#mihály kormos

[lamiaprigione]

A torinói ló (2011)

[addictivecontradiction]

A torinói ló, 2011

[matekonkol]

megleptem magam egy black friday-akciós Letterboxd-előfizetéssel, és ehhez járnak statisztikák is, amik kb. 6 év használat után egész pontosnak mondhatók, például valóban a 70-es éveket tartom a filmművészet csúcsának:

viszont amikor a legmagasabbra értékelt filmek színészeit összesíti, akkor fetrengek a nevetéstől:

természetesen az amatőrszínész Kormos Mih��ly első helyezése Tarr Bélának köszönhető, és azt például nem is tudom, hogy Daryl Hannah-t miben láttam... ja, a Kill Billben, igen.

[byneddiedingo]

Géza Röhrig and Amitai Kedar in Son of Saul (László Nemes, 2015)

Cast: Géza Röhrig. Levente Molnár, Urs Rechn, Sándor Zsoter, Marcin Czernik, Uwe Lauer, Christian Hartin, Mihály Kormos, Amitai Kedar. Screenplay: László Nemes, Clara Royer. Cinematography: Mátyás Erdély. Production design: László Rajk. Film editing: Matthieu Taponier. Music: László Melis. 

Son of Saul begins with an out-of-focus figure walking across a field toward the camera until he finally comes into focus. This is Saul Ausländer (Géza Röhrig), a Sonderkommando -- a Jewish prisoner tasked with clean-up duties in a Nazi death camp. In a bravura sequence, the camera stays focused on Saul in near-closeup as it tracks what he is doing: helping herd naked people into the "showers" where they are gassed, rifling through their belongings that they have neatly hung up in an anteroom (they were, in a particularly sadistic stroke, told to remember the numbers of the hooks on which they hung their clothes and to hurry their showers because the promised soup is getting cold), then helping take the bodies (referred to by the Nazis as "die Stücke," or "pieces") to the crematorium, and scrubbing the floors in the gas chamber. It's a sequence made more horrifying by the fact that all of these events take place in the slightly out-of-focus background as the camera concentrates on Saul. But something out of the ordinary happens: A boy is found still alive in the gas chamber, and Saul recognizes him. He will later tell others that the boy is his son, from a liaison with a woman not his wife, which explains the unusual interest he takes in this particular victim: When the boy is sent to the doctors, he is smothered to death by an SS officer who then orders an autopsy to try to explain why he survived the gas. Saul, who witnesses this murder, persuades a sympathetic doctor to hold off on the autopsy and keep the body from being cremated. Saul's efforts to hide the body and to find a rabbi who can perform a ritual burial form the rest of the film's narrative. He is aided in his efforts but sometimes also resisted by other prisoners, who are plotting a rebellion against the guards. It's an extraordinarily harrowing film that won the foreign language film Oscar and numerous critics society awards. Remarkably, it's also writer-director László Nemes's first feature film, and Röhrig, on whom the camera is focused for virtually the entire time, had only a Hungarian TV miniseries made in 1989 as an acting credit. Like many films about the Holocaust it runs the risk of turning its subject into melodrama or of desensitizing the audience to the depicted horrors. It doesn't quite avoid the risk -- there are times when Saul's implacable determination tests our credulity, and there is always the awareness that these are "just actors" portraying things that happened to real people -- but it's an honorable contribution to a difficult genre.

[highonfilms]

The Turin Horse (2011)

[ilkel]

Werckmeister harmóniák ~ Werckmeister Harmonies (2000 - Béla Tarr)

[ricardoluizshadowsmetal]

O Cavalo de Turim (2011)

Direção: Bela Tarr,  Ágnes Hranitzky

Roteiro: László Krasznahorkai

Elenco: Erika Bok, Mihály Kormos, Janos Derzsi

Cinematografia: Fred Kelemen

Nacionalidades: França, Suiça, Hungria, Alemanha 

“Turim, 3 de Janeiro de 1889. O filósofo Friedrich Nietzsche sai de casa. Ali perto um camponês luta com a teimosia do seu cavalo, que se recusa a obedecer. O homem perde a paciência e começa a chicotear o animal. Nietzsche aproxima-se e tenta impedir a brutalidade dos golpes com o seu próprio corpo. Naquele momento perde os sentidos e é levado para casa onde permanece em silêncio por dois dias. A partir daquele trágico evento Nietzsche nunca mais recuperará a razão, ficando aos cuidados da sua mãe e irmãs até ao dia da sua morte, a 25 de Agosto de 1900. Partindo deste evento, o filme tenta recriar o percurso do camponês, da sua filha, do velho cavalo doente e a sua existência miserável.”

Um filme cru, melancólico e idiossincrático, que narra à angústia da existência, numa vasta dimensão filosófica que nos castiga a todo o momento. Em alguns momentos do filme, meu espirito foi tomado por uma estranha angustia e até mesmo por uma aguda insipidez, fazendo com que eu me tornasse desatento em algumas partes da película. Embora seja monótono, tudo no filme é relevante e filosófico.Tudo é feito intencionalmente, para imergir o telespectador num poderoso vazio fatalista.

Assistir filme :

[cadwalladery]

# 128 - The Turin Horse (Béla Tarr, 2011)

[cikkiro]

Napszállta

Napszállta

Nemes Jeles ezúttal a századforduló várakozásokkal teli időszakáról mesél

Amikor egy rendező elsőre olyan filmet tesz le az asztalra, ami minden lehetséges díjat megnyer, amit film csak megnyerhet, akkor a szakma és a közönség egyaránt lélegzetvisszafojtva várja, hogy mi jöhet még ezután. Bukás vagy tündöklés? Nemes Jeles Lászlót és a Saul fia diadalmenetét valószínűleg nem kell bemutatni egyetlen hazai mozirajongónak sem. Most pedig itt a „folytatás”, a rendező második nagyjátékfilmje, a Napszállta.

Nemes Jeles László új filmjében nagyrészt ugyanazokkal az alkotókkal és szakemberekkel dolgozott együtt, akikkel a Saul fiát is készítette. A Napszállta operatőre Erdély Mátyás, zeneszerzője Melis László, díszlettervezője Rajk László, jelmeztervezője pedig Szakács Györgyi volt. A rendező a forgatókönyvet együtt jegyzi Clara Royer-vel és Matthieu Taponier-vel, utóbbi egyben a film vágója is.

A történet nemsokkal az első világháború kitörése előtt, 1913 nyarán játszódik, Budapesten. Főhőse pedig Leiter Írisz (Jakab Juli), aki hosszú évek után tér vissza az Osztrák-Magyar Monarchia sokszínű és nyüzsgő városába. A fiatalon elárvult lány leghőbb vágya, hogy szülei legendás kalapszalonjában kapjon munkát, de az új tulajdonos, Brill Oszkár (Vlad Ivanov) hallani sem akar erről. Hamarosan az is kiderül, hogy Írisznek van egy bátyja is, Kálmán, akinek eddig a létezéséről sem tudott. A lány nyomozni kezd elveszett testvére után, de egyre mélyebbre húzza a város labirintusa. Írisz számára egyedül a tündöklő Leiter Kalapszalon tűnik biztos pontnak, de a ragyogás mögött a legsötétebb titok tárul fel.

Pozítiv trauma

A Saul fia hatalmas sikere után a rendező többször is azt nyilatkozta, hogy a díjeső egyfajta pozitív trauma volt számára, mit időben telt feldolgozni. „Elsőfilmesként ilyen szintű figyelem központjába kerülni, mindenhova elkísérni a filmet, és a társadalom szempontjából is megtalálni a pontos jelentését – ehhez a feladathoz fel kellett nőnöm; nem volt könnyű.” – mesélte Nemes Jeles, aki azt is tudta, hogy rengetegen várják a következő filmjét. „Almodóvar mondta nekem két évvel ezelőtt, mikor a cannes-i zsűriben voltam: csak csináld meg a másodikat, legyél túl rajta!” – nyilatkozta a rendező. A nagyok tanácsát megfogadva nem is várt sokat, és alig egy évvel a Saul után már arról lehetett olvasni, hogy Nemes Jeles és csapata 2017 nyarán újabb filmet forgat. „Nem túl akartunk esni a forgatáson, hanem minden idegszálunkkal azon voltunk, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki minden felvételből. De az biztos, hogy egy ilyen bemutatkozás után muszáj továbblépni, ami nem kis feladat. Minél többet várok, annál nehezebb belekezdeni egy új filmbe, aztán belecsúszhatok egy olyan spirálba, hogy tíz évig nem forgatok semmit” – mondta a rendező.

Nemes Jeles László második nagyjátékfilmje hosszú előkészületek után, végül a Magyar Nemzeti Filmalap 1,59 milliárd forintos támogatásával készült el, a Laokoon Filmgroup gyártásában, a francia Playtime-mal koprodukcióban, Sipos Gábor és Rajna Gábor producerek vezetésével. A film tavaly nyáron, 53 napon át forgott, több budapesti és vidéki helyszínen egyaránt.

Nemes Jeles László új filmjét már a világpremier előtt közel 70 ország filmforgalmazója megvásárolta világszerte.

Nemzetközi szereplőgárda

Az előkészületek során a női főszereplő megtalálása volt az egyik legnagyobb feladat. Egy másfél éves folyamat végén esett Jakab Julira a választás. Nemes Jeles szerint Írisz egy nagyon titokzatos, sokrétű karakter, pont olyan mint Jakab Juli, aki hordoz magában valamit a századelő miliőjéből is. Egyszerre modern, mégis régimódi, olyan, mintha nem is ma, hanem száz évvel korábban élne.

A film majd száz fős szereplőgárdája igen sokrétű, a magyarok mellett román, lengyel és német színészek is játszanak a filmben. Brill Oszkárt, a román Vlad Ivanov alakítja, aki idén még egy magyar filmben, Kenyeres Bálint Tegnap című alkotásában is főszerepet játszik.

A magyar szereplők között egyaránt találunk ismert, pályakezdő és amatőr színészeket is. A főhősök mellett feltűnik a vásznon Balsai Móni, Nagy Zsolt, Czukor Balázs, Fancsikai Péter, Zsótér Sándor, Kormos Mihály és Lázár Kati is.

Fesztivállapot

A Napszállta, csak úgy mint a Saul fia, fesztiválpremierrel indít, nemrég ugyanis meghívást kapott az augusztus végén megrendezett 75. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál hivatalos versenyprogramjába. Magyar film utoljára 24 évvel ezelőtt, szerepelt a filmtörténet legrégebbi fesztiválján. 1994-ben Enyedi Ildikó Bűvös vadász című alkotása szállhatott versenybe az Arany Oroszlánért. A film producerei, Sipos Gábor és Rajna Gábor szerint hatalmas megtiszteltetés, hogy az alkotás a világ legjobbjaival versenyezhet a Velencében.

Nemes Jeles új alkotása Velence után, szeptemberben Észak-Amerikában is bemutatkozik, a filmet a Torontói Nemzetközi Filmfesztivál hivatalos válogatásába is meghívták. Amerika legjelentősebb fesztiválján számos Oscar-díjat nyert film kezdte pályafutását. A rendező szerint a közelgő bemutatók és a fesztiválszezon már egyfajta sétagalopp lesz a forgatáshoz képest. „A legnehezebb része biztosan mögöttünk van, mert ez egy hosszú és nehéz születés volt. Az összes energiámat beleadtam, de mindig eljön a pillanat, amikor el kell engedni a filmet, mert már nem lehet tovább alakítani” – mesélte korábban második filmjéről Nemes Jeles.

A Saul fia egyből történelmet írt

Nemes Jeles László első nagyjátékfilmje, a Saul fia 2015-ben, a 68. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon négy díjat nyert, köztük a Nagydíjat, amely a legnagyobb elismerés, amit magyar nagyjátékfilm valaha Cannes-ban kapott. A Saul fia később elnyerte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-, Golden Globe-, és BAFTA-díjakat is, ezzel minden idők nemzetközileg legelismertebb magyar alkotása az egyetemes filmtörténet része lett.

Wimmer Doro

Start: 2018. szeptember 27.

(Megjelent a Mozimánia 2018. szeptemberi számában)

[lamiaprigione]

Il cavallo di Torino (2011)

[addictivecontradiction]

A torinói ló, 2011

[lillaszasz]

OFF-Biennale Budapest Gaudiopolis 2017 – The City of Joy

Off Biennale Review in http://www.e-flux.com

Tót Endre: Örömdemonstráció, Amsterdam, 1979, A művész és az acb Galéria jóvoltából //

Endre Tót: Gladness Demonstration, Amsterdam, 1979 Courtesy of the artist and acb Gallery, Budapest

OFF-Biennale Budapest Gaudiopolis 2017 – The City of Joy September 29–November 5, 2017 offbiennale.hu Facebook / Instagram

HUB: Három Holló Piarista köz 1 (entrance from Szabad sajtó út) 1052 Budapest

VENUES: mostly in Budapest and also in Dunaújváros, Eger, Nagykanizsa, and Pécs, Hungary

OFF-Biennale Budapest, the largest civil, independent arts initiative in Hungary, is proud to present its second edition entitled Gaudiopolis 2017 – The City of Joy.

OFF-Biennale does not apply for Hungarian state funding, and stays away from state-run art institutions. Unique among contemporary art biennials, it is a grassroots endeavor that is based on the self-organization and collaboration of artists, curators, other cultural and civil organizations, galleries, and students, among others. OFF-Biennale aims to strengthen the local independent art scene. It strives to take part in the social discourse on public issues and to enhance the culture of democracy by the means of art. It supports new artistic productions which otherwise would not be able to materialize in Hungary today. Settling in private apartments, vacant shops, industrial buildings, alternative theaters, and public places, it invites the public to explore the city. OFF-Biennale was not conceived by following international biennale patterns; it has been tailored—and will be re-invented each time—to best serve its local independent scene.

Gaudiopolis 2017 – The City of Joy Gaudiopolis (1945–50), meaning “City of Joy,” was the name of a Children’s Republic founded in the aftermath of World War II in Budapest by Lutheran pastor Gábor Sztehlo. His orphanage provided shelter and home for hundreds of children regardless of their religion, social background, or nationality, who lost their parents and/or their homes to the war. Children dwelling in the “City of Joy” formed their own government, elected their representatives, and adopted laws that applied to everybody (including teachers). This mini-republic of trust, generosity, responsibility, and care serves as inspiration to both the projects and the working method of OFF-Biennale. It  prompts us to reassess the implications of personal commitment, solidarity, education, community development, and the sustainability of democracy, as well as rethink, in this context, the potential role of children, playfulness, joy—and art.  

Participants Expanding the methodology of many large-scale events, OFF-Biennale’s curatorial team curates only a part of the program: besides commissioning and presenting projects, it also offers the possibility to stakeholders of the local scene to apply with projects through an open call process. The resulting program, presenting about 120 artists, is thus the common curatorial achievement of about 40 individuals and groups, and the biennale works as an umbrella that amplifies the voices of individual projects. Noor Abed, Noor Abu Arafeh, Akademia Ruchu, Ádám Albert, Can Altay, Gábor Altorjay, Architecture Uncomfortable Workshop, Artmagazin, Orsolya Bajusz, Zbyněk Baladrán, Levente Bálványos, Taysir Batniji, Péter Bencze, Barna Benedek, Kata Benedek, Anca Benera & Arnold Estefan, Márton Bertók, Johanna Billing, The Board of the School of Free Printing, Andrea Bódis, Virág Bogyó, Lőrinc Borsos, Márta Branczik, Giulia Bruno, Imre Bukta, Tamás Buvári – Kinga Turós-Máté, Marvin Gaye Chetwynd, Anetta Mona Chişa & Lucia Tkáčová, András Cséfalvay, Dávid Demeter, Tamás Don, Róza El-Hassan, Sári Ember, Jumana Emil Abboud, Ágnes Eperjesi, Miklós Erhardt, Katalin Éri, Gábor Erlich, Katalin Erdődi, Ex-Artists’ Collective (Tamás Kaszás, Anikó Loránt), Gábor Fábián and Erna Gergelyi, Adrienn Fejes, Valér Fekete, Stano Filko & Alex Mlynárčik, finger group, Andreas Fogarasi, FreeDoc / Gabriella Csoszó, Márk Fridvalszki, Flóra Gadó, Tibor Gáyor, Kitti Gosztola & Bence Pálinkás & Fanni Hegedűs, Tomislav Gotovac, Ferenc Gróf, Ábris Gryllus – János Brückner – Márton Emil Tóth – Zsófia Tamara Vadas, Dávid Gutema, Katalin Haász, István Haász, Inas Halabi, István Halmi-Horváth, István Harasztÿ, Shuruq Harb, Nicoline van Harskamp, Mona Hatoum, Judit Hidas, Lili Hitka – Zsófia Kormos – Lia Lőrinczy – Dániel Helyes – Dénes Peták – Barnabás Zemlényi, Ane Hjort Guttu, Csilla Hódi, Andy Holden, Kristóf Kovács and the TELEP team, Danièle Huillet and Jean-Marie Straub, Adelita Husni-Bey, Binelde Hyrcan, Richard Ibghy & Marilou Lemmens, Sanja Iveković, Sven Johne, Nikita Kadan, David Karas, Ildikó Kele, Antal Kelle, Botond Keresztesi, Lara Khaldi and Eszter Szakács, Zsolt K. Horváth, Adám Kiss-Balbinat, Szabolcs KissPál, Ádám Kokesch, Július Koller, Csenge Kolozsvári, Eva Koťátková, Jiří Kovanda, Kata Krasznahorkai, Krisztián Kristóf, KwieKulik, László (Lafu) Ladány and Syporca Whandal, Antal Lakner, László Lakner, Little Warsaw, Gergely László (Tehnica Schweiz) – Katarina Šević, Eszter Lázár and Edina Nagy, Armin Linke, Péter Lowas, Virág Lődi, Virág Major, Mihály Maljusin, Alexander Manuiloff, Ferenc Margl, Andor Maruzsenszki, Dóra Maurer, András Mengyán, Szilárd Miklós, Dávid Mikulán, Csaba Molnár, Gyula Muskovics and Andrea Soós, Annamária Nagy, Csilla Nagy, Zsófi Nagy, Judit Nem’s, Csaba Nemes, Lilla Neményi, Jüri Okas, Márton Pacsika, Daniela Patti – Levente Polyák, Neša Paripović, Ewa Partum, Manuel Pelmuş, Gergő Pintér, Joanna Piotrowska, Pneuma Szöv., Áron Porteleki, Krisztián Puskár, Khalil Rabah, Bea Piros Rostás, Vanda Sárai, Péter Sarkadi, János Saxon-Szász, Andi Schmied, Kati Simon & Zsolt Vásárhelyi, Eszter Sipos and Csaba Árpád Horváth, Slavs and Tatars, Borbála Soós, Mladen Stilinović, Lana Stojićević, Students of the course How to Make a Work of Art, Subversive Film, János Sugár and Balázs Byron Horváth-Kertész, Márton Szarvas, Lilla Szász, Katalin Székely, Viktor Szeri, Kamilla Szíj, Kornél Szilágyi, Hajnal Szolga, Beatrix Szörényi, Péter Szörényi, Erika Szurcsik, Gustave Tiger, TPSRPRT, tranzit. hu, Dominika Trapp, Olja Triaška Stefanović, Hajnalka Tulisz, Endre Tót, Balázs Máté Tóth, Zsuzsanna Tóth, Csaba Vándor, Emese Váradi, András Wolsky, Piotr Wysocki – Dominik Jałowiński

Team                           Leader of OFF-Biennale: Hajnalka Somogyi Curators: Nikolett Erőss, Róna Kopeczky, Lívia Páldi (2016), Hajnalka Somogyi, Eszter Szakács, Borbála Szalai, Katalin Székely Art mediation: Nóra Böhler PR and Communication: Gabriella Rothman, Gergely Nagy Archive: Zoltán Dragon Financing and Administration: András Bognár

For the detailed program and more information, please visit the OFF-Biennale’s website.

Main supporters The main cooperation partner of this year's OFF-Biennale is GfZK – Museum of Contemporary Art Leipzig. The cooperation project is funded by the German Federal Cultural Foundation.

[takhfifbazan]

تاریخ و ساعت اکران : دو شنبه ۵ تیر ماه ساعت ۱۹:۰۰

نام فیلم : اسب تورین The Turin Horse

کارگردان : بلا تار

بازیگران : János Derzsi, Erika Bók, Mihály Kormos, Ricsi

محصول : 2011 مجارستان

خلاصه داستان :

این فیلم در سال ۱۸۸۹ اتفاق می افتد و تکیه ای از زندگی فردریش نیچه را روایت می کند. داستان از جایی شروع می شود که نیچه در هنگام قدم زدن در شهر تورین ایتالیا است و به صورت تصادفی به درشکه سواری بر می خورد که در حال شلاق زدن اسبش می باشد. نیچه از این اقدام درشکه سوار عصبانی می شود و به طرف اسب می رود و از اسب دفاع می کند، از آن روز به بعد نیچه ۱۰ سال پایانی عمرش را در جنون و انزوا می گذراند و…

  بعد از خرید پیشنهاد تخفیف مورد نظر، جهت استفاده با در دست داشتن پیامک یا ایمیل حاوی شماره کوپن خریداری شده ۱۵ دقیقه قبل به سینما مراجعه کنید.

[addictivecontradiction]

A torinói ló, 2011 

[addictivecontradiction]

A torinói ló, 2011

[speakingpartssentieriselvaggi]

BERLINALE 61 - Béla Tarr, The Turin Horse: il teaser trailer Solo 45 secondi e la fiamma di una lanterna che si spegne. È il teaser trailer di A Torinói ló (The Turin Horse) di Béla Tarr, che concorre per l'Orso d'Oro alla 61° Berlinale.