#meleg van

[csakcsiga]

Egyetlen jó dolog van ebbe a rohadt melegebe, hogy konkrétan akármennyit lehet mosni. Fél nap alatt kiűrítem a szennyes tartót mert amíg lejár egy mosás addig megszárad az épp kiteregetett ruha.

[nubesetanimus]

Annyira jó idő volt

[gayinhungary]

7.03 Az agyam azt mondja engedjelek el. De a szívem tudja hogy ez lehetetlen.

[madamecarnivoire]

creative caption

[azsofiaa]

Szerintem ez a meleg, csak egy falatnyi ízelítő a pokolból🥲

[mwagneto]

WE WIN THESEEEEEEEEEEEEE

oh thank fucking GODDDDD. karigeri elsőszámú világbajnok!!!!!!!!!!!!!

[eltiron2]

A Kárpát-medence nevet ezennel visszavonom.

Mostantól Kárpát-kemence a nevünk.

[willcodehtmlforfood]

@ablakmacska

[kehideni]

Valószínű, ilyen érzés lehet airfrierben elkészülni... bőröm az már ropogósra sült, csak épp elfelejtettem fűszerezni.

Bocsi skacok, sima só ízesítésben vagyok elérhető.

[vagonca-rigo]

hú geci hú faszom hú basszameg

[gayinhungary]

13.22

Elvesztettem az életemből a legfontosabb embert..... Nem ,tényleg nem érdekel mi a kedvenc színed

[turistakrem]

Japán nulladik nap

Első nap akart lenni, de másként alakult

A dolog ott kapott gellert, hogy nem ellenőriztem le a második beszállókártyát Budapesten, amikor megkaptam, ami Sanghajból vitt volna Tokióba hajnalban. Ugyanis nem a hajnali gépre szólt (2 órán belüli kényelmes átszállással), hanem egy délutáni járatra (most mindent kelet-kínai időzónában írok). Szóval lett Sanghajban 9 szabad órám. De ne vágjunk a dolgok közepébe, mutatom, merre mentünk: nemcsak az ukrán, de a lengyel légteret is elkerülték az óvatos kínaiak, nehogy miután felszálltak, háború törjön ki. Gondolom ők, is követik a magyar belpolitikát.

Szóval Budapest -> Berlin -> Balti tenger kanyarral, Szentpétervárnál léptünk be az orosz légtérbe. Egy ideig megfordult a fejemben, hogy az északi sark fölött közelítjük meg Kínát, de ez most kimaradt az életemből.

A China Eastern társaság egy fokkal jobb, mint a fapados, de ami a lényeg, hogy pont a feléért visz el Tokióba, mint a sorban utána következő versenyző. A catering nem volt túlzottan átgondolva: kétszer ugyanazt a szettet hozták ki annyi különbséggel, hogy a népszerűbb kaják az első körben elfogytak. Szóval ha felszállás után nem fűlött a fogad a csőtésztához marhahússal, akkor a második alkalommal már csak azt választhattad :) Ami fájdalmasabb volt, hogy éjjel 2 és 3 között hozták az ételt (5.40-es leszálláshoz), szóval esélyed se lett volna kicsit javítanod a jetlagen.

Aztán jött a fekete leves, amikor Sanghajban át akartam szállni a szerintem gépemre. A földi kiszolgálók rámutattak a tévedésemre és tényleg csak bámultam másodpercekig a beszállókártyát. Tanulság: azt a pár másodperc bámulást Budapesten kellett volna belefektetnem az időmbe. Ja, a China Eastern nem hisz a digitális huncutságokban. Csak IRL lehet becsekkolni, és papíron adják oda a beszállókártyát, mint a középkorban.

Azért legyünk igazságosak, 9 plusz óra Sanghajban nem a török börtön. A kevés pozitívum a magyar-kínai barátságban, hogy egy ideje nem kell vízum Kínába lépni, szóval kaptam magam és uzsgyi be a városba. Amikor először olvastam a Maglevről, azóta vágytam rá, hogy felüljek rá. A CE most gondoskodott egy álmom beteljesüléséről, végülis köszi.

10 perc alatt bent voltam a belvárosban (45 km) és onnan még néhány sima metrómegálló a Bund. Pont a hajnali belvárosba érkeztem meg, az utcán ilyenkor csak az utcaseprők és a csoportos mozgáskultúra szerelmesei vannak kint. Kicsapnak egy JBL-t egy padra és mehet az aerobik, a tajcsi és a társastánc. Közös jellemző, hogy 60 év felettiek csinálják, a társadalom többi része vlsz tud aludni.

Megreggeliztem egy Costában (sajnálom reggel még nem vagyok nyitott a világ konyháinak felfedezésére) és bejártam a belvárost és még a nagyobb turitahömpöly előtt kijutottam a Bundra. Közben belógtam (na jó, beengedtek) a gyarmati Jugendstyl legpompásabb épületébe a Békéről elnevezett szállóba (ez kivételesen nem Hugyecz-épület).

Aztán irány a Bund, amihez egy magasított gátra kell felmászni, ami végig van futtatva igazi növényekkel. Nem hittem el, meg kellett tapogatnom.

Volt Mao-szobor a gát előtt és a szocialista forradalom múzeuma a gátba építve, de alapvetően mindenki a folyó nagy kanyarulatában elhelyezkedő üzleti negyedet fotózza. Ködös volt az idő, milliószor láttam már ezt a látványt sokkal jobb gépekkel fényképezve, de a hatás tényleg lehengerlő így is. Egy órát sétálgattam fel-alá a sétányon, nagyon meleg volt (a sapkám persze feladott csomagokban volt), de egy pillanatra sem sajnáltam ezt az extra időt.

(Lefotóztam a sörnyitót is, mielőtt még valaki, de ahogy mondtam, ennél sokkal jobb képek vannak fent az interneteken.)

Aztán kerestem valami hagyományos éttermet (délben már pardont nem ismerő kulináris kísérletező vagyok) és beestem nyitásra a “Nagyi étterme” vagy valami ilyesmi nevű helyre. Elsőként rendeltem és csalhatatlan érzékkel rendeltem ki az étterem specialitását a sertés-hasaalját száznapos tojással és titkos szósszal, mivel az általam belátható asztalok mindegyikén ezt rendelték. Amúgy 10 felszolgáló állt és nézte, amint 9-en eszünk jó étvággyal. Ezt a munkát Londonban ketten, Budapesten egyedül vagy senki se végzi el. Közben a szakácsok valami vicces dolgot énekeltek, mert a felszolgálólányok rosszalló arccal cseszték le őket, de persze tetszett nekik.

A katolikus katedrálisba sajnos nem jutottam be, mert nagyon korlátozott időpontokban van nyitva, de elég nagy komplexumnak néz ki, iskolával, kiszolgáló épületekkel a legbelvárosban.

Amúgy Sanghajban a legvonzóbb dolog az volt, hogy a London-szintű plázák és 30 emeletes irodaépületek között meghagyták a dél-olasz utcákat inasba rakó sikátorokat: nézed a high-tech utcát magad előtt, fordulsz 90 fokot és ott száradnak a ruhák a légkábelek erdeje pedig a legautentikusabb délkelet-ázsiai feelinget hozza.

Metró-Maglev vissza a reptérre és egy órás késéssel irány Tokió. Folyt köv.

[mwagneto]

budapesti mjúcsuálok tudja bárki hogy hol tudok kargónadrágot (vagy bármilyen nadrágot. vagy úgy általában normális minőségű ruhákat) venni ami JÓ és KI IS TART mert vettem 2 nadrágot ilyen. kicsit több mint egy éve (pull&bear meg bershka) és mindkettőnél elvékonyodott teljesen az anyag és esik szét a varrásnál már MOST és úgy felbasz mert nem olyan régiek ráadásul nincs nadrágom és fogalmam sincs hol tudok olyat venni ami nem ugyanilyen minőségű 😭

[megtudommagyarazni]

Istanbuli kajakalauz

Főbb török kaják Istanbulban (de egész Törökországra érvényes)

Döner, ezt mindenki ismeri. Alapvetően kétféle van, a dürüm, amit pitába tekernek, és a yarım ekmek, amit fél cipóba tesznek. Et: borjú (Üsküdartól keletre egyre inkább birka), vagy tavuk: csirke. Rendkívül változatos, jobb helyen ezerféle dolgot lehet kérni bele. Nem szükséges összehasonlítani a körúton, vagy körtéren vagy bárhol Kapikulétól nyugatra kapható speciessel. Ha azt mondod: hepszi, akkor mindenből lesz benne. Kötelező hozzá a hideg ayran! Van persze tányéros verzió is, döner kasesi…, többnyire a turisták eszik ott. Szinte mindenhol, ahol leülni lehet, vannak edényekben ingyenesen különféle csípős cuccok, pici paprikák, uborkák, savanyított dolgok, nem árt vigyázni, mert legtöbbje életveszélyesen rúg.

Kebapok – nyárson sült, többnyire borjú darálthús, -Adana kebap (húsok(eredetileg bárány), sült paradicsom, különféle sült és nyers zöldségek+lepénykenyér, alias pide, mint a naan -Urfa kebap, kevesebb csípős fűszer, mint Adanában -Iskender kebap (kb ugyanaz, csak meleg lepénykenyérrel, forró paradicsomszószszal, olvasztott vajas joghurttal leöntve), ez a kebapok királya, nem a legolcsóbb, de nem kihagyható! Egy rendes adag két személyre bőven elég. -sis-kebap, apró nyesedék húsdarabkák nyárson, hasonló megy Anatóliában čöp-kebap (szó szerint „szemét”-kebap néven Ciğer vagy karaciğer – máj, lehet kebap is, de dönerbe is rakják Patlican (patlidzsan). ez az, aminek hangzik. Vega.

Sarma, szőlőlevélbe tekert rizs-darált hús

Köfte – kicsi darált húsgolyók, minifasírt borjúból (et, dana), csirkéből (tavuk). Híres a Tekirdağ Köftesi (ez Rodostó török neve), nyilván maga a fejedelem is evett ilyet, meg a Mikes Kelemen is.

Dolmates – ez is szőlőleválbe töltött cucc, bármi lehet benne, zöldség de akár tengeri izé is

Izgara, mangal, ezek faszénen sült bármik lehetnek, húsok, padlizsán, máj, bármi

Cacik (dzsadzsik)– ez a görög tzatziki, apróra vágott uborka, fokhagyma, joghurt

Piláfok (pilav), rizs, legtöbbször van benne törökmogyoró vagy pisztácia, esetleg sáfrány, egész étkezésnek is eszik, elég, ha meglocsolják egy kis csirkepörkölt szaftjával, szegények kajája, imádom.

levesek – olcsók. Pl: Iskembe çorbasi – pacalleves (FÚJJJJ) Mercimek çorba– vöröslencse-leves (NYAMM), fél ekmek+negyed citrom+ayran: fullos kaja. Fasulye-nyilván, hogy bableves

Pide, börek – kb rétes, peynirli=sajtos, patatesli=krumplis, káposztás, húsos, spenótos,stb, és ezek mindenféle keveréke, bármelyik kicsi pékségnek kinéző boltban van, csak a kemencét kell figyelni hátul, az legyen! Olcsó, laktató.

Pogácsa, kerek perec – (poğaça, simit: poacsa, szimit), ezek is bárhol, utcán is, kerekes üveges kocsikról, legtöbbször frissen, melegen, 10-30Tl.

Halak – (balik) sok helyen, főleg tengerparton érdemes enni, ahol még ott ring a halászcsónak, nagyon finom faszénen sült halak, nem olcsó, remélhetően nem a szarrá szennyezett Boszporuszból, hanem a Márvány- vagy Égei-tengerről (Marmara- Ege-denizli).

Kagyló – az utcán sokfelé kínálgatják a feketekagylót (siyah midye, midye), 3-4 db ott helyben állva elég, a főtt vagy sült kagylóhúst jó fűszeres rizzsel keverik és visszatöltik a héjba, le kell törni a felső héjat, és azzal betolni szájba, nem drága, fincsi.

Édességek – dondurma, baklava, helva, lokum, pismaniye, tavuk göğsü, tulumba, ezekről nem sokat tudok, mivel kívül esnek érdeklődési körömön, túlontúl tömények nekem. Az biztos, hogy gyermekeim, midőn bakfiskorba léptek, irtózatos, ipari mennyiséget zabáltak fel mindezekből, amiért aztán akkora pattanásos seggük nőtt, mint egy nílusi vízilónak. De már elmúlt.

Klasszikus török reggeli – (kahvalti) friss fehér cipó (ekmek), főtt tojás (yumurta), lágy fehér sajtok (peynir), legalább kétféle olajbogyó (zeytin), fekete magos és zöld magozott, ott nem baszakodnak a megtöltésével, vaj (tereyağı), szeletelt friss uborka, paradicsom, paprika, 4-5-féle gyümölcslekvár és dzsem, némi marhafelvágott, a végére sütik, főként egy hókiflire hasonlító és egy brownie-hoz hasonlatos. És persze tea (çay), kávé (kahve), tej (süt), és gyümölcslevek.

[kavekkozt]

Amire számítottam Észak-Olaszországban: meleg lesz (így is van)

Amire nem számítottam: a német a fő nyelv! Mindenki németül beszél hozzánk! Ha segítséget, útbaigazítást kérünk, csak németül beszél szinte mindenki!

[homregeszet]

Római folyóügyek

Van egy érdekes összevetés Európa ókori és középkori higiéniai viszonyairól, miszerint a római vívmányokat, mint a közfürdők és a nyilvános wc-k használatát elfelejtik a későbbi időkben. Természetesen ez ebben a formában nem igaz. A közfürdők nagyobb városokban tovább üzemeltek, csak a nemek közös fürdését tiltották benne, valamint a nők számára a meztelenséget. Az pedig, hogy több járványt ismerünk a középkorból azt elsősorban az írott forrásoknak köszönhetjük. Na de akkor miben volt másabb a római higiénia és wc használat? A római fürdőkben nem csak a tisztálkodáson volt a hangsúly: üzleti, politikai találkozókat tartottak itt. Alapvetően három főhelyisége volt a fürdőépületeknek: tepidarium, caldarium és frigidarium. Az első a meleg vizes fürdő, a második egyfajta gőzszoba volt, a harmadik pedig a hideg vizes medence, ez utóbbi volt mind közül a legnagyobb és ebben a sorrendben kellett végighaladni rajtuk. Nagyobb fürdőkomplexumok egyfajta wellness szolgáltatásokat is kínáltak olajos testápolás révén. (1. kép)

1.kép: római fürdő

A fürdők a rómaiság jelképei lettek, távol Itáliától is megjelentek, amint megtelepedtek a külső tartományokban. A katonai táborok közelében minden esetben működtek fürdők, gazdag villa épületeknél is előfordul fürdőépület. Ezekhez a környező vízfolyásokat, forrásokat használták fel, szállításra komoly vízvezeték rendszert építettek ki. Talán mindenki számára ismerős a aquaeductus, a nagy kőből épített pilléres vízszállító építmény, de ezeken kívül is használtak kisebb vezetékeket, csatornákat kőből, terrakottából és ólomból. Utóbbi egészségügyi kockázatoktól nem mentes, bár a folyó víz miatt kevesebb méreganyag volt a vízben, mint amennyit egyesek gondolnak. Szóval nem az ólommérgezés miatt omlott össze a Római Birodalom. Ezt a fajta "szerelvényt" egyébként is csak a leggazdagabb réteg engedhette meg magának. Nem régiben találtak egy igen jó állapotú ólom víztartályt és vezetékrendszert a Pompeii melletti Stabieból. Idősebb Plinius szerint a vízelvezetés volt a rómaiak egyik legnagyobb vívmánya. (2. kép)

2.kép

De miért beszéltem ennyit a fürdőkről mikor a wc a téma? Mert a nyilvános wc-k többségének a víz öblítését vagy a végtermék elszállítását a fürdőkből kifolyó vízzel oldották meg. A latrines, ahogy a rómaiak hívták, szintén koedukált volt, férfi és nő egymás mellett végezhette a dolgát vagy ingyenesen vagy pedig némi használati díj ellenében. A dolog után pedig körbe járt egy ecetes vödörben ázó botra erősített tengeri szivacs, ez volt a "budipapír". Ehhez kapcsolódóan ismert egy ostiai grafiti: verbose tibi nemo dicit dum Priscianus utaris xylosphongio - senki sem fog veled sokat beszélni Priscianus, amíg nem használod a szivacsot a bot végén. Kevésbé felkapott helyeken, vagy ahol hiány volt a tengerből, lecsiszolt kerámiatöredékekkel kapargatták le a betyárkörtéket. Nem minden településen volt meg a pottyantás is ilyen úri helyisége, csak a nagyobb városokban. (3-4. kép)

3-4.kép

Írott források alapján tudjuk, hogy előszeretettel vonultak el a rómaiak a városon kívüli temetők sírkövei közé. Erről beszámol Petronius Satyriconja is a farkasember történetében, valamint Salonából is ismert egy sírkő, amely próbálja eltántorítani az embereket az ilyen cselekedetektől: Quiqu in eo vico stercus non posserit aut non cacaverit aut non miaverit is habeat illas propitias si neglexerit viderit - Aki ezen a helyen nem üritkezik vagy nem vizel, bizonyos jótéteményekben részesül. Ha ezt semmibe veszi majd meglátja! (5. kép)

5.kép

Keretes szöveg: Az én emberem kezdte lecsinálni a síremlékeket, én pedig fütyörészve leültem, és a sírköveket számlálgattam. Egyszer csak látom ám, hogy a kísérőm vetkőzni kezd, és minden öltözékét lerakja az út mentén. Nekem még a lélegzetem is elakadt, úgy álltam ott, mint egy holttetem. Az pedig körülvizelte a ruháit, és pillanatok alatt farkassá változott. (Satyricon LXII 80. ford.: Horváth István Károly)

Egyfajta "zero waste" felfogásként is értelmezhető az ürülék és vizelet hasznosítás. Előbbit trágyázáskor használták, ami nem a legideálisabb dolog volt. Utóbbihoz egy híres anekdota kapcsolódik: sokan hallották talán a pénznek nincs szaga kifejezést, ez Vespasianus császártól származik. Az egyik verzió szerint a nyilvános wc-k megadóztatása miatt, egy másik változat azonban a tóga fehérítőkhöz kapcsolja. A tógának, a római arisztokrácia tipikus öltözékének, egyik ismérve, hogy hófehér, ezt a fehérítést általában a teve vizelet által érték el. Azonban teve nem mindenhol volt akkor sem, így másik nyersanyaghoz fordultak, ami általában az emberi volt. Szóval valamelyik szolgáltatás megadóztatása miatt vonta kérdőre a Későbbi Titus császár atyját, aki válaszul elé tartott néhány érmét és mondta el a híres mondatot: Pecunia non olet.

Az eddigiek alapján lehetne gondolni, hogy a római társadalom illatos, tiszta és egészségesebb volt, mint a későbbi korok emberei, azonban új kutatások árnyalják ezt. Fürdőkből és latrinákból vett minták alapján több parazita és féreg maradványát is kimutatták. Magyarázata ennek, hogy a fürdővizeket nem cserélték olyan gyakran, mint kellett volna és a takarítást, tisztítást sem vették olyan komolyan. Galenus a Kr. u. 2. században élt orvos szerint az élősködő férgek és kórokozók a test belső harmóniájának megbomlása miatt jönnek létre, az fel sem merült, hogy esetleg kívülről hatoltak volna be. Habár valóban hatalmas technikai mutatvány volt a római tisztálkodási kultúra ilyen megvalósítása, az egészségügyi hiányosságok miatt ezeket nem lehetett kellőképpen kihasználni.

Végezetül álljon itt néhány mondás, amelyeket egy ostiai latrina falára írtak fel és az ókori hét bölcshöz kapcsolták őket. (A fordítások az ELTE BDPK honlapja alapján)

6.kép

Durum cacantes monuit ut nitant Thales. - Thalész arra ösztönözte a keményet (vagy nehezen) szarókat, hogy feszítsék meg magukat.

Ut bene cacaret, ventrem palpavit Solon. - Hogy jól szarjon, Szolón a hasát simogatta.

Vissire tacite Chilon docuit subdolus. - A ravasz Khilón tanította, hogy kell némán fingani. (6.kép)

Németh Attila