenni a bakancsot és lábra állni benne, de pár perc alatt megszoktam. igyekeztem időben indulni, mert a 9-es barlanglátogatásra voltam bejelentkezve és még kaját is kellett vennem. a boltban nagy forgalom, vásároltam kalóriákat, aztán irány bódvarákó. a vasúthoz közeledve ereszkedett le éppen a sorompó, de kb. mintha az indul a bakterház elevenedett volna meg előttem, sorompó lenn, vonat sehol. amikor már vagy fél kilométerre járhattam az átkelőtől, akkor jelent meg a bzmot – nem bízta a véletlenre a bakter... :D

(teljesen kényelmesen átsétálható mindegyik híd)

az elhagyott ipari vágány mellett haladó kék időnként felugrott a sínek közé, majd megjelentek a OKT-s fórumokban rettegett vashidak. nno, azt megértem, hogy nagy szében vagy télen, jegesen félelmetes lehet a korlát nélküli aránylag keskeny gerendákon átsétálni, ilyenkor viszont abszolút nem para. az esztramos-hegy lábához érve feltűntek a bánya rég nem használt gépei is, a hatalmas osztályozó és az apróbb egységek is, majd pár száz méter múlva a túravezető is.

(a barlangról bővebben külön posztban)

a barlangtúrán kitüntetett figyelemben részesülhettem, mert én voltam az egyedüli résztvevő. a rákóczi-barlangot egy új tárna vájásánál fedezték fel,  el tudom képzelni a bányászok meglepődését, amikor először világítottak be a cseppkövekkel teli óriási üregbe. a barlang csodálatos, ami róla készült képeken látszik a víz kékje, az tényleg olyan színű. beszarás az egész, nagy élmény volt, és nagyon jó a túravezetés is, a srác aki tartotta, készségesen válaszolt minden kérdésre, türelmesen megvárta amíg bénázok a fényképezővel meg amíg szájtátva bámulok percekig :D

negyed 11-kor indultam tovább, be bódvarákóra, ahol voltak szép egyenházak oszlopos tornáccal. a falut elhagyva a falu apraja-nagyja valamit nagyon keresett a kukoricásban, talán egy jószág szökött meg vagy nemtom, nem kérdeztem, de látványos volt a sürgés-forgás.ahogy az utolsó istálló mellett is elmentem, elkezdett emelkedni az út, és rengeteg kilométeren nem is változott a helyzet, kétrét görnyedve a hátizsák súlya alatt másztam fel a hegytetőre, azt hittem, sose fogy el már. az idő szűkös volt, és már így is feladtam a terveimből a célállomást tekintve. ugyanis itthon tervezve még felsővadász tűnt reális célnak. aztán ott utánaszámolva inkább átraktam irotára a befejezést, ami így a negyedik nap reggelén rakacaszendre módosult. egyrészt fáradtam, másrészt esőt mondtak délutánra, amihez annnyira nem volt kedvem, harmadrészt haza is akartam emberi időben érni. a hegytetőn újra megnéztem a tömegközlekedést, a hátralévő távot és felmértem az állapotomat, végül úgy döntöttem, hogy nem szenvedni jöttem, hanem élvezni a túrát, úgyhogy tornabarakonyban fogok felülni a buszra.

a hegytető egyetlen előnye az volt (a szép környező erdőkön kívül), hogy innen már csak lefelé lehetett menni. a falu felé közeledve roppant hangos volt végig a szarvasbőgés, nagyon közel lehettek a lények, néhányat láttam is az erdőben futni. végül a bolt és kocsma nélküli tornabarakonyba a 14:30-as busz előtt jó egy órával sikerült befutni, ami miatt el is gondolkoztam azon a pár kilométeren rakacaszendig, hogy nem-e akarom mégis, deee nem akartam. mondjuk egy kocsmáért a fél fülem odaadtam volna. mindenesetre egészkor befutott a busz is, a piercinges-tetovált jófej sofőrrel beszélgettünk indulásig (óráranéz, cigielnyom, "najó'van, gyere, induljunk!"), aztán a buszon is (jó darabig én voltam az egyedüli utas), közben megtekinthettem bódvalenke kifestett házait:

majd leszálltam komjátin, ahol újabb fél órát várhattam a vicinálisra (bzmot, naná) a vasúti megállóhely félig nyitott bódájában a szemerkélő esőben, majd másfél óra múlva (a táv 60 km amúgy, szóval elképesztő száguldásnak számít!) már a tiszai pályaudvaron ihattam a kávémat a szinva IC-re várva. 3 szállás, 4 nap, 4 sör, 7 geoláda, 10 új pecsét, 103 km gyalog, 324 km utazás, 2600 m szintemelkedés.