#nem múlik el

[orokkeatied2017]

Ha a pár évvel ezelőtti énem látna, elsírná magát, hogy mi lett belőle.

[amit-sose-mondtam-el]

…és magányos érzés, nem igaz? amikor rájössz, hogy a lelked egy részével örökre egyedül maradsz…

[drakvuf]

gusztustalan állat

a macskám mostanában teljesen odavan az edzés után, szétizzadt és büdös térdszorítómért

azonnal kiszagolja a táskában és dörgölőzik hozzá, én meg egyszerre vagyok rosszul és zavarban ettől

[blacksoulghost]

Már olyan idegennek tűnik, hogy valaha szerettelek téged.

[akasztofavirag-por]

Girl nincs is háziorvosom

[heandihavethesamesecret]

Nem vagyunk együtt..

És valószínűleg nem is leszünk…

De ezt a kötődést mind ketten érezzük, és nem múlik el az érzés azóta sem…

[rosszulorzott]

Egy éve világítottak az Árpád-hídon először a Dunavirágzás ideje alatt az ún kérészvédő sorompók. A Dunavirág a Duna endemikus kérészfaja, amely sokáig eltűnt a Duna magyar szakaszáról, lévén igen érzékeny a víz szennyezettségére. A szennyvíztisztítás magas fokozatainak kiépülésével és a nehéz-, illetve a vegyi ipar elsorvadásával együtt a Duna tisztulni kezdett, s ma már sokkal nagyobb bátorsággal lehetne benne nyílt vízi úszóversenyt szervezni, mint a Szajnában. A kérészek visszatértek, de “dunavirágéletűek”, rajzásukkor az utódnemzés sikeressége azon múlik, hogy a folyóba halnak-e bele a násztáncuk után, vagy a hidakon, aszfalton végzik. A víz feletti kompenzációs repülésüket a hidak és azok közúti világítása sajnos eltéríti. Az Árpád-hídon a korábbi rajzásokkor tömegével pusztultak el a Dunavirágok, s velük együtt a megtermékenyített petéik, azaz a következő nemzedék is. Kriska György és csapata egy olyan kék fényű terelőfényt fejlesztett ki, amely képes a víz fölött tartani a kérészeket, így megmenekülnek a peték. Ezt először Tahiban, a Tildy Zoltán hídon alkalmazták.

Budapesten a Tájépítészeti osztály Természetvédelmi csoportja készítette elő velük, a Budapest Közúttal és a BDK-val, valamint a vízi rendőrséggel együttműködve a kék fények kihelyezését az Árpád-híd pilléreire. Tavaly nem volt látványos a rajzás, mert az esős idő és a folyó magas vízállása nem kedvezett a tömeges virágzásnak. Idén azonban a napokban esténként csodálatosan virágzik a Duna. A kérészek védett állatok, ezért aki megszemlélné a virágzásukat, az tartsa magát a “mindent a szemnek, semmit a kéznek” elvhez.

---

Augusztus 23-án a kérészvédő fénysorompó kék fényei várakozásainknak megfelelően kiválóan működtek az Árpád hídnál. A rajzás fő szakaszában 9 órától 10 óra 20 percig óriási kérészcsóva alakult ki a kék lámpáknál, amely a vízfelszínt is elérte, így a kék fények által vonzott dunavirág nőstények le tudták rakni petéiket a folyóba, nem pusztultak el az Árpád híd száraz aszfaltútján. A védőfények milliónyi kérészt mentettek meg. Ha csak 1 millióval számolunk, akkor is 10 milliárd forintnyi természetvédelmi kárt sikerült elkerülni azzal, hogy az egyenként 10 ezer Ft-os természetvédelmi értékkel bíró állatok nem repültek fel a hídra. Itt szeretném megjegyezni, hogy kollégáimmal, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont és az ELTE TTK munkatársaival fejlesztettük ki a kérészvédő fénysorompó prototípusát, amely az egész világon egyedül két helyen, Tahitótfalun a Tildy Zoltán hídon és Budapesten az Árpád hídon működik. Tehát egy igazi hungarikumról van szó! A felvételeket Kriska Ferenc készítette.

fb

[more-then-you-know-23]

Semmi és senki nem tökéletes. Minden azon múlik, hogy a két embernek mennyire is fontos a másik és meddig menne el azért, hogy el ne veszítse.

[ornamental-commie-faggot]

Nem tudom, hogyan élem túl ezt.

Délután kettő óta folyamatosan petárdáznak a környéken, másodpercnyi szünet sincs. A kutya tehát folyamatosan ugat, ahogy a torkán kifér. Nekem nem múlik a náthám, sőt a nyirokmirigyeim is be vannak gyulladva, nyilván leukémiás vagyok. A férjem annyira köhög, hogy nem tudott dolgozni menni, jóllehet szilveszterkor mindig nagyon sok pénzt szokott kereseni. Anyám szerint nem kellene annyit panaszkodni, nem tudjuk, mennyire jó dolgunk van. A gyerekem nem veszi fel a telefont. Aludni nem lehet, mert olyan zaj van kint és bent. El akartam volna utazni valahova, ahol tilos petárdázni, de nem találtam ilyen helyet.

[kavekkozt]

Véletlenül írtam valamit ami kikerült a saját buborékomból és nagyon sajnálom, akinek ez teleszemetelte a dashét és mást se olvasott napokig.

Csak egy-két gondolat a hajtás után hogy tudjon pörgetni aki akar:

sajnos az elmúlt 12-13 évben nemcsak Magyarország lett sokkal rosszabb hely, hanem nem tudnék könnyen olyan helyet mondani, ami jobb lett (de kérlek cáfoljatok meg!)

egészségtelenül up-to-date vagyok a magyar hírekkel (és az angolokkal is, fenntarthatatlanul sok hírt olvasok három nyelven)

az hogy milyen az emberek "hangulata" meg milyen emberekkel találkozol az utcán, az nem annyira országfüggő, mint hogy éppen hol vagy, mármint Floridsdorfban nem ugyanazok az emberek fognak szembejönni az utcán, mint az egyetemi negyedben, és Kőbányán meg a 12. kerületben sem ugyanolyan lakni. nem azt mondom, hogy ez jól van így, de így van.

hogy elrontja-e a kedved az hogy bunkók veled az emberek az részben rajtad is múlik, mit engedsz magadhoz, és ha valami, akkor pont ez nem fogja befolyásolni, hogy hol élünk

az egészségügy és oktatás tárgyi feltételei sokkal jobbak itt meg Angliában mint Magyarországon (de ettől még lehet rossz tapasztalata az embernek az egészségügyben)

nagyon sokan írtátok az alkoholizmust úgyhogy ezt csak így iderakom

nagyon gyakran, ha külföldre költözöl, és most egyáltalán nem azt mondom, hogy mindenkire aki válaszolt, ez érvényes, nem foglalkozol annyira az ottani politikával, vagy legalábbis nem rögtön. a UK-ben volt egy olyan tapasztalatom, hogy kb 2015-től kezdve minden alkalommal, amikor azt gondoltam, hogy "ebbe biztos belebukik", "tuti lemond", "ezt itt nem lehet megcsinálni, ez nem Magyarország", akkor tévedtem. vagy mert nagy naivitással és komoly reményekkel érkeztem, vagy mert ennyit romlott a politikai kultúra, vagy mindkettő.

sajnos itt nem telt el 2-3 év hogy komolyabban is szembesüljünk a politikai helyzettel, mert az EU választások miatt rögtön láttuk a Kickl háborús uszító plakátjait minden létező felületen a városban, a "remigration now" matricákat stb.

tényleg egyáltalán nem akarok azzal érvelni, hogy "mindenhol ugyanolyan rossz", nyilvánvalóan itt egy csomó szempontból jobb élni, mint Magyarországon vagy a UK-ben volt. Bécs egy tök jó város, és közel vannak a hegyek. ÉS ITT A DUNA.

a jogaink szivárványcsaládként bármikor csorbíthatóak bármely kormány által, lásd anyák eltávolítása a születési anyakönyvi kivonatról. egyszerűen sehol nincs garancia semmire, a megszerzett jogokat bármikor elvehetik egy tollvonással. úgy élünk, hogy ennek állandóan tudatában vagyunk. az egyetlen, ami valamennyi megnyugvást ad, az a kettős állampolgárságunk / két útlevelünk. keeping our options open.

[orokkeatied2017]

Elegem van már ebből az egészből. Elegem van a mindennapos fejfájásokból a sok idegeskedés miatt.

Elegem van a folyamatos rosszullétekből.

Elegem van, hogy hiába akarok, mégsem tudok jól lenni.

[ez-most-fajt]

nem múlik el a hiány, csak mélyebb zugába kerül az emlékeimnek.

[riariahistoria]

A 2. magyar hadsereg elvesztette a becsületét

mindenki ismeri a mondatot amivel Jány Gusztáv hírhedt hadparancsa kezdődik.

az úgynevezett doni-tragédia koronája ez, amikor 1943. január 12-14én a magyar arcvonal kettős betörést szenved el a szembenálló, emberfölénnyel némileg, de felszerelést, motivációt tekintve tökig jobban álló szovjetektől. a németek a betörés hírére nem küldenek segítséget (van elég bajuk) és visszavonulást sem engedélyeznek. a több darabba szakadt hadsereg egészen január 17ig harcol a németek oldalán, de aztán felbomlik és a visszavonulás finoman szólva sem rendezett (a körülmények nem teszik lehetővé). erre érkezik Jány megalázó, szégyenteljes, érzéketlen és végtelen ostoba hadparancsa január 24én.

Hautzinger Gusztáv 1883ban született az Osztrák-Magyar Monarchiában egy német-lengyel apától és magyar anyától. a Ludovika elvégzése után a lugosi 8. honvéd gyalogezrednél találjuk, az I. világháborúban már vezérkari tiszt a keleti hadszintéren és egészen az összeomlásig szolgálja a hazát. a román csapatok előtt teszi le a fegyvert már a tanácsköztársaság idején, ezért kis ideig román fogságba kerül, ahonnan 1920 augusztusában szabadul. hogy aztán azon októberben jelentkezzen az újonnan szerzveződő Magyar Királyi Honvédségbe. tökéletesen a helyére érkezik, megszakítás nélkül lépdel a halhatatlanságba, olyan performanszokkal hogy az általa vezetett Ludovikán berendeztet egy irrendenta folyosót, hogy a tanulók mindig lássák micsoda tragédia érte a hont a trianoni döntéssel. vitézzé avatásakor, 1924ben lesz Jány (feltétel a magyarosított név, így édesanyja leánykori nevét veszi fel). 1934ben tábornok, négy évre rá pedig altábornagyként Horthy Miklós katonai tanácsadója. minden fantáziát, merészséget, újítást és dacos belemenősséget nélkülöző, parancsokat tökéletesen végrehajtó katona, akit az Isten is arra teremtett hogy soha ne kerüljön olyan pozicióba ahol minden rajta múlik és kell hozzá fantázia, merészség, újítás meg dacos belemenősség.

a csúcson bukik meg, azon hogy a főnök lieblingje. 1940ben kerül a 2. magyar hadtest élére, részt vesz az erdélyi bevonulásban és ugyan 1941ben vezérezredesként megkéri a nyugállományba vonulását Szombathelyi-féle kinevezés miatt, de Horthy nem engedi, ragaszkodik hozzá, mert nagyon kedveli. jutalmul kapja tőle a győztes német hadjáratot a Szovjetunióba.

(igen, Horthy ekkora h-ü-ly-e volt, hogy egy hadsereget, ami az ördögnek tekintett örök ellenségének megy neki, azt nem egy 40es, állófaszú, ide nekem az oroszlánt is, modern hadviselésben topon lévő tesztoszteron lovaggal küld ki, hanem a hatvanas haverral akiről messziről süt hogy minden vágya elkezdeni felvenni a nyugdíjat)

1942ben, már a szovjet kalandot tolva jogosan kiborulva kéri Horthytól megint a felmentését, de nem kapja meg. katonai (józanabb) berkekben mindenki tudja, a méregpohár kiürítése vár rá, hiszen az arcvonal amit tartani kell brutálisan hosszú, a logisztika borzalmas, a felszerelés tragikus, a személyi állomány hézagos és funfact, Jány parancsnoként nem jogosult visszavonulási parancsot kiadni, azt csakis a feljebbvalók, azaz a németek adhatnak ki. amit hát azok nem fognak kiadni, hülyék lennének nem védetni a seggüket a schweinehund magyarokkal, az az év annyira leammortizálta őket hogy kellenek a szövetségeseik - már nem igazán önkéntes - segítsége. Jány marad és bevárja az elkerülhetetlent.

nem viseli jól a hadserege összeomlását és megsemmisülését. a mindenféle hírek miatt a megöregedett, akkor már díszkatona a teljes és töketlen tehetetlenségében kiadja a hadparancsot ami a magyar katonai történelemben párját ritkítóan csúf. pláne hogy nem is úgy igaz a tartalma. kevesen tudják, 1943. március 12én kiad egy másik hadparancsot ami a januárit hatályon kívül helyezi és feldícséri a hadseregét. túl kevés és túl későn. májusig eltart a szétvert sereg maradékának hazaszállítása, Jány az utolsó vonatra felszáll szép, nagy ünnepség, filmhíradós felvétel keretében és úgy körbelapogatják mintha megmentette volna a hazát. azon év augusztusában felmenteti magát.

a háború végén Németországba menekül a családjával, ahol amerikai fogságba esik és megkapja a szabadkártyát amit Horty, elmehet spanyol-portugál területre. köszöni, de hazatér és vállalja a népbírósági eljárást aminek a végén halálra ítélik. 1947. november 26án kivégzik.

1993. október 4én a Legfelsőbb Bíróság az ellene emelt vádak alól jogilag felmenti.

az úgynevezett "kisemberek" évtizedeket várták haza a fiúkat, férjeket, apákat, szerelmeket, testvéreket.

mindhiába.

[borharisnya]

kérlek, sorakoztassatok sok-sok érvet,

hogy miért ne írjak egy bemutatkozó levelet és fogadjak örökbe egy mudit.

ilyeneim vannak eddig, hogy épp új állást keresek, és ki kéne várni, hogy lesz-e, nem lesz-e, ha lesz, hogy lesz...

hogy tökre nincs rá szükségem, hogy még egy élőlényért felelős legyek, már így is túl sokak jólléte múlik rajtam.

meg három év múlva lehet, hogy el kell költöznöm és még azt nem látom egyáltalán előre.

sok észérv szól ellene, de vágyom egy kutyára!

[csacskamacskamocska]

Nem mondom, hogy szép dolog volt

Az egyik barátom felvetett egy szexszel kapcsolatos kérdést, ami eléggé nagy követ vágott az én békés kis pocsolyámba.

Mindig is tudtam, hogy van mit fejlődnöm, mert az nem elég, ha az ember agyban pozitív és nyitott, kicsit tényleg olyan a dolog, hogy attól, hogy megnéztél egy videót egy társasjátékról, még valójában fogalmad sincs, hogy ha játszanád egy társaságban akkor bejönne-e. Mert nem csak az érdeklődéseden, nem csak a játékon, hanem a társaságon is múlik. Sejtésem szerint az emberek úgy gondolják, hogy ők jól szexelnek, közben hülyére szorongják magukat, hogy mégse. 10-15 éve szexelsz valakivel, akinek jó veled, neked is jó, komfortos, aztán elválsz és döbbenten állsz, hogy csak egy valakit szokásait meg vágyait ismered. Vagy 10-15 éven keresztül vagy elutasítva, esetleg élsz meg néhanap szánalom dugásokat, éldegélsz a kognitív disszonanciában, míg már azzal sem tudsz mit kezdeni, akivel esetleg jó is lehetne. Egyrészt megtört az önbizalmad, másrészt kénytelen vagy elzárni a vágycsapot. Az meg berozsdásodik, ha nem használják. Gondoltam körbejárom kicsit ezt a dolgot, mert van két nagy kérdés, ami nem hagy nyugodni. A nők szeretik, ha a férfiak kezdeményeznek. De ugyanazon okból szeretik a férfiak is, ha a nő kezdeményez. Mert maga az, hogy tetszünk, hogy vágynak ránk, hogy beindul tőlünk a másik, az bennünk is izgalmat okoz. A vicces, hogy ez akkor is így van, ha a másik ember amúgy nem az ideálunk, vágyunk tárgya, nem tartjuk különösebben vonzónak. A kitartó „nem ideálok” ezért juthatnak végül célba. „hadd rajongjon” szokta mondani egy barátom, amikor egy nő érdeklődik utána. Ami nem csak azt jelenti, hogy nem érdekli, hanem azt is, hogy ugyan miért venné el magától ezt a kis örömöt, hogy valakinek tetszik. A csavar az, hogy amíg az, hogy egy nő visszautasítja egy férfi közeledését, megszokottabb, elfogadottabb, kevésbé megalázó, addig arra, hogy egy nőt utasít vissza egy férfi, arra inkább lenézőbb és megalázóbb körítés van. Ha egy férfit utasítanak el, mindenki veregeti a vállát, lesz másik! Ha egy nőt utasítanak vissza, a reakció az, hogy csináljon magával valamit, hogy tetszetősebb, vonzóbb legyen kívül és belül. Az idősebb, szexuálisan aktív férfiakkal elfogadóbb a társadalom, mint az idősebb szexuálisan aktív nőkkel. Nem hiszed? Nézd meg a vicceket, milyen szinten szólják le a szexuálisan aktív, érdeklődő nőket. De koncentráljunk a kezdeményezésre. Még abban sem tudunk megegyezni, hogy mi számít kezdeményezésnek. Honnan tudod, hogy a másik szeretkezni akar? Egyik barátnőm onnan tudja, hogy a férje olyankor megborotválkozik. Mondania már nem is kell semmit... :D Mennyire kell rámenősnek lenni? Pasi megöleli, megcsókolja a feleségét, erre a nő: jajj a hajam, most voltam fodrásznál, erre a pasi, jajj bocs, oké, bocs. Kész. Nő csalódott, mert mi másért ment volna fodrászhoz minthogy tetsszen a pasinak (legyünk idealisták), pasi csalódott, mert tetszik a nő, de lám, le lett állítva, nem kell a közeledése. Tényleg nem lehet tudni, hogy ilyen esetben, ha a faszi kicsit rámenősebb, abból mi jön ki. De ha a nő mindig talál kifogást, még akkor sem biztos, hogy a pasas ellen van kifogása. Lehet, hogy azzal van baja amit szex közben vagy után megél. Esetleg nincs erről kommunikáció. Nem sikerült jó szexet kialakítaniuk. Ha egy pasi sosem mondja nekem azt, hogy tetszem, vagy jól nézek ki, csinos vagyok vagy sosem emel ki semmilyen módon a "tömegből", akkor elkönyvelem, hogy neki nem tetszem, az ő szexuális érdeklődésén kívül esem. Nyilván, akkor sem fogok kezdeményezni, ha nekem amúgy bejön. Nem vagyok hülye. Ha meg sikerül párszor valami lenéző megjegyzést is tennie, hogy kövér vagyok (nem vagyok) vagy bármi gúnyosat egy általános jókedvű csipkelődésre, akkor nincs az az isten, hogy akár egy jókedvű flörtben részesítsem. Ki szeret megalázódni? Senki.

Ezeken rágódtam, mert végig kellett gondolnom, hogy ha kapok egy meghívást egy pasihoz, akit már ismerek egy ideje, akkor... vagy úgy megyek oda, hogy bármi történhet, de akkor a lelkem mélyén eldöntöttem, hogy szeretném, hogy a bármi megtörténjen, vagy úgy megyek oda, hogy barát vagyok és bármit teszek, még, ha pucérra vetkőzök, akkor sem lépem át belül a határt és fegyelmezetten úgy teszek, mintha ez lenne a világon a legtermészetesebb, az ember a barátaival nagyon jó kapcsolatban van, de ez nem jelenthet vágyat. Szerintem 30 felett nincs barátság extrákkal. Nem tudunk hozzá elég lazák, felületesek, könnyedek lenni.

Hát, igen, nem tudtam mást odaképzelni a "feladatba", csak őt. Mert ő vetette fel. És ez összezavart, felkavart. Végigvettem minden blokkot, minden visszautasítást, minden gúnyos-komolytalan megjegyzést, amit a szexszel kapcsolatban megéltem, miközben ezeket nagyon nem akartam volna újraélni. Amúgy, „jártam egyszer egy sráccal”, aki azt mondta a szerelem alapja, hogy zavard össze a másikat. Ha bármivel rá tudod venni, hogy rajtad gondolkodjon amikor nem vagy ott, nyert ügyed van.

Háténmost úgy össze vagyok zavarodva, hogy szerintem erről még fogok posztolni.

[szigetingy]

A szerelem nem hazudik, az emberek igen. A szerelem nem fog ártani neked, az emberek igen. A szerelem nem gúnyolódik, az emberek igen. A szerelem nem árul el, az emberek igen. A szerelem nem múlik el, az emberek igen. A szerelem nem hagy el, az emberek igen. (Íróiskola – Borzasztót írni könnyű)