Olasz tulajaink vannak, mint Santa Catalinaba. Nadia és Sebastiano, ők főznek napjosszat. Sebastiano az előbb lelkesen bekocogva az éttermi sátorba: - Akartok lajhárt látni? Csapot-papot, teát, reggelit otthagyva indultunk, tessék :)
Most meg szakad az eső, a szobànkban fetrengünk. Tèvènk sincs, csak geci kellemetlen orbánviktor homoklegyeink. Be kell kúsznunk a vàrosba kajàèrt ès rovarriasztóért. Szex meg nuku, mert a tegnap esti zajongàs óta megtudtuk, hogy a falak papírboól vannak, mindenki gyanúsan vigyorog, amint meglàt minket
Sajnos magyar postával jött egy csomagom, reggel kaptam sikertelen kézbesítésről e-mailt, nyilván itthon voltunk, meg se pr��bált csengetni a postás, délután csekkolom, postaládában semmi cetli, meglepő, hogy több országon átívelő postai kommunikációs rendszereken keresztül kaptam egyáltalán e-mailt a sikertelen kézbesítésről a feladó cégtől, beslattyogok a postára, persze húsz perces sor, kivárom, a postán keltető meleg van, nem csoda, hogy ötkor már az összes alkalmazott olyan lassú, mint egy lajhár, az alkalmazott szerint nincs ott a csomag, szerintem meg de, nagy nehezen csekkolja és nahát tényleg ott van, majd elindul a kincskereső játék, először egy alkalmazott keresi, a vezetéknevemet hangosan kántálja, nehogy elfelejtse csomagkeresés közben, aztán beszáll a másik alkalmazott is, már ketten kántálnak, nyilván a sor már az utcán kanyarog, végül a vezetőnek lett egy ötlete, hol lehet a csomagom, véletlenül december elsején a december elsejei csomagok között van. Boldogság, legalább megvan.
Mindenkinek, aki meghal, hagynia kell maga után valamit, mondta a nagyapám. Gyereket vagy könyvet, festményt, házat vagy egy falat, amelyet felépített, egy pár cipőt, amit készített. Vagy egy kertet, amelyet beültetett. Valamit, amit a kezünk megérintett, hogy a lelkünknek legyen hova költöznie halálunk után, hogy ha az emberek egy fára vagy virágra néznek, amit mi ültettünk - minket lássanak benne. Egyre megy, mit csináltunk, csak az a lényeges, hogy ha valamihez hozzányúlunk, azt változtassuk meg úgy, hogy ránk emlékeztessen akkor is, ha már levettük róla a kezünket. A hozzányúlás módjában különbözik az igazi kertész attól, aki csak nyírja a füvet. A fűnyíró tevékenysége olyan, mintha soha nem is lett volna, a kertész egy életen át jelen van a munkájában. (...)
A nagyapám réges-régen halott, de ha maga most belenézne a koponyámba, agyam tekervényeiben megtalálná hüvelykujjának összes lenyomatát. Megérintett engem. Amint mondottam, szobrász volt. "Hogy gyűlölök egy Status Quo nevű rómait! - mondta nekem. - Lakasd jól a szemed csodával - mondta -, élj úgy, mintha tíz másodperc múlva holtan esnél össze. Nézz körül a világban. Sokkal fantasztikusabb, mint amit az álomgyárakban gyártanak. Ne kérj biztosítékot, ne kérj biztonságot; ilyen állat sohasem létezett. S ha létezne is: a lajhárok családjába tartozna, akik a fán függeszkedve átalusszák életüket. A pokolba velük! Rázd meg a fát, hogy a lajhár lezuhanjon!"
Ray Bradbury: Fahrenheit 451 (Agave, 2012, részlet)
Nemtom, ki volt az éjjeli éhes tettes, de kirakok éjszakára kaját meg állványra + telefonom. Megyünk memoriakártyát venni, mert az összes telefonunk kezd eldugulni.
- Lehet a lajhár volt.- mondta a kenyai kapcsolat. - Az leveleket eszik és csak szaráskor. - válaszoltam én, a Panamai Emberünk. - Heti egyszer hagyja el a fát ezen célból. Mellesleg a szarás a lajhár életének legveszedelmesebb kalandja, olyankor kapják el őket a ragadozók (menekülési végsebessége, totálpánik üzemmódban): 400 m/óra
Jó volt a mai nap!☺️Örülök hogy találkoztunk, még ha nemis látszott a lelkesedés 😅 Máskor sokkal közvetlenebbek vagyunk.. Furcsa,mert távol voltunk egymástól,de mégis mellettem voltál. Ez a józanság miatt lehetett..😄 nembaj ha nem érthető számodra.. 🤔😒Máskor máshogy lesz 🤫🤭
Annyira tehetséges, és hasznos munkaerő vagyok, hogy dél olasz romantikus sorozatot eredeti nyelven, meg barbie filmes összevágásokat nézek, ahelyett, hogy ötletelnék, meg alkotnék valamit holnapra. Majd ha elég rózsaszín, szőke teremtés valósítja meg az álmait, illetve és/vagy megy férjhez a szemem előtt, Én is hozzálátok a dolgaimhoz.