#nyitott kapcsolat

[csacskamacskamocska]

Szexmentes

Olvastam egy cikket arról, hogy mi számít szexmentes kapcsolatnak. A felmérés szerint, és figyelembe véve az eltérő igényeket: nem tudják megmondani. :D Azt tudják, hogy a heti egy szex amivel már átlagban elégedettek az emberek. De tényleg teljesen egyéni, kortól, emberektől, a kapcsolat lehetőségeitől meg még sok mástól függ. Ha te szexmentesnek érzed, akkor az.

Nem is ezt akartam, hanem ma eszembe jutott, hogy milyen az amikor a másik ember szexuálisan aktívabb, mint te. Amikor a másik embernek a legtöbb gondolata a szex körül forog. Elfoglaltság, hobbi, vágy, örömszerzés, jutalom, elvárás, egészség, férfierő = ez mind egyszerre a szex. Elmondom: az ember zaklatásnak éli meg. Könnyű mondani, hogy bárcsak szexszel zaklatnának, bárcsak egy kanos csávó, egy bevállalós csaj, egy szexuálisan nagyon aktív ember lenne mellettem... bárcsak... mondja ezt az ember, amikor nincs senkije és jóideje nem szexelt senkivel. Zaklatásnak éli meg akkor is, ha te a normális átlagot vagy az éppen elfogadható mértéket szeretnéd, ha ő meg bármi miatt nem. A miért nem dugunk az rosszabb kérdés annál, hogy miért nem segítesz a háztartásban vagy miért hagyod, hogy anyád így beszéljen velem kérdésnél. Azt nem tudom, hogy mekkora eltérő igények teszik teljesen tönkre a kapcsolatot, de hogy emberileg, érzelmileg, önértékelésben romboló, az biztos. Kényszeríteni senkit nem lehet. És aki azt mondja, hogy csábítsd el, csinálj ezt meg azt, legyél ilyen meg olyan, az nagyon gyorsan menyjen a picsába, mert fogalma nincs miről beszélek. De a másik véglet is romboló. És senki sem szeretné zaklatónak érezni magát a párkapcsolatában, hogy folyton tapogasson, csókolgasson, próbálkozzon és finoman erőszakoskodjon, hogy hátha...

Nem gondolom, hogy a párkapcsolat legfőbb értéke, hogy legyen kivel dugni. Fontosnak tartom a testiséget, az intimitásnak ezt a formáját, a benne rejlő mélység és bizalom legalább annyira fontos, mint az örömszerzés.

Megteheted, hogy elengeded a másikat, maradjunk párkapcsolatban és dugsz akivel akarsz. De ez szerintem az önzés egyik kiemelkedő formája, amennyiben nem a szexuálisan kielégületlen fél akarja. Kell belőled ez meg ez meg ez, a megértésed, a gondoskodásod, a figyelmed, a szerelmed, de a mocskos kéjvágyadat old meg mással. Ugyan tudod/m, hogy nem tudod, mert ilyen érzelmileg fixált kis csicska vagy, de én megengedtem, rajtam nem múlik. Mertugye, legyél „felnőtt”", építs ki egy bizalmi kapcsolatot valaki mással, amiben a szex olyan jó, mintha szerelmes lennél, de közben maradjak prioritás. – mondja az elengedő. És van persze a belátó kiszolgáltatott, aki engedi félrekúrni a másikat, hogy őt ne hagyják el. Lehet akárhány akármiféle érv, ez bizony kiszolgáltatottság, szomorú alárendelődés, és torzítja a személyiséget.

Ja, el tudok képzelni olyat, hogy két ember annyira különlegesen szabad és egyben összeforrt kapcsolatban él, hogy belefér a félrekúrás. Picit pszichopata dolog, amiben az érzelmek háttérben szorulnak az ésszerű előnyök mellett. És nagyon szeretnek az ilyen ritka kapcsolatokra hivatkozni, hogy lám, van ilyen. De nem tudjuk mi van a belsejében. Azt hiszi mindenki, hogy az van belül, ami benne is van. Pedig nem. A normáktól/szokásoktól eltérő dolgokban a normákban/szokásokban gondolkodástól eltérő személyiségek, gondolkodásmódok vannak.

Ja, ne azért legyél hűséges, mert meg van tiltva, hogy mással legyél. Azért legyél hűséges, mert nem éri meg hűtlennek lenned. Nem bántanál meg, és nem kockáztatnád meg, hogy elvesztís, mert jó neked velem, mert jó a kapcsolat, mert szeretsz így élni.

A nyitott kapcsolatok inkább szövetségek, szerintem.

Az viszont jobban kellene, hogy működjön, hogy az emberek le tudják zárni a kapcsolataikat, elgyászolni és továbblépni egy másik kapcsolatba, a helyett, hogy a nem működő kapcsolatban kínlódnak. Ebben még nagyon sokat kell fejlődni szerintem. Hogy jól tudjuk ezt kezelni. Hogy természetes legyen. Ezen az úton lehetne eljutni oda, hogy olyan nyitott kapcsolatban éljenek az emberek, ahol a szövetség erős, az érzelmi kötelék erős, a szenvedély viszont nyitottabb, de problémamentes. De én már ilyen kis konzervatívként fogok meghalni, valószínűleg. :D

[ket-veglet-kozt]

Én neked egy nyitott könyv voltam és vagyok is.

Minden titkom és minden múltbeli dolgomról tudsz, de te ...

Te egy olyan könyv vagy, amit középen nyitottam ki és már nem lapozhatok vissza... de ha a közepétől kezdek egy sztorit, nem mindent fogok érteni.. és ki tudja, hogy tudni akarom-e a végét, ha az elejét sem láttam?

[nitta86]

Az előző évben elég sokat gondolkoztam azon, hogy miért volt könnyebb régebben mindkettőnknek a nyitott kapcsolat/poliamoria. Egyértelműen azért mert régebben egy konkrét közösségből válogattunk, szóval ha a férjem összejött egy nővel, hogy ő lesz majd rajtam kívül a másik partnere, őt már régebben, legtöbbször évek óta ismertük, sokszor már haverok voltunk, már nevettünk együtt, és már lelkiztünk egy-egy házibuliban hajnaltájt. Szóval a legtöbb metamourom (a partnerem partnere), barátnőm volt korábbról, és mikor már nem jártak a férjemmel akkor is barátnők vagy haverok maradtunk. És ez fordítva is működött, a férjem is ismerte a nőket akikkel összejöttem, tudtam ki szimpi neki, kit ki nem állhat, ezt figyelembe vettem mikor választottam. Szóval volt egy nagyon informális kölcsönös rábólintás egymás partnereire. És emiatt a speciális helyzet miatt sokszor szerveztünk közös programokat pl. túra, múzeumlátogatás, hármasban vagy négyesben, sokszor egy ágyban is aludtunk, sőt voltak közös szeretőink is, akikkel logikus módon közösen szexeltünk, de olyanok is, akiket nem zavart, sőt még izgatott is, ha jelen vagyok. Szóval ez az egész polikapcsolat hiába nem éltünk sose mindnyájan együtt, ez inkább ilyen összetartó baráti közösség volt, akikkel időnként szexeltünk is. Ráadásul én elég introvertált vagyok, de így könnyebben ismerkedtem, hogy egyrészt ismertem mindenkit már egy ideje, másrészt régebbi és jelenlegi partnerek noszogattak, hogy jöjjek össze azzal, aki tetszik.

Aztán minden megváltozott, és széthullott, átalakult az egész. Ennek azért vannak előnyei, de persze hátrányai is, és néha minden hibája ellenére hiányzik a nagyobb közösség. Nagyon nagy hátránya, hogy most már nem úgy vagyunk polik, mint voltunk, ezért is hívom inkább nyitott kapcsolatnak, és hogy ez az átalakulás rögös volt és konfliktusokkal tarkított. Mert míg régebben (5-10 éve ) mindenkit ismertem és rábólintottam hogy jöhet a polihálónkba, pár éve ez megváltozott és az a helyzet állt elő, hogy a férjem tök lelkesen és szerelmesen hazahoz valakit, akibe bele van zúgva és aki nekem az első perctől kezdve enyhén ellenszenves és teljesen egyértelmű, hogy nem csak hogy nem találjuk a közös hangot, de a másik nőt is lestresszeli ez a helyzet és versengeni akar velem. Hosszútávon az lett a megoldás, hogy jobb, ha sose találkozom a metával és ez így most működik. Attól tartok, hogy a jövőben a további partnereivel is vagy jobb, ha nem találkozom, vagy majd egy rövid ismerkedős találkozó után eldöntjük, hogy jó ötlet lenne e.

Azt se tudom, hogy ő hogy fogadná az én vadiúj és általa csak akkor megismert plusz partneremet, ha lenne. Nekem most az is probléma, hogy nem tudom, hol ismerkedjem, meg hogy egyáltalán szeretnék-e ismerkedni. Mondjuk tavasszal próbálkoztam azzal, hogy OkCupidon ismerkedtem poliamor nőkkel és ez jó volt, meg tanulságos, és adott annyi önbizalmat, hogy nem csak a régi és szűk közösségünkből tudok válogatni, de végül haverokat találtam ott, aminek nagyon örülök, de szerelmet egyelőre nem.

Arra mindenképpen jó volt, hogy legalább ismerkedtem nőkkel, úgy hogy én kezdeményeztem, (régebben ez nem igazán volt jellemző), és hogy jobban belelátok, meg kapcsolódni tudok az LMBTQ közösséghez, mert régebben nem nagyon ismertem ezt a közeget, hiába voltak női szeretőim, mi elvoltunk a saját kis zárt világunkban. Volt, hogy az akkori barátnőmmel elmentünk Pride héten egy filmvetítésre és mindenki csak csodálkozott, hogy mi kik vagyunk és miért vagyunk szoknyában, de amikor látták, hogy fogjuk egymás kezét, már kedvesek voltak velünk. :) Szóval nem nagyon volt átjárás és ez is egy új világ, amit fel kell fedeznem.

Egyébként visszatérve a poliamoriára, szerintem ez most működik, és működni is fog így, csak valószeg ezzel az új és ridegebb szabályokkal, amikor nem, vagy alig ismerjük a másik partnereit. Szóval ez ilyen naptárpoliságnak ígérkezik, hogy ki mikor kinél alszik és nem annak a meghitt állapotnak mikor még egy kupacban aludtunk mindnyájan. Kicsit szomorú vagyok, hogy ez elmúlt, de valójában már mindenkinek kevesebb ideje van, nehezebb is lenne ilyen összetartó, mindenki ismeri egymást polihálót fenntartani, mint régebben.

[kaoszkutato]

Kész ez a lelkész

Délután kibosszankodtam magam azon, hogy a pedofil-támogató Balog Zoltán, aki azóta is püspök, iskolai tanévet nyitott meg ünnepélyesen. Az Iványi Gábor egyháza által működtetett összes iskola és óvoda működési engedélyét viszont a tanév kezdete előtt pár nappal törölték.

Aztán csak gyanús volt, és kicsit utánajárva kiderült, hogy bejött megérzésem.

Na, ki végzős abban a gimiben, ahol Balog püspök "úr" tartotta az ünnepélyes tanévnyitó istentiszteletet? Bingó! De amúgy az nyilván nem is igaz. El is határolódom magamtól. Az csupán egy rosszindulatú pletyka. Igazából csak véletlenül hasonlít rá, hiszen köztük legfeljebb csak futó kapcsolat volt.

A mai napig még mindig behányok attól, hogy mekkora egy aljas, képmutató, gátlástalan és erkölcstelen banda ez.

[angelofghetto]

Megcsalási engedély

A régi öregek tudtak valamit. Tudom, hogy ósdinak hangzik, de volt valami emberséges logikája a monogám házasságnak, ami előtt tilos volt a szex. (Namost ezzel megint kihúzom a gyufát. :D ) Van ez a film, és erről feljött bennem egy csomó kérdőjel, és gondolat. Volt annak valami idilli, naiv bája, mikor két gyerek, akik együtt nőttek fel, és az egész környék tudta, hogy ők egymásnak vannak teremtve, egymáshoz tartoztak, és leéltek együtt egy kerek életet.

Volt persze a sötét oldala, hogy biztos legyen az apaság, meg az intézményesített prostitúció, amiben két szomszéd birtok egyesül, vagy a rang házasodik a pénzzel, meg hogy a fiúk bordélyba jártak, de a nő rá sem nézhetett más férfira. És ott volt az a szempont is, hogy a nőnek ne legyen összehasonlítási alapja a szexben, ezért fogadjon el bármit a férjétől csöndes megadással, miközben buzgón imádkozik, és a haza iránti kötelességére gondol. Érdekek, pénz, hatalom, társadalmi kényszerek. A szisztéma erre is keretet adott, de én most nem erről akarok beszélni.

Arról a fajta belső elköteleződésről beszélek, ami gyakorlatilag a szüleim generációjával kihalt. Ők olyan erővel tettek hitet egymás mellett, ami mára elveszett az individualizmus húsdarálójában. Az emberek azért szakítanak, nehogy őket dobják. Agyrém.

Van az a béna kis szappanopera Indiáról, amit azért szerettem nézni, mert betekintést adott egy merőben más kultúrába. Ők azt tartják, a házasságkötéskor csak a férfinak kell hűséget fogadnia, mert a nő úgy van összerakva, hogy ha otthon mindent megkap, eszébe sem jut másfelé nézni. Ebben van valami. Nem tudom, a pasiknál hogy van ez, de egy nőnek szerintem két szüzessége van. Van ugye az első, mikor a mégsohából átmegy a mostelőszörbe. Számára az első pasi lesz "a szex maga". A lányok hajlamosak kitartani az első szerelmük mellett. És akkor van a valaki mással szüzesség, amikor átszakít egyfajta láthatatlan védőburkot, és tudatosul benne, hogy minden férfinak van valami a gatyájában. Ez lehet félelmetes, vagy csábító.

A Megcsalási engedély egy idilli párocskáról szól. Ovitól együtt vannak, életük végéig terveznek, és t��kéletesnek látszik a szerelmük. Annyira irigylésre méltóan ragaszkodnak egymáshoz, hogy valaki bedobja a barátok közül, hogy ez nem normális, hogy nem dönthetnek egymás mellett anélkül, hogy összehasonlítási alapjuk lenne. És ezzel elértünk az ártatlanság elvesztésébe, annak a tisztaságnak a bemocskolásába, ami az első szerelem.

A nyitott házasságokkal kapcsolatban is ezt mondom. Próbáltam, ráment a házasságom. És másoknál is ezt látom, aki próbálta. Valahogy kiviszi az érzelmi energiát a kapcsolatból, elégeti a bizalmat, és sohasem szimmetrikus. Egy jó kapcsolat alapeleme a felelősség egymás iránt, és a döntéseink iránt, és ma ez legtöbbször egyik, vagy mindkét félnél a kifogások mocsarába vész. Az érzelmi biztonságunk lesz a vesztes, ami pedig megtámaszthatna minket ebben a folyton változó, földrengés szerű valóságban.

Persze ahány kapcsolat, annyi szabály. Van, aki felvállaltan így él, és állítja, hogy ez neki jó, egészségére. De lehet, hogy ez csak időleges, amíg a sérelmek át nem bugyborékolnak a sima tükrű látszaton, a tagadáson. Előbb-utóbb sérül valaki.

A tinder-korszakban mintha mindenki csak arra koncentrálna, miből marad ki, mit veszíthet, hogy mindenkinél van jobb, a kapcsolatok az első ajtócsapkodásig tartanak (ha egyáltalán még vannak kapcsolatok). Mintha mindenki csak nyerni akarna, befektetni nem. Olyat is gyakran hallok, hogy "nem kaphatok meg mindent egyetlen nőtől" (vagy férfitól, tökmindegy). Ki mondta, hogy csak akkor lehetünk boldogok, ha mindent megkapunk?

Az mintha már senkit nem érdekelne, milyen az, mikor pontosan tudom, hogy ott van mögöttem a társam, és megtámaszt, ha elveszteném az erőmet, akiről tudom hogy tudja hogy tudom, aki befejezi a mondataimat, mert félszavkaból is, aki a szemem villanásából, egy sóhajból, egy nyújtózkodásból is tudja, mi játszódik bennem, aki tudja, mikor szeretnék csöndet, aki pont azon nevet mint én, aki számára a hülye kis hibáimmal együtt is én vagyok az, akit mindig választ, és közösen bosszankodunk vagy nevetünk ezen. Mert ez oda-vissza működik. Sőt, a szabálytalanságait látom a legszexisebbnek, mert attól egyedi és különleges. És időről időre felfedezek benne valamit, amitől újra és újra beleszeretek. Mert őrá figyelek, nem arra, hogy kik kerülgetnek még egyébként.

Az emberek többsége úgy viszonyul a monogámiához, mintha a hűséggel meglopnánk magunkat, megfosztanánk az összes többi lehetőségtől. Mintha nem a közösen megélt és elért dolgokra figyelnének, azokra, amik összeadódnak, és táplálnak bennünket. Pedig szerintem a hűség azt jelenti, hogy rátaláltam arra, akivel erőlködés és megjátszások nélkül összeillünk, akivel együtt megélhetjük legjobb önmagunkat, és nem cserélem silányabbra. És ez nem birtoklás, hanem önkéntes szövetség.

[hicapacity]

Kordában tartott vágyak

A legtöbb ember tartós párkapcsolatra vágyik, miközben ebbéli vágyukban csak mellékszereplőként jelenik meg a hűség. Mármint az ő hűségük a párjuk mellett. Szociális vonatkozásban a monogámia azt jelenti, hogy a szülőpár támogatja egymást, védikaz utódok érdekeit, míg a szexuális monogámia esetén a partnerrel csupán az élvezetek közösek, viszont nem osztják meg egymás között a terheket és a feladatokat. Tehát ha valaki úgynevezett szociális monogámiában, azaz gyereknevelési közösségben él, attól még szexuálisan korántsem biztos, hogy monogám.

A madarak közül a fajok túlnyomó többsége monogám kapcsolatban él. Ezzel a legegyértelműbben monogám állatcsoportot alkotják, és minden személyeskedést kerülve, de rajtuk kívül a csótányok sorolhatók még ide. Ezzel szemben az emlősök közel 4000 fajából csupán 5% marad meg egyszerre egy partnernél. Ez azért több mint érdekes, mert ha csupán azt az ösztönt vennénk figyelembe, ami a hímeket a lehető legtöbb utód “gyártásra” készteti, a monogámia őket is gátolná a “promiszkuitásban”. Megfigyelés szerint, amikor olyan környezetben élnek, ahol kevés a táplálék, és rosszabbak a túlélés esélyei, ott általában monogám kapcsolata van az állatoknak. Amikor viszont mindenből van bőséggel, akkor fokozottan kisebb az esélye, hogy ténylegesen ragaszkodnának az egyetlen kiválasztott partnerhez.

Mielőtt a humán világban felvetődött a szerelemalapú házasság gondolata, az emberek azért házasodtak, mert öszeadták őket, a nemesi érdekek ezt diktálták, mert elérték a megfelelő kort, és nem akartak kifutni az időből, vagy utódokat akartak nemzeni. Az új, szerelemalapú megközelítésnél már fontos volt az is, hogy vonzódjunk a másikhoz, szerelmes költeményeket írjunk, vagy legalább olvassunk fel egymásnak egy pohár habzó borral a kezünkben, a kandalló előtt a puha szőnyegen egymásba fonódva. Később az intimebb elvárások is nőttek, és a kapcsolat elejére jellemző “kampányidőszak lelkesedése”, a feltüzelt nemi vágy hosszú távon is kívánatossá és szükséges minimummá vált.

Mindezekkel párhuzamban egyre kevesebben kötnek házasságot, a házasságok közel fele válással végződik, és az egyben maradtaknál is gyakori a hűtlenség. Mielőtt egy roppant bonyolult helyzetet próbálnánk túlságosan leegyszerűsíteni, itt arról van szó, hogy fundamentális ellentétek feszülnek a vágyak, a biológiai szükségszerűségek, és a társadalmi normatívák, mitöbb, elvárások között. Az egyik minél több partnerrel való együttlétre törekszik a fejfenntartás céljából, ráadásul az élvezet oltárán áldozva. A másik oldalról a társadalom erői, érdekei, és szándékai okán, valamint az egyensúly fenntartása miatt a monogámia felé terelik az embereket. Alapvetően tehát nem vagyunk monogámok, de társadalmi érdekeink azt kívánják, hogy azok legyünk.

Épp ezért a társadalom jónéhány iránymutatásának és szabályának az alapvető célja, hogy a párokat hűségre “kényszerítse”, amelyeknek a célja, hogy elősegítsék a gyerekvállalást, ugyanakkor korlátok között tartsák a szexuális vágyakat.

A házasság elfogadott és ideális állapotként jelent meg a bolygón. Léte természeténél fogva hordozza magában a monogámiát, mint ahogy egy nyitott kapcsolat esetén is az érintett felek szabályokkal igyekeznek keretek közé terelni a lehetőségeket és a kötelezettségeket. Noha a házasságtörés mind morális, mind vallási szempontból is erkölcsi bűnnek minősül, felmerül egy fontos kérdés: mi van akkor, amikor a kőbe vésett társadalmi normák lazulnak, leomlanak a korlátok, az intimitás könnyen elérhető divatcikké válik, és megjelenik a párkapcsolati sokszínűség, ami sok esetben a poligámiával, a nyitott házassággal, az egyneműek közötti kapcsolattal, a csókmentes kapcsolattal, vagy a távházassággal egyenlő.

Létezik-e kompromisszumos megoldás a biológiai és a társadalmi érdekek egyensúlyban tartására? Nem könnyű kérdés, és egyénileg talán nincs is direkt módon befolyásuk a változásokra. Amire viszont van: olyan párt válasszunk, akivel hasonlóak a vágyak, az elvárások, az igények, az elgondolások, a célok, egyszóval összeilllenek a puzzle darabjai.

Inspiráció?

[harmincnaposiraskihivas]

6. nap

A párkapcsolatról…

A párkapcsolatom az elmúlt tíz évet tekintve nagyon jól alakul :-) Mondjuk szimplán azért mert 10 éve lesz idén mikor megismertem Őt és magával hozott oda ahol most boldogan élünk.

Tudom előző írásaim után most ez nyálasnak és fényezősnek tűnik és nem túl hihehő de tényleg így van.

Segítőkész támogató és nagyszerű társ. Szerintem megtaláltam a megfelelő személyt aki megnyugtat. Ugyanakkor pörgős és aktív személy :-) Nagyszerű hallgatóság és mindenről tudunk beszélni. Nem csak a mindennapokról hanem arról is mi jár a fejemben vagy épp az ő fejében. Ez tartja életben az egészet. Számomra nagyon fontos hogy tudjunk beszélni akkor is és olyankor is amikor éppen fáj valami vagy épp nagyon boldog vagy. Ez többet ér mindennél.

Remek ember, szuper apa. Nyitott gondoskodó és elfogadó. A gyerekeink nagyon szeretik őt.

Kiválóan főz, nagyszerű szakács és remek ízlése van. Ő az én saját stylistom. Igazi kritikus és pont olyan nagyszájú mint én vagyok- Imádom is miatta :-)

Egy igazi társ. Nem szereti ha fényezik. Nem tart igényt rá de tudom simogatja a lelkét. Hosszú utat tettünk meg együtt és úgy érzem szerencsés ember vagyok mellette.

Romantikus. Megpróbálja teljesíteni álmaim és igyekszik megtenni mindent hogy boldognak lásson :-) (én is igyekszem örömet okozni neki. Remélem sikerül. 😊)

Mióta együtt vagyunk megváltoztam és lelassultam mellette. Nehéz dolga van velem mert sokat dolgozom és neki marad a feladat hogy NÉHA anya is legyen. Viszont bátran állíthatom hogy megállja a helyét abban a pozícióban is amiben nekem kell akkor mikor én nem vagyok ott (munka miatt nem tudok ott lenni). - De nagyon igyekszem.

Formálódtunk egymás által és befejezzük egymás gondolatait. Az az igazi fél szavakból is megértjük egymást. És nem mellesleg szeretjük és tiszteljük a másikat és egyenlő társként kezeljük egymást.

Szerintem ez az igazi boldog kapcsolat.

Remélem ő is legalább ennyire boldog mellettem mint én vagyok mellette. ❤️ (legbelül tudom 😃)

[extraordinarymreast]

A bohóc a humor, a derű képviselője. Előadásában megmutatja az emberi esendőséget, az ember botladozásait a világban. Ezzel mintegy kontrasztot ad a többi cirkuszi számhoz, amelyekben a bámulatos emberi teljesítményt, az emberi nagyságot helyezik reflektorfénybe az artisták. A bohóc különleges helyet foglal el a cirkuszművészetben, fontos dramaturgiai funkciója van a cirkuszi előadásban.

A bohóc helye a cirkuszművész képzésben

A bohóc jelentheti a szereplőt, aki bohócként megjelenik a színpadon, de jelentheti a technikát is, amit az előadó alkalmaz a számában.

A bohóc mint szerepkör esetében a képzés alappillérét a színészmesterség adja, ideértve a karakter- és jelenetépítést, a beszédtechnikát, a színpadi mozgást is. 

A bohóctechnika alapját a bohóc különleges gondolkodásmódja adja, amelynek a humorra történő előfeszítés az alapja. Ez a technika eszközszinten minden előadóművész számára fontos építőelem. “Kómis”-nak nevezik, amikor az artista a bohóc eszközkészletét alkalmazza.

A bohócmesterség jellemzője, hogy más művészeti ágak eszközkészletével ötvözi a számait. Színházi megjelenéskor pantomim, tánc, báb és egyéb eszközök, a cirkuszi bohócok esetében általában a cirkuszi zsánerek, a zene és bűvészmesterség jelenik meg a számokban. A különböző zsánereket és társművészeteket is tanító főiskolán lehetőség van az egyéni eszközkészlet fejlesztésére az intézményen belül. Ez kölcsönös átjárást biztosít a bohóc, a cirkuszi zsánerek és a tánc szakokon tanuló hallgatóknak. Ezeket kötelezően, illetve szabadon választható órák keretében tanulják a diákok. 

A bohócmesterség alapeleme a nyitott negyedik fal, amelyből egyenesen következik a valós idejű alkotás, az improvizáció. A bohócok képzésében a közönséggel felépített kapcsolat, a nézői reakció is a munka tárgya. Mindezek gyakorlására a csoportmunka a megfelelő formáció. A tananyag része a klasszikus duó, trió és csoportos munka.

Felvételi követelmény a bohóc szakra jelentkezők számára

A bohóc szakra jelentkezők esetében az iskola alapkövetelményei mellett azt vizsgáljuk, hogy belépéskor a jelentkező rendelkezik-e a gyakorláshoz szükséges alapvető képességekkel és mentális érettséggel a bohócmesterség gyakorlására. Ezen a szakon a felvételi követelmények megegyeznek a színészmesterség követelményeivel. A felvételi formája: két nap, csoportos műhelymunka; 

[csacskamacskamocska]

Ez is izgalmas

"Egy tartós párkapcsolatban is elmagányosodunk, ha nem figyelnek ránk. Sok párkapcsolati tanácsadás témája, hogy a partnerek úgy érzik, az évek során 'elmentek egymás mellett'. Nagyon fontos szem előtt tartanunk: attól, hogy egyszer megtaláljuk a kapcsolódási pontokat a másikhoz, ez még nem lesz mindig így – pedig a legtöbben e szerint élnek egy tartós kapcsolatban. Nem számít, hogy mióta vagy mennyire jól ismerjük a másikat, ha már nem figyelünk rá, előbb-utóbb nem fogjuk ismerni, és már nem tudunk kapcsolódni hozzá. Lemaradunk a személyiségének folyamatos alakulásáról.

Mindenki változik, ahogy átlépdel az élete különböző szakaszain. Változnak a vélemények, a tapasztalások, múlik az idő, sokféle hatás ér. Minden ember folyamatosan változik. A biztonságos kötődésen alapuló párkapcsolat nyitott marad erre a változásra és a folyamatos megismerésre. Nem ragad le a kezdeti élményeknél, nem ugyanazt és ugyanúgy várja el, mint a kapcsolat kezdetén. A partner iránti kíváncsisága fennmarad – de nem azért, mert a másik állandó izgalmakkal bombázza és mindig megújul. Hanem azért, mert ő maga nyitott mindarra a változásra, amin a másik keresztülmegy. A figyelem még az érintésnél is erőteljesebb hatással van az emberre, nélkülözhetetlen a testi-lelki életben maradáshoz." Dr. Lukács Liza: Életbátorság

[idonttalkwithpplhere]

Légy nyitott az új lehetőségekre! Ahol egy ajtó bezárul, ott mindig egy újabb kinyílik. :)

[treasureyourfire]

3. nap

Első kirakásom - Kereszt

Kérdés: Mi történik, ha megkérdezem holnap - személy neve - arról, hogy lennék a tanítványa?

Erről van szó (Téma) - Kelyhek VII.

Ezt ne tedd - Érmék III.

Ezt tedd - Igazságszolgáltatás

Ide vezet - Kardok V.

Igyekszem tömören összefoglalni a kirakást.

A TÉMA:

Kelyhek VII. - Illúzió

Saját intuíció:

Bizonytalanság

Mi a jó választás/döntés?

Mi a helyes út?

Más forrás:

"A Kelyhek Hetes a megtévesztés és illúzió, a délibáb és félhomály kártyája. Azt mutatja, hogy hamis reményeket és elképzeléseket táplálunk, becsapjuk önmagunkat és hagyjuk magunkat megtéveszteni. Általában a csalódás előfutára, nyomatékosan óv az álomképektől. Van a kártyának örömteli vonatkozása is, váratlan segítséget ígér, ha képesek vagyunk elszakadni vágyaink és reményeink képzelgéseitől és egyetlen reális tervre koncentrálunk."

"Kulcsszavak: illúzió, megtévesztés, félhomály, a világ elől való menekülés" - tarrdaniel.com

EZT NE TEDD:

2. Érmék III. - Javítás

Saját intuíció:

NE legyél tanítvány! (xD)

Más források alapján:

Nem most van itt az ideje új tevékenységbe kezdeni, új képzettséget szerezni

Most nem csapatmunkára van szükség, tanulj egyedül

EZT TEDD:

3. Igazságszolgáltatás

Saját intuíció:

"Ülj le, és gondolkodj el rajta"

Égi igazságszolgáltatás

Titok

Nem látok a dolgok mögé

Mérlegelj

Más források alapján:

"Fedezd fel azokat a körülményeket, amelyek között újra megtalálhatod harmóniádat. Hordozd magadban ezt a minőséget..."

"Szuggesztió: Rendszeresen fordíts időt, valamilyen meditációs formára, amely középpontokban megerősít téged."- tarrdaniel.com

Tedd bele az energiád abba, ami szívednek igaz (intuíció, megérzés), és tanulj szorgalmasan.

Gondoskodj magadról felelősséggel, más embertől nem kaphatsz megoldást.

Dönts tudatosan és körültekintően.

Ne hagyd, hogy (tudatos, tudattalan) félelmeid, régi hiedelmeid, vagy cselekvésvágyad a gyors megoldásra elhomályosítsa a józan ítélőképességed.

IDE VEZET:

4. Kardok V. - Vereség

Más forrásokból:

Vereség

Csalódás

Kudarc

Elutasítás

Az esetleges győzelem nem okoz (hosszútávú) örömet vagy sok áldozatot követel

"Küzdhetsz boldogtalanul évekig valami miatt, amit ha feladtál volna korábban, már régen boldogan élhetnél."

Gondolkozz el: "Kell-e, érdemes-e harcolni, vagy harc nélkül hagyni a helyzetet, és tovább lépni." - Válaszd a csodát (Facebook)

Kvintesszencia:

(Az Igazságszolgáltatást 8-al számolom.)

7+3+8+5 = 23

2+3 = 5 A Főpap

- Keresd meg magadban a dolgok valódi értelmét, őszintén, tisztességgel cselekedj. Jó okod van a bizakodásra, bár lehet, a dolgok csak később válnak világossá.

Pontosító kártyát kértem:

Kérdés: Mi legyen a következő lépés?

Botok IV. - Szívélyes fogadtatás

1111 - Ez egy emlékeztető az univerzumtól és azt üzeni: jó úton jársz. Hamarosan megérkeznek a változások az életedbe. Kövesd a megérzéseidet (intuíció), légy nyitott a változást hozó energiákra, fókuszálj a vágyaidra.

Ünnep, védettség, kapcsolat, öröm, játék, szórakozás, béke, megnyílás

Nyiss mások, új kapcsolatok felé

Az üzenet egyértelműnek tűnt. ^^" Végül nem kérdeztem meg az illetőt, és úgy érzem, jól tettem, hogy nem ültem újra iskolapadba. ^^

A szorongásom és a lelki békém mindenképpen méltányolta a döntést. xD

Ebben az esetben azon a berögzült hiedelmemmel kellett megküzdenem és elengednem, miszerint az egyetlen módja, hogy a későbbiekben bizonyítsam tudásomat és hozzáértésemet másoknak, a társadalomnak, ha hivatalos oklevelet szerzek róla.

Mindenképp mentorra és személyes találkozásokra van szükségem, vagy elég, ha autodidakta módon, önállóan tanulok?

Más módon is elérhető a hosszútávú célom?

Melyik módszer a nekem való?

"Hivatalossá" kell válnom? Azonnal? Vagy ráérek vele később?

Természetesen továbbra is keresem a megoldásokat, hogyan fejlesszem magam, honnan szerezzek több tudást. Az üzenetet pedig tudomásul vettem. ^^ Indulok tovább. ^^

[onsieluenkeli]

A (kapcsolati) függőkről sok mindent tudnék mesélni. És azt is, hogy mennyire nem szeretem őket. Nagyon durva némelyik mit művel. Hazugságokban élnek, és tönkre is tudnak tenni rendesen másokat. Egyszerűen képtelenek abbahagyni a függőséget, és leszállni rólam. Vannak nők akik képesek voltak úgy szórakozni hogy rám se néztek. Például amikor Szentesi majdnem 1 hét után vette csak észre hogy gyászolok valakit, és addig naponta ökörködött rajtam. Óriásit csalódtam.

Az olyan nők az ismerőseik miatt művelik. VALÓJÁBAN nem ismerkednek, nem értenek, nem óvnak, védenek, féltenek, segítenek, adnak, tanítanak, szeretnek. Nem leülnek melléd a lépcsődre. Hanem csak agyalágyult szinten kötődnek, meg ökörködnek, és bunkóskodnak. Élvezik hogy a seggüket nyalják, és a Flórával hasonlítják össze őket. Csupa tönkrement, borzalmas, magányos nő.

Míg én például 1-szer szeretek valamit elmagyarázni, és a részemről nagyon határozott a 🚩 visszautasítás, és nincsen közöm valakihez... Addig a függő még hosszú heteken át veszekszik, gúnyolódik, tovább fantáziál, röhög... Mert az ismerőseinek produkálja magát. Addig amíg ők nem szólnak rá, nem beszélnek vele, ez így is marad!

Csak tisztázni szeretnék valamit már előre, a szokásos félreértések végett.

Én nem vagyok Tisza Kata most megjelenő könyvének főhőse. Nem vagyok se pszichológus, se terapeuta, se rehab, se probléma megoldó!

Azért persze gratulálok neki, úgytűnik 🖋 jó lett a nyara... Szerintem vágom, és jól sejtem milyen lehet az a könyv. És tudom hogy lesz rész amire én is rábólintok majd, ahogy az előző könyvének is voltak fájó, és kevésbé fájó, rólam, és rólunk is szóló igazságai. Remélem a könyve jobb segítő lesz nálam!

A függésről még

Én nem adogatok "drogokat", hiszen ha tisztán megnézitek a netes tevékenységemet nem tőmegekre ható toxikus sz*rt mutatgatok. Nem olyat adok, ami árt, vagy tönkretesz.

Az oldalam nem feszültséglevezető, nem panaszláda, és nem is gyóntató szék. Itt nem láttok gyűlöletet, kioktatást, sem ócska és értelmetlen posztokat, sem pedig nyugdíjasokat szórakoztató puruttya újságcikkeket, és gumicsontok adta időpazarlást sem kaptok. <- Törekszem rá, hogy én is jól legyek, és ne adogassak még több Trash tartalmat...

Érdekel a pszichológia, szeretek tőlük tanulni. Én legalább nyitott vagyok rá. És nem szégyellem, nekem jól esik a pohár 🍋 ásványvíz is, ahogy az offline. És ha valakit leállítok, mindig oka van.

A (kapcsolat) függőség OKA a függőknél van.

Az életük elsz*rt, unatkoznak, boldogtalanok, és nagyvalószínűséggel alig van olyan közöttük aki ne inna, dohányozna, stb... tehát ne lenne hajlamuk is az önpusztításra. És ne lennének egyéb problémáik. Látszik, hogy nincsenek jól.

A boldog és kiegyensúlyozott emberekkel szinte nincs is konfliktusom. És nem is vagyunk egymásra, és a netre betegedve. Jók a neten, az online közösségben.

Viszont látjuk a problémás embereket, pláne Magyarországon.

Rohadt nehéz a függőséget leállítani. Ahogy az asszisztáló ismerőseiket is. Az utóbbiak amúgy nagyvalószínűséggel látják hogy baj van, tudják hogy valami nem stimmel, hogy komoly problémája lehet a (kapcsolat) függőnek, és ostobán inkább a támogató oldalra állnak. Eszükbe sem jut, fel sem érik ésszel felelősen, hogy valami tényleg nem stimmel! És inkább segíteniük kellene!

És hogy őszinte legyek elegem van azokból akik a véremet szívják, és rajtam keresztül, vagy engemet (sunnyogva) kihasználva próbálják rendbe tenni az életüket. A hátam mögött és szórakozva!

Amikor pedig sikerül, búcsúzásképp még belém rúgnak egy hatalmasat. <- A Flóra jól ismeri ezt, és a régiek. Nem egyszer láttak már olyat az esetemben. Miley Cyrus egyszer már ki/használt, majd később ő is ritka bunkó lett velem. Ebből nem kérek. Se a bullshit dalából.

Nem játék vagyok, és szórakozás magányos nőknek! És egyikünk se!

.

[entszi]

Idejét nem tudom, mikor voltam ezen a platformon utoljára aktív. Most úgy érzem, hogy ez a legjobb hely, ahova kiírhatom az érzéseimet.

🖤BOGYÓ🖤

A barátom 4,5 évvel ezelőtt örökbefogadott egy egyszemű, szívférges, 6 éves, keverék kiskutyát. A munkahelyén egy nyitott örökbefogadási nap során, az akkor még Láda nevű kutyus nekiment a lábának, majd nem mozdult el mellőle.

Ládából elég gyorsan Bogyó lett, ugyanis a korabbi neve nem igazán illett hozzá. Bogyó nagyon félénk kiskutyus volt, a lakásba alig merte betenni a kis mancsát. Újra meg kellett tanulnia úgy enni és inni, hogy nem büntetik meg érte. Megtanulta, hogyha valaki ütögeti maga mellett a kanapét, akkor felugorhat oda, és nem kell félnie amiatt, hogy ezért valaki meg fogja verni. Hónapokig nézett szomorúan az utcán, mert azt hitte, visszaviszik a menhelyre.

Bogyó a legtündéribb kiskutya volt, akivel valaha találkoztam. Tudta, hogy nem szabad semmi olyat megennie, amit nem a gazdájától kap. Tudta, hogy mindent meg szabad neki szaglászni, de ami nem az övé, azt nem veheti el. Szeretett kunyerálni, de ezt is olyan tisztelettel tette, amilyet én még soha nem láttam - leült eléd, toporgott néha a kis lábával, majd egy bólintással jelezte, hogy valamit dobhatnál neki is. Soha nem ugrott fel, hogy elvegye más ételét. Soha nem foglalkozott semmi olyannal a földön, ami nem az övé volt. Soha nem ette volna meg az ételedet, még akkor sem, ha letetted volna elé.

Bogyó soha nem ártott senkinek. A röntgenen két lőtt sebnek a nyomát találták meg rajta. Ezt 4,5 évig senki nem tudta. Bogyó még ezek után is szeretettel fordult minden ember felé. Tudta, hogy lesz valaki, aki szeretni fogja.

Soha nem volt állatom, de mindig vágytam arra, hogy legyen egy kutyám. Amikor megismerkedtem a párommal, nagyon hálás voltam az életnek, hogy egy harmonikus kapcsolat mellett, egy kutyát is adott nekem. Nagyon kevés időt tudtam Bogyóval tölteni. Az utóbbi hetek legkedvesebb folyamata az volt számomra, ahogyan láttam a napok elteltèvel azt, hogy egyre jobban örül annak, hogyha hazaérek. Hogy vár az ajtóban, és csóválja a farkát. Hogy nézi a kezeimet, hoztam-e neki valamit. Aztán percekig nézett a lelkem mélyére, hogy végre simogassam már meg!!

Bogyócska volt a legjobb, legszebb, legokosabb kiskutya a világon. Szerettem volna nagyon sok évig vele lenni még, és megmutatni neki, hogy vannak még jó emberek ezen a földön. Ha csak fele annyi boldogságot tudtam neki adni, mint amennyit ő adott nekem, elégedett vagyok.

Bogyó kedvenc helye a Rákos-pataknál volt. Szerette nézni a kacsákat.

Augusztus 25.-én reggel, Bogyó hányt. Aztán napközben még kétszer. Nem volt kifejezetten kirívó az eset, nem volt túl jó a gyomra - ha gyorsan evett, ha sokat evett, ha izgult, ha sokat kellett autózni, vagy csak bármilyen indok nélküli okból is előfordult, hogy hányt.

Aztán délután már csak fel-alá járkált a lakásban, nem feküdt le. Az állatorvos továbbküldte egy pesterzsébeti állatkórházba. Habár odafele még ő ugrott be az autóba, kiszállni már nem tudott egyedül. Nem ellenkezett, amikor feltették az asztalra, holott azt nagyon nem szerette. Perceken belül leromlott az állapota és belső vérzése lett.

Az orvosok nem tudták megmondani, mi történhetett, de méregre gyanakodtak. Soha nem engedtünk Bogyónak semmit felenni az utcáról, valahogy mégis sikerült neki felnyalnia valamit. Kegyetlen és igazságtalan a világ, amiben élünk.

Annyira békésen feküdt az ágyában, mintha csak aludt volna. Naívan vártam, hogy a simogatásra talán megmozdul a kis lába.

Nem tudom szavakba önteni a fájdalmat, amit azóta érzek. Ha nekem ennyire iszonyúan fáj, el sem tudom képzelni, hogy a barátom min mehet keresztül. Szeressétek az állataitokat, és legyetek velük elnézőek. Vigyétek el őket minden héten legalább egyszer a kedvenc helyükre.

A világon a legjobban szeretünk Bogyócska! A búcsú nem örökre szól. Nagyon köszönjük a végtelen szeretetet és szép emléket, amit kaptunk tőled. Nagyon sajnáljuk, hogy nem vigyáztunk rád eléggé. Nagyon csendes és üres a lakás nélküled.

[oszodi-beszedeim]

Azóta, hogy Manó kimondta a boldogító nemet, ismét kicsit könnyebb. Hihetetlen, de ő a visszautasításával is megváltást ad a kárhozat helyett. Talán - bár nem akarom elhamarkodottan írni, de reménykedem - mostantól nem szorulok rá, hogy itt keseregjek róla.

Ebben az is segít, hogy pár napra rá, hogy elengedtem a segélykiáltásom Manó felé, megjelent valaki az aurámban. Nem hiszek a bevonzásban, de eddig minden 'cry for help' megmozdulásom valami ilyesmit eredményezett. Két hétre rá, hogy Olit elvesztettem, enyém lett Manó. Aztán amikor Manót 'elhagytam', egy hosszabban tartó vegetációs időszak következett Петрушка barátságával, hol hullámokkal, hol völgyekkel. De minden nagyobb völgy végén menetrendszerűen megjelent egy futó emberi kapcsolat, amely ugyanolyan gyorsan el is tűnt - de ugródeszkának pont jó volt, hogy visszaérkezhessek, hogy tarthassam a pozíciómat (ego és psziché terén). Петрушка volt az új 'Oli'm, de a végére sikerült nagyjából dominálnom a kapcsolatot és átbillentenem abba, hogy ezúttal én legyek az, aki kevésbé kötődik. Mire Oli visszatért az életembe O.-ként, már voltam annyira rezisztens, hogy a békejobbjára (?) az legyen a válaszom, ami. És ha vele szemben ez sikerült, akkor gyakorlatilag mára bárkivel szemben rezisztenciát tudok kiépíteni. Maximum egyeseknél ez kicsit nehezebb.

Ash-t már régebb óta (kb. fél éve?) ismerem, munkából adódóan, de eddig különösebb kapcsolat nem volt közöttünk. Most azonban egy helyen van gyakorlatunk és meglepően barátságos módon nyitott felém. Mostanra eljutottunk oda, hogy közösen eszünk és munkába is én viszem. Tudja, hogy meleg vagyok - pontosabban fogalmazva tud a 'meleg' énemről (nagyon homobarát, szóval hülye lettem volna elhallgatni a kikacsintásomat), de arról nem, hogy aszexuális lennék. Előle már elhallgatom a problémás részeket, több szempontból is rizikós. Egyrészt orvos, másrészt 'kvázi' kolléga. Két red flag. Ő persze elmondta, hogy neki red flag, ha valakinek van párja és megkérdezte, hogy nekem van-e. De ezt is olyan esetlenül hozta elő, hogy majdnem megsajnáltam szegényt. Ő tipikusan egy olyan energiavámpír (a benignusabb fajtából), akinél ez a viselkedés kevéssé tudatos, leginkább zsigerből jön. Ami tudatos játszmázás van benne, azt pedig nagyon rosszul csinálja. Eleve egy megmentő szerepbe akarja helyezni magát, mert láthatóan imádja az áldozati pózt. De olyan fura történetekkel áll elő, hogy teljesen hiteltelenné teszi a figurát. Egyik nap azt meséli, hogy az egyik orvos szexuálisan zaklatta (oké, ezt még valamennyire el is hiszem), másik nap meg előjön azzal, hogy befogadott egy agydaganatos kisfiút és az édesanyját, harmadik nap meg azt ventillálja ki nekem, hogy őt külföldre üldözik a munkahelyéről és a barátjával (igen, a párjával) Németországba akar menni.

Velem annyiban szerencséje van, hogy jól tudok embereket meghallgatni, birkatürelmem van. Ebben kurva jó vagyok. De abszolút nem hat meg senkinek a nyomora. Senki és senkinek a semmije. Persze neki egy érzelmesebb, életvidám énemet mutatom és könnyű is ezt tennem, hiszen maga az életem mozgalmas. Csak éppen belül vagyok üres és kiégett.

Nem fogok hazudni, valamilyen szinten érdekel ez a lány. A cuki, szép lányok mindig megmozgatnak. Ebben nincs szexuális töltet, mert bár vonz, de nem feküdnék le vele. Inkább az a célom, hogy valahogy érzelmileg magamhoz láncoljam, újra legyen egy Петрушкám. Akiből aztán táplálkozhatok.

[sronti]

Eléggé be vagyunk szorulva kommunikációs szinten a tények figyelembe vételével és a komplex helyzetek megértéséből induló projektekkel, nem csak itt, hanem a klímakatasztrófa kapcsán is.

Sokat gondolok a brit Ruanda-projektre emiatt mostanában, ami minden hosszabb távú hatásában borzasztó ugyan, de teret nyitott más hatékonyabb intézkedéseknek elég sokáig, minimális költséggel. Ez volt az, amiről Dominic Cummings elmondta, hogy az egész kezdettől fogva csak egy figyelemelterelés volt és mindig is esélytelen volt, hogy működjön.

Amíg mindenki ezen lovagolt, meg tudtak állapodni az albán kormánnyal kevés víszhanggal és fel tudták gyorsítani a menedékkérelmek elbírálását, megadva legalább százezer embernek a menedékjogot (+ukránok és hongkongiak, plusz vendégmunkás tömegek) és általában sokkal kevesebb problémájuk volt, mind azokkal, akikben maradt némi emberség a menedékkérőkkel szemben, mind a nácikkal szemben. Aztán persze Rishi elcseszte az egészet azzal, hogy komolyan vette a "tervet" de ez nem volt szükségszerű.

Ilyen húzásokból a baloldalon nagyon kevés volt, különösen azon a baloldalon, amiben van valami elvszerűség. Ott van az is, ahogy Keir Starmer hagyja a torykat a saját hibáikban elveszni, teljesen figyelmen kívül hagyva a baloldaliságot, vagy akár csak a minimális emberség követelményeit. Ilyet elvszerűen nem lehet csinálni, de máshogy meg nem nagyon van esély választásokat nyerni.

A fenti kicsit kitérőnek tűnik, de jelentősége van abban is, hogy ezen a destruktív oldalon a politika és a hozzá közelebbi nyilvánosság között más a kapcsolat, mint a progresszív oldal esetében, könnyebb a stratégiai kommunikációs együttműködés a Fox és a republikánusok között, rendes pártsajtót meg nehezebb felhúzni progresszív ügyekre, a rendes sajtó és a demokraták között pedig nem lehet ilyen szoros együttműködés hitelvesztés nélkül, és ez így van minden más országban is, ahol közelebbről követem a politikát.

Így sokkal ritkábban van olyan, hogy egy projekt egyszerre kap kommunikációs, szakmai és politikai támogatást, ami az ideális állapot lenne.

Aztán ott van az is, hogy az aggrieved entitlement-el szinte mindig könnyebb mozgósítani, mint a szolidaritással, vagy akár akár a nagyon rossz helyzetben élők megszólítását is írhatnám, hogy a nagyon hosszú távú ügyek és a rövid távon jelentkező költségek kommunikálása közötti különbségekről ne is beszéljünk.

Megoldásom nincs erre, de még csak példát se nagyon tudok hozni elvszerű, népszerű és eredményes kormányzásra, ami ugyanilyen kommunikációra tud épülni. Ha van is ilyen, a háromból valamelyikről nagyon hamar le kell mondania.

Részerdmények vannak, de ott általában az elvszerűség az első, amit a vezető feláldoz.

Na, ez megfelelően zavaros lett egy hosszú poszthoz, de legalább a végén sincs tanulság.

Én podcastként hallgattam, de videóként persze jobb. Nem sok olyan hatásosa tragikomédia van, mint nézni, ahogy kibővül egy út, majd néhány hónap múlva hosszabb a dugó, mint, a bővítés előtt volt.