#kusza

[allsecretthought]

Csak nézel ki a fejedből. Már nem látod értelmét kibogozni a gondolataidat. Annyira kusza az egész. Több gondolatfonál befejezetlen. Van amelyik éppen csak elkezdődött. De már érkezik is a következő. A levegőben lógnak. Körül vesznek. Beborítanak. Rád telepednek. És ezek nem a jófajta gondolatok. A nyomasztó, frusztráló, fájó gondolatok halmozódnak. Egyre csak gyűlnek, mint dögre a keselyűk. Feletted köröznek várva a megfelelő pillanatot, hogy lecsaphassanak.

B.R.

[urfavana2]

hejkaa wracamy oficjalnie do podsumowan. Jestem bardzo zadowolona z siebie pierwszy raz od 2 tygodni. Byl to dla mnie bardzo ciezki czas, ale czuje ze wracam do gry i dam rade osiagnac swoj cel. Jestem na wiekszych limitach aktualnie, ale powoli bede schodzic co 100 kcal. Dzisiaj zjadlam 900 kcal i spalilam troche, bo zrobilam z kolezanka 8 k krokow. Nie powiem bylo ciezko bo zabrala mnie ona do kfc i chciala zebym cos zjadla ale odmowilam (czuje satysfakcje). Musze jeszcze pozbyc sie tych glupic nachosow z szafki bo tak mjie kusza. Ogolnie to wpaslam na taki pomysl zeby zrobic sobie mc n cheese albo taka real carbonare, ale uznalam ze chyba mn pojebalo bo to ma z 900 kcal na porcje. Zaplanowalam sobie posilki na jutro i wyszlo mi 800 kcal bede jesc moja ukochana pizze na wrapie i kanapki z mozzarella lighy na sniadanie 😍😍😍. Chce juz schudnac bo n moge na siebie patrzec. To chyba tyle na dzisiaj. Wstawiam makro z fitatu

Chudej nocy motylki 🦋🎀

[fallingdeadbutterfly]

mam taka ochote na chipsy ze sb chb leb odjebie zaraz😭😭 jeszcze mam domu na stole w salonie i tak kurwa kusza ze sie norlamnie popalcze

[oldmacykerenew]

Sziasztok,

Csiga vagyok, mar van gazdam, de Meli nem posztolt rolam, mert meglepi voltam. 🐌😅 Mosolygok, mert ugye a csigak mosolyognak… es ezzel probalom a korulottem levoket feldobni, hogy hulye vigyor ul a kepemen allandoan🤪 Eddig bejott, mert mindenkinek tetszem🫣

Egyelore nehezen allok meg a sajat “labamon” ugyhogy a kertben kuszas-maszas-csuszas meg nem megy annyira. Mondjuk ugyis inkabb lazsalnek, mert az a fajta csiga vagyok. Nem is szaporitom a szot…

Csiganyalas puszi mindenkinek,

Csiga

Ui.: ha akarsz csigat Te is, mas szinnel, vagy pont ilyet, akkoooor tudod hol talalod Melit. 😘 Ja es legyszi, ne tapossatok mar el a haverokat… tegyetek oket a fube inkabb, biztonsagba. 🥺Koszi

[girl-light-dark-roads]

Hazudtam, és azt mondtam, elfoglalt vagyok.

Elfoglalt voltam – de nem úgy, ahogyan azt mások értenék.

Elfoglalt voltam azzal, hogy mély lélegzeteket vettem.

Elfoglalt voltam azzal, hogy elcsendesítettem a kusza gondolatokat.

Elfoglalt voltam azzal, hogy lelassítottam a zakatoló szívemet.

Elfoglalt voltam azzal, hogy elhitettem magammal: rendben leszek.

Néha ez az én elfoglaltságom –

és ezért nem kérek bocsánatot.

[csacskamacskamocska]

Mindig adtok gondolkodnivalót

Letilt mert 5 órán át nem írsz vissza... Ezt tényleg el kell magyarázni? Tényleg nem érti az, akivel történik? Jobb, hogy letiltotta mert hatalmas félreértés van köztük. Mert nézzükcsak, mikor bántó, ha a másik nem ír vissza 5 órán keresztül... ♦ Benne vagytok egy beszélgetésben. Kibeszélik az egyik fél minden gondját, baját majd amikor a másik leírja valami nehézségét, problémáját, fájdalmát, arra nem jön reakció. Várja, várja, végül úgy érzi, hogy kihasználták. (ajánlat: ha nem tudsz mit írni mert zavaros és kusza a dolog vagy nem akarod az első gondolatoddal megbántani a szenvedőt, akkor írd azt, hogy ezt át kell gondolnom. De akkor tényleg át kell gondolni.) ♦ Segítséget kér és bár látszik, hogy a másik olvasta, nem jön reakció. Ez elutasítás a javából. Még annyi tisztelet sincs benne, hogy sajnálom, nem tudok segíteni. Aki egy segítségkérésre nem reagál, az örül, ha letiltják. ♦ Teljesen nyilvánvaló, hogy kizárólag ő nem érdekeli a nemválaszolót, minden más és mindenki más igen. Joga van hozzá? Igen. Letiltható? Ha úgy érzi, hogy ő az utolsó ami a másiknak érdekes, miért akarná, hogy megint hozzászóljanak? Teljesen rendben van a tiltás. (nem szabad elfelejteni, hogy látható minden mozdulatunk, és senkinek nem kötelező időt pazarolni olyanokra, akiknek ő érdektelen) ♦ Benne vannak egy vitában és a másik egyszercsak nem reagál. Hát, ezzel rácsapta az ajtót a vitapartnerre. Aki tilt, az meg felrobbantotta a házat. problem solved. Többet nincs vita. Ami szintén jogos, mert a faszom akar egy ajtócsapkodóssal bármit is csinálni. ♦ Az egyik udvarolt, vagy udvarlásként lehetett értelmezni amit mondott majd otthagyta a másikat. Akinek ebből nyilvánvaló lett, hogy csak játék volt az egész. Megbántódott, mert többet gondolt, ennyi volt. Ez szerintem könnyen megesik. (aztán átesünk a ló túloldalára és azt sem érzékeljük amikor tényleg akarnak tőlünk valamit.) barátkozgatni, kiszolgálni a másik szociális igényeit nem akar. Kapcsolat lezárva. ♦ Mivel rendszeresen csinálja az egyik fél, hogy lezáratlan vagy mélynek tűnő beszélgetésből napokra eltűnik, besokallt a másik, és az öt óra elegendő arra, hogy úgy érezze, baszki, ez megint ghostol, menjen a picsába!

Minden csak attól válik bántóvá és eredményez sarkos reakciót, ha nincs egyensúlyban a két ember kommunikációba tett energiája. Amikor letiltok valakit, valamit nem akarok tovább csinálni. Nem akarok szorongani attól, hogy beszól vagy nem akarok várni arra, hogy reagáljon. Nem akarom úgy érezni magam, mint amit a másik válasza vagy cselekedete kivált belőlem. Annak az árán sem, hogy hülyének vagy hisztisnek vagy bárminek tűnök AZ Ő SZEMÉBEN. Feltételezem, hogy a másik embernek mindegy, akár le is tilthatom, hiszen eddig csak szívatott, vagy untattam vagy nem reagált vagy nem volt elérhető vagy bármi kényelmetlenség, amivel szemben kiszolgáltatottnak éreztem magam.

Néha segít, ha a Miért nem reagál? kérdésre van egy egyszerű válasz: Mert nem tud.

[vanista]

“Tudom, ez egy zavaros írás. Gondolatmorzsák.”

Srabski Fruzsina zárógondolatai. Nem idézek mást, így műalkotás, az erre reagáló kommentelő mondatával együtt alkot kerek egészet, tükörsima márványon csendesen végigguruló üveggolyót.

“A párkák saját jogon fonják az élet fonalát, de ne segítsünk nekik kusza szövevénnyel vagy terjedni képes kelevénnyel.”

[nemazakinekhiszed10]

Ő S Z I N T E ^

Abban amit most írni fogok, egy ép mondatom sem lesz, csak a fejemben cikázó gondolatokat vagyok muszáj kiadni magamból, mert elevenen felfalnak a és a körforgásnak sosem lesz vége.

Annyi terhet vállaltam magamra, amibe bele fogok halni.

De belehalni ebbe, sokkal könnyebb, mint élni.

Kusza minden, homályos az emlékezetem, szúr a mellkasom.

Elfojtom, mert muszáj,

Mert nem tudom mit mondhatnék, ami nem csalná elő a könnyeket. Így inkább csendben leszek.

Valójában itt csend van.

Az egyetlen ami a zajt okozza én magam vagyok és el kell hallgattassam.

Őszintének lenni félelmetes.

Nem azért, mert rettegek az igazságtól, hanem mert félek a reakciótól.

Neked adom minden tökéletes darabom, csak ne jöjj rá a selejtes részekre.

Azok maradjanak nekem, nem ezt érdemled.

Nem engem érdemelnél, ennél te több vagy.

Több vagy nálam.

Nem akarom elrontani.

De hogyan lehetne valami egész, ha csak egy fél amit adni tudok.

Jót akarok mutatni, mert sok rosszat láttál, de a saját rosszaimat nem kellene lásd.

Ez alól nem tudok kibújni.

Egyszer minden titkomat tudni fogod és nem tudom, mi lesz rá a válaszod.

Nem akarok titkolózni.

Ezek a titkok valójában csak a lelkem.

Az agyam és a szívem nem barátok, egymás ellen beszélnek.

Kire érdemes hallgatni?

Ki fog nekem segíteni?

Ha már persze akarom-e,hogy segítsenek.

Ezt sosem tudtam eldönteni.

Egyszerre akarok megmenteni valakit és akarom, hogy megmentsenek engem is.

De engem csak magamtól kell.

Azt pedig más nem tudja megtenni helyettem.

[poembyme]

Ketten rokon lelkek vagyunk,

Együtt élünk, s együtt halunk,

Miért hallgassunk másokra?

Szarhatunk együtt a világra.

Színes folt a szürke nyájban,

Napsütés a kusza félhomályban,

Holdtölte a fekete éjszakában,

Térkép az elveszett világban.

De nekem mindig csak a kedvesem leszel.

Szerelmem, emléked fájón a vállamon hever.

[alone-foreverworld]

" za wszystkie krzywdy sam przeproszę Boga

one kusza jak zło

biały towar

różowa pantera

jara je ból, one nie chcą dżentelmena "

Szpaku Hot16Challenge2

[nkn1]

“A játszó-utca”

Elkészült legújabb tűzfalfestményünk a 7.kerületi Barát utca és Szövetség utca találkozásánál. A felkérést ezúttal a 7. kerületi Erzsébetváros Önkormányzattól kaptuk, engem pedig ismét a neopaint tisztelt meg a felkéréssel a látványterv elkészítésére.Mint mindig, most is igyekeztem valódi és izgalmas tartalommal megtölteni a képet, így mielőtt nekifogtam volna a tervezéshez alapos forráskutatást folytattam amelyben Gallai Renáta az önkormányzat munkatársa segített.

A Barát utca 1954-ben lett Budapest első “játszó-utcája”, amikor 9:00 és 21:00 óra között lezárták az utcát az átmenő forgalom elől, a célirányú forgalmat pedig 5km/h sebességre korlátozták. Kedves mellékszál hogy az első játszó-utcát többek között Barát István rendőr őrnagy adta át a gyerekeknek. A kép központi része, a napocskát rajzoló kislány, az ugróiskola vagy a pettyes labda erről a történetről emlékezik meg.Néhány utcára innen terült el a századfordulón Csikágónak becézett városrész amely a közhiedelemmel ellentétben nem a rossz közbiztonság miatt kapta nevét hanem az amerikai város egymást derékszögben metsző utcáihoz hasonló elrendezés miatt. Békés Pál író, Csikágó, gangregény című munkájában a következőket említi: „Mérnökök jelölték ki a káposztaföldek és kusza konyhakertek közt a majdani utcák nyomvonalát.”A képet körülfogó és az utcafrontra néző falat is ékesítő tök, burgonyavirág, paprika, paradicsom, káposzta és egyéb zöldségfélék pedig ezeknek a valaha itt zöldellő konyhakertecskéknek állít emléket.

[vagyokolyannaiv]

Kibontok egy üveg vöröset miközben az emlékekkel játszok, hogy te meg én.

Visszavezetném a halálbüntetést.

Ez a mondat az átlagosnál többet hagyja el a számat, és megint valahogy ide tévednek a gondolataim kusza láncai.

Hogyan másképp lehetne megbosszulni egy-egy ilyen gaztettet, mint ezt. Ezt amit te művelsz a szívemmel.

Mire feledésbe merülsz az apró téglák között, amelyeket azért húzok fel, hogy több ilyen lyuk ne tátongjon rajta, egyszer csak - mindig mielőtt végleg befejezhetném- tokostól rontasz be. Hol az ajtón, hol az ablakon, hol egy kósza üzenetben.

Az időzítés? Pontos, váratlan és határozott. Pont amilyen mindig is voltál nekem.

Nézd meg. Még egy pohárral iszom, hogy ezt a váratlan -de sosem hívatlan- vendéget méltó módon üdvözölhessem.

Hányszor hagyom még, hogy elhagyhass?

[rosszulorzott]

nem tudom összegezni ezt az évet! mi volt itt tőlem akarva és hogy sikerült? talán pár hónap múlva lesz egy kis rálátásom, most még kusza. majd tavasszal azt mondom, ó a 22-es év, amikor

[szaller]

ázsiai filmjeim (421-426.) - 2023. február

Még mindig Vietnámból jelentkezem.

421. Hit the Road (Panah Panahi) Irán Se nem dráma, se nem vígjáték, se nem korrajz, se nem családi mozi, se nem utazós film, bár mindegyikből megfelelő mennyiség került bele. Pont olyan, mint amikor megbonyolódik az élet, és talán éppen ez az erőssége. A filmet jegyző fiatalember apja amúgy a híres iráni újhullámos rendező, Jafar Panahi (aki éppen egy teheráni börtönben éhségsztrájkol, ahol már gyakorlatilag törzsvendég).

422. The Hand (Wong Kar Wai) Hong-Kong Eredetileg az Eros c. film legnézhetőbb egyharmadát alkotta, és most a Criterion Collection által jegyzett illusztris WKW-kiadványhoz készült belőle egy 56 perces extended cut. Fogalmam sincs, mely jelenetek kerültek utólag bele, de semmi sallangot nem tapasztaltam. Gong Li elképesztő bombanő benne, meg az egész film egy életrekelt csoda.

423. A Touch of Sin (Jia Zhangke) Kína Azt hiszem, kijelenthetem, hogy Jia Zhangke korai filmjei jobban bejönnek, mint ezek, amikkel a nemzetközi figyelmet és díjakat megkapta. Már eleve a fegyveres bűnelkövetés, megtorlás, önvédelem, vérengzés témaköre egy teljesen amerikai dolog, nem tudom kínai kontextusban sehova se tenni, hiába van amúgy profin megcsinálva a film.

424. The Terrorizers (Edward Yang) Tajvan Egy nagyváros, Tajpej, és néhány benne élő ember kusza mindennapjai, egyszerre költői módon ábrázolva, és húsbamaróan realistán, három szálon futva. Apránként adagolt drámai fordulatok és történet-kereszteződések teszik naggyá. Jó volt ez az új, feljavított változat, amit a harmincadik évfordulóra adtak ki.

Volt még kettő, amibe csak belenéztem:

425. A Page of Madness - egy 1926-os szürreális japán némafilm, amit az alápakolt modern, instrumentális muzsika egészen deathmetálklipp-szerűvé tett. Leszálláshoz készülődve, 20 perc alatt ledaráltam a repülőn.

426. I Wish I Knew - Jia Zhangke dokumentumfilmje Shanghaj aranykoráról és a korai filmiparáról, illetve én eddig jutottam, mielőtt lejárt volna a liszensz. Amit láttam belőle, az alapján nem hiszem, hogy szélesebb közönség számára is érdekes lehet a film.

folyt. köv.

[liveyourlifebetter]

-Láttam hogy ég a villany. -csak ennyit mondtál amikor kinyitottam az ajtót. Mindketten tudtuk, hogy ez hülyeség. 300km-rel odébb költöztem, éjjel 2 volt, így még hozzátetted, hogy levegőre volt szükséged. A bukósisakra néztem a kezedben és szélesebbre tártam az ajtót hogy begyere.

-Aludhatok valahol? -a kérdés kétoldalú volt, pontosan tudtam, hogy mindketten arra várunk, hogy a nyelven hegyén lévő háloszobámat mondjam, végül a vendégszobámat ajánlottam fel. -Van valamid amibe átöltözhetek? -kérdezted ahogy végig néztél a pizsamámon. A te felsőd az, ami egészen a combom közepét veri.

-Az alsó fiókban lévő dobozban találsz ami kell. -hazudhattam volna. Mondhattam volna, hogy maximum valamelyik nagyobb pólómat tudom neked adni, de kár lett volna tagadni, hogy a holmid még mindig a lakásomban van. Igaz, végre bedobozoltam, de nem volt erőm vissza adni, vagy megszabadulni tőle, így száműztem a komód aljába.

Szerintem semmit nem aludtam. Sőt. Tudom, hogy semmit nem aludtam. Bámultam a plafont és azon gondolkodtam, hogy mennyire tudtatok összeveszni, hogy végül itt kötöttél ki nálam.

-Sokat változtál. -mosolyogtál halványan rám az asztal túloldaláról fél órával ezelőtt. Csak egy grimaszra futotta és a kezemet az államig érő új barna hajamhoz érintettem.

-Te is. -de ez hazugság volt. Pontosan ugyan úgy nézel ki mint az álmaimban és ahogy emlékszek rád. Nem mintha olyan sok idő telt volna el, mégis azt a pár hónapot éveknek éltem meg. Csak nevettél egyet és folytattad a reggelidet, míg én a kávémba kortyoltam bele újra és újra.

Hogy kínos volt-e? Nem. Legalábbis nekem se, te se tűntél feszültnek. Viszont a mellkasom úgy éreztem, hogy kiszakad a helyéről.

-Nagy konyhád lett. -néztél körbe. Csak egy bólintásra futotta. Tudtam, hogy kommunikálni próbálsz velem, de már akkor éreztem ha többet mondok annál ami szükséges vagy sírni kezdek, vagy valami butaságot teszek. -Biztos, hogy jókat lehet itt főzni.

Csak arra tudtam gondolni, hogy miattad tanultam meg. Hogy a konyhám az általad megyszerettetett főzés miatt ilyen.

-Lassan indulok. -tápaszkodtál fel. Én nem mozdultam. Őszintén, még mindig nem tudok. -Köszönöm a vendéglátást. -hajoltál közelebb majd egy apró puszit nyomtál a fejem búbjára.

Majd kisétáltál a bejárati ajtómon. Hallottam ahogy felbőg a motor, majd amíg el nem hagytad az utcát feszült vállakkal hallgattam azt.

A torkomat fájó érzés kerítette hatalmába, majd a könnycseppek amik hónapok óta nem bújtak elő elkezdték az arcomat végigszántani.

Most pedig itt ülök az asztalnál, bámulom az üres bögrémet és nem tudom, hogy a 10 perces zokogás könnyített a lelkemen vagy folytatása következik a nap hátralévő részében.

Miután közzéteszem az írásomat amivel talán kiadtam magamból a kusza gondolataim, megpróbálok úgy tenni mintha mi sem történt volna. Felállok a székemből, majd elkészülök a mai napra és bemegyek dolgozni. Úgy téve mintha minden a legnagyobb rendben lenne.

#22.11.30. 07:24

[csacskamacskamocska]

Inkább öljük meg magunkat

mondja két öreg. Nincs senkink, csak mi vagyunk egymásnak, és ha bármelyikőnk egyedül marad, az mit csinál? Agonizál majd napokig egyedül egy kórházfolyosón, csonttá soványodott csupasz segge kilóg a rádobott lepedő alól, és a tele pelenkából csordogál majd a pisi a vaságy alá? Fogatlan szája már szavakat se tud formálni, csak a hatalmas szeme van, felette a kusza, ősz szemöldök, nem lehet megmondani, hogy férfi vagy nő. Bár, ha nem hal meg egyikőjük se, két öreg akkor se tud segíteni egymásnak. Vagyki tudja, hogy milyen ereje van annak, ha valahol van valaki, akivel a szíved összekapcsolódik. Hogy nem vagy egyedül akkor sem, mert nyöszörögheted a nevét, ahogy anyádét nyöszörögnéd, ha még élne. Vagy Istenét. Hát azt is lehet. Miért hagytál el engem? De valahogy mégis jobb azt hinni, hogy valaki gondol rád, miközben rá gondolsz. Bár azt gondolom, a végén csak levegőért kapkodsz, de talán az utolsó percben is könyebb lenne a levegővétel, ha fogná valaki a kezedet. A másiknak persze nem jó. De nem is ezt akartam amúgy, hanem azt, hogy micsoda hatalmas, őrület, valami hihetetlen szerelemszerű bizalom lehet az, amikor megbeszéled, hogy meghaltok és ő megígéri, hogy megöl, aztán magát is. És hiszel benne, hogy van ereje megtenni. Mondjuk, ha végül nem öli meg magát, veled már akkor sem baszott ki. Mert neked már mindegy. Te már nem maradtál egyedül.

Uh, most, hogy így végiggondoltam, valójában fasza kis életem van, egyelőre, csak volt a hír az öngyilkos kisöregekről. Engem ezek meghatnak. Nagyon komoly kapcsolat.