#motiválás

[kerleknerontsukelmarmegint]

Mindig azt hisszük, hogy egy rossz dolog után csak még rosszabb jöhet. Pedig a rossz dolgok után jön csak az igazán jó.

[dangel-here]

Anime: Demon Slayer

[theblackwolf01]

Felemelkedés

Nem voltam más, egy örök vesztes...

Évek teltek és török feljebb!

Kételkedtek...

Nem hagytam magam,

Így végre az életem örömteljes!

Nem fényekben úszok,

Nincs pénzköteg sem,

Lehet az életem nem lesz egy kasszasiker...

Nem végeztem csúcson,

De még törekszem,

Mert az elismerés nem jön... azért hajtani kell!

[just-a-life-in-the-moonlight]

Találj okot a nevetésre,mert a nevetés gyógyítja a túlterhelt szívedet.

[csacskamacskamocska]

Kommunikáció

Nem találkoztam még senkivel, magamat is beleértve, aki nem lett volna benne biztos, hogy ő jól kommunikál. Illetve van még egy csoport, aminek mindenki a tagja. Ők azok, akiknek jók a megérzései és jó az értékítélete. A legritkább esetben szembesül az ember békés módon azzal, hogy hülye. Nekem tegnap sikerült ez, és azért érdekes, mert, ha ebben tévedtem vajon mennyi minden másban is? Hány embernél és hány alkalommal? Egyszer volt róla szó, amikor a pszichológusom azt mondta, szívesen beszélgetne egy barátommal, hogy az alapján ahogy az ő lényét, a vele való kapcsolatot torzítom, az nyilván jellemző más kapcsolataimra is meg az egész világlátásomra. Amennyire valakit idealizálsz vagy démonizálsz, az a te jellemző belső világod. Uh, féltem piszkosul, hogy mi fog kisülni, és végül a beszélgetés nem jött létre, maradhattam békén a szembesülés nélkül. Amúgy maga az, ahogy nem jött létre, az szembesített az idealizálásom szintjével. Szóval, trükkösek ezek a pszichológusok nagyon. Magát a szembesülést nem írom le, mert csak hosszan lehetne és uncsi lenne. A lényeg, hogy egy barátnőmet okosabbnak, tájékozottabbnak tartottam magamnál. A kommunikációja is olyan, nem tud semmit szó nélkül hagyni és ki kell domborítania a saját jártasságát. Ami tény, tényleg okos, csak piszok bosszantó. Fogalma sincs, hogy bosszantó mert ezt hogy lehet visszajelezni? Nem szeretem, hogy ennyire okos vagy? Vagy: rosszul érzem magam attól, hogy úgy tűnik mindig mindent jobban tudsz? Milyen hülyeség ez már? Nem önértékelési zavarom van, csak azért basztatva érzem az egomat mégis :D Senki sem szereti magát folyamatosan kevesebbnek érezni egy olyan kapcsolatban aminek alapja az egyenrangúság. És tegnap megtörtént, hogy valamiben alaposabb, mélyebb és hitelesebb tudással rendelkeztem. És erről a tudásról tök normálisan tudtunk beszélgetni. Ő nem érezte magát legyőzve. Egyszerűen mások az érdeklődési köreink – mondta. Hozzátartozik az önreflexióhoz, hogy az én szeretetnyelvem az elismerés, a támogatás, a motiválás. Ha a legkisebb jót meg tudom találni valamiben vagy valakiben, ontom az elismerésbonbonokat. Sosem hazudok. Egyszerűen tényleg rá tudok csodálkozni millió dologra. Vagy azért mert én nem csinálom (lenyügöznek pl. azok, akik a takarításban lelik örömüket), vagy azért mert csinálom és tudom, hogy mekkora érték. Ebből meg könnyen alakul ki az, hogy elismerek, elismerek... és semmi nem jön vissza mert a mésik ember valami tök mással jelez vissza. (Meg néha persze semmivel. Az eltérő szeretetnyelv nem mentség mindenre) Ez a barátom sosem gondolt bele, hogy milyen érzés lehet a másiknak az, hogy ő folyton okos. Örült, hogy elmondhatja az okosságait, úgy gondolta, hogy ezzel hozzátehet valamit az én életemhez. Meg sem fordult a fejében, hogy én ettől rosszul érezhetem magam. Végülis, bírtam az okoskodást, a dicsekvést, jó felület voltam minderre. Hogy mivel szembesültem? Hogy rosszul ítéltem meg az ő motivációját. A saját legyőzöttség érzésem miatt azt gondoltam, hogy verseng. Pedig, talán tényleg csak élvezte, hogy olyan valakivel beszélgethet, aki érti őt. Hiszen én is élvezem, ha olyannal beszélek. Logan azt mondta valamikor régebben, hogy attól válik valaki szerethetővé, hogy látjuk a rossz tulajdonságait. Szerintem attól, ha látjuk a gyengeségeit, esendőségét. Azért van, hogy az ember elvarázsolódik tőle, ha egy férfit sírni lát. Mert a macsó lenyűgöz, a dominancia szexi, de a síró férfi rabulejti a lelket. Más gyengeségekkel is így vagyunk. Akármit is mutat, ha ismerem azt az oldalát amikor lágy, amikor gyenge, az közelség érzetet ad, bizalmat ébreszt. Mintha a pajzs mögött lennénk, ahova csak kevesek jutnak be. Persze, ezzel remekül lehet manipulálni is. Pont azért, mert a legtöbb emberből ezt az érzést váltja ki.

Elkalandoztam :( A kommunikációról beszélni nagy csapda. Mert nem lehet mindig mindent kommunikálni. Nem lehet folyton asszertívnek lenni, hogy a jövőbeli konfliktusokat kivédjük. Sokszor csak utólag derül ki, hogy valamikor az időben beszélni kellett volna erről vagy arról. Lehet, hogy nem is lehet már helyretenni. Nem beszéltünk, és torzult minden. Tévedés azt hinni, hogy ezt én nagyítom fel. Hogy sokat beszélek az érzelmekről és túlzásokba esem a fontosságukat illetően. Tévképzetek mentén éljük az életünket és bármit is gondolunk másokról, talán csak a pszichopatáknak van tényszerű ítéletük, mindenki más ítéletét befolyásolják/torzítják az érzelmei. Nem vagy kivétel.

[onsieluenkeli]

Uh erről mi már sokat írtunk régen (pszichológusokkal is), és nagyon hasonló véleményekre jutottunk.

Én például, aki koraszülöttként és ♿ mozgássérültként jöttem a világra, mindig is szeretetben szocializálódtam. Amióta csak az eszemet tudom, tényleg naponta repkednek a bókok, a kedvességek, és a dicséretek körülöttem. Szeretés és ölelés van, még akkor is, ha nem vagyok hibátlan és tökéletes.  És ez persze oda-vissza történik.

Amúgy talán ebben az egészben az a legjobb, hogy a többi gyerekhez, és mindenki mindenkihez hasonlóan kezdett hozzá állni a családomban. Még a kutyám is feltehetőleg azért maradt meg annyira figyelmes és tanulékony mert állandóan dícsérve és szeretve van. = Nálunk bőven akad adogatás, és a befogadók se sérültek.

Velem kapcsolatban rengeteg nő elnézőbb is a neten, hiszen „más” vagyok, és tudják hogy alap beütés nálam a kedvesség, a bókolás, nem pedig hátsó szándékú bántás.

Viszont

Akik ezt nem bírják bennem, talán kivétel nélkül sérültek (mindig is ezt írtam róluk). De ők nem mind bántalmazás miatt olyan szúrósak, és nem mindegyikük áldozat!

Nagyon, de nagyon sokan vannak Magyarországon akiket az életükben nem igazán dicsértek, és szerettek, öleltek. Sokan vannak akik a tanáraikból is a legantiszociálisabbakat fogták ki szerencsétlenül. És sokaknál öröklődő minta az, hogy inkább negatívra vesznek minden egyes szép szót, és kedves gesztust ami egy kicsit is gyengültebbé és simulékonyabbá tenné a lelküket.

Régen mindig azt a tanácsot dobtam az olyanoknak, hogy vagy az anyukájukkal, vagy az apukájukkal, vagy az egyik legjobb barátnőjükkel kezdjenek el -modorosan-  tisztán csak kedvesen, és dícsérve beszélni. Ha lehetséges, öleljék is egymást gyakrabban. Írják ki egy cetlitre a hűtőre, a Notebook-ra, hogy ne felejtsék ezt el, és tegyenek „legyél kedves” feliratot a telefonjukra mint háttérképet. És csupán csak 2 hétig teszteljék le magukon ezt a fajta kommunikációt, és nézzük meg mi történik.

Csak 2 hétig teszteljék le magukat! Vajon menne-e az érzékenység, a figyelem, a motiválás, humánum, a bizalom? Vagy teljesen reménytelenek? Nekik az élet tényleg csak gyűlöletből, keservből, rosszindulatból, és tüskékből áll?

Azzal én is egyetértek, a személyes és érzékeny határokat nem szabad átlépni. De számomra az is végtelenül fontos, hogy azért szeretet és dicséret és kedvesség is legyen az ember életében.

Az Amerikaiak és az Asztrálok hasonlóan gondolkoznak mint én, mert hasonlóan szocializálódnak, és feltehetőleg ezért is annyira aktívak, cselekvők, és életoptimisták. Náluk mindenki tudja hogy egy-egy bókot, és kedvességet nem szabad túl gondolni. Hogy ők egyszerűen csak olyanok bizonyos szituációkban, és ezzel kerülik az összeütközéseket a multikultuális társadalmaikban. A szeretet motiválja a mozdulataikat. És amíg csak ennyi, addig nincs is baj, és ez tényleg milliárdszor jobb, mint az olyanok, akiknek csak a sz*r jön ki a szájukból, vagy már határokat lépnek át...

Mostanában ez az egyik kedvenc, és különleges családom. Állandóan szét röhögöm magamat miattuk. <-

De Magyarországon...

Figyeljétek meg hogy a 60+ idős boomer nők, a legkisebb kedvesség és figyelmesség miatt is kiakadnak, és csalást vízionálnak másoknál. Rohadtul toxikusak, és teszik tönkre a követkő  generációkat is. Sokuk még a Facebook tegezéstől is kiborulnak annyira be vannak már savanyodva, annyira szétmart és színtelen életet élnek. Mindenben és mindenkiben rosszat látják.

 Magyarországon szégyen kedvesnek lenni, me’ mit szó majd’a szomszéd asszon... ?

Áh’az ottan csák egy nyomorék... Áz nééém bajaz!

- Értitek?

Csak az a lenézett nyomorék sokszor, és sok esetben, bizony ÉPebb, és erősebb sokaknál...

Nah, megyek én is sétálni egyet.

.

[lonelysoul235]

Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni Majd az unokáknak, mikor körbeállnak, Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak, Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni. 

Anna and the Barbies

[sophiestears]

Ne rejtsd el a tehetségedet. Azért kaptad, hogy használd. Hiszen mit ér egy napóra az árnyékban?

John C. Maxwell: Siker 101

[cinti2001]

Nem sajnálom magamtól a jót.

Megérdemlem. 🙏🏼

[ujrakezdesnelkuled]

Napi motiváció!

Fejlődj. Formázz meg egy olyan bomba testet, amit már ő sosem érinthet meg. Csak sírjon utána mit hagyott elmenni. Ne felejtsd, hosszú az út a cél felé de annál édesebb lesz az eredmény! Még egy picit tarts ki az álmaid mellett! Minden menni fog.!❤️‍🩹

[egy-lany-blogja]

Mindig fel fogod építeni az életed. Akkor is, ha ezerszer döntik majd le, Te újra falakat húzol, erősebbet, mint az előző, és megtöltöd reménnyel. Majd ha ez is rommá lesz, ismét építeni kezdesz, és teszed ezt mindaddig, amíg el nem jutsz oda, ahol mindig is lenni akartál, ahol boldog vagy majd, igazán. Mert bizony erről szól az élet, romjainkból építünk új reményt és ha összedől, elölről kezdjük, szakadatlan, megállás nélkül. Tesszük ezt akkor is, ha kudarcot vallunk, ha senki nem hisz bennünk, ha ezerszer hullunk darabokra, mert kell. Mert élni kell, mert menni kell, küzdeni, hinni és remélni, meg nem állni, máskülönben elvesztél. (Todorovits Rea) #TheAcsakazértis

[theblackwolf01]

Amiben hiszek, az égig viszem,

Ha kell, az utolsó lélegzetig...

... Visz majd a lábam, a célig cipel,

Míg fehér ingem, nem vérrel fedik...

TheBlackWolf

[dangel-here]

“Vagy kifogások vannak,vagy eredmények.Együtt nem megy.”

-Red notice

[kerleknerontsukelmarmegint]

Lehet, hogy neked a múltad jó volt ...

de nekem a jövōm lesz kurvajó.

[keso-esti-beszelgetesek]

It’s my way

My passion

For entire life✨

[rebeldreamercreation]

Ma’am legyél magadnak csak te a

-meg tudod csinálni!

-büszke vagyok rád!

-ne add fel!

típusú személy az életedben. Nincs szükséged másra, hogy ragyogni tudj.