#mindent csak elbaszni tudok

[milegyenanevem]

"az eljárás szünetelésére vonatozó jelen kérelmet"

Én ezen a héten csak elbaszni tudok mindent. Ez már így ment be, és végülis valszeg elkésett lesz, szóval tulajdonképpen így pontosabb is.

[elhomalyosultemlekek]

December 2.

Lassan eljön az a bizonyos dátum. 5. évünkbe lépnénk át, és igen...sok idő után még mindig emlékszem arra, hogyan ismerkedtünk össze. Az első titkunk az első találkozásunk, és ha hiszitek, ha nem csak barátok voltunk. Mert ez jelentette azt, hogy mi. Persze megtehettük volna, hogy másképpen együtt folytatjuk, hiszen mindketten tudjuk hogy mikor mit érzett a másik irántunk. Nem tettük. Nem így akartuk elbaszni a barátságunk. Elbasztuk hát máshogy.

Nem tagadok.

Magányos pillanataim alatt gyakran eszembe jutsz. Vajon hogy alakult az életed, vajon van e aki visszatart a sok rossztól ami keringett körülötted. Anyukád jól van? Elmondtad neki mi történt velünk? Ő is örült neki, mint az enyém? Gondolom a testvéreid engem nem akartak megverni, mint fordított helyzetben az enyéim. Na mindegy... Nem tehetem. Bár ha őszinte akarok lenni magammal még mindig szóba állnék veled, Te, aki a mindent jelentette amikor semmim sem volt.

Felkavartad bennem az álló vizet.

Persze, ha ezt valakinek elmesélem nem érti, csak azt látja mi történt a végén. Persze hogy rossz, persze hogy fáj. De ott az a sok jó. Amit megéltünk, ahogy támogattuk egymást rosszabb napokon, ahogyan elmondtad és én is neked ha hülyék voltunk. Sokat számítottál.

Mit írhatnék még?

Félek ezúttal sem lenne másképp.

Ha tehetném veled beszélnék, és te vagy az egyetlen ember, aki ha tud változni mindentől eltekintenék.

Kérdeztek rólad.

De nem tudok rosszat mondani, azon kívül hogy utállak amiért ezt tetted velem. Hibáztam én is igen. De nem, egyszerűen nem megy. Csak annyit tudok mondani, nem voltál te mindig ilyen, és én ismertelek már mindenek előtt is. Azthiszem ezt büszkén kijelenthetem.

Talán...csak talán egy másik életben.

[vanilia-almok]

Hol vannak az ígéreteid?

Megígérted te sosem hagysz magamra!

Mégis itt vagyok egyedül véres csuklóval a magány legalján!

Igen tudom hogy elbasztam az egeszet,mert egy rakas szerencsétlenség vagyok..

De olyan kibaszottul fáj..

Igen tudom..lemondtál rólam..

[csacskamacskamocska]

A teszt

Én elismerem, hogy Schrödinger érvelése igaz lehet, hogy pusztán a tény, hogy megfigyelünk valamit, az megváltoztatja az eredményt, bár ez inkább filozófia, el lehet vitatkozgatni rajta. (ez egy szerelmes poszt a draftból előcincálva és toldalékolva)

Úgy volt ez a dolog, hogy én hosszú, nagyon hosszú ideig nem értettem a kapcsolatomat Logannel. Ha nem akar szerelmezni, ha nem vonzódik hozzám, akkor mit akar? Használni, kihasználni egy rajongó nő odaadását? Vagy éppen elszórakozni ugyanezzel? Elbaszni az unalmas perceket? Barátkozni akar, ezt mondta. Abban biztos én voltam a hibás, hogy ebbe a barátkozásba bele akartam látni mindenfélét. Aminek meg az is volt az oka (azon túl, hogy az utolsó porcikámig szerelmes voltam), hogy a figyelme, a hazakísérések, az együtt töltött dolgok nekem már adták a "többet". Merthogy elég távolságtartó vagyok a férfiakkal. Öt percig, futólag egy hevülékeny csacska macskának tűnök, aztán ennyi. Szaladok is tovább. Szóval nem bírtam kibogozni az ő kommunikációját, az én vágyaimat meg a tapasztalataimat. Naaaagy rémes gombóccá vált, amit ide-oda gurigáztam. Aztán nem volt más lehetőség, mint egy nap kijelentettem, „már nem vagyok szerelmes beléd���, és innentől kezdve a barátság medrében tartottam a dolgot. Nem mondom, hogy ez mindig könnyű volt, de baromi fegyelmezett voltam. Nem mondtam érzelmes dolgokat, nem akartam mindenáron találkozni, nem akartam mindenáron kommunikálni és módszeresen elkezdtem építeni az életemet Logan nélkül. Merthogy korábban nem volt nekem olyan. Annyira szerettem volna megosztani vele mindazt az örömet, lendületet, álmokat, erőt, aminek birtokában voltam. Mivelhogy az ember tegye bele magát abba amit szeretne, ne taktikázgasson, mondja, adja, hiszen az az igazság. Csak ő volt nekem. Én nem vagyok képes rá, hogy több nyársat tartsak a tűzbe. (nem követendő példa, ez az én faszságom. okos ember, ha mondják neki vagy leveszi, hogy "nem" akkor próbálkozik másfelé és kész. Csakhát én ilyen önreflexív ember vagyok, nem verem át magam azzal, hogy menne, amikor bele vagyok havbarodva valakibe) na mindegy, a lényeg az, hogy rásütöttem a BARÁTSÁG nagy piros pecsétjét erre a dologra. És már többet nem érdekel, hogy anyáskodónak látszom és az se érdekel, ha túl erősnek, túl erőszakosnak tűnök és az sem érdekel, hogy kövér vagyok (na jó az azért érdekel), de már nem érdekel, hogy tetszem-e neki, merthogy nem tetszem, de mindez egy barátságban kurvára lényegtelen, csak egy dolog lényeges, tudsz-e nevetni a másikkal, kényelmes-e a létezés a másik ember közelében. Ezt a bejegyzést most elővettem, talán ideje megnéznem mi is lett a teszt eredménye. Némileg boldogabb élet. Bármi, ami kérdésként merül fel, hogy ezt vagy azt miért csinálja, a válasz: mert nem szeret. Bármilyen kérdés ami felmerül, hogy tegyem-e, a válasz: megtenném bárkinek, aki nem szeret? Szereti magát a maga módján, mondja a pszichológus. Sokra megyek vele! Amúgy, ha valakit nem akar szeretni az ember, az alig kevesebb energia, mintha szereti. Így utólag legalább látom azokat a pontokat ahol át lettem baszva. El is mesélek egy lényegesnek tűnő részt. Én nem tudtam (hazudott a szentem), hogy szerelmes valakibe. Hogy én nem egy elrontott házasság hozadékával harcolok, hanem egy reménytelen szerelem ideáljával, egy legyőzhetetlen fantommal. Mire az elmúlt, én már elhasználtam mindent amit csak be lehet vetni a másik érdeklődésének felkeltésére. Tudom, ezek így szánalmasan hangzanak, de az igazság felszabadító dolog. Valaki mindig van, aki jobban érzi magát attól, hogy azt olvassa, hogy nem csak ő olyan nyomi. :) :)

Na mindegy, hajrá, csináljuk az életet az összes faszsággal együtt, mert részben kurvára mindegy, részben meg, ha nem akarok egyedül lenni, mit tudok kínálni egy másik embernek? Nézd ezt a halott világot, amiben csak a fos meleg, ide küzdöttem le magam? Hát, nem. :) Ez a macska, akárhogyis, de ÉL!

[just-strange-girl]

Búcsúlevelem

Sajnálom Anya! Nagyon rég óta már csak azon jár az eszem hogy mindenkinek mennyivel jobb lenne az élete nélkülem. Sajnálom hogy folyton csalódás okozok mindenkinek. Sajnálom hogy csak elbaszni tudok mindent. Már nagyon belefáradtam az egészbe. A folytonos megfelési kényszerbe és hogy bizonyítani akarok a barátaimnak,a családnak,a munkahelyen és az iskolában is egyaránt. Belefáradtam az életbe. Nagyon. Sajnálom hogy senkinek se tudok megfelelni. Sajnálom hogy nem olyan gyerek vagyok amilyet akartál,és amelyikre mindig büszke vagy. Én próbálkoztam tényleg. Próbáltam mintagyerek lenni akire büszkék a szülei.Próbáltam az iskolába éltanuló lenni. Próbáltam a munkahelyen a legjobb lenni. Próbátam legjobb barátnő lenni. De ez nem én vagyok. Egyszerűen képtelen vagyok mindenkinek megfelelni. Főleg hogy bármihez amihez hozzáérek az csak rossz lesz. A hülye megfelelési kényszer miatt kerültem detoxba is anya. Ja persze,neked erről nem meséltem mert féltem hogy még nagyobb csalódás leszek a szemedbe. Egy normális gyerek nem így viselkedik tudom. 16 évesen már nem csak a cigi és a kávé tartja életbe. Nem gondolkozik nap mint nap öngyilkosságon. Hanem vannak céljai az életbe és tesz is érte hogy megvalósítsa. Nekem már nagyon rég óta nincsenek céljaim,csak az hogy túléljem a napokat. Én már nem is élek,hanem túlélek. Nagyon belefáradtam az egészbe,és tudom hogy te nap mint nap azért dolgozol hogy meg legyen minden amire szükségem van. Csak hogy elfelejted hogy amire igazán szükségem lenne az a szeretet,támogatás és odafigyelés. Amiket soha nem kaptam meg tőled. De azért köszönöm hogy próbáltál jó anya lenni. De én már végleg feladtam. Lehet hogy fájni fog,de így lesz mindenkinek a legkönnyebb. Nélkülem.

[kaoszkiralylany]

Mindent csak elbaszni tudok

[lancdohanyos-alkoholista]

Vallomás.

Anya, sajnálom hogy ilyen vagyok. Sajnálom hogy egy elbaszott kislányod lett. Sajnálom hogy nem fogadok szót. Annyi lenne a feladatom, hogy rendet rakjak a szobámba és tanuljak rendesen, de én még erre sem vagyok képes. Sajnálom hogy mindig csak a baj van velem és sajnálom hogy leszégyenítelek a viselkedésemmel. Te vagy a legerősebb nő a világon. Büszke vagyok rád, hogy nem adtad fel ha minden szar volt. Sajnálom hogy nem tudok neked megnyílni, pedig te mindig mellettem lennél és segítenél bármi baj van. Félek megnyílni, félek hogy le fogsz szidni ha elmondom mit érzek. Félek a reakciódtól. Nagyon el szeretném mondani, de nem megy. Sajnálom. Köszönöm hogy mindent megkaptam amit szerettem volna. Nagyon sajnálom hogy hálátlan voltam és nem köszöntem meg mindezt. Nagyon szeretlek. Félek, hogy most végleg feladtam és végleg itt hagylak. Ha itt hagynálak, ne haragudj rám és kérlek ne sírj! Nem leszek melletted hogy letöröljem a könnyeid. Köszönök mindent amit értem tettél. Apa, sajnálom hogy nélküled kellett felnőnöm. Sajnálom hogy rád hasonlítok. Sajnálom hogy aznap olyan sokat ittam, de nagyon rosszul voltam lelkileg tudod? Nagyon hiányzol. Szeretnék veled élni. Szeretem ha mosolyogsz. Imádtam azokat az ebédeket. Együtt volt a család, beszélgettünk. Boldog voltam. Ha téged is végleg itt hagynálak, ne haragudj. Nem bírom tovább. Nincs miért maradnom. Ha elmegyek kérlek te se sírj! Nagyon szeretlek Apa! Tesó. Ne haragudj, hogy amikor esténként sírtál nem mentem oda hozzád. Féltem. Elkezdtem én is sírni. Féltem odamenni, mert nem tudtam mit mondjak. “Héj tesó, minden rendben?” Nem, ez nem jó kérdés, mert ha minden rendben lenne, most nem sírna. Vagy talán kérdezzem meg mi baja van? És ha nem mondja el? Sosem mertem odamenni. Amit bánok. Rád mindig számithattam, de neked sem mertem megnyílni. Ha elmeséltem volna, hogy ott akkor az estén, mennyi vodkát ittam meg egy fiú miatt, leszidtál volna és elküldtél volna a picsába. Nagyon el szerettem volna neked mesélni, hogy milyen érzés volt beleesni a nagy Ő-be. De nem mertem. Hiszen azt kaptam volna, hogy mindig fiúzok és tuti nem ő az igazi. Ami fájt volna. Ezért nem szóltam róla semmit. Szeretnék ott lenni majd az esküvődön és sírva végignézni ahogy férjhez mész. De tesó, lehet nem leszek már itt hogy végignézzem. Nagyon sajnálom ha csalódtál bennem. Sajnálom hogy sokszor megbántottalak. Ha elmegyek, ne sírj kérlek. Inkább szorosan öleld meg a plüsscicám és tudd, hogy veled vagyok! Nagyon szeretlek! Kedves legjobb barátnőm! Nagyon sok mindent köszönhetek neked. Te vagy az egyetlen ember aki megért. Bármi volt te itt voltál nekem. Néha úgy éreztem, hogy ez a barátság csak a suli kapujáig tart. Néha igaz volt, néha nem. De ennek ellenére is irtó erős barátságunk van. Miattad voltam ilyen erős! Sajnos már gyenge vagyok. Elegem van. Nem bírom tovább ezt. Köszönök mindent! A legfontosabb ember vagy számomra! Téged szerettelek a legjobban! Ha elmegyek, te se sírj! Itt vagyok melletted és majd sírva nézem végig fentről ahogy összeházasodsz a nagy Ő-vel. Melletted leszek. Nagyon szeretlek! Szerelmem. Olyan kevés ideje ismerlek, de olyan mintha már évek óta ismernélek. 19’03.12. ekkor jöttünk össze először. Még mindig ez a kódja a telefonomnak. Igazából azóta mindig is ez volt. Sajnálom hogy sokszor elbasztam. Nem akartam elbaszni és nem akartam hogy szomorú legyél miattam. Azt akarom hogy boldog legyél. Ezért ma elengedtelek. Nem fog menni nélküled. Imádom a szemeid, olyan gyönyörűek és mindig elvarázsolnak. Imádom a mosolyod, mert ha ránézek, nekem is mosolyognom kell. Imádom ha becézgetsz. Imádom minden egyes porcikád. Nem szeretnék nélküled élni. Te vagy a nagy Ő. Amióta megismertelek, akárhányszor összevesztünk és más fiút kerestem volna, mindig téged kerestem bennük. El akartalak felejteni. De felbukkantál újra és újra. Köszönöm hogy törődtél velem, megkérdezted mi bajom, akkor is tudtad hogy valami nincs rendben ha nem úgy írtam ahogy szoktam. Köszönöm hogy vagy nekem! Ha elmegyek kérlek ne sírj! Szorongasd a pólómat! Nagyon szeretlek, és te vagy a mindenem!

[fckngpsychpthprncess]

Mert én mindent csak elbaszni tudok.

[unalmasvagy]

Mindent csak elbaszni tudok

[thoughtfromleo]

Mindent csak elbaszni tudok

[mint-halotnak-a-csok]

Én is csak elbaszni tudok mindent

[csacskamacskamocska]

Ha én nem írok neki...

Többnyire azért nem változtatunk dolgokon, mert van egy elképzelésünk arról, hogy mi lenne akkor, ha ezt vagy azt csinálnánk vagy nem csinálnánk. Ha én nem írok neki, ő nem fog írni nekem. Ha én nem keresem őt, ő nem keres engem. Ha nem tölteném anyámmal a napot, rosszul érezné magát. Ha azt mondanám neki, hogy nem, old meg magad, megharagudna. Ha nem kezdeményezek szexet, ő nem fog kezdeményezni. Ha mondanám, csak veszekedés lenne belőle. Nekem ő fontos és nem akarom elveszíteni. Nem akarom anyámat megbántani. Nem akarom a barátaimat megbántani. Nem akarom, hogy ne legyen szex egyáltalán. Nem akarok veszekedések közepette élni. Nem tudok változtatni a helyzeten, bár szar, szarul érzem magam benne. Nagyon hosszú idő alatt jutottam el oda, hogy a szarul érzem magam valamiben, az úgyis elvisz oda amitől félek, és ott sokkal kisebb lehetőség van már arra, hogy józanul mérlegeljek dolgokat és ne csak elszenvedjem az eseményeket. Ha érdektelenségből, hosszasan nem ír, nem keres az, aki fontos nekem, akkor meg kell dolgozni vele, hogy hátrébb soroljuk az illetőt, a kapcsolatot a fontossági skálán. Van ilyen, hogy az ember ott tolong az első helyért, de ott valaki vagy valakinek az árnyéka már/még ott van. Szenvedés ezzel szembenézni? Az. Nade az őrlődés nem kevesebb szenvedés. És még az is lehet, hogy aki addig nem írt, az írni fog. Mert eddig egyszerűen nem volt tere. Például mert mindig megelőztem. Stabil második hely? Valakinél akkor lehetek első. Pfff, anyám dolga nekem is egy nehéz és nem általam megoldott kédés. Megoldotta az idő. De csak átmenetileg. Érzelmileg mégis megoldódott. Már nincs hatása rám, és ez megváltoztatta az életemet. Tragikus az egész, nem is akarok most erről beszélni, csak annyit, hogy minél távolabb kerül a dolog, annál rémisztőbb, hogy komoly öngyilkossági gondolataim voltak a miatt, mert azt hittem, hogy sosem lesz vége és egész életemben őt fogom cipelni a hátamon. De arra emlékszem amikor a pasimnak azt mondtam, hogy ez az anyukalátogatás ezen a módon, hogy ott töltjük az anyjánál a napot és én szétunatkozom magam, és standupolhatok egész nap, ez nem okés. Persze volt sértődés, meg a kijelentés, hogy ha én nem szeretem az ő anyját, akkor ne menjek! És hiába magyaráztam, hogy nem a nemszeretésről van szó, az anyja tök okés. Ő amúgy nem jött az enyémhez csak egész kivételes alkalmakkor, amit meg is értettem, bár örültem volna neki, ha némileg segít a menekülésben amúgy férfiasan. Úgy gondoltam, hogy majd ő olyan férfiasan azt mondja a látogatás egy pontján, hogy na kisszívem, menjünk, nekünk még dolgunk van otthon. Mi dolgotok? Kérdezte volna anyám. Pihenni akarunk még, dugni, játszani, filmet nézni. Holnap munka, kicsit lazítani is kéne. Bár anyám biztos mondott volna erre valami pikírtet, hogy ő bezzeg sose nem pihen csak dolgozik, de mi akkor a pasimmal összemosolyogtunk volna, és a bajból közösen kimászva megyünk haza. Az ő anyjánál meg, én csak annyit kértem, hogy legyen az, hogy odamegyünk ebédre vagy akár nem vasárnap ebédre, hanem hétközben egy délutánt beáldozunk, odamegyünk, eszünk (mert az az anyukáknak fontos), beszélgetünk egy órát, aztán hazamegyünk a saját életünkbe. Én ezt minden héten hajlandó vagyok megtenni, de egy egész napot elbaszni a semmivel, én azt nem. Ráadásul úgy, hogy neki, a testvéreinek, azoknak a párjainak joga volt paraszt módon szarni anyukára, csak én voltam ilyen kényszeresen udvarias, hogy ebéd után nem vonul el az ember, hanem beszélget. Csinálhattunk volna valami segítést is vagy bármit (néha elvittük a kutyákat sétálni) vagy pingpongozhattunk volna vagy mittudomén. A baj az volt, hogy odamentünk és a pasim azonnal visszalépett gyerek státuszba és  gyermeki egoista gondolkodásmódba. Szóval a változtatás nem lett volna drasztikus. Csak 10-20% kivonás. Aztán még annyi. Addig míg úgy érzem, hogy ez most már viselhető és nem nyom elviselhetetlenül a terhe. Tőle is ezt vártam volna a saját anyámmal kapcsolatban. Igaz, őt nem nyomta a saját családja látogatása úgyhogy nem értette. Egy idő után én meg nem mentem. Anyuka kicsit rosszalta, de aztán látta, hogy nincs baj és a mai napig kedvel. Demens öregekkel persze ez más, de ott is muszáj mozdulni egy kicsit, lecsípni azt a 10-20%-ot, mielőtt az ember maga is megbolondul. Most nem segítek... Néha, amikor kolléga kérdez olyasmit, amit ő is tudhatna, ha megkeresné a szerveren, nekem nem dolgom kiszolgálni őt, akkor automatikusan segítek, mert én olyan kis segítőkész vagyok. Aztán bosszankodom, hogy megint valami hülyét szolgálok ki. Egyszer az egyik kollégámnak elmondtam szépen pontosan, hogy nekem mik a feladataim. Azt is, hogy bár én sok mindent megcsinálok mert gyors vagyok és mert más projektben más munkaköröm volt és rám ragadt, de nem dolgom. Aztóta mindig úgy kér, hogy hozzáteszi, hogy segítséget kér, és tudja, hogy nekem nem dolgom, de segítenék-e neki. Aztán megköszöni. Még azt is mondta, hogy tudja, hogy nagyon sok a munkám és nagyon sokat dolgozom. Hogy miért nem mondtam el mindezt korábban neki? Mert azt hittem, hogy mindenki ennyit dolgozik és azt fogja válaszolni, hogy eh, neki, másnak szintén nehéz. Mert anyám mindig ezt csinálta. Közben nem ez történt. Nagyon nem. És egyre többször merem azt mondani, hogy valamit nem csinálok meg azonnal, hanem besorolom valahova, ha jó neki. Ha nem? Hát... sajnálom.

A szex... no ezt csak úgy odaírtam. Sajnos ez egy olyan probléma amire nincs tízsosors recept. Pedig izgalmas téma nagyon. Amúgy azt gondolom, hogy akit nagyon nyaggatni kell a szexért, azzal nem lesz jó a szex. Az nem vágyból csinálja, csak enged a nyomásnak. Ha csak kicsit kell nyaggatni, az néha annak a jele, hogy van egy elakadás a szexualitásban és a saját vágyainak felelősségét szeretné a másikra rakni. Nem én akartam, ő akarta, én csak hagytam, hogy akkorát basszunk mint a ház, mert annyira erőszakos volt... De érezni azt, hogy a másik tényleg nem akar, tényleg hideg, tényleg nincs benne vágy felénk, az szar. És akkor fel kell neki tenni a kérdést: van-e még irántam szerelem, vágy, érzés. Ha válni kell, válni kell. Az se rosszabb, mint naponta valaki hátát nézni.

Ha mondanám... Csak azt tudod, hogy ahogy eddig mondtad, úgy veszekedés lenne belőle. Mondd máshogy! Én mindent megpróbáltam! Ez csak ritkán igaz. Többnyire ezerszer próbáljuk ugyanazt, ugyanúgy és kalapáljuk és ütjük a másikat és benne látjuk a boldogtalanságunk okát, ezért őt akarjuk megváltoztatni. Ha mi változtatunk, elsőre lehet, hogy nem történik semmi. Vagy, ahogy a bankkölcsönöknél a kamatot törleszted a hitel elején, eleinte akár rosszabb is lehet. Mert a környezet rosszul reagál a változásra. Mert az igény a változásra néha csak bennünk van. Aztán szépen sodródnak a dologgal és többnyire egész hamar jön egy pozitív visszajelzés. mert néha nekik se volt jó úgy ahogy volt. csak azt gondolták, hogy tudják, hogy mi történne, ha változtatnának. Pedig nem. :)

[eltitkoltvalosag]

Én mindent csak elbaszni tudok.

[foreveralonewww]

Rájöttem

Valamiben én is jó vagyok

Kurvára csak elbaszni tudok mindent.

Aztán utána én sirok hogy már semmi nem a régi.

Gratulálok magamnak!👏🏽

[tattoodfirewicca]

Én mindent csak elbaszni tudok..

[lavinaz]

Mindent csak elbaszni tudok...