#misztérium

[hicapacity]

Erdő. Rettentő és lenyűgöző titok.. A nap feljő, felhőt széttolt, s bekacsintott! A fák ágai közt bepillantott a nyitott réseken, és sejtelmesen fülembe súgott, hogy mikortól és meddig még újulhat meg, ami volt és képtelen. Mi lesz, s mi jöhet még, amire épp nem számítok. Vajon számítok-e, vagy maradok láthatatlan, jelentéktelen. Jelenések egymás után, és felragyog a végtelen..

Komorebi. A japánok így nevezik, amikor a napfény átszűrődik a fák lombjain keresztül.

Bár magyarul nincs rá szó, az élményt mindig is rokonnak éreztem azzal, mint amikor állok egy gótikus katedrálisban, és lenyűgözve nézem, hogyan festi színesre az ősi, légies támpilléreket a rózsa-ablakon beszűrődő fény.

Az erdő szent hely. Bármilyen hittanóránál és katekizmusnál többet tanít a szentségről és a csodáról - minden babonás mellékzöngétől eltekintve, ami ezekre a szavakra rárakódott az évszázadok során. Arról, amit Rudolf Otto numinózusnak nevezett: a mysterium tremendum et fascinans, a rettentő és lenyűgöző titok.

Milyen érdekes, hogy gyakran el kell szakadnunk az emberek világától, ki kell mennünk az ember nem járta vadonba, el kell csendesednünk és meg kell hallanunk az erdő szívverését ahhoz, hogy igazán érezzük: mennyire függ minden mindentől, mennyire kapcsolatban van minden mindennel - és mennyire kapcsolódunk mi magunk a mindenséghez.

(notes to myself)

Amíg szét nem rág a szú, csordul egy csepp aszú.

[bukovskikaroly]

a lüke fakopáncsom

Én ilyen madáretetős csávó vagyok, vegyük ezt bekezdésnek. (prologus)

A kurva sok antik , meg egyéb drámákból én csak ezt olvastam, aztán kész, vége, nyolcszáz. (rabló ulti, mindegy.), mehettem a Mátyásba, vagy a Kaliberbe. ( ez mindegy) Tudtam a lényeget.

Na, vissza a madarkhoz.

A városmajor utca nem kimondottan az a zöld része a 12. kerületnek amit megkívánnak az urak. DE a 26a igen, baszdmeg. Ki sincs írva a kapura. Egy titok, egy rejtély, egy misztérium.

Na szóval, a hűvös idő beálltával, jönnek a madarak. (akik basznak elmenni délre, meg ilyesmi.)

Cinkék, mátyásmadarak, feketerigók. És egy fakopáncs.

És pont az eperfámon kopogtat? Az kemény, mint a kurva élet. Ez bolond, gondoltam. Ott van a mandulafa, vagy egyebek.

Vagy hülye, vagy harcos.

Vagyunk így páran.

[szepsegkoldusa]

Valami édes igézet nyűgözött le, mozdulni is alig mertem, nehogy megriasszam e misztérium égies zsongását körülöttem - és könnyeim oly édesek voltak, mint a boldogság könnyei. A boldogságról csak álmaink vannak, s visszanéző emlékezésünk: látunk egy elfutott percet, mely a zavar és félelem perce volt, s röpte után felsajdul bennünk: akkor boldog voltam! Az élet nem adhatja meg a jelenvaló boldogság mennyei ízét, de megadhatja ezt a művészet. Életünk kiválasztott nagy perceit így jelzi öröklámpással egy kép, egy szonáta, egy könyv: mikor betűtivó súlyos szemünket fölvetjük, s a lélek úgy zeng, mint fölvert üvegharang. Boldog vagyok! zengi a lélek, az Idő megállt, s egy pillanatra bennem lakott az örökkévaló. S a zengő csendben érezzük a felismert másik lélek bársonyos áramlását.

Török Sophie: Emlékezés

[diogenesz2020portugal]

Annyira gyönyörű, hogy a Gazságügyi Misztérium mások faszával és pinájával foglalkozik.

[versinator]

Hangoztassuk álmommal

Idéztél lakóhely szögében csermelynyi Tenyeremet énellenem javítni darabnyi Valóságra lapát évfordulóján adók Mocsári nyomomban merengők várók Dicsét palástjukat veszhet higgadt Küldetést könnyesek fedelére mélyedt

Kelletése aratója korral lenézve Boldogak robottal robbantó üzetve Üstököt elszállott tisztességében tanum Réttől visszaköszönnek megkinzott batyum Szólanak poklosan merészséget esküdt Pendelyben hullásodat méltatlanoktól szenvedt

Hiuságból görget szóródjak pogányi Leghívőbb udvarolt hiúk félannyi Eladják hunnián tiednek csúfolók Megfogjon igricek megkötözni forrók Könyörüljön megvénül célomat föllázadt Ilosvai bukások lombtalanul ijjedt

Századokért hálózva borzasztóan odavésve Párisra szivelve keresztrevonszolt nyekeregve Frigyládát szapulnak követeli ópium Abroncsot továbbviszik halálodig bimbum Hatalmadban egyesítő vizű képedt Grófhoz megszeretik búcsúja viszkedt

Baktatnak tekergő tépted bercsényi Hallunk ellátni jogász grammnyi Megloptak sujtva mellőlem béklyók Izzadok selejtes bolondját kalózhajók Gyaláznak sarjadnak korsómat elsűllyedt Kapkodni hányják elűzni berekedt

Imádjalak megdühödött járék térdepelve Kisértsz pitvarában kisérti meglepődve Megtanulom zokogástól tülköl szimbolum Kicserélődve alkudó évét misztérium Újféle viszkedt táblabírók betévedt Vágyóbban elborozgatni irtja sáppadt

[gyulaszabo]

Hiábavalóság.

Minden ami dolog hiábavalóság, és minden ami valóság az maga a misztérium./2320/

[barataimnakcsaktoma]

Mindig is nagyon vonzottak a világítótornyok. Van bennük valami misztérium.

Section of new Eddystone Lighthouse, in: "Our Seamarks; a plain account of the Lighthouses, ... Buoys, and Fog-signals maintained on our Coasts. ... With ... illustrations", by Edwards, E. Price 1884

[szemelyesfirkak]

- Nem tudom, Mihály. Én sokkal jobban szeretlek téged, mint te engem, és félek, hogy sok szenvedést okoznál nekem. És... nem tudom, hogy vagy azzal a másik nővel.

- Évával? Hát azt hiszed, hogy beszéltem vele? Csak vágyódom utána. Lelki betegség. Ki fogok gyógyulni belőle.

- Előbb gyógyulj ki, azután beszélhetünk.

- Jó. Meglátod, nemsokára beszélünk róla. Aludj jól, édes, édes.

De Mihály az éjszaka folyamán felébredt. Kinyújtotta kezét Éva után, és csak mikor megfogta a takarón fekvő kezet, eszmélt rá, hogy az Erzsié, és nagyon rossz lelkiismerettel engedte el. Akkor azt gondolta, fanyarul, szomorúan, fáradtan, hogy Éva mégis egészen más. Erzsihez időnként intenzív kívánság hajtja, de az a kívánság ki is elégül, és utána nem marad semmi más, csak a tények józan és unalmas tudomásulvétele. Erzsi kívánatos és jó és okos és minden, de hiányzik belőle a misztérium.

Szerb Antal - Utas és holdvilág

[egy-lany-blogja]

"Én szeretek szerelmes lenni. Szeretek megrészegedni tőled. Szeretek "hülye"lenni, de ez nem boldogság. Egy életművész a szerelmet nem a boldogságáért keresi, hanem a misztérium miatt.

A részegség és a repülés miatt. Tudja jól, hogy ez mivel jár: könnyel, hiánnyal, fájdalommal, kéjjel, örömmel, szédülettel és kétségbeeséssel.”

(Müller Péter) ❤

[bythevayviktoria]

huszonközép

Huszonkép-Huszonközép

Nemsokára 25 leszek ami azt jelenti hogy 5 év múlva harminc. Mármint hogy öt év múlva  már valamilyen érett nő kategóriába fogok tartozni, lgalábbis ha majd kimondom a számot tematikusan oda sorol majd a soroló. A sorolónak meg nem mondom el hogy körülbelül 15 évesen okosabb voltam és érettebb mint most. Ha visszagondolok hogy mit gondoltam tizenpár évesen egy 24 évesről akkor kinevetem magam. Mert azt gondoltam hogy tudni fogom mi történik majd. Spoiler alert a gyengébbek kedvéért, nem.

Érdekes dolog ez itt középen és szeretném tudni hova lehet küldeni a hivatalos panaszlevelet, mert valahogy nem erről volt szó. Mármint bárcsak valaki a 18. születésnapomon felbukkant volna a ‘felnőttek hivatalából’ és a két whiskys-kóla hányásom között kicsit felvilágosít hogy mire ne számítsak.

A coming of age filmek, az ütős pársorosok dialógusok a felnővésről de még egy biztonságos közegben a szárnypróbálgatások bájos zavara.  A kapitalista társadalomba beilleszkedés vagy az elleni tiltakozás, a könyvekben és filmekben egy  stilizált hangulat társul a sorok és jelenetek mellé. Holden Caufield, akinek belelátunk az életét meghatározó pár napjába, Franny és Zoé-ból Franny küszködése a jövőjét illetően, vagy Greta Ladybirdje ahol nézőként sosem tudjuk meg hogy igazából hogy folytatódik a történet. Egy kis bepillantást nyerhetünk. 

A való életben ez inkább valahogy úgy történik mint a Girl’s című sorozatban, Hanna Horvath rájön a doktor úr ágyában hogy igazából, nem különleges. Hogy ez az út amit eddig bejárt, nem teszi boldoggá, nem teszi csak úgy különlegessé. Egy nagy városban igyekszik megcsinálni... a mit? A Mit is? Hirtelen a gazdag doktornál beismeri hogy igazából csak egy teli hűtőre vágyik és egy otthonra. Elég volt a sok történetből, élményből, megakar pihenni néha. Úgyanígy érzem magam az elmúlt félévben, csak én nem gazdag Doktorok ágyában hanem a rokonaim kanapéján ventillálok.

Az utóbbi években a film szakmában helyezkedtem el mint asszisztens és ahogy egy normális forgatáson napi 14 órákat dolgozik az ember átlagban. Mert ez, ugyebár a coming of age film vége utáni első jelenet. A főszereplőnk munkába áll és rendszerető polgárrá válik, aki egy cukorral issza a kávéját, és morgolódik a politikán, hétvégente barátokkal szórakozik, vasárnap családdal ebédel. Erről nem igazán születnek filmek, senki nem akarja magát így visszalátni.

És boldogan élem én is a mindennapokat mert nem élek hanem csak igyekszem menekülni a saját életem, és saját kis terveim elől. Nem kényelmes magunkkal foglalkozni ugyebár? Egyszer egy reggel, 3:45-kor forgatáshoz készülődve, a zuhany alatt átfutott az agyamon hogy miért is csinálom ezt? Mármint, nem retorikus a kérdés tényleg tudni akarom hogy miért ezt csinálom. A fejemben dramatikusabban hangzik a kérdés, de legitim hogy azon kívül hogy pénzt keresek hol vagyok én és vágyaim meg az álmaim a folyamatban, mert sajnos nem látom tisztán hogy ez csak egy híd lenne, azt látom hogy ez az élet. 3:45-kor kelés, 9 kor fekvés és a kettő között pedig őrült rohangálás. Na még egyszer megkérdezem magamtól: Hol vagyok én a dologban? És a pillangó effektus elindul. Egy kis szárnycsapás hurrikánt indít el.

Amikor vége lett a hat hónapos filmforgatásnak, a stáb buliból hazafele sétálva, már józanodva fogalmazódott meg a kérdés? Még mennyi filmet kell leforgatnom asszisztensként hogy felfogjam hogy nem ezt akarom? Vagy nem most? Leforgassak még négy filmet vagy elkezdjek végre a saját dolgaimmal és céljaimmal foglalkozni? Miután minden idézeten átgörgettem instagrammon amik megnyugtatólag hatnak éjjel 3-kor, felindulásból bevágom a mobilomat a sarokba mert igazából akik ezeket az idézeteket posztolgatják, fogalmam sincs hogy kik írták, nekik se hogy én min megyek keresztül, hát kit hülyítünk? Miért segítene rajtam egy Rupi Kaur idézet? Miért oldaná meg egy insta vers, egy végtelenített Ted Talk az én quarter-life krízisemet?  

Leültem egy kanapéra, baromi kényelmetlen volt, rúgós, zöld és dohos. Tökre nem az a kanapé amin az ember idegösszeomlást szeretne kapni. És elkezdtem ventillálni, egyrészről mert megijedtem hogy a következő 25 évemet így fogom leélni. Munkába temetkezve és céltalanul, barátok és család nélkül.  Másrészről megijedtem magamtól hogy mennyire egybefolyt a személyiségem a munkával. Egy konstans szerep amit már a magánéletemben is szívesen használok. Ki vagyok én? Mi a célja annak az életben a jelenlétemnek azon kívül hogy egy szám, meg terület meg bőr meg csont meg mindenféle szövet vagyok? Nem akarom az élet értelmét inkább csak az én igazságomat szeretném már látni. Lehet ilyet? Kikérni a bizonyítványomat? Mert most egy kicsit megakadtam.  És a válaszok hogy hova tovább ha nem ez, nem egyértelmű. Mert most kell eldönteni az irányt, és a személyes határokat, vagy csak ráébredni arra hogy az amit éppen csinálok nem lehet végcél. Gondolom a pár évvel idősebb korosztály már a felénél abbahagyta az olvasást. Nem baj, én arról írok ami most van. Fél éve tart ez az állapot, hogy megálltam, megállítottam magam mint egy elvonón, jövök le arról a drogról hogy a produktivításom a munkában határoz meg engem. Tehát a felismerés, hogy huszonközepén vagyok, mint egy indiai vonat jött aki nem szándékozik megállni még akkor se ha épp egy megyei fesztivál tartozkodik a síneken. Szörnyű metafora, szőrnyű érzés is. Itt, ráébred az ember hogy a szülei nem istenek, és hogy fogalmuk sincs nekük sem az életről, nagyobb igazságokról, vagy arról hogy a korona vírus idején a ‘ csak kiugrom a boltba’ felelőtlenség, vagy hogy a szülinapomon csak illendőségből jól esik ha felhívnak.  Igen fordul az a kocka, már a szüleink-szülei lettünk, meg a szüleink-szüleinek a szülei és így tovább. És arra hogy egyedül vagyunk. 

Lábjegyzet: Ezt már mindenki tudja egy ideje, de én azt hiszem most fogtam fel hogy soha nem fogom megteremteni azt amit a szüleink tudtak összehozni, hogy bizonyos dolgokról lekell mondanunk és elfogadni hogy másban kell megtalálnunk az örömet. Például én letettem arról hogy 10 éven belül legyen egy saját lakásom, ellenben utazni szeretnék a jövőben és nem folyamat dolgozni. Ez a felismerés könnyít. Könnyíti a lelkemet hogy nem kell szétfeszülnöm. Ez egy millieniál issue amit szerintem jó tudatosítani, hogy más a feladatunk nekünk, máshogyan is lehet elérnünk. 

Mondom, mert van még, mondjuk ezt eddig is tudtam de ennyire tudatosan még sose csodálkoztam el a családi mintákon amik meghatároznak a párkapcsolataimban, illetve a párkapcsolataim hiányában. Mert amikor, valami bánt akkor megtartom magamnak, Anyu is ezt cisnálta. És most én is. Na de ne már hát ez nem is én vagyok. Aztán mégis de. Generációs dinamikákat viselek én is magamon és szeretnék most megtörni, szeretném egy picit jobban csinálni mint a szüleink akiknek esélyük sem volt, mert ők is csak túléltek. De ez a folyamat azt hiszem nem szép, nem egy feminim aktus. Ez egy darabokra szét esés. Amit visszakell majd pakolnom, és kint hagyni belőle azt amit nem akarok. Apu migránsozik, megbocsátjuk neki Karácsonykor, nem szólunk és eszünk tovább, nekünk így kell szeretni Őt, nagyon örülünk hogy van.  Anyu nincs már. De ha Ő itt lenne akkor hallgatna velünk. Huszonközepén már az ember felszólal ha kell, mert már nem kisgyerek, meglepődök amikor kikérik a véleményem hisz én még a szememben kamasz vagyok. Aztán van egy két volt gimis társam aki házasodik, gyereket szül, én meg az elmúlt években nem tudtam komoly párkapcsolatot összehozni, önhibából.

Ez alatt a pár év alatt már azért összeszedett ez a milleniál figura annyi tapasztalatot hogy tudja hogy hát így ez az élet. Nemes egyszerűséggel, munka, párkapcsolat, hétvégi buli, kutyasétáltatás, opciónális szórakozás és szabadidős tevékenység. Szerintem nevetségesen egyszerű, annyira egyszerű hogy a szorongás a torkomba felmászik a gondolatától hogy ennyi. Húzhatsz pár kártyát a pakliból, meg választhatsz magadnak pár gombóc fagyit. Citrom? Ne az elfogyott. Van csoki helyette.  Lehet tiltatkozni, meg elszaladni de én még személyszerint nem találtam ki hogy hol van a kijárat, nem beszélve arról hogy jó lenne tudni hogy hova vezet ha létezik. Szóval igy nem nagy misztérium, de ez talán az igazi felnővés. Már nem tart meg a család, nincsen a családi házban szobád, Isten fogalma is csak akkor kerül szóba amikor megigérem hogy nem iszom többet másnap, és végeredményben rájön a milleniál hogy ténylegesen rajtunk múlik ebben a neoliberlaista, post fordista társadalomban a boldogulásunk és boldogságunk. Még ez sem teljesen igaz, de az illúzió hogy ez az egyénen múlik, súllyal rendelkezik és a mellkason pihen.

Elöször azt gondoltam hogy ez a pánik, ez a tehetetlenség ami körbevesz, az rossz és érthetetlen és a semmibe tart.  Egy fél évvel késöbb hálát adok érte, mert végre észrevettem magamat, hogy számítok, hogy van több az életben mint a munka és én dönthetem el hogy mivel töltöm meg még akkoris ha ez a huszonközép nem egyértelmű. És nekem se tiszta hogy merre van előre még teljesen, de körvonalazódik.

[majdnem30]

aktuálpol harry potter

->Dolores Umbridge bekerül a roxfort varázsló és sajtképző főiskolába a misztérium minisztérium megbízásából, hogy ott egy személyként képviselje a legfőbb mágiaügyi vezérelvtársat, majd különböző rendeletekkel szabályozza az oktatási intézmény mindennapjait.

amúgy nem tudom. ez tök ismerős nekem valahonnan. persze nem kívánok párhuzamot vonni.

->viszont újranézegetve ezeket a potter filmeket relatíve felnőtt fejjel miután egyszer felnőttünk rajta still egész jó. sőt talán most jobban élvezem őket mint gyerekként.

->(ja és megjegyzés. ide fogok hányni minden random gondolatot, hétköznapi frusztrációt és / vagy bármit is. ha lesz egyáltalán kedvem hozzá. mi van? keresem a helyem hangom gondolataim söröm öröm bánatom életem)

[dreamerkf]

Ady: Misztérium

Dsida: Arany és Kék szavakkal

Kosztolányi: Akarsz-e játszani?

Melyik a három legkedvesebb magyar versed?

Az első három, ami nekem eszembe jut: 1. József Attila: Óda 2. Kosztolányi Dezső: Esti Kornél éneke 3. Pilinszky János: Senkiföldjén

Ezeket 'kívülről' is tudom.

És plusz egy:

[versinator]

Rántott indultok

Csúfolódó hívással családjuk ópium Visszavenni beszéltük hazamennék falernum Elmondtuk gömbiből szidással kasznár Vicinális érints dáridója héjamadár Évi zsebrákok kiteszem patkót Förgetegben ciprusokból őrizék fakót

Rajongást simogass szenvedetten bárdjait Elvesztettük villámháritó bűneimet méregfogait Csatákat lázú sziken őrjít Megtagadva vesztemen intsd bekerít Töltik lepotyogtak csaltak bátoritót Rózsakerten csőd nemhiába rajongót

Kikbe aknát kavarogjon tragikum Ellopattam pusztuljatok jégveremből batyum Elérek szavatok mámoritó ottokár Pázmány klisékben virított hajnalsugár Megríkat lopó hóharmatos dobbantót Bábelek kivágnak reszketsz tanitót

Árulni koccintanék laknék számit Beteltünk tévedtem magdalénát hiszékenyeit Szabadságra csörgedeznek elszállnak hárít Színjátéka párázatban ülje zudít Napkeleten vitába nyel bódítót Összegyüjteni megdicsőülni kezdhetjük zokszót

Emlékekkel arcától rózsáért misztérium Utasokért száguldnak áldassanak magnum Vesénk nevemre szüljön jegyespár Delik üdvöket robbant tűznyár Kurtítsa igértél koncra korzót Schola sudaras parancsolunk haragvót

Szentjeire sirásba svábokból leányait Nevetésed kerekes számoltak koldusait Bánataink bűnökbe kibámul szépít Visszaadtál megnyíl tinálatok bódít Bajnokait hűségének mindezekért átlót Visszaköszönök szolgasereget menton rózsabimbót

[lakajmedia]

Szóval akkor a lényeg, kulcsszavakban:

szörnyeteg

idegen, idegenszívű

új himnusz, himnikus költemény

csoda

katedrális 

misztérium

a nemzet önmagára találása

[hicapacity]

 A mérnök szabályokat követ mert NINCS választása. Vajon istennek volt e választása, amikor a világot teremtette? Azért mert olyan hülye vagy, hogy nem érted a kutyád szavát nem azt jelenti, hogy nincs neki. Majmoknál, delfineknél é madaraknál is bizonyított tény az öntudat. A tükör teszt amit gyerekeken is el lehet végezni kb 3-4 éves korban. A bibliai isten egy vérszomjas diktátor. [Gábor Bárdosi] A monoteizmus egy alig háromezer éves hoax. Ami van, azt mindenki formálgatja a maga módján - még a Biblia is istenekről beszél (lévén eleve mindenki "hozott anyagból" dolgozik). A végtelenben az energia mennyisége, és a létlehetőségek száma valószínűleg végtelen, meríteni belőle azonban csak mértékkel lehet. Szintén a végtelen természetéből fakad, hogy senki nem lehet 100%-os érvénnyel kontrollban semmi, és senki más felett, még önmaga felett sem - ez biztosíthat tehát valamiféle szabad akaratot, (ami valószínűleg sokkal kevesebb, mint, ahogy mi hisszük). Szóval van egy rahedli "önjáró" ontológiai szükségszerűség, melyekhez felesleges szándékot, tudatosságot csatolni - viszont a káosz ellenében, a rendezettség "érdekében" tulajdonképp a tudatosság léte is szükségszerű. [Viktor Séthy]

Sorsunk egy utópia miatti szimbolikus értelemben vett mentális "örök tél" lett, avagy valódi lehet a katolikus misztérium, az oly buzgón áhítozott örök élet? 

[brvegel]

KORNISS Dezső (1908, Beszterce - 1984, Budapest)

Meglesett misztérium 1953 Kollázs, 25,8 x 25 cm Magántulajdon