#nem múlik el

[amit-sose-mondtam-el]

…és magányos érzés, nem igaz? amikor rájössz, hogy a lelked egy részével örökre egyedül maradsz…

[drakvuf]

gusztustalan állat

a macskám mostanában teljesen odavan az edzés után, szétizzadt és büdös térdszorítómért

azonnal kiszagolja a táskában és dörgölőzik hozzá, én meg egyszerre vagyok rosszul és zavarban ettől

[blacksoulghost]

Már olyan idegennek tűnik, hogy valaha szerettelek téged.

[akasztofavirag-por]

Girl nincs is háziorvosom

[rosszulorzott]

Egy éve világítottak az Árpád-hídon először a Dunavirágzás ideje alatt az ún kérészvédő sorompók. A Dunavirág a Duna endemikus kérészfaja, amely sokáig eltűnt a Duna magyar szakaszáról, lévén igen érzékeny a víz szennyezettségére. A szennyvíztisztítás magas fokozatainak kiépülésével és a nehéz-, illetve a vegyi ipar elsorvadásával együtt a Duna tisztulni kezdett, s ma már sokkal nagyobb bátorsággal lehetne benne nyílt vízi úszóversenyt szervezni, mint a Szajnában. A kérészek visszatértek, de “dunavirágéletűek”, rajzásukkor az utódnemzés sikeressége azon múlik, hogy a folyóba halnak-e bele a násztáncuk után, vagy a hidakon, aszfalton végzik. A víz feletti kompenzációs repülésüket a hidak és azok közúti világítása sajnos eltéríti. Az Árpád-hídon a korábbi rajzásokkor tömegével pusztultak el a Dunavirágok, s velük együtt a megtermékenyített petéik, azaz a következő nemzedék is. Kriska György és csapata egy olyan kék fényű terelőfényt fejlesztett ki, amely képes a víz fölött tartani a kérészeket, így megmenekülnek a peték. Ezt először Tahiban, a Tildy Zoltán hídon alkalmazták.

Budapesten a Tájépítészeti osztály Természetvédelmi csoportja készítette elő velük, a Budapest Közúttal és a BDK-val, valamint a vízi rendőrséggel együttműködve a kék fények kihelyezését az Árpád-híd pilléreire. Tavaly nem volt látványos a rajzás, mert az esős idő és a folyó magas vízállása nem kedvezett a tömeges virágzásnak. Idén azonban a napokban esténként csodálatosan virágzik a Duna. A kérészek védett állatok, ezért aki megszemlélné a virágzásukat, az tartsa magát a “mindent a szemnek, semmit a kéznek” elvhez.

---

Augusztus 23-án a kérészvédő fénysorompó kék fényei várakozásainknak megfelelően kiválóan működtek az Árpád hídnál. A rajzás fő szakaszában 9 órától 10 óra 20 percig óriási kérészcsóva alakult ki a kék lámpáknál, amely a vízfelszínt is elérte, így a kék fények által vonzott dunavirág nőstények le tudták rakni petéiket a folyóba, nem pusztultak el az Árpád híd száraz aszfaltútján. A védőfények milliónyi kérészt mentettek meg. Ha csak 1 millióval számolunk, akkor is 10 milliárd forintnyi természetvédelmi kárt sikerült elkerülni azzal, hogy az egyenként 10 ezer Ft-os természetvédelmi értékkel bíró állatok nem repültek fel a hídra. Itt szeretném megjegyezni, hogy kollégáimmal, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont és az ELTE TTK munkatársaival fejlesztettük ki a kérészvédő fénysorompó prototípusát, amely az egész világon egyedül két helyen, Tahitótfalun a Tildy Zoltán hídon és Budapesten az Árpád hídon működik. Tehát egy igazi hungarikumról van szó! A felvételeket Kriska Ferenc készítette.

fb

[heandihavethesamesecret]

Nem vagyunk együtt..

És valószínűleg nem is leszünk…

De ezt a kötődést mind ketten érezzük, és nem múlik el az érzés azóta sem…

[more-then-you-know-23]

Semmi és senki nem tökéletes. Minden azon múlik, hogy a két embernek mennyire is fontos a másik és meddig menne el azért, hogy el ne veszítse.

[ez-most-fajt]

nem múlik el a hiány, csak mélyebb zugába kerül az emlékeimnek.

[borharisnya]

kérlek, sorakoztassatok sok-sok érvet,

hogy miért ne írjak egy bemutatkozó levelet és fogadjak örökbe egy mudit.

ilyeneim vannak eddig, hogy épp új állást keresek, és ki kéne várni, hogy lesz-e, nem lesz-e, ha lesz, hogy lesz...

hogy tökre nincs rá szükségem, hogy még egy élőlényért felelős legyek, már így is túl sokak jólléte múlik rajtam.

meg három év múlva lehet, hogy el kell költöznöm és még azt nem látom egyáltalán előre.

sok észérv szól ellene, de vágyom egy kutyára!

[l-norbii2001]

Vártam rád.

Nagyon sokat vártam rád. Nagyon sokat vártam arra hogy majd fel keresel és végre itt leszel. Belátom hogy fölösleges volt, de nem érzem elpocsékolt időnek hiszen szeretlek. Az a fajta ember vagyok aki eddig hitt a csodákban. Mostmár tudom hogy nem én vagyok és leszek az a személy akivel a jövőd tervezed, tudom és érzem hogy nem én vagyok az utolsó gondolatod amikor álomra hajtod a fejed és nem én vagyok az első gondolatod amikor fel ébredsz. Tudom azt hogy csak olyan emberekre szánunk időt akik nekünk fontosak, én a te esetedben soha nem éreztem azt hogy jelentek bármit is pedig azt mondtad szeretsz, aminek az volt mindig a vege hogy késő estig vártam rád és végül könnyekkel aludtam el. Ahányszor fel kerestük egymást annyiszor kezdtem el újra reménykedni fölöslegesen. Mára már nem maradt belőlem semmi. Már nem tudok hinni, nem tudok reménykedni. Álmaim voltak amikben te töltötted be a főszerepet, de mostmár tudom hogy soha nem fogsz el jönni. A szürke hétköznapokat a fekete hétvégék törik meg amikor ki ülök a part mellé egy üveg piával és egyéb dolgokkal és a sorsom csak rajtam múlik mikor vetek véget a szenvedésemnek.

[csacskamacskamocska]

Nem mondom, hogy szép dolog volt

Az egyik barátom felvetett egy szexszel kapcsolatos kérdést, ami eléggé nagy követ vágott az én békés kis pocsolyámba.

Mindig is tudtam, hogy van mit fejlődnöm, mert az nem elég, ha az ember agyban pozitív és nyitott, kicsit tényleg olyan a dolog, hogy attól, hogy megnéztél egy videót egy társasjátékról, még valójában fogalmad sincs, hogy ha játszanád egy társaságban akkor bejönne-e. Mert nem csak az érdeklődéseden, nem csak a játékon, hanem a társaságon is múlik. Sejtésem szerint az emberek úgy gondolják, hogy ők jól szexelnek, közben hülyére szorongják magukat, hogy mégse. 10-15 éve szexelsz valakivel, akinek jó veled, neked is jó, komfortos, aztán elválsz és döbbenten állsz, hogy csak egy valakit szokásait meg vágyait ismered. Vagy 10-15 éven keresztül vagy elutasítva, esetleg élsz meg néhanap szánalom dugásokat, éldegélsz a kognitív disszonanciában, míg már azzal sem tudsz mit kezdeni, akivel esetleg jó is lehetne. Egyrészt megtört az önbizalmad, másrészt kénytelen vagy elzárni a vágycsapot. Az meg berozsdásodik, ha nem használják. Gondoltam körbejárom kicsit ezt a dolgot, mert van két nagy kérdés, ami nem hagy nyugodni. A nők szeretik, ha a férfiak kezdeményeznek. De ugyanazon okból szeretik a férfiak is, ha a nő kezdeményez. Mert maga az, hogy tetszünk, hogy vágynak ránk, hogy beindul tőlünk a másik, az bennünk is izgalmat okoz. A vicces, hogy ez akkor is így van, ha a másik ember amúgy nem az ideálunk, vágyunk tárgya, nem tartjuk különösebben vonzónak. A kitartó „nem ideálok” ezért juthatnak végül célba. „hadd rajongjon” szokta mondani egy barátom, amikor egy nő érdeklődik utána. Ami nem csak azt jelenti, hogy nem érdekli, hanem azt is, hogy ugyan miért venné el magától ezt a kis örömöt, hogy valakinek tetszik. A csavar az, hogy amíg az, hogy egy nő visszautasítja egy férfi közeledését, megszokottabb, elfogadottabb, kevésbé megalázó, addig arra, hogy egy nőt utasít vissza egy férfi, arra inkább lenézőbb és megalázóbb körítés van. Ha egy férfit utasítanak el, mindenki veregeti a vállát, lesz másik! Ha egy nőt utasítanak vissza, a reakció az, hogy csináljon magával valamit, hogy tetszetősebb, vonzóbb legyen kívül és belül. Az idősebb, szexuálisan aktív férfiakkal elfogadóbb a társadalom, mint az idősebb szexuálisan aktív nőkkel. Nem hiszed? Nézd meg a vicceket, milyen szinten szólják le a szexuálisan aktív, érdeklődő nőket. De koncentráljunk a kezdeményezésre. Még abban sem tudunk megegyezni, hogy mi számít kezdeményezésnek. Honnan tudod, hogy a másik szeretkezni akar? Egyik barátnőm onnan tudja, hogy a férje olyankor megborotválkozik. Mondania már nem is kell semmit... :D Mennyire kell rámenősnek lenni? Pasi megöleli, megcsókolja a feleségét, erre a nő: jajj a hajam, most voltam fodrásznál, erre a pasi, jajj bocs, oké, bocs. Kész. Nő csalódott, mert mi másért ment volna fodrászhoz minthogy tetsszen a pasinak (legyünk idealisták), pasi csalódott, mert tetszik a nő, de lám, le lett állítva, nem kell a közeledése. Tényleg nem lehet tudni, hogy ilyen esetben, ha a faszi kicsit rámenősebb, abból mi jön ki. De ha a nő mindig talál kifogást, még akkor sem biztos, hogy a pasas ellen van kifogása. Lehet, hogy azzal van baja amit szex közben vagy után megél. Esetleg nincs erről kommunikáció. Nem sikerült jó szexet kialakítaniuk. Ha egy pasi sosem mondja nekem azt, hogy tetszem, vagy jól nézek ki, csinos vagyok vagy sosem emel ki semmilyen módon a "tömegből", akkor elkönyvelem, hogy neki nem tetszem, az ő szexuális érdeklődésén kívül esem. Nyilván, akkor sem fogok kezdeményezni, ha nekem amúgy bejön. Nem vagyok hülye. Ha meg sikerül párszor valami lenéző megjegyzést is tennie, hogy kövér vagyok (nem vagyok) vagy bármi gúnyosat egy általános jókedvű csipkelődésre, akkor nincs az az isten, hogy akár egy jókedvű flörtben részesítsem. Ki szeret megalázódni? Senki.

Ezeken rágódtam, mert végig kellett gondolnom, hogy ha kapok egy meghívást egy pasihoz, akit már ismerek egy ideje, akkor... vagy úgy megyek oda, hogy bármi történhet, de akkor a lelkem mélyén eldöntöttem, hogy szeretném, hogy a bármi megtörténjen, vagy úgy megyek oda, hogy barát vagyok és bármit teszek, még, ha pucérra vetkőzök, akkor sem lépem át belül a határt és fegyelmezetten úgy teszek, mintha ez lenne a világon a legtermészetesebb, az ember a barátaival nagyon jó kapcsolatban van, de ez nem jelenthet vágyat. Szerintem 30 felett nincs barátság extrákkal. Nem tudunk hozzá elég lazák, felületesek, könnyedek lenni.

Hát, igen, nem tudtam mást odaképzelni a "feladatba", csak őt. Mert ő vetette fel. És ez összezavart, felkavart. Végigvettem minden blokkot, minden visszautasítást, minden gúnyos-komolytalan megjegyzést, amit a szexszel kapcsolatban megéltem, miközben ezeket nagyon nem akartam volna újraélni. Amúgy, „jártam egyszer egy sráccal”, aki azt mondta a szerelem alapja, hogy zavard össze a másikat. Ha bármivel rá tudod venni, hogy rajtad gondolkodjon amikor nem vagy ott, nyert ügyed van.

Háténmost úgy össze vagyok zavarodva, hogy szerintem erről még fogok posztolni.

[szigetingy]

A szerelem nem hazudik, az emberek igen. A szerelem nem fog ártani neked, az emberek igen. A szerelem nem gúnyolódik, az emberek igen. A szerelem nem árul el, az emberek igen. A szerelem nem múlik el, az emberek igen. A szerelem nem hagy el, az emberek igen. (Íróiskola – Borzasztót írni könnyű)

[crushed-soul-fake-smile]

Azt mondják, az idő minden sebet begyógyít..

Szerintem ez nem így van.

A sebek megmaradnak.

Idővel, az agy,hogy megőrizze józanságát, szövetekkel vonja be a sebet és így csökken a fájdalom.

De sosem múlik el..

[imafraidmyself]

A szenvedés nem múlik el, csak nem tudsz többé együttérezni önmagaddal

Simon Márton

[tuntetesinfo]

A szabad választásokért! 10 perces flashmobok országszerte a nyári "választásokig"

Előzetes szervezést és regisztrációt igényel, itt:

Időpontok

Háttérinfók és a kommentárom:

A flashmobsorozat kapcsolódik a választások tisztaságával kapcsolatban az Európai Bizottságnak benyújtott beadványhoz:

"Ennek eredménye, hogy ma már ott van az Európai Bizottság asztalán az Európa Parlamentben helyet foglaló valamennyi magyar ellenzéki képviselő által benyújtva az a jogi tervezet, amely az egyik szükséges lépése annak, hogy megdőljön az a választási környezet már a júniusi EP-képviselői és önkormányzati választásokon, amiről Magyar Bálint úgy nyilatkozott, hogy annak változatlansága esetén Orbán maffiacsaládjának hatalma leválthatatlan.

A napokban kerül meghirdetésre az a társadalmi cselekménysorozat, amely ha garanciát nem is, de esélyt biztosan ad arra, hogy kimozduljon a magyar társadalom a mai beletörődő állapotából."

Népszava, 2024. február 4., Palotás János

Részletesebb infók a beadványról: cikk és videó.

A kezdeményezés mögött álló politikai és civil támogatásról itt olvashattok. Ez még a kezdeti egyeztetés idejéből származó összefoglaló, nem a végső lineup. Fontos szempont, ha el akarod dönteni, hogy részt veszel-e és milyen elkötelezettséget vállalsz, milyen energiát teszel bele, hogy ez nem magánakció, hanem a szervezési munka csúcsa látszik most ki, és résztvevőként rajtunk múlik, megerősítjük-e a jelenlétünkkel a szereplők felé azt az üzenetünket, hogy közös célunk a rendszer elleni fellépés. Mi vagyunk azok, akik kikövetelhetik az ennek a szerveződésnek a keretén belül kapott lehetőséggel élve, hogy a pártok lépjenek ki a fényre, vállalják és hirdessék az ügy támogatását, valljanak színt, hogy mennyiben kívánnak bennünket képviselni. Itt egyszerre szólhatsz az EU-hoz, a minket képviselni hivatott pártokhoz és a hatalombitorlókhoz. EZ AZ.

Segíthetsz a szerveződésen kívülről is: a hírt továbbosztva, járókelőként érdeklődést és támogatást mutatva, videót készítve és megosztva.

Igyekszem felszínen tartani majd a hónapok során, a #flashmobreminder taggel tudod kiszűrni, ha csak zavar.

[adyendreut34]

Kedvenc téveszméim az amerikai elnökválasztásról

Belehallgattam a hvg podcastba Nagy Gábor rovatvezetővel, és erről eszembe jutottak a kedvenc népszerű téveszméim az amerikai elnökválasztásról. tldr;

"A demokraták súlyos vereséget szenvedetek" (Nagy Gábor) Az, hogy a republikánus párt marginális vagy elsöprő győzelmet aratott-e, kizárólag azon múlik, hogy a választói akarat transzformációjának a bemeneti vagy a kimeneti végét nézzük-e. A republikánusok a popular vote-ot 50,2-48,2 arányban nyerték, a politikai trófeákat (elnök, törvényhozási többségek) pedig 3-0 arányban. Akkor ez most marginális vagy elsöprő? Talán úgy a legpontosabb, hogy "a választók egy marginális többsége a választási rendszer intézményi és demográfiai sajátosságai miatt totalitárius, egypárti hatalmat biztosított a republikánusoknak".

"Harris győzelme 175 ezer szavazaton múlott három csatatérállamban." (Fareed Zakaria) Matematikailag biztos igaz (nem ellenőríztem), hogy ha bizonyos államokban párezer ember máshogy szavaz, akkor Harris megnyerte volna ezeket az államokat, átfordította volna az elektori szavazokat és ezzel megnyerte volna elnökséget. 175 ezer szavazat az összes leadott szavazat egy ezreléke! Ilyen közel lett volna Harris? Valójában egy ilyen kimenetelhez tucatnyi p≈0.5 valószínűségű eseménynek kellett volna egyszerre bekövetkeznie, aminek azért ezrelék alatti nagyságrendű az esélye. Ez a gondolat matematikailag igaz, de nagyon hamis illúziókat kelthet a demokrata vereség mértékéről. Inkább olyan 4%-ra voltak a győzelemtől, nem egy ezrelékre.

"A demokraták túltolták az identitás-politikát" (Valaki a 24.hu-ról) Az identitás-politika 2016 óta milliós nagyságrendben hozott új szavazókat mindkét pártnak. Nem az a kérdés, hogy szükség van-e identitás-politizálásra, hanem hogy mennyi identitáspolitikával lehet a nettó szavazatnyereséget maximalizálni (ahol a marginális nyereség nulla, hehe). Sajnos, aki azt állítja, hogy tudja, hogy ez hol van, az a saját érzéseit vetíti ki a választók tömegeire, mert hogy számai nincsenek, az biztos.

"Harris gyenge jelölt volt." (Orbán Krisztián) Harris volt a demokraták számára rendelkezésre álló legjobb jelölt az identitás-szavazók megszólítására, és azért hé, 48,2%-os eredmény az idei anti-incumbency hullámban, az mitől gyenge?. Azok a szavazók pedig, akik a jól/rosszul felfogott egyéni/csoport (egzisztenicális) érdekeik alapján szavaztak, mint pld. a munkásosztály vagy a latinók/latinák nagy része, azok meg nem a demokrata jelöltet utasították el, hanem a Biden-kormányzást inflációstól, bevándolás-politikástól.

Ennyi jutott most az eszembe, de szívesen belekötök más nálam okosabb emberbe is!