#on the whatsapp perc | Explore Tumblr posts and blogs

nonquebecoisayul · 5 years ago

Text

Menekülés a nyelvek világába

Este 11 ora van a tropusokon. Egyedul ulok kint a nappali-etkezoben, Anyos valami kvizmusort nez, Rafa meg eltette magat holnapra: most fog talalkozni a fonokevel eloszor szemelyesen egy nagyszabasu ertekezlet kereten belul. Eddig WhatsAppon tartottak a kapcsolatot (az itt az atyauristen foapplikacio), azon tortenik az effektiv munkavegzes.

Igy aztan vegre van egy kis nyugalom, el tudok vonulni “alkotni.” Azaz irni, kiirni magambol magyarul a bent rekedt gondolatokat, erzeseket, de kulonosen azokat a tapasztalatokat, amelyeket ebben a kenyszeruen osszehozott alkalmi (fel)karantenban szereztem.

Egy biztos, az elmult ket honapban intenziv portugal tanfolyamon veszek reszt, es tenyleg olyan, mintha egy konkret, bentlakasos kurzuson lennek, mert mindennap ugyanazok a tanaraim. Meg a televizios musorvezetok is ugyanazok, akiktol a kulonbozo nyelvi fordulatokat probalom ellesni.

A braziliavarosi bezarkozast megelozo utolso pillanatban Rafa javaslatara beestunk az egyik nagy konyvesboltba, ahol volt negyedoram kivalasztani, mit vigyek magammal a kisszobankba. Pont olyan volt, mint a kozkedvelt treningjatekban: ha vege lenne a vilagnak vagy lakatlan szigetre kellene koltoznod es csak egy dolgot vihetnel magaddal, mi lenne az...

Az eredeti terv szerint ezen a heten kezdtem volna meg a helyi egyetem nyelvvizsga-felkeszitojen a tanulmanyaimat, hogy az allampolgarsaghoz szukseges felteteleknek megfeleljek mielobb, de hat az egyetem is bezart: az utolso informacio a weblapjukon lassan ket honapja nem frissul... Igy hat az elso konyv, amit leemeltem a polcrol, egy 600 oldalas nyelvtankonyv volt, ami a brazil versenyvizsgakra keszit fel. Illetve nem ez volt az elso, hanem az, amelyiket kimondottan kulfoldieknek irtak nyelvvizsga-elokeszites celjabol, de az epp nem volt, megrendeltuk, viszont azota sem jott ki postan. Itt jut eszembe, hogy tobben is javasoltatok, hogy ezt meg azt rendeljek interneten: pontosan hat het volt, amig a magyarorszagi bankkartyam megerkezett, az Economist akadozva esik be a postaladaba ossze-vissze, de a belfoldrol rendelt anyak napi szappancsomag elerhetosegere is egy honapot kellett varni. Mindig elfelejtitek, hogy ez Latin-Amerika: abszolut parhuzamos valosag!

Hatalmas segitseg ez a nyelvtankonyv most amugy. Persze piszok nehez: olyan, mintha a Kis magyar nyelvtant olvasna Rafa. Minden egyes fejezet utan van egy rakat feladat megoldokulccsal, ami parszor hibas, de akkor itt vannak korulottem az anyanyelvi “lektorok.” Az mas kerdes, hogy gyakran kell Lillahoz folyamodnom, akivel ismet tartunk Skype-orakat, mert nekunk magyaroknak elkepzelhetetlenul nagy a kulonbseg a beszelt es az irott, hivatalos (brazil) portugal nyelv kozott. Nem egyszer fordul elo, hogy a konyvben szereplo szot nem ismerik, nem tudjak ragozni(!) vagy csak egyszeruen nem ertik a kerdesemet. (Persze siman lehet, hogy ha a beallo melleknevi igenev rejtelmeit kerdeznem nyugdijas koru magyar ismeroseimtol, ok is furcsan neznenek ram:)

Egy szo, mint szaz, ez a nyelvtankonyv most olyan, mint egy falat kenyer: orakig lekot, van benne sikerelmenyem es melyiti a tudasom. A borondben volt velem egy magyar keresztrejtveny-fuzet, egy francia nyelvu regeny, ami ugyan eredetileg nemetul irodott, de a lengyel szarmazasu franciatanarom javasolta olvasasra, plusz meg Lisszabonban vettem egy kotetet, ami a luzofon orszagok kortars novellistaitol kozol 10 rovid sztorit. Plusz erkezik (mar amikor van repulo New Yorkbol) az Economist, igy azzal bujok el ez elol az ocsmany vilag elol, hogy naponta negy nyelven olvasok. Hogy ne golyozzak be, a nyelvtankonyv melle beszereztem egy kis zen buddhista kezikonyvet, amely 100 kedves szosszenetben taglalja, hogyan kene szemlelni a vilagot elegedetten. Mindennap egy kicsit haladok benne, direkt nem gyorsan.

Kozben - pandemia ide vagy oda - muszaj volt lakast is keresnunk. A varosi piac meretet mutatja, hogy a velunk egyszerre most visszakoltozott kollegakkal gyakorlatilag ugyanazokat a kiado lakasokat jarjuk be, sot mi tobb, egymas orra elol visszuk el... Volt olyan, amit nem lehetett megnezni, videohivassal (termeszetesen WhatsApp) “vittek korbe” bennunket. Volt olyan, aminel eleve fent volt egy 1 perces video, de persze ugyesen ugy volt alakitva, hogy a kritikus reszletek ne latszodjanak sokaig.

Amugy lehangoloan silany lakasok kemeny arakert voltak a jellemzoek, alig-alig akadt olyan, amire mar a belepeskor azt mondtuk volna, hogy wow. Vegul sikerult egyet lefoglalnunk (itt legalabb egy kezest meg kell adni meg a berleti szerzodeshez is), viszont mar penteken at kell vennunk (es igy fizetni) annak ellenere, hogy a cuccaink a koltozteto ceg szerint majus vege elott nem varhatok. Vegul is nem nagy baj, mert be kell rendezni a lakast (internetrol persze, mert a butoruzletek itt sincsenek nyitva): tudni kell, hogy itt a berelt lakasok total uresen valtanak berlot. Meg szerencse, hogy ebben az esetben van gaztuzhely, de kell vennunk hutot, mosogepet, asztalokat, szekeket, kanapet, fotelt, lampakat stb. Szoval le leszunk kotve most egy darabig ezzel.

Az e hetre tervezett itteni ujrainditast elhalasztottak, pedig itt a szovetsegi fovarosban meg nem is olyan rosszak a szamok, mint az igazan nagy varosokban. De direkt nem akarok irni errol az eletunket megkeserito global nyavalyarol. Boven elege van mindenkinek belole. Egy biztos, a jarvanyugyi szokincsem portugalul olyan szintu, hogy akar ma akademiai szekfoglalot tudnek belole tartani...

#portugál nyelv #könyv #olvasás #karantén #család #lakás #költözés

4 notes · View notes

alanyoknemsirnak · 5 years ago

Text

huszonhetedik nap

véget ért a hét! (azt hiszem)

itt van számokban:

online társasjátékpartik: 7 körül; annyi emberrel játszottam annyi mindent ezen a héten, hogy össze se tudom számolni offline társasjátékpartik: 3 (két kanaszta, egy Fesztáv) elemzett versek száma a poetry clubban: 4 elolvasott könyvek: 0.25 videócseten barátokkal töltött órák száma: 10 körül, ezeken a platformokon: zoom, jitsi, whatsapp, skype, discord telefonbeszélgetések a nagymamámmal: 3 (többször hívom, nincs mindig otthon, vajon miért nincs?) bevásárlások száma: 1.5 szabadban töltött órák száma: három, eközben látott nyuszik száma: öt, szürke gémek száma: egy, szajkók száma: kettő, bébikacsák száma: nulla (pedig nagyon szerettem volna) itthon egyéb sportolással töltött órák száma: kétszer 30 perc, jaj elfogyasztott gin tonicok száma: 4 végignézett Miss Fisher évadok száma: 1 (a második) ennyi órát töltöttem Skelligén: 8 ennyi órát töltöttem a hírek frissítésével: elképzelésem sincs, biztos túl sokat ennyi órát töltöttem a tumblren: elképzelésem sincs, biztos túl sokat

3 notes · View notes

brackishkittie · 2 years ago

Note

i need to like hit ellie where it hurts bcz like????

SHES OFF THAT WHATSAPP PERC BRO 💔💔

#brackishkittie #kittieresponds #anon <3

4 notes · View notes

markoferko · 6 years ago

Text

leszavaztam kenyában

nagyon flottul ment az átjelentkezés online, uber a helyszínre, kedves követségi munkatársak, csevegés, végre esik nairobiban, mi a munkám és mit csinálok dél-szudánban, regisztráljanak-e a kenyai magyarok whatsapp csoportba, persze, miért is ne, köszönöm, ne felejtse lezárni a borítékot, mert az urnákat csak budapesten bontják ki, köszönöm. három perc. 10/10, ajánlom mindenkinek

76 notes · View notes

jyvaskylaaknitak · 5 years ago

Text

Aurora (”északi fény”), költözés, valamint az almás palacsinta sikere

Huh, hát kedves olvasóm, most is hálásan köszönöm, hogy velem tartasz csodálatos utamon, amelynek egyik égköve a tegnapi kalandos, csodálatos találkozásom a barátságos “északi fénnyel”...Angolul úgy szoktuk mondani, hogy “Aurora hunting”, azaz vadászat, ami elképesztően jól jellemzi a kb 15 órával ezelőtti hajkurászásnak nevezhető történéseket. 👌👌😎😌

Elköltöztem! Még mielőtt elfelejtem, gyorsan leírom az új címemet (bakker, mire az előzőt megjegyeztem.......na mindegy.)

City: Jyväskylä

Street: Toritie g B 9/c

Postal code: 40520

Amiket szívesen fogadok: pálinka, kolbász, túró rudi, kedves üzenetek...

Nyugi, csak viccelek! :D Nagyon jól megvagyok az itteni dolgokkal:)

Kedd:

KOAS-nak hívják azt a céget(?) azaz a szolgáltatót, vagyis az officet (ennél jobban sajnos nem tudom körülírni) aminek a segítségével lett nekem is szállásom itt. Nos, annyit kell tudni, hogy amúgy nagyon segítőkész itt mindenki, de azért nem hibátlan a rendszer, már is mondom miért:

Egy héttel ezelőtt írtam egy emailt nekik, hogy mégismiezmár, a volt szobatársam, Juli kapott szállást Toritieben (ahol a barátaink is laknak) és hogy az én esetemben is lehetséges ez, de azt a választ kaptam, hogy egyetlen egy helyen sincs a KOAS épületek közül szabad hely. Úgy döntöttem kedden, hogy bemegyek személyesen, és felkészülök valami király, politikusokat és ügyvédeket megszégyenítő sztorival (ami amúgy igaz is lett volna!) hogy elhitessem velük, muszáj odaköltöznöm. (Ezt a városrészt Kuokkala-nak hívják és az itteni iskolába kell mennem megfigyeléseket végezni.)

- Laptopos néni: Miben segíthetek?

- Elhivatott Katinka: Szeretnék átköltözni Myllyjärviből, mert...

- Laptopos néni: Jójó, rendben, nézzük csak, nálad van a személyid?

- Megszeppent Katinka: Öö. igen, oda is adom.

Csönd

-Laptopos néni: Na lássuk csak....hol is van még hely....noos....(közben hosszú csend, ami amúgy a finneket nem zavarja, mert nem valami hangos népség, igazából náluk nincs olyan, hogy a “kínos csend”.) Szóóval..áháá.. már látom! Sajnos csak egy helyre tudok neked másik szállást biztosítani, ami pedig...Toritie.

-Katinka:

No de most komolyan, erre mennyi az esély?????? Tudjátok, hogy mennyire pici? Ez olyan, mintha a egy lakás főbérlőjével kéne beszélned arról, hogy mostantól kezdve másik épületben szeretnél élni és át akarsz gyorsan költözni, de csakis egy bizonyos utcába vagy hajlandó menni. Szóval, jah, el se hiszem, de itt vagyok!!!

Aznap amikor a WhatsApp csoportban megtudták a többiek, azonnal elkezdett szerveződni egy welcome party nekem, ugyanis másnap költöztem Toritie-be. Carva (aki amúgy Felipe) segített átköltözni, nagyon-nagyon rendes ember. Igazából szeretem a chileieket, kifejezetten nagyon kedvesek és náluk mindenki ölelkezik vagy minimum pusziszkodik, annyira vicces. :D

Carva az elején nekem mindig kezet nyújtott amikor találkoztunk, a második alkalommal viszont muszáj volt rákérdeznem, hogy náluk ez tényleg így szokás-e, aztán (ki)nevetett, majd nagy mosolyogva azt mondta, hogy dehogyis. Azért csinálta, mert mivel európai vagyok, gondolta nálunk ez a szokás. :D (Eszembe jutottak erről a kosztümös sznob nagyvárosi üzletasszonyok.) Felvilágosítottam, hogy nem. Nagyon nem, legalább is barátok között egyáltalán nem.

Fun fact: a franciák nem szoktak ölelkezni, sosenem. Nem-nem, ezt ők maguk is mondták. Az ázsiaiak meg általában csak integetnek egymásnak még akkor is, ha közel vannak egymáshoz. :D Ezt is egy japán srác mondta nekem, Taro! :)

Szerda:

Délelőtt pakolás, susu, vissza haza, pakolás, Carvaval költözés, majd este: wecome party. Csináltam almás palacsintát (sima palacsintatészta, kicsit sűrűbbre készítve, majd vágtam bele almát, megsütöttem olajban, majd miután kiszedtem, míg meleg volt, rögtön leszórtam vaníliás cukorral és fahéjjal.

Egészen nagyon nagy sikere volt. Azt mondtam nekik, hogy mi akkor szoktuk csinálni, ha nincs kedvünk a normál palacsintához, és valami extrábbat szeretnénk. Igazából szerintem most mindenkinek beleivódott az elméjébe, hogy ez “a magyar almás palacsinta”, de igazából nem zavar, mert végül is az volt., magyar almás palacsinta. :D

(ezt a képten Coni készítette)

Csütörtök:

Nem aludtam semmit szerdán, mert hajnali kettőre értem haza, utána kipakoltam a cuccaimat, összetakarítottam mindent és indultunk fél 6-kor Aurora vadászatra. Azt kell tudni róla, hogy Jyväskyläben egészen ritkán látszik, random időpontokban. (Legyen hideg, sötét és tiszta az ég, valamint a Nap állása is fontos!) Van egy app és amúgy online is lehet nézni, és ott az állt, hogy 16 százalék esély van arra, hogy látni lehet. (A 20 már magasnak számít, annyira ritka!)

Elmentünk egy olyan helyre, ami 40 perc gyalog (-8 fok, hőérzet -16), vagyis egy "nem messzi tóhoz". Az a vicces, hogy nem találkoztunk velük... De legalább jól szétfagytam és olyan volt, mintha a combomat ezer tűvel egyszerre szurkálná valaki.🙄🙄

Aztán pakoltam, takarítottam, délután aludtam, majd esteee megint megpróbáltuk meglesni azt a csodát. Elkezdtünk filmet nézni, de hirtelen csak azon kapom magam, hogy Marc, aki végig figyelte az előrejelzéseket, mondja, hogy most vagy soha. És mi a “most”-ot választottuk.

Este 10: újra elindult egy csapatnyi ember a dermesztő idő közepette, és hááát, az a helyzet, hogy nem kellett a tóig elmenni: gyönyörűen látszódott az utcáról is, bár azok a fránya utcalámpák eléggé megnehezítették a hunting-ot.

És milyen is?

Legjobban úgy tudnám leírni, mint egy függönyt, bár amikor mi néztük, nem volt igazán túl nagy, ellenben nagyon magasan volt ééés hát, mozgott!! Annyira hihetetlen látvány volt, azért nem minden nap lát az ember ilyen csodálatos jelenséget. Elvileg van hangja is, de azt nem hallottuk. (Remélem majd Lappföldön azt is megtapasztalhatom.) Leginkább zöld színű volt, de gyakori a sárga, kék, lila is.)

Sávok, amik összegyűrődve úgy néznek ki, mintha valami ősrégi fekete-fehér filmből jöttek volna (csak színesek xd) és aminek a képkockái nem élesek hanem eltolódnak minden egyes mozdulatnál, ezért kicsit ilyen “töredezett”. Felnézel az égre és csak ámulsz, közben ott vannak a csillagok is, meg a gyönyörű hold és a jéghideg arcodat simogató szél susog a füled mellett és arra gondolsz, hogy bakker, ez lenyűgöző. Hogy lehetséges, hogy ilyen szép dolgok léteznek a világban?! Zseniális, én mondom nektek, zseniális.

Ami igazán meglepett, hogy nagyon mozgékony az egész jelenség, hihetetlenül változékony és olyan, mintha “táncolna”. Igazából nagyon sokat lehet tátott szájjal bámulni rá, csak vigyázni kell, mert az ember nyála hajlamos megfagyni ilyenkor, valamint a szélnek köszönhetően előfordulhat fogfájás is. xd

Szóval gyönyörű.

Röviden tömören az északi fényről (ami amúgy délen is működik :D)

Köszönet kedves Gál Ferenc barátomnak, aki a Földtudományi karon tanul Meteorológiát és tudásával gyarapította szerényes tudásomat a jelenség fizikájának elmagyarázásával. :D

Nap töltött részecskéi behatolnak a légkörbe és ezek a részecskék különböző gázokat gerjesztenek. Pl. zöldből azért látsz mindig sokat mert a nitrogént mikor gerjesztik ezek a részecskék, a zöld szín hullámhosszába sugároznak.

A Földnek meg van egy mágneses mezeje, amely a Nap felőli oldalt meg van kicsit lapulva, a Naptól távolabbi oldalt meg meg van nyúlva (ezt a megnyúlást úgy képzeld mint egy üstökös csóvája), ez a belapulás megnyúlás ez a részecskék sebességéből és nyomásából adódik pl. ha nézel egy szigetet a Dunán, a sodrással szemben lévő oldal be van lapulva míg a sodrással megegyező oldalon le van rakva a hordalék. A sarkok felé meg a mágneses erővonalak a Föld belseje felé mutat. A sarkok felé mutatnak az erővonalak, ami azt jelenti h ott a leggyengébb, tehát különösebb erő befektetés nélkül tudnak a töltött részecskék/napszél behatolni a légkörbe ahol gerjesztik a különböző légköri gázokat. (Gál, 2020)

(A fent látott képeket a barátaim készítették, én inkább csak néztem és ámultam.)

1 note · View note

leonardgorbe · 6 years ago

Text

Márci-sztik-us

Szia!

Igen hamar elröppent két hét. Legalább is számomra úgy tűnik,hogy így történt.

A bejegyzés címe annak szól, hogy mióta itt vagyok kissé olyan érzésem van mintha körülöttem forogna a világ. Az emberek érdeklődnek a történésekről, hogylétem felől, és megjegyzik, hogy nem látták az “új bejegyzést”. Igyekeztem sok képpel gazdagítani a bejegyzés beltartalmi értékét a vizuálisan több stimulálást igénylőknek kedvezve. Még videót is fogsz találni ha végig olvasod, nézed amit írtam, beágyaztam ide. No neki is látnék akkor.

Legutóbb éppen az On Arrival Training-re készültem Kokkolába. Nos, ezen is túl vagyok már és az élményeknek is hagytam időt ülepedni. Ugyan ezt a folyamatot valamennyire lassította a résztvevők valamelyike által létrehozott Whatsapp csoportban történő üzenetváltások frekventáltsága és tartalma. Röviden fogalmazva szeretet túltengésről és egymásba kapaszkodási késztetések áradásáról tudok beszámolni. Ennyi szívecskés emoji ikont én egy helyen még nem láttam. Ugyanakkor bizonyos szempontból megható is a többiek ez a fajta lelkesedése.

Na de kik is ők. Egy csoportképpel próbálom közelebb hozni őket most hozzád.

Bal fentről haladva. Sasha Észtországból, Cristell Franciaországból, Élise szintén Franciaországból, Eli Romániából, Maéva Franciaországból, Noemi Olaszországból, Sabine Ausztriából, Valentine Belgiumból, Célia Franciaországból, jómagam, Simone Franciaországból, Marko Szerbiából, Leonidas Görögországból, és végül de nem utolsó sorban kifeküdve az utolsó francia Matthieu. Nem árulok el nagy titkot ha azt írom; kisebb többségben voltak a franciák.

Ez némileg befolyásolta a dinamikákat, mivel adódott számos olyan helyzet amikor ez a hét ember (a belga Valentine is franciául beszélt) az anyanyelvét használta, amit többen nem értettünk. Szerencsére volt olyan közöttük, aki szorgalmazta az angol nyelv előtérbe helyezését.

A tréning része volt egy bingóra hasonlító játék, aminek a lényege abban rejlett, hogy párokban lehetett feladatokat teljesíteni, pontokat gyűjtve. A záró napon pedig ezeket a pontokat ajándékokra válthattuk. A feladatok között volt például a hóangyalok készítése. Erre látható tökéletes példa alább, amikor Célia és én próbálkoztunk a fagyott hóban finn stílusban teljesíteni a “kihívást” az egyik reggelen.

Aztán volt még: 2 méteres hófal építése, a főépület kétszeri körbefutása, 10 perces edzés, rap szám írása, reggeli és vacsora privátban egy választott résztvevővel vagy trénerrel, egy téli történet írása, puzzle készítése, 10 embert magában foglaló ölelés, finn nyelven való megszólítása valakinek, hóember építés, versírás, festés.

Úgy indultam neki a játéknak, hogy minden egyes elemet teljesítek, de az idő előre haladtával egyre kevésbé éreztem ennek a szükségességét, mivel elég fárasztóak voltak a napok, és örültünk amikor nem kellett különösebben összpontosítani valamire.

Az ismeretségeket és az élményeket leszámítva nem éreztem különösebben hasznosnak a tréninget, de láttunk szép dolgokat és a többiek nevében is beszélve jól éreztük magunkat. Mert, hogy voltak szabadidős tevékenységek is. Mint például a sauna workshop, ami kevésbé fennkölten fogalmazva kötetlen beszélgetés volt a szaunában. Vagy az lékhorgászat, hótalpas séta, szabadulós szoba, kirándulás a Nanoq múzeumba.

A képen látható úriember 7 alkalommal járt Grönlandon különféle expedíciókon. Rövid ideig élt is ott. Különösen kellemes élmény volt beszélgetni vele. Elképesztően szerényen mesélt kalandozásairól és a múzeumról, amit javarészt ő épített. Rengeteg kiállított tárgy azért lehetett a múzeumban, mert az évtizedekkel korábban szerzett barátai érdemesnek tartották a munkáját arra, hogy támogassák az erőfeszítéseit, aminek középpontjában a sarkköri életforma bemutatása áll.

A kép jobb sarkában látható asztal 80 évet töltött a tengerben, egy elsüllyed hajó áldozataként. A felszínre emelést követően adományozta valaki a múzeumnak. A házikó érdekessége, hogy elemekre szedve árulták, volt is olyan ember, aki megvette volna tűzifának való, de szerencsére emberünk időben megmentette az utókor számára ezt a kellemes hangulatú faházat, ami olyan állapotban volt, hogy szívesen beköltöztem volna.

Május közepe táján várható majd egy második, úgynevezett Midterm Training is, ami Helsinkiben lesz. Ezt megelőzően viszont az emberek intenzíven tervezgetik egymás mielőbbi meglátogatását. Mert van aki a Svédországgal határos részen önkénteskedik, többen Lappföldön vannak, de akad olyan is aki egy nemzeti park közepén található nevezzük szabadidőközpontban szorgoskodik. Aztán vannak a nagyvárosiak Helsinkiben, Turkuban, Tamperében. Szóval lehetőségek szép számmal vannak, ha az ember látogatni szeretne. Engem egyelőre nem ragadott magával ez a hullám. Illetve azt hiszem szeretném is elkerülni lehetőség szerint egymás “körbe nyalogatását”. Talán ha “lecseng” ez a nagy érdeklődés akkor én is elmegyek ide-oda.

Ki kell emelnem az ellátás minőségét, amiben részesültünk. Az elszállásolásunk úgynevezett cottige-okban, azaz kisebb faházakban történt. Két fő per szoba. Két fürdővel, közösségi térrel. Kellemes környezetnek nevezném.

Ami az étkezéseket illeti mondhatnám kitettek magukért a konyhán. A vegán ételek ízletesek és változatosak voltak (a reggelit leszámítva, mert végig zabkását ettem eper lekvárral). A finn szokásokat szemléltetendő bemutatnám az étkezések időzítését. A reggeli nekünk fél 9-től volt. Az ebéd délben, a vacsora 18 órakor. Mivel a szálláshelyünkön, a Villa Elba központban van a gyerekeknek amolyan erdei iskola szerű program, így láthattuk mikor eszik egy igazi helyi. Az ebédre volt olyan aki 11 óra előtt megérkezett. A vacsorára pedig nem mindenki várt fél 5 utánig. Itt az esti éhséget megelőzendő bevezették az evening snack-et, más néven az esti nassolást. Ez nálunk a klasszikus vacsora megtestesítője otthon. És persze a kávészünetek szépen feltöltik a nap különböző idősávjait. Az evening snack-et leszámítva meglepően korábban vannak itt az étkezések. A napok előre haladtával már azt éreztük, hogy folyamatosan eszünk, de azért véletlenül sem hagytuk volna ki egyik étkezést sem. Megfigyelésem szerint társaim eszméletlen mennyiségű édességet tömtek magukba. Vegán opció nem mindig volt, így nekem könnyű volt távol tartani magamat a cukor hegyektől.

Néhány kép a a Kokkolában töltött időről.

Tea szünet. A brit akcentus gyakorlásának ideje.

Bingo kihívás. 10 perces edzés. A választott mozgásforma a helyszínhez hűen nordic walking. A tengeren.

Ha nem lett volna mínusz 11 fok itt reggeliztem volna.

Hóvihar után. Előtt. Után. Ki tudja. Hóvihar bármikor jöhet errefelé.

Meghitt pillanat a kokkolai tengerész kapitány XIX. században épült házában.

Az önkéntes “evolúciója”. Utolsó napi visszajelzések.

Jó étvágyat!

A képen a megváltozott halmazállapotú tenger látható. A jég több mint 35 cm vastag volt, ami személygépjárműveket is elbír. Így nem volt annyira meglepő kerék nyomokat látni a jégen, hóban. A jégen vezetés szabályai, mint megtudtam: biztonsági öv bekapcsolása nélkül, ablakot legalább résnyire lenyitva, hogy szükséghelyzetben legyen esélyed menekülni.

Kis napfelkelte utáni pillanat egy hűvös reggelen.

Elől játszó ház gyerekeknek, hátul szauna a tengeren (jó idő esetén használható).

youtube

Az esték nagy részén már kellően fáradtak voltunk ahhoz, hogy időben lefeküdjünk. Általában az öreg villában töltöttük a lefekvés előtti időt zenét hallgatva, Uno-t játszva és beszélgetve. Voltak olyan elszántak is, akik ilyenkor még próbáltak pontokat gyűjteni a Bingo-hoz és rajzoltak, fogalmaztak, miegymás.

A vonatút igen drága volt egyébként. Oda-vissza 114 Euró. Nem is meglepő, hogy több embertől hallottam mennyivel költséghatékonyabb az országon kívül utazni. Például itt ezen a héten síszünet volt. Múlt héten a déli részén az országnak, jövőhéten pedig a Lappföldön és környékén. Azért nincsen egy időben a szünet, hogy ne legyenek zsúfoltak a sípályák. Ugyanakkor ezzel a lehetőséggel nem tudom arányaiban mennyien élnek. A Kokkolából visszafelé vezető út egy szakaszán egy beszédes finn egyetemista srác ült mellettem, aki szintén megerősítette mennyire népszerű ilyenkor inkább ellátogatni inkább például egy európai nagyvárosba. Ő már kétszer volt Budapesten. Vele kapcsolatosan meglepő volt az előzetes információimat megcáfolandó a közvetlensége. Egészen személyes dolgokat is megosztott magáról a mérnöknek tanuló fiú. Kellemes társaságom volt az úton. A vonatok egyébként tiszták, gyorsak (mentünk 200km/h-val is) és kényelmesek voltak. Néhány érdekesség. Állítható magasságú fejtámasz az üléseken, amit én igen hasznosnak találtam. Kuka helyett szemetes zacskók az ülések mellett. Tehát ha használtam akkor magam kidobhattam a vonatról leszállva. Külön kocsi amiben házi kedvencet lehet szállítani. Sok lábhely, gondolva az átlag magasság felettiekre, akikből szerintem átlagosan itt több van mint hazánkban.

A tréning idején láttam az első igazán túlsúlyos embert. Az utolsó estén egy all you can eat helyre mentünk a csapattal. A vendéglátóipari egység higiéniai helyzete hagyott némi kívánni valót maga után, de látva ahogyan egyes gyerekek viselkedtek egyben nem is volt annyira meglepő a kosz. Volt vegán opció pizzából és desszertből is, ami kellemes meglepetés volt számomra. Rajtam kívül Matthieu, az egyik francia srác követte még ezt az étrendet. A túlsúlyos emberekre visszatérve egy kétgyermekes család sokkolt engem a jelenlétével a szemben elhelyezkedő asztalnál. Olyan egészségi állapotban lehettek (bár az emberi test elképesztően strapabíró), hogy megfordult a fejemben; mindjárt lefordul anyuka vagy apuka a székről két fűszeres csirkeszárny elfogyasztása között. Szerencsére ez nem történt meg. Az elhízás egyébként tapasztalatom szerint nem jellemző olyan arányban errefelé, mint otthon. Észrevételeim egyike az elfogyasztott saláta és zöldségek nagyobb mennyisége az általam ismert hazai viszonyokhoz hasonlítva. Itt szinten minden főétkezés részét képezi a saláta valamelyik variációja, és ezt az emberek eszik is. Az eddigi, nem itthon elfogyasztott ebédjeim során azt láttam, hogy sok helyen svédasztalos rendszerben működik a “kiszolgálás”. Az ember kifizeti azt a 10-12 Eurót, amibe átlagosan kerül egy ebéd, majd megy és szed magának a kínálatból. Ebben a kínálatban ott van a saláta, többféle párolt zöldség, magvak. Szinte minden alkalommal esznek itt az emberek egy kis kenyeret vajjal. Lehet választani az ízlésnek megfelelő pékárut (az egészen sötét színű, rágósabb állagú teljes kiőrlésű kenyértől a kalácsszerűen puháig és fehérig), és enni a főétel előtt, után, közben. A másik tétel, ami itt igen népszerű az a tej. Számomra indokolatlannak tűnő étel-ital társításként hat, amikor valaki a mi frankfurti levesünkhöz hasonlító ételhez hideg tejecskét kortyolgat. De hát erről szól a kultúr-sokk, mint azt a tréning egyik moduljában megtudtam. Az eltérésekről, amik meglepik, megrökönyítik és elgondolkodtatják az embert (már ha párhuzamot von az új és az általa jól ismert hazai között.

A trénereink, Kati, Marita és David említésre méltóan kedvesek, segítőkészek és energikusak voltak, amiért láthatóan mindenki hála teli tekintettel nézett rájuk.

Ezen a héten nem váltottam meg a világot azt hiszem. Mivel a síszünet ideje alatt nem voltak edzések, így feladataim jellege a megszokottól eltérő formát öltött. Egy edzőtáborba cseppentem, ami szerdától péntekig tartott. Tizenéves fiúk voltak a résztvevők, akik szombaton fontos (a magasabb osztályba való feljutásukról döntő) meccset játszottak. Én az étkeztetésükben segítettem, valamint az utáni való elpakolásban és takarításban. Meglehetősen trehányak voltak meg kell hagyni. Szerda este a csapattal tartottam a helyi uszodába, ahol átadtam magamat a szaunázásnak és a jakuzzinak. Számomra szemkikerekítő módon a zuhanyzók és a szauna használata kizárólag csupaszon megengedett. Én ezt csak a távozás előtti felöltözéskor realizáltam, amikor elolvastam az ajtóra ragasztott egyetlen angol szöveget tartalmazó matricát. Ekkor nyert értelmet az a sok kérdő tekintet amivel találkoztam. Történt mindez annak ellenére, hogy befelé menet megkérdeztem az egyik játékost (aki mert megszólalni angolul), hogy van-e esetleg olyan szokás vagy szabály amire érdemes figyelnem. A válasz természetesen a nem volt, de hát ki gondolta volna különleges szabálynak a no fürdőgatya előírást a helyiek közül. Mára megtanultam; mezítelennek lenni a fürdő zuhanyzójában, szaunába NEM OPCIONÁLIS. Tehát legközelebb én is megmutatom az uszoda férfi közönségének a micsodámat, hogy “egálra mentsem” a dolgot és jóvátegyem hibámat.

Csütörtökön pedig a bowlingozás okozta örömökben merültem el. A velem egy pályára osztott fiúkat gond nélkül magam mögé utasítottam, azonban amikor teljesítményemmel igyekeztem volna kiemelkedni az egész csapat közül akkor jelezték; indulunk haza. Jajjjj.

A héten kaptam újabb digitalizálni való anyagokat Jaritól. Könyveket, füzeteket, képeket. Ezekkel szorgoskodtam részben, de maradt bőven az elkövetkezendő hetekre is.

A következő egy hónap egy előre egyeztetett forgatókönyv szerint zajlik majd. Tovább erőltetjük a tematikus open gym alkalmakat, illetve több edzésen veszek majd részt. Azt, hogy mekkora hatásfokkal még nem tudni. Elméletileg amennyiben nem, vagy nem jól működik ez a rendszer akkor újra gondoljuk. A hónap végét színesíti majd a Helsinkibe látogatásunk, ahol egy alumni rendezvényen veszünk majd részt, ahol fiatal, első osztályú játékosok találkozhatnak egykori kiválóságokkal, edzőkkel és kérdezhetnek tőlük, illetve megoszthatják karrierjükkel, vagy mással kapcsolatos dilemmáikat segítséget, tanácsokat és bíztatást remélve. Egyelőre nem tudom mi lesz a dolgom, talán képeket készíteni.

A héten volt itt egy kisebb ünnep. Zászlók felhúzva. A Kalevala évfordulójára emlékezett a nép. Mivel egy kis településen élek így nem tudom mekkora ünnepségek voltak országszerte, de itt a zászlókon kívül én semmivel sem találkoztam. Rosszul mondom. Kacsákkal is. Napozó-fürdővő kacsa haddal.

Azt hiszem megosztottam amit lehetett és eszembe is jutott.

A finn érdekességek, furcsaságok és miegymás rovatból biztosan sok mindent kihagytam, de hát ez van. Sajnos nem írok fel mindent amiből puskázhatnék ilyenkor. Na, majd csak kisegít a memóriám a következő bejegyzésnél. Annál a bejegyzésnél, aminek időzítése nem tervezett. Egyszer csak spontán elérhetővé válik majd. ;)

Addig is szépet s jót!

1 note · View note