#nemzeti jellegű média

[homregeszet]

Szádvár már duplán díjazott

Média Építészeti Díj Szádvár helyreállításáért

Múzeumunk Régészeti Tára 2008 óta segíti a Szádvárért Baráti Kör értékmentő, romkonzerváló munkáját. A civil egyesület indikátor jellegű szerepvállalása nyomán Szádvár bekerült a Nemzeti Várprogram által támogatott projektek közé. A 2018-ban elvégzett 4 hónapos megelőző feltárást követő építész tervezői (Kelemen Bálint, KÖZTI Zrt.) majd kivitelezői (Salisbury Kft.) munka eredményét 2021. április 18-án a Műemlékek és Műemlékhelyszínek Nemzetközi Tanácsa Magyar Nemzeti Bizottsága a nemzetközi szinten is rangos ICOMOS díjjal ismerte el.

Idén ősszel a Média Építészeti Díj nemzetközi zsűrije az „Épített örökség” kategória legjobb 10 projektje közé válogatta be a szádvári projektet. Az elmúlt hét végén zárult közönségszavazás eredményeként a kategória első helyét „Szádvár helyreállítása” nyerte el. 

Szeretnénk megköszönni Mindenkinek, aki bármilyen formában is segített a közel másfél évtizedes munkánkat, mert ne feledjétek, „Tiéd a vár!”

Gál Viktor

[korkep-blog]

Kalita Gábor: Janicsárok és „nikkelbolhák”korszakát éljük?

Tíz éve is működő portálok, médiák, szerkesztőségek tagjaiból miért kell hatlövetű ellenséget fabrikálni, vagy miért ennek katonáit „elcsalogatni” csak azért, mert a jelképes lövészárok nagyobb támogatáshoz jutott?

A janicsárok történetét mindannyian jól ismerjük. Törökök által, magyar honból elrabolt gyerekek története, akik török környezetben való nevelkedésük révén, törökebbé váltak a töröknél. Vagyis, magyar gyűlölőkké nevelődtek a zsigereikben is magyargyűlölő törököknél. Később, kardjaikkal magyar fejeket vágtak halomra, nagyobb kéjjel, örömmel-és élvezettel, mint ezt a zsoldban álló törökök tették.

  Nikkelbolhából, nemzetiségi média-frontjainkon is akad annyi, mint a DDT-hintőpor divatja előtti időtérben

  Ennek történetét röviden körül írom: a nikkel-bolha érzékszerve – fémérzékelés szempontjából – kimondottan fejlett. Ugyanis szempillantásnyi gyorsasággal megérzi – máskülönben  emberileg, szellemileg, már régen érzéktelenített mivolta – hol több a nikkel. Azonnal ugrik, hiszen tudja, nikkel páncélja még fényesebbé, még nikkelezettebbé válhat, így a bolha ugrás – nikkel agya számára – szinte nélkülözhetetlen, elengedhetetlen, s abszolút természetes.

  A nikkel-bolha története, a publicista számára szinte tálcán kínálja – mondjuk a honi újságírás frontján – ennek emberi történetté való átformálását.

  Annak idején, a hetvenes nyolcvanas években, aktív szerkesztő-riporter koromban szinte természetes volt az, hogy az „anyalap” mellett más szerkesztőségekbe is úgymond bedolgoztunk. Vagyis nem „átpattantunk,” hanem – ismétlem – bedolgoztunk.

  A lapok vezetése ez ellen nem is igen tiltakozott. Inkább a „pártunk és kormányunk” ifi kommunistái, a pártcsoportvezetők, vagy a  beszervezett „sugi-bugik” irigyelték, ítélték meg természetesen „pártalapon,”  vagy esetenként a „szocializmus elárulásaként” könyvelték el a tehetséges, nem párttag zsurnaliszta mellékesen megkeresett néhány száz koronáját, amit a családalapító, kezdő újságíró esetleg megkeresett – lakás berendezésre, baba ágyra, bébi-tápszerre, írógépre – más médiáknál.

  Korántsem sírom vissza az átkosnak ezt az időszakát, de kalákában működött ez, hasonlóképen, mint annak idején községeinkben, városainkban a fészekrakás, vagyis a házépítés. S még csak össze sem vitatkoztak a szerkesztőségek emiatt a „birodalomárulás” miatt, s nem is csalogatták el a szerkesztőket a „konkurenciától” – ha kellett, ha nem.

  Ma már nincs kaláka, a janicsár és a nikkelbolha a menő

  Nemzetiségi médiáink esetében is – legyen szó nyomtatott, elektronikus, vagy „éter” médiákról, ma már a helyzet a fent idézettekkel ellentéttel, száznyolcvan fokos elfordulást diagnosztikál.

  Hogy miként is, milyen „csuda” hatására, ma már szinte minden média egység a saját maga által kiásott lövészárkában való, stabil elhelyezkedésre rendezkedett be, innen, onnan összeszedett legénységgel, háttér munícióval ellátva.

  A leírt helyzetben aztán szerephez jut a fentiekben említett nikkelbolha is. Ha ugyanis ez a fém-lény fémagyával, és fémradarjával megérzi, hogy a másik lövészárokban több zsír leledzik a zsíros kenyéren, vagyis több a nikkel az önfényezésre, akkor hamarjában dugába veszik az „anyalap,”  portál iránti hűség szajkózása. S, szabad fordításban Murphy törvénye szerint: – a nikkel bolha, azért nikkelbolha, hogy ha kell, „pattanjon.”  Értsd, a mi esetünkben egy másik lövészárokba, vagyis szerkesztőségbe.

  Véleményem szerint általában ez nem éppen a lövészárkok vezetőinek a „spanyolviasz” találmánya, ez valahol – bizony – más bokor alatt született. Ha a honi politika, vagy politikus jut a kedves olvasóm eszébe, nem is olyan biztos, hogy túlontúl eltávolodott a valóságtól.

  Ne gyártsunk ellenséget a sajátjainkból

  A gondom ezzel az, hogy hasonló elvek alapján „működő” lövészárkok, a mi esetünkben több esetben tíz éve is működő portálok, médiák, szerkesztőségek tagjaiból miért kell hatlövetű ellenséget fabrikálni, vagy miért ennek katonáit „elcsalogatni” csak azért, mert a jelképes lövészárok nagyobb támogatáshoz jutott? Nem hiszem, hogy az akár határon túli – sokszor rosszul, alantas módon tájékoztatott – anyaországi  támogatók azt kívánnák, hogy új médiák – hetilap, portál – bő keblű támogatásával viszályokat okozzanak a mi esetünkben az évek hosszú sora óta működő nemzetiségi, a hagyományos nemzeti értékeket őrző, az etnikai pártunk érdekeit védő portálok, médiák között, s az újságírók táborában.

  Így aztán ne is csodálkozzon senki, ha beindul a szimbólumként  körülírt nikkelbolha esete:

  – Az előző lövészárokban ténykedő nikkelbolha, átpattanva a másik lövészárokba – rendszerint a sárga földig lemondja – sokszor megélhetési kényszerből – az eredeti lövészárkában leledzőket, hiszen ezt kívánják meg tőle az újonnan megválasztott „tábori” rend.

  Saját példámat említve: annak idején, a kilencvenes évek elején, akkor, amikor sorra hullottak el a magyar lapok, meggyőződésből, jóformán saját forrásokból társaimmal saját havi lapokat indítottunk, komoly anyagi háttér, honorárium alap nélkül. Az akkori lapszerkesztés feledhetetlen érzés volt, hiszen már nem az ŠtB helyi, szerkesztőségi figuráinak a  nagyítója alatt végeztük munkánkat, hanem szabad álmaink szerint.

  Azóta tartom magam szabad alkotónak, oda írok, ahol szívesen elfogadják az írásaimat, kurátorként ott állítom ki társaim, s a saját festményeimet, ahol ez nekünk, nekem megfelel. Ahol viszont nem reflektálnak – például – közírói ténykedésemre, értekezéseimre, cikkeimre, azok, az általam tisztelt, nemrég elhunyt publicista, műsorvezető, a Szabad Európa Rádió volt szerkesztője, Lovas István kedvenc csasztuskájával élve – csókolják meg a nagymamájuk… homlokát.

  S, itt kezdődik el – nem kívánom, de igaz lehet – vagyis a korábbi történések gyakorlatából is ismert „pártakarat” szerinti „publicista elszippantási” módszer.  Ez – az etnikai párt esetében is – a politikai, társadalmi széthúzás, majd a lassú, de keserves megsemmisülés útjára vezetheti nemzetiségünket.

  Ha ugyanis továbbra is ellenségnek nézzük, vagy ki tudja kik által – pártsovinizmus révén? – ellenségnek  nevezzük meg azt a portált, zsurnalisztát, aki hosszú évek során nem holmiféle vörös „pártmaradványoknak,” ál-liberális lapoknak, portáloknak dolgozott ingyen, bérmentve, hanem sokszor önerőből összeállt, évek óta működő, nemzeti jellegű médiákat hozott létre, s ma is működtet, s rosszmájúan – nem a mi kecskénk alapon – ezek megszűnését kívánjuk, akkor a mindannyiunk számára megálmodott öt százalék feletti álomból lehet, nem marad három és fél százaléknyi sem.

  Akkor majd igazán  „lesz mód” gazdagon támogatott nemzetiségi  párt-médiát, portált, hetilapot működtetni, s bőkezűen jutalmazni, alkalmazni  – boldog-boldogtalant.

  Kalita Gábor     

[szabadpecsofficial]

Új év, új propagandaadó Pécsen: ingyenes frekvenciához jutott a KarcFM

Új év, új propagandaadó Pécsen: ingyenes frekvenciához jutott a KarcFM

A kormányközeli gigamédiaholdinghoz tartozó rádiós céget olyan nagy gondolkodók fémjelzik, mint Gajdics Ottó.

A Média1 beszámolója szerint a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának idei első ülésén hozott döntése szerint a Pécs 94,6 MHz körzeti frekvencia közösségi jellegű használatára kiírt pályázat nyertese a Karc FM Média Kft., amely Karc FM 94,6 néven tervezi majd adását.…

[nemzetinet]

Gazdag István: Intézményesített multikulturális pedofília

Egy kép többet mond ezer szónál. Szokásomtól eltérően most lakonikus leszek, és csak a legszükségesebb magyarázatot fűzöm hozzá. Ez a fotó ugyanis önmagáért beszél. A színes bőrű férfi és a fehér (gyerek)lány párosa lényegében az ideális európai társadalomszerkezetet és jövőképet reprezentálja, ahogyan az az aberrált liberálisok etnomazochista fantáziájában testet ölt.

Amikor először megláttam, eredetének ismerete nélkül, ösztönösen azon kezdtem el meditálni, hogy vajon az elfajzott Nyugat melyik szögletében születhetett. Degeneráltsági sorrendben egymás után merültek fel bennem a számba jöhető helyszínek. Mindenekelőtt természetesen Britannia, ahol az utóbbi negyven év során nagyrészt muszlim, főleg pakisztáni martalócok szervezetten, üzletszerűen és csoportosan vezetik be a Káma-szútra rejtelmeibe az őshonos fehér tinilányok százezreit (!), többnyire ez utóbbiak akarata ellenére, olyannyira, hogy még a visszafogott hangvételéről ismert londoni Times is „nemzeti szégyennek” minősítette a jelenséget. (A nations shame: hundreds of girls sexually abused by networks of men, thetimes.co.uk, 2012. május 9.)

Vele holtversenyben Svédország, ahol a szíriai polgárháború elől menekülő, főleg afgán, szomáliai és eritreai szexuális színesítők rosszvoltából csaknem minden hetedik, 16–24 éves svéd nőt ért szexuális jellegű támadás (Fler privatpersoner utsätts för brott, bra.se, 2017. november 15.), minden nyolcadik nő nemi erőszak áldozatává válik (Shocking statistics: 1 in 8 Swedish women will be raped, 10news.one, 2018. január 28.), és csak minden ötödik szexuális jellegű bűncselekmény esetében történik feljelentés, noha az áldozatok 43 százaléka gyermekkorú. (Swedens Islamic Rape Epidemic: Almost Half of Victims are CHILDREN, 10news.one, 2017. július 8.)

Majd jön Franciaország, ahol a harmadik világbeli bevándorlók által gyarmatosított területeken, főleg Párizsban és környékén, meredeken növekszik a szexuális jellegű támadások száma (Les agressions sexuelles en forte hausse en France, lefigaro.fr, 2018. április 4.), „a lánykereskedelemre szakosodott kűlföldi bűnözői hálózatok mellett” sokasodnak a kiskorúak prostitúcióra kényszerítésével kapcsolatos bűn­ügyek („Les affaires de proxénétisme dans les cités se multiplient”, leparisien.fr, 2018. június 17.), és ahol a macronista rezsim azzal is megkönnyíti az elsöprő többségükben színes bőrű szexuális ragadozók dolgát, hogy törvényileg megszüntette az ún. beleegyezési korhatárt, amely alatt automatikusan nemi erőszaknak minősült a gyermekekkel kezdeményezett nemi kapcsolat (Abandon de lâge minimal du consentement sexuel : les associations en colère, rt.com, 2018. augusztus 3.).

Meg persze Németország, ahol a hetven éve tartó és egyre fokozódó intenzitású állampolgári birkatenyésztés során a fiatalokat megcélzó központi agymosó sóhivatal (BpB) gátlástalanul azt hazudja, hogy „nincs bizonyíték arra, hogy a menekültek által növekedett a német nők elleni szexuális zaklatás” (Bundeszentrale würdigt Mohammed als Frauenrechtler, jungefreiheit.de, 2016. január 13.), a központi bűnpalástoló sóhivatal (BKA) pedig képes azt állítani, hogy a „menekültek” nem növelték a bűnözés szintjét (Report: refugees have not increased crime rate in Germany, dw.com, 2015. november 13.), miközben a börtönnépesség egyharmada „külföldi” származású (Fast jeder dritte Häftling ist inzwischen Ausländer, welt.de, 2018. december 12.).

Esetleg Hollandia? Ahol „főleg marokkói, török, karib-szigeteki és roma” stricik, akik a szakma 89 százalékát képviselik, és 60 százalékuk muszlim, évente ezrével kényszerítenek prostitúcióra őshonos diáklányokat, interneten árulva őket (De loverboy van nu hoeft meisjes niet te verleiden, ad.nl, 2018. május 24.).

Egy bizonyos életkor után az embert már nemigen tudja meglepni semmi. Mégis meglepett, vagy inkább megdöbbentett, amikor megtudtam, hogy a fotókkal is bizonyított mesztic-pedofil propaganda valójában Európa legkonzervatívabb, legvallásosabb, legnacionalistább társadalmában, Lengyelországban folyik, ahol az ún. Euroweek oktatási program keretében bentlakásos (honi soit qui mal y pense!) táborokban főleg színes bőrű férfiak oktatnak főleg tinilányokat multikulturalizmusra, toleranciára, a másság befogadására és hasonlókra az EU támogatásával.

A program szellemi mentora és a lebonyolító szervezet alapítója Zbigniew Pełczyński volt oxfordi egyetemi tanár, aki egyáltalán nem meglepő módon Soros György kebelbarátja és régi kollaboránsa. Tehát az ördögi kör ismét bezárult. (Időközben a lengyel és a nemzetközi média is kezdi felkapni a sztorit, és a belügyminiszter állítólag vizsgálatot indít a botrányos ügyben.

demokrata

Gazdag István: Intézményesített multikulturális pedofília a Nemzeti.net-en jelent meg,

[greenland-teljes-film-202]

Greenland “Teljes Film-2020 [MAGYARUL] .Indavidea .Online

Az utolsó menedék a HD 1080p-ben, Nézzük meg, Az utolsó menedék Az utolsó menedék a HD-ben, Az utolsó menedék online összeesettünk

► Mopiefilm → https://t.co/vrw0qqIzjw?/greenland

► Alternatív Linkek → https://t.co/vrw0qqIzjw?/greenland

Felszabadított: 2020–07–29 Runtime: 119 percek Műfaj: Akció, Sci-Fi, Thriller Csillag: Gerard Butler, Morena Baccarin, Roger Dale Floyd, Scott Glenn, Andrew Bachelor Rendező: Gerard Butler, Basil Iwanyk, Ric Roman Waugh, Chris Sparling, Alan Siegel Kapcsolódó cikkek: Az utolsó menedék 2020 elozetes Az utolsó menedék 2020 port HU Az utolsó menedék 2020 premier Az utolsó menedék 2020 teljes film Az utolsó menedék 2020 mozicsillag Az utolsó menedék 2020 megjelenés Az utolsó menedék 2020 bemutató Az utolsó menedék 2020 film online Az utolsó menedék 2020 indavideo Az utolsó menedék 2020 magyar elozetes Az utolsó menedék 2020 magyar premier Az utolsó menedék 2020 online film Az utolsó menedék 2020 online filmek Az utolsó menedék 2020 online magyar Az utolsó menedék 2020 szereplok Az utolsó menedék 2020 online film, online filmnézés Az utolsó menedék 2020 teljes film online Az utolsó menedék 2020 teljes film magyarul Az utolsó menedék 2020 youtubeNezha A Démongyermek születése 2020 teljes film online magyar szinkronnal Az utolsó menedék 2020 Teljes Film Magyarul online filmnézés Az utolsó menedék 2020 Film letöltés és ingyen sorozatok Az utolsó menedék 2020 mozicsillag Az utolsó menedék 2020 szereposztás Az utolsó menedék 2020 Magyar szinkron Az utolsó menedék 2020 Magyar Felirat Az utolsó menedék 2020 letöltés nélkül Az utolsó menedék 2020 efilmek Blockbuster Az utolsó menedék 2020 teljes film magyarul letöltés Az utolsó menedék 2020 teljes film magyarul indavideo Az utolsó menedék 2020 letöltés Az utolsó menedék 2020 online mozicsillag Az utolsó menedék 2020 online teljes film magyarul Az utolsó menedék 2020 elozetes Az utolsó menedék 2020 teljes film magyarul mozicsillag Az utolsó menedék 2020 szereplok Az utolsó menedék 2020 Teljes filmadatlap Az utolsó menedék 2020 Filmezek Az utolsó menedék 2020 online letöltés Az utolsó menedék 2020 online filmek Az utolsó menedék 2020 elozetes Az utolsó menedék 2020 teljes film Az utolsó menedék 2020 teljes film magyarul Az utolsó menedék 2020 teljes film Az utolsó menedék 2020 teljes film videa Az utolsó menedék 2020 teljes film magyarul videa Az utolsó menedék 2020 teljes film indavideo Az utolsó menedék 2020 teljes film magyarul indavideo Az utolsó menedék 2020 online filmek Az utolsó menedék 2020 teljes film Az utolsó menedék 2020 teljes film magyarul Az utolsó menedék 2020 teljes film Az utolsó menedék 2020 teljes film videa Az utolsó menedék 2020 online film Az utolsó menedék 2020 teljes film online Az utolsó menedék 2020 teljes film magyarul online A film műalkotás, élő képek sorozatának formájában, amelyeket elforgatva a szórakoztatás egyik formájaként bemutatott mozgóképek illúzióját kelti. A képsor illúziója folyamatos mozgást eredményez video formájában. A filmet gyakran filmnek vagy mozgóképnek nevezik. A film egy modern és népszerű művészeti forma, amelyet üzleti és szórakoztatási célokra hoztak létre. A filmkészítés mára az egész világon népszerű iparággá vált, ahol a játékfilmeket mindig a mozik várják. A filmek két fő módon készülnek. Az első a filmkamerákon keresztüli felvételi és felvételi technikák. Ez a módszer képek vagy tárgyak fényképezésével történik. A második hagyományos animációs technikákat alkalmaz. Ez a módszer számítógépes grafikus animációval vagy CGI technikával történik. Mindkettő kombinálható más technikákkal és vizuális effektekkel is. A forgatás általában viszonylag hosszú ideig tart. Ehhez egy-egy munkaasztalra is szükség van, kezdve a rendezőtől, a producertől, a szerkesztőtől, a szekrénytől, a vizuális effektektől és másoktól. A film / film meghatározása és meghatározása Míg a filmben szerepet játszó játékosokat színésznek (férfinak) vagy színésznõnek (nõnek) nevezik. Van még az extrák kifejezés, amelyeket mellékszereplőkként használnak, kevés szereppel a filmben. Ez eltér a főbb színészektől, akiknek nagyobb és több szerepük van. Színésznek és színésznőnek lenni kell, hogy legyen jó színészi tehetsége, ami összhangban van a film témájával, amelyben főszerepet játszik. Bizonyos jelenetekben a színész szerepét kaszkadőr vagy kaszkadőr is felválthatja. A kaszkadőr létezése fontos a nehéz és extrém jelenetekkel rendelkező színészek helyettesítésére, amelyek általában akciófilmekben találhatók meg. A filmek bizonyos üzenetek továbbítására is használhatók a filmkészítőtől. Egyes iparágak filmeket is használnak szimbólumaik és kultúrájuk közvetítésére és képviseletére. A filmkészítés egyfajta kifejezési forma, gondolatok, ötletek, koncepciók, érzések és hangulatok is, amelyeket az ember filmben jelenít meg. Maga a film többnyire fikció, bár némelyek valós történeteken alapulnak, vagy igaz történeteken alapulnak. Vannak eredeti és valós képeket tartalmazó dokumentumfilmek, vagy életrajzi filmek is, amelyek egy karakter történetét mesélik el. Számos más népszerű műfaji film létezik, kezdve az akciófilmektől, horrorfilmektől, vígjátékoktól, romantikus filmektől, fantasy filmektől, thrillerektől, drámáktól, tudományos-fantasztikus filmektől, krimiktől, dokumentumfilmektől és másoktól. Ez egy kis információ a film vagy a film meghatározásáról. Az információkat különféle forrásokból és hivatkozásokból idézték. Remélem hasznos lehet. Az első televíziós műsorok kísérleti jellegűek voltak, szórványos adások, amelyek csak az 1930-as évektől kezdődő sugárzási toronytól nagyon rövid távolságon belül voltak láthatóak. Az olyan televíziós események, mint az 1936-os németországi nyári olimpia, VI. György király 19340-es koronázása az Egyesült Királyságban és David Sarnoff híres bemutatkozása az 1939-es New York-i világkiállításon az Egyesült Államokban, a közeg növekedését ösztönözte, de a második világháború álljon meg a fejlődésben a háború után. Az 19440-es Világ MOVIE sok amerikait arra inspirálta, hogy megvásárolja első televízióját, majd 1948-ban a népszerű Texaco Star Theatre rádióműsor megtette a lépést, és az első heti televíziós varieté lett, Milton Berle műsorvezetőnek elnyerte a “Mr Television” nevet, és ezt bizonyította. a közeg stabil, modern szórakozási forma volt, amely vonzotta a hirdetőket. Az első országos élő televíziós közvetítést az Egyesült Államokban 1951. szeptember 4-én tartották, amikor Harry Truman elnök beszédét a japán békeszerződés konferenciáján San Franciscóban továbbították az AT & T transzkontinentális kábel- és mikrohullámú rádiós továbbító rendszerén keresztül a helyi piacok állomásainak. Az első nemzeti színes adás (az 1954-es Roses Tournament Parade) az Egyesült Államokban 1954. január 1-jén következett be. Az elkövetkező tíz évben a legtöbb hálózati adás és szinte az összes helyi műsor továbbra is fekete-fehér volt. Színes átállást jelentettek be 1965 őszére, amely során az összes hálózati elsődleges program több mint felét színesben sugározzák. Az első színes fő évad csak egy évvel később következett. 19402-ben a nappali hálózatok között az utolsó holdout színre konvertálva eredményezte az első teljesen színes hálózati szezont. ❍❍❍ Formátumok és műfajok ❍❍❍ Lásd még: Műfajok listája § Film- és televízióformátumok és műfajok A televíziós műsorok a bemutatható formátumok és műfajok sokfélesége miatt változatosabbak, mint a média legtöbb más formája. Egy műsor lehet kitalált (mint a vígjátékokban és drámákban), vagy nem kitalált (mint a dokumentumfilmekben, a hírekben és a valóság televíziójában). Lehet aktuális (például egy helyi híradás és néhány televíziós film számára készült) vagy történelmi (mint sok dokumentumfilm és fiktív film). Elsősorban oktató vagy oktató jellegűek lehetnek, vagy szórakoztatóak, mint a helyzetvígjátékokban vagy játékbemutatókban. [Idézet szükséges] A drámaprogramban általában olyan színészek szerepelnek, akik történelmi vagy kortárs környezetben játszanak karaktereket. A program követi életüket és kalandjaikat. Az 1980-as évek előtt a műsorok (a szappanopera típusú sorozatok kivételével) általában statikusak maradtak történeti ívek nélkül, és a főszereplők és az előfeltevések alig változtak. [Idézet szükséges] Ha az epizód során történt valami változás a karakterek életében, akkor általában a végére visszavonva. Emiatt az epizódokat bármilyen sorrendben sugározhatták. [Idézet szükséges] Az 1980-as évek óta sok MOVIE a cselekmény, a karakterek vagy mindkettő progresszív változását vonja maga után. Például a Hill Street Blues és a St. Elsewhere volt az első olyan amerikai film, amely a MOVIE főműsoridőben volt ilyen típusú drámai felépítéssel, [4] [jobb forrás szükséges], míg a későbbi MOVIE Babylon 5 tovább példázza ezt a struktúrát, mivel előre meghatározott története futott át az öt évadot megelőzően. [idézet szükséges] -ben arról számoltak be, hogy a televízió a főbb médiavállalatok bevételeinek nagyobb elemévé nőtte ki magát, mint a film. [5] Néhányan megjegyezték egyes televíziós programok minőségének növekedését is. Steven Soderbergh, az Oscar-díjas filmrendező “”&f1&””-ben a karakter és az elbeszélés kétértelműségét és összetettségét kommentálva kijelentette: Úgy gondolom, hogy ezek a tulajdonságok most láthatók a televízióban, és hogy azok az emberek, akik ilyen jellegű tulajdonságokkal rendelkező történeteket akarnak látni, tévénézés. ❍❍❍ Köszönöm mindenkinek és boldog nézést❍❍❍ Találd meg az összes olyan filmet, amelyet online közvetíthetsz, beleértve azokat is, amelyeket ezen a héten vetítettek. Ha kíváncsi arra, mit nézhet meg ezen a weboldalon, akkor tudnia kell, hogy azok olyan műfajokra terjednek ki, amelyek magukban foglalják a krimi, a tudomány, a Fi-Fi, az akció, a romantika, a thriller, a vígjáték, a dráma és az anime filmeket. Nagyon szépen köszönjük. Mindenkinek elmondjuk, aki örömmel fogad minket hírként vagy információként az idei filmbeosztásról és arról, hogyan nézi meg kedvenc filmjeit. Remélhetőleg mi leszünk a legjobb partner az Ön számára a kedvenc filmjeihez kapcsolódó ajánlások megtalálásában. Ez minden tőlünk, üdvözlet! Tessa Young is a dedicated student, dutiful daughter and loyal girlfriend to her high school sweetheart. Entering her… Köszönjük, hogy megnézted a mai videót. Remélem, hogy élvezni fogják a megosztott videókat. Adj egy remeket, kedveld, vagy oszd meg, ha élvezed, amit megosztottunk, hogy jobban izguljunk. Szórj vidám mosolyt, hogy a világ többféle színben térjen vissza.”

[korkep-blog]

Ilyash György: Magyarország nem akadályozza a NATO és Ukrajna közötti együttműködést

Attól még, hogy a Krím elcsatolásával a Kercsi-szoros mindkét oldala orosz felügyelet alá került az Azovi-tenger nem vált orosz beltengerré

Nyitókép: nepszava.hu

  Ilyash Györgyöt, a Külügyi és Külgazdasági Intézet Oroszország-szakértőjét kérdezte a kercsi incidensről a Népszava.hu: 

  (…) Indokolt volt a hadiállapot bevezetése, vagy csak belpolitikai húzás?

  Az eddigi tények, a hadi állapot bevezetésének konkrétumai és főleg az ukrán belpolitikai közbeszéd, az ottani vélemények azt sugallják, hogy valóban inkább belpolitikai okai lehetnek eme intézkedésnek. A hadi állapot bevezetése formailag (választások tilalma, választási határidők módosítása stb.) és tartalmilag (média ellenőrzése, gyülekezés tiltása, önkormányzatiság felfüggesztése stb.) is befolyásolhatja a választásokat. Úgy tűnik azonban, hogy az ukrán ellenzék jól reagált erre a politikai kihívásra és kivédte ezen akadályokat. Ebből a szempontból Petro Porosenko elnök esélyei tovább csökkenhetnek. (…)

  (…) Magyarország rendre megvétózza a magasabb szintű NATO-Ukrajna tanácskozásokat az ukrajnai magyar kisebbséget hátrányosan érintő ukrán oktatási törvény miatt. A most kialakult helyzet változtathat-e ezen?

  Magyarország nem akadályozza a NATO és Ukrajna közötti katonai, vagyis lényegi, tartalmi együttműködést, inkább csak formálisabb politikai szintű kommunikációt, és itt is csak formálisabb fórumokat, a munkacsoportok továbbra is folyamatosan és hatékonyan működnek. Ennek, az inkább szimbolikus jellegű intézkedésnek emberi jogi és kisebbségvédelmi okai vannak, mint közismert, hiszen humán területhez kapcsolódó oktatási törvényről van szó.

  Ennek fényében – vagyis mivel a szövetségi rendszerünk stratégiai, védelmi, biztonsági célkitűzéseit és munkáját nem érinti az ügy – úgy látom, hogy a magyar álláspont változása nem valószínű. Ukrajna álláspontjának változása pedig nem kizárt, hiszen orosz fenyegetéssel szemben minden szövetség és barátság egyre értékesebb, az ukrán nemzeti egység és szuverenitás záloga pedig az eddigiekben és a jövőben is a nemzeti kisebbségekkel való baráti szövetség és nagyvonalú bánásmód lehet.

  (…) A térségben nagyon feszült a helyzet. Az ukrán kereskedelmi hajókat a Kercsi-szoroson való áthaladás előtt az orosz határőrség szigorúan ellenőrzi, ezzel gyakran két-három napos várakozásra kényszerítve azokat. A két ország között még 2003 decemberében megkötött és ma is hatályban lévő szerződés szerint már maga az ellenőrzés jogossága is megkérdőjelezhető. Oroszország a Krím annexiójától kezdve a Kercsi-szoros és az Azovi-tenger vonatkozásában úgy viselkedik, mintha azokra kizárólagos jogot formálhatna. Erre azonban semmi nem jogosítja fel.

  Attól még, hogy a Krím elcsatolásával a Kercsi-szoros mindkét oldala orosz felügyelet alá került az Azovi-tenger nem vált orosz beltengerré. Ha ez attól függene, hogy egy tengeri szoros mindkét partja egy államhoz tartozik, akkor a Fekete-tengert török beltengernek kellene tekinteni. Nem nehéz tehát belátni az orosz igény abszurditását. A csaknem 4 milliárd dollárért felépített kercsi-híd védelme sem lehet indoka az ukrán hajók feltartóztatásának. Orosz részről ezt a feladatot úgy kell megoldani, hogy azzal semmilyen módon ne akadályozzák a szoroson való áthaladás szabadságát. Ez a korlátozásoktól mentes szabadság a 2003-as szerződés szerint nemcsak mindkét ország kereskedelmi, de hadihajóit is megilleti.

  Nepszava.hu, Kommunikációs háború és a Moszkvának igazából nem kellő ukrán területek – exkluzív páros interjú

Nyitókép: nepszava.hu

[nemzetinet]

HND: A haldokló szivárvány

„A kisfiú megolvadt bőrét alig tudtuk lekaparni a kád széléről […]” –  dél-afrikai helyszín-takarítónő nyilatkozata egy kiirtott farmer család otthonában látottakról (2017)

„Liberté, egalité et fraternité”, azaz: szabadság, egyenlőség, testvériség volt a mottója a Nagy Francia Forradalomnak, amelynek jegyében nem csak az uralkodókat és az arisztokratákat, hanem például a Vendeé megyében élő parasztokat is kiirtották 1793 és ’94 között. Egyes becslések szerint közel kétszázezer embert, akik a forradalomároknak ellenálltak. Gáz, arzén és vízbefojtás dívott az emberjogisták akkori repertoárjában, továbbá a meggyilkolt emberek bőrét lovaglónadrágként, az emberzsírt kocsikenőcsként hasznosították. Ezt a genocídiumot még több is követte az emberiség újkori történelme során. Az esetek döntő többségében valamilyen morális savtól csöpögő, magasröptű idea nevében sikerült néhány millió ember életét kioltani. Ebbe a kategóriába sorolom nem csak a nemzetközi, hanem a nemzeti szocialisták áldozatait is. Mindig találtatott egy maroknyi ideológus, akik lediktálták, milyen életformára kell – szerintük – az egyszerű földi halandókat kényszeríteni.

Hogy a sokat szenvedett afrikai kontinens lakóinak se legyen jobb, felszabadították az ott élő embereket. A demokrácia, emberi jogok, szabadság, egyenlőség és testvériség nevében még egy kvázi Istenként tisztelt hőst is adtak nekik, Nelson Mandela személyében.

A Mandela által propagált „Rainbow Nation” (Szivárvány nemzet), Dél-Afrika, a kontinens legfejlettebb, leggazdagabb országának tündöklése és jelenlegi lassú haldoklása nem érthető meg a történelmi háttér – vázlatos – ismertetése nélkül. Amennyiben a tervezett, úgynevezett földreformról olvasunk, a mainstream egyöntetűen a fekete afrikaiak (sic!) alanyi jogát hangoztatja a fehér lakosoktól térítés nélkül elkobozandó földek újrafelosztásában. Ez így nem igaz! Se az alanyi jog, se a gyűjtőfogalomként és teljesen tévesen használt fekete afrikai sem létezik.

Forrás: http://footage.framepool.com / Bushman gyerekek

Az a hatalmas terület, amelyet ma Dél-Afrika néven ismerünk, korábban egy szinte teljesen kihalt része volt eme monumentális kontinensnek. Kr. u. 1000 környékén két nomád törzs, a san (bushman) és a khoi khoi (hottentota) vándorolt a gyakorlatilag néptelen vidékeken, minden különösebb állam-szerű szervezettség nélkül, vadászó-gyűjtögető életmódot folytatva. Egyes szerzők szerint Kr. u. 1400 körül kezdődött meg más, északról érkező afrikai bantu törzsek beáramlása Afrika legdélebbi területére.

Egy khoi khoi törzstag / Forrás: forums.skadi.net

Az első németalföldi, mai nevükön holland (búrok), majd később német és francia származású fehér telepesek 1600 körül jelentek meg, az Atlanti-óceánon keresztül közelítve meg a gyéren lakott, vagy teljesen lakatlan vidéket. Az európai, új hazát kereső pionírok ebben az időszakban gyakorlatilag nem érintkeztek a nomád törzsekkel, a természetes határt közöttük a Kei folyó biztosította. Tulajdonképpen elfért volna mindenki egymás mellett, ki-ki a saját elképzelését megvalósítva, mint például gyűjtögetés, vadászás, vagy mezőgazdaság és állattartás, de – ahogy már annyiszor a történelemben – ez nem sikerülhetett. A harcos zulu és xhosa népek északról történő inváziója elsősorban az útjukba kerülő kisebb bennszülött törzsek kiirtásához vezetett, ami Mfecane korszak (vagy Difacane, magyarul: háború, megsemmisítés) néven került a déli Afrika történelmébe, mint a Shaka-Zulu királyság nem túl becses emléke.

A másik lényeges ok, amely az akkor még országnak nem tekinthető földdarab sorsát megpecsételte, az arany- és gyémántlelőhelyek felfedezése volt. A cikkben nem térhetek ki részleteiben az úgynevezett Voortrekker pionírok történetére, akik a folytonos törzsi támadások, rablások elől a mai Orange Freestate (Oranje Szabadállam) keleti részére költöztek, továbbá a törzsi harcokra és a brit-búr háború részleteire sem. Tény viszont, hogy a búrok eredetileg vagy lakatlan területet foglaltak el, vagy a törzsektől vásároltak meg földeket, amelyekről a szerződések mind a mai napig a dél-afrikai archívumokban megtalálhatóak. Az arany miatt gyarmatosító britek voltak az elsők, akik a fehér (búr) farmerek házait felégették és elhajtották őket lakhelyükről, többek között az emberbarát (filantróp) eszme jegyében is, mely szerint a gazdaságokban foglalkoztatott bennszülöttek rabszolgák voltak. Az emberbarátiság azonban nem akadályozta meg őket a nemesfém és gyémántbányák megnyitásában, ahol iszonyú körülmények között nem csak fekete, hanem nincstelen fehér napszámosok is dolgoztak, akik egzisztenciájuk elvesztése után ellepték a nagyobb városokat.

Érdemes annyit megjegyezni, hogy a megalakulóban lévő államszövetség földjét pár emberöltőnyi idő alatt egymással ellenséges, rohamosan szaporodó létszámú afrikai törzsek, továbbá egymással mély konfliktusban álló európai telepesek népesítették be. Az 1960-as évekre kilenc nagyobb afrikai törzs, s azokon belül megszámlálhatatlanul sok klán, valamint két nagyobb konkurens fehér népcsoport, a búrok, akik befolyása és nyelve az évszázadok alatt kialakult afrikaans visszaszorulóban volt, és a később érkezett, a gazdaságot és a közigazgatást domináló angolok alkották a lakosság többségét. Az ázsiai, elsősorban indiai származású bevándorlók valahol az összes, egymással nem épp baráti kapcsolatot ápoló fajták között helyezkedtek el.

Az emberek bőrszín szerinti megkülönböztetése a hétköznapi életben körülbelül olyan szempontok alapján történt, mint az Amerikai Egyesült Államokban volt szokás a rabszolga-felszabadítás óta, bár részben humánusabb jogokkal és nagyobb szabadsággal a sötétebb bőrű lakosság számára. Így érkezett el a brit gyarmatbirodalomtól való elszakadás, a függetlenség napja 1961. május 31-én, majd egy angolbarát, fehérek által vezetett kormány vette át a hatalmat. Ebben az időszakban vált az újonnan megalakult Dél-Afrikai Köztársaság, a korábbi kisebb államokból álló Dél-Afrikai Unió jogutódjaként  – más, függetlenné vált afrikai országokhoz hasonlóan  –, a hidegháborús viszályt szító nagyhatalmak játszóterévé. A politikai krimi ez időtájt kezdődött el és mind a mai napig folytatódik.

Az apartheid rendszer dacára, amely eredetileg a csoportosan csavargó, rabló és gyilkolászó fiatal fiúk elleni, kvázi önvédelmi szisztéma volt, az 1950-es évektől kezdve építettek iskolákat, egyetemeket a fekete bőrű gyerekek számára a Bantu Education Act (bantu oktatási törvény) keretében, a fehér iskoláknál lényegesen alacsonyabb színvonalon, azt az elképzelést követve, hogy a – sokszor – szinte kőkorszaki kultúrából  érkező gyereket nem lehet magasabb szinten képezni.

Itt jegyezném meg, hogy mélységesen elítélek bármilyen jellegű emberek közötti megkülönböztetést bőrszín, vallás, etc. alapján. Azonban nem csak az egyes fehérek által kultivált kirekesztésre gondolok, hanem a más színű emberek egymás közötti, valamint a fehérek elleni faji, vagy vallási alapú gyűlöletére is. A mostanság oly felkapott, egyoldalú, kifejezetten fehér ellenes propaganda ellen (is) küzdök a tények – lehetőleg – tárgyilagos és felesleges emócióktól mentes feltárásával.

Nelson „Madiba” (klán neve) Mandelát 1962-ben tartóztatták le. A vád állam elleni szabotázsakciók előkészítése volt. 1990-ben szabadult, holott már 1985-ben is felajánlották neki szabadon engedését, ha lemond az erőszakról, amire nem volt hajlandó.

Erőszak? Kérdezheti indignáltan a kedvesen és szelíden mosolygó, a nemzetközi média által gondosan felturbózott idolra enyhén nedves szemekkel emlékező profi jóember, aki milliók bálványát, Mandelát, a polgárjogi aktivistát és szabadságharcost (közönséges terroristák kódoltan píszí elnevezései) ismeri a közelmúlt történelméből. Akinek hetvenedik születésnapján, 1988-ban ismert rocksztárok énekelték a „Free, free Nelson Mandela” című számot és a megakoncertet hatszáz millióan látták világszerte, mert akkor még nem volt internet, különben biztosan többen lettek volna. Holott azelőtt a világnak fogalma sem volt addig e jeles hős létezéséről. Pardon? Akit hirtelen ennyien imádnak világszerte, annak a mellénye csak patyolatfehér lehet! Nos, lássuk azt a tiszta mellényt…

Az apartheid alatt elnyomott országban, az állítólagos fehér diktatúrában több évtizede politikai tényező volt az African National Congress (ANC, az „Afrikai Nemzeti Kongresszus”) pártja, amelynek Mandela egyik vezető személyisége volt. De nem csak az ANC-nek, hanem az illegális kommunista pártnak, sőt annak Központi Bizottságának is tagja volt, amit persze egész életében tagadott. Pár évvel ezelőtt azonban kiderült, hogy a joviálisan mosolygó hős egy traktátumot (szerződés, egyezmény – szerk.) írt „How To Be A Good Communist?” (Hogyan legyünk jó kommunisták?) címmel, a legékesebb sztálinista hagyományokra építve mondandóját. Mandela szerint:

„A kommunizmus ügye az emberiség történetének legnagyobb és egyben legnehezebb dolga.”

1960-ban megpróbált egy ��ltalános sztrájkot szervezni, amelynek – az elképzeléseihez képest –  csak kisebb sikere lett. Ekkor közölte az ANC tagokkal, hogy az „erőszakmentes harc napjainak vége”, majd visszavonult a Johannesburg közelében található Rivonia nevű konspirációs búvóhelyre, amely Arthur Goldreich, egy nem dél-afrikai állampolgár tulajdona volt.

Madiba unszolására alakult meg az ANC illegális harci osztaga is, „Umkhonto we Sizwe” (UwS, a nemzet dárdája) néven, miután vezető ANC politikusok Kínába és a Szovjetunióba látogattak, ötletük megvalósításához támogatást remélve. Ez a fegyveres gerillacsoport bombamerényleteket hajtott végre az energiaellátás, kormányerők, gépek és élelmiszer tárolók kárára, emberéletet sem kímélve. Összesen 235 szabotázsakciót sikerült bizonyítani a terroristák elleni perben. A Rivonia farm rejtekében további ANC-UwS vezéreket fogott el a rendőrség – Denis Goldberget, Rusty Bernsteint, Raymond Mhalabat, Bob Hepplet, Govan Mbekit, Ahmed Katharadat, a tulajodonost, Arthur Goldreichet és az ANC akkori vezetőjét, Walter Sisulut. A razzia és letartóztatások alkalmával a hatóság felfedezte az „Operation Mayibuye” néven ismertté vált terrorkampány terveit, amelyet a vádlottak a bírósági tárgyaláson, mint egy, a vezetés által nem elfogadott vázlatot próbáltak bagatellizálni.

Mandela még 1962-ben látogatást tett különböző országokban, ahol a tervezett gerillaharcok támogatásához keresett szövetségeseket és egy fél évig tartó kiképzésen is részt vett Etiópiában. Nem sokkal hazatérte után tartóztatták le. A vádlottak halálbüntetés helyett életfogytig tartó börtönbüntetést kaptak, amelynek utolsó éveit Mandela egy bungalóban töltötte, miután 1985-ben nem volt hajlandó a megkegyelmezés fejében az erőszakról lemondani. Börtönévei utolsó időszakában kezdte meg tárgyalásait az akkori dél-afrikai miniszterelnökkel, Pieter Willem Botha-val, az apartheid rendszer megszüntetéséről.

A Fokváros melletti Robben Island börtönsziget, ahol Mandela büntetését töltötte / Forrás: cache-graphicslib.viator.com

Tévedés lenne azt gondolni, hogy az ANC kizárólag és elsősorban a fehér kisebbség, vagy az apartheid ellen harcolt volna. A legtöbb áldozatukat az ellenségesnek és/vagy árulónak tekintett fekete népcsoportok tagjai közül szedték. Az ANC fegyveres gerilla-alakulata, az Umkhonto we Sizwe harminc éven keresztül számtalan bombamerényletet és szabotázsakciót hajtott végre. Saját, kémnek titulált bajtársaikat – akár kiskorúakat is – titkos fogolytáborokba zárva tisztogatták meg soraikat a vélt belső ellenségtől, s elképzelhetetlen brutalitással kínozták meg őket. Az egyik ilyen fogolytábor a szomszédos Angolában volt (Base Quattro), ahol kelet-német Stázi (az NDK titkosszolgálata) ügynökök képezték ki a dél-afrikai gerillákat különböző konspirációs technikákra és az árulók elleni küzdelemre. Ehhez tudni kell, hogy az 1970-es években a szocialista útra tért Angola és Mozambik hemzsegett az NDK tanácsadóktól. Példának okáért az ír terrorszervezet, az IRA tagjai tanították meg őket bombát készíteni.

Az ANC egyik legbizarrabb figurája, Mandela második felesége, Winnie Madikizela-Mandela volt, aki idén április 2-án hunyt el, és a magát haladónak nevező világ álszent szipogással búcsúzott tőle. Attól a többszörösen elítélt, bár igazából soha meg nem büntetett személytől vettek könnyzacskókat birizgáló tweet-ekben búcsút, akitől még férje is elvált a feleségét terhelő súlyos vádak miatt. Nézzük meg közelebbről a jeles hölgy pályáját, aki a fehérek uralta apartheid világban amúgy egy kiváló iskolai képzésben részesülhetett:

„Together, hand in hand with our boxes of matches and necklaces we will liberate this country! – Együtt, kéz a kézben gyufaskatulyáinkkal és nyakláncainkkal fel fogjuk szabadítani ezt az országot!”

Nyaklánc? – kérdezheti meghökkenve a kedves Olvasó, mert a gyufának még lehet némi értelme terroristákkal kapcsolatban. Nem, nem a szépséges afrikai kézműves láncokra gondolt Mama Winnie, ahogy a nemzetközi celebek becézték, hanem az ANC egyik kivégzési módszerére. E művelet során a delikvens kezeit hátrakötözték, majd egy autóabroncsot húztak a vállára. Benzint öntöttek a szerencsétlenre, meggyújtották és magatehetetlenül, élve égett el iszonyú kínokat elszenvedve, miközben a felajzott tömeg éljenzett körülötte. Esetleg még bele is rúgtak. A következő videó, extrém durva tartalma miatt, csak kattintásra érhető el ITT.

Lincselés, gyerekrablás, korrupció kísérte Mama Winnie útját, aki 1988-ban az „ENSZ Emberjogi Díját” kapta meg férjével együtt. Még ebben az évben felmerült a gyanú, hogy köze lehetett a Mandela United Football Club fiatal tagjainak kínzásában, elrablásában és megölésében, majd 1989-ben vádat is emeltek ellene, s bűnösnek találták. A megítélt öt év fegyház helyett azonban pénzbüntetéssel megúszta az ügyet. Figyelem! Ez még mindig a sötét apartheid korszaka volt.  A megerőszakolt, majd késsel lemészárolt kisfiúnak, akit Stompie Seipei-nek hívtak, nem volt ilyen szerencséje, a részleteket itt olvashatjuk angolul. Másodjára 2004-ben ítélték el lopás, korrupció, okirat hamisítás miatt a liberális világ, most krokodilkönnyekkel megsiratott ikonját, különösebb jogi következmények nélkül.

Winnie Mandela / Forrás: breitbart.com

Professzor Stephen Ellis, aki korábban az Amnesty International kutatója volt, majd haláláig egy amszterdami egyetemen dolgozott, Afrika szakértője és a kontinens rajongójaként fedezte fel Mandela kommunista múltjának bizonyítékait,  a következőket írta:

„Úgy gondolom, hogy a legtöbb ember, aki az anti-apartheid mozgalmat támogatta, egyszerűen nem akart semmit az ő (Mandela) hátteréről tudni. Az apartheidet erkölcsi kérdésként kezelték és ennyi… Lehet viszont, hogyha annak idején kézzelfogható bizonyítékok álltak volna rendelkezésre, akkor talán másképp gondolkoztak volna.”

Nelson Mandelat 1990-ben szabaddá engedték és az apartheid rendszer megszűnt. 1994-ben elnökké választották a már világ-, de elsősorban Afrika-szerte szabadságharcosként tisztelt, szelíden mosolygó, legendás hőst, aki a Szivárvány nemzet víziójával győzte meg nem csak a színes bőrű lakosságot, hanem a dél-afrikai fehérek nagy részét is. Ez a remény éve volt, a „szabadság, egyenlőség, testvériség” jegyében, miközben a Nobel-díjas, közszeretetnek örvendő politikus néha együtt énekelte híveivel és elvtársaival az „Öld a búrokat, öld a fehéreket!” című mozgalmi dalt xhosa nyelven, amit a világ más vidékein nem túl sokan értenek…

Az minden bizonnyal a véletlen műve, hogy egy bizonyos filantróp, azaz emberbaráti szervezet 1993-ban, tehát a választási kampány idején kezdte meg hivatalos működését a Dél-Afrikai Köztársaságban, exkluzív erre az országra koncentrálva, holott a kontinens további részeit sokkal nagyobb területi léptékben rendelte alá alapítványának. Az is merő jóindulatról tanúskodó tény, hogy a világot pókhálóként körbefonó szervezet alapítója már 1979 óta aktívan tevékenykedett az országban, mondjuk a Dél-Afrikát érintő legszigorúbb szankciók és embargók idején. Mielőtt bárki sorosozással vádolna, az Open Society Foundation for South Africa (Nyílt Társadalom Alapítvány Dél-Afrika) oldalán lehet tanulmányozni ottani történetüket és hangzatos programjukat.

Mandela, a kétségtelenül karizmatikus politikus elnöksége idején nyitotta meg a Dél-Afrikai Köztársaság gazdaságát a globalizmus számára. Az állami és félállami – stratégiailag fontos – cégeket privatizálták és külföldi konszernek kezére játszották, mert pénzre volt szükségük. A demokrácia, ami a Mandela által vezetett ANC és a búr ellenes helyi plutokraták, elsősorban Harry Oppenheimer, a leggazdagabb arany- és gyémántbánya tulajdonos és – persze egyúttal – filantróp kooperációjában megszületett, az a multinacionális cégek globális szabadsága lett az addig politikailag elszigetelt országban. Az egyedülállóan gazdag természeti kincsek szabad kirablása előtt már nem voltak nemzeti érdekeltségű korlátok.

„A privatizáció az ANC fundamentális politikája és az is marad.”

– mondta Mandela 1996-ban, a szabadsághoz vezető hosszú út eredményéről.  Talán nem véletlenül hívják a dél-afrikaiak a Cosa Nostra maffia szervezet mintájára az ANC-t Xhosa Nostra-nak, a domináns xhosa népcsoportra utalva. Ebben az időszakban engedték meg távolabbi szubszaharai országokból jövő migránsok tömeges beáramlását is – fatális következményekkel. A cél: új ANC-szavazók generálása lett volna. Helyette azonban népcsoportok közötti viszályok, faji zavargások alakultak ki az immáron őshonos fekete lakosság és az importált afrikaiak között. A nemzetközi szervezett bűnözés egyik főszereplője a mai Dél-Afrikában a nigériai maffia, alkalmasint kooperálva kongói és szomáliai bűnszervezetekkel is.

Az ANC több, mint húsz éves kormányzása alatt a fekete lakosság helyzete nemhogy nem javult lényegesen, hanem bizonyos területeken rosszabbodott. A bűnözés eddig soha nem látott méreteket öltött. Az egy főre eső gyilkosságok száma a világon az egyik legmagasabb, hétszerese az Amerikai Egyesült Államok-béli gyilkossági statisztikának. A HIV-fertőzöttek száma a teljes lakosság tizenkét százalékát érinti, ami egy szomorú rekord, s az úgynevezett Gini-index, amely a vagyoni különbségeket, az egy országon belüli tulajdoni megoszlást vizsgálja, mostanra Dél-Afrikát jelöli a világ legigazságtalanabb gazdaságának.

A nemi erőszak egy főre eső rátája a világon az egyik legmagasabb, s ez azt jelenti, hogy ma gyakorlatilag alig léteznek olyan fekete kislányok és asszonyok, akik nem estek áldozatául valamilyen szexuális abúzusnak. Az egyik tipikus formája ennek az előre megtervezett, csoportosan elkövetett nemi erőszak, a hipszterkedősen jack rolling néven elterjedt jelenség, ami egy valótlan sértés csapatostul történő, szexuális megtorlását jelenti.  A Township-ek, a tipikus dél-afrikai fekete nyomornegyedek változatlanul léteznek, sőt egyre jobban terjeszkednek a nagyobb városok környékén. Ehhez tartoznak a lecsúszott, nincstelen fehérek, az egykori munkásosztály drótkerítéssel körbezárt táborai is, víz-, elektromos energiaellátás és munkalehetőség nélkül, ami a rasszok alapján bevezetett kvótarendszer következménye. Ezt  fordított apartheid néven jegyzik:

Dél-Afrika az egykori Rhodézia – ma Zimbabwe – mellett, az afrikai földrész egyik legkiválóbb klímájú vidéke, amelyet a 17. századi fehér telepesek nem csak felismertek, hanem évszázadok alatt, kemény munkával, generációról generációra az ország javára fordítottak. Korábban Rhodézia volt „Afrika kenyeres kosara” és Dél-Afrika a gyümölcs, zöldség, a magas szintű borászat, a szőlőtermelés, valamint a ritka jó minőségű marhahús hazája. Amellett, hogy mind két ország élelmiszerből önellátó volt, ami azért nem magától értetődő az afrikai földrészen, még bőven jutott exportra is a szomszédos és távolabbi országokba. Zimbabwe vérzett el először, miután a diktátor, Robert Mugabe vette át a hatalmat 1980-ban, majd módszeresen lemészároltatta, vagy elűzette a fehér farmereket és az elkobzott földeket az őslakosság körében osztatta fel. Éhínség, káosz, elképzelhetetlen infláció, általános mélyszegénység lett a vége Mugabe faji tisztogatásának. Miközben egyes afrikai bloggerek és fehér-gyűlölő nacionalisták kórusban tapsoltak neki, hogy mennyire jófej, a hadsereg és a nemzeti ellenállók 2017-ben megpuccsolták és azóta könyörögnek az elmenekült fehér gazdáknak, hogy térjenek haza… Íme, egy példa, egy visszatérő fehér zimbabwei farmerről. Ugye mennyire nincs helye itt a mainstream által hallucinált faji gyűlöletnek?

Dél-Afrikában azonban 1994 – az apartheid hivatalos megszűnése – óta a legveszélyesebb foglalkozás a farmeré. A bőrszínt nem kell megemlíteni, hiszen kizárólag az egykori fehér telepesek leszármazottairól van szó. Ők azok, akik az ország gazdasági alapjait egykor megteremtették, még az arany és a gyémánt előtti időszakban. Ők azok, akik az országot a kőkorszakból felemelték és akik megszámlálhatatlanul sok embernek adtak munkát, lakhelyet.

Becslések szerint jó ötezer farmert és azok családját mészárolták le eddig. Csak 2017-ben közel négyszáz embert. A gazdagabb fehér dél-afrikaiak pánikszerűen hagyták és hagyják el az országot, immáron egymillió ember, de az egyszerű farmerek erre nem képesek. Évszázadokon át művelt földjeik eladhatatlanná váltak, mióta 2017-ben a nemrég visszalép(tet)ett, velejéig korrupt, bizarr szokásairól híres-hirhedt Jacob Zuma elnök bejelentette a fehér farmok jóvátétel nélküli elkobzását. Utóda, Cyril Ramaphosa, az ország egyik leggazdagabb embere, platina bánya tulajdonos és megrögzött globalista békítgető beszédei dacára, szintén az évszázadok óta fehér családok tulajdonában lévő földek újrafelosztását szorgalmazza. Teszi ezt az EFF, az ANC-ből kivált, radikális-marxista Economic Freedom Fighters (gazdasági szabadságharcosok) párt és annak vezetője, Julius Malema térnyerése miatti félelmében.

„Egy forradalmárnak hidegen gyilkoló géppé kell válnia, tiszta gyűlölettől vezérelve.” / Forrás: nationalvanguard.org

A közkedvelt nemzetközi közösségi médián egy bizonyos Mampuru Mampuru nevű EFF harcos tett közzé egy felhívást a fehérek legyilkolására és nem tudhatjuk, hogy ez a szöveg mennyire harmonizált a népszerű internet-platform egyébként rendkívül faj-érzékeny előírásaival:

„Nekünk, mint fekete embereknek kell egyesülnünk. Kevesebb, mint ötmillió fehér áll a mi negyvenöt milliónkkal szemben. Két hét alatt meg tudjuk ölni az összes fehéret. A katonaság és a rendőrség a mienk. Ha azok, akik ölik a farmereket meg tudják tenni, akkor te mire vársz? Lődd a búrokat, gyilkold a farmereket!” / Forrás: steemit-production.com

És igen, lövik, kínozzák, gyilkolják a farmereket, rajtaütésszerűen megtámadva egy-egy magányos gazdaság lakóit. A nőket megerőszakolják, a kisgyerekeket alkalmanként lobogó forró vízzel teli kádba dobják – ahogyan  a bevezetőben idézett helyszín-takarítók elmondása alapján egy kisfiú kádszélre olvadt bőrét alig tudták levakarni. A rendőrség tehetetlen, vagy talán nem is akar tenni semmit, hiszen csak búrokról van szó. Zimbabwe új vezetői eközben kérve figyelmeztetik dél-afrikai kollégáikat, hogy ne kövessék el ugyanazt a hibát, amely az ő országukat katasztrófába sodorta. Bár – kissé cinikusan megjegyezve – a sötét bőrszín alapján történő összefogásnak körülbelül annyi realitása van, mint az afrikai országokat jellemző, mélységes korrupció hirtelen megszűnése. Az egész kontinens egyik legnagyobb problémája az egymással rivalizáló népcsoportok közötti számtalan konfliktus és nem a fekete-fehér emberek sokszor ideológiailag feltupírozott, mondvacsinált ellentéte. Hogy, hogy nem, a dél-afrikai Open Society Foundation (Nyílt Társadalom Alapítvány) fokvárosi aktivistái, a Ndifuna Ukwazi nevű föld- és ingatlanfoglaló csoport az ANC teljes támogatását élvezi.

Azok a fehér lakosok, akik megtehették és akartak, már nagyrészt elmentek, körülbelül egymillióan. A többiek általában a városi zárt közösségekben (gated communities) élnek, többszörösen biztosított vasrácsok mögött. A fehér nyomornegyedek lakói senkit nem érdekelnek. A farmerek magányosan álló házaikban rettegnek. A gazdaságok gyakran félnapi utazásra vannak a legközelebbi várostól, vagy szomszédtól és segítséget nem várhatnak senkitől. A rablógyilkosok mindig fegyveresen, nagyobb csoportban támadják meg őket. Sokszor elképzelhetetlen kínzásokat kell kiállniuk, mielőtt meghalnak. Lauren Southern, kanadai újságírónő, akit Angliából nemrég kitiltottak és dél-afrikai kollégája, Caolan Robertson tudósított több videóban a fehérek genocídiumáról:

A városokban sem érezheti magát senki biztonságban, még turistaként sem. A faji alapon előírt kvóták miatt egyre több fehér lett munkanélküli, míg a szolgáltatások és az államigazgatás színvonala rohamosan csökken, a preferált bőrszín és nem a megfelelő képzettség miatt felvett alkalmazottak nemtörődömsége és/vagy hozzá nem értése miatt.

Talán a legjellemzőbb példa erre a világ egyik legszebb városa, Fokváros esete, ahol a vízellátás drámai problémává vált. A tragikus vízhiány oka – a hivatalos verzió szerint – a több év óta tartó szárazság, ami tény, de nem először fordult elő ebben a térségben. Természetesen ilyenkor előkerül a klímaváltozástól kezdve minden átlátszó magyarázat. A fokvárosi vízgazdálkodási szektor – egyelőre – megúszta a privatizációt, de sajnos az állami intézmények katasztrofálisan működnek még ebben az igen fejlett afrikai országban is. Kérem, ne próbáljuk meg az európai viszonyokhoz hasonlítani. A város lakóinak száma 1994 óta megduplázódott, továbbá a város környékén rengeteg új, öntözéses és/vagy nagy vízigényű hydrophon kertészet kapott helyet. A radikálisan megnövekedett fogyasztás dacára, még mindig az egykori elnyomók által épített, anno kitűnően működő víz- és szennyvízellátási rendszer az, amit használnak, különösebb fejlesztés, előrelátó karbantartás nélkül. Talán az sem véletlen, hogy most – szinte a derült égből ugye – a fokvárosi vízellátás privatizációját követelik dél-afrikai és – meglepetés! – amerikai lapok is. Johannesburg vízellátása például egy francia cég kezében van, ennek következtében a szegényebb lakosság, amely nem tudja megfizetni a drága nedűt, szintén közkutakról kénytelen hordani az ivóvizet.

Az is tény azonban, hogy amikor a katasztrófa körvonalai kezdtek kirajzolódni, az izraeli kormány felajánlotta az akkor még Jacob Zuma által vezetett országnak, hogy segítene a város vízproblémáinak megoldásában, például tengervíz sótlanítási berendezésekkel. Izrael megkeresését elutasították, mert Zuma palesztin szimpatizánsként egyszerűen gyűlölte a zsidókat. Kész, ennyi. Mostanra napi harminc literre korlátozták a fejenként felhasználható vizet. Nem csak a lakosoknak, hanem még a turistáknak is elmondják, hogyan kell a vízzel takarékoskodni és az idén április közepére jósolt Day Zero (a nulladik nap) eljövetelét augusztusra tolták ki, amikor a világon elsőként, egy milliós városban elfogyhat a víz. (A legfrisebb jelentések szerint, 2018. május 24-én végre hatalmas esőzés kezdődött Fokvárosban és környékén.)  A városi vízcsapoknál megszűnnek a faji különbségek:

Forrás: pulseheadlines.com

Se Kanada, se az Európai Unió nem vesz fel fehér, többnyire búr származású dél-afrikai menekülteket, akik a bőrszínük miatti üldözésre hivatkozva kérnének bebocsájtást egy új, védelmező hazába. Holott a menedék éppen a származás, bőrszín, vallás, politikai nézetek, nemi identitás miatti üldözés ellen lenne hivatott segítséget nyújtani. Egyedül Ausztrália mutatott hajlandóságot dél-afrikai fehér menekültek felvételére, aminek rendkívül negatív visszhangja volt a szokásos liberális körökben. A német kormány évente több száz millió euróval támogatja a dél-afrikai rendszert, de senki nem érdeklődik esetükben a jogállam és hasonló úri huncutságok iránt.

Véleményem szerint azonban nem csak faji ellentét van a háttérben, hanem elsősorban a marxista tanok alapján jogosnak vélt eltulajdonítás. A „vegyük el a gazdagoktól és adjuk oda a szegényeknek” triviál-bolsevik mentalitás az, amelyet mind a két domináns dél-afrikai  pártban (ANC, EFF) megtalálhatunk. A történelem már többször bebizonyította, hogy teljesen mindegy, milyen erkölcsi-ideológiai mázat kennek mások tulajdonának elbitorlására. Lehet az szabadság, egyenlőség, testvériség, vagy vallási differenciák, esetleg, mint jelen esetben is, a bőrszín a jelszó, a demagóg mártírkodással indokolt rablás mégis csak az marad, ami: rablás.

A Szivárvány nemzet haldoklik. Nem tudhatjuk, hogy a média által félistenné stilizált ikon, Mandela tudatosan hajszolta-e ezt az egykor gazdag és prosperáló országot a telhetetlen anglo-amerikai globalisták karjaiba, akik halálos ölelése Afrika egykori gyöngyszemét lassan megfojtja. Az is lehet, hogy csak naiv volt, mint már oly sokan a nemzetközi kommunizmus káderei közül. Hírnévért, hatalomért cserébe ő is eladta saját országa, Dél-Afrika lelkét. Nem ő az első ilyen a történelemben.

A búrok és az első európai telepesek leszármazottai, akik az országot felépítették és a kőkorszakból felemelték, hasonlóan az Amerikát elfoglaló pionírokhoz, megtették kötelességüket, a továbbiakban leselejtezhetőek. A bushmant és a hottentotát is nagyrészt kiirtották, vagy maguktól kihaltak. Rájuk sincs már szükség. Egyes példányai bio-díszletként megtekinthetőek Namíbia és Botswana sivatagi részein…

„Az istenek a fejükre estek” című film 1980-ban, a „fehér elnyomás” ideje alatt készült. Emlékszik még valaki? / Forrás: http://medien.filmreporter.de

A cikk a Halál szaga és az Amiről nem beszélünk, az nincs című írásaim szerves gondolati folytatása.

Szerző: HeroesNeverDie

  The post HND: A haldokló szivárvány appeared first on PolgárPortál.

HND: A haldokló szivárvány a Nemzeti.net-en jelent meg,

[nemzetinet]

Végre észrevettétek?

 300 francia közéleti személyiség írta alá az „iszlamista radikalizmusból fakadó újfajta antiszemitizmus” elleni kiáltványt

  A Le Parisienben megjelent írás elítéli azt is, hogy a média nem beszél arról, hogy egyes városrészekben „csendes etnikai tisztogatás” folyik.

„Azt kérjük, hogy váljon nemzeti üggyé az antiszemitizmus jelentette demokratikus csőddel szembeni küzdelem, mielőtt még nem késő. Mielőtt Franciaország már nem lesz Franciaország”

– olvasható a jobb- és baloldali politikusok által is aláírt kiáltványban.

   Nicolas Sarkozy volt jobboldali államfő mellett három volt miniszterelnök, a szocialista Bernard Cazeneuve és Manuel Valls, a konzervatív Jean-Pierre Raffarin, valamint Párizs volt baloldali polgármestere, Bertrand Delanoe és a jobboldali Köztársaságiak vezetője, Laurent Wauquiez is aláírta a dokumentumot, amin Charles Aznavour énekes és Gérard Depardieu filmsztár aláírása is szerepel, illetve zsidó, muzulmán és katolikus vallási vezetők is csatlakoztak a felhíváshoz.

  „A közelmúltban 11 zsidót gyilkoltak meg, másokat pedig megkínoztak iszlamista radikálisok, azért mert zsidók voltak”

– írták az aláírók, emlékeztetve egy 2006-os esetre, amikor egy zsidó férfit, Ilan Halimit váltságdíjat követelve elrabolt és halára kínzott egy külvárosi banda, a 2012-es dél-franciaországi iszlamista merényletsorozatra, amikor egy toulouse-i zsidó iskola előtt három gyerekkel és egy tanárral végzett egy fegyveres, a 2015-ös zsidó élelmiszerboltban elkövetett túszejtésre, amiben négyen vesztették életüket, és arra, hogy 2017-ben egy 65 éves zsidó nőt, Sarah Halimit, egy hónappal ezelőtt pedig a 86 éves Mireille Knollt gyilkolta meg a szomszédja. A március 23-i antiszemita jellegű gyilkosság után ezrek tiltakoztak Párizsban egy csendes meneten az antiszemitizmus ellen.

Az aláírók arra is emlékeztetnek, hogy Párizs környékén kb. 50 ezer zsidó volt kénytelen a közelmúltban lakhelyet változtatni, mert nem érezte magát biztonságban egyes külvárosokban.

  „Csendes etnikai tisztogatás folyik Emile Zola és Clemenceau hazájában”

– állítják az aláírók, akik szerint a média hallgatását a legutóbbi gyilkosság utáni tiltakozó menetnek sikerült végre megtörnie.

  A külvárosi kerületekben a muzulmán identitásra hivatkozva terjedő újfajta antiszemitizmus megfékezése érdekében az aláírók úgy vélik, hogy:

„A Koránnak a zsidók, a keresztények és a hitetlenek meggyilkolására és megbüntetésére felszólító sorait a teológiai hatóságoknak kell elavultnak nyilvánítaniuk, ahogy az korábban történt a Biblia összeférhetetlenségeivel és a II. Vatikáni Zsinattal megszüntetett katolikus antiszemitizmussal is, annak érdekében, hogy egyetlen hívő se hivatkozhasson szent szövegre, amikor egy bűncselekményt követ el.”

A belügyminisztérium adatai szerint az antiszemita cselekmények 2017-ben 7 százalékkal csökkentek, és a tendencia 3 éve csökkenést mutat. A súlyos esetek száma (erőszak, gyújtogatás, rongálás, gyilkossági kísérlet) viszont 26 százalékkal nőtt. A zsidó közösség a francia lakosság alig 0,7 százalékát teszi ki, de minden harmadik gyűlöletkeltő bűncselekménynek zsidók a célpontjai, ami elemzők szerint a pénzhez és a hatalomhoz kapcsolódó hagyományos antiszemita előítéletekkel függ össze.

  A francia kormány márciusban hirdette meg a második programját a rasszizmus és az antiszemitizmus ellen, „könyörtelen harcot” ígérve az interneten terjedő „sártenger” ellen.

  A közéleti személyiségek kiáltványával párhuzamosan szerdán jelenik meg egy tudományos kötet Az új antiszemitizmus Franciaországban címmel 15 tanulmánnyal, amiket többek között Pascal Bruckner filozófus, Luc Ferry volt oktatási miniszter és Philippe Val, a Charlie Hebdo volt főszerkesztője jegyez.

(MTI)

Végre észrevettétek? a Nemzeti.net-en jelent meg,

[nemzetinet]

Pál Gábor: A szemünk láttára épül újfajta diktatúra

Lapunk korábbi munkatársa az újságírói pályát hagyta el, hogy politikusként dolgozzon az emberek életének jobbá tételéért. Április 8-án országgyűlésiképviselő-jelöltként a Szentendrét és környékét magában foglaló körzetben szeretné elnyerni a polgárok bizalmát. Pál Gáborral a sajtó jelenlegi állapotáról, a mindent beborító korrupcióról, a hétköznapi fortélyos félelmek okairól, a demokráciát fojtogató jelenségekről beszélgettünk.

– Ön hosszú ideig a sajtóban dolgozott. Éveken át a Magyar Nemzet, majd a Magyar Hírlap munkatársa volt, aztán egy hirtelen váltással a Jobbik sajtófőnöke lett. Most politikusi pályára lép, a Jobbik országgyűlésiképviselő-jelöltje a Szentendrét és környékét magába ölelő választókörzetben. Milyen megfontolások késztették arra, hogy az újságírás helyett a politikusi munkát válassza? – 2010 elején hagytam fel az újságírással. Nagy csalódás volt számomra már akkor is a sajtó állapota, a pártutasítások alapján működő, a függetlenség látszatát is hanyagoló médiarendszer kiépülése. A hazug, korrupt Gyurcsány-rezsimmel ott állt szemben a hazug és korrupt Fidesz. Bár arra büszke vagyok, hogy a politikai megrendelésre készített, lejárató anyagok egyikében sem vettem részt, mert mertem ellentmondani, sok kollégám nem így járt el. Emberileg is csalódtam számos kollégámban. Ekkor tűnt fel új erőként a rendszerellenes Jobbik, amellyel én már a 2006-os őszi eseményeknél is kapcsolatba kerültem. Számos mai politikusát, vezetőjét, így Vona Gábort is jól ismertem már akkoriban. Ő kért fel a Jobbik sajtófőnöki feladatainak ellátására. Vagyis átültem az íróasztal másik oldalára. A sajtófőnöki munkakör sokkal inkább politikai tevékenység, mint újságírói munka. Most azért küzdök, hogy az emberek használják a józan eszüket, és gondolkodjanak. A hatalom ugyanis az emberek butításában érdekelt, mindent elkövet annak érdekében, hogy ne használják a fejüket, ne legyenek kritikusak, hiszen a hazugságra épülő kommunikációja, propagandája csak így lehet hatásos.

– Nyilvánvaló, hogy ebben a média szerepe is meghatározó. Hogy látja, milyen ma a sajtó helyzete Magyarországon? – Siralmas. Magyarországon nem szabad a sajtó, csak egy nagyon kis része. A 80-as évek második felében szabadabb volt a magyar sajtó, mint most. A felpuhult diktatúrában a Magyar Nemzet, a Hitel, a Kapu, a Mozgó Világ és más sajtóorgánumok hitelesen és szabadon tájékoztathatták már olvasóikat. Ennyire pártállami jellegű, a hatalom által kézi vezérelt még a közmédia sem volt, mint napjainkban. Az úgynevezett Habony-műveket – ide tartozik lassan minden, az összes megyei napilap, közmédia, TV2, Echo TV, Origo, Ripost, Lokál, 888, PestiSrácok, Mandiner, számos helyi és országos kereskedelmi rádió – közpénzből, vagyis állami hirdetéseken keresztül tartja el a hatalom, cserébe ezeknek a kanális szintjén álló, sajtónak a legkevésbé sem nevezhető propagandaoldalaknak teljesíteniük kell a hatalom minden kérését. Összejátszanak, hiszen egy helyről kapják reggelente az eligazításokat, s teljesen mindegy nekik, hogy egy utasítás száz százalékban hazugságra épül, a karaktergyilkosságokat, lejárató anyagokat el kell készíteniük. A sajtóperek sem számítanak, a Jobbik csaknem száz sajtópert nyert ellenük, a költségvetésük a bírósági elmarasztalások költségeit is fedezi. Azon csodálkozom, hogy a fideszes hazugsággyárakhoz hogyan adhatják a nevüket olyan emberek, akik újságíróknak tartják magukat. Persze valójában nem azok. Kiemelt célunk, hogy visszaállítsuk Magyarországon a sajtószabadságot, újra kiépüljön a pártbefolyástól mentes, kiegyensúlyozott médiarendszer. Viszont azt is tudniuk kell a hatalmat kiszolgáló, a tájékoztatást észak-koreai szintre süllyesztő kormánypárti firkászoknak és szerkesztőknek, hogy az elszámoltatást ők sem fogják megúszni.

– Lehet, hogy ma már nincs akkora igény a kiegyensúlyozott híradókra, az újságírók által készített hírlapokra. – A koncepciózusan folytatott elbutítás és az ország kiürülése miatt valóban egyre kisebb az igény erre. Úgy érzékelem, a szemünk láttára épül ki egy újfajta diktatúra.

– Ez elég sommás megállapítás. Miért gondolja, hogy itt most egy sajátos diktatúra épül? – A tudatos butítás érzékelhető a XX. századi, korszerűtlen, a magolásra és nem pedig az összefüggések átlátására és gondolkodáson alapuló oktatási rendszerünkben. Valamint a már említett sajtó állapotán és az „egybites”, végtelenül egyszerű és hazug kormánypropaganda üzeneteiben, amelyeket a Fidesz plakátjain is látunk. Az emberek jelentős része – a módszerváltás óta – soha nem látott megfélemlítésben él. Ezt mindennap tapasztalom például a saját választókerületemben is.

– Milyen megfélemlítésről beszél? – Egzisztenciális megfélemlítésről. Főleg a közszférában dolgozók körében tapasztalható a félelem, de már a magánszférára is átterjedt. Az állami vagy önkormányzati cégnél, intézménynél dolgozók sorra panaszolják el, hogy kormánypárti komisszárokat ültettek kulcspozíciókba az elvileg független és pártsemleges intézményekben. Félnek elmondani szakmai véleményüket, mert az állásukkal játszanak, kritikát megfogalmazni már meg sem próbálnak. Sokan azért nem írnak alá egy ellenzéki párt által kezdeményezett petíciót, ajánlóívet, mert attól tartanak, hogy meglátják őket, vagy pedig az aláírások ellenőrzésekor kiszúrja valaki, hogy ő az ellenzéket támogatta. A „fortélyos félelem” igazgat, a rohamléptekkel épülő „nemzeti hűbéri rendszerben” sajnos valóban van alapja annak, hogy a hatalom utánanyúl az illetőnek vagy valamely családtagjának, ha nem áll be a sorba. Emellett a mindent elborító korrupció ugyanezt a hűbéri rezsimet erősíti, és napról napra szívja el a szabad levegőt. Ma már a legkisebb közpénzes beruházás elvnyeréséhez is jó kormánypárti kapcsolatok szükségesek.

http://mno.hu/

http://mno.hu/

– És amikor szocialisták voltak hatalmon, akkor nem ugyanez volt a helyzet? – Ők is korruptak voltak, ellenük még újságíróként küzdöttem, és a „2006-os generáció” aktív tagjaként más eszközökkel is. Nem gondoltam volna akkoriban, hogy lesz még egy olyan hatalom Magyarországon, amely simán túltesz rajtuk – köröket ver rá – a korrupció terén. A Fidesz egy ígéretét maximálisan betartotta 2014-ből, méghozzá azt, hogy „Csak a Fidesz”. Itt tartunk minden fronton: a kulturális területen, a gazdaságban, egészségügyben. Mindenhol.

– Nem azért alakulhatott ki ez a rendszer, mert hiányoznak vagy nagyon meggyengültek a „fékek és ellensúlyok” szerepét betöltő intézmények? – De, valóban meggyengültek, azonban a kormánypárt a jogszabályokon keresztül is mindent elkövetett azért, hogy ez így legyen. Érdemes elgondolkodni, hogy a nagy állami független intézmények közül mennyi maradt független. Egy sem, a Fidesz megszállta az összest: a Médiatanácsot, az Alkotmánybíróságot, az Állami Számvevőszéket, a Legfőbb Ügyészséget, és a többit is. Hűbéri rezsimet építenek ki, megfojtják a sajtószabadságot. Vajon miért nem indított az ügyészség vizsgálatot azonnal az Elios-ügyben, amikor tudomására jutott az Európai Unió csalás elleni hivatalának tavaly októberi jelentése? Azért, mert a 13 milliárdos közvilágítási mutyi Orbán Viktor dúsgazdaggá tett vejét, Tiborcz Istvánt érinti, a legfőbb ügyészt pedig Polt Péternek hívják, aki egy exfideszes politikus, és nem az első esetben falaz a kormánynak. Mennyi fideszes politikust érintő ügyben indítottak vizsgálatot az elmúlt években? Egyszerű a válasz: a több tízezer helyett valahol nulla és kettő között mozog ez a szám. Az ügyészség elszabotálta ezeknek az ügyeknek a feltárását, ugyanúgy, ahogy a Médiatanács se bünteti meg a Habony-művek sajtóorgánumait a sorozatos jogsértésekért, még azokban az ügyekben sem, ahol egyébként a Jobbik már csaknem száz sajtópert megnyert.

– 2010-ben ön a radikális Jobbikhoz csatlakozott. Egyetért azzal, hogy a Jobbik néppárti irányban változott? – A néppártosodási folyamat tavaly már lezárult, természetes velejárója volt a Jobbik pártfejlődésének. A kormányváltó erő ma már klasszikus értelemben is néppártnak tekinthető. Nálunk bátran, szabadon ki lehet fejteni a különvéleményeket és az ellenvéleményeket is. Azok közé tartozom – a döntő többséggel együtt –, akik teljes mellszélességgel támogatták a néppártosodást. Jelenleg egyedül a Jobbik rendelkezik egy, a XXI. századi kihívásokra is választ adó, értelmes jövőképpel és egy nagyon alapos, szakmai választási programmal. Hiszünk egy érdemalapú társadalompolitikában, ahol az érdek helyett az érdem számít. Magyarországnak nincsen még négy éve ezzel a hatalommal. Ki fog ürülni az ország, ha így mennek tovább a dolgok. 800 ezren kényszerültek eddig külföldre dolgozni, s a még itthon élő fiatalok nagy többsége is gondolkodik a kiköltözésen a hazai rabszolgabérek, az életkezdési kilátások és fullasztó légkör miatt. A Jobbik rendelkezik történelmi jelentőségű bérlakásépítési és béruniós programmal, korszerűsítjük az oktatást, a romokban lévő egészségügyi rendszert, és csak mi vagyunk elszántak egy határozott elszámoltatás véghezvitelére.

– A szentendrei központú választókerületben indul. Mik a helyben élők legfőbb problémái – Helyben élő nagycsaládosként – öt gyermekem van – jól ismerem térségünk mindennapi problémáit. Egy országgyűlési képviselőnek az lenne a legfőbb dolga, hogy ügyesen lobbizzon térsége fejlesztéséért. Nálunk a Pilis–Dunakanyar régióban az elmúlt húsz évben – a Megyeri híd építését leszámítva – egy komolyabb fejlesztés sem valósult meg. A fideszes képviselő elmúlt húszéves munkáját értékelhetetlennek tartom. Persze néhány korrupciógyanús ügyben az ő neve is felbukkan. Ilyen az egykori Lepencei fürdő és a visegrádi hegyoldal átjátszása egy vállalkozói körnek. Ez a terület idén év elejétől már Orbán Viktor veje, Tiborcz István vagyonát gyarapítja. Itt senki nem foglalkozott érdemben a 10-es gyorsforgalmi út megépítésével, a 11-es út korszerűsítésével, a H5-ös HÉV felújításával és vonalának továbbvezetésével, Szentendre forgalmának tehermentesítésével. Én erre vállalkozom, és a feltárt mutyik felelőseinek méltó és igazságos elszámoltatásával, bíróság elé állításával.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.02.26.

Pál Gábor: A szemünk láttára épül újfajta diktatúra a Nemzeti.net-en jelent meg,

[nemzetinet]

A Kínai Vécéforradalom Napja

Hszi Csin-ping a Kínai Népköztársaság elnöke programjára tűzte, hogy forradalmasítja az ország WC-jeit, mert azok minősége messze van egy civilizált államban elvárhatótól – írja a Guardian. Hszi javítani akarja a higiéniás helyzetet, a budireform 2015-ben indult, először a turisztikai helyeken kezdtek munkálatokba.

A mostani kampány viszont már a lakossági mosdók tisztaságának javításáról is szól. Az elnök kérte a párttagokat, hogy folytassák az idegenforgalmi létesítmények ilyen jellegű korszerűsítését és ezt terjesszék ki a vidéki otthonokra is. Sok helyen nincs vízvezeték, így csak a pottyantós megoldás elérhető.

“A WC-problémát nem szabad elbagatellizálni, ez egy fontos szempont a civilizált városok és a vidék építésében.”

 – mondta Hszi, aki vidéki látogatása során érdeklődött az illemhelyek állapotáról.

A kezdeményezésnek köszönhetően tömegek életminősége javulhat, ezért Peking komolyan veszi az ügyet. Bai Lin, a World Toilet Organization kínai projektmenedzsere a South China Morning Postnak elmondta, hogy az erős gazdasági fejlődés és az emberek életszínvonala között még mindig óriási a különbség.

A Nemzeti Turisztikai Hivatal múlt héten bejelentette, hogy 2018 és 2020 között felújítanak vagy építenek 64 ezer budit. Az ENSZ november 19-ére hirdette meg a WC-k világnapját, ezt a kínai hatóságok kiegészítették azzal, hogy a dátumot a Kínai WC-forradalom napjává tették (“World Toilet Day and China Toilet Revolution Awareness”).

“Páratlan kormányos”? Olvassuk a kínai média óriási odéját Xi-nek, így nem kell

Olvass 

A Kínai Vécéforradalom Napja a Nemzeti.net-en jelent meg,

[nemzetinet]

Ha erről nem vesz tudomást a kormány, akkor a saját népe életével, és a jövőjével játszik

Kerekasztalnál

A környezetvédelmi szervezet a zöldfelületetek csökkenése mellett a vízgazdálkodás kérdésére hívta fel a figyelmet, amelyek a klímaváltozás miatt radikálisan befolyásolják már most is az életünket, és kihatással vannak az egészségi állapotunkra. A Zöld Válasz Egyesület rendezvényén felszólalt a korábbi államtitkár Illés Zoltán (Fidesz), Pécsi Balázs, a Ligetvédők képviselője, Tömör Miklós a Fák a Rómain csoporttól, illetőleg Tokody Marcell jobbikos és Csárdi Antal LMP-s fővárosi képviselők. A törvényhozást Heringes Anita (MSZP), Kepli Lajos (Jobbik), és Sallai Róbert Benedek (LMP), illetve Baranyi Krisztina (Együtt) képviselte.

Nemzeti ügy

A ZV egyébként a Fidesz fővárosi és parlamenti frakciójából is meghívott képviselőket, azonban végül mindannyian visszautasították az invitálást. Ennek nyilvánvalóan csak az egyik oka, hogy a fenntarthatóság nem tartozik a kormányzat kiemelt témái közé; emlékezetes, Orbán Viktor szerint a környezetvédelem egy baloldali issue. Az egyesület szóvivője, Sarkadi-Illyés Csaba viszont arról beszélt, hogy a teremtett világ megóvása, az örökségünk továbbadása a következő generációk számára hazafias kötelességünk is, egy igazi nemzeti ügy.

Nem mindegy, mit mond a miniszterelnök

Illés Zoltán elárulta, hogy miért nem jöttek el a kormánypárti politikusok:

“a Fideszben mindig jelen volt egy olyan stratégia, hogy ellenzéki vélemény, ellenzéki média nem létezik, de ezzel én sosem értettem egyet.”

Szerinte a politikai szemléletváltozáshoz – így Paks2 kapcsán is – először a gazdasági és pénzügyi döntéshozókat kell megnyerni, ami nyugaton talán könnyebb, mint Magyarországon. Felidézte, amikor 2010-ben kiderült, nem lesz önálló környezetvédelmi tárca, még úgy gondolta mindegy, hogy államtitkárnak vagy miniszternek hívják őt. Főleg úgy, hogy nincs önálló oktatási, és egészségügyi minisztérium sem. Viszont ma már elfogadja a kritikát: az önállóság elvesztése egy lejtmenet kezdetét jelentette.

“Olyan kormányra van szükség, ahol a környezetvédelem, a vízügy és a megújuló energiák önálló tárcánál vannak. Ez lenne a normális”

– szögezte le Illés Zoltán.

De vajon lesz olyan kormány Magyarországon, amely kimondja, hogy a környezetvédelem rendkívül fontos kérdés?

“Egyenes kérdésre egyenes válasz: soha” – válaszolta a politikus, majd kifejtette:

“a kormányzás mindig politikai kérdés, de ez nem azt jelenti, hogy a valóság megismerése, a döntés előkészítése ne tudományos, vagyis szakmai alapon történjen”.

Példaként felhozta, nem érti, hogy Varga Mihály miért vállalta fel az elektromos autózás ügyét, de szerinte ez rossz helyen van a gazdasági minisztériumban.

Római parti mobilgát ügye hátterében Illés Zoltán szerint “a mohóság, a pénzmánia, a hatalmi arrogancia, és a kivagyiság” áll, hozzátéve, az említett területre “valakik legálisan, vagy félig legálisan építkeztek”. Úgy látja, olcsóbb lenne kisajátítani az ártérre épült ingatlanokat, mint felhúzni a mobilgátat a partvonalra.

A volt országgyűlési képviselő kijelentette, hogy nagyon nem mindegy, hogy a kormányfő azt mondja, a környezetvédelemre nincs szükség, mert innentől kezdve még a portás is így fog hozzáállni,

“ha most lennének a választások, akkor lehet, hogy lenne esélye a Fidesznek, de a választások napjáig ez csökkenthet”

– utalt arra, hogy közösségi szinten hangsúlyos kérdés a környezet megóvása.

Meg kell mutatni az embereknek, hogy mi veszíthetnek

Tömör Miklós is hasonlóan látja ezt: a pártok változnak Magyarországon, láthatjuk ezt a Jobbiknál és a Fidesznél is, és ha a környezetvédelem fontos a szavazóknak, fontos lesz a pártoknak is. Pécsi Balázs ugyanezt egy kicsit kifordítva magyarázta el:

“a pártok addig tartanak fontosnak egy témát, amíg politikai hasznot látnak benne. Nekünk civileknek az a feladatunk, hogy használjuk a pártokat, a segítségüket, szoros kontroll alatt tartva őket”.

A Zöld Válasz két konkrét ügyön, a Római parti mobilgát megépítésén és városligeti fakivágásokon keresztül mutatta be, mennyire szembe tud kerülni a hatalom a környezetvédelemmel.

Ez a gát nem fog megépülni

– szögezte le Tömör Miklós, mert ezzel véleménye szerint veszélybe kerülne 55 ezer ember élete, emellett Budapest fontos természeti értékét is elpusztítanánk. A Főváros Közgyűlés határozata értelmében a választásokig haladékot kapott az ügy: nem mernek bele menni a mobilgát megépítésébe, de az más kérdés, hogy mi lesz utána – magyarázta.

“Meg kell győzni az embereket, meg kell mutatni nekik, hogy mit akarunk megvédeni.”

Tokody Marcell szerint ez nem optimizmus, hanem tény: “sok mindent máshogy látunk, de a Római part vagy Városliget kapcsán csak egyes részletekben nem értünk egyet”. Emlékezetes, a jobbikos fővárosi képviselő összetépte azt a határozati javaslatot, amelyet Tarlós Istvánék nyújtottak be – botrányos körülmények között – a mobilgáttal kapcsolatban.

“Ez a helyzet változni fog, mert ez így nem fenntartható. Működik az ország, de nincs kormányozva, így sehova sem ér. Előbb-utóbb a magyar társadalomnak fel fog tűnni, hogy egy helyben topogunk”

– magyarázta a jobbikos politikus.

Csárdi Antal arra mutatott rá, hogy a Római part ügye egyszerre környezetvédelmi és biztonsági kérdés, “a gazdasági oldalnak az sem elég drága, hogy veszélybe hozza az ott lakókat.” Az LMP-s politikus visszautalt a kezdetekre: Tarlós István, mint III. kerületi polgármester, Demszky Gábor főpolgármesterrel “kézen fogva” megváltoztatta a kerületi építési szabályzatot, így lehetővé vált, hogy az építési magasságot megemeljék. Ezzel kezdődött a hetven hektár ipari szintű beépítése – tette hozzá.

Pécsi Balázs szerint a Városliget beépítése szintén egy gazdasági küzdelem, holott a budapestiek 75 százaléka a Múzeum-negyedet a Nyugati pályaudvar mögötti rozsadövezet helyére képzelné el. Miközben Tarnai Richárd kormánybiztos írja alá az első- és másodfokú határozatokat, a Városliget alatt továbbra sem végeztek hidrológiai vizsgálatot, így azt sem lehet most még megmondani, hogy az építkezés milyen hatással lesz a környező épületekben.

“Miénk az erkölcsi fölény, minél tovább megy a hatalom, annál nagyobb lesz a társadalom ellenállása. A hatalom a kifárasztás taktikáját követi, mégis egyre több ember háborodik fel”

– jegyezte meg a már 600 napja tartó ligetvédésről a civilaktivista.

A Római partról is úgy tűnik, a Fidesz politikája abból áll, hogy erősítse az emberekben a tehetetlenség érzését. “Sulykolni próbálják, ugrálhattok, mi úgyis megépítjük a mobilgátat” – magyarázta Tömör Miklós. S hogy megépül-e?

“Ha veszít a kormánypárt, akkor nem épül meg. Ha kicsit nyer, akkor talán, ha nagyon győznek, akkor legyűrnek erőből mindenkit. Rövid távon terveznek, a pillanatot próbálják uralni”

– válaszolta.

Csárdi Antal is úgy érzi: muszáj látnia az embereknek, hogy mit veszíthetnek el. A közbeszéd szintjén kell tartani ezeket az ügyeket, és észre kell venni, ha át akarnak verni minket – fogalmazott, szerinte a “Tízezer fát Budapestre” program is egy “ordító átverés”. Pótlási kötelezettségnek tesznek ugyanis eleget, és sok helyen fa helyett bokrot ültetnek.

“Magyarországon igenis létezik civilszféra, és nekik nyomást kell gyakorolniuk a politikusokra, a politikának viszont az a fontos feladata, hogy nyitott füllel hallgassa őket”

– állapította meg Tokody Marcell. S hogy van-e értelme ezzel a hatalommal szembemenni? “Erre jó példa a mobilgát elnapolása. Nagyon remélem hogy nem kerül elő ez az ügy 2018 után” – közölte a jobbikos politikus.

“A víz maga az élet”

Az édesvíz védelme, a készletek feletti rendelkezés, globális folyamatok kezdete lehet

– a klímaváltozás már hazánkban is érezteti a hatását. De vajon látják ezt a pártok?

Kepli Lajos elismerte, a vízgazdálkodás az egyik legkritikusabb kérdés. Az éves csapadékmennyiség eloszlása a klímaváltozás hatására megváltozott: nagyon rövid idő alatt esik le kis területen.

“A vízmegtartást kell előtérbe helyezni, viszont a jelenlegi vízgazdálkodási politikával ez nem fog sikerülni”

– figyelmeztetett a ZV elnöke. Emellett, mivel a felszíni vizeink 90 százaléka határainkon kívülről érkezik, az ott keletkező szennyezéseket is hazánk szenvedi el, míg a felszínalatti vízbázist pedig a korábbi ipari termelés maradéka veszélyezteti, tette hozzá a jobbikos politikus.

Heringes Anita szerint sem szabad szétverni a hazai vízgazdálkodási rendszert, itt nem lehet ciklusokban gondolkodni.

“Nagyon jó környezeti adottságok, és nagyon jó szakemberek vannak Magyarországon, mégis ilyen helyzetben vagyunk”

– fogalmazott, hozzátéve: meg kell gátolni, hogy elsivatagosodjon az Alföld, ahol most már 500 milliliter alatt esik csak csapadék. Ha nem foglalkoznak ezzel a döntéshozók, katasztrofális helyzetbe kerülünk – közölte a szocialista képviselő. A folyók szennyezése egy összetett, komoly külpolitikai kérdés, és amíg nincs egy ember, aki össze tudná fogni ezeket a részterületeket, addig nehéz lesz az érdemi előrelépés, fogalmazott Heringes Anita.

“A víz maga az élet”, foglalta össze Sallai Róbert Benedek, az LMP szakpolitikusa szerint ez egy nemzetpolitikai-stratégiai kérdés. A vízgazdálkodás érinti az élelmiszerellátást, a mezőgazdaságot – ezért lenne szükség egy pártok feletti konszenzusra.

“Nincs árvízvédelem, adhoc jellegű az árvízbiztonság, csak tetszelgünk a gátakon, és magasítjuk azokat”.

Több víz hagyja el Magyarország területét, mint amennyi érkezik, az Alföld elsivatagosodása folyamatos, miközben ugyanabban a hónapban jelentkezhet árvízveszély, és aszálykár, emiatt Sallai Róbert Benedek szerint rehabilitálni kell a holtágakat, és fel kell tölteni az ereket.

Baranyi Krisztina (Együtt) szerint az emberi hanyagság miatt is veszélyben vannak a vizeink. A Tiszából nyerjük a tisztított ivóvíz 30 százalékát, miközben Románia irányából “engedik bele a szart a vízbe, és nincsen semmi következménye”, mintha 400 évet visszamentünk volna az időben – magyarázta. A politikus szerint a környezetvédelmi törvény korszerű, de ehhez egy olyan intézményrendszer, intézményi háttér kellene, ami képes megtölteni azt tartalommal. Jellemző, a Szamost szennyező román gyár ügyében már három magyar minisztérium jár el, megfizették a bírságot is, még sem történt változás. Sőt, elmondta azt is, forráshiányra hivatkozva utasították el a magyar hatóságok a folyó monitorizálását.

“Amikor nem vesz tudomást egy kormány erről, akkor a saját népe életével, és a jövőjével játszik”

– reagált Kepli Lajos a vízbázis elszennyeződésének felvetésére. Leszögezte, halaszthatatlanul be kell avatkozni, de ehhez szükség van egy pontos listára azokról a helyekről, ahol ez elkerülhetetlen. Megelőzésre kellene a hangsúlyt fektetni, mert a jelenlegi kormányzat csak akkor lép, ha már kitört a botrány.

“Ez nem politikai kérdés, nincs jobb meg baloldali vízgazdálkodási technológia” – erősítette meg Sallai Róbert Benedek.

“Egy olyan államban élünk, amely létrehozott egy alaptörvényt, aztán mindennap leköpi azt, és a nem létező környezetvédelmi politikával magyar életeket veszélyeztet”.

Ha erről nem vesz tudomást a kormány, akkor a saját népe életével, és a jövőjével játszik a Nemzeti.net-en jelent meg,

[nemzetinet]

Luxusban pihen a médiahatóság

Luxuskörnyezetben pihenhetnek a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) munkatársai Hévízen egy négycsillagos superior kategóriájú szállodában, ugyanis a médiahatóság a Hotel Carbonával közbeszerzésen kívül kötött hároméves szerződést (2017–2020 júliusa) összesen 197 millió forint értékben – derül ki a hatóság honlapjára feltett üvegzsebszerződésekből. A magyarázat szerint azért volt erre szükség, mert az NMHH-nak nincs saját üdülője, így ez olcsóbb megoldás volt, mint fenntartani egy ingatlant. Emellett a hévízi luxusszálloda adta a legolcsóbb ajánlatot. Kérdésünkre a hatóság azt közölte, hogy a Hotel Carbonát – a hatályos törvényeket betartva – három, árajánlatot küldő cég közül választották ki mint a legjobb árat adó gyógyszállodát. „Az üdülést a Hatóságnál legalább egyéves közszolgálati/munkaviszonyban álló munkatárs igényelheti. A rendelkezésre álló helyeket negyedévente hirdeti meg a hatóság belső portálján, az üdülési lehetőségek odaítéléséről szociális bizottság dönt” – tudatta lapunkkal az NMHH.

Az egyhetes, egész panziós ellátású, kétfős szobák mellett a dolgozók maximum tíz gyógykezelést vehetnek igénybe. A teljes költség egy részét azonban ők fizetik meg.

A 260 szobás luxushotelről azt kell tudni, hogy a fürdőváros központjában, egy 4,6 hektáros, arborétumszerű parkban helyezkedik el. Felújított termálfürdőjében saját kútból táplálkozó medencéi és pezsgőfürdője van, a hotel honlapján található bemutatás szerint pedig „Magyarország egyik legszebb szállodai szabadtéri élményfürdője, részben fedett, részben nyitott vízfelülettel, kényeztető masszázs- és pezsgőágyakkal, pezsgőfürdővel, zuhanyokkal, masszázsfúvókákkal, a hozzá tartozó kellemes, mediterrán jellegű környezettel és napozókerttel igazi kikapcsolódást ígér”. A fedett uszodában szauna, sóbarlang, gőzfürdő és tepidárium szolgálja a vendég kényelmét, de salakos teniszpályája is van a hotelnek. A konyhája sem lehet rossz a szállodának, a medence melletti bár étlapján mediterrán jellegű fogások és koktélspecialitások találhatók. Nem csoda, hogy több díjat is kapott a luxushotel: például elnyerte a TripAdvisor Traveller’s Choice 2015 díjat, de a Magyar Turizmus Zrt. is az év szállodája címet adta a hotelnek.

Természetesen a gyógyhotelt is megkérdeztük, miért pont az ő szállodájukra esett az NMHH választása, de nem akartak nyilatkozni. Csak annyit közölt lapunkkal Müller-Pápai Zsuzsanna vezérigazgató, hogy „nem új keletű a dolog”. Ez valóban így van. Hiszen az első szerződést még 2000 márciusában kötötte az NMHH elődje, az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) a hotellel, de akkor még 35 millió forintba került egy év. Ezt a szerződést gyakran módosították, hiszen például 2014-ben már 42,6 millió forintba került a dolgozók üdültetése. Azóta még drágább lett, mivel a 2017–2020-as időszakra megkötött 197 millió forintos szerződés egy évre lebontva 65,6 millió forintot jelent. Érdekes, hogy éppen 2000. március 1-jétől lett fideszes elnöke az ORTT-nek Körmendy-Ékes Judit személyében, aki korábban a párt szóvivője is volt. A korábbi bányászgyógyüdülőt 2002-re újították fel, részben több száz millió forint vissza nem térítendő állami támogatás segítségével. Átadóján maga Orbán Viktor miniszterelnök mondott beszédet, dicsérve a magyar kivitelezőket és tulajdonost. A Hotel Carbona tulajdonosa pedig az ingatlanbefektető-ügyvéd Bálintfy Gábor, aki tízmilliárd forint körüli vagyonával a leggazdagabb magyarok közé tartozik a Napi Gazdaság toplistája szerint, illetve a már megszűnt Parlament TV is az övé volt. A hotel felügyelőbizottságában pedig Csóti György volt MDF-es és fideszes országgyűlési képviselő, korábbi zágrábi nagykövet is tag.

Persze az NMHH-nak bőven van miből luxushotelben üdültetni a dolgozóit, hiszen például 2017-ben 35,3 milliárd forintos költségvetésből gazdálkodik. Szintén a médiahatóság üvegzsebszerződései között lelhető fel, hogy 64,9 millió forintért szerződtek le a Cyberlink Kft.-vel a nyomtatók karbantartására, de a Develor Tanácsadó Zrt. is 10,8 millió forintért tart fejlesztő tréningeket az NMHH munkatársainak. Hogy a pénz nem igazán számít az NMHH-nál, azt az is bizonyítja, hogy csak az idén 70 olyan szerződést kötöttek, amely meghaladja az ötmillió forintot.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.09.11.

Luxusban pihen a médiahatóság a Nemzeti.net-en jelent meg,

[nemzetinet]

Donald Trump tanácsadója biztos nem okosabb, mint egy ötödikes

Iszonyatosan beégett Monica Crowley, az amerikai Nemzeti Biztonsági Tanács leendő kommunikációs igazgatója egy 2015-ös közösségi médiában tett megnyilvánulásával.

Egy biztos: Donald Trump emberei az utóbbi időben kezdik veszélyesen túltolni az Egyesült Államok és Mexikó határára tervezett fal ötletének igazolási kísérleteit, de a jól látszik, hogy vannak a leendő kormányzatnak olyan tagjai is, akik már korábban is az ilyen megoldások szerelmesei voltak.

Monica Crowley, a Washington Times cikkírója és a Külkapcsolati Tanács(!) tagja még 2015-ben húzta fejére a bolondsitykát és egy Texas-Alsóról szalajtott segédmunkás éleslátásával próbálta igazolni Twitteren, miért is jók a falak. Mint például a berlini. Igen AZ a berlini fal. Mert “működnek”.

“Múlt héten a berlini falnál. A falak működnek.”

Az ilyen jellegű megnyilvánulások nem kecsegtet túl sok jóval arra nézve, milyen külpolitikai ismeretek birtokában is vannak Trump szakemberei, és ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy a balliberális média miért épp most találta érdekesnek ezt a múltbéli bejegyzést, az érte kapott szarhurrikán maximálisan indokolt.

Donald Trump tanácsadója biztos nem okosabb, mint egy ötödikes a Nemzeti.net-en jelent meg,