#magyar hp | Explore Tumblr posts and blogs

theashesofpride · 4 years ago

Text

1. fejezet

1. fejezet

- Perselus! - Ahogy a kígyó is végre eltűnt és a mestere után ment, Eleonora úgy tört elő az eddigi búvóhelyéről, ahonnan csak Harryék miatt nem ugrott már korábban elő. Nem mintha sokat tehetett volna, de mégis… Egyikőjük sem gondolta volna, hogy Voldemort Piton ellen fog fordulni. A lány barátai nem akarták elhinni, hogy a professzoruk az ő oldalukon áll. Mostanáig nem. Ő tudta, a férfi a mentora volt, a barátja, már azóta, hogy először elé állt, és külön órákat kért tőle. A bájitalok és az alkotás, a kutatás iránti szenvedélyük kötötte össze őket. Lerogyott mellé, és a nyakára tette a reszkető kezét, a mély és csúnya sebre, amit Nagini harapása ejtett. - Meg ne merj halni! Hallod?

- A méreg… terjed… kell egy üvegcse. - Lora összezavarodottan vett elő egy üres üvegcsét, míg Perselus könnyezve Harryt nézte, és rögtön megértette. A könnycsepp! A fiú kezébe nyomta az üveget.

- Fogd fel a könnycseppet, Harry! Később egy merengőben meg tudod ugyanúgy nézni, mint az emlékeket. - A fiú bólintva tette, amit a lány mondott neki, míg ő újra a férfira koncentrált. Megtörölte a saját könnyes arcát, ezzel összekoszolva, és a derekára erősített kis övtáskából elővett több bájitalos fiolát is. Vérpótló főzetet adott neki, majd egy sokkal kisebb fiolát tartott Perselus szájához. - Idd meg, ma még nem fogsz meghalni!

Alig volt már ereje nyelnie, egészen eddig azt gondolta a bájitalmester, hogy készen áll meghalni. Most azonban karnyújtásnyira a halál árnyékában, előtte a fiatal lánnyal, aki olyan daccal és határozottsággal nézett rá, feléledt benne az élni akarás. Régóta először volt, akik miatt élni akart. A göndör hajú, cserfes kis boszorka miatt. A lány okos, és jó humorú édesanyja miatt. Ha Lora olyan biztos benne, hogy ma még nem hal meg, akkor hinni fog benne.

Ahogy ivott néhány kortyot a fiola tartalmából kitágult tekintettel meredt némán a fekete hajú boszorkányra. Az arcába visszatért némi szín, és ha rögtön jobban nem is lett, de már nem lángolt úgy mindene a méregtől.

- Mit adtál a professzornak? - Hermione a két fiúval együtt megdöbbenve néztek rá, de ő Perselushoz fordult vissza. Boldog mosollyal az arcán simította meg a férfi arcát.

- A bájital amin dolgoztunk, be tudtam fejezni. Ellenanyag Nagini mérgére. Nem tökéletes, de a baziliszkusz mérgét is használtam hozzá. Fogalmam sem volt, hogy működni fog-e. - Senki sem jutott szóhoz, mire Elenora térítette magához a barátait. A barátja zöld szemébe nézett. - Harry, menjetek! Nektek még dolgotok van, állítsátok meg Voldemortot. Perselusról én gondoskodom.

- Vigyázz magadra, Lora!

- Ti is! - Ron és Harry is bólintottak neki, míg Mione sután megölelte a barátnőjét, aztán ott hagyták őket. Segített a férfinek felülnie, noha az arca így is grimaszba torzult. Ámulattal nézte a fiatal tanítványát.

- Egyedül fejezted be az ellenanyagot. Mégis mikor volt neked erre időd nélkülem, átkozott kis boszorka?

- Míg Harryék oda voltak, és végül neked is ott kellett hagynod az iskolát. Nem tehettem sok mindent, amivel segíthetek, így azt csináltam, amiben jó vagyok: kutattam és kísérleteztem. De erre most nincs időnk, Perselus! - Egy apró brosst tűzött le az amúgy bársonyos, sötét zöld talárjáról, ami most vérfoltos és koszos volt. A másik kezébe nyomta, és rázárta a férfi ujjait a madár formájú brossra. - Zsupszkulcs, elvisz édesanyámhoz a kúriánkba. Ő el tud látni téged jobban, mint én.

- Nem hagylak itt, különben édesanyád mit szólna? Te sem maradhatsz itt, Lora. - A lány halkan felsóhajtott, Eloise Moreau, az édesanyja előkelő, aranyvérű francia boszorka volt. A férje halála után fogta a lányát, Lorát, és Angliába jöttek. Azóta is a Szent Mungóban dolgozott, mint gyógyító, az anyja mindig is másokon segített. Amióta Perselus a mentora lett, a férfi jóban volt az anyjával. Mindketten tudták, hogy a nő sosem lenne dühös a férfira, amiért Lora nélkül jelenik meg, ahogyan a lányára sem, amiért a barátain akar segíteni.

- Nem mehetek. Sokan vannak, akiken tudok segíteni, annyian megsérültek, Perselus… Rengeteg halálfaló már nem is Voldemort parancsait követi, csak öldökölnek.

- Tudom. - Nagyot sóhajtott, aztán megpróbált Lora segítségével felkelni. Nem volt sok választásuk, Piton közel sem volt olyan állapotban, hogy a saját lábán állva bármit is tehessen, de ezt nehéz volt belátnia a makacs férfinek. Megszorította a kezében lévő brosst.

- L’oiseau vole. A madár repül. Csak mond ki hangosan, és a zsupszkulcs aktiválódik. Üzenem a mamának, hogy jól vagyok.

- Úgy lesz. Vigyázz magadra, Eleonora. L’oiseau vole.

- Au revoir, Perselus. - Ezúttal egyedül maradt ott a kísértetiesen csöndes csónakházban, a csata zajai alig értek el ide. Mély, reszketeg levegőt vett. Rettentően félt, hát hogyne félt volna. Elég egy rossz pillanat, és egy átok az életét veheti. De voltak ott mások, akiknek az élete pedig tőle is függhet. Volt nála elég bájital, és végre tudott hajtani alapvető gyógyító varázslatokat és bűbájokat.

A pajzsbűbáját szinte folyamatosan fenntartotta, és az elsők között találta meg a Weasley ikreket, mellettük az anyjukkal. Molly szomorú, aggódó, de egyben megkönnyebbült pillantással nézte a lányt. Rontól tudták, hogy Lora jól van, de mindenki örült, ha egy ismerős arcot látott a káoszban. Fred azonban nem volt ilyen szerencsés. Mindent elkövetett, hogy a fiú ne vérezzen tovább, és amennyire csak tudta, igyekezett egyben tartani a fiút. Fred Weasley nem fog az orra előtt meghalni, ahogy senki más sem! A vörös fiú légzése legalább stabilabb lett, és már nem vérzett. Többet nem tehetett érte, csak remélni tudták, hogy kitart addig, amíg nem kap rendes ellátást is.

George hol neki hálálkodott, hol a testvérének beszélt, míg Molly szoros ölelésbe vonta. Halkan felnevetett, nem gondolta, hogy ennyire sokat jelent amit tesz. Ő korántsem az édesanyja volt, akinek a gyógyítás a vérében volt. De talán büszke lesz a lányára, hogy amit tanított neki, azzal másokon segít. Lavander volt a következő, akik eszméletlenül talált meg a földön, fogalma sem volt, mi történhetett szegény lánnyal. Hermione szoba társa volt, különösebben nem voltak jóban vele, de ezek már rég nem azok az idők voltak, ahol ilyen gyerekes dolgokkal foglalkozhattak. Egy háztársuk volt, egy fiatal boszorkány. Lora elvitte a többi sérülthöz, és igyekezett stabilizálni a lány állapotát.

Még egy tőlük fiatalabb hugrabugos fiút talált, akinek sürgős ellátás kellett, majd elindult, hogy körülnézzen. Többen is segítségre szorultak, de sokan nem voltak olyan rossz állapotban, vagy már… túl későn ért el hozzájuk a segítség. Sok élettelen arcot ismert fel a porban fekve a diák társai közül, ahogy halálfalókat is. Ennyi halál, és miért? A gondolataiba veszve olyasvalakibe botlott, akire egyáltalán nem számított.

- Mr. Malfoy. - Némi félelemmel vegyes döbbenettel nézte a szőke férfit, és rá sem ismert a máskor mindig makulátlan megjelenésű, elegáns varázslóra. A haja az arcába lógott, a szeme alatt mély karikák, sosem látta még ilyen legyőzöttnek a férfit. Az egyik kezével az oldalát szorongatta a bordái alatt, míg a másik kezében a pálcáját szegezte a lányra.

- Mrs. Moreau… - Felismerte a boszorkányt, Piton egyik tanítványa volt. A lány is olyan meglepettnek tűnt, mint ahogy saját magát érezte. Azonban a leginkább akkor döbbent meg, amikor a tekintete az oldalát szorongató kezére siklott, és a félelem eltűnt a lány világos tekintetéből. Leengedett pálcával lépett közelebb hozzá, az ő szürke tekintetét keresve.

- Mi történt magával?

- A Nagyúr nem szereti az árulókat. - Eleonora tekintete is megkeményedett hallva a férfi szavait, de csak ennyit kérdezett.

- És a családja?

- Narcissa fogta Dracot, és elvitte innen. A Nagyúr engem büntettet meg helyettük. - Félre nézett, miközben beszélt. A szégyen és a bűntudat váltogatták egymást, és közben fogalma sem volt, miért válaszol a lánynak, vagy a boszorka miért nem átkozta még meg. Már nem is érdekelte. A családja miatta került ekkora veszélybe, és Narcissa aligha fog neki megbocsátani. Legalább a fia már biztonságban volt, távol innen.

- Tessék, igya meg. - A tekintete visszatért a lányra, majd az elé tartott üvegcsére. Bájitalt adott adott neki, mire kétkedve elvette, de amikor beleszagolt az egyik szemöldöke a magasba szaladt. Energizáló főzet? Egy hosszú kortyban kiitta. - Megnézhetem? A bordáit. Nem vagyok gyógyító, de az édesanyám igen…

- Buta boszorkány, akár meg is átkozhattam volna.

- De nem tette, ahogyan én sem. - Megrázva a fejét vette el a kezét a bordáiról, és engedte a lánynak, hogy egy diagnosztikai bűbájjal felmérje a sérüléseit. Amíg őt látta el, a boszorka figyelme lankadt, már csak arra eszmélt fel, hogy a férfi hirtelen feltartotta a pálcáját.

- Avada kedavra! - Néma döbbenettel nézett Malfoy acélszürke szemébe, majd a mögöttük elterülő férfira. Egy halálfaló. Ha a varázsló nem elég figyelmes és gyors, Lora már halott lenne.

- Köszönöm. - Lucius csak bólintott, és ezúttal Eleonora újra dolgozni kezdett. A férfi érezte, ahogy a bordái a helyükre igazodnak, és könnyebben kap levegőt, noha a szúró érzés nem tűnt el. A cruciátustól megkínzott idegei pedig egy kicsit megnyugszanak. Mikor újabb fiolát nyomtak a kezébe, már nem kérdőjelezte meg, hogy mit ad neki a fiatal nő. Figyelte, ahogy koncentrálva mozgatja a pálcát tartó kezét, mire csöndesen megszólalt.

- Miért segít nekem?

- Mert maga nem egy rossz ember, csak egy férfi, aki sok rossz döntést hozott. - A lány viszonozta a tekintetét, és Lucius Malfoy mélyen hallgatott. A felesége elfordult tőle, az élete a feje tetejére állt, és nem maradtak barátai, vagy szövetségesei. Mind ez a saját hibájából, ez a fiatal boszorkány mégis mellette térdel, és azt mondja, nem rossz ember. Egy fiatal kis fruska, aki most mégis rajta segít.

- Piton még él? - A kérdés meglepte a lányt, ahogy a téma váltás is, de a mosoly az arcán magáért beszélt.

- Jól van. Nagini megtámadta, de volt ellenmérgünk. Most az anyámmal van.

- Mindig megússza valahogyan a nyavalyás gazember. - Lorát megmosolyogtatták Lucius szavai, Perselustól tudta, hogy régen barátok voltak, és ő volt Draco keresztapja. A mosolya lassan eltűnt, nem most volt itt az ideje nosztalgiázni.

- Menjen a családja után, Mr. Malfoy. Tűnjön el innen. - Lucius lassan bólintott, de nem hagyta azonnal ott a lányt. Hátulról fedezte, egészen addig, míg meg nem látta a nő egyik professzorát, Minervát.

- Köszönöm, Mrs. Moreau. Vigyázzon magára! - Eleonora mire szólásra nyitotta a száját, a férfi már eltűnt, így csak halkan suttogott el egy au revoirt.

Nem tudta mi fog történni vele, vagy a férfival, de valahogy helyesnek érezte, amit tett. Malfoy és a családja már eleget szenvedtek, ahogy mindannyian. Már csak Harryn múlott az egész. Még egyszer végignézett az iskola omladozó falain, aztán csatlakozott Mollyékhoz. Megtette, ami tőle telt, így a figyelmét újra a sérülteknek szentelte, akiknek Madam Pomfrey állított fel néhány másik tanárral együtt egy sürgősségi szárnyat. Mindenki megviselt és fáradt volt, de halványan elmosolyodott, ahogy végig pillantott, és fölfedezte a legjobb barátnője, Camille arcát. Még nem volt minden veszve.

#fanfiction #harry potter fanfiction #magyar fanfiction #lucius malfoy #original female character #hp fanfic #magyar hp #lucius malfoy fanfiction #lucius x reader

2 notes · View notes

consistentsquash · 4 years ago

Text

Grindeldore recs

Posted on reddit hpslash first. Cleaned up!

I selected mostly intro recs so if you already read a lot of fics about this pairing these won’t be new to you. No Fantastic Beasts recs from me :( This is just the seven HP books/movies.

A lot of the fics are M-rated. Contains some smut. Most of them are canon compliant. They contain some angst because Grindeldore canon is angsty.

Short fics. Less than 5K words

Fortress, An Anatomy

by tehtarik (2014)

Summary: There is a fortress in the mountains and it watches the world. It watches its beloved Master and it watches itself. Nurmengard is the name of that place.

Sentient Nurmengard! I love sentient buildings so much and this one is great! I really like reading about how authors think about sentient Hogwarts, Grimmauld Place, Nurmengard and other places.

Clear as a windowpane Nurmengard remembers the first sight of its master all those years ago when it was rising out of dirt, feet and foundations and torso and ribs and shoulders of granite. And the Master, Gellert Grindelwald they called him, glowing gold in the dirt-coloured skies of winter, untroubled by wind and rock, wand held above his head in glee.

Himnusz

by eldritcher (2011)

Summary: Before there were wars and wands, before Ariana and Nurmengard, there were two boys who loved lemon-drops.

Gellert is deeply patriotic in this fic. The Hungarian national anthem is used beautifully to show the two great loves of Gellert’s life: Albus and his motherland. This fic tells a lot of story without actually telling a lot of story.

“I was born by the riverside, you know,” I told him softly. “My father often told me the tale of Moses, of a babe found by the river who grew up to be a leader. My mother named me after her Magyar grandfather who was slain in a skirmish with the Habsburgs.”

“Gellert - the spear, the weapon of your people,” Albus murmured. “She named you aptly. You will be powerful.”

Hair of the Dog That Bit You

by occamybites (2017)

Summary: “Gellert should have turned and walked away. It had been ten years. Gellert was the fifth most wanted man in Europe and rising, and Albus was a schoolteacher. All promises were already broken. There was no going back.”

Gellert runs into Albus in Vienna. Albus wants to have sex one last time to get Gellert out of his mind. Tragic. I keep saying that a lot in this post but that’s because this pairing is tragic.

He and Albus had discussed Sacrifice. They had always known there would be sacrifices. They had mostly imagined that they would be other people’s sacrifices.

Medium length fics. 5K to 20K words

Thirty-five Owls

by letterblade (2008)

Summary: Being a correspondence between Albus P.W.B. Dumbledore, Grand Sorcerer, Supreme Mugwump, etc., and the prisoner Gellert Grindelwald, of some decades in length.

This is the very first Grindeldore fic I read! It is funny, romantic and tragic. This is a great intro to Grindeldore fic if you are new to the pairing! The Grindeldore fic for a lot of folks, rightfully so!

But I am nothing to you anymore but an ear. Writing ancient lovers tearful letters in your Christmas sherry again, Albus? Back & forth we go, back & forth.

The Prisoner’s Remorse

by Miss M (2011)

Summary: After Sirius Black’s betrayal, Professor Dumbledore finds work for Remus Lupin as a prison guard in Nurmengard, where there are quite a few things to be learned.

I love Remus in this fic! He’s younger than we usually see in fics. More innocent and less jaded. Gellert and Albus are very much obsessed with each other. Neither of them are easy characters here to sympathize with but they are very much human in their relationship. Remus is caught in the middle. It’s also got a Wolfstar theme. The reason why Albus sends Remus to Nurmengard is because he thinks Remus understands what it is like to obsess over somebody like Gellert.

Tragic…but Wolfstar is always tragic. Grindeldore is usually tragic. So the combination is double the feels and double the angst.

“How is that old vanquisher of mine, Albus Dumbledore? I expect he played quite a part in this struggle?”

“Quite.” Remus felt strangely self-conscious, as if there were something almost inappropriate in discussing Dumbledore with this man. “He’s very much admired.”

“Of course,” Grindelwald said. “Of course. But then again, he’s always been most admirable.”

The Sultan and Scheherazade are one

by eldritcher (2021)

Summary: Albus Dumbledore is irresistible. This is merely the first of Gellert Grindelwald’s problems.

This is probably my favorite Albus. He’s a contradiction of being shy and bold. Gellert is head over heels for him. Lots of discussions about anarchy and socialism. Reading poetry to each other. Lots of world events seen through Gellert’s eyes - World wars, Spanish Flu. The second part of the fic is set in Nurmengard. Gellert gets only one visitor. It’s not Albus. There’s tragedy of course, because this is Grindeldore after all! A sweeping and brilliant story told without a lot of words. This one is brand new and got me on a binge read through my Grindeldore favorites.

“Trothed under a yew,” he said solemnly.

“Romantic,” I tried to say in dismissal, but my insouciance fell flat before his earnestness.

We crowned each other, under his whore mother’s roof, with berries from his sister’s favorite yew.

Long fics. 50K+ words

Let Perpetual Light

by tehtarik (2016)

Summary: In the village of Godric’s Hollow, the Dumbledore family is falling apart. Kendra Dumbledore is dead under mysterious circumstances, and Albus is the unwilling guardian to his wayward brother Aberforth, and Ariana, their mad sister in the attic. But everything changes with the arrival of Gellert Grindelwald, violently charming juvenile delinquent with an obsession for the fabled Deathly Hallows.

This is a longfic. Since completed longfics for this pairing are pretty hard to come by, it’s a treat whenever we get one. It’s set around Ariana Dumbledore’s life being the driving force in Albus’s and Gellert’s lives. The characterizations here aren’t the ones I am used to seeing for Albus and Gellert but the author makes it work great. It’s well written and definitely recommended!

Albus remains in the churchyard, beside Ariana’s grave, long after the last guest (Bathilda) leaves. A number of the other attendees had milled around in a rather infuriating fashion, pretending to examine the names and inscriptions on the ranks of headstones. He rather suspected that Aberforth’s public outburst had stirred up some excitement among them, and they lingered, scavenging for gossip. Ariana is in the earth now, still unacknowledged by life.

random thoughts

When I did this post, I realized how the fandom characterizations of Albus and Gellert changed between Thirty-five Owls back in 2008 to later characterizations like Let Perpetual Light in 2016. It’s so amazing to see the pairing evolve and get reinvented by talented authors over the years!

I also noticed how fics by the same authors evolve over time. Let Perpetual Light is more ambitious and darker than Fortress, An Anatomy by tehtarik even if they are both equally great reads and actually part of a series!

Equally interesting is how some authors keep the same headcanons over time. Himnusz and The Sultan and Scheherazade are one by eldritcher are both very similar in characterizations even if they are written in 2011 and 2021 respectively.

Finally I also noticed how much creativity the authors use in filling the years between 1899 and the big showdown. After Gellert’s imprisonment, epistolary fics are so creative when they fill in the gaps!

Another thing I noticed is that unlike Snarry this fandom doesn’t have a lot of portrait fics or Patronus fics.

Literature! Literary references are everywhere in Grindeldore fics compared to other ships! Whether it is Thirty-five Owls and its literary references to Everybody’s Autobiography and Gertrude Stein or The Sultan and Scheherazade’s and its reference to a ton of books about solitary confinement from Napoleon and Marquis de Sade to Princip who assasinated the Archduke which began World War I, literary references are everywhere in these fics!

I also made this Rec List picking 21 slash fics from 21 years (2001 to 2021)!

#grindeldore #albus x gellert #albus dumbledore #hpslash #slash #recs #fic recs #tehtarik #letterblade #occamybites #miss m #eldritcher #himnusz #thirty-five owls #in perpetual light #sultan and scheherazade #grindeldore fic recs #grindeldore recs

64 notes · View notes