gandhika

[gandhika]

Mr. Cat is swimming in the lake 🐈‍⬛🐈‍⬛🌟

[gandhika]

Reszlet :)

[gandhika]

[gandhika]

[gandhika]

[gandhika]

Ez annyira magas labda, a mai elővásárlási jogról szóló posztom után, hogy nem tudom nem lecsapni: Grönland, az amerikaiak és Sir Walter Raleigh kapcsolódási pontjai. Ha hiszitek, ha nem, nincs ennél gyönyörűbb keresztmetszet a történelemben számomra.

Hogy mit gondolt Thomas Jefferson Grönlandról? Fogalmam sincs. Szerintem olyan mennyiségű tennivalója volt, hogy az sem biztos, hogy bármit is gondolt róla. De nekem eszembe jutott róla az egyik kedvenc témám: a gyarmatosítás hatása az emberek világképére. Egy eddig ismeretlen világ megismerése milyen érzéseket keltett a 16-17. századi emberekben? Mit hittek, mire vágytak, miben változtatta meg ez őket? Hogyan terjedt az információ és mi befolyásolta azt, hogy milyen információ terjed? Ez hogyan csapódott le az emberekben? Megannyi kérdés és a válaszokkal egy könyvtárat lehetne megtölteni, én most felsorolom néhány kedvencemet.

Viszonylag friss publikációja a Library of Congressnek a "Climatological Database for the World's Oceans, 1750-1850" ahol interaktív térképeken ábrázolták a hajónaplók adatait. Ha ráközelítünk az északi régióra ezt látjuk:

Ezek a hajók már kereskedőhajók voltak és nem felfedezők, ezt fontos megjegyezni. De látszik, hogy honnan indultak és hová tartottak. Grönlandot kicsit "kínosan" kerülték, de az óceánnak azt az északi részét mégis érintették. És ez miért fontos nekünk?

Mert az új világ tele volt érdekesebbnél érdekesebb csodákkal és az emberek nem győztek ezekben gyönyörködni vagy épp ezeken szörnyülködni. A poszt végére hagyom a grönlandi csodát.

Amerikában (Afrikában, Indiában) is rengeteg érdekességet láttak. A gyakorlatban ez úgy működött, hogy nem minden utazásra tudtak elmenni illusztrátorok, de idővel ők is elkezdték bejárni az új területeket. Azonban sokszor egymás elmondásai alapján rajzoltak meg dolgokat és ezt sokszorosították. A kereslet igen nagy volt ezekre, ezt úgy kell elképzelni, hogy az én személyes nagy kedvencem, a De Bry család által kiadott illusztrációk Európa nagyvárosaiban népszerűek, keresettek voltak. A könyveket sokáig csak lapokra nyomtatták és összekötötték, külső borító nélkül, hogy a tulajdonosok saját maguknak köttetthessék be és az is gyakori volt, hogy a tulajdonosok színeztették ki az illusztrációkat. Hogy visszautaljak a mai másik posztomra, Thomas Jefferson is vásárolt De Bry kiadást, mégpedig a "Collectiones Peregrinationum in Indiam Orientalem & Occidentalem" kötetet a párizsi nagyköveti megbízatása során és maga a könyv egy aukciósház kínálatából származott. Személyesen Jeffersonnak ajánlotta az egyik kereskedő. Csak ennyire volt fontos ez a piac.

Ezeknek az illusztrációknak a minőségét, részletgazdagságát például a British Museum honlapján lehet böngészni: https://www.britishmuseum.org/collection/term/BIOG21220

A másik korabeli illusztrátor, aki meg kell említeni John White volt, aki dolgozott De Bryékkal is illetve Walter Raleigh is itt jön be a képbe, mivel Raleigh adott De Bryéknak olyan illusztrációkat, amik ők is meg tudtak rajzolni néhány brit szigeteki őslakost azért, hogy párhuzamot vonhassanak a virginiai indiánok között. Ezek a piktek voltak.

Itt van a De Bry-féle változat: https://www.oldworldauctions.com/info/article/2021-03-Theodore-de-Bry-Part-I-Pict-Plates

Ez pedig a White féle színes változatok, sokkal l��tványosabban:

A harcos:

A nő:

Majd később Jacques Le Moyne által illusztrált lány:

Most mondjátok azt, hogy nem gyönyörű. Utána pedig tegyük fel a kérdést, hogy oké, de miért így néznek ki? Mit akartak ezzel illusztrálni?

Elsősorban erőt. A nő és a lány is erősnek, határozott kiállásúnak tűnik. Fegyver van náluk, a nőnél nem is kicsi az a szabja! A testük festve van, a férfiank és a nőnek mindenképp harci tetoválásai vannak. Itt kéne zavarba jönnünk attól, hogy de miért akartak őslakosokat erősnek ábrázolni? Mi köze ezeknek az indiánokhoz?

Itt jön a képbe a szakmai példaképem, Joyce Chaplin és az ő fantasztikus munkája. Chaplin a "Subject Matter" című könyvében nagy érzékenységgel vezeti le azt, hogy a korai találkozások során részben az egymásrautaltság, részben pedig a kíváncsiság miatt a gyarmatosítók egyáltalán nem vetették meg az őslakosokat. Furcsák voltak, az tény. De volt bennük egy mély csodálat is, hiszen egy ismeretlen, gyakran élhetetlen területen ők mégis éltek, gyarapodtak és erősek voltak.

Természetesen abban a pillanatban, hogy versenyhelyzetbe kerültek a gyarmatosítók és az őslakosok, a retorika éles fordulatot vett.

A másik téma, ami részben Grönlandot is érintheti, az a klíma, az éghajlat és ennek az emberre gyakorolt hatása. Chaplin azt írja, hogy a kor embereinek elég sarkallatos véleménye volt az éghajlatról, mert úgy gondolták, hogy az emberi természetet befolyásolja. Jó nyomon jártak, ezt nem tagadom... Az angolok sem a túl meleg, sem a túl hideg régiókat nem tartották túl jónak. Azonban a napsütötte területeket a kifinomultsággal azonosították, de a trópusiakat már civilizálatlannak tartották. Az angolok teljesen rá voltak ebben az időben csavarodva a klíma elméletekre. A 16. században...

Északra, a hidegebb részekre nem igazán akartak betörni, letelepedni. Tudjátok mi sokkolta még a kor embereit? Hogy van élet az Egyenlítőn és azon túl is. Illetve, hogy az óceán igenis átszelhető. Felfoghatatlan számunkra, talán az atombomba létezésével megegyező sokk lehetett ez.

Maradva az északi részeknél, az inuit őslakosok életvitele egészen lenyűgözte az angolokat. Frobisher és Magnus Heinason utazásai (utóbbi a jég miatt meg sem tudta közelíteni Grönlandot) és az inuitokkal való cserekereskedelem egyszerre bizonyította azt, hogy ilyen kegyetlen körülmények között is van élet és ráadásul fénysebességgel terjedtek az európaiak által közvetített technológiák az őslakosok között. Civilizáció szaga volt az egésznek. És ez volt a fordulópontja a klíma elméletüknek is: eddig azt gondolták, hogy ha egy angol Afrikába költözik, akkor elkezd a feketékre hasonlítani, vagy Kanadában az inuitokra... De kezdték kapisgálni, hogy ez nem így van. Jó, de akkor miért néztek ki másként? Voltak versengő ötletek még a genetikai magyarázat előtt.

Frobishernek 11 elítélttel kellett volna Grönlandot gyarmatosítania, de ez nem jött össze. Nem vállalták, inkább börtönbe mentek. Csak ennyire volt félelmetes az új világ, az új éghajlat.

És hogy milyen volt a tenger? Tele félelmetes állatokkal:

Itt még van néhány válogatás:

És akkor a kitartóknak a végére a grönlandi csemege.

AZ UNIKORNIS vagyis a narvál, ez a sztori már a dánokhoz kapcsolódik, akik nagyon megörültek annak, hogy Grönland környékén éltek narválok, akik kiköpött hasonmásai voltak azoknak a furcsa és különleges élőlényeknek, akiknek szarva volt... és ezek az élőlények mind nagyon hasonlítottak a különleges és gyógyító erővel bíró unikornisra. Az unikornis szimbolikájáról és a narválok berobbanásáról a dán gyógyszerpiacra itt tudtok olvasni:

Ebben a posztban egy szűk 150 esztendőt jártunk körbe, hogy mit láttak, mit éreztek, mire gondolhattak az emberek, amikor ezekkel az ismeretlen csodákkal találkoztak... én azt gondolom, az ilyen történetek miatt érdemes nyitott szemmel járni. Nekem sok reményt adnak ezek a kiskapuk a múltba egy olyan borzasztó világban, amilyenben most élünk. Lehet, hogy később a mi életünket majd az utókor máshogy látja... Mindenesetre még egy szó sem esett a cabinet of curiositiesről, I. Miksa császárról, John Deeről és Walter Raleigh is csak lábjegyzet volt. Pedig ha nekem csak fele olyan izgalmas életem lenne... de így legalább nem a Towerben végzem.

[gandhika]

[gandhika]

Ezt kiteszem nyilvánosba is,

hátha valakinek nincs ma délutánra programja. :)

[gandhika]

Szarad:)

[gandhika]

[gandhika]

[gandhika]

[gandhika]

A kurva aios anyátokat már..

[gandhika]