#kusza

[allsecretthought]

Csak nézel ki a fejedből. Már nem látod értelmét kibogozni a gondolataidat. Annyira kusza az egész. Több gondolatfonál befejezetlen. Van amelyik éppen csak elkezdődött. De már érkezik is a következő. A levegőben lógnak. Körül vesznek. Beborítanak. Rád telepednek. És ezek nem a jófajta gondolatok. A nyomasztó, frusztráló, fájó gondolatok halmozódnak. Egyre csak gyűlnek, mint dögre a keselyűk. Feletted köröznek várva a megfelelő pillanatot, hogy lecsaphassanak.

B.R.

[urfavana2]

hejkaa wracamy oficjalnie do podsumowan. Jestem bardzo zadowolona z siebie pierwszy raz od 2 tygodni. Byl to dla mnie bardzo ciezki czas, ale czuje ze wracam do gry i dam rade osiagnac swoj cel. Jestem na wiekszych limitach aktualnie, ale powoli bede schodzic co 100 kcal. Dzisiaj zjadlam 900 kcal i spalilam troche, bo zrobilam z kolezanka 8 k krokow. Nie powiem bylo ciezko bo zabrala mnie ona do kfc i chciala zebym cos zjadla ale odmowilam (czuje satysfakcje). Musze jeszcze pozbyc sie tych glupic nachosow z szafki bo tak mjie kusza. Ogolnie to wpaslam na taki pomysl zeby zrobic sobie mc n cheese albo taka real carbonare, ale uznalam ze chyba mn pojebalo bo to ma z 900 kcal na porcje. Zaplanowalam sobie posilki na jutro i wyszlo mi 800 kcal bede jesc moja ukochana pizze na wrapie i kanapki z mozzarella lighy na sniadanie 😍😍😍. Chce juz schudnac bo n moge na siebie patrzec. To chyba tyle na dzisiaj. Wstawiam makro z fitatu

Chudej nocy motylki 🦋🎀

[nemazakinekhiszed10]

Ő S Z I N T E ^

Abban amit most írni fogok, egy ép mondatom sem lesz, csak a fejemben cikázó gondolatokat vagyok muszáj kiadni magamból, mert elevenen felfalnak a és a körforgásnak sosem lesz vége.

Annyi terhet vállaltam magamra, amibe bele fogok halni.

De belehalni ebbe, sokkal könnyebb, mint élni.

Kusza minden, homályos az emlékezetem, szúr a mellkasom.

Elfojtom, mert muszáj,

Mert nem tudom mit mondhatnék, ami nem csalná elő a könnyeket. Így inkább csendben leszek.

Valójában itt csend van.

Az egyetlen ami a zajt okozza én magam vagyok és el kell hallgattassam.

Őszintének lenni félelmetes.

Nem azért, mert rettegek az igazságtól, hanem mert félek a reakciótól.

Neked adom minden tökéletes darabom, csak ne jöjj rá a selejtes részekre.

Azok maradjanak nekem, nem ezt érdemled.

Nem engem érdemelnél, ennél te több vagy.

Több vagy nálam.

Nem akarom elrontani.

De hogyan lehetne valami egész, ha csak egy fél amit adni tudok.

Jót akarok mutatni, mert sok rosszat láttál, de a saját rosszaimat nem kellene lásd.

Ez alól nem tudok kibújni.

Egyszer minden titkomat tudni fogod és nem tudom, mi lesz rá a válaszod.

Nem akarok titkolózni.

Ezek a titkok valójában csak a lelkem.

Az agyam és a szívem nem barátok, egymás ellen beszélnek.

Kire érdemes hallgatni?

Ki fog nekem segíteni?

Ha már persze akarom-e,hogy segítsenek.

Ezt sosem tudtam eldönteni.

Egyszerre akarok megmenteni valakit és akarom, hogy megmentsenek engem is.

De engem csak magamtól kell.

Azt pedig más nem tudja megtenni helyettem.

[fallingdeadbutterfly]

mam taka ochote na chipsy ze sb chb leb odjebie zaraz😭😭 jeszcze mam domu na stole w salonie i tak kurwa kusza ze sie norlamnie popalcze

[oldmacykerenew]

Sziasztok,

Csiga vagyok, mar van gazdam, de Meli nem posztolt rolam, mert meglepi voltam. 🐌😅 Mosolygok, mert ugye a csigak mosolyognak… es ezzel probalom a korulottem levoket feldobni, hogy hulye vigyor ul a kepemen allandoan🤪 Eddig bejott, mert mindenkinek tetszem🫣

Egyelore nehezen allok meg a sajat “labamon” ugyhogy a kertben kuszas-maszas-csuszas meg nem megy annyira. Mondjuk ugyis inkabb lazsalnek, mert az a fajta csiga vagyok. Nem is szaporitom a szot…

Csiganyalas puszi mindenkinek,

Csiga

Ui.: ha akarsz csigat Te is, mas szinnel, vagy pont ilyet, akkoooor tudod hol talalod Melit. 😘 Ja es legyszi, ne tapossatok mar el a haverokat… tegyetek oket a fube inkabb, biztonsagba. 🥺Koszi

[girl-light-dark-roads]

Hazudtam, és azt mondtam, elfoglalt vagyok.

Elfoglalt voltam – de nem úgy, ahogyan azt mások értenék.

Elfoglalt voltam azzal, hogy mély lélegzeteket vettem.

Elfoglalt voltam azzal, hogy elcsendesítettem a kusza gondolatokat.

Elfoglalt voltam azzal, hogy lelassítottam a zakatoló szívemet.

Elfoglalt voltam azzal, hogy elhitettem magammal: rendben leszek.

Néha ez az én elfoglaltságom –

és ezért nem kérek bocsánatot.

[csacskamacskamocska]

Mindig adtok gondolkodnivalót

Letilt mert 5 órán át nem írsz vissza... Ezt tényleg el kell magyarázni? Tényleg nem érti az, akivel történik? Jobb, hogy letiltotta mert hatalmas félreértés van köztük. Mert nézzükcsak, mikor bántó, ha a másik nem ír vissza 5 órán keresztül... ♦ Benne vagytok egy beszélgetésben. Kibeszélik az egyik fél minden gondját, baját majd amikor a másik leírja valami nehézségét, problémáját, fájdalmát, arra nem jön reakció. Várja, várja, végül úgy érzi, hogy kihasználták. (ajánlat: ha nem tudsz mit írni mert zavaros és kusza a dolog vagy nem akarod az első gondolatoddal megbántani a szenvedőt, akkor írd azt, hogy ezt át kell gondolnom. De akkor tényleg át kell gondolni.) ♦ Segítséget kér és bár látszik, hogy a másik olvasta, nem jön reakció. Ez elutasítás a javából. Még annyi tisztelet sincs benne, hogy sajnálom, nem tudok segíteni. Aki egy segítségkérésre nem reagál, az örül, ha letiltják. ♦ Teljesen nyilvánvaló, hogy kizárólag ő nem érdekeli a nemválaszolót, minden más és mindenki más igen. Joga van hozzá? Igen. Letiltható? Ha úgy érzi, hogy ő az utolsó ami a másiknak érdekes, miért akarná, hogy megint hozzászóljanak? Teljesen rendben van a tiltás. (nem szabad elfelejteni, hogy látható minden mozdulatunk, és senkinek nem kötelező időt pazarolni olyanokra, akiknek ő érdektelen) ♦ Benne vannak egy vitában és a másik egyszercsak nem reagál. Hát, ezzel rácsapta az ajtót a vitapartnerre. Aki tilt, az meg felrobbantotta a házat. problem solved. Többet nincs vita. Ami szintén jogos, mert a faszom akar egy ajtócsapkodóssal bármit is csinálni. ♦ Az egyik udvarolt, vagy udvarlásként lehetett értelmezni amit mondott majd otthagyta a másikat. Akinek ebből nyilvánvaló lett, hogy csak játék volt az egész. Megbántódott, mert többet gondolt, ennyi volt. Ez szerintem könnyen megesik. (aztán átesünk a ló túloldalára és azt sem érzékeljük amikor tényleg akarnak tőlünk valamit.) barátkozgatni, kiszolgálni a másik szociális igényeit nem akar. Kapcsolat lezárva. ♦ Mivel rendszeresen csinálja az egyik fél, hogy lezáratlan vagy mélynek tűnő beszélgetésből napokra eltűnik, besokallt a másik, és az öt óra elegendő arra, hogy úgy érezze, baszki, ez megint ghostol, menjen a picsába!

Minden csak attól válik bántóvá és eredményez sarkos reakciót, ha nincs egyensúlyban a két ember kommunikációba tett energiája. Amikor letiltok valakit, valamit nem akarok tovább csinálni. Nem akarok szorongani attól, hogy beszól vagy nem akarok várni arra, hogy reagáljon. Nem akarom úgy érezni magam, mint amit a másik válasza vagy cselekedete kivált belőlem. Annak az árán sem, hogy hülyének vagy hisztisnek vagy bárminek tűnök AZ Ő SZEMÉBEN. Feltételezem, hogy a másik embernek mindegy, akár le is tilthatom, hiszen eddig csak szívatott, vagy untattam vagy nem reagált vagy nem volt elérhető vagy bármi kényelmetlenség, amivel szemben kiszolgáltatottnak éreztem magam.

Néha segít, ha a Miért nem reagál? kérdésre van egy egyszerű válasz: Mert nem tud.

[egy-lany-blogja]

A legnagyobb vétek, amit önmagaddal szemben elkövethetsz, ha elhiszed, hogy ennyi jár! Hogy nem lehet jobb, hogy nem érdemelsz többet az élettől. Ma, amikor élvonalban vagyunk a szorongásban, a pánikbetegségben és a depresszióban egyszerűen nem hihetem, hogy nem lenne kiút, mielőtt összeroskadnánk a terhek alatt.

Tudom, számlák, gyerekek, pedagógusok, politika, munkahely és párkapcsolat, ezer oldalról ömlik ránk minden és könnyű elhinni, hogy képesek vagyunk belefulladni az árba. Azt hiszem az igazság az, hogy ez az egy életed van. A most.

És nem hihetem, hogy nem lenne minden életben egy járható út vagy csak egy járhatóbb. Nem hiszem és tényleg nem hihetem, hogy nem lenne mindenkiben ott a tartalék erő, ami kihúz a legnagyobb gödörből és egyenessé varázsolja azt, ami most annyira kusza.

Van. Lennie kell. Ott van! Találj rá, mert igenis lehet minden ennél sokkal szebb! (Todorovits Rea) #TheAcsakazértis

[vanista]

“Tudom, ez egy zavaros írás. Gondolatmorzsák.”

Srabski Fruzsina zárógondolatai. Nem idézek mást, így műalkotás, az erre reagáló kommentelő mondatával együtt alkot kerek egészet, tükörsima márványon csendesen végigguruló üveggolyót.

“A párkák saját jogon fonják az élet fonalát, de ne segítsünk nekik kusza szövevénnyel vagy terjedni képes kelevénnyel.”

[poembyme]

Ketten rokon lelkek vagyunk,

Együtt élünk, s együtt halunk,

Miért hallgassunk másokra?

Szarhatunk együtt a világra.

Színes folt a szürke nyájban,

Napsütés a kusza félhomályban,

Holdtölte a fekete éjszakában,

Térkép az elveszett világban.

De nekem mindig csak a kedvesem leszel.

Szerelmem, emléked fájón a vállamon hever.

[alone-foreverworld]

" za wszystkie krzywdy sam przeproszę Boga

one kusza jak zło

biały towar

różowa pantera

jara je ból, one nie chcą dżentelmena "

Szpaku Hot16Challenge2

[vagyokolyannaiv]

Kibontok egy üveg vöröset miközben az emlékekkel játszok, hogy te meg én.

Visszavezetném a halálbüntetést.

Ez a mondat az átlagosnál többet hagyja el a számat, és megint valahogy ide tévednek a gondolataim kusza láncai.

Hogyan másképp lehetne megbosszulni egy-egy ilyen gaztettet, mint ezt. Ezt amit te művelsz a szívemmel.

Mire feledésbe merülsz az apró téglák között, amelyeket azért húzok fel, hogy több ilyen lyuk ne tátongjon rajta, egyszer csak - mindig mielőtt végleg befejezhetném- tokostól rontasz be. Hol az ajtón, hol az ablakon, hol egy kósza üzenetben.

Az időzítés? Pontos, váratlan és határozott. Pont amilyen mindig is voltál nekem.

Nézd meg. Még egy pohárral iszom, hogy ezt a váratlan -de sosem hívatlan- vendéget méltó módon üdvözölhessem.

Hányszor hagyom még, hogy elhagyhass?

[nemazakinekhiszed10]

Az a megmagyarázhatatlan vonzódás

Nem tudom mi ez, csak érzem.

Érezni akarom a bőröd, a mosolyod, a kásás tekinteted mikor megcsókollak.

Azt, hogy lusta pillákkal pislogsz le rám és megremeg a testem.

Egyszerűen nekem ennyi kell.

Az apró kusza érintések, a megszokott szeretetet ígérő mozdulatok.

Vágyom r��d.

Nem idegen érzés vágyni, vágyódni, az emberekben ösztönösen villannak fel a fények.

Rád vágyni, téged akarni, mégis más.

Tudom mit kaphatok tőled, mit rejtenek a ki és a nem kimondott ígéreteid,

Hogy mindezek ellenére nem apad a szívemben a bizsergés,

Hogy lehetetlennek tűnik nem beléd zuhanni, ha el akarok menekülni.

Veled lenni minden, ami több a pusztán léttől, az élettől, az élni akarástól.

Veled lenni olyan, mint szabályosan zuhanni a már eldőlt biztos végbe,

Ami korom sötét, végeláthatatlan, mégsem félelmetes, csak jólesőn ijesztő, mint belekortyolni a gőzőlgő bőgre teába, megéget és fáj

De betölti tested melegséggel.

[szaller]

ázsiai filmjeim (421-426.) - 2023. február

Még mindig Vietnámból jelentkezem.

421. Hit the Road (Panah Panahi) Irán Se nem dráma, se nem vígjáték, se nem korrajz, se nem családi mozi, se nem utazós film, bár mindegyikből megfelelő mennyiség került bele. Pont olyan, mint amikor megbonyolódik az élet, és talán éppen ez az erőssége. A filmet jegyző fiatalember apja amúgy a híres iráni újhullámos rendező, Jafar Panahi (aki éppen egy teheráni börtönben éhségsztrájkol, ahol már gyakorlatilag törzsvendég).

422. The Hand (Wong Kar Wai) Hong-Kong Eredetileg az Eros c. film legnézhetőbb egyharmadát alkotta, és most a Criterion Collection által jegyzett illusztris WKW-kiadványhoz készült belőle egy 56 perces extended cut. Fogalmam sincs, mely jelenetek kerültek utólag bele, de semmi sallangot nem tapasztaltam. Gong Li elképesztő bombanő benne, meg az egész film egy életrekelt csoda.

423. A Touch of Sin (Jia Zhangke) Kína Azt hiszem, kijelenthetem, hogy Jia Zhangke korai filmjei jobban bejönnek, mint ezek, amikkel a nemzetközi figyelmet és díjakat megkapta. Már eleve a fegyveres bűnelkövetés, megtorlás, önvédelem, vérengzés témaköre egy teljesen amerikai dolog, nem tudom kínai kontextusban sehova se tenni, hiába van amúgy profin megcsinálva a film.

424. The Terrorizers (Edward Yang) Tajvan Egy nagyváros, Tajpej, és néhány benne élő ember kusza mindennapjai, egyszerre költői módon ábrázolva, és húsbamaróan realistán, három szálon futva. Apránként adagolt drámai fordulatok és történet-kereszteződések teszik naggyá. Jó volt ez az új, feljavított változat, amit a harmincadik évfordulóra adtak ki.

Volt még kettő, amibe csak belenéztem:

425. A Page of Madness - egy 1926-os szürreális japán némafilm, amit az alápakolt modern, instrumentális muzsika egészen deathmetálklipp-szerűvé tett. Leszálláshoz készülődve, 20 perc alatt ledaráltam a repülőn.

426. I Wish I Knew - Jia Zhangke dokumentumfilmje Shanghaj aranykoráról és a korai filmiparáról, illetve én eddig jutottam, mielőtt lejárt volna a liszensz. Amit láttam belőle, az alapján nem hiszem, hogy szélesebb közönség számára is érdekes lehet a film.

folyt. köv.

[smnyncknw]

Mostanában rengeteget gondolkozom kettőnkről.

Nem úgy ahogy hiszed, az már többször bebizonyosodott, hogy nem a mi utunk.

De biztosan lehet valaki úgy a lelki társad hogy nem vagytok együtt? Hogy nem is beszéltek, mégis napi szinten eszedbe jut. Mégis olyan törődést és szeretetet érzel iránta, hogy nem is tudod hogyan lehetséges. Mégis úgy érzem, egy bizonyos oldalat én ismerem a legjobban. De ehhez nem kellene mindkét félnek ugyanazt éreznie? És habár jó szívvel és mosolyogva emlékszem vissza azokra a napokra - miért voltunk olyan bolondok hogy többet akartunk?

Minden megváltozott. Sokszor gondolom, és néha kívánom azt hogy bár ne tettük volna. Akkor talán valahogyan még mindig az életem része lehetnél.

Tudom hogy sok minden történt azóta, és már biztosan nem olyannak látsz mint amilyen voltam. De hiányzol, és nem szeretném hogy életed fekete foltja legyek. Valószínűleg már úgysem beszélünk többet. Ez így elég kusza lett, a szavak embere Te vagy, de szerettem volna hogy tudd mit gondolok és tisztázni a saját fejemben is ahogyan érzek. Ennyivel tartoztam.

[feketenfeherenosztinten]

A család egy meghatározó pont minden ember életében. Az én meghatározó pontom nem nevezhető stabilnak, sem egy kerek egész pontnak tűnő képződménynek. Csak egy kusza valami.

Anyám megint kezdi az érzelmi leterhelésemet, mint amit anno tizenévesen kellett elviselnem akkor még muszájból. Most pedig ugyanott tartunk. Meg akar halni. Tőlem var megoldást.

Apám tönkretette. De nem mer kilépni egy mérgező házasságból.

Engem kiborít az egész helyzet. Anyam, apám, a mérgező légkör, de mindketten mérgezők végső soron.

Félek megint átélni a helyzetet, hogy anyam megint megtette. De nem akarok tobb onfelaldozast az életemből nekik adni. Annyit elvettek belőlem. Es azota is csak probalom magamat helyrehozni. Felnőtt ember vagyok de darabjaimban állok és próbálok egészségesnek hatni.

Önző vagyok? Lekezelő? Rossz ember? Az lenne a dolgom, hogy megoldjam a kettejük gondját? Anyám démonjait nekem kellene leküzdeni?

12 évesen átmentem már mindenen. Pedig akkor még nem kellene olyan dolgokkal foglalkoznia egy fejlődő lénynek, hogy anyád megakar halni, apad egy idegbeteg, nárcisztikus hegytömb, aki sose fejezte ki az érzéseit irantad csak tudod, hogy ő az apád, mert azt mondtak ő az apad. És van egy testvéred, aki téged okol minden rosszert, aki elzárkózik előled, pedig neki kellene megvédenie és segítenie. Ehelyett egyedul maradsz 12 évesen minden lelki megterheléssel, lecsupszítva egymagadban. Ráadásul éppen előtte szakítottak ki a megszokott környezetedből és új iskolába kellett járnod, ahol még nincsenek barátaid sem akik támaszt nyújthatnának.

Istenemdeszaridoszakvoltezazeletemben.

Nem is tudom, hogy vergődtem át ezen épp ésszel. Bár tény,hogy 14 évesen mar a piros marbit szívtam mint egy gyár kémény, es vegig buliztam, ittam a tini éveimet, hogy tompuljanak az érzéseim. Azota viszont leszoktam minden karos szenvedélyemről. Probalok egyenesben maradni. De ha jonnek ezek a markos helyzetek felvillan minden regi emlék bennem es elotornek a reg elnyomott érzések….