#a torinói ló

[addictivecontradiction]

A torinói ló, 2011

[mtonino]

Happy 69th birthday, Béla Tarr!

The Turin Horse (2011) Béla Tarr

[ortodelmondo]

'A Torino, il 3 gennaio 1889, Friedrich Nietzsche esce dalla porta del numero 6 di via Carlo Alberto, forse per fare due passi, forse per andare all'ufficio postale a ritirare la sua corrispondenza. Non lontano da lui, o in verità molto distante da lui, un cocchiere sta avendo difficoltà con il suo cavallo testardo. Nonostante le sue sollecitazioni, il cavallo rifiuta di muoversi. Al che il cocchiere - Giuseppe? Carlo? Ettore? - perde la pazienza e lo prende a frustate. Nietzsche raggiunge la folla e ciò mette fine alla brutale scena del cocchiere, che a quel punto sta schiumando di rabbia. Il robusto e assai baffuto Nietzsche salta all’improvviso verso la carrozza e getta le braccia attorno al collo del cavallo, singhiozzando. Il suo vicino lo porta in casa dove egli giace immobile, in silenzio, per due giorni su un divano finché non mormora le ultime definitive parole: "Mutter, ich bin dumm." - "Madre, sono pazzo."

E vive per altri dieci anni, mansueto e demente, tra le cure della madre e delle sorelle.

Del cavallo... non sappiamo nulla.'

Il cavallo di Torino (A torinói ló 2011) Béla Tarr

[wetgeliscasualinterval]

A torinói ló (2011)

Directed by Béla Tarr

Cinematography by Fred Kelemen

[gergelyoravecz]

Tarr Béla a Partizánban

[igazikutya]

Zajok a nappaliból – Traxelektor 2023. 04.

Egy éve voltak a választások, és beszélnünk kell a politikáról! Mint léteznek konzervatív-keresztények vagy liberális-materialisták (meg ezek minden permutációja), nem tudom, kell-e nyomatékosítanom, hogy a Traxelektor a randomista-krosszfédista irányzatot képviseli, ami a legprogresszívebb liberális traxelekcionista audiofilozófia? Ámde barátaim, olvasóim! Már régóta tudom, hogy köreinkben is felütötte a fejét a konzervatív restauráció, a meghaladott múlt felélesztése iránti, őstől örökölt retrográd vágy. Persze honnan jönne a késszúrás, ha nem pár lépésről, ahonnan nem várná a szelektor – nos léteznek, konkrétan köztünk élnek olyanok, aki a spotify playlist-et alfabetikus sorrendben hallgatják, krosszféd nélkül. De! Mi soha nem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk mások playlistjeit, hogy krosszfédeljük a hitük szerinti, számukra élest, ezért álljon itt ez a gif megbékélésünk jeléül:

Andrea, akit megkülönböztetésül a „torinói” (sötét ló) jelzővel próbálok jelölni saját gyűjteményemben, a discogson Andrea (99) – az se rossz. Két év szünet után (Sktch EP, 2021) a második albuma jelent meg, szokás szerint, a bajor Ilian Tape-nél. A Due in Color a trip-hop, ambient, abstract-breaks, glitch elektronika területein cselleng meglehetősen nagy bátorsággal, s talán váratlanul nagy magabiztossággal. A sodrás és a konstans rúgóállandó mozgatja Novantanovesimo Andrea mechanikai szerkezeteit, felhőként lebegő dallamszigeteit, köztük nem kevés zenei közhelyt, ami engem itt nem zavar. Az összkép tehát egy ibizoid chillemfaszlemúr kisimult tekintete fürkészte félsivatag. Andi, nézzed!

Svejcisapkás zenetéri rikkancsként kiabálom: Tessék, sláger! Tessék sláger! Megjelent az új Tagadás Évei!

Barkosina Hanusova és Jerome Tcherneyan, azaz a Years of Denial - Suicide Disco Vol. 2 albumáról van szó. A 2019-es első nyomvonalán halad a kettes, bár mintha itt nagyobb lenne az átlagos kályhától való távolság. Synthwave, ebm, industrial, néha electro, néha synth – na ez mind szépen végigfut az erősen fülbemászó dalok alatt, úgyhogy ez végül is electro-clash 2023 edition.

James Clements űrhajója az Ultimae Galaxisba tévedt ismét. Az új ASC album - Hiding In Plain Sight – a Solar Fields/Aes Dana hangzásával játszadozik, még ha néhol a FSOL - Lifeforms-szának , korai Autechre-ek dubjai is visszhangoznak a szélesre tárt térben. Clements a szokásos asc-elemeket se engedte el, azaz a tér töredezik is, hajlik is, réteg-réteg hátán, de több a fém és több a kő is.

Még mindig az egyik személyes kedvencem az amadindányi ütőssel felszerelten varázsló Sam Shackleton. Korábbi zsenijei – a Departing Like Rivers (2021), The Majestic Yes (2022) – felejthetetlenek, újra elővevősek, de újabb mozzanatai se okoznak csalódást. Shigeru Ishiharával párban követték el a legújabb Shackleton „tripet”, azaz a Death By Tickling albumot Scotch Rolex & Shackleton jegyzik. Spotifyon ne keresd, itt lesz

Jönnek a kinaiak! Már megint. Ez jutott eszembe, meg hogy ez most eleven, húsba vágóan harsány attack. Hard drum, techno, ebm csattogás a Shanghai és Taipei közt ingázó Tzu-sing, azaz Tsusing szemszögéből – mondjuk az album közepén van egy Balkanize című track, szóval messze lát az a szem. Decemberben szerepelt itt Zaliva-D, és akad némi hasonlóság, pl. a dobok, meg az unortodox ütemszerkesztés. Azért az egész  绿帽 Green Hat album – mivel kicsit sok – elég megterhelő.

Ha a Good Mornig Tapes Recordings (ez a név! :) kaziját tartod a kezedben, akár beteheted a magnóba és mehet a jóga, tökéletes alá. A georg Andro Gogibedashvili új ötszámosa, az Intrapersonal Experience, tényleg ilyen: teljesen steril, ártó gondolatoktól mentes. Persze a Saphileaum lemezek többsége ilyen pozitív vibe-ok gyűjteménye, ez most talán ezoterikusabbra lett túlfőzve.

Amikor elolvastam, hogy Magna Pia, elsőre valami magyar kormány eseményre asszociáltam, ahol Hungarikum Bizottság, a Pálinka Nemzeti Tanács, a Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége és a Magyar Sörgyártók Szövetsége jelenlétében Chartába foglalják a magyar emberek szabad iváshoz való elidegeníthetetlen jogát. A borítón elsőre rovásírásnak tűnő jelek szerint pedig itt van velünk a Szentkorona Szövetség is. Elnézést kérek – na nem az anyanyelvén, a kipcsak rokon – Hüseyin Evirgen-től, ki e pszeudó erős és büszke tulajdonosa! A Bécsben és Berlinben tevékenykedő – profilképein elszántan rónába révedő - török második albuma (Daiauna, 2018), a Qut különleges keveréke az ambient, drone, ambient-house, dub jegyeinek. Nem egyenletes a szint – és sikerült mindent összeinni mindennel – de a sűrű leftfield-idm-be fordulások, és az olyan track miatt, mint az X – mely sosem jelöli a kincs helyét – itt a helye.

Pont egy éve, tavaly áprilisban írtam egy nagyon pozitív kritikát Cosmo Vitelli albumáról, a Medhead-ről. Ahogyan a múlt is mozgásban van a jelen hatására, adott zeneszámokhoz való viszonyunk is ilyen, és hogy őszinte legyek a Medhead elég hamar elkopott, devalválódott. Most itt az újabb alkalom, hogy magamból hülyét csinálva túlértékeljek valamit: ugyanis itt a Medhead Remixes, a román Andrei Rusu, ismertebb nevén Khidja, a francia Krikor Kouchian, a szintén francia és múlt hónapban új albummal érkezett Froid Dub vagy a remixerként kiemelkedő Krokakai eltérítgetéseivel. Nagyon erős anyag – tényleg! – nem valami trendi remixeltetés a műfaji jegyeknek és kliséknek megfelelés jegyében, ellenkezőleg! Váratlan megoldások, bátor, belemenős terelések, Krikor például egy olyan dög-dubbal, amit inkább a Froidéktól vártam volna, de Andrei Rusu verziója olyan erős, hogy instrumental verzióban is működik.

Vádoljatok, hogy Orphxből építek várat, de kijelentem: jelenleg techno és indusztriál vonalon nincs nemesebb ötvözet, mint Christina Sealey és Richard Oddie moduláris részecskegyorsító vegyes párosa.

The Way Through All Things a címe a berlini Sonic Groove-nál újonnan megjelent, célrajtgyőztes suhanásuknak. Egyszerűen hibátlan, az arányok tökéletesen pontosak, az összetevők kohézióban, állandó mozgásban és ez adja a dinamikus ballanszt és a változatos konzisztenciát. A nyitó Man of Sorrows az utóbbi évtized egyik legfinomabban megmunkált technoindulója, ami annyira techno, hogy Ozorán simán megőrülne rajt a nép.

A Revenant EP után ez most már teljesen hivatalos visszatérés a páros részéről, és elkezdtek turnézni is, sajnos Budapestre nem jönnek egyelőre.

Mallorcán született, de Barcelonában él Nacho Pezzati, argentin zenei producer. Nueen pszeudó alatt készülnek a leginkább leftfield címkével jellemezhető 4-5 percesei. Igazi hangulatvarázsló a pali, a bizonytalanság végig ott vibrál zenéjében, megtörténik, hogy egy váratlan téma teljesen ütemtelenül lép be, amit a lassú sodrás elnyel, magával visz. Ugyanebben a sűrű masszában lebegnek, fuldokolnak a különféle szövegek is. Az öt címtelen tételből felépülő Link EP a berlini 3XL Recordingsnél jelent meg, de sajnos spotifyon nem tudod meghallgatni, irány a bandcamp!

Megjelenések:

Andrea - Due In Color [2023, Illian Tapes][LP] ASC - Hiding In Plain Sight [2023, Horo][LP] Cosmo Vitelli - Medhead Remixes [2023, Im a Cliche][Rmx-LP] Developer - Hexmode [2023, Modularz][LP] Magna Pia - QUT [2023, Counterchange][EP] nueen - Link [2023, 3XL][EP] Orphx - The Way Through All Things [2023, Sonic Groove][EP] Saphileaum - Intrapersonal Experience [2023, Good Morning Tapes][MC] Scotch Rolex & Shackleton - Death by Tickling [2023, Silver Triplet][LP] Tzusing - 绿帽 Green Hat [2023, PAN][LP] VA - Tones & Echoes [2023, Egregore Collective][EP-Comp] Years Of Denial - Suicide Disco Vol. 2 [2023, VEYL][LP]

Traxelektor

Traxelektor 2023 04 Spotify playlist - link

(71/83, 6:41/7:50, 86%)

Traxelektor Playlist 2023 04

Andrea - Chessbio [Due In Color, Illian Tapes] Andrea - Jaim [Due In Color, Illian Tapes] Andrea - Remote Working [Due In Color, Illian Tapes] Andrea - Ress [Due In Color, Illian Tapes] Andrea - Sephr [Due In Color, Illian Tapes] Annie Hall - Memories That Never Happened [Memories That Never Happened, Central Processing Unit] Annie Hall - Subsequent Experiments [Memories That Never Happened, Central Processing Unit] Anoesis - Cat Vision [Memory On Memory, Paper-Cuts] Anoesis - Constant Stars [Memory On Memory, Paper-Cuts] Anoesis - Stan React [Memory On Memory, Paper-Cuts]

ASC - A Whisper In Your Ghost [Hiding In Plain Sight, Horo] ASC - Dreadnought [Hiding In Plain Sight, Horo] ASC - Landslide [Hiding In Plain Sight, Horo] ASC - Orbiting Neptune [Hiding In Plain Sight, Horo] Brendon Moeller - Blue [Quiet Quitting, Steadfast] Brendon Moeller - Lint

Broken English Club - Ersatz (Club Edit)[The Artificial Animal Edits, Death & Leisure] Chontane - Memory Flashback [TANE001, TANE] Clouds - Corestyle [Clubmatter, Perc Trax]

Cosmo Vitelli - 7 Foot Clown in My Bed (Krikor Remix)[Medhead Remixes, Im a Cliche] Cosmo Vitelli - Down the Hatch (Cosmo Vitelli Boogie Dub)[Medhead Remixes, Im a Cliche] Cosmo Vitelli - How Is It to Be You? (Andrei Rusu Remix)[Medhead Remixes, Im a Cliche] Cosmo Vitelli - Just Like His Dad (Froid Dub Remix)[Medhead Remixes, Im a Cliche] Cosmo Vitelli - Trichophilia (Krokakai Remix)[Medhead Remixes, Im a Cliche] Cristian Vogel - Bright Spacer Version [Multicore, Self-Released] Dancefloor Classics - Didn't You Know [Dancefloor Classics Vol.2, Rajaton] Cosmo Vitelli - 7 Foot Clown in My Bed (Krikor Remix)[Medhead Remixes, Im a Cliche] Cosmo Vitelli - Down the Hatch (Cosmo Vitelli Boogie Dub)[Medhead Remixes, Im a Cliche] Cosmo Vitelli - How Is It to Be You? (Andrei Rusu Remix)[Medhead Remixes, Im a Cliche] Cosmo Vitelli - Just Like His Dad (Froid Dub Remix)[Medhead Remixes, Im a Cliche] Cosmo Vitelli - Trichophilia (Krokakai Remix)[Medhead Remixes, Im a Cliche] Cristian Vogel - Bright Spacer Version [Multicore, Self-Released] Dancefloor Classics - Didn't You Know [Dancefloor Classics Vol.2, Rajaton]

Dom & Roland - X-Eminence [Against A Dark Background, Over/Shadow] Echologist - Activation [Activation, Knotweed] How To Dress Well - My Body (Carmen Villain's „My Body Rework”) [, ] JakoJako - Impetus [Verve EP, Mute]

Kobermann - Küstenträume [Probandenausweis, A.T.C.] Kobermann - Sonnenschirmbrand [Probandenausweis, A.T.C.] Lord Jalepenos - Access Denied [Handshaking, International Chrome] Lord Jalepenos - Amaryllis [Handshaking, International Chrome] Lord Jalepenos - Ruins [Handshaking, International Chrome] Lord Jalepenos - Transcedental [Handshaking, International Chrome]

Magna Pia - Gudanna [QUT, Counterchange] Magna Pia - Qut [QUT, Counterchange] Magna Pia - X [QUT, Counterchange] Mantsche feat. Bishop - Unknown Dub Story [VA - Tones & Echoes, Egregore Collective] Nathan Fake - Crystal Vision [Crystal Vision, Cambria Instruments]

nueen - II [Link, 3XL] nueen - III [Link, 3XL] nueen - IV [Link, 3XL] Orphx - Gateway [The Way Through All Things, Sonic Groove] Orphx - In The Presence [The Way Through All Things, Sonic Groove] Orphx - Man Of Sorrows [The Way Through All Things, Sonic Groove] Paleman - Bite [Veiled, Sublunar] Paleman - Exalted [Exalted, 30D] Paleman - Procession [Veiled, Sublunar]

Peverelist - Pulse I [Pulse EP, Livity] Peverelist - Pulse III [Pulse EP, Livity]

Porter Brook - Lipsius [Lipsius, Trule] Saphileaum - Dear [Intrapersonal Experience, Good Morning Tapes] Saphileaum - Spell Singer (Free Spirit) [Intrapersonal Experience, Good Morning Tapes] Saphileaum - Useful Wisdom [Intrapersonal Experience, Good Morning Tapes] Scotch Rolex & Shackleton - Five Butterflies [Death by Tickling, Silver Triplet] Scotch Rolex & Shackleton - Love Songs [Death by Tickling, Silver Triplet] Scotch Rolex & Shackleton - Serotonin [Death by Tickling, Silver Triplet] Scotch Rolex & Shackleton - Shattered [Death by Tickling, Silver Triplet] Scotch Rolex & Shackleton - The Blue Sun [Death by Tickling, Silver Triplet]

Stacktrace - Heal [VA - Tones & Echoes, Egregore Collective] Stefan Dubs - Saudrune Dub [VA - Tones & Echoes, Egregore Collective] Tapes And Topographies - No Longer There [Microtones, Simulacra]

Tim Hecker - Anxiety [No Highs, Kranky] Tim Hecker - In Your Mind [No Highs, Kranky] Tzusing -  趁人之危 (Take Advantage)[绿帽 Green Hat, PAN] Tzusing - Gait [绿帽 Green Hat, PAN] Tzusing - 偶像包袱 (Idol Baggage)[绿帽 Green Hat, PAN] Tzusing - 孝忍狠 (Filial Endure Ruthless)[绿帽 Green Hat, PAN] Years Of Denial - City Lights [Suicide Disco Vol. 2, VEYL] Years Of Denial - Dancing with Demons [Suicide Disco Vol. 2, VEYL] Years Of Denial - Lover's Crime [Suicide Disco Vol. 2, VEYL] Years Of Denial - Never Satisfied [Suicide Disco Vol. 2, VEYL] Years Of Denial - Regarding the Pain of Others [Suicide Disco Vol. 2, VEYL] Years Of Denial - The Letter [Suicide Disco Vol. 2, VEYL] Years Of Denial - Wrong [Suicide Disco Vol. 2, VEYL]

Yushh - Kara Arriba [Siro Silo EP, Well Street] Yushh - OXI Ambigan [Siro Silo EP, Well Street]

[immemorymag]

Irina Kistanova, an actress, a director, a (self-taught) photographer specializing in black and white film photography, comes from Amur Oblast in The Russian Far East. 

Lives and works in Saint-Petersburg, in 2012 she graduated from Saint Petersburg State University (SPBU), faculty of arts, the programme ‘Stage and Film Actor’. Since 2019 she has been shooting on b/w 35 mm film, doing film development and Hand Printing from Film. 

“Working with film photography feels like unconditional inclusivity, sensuality, and it’s always an exciting process of meeting your true self. I like the handmade process, it is alive, breathing. A black and white frame contains something sacred, something that cannot be put into words. I strive to speak with pictures I am inspired by the films of Robert Bresson "Mouchette", Tarr Bela "A torinói ló", Karl Theodor Dreyer "Ordet", Charlie Chaplin "The Kid", Federico Fellini "Le Notti di Cabiria", Andrey Tarkovsky "The Mirror" 

Participant and winner of the mispvkadre photo contest, at the exhibition "Mirrors and Through the Looking Glass" (museum photography) - 2020 

The organizer of her own photo project "Maktub" 2020, which in Arabic means "destined." "I'm interested in finding and seeing the beauty in what is considered graceless or strange, and I try to capture that on film." 

Finalist of the competition "young photographers of Russia - 2022", with album "dad, last meeting" 

Currently working on a solo exhibition "I'm going" 

"This is an exhibition about the ones paths, about meetings and voices, about the most intimate parts that live in each of us, like memories from the depths of our souls, childhood memories that stay with us and move us, and about everyone finding their own way in the end. I'M GOING." 

[lurihajmalsi]

"The Turin Horse" is an incredible cinematic experience that immerses viewers into a bleak and austere world. The film follows the lives of a father and a daughter living in a desolate farmstead, their routine disrupted by the gradual decline of their horse.

Since the first frame, Tarr's signature long takes and stunning black-and-white cinematography create a haunting atmosphere, capturing the monotony and harshness of their existence. The fact there is minimal dialogue creates an even deeper sense of isolation. The movie focuses on powerful visuals and sound design to convey emotions and the weight of the family struggles.

The film's slow pacing is clearly a challenge and will not please everyone, but it serves a purpose: plunging the audience in the characters' desolation and existential crisis. This is more than a film. It's a philosophical meditation on the human condition, exploring themes of suffering, resilience, and the relentless march of time.

While not a film for everyone due to its deliberate pace and somber tone, "The Turin Horse" is an artful and evocative piece that lingers in the mind, long after watching it.

The Turin Horse

Original title: A torinói ló

Release date: 2011

Runtime: 2 hours 35 minutes

🎬 Director: Béla Tarr.

Copy Jorge Morais

[lamiaprigione]

A torinói ló (2011)

[encokempati]

“camdan bakmakla, bugün çok yaptığımız gibi ekrana bakmak arasında fark yok. her iki durumda da bir şeylerin olmasını bekliyoruz ama hiçbir şey olmuyor.” — béla tarr

[addictivecontradiction]

A torinói ló, 2011

[ortodelmondo]

Il cavallo di Torino [A torinói ló, 2011] di Béla Tarr

[lyssahumana]

[feelingsfrommoviesandseries]

A torinói ló / The Turin horse (2011)

[foodsfrommoviesandseries]

A torinói ló / The Turin horse (2011)

[felix-trot]

A torinói ló - The Turin Horse - Torinski konj

Neki su događaji toliko filmski da se mogu dogoditi samo u životu. Mnogi su proveli svoje kratko vrijeme na Zemlji čekajući da jedan takav događaj posjeti i njihovu sudbinu, većina nas je pri tom ipak samo čekala Godota. No, neki su životi bili obasjani trenutkom bljeska svjetlosti ili iznenadnog mraka. Jedan takav filmski moment krasi biografiju Friedricha Nietzschea. Vjerojatno najvažniju zimu svog života veliki je filozof proveo u Italiji, preciznije Torinu. Kobnog trećeg siječnja te 1889 godine izašao je iz svog pansiona na broju šest Via Carlo Albert te ugledao zapregu s konjem koji nikako da se pomakne s mjesta. Izgubivši živce kočijaš uzima biče te počinje udarati tvrdoglavu životinju. Nietzsche im prilazi te prekida okrutnu scenu tako što se baca nesretnom konju oko vrata glasno jecajući. Iduća dva dana poput mrtvaca leži na otomanu svog stanodavca ne izgovorivši niti jednu jedinu riječ. Nakon toga poživjet će još deset godina na brizi svoje majke i sestara oboljevši od progresivne paralize. Ova se biografska anegdota obično smatra početkom filozofove bolesti, ali i ludila. Priča se okončava njegovom smrću 1900 godine kada sa svijeta odlazi posve pomračena uma. Događaj s konjem tako dobiva ključno mjesto u svakom pokušaju tumačenja Nietzscheove sudbine. Što se događalo u filozofovoj glavi u trenutku kobnog zagrljaja? Zašto je taj svakodnevni prizor u njemu izazvao snažnu provalu suosjećanja? U kojoj je mjeri torinski incident odredio godine bolesti i ludila što su uslijedile? Ta i slična pitanja često se postavljaju u pokušajima rasvjetljavanja lika i djela Friedricha Nietzschea.  No, čitava epizoda skriva i jedno posvema beckettovsko pitanje – ono sudbine anonimnog  konja koji je htio on to ili ne htio promijenio život jednog velikog čovjeka i tako ušao u povijest. “Što se dogodilo s konjem?“ pitanje je na koje odgovora Béla Tarr svojim posljednjim filmom Torinski konj (A torinói ló, 2011).

Tarrov film tako je priča o konju i njegovim vlasnicima, siromašnom seljaku i njegovoj kćeri koji žive u skromnoj kolibi na nekoj pustopoljini. Naracija se otvara nakon samog incidenta kada se konj s vlasnikom vraća kući te prati idućih šest dana u životu te male zajednice. Film je strukturiran po danima  svaki od kojih čini jednu od njegovih šest ravnopravnih cjelina. Radnja se u cjelini zbiva u kući i okućnici siromašnih oca i kćeri. Samo što riječ radnja upotrjebljena u kontekstu Torinskog konja zadobiva ironičan prizvuk. Naime, dani u životu ove obitelji nalikuju jedan drugome kao jaje jajetu te se čitav film doima kao jedan beskrajno dug dan. Razlog tome leži u činjenici kako je životni horizont oca i kćeri jednako uzak kao i onaj nesretnog konja što ga drže zatočenog u štali. Nakon što otac s konjem stiže kući djevojka mu pomaže spremiti ga u štalu. Slijedi dugi kadar u kojem gledamo kako kćer svlači i oblači oca. Ovu ćemo radnju, prikazanu jednako dugim kadrovima, gledati i idućih dana. Jer u njihovom se životu ne događa ništa do li uvijek ista svakodnevna rutina, svaki im je dan sastavljen od dobro uvježbanih rituala. Sjede u kolibi, hrane životinje, opet sjede u kolibi, opet hrane životinje, djevojka pegla, otac pije. Vrhunac njihova dana kao i vrhunac radnje prve polovine Tarrova filma jest njihov zajednički obrok. Svaki dan obitelj jede samo i isključivo krumpire skuhane u kori guleći ih na tanjuru svojim radom izranjavanim prstima. Tarr ovom prizoru daje posebnu važnost prikazujući ga iz uvijek nove perspektive te ga uporno ponavljajući dajući mu sve veću dužinu (ili se barem tako čini gledatelju). Čitav se film zapravo sastoji tek iz trideset i četiri besprijekorno režirana crno-bijela kadra. Druga polovica filma uključuje i dva događaja. Prvi je posjet nekog čovjeka koji od njih želi kupiti rakije te se pri tom upušta u dug proročki monolog. Drugi ih pak dan posjećuju putujući cigani koje otac otjera sjekirom. No, ono najvažnije tek slijedi. Izgleda da je bunar pred kolibom presušio. Na malu prikolicu ukrcaju najnužnije potrepštine, privežu konja te odlaze u nepoznato. No, kada ne stanu na horizontu Tarr ne napušta kolibu, kamera i dalje snima sada pusti brežuljak iza kojeg je nestala prikolica s dvoje ljudi. U dugom kadru ne događa se ništa, Tarr je ostavio gledatelja da poput njegovih junaka kroz prozor pilji u uvijek isti horizont. A onda se na vrhu brežuljka opet pojavljuju otac i kćer koji su se izgleda odlučili vratiti u sigurnost svoje kolibe s presahnulim bunarom i tu na miru dočekati neizbježno.

Iz navedenog je sadržaja jasno da na beckettovsko pitanje s početka filma Tarr nudi isti takav odgovor, dakle apsurdan, pesimističan te duboko tragikomičan.  Njegovi otac i kćer lako bi mogli biti junaci neke nikad napisane Beckettove drame o dvoje ljudi koji, dok rezignirano čekaju smak svijeta, vrijeme krate revno kuhajući krumpir u kori na vatri svoje trošne kolibe.  Torinski konj prikaz je egzistencije iz koje je isisana svaka metafizika, čija statičnost i cikličnost parodiraju ljudsku potragu za transcendentnim značenjima naše kratke egzistencije na obalama svjetlosti. Svakim se kadrom uporno inzistira na beznadnosti čovjekove sudbine kao i na ironiziranju mogućnosti slobode izbora te su likovi svedeni na golo postojanje koje u redateljevim majstorski rukama postaje estetska činjenica.  Fokusirajući se na ritualnost svakodnevnice Tarr kao da iskupljuje život male obitelji koji na filmskom platnu izgleda kao uzvišena tragedija. Njegovo je umijeće u tome da i one najsitnije radnje prikazuje tako da izgledaju kao da se ljudi koji ih obavljaju u tom trenutku zapravo sudaraju sa velikim zagonetkama smisla, slobode i smrti. Paradoksalan efekt koji postiže umjetnost beckettovskog tipa jest da dok na ekranu po tko zna koji put svjedočimo guljenju krumpira u nama sve snažnije kucaju velika, a neizrečena  pitanja. Neki su ih nekoć postavljali jasno i glasno vičući u vjetra pred rezigniranom gomilom, na primjer Nietzsche i Dostojevski, dok drugi pak, na primjer Beckett i Tarr, njihovim upadljivim prešućivanjem potvrđuju ljudsku navadu da iz blata s nadom promatra začudno pravilne nebeske konstelacije. Apsurdna dvojnost ljudske egzistencije u kojoj se često barata krumpirom, a snatri o nečem mnogo hranjivijem oduvijek je realnost malih života. U rukama velikih umjetnika te su se smisla lišene sudbine premetale u estetizirane metonimije tišine kojom odzvanja čovjekova potraga za smislom. Egzistencija bez nada iznenada biva dotaknuta značenjem onda kada zahvaljujući ruci umjetnika iz jednine svog jada zrcali množinu nade da ga se jednom i zauvijek nadvlada.

Kojim sredstvima se Tarr služi kako bi postigao taj učinak? Odgovor je naizgled jednostavan – zvukom i slikom. Prikazujući nešto što je sadržajno lišeno svake poveznice s umjetnički lijepim Tarr se služi visoko stiliziranim dugim crno-bijelim kadrovima te sugestivnom glazbom koji prikazano prenose u domenu estetskoga. Dakle, sve u Torinskom konju izgleda filmski – svaka je savršeno promišljena pokretna slika nabrekla od značenja te hipnotička u svojoj lijepo oblikovanoj fluidnosti. Stoga iako se u filmu malo toga događa, on nije dosadan – u tome leži prava mjera redateljeva postignuća.  Zamislimo li samo što bi manje sposoban autor napravio s istim scenarijem postat će nam jasno kako je Tarr nenadmašan umjetnik zvuka i slike, majstor filmskog jezika. Torinski konj otvara se nezaboravnim kadrom konja u trku čije lice možemo promatrati izbliza dok u pozadini grmi potresna instrumentalna glazba. Nakon što smo s ekrana pročitali o Nietzscheovu incidentu sada kao da nam se govori: Evo, gledajte ga, to je taj torinski konj. I uistinu, možemo ga ne samo vidjeti nego i osjetiti njegov nemiran topli dah, takva je Tarrova vještina. Taj emocijama nabijen prizor funkcionira kao metonimija incidenta koji mu je prethodio te odražava redateljev postupak u cjelini koji možemo shvatiti kao slikovno uobličenje mračne misli koja je slavnog filozofa otjerala u ludilo, ali i kao njen komentar. Jer kad po povratku konja kući otkrijemo sumornost egzistencije te životinje i njenih vlasnika bit ćemo prisiljeni suočiti se licem u lice s apsurdom Nietzscheove žrtve. Konj  i obitelj metaforičke su ekstenzije onih koji žive vječno zauzdani čekanjem, nadanjem, strahom, vjerom. Ključni moment Torinskog konja onaj je kada otac i kćer konačno odluče napustiti svoj dobro poznati svijet i vidjeti što je onkraj obronka, no ubrzo se pokunjeno vraćaju. Izgleda da se i oni koji su iskoračili iz svog kaveza poput pokislog pseta u njega prije ili kasnije vrate podvijena repa. Ili kako je rekao mudrac lakše je pokoravati se drugome nego služiti samom sebi. Redatelj je izjavio kako je Torinski konj njegov posljednji film. Prikladno je da Tarrova po svemu jedinstvena filmska odiseja završava dostojanstvenom posvetom Nietzcheovoj prometejskoj borbi razotkrivanja utvara što čovjeka drže u podmuklom snu sigurnosti.  Kao i njemački filozof napajao se na izvorima mraka te nas je vješto plešući svoj sotonski tango nagnao da povjerujemo kako u toj vječnoj tami pulsira i neka nevidljiva svjetlost.