#munkahelyi szar

[kedvesmajam]

ma felvételiztetni voltam. nem voltak nagyon vad esetek, de sok dolog zavart. nem volt meg az összhang a kollégával és zavart a kinti nyüzsi is

van egy új lakóm, akivel kapcsolatban félelmet élek meg. próbáltam ma új csatornákon információhoz jutni a megérzéseimmel kapcsolatban, de megint nem kaptam semmit. annyira kiakadtam azon, hogy semmilyen támogatást nem kapok, hogy elsírtam magam. hatalmas tehetetlenség van bennem és mérges is vagyok. legalább a vezetők válaszoltak a levelemre. meg egy kolléga beszélgetett velem. mondjuk túlzottan kiakadtam, nem akarom az intézményi dolgokat kiteregetni

hazafelé éreztem, hogy nincs ma futás a l��bamban, főleg a combtöveimnél érzek ha nem is fájdalmat, de kellemetlenséget. akartam valamit csinálni, de egy megbeszélésem is volt. azt hittem, egy órával később van, de pont jól jött, hogy már ötkor kezdődött és online tudtam résztvenni. elterelte kicsit a figyelmemet, bár éreztem, hogy feszült vagyok

egyelőre nem látom, hogy a munkahelyi feszültséget és a terápiás megéléseket hogy tudom jól becsatornázni a következő ülésbe. annyi mindenre lenne jó beszélni, de pontosan nem tudom, miről

tegnap este faltam. mindenféle édességet ettem, amit találtam. reggel 103,8 kilót mértem, ami elképesztően borzalmas. annyira uralnom kellene magamat, mert napközben keveset eszem és ha nem zabálnék, sokkal közelebb lennék a 100 kilóhoz és még tovább folytatódhatna a fogyásom

azt hiszem, kiégtem. és azt sem látom, hogy tudok így úgy dolgozni, hogy ne éljek meg mindent támadásnak és nyűgnek

[stickalittle]

Hát nagy ötlet volt, hogy a helpdeskbe bekerült a hibajegyekhez a rendszergazdák elérhetősége is.

Szerverüzemeltetőként az időm nagy része most arra megy el, hogy a helpdeskeseket megkerülve a júzer engem hív fel, és el kell neki magyarázgatnom, hogy a saját gépén történt jelszóváltoztatás után miért zárolódik ki folyamatosan a rendszerből, és hiába állítom, hogy a mobilja zárolja, ott van a logokban, ő akkor sem hiszi el, pedig még a telefonja típusát is megmondom, őt akkor is győzködnöm kell, mert nem tudja elképzelni, hogy a kibaszott telefonja blokkolja a belépését, amikor azon csak az e-mail fiókja van felvéve egy fél éve, de amúgy nem is használja, és ezzel eddig nem volt baj, meg különben is a céges hálózatba nem tud belépni, nem a telefonba. Hát kösz, hogy ilyenekkel kell foglalkoznom, amikor nem ez a dolgom. Persze mosolyogva csinálom ezt is, ha kell, nyugodtan rá lehet a fizetésemre pakolni érte egy komolyabb összeget, de ingyen miért kell helpdeskes feladatot csinálnom? Na, kösz. A munkahelyi telefont mindjárt szépen lehalkítom, aztán nyugiban foglalkozom a saját dolgommal. Mondjuk, lehet, hogy könnyebben venném ezeket az eseteket, de reggel már felbasztak a munkahelyi fideszesek a "szar, ami van, de Orbánon kívül nincs kire szavazni, és különben is, más is lopna" szöveggel.

[csacskamacskamocska]

Elindul egy folyamat

A büszkeség, az ego, a kapaszkodás képzelt önmagunkba, ez komoly akadálya a nyugodt életnek. Boldogságot akartam írni, de azt a szót már valahogy elcsépelték az életvezetési tanácsadók. Szeretnék boldog is lenni. éjjel azt álmodtam, hogy ülök az ágyon, a hátam a falnak vetve és masszírozom a pasim fejét, aki ernyedten elnyúlva fekszik a lábaim között, a feje az ölemben. Még álmomban is arra gondoltam, hogy van ennél meghittebb, békésebb, boldogabb pillanat? Ha egy befeszülős, kemény csávó hagyja magát kényeztetni? Van, amikor azt gondolod, hogy te minden jól csinálsz, te okés vagy, de akik körülötted vannak, vagy éppen a partnered, na ő balhés, vele gond van, nem működik jól, rajta múlik, hogy a dolgok rendben legyenek, és így a te boldogságod is.

Van, amikor azt gondolod, hogy mások rendben vannak, a partnered is nagyszerű ember, de veled valami kurva nagy gáz van, te nem vagy rendben, és ezért nem boldog senki, te sem, de másoknak is te okozod a bajt. Nem érdemled a boldogságot mert nem vagy rá alkalmas.

Van amikor azt gondolod, hogy mindenki el van baszva, a világ szar, mindenki gonosz, önző, pusztulnia kéne mindennek mert céltalan, értelmetlen és rossz az egész konstrukció, tehetetlen vagy ezzel és nem is érted mások miért nem látják, hogy minden szar, boldogság nincs. Van amikor azt gondolod, hogy mindenki okés, mindenkinek vannak problémái, mindenki mindenfélét csinál, hol jól, hol rosszul, de alapvetően mindenki a saját boldogulását keresi és te meg tudod teremteni a sajátodat, amiben a partnered is benne van.

Ezek nem életreszóló beállítódások, hanem folyamatosan változnak. Úgy gondolom, azért van egy alapbeállítódásunk, kb mindenre ahol kommunikálunk. Van egy ilyen jó-rossz definíciónk a munkahelyi életérzésünkre, a párkapcsolatira, a családira, barátira. Amelyikből több van (ha A, B, C, D vel nevezzük meg) az a jellemző beállítódásunk. Ebből megint látszik, hogy minden az agyunkban van, semmi sem valóság. És még következetlenek is vagyunk. Mert ha valami hatására megváltozik az, ahogy érezzük magunkat mondjuk a munkahelyünkön (én okés vagyok, ti nem helyett jön egy jé, mindenki okés érzés) azt tökre elfelejtjük akkor, amikor megint konfliktus van bennünk.

A gondolat, hogy a másik ember nem szándékosan bántott engem (ezt most kicsit kifejtem. van amikor szándékosan bántunk valakit, mert úgy gondoljuk, hogy ki kell mondani az igazságot, amiről tudjuk, hogy fájni fog. De ez nem ugyanaz, mint amikor valaki élvezi a hatalmát a másik felett és úgy bántja, mintha egy petricsészében egy bogarat piszkálna egy pálcával. Ami azért elég pszichopata gyanús) Szóval, vegyünk egy adag bizalmat, és tételezzük fel, hogy nem direkt csinálta, hogy tévedésben voltunk. Felesleges a fájdalom, felesleges a védekezés. Hogy ez hogy jön? Egész döbbenet, hogy egy hitelesnek érzett mondat elegendő. Ha ezer bántó mondatot hallottál már, és jön valami új, ami nem volt, és valahogy megérint, azt hitelesnek érzed. Én legalábbis így voltam vele. Merem feltételezni, hogy tévedtem, bár ez nagyon nagy megszégyenülés és mint ilyen, elég pocsék dolog. :D De egy tanárom azt tanította, még középiskolás koromban a tervezőasztalnál, hogy képesnek kell lenni arra, hogy az egész tervet, az összes tervrajzot, az egész munkát belebassza az ember a kukába és teljesen elölről kezdjen mindent.

[uzemi-kollektiva]

I posted 83 times in 2022

46 posts created (55%)

37 posts reblogged (45%)

Blogs I reblogged the most:

@realneverever

@szoerteknoec

@fovarosiblog

@hochfunf

@csinczi

I tagged 10 of my posts in 2022

#művészet - 2 posts

#szerintem erről már írtam egyszer - 1 post

#nincs munkaerőhiány - 1 post

#és pálinkás zsolt az itthoni vezetője - 1 post

#ja amúgy ez a tesco hirdetése - 1 post

#azért remélem nem bántottalak meg - 1 post

#nem munkásnak való szórakozás ez - 1 post

#nem kéne újságot olvasnom - 1 post

#direkt nem rejtem el meg írok tldr-t mer erről szól ez a blog - 1 post

#max kirakom pinned postnak - 1 post

Longest Tag: 67 characters

#inkább vakuljak meg és fehér bottal nyomjam a kétkezes indítógombot

My Top Posts in 2022:

#5

Aki azt írogatja, hogy miért nincsenek az emberek az utcán, az egyértelmű, hogy nem szokott éhes lenni.

Nem szeretek nyilvánvaló kapitány lenni, de azoknak van a legkevesebb lehetőségük tüntetni meg forradalmat csinálni, akiknek most a legjobban fáj az áremelkedés, mert ha ők nem mennek be dolgozni, akkor aztán tényleg nem tudnak mit tenni az asztalra hó végén.

60 notes - Posted July 3, 2022

#4

"Egy betanított munkás bruttó átlagbére Pest megyében 2018-ban havi 250 ezer forint volt, juttatásokkal és pótlékokkal együtt. Ugyanaz a betanított munkás 2021 decemberében 454 ezer forintot keresett."

A hazudozós kurva fajtátok keres 454 ezer forintot, nem egy segédmunkás.

71 notes - Posted March 29, 2022

#3

baj van / baj lesz

Kurva jó, hogy a közbeszédben kb. kéthetente előkerül, hogy minden kurva drága (mielőtt még aktuálpolitikai vekengés lenne: Lengyelországtól Görögországig igaz az egész térségre), akkor is kb. úgy, hogy jajj mi lesz az államgazdasággal. Meg ha drága a csirkehús vegyél tofut meg dióféléket (ilyen cikk tényleg létezik). Meg aggódunk mennyi lesz a mol profitja.

Ezzel szemben csak az elmúlt 2 hónapban minden drágult, de sehol nem emelték a fizetést 15 rugóval, hogy ezt lekövesse. Mindenki próbálja megoldani okosba, maszekkal, rokonoktól kölcsönt kérve, számlákkal zsonglőrködve, legrosszabb esetben jöhet a személyi hitel & eladósodás és így mindenki beletörődik. Komolyan a legprogresszívebb még azok a blogok-fórumok, ahol tippeket írnak, hogy lehet 15000 forintból kihozni egy családi menüt (plot twist: egyre kevesebb húsból).

Nincs baloldali párt, nincs baloldali újság, nincs baloldali közbeszéd, miközben szép lassan ránk szakad ez az egész szar és ez normalizálva van. Nem tudsz enni = a te hibád, pedig kurvára nem az.

92 notes - Posted May 8, 2022

#2

Imádom a kapitalista sikersztorikat.

A srác, aki milliárdos forgalmú céget vezet úgy érte el, hogy kocsmázás helyett dolgozott (mellesleg az apja volt a tulajdonos akitől átvette a céget). Ok az index, jobboldal, blabla, de minden ilyen sikersztori pont ugyanilyen és mindig pont ugyanígy tálalják.

119 notes - Posted February 8, 2022

My #1 post of 2022

április 28.

a munkavédelem és a munkahelyi balesetekben megsérültek és elhunytak világnapja.

Persze minden ökörségnek van világnapja, viszont ez egy kurva fontos területe volt a munkásmozgalomnak, rohadt sokan rohadt sokat harcoltak azért, hogy ne rokkanjunk bele a megélhetésünkbe és hogy a munkahelyi balesetekért vállalja a munkáltató a felelősséget.

Megéri egy percre elgondolkodni azon, hogy ez nem magától értetődő és automatikusan járt mindenkinek.

143 notes - Posted April 28, 2022

Get your Tumblr 2022 Year in Review →

[k4k4po]

What I learned from 1 year of running Windows 11 on supported PCs:

Hogy a Microsoft bassza meg magát a Windows 11-nek kimondottan ellenséges UI/UX design implementációja van, ami szinte minden szempontból rosszabb, mint az előtte lévő bármelyik release-nek VALAHA. Mind funkcionális, mind esztétikai szempontból.

Immár 3 évvel a megjelenés után még mindig nem lehet a tálcát jobbra vagy balra áthelyezni, miközben ez a leginkább kért feature a visszajelzések között

A tálcán az ikonok valami hülye fasz logika mentén vonódnak össze, így 2 full más processnek ugyanaz a handle-je

Ha nem akarod, hogy az ablakok neveit kiírja a tálcán, akkor össze kell vonni az ikonokat, nincs köztes megoldás, így az 1 click-ből minden alkalommal hover+click lesz, ha váltanál

A Vezérlőpultot már vagy a Win 8 óta próbálják átírni valami fancy touch interfészbe, ami még mindig nem sikerült teljes mértékben, de cserébe azt a szar applikációt csak egy instance-ban lehet elindítani, így ha egyszerre több beállítást állítgatnál, akkor kussolj és váltogass

Természetesen a Vezérlőpult design language-ét sem tudják kellőképp lemásolni, mentálisan valami mindig szarabb lesz

A tálca kurvára bugos, 1-2 hetente kell újraindítani a gépem csak amiatt, hogy nem tölti be az ikonokat RDP használat után

A kurva anyját annak, aki úgy gondolta, hogy jó feature, hogy a laptop ébredjen fel alvó állapotból update-elni, meg hogy elküldöm alvó állapotba, aztán csak melegszik meg járatja a ventit

A kikapcsolt állapot általában nem kikapcsolt állapotot jelent, hanem van valami köztes állapotot, amit BIOSban kell kikapcsolni, ha megszokott működést akarsz

Futtatok valami overnight tesztet aztán az update úgy gondolja, hogy ez nem olyan fontos, inkább újraindul frissíteni, és nagy kegyesen a Teams-et visszaindítja. KÖSZ BAZMEG

Ennyire vehemensen még nem utáltam szoftvert szerintem. És sajnos nem megkerülhető munkahelyi szempontból.

Vannak érvek, hogy hát nem olyan rossz, sőt, egész jó... hát NEM, ez egy szar.

Rant vége

[mtahooligans]

Nyár végén, másfél évvel a járvány kitörése után már jó sok mindent lehetett tudni

egyrészt hogy egy hullám kiterjedését meghatározza az adott társadalom találkozási szokásai (ez sajnos nem nagyon ment át a köztudatba), a meghozott korlátozó intézkedések, és sajnos a delta esetén csak kicsit az átoltottság (merthogy az oltottak is fertőződnek és fertőznek)

másrészt, hogy a halálozási számokat a hullám kiterjedése és az idősek oltottsága fogják meghatározni.

lehetett tudni, hogy ez utóbbiban sajnos elég szarul állunk Ny-Európához képest [amúgy ez egy olyan adat, amiben látványosan más számokat mond a kormány az ECDC-nek (80%), mint mondjuk GG fél órája a kormányinfón, ahol 8és félszeres oltott-oltatlan arányt említett, ami ilyen 89-90%], szóval nekünk (meg K-Európának általában) a járvány elfojtásával kell majd operálnunk.

a titkos jó hír az, hogy a fent említett kontakt-szokások miatt ebben a versenyszámban kifejezetten előnyből indultunk, nálunk a második, meg a harmadik hullámot is sokkal kisebb korlátozásokkal lehetett végül elfojtani (sajnos OV-nek sikerült későn lépnie, emiatt lett sokkal több a halott).

lehetett tudni még a brit, izraeli (meg kicsit a portugál, holland) nyári adatokból, hogy lesz valami. augusztus közepén el is kezdődött az emelkedés. lehetett tudni, valamikor ősszel lesz egy pont, amikor még jobban elindulnak felfele a számok (merthogy a szar idő miatt bemennek az emberek a négy fal közé).

nem lehetett tudni, hogy ez pontosan mikor lesz, és pontosan mekkora lesz a meglódulás.

most már lehet tudni, sőt, már azt is lehet tudni, hogy a mostani korlátozások és a munkahelyi szabályok is vagy megfogják a hullámot (GG ugye azt mondja, hogy 1-2 hét és tetőzés, addig a szombattól bevezetendő dolgoknak nem lesz még hatása), de a teljes beltéri maszkviselés már tutira.

ez volt az, amit az MTA és a MOK szeptember óta javasolt.

azt nem lehetett tudni, hogy több nem is fog kelleni, de most már tudjuk, hogy azokkal gyakorlatilag ez a hullám kihagyható lett volna.

a második és harmadik hullám megfékezéséhez sokkal durvább korlátozások kellettek és ott tényleg felmerülhetett, hogy mekkora gazdasági és társadalmi árat kell fizetni. a maszkviselés viszont nagyon kevés munkahelyet veszélyeztet. és minden bizonnyal az elkXrtuk című művészfilm is pont ugyanolyan katarzist okoz maszkban, mint maszk nélkül.

ennek a hullámnak a kb 10ezer halottját a kormány szállítja.

[kedvesmajam]

tegnap este 11kor lefeküdtem, előtte nem ettem, így reggel elég jó ütemben sikerült felkelnem. sokkal hamarabb meghallottam az ébresztőt, így még szundizni is volt lehetőségem

reggel pszichiáterhez mentem. továbbra is nagyon tisztelem a tudását és azt, hogy beszélgetünk. nyilván előkerült a meló. unok már erről beszélni. szó került a futásról is. őszintén nem gondoltam, hogy ennyit beszélek valaha vele a futásról. lelkesen tervezgette velem, hogy lehetne jobban eljutnom oda, ahol futok, tekerés nélkül. beszélgettünk az evésről is. most már az van a papíromon, hogy elhízás miatt restriktív a táplálkozásom. nyilván kövérnek érzem magam, de azért ez így rosszul esik. összességében a doktornő szerint jól csinálom a dolgaimat, örül nagyon a józanságomnak. kiemelte, hogy a karácsonyra fel kell készülnöm

utána bementem dolgozni. még be sem léptem, öntötték rám, mi van egy lakómmal. fel sem fogtam, csak hogy baj van. teljesen kiakadtam azon, hogy hónapok óta mondom, hogy demens a lakóm és megkérdőjelezik, az egyértelmű jeleket sem hiszik el. és megy folyamatosan a piszkálódás. az egyik vezetőm még a tekintetemet is kerülte. viszont elvileg a héten meg kell írnia a minősítésemet. kíváncsi vagyok

7ig bent maradtam, volt is dolog bőven. hazafelé elmentem egy Decathlonba. nagyon foglalkoztatnak az okosórák. azt hiszem, nincs rá szükségem, de izgatnak. főleg azért mentem, hogy lássam, mekkorák. elkalandoztam a futórészlegre. találtam egy meleg és vízhatlan futófelsőt. megvettem. sokat futok, továbbra is szeretnék eljárni, úgyhogy szerintem kihasználom majd. utána voltam boltban is. jó volt ma kicsit kimaradni, nézelődni

ma is sokat olvastam a tömegközlekedésen. továbbra is tudom követni a cselekményt, ami nagy élmény

a tegnapi este fegyelmezetten telt, reggel 102,9 kilót mértem

érzelmileg elég okés vagyok, csak a melóban borul el az agyam. ráadásul tegnap óta nem gyújtottam rá, úgyhogy ezer százalékon feszkós voltam. nem mondom, hogy le akarok szokni, de az biztos, hogy vissza kell vennem

[poetryofgabriella]

Eltelt 3 év.

Az ember azt hinné, 23 évesen bölcsebb lesz, mint 20 évesen - sajnos csak a tapasztalat több, a lelki fájdalom ugyanolyan, ha nem nagyobb.

Tudod, túl vagyok az első csókon, szexen, kapcsolaton és szakításon. Mindez munkahelyi barátságból alakult.

S itt vagyok, miatta kezdem újra a Tumblr blogolást, mert ha nem teszem, biztosan egy marék Frontinnal lenne kevesebb.

2 évvel fiatalabb nálam, és megmutatta - ha a maga módján is -, milyen érzés szeretve lenni. Négyszer próbáltam visszakönyörögni magamat, legutóbb válaszul küldött egy képet egy vörös lányról, akinek tudom, mi a neve.

Élvezed, igaz?

Tudod nagyon jól, hogy mennyit ártasz nekem ezzel. Van neked lelked? Szerettél te valaha? Ha szerettél volna, megbeszélted volna velem.

Elbasztam a saját részemet? Igen.

De én nem tudlak ezek után bántani téged.

Tudnálak, de nem foglak.

Hogy a büdös kurva életbe tudsz ezek után tükörbe nézni?

Ki a gecinek képzeled magadat?

Van fogalmad róla, hogy hány álmatlan éjszakán, és milyen pánikrohamokon vagyok túl azért, mert én meg akartam javítani ezt a “nagy” 2 hetes kapcsolatot?

Van neked szíved?

Vannak egyáltalán flashbackjeid úgy, mint nekem? Az első randikról? Ahogy odabújtam? Tudod, mennyire hiányzik az érintésed?

De ugyanakkor, tudod mennyire megbántam, hogy neked adtam az ártatlanságomat?

Együtt basztuk el az 1 éves barátságunkat, Te is ugyanakkora szar vagy ebben a történetben, mint én.

[vernyak]

nah, én nagyjából átfuttottam, hogy nektek ne kelljen, hogy mit akarnak az inherensen jóemberek.

megjegyezném elöljáróban, hogy nagyon érdekes, hogy ilyen óriási horderejű ügyben a twitteren kommunikál a bizottság, a hivatalos honlapon meg a klímafaszságok tájékoztatója megy, ez a szöveg hivatalos formában sehol a széles interneten nem elérhető!

update 1: egy API-ból előtúrtam nem indexelt pdf-ben, képként..: 

https://ec.europa.eu/commission/presscorner/api/files/attachment/869254/Letter%20by%20Commissioners%20Reynders%20and%20Breton.pdf

Kezdjük:

Hogy mennyire egy töketlen szar az EU, az egész netre feltolt dokumentumhalmaza gyakorlatilag használhatatlan.

 Bárhogy kerestem a “EU Charter article 21″-re, mindig kizárólag angol találatokat hozott, többnyire pdf-eket, semmi többnyelvű weboldal nyelvválasztással, bármi.

Aztán jött egy olyan PDF, ahol 12 nyelven van valami proklamáció, meg aláírások, meg angol szöveg, ez már félsiker: https://www.europarl.europa.eu/charter/pdf/text_en.pdf

Na most akárhogy hekkeltem ezt az urlt, text_hu-ra átírva pl, ez nem hozott eredményt (text_de, text_fi persze van!) mi magyarok 10 millióan nem ütöttük meg ezt a szintet, hogy egyenlően legyünk kezelve... köszi, Európai Parlament!

Mivel nem vagyok jogász, próbáltam leferdíteni valahogy a címet, Európai charta? Nem! -> Alapjogi Charta. Erre már lett találat: 

https://ec.europa.eu/info/aid-development-cooperation-fundamental-rights/your-rights-eu/eu-charter-fundamental-rights_hu

hát itt se követnek semmi rendszert az urlben a nyelvek közötti váltáshoz, de legalább megvan valami: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:12012P/TXT 

bingo! mondjuk lehetne ez az első találat a google-ben is?!

Na de vissza a szövegre! Aszongya 21. article: 

A megkülönböztetés tilalma

(1)   Tilos minden megkülönböztetés, így különösen a nem, faj, szín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés.

(2)   A Szerződések alkalmazási körében és az azokban foglalt különös rendelkezések s��relme nélkül, tilos az állampolgárság alapján történő minden megkülönböztetés.

na ilyet már olvastam valahol, úgy hívják, hogy Magyar Alaptörvény:

XV. cikk

(1) A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes.

(2) Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.

(3) A nők és a férfiak egyenjogúak.

(4) * Magyarország az esélyegyenlőség és a társadalmi felzárkózás megvalósulását külön intézkedésekkel segíti.

(5) * Magyarország külön intézkedésekkel védi a családokat, a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket.

Gondolom ezt olvasták itthon is, mielőtt meghozták a törvényt, szerencsére nem kétfarkú kutyák, hanem jogászok akik gondoltak arra, hogy összhangban legyen az alaptörvénnyel.... és ha úgy találták, hogy a magyar alaptörvénnyel összhangban van, akkor az EU-s bármivel is összhangban kell lennie, mert de facto ugyanaz a két szöveg..

*

Na itt már érdekesebb a duma, aszongya Article 34:

34. cikk

A szociális biztonság és a szociális segítségnyújtás

(1)   Az Unió, az uniós jog, valamint a nemzeti jogszabályok és gyakorlat által megállapított szabályokkal összhangban, elismeri és tiszteletben tartja a szociális biztonsági ellátásokra és szociális szolgáltatásokra való jogosultságot, amelyek védelmet nyújtanak anyaság, betegség, munkahelyi baleset, gondoskodásra utaltság vagy idős kor, továbbá a munkahely elvesztése esetén.

(2)   Az Unión belül jogszerűen lakóhellyel rendelkező és tartózkodási helyét jogszerűen megváltoztató minden személy jogosult – az uniós joggal, valamint a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban – szociális biztonsági ellátásokra és szociális előnyökre.

(3)   A társadalmi kirekesztés és a szegénység leküzdése érdekében az Unió – az uniós jog, valamint a nemzeti jogszabályok és gyakorlat által lefektetett szabályokkal összhangban – elismeri és tiszteletben tartja a jogot a tisztes megélhetést célzó szociális támogatásra és lakástámogatásra mindazok esetében, akik nem rendelkeznek az ehhez elégséges pénzeszközökkel.

Hát itt gondolom a 3-as bekezdésre gondolt a szerző, de mert ott van egyáltalán kirekesztésről szó, de mivel a szöveg is utal rá, ott nemzeti jogszabályok is vannak, így ezt sem értem teljesen.

Menjünk tovább 56 TFEU? Első találat a google-ban: https://ec.europa.eu/docsroom/documents/16743/attachments/1/translations/en/renditions/native

“ GUIDE TO THE CASE LAW Of the European Court of Justice on Articles 56 et seq. TFEU “

hohó, megérkeztünk! Freedom to provide Services, EU Single market!

Na és kiemeltem a lényeget, ami miatt habzik az egész bizottság szája:

van ez tovább is:

szóval: bár te, mint Helyi Kis Államocska kitalálhatsz bármit, ami a nemzeti jogkörödbe tartozik, viszont mivel az uniós médiapiac közös, így egyből rész-szabályozást lehetne behozni, ami persze nem lehetséges, mert mutogathatják magukat a transzvesztiták a magyar RTL-en közszolgálatilag, mert az unrelated to danger and go beyond what is necessary to protect the minors.

[itt van még egy dá-dá rész, de ezt már unom, ugyanaz mint feljebb]

Ezután pedig egy hajmeresztő érvelés következik:

Tehát magyarul a pl. németországi RTL-ből hazánkba indított NGO-transz-lgbtq-óvodai nevelő adást nem tartóztathatod fel, mert igazából nincs joghatóságod fölötte, mert bár osztatlan közös piac, de külföldi Intellectual Property, nánánáná! :D

na hát őszintén várom a választ, hogy DIGYIÉ levelére mi lesz a hivatalos reakció. Digyié egyébként állítólag center-right politikus: https://en.wikipedia.org/wiki/Reformist_Movement

egyébként a belga mávnál volt elnök a politikai karrierje előtt, aztán először pénzügy, majd külügy, majd védelmi miniszter volt - igazi reneszánsz ember, biztos nem hatalommániás, mielőtt úniós “biztos úr” lett :D

a másik mókus TYÍRI, ő meg nem más, mint többek között a Thomson, meg a  France telecom ex-ceo-ja, majd pénzügyminiszter (!), mert ő sem hatalommániás, biztos.

neki is olyan jóember feje van, a france  telecomnak meg olyan jó híre, persze ez már az ő regnálása után történt (wink-wink). De hát vállalati kultúra!

https://www.nytimes.com/2019/12/20/world/europe/france-telecom-suicides.html

Digyijé olyan jól rendberakta a privatizált céget, hogy távozása után már csak 20.000 embert akartak elküldeni 2 év alatt egy reorganizáció keretében. nem baj, az utódja már böriben...

[pokmajom]

Az egész világ olyan, mint egy eldugult budi a vendégségben, amit pánikszerűen próbálsz lehúzni, de egyre több szar jön vissza. Közben a szalonban munkahelyi konfliktusokról beszélgetnek.

[csacskamacskamocska]

Naivitás lvl ∞

Van egy főnököm, nagyon kedvelem és úgy gondoltam ő is kedvel engem. Néha már-már zavarbaejtő volt a decsinosvagy, dejólnézelki, ezértlelkesedik, azértlelkesedik, de mivel soha nem lépett tovább ennél (én ezt nem tartom zaklatásnak, akkor sem, ha olyan mondja aki nekem nem vonzó), és meg vagy tíz évvel fiatalabb is nálam, ezért helyére tettem, hogy ő ilyen nyitott, laza és a lelke mélyén tudja, hogy nekem ez jólesik, hát megadja, javítva ezzel a munkahelyi közérzetemet. A fészbukja tele a feleségével (szerelmem így meg úgy) meg a gyerekeivel. Igazán felesleges ez a nagy körítés. A lényeg az, hogy elkezdtem érzékelni, hogy le se szar, keresztül néz rajtam. Ha nem lett volna egyéb dolgom, meg ha mondjuk vonzódom hozzá, akkor bántott volna, így inkább csak olyan érzés volt, hogy "helló, hol a cukorkám????". De mivel a pszichológus szerint nekem akkora anyai szívem van, mint egy lakótelep, ezért elkezdtem aggódni érte, hogy ez a kiégés, ami miatt ilyen. Kora szerint, munkája szerint ez standard. Tegnap kiderült, hogy az a tényálladék, hogy összejött a nagyfőnök titkárnőjével, aki amúgy egy álomszép és nagyon csinos nő. És az összejövés elég komoly, mert már a gyerekeiket szoktatják össze. Naiv meg azért vagyok, mert én ezt láttam. Láttam a millió jelet, és megráztam a fejem és azt mondtam magamban, hogy barátkoznak. :D :D Hogy a pasi helyezkedik, hiszen a fönök titkárnője egy elég jó hírforrás. Hogy egyébként meg vonzó és egy férfi szívesen van vele, az meg tény. Gyönyörű nő. De ez a pasas nős, imádja a gyerekeit, most újította fel a házát, és milyen szépeket írt ki a fészbukra a feleségéről meg mindig szokta is emlegetni és olyankor olyan szépen beszél róla. Azt hittem, hogy ő vele ez a banális történet nem történik meg. :(

Amúgy, annál szarabb meg nem nagyon van, amikor egy szerelmet beárnyékol a dráma, a válás, az osztozkodás, a bűntudat, a fájdalom. Szóval, jó szar lehet neki – mondja a lakótelepnyi anyai szívem. Amúgy meg franc se tudja, hogy hogy élnek otthon. Úgy tűnt jól, de ez lehet élethazugság is. De az is lehet, hogy csak megy a farka után. Eh, mindegy, hülyének érzem magam. Ezerrel küzdök az anyámféle rosszindulatú gyanakodás ellen, erre kiderül, hogy anyámnak igaza van?

[eszement]

Sooo fckin 2018..

Alapjaiban véve nagyon ritkán írok ilyet, de ez már kikívánkozott belőlem, hiszen ez volt életem talán legellentmondásosabb éve.

Szeptemberben újra munkahelyet váltottam. Ilyen még nem volt, de az elmúlt 4 hónapban tökéletesen megtaláltam itt a helyem. Amit semmi sem bizonyít jobban, hogy alighogy lejárt a próbaidőm és végre teljes fizut kapok, már emelik is tovább, mert kineveztek egy “gyors reagálású alakulat” vezetőjének, immáron 4 embert kapok majd magam alá. Számomra ez hatalmas elismerés, nem is gondolkodtam sokat, mikor megkérdezték, hogy lenne-e kedvem hozzá. Ezúttal a szokásos mellett teljesen más skilleket is erősítenem kell hozzá. Jó érzés, hogy elismerik a munkámat (főleg mert 100% helyett stabilan 150%-ot hozok), és annak ellenére, hogy milyen későn kezdtem ezt az “ipart” (most lesz 3 éve januárban), már külföldi állásajánlatot is kaptam, amit hosszak hezitálás után, de elutasítottam. Bízom benne, hogy ez így marad továbbra is és kiégés nélkül is képes leszek teljesíteni mind a cég, mind a saját elvárásaim :)

Kiléptem egy majdnem 3 éve tartó, de gyakorlatilag évek óta vegetáló se veled-se nélküled kapcsolatból. Nehéz volt. Aki benne van egy ilyenben, annak magyarázni sem kell, hogy miért. Pláne nekem, akinek nagy szüksége van a szociális interakciókra, de nagyon kevés van belőle. De a rengeteg kritika végül megtette a hatását és bár nyitott vagyok már jó ideje egy másik kapcsolatra, rengeteg sebet hordozok magammal, aminek a gyógyításán munkálkodom. A másik is nehezen viseli ezt a lépésem, mert azóta masszív önpusztításba kezdett, de ha együtt maradtunk volna, az meg nekem járt volna együtt a lassú pusztulással. Ez a kapcsolat is hozzájárult, hogy egyre többet és többet raktam bele a munkába, mert onnan jöttek olyan visszajelzések, amikre szükségem volt és van. Mivel az elmúlt 3 év így zajlott, nagyon nehéz lesz megtalálni az egyensúlyt, hogy ne a munkába meneküljek a problémák elől, mert csak ott tudok olyat alkotni, hogy szeressenek érte..holott egy percnyi illúzióm sincs, semmi olyat nem alkotok, ami pótolhatatlan lenne.

Ehhez kapcsolódik, hogy a szociális életem gyakorlatilag nincs. Már jó ideje, kvázi évek óta, hiába rakok egyre több és több erőfeszítést bele, amit időnként megunok és visszatérek a munkába. Emiatt sajnos azokat is elhanyagolom, akiket nem szabadna és visszatérek a munkához. Ezúton is megkövetem @csepikati​ @kezenani​ és @kicsimanna​ -t és mindenkit aki időt pazarol vagy pazarolna rám, de eltűnök időnként mint Petőfi a ködben, mert egyszerűen néha nem tudok mit írni, akkora űr van bennem a kudarcoktól vagy éppen csak a “szarok bele” reakció élesedett megint, hogy ne kattanjak be.

Sajnos a jövővel kapcsolatban sem vagyok túl derűlátó elnézve az idei próbálkozásaim..remélem, hogy nem rám lesz igaz a “sírni egy Ferrariban” mondás, de úton vagyok felé. Mondjuk Ferrarim sose lesz, sem más “luxusszörny”, szóval nem vagyok jó befektetés az aranyásóknak :) Így lesz az év végi mérleg közepesen szar. Munkahelyi karrier vs gyakorlatilag nem létező párkapcsolat és szociális élet.

Nem hiszek az újévi ígéretekben, így a célom mindössze annyi, hogy ezeken javítsak 2019-ben :)

Sokat filóztam, hogy milyen számot rakjak ide az év végi Spotify listámról, valami vidámabbat vagy kesergőst vagy Alvint, de végül győzött Cash bácsi örökbecsűje. Bár nekem nincs trónom hazugságból, de a lényeg akkor is átjön. Mert emlékeztet arra, hogy végre meg kéne tanulnom gitározni is..

[mustarosbukta]

Azt hiszem ez a hetem kb egy brutális érzelmi hullámvasútra hasonlít leginkább. Volt itt utazás utáni bedepizés, egy tök jó második randi és utána egy váratlan kioffolás a harmadik randin, egy még váratlanabb munkahelyi leépítés, nekem ugyan megmaradt a munkám, de jövőre ultra nagyot fogunk szopni és csomó olyan minden szakad a nyakamba, amihez semmi kedvem sincs, aztán kisírtam magam apámnak, anyámnak és exemnek is, hogy ez mekkora egy fos helyzet, hogy így egy pillanat alatt átlőtte ez a terveimet közeljövőmre nézve. Aztán szerencsére itt volt az idei év egyik legkirályabb Ricsárdgír koncertje, ahol még egy számot is játszottam, örök emlék marad azt hiszem ez azért. Aztán ott aludtam egy ismerősömnél, akivel tök jó buli volt csak együtt fetrengeni és kijózanodni a másnapból és kurva szar volt utána hazamenni és ugyanezt csinálni egyedül. Ettől csak egy nyugisabb hét jöhet azt hiszem. Persze lesz itt egy Chelsea elleni sorsdöntő meccs és egy újabb Ricsárdgír koncert, de az azért meglepne most, ha 2 randim is lenne a következő héten. 

[kedvesmajam]

reggel pszichiáternél voltam. az utolsó ébresztőmre keltem, de odaértem időben. meséltem arról, hogy vagyok a munkahelyemen és ebből milyen feszültségeim vannak. a doktornő értette a dolgot, de azért felhívta a figyelmemet, hogy akarva-akaratlanul tudok provokatív lenni és nyilván ezt érzik rajtam a vezetőim. ahogy meséltem, kicsit olyan érzésem volt, mintha paranoid lennék, de nem mondott ilyet az orvos. beszéltünk az evésről, a mozgásról is. nem volt átütő alkalom, de azért jó volt

mikor beértem a munkába, 10 körül, a többiek teameltek. senki nem mondta el, mi van, csak próbáltam kimazsolázni az információkat. egy lakót tettünk ki, arról volt döntés. a végrehajtás teljes káosz volt. sok dolgot intéztem, utána is próbáltam jól jelen lenni. ami történik a munkahelyemen, az nem emberi. még próbálok a hozzám közel állók hogylétével foglalkozni, de már egyre kevésbé és annál jobban saját magamat védem. főleg, hogy ma több életveszélyes fenyegetést is kaptam

reggel 105,7 kilót mértem. tegnap este ettem magvakat és egy tál müzlit is. holnap sem lesz kevesebb, mert hazafelé vettem egy nagy zacskó chipset

nem vettem ma piát és nem is fordult meg komolyan a fejemben, de az alkoholmentes sörön gondolkodtam. azt sem vettem végül, de egy chipset engedélyeztem magamnak

napról-napra azt élem meg, lehetetlen helyen dolgozom. nem látom, hogy változhat a helyzet és ez elkeserít. meg az is, hogy minden mondatom előtt átgondolom, a vezetők ezt hogy érthetik félre, ha akarják

ma nem voltam futni. 8 után értem haza, sötét volt már. viszont a tegnapi futástól annyira megfájdult a talpam, hogy sokszor rá sem tudtam lépni

[kozeledunkmajdtavolodunk]

"Az "A bizonyos lány". Hm. Rengeteget rágódom ezen a témán mai napig, és minden, de tényleg minden egyes nap. Pedig már 7 éve történt. Annyi mindent tudnék mesélni igazából, hogy abból már egy jó kis dráma is kijönne csinos kis kötetben. Mégis próbálom a kérdés kapcsán vázolni. Tanulság, tapasztalat. Tudjátok srácok és igazából nem csak srácok, mert minden embernek van az élete során egy személy, A személy, aki annyira meghatározó, annyira beléd ég, hogy 7, 20 vagy 50 év múlva is ő lesz A és ezután sorolhatnék ezer dolgot, igazából a minden. Hát velem is megtörtént, és a mai napig siratom, és a fejemet verem, hogy elszalasztottam Őt. Szégyen vagy nem (szerencsére névtelen a dolog), de most ahogy ezeket a sorokat írom kicsit párás is lett a szemem. Megismertem életem nőjét, életem szerelmét. Tűnhetek papucsnak, de csak az gondolja így, akivel nem történt még meg. Már a megismerkedésünknél is volt valami a levegőben, de csak majd egy évvel később jöttünk össze. A sors keze volt benne, hiszen annyi véletlen és szerencse kellett hozzá. Az első pár alkalom után éreztem, hogy kell nekem. Az első pár hét után pedig beleszerettem. Fülig. Nem volt még velem ilyen (tudom nem is lesz már), a haverjaim basztattak is, hogy menjünk csajozni, de én nemet mondtam. Nekem ott van Ő válaszoltam. A kapcsolatunk más volt, mint a legtöbb kapcsolat. Rengeteg hullámvölgy, vita, békülés, kiabálás. De nem bírtuk egymás nélkül, szó szerint megőrültünk a másik nélkül. Én nem vagyok egy enyelgős típus. Nem bújtam elégszer, nem csókoltam elégszer, nem mutattam ki neki elégszer, mennyire is szeretem. Ő volt az a lány, aki mindent megtett értem. Mindig ott volt nekem, számíthattam rá, pedig rengeteg gondom volt akkoriban. 21 voltam, az életem alapjait kellett megteremtenem. Sokszor rajta vezettem le. Sőt szinte mindig rajta. Nem tudom megmagyarázni miért. Talán azért mert tudtam, hogy mindig ott lesz nekem, mindig éreztette hogy szeret, nem is tudom. Idióta voltam. Aztán valahogy egyre hidegebb lettem, pedig ugyanúgy szerettem, ugyanúgy ő volt a mindenem, de az élet megviselt. Munkahelyi problémáim is voltak és egyéb. Elhanyagoltam. Más lányokat is bejelöltem, de nem azért mert nem szerettem, vagy nem őt akartam. Sosem csaltam volna meg, de valahogy mégis hiányzott hogy talán még "versenyképesnek" vagy talán "kapósnak" érezzem magam. Így utólag visszagondolva ez önbizalomhiány volt nem több. Tudjátok, 28 vagyok, lassan a családalapítás következik. És így már kellő bölcsességgel üzenem nektek srácok, és jól figyeljetek!! Nem éri meg! Nem éri meg a sok buli, a szoknyák hajtása, a flörtök, a kanbulik. Ez mind-mind ideiglenes. Ha megtalálod azt a lányt, akiről tudod, hogy ha majd visszagondolsz, mindig ő lesz az első, aki eszedbe jut, akivel bármikor újrakezdenéd. Akivel le tudnád élni az életed! NE HAGYD ELMENNI!! Minden egyes csaj fűzése, Ő utána már csak unaloműzés. Valami szarság, hogy lefoglald magad és ne gondolj rá. Az elején lehet úgy érzed, hogy ez buli, és hogy megy ez még neked, menő vagy. De ez gyorsan elmúlik, hidd el nekem. Minden egyes randin ő jár a fejemben. Éreztem én jól magam más nő társaságában. Tudtam én nevetni mással is. De azt az érzést senki nem tudta nekem megadni amit Ő. Azt a mosolyt sosem láttam többé, az az illat sosem csapta meg többet az orrom. Mindig megnevettetett, pedig nem is vicces dolgokat mondott, de annyira édes volt. Imádtam! Vicces volt, elképesztően gyönyörű és csinos. Kedves volt, mindig próbálta a jót keresni az emberekben. Bármit kértem tőle, annyira látszott rajta, hogy szeretettel teszi. Mindig meglepett valami aprósággal. Mindig a kedvencemet főzte. Ő volt a tökéletes nő. Akkor is, de most még jobban.. Mégjobban, mert azóta mégtöbb nőt ismertem meg, és egyre jobban jövök rá, hogy megközelíteni sem tudják. Majdnem 30 évesen rájöttem, hogy a pénz nem boldogít úgy, mint azt fiatalon hittem. Az egyik vezető vállalkozásnál dolgozom, nem panaszkodhatom. És az ember rájön, mindig rájön, de mindig későn hogy semmit nem ér a pénz, a szép ház, ha nem tudod kivel megosztani. Az elején említettem a családalapítást. És emiatt mondom nagyon komolyan, hogy ha megtalálod el ne ereszd semmi hülyeség miatt!!! Mert minden egyes alkalommal mikor egy nővel randevúzom Ő jár a fejemben, és AZ, hogy bárki is lesz a feleségem, bárki mellettem fekszem le vagy kelek fel, nem leszek teljesen boldog soha. És még lelkiismeret furdalással is kell élnem minden egyes nap hátralévő életemben, mert egy bár csodás nő mellett leszek majd, sosem fogom úgy szeretni mint Őt. A gyerekeim anyja nem Ő lesz. A feleségem nem Ő lesz. És én semmit sem tehetek már, mert már egy másik férfi adja meg neki azt, amit nekem kellett volna akkor, és mindig. Minden egyes nap utálattal nézek tükörbe, mert elengedtem. Az enyém volt, csakis az enyém. Utólag jöttem rá, hogy Vele volt meg mindenem. És arra is most jöttem csak rá, hogy mindenkiben Őt kerestem. Azt a gyönyörű óriási szemeket, azt a hangot, azt a nevetést. Csak egyszerűen Őt. Jó esetben még kétszer ennyi év áll előttem, és tudni, hogy csak boldogtalanul és félemberként tölthetem csak el. Nem tudom elmagyarázni ez milyen egy kibaszott szar érzés. Az egész életemet elrontottam. És hidd el nekem nem éri meg. Kurvára de nem éri meg a "szabadság" vagy a "nyugalom" mert mindent megadnál mikor már késő, hogy csak egy percig is idegesítsen, mert igazából még azt is imádtam benne, vagy azt ha megsértődött. Bár névtelen a cikk, de mivel egy női portálon van, igazából remélem, hogy látni fogja, mert sosem volt alkalmam elmondani ezeket neki. Szeretem és fogom is 90 évesen is. Az utolsó pillanatomban is rá fogok gondolni. Ezért mondom nektek ilyen nyomatékosan, hogy ne basszátok el az életeteket. Ne mást tegyetek a legszerencsésebb pasivá a világon, hanem magatokat! Ha ez sem elég, hogy felfogd, meg is érdemled, ahogy én is. És bánom minden egyes nap. De nekem senki nem mondta ezt el így. Remélem más legalább tanul az én hibámból!"