#népsűrűség

[izraelinfo]

Izrael – a jobbratolódás logikus következmény

Izrael – a jobbratolódás logikus következmény

[madarashirek]

Rengeteg ilyen madár él ebben a Vas megyei faluban: tudhatnak valamit?

[paleobiogeografia]

Tippre a Torino-Milánó-Genova háromszög autó- és nehézipara, és a köztük lévő infrastruktúra, plusz a magas népsűrűség

Air pollution in Europe, 2000-2019 average.

[mtahooligans]

A súlyozott átlag és az R

azt már mindenki tudja, mi az R. erről szólt az egész ősz, hogy a vírus terjed, Magyarország kormánya minimális intézkedéseket hoz, azokat sem igazán tartatja be, úgyhogy a járvány rááll és 2-3 hónapig marad egy exponenciális növekedésen. 

november 11-én aztán jött egy lockdown light, ami a magyar kontaktmátrix alacsony értékeinek hála (gondolom, a nem túl nagy népsűrűség, meg az egymás utálata) megfékezte a járványt, 1 alá szorította az R-t, hurrá.

csak aztán  egy évvel a járvány kezdete után megjelentek az új variánsok. ez így hülyeség: addig is volt egy csomó mutáció, de most megjelent több olyan, ami jobban terjed, mint az eredeti. hozzánk eddig a brit jutott el.

és akkor innentől egy kicsit más ez az R. innentől az van, hogy van egy R_{normal}, ami vélhetően még mindig kisebb, mint 1 (bár lehet, hogy kicsit nőtt, mert az emberek kevésbé tartják be a szigorításokat) és van egy R_{brit}, ami meg hát nem tudom, mennyi, de biztos sok. és az R, ami “a korona” terjedését mutatja, az ennek a kettőnek egy súlyozott átlaga, attól függően, hogy mekkora a brit variáns aránya a magyar fertőzöttek között. és ez azt jelenti, hogy amikor pár napja Karácsony azt mondta, hogy figyeljünk oda, mert bár nem úgy, mint ősszel, de szaródnak el a számok, akkor a főpolgi tolt egy understatement-et. ugyanis ahogy terjed el a brit variáns, úgy lesz az R egyre közelebb az R_{brit}-hez, mert a régi R_{normál} már alig fog beleszámítani a súlyozott átlagba.

itt látszik, hogy a UK egész jól megúszta a második hullámot, aztán jött ez az új variáns, és egy kis stagnálás, meg picit romlik után lett egy harmadik hullám. úgy, hogy amúgy az elején már kb olyan intézkedések voltak életben, mint nálunk most.

normálisan két-három nap után nem kezdenék el kiabálni, de most eléggé lehet tudni, hogy mi jön, ha nem szigorítunk.

[ka-steve]

Editor’s note: Joe Biden’s June 23 remarks that President Donald Trump “wants to cut off money for the post office so they cannot deliver mail-in ballots” have been confirmed — by the president himself.

In an Aug. 13 interview, Trump admitted that he opposes a coronavirus pandemic relief bill crafted by the House Democrats because it includes funding for the U.S. Postal Service and state election officials — money that Trump said is needed to allow the Postal Service to handle an expected surge in mail-in voting.

Nem lennék 2020-ban hivatásos factchecker, stresszesnek tűnik. 

Amúgy:

A dologban az az erős, hogy a jelek szerint nem csak demokrata államokra korlátozódik a posta hirtelen kapacitáscsökkentése, hanem demokrata körzetekére. Persze simán bejátszhat, hogy demokraták és postaközpontok is jó eséllyel koncentrálódnak nagyvárosokban, azaz lehet hogy lehet villogni azzal, hogy “ez biztos csak korreláció, nem kauzáció”, de hát így is úgy is arról van szó, hogy előre tudták, hogy ez a lépés a demokratákat fogja hátrányosan érinteni, az ő szavazási esélyeiket rontja, szóval teljesen mindegy...

Edit: másik térkép, ami egyben népsűrűség-arányosabb is:

[algebraicvarietyshow]

tavaly ilyenkor éppen megjöttem new yorkba, ezúttal egy hétre csak, de ebben is volt egyfajta megnyugtató ismerős érzés - már abban ahogy a port authority bus terminalról az aluljárón keresztül eljutottam a times square-en az 1-es metró megállójához, pedig erről általában talán nem a megnyugtató jut az ember eszébe. másnap a staplesben kinyomtattam-beköttettem a disszertációm első hard copyját, hogy el tudjam vinni ott is, akinek akarom, aztán kimentem a central parkba és hosszú hónapok után először éreztem azt, hogy igazából nincsen semmi sürgős dolgom.

most persze egy elég más new yorkot látunk mindenhol. mára már százezer felett van csak a városban a regisztrált betegek száma, egyikük közülük apukám unokatestvére (már előtte is gyenge volt, nursing home-ban kapta el, tüdőgyulladás, szóval nem jók a kilátások - legalábbis egy három nappal ezelőtti email alapján). nem akarok beszállni igazán abba, hogy akkor most new york miért van rosszabb helyzetben, mint más helyek amerikában, vagy tényleg rosszabb helyzetben-e (nyilvánvaló van néhány adottság, mint a népsűrűség, a tömegközlekedés központi léte, az nemzetközi utasforgalomból adódó dolgok és az, hogy miközben van egy erős tech/startup/tudományos szektor, akik már hetek óta homeoffice-olnak, rengeteg ember megélhetéséhez hozzátartozik, hogy más emberekkel találkozzon állandóan, és nem véletlenül azok a legkiszolgáltatottabbak a vírusnak, akik, stb. - közben persze egyre inkább az is igaznak tűnik, hogy ha némi csúszással is, de rurális amerika sem fog megmenekülni, és bizonyos szempontokból ott még nagyobb lehet a probléma), és azt se gondolnám, hogy érdemes lenne azt méricskélni, hogy hányan mennyire tartják be a social distancinget és mennyire voltak tömve a bárok és az éttermek (amik lassan egy hónapja zárva vannak amúgy). csak arra gondolok, hogy ha ez véget ér (és véget fog érni), akkor new york egy szuper város lesz újra, és vannak, akik most is emberfeletti küzdelmet folytatnak, hogy működtessék.

new york cares. 

[madarashirek]

Rengeteg ilyen madár él ebben a Vas megyei faluban: tudhatnak valamit?

[atloteam]

Itt egy updatelt verzió, időközben egy csomó Fejér megyei település adatai is kikerültek. Felvittem az autópályákat és az összekötőutakat is, hátha jobban látszik, hogy mik lehetnek a terjedés befolyásolási tényezői. Bár továbbra is nagyon magas, 50% azoknak az eseteknek a száma, amelyeknél nem tudjuk a települést, összességében talán megengedhető, hogy néhány megfigyelést tegyünk, mintha-alapon:

- mintha az ingázás tényező lenne a terjedésben - mintha az autópálya is tényező lenne a terjedésben - mintha a népsűrűség és a településsűrűség is tényező lenne a terjedésben

ezek persze nem valami nagyívű következtetések, mivel ezt eleve lehet valószínűsíteni, viszont az ismeretlen közel 1000 eset simán szétverheti még ezeket a következtetéseket is.  Sokminden feltűnhet, de nekem Szolnok, illetve Jász-Nagykun szinte teljes hiánya mindenképp. Két megyeszékhely van, ahonnan nincs jelentett eset, minden más megyeszékhelyről van legalább egy jelentett eset. Pedig a 4-es főút Üllő, Monor, Pilis, Albertirsa vonalon szépen kirajzolódik, majd Ceglédnél megáll. Jász-Nagykun továbbá az, ahol csak egyetlen településről tudunk jelentett esetet, Jászberényt. Jász-Nagykunban egyébként 19 azonosított eset van, simán lehet, hogy településszinten épp Szolnokon vannak azok, csak éppen nem közölték.  A másik megyeszékhely Kecskemét. Itt kér kórházi esetről tudunk, de ők Szekszárdról lettek ideszállítva. Kiskunfélegyházán volt egy bejelentés, de később a polgármester visszavonta. Mivel Kecskemét és Kiskunfélegyháza előtt és után is az M5-ös nyomvonalának vonzáskörzetéből jelentettek azonosított megbetegedést, ezért talán ott is vannak, csak nem árulták még el (és lehet, hogy nem is fogják). 

[stromp-mark]

But am I good enough to?

A munkahelyemen a következő intézkedéseket vezették be a járvány miatt. 

Hogy a lehető legkevesebb kollégával legyünk kapcsolatban, a legtöbben 12 órában dolgoznak. Én csak 10 órákat vállaltam, mert nem bírnám ki a 12 órát azokkal az emberekkel.

Minden belépéskor le kell fertőtlenítenünk a kezünket.

Az ebédlőben maximum 5 ember tartózkodhat egyszerre (persze ezt nem nagyon tartjuk be).

1.5 méteres távolságot kell tartanunk egymástól. Minimalizálnunk kell a testi kontaktust.

Hétfő óta, így többet dolgoztam, mint az elmúlt időszakban. Amikor az ismerőseimet kérdezem, hogy ők hogyan dolgoznak mostanság a legtöbben azt válaszolják, hogy home office-ban vannak, néhányan pedig azt, hogy sehogy.

Elhiszem és megértem, hogy a jelenlegi helyzet nem a legjobb, de én konkrétan élvezem azt, hogy az utcákon és úgy mindenütt kevesebb az ember. Megtudnám szokni, hogy ha ilyen lenne a népsűrűség. A héten azt tapasztaltam magamon, hogy sokkal hatékonyabb vagyok a munkahelyemen és nem bosszankodva jövök haza a munkából. Ez nagymértékben annak köszönhető, hogy jóval kevesebben vannak benn a cégnél, és így jóval kevesebb az agyhalott is (Petra mondásávál élve). A 10 órás munkanap a jelenlegi körülmények között viszonylag türhető, és annyi az előnye, hogy így van plusz egy szabadnapom, ami azt jelenti, hogy 4 napot dolgozom és 3 napom szabad. A 8 tagú szűk családomból konkrétan csak 3-man dolgozunk jelenleg. Mivel a héten a forint euró árfolyam az egekben volt, úgy éreztem magam, mintha feleslegesen dolgoznék. Konkrétan egyre többet dolgoztam és egyre kevesebbet ért a fizetésem. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy a járvány után sem lesz már 350 forint alatt 1 euró.

A magánéletem szokás szerint a béka segge alatt van 13 méterrel és igen csak közeledik a 14., a jelenlegi helyzet pedig nem nagyon segít ezen. Arra is kíváncsi vagyok, hogy júniusban meglesz-e tartva a záróvizsgám? Nem is meséltem, hogy milyen kalandos volt a záróvizsga jelentkezésem.

A születésnapomon Hédivel találkoztam. Gondolkodtunk azon, hogy hová üljünk be beszélgetni és végül az Ikeára esett a választás, mert fánkozni szerettem volna. Persze a fánkozót mikor kell felújítani, akkor amikor fánkozni szeretnék. Végül csak sikerült hozzájutni az áhított elemózsiához, és a sorbanállás közben - miközben meséltem Hédinek a záróvizsgáról - hírtelen eszembe jutott, hogy arra jelentkezni is kell. Rákerestem gyorsan, hogy meddig van a jelentkezési határidő, és láss csodát február 29-e éjfél volt. Szerencsére volt még két napom. Tudtam, hogy már csak elektronikusan lehet jelentkezni, de a Neptunban nem találtam a záróvizsgák között. Mikor hazajöttem és már az e-mail-t kezdtem írni a tanulmányi előadómnak, megnéztem Neptunban a kérvények között. Hát nem ott volt a jelentkezési űrlap! Elkezdtem kitölteni, majd egy akadályba ütköztem. A témavezetőm Neptun kódját is megkellet adnom, anélkül érvénytelen a jelentkezésem. Rákerestem Neptun-ban, de nem adta ki. Írtam a témavezetőmnek, de mivel tudtam, hogy csak másnap olvassa el az e-mail-emet, így írtam minden lehetséges ismerősömnek, hogy hátha valaki tudja. Végül másnap a témavezetőm visszaírt, így le tudtam adni a jelentkezésemet határidőn belül. Mondanom sem kell, hogy a születésnapom estélyén eléggé felpörögtem, hogy már jóideje tudom, hogy idén záróvizsgázni készülök, erre majdnem lecsúszok a jeletkezésről. Nem szokot velem ilyen előfordulni, így kicsit dühös voltam magamra. Remélem időben kapok majd tájékoztatást arról, hogy mikor és hogyan lesz megtartva a záróvizsga. 

[adolftmblr]

Nem értem sajnos, hogy mi a gond a qr kódos leülési rendszerrel, amikor az utcai népsűrűség csökkentése erdekében kijárási tilalmat is elrendelhettek volna.

[szamasza]

2019. szeptember 26. csütörtök

0:40 van.

Lakótársak között már egy ideje “anya” a nevem csoportos beszélgetésekben, mert néha anyáskodó vagyok, féltem őket, gondoskodok róluk, meghallgatom minden sirámjukat... De most én is érzem magamon, hogy tényleg passzol az elnevezés. Szobatársam, D. ma ment első randira egy fiúval, és még mindig nem ért haza. Én meg az órát bámulom, és próbálom visszafogni magam, hogy ne írjak rá. 

És most aludjak vagy ne?

Megvárjam amíg hazaér, vagy ne? 

Micsoda dilemma.

De most tényleg! Elmúlt éjfél. Holajóéletbekóborolnakezek? 

Mivel még egy darabig úgyis fent leszek és azon agyalok, hogy merre bóklászik kint a sötétben, ideírom még azt is, hogy ezen a héten feljebb léptettek a ranglétrán és hivatalosan is megkaptam a “Nagymama” titulust.

*üdvrivalgás helye*

Tudni illik, hogy kis lakóközösségünk szeptembertől bővült plusz egy taggal, immáron négyen lakunk egy albérletben (drasztikusan megnőtt a népsűrűség). Tegnap pedig súlyos dolgokat hánytorgattunk fel a konyhában ücsörögve; egymás születési dátumait. D. ugyanis felettébb érdekelt volt benne, hogy kiderüljön A.-ról (az új lakótársunkról), hogy fiatalabb nála, mert eddig D. volt 2 évvel lemaradva E.-től és tőlem. De D. hoppon maradt, mert kiderült hogy A. 99′-es, és két hét múlva tölti a húszat. 

Eredménytelen szócsatába kezdtek, majd oda lyukadtak ki, hogy lényegében nem változott senki státusza sem, továbbra is D. a legkisebb, és én vagyok a legöregebb. 

Majd D. teljesen random a kezébe vette a telefonját és írni kezdett valamit. A rákövetkező pillanatban mindhármunk telefonja megrezzent a konyhában és gyanúsan D.-re néztünk.

- Minek írsz a lakás-csoportba, mikor mind itt vagyunk?

- Nem írtam. Átneveztelek Nagymamának.

[wuhanqueen]

1. 9/2-3

Kábé 8-kor indultunk a reptérre, 9 utánra oda is értünk. 9:40-től volt a becsekkolás, és csak kínai meg más ázsiai nép állt előttünk a sorban. Minden nagyon jó volt, még az is, hogy a bőröndöm 25.2kg volt a 23 helyett, és nem engedték fel, szóval kipakoltuk belőle két cipőmet meg a kabátom, és átraktuk a kézipoggyászomba. Pont 23kg lett, úgyhogy semmi baj nem volt. És senkit nem érdekelt a kézipoggyászom súlya meg mérete, úgyhogy a magyarázkodós kört is megúsztam végig.  Pápát mondtunk a barátaimmal és a fél családdal, aztán mentem az ellenőrző kapuhoz, ami kicsit vicces volt, mert a két táskámat meg minden rajtam lévő-lógó cuccot be kellett pakolni ládába és még a cipőmet  is le kellett venni, mert magasabb volt kicsit a szára, úgyhogy a legcsodálatosabb felemás zoknimban mászkáltam a reptéren.  Visszakapva a cuccaim mindent a kezembe kellet megfogni, mert a laptopom meg az ebookom ki kellett még pakolni a táskából, és nem volt időm ott rögtön visszapakolni, mert gyorsan jöttek a dolgok. Összeszedtem a cuccaim és arrébb mentem pakolászni, aztán mentem a kapukához, ahol be kell majd szállni és igazán szép volt a reptér. Már rég láttam és nem igazán emlékeztem rá. De hamar elment az idő és akkor be kellett szállni. Mentünk a busszal a repülőhöz. ️11:40-kor indult a repülőke. A folyosónál ültem, az ablaknál meg egy emberke, akinek Örkény könyve  volt, de lehúzta az ablakon azt a fehér micsodát, úgyhogy nem láttam ki. De például volt ilyen kamera a repülő alatt lévő dolgokról, és megint láttam a Margit szigetet (igazából ezt tudom felismerni olyan magasról). Amikor majdnem leszálltunk már, csomó fát láttam a repülőről. Aztán később olvastam a repülős újságban, hogy Finnország 75%-a erdővel borított, úgyhogy most már értem miért. Helsinkiben leszálltunk 15:00-kor (ott már plusz egy óra volt) és a 16-os kapuhoz lyukadtam ki, onnan meg jóóóóó sokat kellett sétálni az 50-eshez. Kábé a 30-asnál volt egy ilyen passport ellenőrzés. Be kellett szkennelni egy gépbe az útlevelet, akkor kinyílt a kiskapu, oda bementem, leellenőrizte a fejemet, és kinyílt a másik kiskapu, úgyhogy ki is tudtam menni szerencsére. Huhh. Sétálgattam tovább és láttam Moomin shop-ot meg csomó szépet. Jól meg is találtam a kaput, de annyi ember ült ott, hogy inkább elmentem máshova csövezni a pár órámban, ahol több volt a hely és kisebb volt a népsűrűség. Annyira hideg volt a reptéren, hogy kénytelen voltam felvenni az egyszem pulcsikámat, amit vittem. 17:40-kor volt boarding, és itt már a kínai szagot is éreztem, annyian voltak. Itt már kellett sorban állni eléggé, aztán egy csuklós buszra felszálltunk, ami elvitt a repülőhöz és kicsit esett az eső meg olyan borongós volt, úgyhogy majdnem el tudtam volna aludni, mert éjszaka csak kb. 3 és fél órát aludtam.. 18:20-kor indult volna a csodarepülő, ami elég nagy volt, 3-3-3 szék volt egy sorban és ilyen jóóó naaagy volt. 66.8 m hosszú volt, a szárnya 64.75m, 903 km/h-val tudott menni és max 13000m magasan tudott repülni. (Ami BP-ről ment Helsinkibe az csak 33.8m volt, a szárnya 34.1m, „csak” 840 km/h-val tudott menni és a max magasság a repüléstudásához 11900 m volt.) Szóval hogy nem indult el időben, csak 20 perc késéssel, de nem zavart. A nagy repülőket nagyon szeretem, mert nagyok, és jól otthon tudom érezni magam benne. Gondolom mert kényelmesebb, mint a kicsi. Amikor elkezdett felszállni, akkor jól esett. ️ Aztán a felhők fölött meg annyira sütött a nap, hogy azt hittem délután van. Kicsit felébredtem és elment az aludhatnékom. Szép volt nagyon a felhők ️ fölött. Már elfelejtettem, hogy hívják a különböző felhőket, de majd megtanulom újra, hogy visszafelé felhőszakértsek, mert tuti tök érdekes tudni ilyen dolgokat. (Ablak mellett ültem nagy boldogságomra, és amikor otthon becsekkoltunk vasárnap reggel, akkor még két üres hely volt mellettem, de azokat is megvették, úgyhogy egy kínai lány ült mellettem, aki majdnem végig szundikált és kókadozott lefelé a feje.) Szóval olyan volt a felhő, hogy ha lenéztem, akkor fátyolos volt és tök jó át lehetett rajta látni. Meg volt habosbabos fehér is. Kb. 19 órakor kaptunk vacsorát (rizs, csirke, uborkasaláta). Büdös volt. Nagyon. Nem szeretem. Én nem tudom hol tenyésztik a repülős kaját, de szerintem annyi tartósítószert meg műanyagot ettem, hogy 3 évig nem fog kicserélődni a gyomrom. Valamikor útközben lement a nap, és annyira hihetetlen jó volt a repülőről nézni a csillagokat. Láttam a göncölt is és aaaaaannyira szép volt az egész, hogy nagyon. ️ A hosszú repülőt nagyon szeretem. Tök sok jó dolgot lehet csinálni, például keresztrejtvényt fejtettem, és volt benne egy szamár , meg olvasgattam, és annyi zenét hallgattam össze, hogy annyit már nagyon régen nem. Nagyon tetszett  Köszi mindenkinek, aki valamilyen formában hozzájárult az idei zenehallgatásomhoz!  ️️ Egyébként csodálatos, mennyit tud ülni egyhelyben az ember, ha rá van kényszerítve. Ja és a Finnair jobb, mint a francia nem tudom már micsoda, amivel múltkor mentünk, mert itt sötétkék volt a takaró, amit kaptunk, nem drapp. A sötétkék sokkal szebb. Viszont kevesebb film meg sorozat volt a széken előttem. 2-3 órával rövidebb volt a hosszúrepülő, mint múltkor, de igazából ez annyit befolyásolt, hogy nem néztem meg egymás után 2x valami Disney mesét (ha megnéztem volna, akkor a Zootropolis lett volna a kiválasztott, mert még választani is tudtam volna, olyan kevés volt.) És még aludtam is, mert múltkor azt sem sikerült. Szerintem két órát aludhattam , és tökre olyan volt, mintha tényleg éjszaka lett volna és normális mennyiségűt aludtam volna. Kaptunk csodareggelit olyan 5 körül, az is hasonló műanyag volt, mint a vacsora. Valami ciabatta volt sonkával, sajttal meg paradicsommal és még valami zöldséggel, amit nem ismertem fel. De zöld volt asszem. Lassan felkelt a nap, amire már nagyon kíváncsi voltam. 4 éve vártam arra, hogy repülőről napfelkeltét  lássak megint, de most másmilyen volt, mint amire emlékeztem. De előfordulhat, hogy az emlékeim megszépültek időközben.  Amikor nem volt még nagyon világos, lent a földön láttam egy kupac lámpát, gondolom valami város volt, de a semmi közepén, mert közel s távol semmi nem volt. De a repülőről is elég nagy volt, nemhogy a földről  Tök durva. Meeg az is annyira szép volt, hogy az ablakon voltak jégvirágok és ahogy csillogott a felkelő nap sugaraiban.  A légiutas kísérők is nagyon érdekesek voltak. Mindig mosolyogtak meg kedvesek voltak. Egyszer annyira beszélgetnék egyel, hogy milyen az élete meg mit tud csinálni és mit nem. Baromi érdekes lehet. Vagyis nekem érdekes, nekik nem biztos. Amikor közel voltunk már a leszálláshoz, rengeteg magas épület volt, tiszta Kína. Kajak úgy nézett ki a föld, mint valami profi makett. Élveztem a szelek szárnyát jó sokáig, de aztán a föld megint csak jobban vonzott valahogy.  7:15-kor landoltunk, ügyesen leszálltam és mentem a bőröndömért (Kína, vízum, szigorú, bőrönd le, újra föl macera), vagyis én azt hittem. Először volt egy ujjlenyomatos valami cucc. Az útlevelem mellé kellett raknom az összes ujjam lenyomatát, éljen a Kínába való utazgatás. Kaptam érte egy „OK” cetlit, amivel tovább engedtek a passport meg vízum ellenőrzéshez. Onnan meg metróval vagy vonattal kellett menni a bőröndökért. A lényeg, hogy sínen ment és kereke volt. Tök hosszú ideig mentünk. Mármint ahhoz képest, amit elképzeltem. Olyan 4-5 megálló hosszú lehetett egy otthoni metró viszonylatban a Nagyvárad-Klinikákat tartalmazó útvonalon, mert az hosszú. Leszálltam, elballagtam a kis bőröndömért, ami tök gyorsan jött, utána megkerestem a buszt, amivel eljutottam a Terminál 2-be, mert a Terminál 3-ban szállítottak le. Szóval felszálltam a buszra, és elindultunk. A busz kiment a reptérről, és láttam, hogy mindenféle Csingcsung Road ki van írva, hogy merre van és merre megyünk. Azt hittem rossz buszra  szálltam és kivisz a reptérről és a frász jött rám, hogy nem fogok tudni visszamenni oda, mert oké hogy néhány dolgot tudok kínaiul meg Kínáról, de a közlekedés az nincs a pakliban. (Majd érteni fogjátok.) Aztán kb. 8 perccel később láttam táblákon, hogy a Terminál 2 meg 1 felé arra van az út, úgyhogy megnyugodtam, de már lepergett a szemem előtt a repülő lekésés Pekingben megint. Bementem a Terminál 2-be és ott csak international repülők voltak, de aztán megláttam belföldi repülőket és elindultam arra. Tök jó, hogy amiben nem vagyok biztos mondjuk angolul, akkor azt értem kínaiul, meg fordítva is, úgyhogy ez jó. Elmentem újra becsekkolni, és Mettler-es volt a mérleg, amin a bőröndöket mérték (ez azért jó, mert az apukám ott dolgozott sokáig), aztán mentem megint a megnézős kapuhoz. Ott is laptop, ebook ki, de otthon a kamerát meg a lötyiket nem kellett kiszedni, úgyhogy el is felejtettem, hogy azokkal lehet valami. De itt azt is ki kellett szedni és újra átment a táskám a cuccon. A fogkrémemet és a dezodoromat is megszagolgatták, hogy okésak-e.  És becsipogtam, úgyhogy végigtapiztak olyan észrevevő cuccal, de ott is jó volt minden. Én voltam az utolsó a sorban, mert pont utánam zárták le azt az ellenőrző kapu sort, úgyhogy kedvemre pakolászhattam vissza a cuccaim, mert senkit nem tartottam fel. Elmentem a 39-es kapuhoz, és bő fél órám maradt a boarding-ig, ami 10:10-kor volt. De legalább a VPN működött, aminek örültem, mert. Mert jó volt. Amúgy itt már nagyon kínai szag volt, de így full. Meg a jó kis vízadó gépek előbukkantak (nem iható a csapvíz), rengeteg konnektor meg töltő izébizé. A repülőn már rajtam kívül kábé 2 külföldi volt csak. Ezt az utat végig aludtam, mint múltkor. Ez a Peking-Wuhan ilyen mumus, hogy sose látok belőle semmit. Wuhanban felszedtem a cuccom, aztán elindultam kifelé, de kicsit le kellett ülnöm erőt gyűjteni, hogy menjek tovább. A net nem működött, de nem baj, legalább sok időt töltöttem el azzal, hogy próbálkozom, ami azért volt jó, mert eszembe jutott, hogy kéne pénzt váltani, viszont nem tudom, hol van váltó.  Kicsit körülnéztem, és pont ott volt egy mellettem. Még gyűjtögettem az erőm, amikor láttam, hogy ott van egy lány , szóval odamentem én is váltani, megkérdeztem hova megy, és kiderült, hogy ugyanoda, mint én. Bemutatkoztunk egymásnak és megvárta amíg végzek. Olasz, Francesca, valami menedzsment MA-ra jött, 3 évet lesz itt, amúgy volt már egy évet kint valami városban, amit nem ismerek, meg volt egy táborban Pekingben. Szóval ez tök jó volt, mert ő simán beszélgetett a kínaiakkal. Amit ők mondtak, azt totál nem értettem, de amit a Francesca, azt igen. Szereztünk taxit (inkább ő), ami jó volt. Mert egy ideig követett egy bácsi, hogy hova megyünk, meg taxi, de ő valami 600 yuan-ért vitt volna el minket. Egy másik bácsi meg azt mondta, hogy plusz pénzt kéne fizetnünk nála, mert nagyok a bőröndjeink. Aztán beültünk egy normális taxiba, és akkor az jó volt. Nagyon érdekes volt megint taxizni itt. Elmentünk egy hotel előtt, ahol anno ettünk egyszer. Érdekes volt.  Meg a közlekedés, hogy is mondjam. Nem indexelnek, de össze-vissza váltogatják a sávokat, meg csomószor konkrétan a választóvonalon mennek, amit nem értek, de nem is kell. Ehhez képest senki sem idegbeteg, meg tök higgadtak, hogy minden ilyen random. De mondjuk ehhez vannak szokva, szóval nem csoda. Kb. egy órát kocsikáztunk az egyetemhez, szóval olyan 4 felé értünk oda. A taxis bácsi elvitt minket az épület elé, ahova kellett mennünk. Akkora az egyetem, hogy van három különböző buszjárata, olyan, mint egy kisváros. Rengeteg épület van benne, atlétika pálya, boltok, kajáldák, meg egy csomó minden, amit még nem láttam és nem emlékszem rá. De van könyvtár is sok, de azok nem tudom hol vannak. Bementünk regisztrálni. Csomó ember volt ott, álltak sorba mindenhol. Leraktuk a cuccaink egy terembe, aztán elmentünk sorban állni. Először elkérték a vízumot, fogadó leveleket, útlevelet, ott is vártam egy csomót, mert valami problémájuk volt, de szerencsére nem az én dolgaimmal, csak amúgy. Utána mentem a szobámért sorban állni. Mögém állt egy lány, akivel néha beszéltem. Tök kedves volt, orosz, de full úgy néz ki, mint egy ázsiai. Még nem tudom miért, de majd kiderítem. Itt álltunk sorba a legtöbbet. Szerintem több volt, mint egy óra, de csak tízen voltak előttem kb. Szóval jó volt. Azt hittem, lerohad a lábam.  Közben az orosz lány elment telefonszámért, amikor visszajött, akkor én is szereztem. Csak útlevél kellett hozzá meg 50 yuan (kb 2100 Ft). Aztán visszaálltam a sorba és pont én jöttem. Kifizettem a deposit-ot vagy mi volt az, amit fizetni kellett, és csak 500 yuan (kb 21.000 Ft) volt (máshol 1000 szokott lenni hallomásaimból). Aztán sorba kellett valamiért megint állni, ott visszaadták az útlevelem, amit oda kellett adni a fizetésnél, meg megmondták melyik szoba. Fogalmam sem volt, hogy melyik épületben vagy hol van az a szoba, de pont ott volt egy lány, aki elkísért egy barátnőjével. Két egyenruhás ifjú fiúka meg vitték a bőröndömet. Kedvesek voltak, hogy segítettek. Azt mondta a lány, hogy azért, mert különleges vagyok. Ezért jó Kínban külföldinek lenni.  Kiderült, hogy nincs kulcsom, amikor felértünk. Ez azért volt jó, mert a negyediken van a szobám. Otthagytuk az összes cuccom, és elkísértek kulcsért, mert amúgy nem tudom, hogy szereztem volna meg, mert senki egy szóval nem mondta, hogy azt honnan kéne. De baromi jófejek voltak. Mondta, hogy mesteres, most fog végezni, ez a harmadik éve, és kirgizisztáni. Meg Magyarországot is tudta, hogy van, úgyhogy jó volt. A szoba olyan, hogy be kell menni az ajtón, ott van rögtön jobbra egy konyha, meg szemben egy fürdő, és amúgy nagy előtér, ahonnan nyílik négy ajtó, azok a szobák. Szóval négyen vagyunk, de mégis egyedül. Ami jó, mert egyedül vagyok, és senki nem zavar, viszont rossz, mert igazából tök egyedül vagyok. Mindenki jön megy, de olyan, mint egy hotel. Senki nem mondja, hova megy, mit csinál, és az kicsit fura, amikor este 10-kor még mennek valahova. Ez kicsit szokatlan. Egy ideig nézegettem a szobát, hogy mégis mi ez, mert tök koszos, kellett szereznem ágyneműt, meg ilyen fura volt az egész. Aztán jött egy szobatárs olyan 8 körül, aki a harmadik évét tölti itt, vietnámi, 27 éves és nem tud angolul, ami azért vicces, mert én meg kínaiul nem tudok annyira, hogy így cseverésszek vele. Úgyhogy félig angolul, félig kínaiul társalogtunk, néha szótár, de megoldottuk. Kérdeztem tőle, hogy honnan tudok ágyneműt szerezni, és annyira jóarc volt, hogy elkísért a boltba, ami itt van, kábé két perc séta, de ott nem volt sok minden, úgyhogy mondta, hogy van egy nagyobb bolt, csak ahhoz busszal kell menni. Azt sem szeretem Kínában, hogy nincs menetrend. Jönnek a buszok, amikor gondolják, de van, hogy 20 percet kell várni, mert annyira nem gondolják. Mi is tök sokat vártunk, de aztán jött, és nem tudom időben mennyit buszoztunk , de maybe 10 perc körül volt. Az egyetem másik bejáratához vitt el, nem oda, ahol a taxi bejött. Ott volt egy ilyen tipikus mindenes bolt, ahol vettem ágyneműhuzatot (az volt az utolsó, és csak 99 yuan volt ~~ 4000 Ft) meg párnát és vállfát. Megnéztem a gyümölcsöket, és a kedvencem, ami otthon nashi körte néven fut és nagy ritkán lehet kapni, 12.8 yuan volt fél kiló (itt fél kiló egy egység, nem 1kg), de csak csomagban volt, amiben 4 db volt, de az elvileg egy kiló volt, úgyhogy az 2x annyi, és kb. 1000 Ft-ért nem fogok venni ilyet. Még. Aztán mentünk ki a boltból, amikor eszembe jutott, hogy a vállfát nem is fizettem ki véletlen, mert a kezemben maradt. Csak az volt a fura, hogy nem csipogott be meg semmi, szóval lazán elmehettem volna fizetés nélkül is. De azért visszamentünk kifizetni, és a pénztáros meg sem lepődött. Aztán mentünk a buszhoz, ahol a vietnámi lány találkozott egy koreai barátnőjével. Tök jót beszélgettek, aztán leszálltunk, és elmentünk még vizet venni, nehogy szomjan haljak. Volt 4 literes vizecske, úgyhogy olyat vettem, mert éljen a környezettudatosság. ♻️ Szóval az jobb, mint a fél literes. Szerintem majd veszek vízforralót és megoldom úgy a vizet, mert nem fogok egy éven keresztül vizet venni. Műanyag palackban. 10 körül értünk vissza, szóval már irtó hulla voltam a 7 óra alvásommal  a nem tudom mennyi idő alatt, de sok. Megterítettem az ágyam (tök vicces, kockás a lepedőm, olyan, mint egy terítő, de nagyon szép az ágynemű, úgyhogy majd hazaviszem, ha elfér), meg közben befutott a másik két szobatársam is, az egyik az orosz lány, akivel sorban álltunk a szobáért, a másik meg beszél angolul és nem tudom milyen nemzetiségű, mert nem kérdeztem. De mondta, hogy nem takarítottak ki, mert vártak minket (??), de majd holnap este kitakarítunk együtt. Felavattam a fürdőt is, elég kevés hely van benne pakolni, de megoldható. kábé 11-kor aludtam. Nagyon jó volt. Kivéve, hogy nem tudom kinyitni az ablakot, és így is jönnek be valahogy a bogarak, de csak picik, szóval nem annyira nagy baj. Meg a légkondi folyton csipog, de az majd nem fog feltűnni egy idő után.

[kgyst]

Megszólalt a közgazdász.

Hogy valami jót is mondjak, ami javaslatot letesz, az hülyeség, de legalább gyorsan megvalósítható. (Az egy másik kérdés, hogy, mivel az okok sem egyik pillanatról a másikra álltak elő, szükség van-e ilyen prompt beavatkozásra, szerintem nincsen.) Egy apró probléma van vele, hogy, ugye, jelenleg öntik a magyar gazdaságra a dellát, így elérünk egy elég szerény gazdasági növekedést (nekem a japán/kínai/török évi 10% a referencia, ehhez képest az, hogy évi 3% vagy éppen 4,8% a magyar növekedés, elhanyagolható), a szerző ezzel nagyon nagyvonalúan bánva azt mondja, hogy a (mondom, nem organikus) növekedés egy részét is áldozzuk be a budapesti lakhatás kedvéért. Érdekes elképzelés.

 Mazsolázzunk a magvas gondolatokból, aztán írjuk el a tutifrankót.

“turizmus” - a szerzőnek abban kétségtelenül igaza van, hogy a turizmus hozzáadott értéke alacsony (abban kevésbé, hogy magas az adóelkerülés aránya: ez nem következik az iparág jellegéből per se, ez “megszokás”, ami módosítható), de azt sem szabad elfelejteni, hogy ahhoz, hogy az itt dolgozó munkaerő magas hozzáadott értékű munkát végezzen, valamilyen értékelhető tudással is rendelkeznie kellene, ehhez meg valamilyen vállalható közoktatásra. A turizmus korlátozása ilyen módon egy újabb módja lenne a szegényekkel/iskolázatlanokkal történő kibaszásnak.

“a vendéglátásban dolgozók egy jelentős részét átcsatornázzuk más, munkaerőhiánnyal küszködő ágazatokba“ - én a szerzőt csatornáznám át más ágazatba, próbálja ki, milyen is az. Nem mellesleg az átcsatornázáshoz lenne szükség a nem létező közoktatásra, azon belül is a különösen nem létező felnőttoktatásra. Papíron jó gondolat, csak nem olyan könnyű megvalósítani.

“A drágulás okozója az albérleti piacon: a felpörgő turizmus“ - nekem haverom a Marshall-kereszt, és tudom, hogy ha az albérletre kínált ingatlanok száma követné a kereslet változását, akkor nem lenne drágulás. Persze, ha az albik számát fixnek vesszük, akkor megindul a verseny a bérlők között.

“A drágulás okozója a lakásvásárlásnál: az alacsony kamatkörnyezet és a befektetési célú vásárlások“ - természetesen egyrészt, ha a kereslet kisebb lenne, vagy a kínálat nagyobb, akkor a drágulás is mérsékeltebb lenne, ha.

“Mit kapunk cserébe – mit adtak nekünk a befektetők?“ - a kérdés önmagában is nonszensz, jól működő kapitalizmusban ti. lakásokat csak a befektetőktől kapunk egyrészt, másrészt meg a cikk néha mintha azt sugallná, hogy a befektetésnek vásárolt lakások “eltűnnek” a piacról, a lakók helyett a befektetők veszik meg, akik meg üresen tartják őket, haha.

“az építőipart különösen sújtó munkaerőhiányra kell gondolni“ - akkor valami nagyon megváltozott az építőiparban, amennyire én emlékszem, a mezőgazdaság után régen ez volt a gazdaság azon ága, ahol a legalacsonyabb volt a képzett munkaerő aránya, az építőipar szívta fel a vidéki iskolázatlan embereket. Ezek szerint ma úgy nyomorog 5 millió ember, túlnyomórészt vidéken, hogy ugyanők eközben elérhetetlenek az építőipar számára, érdekes.

Mi az, amit ténylegesen tenni kellene (előrebocsátva, hogy ezen megoldások nagy része nem azonnal alkalmazható, egyébként pont ugyanúgy, ahogy a jelenlegi válság sem egyik napról a másikra alakult ki, ceterum censeo)

Budapest problémáját, nem meglepő módon, a kereslet/kínálat arányának megváltozása okozza, ennek megfelelően a kereslet enyhítését és a kínálat növelését kell úgy megvalósítani, hogy ezzel az egész ország (régió, stb) a lehető legjobban járjon. A kereslet csökkentését persze nem “tiltásokkal”; mert amit nem értünk, azt betiltani mindig kurva egyszerű (lásd Uber), csak aztán ne lepődjünk meg azon, ha különféle érdekcsoportok (jelenleg: a lakást keresők) kedvéért bevezetett tilalmak utóbb kinyírják a fejlődést, majd tulajdonképpen a gazdaságot is.

A kereslet csökkentésének kábé egyetlen értelmes eszköze a decentralizáció, azaz:

a vidéki városok szintre hozása, ez az egyetlen, ami ma valamilyen módon működik is, legalább szándékok szintjén (közintézmények vagy rendezvények vidékre költöztetése). Ennek persze infrastrukturális vonzatai is vannak (működő belföldi közlekedés, Magyarországon leginkább vasút).

az agglomeráció közlekedésének jobb integrálása: ha viszonylag távolról is ugyanolyan gyorsan be tudunk érni egy budapesti munkahelyre, mint egy külső kerületből, akkor egy Budapesthez kötődő életforma (és ez most mindegy, hogy munkahely vagy egyetem vagy turizmus) sokkal messzebb is működőképes tud lenni. Ezen a téren a HÉV elkótyavetyélése, az elbaszott (sziget-) metrófelújítások egyértelműen visszafelé lépésnek minősülnek.

homeworking támogatása, nyilván, ha egy budapesti munkához be se kell menni a városba, csökkenti az összes elképzelhető terhelést.

A kínálat növelése nyilván az ingatlan- (nem csak lakás) állomány számszerű növelését jelenti, itt már sok helyen leírtam, hogy az építészek maffiája hányféleképpen lehetetleníti el az egészséges lakásállomány/lakásmix kialakulátsát, ezeket a dolgokat nem írom le újra, csak pár mondatnyi önismétlést írnék ide, ahol találok bővebb kifejtést, ott linkelem azt is.

Budapesten általában a beépítési/népsűrüségre igyekeznek felső korlátokat tenni (szintterületi mutató és társai), ami lehetetlenné teszi a (környezettudatossági/fenntarthatósági szempontból is fontos) nagy népsűrűség és így a nagy, a kereslethez igazodó volumenű lakásszám kialakulását. Nagyon jellemző a budapesti építészelit hozzáállására, hogy ökölszabályként Budapesten nem szabad a “műemlék” (felszentelték: 1905-ben) Bazilikánál magasabbat építeni, lásd a nem túl magas MOL-székházat, ami úgy rombolja Budapest “világörökség” panorámáját, hogy az ezt ábrázoló fotókon ki kellett színezni élénkkel a házat, hogy az is észrevegye a házat, ami tönkreteszi az élvezetet, aki nem tudja, hol keresse direkt.

Részben ennek folyományaként igyekeznek ellehetetleníteni a (fiataloknak, alblérlet-keresőknek kiemelten fontos) kislakás-építést, ebben a posztban megmutatom, hogy ezt milyen módokon akadályozzák, csak egy példa ide is, a garzonlakásokhoz (is) még mindig kötelező a telken belüli gépkocsi-állóhely (magyarul teremgarázs), ezt építeni egy minimállakás árának 20-25%-a.

(Az egész építésbürokráciában van egy trend, hogy a minimális igényszintet folyamatosan emelve igyekeznek “egyre jobb” körülményeket teremteni, ami egyébként a technológiafüggő kritériumokban indokolt is -ma már nem luxus az összkomfort pl- azonban az idő múlásával nem lesz több a beépíthető terület, így pl. a minimálalapterület növelése teljesen kontraproduktív)

Kevésbé feltűnő, de az utóbbi 20 évben egyértelműen jelenlévő populista trend az építésbürokráciában az is, hogy egyrészt, népszerűségi okokból, igyekeznek a saját célú, gyakorlatilag kaláka szintű lakásépítést “támogatni” (azt most ne firtassuk, hogy ez hogy sikerül), másrészt a kiemelt, “nemzetgazdaságilag fontos” projekteket is, a bürokrácia csökkentésével elősegíteni.

Mivel ezeken az építtetőkön a bürokrácia csak kevésbé tud élősködni, a fölös energiáit a maradékon, a két építtetői kör között lévő, 10-1000 lakásos projekteket építő professzionális építtetőkön vezetik le, mit tesz isten, egy jól működő nagyváros lakóingatlanainak nagy részét (ezen belül a belváros lakásait szinte kizárólag) ők építik. Engem nem lep meg, hogy Budapesten a kínálat nem tud lépést tartani a kereslettel.

Arra, hogy mennyire nem a kereslet felfutása egyébként az ingatlanárak elszállásának az oka, nagyon jó példa, hogy Magyarországon a lakásállomány normál tempójú megújításához évi 50-100 ezer új lakás építésére lenne szükség, ehhez képest 2018-ban elértük az “igen magas” 38 000-es szintet.

PS megint elvesztettem a linkelni való lakáspiaci posztjaimat

[defacto-io]

Hová tart a világ?

A migráció hosszútávon várható világgazdasági hatásairól publikált tanulmányt egy fiatal magyar kutató az egyik legnevesebb amerikai szaklapban. 

Évtizedek óta nem voltak olyan erősek az bevándorlásellenes politikai mozgalmak Európában, mint napjainkban. 2015 óta a bevándorlás szabályozása talán a legvitatottabb téma a világpolitika egészében. De vajon mi lenne a következménye Európa és a világ hosszútávú gazdasági fejlődésére, ha szigorítanák vagy könnyítenék a bevándorlást?

Nagy Dávid Krisztiánt még princetoni PhD tanulmányai alatt kezdte el foglalkoztatni ez a kérdés. Témavezetőjével, és egy másik szerzőtársával együtt kifejlesztettek egy szimulációs módszert, amely meg tudja jósolni, hogy a világ egyes régiói hogyan fognak fejlődni az elkövetkezendő évszázadokban. Ezeket a szimulációkat lefuttatták liberálisabb és konzervatívabb bevándorlási politikákat feltételezve is, így meg tudták becsülni, hogy melyik régió profitálna vagy vesztene többet, ha a munkavállalók szabadabban költözhetnének. Eredményeik az egyik legnevesebb amerikai szaklapban, a Journal of Political Economy-ban jelentek meg.

Kissé leegyszerűsítve  az egyes régiók növekedését két dolog határozza meg: a helyi termelékenységi szint (vagyis a helyi technológia fejlettsége), valamint a helyi munkaerő nagysága. A helyi munkaerő nagyságát a demográfiai tendenciákon kívül a migrációs folyamatok határozzák meg.

A tanulmány szerzői, miután felosztották a világot kb. 100 x 100 kilométeres négyzetekre, minden ilyen négyzetre megbecsülték a jelenlegi termelékenységi szintet. Ezután modellezték, hogy a bevándorlás szabályozásának függvényében hogyan változik évről évre a népesség és a termelékenység.

Talán a legmeglepőbb eredmény, hogy a megengedőbb bevándorlási politika az, amely leginkább konzerválná a jelenlegi gazdasági viszonyokat. Ez a termelékenységi szimulációkon a leglátványosabb.    Két videónk hőtérképek segítségével illusztrálják az egyes régiók techológiai fejletségének becsült alakulását a következő évszázadokra. A meleg színek a világ átlagánál fejlettebb, míg a hideg színek az átlagosnál fejletlenebb régiókat jelzik a videó alján jelzett évben.

Ahogy az első szimuláción megfigyelhető, ha minden egyes ember szabadon megválaszthatná, hogy a világ melyik pontján dolgozik, akkor még hatszáz év múlva is Európa és Észak-Amerika a világ technológiai éllovasai közé tartozna. Míg Dél-Amerika és Dél-Kelet-Ázsia egyes régiói felzárkóznának az élbolyhoz, Afrika és Ázsia nagy része továbbra is a világ legelmaradottabb területe maradna.

A videó itt megtekinthető.

Megjegyzések: 100 x 100 kilométeres cellák becsült termelékenysége a világ átlagához képest, 2000 és 2599 között, szabad népességmozgás esetén. Forrás: Nagy Dávid Krisztián, CREI]

A második szimuláció ezzel szemben azt mutatja, hogy hogyan fejlődne a világ, ha a jelenlegihez hasonlóan maradnának a munkaerő szabad áramlása elé tornyosuló akadályok. Figyeljük meg, hogy a kép alapvetően megváltozik. India, Kína, Dél-Kelet Ázsia és Afrika (!) egyes részei lehagynák Európa és Amerika nagy részét.

A videó itt megtekinthető.

Megjegyzések: 100 x 100 kilométeres cellák becsült termelékenysége a világ átlagához képest, 2000 és 2599 között a jelenlegi bevándorlás szabályozás mellett. Forrás: Nagy Dávid Krisztián, CREI]

A két szimuláció különbsége abból ered, hogy van egy pont, ahol az alacsony népsűrűség gátló tényezőjévé válik a fejlődésnek. Régen megfigyelt jelenség, hogy az innováció és a beruházás azokba a régiókba koncentrálódik, ahol sokan élnek, hiszen a helyi cégeknek megéri beruházni és ezzel kihasználni a nagy piacból adódó lehetőségeket. Ha a népesség megnövekszik, az megnöveli a piacot is, ezáltal gyorsabb fejlődést eredményez, amely aztán még több munkavállalót vonz az adott régióba.

Nem véletlen, hogy mind a XIX. századi ipari forradalomban, mind Kína elmúlt évtizedekben látott robbanásszerű fejlődésében kulcsszerepet játszott a városiasodás. Mindkét esetben a vidéki munkaerőt a városokba vonzották a magasabb bérek, berobbantva az önerősítő folyamatot. A szimulációk megmutatják, hogy hogyan mehet végbe ez a folyamat globális szinten.

Az első szimulációban a szabadabb bevándorlás miatt ez a gyors fejlődés a mai fejlettebb régiók területén megy végbe. A második szimulációban viszont, a szigorú bevándorlási szabályozás miatt ez lehetetlen. Ehelyett, bár megkésve, de azok a területek robbanásszerű fejlődés helyszínei, amelyek ma is a legsűrűbben lakott régiók: Ázsia és Afrika.

A szerzők becslése alapján a szabadabb bevándorlás politika mellett, hosszútávon, a teljes globális termelés akár kétszer olyan magas is lehet, mint a jelenlegi szabályozás mellett. Ez nem meglepő: ha a nagy népsűrűségű területek lakosságának nem kell ‘’megvárniuk”, hogy a fejlesztések megteremtsék a gyors növekedés alapját, hanem odaköltözhetnek, ahol ez az alap már létezik, a fejlődés sokkal gyorsabb.

Természetesen a tanulmány szerzői sem tagadják, hogy rövid távon a nagy népességmozgások komoly társadalmi és politikai nehézségeket eredményeznek. Hangsúlyozzák viszont, hogy a jelenlegi demográfiai trendek mellett, Európa bezárkózása hosszú távon nem a jelenlegi gazdasági világrendet konzerválja. Ehelyett Európa lemaradásához, és a világ lakosságának lassabb gazdagodásához vezet.

Kondor Péter, London School of Economics

[mtahooligans]

megnéztem webcache-ben a szeptember 1-i adatokat.

azóta 120 ember hunyt el COVID-ban, ebből 30 budapesti, azaz pont 25%.

a szept 1 óta regisztrált 17875-ből 6455 budapesti. ez picit több, mint 36%.

még a 25 is több, mint Budapest lakosságának az aránya Magyarországon, de tekintve, hogy itt a legnagyobb a népsűrűség, és ide jár be az agglomerációból jó sok ember, így erős a gyanú, hogy a fővárosban a második hullám alatt eddig jobban sikerül a veszélyeztetett csoportokat elkülöníteni, megvédeni. ha mondjuk a fertőzöttek koreloszlásáról csöpögtetett adatokat is lehetne Bp - nem Bp bontásban tudni, akkor ez elég nyilvánvaló is lehetne.

ez amúgy nem azért fontos, hogy mekkora faszák lennénk mit itt Bp-n, hanem mondjuk másutt tudatosítani, hogy ez a cél. 

[pajjorimre]

Ún elviselhető népsűrűség.