#lélegzet

[girl-light-dark-roads]

Hazudtam, és azt mondtam, elfoglalt vagyok.

Elfoglalt voltam – de nem úgy, ahogyan azt mások értenék.

Elfoglalt voltam azzal, hogy mély lélegzeteket vettem.

Elfoglalt voltam azzal, hogy elcsendesítettem a kusza gondolatokat.

Elfoglalt voltam azzal, hogy lelassítottam a zakatoló szívemet.

Elfoglalt voltam azzal, hogy elhitettem magammal: rendben leszek.

Néha ez az én elfoglaltságom –

és ezért nem kérek bocsánatot.

[killabeeblog]

Érezted már azt, hogy csak úgy vagy? Nem vagy boldog, de szomorú sem. Egyszerűen csak lélegzel és nem érdekel semmi…

[hopelessforyou]

Velem szemben állsz és az élet megint egy játszmának érződik. Elfordulok,de te közelebb jössz. A tartásod laza,a barátaiddal beszélgetsz,úgy nevetsz a vicceiken,mintha semmi más nem érdekelne a világon,de érzed a jelenlétem. Az orrodba kúszik az illatom,mikor felnevetek megfeszülsz. Régóta játszuk már ezt,a Vadász és a Préda,én menekülök te pedig mindig utolérsz. Nem tudom elakartam e bújni valaha annyira,hogy ne találj rám. Közel vagy,háttal állsz nekem,érzem a pólód anyagát,szinte észrevétlenül ér hozzám. Megborzongok. Senki észre sem veszi. Tiltottak vagyunk egymás számára,kívánhatjuk csak,amit nem kóstolhatunk meg többet soha. Elfelejtelek,győzködöm magam most is,mint számtalanszor,de elkapom a tekinteted,áthidalva az emberek között a sötétben. Mióta figyelsz? Képtelen vagyok máshová nézni. Ezt nem szabadna. Tűz kavarog bennem,pedig hónapok óta csak hamu van. Megtörik minden,átöleled őt. Kapaszkodsz belé,szinte megsajnállak. Megpróbálod csillapítani magadban a vágyat,iszol. Senki nem mondta neked,hogy a szíved akkor sem hazudik? Nem telik el sok idő,az ujjaid finoman kérlelve karolják át az enyémeket,kicsit legyek még a tiéd. A világ megáll,megint összetartozunk. Nem érzékelem kik vannak körülöttünk,a szemeiket,hogy valami rosszat teszünk,hazatértem egy lerombolt otthonba. Becsukom a szemem,már tudod,hogy megadom magam. Lassan húzlak közel,kiélvezve az összes olyan pillanatot,ami még értünk létezik. Az ujjaim lassan kúsznak fel a nyakadon,elbúcsúzva a helyektől,ahol a csókjaim nyomai maradtak. Közelebb húzódsz,nem tudsz parancsolni most magadnak. Bármit megtehetnék. A lélegzeted belefut a számba. A bőrünk felkiált,mert nem éri egymást mindenhol. Felemelem a tekintetem,a szemeid sötét pokol,úgy hívogat,mint soha semmi. Arra késztet,hogy egész életemet végig imádkoznám bűnösként,csak ne vesszen el belőlük ez a csillogás. Kezeim remegnek az ujjaid körül,lassan engedem el őket,mintha közben magamról is lemondanék,a forróság egyre jobban felemészt,de közben valami jéghideg kúszik lassan a bensőmbe. Elszakítom a tekintetem,a füledhez nyomom az ajkam és azt suttogom: Ő már vár.

[emlekeimkonyvtara]

Ki akarok ugrani az ablakon. Bevettem már 2-őt. Pihennék de zuboknak a gondolatok a fejemben. Fáj minden lélegzet. Senki nem maradt. A családom széjjel szakadt.

[thismadeitshit]

Nyugodt vagyok de ma különösen, élveztem a semmit. Hogy lehetek semmilyen. Nem kellet megszólalnom ha nem akartam. Ordíbálhattam ha úgy tartotta kedvem. Tetszett ez a semmilyenség.

-egy lélegzet

[egy-lany-blogja]

"Amikor szomorú vagy..

Játssz a dobodon,

ez emlékeztet

édesanyád szívverésére.

Amikor nem értesz semmit,

Gyújts meg egy tömjént,

és a füst

megtisztítja a lelkedet.

Amikor félsz,

Fürödj virágokkal

és növényekkel teli vízben,

és ők megszabadítanak

minden szellemtől.

Amikor megdermedsz,

Beszélj a tűzhöz,

ő az átalakulás mestere.

Amikor elakadsz,

Figyeld a víz mozgását,

megmondja, hogyan légy

folyamatos mozgásban.

Amikor a fejedben

minden zavaros,

A lélegzet ereje

el fogja fújni

ezeket a kételyeket

és fájdalmakat.

Amikor elveszíted

a kapcsolatot felső éneddel,

Imádkozz a dohány füstjével,

és az felemeli üzeneteidet az ősöknek.

Amikor meg akarsz halni,

Szólj a földnek,

ő ismeri az újjászületést.

Sose érezd magad egyedül,

Mert minden szellem melletted van.

Szeretettel és fénnyel teli törzs

kísér téged.

Veled a Nap,

mely melegít és védelmez

életed minden napján."

Indián tanítás

[szabina-86]

Nézz, míg bőröm lángra nem kap!

Érints, míg testünk eggyé nem válik!

Csókolj, míg el nem fogy az utolsó lélegzeted!

Szeress, míg holtan nem esel össze!

[drog-rabja]

Egyszer szerettem egy szörnyet.

Őrülten szerettem egy szörnyeteget.

Kinyitotta nekem a háza ajtaját, én pedig kinyitottam neki a szívemet.

Az a szörnyeteg nem üldözött, úgy mentem utána, hogy nem tudtam, mi is az valójában.

Simogattam, míg ő elevenen megnyúzott.

Igen, szerettem az egyik szörnyeteget, amely csókokkal kitépi a lelkedet, és ellopja a lélegzeted.

És anélkül, hogy észrevennéd, elveszik az élni akarásodat.

Üresen hagynak.

Álmok nélkül.

Remény nélkül.

Mindent elvisznek, a feledés csendjében hagynak, a magány foglyaként és az emlékezetébe fulladva.

Az, hogy megszerettem azt a szörnyet, majdnem az életembe, az emberségembe és a lelkembe került.

Igen, szerettem egy szörnyeteget.

Egy hírhedt lény.

Kegyetlen.

Könyörtelen.

Ez megfertőzi a véredet, és egy vele egyenlő vagy még rosszabb szörnyeteggé változtat.

Mennyire szeretem őt...

Nem bántam meg, hogy így szerettem.

Nos, így túljutottam a tőlük való félelmemen.

Már nem ijesztenek meg, és tudom, hogy nem tehetnek közéjük, ha nem hagyod.

Most, hogy ismerem őket, már nem félek tőlük.

Nagyon sajnálom.

Csak szomorú, nevetséges bohócok.

Játszanak, hogy szörnyek legyenek.

[angelofghetto]

még van idő

Most néztem meg a NF-en, és még egészen friss az élmény, a háttérben a vége-főcím lassú dala festi alá a gépelést. A film az időről szól, ami úgy tűnik el belőlünk, mint a lélegzet. Azt hisszük, urai vagyunk a napjainknak, de nem emlékszünk, mi történt az elmúlt évben, csak megint új évszámra kell figyelnünk a dátumozásnál, mert még mindig hajlamosak vagyunk a régit írni.

Pontos, ahogy az alkotók ábrázolják. A gyerekeim még most jöttek oda, hogy pusziljam meg a bibit az ujjukon, és azon kapom magam, hogy bőven benne vannak a családalapító korban. Mi történt? Hova tűnt az elmúlt 20-30 év?

Most voltam tapasztalatlan pályakezdő, aztán időzített bomba lettem, aki bármikor szülésre adhatja a fejét. Gyerekes anya lettem épp ilyen sorsszerűen, akit kerültek a munkáltatók, mint a pestisest, mert a gyerekek úgyis folyton betegek lesznek. Aztán jött a rendszerváltás, és a szakmám, egyáltalán az iparág szétesett, megszűnt, addig kellett valami, amiből megélhetek, amivel kihúzom, amíg jobb idők jönnek, miközben dédelgetem a szakmaszeretetemet, hátha átmenthetek belőle valamit, értéket az utókornak, amiből újra kikelhet, mint magból a virág. És jöttek mindenféle figurák, pénzes dilettánsok, és a szakértelmem csak akadály lett, fölösleges bonyodalom a lepucérított profithajszában. Végül túlképzett-túlkoros lettem, akit erőszakkal benne tartanak a munka világában, de aki csak nyűg, mert elveszi a fiatalok elől a helyet, és el kell majd tartani, ha nyugdíjas lesz, igazából az lenne legjobb, ha kinyiffanna végre szép csöndben, feltűnés nélkül, hogy ne legyen vele gond. És volt aki rám szólt, minek veszek még mindig könyveket, egyrészt le lehet őket tölteni, másrészt már lehet hogy nem élek addig, hogy mindet elolvassam.

És én csak állok, és nézek, hogy hova lett az idő. Mindig csak vártam a jövő hetet, a hó végét, a nyarat, de nem álltam meg hogy élvezzem, mert jött a következő dolog, amit várni kell.

Mindeközben belül valahol 28 és 35 között érzem magam, némi 16 éves beütéssel, és próbálom kitalálni, hogy mi szeretnék lenni, ha nagy leszek, és szeretnék végre rendelkezni a saját időmmel, hogy egy kicsit azt tehessek, ami nekem jó, és kitörni ebből a gépies munkavilágból, ami már nem esik jól, és ahol a lojalitásom lúzerség, és ahol nem a juttatások között kell válogatnom, hanem hogy melyik alapjogomról vagyok hajlandó lemondani. A ki nem adott és ki nem fizetett szabadságaimból simán összejönne már másfél év, mondjuk olyan alkotóév, mint ami az értelmiségieknek jut nyugaton, ahova a büdös életben nem fogunk felzárkózni, ha ez így megy tovább. Talán ez csak a mézesmadzag volt, mert mi nem is emberek vagyunk, csak emberi erőforrások.

Ez a film egy férfiról szól, aki csak dolgozik és dolgozik, és közben történik vele az élet úgy, hogy csak néha veszi észre egy-egy pillanatra, míg azt nem mondja, hogy ebből elég. A műfaj nem valami szociodráma, nem depis, inkább nagyon is kedves, finom humorral. Elgondolkoztató film egy boomernek titulált tini ajánlásával.

[hicapacity]

Szeretnél valamiről leszokni, de folyamatosan visszaesel? Úgy érzed, valami baj van veled, gyenge ember vagy, akinek még ez sem megy? Ne tedd! Nincs veled semmi baj!

A függőség nagyon emberi reakció - akárcsak a visszaesés. Nagyon nehéz felülírni az idegrendszeredbe, az elmédbe évek alatt behuzalozott szokásokat.

Amikor jelentkezik a sóvárgás, fogadd el. Ne kezd el bírálni magad, ne kezdj harcolni ellene! Köszönd meg a Nagy Ellenőr Énednek, hogy vigyáz rád, és küld el kicsit pihenni. De ne is engedj rögtön a szenvedélynek. Tarts egy kis szünetet, mielőtt bármit tennél.

Ülj le kényelmesen, hunyd be a szemed. Kezd el kíváncsian, együttérzőn figyelni magad, mint ahogy egy bajba jutott barátoddal tennéd. Ha visszaesel, ha a szenvedély túl erős: az nem totális kudarc. Abból is tanulhatsz!

Ezt a módszert vágy-szörfözésnek (urge surfing) hívják.

Vizualizáld a szenvedélyt, mint egy hullámot a tengeren. Hiába látszik először félelmetesnek és hatalmasnak, végül minden hullám elül. Ahogy a parthoz közeledik, feltornyosul, úgy tűnik, mintha az eget fenyegetné - de aztán megtörik a fövenyen és megszelídül. Ilyen a szenvedélyed is.

Figyeld meg, mikor jelentkezik a sóvárgás: vajon valamilyen speciális helyzetben, szituációban, társas érintkezéssel történik ez? Van valami érzés, ami kiváltja belőled? Vagy egy bizonyos ember? Ha azonosítod a triggereket és jeleket, amik a visszaeséshez vezetnek, sokat tanulhatsz belőle!

Figyeld meg a testedben jelentkező fizikai észleléseket!

Vajon mivel jár együtt a sóvárgás? Melyik testrészeidben és mit érzel? Vedd őket sorra! Szkenneld gondolatban a tested. Milyen érzések, milyen gondolatok jelentkeznek? Ne fojtsd el őket - címkézd fel, nevezd meg őket! Milyen érzésekkel járnak együtt?

Összpontosíts a lélegzetedre!

A lélegzeted mindig egyfajta horgony, amihez biztonsággal visszatérhetsz, ha az elméd elkalandozik. És mindig el fog kalandozni, ez az elme természete. De ha szelíden, kedvesen visszatérsz a lélegzetedhez, akkor azt fogod tapasztalni, hogy a szenvedélyek megszelídülnek, mint a parton megtörő hullámok.

És ha nem sikerül, ha újra visszaesel: ne keseredj el, adj időt magadnak! Ha gyakorolsz, akkor is fejlődsz, ha esetleg te magad még nem veszed észre.

Olvasd el a Drogriporteren a visszaesésről szóló cikket: https://drogriporter.hu/szorfolni-a-szenvedelyek-hullamain/

Ha tetszett, kérünk, támogasd a munkánkat, csak úgy tudjuk folytatni, ha találunk pár száz embert, aki havonta legalább pár száz forintot rászán erre: https://drogriporter.hu/tamogass/

[avegzetkoalaja]

— Te Maris! Vissza tudod tartani a lélegzeted 3 percig? — Dehogy is! Az nagyon hosszú idő! — Na. Ezt mondom én is minden alkalommal!

[haruko-89]

Akarom, hogy ott legyél, mikor az élet terhe már-már összenyom.

Akarom, hogy te legyél, ki egy öleléssel enyhíti minden tomboló bajom.

Akarom, hogy lélegzeted egésze bújjon hozzám, és borítson minden szavad, hogy könnyebb legyen a holnap, S könnyebb legyen vinnem magam.

Akarom, egy tündöklő pillanatod, miként arcomra hajol.

Akarom a csókod szüntelen ízét, túl mindenen; egy életnyi akaraton.

Akarom, hogy ott legyél, mikor minden halni látszik, hogy megmaradj utolsó cseppemként.

Akarom, hogy minden borzalom, minden kín se szakítson el tőllem, S hogy kezeidből szíved ölelését érjem,

mert akarom, hogy a reggel, az est teljes legyen veled, hogy beléd csókolhassam utolsó hitemet.

Akarom, hogy maradj, hogy itt legyél, mikor a boldogság veled öleli reám magát.

Akarom, hogy te legyél a minden; az élet és a leggyönyörűbb halál.

[vagyokespont]

Kezdjünk úgy egy történetet, hogy sem eleje sem vége? Akkor kalandozzunk..Nos igen a vég.

Meleg, csend és nyugalmat a lelasulàst éreztem. A fenyő illata àtjàrta a nappalit. A fehérfényben izzó és aranyban pislàkolòfény világított annyira amennyire pont jól esett a lelkünknek.

Kívántam őt. Bàmultam az izmos kezét a felső testét ahogy elterült a kanapé túloldalàn. Szép volt, jól àllt neki ez a kékes fény amiben a szemei is szikràztak. Ahogy lélegzet és a nyakàn láttam szíve dobbanàsàt. Akartam csókolni és hozzà érni. Abban a pillanatban rám nézet és elég volt az,hogy elképzeljem azt amit eddig is csak képzeltem.

Minden pillanatban kész lennék vele szeretkezni.

A szàm meg nyílt, a szemem szikràzott. Oda nyújtotta a kezét, én ki bújtam a pihi takaró alól és hozzà bújtam. Ràm húzta a takarót és bizergàlta a hajam. Tudtam, hogy percek kérdése és a simogatàs tovább fokozódik.

Az érintését imàdom. Tudja nagyon jól, hogy hogyan,mennyire gyengéden érjen hozzàm. A tarkomat megfogta és magához fordított szikrázó szemekkel tudtam, hogy ideje erőt venni magamon. Felcsusszantam rà ő mindkét kezével össze gyűjtötte a hajam én pedig átvettem tőle és össze gumiztam. Közben végig simitotta ajkaimat a nyakam a vàllam és a melleimet. Végig húzta mindkét kezével a bordàim benyult a pólóm alà és felfelé lehuzta rólam. Csókolni kezdet én pedig a bal kezemmel a nyakát a jobb kezemet a szívéhez raktam. Kívánt nem is akár mennyire. Végig simiztem a kezeit és levettem a pólójàt.

Imàdom a bőrét az illatát is. Finom volt lassan és óvatosan csókolt,tartotta a hátam és a coffomba kapaszkodva tartott magàn. Éreztem férfiasságàt, kemény volt és tüzes. Akart engem és ez engem is nagyon izgatott. Egyik pillanatban azt éreztem ahogy nyúlt a takaróért és ledobta a földre. Néztem, hogy mit művel és csak annyit éreztem, hogy levette a melltartómat magàhoz húz és óvatosan leerezkedtünk a kanapé elé. Alatta voltam és tudtam, hagynom kell hogy ő irányítson. Terdelt fölöttem. Dögös volt és izmos. Szemei szinte vörösben izzodtak. Végig húztam a mellkasàt körömmel olyan enyhén durván, hogy azért benne maradjon a körmöm a bőrében. Fel néztem rà és közben kicsatoltam az övét a nadràgjàn és lazítóttam rajta. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy a kezembe akadt a farka és játszani kezdtem vele.. Az arca meg feszült a szájàt össze szorította és làttam ahogy elborult arccal rám ereszkedik. Vadul kezdet csókolni támaszkodtam a könyökömön így a nadrágját lejjebb tudtam húzni. Meg àllt egy pillanatra levette a nadrágot levette a zoknimat -hangossan fel nevettem.

Ezután meg azon kaptam magam, hogy az én cica nacim és a bugyim egyhúzásra le került rólam. Az ujjaival finoman a combomat érintve a puncim irányába haladtak, persze hagytam hadd dolgozzon azért amit kapni szeretne. Finoman ért hozzám -én belül remegtem már annyira akartam, hogy szeretkezzünk de csak húzta az időt és gyengéden kezdet izgatni. Nem volt meglepő vele mikor becsusztatta az ujját, jól tudja ha tudom hogy megkapom azonnal készen állok befogadni.

Vissza támaszkodott mellém a kezei az arcom mellett voltak így én kihasznàlva óvatosan megfogtam. Nem tehetek róla a paliba ez annyira szexi és dögös egyből végem van ha foghatom. Nem tetlenkedet sokàig a farkàval a puncimon kezdet játszani és egyik pillanatról a másikra azon kaptam magam, hogy végig nyalja a bimbom a derekam és úgy kezdet nyalni mintha valami édességet enne. Szinte felfalt. Megfogtam az arcàt kértem,hogy jöjjön és csókoljon meg, de ő óvatosan a làbaimat a nyakába rakta és úgy csúszott fel és ahogy az ajkai hozzám értek és éreztem magam rajta elkellett engednem magam és éreztem ahogy finoman belém csusszan na igen jó mélyen kaptam meg a nappali közepén a földön. Ott élveztem neki a karjába kapaszkodva a puncis szàmmal nyakába a lábaimmal...

[versinator]

Múlta abrakot

Jelentvén barátjával nyelvünkkel tervezet Nálod csudálkozással szőlejében vígadó Lángolna ajánlottál halait igyekezet Egyengeti keresvén tompora borzadó

Legszörnyűbb kétségem orcájú lélegzet Szívedért feltalálunk condor háladó Ládája vihetett szeretetedet szűzet Kommandóba folyócskák bujálkodó sorvadó

Enyelegni almájára lételét kezdettük Dobszóra hajdú méltóságok állod Megvétele ezekbe versengő vertük

Bőlcs gyakorlás borzasztja elrablod Övénél vásárban dolgunkba vittük Lovacskát oldalai menthetitek nálod

[asw0s]

“Lélegzet.”

[milliodarabratortel]

Szeretnék egy olyan kapcsolatot, ahol a másik számára nem kell, hogy jobb legyek. Számára én vagyok a legaranyosabb, mégis legkomolyabb lány. Naturban, smink nélkül szeret a legjobban, mert Ő úgy tényleg gyönyörűnek lát engem. Szereti ha reggel kócosan, táskákkal a szemem alatt nyüszögve ébredezek. Szereti ha a pulcsijában tengek-lengek, s eláll a lélegzete, ha meglát csinosan felöltözve. Szereti ahogyan ügyetlenkedem, szereti a bugyuta nevetésemet, szereti hogy mindent össze eszek és szereti hogy néha úgy viselkedem, mint egy kisgyerek. Szereti hogy minden állatot hazavinnék és hogy idióta világmegváltó gondolatmeneteim vannak. Értékeli a véleményemet, és érdeklődéssel hallgat meg mindent, amit hatalmas beleéléssel mesélek. Támogat a terveimben. Segít a megvalósításukban. Sír velem. Nevet velem. A legjobb barátom. Fogja a kezem, ha félek egy horrorfilm alatt. Meghallgatja velem a kedvenc zenéimet. Ha kell, együtt énekli velem a közös számainkat. Szeretkezni csak velem szeret. A zuhany alatt egymás testét mossuk meg a sajátunk helyett. Hagyja, hogy finomakat főzzek neki, és akár csatlakozik is. Elnevezi velem a szobanövényeinket. Aztán a testrészeinket is, egyesével. A kedvence leszek mindenben. Imád érinteni, imádja hallani a hangom, és imád nézni. Csak nézni, és szeretni. Mert szeret szeretni.