#kurvára éhes vagyok

[csacskamacskamocska]

Képek a vágyról

Nézem ahogy az asztalon szexisen végigmászik a csaj, a férfi mosolyog és... nem találja röhelyesnek, bár abból a nézőpontból, ahol ő van, igazán nevetségesen hathat a felé közeledő nő. Ugyanez a vicces gondolatom van attól is, ha eszembe jut egy képről, hogy hazaér a pasi a vakolásból, és ha a ruhaája nem is koszos, de izzadt, éhes, kurvára fáradt és erre a padlón pucsító nő fogadja meztelen punciva. BIZTOS, hogy egyből ráugrik. Jó, ezeknek a dolgoknak a valóságban van felvezetése, egy sor intim SMS, és felajzó képek küldözgetése, és amikor erre sor kerül, már biztosan alig várja a kőműves, hogy letépje magáról a ruhát és meghágja az asszonyát. Nem tudom, a férfiak is szoktak ilyet, hogy egész nap mennek az üzik, hogy úgy megbaszlak, hogy a füleden folyik ki a geci és hasonlók, aztána mikor hazaér a csaj a cekkerekkel, akkor a pasi ott ül, a lába felrakva az asztalra és az álló farkán egy piros masni van? Biztos nem vagyok kellően ráhangolódva ezekre, mert tényleg nem hiszem, hogy ezeket a hátköznapokba ilyen cinikus gondolatokkal be lehet illeszteni. Pedighát, néha nekem is jár mindenféle a fantáziámban, hogy ha úgy lenne, akkor hogy lenne. De amióta tumblizom, csak a napoban láttam egy képsort egy igazi szeretkezésről, amibe beledobbant a szívem, hogy istenem, hogy szorítja magához, mennyire akarja érezni, beleveszni, mennyire szeretheti... pedighát, azok is csak pornószínészek, csak talán máshogy. A jó kapcsolatban van egy titkos szoba, a közös vágyak és közös megvalósulások szobája. Hogy ezekről lehet-e beszélni nyilvánosan, nem tudom, én nem tenném, mert az pont ilyen mint az asztalon mászó nő. Innen kívülről nézve, nőként, ez bizony csak vicces, és kicsit valahogy szánalmas, mert rá fog gyalogolni a ruhájára és orraesik. Nem baj, ha valaki beszél a hálószobatitkokról, mert sokszor sokaknak infó, megerősítés és oldja a gátlásokat is és felszabadító tud lenni. Be kell látnom én az a fajta vagyok, akit táncba lehet vinni, rá tudok hangolódni a másik igényeire, de egészen biztosan csak akkor másznék végig az asztalon, ha erre külön felszólítanak és biztosítanak róla, hogy ez és csak ez az a dolog amitől a másik a saját mellkasára élvez de azonnal. Magamtól ezt a mászást nem élvezném. Nehezen is cihelődnék fel az asztalra, szóval ezt a részt se látom magam előtt nevetés nélkül. Vajon Logan mit szólna az ilyenhez? Baszdmeg, a saláta kilötyög, ne csináld már, belehullik a hajad a spagettibe! :D :D :D Neeem, biztos van akinek az asztalon csúszása boldoggá tenné. De nem is ez a lényeg, mert valójában csak szórakozom, holnap máshogy gondolom majd az egészet, és rám talál az, akivel közös vágyaink lehetnek. Vagy nem.

[chatgeza]

6:45-kor keltem, mert megjött a villanyszerelő.

Most 11:50 van, még nem végzett, én meg a konyha és az előszoba különböző pontjain toporgok, ha kéne valami, mondjuk papír törlő, nedves szivacs, létra, kávé, egy plusz dugalj, seprű, lapát, apám fasza esetleg.

Közben persze tiszta por és retek minden, tehát, amikor végez, akkor sem ülhetek le a seggemre, mert egyből porszívózhatok, hogy felmoshassak utána.

És már kurvára éhes vagyok.

[otthonzulles]

Mathew Jonson - Typerope (IIWII007 / Itiswhatitis Recordings / 2003)

szerintem ez is klasszikus

[dajkag]

Random dolgok, amik az elmúlt 24 órában történtek:

Tegnap este egyedül ültem itthon és egy esszét olvastam, miközben a Groupama Arénából üvöltött az Irigy Hónaljmirigy. Ha ez önmagában nem lett volna elég szürreális élmény, ma megint a kibaszott Irigy Hónaljmirigy üvölt, és hát ahogy rákerestem a dologra, tegnap nem is volt semmiféle hivatalos koncertdátum. Az első gondolatom nyilván az volt, hogy tegnap egy másik dimenzióban töltöttem pár órát, vagy hát beleragadtam valami  végtelen IHM loopba, és azért kurvára kivert a jéghideg verejték. Ha holnap ismét *muffled Numerakirály playing in the distance* lesz a helyzet, akkor bizony baszott nagy szarban vagyok.

Elolvastam Böszörményi Marci barátom új könyvét. Csak ajánlani tudom. Elolvastam továbbá Samanta Schweblin Reményvesztett nők című kötetét. Szintén jó. Újraolvastam a Fuan no tane mangákat. Nem kérdés, hogy mindig remek időtöltés. Ránéztem néhány híroldalra. Nem volt jó ötlet.

Bementem a Sparba zöldségeket venni. Amikor fizettem, a kasszás diáklány megkérdezte a mellette dolgozó srácot, hogy “ez mi?”, mutatva az újkrumplira. Ekkor még nem gondoltam semmit, mert hát többféle krumpli van, persze, teljesen érthető, urbánus türhőként én sem feltétlenül tudom ezeket első ránézésre megkülönböztetni. De amikor ugyanezt megkérdezte a sárgarépáról, akkor azért már felakadt a szemem. "Az, kedvesem, szíriuszi delfingyümölcs!” – akartam mondani, de aztán nem mondtam. Lehet, hogy nem is hitt volna nekem.

Végül beugrottam az egyik kedvenc kínai gyorséttermembe, ahol amúgy annyira nem is jó a kaja (egyáltalán nem), de a nagyon kedves eladólány dolgozik ott, aki mikor belépek már tudja, hogy én vagyok az a balfasz, aki mindig csak tofut akar venni, ami általában már rég elfogy addigra, mire odaérek. De most nem fogyott el. Vettem egy nagy adagot, sőt, egy salátát is, annak ellenére, hogy egyáltalán nem is voltam éhes.”Jó hétvégét!” – mondta az eladólány erős akcentusával, és ez akár két adag tofut is megért volna.

Más nem jut eszembe. Elképesztően izgalmas az életem.

[kinlodok]

Ugye nem csak velem van az, hogy kurvára éhes vagyok, lemegyek kajáért, aztán mikor a kezemben van vagy 1000 kalória, hányingerem lesz? Ez normális? Nagyon éhes voltam, most meg be fogok hányni...

[ezegycringefest]

2. nap??

Őszinten már nemtudom honnan számoljam a dolgokat, de legyen ez a második nap, mert eddig beszélgettünk messengeren, de tegnap óta azt sem már, miután az utolsó cuccokat is visszaadtuk egymásnak.

First of all: kurvára hiányzik. 😭 A legfájóbb az, amikor valamiről eszembe jut egy közös emlék, és az jár a fejemben, hogy akkor soha nem gondoltam volna, hogy vége lesz, tök azt hittem ez örökké fog tartani. Komolyan vele terveztem leélni az életemet. És hiába mondta nekem nemrég azt, hogy leszünk mi még egyszer együtt boldogok, ha benő a fejünk lágya, ez egyre nagyobb hülyeségnek tűnik. Egyre reménytelenebb vagyok ezzel kapcsolatban, találni fog nálam jobbat.

Tinderezek még mindig, eddig néha egész jól eltereli a figyelmem, bár lehet nem túl jó ötlet még friss sebekkel ismerkedni. Ja és bűntudatom is van miatta, hogy vajon mit szólna az exem, ha megtudná, hogy én máris másokkal ismerkedek. Pedig ez egyáltalán nem jelenti, hogy túl lennék rajta, inkább csak szeretném, ha elviselhetőbb lenne a hiánya. De nem akarom, hogy egy kicsit is azt gondolja magáról, hogy nem jelentett semmit, így szerintem abbahagyom. Még magamnak is kéne egy kis idő ehhez az ismerkedés dologhoz.

Szarul alszom, nem érzem mikor vagyok éhes, szóval enni se eszek túl jól.

Ma este pedig szilveszter, és megyek bulizni, mert nem hagyom magamnak, hogy egyedül, a takaró alatt sírva "ünnepeljem" az új esztendőt. Pedig legszívesebben ezt tenném...

[hatezegynem]

Ha vágások vannak a kezemen ,,kamudepis” vagyok

Ha nincsenek rajtam vágások megjátszom hogy boldog vagyok

Ha sokat eszek el fogok hízni

Ha pedig keveset akkor anorexiás vagyok

Ha járok pszichológushoz akkor biztos kitalált mentális zavarom van

Ha meg nem járok, buta vagyok, mert kezeltetni kellene a mentális zavaromat

Ha tanulók egy erőlködős nyalis köcsög vagyok

Ha nem tanulok akkor egy buta senki

Ha szerelmes leszek akkor kurva vagyok

Ha nem vagyok szerelmes akkor érzéketlen

Ha csak magammal foglalkozom bizonyára önimádó vagyok

Ha másokkal is akkor nincs életem

Ha a pulcsim nem márkás, csóró vagyok

Ha az, akkor meg felvágós

Ha normál a hajszínem unalmas vagyok

Ha színes akkor figyelemre éhes

Ha baj van és elmondom önsajnáltatós vagyok

Ha meg nem mondom el, kényes

Ha sportolok hülye vagyok mert ,,egy lány ne legyen izmos"

Ha meg nem sportolok lusta vagyok

Ha elfogadok mindenkit olyannak amilyen, naiv vagyok

Ha nem, akkor meg rasszista köcsög

Ha fura ruhát veszek fel, feltűnősködő vagyok

Ha átlagosat, akkor tömeg

Ha szeretem a romantikus dolgokat nyálas vagyok

Ha nem, akkor meg sznob picsa

Ha hangosan nevetek, mert boldog vagyok, akkor ripacs vagyok

Ha nem nevetek, akkor befordulós hülyegyerek

Ha szeretem a verseket, biztos, hogy csak eljátszom, hogy én vagyok a ,,megnemértett” lélek

Ha nem szeretem, akkor kulturálatlan vagyok

Ha azokat a zenéket hallgatom amiket mindenki, akkor birkaként megyek a többiek után

Ha eltérő a zenei izlésem, akkor gáz vagyok

Ha egy buliban smárolok valakivel, ribanc vagyok

Ha nem, akkor meg prűd

Ha sokat iszok alkoholista vagyok

Ha meg nem iszok akkor csicska

Ha ezt kiposztolom tumblira én leszek a szar

Ha meg nem akkor is szar vagyok

Szóval kurvára elegem van mindenkiből. Ennyi a kibaszott mondanivalóm.

[ajtostolahazba]

Amúgy falnék csülkös körömpörköltet most erős paprikával meg puha fehér kenyérrel, a serclijével, innék rá sört is. Addig ennék, amíg már szédülnék. Vagy fél éve nem ettem ilyesmit, de álmodom róla sokszor. Ehelyett vacsiztam natúr joghurtot chia maggal, 1 kiwivel és egy apró barackkal. Annyira éhes vagyok, hogy sírni tudnék, de inkább csak ábrándozom vargabélesről, szaftos pörköltekről, abált szalonnáról. Most egy jó paprikás krumpli kolbásszal és nokedlivel is igazi orgazmust adna...Szaros 40dkg-t sikerült a múlt héten prezentálni mínuszban, igaz, csak 3x jutottam el edzeni. Kezdem elveszíteni a hitemet. Én tudom mit éreznek emberek a TLC élet 600 tonna fölött műsorában, amikor nem ehetnek... Kurvára szenvedek!

[einhorn-az-finkle]

Egyszer valahol azt olvastam, hogy a diéta szempontjából az a jó ha rendszeresen eszünk és sose vagyunk éhesek. Ez azért van így mert az ősember szervezete elkezdte raktározni az energiát ha sokáig nem jutott élelemhez és ilyenkor nem használja fel a testen lévő zsírt. Sok évig elhittem majd most jövök rá hogy ez nettó faszság.

Ha éhes vagyok az azért van mert a szervezetem jelez, hogyha továbbra is szeretnék mondjuk élni akkor kurvára kéne bevinni energiát. Ha nem eszek mert mondjuk diétázom neadjisten aktiv aerob mozgást is végzek, akkor a szervezetem kénytelen valahonnan előteremteni az energiát tehát a raktárhoz nyúl.. ergo nem az van hogy éhes vagyok ezért nem nyúl hozzá az energia raktárhoz hanem pont ellenkezőleg..pont akkor használja fel a tartalékokat 🤔

Tanulság -> pizza, fagyika, kóla

Kinek van sportolasra meg diétára kapacitása amúgy meg. 🙄

[tavaszi-levego]

Én: Nem vagyok éhes...

Anyu: Egésznap nem ettél semmit.

Én: Akkor sem vagyok éhes.

Anyu: Jól vagy?

*Én: Nem, kurvára nem vagyok jól. Napok óta szenvedek és omlok össze belülről de neked ez fel sem tűnik.*

Én: Igen.

[mitakarokenezenafoldon]

Éhes vagyok? Igen, de annyira nincs erőm, hogy inkább éhezem. Fáradt vagyok? Igen, de ez már a 2 energia italom és még kávét is ittam. Jól érzem magam? Nem, amióta itthon vagyok a földön ülök s sírok. Hiányzol? Igen, kurvára de én neked nem. Nincs erőm...

[lefutomafelmaratont]

say no to bodyshaming

főleg, ha a dagadt emberek pénzéből élsz.

szóval miután kiderült, hogy nincs szervi oka annak, hogy nem fogyok (se IR, se pajzsmirigy), azt mondta a dokim, menjek el dietetikushoz, akit ajánlott, ahhoz fogok tudni menni állami alapon. hát végül nem, de nem sajnáltam azt a 7000 forintot, amennyiért fogadott a nő egy órán át. gondoltam beszélgetünk, ír majd valamikorra egy étrendet még 15 rugóért, és akkor majd mindenki boldog lesz. az oldalán azt írta, hogy figyelembe veszi az orvosi papírokat és a személyes preferenciákat, így azt gondoltam, rossz nem lehet. Hétfőn hívtam fel, keddre kaptam időpontot, kérte, hogy vigyek neki 5 napos étkezési naplót. Egyrészt kicsit nehéz és nem érzem pontosnak, hogy emlékezetből szedjek össze mindent, amit lenyomtam a torkomon, másrészt pedig a konzultációt megelőző öt napban eléggé kiéltem magam, abszolút nem azokat az ételeket és alapanyagokat ettem, amit az esetek nagy részében. Gondoltam ezt figyedlembe veszi majd, és megbeszéljük, hogy általában mit és mennyit eszem.

Ugye a legfőbb problémám az az volt, hogy januártól áprilisig spartanra készültem, ezidő alatt elég rendesen odafigyeltem arra, hogy mit ettem és legalább heti négyszer mozogtam kb egy órát. Emellett azt gondolná egy átlagember, hogy a fogyás megindul, és közel négy hünap alatt le lehet dobni azt a kb 10 kiló súlyfelesleget, ami jelenleg rajtam tanyázik. Hát nem így lett, kb 3 kilótól sikerült megszabadulnom, és onnantól egyszerűen nem mozdult meg a mérleg. és nem, látványra sem, ugyanaz a húsgombóc voltam, aki. Ezért gyanakodtam arra, hogy a pajzsmirigyemmel lévő gondol túl erősen befolyásolnak, vagy hogy egy kis IR is felütötte a fejét.

Szóval azt hittem, kellemesen elbeszélgetünk a csajszival, ehelyett rosszabb volt az az egy óra, mint bármelyik a pszichológusomnál. Konkrétan az alapján az öt napi étel alapján ítélt engem meg, amiről elmondtam, hogy szerintem mérvadónak egyáltalán nem mérvadó bár az tény, hogy azt elárulta rólam, hogy stresszevő vagyok. Ezt leszarta, ízekre szedett, érezni lehetet a lenézést a hangjából amiért ilyeneket be mertem juttatni a szervezetembe, és körülbelül egy jó szava nem volt. Nem kérdezte, hogy akkor általánosságban  mit fogyazstok, nem kérdezte, hogy mi volt az előzményem, ő szerintem teljesen abban a hitben volt, hogy én az 5 napos kajanaplóban leírt chipstől és fagyitól és pincepörkölttől és fehérkenyértől várom a fogyást. Abszolőt hülyének nézett, elmondta a saját szövegét amit gondolom minden második fogyni vágyónak elmond, lassú szénhidrátok, fehérjék, satöbbi, ezzel csupán annyi volt a bajom, hogy én az elhangzott dolgoknak a nagy részét már tudtam. Felállított egy Inbody gépre, elkezdte sorolni, hogy ez most majd megmutatja a tetzsírszázalékom, meg hogy hány kiló a zsír meg az izom, mire mondtam, hogy bár hallom, hogy az itthoni készülékek annyira nem pontosak, de nekünk is van itthon okosmérleg. Konkrétan kiröhögött és közölte, hogy ez egy hárommillás gép, biztos, hogy nem tud ennyit. Hát innen üzenem, hogy összehasonlítottam az Inbody gép és az okosmérleg méréseit, és 1% eltéréssel ugyanazok az eredmények jöttek ki. Ezt neked Inbody.

Ezek után elmondta, hogy ahhoz képest, hogy köredzésre járok, elég kevés izmom van (mármint ugye mi számít kevésnek, ahhoz képest mondjuk hogy másfél éve villával kergettem volna azt, aki izommunkára kényszerít engem, elég jól megvoltam a csoffadt karjaimmal és a kardió edzésekkel), és hogy mivel nekem eléggé férfias testalkatom van (itt már pilláztam), ő nem ajánlja nekem a nagy súlyokkal való edzést. Na itt kezdett betelni a pohár. Először is, nem ballerina alakra vágytam, hanem egy vékonyabb testre, amihez köszönöm szhépen, teljesen jól illenek a nagyobb (esetemben értsd 8, 10 és 12 kg) súlyok. Voltam vékony, és nem, nem volt férfias alakom. Legalábbis én megdugtam volna magam.

Ezután elmondta, hogy ő nem híve a drasztikus diétának, DE (és itt jön a varázslat) akkor 130 g szénhidrát per nap, reggelire néhány szelet tk. kenyér, semmi felvágott, csak zöldségkrém, light trappista vagy cottage cheese és mindemellé egy nagy adag friss zöldség, tízóraira megehetek egy adag gyümölcsöt de csak kevés cukortartalmút (gúdbáj szőlő, dinnye, barack), és ha nagyon éhes lennék mellé megehetek még 1 szelet light sajtot, ebédre hús vagy hal és zöldségkörettel, egy héten 2-3x ehetek mellé gabonaköretet is, majd pedig vacsorára friss zöldséget max 1 szelet tk kenyérrel. És akkor ha jól logikázok, hetente egy szelet süti bele fog férni a barátokkal :) És akkor és ott majdnem megkérdeztem tőle, hogy akkor neked mi a nem drasztikus te istenátka. Nekem kurvára nem célom az hogy augusztus végére (vagy ahogy ő mondta, 3-4 hónap alatt) adjam le az összes létező feleslegemet, hanem az, hogy hosszú távon egy balanszot alakítsak ki. Hát nekem ez nem balansz, ez nekem drasztikus.

Mindegy, ha már kifizettem ennyit + még egy ezrest a recepttárára, amit kinyomtatni se volt hajlandó, akkor megpróbálom, de ne kelljen azt mondanom, hogy én megmondtam. Ja mert azt mondta, hogy étrendet kimondottan nem javasol, és ne számolgassam, tanuljam meg szemmértékre, hogy miből mennyit.

Három hónap múlva kontroll.

Meglátjuk.

[gun-lover-girl]

hirtelen feltörő gyászolás a lelkemben

Tudod ,,drága” édesanyám...abba bele sem gondolsz hogy esetleg nem tudtam feldolgozni a nagyapám halálát? nem, igaz? mert egy idióta vagy. nem tudok veled mit kezdeni, ha nem érted meg, hogy nem olyan vagyok mint te. t aztán annyira benne volt a gyászolás hangulatában... kurvára nem. én megértettem. elfogadtam. te mi a faszért nem tudod elfogadni felnőtt létemre, hogy másképp érintett a halál, mint téged???.... tudod. én nem zoktam kimutatni az érzéseimet, hiszen hónapok alatt nem tűnt fel hogy deprssziós vagyok. mert magamban tartom. Arra talán nem gondolsz, hogy belül égetnek az érzelmek? Hát kurvára nem. eleem van hogy mindig a mostohaanyámat hozod fel, hogy mehetek oda ha nem tetszik valami. meg hogy odaküldesz pénteken. minimum 2éve szajkózod ezt, és kurvára nem ijedek meg, mert tudom hogy nem küldesz oda, mert csak a pofád ilyen rohadtul nagy. nem tűnt fel hogy már nem tudsz ilyenekkel fenyegetni?? ha kell akkor az utcán aludnék. legalább nem kellene a hülye fejedet néznem. te játszod a fejedet... idióta nyomorék. nem unod még? mert én kurvára... Én játszom az eszemet mi? Bent üvöltözöl meg elszidsz mindennek, nevelőapum előtt meg vigyorgsz és stb. már azért is veszekedsz velem, mert nem vagyok éhes. egész nap nem ettem, és? Ha nem vagyok éhes mindek egyek? úgyis kövér vagyok. te is megmondtad. minek kell erőltetni. tudok szólni, vagy csinálni magamnak kaját ha éhes vagyok.  nem tudod felfogni a kibaszott kurva idióta agyaddal igaz?

[nematlagos19]

Kurvára éhes vagyok

[strangerskissingmeinthenight]

na, hát amúgy napok óta fáj a kurva hasam és kezd elég idegesítő lenni, mert nem tudom, hogy azért fáj, mert 1. csakúgy és szarjak rá 2. ovulálok és vagyok olyan szerencsétlen, hogy már akkor fáj a hasam 3. ettem szezámmagos csirkét és az felfújt 4. rákos vagyok 5. fúj a szél (ezt a muter mondta) 6. kurvára nem kellett volna a faszszopó diétámmal csalni és enni csokit, mert így kb az elmúlt majdnem három hónapot kurvára kezdhetem előről, de már a faszom ki van, hogy nem ehetek semmit a száraz csirkemellem, a brokkolin a bulguron kívül és komolyan mondom, hogy mindenről hajlandó vagyok lemondani, de a csokoládét kurvára szeretem, és tudom, hogy van édesítős csokoládé, amit megehetek és nem kurja szét a belemet, de bazdmeg, komolyan meg fogom ölni most már magamat 7. éhes voltam I wonder which one :)

[elkuldetlen-levelek-blog]

Agyrázkódásom van

Elmentél úszni. Én itthon vagyok a majdnem 3 hónapos pici babánkkal. Fáj a fejem. Valószínűleg agyrázkódásom van a pár nappal ezelőtti kis véletlen baleset miatt. A fejfájás nem is számítana. De azt hiszem emiatt nagyon nagy hülyeségeket álmodok éjjel. Mielőtt elmentél úszni, elmondtam, hogy azt álmodtam múlt éjjel, hogy megcsaltalak az exszemmel. Nem tudtam leolvasni az arcodról, hogy mit gondolsz. Én sírtam. Mert álmomban is rosszul esett. Nem csak a tény, hogy megcsaltalak, hanem, hogy álmomban is azért tettem, mert tudtam, hogy már minden mindegy. Téged nem érdekelne. Nem tudom, hogy a valóságban is így van-e. De néha úgy érzem, igen. Aztán néha elbizonytalanodok. Ma próbáltál kedves lenni. Elvittél bevásárolni a gyerekünknek. Valamiért azt hiszem, ez talán nálad a törődés jele. Lehet tévedek. A baj az, hogy ilyen alkalmakkor mindig próbálom elhitetni magammal, hogy persze, szeretsz és minden rendben. És aztán csakazértis bebizonyítod minden alkalommal, hogy kurvára nincs semmi se rendben.

Majdnem eltelt egy év azóta, hogy el akartalak hagyni, mert hazudtál arról, hogy mi is van köztetek Lüszeszitával. És bánt. hogy egy év alatt úgy érzem, csak még távolabb kerültél, mint akkor voltál. El akartalak hagyni. Tudtam minden ép agysejtemmel, hogy az lenne a helyes döntés. De nem álltam rá készen, hogy ezt meglépjem. Akkor már hónapok óta próbálkoztunk, hogy teherbe essek, sikertelenül. Nem számítottam rá, hogy pont akkor fog megtörténni, mikor még a peteérésemet is lekéstük. De így lett. Teherbe estem. És ezáltal csapdába. Legalábbis így éreztem. Hogy kész, ennyi.... Vagy elvetetem a gyereket (amihez egyszerűen nem volt szívem, hiszen én is vágytam rá), vagy veled kell maradnom. De valamiért abban akartam hinni, hogy ezzel valami majd megváltozik köztünk. Hogy ezzel különleges leszek. Különlegesebb, mint Lüszeszita. És el is hittem ezt, egészen addig, míg el nem mentem Barcelonába. Mit várna egy terhes nő a párjától? Azt, hogy törődik vele. Adott esetben aggódik érte. Ilyesmi. Előre megbeszéltük, hogy mikor hazaérek repülővel, te jössz majd értem. A szép az, hogy nem is emlékszem, mi volt a kifogás, hogy miért is kérdéses, hogy feljössz-e Pestre. Csak azt tudom, hogy berágtam. Megmondtam, hogy döntsd el, hogy vagy értem jössz, vagy szólok anyának, hogy jöjjön ő. Megsértődtél. Pedig hiszem, hogy nekem volt igazam. Talán akkor először éreztem azt, hogy bezzeg ha Lüszeszita lennék, érte biztos rohannál.

Aztán elmentünk Berlinbe. Nem lett volna muszáj velem jönnöd. De én elintéztem a munkahelyemen, hogy úgy kaphassak szállást, hogy te is ott legyél. Azt hittem jó alkalom lesz, hogy kicsit újra közelebb kerüljünk. De te végig csak neki írogattál. Nem értetted, miért sírtam el magam, mikor hazaérve landolt a gépünk. Mert már kaptad is elő a telefont, hogy írhass neki. Nekem sose írsz ilyen gyorsan szerintem... Ráadásul ott álltam melletted. A terhes barátnőd. Téged pedig csak az érdekelt, hogy rohadt gyorsan újra beszélhess vele. És a legeslegrosszabb, hogy neked fel se tűnt, hogy ezt csinálod.

Aztán eltelt még egy hónap és úgy gondoltam, kezdünk egyenesbe kerülni. Úgy éreztem, hogy talán mégis szeretsz. Elmentünk Edinburghba és nagyon jól éreztem magam. Úgy láttam rajtad, te is. Úgy láttam rajtad, hogy kicsit csillog a szemed, mikor rámnézel. Végre kicsit szerelmesnek éreztem magam és nem szomorúnak, és nagyon örültem, hogy jön a baba. Ez az érzés kitartott a szülinapodig. Amikor beittál. És ugye olyankor rádjön az őszinteségi roham. Elmondtad, hogy nem közömbös számodra Lüszeszita. Újra összetörtem. Hosszan tudnám fejtegetni, hogy mik is játszódtak le bennem akkor. De most nem akarom. Valóban elég annyi, hogy szétestem. Végre őszinte voltál, ezért nem akartalak büntetni. De borzalmasan esett. Ekkor már csak 3 hónap volt a baba születéséig.

Aztán megszületett. Olyan volt, mintha a tenyereden hordoztál volna. De aztán már az első héten előjött, hogy el szeretnél menni kávézni. Tudtam, hogy kivel. Feltételezem, akkor mondtad el neki, hogy gyereked született. Merthogy azt is basztál közölni vele, hogy terhes vagyok. Nyilván, így nyertél még néhány hónapot, amíg flörtölgethettél vele. De cseszettül akartam hinni, hogy elmész kávézni és ez hozhat egyfajta lezárást, hiszen innenstől kezdve már apa vagy. A baba még alig volt két hetes, mikor megkérdezted, hogy elhozhatod-e Lüszeszitát, hogy megnézze a gyereked. De mondhatok nemet is, mert az én érzelmi világom a legfontosabb.... És én elhittem, hogy biztos mondhatok nemet is (egy faszt, megsértődtél volna...), mindenesetre nem mondtam nemet. Rákényszerítettem magam arra, hogy ideengedjem. Gondoltam, az egyik fő probléma, hogy mindig elzártad őt előlem, úgy kezelted, mint a szeretődet. És most nyitottál rá, hogy munkatársként, barátként kezeld, ne zárd körbe, ez az esélyem, hogy én se a szeretődként kezeljem. Így eljött hozzánk. És te kibaszottul flörtöltél vele. Ő meg simogatta a gyerekünket. Ott álltatok ketten a kiságy felett én meg képes lettem volna megfojtani titeket egy kanál vízben, de mosolyogtam. Mosolyogtam, mert nem kezelhetem a szeretődként... Elment. És én bevallottam, hogy megterhelő volt érzelmileg, hogy itt volt Lüszeszita. Ééééés te a változatosság kedvéért megsértődtél. Nyilván, egyszerűbb, ha csak mosolygok és azt ismételgetem, hogy nincsen semmi baj....

És aztán jött valami, ami még rosszabbul esett, de most nincs erőm azt is leírni. Éhes vagyok. Fel kéne hívnom az anyámat, és nemsokára a babám is kel, mert éhes lesz. Úgyhogy most felfüggesztem ezt a szótépést itt. Nem tudom, hogy segít-e bármit is, hogy valahol ezt kiírtam. Nem tudom, segítene-e bármit, ha milliárdszor is elkezdenék veled beszélni az érzelmeimről. Nem tudom, hogy túl tudom-e tenni magam a tényen, hogy nem szeretsz. És talán, mint a tegnapi álmomban, már édesmindegy, hogy mit teszek. Mert téged nem érdekelne.