#megtenni

[banatostenger]

“Mindig mindent megpróbálok megtenni mindenkiért….és kurvára fáradt vagyok.„

[more-then-you-know-23]

Azok a legnehezebb lépések, amiket nem mersz megtenni, mert félsz a következményektől, de a szíved mélyén tudod, hogy a saját érdekedben egyszerűen MUSZÁJ meglépni.

[szofisblog]

Mindenkinek tisztelettel és szeretettel beszéltem rólad mert nem akartalak szégyenbe hozni.Pedig csak a sok szart tudtam volna mondani amit kaptam tőled.Nem akartam hogy rosszat gondoljanak rólad.Még egyszer senkiért nem fogom ezt megtenni.

[egy-lany-blogja]

A nagymamám mondta...

Ne hagyd, hogy a serpenyőid fényesebben ragyogjanak, mint te!

Ne vedd olyan komolyan a takarítást!

Amikor feleség lettem, a nap 24 óráját azzal töltöttem, hogy mindent tisztán és rendezetten tartottam, hátha valaki meglátogat, de aztán rájöttem, hogy mindannyian nagyon elfoglaltak, sétálnak, szórakoznak, dolgoznak és igen, élvezik az életet!

- Mi van, ha valaki hirtelen felbukkan?

Senkinek nem kell magyarázkodnom az otthoni helyzetemről. Az embereket nem érdekli, hogy mit csinálsz egész nap, az emberek sétálnak, élvezik az életet.

Az élet rövid, élvezd!

Töröld le a port... ha kell.

De legyen időd lefesteni egy képet, vagy verset írni, sétálni, meglátogatni egy barátodat, főzni, amit akarsz, locsolni a növényeidet....

Adj magadnak szabadidőt sörözni, strandolni, hegyeket mászni , játssz a kutyákkal, hallgass zenét, olvass könyveket, műveld a barátaidat és élvezd az életet.

Töröld le a port, ha kell, de az élet kívül megy tovább. Azt hiszem, ez a nap sosem jön vissza!

Töröld le a port, ha kell, de ne felejtsd el, hogy megöregedsz, és sok mindent, amit most megtehetsz, öregkorodban már nem lesz olyan könnyű megtenni.

És amikor elmész, mivel egy nap mindannyian eltűnünk, te is porrá válsz!

És senki nem fog emlékezni arra, hogy hány számlát fizettél, sem a házad tisztaságára, de emlékezni fognak a barátságodra, az örömödre és arra, amit tanítottál...

Gerarda Rizzo

[the-fool-who-loves]

az a kételyes érzés, mi van ha nem rád gondol? mi van ha nem te hiányzol neki? de mi van ha igen, és csak azt várja hogy tegyél valamit?

mert ő fél megtenni az első lépést, fél hogy megint ugyanaz lesz, de semmi nem lesz ugyan az, mert mindig változunk , az esetek nagy részében a jobbik irányba. mindig fejlődünk ha akarjuk és nem csak neked hanem neki is kell

amíg 1% van, lehet hogy alacsony az esély, de ne feled addig, amíg van nincs elvesztve a küzdelem.

[melankolias-world]

Eleinte semmit nem látsz.

Nem tudsz, nem érzékelsz.

Nem hallasz.

Nem érzel.

Nem gondolkodsz.

Nem emlékszel.

Nem élsz…

Aztán ébredni kezdesz.

És keresel.

Válaszokat, a miértekre…

Aztán már, a kérdéseket keresed.

Felnyílik Benned valami, zaklatott leszel.

Észreveszed, milyen sokszor vagy ingerült. Dühös. Vagy szomorú.

S milyen szokszor félsz vagy szorongsz.

Észreveszed, mennyi mindent teszel csak azért, hogy elfedd magad elől az érzéseidet.

Néha iszol, dohányzol. Sorozatokat nézel. Mindig mész valahova, mindig beszélsz valakivel. Telefonálsz, vagy pörgeted a netet. Képeket nézel másokról, olvasod a csillagüzeneteket. Olvasod a kommenteket.

És üres vagy. Kapcsolódni akarsz.

Egy nap aztán, magadba nézel. Mikor felébredsz, már semmi sem jó. Aludni akarsz, és tovább álmodni, de a tested ellenkezik. Nem alszik már Veled.

Felkelsz, megállsz a tükör előtt, és mered meglátni, amit látsz. Belenézel a saját szemeidbe. A szem, a lélek tükre. Életedben először kapcsolódsz, igazán, magaddal.

És elsírod magad.

Két irány van innen, esély, Élni, vagy meghalni. Persze, meghalni sem könnyű, innen már egyre nehezebb. Élni sem könnyű, mert ahhoz, hogy valóban Élj, mindent meg kell változtatnod, és az pedig, még nehezebb.

De már Döntöttél. Az Időtlen, Örökkévaló Lelked már, Döntött. Te pedig leteszed a harcot, abba hagyod a küzdelmet, és fejet hajtasz végre. Megadod magad Istennek, Sorsnak, hívjuk bárminek.

Megadod magad.

És mikor újra belenézel a Tükörbe, tudod, hogy innentől már minden más lesz, és soha többé nem leszel már ugyanaz.

Végre.

A Lelked Ragyogni kezd, az álarc megreped.

Eleinte összeomlasz, és omlik Veled együtt, minden. Az új Élet előtt mindennek halnia kell. Eddig nem engedted, most pedig már nincs időd, ezért pusztítani kezdesz. Rombolni. Dühvel, agresszióval, Erővel.

A rombolás, az összeomlás, a káosz és az utána következő megsemmisülés, az Élet Része. Nincs Élet a Halál nélkül. Nincs változás, nincs fejlődés, nincs Könnyedség Nehézség nélkül. Nincs Szabadság korlátok nélkül. Nincs öröm szomorúság nélkül és nincs szerelem se, magány nélkül.

Semmi nincs a másik nélkül, nincs Egység Teljesség nélkül, nincs szeretet gyűlölet nélkül. Nincs béke sem düh nélkül, nincs megbékélés az őt megelőző harc nélkül.

Elfojtásokkal tartjuk kontroll alatt a szégyent, a szomorúságot, a dühöt. Miközben belül, még mindig fájunk. Testünk merev, tudatunk sokfelé hasadt. Szerepeinket úgy váltogatjuk a különböző helyzetekre reagálva, mintha mind skizofrének lennénk.

És ez mind a gyógyulásunk része.

Minél magasabban vagyunk, annál mélyebbről tör fel a fájdalom, minél inkább nyitva a szívünk, annál több szomorúság tör fel, minél inkább biztonságban érezzük magunkat, annál jobban értjük meg félelmeinket, minél inkább szeretve vagyunk, annál inkább jön fel bennünk szeretetlenségünk.

Szerelmed karjaiban sírod a magányt, közösségben reszketsz a kirekesztettségtől, biztonságban tör rád az elárulás félelme, szerető ölelésben remeg a testedből az elhagyatottság…

És Te engeded. Engeded, mert belenéztél a Tükörbe és nem törted össze. Nem tetszik amit látsz, de elismered, hogy a Val��ság nélkül nem lesz soha olyan az Életed, mint amilyenné formálni fogod. Megértetted, hogy ha nem vagy képes konfrontálódni a Benned lévő Árnyékkal, ha nem vagy képes ránézni és megtenni mindent azért, hogy megértsd, elfogadd és együttérezz magaddal, akkor nincs esélyed.

Elmondhatatlanul fáj.

És ez csak a Múlt.

Amit a Tükörben látsz, az a Múlt. S míg nem nézel szembe vele, addig a Jövőd is ez.

Te, aki szembe nézel vele, Te vagy a Jelen. Most változott meg Benned, a Jövő.

[hobbygilda]

Egy kis olvasnivaló!!!!

Léni kienged

Léni hetek óta vajas meg túrós süteményt visz a hétkezdőkre. A HR-es kolléga vegán, Léni nem teheti meg vele, hogy ezt is vajjal csinálja. Illetve persze, megteheti, mindent megtehet, csak már nem lenne olyan jó érzés. A linzertészták tényleg csak vajjal jók, attól lesznek omlósak, és Léni ebből a legtöbbször nem bír engedni.

Oké, ezt a kekszet ezen a szombaton végül margarinnal csinálja, és ez is finom lesz, bár nem omlik, inkább törik. Hétfőn végül mind a két dobozzal elfogy, a HR-es kolléga pedig az anyukájának is félrerak párat. Léni is félrerak párat otthonra. A margarin annyival olcsóbb, mint a vaj, hogy egy kis adag kekszért már nem is érdemes belekezdenie, dupla adagot csinál.

Ha Zoltán tényleg feljön hozzá a héten, meg tudja kínálni akkor is, ha a találkozás csak a hét második felében lesz esedékes. Akkor Léni addig a hűtőben tartja, és Zoltán érkezése napján reggel kiteszi a kekszet a konyhaasztalra. Nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani neki, nem miatta sütötte, és ezt Zoltánnak is nyomatékosítani fogja, ha rákérdez. Drukkol, hogy Zoltán ne kérdezzen rá. Ha Zoltán mégsem bukkan fel a hét második felében, majd berakja ezt is a mélyhűtőbe.

Ha most csinál egy kis tepsi rakott bármit, akkor abból pont nyolc adag lesz. Egyet felvisz Editnek az ötödikre, legalább vissza tudja neki adni a tányérját, amiben Edit hetekkel ezelőtt lehozott Léninek egy nagy adag túrógombócot. Megbeszélték korábban, hogy nem vacakolnak műanyag dobozokkal, ez azért így sokkal bensőségesebb. Egy másik adagot félrerak Krisztának, aki egész hétvégén dolgozni fog, és hétfőn pont jól fog neki jönni vacsorára.

Léni cserébe – vagy nem cserébe, mert végülis egyiken sem szeretik ezeket számon tartani –átsétál Kriszta kutyájáért a szomszédos kerületbe, és a héten egyszer megsétáltatja. Léninek van egy bevált alapreceptje, jó magyaros, a neten találta. Kevés dolgot képes megjegyezni hosszú távon, de ebben az esetben már tényleg kívülről fújja nemcsak a hozzávalókat, hanem azok pontos mennyiségét is. Van benne bőven fokhagyma, paradicsompüré, tejföl, majoranna, babérlevél, és néhány kivételtől eltekintve tényleg minden idény-, valamint primőr zöldséggel működik. Az Aldiban a cukkini kilója ezen a héten 1800, a kínai kelé pedig csak 399 forint. Felfoghatatlan különbségek.

Természetesen kínai kelből csinálja, és megint nem bírja megállni, hogy ne számolja ki egy adagétel anyagköltségét. Ennél jóval többet is megengedhetne magának, de amikor valami egyszerre ennyire olcsó és ízletes, egyszerűen örömmel tölti el. Ha három napig ezt eszi ebédre, és hétfőre visz az egyik kollégájának egy dobozzal, még akkor is el tud tenni két adagot a mélyhűtőbe.

Nem finnyás, a tejföl kissé megváltozott, túróra emlékeztető állaga fagyasztás és kiengedés után Lénit egyáltalán nem zavarja.

Sokat foglalkoztatják Lénit a műanyag dobozok is. A szónak nem abban a kicsinyes értelmében, hogy márpedig kerüljön hozzá vissza minden doboz, ami az övé, lehetőleg a saját tetejével együtt, hanem a szónak inkább abban az értelmében, hogy mennyire önálló életet képes élni minden egyszer és többször használatos doboz, amelyhez valaha köze volt az életben. Kriszta például gyűjti neki a vastagabb falú egyszer használatos dobozokat, amelyeket nyugodtan lehet többször használni. Nem adják őket ingyen egyik kifőzdében sem, jól zárnak, és Léni hálás Krisztának azért, hogy ezekkel a dobozokkal nem kell soha sem Krisztának, sem senki másnak elszámolnia. Kriszta kisméretű sztenderd kifőzdei dobozaiba pontosan nyolc darab túrós vagy almás pite fér, ha nem sikerül nagyon magasra a sütemény. Ha a pite magasabb lesz kicsit, akkor csak négy darab. Léni nem szereti egymásra pakolni az egyformára vágott süteményeket, de van, amikor ezt mégis szükséges megtenni.

Az anyja tavaszi műtétje után Léni minden héten mást sütött, és minden süteményből eltett a mélyhűtőbe egy kis dobozzal. A Szenteste után két nappal, a vonat indulása előtt negyven perccel kivette őket onnan. Így nyugodtan lehetett a ruhák között utaztatni őket, beleértve a lekvárral és a krémmel töltött süteményeket is. A két és fél órás vonatút alatt éppen megfelelő állagúra és hőmérsékletűre puhultak, mire a vidéki kisvárosba megérkezett.

Zoltán soha nem volt rászorulva Léni dobozaira. A száraz vagy omlós, ám mindenképpen kemény süteményeket, amelyeket Zoltán szeret, simítózáras zacskóba is lehet tenni, és úgy magával vinnie Zoltánnak az elkövetkezendő napokra. Zoltánnal a találkozásaik egyébként is mindig meglepetésszerűek, és nem kevés izgalmat rejtenek magukban. Mi van akkor, ha Zoltán ez alkalommal házikoszttal és saját dobozzal – pontosabban az anyja dobozával – érkezik? Vajon tud-e még valaha Léni más anyjának dobozából és más anyjának főztjéből enni? Mennyi merőben különböző dobozkultúra, mennyi önmagában is embert próbáló élet, gondolja pakolás közben Léni. Zoltán anyjának dobozát még véletlenül sem kéne a sajátjaival összekevernie.

Szaniszló Judit

[nitta86]

Ez az egész több okból is nagyon aggasztó. Szerintem a legtöbben nem tudják kapásból mennyibe kerül a duguláselhárítás, mert jó eséllyel ritkán kell. A másik meg, hogy ha tudod is hogy irreális összeg, akkor se lehet megtenni, hogy nem fizeted ki, miután elvégezték a munkát.

Azt se tudom, hogyan lehetne az ilyesmit elkerülni. Szoktam google véleményeket keresni a szerelőkről, de ott se vagyok benne biztos, hogy nem tudják kamuprofillal meg AI-val megoldani, hogy legyenek jó vélemények.

Igazából egy csomószor úgy kerestem szakembert az utóbbi pár évben, hogy felhívtam az első épkézláb weboldalon egy telefonszámot. Mázli, hogy nem lett ebből baj, többnyire jó munkát végeztek reális áron.

[csacskamacskamocska]

Piszok jó kis élet

Mostanában kezdtem el érezni, hogy mennyire jó életem van. Ez nem annak a felismerése, hogy mennyire jó kis életem van, hanem annak a felismerése, hogy szabad azt gondolnom, hogy nekem nagyon jó. Jóanyám kialakított bennem egy olyasféle gondolkodásmódot, amiben a munka, a teljesítmény, az ambíciók álltak középen. Ha nem dolgozol, ne is egyél, nem érdemled meg a szeretetet, semmirekellő, haszontalan vagy. nem is szabad megállni, mert bezzeg ő... hat ember munkáját végzi, egy vonatot is elvontat, bármit képes megtenni, elérni, úgyhogy ehhez mérje magát a világ minden más embere, és benne én is. Nem mertem pihenni, és folyamatosan frusztrált, hogy "nem vittem semmire" vagy nem vittem elég sokra. Folyamatosan dolgoztam mások elismeréséért és szeretetéért, egyáltalán nem voltam képes elhinni, hogy bárki szerethet csak úgy, valami megfoghatatlan dologért amit velem él meg.

Rengeteg haszna van, ha az ember ilyen dolgozós, mert a csinálás tényleg kitermel mindenfélét, nem csak a kihasználtság vagy kimerültség érzését. Az ember valami stabil b��stya lesz, és/vagy motor, aki majd megcsinálja, elintézi, van ismerőse hozzá, és bármennyi időt és energiát beleöl, munkákba és kapcsolatokba, és gyűlik a tapasztalat, az élmény, az ismeret.

Az volt az áttörés amikor megfogalmazódott bennem, hogy mindazt amit teszek, azt egyetlen ember szeretetéért, elismeréséért, a vele töltött időért teszem. Nyilván választottam valakit, akinek a világlátása, kommunikációja, minden porcikája alkalmas arra, hogy fenntartsam a saját működésemet, amit jónak gondoltam, az egyetlen igaz útnak. Próbáltam bemagyarázni másoknak és magamnak is, hogy nem miatta teszem, hanem mert engem érdekel az a dolog, mert szeretem csinálni, mert ez meg az. És el is hitték, hiszen én is elhittem. De ki kellett mondanom, hogy hazudok magamnak és fel kellett vállalnom, hogy felszámolok ezekkel a dolgokkal. Na, értelmesebben: Nem azért hagytam ott dolgokat és hagytam abba tevékenységeket, mert Logant már nem szerettem, hanem azért mert ráébredtem, hogy mennyire nem egészséges számomra amit teszek, és elfogadtam, hogy ennek a járulékos vesztesége a kapcsolatom lesz Logannel. Az ő szerepe ebben valójában teljesen másodlagos. Bár hosszú ideig csak arra koncentráltam, hogy ő mit csinál vagy mit nem, vagy hogyan csinálja, kivel, mikor, stb, stb. de a lényeget nem vettem észre.

Akármilyen szarul hangzik vagy kínos leírni: Én vagyok az életem közepe. Az én időm, az én életem folyik. Azt kell csinálnom, arra kell koncentrálnom, ami nekem jó, és akkor senkitől sem fogom várni, hogy figyeljen rám vagy törődjön velem. Senki elismeréséért vagy szeretetéért semmilyen árat nem éri meg megfizetni. Nem baj, hogy ez énközpontúan hangzik. A lényeg az, hogy amit teszek, az nekem jó legyen. Az is lehet nekem jó, ha adok, ha segítek, ha törődöm valakivel. De legyen az is valahogy érdek nélküli. Mégis a legfontosabb, hogy semmi se számít, konkrétan semmi, ami értékesebb lenne annál az időnél amit kreatív dolgokba tudok beletenni.

Nem könnyű különbséget tenni az önszeretet és az önimádat, az egoizmus és az egészséges felismerés között, hogy csak magadat ismered (valamennyire) és csak a saját fejeddel tudsz gondolkodni, bármit is hiszel. Egyensúlyban tartani ezt talán csak úgy lehet, hogy folyamatosan kommunikálja az ember az elismerését mások felé. Szeretem magam, fontos vagyok magamnak, tudom, hogy én vagyok aki tehet magáért bármit is, sőt az egyetlen vagyok, akinek kötelessége tenni magáért bármit is, DE látlak téged! Látom a szépséget, látom a jó dolgokat, látom az erőfeszítéseidet, látom az értékeidet, és ezeket nagyra tartom. Mások érdek nélküli elismerése tartja egyensúlyban az önszeretetet.

Nem választ el semennyi idő attól, hogy azt vagy olyan dolgokat csináljak, amit szeretek. Nincs olyan, hogy "még ezt" és majd utána... Amíg az ember így gondolkodik, addig sosem jön el az "utána". Viszont, hogy azért senki se érezze magát kirekesztve, lehet élvezni a ”még ezt megcsinálom„ dolgot is. De akkor valójában ez volt a cél. :)

[rosszulorzott]

tagadásokba terelésekbe

válaszposzt

A Szabad Európa -eddig az egyetlenként a független lapok közül- megvizsgálta a Diákhitel Központ általam bemutatott szerződéseit. Ezek fölött a szerződések fölött lehet szemet hunyni, biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan tesznek így és megértem őket is, hiszen legitim dilemma ez. Egy valamit viszont nem szabadna tenni, mert azt már láttuk, hogy hová vezet: félrenézni akkor, ha a saját oldalunkon kérdések merülnek fel. ELnézni, megbocsátani: lehet. Elhallgatni és diszkréten FÉLREnézni viszont több mint bűn: hiba lenne. Ezt csinálta ugyanis a rendszerváltás óta minden politikai oldal és ez vitte az országot ebbe az egészen valószínűtlenül mély válságba.

Amikor annak örülünk, hogy a mérések szerint ISMÉT megközelítette az ellenzék a Fideszt, arra is emlékezzünk, hogy volt már ilyen, pl 2021 őszén. Aztán az eredményt tudjuk. Akkor is elmondtam, most sem tehetek mást: ahhoz, hogy azt a "csupán" néhány százezer szavazót valóban "átállítsuk", egyrészt leginkább szét kellene vernünk a propagandagépezetet. Másrészt ha ezt nem is merjük/tudjuk megtenni, legalább nem csak szépen beszélni kell róla, hanem meg is kell mutatnunk, hogy ezen az oldalon nem lesznek "félrenézések." A legszebb beszédek, a legjobb kommunikáció is kevés lesz akkor, ha az a bizonyos néhány százezer szavazó úgy gondolja, hogy "amazok" ugyanúgy mindent el fognak sikálni saját ügyeikben, mint a "mostaniak".

Az utóbbi hónapokban -de az elmúlt években is- nagyon sokszor hallottam, hogy az "ördöggel is össze kell fogni Orbán legyőzéséhez". Természetesen Magyar Péter nem ördög, bár a szerződéseiről szóló posztomhoz írt kommentje meglepő és elszomorító volt. Nem is feltétlenül csak azért, mert a jelek szerint semmi kivetnivalót nem talált abban, hogy 15 milliókat dobált furcsa tanulmányokra minimum furcsa cégeknek. Hanem leginkább azért, mert a kommentben ismét nyilvánvalóvá tette, hogy ő a Fidesz által diktált játékszabályok között akarja legyőzni a Fideszt és ezzel azt is, hogy a következő másfél évben nem tervez tenni ezeknek a játékszabályoknak a megváltoztatásáért. Viszont ahogyan eddig is elmondtam, ha meggondolja magát (volt már ilyen eset), akkor én ott leszek. És mivel természetesen az ellenzék fontos részének tartom, ugyanúgy kész vagyok együttműködni vele, mint ahogyan együttműködtem olyan korábbi ellenzéki pártokkal is, ahol szintén voltak olyan dolgok is, ahol nem lehetett félrenézni. De ahogyan ott sem lehetett félrenézni, itt sem tehetem.

A SZER cikke itt:

A cikkben vizsgált szerződések itt:

[brgzmpff]

Valami zajlik. Lassan, apránként, de nagyon sok dologgal haladok. Végre. Minden nap le tudok tudni egy régóta nyomasztó feladatot. És minden nap teszek kis lépéseket a következő időkért.

Valtozom.

Más dolgokat merek megtenni, más dolgok hoznak lázba. Máshogy érzem magam.

Jó, hogy túl vagyok a születésnapi depresszion.

De most azt érzem, hogy nem csak azon vagyok túl. Talán úgy érzem magam, mint a válás előtt. Talán úgy, mint a covid előtt. Talán úgy, mint az eskuvom előtt. Valahogy lett újra bennem erő, lendület. Az is lehet, hogy csak a lendületből jött végre valami vissza és soha nem voltam még úgy, ahogy most érzem magam.

[erosnekszulettem]

A jövőt láttam benned ezért mindent próbáltam megtenni érted... még akkor is ha kevés időm volt rá kurvara próbáltam levetkőzni mindent ami bánt téged...

[viking84chef]

Élj, amíg megteheted!

Mielőtt meghalsz, egy percig se aggódj mi lesz a testeddel.!

A rokonaid vagy a nővérek és a boncmester megteszik, ami szükséges.

Leveszik a ruhádat.

Megmosdatnak.

Felöltöztetnek.

Elvisznek lakóhelyedről az új címedre.

Sokan jönnek majd a temetésedre, hogy elbúcsúzzanak tőled. Lesznek, akik megváltoztatják a programjukat, néhányan a munkahelyükre sem mennek be azon a napon.

A dolgaid, melyeket nem szerettél kölcsönadni, eladják, elajándékozzák vagy elégetik:

a kulcsaid,

a szerszámaid,

a könyveid,

a gyűjteményeid,

ruháid...

Tudd, hogy a világ nem áll meg és nem sír majd utánad az egész emberiség!

Munkádat átveszi más. Valaki, akinek egyenlő, vagy jobb képességei vannak, elfoglalja a helyed.

A tulajdonod az örökösöké, a fiadé, a lányodé lesz.

Egy darabig majd továbbra is idéznek, ítélkeznek fölötted, megkérdőjeleznek és kritizálnak azokért a kis és nagy dolgokért, amiket az életben tettél.

Azok az emberek, akik csak arcról ismertek, azt fogják mondani:

′′ Szegény...”

Az őszinte barátaid sírni fognak pár órát vagy pár napot, de aztán újra nevetni fognak.

Házi kedvenceid hozzászoknak az új gazdához.

Egy darabig a falra akasztják a fényképeidet, majd a bútorra teszik, míg végül a fiók alján tárolják.

Valaki más ül a kanapédra és eszik a tányérodból...

A mély fájdalom az otthonodban egy vagy két hétig tart, egy hónapig, kettőig. Egy évig, kettőig...

Aztán csatlakozol az emlékekhez, majd véget ér a történeted.

Befejezted az emberek között ezt a világot.

Életedben minden elveszíti az értékét. Akkor is, ha olykor nem tudtál továbblépni éppen a szeretett dolgok miatt.

Minden, ami itt volt, elveszíti azt az értékét.

A testi szépséged.

A neved.

A tulajdonod.

Hiteleid.

Állásod.

Bankszámlád.

Otthonod.

Autód.

Címed.

Rangod.

Barátaid.

Akik mindig melletted álltak.

Családod...

A lelked az egyetlen, ami megmarad.

Van rá pénzed? Vedd meg! Ne halogasd! Utazni szeretnél és megteheted? Hát utazz!

Szükséged van arra a ruhára, cipőre, táskára, könyvre? Vedd meg! Felhívnád és elmondanád mennyire hiányzik, hogy mennyire szereted? Mondd neki ne egyszer, mondd újra és újra, akár százszor!

Félsz megtenni dolgokat? Ne félj, mert hidd el, meg fogod bánni, hogy nem tetted meg!

Ne gyűjtögess! Az élet véges. Ma itt vagy, holnap meg ki tudja lesz-e holnapod! Légy hálás, értékeld a jelent és becsüld meg azokat, akik szívből melletted állnak: szeretnek, aggódnak érted, figyelnek rád.

Próbálj meg teljes életet élni és boldog lenni, amíg itt vagy, mert ahogy Assisi Szent Ferenc mondja: “Innen nem viszed el, amid van. Csak azt viszed el, amit adtál!

Merj élni!❤️

[neonkonnycseppek]

Mi a női ideálod ? Hogy képzeled el a társad ?

Tiszteljen, becsüljön, szeressen engem, úgy ahogy én szeretném Őt. Legyen hűséges, rajtam kívül ne létezzen neki más férfi az életébe. Ne tartson maga körül 4-5 fiú “”barátot””. (nem hiszek az ilyesmikben…) Alapvetően szeretem az alacsonyabb Nőket. Én 185 vagyok, de szeretném egy kézzel a felemelni, és a vállamon cipelni a lakásban, vagy ahol éppen rám jön ez az érzés. Legyen velem kedves, megértő, igyekszem én is az lenni. Gyűlölöm a veszekedést, szóval ne legyen agresszív típus-mindent meg lehet szépen normálisan beszélni, mivel emberek vagyunk, nem állatok… Én május közepe óta nem gyújtottam rá, leszoktam a cigiről. Szeretném ha nem egy hamutál szagú barátnőm lenne. Legyen sok közös bennünk. Én nagyon szeretem a filmeket, sorozatokat, főleg a háborús témájúakat és a horrorokat. Szeretek kirándulni, szép és nyugodt helyeket felfedezni. Nyugodt természetű vízöntő vagyok, hasonló vehemenciájú Barátnőt szeretnék. Van egy ps5-öm, ne zavarja, ha egy nap egy órára leülök elé, inkább üljön az ölembe, vagy bújjon hozzám, szeretek pecázni, jöjjön velem. Nagyon bújós vagyok, szeretem kimutatni az érzéseimet, otthon a lakásba és a nyilvánosság előtt is-értem itt pl. az utcát, vagy boltot, vagy akárhol vagyunk. Ne idegenkedjen attól, ha meg akarom csókolni a boltba, vagy megsimogatom a fenekét. Perverz vagyok, odaadó típus, nekem az okoz örömet, ha látom, hogy a Párom élvezi az együttléteinket, és akar engem-akarjon kisajátítani. Ne legyen neki tabu, ha pl. egy kirándulás alkalmával egymásnak esünk egy erdő közepén, vagy egy tó mellett, mert nekem ez az egyik gyengém… Lehetőleg ne robbantsa fel a lakást, találja fel magát a konyhában, és legyen házias. Nem rabszolgát és bejárónőt akarok magam mellett tudni, természetesen igyekszem én is házias lenni. Szoktam mosni, teregetni, mosogatni, pakolni, porszívózni, egyszóval tudok rendet tartani magam körül és nem hagyom és dobálom szét a szennyest a lakásban. Szeretem, ha valakivel lehet órákon át beszélgetni, akár a semmiről is, legyen mindenről önálló véleménye, kérdezzen, és válaszoljon is, szeretek én is beszélgetni. Ne legyen közönséges és magamutogató! Számomra visszataszító lenne az, hogy a barátnőm úgy járkálna az utcán, hogy kint van a hasa meg a segge a ruhából… Ami az enyém az az enyém, azt ne nézegesse más! Amúgyis azt tesszük ki a kirakatba, ami eladó… Hamarosan Családot szeretnék alapítani, legyen ebben is Társ. Mindezt olyan Nővel fogom megtenni, akivel együtt öregszem meg, és együtt neveljük fel a Gyermekeinket a lehető legnagyobb odaadásban, szeretetben, szerelemben és hűségben. Nem akarom, hogy ugyanazt szenvedje el a gyermekem, amit én anno… Lezáró mondatként annyit tennék hozzá, hogy ne a telefonja legyen a mindene és ne azt nyomkodja folyton.

Kicsit hosszúra sikeredett, de remélem hogy kielégítő választ adtam.

[your-blood-is-my-drug]

"S fog majd téged valaki úgy szeretni, ahogy én arra sosem voltam képes, és nem is tehettem. Távolból foglak titeket csodálni, miközben a féltékenység, mint a rák egy végsó stádiumban szenvedőt, úgy fog apránként felemészteni. Lassan. Fájdalmasan. Először csak hívlak, részegen. Ahogyan te tetted mikor még együtt voltunk, de én nem azt fogom mondani mennyire hiányzol és mennyire szeretlek. Utálatos leszek majd, a végen benyögöm "hiányzol", és te megérted az egész hívásom lényegét. Bántani akarlak, ismét. Megérted, mert felvetted, én pedig büszke leszek magamra néhány másodpercig, mert nem a hangpostád irritáló monológját hallottam. Majd rájövök, már nem szerelemből vagy izgalomból, inkább unott megszokásból válaszolsz. Te még szeretsz, ezért nem nyomsz ki, reménykedsz abban, hogy még én is így érzem. Mert én is hiányzom neked, az az énem akit megismertél, és aki már a szakításkor rég nem volt jelen. Cserben hagyott téged. S az az ember aki úgy szeret, ahogy arra én sosem voltam képes, és sosem tehettem, majd megkérdezi, "ki volt az?", s te csak elharapva azt feleled "senki", pedig ez nem igaz. A "mostmár senki" egy helyesebb megfogalmazás. Mi voltunk egykor a "valakik", akik mindenen keresztül mentek, titokban imádták egymást, semmi és senki nem állhatott közéjük, de tévedtek. Saját maguk, és az önmaguknak ismételt hazugságaik tönkretették őket. Ez a kapcsolat nem volt szép, tragikus volt, nem volt romantikus, csak bántalmazó. "Mindent megtettünk", semmit, hiszen mindent megtenni, nem az, hogy titokban szereted a másikat, hanem, hogy vállalod az összesugdalózó embereket, és büszkén megcsókolod előttük a másikat, mert szereted. Ezaz, mi nem szerettük egymást. Mi csak azt az embert szerettük, akiben titokban szerettünk bele, és elképzeltük, hogy tökéletes. Titokban szerettük egymást. Csak egymás hazug, titkolózó oldalát láttuk, néha érezhettük milyen is lenne a másik teljes valójában, de igazából sosem. Illózikókat szerettünk, de azokat nagyon. És nem. Én nem hívnálak részegen, és tudom, "és"-sel nem kezdünk mondatod, de te gyűlölöd a szabályokat. Esetleg alkotni szereted őket. Az a te szokásod, hazudtam. Viszont hiányzol. Sosem lenne képes téged bárki is jobban szeretni nálam..."

"Pár gondolat tőle, ha még gondolna rám"

11.13