#prioritás

[gettocsirke]

Nincs olyan, hogy elfoglalt.

Egyszerűen nincs prioritás.

@gettocsirke

[nehazuddhogyszeretsz2]

2 órákat vezet csak azért, hogy fél napokat együtt töltsünk, pedig csak kavarunk.

Nyilván magasak az elvárásaim ezek után. 💁‍♀️

[csaklegyazenyeem]

Ti mind mindenben kemények vagytok, kivéve az erkölcsöt, a prioritást és a józan észt.. 🧏🏼‍♀️

[csacskamacskamocska]

Szexmentes

Olvastam egy cikket arról, hogy mi számít szexmentes kapcsolatnak. A felmérés szerint, és figyelembe véve az eltérő igényeket: nem tudják megmondani. :D Azt tudják, hogy a heti egy szex amivel már átlagban elégedettek az emberek. De tényleg teljesen egyéni, kortól, emberektől, a kapcsolat lehetőségeitől meg még sok mástól függ. Ha te szexmentesnek érzed, akkor az.

Nem is ezt akartam, hanem ma eszembe jutott, hogy milyen az amikor a másik ember szexuálisan aktívabb, mint te. Amikor a másik embernek a legtöbb gondolata a szex körül forog. Elfoglaltság, hobbi, vágy, örömszerzés, jutalom, elvárás, egészség, férfierő = ez mind egyszerre a szex. Elmondom: az ember zaklatásnak éli meg. Könnyű mondani, hogy bárcsak szexszel zaklatnának, bárcsak egy kanos csávó, egy bevállalós csaj, egy szexuálisan nagyon aktív ember lenne mellettem... bárcsak... mondja ezt az ember, amikor nincs senkije és jóideje nem szexelt senkivel. Zaklatásnak éli meg akkor is, ha te a normális átlagot vagy az éppen elfogadható mértéket szeretnéd, ha ő meg bármi miatt nem. A miért nem dugunk az rosszabb kérdés annál, hogy miért nem segítesz a háztartásban vagy miért hagyod, hogy anyád így beszéljen velem kérdésnél. Azt nem tudom, hogy mekkora eltérő igények teszik teljesen tönkre a kapcsolatot, de hogy emberileg, érzelmileg, önértékelésben romboló, az biztos. Kényszeríteni senkit nem lehet. És aki azt mondja, hogy csábítsd el, csinálj ezt meg azt, legyél ilyen meg olyan, az nagyon gyorsan menyjen a picsába, mert fogalma nincs miről beszélek. De a másik véglet is romboló. És senki sem szeretné zaklatónak érezni magát a párkapcsolatában, hogy folyton tapogasson, csókolgasson, próbálkozzon és finoman erőszakoskodjon, hogy hátha...

Nem gondolom, hogy a párkapcsolat legfőbb értéke, hogy legyen kivel dugni. Fontosnak tartom a testiséget, az intimitásnak ezt a formáját, a benne rejlő mélység és bizalom legalább annyira fontos, mint az örömszerzés.

Megteheted, hogy elengeded a másikat, maradjunk párkapcsolatban és dugsz akivel akarsz. De ez szerintem az önzés egyik kiemelkedő formája, amennyiben nem a szexuálisan kielégületlen fél akarja. Kell belőled ez meg ez meg ez, a megértésed, a gondoskodásod, a figyelmed, a szerelmed, de a mocskos kéjvágyadat old meg mással. Ugyan tudod/m, hogy nem tudod, mert ilyen érzelmileg fixált kis csicska vagy, de én megengedtem, rajtam nem múlik. Mertugye, legyél ��felnőtt”", építs ki egy bizalmi kapcsolatot valaki mással, amiben a szex olyan jó, mintha szerelmes lennél, de közben maradjak prioritás. – mondja az elengedő. És van persze a belátó kiszolgáltatott, aki engedi félrekúrni a másikat, hogy őt ne hagyják el. Lehet akárhány akármiféle érv, ez bizony kiszolgáltatottság, szomorú alárendelődés, és torzítja a személyiséget.

Ja, el tudok képzelni olyat, hogy két ember annyira különlegesen szabad és egyben összeforrt kapcsolatban él, hogy belefér a félrekúrás. Picit pszichopata dolog, amiben az érzelmek háttérben szorulnak az ésszerű előnyök mellett. És nagyon szeretnek az ilyen ritka kapcsolatokra hivatkozni, hogy lám, van ilyen. De nem tudjuk mi van a belsejében. Azt hiszi mindenki, hogy az van belül, ami benne is van. Pedig nem. A normáktól/szokásoktól eltérő dolgokban a normákban/szokásokban gondolkodástól eltérő személyiségek, gondolkodásmódok vannak.

Ja, ne azért legyél hűséges, mert meg van tiltva, hogy mással legyél. Azért legyél hűséges, mert nem éri meg hűtlennek lenned. Nem bántanál meg, és nem kockáztatnád meg, hogy elvesztís, mert jó neked velem, mert jó a kapcsolat, mert szeretsz így élni.

A nyitott kapcsolatok inkább szövetségek, szerintem.

Az viszont jobban kellene, hogy működjön, hogy az emberek le tudják zárni a kapcsolataikat, elgyászolni és továbblépni egy másik kapcsolatba, a helyett, hogy a nem működő kapcsolatban kínlódnak. Ebben még nagyon sokat kell fejlődni szerintem. Hogy jól tudjuk ezt kezelni. Hogy természetes legyen. Ezen az úton lehetne eljutni oda, hogy olyan nyitott kapcsolatban éljenek az emberek, ahol a szövetség erős, az érzelmi kötelék erős, a szenvedély viszont nyitottabb, de problémamentes. De én már ilyen kis konzervatívként fogok meghalni, valószínűleg. :D

[csillagszemumnek-itelve]

150ezer fekete/fehér!

Picsafejű Navracsics TE HÜLYE FASZ!!!

Te mégis mi a faszomat képzelsz magadról??????🤬

Nem okoz gondot????????? Már hogy a kurva anyádba ne okozna gondot!!!! Kurvára gondot okoz, nem is kicsit!!!!!!

Milyen béremelés??????? Milyen 500ezer feletti bruttó??????? Az enyém a közelében nincsen!!!!!!!! Mégis ki a faszt kérdeztek meg, hogy mennyi a fizetése??? Mert tuti nem ügyintézőket!!! Ahogyan arról sem kérdeztek meg senkit, hogy az ügyintézők akarnak e egységesek lenni mint a börtönben!!!!!!!!!

A jó kurva anyátokat! Tényleg ez volt a legkomolyabb téma? A ruha?????? Ez volt a prioritás, a legfontosabb amiről rendeletet kellett hozni, hogy milyen ruha legyen az ügyintézőn????? Az hogy a kormányablak lepukkant, koszos, hogy a tollat ha írni akarok nekem kell bevinni, ha azt akarom, hogy az ügyfél írjon akkor azt is én veszem meg, mert erre sincs pénz?? Ez nem fontos? Csak az hogy én milyen ruhában vagyok??? Hogy a gépeket nem modernizálják, a légkondit nem javítják meg. Sőt semmit nem javítanak meg, inkább kicserélik egy másik ezer éves szarra, ami kb pont annyira nem működik, és két hét múlva be lehet azt is jelenteni, hogy az is beszart. De legalább lehet írni róla egy jegyzőkönyvet, hogy csináltak valamit... De ez nem fontos Navracsics igaz? Csak az, hogy én fehér-feketébe üljek!

Az egyik havi statisztikában olvastam, hogy az egyik kormányablakban rosszul voltak kirakva plakátok és ez mennyire nem egységes és szép (fotókkal illusztrálták). Az nem volt baj, hogy mellette fekete volt a fal olyan koszos volt. Az nem baj, hogy nem volt tisztasági festés, hogy esik szét minden, de az, hogy milyen plakát van kirakva és milyen sorrendben az igen! Mert az nem szép de úgy látszik a kosz igen. De ez nem fontos Navracsics igaz? Csak az hogy én fehér-feketébe legyek....

Azzal, hogy nekem naponta a büdös, koszos, agresszív emberek ügyeit kell intéznem, azzal ki fog foglalkozni???????????? Tőlem el van várva, hogy egységben öltözzek, természetesen legyek ápolt és kedves, a hajam és a körmöm legyen mindig tiptop de én vegyem el a ragacsos, koszos okmányt és a gusztustalan foltos papírokat a penetránsan büdös ügyféltől!....

Azzal ki fog foglalkozni, hogy a kretén a nevét nem tudja helyesen leírni és betűnként kell diktálni mit írjon, amitől ugye hosszabb lesz az ügyintézés és így persze, hogy pampognak az ügyfelek, hogy miért kell ennyit várniuk. Vagy amikor az 5 perces ügyintézésből egy 15-20 perceset csinál az ügyfél, mert arról standupol, hogy régen mennyivel egyszerűbb volt, és neki ezt most miért kell, neki erre nincs ideje?... Olyankor miért nem mondhatom neki, hogyha befogta volna a száját és az írással foglalkozott volna már rég kész lenne, elhúzhatna a vérbe, én meg hívhatnám a következő ügyfelet, hogy ne kelljen várnia????

Azzal, hogy naponta üvöltenek az emberek a fülembe és folyamatosan játszótérnek nézik a hivatalt a gyerek és ezzel nem kicsit megnehezítik a koncentrációt, azzal ki fog foglalkozni?????????? Amikor egy szemernyi tisztelt sincs bennük felém és le se szarják, hogy nekem milyen, csak az ügyük legyen elintézve, akkor miért én vagyok a bunkó, mikor szólok, hogy mostmár vegyenek vissza a hangerőből és szóljanak a gyerekre, hogy ne rohangáljon és üvöltsön mint a fába szorult féreg??? Amikor otthon nem tud a gyerektől dolgozni és beküldi a szobájába meg leülteti a tv elé, hogy koncentrálni tudjon, legyen egy kis csönd de nekem a kiabálás, a játék csapkodás meg rohangálás mellett kéne az ügyét gyorsan és hibátlanul elintézni???

De ez egyik sem fontos igaz Navracsics? Csak az, hogy milyen ruhában ülök az ügyfél előtt. Mert ez az ügyfelet kurvára érdekli gondolom. Esetleg egységes hajszín??? Mindenki festhetné fehérre-feketére... A bugyim az lehet színes? Vagy annak is fekete/fehérnek kell lennie??

Az, hogy a fizetésemből nem jövök ki egy hónapban az nem fontos, de évi 150 ezer biztos elég lesz arra, hogy ruházkodjak.

De nyilván ez csak engem zavar meg azt a cirka 4400 másik ügyintézőt, akiket kurvára nem kérdeztek meg arról, hogy mennyi a fizetésük mert az biztos kurva isten, hogy egyiknek sem bruttó 500 de tovább megyek 400 sincs. De évi 150 majd biztos megoldja, hogy mindig fehérben-feketében üljek az ügyfél előtt.

Navracsics te fasz, remélem 150ezerből földelnek el fekete-fehérben!

[nelkuled-nem-lennek-ilyen]

Haha prioritás mi? Azt mondtad én vagyok az első hát nem sokáig tartott baszodj meg.

[willcodehtmlforfood]

Melókába félreértettem mi a következő prioritás, ez persze nap végére derült ki, illetve elkezdték mutogatni a tulajdonképpeni prioritás mezőre (amit nem is vettem észre) és az alapján mégis jól csináltam h azzal foglalkoztam amivel (és bevallották h hiba történt)

[kepeslajoska]

Vásárhelyi Mária

Már amikor elkezdődött az egyetemek alapítványba szervezése, vagyis fideszes privatizációja, nyilvánvaló volt, hogy a gyarmatosítás egyik legfontosabb célja a várható EU-s pénzek lenyúlása. Az Unio 2022-2027 költségvetésében az egyik legfontosabb prioritás a tudományos innováció támogatása, hatalmas forrásokat allokáltak tudományfejlesztési célokra. Ennek a reménybeli pénzesőnek a lenyúlása érdekében vált olyan sürgetővé a kormány számára, hogy úgy szervezze át az innovációban élenjáró felsőoktatási intézményeket, hogy a források felett közvetlenül a saját klientúrája rendelkezzen.  Így jöttek létre egymás után az egyetemek gazdálkodását irányító kuratóriumok, amelynek tagjait a kormány nevezte ki és amelyekben kizárólag megbízható fideszes káderek kaptak helyet, akiknek sem az oktatáshoz, sem a tudományhoz nem volt semmi közük, viszont megbízható, hűséges és könnyen kézben tartható pártkatonák. Az átalakulás teljesen előkészítetlen és végiggondolatlan volt, egyáltalán nem szolgálta sem az oktatás, sem a tudomány érdekeit, az egyetlen szempont az volt, hogy azok az intézmények, amelyekhez várhatóan sok EU-s pénz áramlik szigorú fideszes kontroll alá kerüljenek. Tovább színezte a felsőoktatás megnyomorításá érdekében  tett lépések térképét a CEU elüldözése és az SZFE szétverése. Azt, hogy itt végveszélybe került az oktatás és a tudomány szabadsága és ezzel együtt az európai adófizetők pénzének átlátható és célirányos elköltése nemcsak mi, hazai, finnyogó demokraták, hanem végre az EU illetékesei is észrevették. És mivel őket azért küldték az EU vezető testületeibe saját hazájuk választói, hogy éberen őrködjenek afelett, hogy a közösség pénzei átláhatóan és hatékonyan legyenek felhasználva, nem tehettek mást, minthogy elzárják azt a pénzcsapot, amelyről immár pontosan látták, hogy az innen ömlő források felhasználása alapvetően pártpolitikai és magán célokat fog szolgálni, nem pedig az adott ország fejlődését. Most nagyon sokan fel vannak háborodva, hogy miért a diákokat és a kutatókat, oktatókat bünteti az EU. Pedig nem őket bünteti. Egyszerűen csak meg akar felelni annak, amit választói elvárnak tőle. Felelős gazdája akar lenni a rábízott milliárdoknak. Ennek a történetnek nagyon sok tanulsága van. Például az, hogy a felsőoktatási intézmények vezetőinek többsége nyilván fenyegetések, zsarolások és mézesmadzag húzogatások hatására nagyon gyorsan tudomásul vette az általa vezetett intézmény gyarmatosítását, pedig mindannyian tudhatták, hogy valójában mit is jelent ez a "megújulás". A legnagyobb szégyen a Rektori Konferenciáé és az Hallgatói ÁL-Önkormányzatoké, utóbbiak még ma is azt hangsúlyozzák, hogy nem akarnak felelősöket keresni azért, ami történt. De könyörgöm, akkor mit akarnak csinálni? Miféle önkormányzatok ezek?! Szomorú az is, hogy a néhány hónap alatt lezavart alapítványba szervezés, amelynek során a egyetemek hatalmas ingatlan- és eszközvagyona és minden forrása a kormány irányítása és ellenőrzése alá került, egyetlen "jaj-szó" nélkül zajlott, az egyetemek polgárságának  fogalma és beleszólása sincs, hogy igazából mi történik ezzel az irdatlan vagyonnal és a várt forrásokkal.  És ezt is tudomásul vették. De tanulságos az is, hogy mindeddig az egyetemi hallgatók és oktatók is csak nyomokban mutattak bármiféle szolidaritást az utánuk következő generációval és a megnyomorított pedagógus társadalommal,  közönyösen asszisztáltak előbbiek tiltakozásához, most viszont, hogy közvetlenül őket érinti a kormány rabló politikája, hirtelen igényt tartanak a közvélemény felháborodására és szolidaritására. Természetesen én is nagyon sajnálom az Erasmus-ösztöndíj lehetőségéből kimaradó diákokat és még jobban azoknak a kutatási forrásoknak az elapadását, amelyek nélkül a magyar tudomány fejlődése ellehetetlenül. Tudom, hogy ez óriási csapás lenne a magyar társadalom- és tudományfejlődésre. De erre nem az az adekvát válasz, hogy szidjuk az EU-t azért, hogy nem akarja lyukas zsákba és magánzsebekbe tölteni a pénzt, amit az európai adófizetők rábíztak, hanem az, hogy végre két lábra állnak, felegyenesednek és kikövetelik, hogy saját intézményüket ne politikai komisszárok és tolvajok, hanem hozzáértő, elismert, független és becsületes emberek vezessék.

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

A mi generációnk velejéig elbaszott. A családi kapcsolatok, a barátságok széthullanak. A szerelmek kihűlnek. Az emberi értékek semmit sem érnek. A mi generációnkban ha az anyukád/nagymamád arra kér hogy menj el vele a boltba és segíts neki, akkor vonakodsz mert nincs hozzá kedved és nehogy már meglássanak az osztálytársaid/barátaid a családtagjaiddal mert az mennyire ciki már, inkább bent punnyadsz a szobádban és chatelsz velük. Pedig ez maximum 1 órát venne el az életedből. Ha az édesapád arra kér hogy menj ki az udvarra vele fát vágni, a baltát sem tudod megfogni. Ha egy családi ebéd van és anyukád szól hogy gyere enni, te még kérsz 5 percet hogy tovább játszhass a gamer haverjaiddal ahelyett hogy egyből mennél, mert egy ranked fontosabb náluk és annál hogy minőségi időt tölts velük, bele sem gondolva abba hogy az az 5 perc már 40 perce is 5 perc volt. Étkezés közben amikor nyitnak feléd, megkérdezik hogy hogy vagy 2 mondatban letudod hogy mi a helyzet, alig várod hogy visszamehess játszani, telefonozni a szobádba. Ők ezt előtted esetleg letudják azzal "kamaszkor" de azt sosem fogod látni hogy ez nekik mennyire fáj, nem fogják mutatni pedig így van. A telefon/pc fontosabb. És ez így megy folyamatosan, tönkre téve ezzel a kapcsolatot a szüleiddel. Prioritás nulla. De talán a mi generációnknak ez nem is számít már. Ha egy rokonoddal találkozol kint a városban és esetleg elbeszélgetne veled egy kis időre, te imádkozol hogy nehogy meglásson egy ismerős mert az is milyen ultragáz már, pláne ha a rokonod megpuszil vagy megölel mások előtt. A legjobb barátnőddel akit évek óta ismersz egyszer csak megromlik a barátság, azt veszed észre hogy nem keres, és amikor kiderül hogy miért annyi rá a válasz hogy mindegy, de ha mégis elmondja vagy épp mástól tudod meg akkor kiderül, hogy vagy egy pitiáner veszekedésetek miatt, vagy egy fiú miatt van az egész dolog. A legegyszerűbb megoldás helyett pedig hogy megbeszéljétek, ő mást választ és inkább te is megsértődsz hogy milyen szemét és kibékülés helyett szépen csendben eltűntök egymás életéből. Ennyit ér sokaknál egy barátság. Ha a fiúnál és a lánynál megvan a kölcsönös vonzalom várnak, inkább egyikük sem lép mert a büszkeség nagyobb úr, nehogy beégjenek már ahelyett hogy kockáztatnának és mernének lépni. A mi generációnkban a párkapcsolatok zöménél szintén aligha van jelen a kommunikáció. Ahelyett hogy leülnek a párok megbeszélni a dolgokat inkább szőnyeg alá seprik a problémát. A fiú/lány úgy beszél/viselkedik a párjával mint egy kutyával, az alapvető érzelmi kifejezések és tettek, a szeretet, az őszinteség, a kommunikatív hozzáállás, a bizalom már luxusnak számítanak, és utána csodálkozik az illető hogy nincs meg a kémia. A megcsalás úgy megy egymás között mintha teljesen hétköznapi lenne. A buszon ha egy idős ember le akar ülni, akkor nem te adod át a helyed neki mint fiatal, hiszen 7-8 órát suliban ültél és nagyon fáradt vagy nehogy már álljál, inkább feláll a terhes hölgy mert senki más nem tenné meg helyette, és ha egy terhes hölgy akarna leülni, akkor is szintén az idős áll fel inkább. Ha a mi generációnk az egészséges értékrend fogalmával tisztában van, akkor az már nagy dolognak számít. A 3 éves gyerekek jobban kezelik a telefont mint a szüleik, ha anya és apa Iphone 14 Pro-t és Adidast vesz, akkor az nem jó mert a 15-ös Iphone és 80 ezer forintos (vagy több) Jordan kell hiszen Bálintnak/Barbinak már olyan van az osztályban. A mi generációnkban az hogy hány követőd van Instagrammon és mennyit streakelsz a haverjaiddal fontosabb, minthogy az élettel kapcsolatos dolgokat megtanuld. A szomorú az hogy vannak kivételek akiknek jár a tisztelet, de sajnos azoknak a száma egyre inkább elenyésző.

Mi történik ezzel a világgal? Mikor lett a mi generációnk ennyire érzelem, prioritás-és kapcsolatszegény? Mikor vált ennyire rosszá majd természetessé ez az egész?

[bukovskikaroly]

antianyag reakciók 3.

A Prioritás 14 interdimenzionális csataűrhajó legénysége, amely civilizációnkat volt hivatott tanulmányozni, a következő értékes információkkal gazdagodott. ( Forrás: Hegyvidék c. lap május 7.-i száma.)

Parkolóhelyet sorsolHAT az önkormányzat. ( de fizetni kell érte, havi 30e+ÁFA HUF értékben.)

Hogyan értsük félre a nőket? 2. - előadás. (május 12. Nem a szemtanú tartotta.)

Beszéljünk az anyósokról! - előadás (május 13. Nem a szemtanú tartotta.)

Aki a kékes égbe néz. - kiállítás. Ugyanitt ingyenes látásvizsgálat. (május 10.)

Mosható pelenka klub. (május 30. 10.00h)

Antialkoholista csapat teljes lakásfelújítást vállal.

Ekkorra már remegett az idegenek minden végtagja, így befejeztem a felolvasást.

Majd tudtomra adták, mégse pusztítanak el minket a picsába.

Melyik köcsög találta ki, hogy ide jöjjünk, baszdmeg?, kérdezték egymástól.

Az öngyilkosság nem az egyetlen esély, üzenték aztán a szemtanún keresztül az emberiségnek, majd elhúztak a faszba.

[nehazuddhogyszeretsz2]

10 napot megyek egyben, éles váltással megfűszerezve, de ez sem riaszt el attól, hogy vonatra üljek 8 embernyi fáradtság érzésével hogy újra láthassalak és együtt tudjunk tölteni néhány órát.

Mert nem mindig csak a fiúknak kell utazni a lányért. A lány is utazzon a fiúért.

[chimie]

Lánczi Tamás megy haza a rehabból. Felesége kérdezi otthon: - Szóval akkor végre sikerült lejönnöd a heroinról? - Nem, többet nyomok, mint valaha. - De akkor miért engedtek ki? - Megbeszéltük a dokival, hogy most a kokó a prioritás, azt meg hálisten ki sem próbáltam, szóval fasza minden!

[csacskamacskamocska]

De hát itt vagyok!

Hiába vagy kész arra, hogy az egész világ legyél a másiknak, ha ő nem téged akar. Emlékszem ennek a fájdalmára, hogy milyen kibaszott szar látni a másik vergődését vagy akár az önsorsrontást vagy az értelmetlen kapálózást és nyújtanád a kezed, hogy együtt jobb lesz, mert neked valóban jobb lenne együtt, hiszen szereted, nyilván jobb a közös jövőképet nézni, mint az ő fuldoklását, de nem fogja meg a kinyújtott kezedet és nem is vesz rólad tudomást. És mennyire más, amikor nézed, és azt gondolod, felesleges fuldokolnod, leér a lábad!

Valószínűleg sokat kibírok, nem fordulok el azonnal, nem szakítom meg a beszélgetést, rugalmas vagyok a „szolgálatban”, így alakulhat, hogy gyakran tartok kapcsolatot olyanokkal, akik valaki más után epekednek. Volt párkapcsolatom, ami így kezdődött, aztán szerelem lett. De ott voltam akkor is, amikor az a másik elutasította vagy amíg bizonytalanság volt. Barát, barát, barát. Ma már nem vagyok biztos benne, hogy egészséges dolog ezt csinálni. Vagy, hogy nekem egészséges. Merthogy ezzel túléltetem a sérülést, amit anyám okozott azzal, hogy folyton „mást választott helyettem”. Más volt jobb, mást állított elém példaként, mást ajnározott, mással kivételezett. Néha ez bombaként robban fel az életemben. Szerintem ezt csak az érti, aki megélt hasonlót. De valójában egy turbózottan szar érzés, amikor nőként láthatatlan vagy a másiknak. Elmondja, hogy ő mindennel elfogadó, nem érdekli mekkora egy nőnek a melle vagy a segge, milyen hosszú a haja vagy milyen színű, volt már neki sokféle barátnője. De te nem kellesz. Elmondja, hogy az ember valójában azért társas lény, és bármennyire jó elvan egyedül meg nem prioritás a társkeresés, de azért hiányzik neki a gyengédség. De te nem kellesz. Szar egyedül, lányok írjatok! De te nem kellesz. És nem azért mert barát vagy, ami érték és nem érdemes felborítani egy bizonytalan kapcsolatért (hiszen abból a mélységből, ahol egy barátság van, a legjobb kapcsolatokat lehet építeni), hanem mert nem képes úgy nézni rád. Adott esetben mert szét is válik az agyában: ezzel beszélgetnék, ezt kúrnám.

És te hallgatod, hogy epekszik azért, akit kúrna.

Végül, végül, sok idő után már tényleg unalmassá válsz, hiszen várakozásban leéltetek egy házasságnyi időt.

Brrrr. Kurva szar emlékek ezek, és nem is foglalkoznék vele, mert a múlton rágódás tényleg az önsorsrontás egyik legborzasztóbb formája. Csak tegnap éjjel valahogy belerobbant az agyamba ez a dolog „nem téged választott” és mellé a anyám. Hogy folyton ezt éltem meg, ezt az érzést, hogy nem engem választott. Ami amúgy valójában egy faszság, most megfejtem nektek is: Anyám masszív narcisztikus volt. Ebből következik, hogy mindig azt mondta, amit az adott helyzetben a legalkalmasabbnak talált arra, hogy Ő tündökölhessen, hogy Őt szeressék. Ezért a dologért bármikor beáldozta a gyerekét, a férjét, bárkit. Ettől ő még nagyon szeretett engem. Csak a pillanatokat, amikor a másik gyerek vagy a másik gyerek anyukája rajongva nézett rá, na ezeket a pillanatokat jobban szerette nálam.

A pillanatot, amikor más valakit boldoggá tesz, és az rajongva néz rá, azt jobban szerette nálam.

[lostinmynothing]

Este

Miért vagyok egyedül? Mert ezt akartam titkon. Mert félek. A mai világban félek kötődni, szeretni, érezni. Annyit sérültem hogy nem akarom hogy fájjon. Hogy megint azt érezzem elárultam a testem és hogy piaci termékként kezeltem magam. Nem akarom azt érezni hogy megint nem voltam elég arra hogy fontos legyek, hogy foglalkozzanak velem, hogy szeressenek. Nem merek érezni és szeretni.

De így mi értelme van élni? Élet ez egyáltalán? Nem. Ez csak túlélés és gyógyulás. Tanulom szeretni magam és becsülni magam. Tanulom elfogadni magam és tisztelni magam. És ezt csak egyedül lehet. A világ legmagányosabb tanulása, gyógyulása.

De egyre kevésbé magányos mert megismerem magam. Ha ismerem magam sosem leszek magányos.

Akkor fogok készen állni egy társra ha nem leszek egyedül magányos. Ha meggyógyultam. Ha tudok nemet mondani a saját érdekemben. Sokat fogok még hibázni és zokogni a zuhany alatt. De többé nem akarok magányos lenni sem egy áru.

Ha valaki nekem rendeltetett velem fog maradni és tisztelni fog. Ha egyedül kell végig járnom az utat az is menni fog hiszen nem leszek magányos.

Persze vágyom a gyengédségre, a szeretetre, a törődésre. De ilyen törötten nem ez a prioritás többé. Hiszem ha egyszer jól leszek engem is megtalál a szerelem. Lehet nem most. Lehet nem jövőre. De egyszer biztos.

Tartsatok ki mert erősek és gyönyörűek vagytok. Meg persze különlegesek is.

-2024.09.26.

[blogitalianissimo]

Ho delle prioritá

Prima gli evasori poi gli inglesi

Ma 🥁🥁🥁

l'Italia è già uscita dagli europei

[nyuszimotor]

:DDDdddd