#nem tudhatod

[xszerelmes-lelekx]

Még mindig gyógyulok azokból a dolgokból, amiről nem beszélek

[sokszinufekete]

Bármi, amit látok, valóság -e kérdem?

Bizonytalan, csalóka - egyre jobban érzem.

Amit érzek, igaz -e?

Vagy kézen fogva járnak?

A hátam mögött mosolyogva ábrándot kreálnak…

@sokszinufekete

[csekofanni]

Amiről senki sem beszél. 

Rendben van, ha nem érzed magad mindig teljesen boldognak egy kapcsolatban.

Rendben van, ha nehezen engeded el a kételyeket és ezért sokszor vagy szomorú.

Rendben van, ha félsz az újabb sérülésektől.

Nem hálátlan vagy, csakis te tudhatod, hogy hogyan éled meg a traumáidat.

Sokat sérültél, de megérdemled a legtisztább és legőszintébb szeretetet.

[elbaszottkiralylanyod]

Azt hiszem ez az utolsó ami Neked fog szólni!

Drága Csibe, hol is kezdjem?!

Rettentően beléd szerettem, igazából teljesen hiába az egész.

Visszatáncoltál Hozzá, elmondtad nekem hogy játszottál velem és Sose kellettem neked.

Egy tárgy voltam az életedben.

Őszintén neked adtam mindenemet amim van, olyan mély érzéseket váltottál ki belőlem hogy azt szavakba nem tudom foglalni.

Sajnálom tényleg hogy neked csak ennyire volt ez az egész Jó.

Legfőképpen saját magamat sajnálom hogy bíztam benned és hittem a szavaidnak amiket Őszintének hittem, de a fele sem volt Igaz.

Ha tudnád mennyi fájdalmat és csalódást hagytál magad után, de ezt sose fogod megtudni mert Neked csak egy tárgy voltam az életedben.

Az elején kerestem a válaszokat, hogy miért?

De úgy vagyok vele hogy jobb ha tényleg nem tudom mert csak jobban fájna.

Szeretném neked megköszönni ezek mellett hogy mennyi mindent is tanítottál nekem ez idő alatt.

Legyek türelmes, megértő, empatikus, és nyissak az emberek felé.

Értsem meg mások milyen kínnal élnek mindennap.

Legyek megfelelő támasz, hogy legyek megfelelő társ az életben.

Hogy néha hallgatni jobb mint beszélni.

Hogy ne bízzak mindenkiben és válogassam meg az embereket az életembe.

Ne haragudjak soha senkire, és ne beszéljek indulatból másokkal.

Sok sok minden jót tanítottál nekem, mindazok mellett hogy el is vettél belőlem egy darabot, amit egy ideig hordok magammal.

Őszinte érzelmeket és támaszt kaptál tőlem.

Egy lehetőséget arra hogy mindent hátrahagyva veled legyek, hogy együtt éljük az életünket.

De ha nem, akkor nem.

Nem is tudom mit érzek, Csalódott vagyok? Szomorú? Dühös? Elkeseredett?

Talán mindegyik egyszerre.

Egy darabját magamból mindig neked adnám ha visszajönnél.

Egy darabot belőled életem végégig magammal fogok cipelni.

Talán a szerelmet láttam és éreztem benned, nem tudhatom hiszen, honnan is tudhatnám.

Boldog voltam veled, nem voltak akkor gondjaim, mindig megnyugtattál.

Megnyugodtam tőled és a hangodtól.

Nem éreztem kínt.

Most mindennap érzem mert nem vagy velem.

Látod Csibe, ezért nem játszunk másokkal és az érzéseikkel, mert nem tudhatod mit hagysz magad után.

Ennyit szerettem volna neked még elmondani így utoljára.

Bezárom az ajtónkat, és soha többet nem szeretnélek látni.

Mert elvettél tőlem mindent.

Szeretlek Csibe!!

[csacskamacskamocska]

Amikor nincs mondanivaló

Ez nem tudományos alapokra, csupán az én gyakorlati tapasztalatokra épített iskolám. És mivel gyorstalpaló, vannak benne általánosítások. :) Hogyan kellene beszélgetni :

Sokan csak az ittenihez hasonló kötetlen és anonim közösségi terekben tudnak oldottan kommunikálni, de olyan intim helyeztben, mint ami egy randi, vagy egy hosszabb baráti beszélgetés, egyszerűen képtelenek kapcsolódni a másikhoz. Képtelenek benne maradni a szituációban.* Na mindegy is, a lényeg, hogy szívesen megtanítalak rá, hogy hogyan megy át a smalltalk mély beszélgetésbe. Ez még nem biztosítja a dugást sikeres randit, de segít jó benyomást kelteni. Tegyük fel, hogy van némi előzmény már váltottatok pár levelet, tudod, hogy művészetkedvelő, irodalomkedvelő, szereti azokat az ételeket amiket te, rajong azokért a helyekért amikért te, szereti az állatokat, macskája is van vagy papagája ez tökmindegy, a politikai nézeteitek is egyeznek, de még a sör is amit isztok. Pont annyira arrogáns, mocskosszájú és dicsekvő amennyire kedveled az ilyesmit, és valami képet is láttál róla, bár nem egészalakosat, de szép szeme van. Minden klappol, hasonlítotok egymásra. ;) Ezeket nem kellett megkérdezned, mert magától elmesélte, már tudod. Már csak a randi lenne, hogy kiderüljön mehet-e tovább a dolog. De mivel túl sokáig vártál, ő kérdezi meg, hogy mi lenne, ha találkoznátok vagy megkér valami segítségre, a lényeg, hogy az internet védelme nélkül kellene helytállni egy személyes beszélgetéskor. Megkönnyebbülsz, hogy nem neked kellett kezdeményezned és hagyod magad sodródni vagy elkezdesz kifogásokat gyártani? Akartál egyáltalán randizni vagy csak az idődet basztad el a neten, ő meg szegény épp horogra akadt? Ez azért kérdés, mert a kommunikáció, a beszélgetés alapja, hogy érdekeljen a másik ember. Hogy amiket elmesélt magáról, arra emlékezz és abba bele tudj kérdezni. A kommunikációnak az a megerőltető része, hogy kérdezni kell akkor is, amikor kb tudod a választ. A kérdésekkel lehet továbbgörgetni a beszélgetést. És az izével mi lett, és a miafasszal mi van és amit meséltél az hogyan is volt? Van-e még, él-e még, bosszantó-e még? Stb. A randi nem csak arról szól, hogy mennyire vagy szórakoztató, bár persze a humorérzék nem hátrány, de nem mindenkinek van rá szüksége. Sokkal inkább érdekel mindenkit, hogy tudtok e lépegetni egymás mélységei felé. Már, ha kapcsolatot szeretnél építeni. Minden kapcsolat így épül. A nem szerelmi is. Melósan. Szóval a recept valójában nagyon egyszerű. Kérdezz! Ha semmi jó válasz nem jut eszedbe, akkor kérdezz, lehetőleg ahhoz kapcsolódóan ami elhangzott. Akkor is kérdezz, ha tudod/sejted a választ. Ha kérdezel, akkor a másik érdekesnek érzi magát és téged érdeklődőnek, ami nagyon pozitív benyomást kelt. Ha közben eszedbe jut valami, amivel tudsz kapcsolódni a témához (és az nem egy idétlen, hangulatromboló vicc), akkor nyugodtan mondd el. Hátha a másik belekérdez. :) És ami mindig elakasztja a beszélgetést: igen. Nem. Mondhatnám, hogy ne kérdezz olyat, amire csak igennel vagy nemmel lehet válaszolni, de ez már egy haladó szint :D, inkább azt mondom, ha már a másik kérdez valamit, akkor te meg vedd a fáradtságot és válaszolj hosszabban. Akkor is, ha te nem tartod a választ érdekesnek! Egyrészt nem tudhatod, hogy a másiknak mi érdekes, másrészt ennyit neked is bele kell tenned a kommunikációba, hogy a másiknak legyen miről kérdeznie. Egy introvertáltanak ez az egész komoly kihívás és ugye megkérdőjeleződik, hogy megéri-e, annyira melósnak tűnik. Pedig, ha van egy pici érdeklődés benned a másik iránt, akkor azon a nyomon már el tudsz indulni a kérdéseiddel, és egyre mélyebbre és mélyebbre hatolni! Hát, nem szexi? De! :) * benne maradni egy intim helyzetben, az bizalmi kérdés és megfelelő önértékelés kérdése. Aki fél, hogy nem tudja uralni a helyzetet vagyis saját magát, az kimenekül. Aki tart tőle, hogy a másik bántani fogja, az kimenekül. Akinek alacsony az önértékelése az érdektelennek tartja a saját mondanivalóját, inkább kimenekül. Aki folyton minden percet mérlegre tesz, az könnyen érezheti úgy, hogy az adott pillanat már érdektelen és értéktelen és már el is kalandozott a figyelme valami erősebb inger után.

Millió variáció van még, helyzettől és személyektől függően és rengeteg csapda, amibe besétálhat az ember, és még ott vannak a mindenféle elméletek arról, hogy amikor két ember találkozik valójában hányan ülnek az asztalnál, mert ott ülnek ám a szülők, az exek és a legjobb barátok is! Ennyi figyelő szempár előtt nem könnyű jól teljesíteni. Meg, ha valakiben nincs mélység, akkor nincs hova menni. Akkor marad a smalltalk: Mit eszünk? Az is lehet egy egymásratalálás. :)

[perfectsadpain]

Vékony a határ, a között, hogy ignorálom hogy fasz vagy és aközött hogy pofán baszlak. Sosem tudhatod mikor pattan el. Baszogatsz, nem sikítok. Dagadt gecinek hívsz, nem hagylak ott. Behisztizel a kicsi szarokon is, nem ignorállak. Szolgalelkű vagyok. People pleaser. Fű alatt, meg öngyilkos-gyilkos jelölt. Szeparációs szorongásom van. Kellene egy pohár bor. Talán majd máskor. Most fogyóznom kellene, hogy nehogy kiábrándulj belőlem. Dolgozom, Tanulok, Háztartást viszek. Aztán a képembe vágjátok hogy szar vagyok. 10-15 éve történt dolgokat is a szememre hánytok. Szülinapom van. Ha keresnél te patkány, bocs de nem vagyok elérhető. Kiengedtem magam a kurva ketrecemből.

Basszátok meg magatokat!!

[gaborgoestogeorgia]

Ilyet még nem láttam; offline usa greencard spam!

Bárcsak átadhatnám ezt a szuper fenyőillatot:

Körforgalom teljesen esetleges haladási iránnyal és egyszerre gyalogosnak, illetve autóknak.

Sokat tapasztalt mashrutka sofőrök. Ja, meg persze a sokadik faktor, a kártya, ami kihat az indulás időpontjára:

Amikortól azt látod, hogy az emberek guggolva beszélgetnek, tudhatod, hogy valóban Ázsia környékére értél:

Na itt pl. tegnap az esőben nem próbáltam meg átjutni:

[senki-hercegnoje]

2023.04.19

Soha nem tudhatod, mennyire szerettek a szüleid, amíg nincs gyereked, akit szeretni szeretnél.❣️

[i-believed-in-them]

Onnan tudhatod, ha nem vagyok jól, hogy:

- Túl hamar alszom el vagy túl keveset alszom

- Hirtelen köszönök el

- Naponta akár 3x is elmegyek fürdeni

- 10-15 percnél többet töltök a fürdőbe úgy, hogy nem fürdök

- Ha te felhivnál, én viszont azt mondom most ne

- Ha a megszokottnál sokkal kevesebbet beszélek és nem mesélek semmiről

- Ha látod, hogy másoknak nevetős smileyket irok, de nálad nem használom (valószínűleg neked nem húzok álarcot..)

[szornyueletem]

Valóban nem vagyok tökéletes, de míg nem ismered meg a lelkem sosem tudhatod hogy mire számíts.

[vernyak]

Van valami lenyűgöző elsőre az AI-ban de minél többet használod vagy nézel róla dolgokat, kiderül, hogy humbug. A gyorsasága persze tetszik és idővel javulhat és finomodhat is, ez kétségtelen. (A VR-nél is volt valami hasonló, hogy ez most tényleg világmegváltó lesz)

Az a baj, hogy ezek a kezdő lépések még nem lettek volna érettek a nyilvánosságra. Btw honnan tudod, hogy "fejlődött" vagy változtattak valamit az AI-on? honnan tudod hogy finomhangolták? Software as a service = blackbox lesz számodra mindig is. Ezért kurva veszélyes, mert nem tudhatod, hogy egy aktor nem tol-e el véletlen vagy szándékosan pár potmétert (akár csak a te cloud-bérleményedben) és okoz ezzel neked beláthatalan károkat?

On premise AI-ból azért kevés van. Ha végre az is egy docker konténer lesz, mint a betanított Stable Diffusion, akkor oké, mert azt lehet patchelgetni, hogy úgy működjön ahogy nekem tetszik.

De amíg nem látjuk hogy áll össze, addig inkább nem bízom benne.

[tulsagosanoszintee]

Talán sosem voltam túlságosanőszinte?

Talán mindig csak azt hittem, hogy őszinte vagyok és közben nem mondtam ki azokat a dolgokat, amik valójában zavartak? Vajon ennek az állt a hátterében, hogy az őszinteségem következményeitől féltem? Enyhe frissensült konfliktuskerülés egy csipetnyi pirospaprikával? Vagy csak azt gondoltam, hogy értelmetlen őszintének lennem?

Egyáltalán lehet az ember 100%-ban, mindig mindenben őszinte? Vagy kell 1-2%-ot hagyni az apróságoknak, amin nincs értelme veszekedni? Már ha egyáltalán lenne belőle veszekedés, mert ugye lehet csak ezt gondoljuk, de ez sosem garantált. Vagy néha csak szimplán le kell szarni pár dolgot, mert szóra sem érdemes?

Vajon az emberek nagyrésze azért nem veszekedik másokkal, mert fél a következményektől és az esetleges összetűzésektől? Vagy szimplán úgy vannak vele, hogy inkább adnak magukból 98% őszinteséget, de cserébe nyugodtabb életet akarnak élni?

Ha új embereket ismersz meg, akkor rájössz, hogy ezt sosem tudhatod másokról. Mármint, hogy ki mennyire őszinte. Nem tudhatod, ki és mikor szúr hátba 1-1 tettel, miközben az arcodba mosolyog. Már csak maga a bizalom, hogy megbízhatsz e egy másik embertársadban, kurva sok kérdést vet fel. Vajon elmond e mindent, amit gondol valójában? Vajon én elmondhatok mindent, amit valójában gondolok? Félnünk kellene egymás őszinte gondolataitól? Őszinteséggel vagy anélkül lenne jobb életünk?

- Ha kicsit gondolkodunk, simán rávághatnánk, hogy “hát perszeee, mindenkinek 100%ban őszintének kell lennie a másikkal”. Ez biztos jó irány? Vajon ha mindig mindenki mindenkivel 100%-ban őszinte lett volna, kevesebb összetűzés vagy pl. háború lett volna a világtörténelem során? Kurvára nem. Már rég egy nagy rakás űrszemét lenne a dràga bolygónk helyén. VISZONT HA, túléltük volna, biztos vagyok benne, hogy egy egyenesebb szilàrdabb társadalom lenne a mai társadalom helyén, ahol senki nem szúrkálna hátba senkit, mivel mindenki tudna mindenkiről mindent. Ezáltal ha valakinek valakivel baja van, szimplán elkerülné, mert tudná, hogy akik viszont szeretik, tényleg 100%ban a saját valójukat szeretik, mivel nincs hazugság és elhallgatás a földön.

- Vagy 0% őszinteség kellene a világba? Ez egy radikálisan m��sik irány. Minden happy, minden peacy a földön. Vagyis csak úgy tűnne, mivel senki sem mondja meg a másiknak, hogy mit gondol. Mindenki azt mondaná a másiknak, amit hallani akar. Ezáltal lenne egy konfliktus mentes társadalmunk. Mindenki azt hinné magáról, hogy mindent jól csinál és sosem hibázik. Minden ország minden országgal öribari lenne. Minden párkapcsolat már az óvodai kiscsoporttól kezdődne az életük végéig. Mert hát ugye, ha nem beszélünk róla és nem foglalkozunk vele, akkor nincs is gond.

Szóval a nagy kérdés. Mennyi az optimális őszinteség?

Legyünk 100%ban őszinték és várjuk meg, amíg olyan emberek vesznek körül, akik elfogadják a gondolataidat és véleményeidet? Vagy nem kell a 100%, hivatkozzunk a társadalmi szerződésre, hogy ez csak így működhet és egyszer-egyszer fogjuk vissza magunkat, nézzünk el olyan dolgokat az embertársainknak, amikért amúgy belül szétbasz minket az ideg?

3 dolog biztos:

1. Hogy fosok a tejestől, 2. Szeretnék 100%-osan őszinte lenni és 3. Talán ha mindig 100%-ban őszinte lettem volna, talán ez a poszt sem íródott volna.

[csacskamacskamocska]

Megalkottam

a Kollégák és más kellemetlen emberek csoportot, hogy ne nyomjanak fel a besúgók. Közben kiderült, hogy páran az ismerőseim közül letiltottak. Gondolom ezek a fideszesek lehettek. Egy se volt köztük, aki fájt volna. Töröltem is szépen az ismeretséget. Épp a napokban olvastam, hogy onnan tudhatod, hogy letiltott valaki FB-n, hogy az ismerőseid listáján ráviszed az egeret és nem ír ki semmit róla. Se közös ismerőst, se lakhelyet, nem jelenik meg felette a négyszög se. Juhéj! Mennyivel könnyebb így! És igen, az aranyos főnökömet is betettem a csoportba. Bolond nap van ma, de kezdek jobban lenni, kicsit jobban kinézni és ennek annyira örülök!

[lakotelepi-jamesdean]

Legnagyobb trap amikor vendégségbe kérdezik, hogy kérsz-e RÁNTOTT HÚST, és kurva éhes vagy.

Nem túl specifikus és nem tudhatod hogy ők mit tekintenek rántott húsnak.

Nagy zsíros valamit, aminél az agyadtól húzod ki a mócsingot a szádon keresztül, vagy medium rare csontos csirkecomb, vagy ilyen sajtos melléktermékkel töltött 10% hústartalmú valami.

Ha szerencséd van akkor nem ilyet kapsz hanem fasza vajpuha tarját vagy csirkemellet esetleg combfilét gyaaaaaa uborkasalátával.

Ha peched van, akkor gyaaa menni kell haza 

- jön a csomag

- beütött vmi 

- csörög a telefon anya hív

[avicdsgn1]

Igen mindkét retek oldal azzal haknizik, ha a saját haverjáról van szó, hogy "nemtudhatjuk" de amikor a másik oldaliról van szó az automatikusan igaz. Nehéz beismerés lenne, ha szembesülnétek vele tök ugyanolyanok vagytok csak pepitában. Mellesleg az Osváth haverotok történetéről sem tudhatod (amikor ő maga ismerte el...felvétel van róla nem lehet hazudni)??? Persze hihető, hogy pont ti akik az odenáré, gusztustalanul ízléstelen Lakatossal bulizgattok nem hallottátok róla amit amúgy mindenki más igen. Csak mert olyan tízenéve bukkannak fel emberek időközönként még a NER előttről is akikre kéretlenül nyomult és zsarolta őket. Azért azt ne akarjuk már megmagyarázni, hogy a 2010 előtti ilyen történeteket is a NER találta ki róla.

[szemedbenezekesszeretlek]

Mert én megvárlak. Nem, nem azért várlak meg mert szerelmes vagyok. Nem is azért mert szeretlek. Azért várlak meg, mert kiváncsi vagyok arra, hogy egy kényszer cselekvés volt-e ez a részünkről, vagy valójában volt benne valami. Nem akarom, hogy azt hidd, hogy érted epedezem. Azt akarom, hogy tudd, hogy megvárlak. Megvárlak, hogy megtudhassam, mit is jelentett ez neked és nekem. Nyilvánvalóan nekem ez jelentett valamit. De mit? Nem tudhatom, te sem tudhatod. Neked is talán jelentett valamit. Ha nem jelentett volna, nem lettél volna olyan amilyen. Nem öleltél volna úgy, nem néztél volna rám úgy.

Úgy néztél rám, mintha én lennék a gyönyör megtestesülése. Ez megetetett bennem valamit. Azt éreztem, hogy számítok. Mert szerintem te nem csak hallottál, hanem értettél is.

Ez a kulcsa az egésznek. Nem arról szól, hogy te ki vagy, hanem arról, ahogy hozzám viszonyultál. Elfogadással és valami törődés jellegű dologgal fordultál felém. Ami érdekes, mert nem lett volna muszáj.

Ez az amiről szól, nem volt muszáj, mégis azt éreztetted velem, hogy vagyok valaki.

Talán ez az ami miatt foglalkoztatsz. Tudtam és tudom, hogy vagy valaki, de még milyen valaki. És mertem hinni, hogy én is vagyok valaki.