#látóhatáron

[versinator]

Nyárba látóhatáron

Ékem brekeg kettőből öltvén Rokokóágy juhászkolomp köhögő tetőiket Birtam cézárom essél függvén

Hantja fényittas korog örveket Hegedűmet drámaírásról vízparton szimatolta Rügyez dukkdukkokat kétágas amelyiket

Fölragyogva gyermekemet lehunyó papolta Véna ünnepünket emesére bájolón Tanyáról használják váltakoztak borzolta

Választó méltóság hordá elbájolón Ezüstté megnövök hervadásnak feketekávén Megülsz érosz cellákban rikácsolón

[drezesezgeza]

lichthof

“Átkozott erotikus évszázad! Minden agyon van erotizálva!  Erotikus izgatószerek! Suhancok és kisgyerekek beleszeretnek a  libapásztorlányokba! Könyvekből és erotikus filmekből ellesett szerelmi  tragédiák! Bíróság elé a nevelőkkel, a pornográf könyvek meg képek szerzőivel  és eladóival! Le az ifjúság elfajult képzeletével! Feldarabolta a tejesasszony  hulláját, és biztosan  feldarabolta volna az unokahúg hulláját is, ha meg nem  zavarják. [...] Huj! Csupa hús! Kéjgyilkosságok a látóhatáron! A vádlottak padjára azokkal a tanítókkal, akik megtűrik a nemi felvilágosítást az iskolákban! Minél  több erkölcstelenség és élvhajhászás, annál kevesebb bölcső, annál több  koporsó! – hörögte a főnök  úr a konyhából a lichthofon keresztül le a forgalmi irodába.”

[magyarvandorblog]

„Elmegyek, elmegyek, milyen úton indulok, még nem tudom”

Figyelem! Fennkölt – vagy, ahogy egy gimnáziumi osztálytársnőm szerette (tévesen) mondani, kozmikus – sorokkal indítom útjára a mai eszmecserénknek alapot adó tirádát.

Óhatatlanul is, de előbb-utóbb minden Erasmus-os életében eljő az idő, midőn a címben olvasható Máté Péter sorok átlépik a rögvalóság küszöbét, életünk tengerén pedig ismeretlen hullámok csapnak fel, melyek új mederbe terelik sorsunk menetét, hogy jól megszokott, kipukkanthatatlannak hitt buborékunktól távolodva - a sodrásnak engedve és a látóhatáron túl - idegen partok felé kormányozzák létünket. És bár nyíltvízre kihajózni sosem kockázatmentes, a vihar elülvén mégiscsak bizakodásra ad okot, hogy bizonyos hullámok nemcsupán betemetnek, de olykor „csiszolnak” is rajtunk.

(Bethlenesek! Bevallottan múltidéző jelleggel, de egy ilyen tengerészes példázat után remélem egyként dúdoljátok a 299. dicséret ismerősen csengő folytatását: Jézus hív, bár zúg, morajlik …)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Önök a jönköping-i Coelho-t hallhatták. Reméljünk ennek ellenére is velünk maradnak!

Most, ilyen banális mondatok mondatják magukat, de nem volt ám ez mindig így, nem ám. Például, az év második hetének első napján, avagy egy hétindító hétfő éber alkonyán, félbemaradt álmom hívogató szava súlyos pilláim lecsukására ösztökélt, ám legyőzve a kísértést, hajnali 4 után néhány perccel, sógorommal az oldalamon, Ferihegy felé félúton azon morfondíroztam, miféle kaland vár rám a messzi északon.

Míg a „dolgozó nép” az igazak álmát aludta, a csomagfeladást követő „átvilágítás” után a vámtól a duty free-ig vezető vékony mezsgyén átkelve büszkén üzenhettem haza: „a gyerek a check-in-ben van”. Egészen a felszállásig élt a Ferihegy-Pesterzsébet forródrót, így utazásom értelmi szerzőjét – és egyben legfőbb támaszomat, tesómat – minden lépésemről kénytelen-kelletlen tájékoztattam. Persze az is lehet, hogy csak biztosra akart menni, hogy még véletlenül sem maradok otthon … :D

A legfrisebb HVG-vel a hónom alatt és priority-m birtokában úgy vonultam be a váróba, mint Caesar Rómába. Az elbúcsúzás magasztos pillanata csodálattal teli álmélkodásomban ért utol a fellegek felett. Hálás szívvel tekintettem le a „nemzet fővárosának” lüktető és zsibongó káoszára, szeretett második otthonom hajnali fénybe burkolódzó utolsó sziluettjét látva. Révületemből Martha Reeves és a Vandellas kórusának „Nowhere to run” című slágere rántott vissza a jelen valóságába, mintegy félreérthetetlenül jelezvén, hogy innentől már nincs megállás …

Elköszönés gyanánt, Nótár Mary „strófájával” búcsúznék mára: Csók, csók, puszi, puszi!

Utóirat: Minden hét hétfővel indul, ergo fölösleges kiemelni, hogy hétindító egy hétfő. Túlzásba vitt alliterálás … Bocsi :) A holnapi „részben” végre valahára meg is érkezek Svédország tavakkal és erdőségekkel ölelt tájaira. Durva menet lesz, készüljetek!!

[zeroz2ro]

Remélem nyomnak egy deep throat-ot Orbánnak mielőtt utalnak!

[i-walk-this-empty-street-666]

031. A látóhatáron vöröseszöld hegyek.

A képen egy meggyújtatlan cigaretta.

Hajnal a Marson.

[girlosaurus-sex]

031. A látóhatáron vöröseszöld hegyek.

A kézben egy meggyújtatlan cigaretta.

Hajnal a Marson.🌄

-Simon Márton-

[bukovskikaroly]

líra88

Az út lassan kanyargott a hegyekről az óceán felé.  A látóhatáron már látszott a víz, és egy óceánjáró is, ami éppen a szart ürítette a fürdőzők közé. Béke volt, egyetértés, és Mészáros Lőrinc se nyert éppen - nyilván véletlenül - egy közbeszerzést sem.

Egy 1996-os gyártmányú, méregzöld Mazda MX5 cabriolet nem túl jó állapotú Michelin márkájú gumijai csikorogtak a kanyarokban. A sofőr, III. Suttyó, Bergengócia - éppen szökésben lévő - királya elmosolyodott. Szélesen, hanyagul és gondtalanul. És ha tehetségesebb fodrásza van, akkor a haját jelentőségteljesen fújta volna hátra a menetszél.

Dzsá, mondta Suttyó.

Baszdmeg, gondolta a légy.

Suttyó kiköpte végül.

[kacatkiralyno]

Néha elég boldogsághoz, hogy felnézel és a faágak között megpillantod az égboltot, hogy hagyod, hogy a tejszínű, kékesen fázó felhők közül félénken rád hunyorogjanak a koraesti csillagok, hogy az alkonypír feléd kacsintson, szél simítson a hajadba.

Mit hajszolsz hát, mi kellene még? Miért nem telik meg a szíved a tavasszal?

A talaj melegszik fel először, de a szíved túlságosan is a látóhatáron túl tanyázik. A magány lehetne sütemény, de egy része folyton égett, hiába cukormázazod.

Magad sem tudod, mit akarsz, vagy csak nem mered bevallani még a tükör magányának sem. Helyette itt botladozol a betűk között és sajog a szíved. De sebaj, holnap majd mosolyt ragasztasz az ajkadra, zajt szuszakolsz az elmédbe, és akkor egy pillanatra egy lélegzetvételnyi szünet lesz az agyad és a szíved között és elfelejted, mennyire szomorú vagy.

[winwinszituacio]

Ez a teljes tengeri mentős kalandfilm, amit eddig nem láthattatok, mert.

Mert a neten nem néztek meg 6 percnél hosszabb videókat. (Statisztika!) Ezért aztán a mentőhajós videó is három részben ment le az Indexen, de. De most összeraktuk, ahogy az eredeti koncepció is volt.

Nézzétek meg, ott lenni elég izgalmas volt.

update: most vágjuk azt a filmet, ami a látóhatáron, Líbiában zajló eseményekről szól. 

https://index.hu/video/2018/03/18/tengeri_frontvonal_teljes_film_menekult_hajo/

[versinator]

Elkárhozik szigetekre

Szétfoszlott dobbanást összezúzott borítsd Szembenézés látóhatáron forgószelek ejtsd Pázsitra klarinéton függönyözött majálisozók Csapjak lépkednek kilógnak játszadozók Oltárépítőt órából sövényre dícsérete Gyászromantikánál zúgna nászéjszakáról gyomfölverte

Fennszóval révedt bíborlila lázasabb Vicsorító tágrameredt sajgás legmosolygóbb Vágó hasították magyarázva tánchelye Kibuggyanó számkivetettek nyakkendővel szennye Törzsére barackok szürete megigérte Törpefenyők muzsikaszót örvendeztetni kerete

Potyog zümmögött szédelegnek hullasd Mesélik illusztrációja napkeletről cirógasd Elsimító tömérdek irtam felhőkarcolók Lengedezett özönlöttek küldönc bolyongók Ellenszegülni napsugarat költözködik vetítette Dudorászó aranygombok kuncog feszitette

Csóváló csiklandozzuk zajgott legmagasabb Elmerültek harmatcseppektől hónapomra legföljebb Visszaverte intünk elfullad fekvőhelye Helyünkbe töltsetek csilingelés vadgesztenye Bekiáltottam vershez szentélyben jötte Ötlött hajtogatják megfeszítik letörölte

Megdől pihekönnyű szegődött éltesd Magánzó morc szakállukat temesd Börtönében homlokunkról horgászaton fondorlók Faggattam füttyöt szőkehajú ennivalók Csüggedek deka fűzfája leejtette Megszorítottad száguldok kapualjak képzelhette

Rakódott regényekben őrházakat legidősebb Festészethez maradnia csillámlik fulladtabb Hűltebb csudaszép leszneke színhelye Aranyország megtagadom szamovár mindegye Gyerekasszony tintás zászlórudat dérlepte Porával eposzokban muzsikáról harmatverte

[rejszelde]

Gyerekkoromban a nyarak egy részét a nagyszüleimnél töltöttem, akiknek Szentes környékén volt egy tanyájuk, annak szomszédja (értsd: még éppen látszott az épület a látóhatáron) egy rokonunk libafarmja volt. Ott tanultam meg, hogy a liba ugyan agresszív is lehet, de csak addig, amíg helyre nem rúgják a fejében a gondolatokat. Szóval miután megtanultam, hogy a libával szembe kell fordulni és akkorát rúgni bele, hogy szaltózzon, utána már nem nagyon talált be egy se. Amúgy tanulékony állatok, ha egyet legyőzöl, és a többi ezt látta, utána már nem támadnak.

[t02l07t12]

II./5.

"Úgy távolodjunk el, hogy közeledjünk közben. Talán nem nőttünk fel, de ott a szemedben még magunkat látom, naív kisgyerekként. Lehetsz túl látóhatáron, minket összeköt pár emlék."

[nagygabormarketing]

A @hubhub_cowork irodában a héten felvettünk egy nagyon jó beszélgetést. @zoltan.dallos, a DLX media tulajdonosa volt a KKNG podcast vendége. . Adáson kívül (is) arról beszélgettünk, hogy nagyjából 2 évvel ezelőtt kezdett el IGAZÁN KOMOLYAN foglalkozni azzal, hogy felépítsen egy saját vállalkozást. . Tudta, hogy az eredmények nincsenek látóhatáron belül. . Eltelt másfél év, mire a weboldal látogatottsága felfutott. Eltelt másfél év, mire megérkeztek az első olyan visszajelzések, hogy "ááá...Dallos Zoltán, hallottam már rólad" . A pénzdíjat nem a 100 méteres vonalnál lehet megnyerni. . A pénzdíjat a célban lehet megnyerni. . . #nagygabor #marketingpunk #kkngpodcast (helyszín: HubHub) https://www.instagram.com/p/CFoxxYDBl5d/?igshid=13pbb2ms9afm5

[tranzisztori]

És a kantáros nadrágban dolgozó kutasnál lehetett fizetni, aki a mellén lévő zsebből előhúzott egy köteg pénzt (100-50-20 forintos papírpénz!) és abból adott vissza. Nyugta, pénztárgép a látóhatáron sem volt.

Hungarian Gas stations, photos from late 80s car magazine

[cikkiro]

Gemini Man

A klón támadása

A javarészt Budapesten forgatott legújabb akciófilmjében, Will Smith szembenéz fiatalkori önmagával, de nem amolyan drámai metaforikus módon, hanem szó szerint. A Gemini Man ugyanis egy érdekes gondolatkísérlet arról, hogy mit történne, ha az ember fiát a saját klónja próbálná meg végleg kiiktatni.

A történet szerint Henry Brogan (Will Smith) egy elsőosztályú bérgyilkos, akit a kormány meg akar állítani. Ezért a nyomába küldik a lehető legtökéletesebb és legfurcsább fegyverüket, Brogan huszonéves klónját. A rejtélyes fiatal ügynök előre meg tudja jósolni hősünk minden lépését, nem kevés fejfájást okozva ezzel Henry-nek.

Az Oscar-díjas Ang Lee (Tigris és sárkány) rendezte akcióthriller több szempontból is különleges. Egyrészt Budapesten vették fel a film legjavát, másrészt Will Smith igencsak fiatalos külseje ellenére a készítők egy teljesen új, eddig a vásznon nem látott digitális technológiával hozták létre a 23 éves klónügynök arcát.

Hosszú volt az út

A Gemini Man ötlete egyébként nem újkeletű dolog. A ’90-es évek elején Darren Lemke (Libabőr, Az óriásölő) ált elő egy klón-üldözős sztorival, amire szinte azonnal le is csapott a Walt Disney és meg is bízták az akkori sztárproducer-kettőst, Don Simpsont és Jerry Bruckheimert, illetve Tony Scott rendezőt, hogy hozzák tető alá az ígéretesnek hangzó sci-fi/akciófilmet.

A projekt azonban hamar megtorpant, a stúdió ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy egy színész játsza, az idősebb és a fiatal karaktert is. 1997-ben még nem tartott ott a digitális képmanipuláció, hogy ez hihető legyen a vásznon és a maszkmesterek sem tudtak olyat mutatni a stúdiónak, ami zöld utat adott volna a projektnek.

A következő években ezután számos rendező átlapozta a forgatókönyvet, szóba jött Curtis Hanson a Szigorúan bizalmas direktora, és Joe Carnahan (Fehér pokol) is, aki más régebbi filmekből, még egy amolyan tesztfilmet is összerakott, melyben Clint Eastwood volt a főszereplő. De nem csak a rendezők, hanem számos forgatókönyvíró is foglalkozott az ötlettel az elmúlt 20 évben. A történeten David Benioff, a Trónok harca egyik atyja is dolgozott, csak úgy, mint a Titokzatos folyót jegyző Brian Helgeland, vagy a Thurman-show írója, Andrew Niccol.

A film főszerepére is volt pár jelölt, a számtalan verzió elkészülte után. Olyan sztárok neve is felmerültek, mint Harrison Ford, Chris O'Donnell, Mel Gibson, Jon Voight, Nicolas Cage, vagy Sean Connery. A nagy érdeklődése ellenére, hiába bólintottak rá sokan, hogy részt vesznek a film elkészítésben a technológia még mindig nem tartott ott, hogy érdemes legyen belevágni egy ilyen típusú projektbe.

Így hosszú időre megint parkolópályára került a filmterv, majd egyszer csak felbukkant a látóhatáron Ang Lee, aki az utolsó két filmjével (Pi élete, Billy Lynn hosszú, félidei sétája) is megugrott egy-egy addig nehézkesnek tűnő digitális akadályt. A sajtóban megjelent korábbi hírek szerint maga a rendező volt az, aki megkereste a stúdiókat, hogy ezt a filmet simán meg tudná csinálni.

Az igencsak hosszas előkészületek után a stáb végül 2018 februárjában kezdte meg a munkát az Egyesült Államokban, majd a nyáron átköltöztek hazánk fővárosába, ahol több hétig forgattak.

Az utómunkafolyamatokkal együtt több, mint egy évbe telt, míg végül tényleg elkészült ez az alkotás.

Ezek a mai fiatalok...

Nem csak a film kivitelezése, hanem a történet egyes elemei is hoznak majd némi újdonságot az akciófilmek világába. Már a trailerben is látható, hogy a Gemini Man egyik csúcspontja majd a kritikus által motoros kung-funak keresztelt jelenet lesz, amiben Will Smith és klónja száguldó motorokon kerülnek közelharcba egymással, sőt a járgányokat használják fel fegyverként. Egyesek szerint egy ilyen jelenet kb. olyan szintlépést jelent az akciófilmek műfajában, amilyet a Mátrix hozott el két évtizede.

Ang Lee szerint ez az egész nem működött volna, ha Will Smith nem hozta volna a legjobb formáját a jelenetekben. „Will nagyon jó színésszé vált az évek alatt, Az idősebb Harryt kifinomultan, melankolikusan játssza. Éppen ezért az volt a nehéz feladat, hogy a fiatal Harryt egészen más eszközökkel formálja meg, hiszen eltérő karakter bőrébe kellett bújnia, miközben azért önmaga marad. Az idősebb Harry tapasztalt és bizonyos mértékben megfáradt ember, míg a fiatal dühös és bátor. Willnek le kellett hántania magáról több évtized tapasztalatát, hogy fiatal önmagát hitelesen el tudja játszani” – mondta a rendező.

Smith fialatkori énjének jeleneteit egy stúdióban rögzítettek, miközben a színész egy speciális, kamerákkal is felszerelt sisakot viselt. Az ingerszegényeb közegben párszor előfordult, hogy a kissé kizökkent a szerepéből, ilyenkor a rendező készséggel a segítségére sietett. „Ang folyamatosan régi videókat mutogatott rólam, és ilyenkor mindig hozzátette, hogy csináljam úgy, ahogy régen, hiszen az akkori játékom annyi rossz, hogy az már jó” – mesélte nevetve Will Smith, aki azt is hozzátette, számára ez a szerep leginkább arról szólt, hogy egy 50 éves, sokat látott férfi mit tud tanulni a még romlatlan, 23 éves önmagától.

„Amikor először láttam magamat, teljesen kővé dermedtem. A fiatalabb változatom teljesen én vagyok, mintha visszarepültem volna az időben. Az egész munkafolyamatban ezt imádtam a legjobban. Különösen, mikor a srácok, akik a CGI másomat készítették előtúrtak egy rakás, régi elfelejtett cuccot rólam és nem győzték az arcomba nyomni azt a sok rettenetet, amit a szórakoztatás jegyében valaha is elkövetettem. A 20-as éveim... hát nem volt egy egyszerű történet” – mondta a színész.

Országimázs a javából

Tavaly nyáron szinte csak attól volt hangos a sajtó, (a hazai és a külföldi egyaránt), hogy Will Smith mennyire jól érzi magát Budapesten. A színész a közösségi médiában is alaposan dokumentálta az itt tartózkodása minden percét. Volt olyan, amikor a felújítás alatt álló Operaház legtetejére mászott fel, meg olyan is, mikor mentholos cukorkákat dobált a kólába a Duna-parton, de a legnagyobb húzása az volt, amikor az utolsó itt töltött napján, teljesen illegálisan felmászott a Lánchíd tetejére.

Wimmer Doro

Start: 2019. október 10.

(Megjelent a Mozimánia 2019. októberi számában)

[hicapacity]

"Mint Észtország elnöke a világ egyetlen digitális társadalmát reprezentálom, amelynek van állama

- az 1,3 millió lakosból álló észt társadalmat, teljes népességünket képviselem.

Társadalmi megrázkódtatáson mentünk keresztül, hogy polgáraink és vállalkozásaink számára teljesen digitális környezetet teremtsünk úgy az állammal, ahogy a magán partnereinkkel való kapcsolattartásban. Fontos megjegyezni, hogy ebben a folyamatban Észtország nem hozott létre csúcstechnológiát. Technológiai értelemben csak használjuk azt, amit szerte a világban kipróbáltak és teszteltek más szereplők, főleg a magánszektorból. Ez a változás mindent olcsóbbá és megbízhatóbb tesz. Része, hogy az adatállományaink nyitottak, konkrétan például az elektronikus szavazási rendszerünk, nekieshet bárki feltörni, aki csak képes rá, de az elmúlt hét évben senkinek sem sikerült.

Ez a romboló észt innováció nem csupán a technológiára korlátozódik, az innováció más területeket is érint - a kormány és az üzleti szféra együttesen próbál segíteni abban, hogy mindenki, fiatal és idős, részesüljön az elérhető digitális szolgáltatások előnyeiből. Az észteknek 17 éve van digitális személyi igazolványuk, használhatják a dokumentumok aláírására és időbélyeggel való ellátására, beleértve a magánszerződéseket, igényelhetnek vele közszolgáltatásokat, fizethetik a bírságot és az adót, lekérdezhetik vele a nyilvántartásokat, megváltoztathatják a szolgáltatási csomagjaikat és küldhetnek titkosított e-mail-t.

Sok erőfeszítésbe került, hogy minden generáció használni kezdje, de kitartó felkészítéssel az idősebb generációnak is sikerült végrehajtani a tigrisugrást és hamar felismerték, hogy mennyivel jobb a számítógépet használni, mint elbuszozni ügyet intézni mondjuk a nyugdíjbiztosítóval. Eleinte a falusi könyvtárakban több számítógép volt, mint az otthonokban, de az is közelebb volt, mint a hivatal.

A digitális személyi 2001 óta integráns része az összes többi személyazonosító kártyának. A digitális személyazonosság születéskor keletkezik, automatikusan akkor, amikor az orvos a születés részleteit rögzíti az egészségügyi rendszerben, anélkül, hogy bármilyen más gombot meg kéne nyomni ennek végrehajtásához. Léteznek polgárok, akik a regisztrációban dolgoznak, de még ők sem veszik észre, hogy megtörtént! A szülők a létrejött digitális személyazonosságot használva maguk nevezhetik el később az újszülöttet. Elkezdhetik igényelni a közszolgáltatásokat, óvodát stb. ha akarják, már a szülészet kórházi ágyáról megindítva a folyamatot. Új digitális állampolgár született.

A magán- és a közszereplők ugyanazt az útkereszteződések nevű platformot használják a biztonságos azonosítás céljából, ezáltal a potenciálisan elérhető szolgáltatások száma korlátlan. Manapság ezek a szolgáltatások hozzáférhetőek más országok állampolgárainak is, az e-állampolgárság intézményén keresztül.

Nincs kényszer a digitalizációra. De mivel egyszerű, olcsó és hozzáférhető, mostanra mindenki élt a lehetőséggel. Mivel egyszerűnek, olcsónak és jól működőnek kell lennie minden alkalommal, nem lehet túl innovatív és nem lehet eleget tesztelni és tesztelni. Sose lesz tökéletes. De mindenki benne van és működik minden alkalommal. Azt bizonyítja, hogy egy társadalom számára hasznosabb, ha nagyon magas penetrációjú a nem csúcs-technológia, mintha kevés kiválasztott körében elterjedt a nagyon fejlett technológia. Önök mind megtapasztalhatták, hogy milliók életét mennyire átformálta az olcsó autó és mosógép - és nem a holdraszállás.

Évente a GDP 2%-át takarítjuk meg azzal, hogy sosem kell meglátogatni a hivatalt és már bankfiók is alig van az országban. A postát kiváltották a csomagküldők átvételi automatái. A csomag megérkezéséről SMS értesít. Észrevehették, hogy egyáltalán nem beszélek közszolgáltatásokról. Az emberek lusták elmenni sorban állni, és ez nagy költségmegtakarítást eredményez a vállalatoknak a digitális szolgáltatásokon keresztül anélkül, hogy félniük kellene az ügyfeleik elveszítésétől.

A GDP 2%-a nagy megtakarítás és a hétköznapi embereknél és KKV-knél csapódik le, akik nem engedhetik meg maguknak a nagy adminisztratív költségét annak, hogy az üzleti partnereiket azonosítani kell vagy hogy az állammal kell párbeszédet folytatniuk. Szerepe van a folyamatnak abban, hogy az IMF 2006-ban Észtországot a magasan fejlett országok közé sorolta. Mi azért közepesen fejlettnek tartjuk magunkat összehasonlítva az Északiakkal, de ahhoz képest nem állunk rosszul, hogy csak 1991-ben szabadultunk fel a szovjet megszállás alól szegény nemzetként.

Miután kifejtettem, hogyan működik a digitálisan forradalmasított társadalom, áttérnék más kérdésekre, amelyek már ott vannak a látóhatáron, és a technológiai változásokon keresztül felforgathatják a társadalmainkat.

Két témám lesz. Az egyik a munkahelyek jövője.

A másik, amit én Alice Csodaországban-esetnek neveznék.

Először is a munkahelyek jövőjéről. Az iparban a munkahelyek valóban gyorsan tűnnek el, és furcsa hangokat hallok, amelyek azt mondják, hogy a megtartásuk költségeit mindenkinek fizetni kéne és meg kellene adóztatni a robotokat. Abszurd felvetés. Kétlem, hogy élvezhettük volna az ipari forradalom összes társadalmi előnyét, hogy ha úgy döntöttünk volna, hogy adóztassuk meg a traktorokat és mindenkinek fizessünk valamiféle segélyt, aki elveszítette az állását a mezőgazdaságban. Az átmenet természetesen fájdalmas volt társadalmilag és sokba került az emberek többségének, de ez csak az oktatás, az egészségügy és más szociális ellátások hiánya miatt volt így, melyek manapság elérhetőek az emberek számára. Ma az alsó-középosztálybeli és szegényebb rétegeket nem annyira fenyegeti az ipari munkahelyek elveszítéséből következő lecsúszás.

Ahelyett, hogy segélyekről beszélve fékeznénk az emberek alkalmazkodási képességét, arra kell koncentrálnunk, hogy a modern technológia miképpen növeli a társadalom egészének jövedelemtermelő képességét. Nem szabad a technológiai fejlődést egyszerűen a hatékonyabb ipari fejlődés kialakítójának és a munkahelyek elveszejtőjének tekinteni, nem, ez egy átfogó változás, ami minden egyes emberhez eljut.

Valójában a technológiai változások által létrehozott új munkák zöme meglepő módon nem kötődik bizonyos foglalkozásokhoz vagy végzettséghez. Még azt is lehet mondani, hogy egyenlősítő szerepe van. Nem csupán a bölcseknek, magasan iskolázottaknak és technológiailag képzetteknek jönnek létre munkahelyek. Igen, ők azok, akik a legjobbak az új tech infrastruktúra megteremtésében, de a leggyorsabban növekvő vállalatok olyan pofonegyszerű szolgáltatásokat nyújtanak, amelyekről azt sem tudtuk korábban, hogy léteznek.

Gondoljunk arra, mennyit csetelünk egymással, hosszabban a Facebookon, rövidebben a Twitteren. Ott az Uber meg az AirBnb - lehetővé teszik, hogy fölöslegesen álló kapacitásaikból szolgáltatást nyújthassanak másoknak az emberek. Ezek látványos példák, de KKV verziók is vannak. A könyvelő 10 cégnek is dolgozhat, akik lehetnek a világ négy sarkában. Jó, elismerem, hogy ez a piac nem teljesen globális, mert mindenhol mások a törvények, de azért sokkal nagyobb piac, mint amekkorát fizikailag el tudnak érni, mint amikor munkába mennek autóval, busszal vagy vonattal. A kézműipar egy régi bevált karrierlehetőség olyanoknak, akik nem akartak diplomázni, korábban a kézművesek csak akkora rádiuszban kereshettek pénzt, ameddig kocsival el tudtak menni a piacokra, vagy a 20 században amennyire meg tudtak egyezni a szuveníreket áruló üzletekkel a termékeik forgalmazásáról. Ma ismerek egy dél-afrikai fickót Észtországban, egy nyolc lelkes kis faluban él, világszínvonalú íjakat készít és a potenciális ügyfélköre sok milliárd ember, egyik sem lakik közelebb hozzá, mint 200 kilométer.

Ezek a példák mutatják, hogy a technológia miképpen növeli a jövedelemszerző képességet és csökkenti a hagyományos feladatok ellátási költségét. Ezen kívül a technológia használatából fakadó hatékonyságjavulás több szabadidőt ad az embereknek, és ez állandóan új munkahelyeket kreál, melyeket még nem is ismerünk. Az utazó youtuber ismert új foglalkozás, a következőről még fogalmunk sincs.

Összefoglalva a munkahelyek képződése folytatódni fog az ipari kor után is ugyanúgy, ahogy folytatódott a mezőgazdasági kor után, és az átmenetnek jobban tolerálhatónak kell lennie a szegények és iskolázatlanok sérülékeny rétegei számára, mert immár rendelkezünk szociális rendszerrel és maga az átmenet demokratikus jellegű, minden társadalmi csoport számára kreál lehetőségeket.

Most jön az Alice Csodaországban-téma, amit említettem, ez harmadik dolog, amiről beszélni szeretnék a társadalmat felforgató változások közül. Emlékeznek arra a részre, amikor a macska eltűnt, de a vigyora megmaradt? Ha a munkahelyek mostani eltűnéséről és az emberek megváltozó munkavállalási szokásairól beszélünk, tesztelnünk kell, hogy a kormányzati rendszerünk fenntartható marad ezen változások közepette? Vagy az alap, amire az adót kivetjük, mondjuk a szociális adót, teljesen eltűnik az ipari munkák eltűnésével? Ha nem gondoljuk azt, hogy a macska nélkül megmarad a vigyor, akkor be kell látnunk, hogy az ipari munkahelyek meglétére alapozott társadalombiztosítási modell nem fogja túlélni az ipari munkahelyek eltűnését.

Valójában az újfajta munkák és jövedelemszerzési lehetőségek - ha nem áll rá a szád, hogy a youtube-ozást munkának nevezzed - nem kötődnek fizikai lokációhoz, ezért földrajzi értelemben nem köthetőek egyetlen államhoz sem, és nem könnyű őket definiálni olyan fogalmakkal, mint alkalmazott, alkalmazó, vagyoni jövedelmek stb. Tovább komplikálja az ügyet, hogy mindenki sok ügyfélnek dolgozik és nem egy dolgot szolgáltat, a gazdaság működése sokkal jobban koncentrálódik az egyénre és az általa létrehozott hozzáadott értékre, mint a vállalatokra. És akkor arról még nem is beszéltem, hogy ezeket a különböző dolgokat az egyének szakaszosan, és ha megengedhetik, nagy beiktatott szabadságokkal végzik - és ezt egyre többen megtehetik -, hogy a munka után egyszerűen éljék az életüket, amíg a megkeresett pénz kitart. Dolgozni 12 hónapot évente, 8 órát naponta 30 éven keresztül, aztán nyugdíjba menni, ez nem opció a fiatal generáció számára.

Persze megadjuk nekik a támogatást, ha mégis ezt választják. Mi az eredmény? Sok ember egyszerűen be se lép a szociális rendszerbe a karrierje elején, és csak majd később jelenik meg, amikor szolgáltatás kell neki, orvos, iskola a gyereknek, stb. Csak a nyugdíjrendszer nem teszi lehetővé, hogy későbbi belépéssel teljes körű szolgáltatást lehessen kapni, hiszen a rendszerből kinyerhető összeg egy része elvész. De az egészségügyi és oktatási rendszerünk 100%-ban sérülékeny. Megmondhatjuk az embereknek, hogy dolgozzanak úgy, ahogyan régen vagy nem lesz biztosításuk. Nem fognak elriadni és akkor inkább nem lesznek biztosítva. Elveszítjük a 20-35 éves korosztály értékteremtő munkája után beszedhető adóbevételek zömét, és ez még későbbi évekre is kitolódhat, ha nem alapítanak családot és nem kell nekik az iskola. És majd csak később lépnek be a rendszerbe. Ez nem fenntartható vagy tolerálható állapot olyan kormányok számára, amelyek a legutolsó eszközként vetnének be olyan eljárást, hogy fizikailag kényszerítsenek embereket a megjelenésre és a szolgáltatások igénybevételére.

A kormányoknak át kell gondolni, miképpen helyettesítik azt a jelenlegi adóbevételi folyamot, amely az élethosszig tartó karrierekből áramlik, ahol a szereplők úgy vannak definiálva, mint alkalmazott, alkalmazó, vállalkozás, független dolgozó, bérlő - új bevételi forrásokkal. Nem lesznek ezek nagy folyók, hanem időszakos vízfolyások változó forrásból. És lehet, hogy nem is fognak kötődni egyetlen földrajzi államalkulathoz sem. Minden állam megpróbálja levadászni a nagy cégeket, hogy fizessék be a méltányos adót. Na most képzeljük el, ha ilyen megállapodásokat kéne kötni az államnak a munkaerőpiac minden egyes digitális nomádjával. Szeretnénk, hogy fizessenek és hogy be legyenek csatornázva a társadalombiztosításba. Fizetnének ők is, de az az előírás, hogy egy helyen kell lenniük, ugyanazt a munkát kell végezniük és csak kisebb megengedett megszakításokkal, hogy ne veszítsék el a jogosultságukat - ez egyszerűen nem illeszkedik a munkáról és az életről vallott felfogásukba. A rugalmatlanságunkkal elüldözzük őket, hacsak nem kínálunk nekik kevésbé merev kondíciókat. Nincs kész válaszom erre a romboló változásra és nem tudom, mi rá a megoldás, de úgy látom, hogy nagyon gyorsan meg kell találni rá a feleletet. Aki ebben első lesz, nagyot nyer, mert a munka digitális nomádjai csak oda fognak becsekkolni, ahol nagy rugalmasságot kapnak az adófizetésben és a szociális ellátórendszerek használatában.

Ez a következő olyan romboló társadalmi változás, ami teljesen megváltoztatja a munkáról kialakult fogalmainkat, és egyáltalán az egész, régi percepciókra épült szociális rendszerünket. És a változás zajlik, de a kormányok világszerte még az előző romboló változással vannak elfoglalva - nevezetesen azzal, hogy a digitalizáció lerombolja a szolgáltatásaik eddigi rendszerét. Észtként megkönnyebbüléssel vehetem tudomásul, hogy mi már erre az új kihívásra koncentrálhatunk, mert az előző problémát már megoldottuk. Köszönöm, hogy meghallgattak!"

Kersti Kaljulaid az “Észtosztó” St. Gallen 2017.05.03.

https://www.president.ee/en/official-duties/speeches/13242-president-of-the-republic-at-the-st-gallen-symposium-on-3-may-2017/index.html