#másnak mutatom magam

[ertednyilt-viragok]

Anya: Én azt hittem, hogy te már lezártad és kezdesz egyre jobban lenni, teljesen okénak tűntél.

Miközben mostanában voltam a leglehangoltabb és levert, plusz sírós napok száma is csak nőtt. Tényleg ezt tudom mutatni a világ felé? Ilyen profi módon, hogy a saját anyukám is ezt látja rajtam?

[helen-price]

Tényleg sajnálom hogy meggondolatlan voltam. Tudod, én sem tudom miért zaklattalak folyton ilyen kérdésekkel. De valószínűleg leginkább azért is mert bár azt mutatom hogy mennyire tisztában vagyok az értékeimmel és a kinézetemmel meg úgy mindennel , mégsem teljesen így van. Sokszor nehezen hiszem el hogy szeretne úgy tényleg bárki is. A családomon kívül nem volt még olyan ember akinek a szeretetében velem szemben ne kételkedtem volna, de néha az övékben is. Rajtad keresztül akartam táplálni a hiúságom és nárcizmusom. Megtalálni a választ a kérdésre. Nem arra hogy mit érzel irántam. Hanem arra a kérdésre hogy miért maradtam melletted. Miért vagy ilyen fontos nekem. Azt hiszem azért mert különlegesnek érezhetem magamat veled. Különlegesek voltak a percek és másodperc töredékek. A mosolyod, nevetésed , mindened. Különösen érzem magam veled néha, és igen, egyrészt magam miatt akarlak/akartalak magam mellett tudni még nagyon sokáig. Nem volt annyi időnk hogy teljesen megismerj , nekem pedig nem volt elég időm a viselkedésedet tanulmányozni, csak a beszédedet, a gondolataidat. Szerettem volna hogy mindkettőnknek jó legyen valahogy. Az elején, még három éve azt éreztem hogy ez egy csodálatos kapcsolat kezdete lehet, de talán kicsit többet is. Azért mert figyeltél rám és én ehhez annyira nem voltam hozzászokva hogy figyelnek rám. Én mindig csak a háttérbe húzódó szürke leány voltam, aki egyedül játszik a focipályán. De jöttél te és megnyiltál , és meg tudtam nyílni neked egyből. Feltétel nélkül bíztam benned az első beszélgetésünktől kezdve. Szükségem lenne arra a hallgatóságra akit én jelentettem neked, de én nem tudok úgy megnyílni másnak sajnos. Ez köztünk oda vissza alapon sosem működne, mert fontosabb vagy nekem magamnál. Kivéve ezt az időt míg lent voltál. Akkor tényleg önző voltam. És tényleg sajnálom, de egyszerűen nem bírtam ki hogy ne találkozzunk. Nem tudtam megbékélni a tudattal hogy fél órányira vagy tőlem és nem ölelhetlek meg újra. Sajnálom az évek során okozott fájdalmakat. Nem búcsúzkodom, de igyekszem nem felkeresni téged ha így szeretnéd. Csak tudd kérlek, hogy ha meggondolnád magad, 40 év múlva is ugyan úgy vissza várlak mint ma vagy holnap.

[egypillanatalatt]

Annyira másnak mutatom magam a világnak. Már saját magam se tudom, hogy ki vagyok én valójában.

[buborekosasvanyviz]

Ez a nap is eljött. 5000-en lettünk! Eredetileg nem akartam semmit írni ezzel kapcsolatban, végül meggondoltam magam. Először is köszönöm Nektek, csodálatosak vagytok mind!💕 Nagyon jól esik, hogy az utóbbi időszakban ennyire aktívak vagytok ezen a blog féleségen.

Tudjátok ezen az oldalon egy olyan részemet mutatom meg Nektek, amit tényleg senki másnak sem. Olyan érzelmeket írok le amikről aligha beszéltem valakinek. Ezért is vagyok nagyon büszke Rátok! Mindannyian harcosok vagytok, akik már túlélték a legrosszabbakat is. Nem tudhatjátok, de minden egyes reblognál megnézem az adott illető oldalát. Rengeteg fájdalom van bennetek, amit teljesen megértek, hiszen csak körül kell nézni a világban! De ezzel együtt annyira szép lelketek van. Sokszor elcsodálkozom milyen csodálatos emberek lehetnek a környezetemben, csak nem figyelek oda eléggé.

Egy szó, mint száz, akármit és gondolsz magadról éppen, tudom hogy egy elképesztő személyiséggel rendelkezel, még, ha ezt sokszor el is rejted. Remélem mindannyiótok élete rendeződik egy nap, hiszen minden alagútnak egyszer vége van és ott csak a fény vár.

Mert igenis jó emberek vagytok, akik sosem adják fel!

[hercegno420]

Depresszió

Mindig túl nagy volt a szám, mindig nekem kellett szólni,

Sokan szóltak rám, hogy végre tanuljam befogni,

Sokan szóltak, de persze senkire ügyet se vetve,

Saját magam hülyeségébe belefeledkezve,

Ebben nincsen semmi rendben, de azért ne állj az utamba!

Maradj csendben mondom másnak, persze nem veszem magamra,

Haragra nincs okom, csak másnak volna rá

De ő csak töketlenkedik, ahelyett, hogy megoldaná

Ja te beszélsz a harcról, máskor pedig a békéről

Egy távolsági hívást küldök innen a világ végéről

A félhomályban az alakom nem mutatom

Megszaratom az ellenfeleket, a babérokat aratom

Ha a haragom lecsaphatna, ti már mind halottak lennétek

Hogyha bírónak születtem volna, téged a pokolba küldenélek

Hogy ott perzselődjél, hogy megtudd milyen a fájdalom

Magamon is csak nevetek, csak a számat jártatom

De ha kell áttörök a gátakon, úszok szemben majd az árral

Elpusztítok mindent egy ócska taktikával

Hogyha bíró lennék ítélnék, vagy itt egy újabb áldozat,

hogy én lennék a gyilkos, a világ pedig az áldozat!

Vagy a boldogságot akarod? Hát nesze itt egy darab

Az igaz szavak sose szépek, a szépek sose igazak...

[nyilt-sebek]

Próbálom rendbe hozni, de képtelen vagyok. Borzasztó ember vagyok, igen. Tönkreteszem saját magamat, és másokat. Átgázolok mindenkin. Magam alá helyezem az embereket, és csak magamat nézem mindig. Nem nézem, hogy másnak ez hogy esik, mennyi fájdalmat okozok neki. Csak csinálom. Önző vagyok. Össze vissza hazudozok, és sosem mondok igazat. Azt mondom rám mindig számítani lehet, aztán ha valakinek szüksége van rám, csak eltaszítom magamtól. Bunkó vagyok, és lekezelő. Azt kérem bízzanak meg bennem, de meglepődök, ha nem teszik, azonban tudom én is, hogy bennem nem lehet, főleg, hogy én sem bízok magamban. Kiszámíthatatlan vagyok, igen. Egyik pillanatban nevetek, és mosolygok. A másik pillanatban sírok, és nem kapok levegőt. Aztán pedig csapkodok, és szét verek mindent. Utána gondolok egyet, és szétvágom a kezemet, másnapra pedig elfelejtem, és fürdés közben veszem észre, majd ugrik be az emlékkép. Utálom magamat, és mások is utálnak engem. Kerülöm a konfliktust, de közben mégis én generálom az összeset. Ha pedig belevonnak egybe, akkor a saját igazamért küzdök, ami nagyon sok esetben nem igaz, addig amíg el nem érem, és nem győzök. És vagy egy kicsit sem lesz bűntudatom, hiszen nekem ez így jó, és telibe szarom az egészet, vagy éppenséggel annyira bűntudatom van, hogy elszégyellem magamat, és azon gondolkozok hogyan hozhatnám rendbe, azt a rendbehozhatatlan dolgot, ami csak is az én hibám egyedül. Azt mondom jól vagyok, de közben ez nem így van. Azt mondom minden rendben, de közben egyáltalán nem. Azt mutatom "erős" vagyok, pedig egy szakadékban érzem magamat, ahol csak én vagyok egyedül, és csend van. Minden egyes nap próbálom visszafogni magamat, és azt mutatni jól vagyok, és nem elbőgni magamat. De már lassan nem megy, érted? Nem megy. Nem bírom tovább. De csak azért sem fogom kimondani, hogy szarul vagyok. Nem fogom. Mert ez az én dolgom, nekem kell megoldanom. És meg is fogom oldani valahogyan, csak idő kell hozzá. De megleszek, hiszen én jól vagyok.

[gondolkodokrajtunk]

Ha én önmagamról hazudok magamban, mert csak mutatom, hogy jól vagyok, de nem érzem, akkor az azt jelenti, hogy azon a területen nem szeretem magam. Hogy szeretetet kapjak, elkezdek megfelelni másnak. Az ilyen hozzáállásból soha nem lesz elég. Közben azon rettegek, hogy mikor bukom le. Szóval, azt is érzem, hogy a másik sem vállalja az őszinte gondolatait és érzéseit, de ezt sem mondom ki hangosan, vagyis a másik sem felnőtt, hanem sokszor megsértődik és dedósán viselkedik. Na, azért nem mondom ki a másiknak a frankót, mert mi van akkor, ha a másik úgy megsértődik, hogy otthagy engem, és akkor ki fog engem szeretni? Tehát önzésből nem mondom el a valódi gondolataimat és érzéseimet, mert mi van akkor, ha elhagynak, és akkor mi lesz velem, szegény szerencsétlennel?

[butterflyeffect2017]

Ki vagyok

Annyira másnak mutatom magam mindenki előtt, hogy már én sem tudom ki vagyok. Viszont... emlékszem arra, mikor legelsőnek beszéltünk

Azon a bizonyos bulin

2017.01.27. 

Tényleg jól éreztem magam. Azon az estén annyi remény volt bennem. Majd minden rendbe jön. Pedig még csak akkor kezdődött. 

Emlékszem, mikor belenéztem a szemeidbe. Sötét volt, de még is elvarázsoltak. Tudtam, hogy egyszer szerelmes leszek abba a két gyönyörű szempárba.

Képtelen voltam abbahagyni a vigyorgást, mikor írtad, hogy csókolózni akarsz. Őszintén, nagyon zavarban voltam. Olyan érzéseket váltottál ki belőlem, mint amiket eddig soha senki.

Majd az első randinkon. Annyira nehezen mondtam igent. Rettegtem ettől az egésztől.

Szomorú voltam, ijedt, gyenge, érzékeny kislány. 

Ez február 15-én volt. Nem értettem miért viselkedtem, éreztem így.

Most már tudom. Ez vagyok én.

[ertednyilt-viragok]

Youkoso Jitsuryoku Shijou Shugi no Kyoushitsu e - 6. rész

[girlintheforest]

Takarítók Gyöngye

Igen, ilyenünk is van. Én, aki mindig elzárkóztam

attól, hogy bárki is segítsen a háztartásban, most megadtam magam, sőt kifejezetten az én kérésem volt, hogy legyen takarítónőnk.

Voltak próbálkozásaim korábban is. Élénken emlékszem még az első házunknál ( M kb. 2 éves lehetett) amikor ajánlottak egy hölgyet. Gondoltam kipróbálom. Bár ne tettem volna. Több órai takarítás után egymerő ragacs volt a parketta, az összes csempe a fürdőszobában, és fekete lerakódás minden wc-ben. Máig nem tudom, hogy mit csinált, csak azt, hogy napokba tellett mire sikerült lesikálnom mindent. Talán faápolóval kente be a csempét, ki tudja. Hirtelen haragomat kontrolálva, megkértem, hogy nagyon gyorsan  hagyja el a házat, és nem, nem kell a földszintet is “kitakarítani”. Isten ments!

Aztán volt amikor egy céget kértem fel, hogy a frissen elkészült ház kivitelező emberei által összemalterolt, glettelt, festett ablakait mossák le. Két nap 2 ember. Jó, elég nagy ház volt, de akkor is. Persze ahol be voltak csukva a zsalugáterek ott nem mostak ablakot, minek bolygatni a dolgokat. :)

Volt egy hölgy (szintén lakásátadásnál, festés után kértem meg) aki mellmagasság felett nem takarított.

Hogy jót is mondjak, van egy tündéri nőszemély aki Velencén lakik. Na, ő profin dolgozik. Csak egy baj volt vele, hogy mint már említettem Velencén volt.

Ezért inkább úgy döntöttem, hogy mivel nálam jobban senki se takarít (de tényleg, legalábbis a közvetlen környezetemben), saját magamat alkalmazom, teljes munkaidőben.   Poénkodtam is, hogy ha rólam egyszer szobrot mintáznak, akkor egy porszívóval a kezemben leszek ábrázolva.

Amúgy nagyon jó biznisz a takarítás. Hugommal tökéletesek lennénk, talán tanfolyamokat is tarthatnánk. Az igazi takarításról. Nem a “ csináljunk úgy  mintha ki lenne takarítva “ tantárgyat oktatnánk. Beavatnánk a jelentkezőket a portörlés, ablakmosás,porszívózás rejtelmeibe.

De most itt  vagyunk. Azt mondták, hogy Madeirán könnyű lesz jó és olcsó takarítónőt találni. Jelentem nem volt könnyű.

Emilia (egy kedves hölgy aki a Palheiro Village-ben dolgozik ) megígérte, hogy mire jövünk szerez nekünk egyet. Mi nem is kerestünk, teljes nyugalomban ültünk és vártuk, hogy majd csak jön.

Hát nem jött. Már másnak dolgozott.

Jött a B terv. Aurelio. Egy  taxis aki az elmúlt években furikázott minket szinte mindenhová, vitt minket kirándulni, orvoshoz, szőnyeget venni, bútort rendelni….

Nem is csalódtunk benne, már másnap megjelent egy hölggyel.

Alacsony, kb. 60 körüli . (itt majdnem mindenki nagyon alacsony. Hogy miért nem tudom. Egyszer egy idegenvezető poénkodott, és azt mondta, hogy azért mert ők teljesen máshogy művelik a szőlőt, kb.. 1 méter magasan futtatják vízszintesen. A szőlő alatt görnyedve nem tudtak megnőni. )

Persze rögtön adódott is egy kis (nagy) probléma. Ő nem beszél angolul, mi nem beszélünk portugálul.

Sebaj, körbevezettük a lakáson, Aurelio mindent  lefordított neki, megegyeztek a fizetésben ( mint utólag megtudtam a fodrásztól, a minimál óradíj kétszeresét kérte). Apja nem akart nagyon alkuldozni, gondolta, ha ilyen jól fizetjük akkor biztosan nagyon szuperül fog takarítani.

Azóta eltelt 1 hónap. Kezdjük megszokni egymást. Sokat nem tudunk még beszélni egymással, a google translate-ot rendszeresen használjuk, közben jókat nevetünk mert vannak félreértések.

Lassan beletörődöm, hogy mit csinál illetve inkább, hogy mit nem csinál. Nálam valamiért port törölni nem szeret. A lefolyókat egyszerűen nem hajlandó kitisztítani..hiába megyek oda, mutatom, hogy hogyan, bólogat, hogy si, si si…és továbbra is úgy marad.

Zuhanyajtót már nem kell takarítania, miután egymás után háromszor szedte szét és nekem kellett újra visszatennem a sínbe.

Szemmagasság felett nem töröl port, ágy alatt se porszívózik, a porszívó keféjét soha le nem veszi, ezáltal minden sarok, keskenyebb rész kimarad. Vasalni meg víz nélkül vasal minimum hőfokon, kivéve ha én állítom be. Aztán csodálkozunk, hogy miért annyira gyűrödt minden.

Viszont szereti a kisfiunk, múltkor megkérdezte, hogy fél-e egyedül, mert 7 órára mire ő végzett mi még nem értünk haza. Mattiet is szereti, annak ellenére, hogy mikor üdvözlésképpen felugrik rá, akkora mint ő. ( felháborott kutyaoktatók, tulajdonosok, Isten a tanúm rá, hogy mennyit tanítottuk többek között erre is, de nem megy. Annyira örül a kutyánk hogyha jön valaki, hogy se kép, se hang , csak  a fenenagy örömködés megy)

Szóval azt hiszem marad. Egy-két hónap portugál tanulás után meg végre megkérdezhetem tőle, hogy fél-e a lefolyóban élő szörnyetegektől, vagy mi?

U.i.: Ez nem sikerült valami izgisre, dehát ez is az életünk része. Holnap iskola, M alig várja már. Legközelebb  erről fogok mesélni. Azért egy-két képet a Palheiro Gardenről, a  kedvenc kertemről beszúrhatok, ugye? Porszívózó Lourdes-ről ( így hívják) vagy kutyaszőrös kanapéról inkább nem készítek fotókat.

LOL. Ahogyan M mondaná.

[invisble-nerd]

...

Tudom, hogy nem nézed a tumblrömet, vagyis honnan tudnám hogy nem, elvégre ennyit még nem beszéltünk, hogy ez szóba kerüljön vagy valami ilyesmi. Mindenesetre én leírom. Tudod, lehet nem látszik, és mivel annyira szívesen hallgatok másokat így nem is mutatom ki annyira az érzéseimet. De attól még vannak, legalább annyira mint bárki másnak. Sőt, szerintem még több is és érzékenyebbek is. Túlontúl érzelmes vagyok és nagyon hamar elkezdek reménykedni. Sajnálom de ez van. Most is ez volt vagy van nem tudom, hogy mennyi idő lesz elengedni... Mert el fogom. De most az egyszer tényleg úgy éreztem. Bevallom eleinte az volt bennem, hogy csak Vera miatt írsz. Hogy tudni akarod, hogy mi van vele meg el akarod mondani valakinek, aki mindkettőtöket ismer, hogy mi volt a helyzet. De aztán megint írtál. Nekem meg ez tetszett mert jó volt veled beszélgetni. Ha tehettem volna minden nap írok. Ez most furán hangzik, elvégre miért ne írhattam volna? De tudod, egy kicsit ilyen mese világban élek, amiben még mindig a fiúk írnak a lányoknak. Még az olyanoknak is mint én, bár nekik meg kiírna... Mindegy a lényeg, hogy beszéltünk és nekem ez elég volt. Senki se tudja, de miattad tudtam elengedni valami olyat, amit több mint fél éven át nem sikerült. Ezért hálával tartozom. Nem akartalak egy idő után zaklatni. Tényleg nem. De aztán az angyaljáráson is írtál, bár nem a dobozba dobtad be, hanem csak küldted. Itt volt a második ok hogy többet gondoljak. Majd a téli szünetben is, nem akartam írni, mert nem volt ürügyem. Pedig tudod hányszor akartam? Hányszor néztem a chatet hogy na most aktív vagy-e? Szilveszter után gondoltam majd írhatok, hogy boldog újévet, akkor is te írtál. Aztán gondoltam, nem írok mert úgyis jön majd a szülinapom, gondolom arra írni fogsz és akkor tudunk majd beszélni. Aztán még előtte is írtál. Majd szülinapod volt, amikor szintén tudtunk beszélni, majd egyszercsak nem válaszoltál. Utána összeszedtem magam mert láttam hogy tök későn végeztél és érdekelt, hogy mit csináltál.Aztán írtam pénteken amire egész hétvégén nem válaszoltál, megintcsak ami nagyon rosszul esett. Megintcsak. Akkor azt akartam mondani, hogy sajnálom hogy bunkó voltam, hogy direkt elfordítottam a fejemet amikor jöttél. Igen Direkt volt, mert nem gondoltam hogy köszönni fogsz és így megspóroltam magamnak egy kiakadást. Aztán az után jött két nagyon jó hét.

[alifesucksfan]

"A szerelem azért múlik el, mert ha bizonytalan vagyok, teljesen másnak, sokkal erősebbnek mutatom magam, mint amilyen valójában vagyok. A két ember nem tudja megfelelően értékelni az ingereket, amiket a másiktól kap. Az elején ott van a másik pozitív tulajdonságainak kiemelése. Viszont nincs meg a negatív dolgok felismerése, elfogadása. Hogy te nem csak gyönyörű vagy, hanem látom azt is, hogy ember vagy. Én az emberbe vagyok szerelmes, aki tele van jóval és rosszal. A gyarlóságot nem akarjuk észrevenni, nem akarjuk elfogadni. A párok együtt élve ismerik meg igazán egymást, és ahogy telik az idő, mind a két fél rájön a valóságra a másikról. Nem nőtt fel, nem vált le az anyjáról, lusta, mohó, egoista, türelmetlen. Óhatatlan, hogy a felismerések után a tisztelet csökken. A tisztelet megszűnésével pedig megszűnik a vágy is. Ha nem tudok rá felnézni, nem fogok utána vágyakozni."

Csernus Imre