#kapitalizmus

[otthonzulles]

"venni kéne egy zöldségpárolót. nem nem gépet, kell a fasznak gép, egy edényt. párolt zőccséget akarok zabálni rizsával."

"na ez tetszik, megnéztem kisebb mint az kisaraszom (17cm), pont jó nekem (egy főnek)"

"MENNYI BASZOMASZÁD????" 🤣🤣🤣

megkeresem én azt a zománcos tésztaszűrőt és lomizok hozzá egy passzoló edényt (mert úgy emlékszem pont nem passzol pontosan egy lábasomba sem)

[eltiron2]

[angelofghetto]

Szóval ezért tartják elsődlegesnek a matematika-fizika tudást, szemben olyan "szórakozásokkal", mint az irodalom, ének-zene, rajz. A sport határeset, de a jó fizikai kondícióval rendelkező testek kevesebbszer esnek ki a termelésből betegségek miatt, szóval mégis inkább oké.

Németországban a Bosch például évente egyszer ingyen "generáloztatja" a dolgozóit: nyaraláshoz hasonló turnusokat szerveznek, melynek során alaposan kivizsgálják az egészségüket, vérnyomást, vércukrot, koleszterint, test-zsír indexet meg mifenéket mérnek, akit kell, lefogyasztanak, kondiba hoznak, "beállítanak" gyógyszerekkel, diétákkal, sportolásra, fizikai aktivitásra és pihenésre van lehetőség, sőt kimondottan ösztönzik erre az alkalmazottakat. A tapasztalatok szerint ez még így is sokkal jobban megéri a cégnek, mint a kieső betegszabadságok.

Jó, szóval akkor a porosz rendszer tré, de mi legyen helyette? Mit gondolnak erről a tinik és fiatal felnőttek Magyarországon? Egészen konkrétan pontokba is szedi ez a srác.

A finn rendszer megérdemel egy külön fejezetet. A tudósok már bizonyítani tudják, hogy pozitív érzelmi élmény nélkül nem épül be a tudás, hiába is magoltatnak olyasmit, ami két kattintással amúgy is elérhető a neten.

Most az is eszembe jutott, hogy régen a tanyákon és paraszti gazdaságokban sem csupa hülye mászkált. A gyerekek együtt élték meg a napi tevékenységeket a család idősebb tagjaival, és élmény alapon utánozták le, tanulták azt, amire később szükségük lesz a folytatáshoz. Ahogy a video-játékokban szintek vannak, alig várták hogy felnőjenek a felelősségteljesebb feladatokhoz. Ha elfáradtak, pihentek, ettek, szundítottak kicsit a déli hőségben a fa alatt, aztán folytatták, felvették a természet ritmusát. Lehet hogy nem tudták, hol van Mezopotámia, milyen hosszú egy zsiráf nyaka, vagy mi a kovalens kötés, hogy a dió szóba nem írunk j betűt, de erre nem is volt szükségük. Viszont ismerték a napjárást, az esőket, az állatok jelzéseit az alacsonyan repülő madaraktól az elcsöndesedő tücskökön át a lovak horkantásáig, tudták mikor kell vetni a borsót, és hogy holdtöltekor nem vágunk ki fát tüzelőnek, mert az életben nem szárad ki belőle a nedvesség, és nem ég rendesen, csak füstöl. Tudták, mi mikor nyílik, és szekéren vitték a méhcsaládokat hol a gesztenyésbe, hol az akácosba, hol a levendulásba. Tudták, kinek adja le a tejét a tehén, mert akit nem szeretett, vagy aki nem jól nyúlt hozzá, attól visszatartotta. Ez volt az ő felbecsülhetetlen tudásuk.

De az ipari forradalomhoz gyári munkások kellettek, lehetőleg minél kiszolgáltatottabbak. A gazdálkodókat valahogyan el kellett lehetetleníteni, hogy a városokba költözzenek, aminek idegenségében nagyon nehezen találták fel magukat, ezért könnyű volt rájuk marketingelni hogy ostobák.

Eddig is utáltam a kapitalizmust. Már a kezdeteknél mocskos, rohadt, igazságtalan és embertelen volt, és ez mára sem szűnt meg, csak az eszköztára változott.

[okologiaigondololatok]

"A katabolikus kapitalizmus profitálni fog a szűkösségből, a válságból, a katasztrófákból és a konfliktusokból. A hadviselés, az erőforrások felhalmozása, az ökológiai katasztrófa és a járványos betegségek lesznek az új nagy haszonszerzők. A tőke olyan jövedelmező vállalkozások felé fog áramlani, mint a számítógépes kalózkodás, az uzsora hitelezés, a pénzügyi csalások; megvesztegetés, korrupció és szervezett bűnözés; fegyverek, kábítószerek és emberkereskedelem. Ahogy a szétesés és a pusztulás az elsődleges nyereség forrássá válik, a katabolikus kapitalizmus a hanyatlás útján tombol, minden egyes saját maga által okozott katasztrófát követően." Betyáros világ

[holy-g-rail]

[yellowmanula]

Polecam wszystkim, żeby uzbroić się w argumenty przeciwko kalce myślowej, jakoby postawy feministyczne przyczyniały się do epidemii męskiej samotności:

- procent samotności jest taki sam wśród kobiet z dziećmi i mężczyzn, hmm, z praktyki zawodowej wiem, że jak rodzi się dziecko z niepełnosprawnością, to tak, tatusiowie często się najzwyczajniej w świecie zawijają...

- mężczyźni nie zawiązują nie tylko relacji z kobietami, oni generalnie w indywidualizujących się społeczeństwach NIE ZAWIĄZUJĄ społecznych relacji -(brak przyjaciół )

- nie jest rolą kobiet by edukować społeczeństwo jak należy socjalizować mężczyzn

- za samotność odpowiadają konsumpcjonistyczne SM i aplikacje randkowe, w których wizerunek jest rodzajem produktu w sklepie

- emancypacja kobiet jest wynikiem ciężkiej pracy pokoleń kobiet, i nie jest naszą pracą wzmacniać patriachalnych mężczyzn, którzy czują się zagrożeni, że słabną ich przywileje

- podsumowując epidemia samotności jest wynikiem KAPITALIZMU ZBUDOWANEGO GŁÓWNIE PRZEZ MĘŻCZYZN,

a na koniec wisienka na Tort- film polecił mi mężczyzna! thx Adam Majster Zgoła, mechanik samochodowy ❤ dość "męski" zawód, co nie?

[dioskailacs]

volt egy barátnőm, aki soha az életében nem vállalt felelősséget semmilyen tettéért és soha nem kért semmiért bocsánatot. ha felhoztam valamit, ami fájt nekem, vagy megbántott, mindig volt magyarázata, hogy ez miért volt, és mindig én voltam az érkézetlen fasz, amiért képtelen vagyok megérteni őt és elfogadni úgy ahogy van. én pedig évekig hittem neki, és ha ő bántódott meg valamin, akkor bocsánatot kértem, amire persze mindig az volt a válasz, hogy a bocsánatkéréseiddel tele van a padlás. nagyjából tíz év után kecmeregtem ki az agymosásból, amiben addig voltam, és mikor megszakítottam vele a kapcsolatot, mondtam a pszichológusomnak, hogy bár soha nem tudhatom, milyen szörnyű lehetett neki gyerekkorában, mégiscsak szar, hogy így bánik másokkal. erre mondta a pszichológusom, hogy de hát maga pontosan tudja, hogy milyen volt a barátnőjének gyerekkorában, mert maga ugyanazt kapta tőle, amit ő a szüleitől. és akkor ez hatalmas megértés volt nekem, meg utána szembe kellett néznem azzal, hogyan épített le szép lassan az évek alatt és formált át olyanra, ami az ő érdekeit szolgálja, aztán amikor már túl sokat lázadoztam, amikor már problémássá váltam, elkezdett másokat behálózni (sikeresen), hogy mindig legyen valaki, aki körberajongja, és hát mindig van is, mert ilyenek a nárcisztikusok. na de a lényeg ebből, hogy azt volt ebben a legnehezebb feldolgozni, hogy én engedtem, hogy egy másik ember a saját igényeire tréneljen be úgy, hogy magamat maximálisan cserbenhagyom és semmilyen határt nem húzok, mert megtanultam a saját igényeim mindig a sor végére tartoznak. és ez egy viszonylag lájtos sztori, de ezek alapján bőven el tudom képzelni, milyen nehéz lehet egy olyan bántalmazó kapcsolatból kimászni, mind fitikailag, mind mentálisan, mind lelkileg, ami mondjuk párkapcsolati vagy szülő-gyerek, mert kívülről könnyű látni a mintákat, de aki ott van bent, az addig lett agymosva és manipulálva és idomítva arra hogy a saját igényei kifejezése bűntudattal és szégyennel társuljon, amíg már ez válik a normálissá, és amíg nincs valamiféle külső nagyon erős ellenpélda, addig általában fel sem merül az emberben, hogy vele milyen kegyetlenségek történnek. persze erre is hallottam már, hogy csak a nyomorult akaratgyenge emberekkel lehet ezt megcsinálni (és régen itt el is hallgattam volna mert hát ugye én is az vagyok és igen, aki nyomorult az megérdemli hogy bármit megcsináljanak vele), de ma már visszakérdeznék, hogy na de az elkövető milyen jogon teszi ezt meg a nála gyengébbel?

Having compassion and empathy for others doesn’t mean that you should tolerate disrespect and bad behavior. You can have compassion for others while also setting boundaries. If not, you’ll not only end up hurting yourself, but making other people more important than you. You’re important too. You need compassion too.

[vanista]

Balásy Zsolt megírta az etikus szociáldarvinista érvelőkártyát

[jehova]

LÓL, amúgy tényleg nehezen tudom elképzelni, hogy ha amerikai lennék, ne arra az emberre szavazzak, akiről ilyen őrületesen király fotók készülnek : DD az a baj egyébként, vagy hát mittomén, lehet hogy nem baj, hogy ezek az altrightosok meg a szélsőbalosok úgy állnak az egész politikához, mintha az valami szerepjáték-kampány lenne vagy egy ilyen X-Akták/Rettenthetetlen/Mátrix/Indiana Jones/Gladiátor/akármi-film, világösszeesküvéseket lepleznek le, harcolnak a háttérhatalom/cia/fasizmus/patriarchátus/big pharma/kapitalizmus/pedofilok/anyám picsája ellen, és kitalálnak maguknak ilyen fantasy identitásokat, hogy palesztinokat felszabadító neurodivergens genderfluid meg ultratradicionalista kereszteslovag meg mittomén.

jó hát ennek a 99 százalékát internetes fórumokban csinálják : DDD, de azért gondolom még így is kínál valamiféle kalandot, vagyis annak az illúzióját, pláne, hogy a liberálisok közben csak sápítoznak meg grafikonokat mutogatnak, hát annál tényleg minden izgalmasabbnak tűnik. baszki, még a doktor miniszterelnök úr is a Karmelitából kormányoz, ez mennyire jó név már, mintha kábé ő lenne a Drakula gróf vagy ilyesmi! Putyin meg, aki tényleg egy oltári nagy faszszopó, azért csak kitalálta, hogy lehet kombinálni a sztálinizmust a Warhammer 4K-val, aztán elnevezte nukleáris ortodoxiának

na, hát szóval énszerintem fel kéne valahogy dobni ezt az kicsit unalmas, kiszámítható, jóléti liberális demokráciát, mondjuk értékelném, ha Biden úr a héten már mittomén talpig bőrben, oldalán egy karddal motorozgatna fel és alá Amerikában ufókra vadászva, vagy valami hasonló

[sronti]

Megnéztem a Fallout-ot (sorozat), és jól szórakoztam igazából, de valamit nem tudok elfelejteni belőle, spoileres lesz innentől.

Ez pedig a diversity kezelése. Az atomháború előtti világ esztétikájában az ötvenes-hatvanas évek volt, ami elválaszthatatlan a szexizmustól és rasszizmustól, közben a koncepcióban, ahogy a military-industrial complex képviselői összeülnek és mozgatják a kormányt, volt valami a hetvenes évek hangulatából, de közben a Vault-Tec vezetője vagy mi egy fekete nő volt, aki ráadásul anya is volt és a sorozat többi része is gyakorlatilag semleges volt mind nemi, mint bőrszín, mind szexuális orientáció tekintetében, amennyire ki lehetett ezt venni.

Nyilván ez egy alternatív idővonal, szóval nem lehet rajta történelmi hitelességet számonkérni. De közben elgondolkodtatott rajta, hogy lehet-e egyáltalán ilyen világot kialakítani rasszizmus, szexizmus és homofóbia nélkül, vagy valami nagyon erős alternatív csoportképző nélkül. Egyelőre arra hajlok, hogy nem.

A másik amin gondolkoztam az volt, hogy a készítők

a, azért csinálták ezt, hogy lehessen colorblind, genderrandom casting anélkül, hogy bele kellene menni ezekbe a kérdésekbe.

b, a mostani kapitalizmus leképezésehez jobban illett ez a fajta diverzitás?

c, igazából nem érdekelte ez őket és úgyis az Amazon Prime-on jön ki, aminél nincs ironikusabb, szóval akkor már nem mindegy?

Lehet, hogy a Fallout mitológiában van valami, ami ezt megmagyarázza, nagyon keveset játszottam vele és elsőre gugli nem mondott erről semmi érdekeset.

Az egész sorozatban volt valami a Rich Men North of Richmond dal stílusából. Abban is van egy ilyen egyszerű elitellenesség, amivel semmit se lehet kezdeni igazából, de mivel nem kell mélyre mennie, ezért szélesebb rétegeket ér el. Arra viszont jó volt, hogy ezt átgondoljam. A diverz casting tök jó, de közben rákényszerít, hogy vagy beemeld az ehhez kapcsolódó kérdéseket a történetbe, vagy látványosan meg kell tagadnod a létezésüket ahhoz, hogy működjön.

[eltiron2]

Mi a fasznak létezik a win11 (rant)

1993 óta, amikor az első PC-met csináltam, mindig a faszomfütty MS vacakjait használtam. DOS 6.0 körül kezdtem, azzal tök jól elvoltam évekig, leszartam a WIN-t. Éveket basztam el életemből, hogy megtanuljak DOS-os makrókat írni, aztán rá kellett fordulnom a Win 3.1-re, mert már mindent arra fejlesztettek.

Jött a 95, 98, picsába vele, minden amit DOSban tanultam, ment a kukába.

Aztán évekig nem használtam PC-t (nem írok életrajzot h miért) mire legközelebb visszakerültem a szcénába, már mindenki XP-t használt, én is azzal indítottam újra a PC-s karrieremet, a mai napig a legjobb, leghasználhatóbb OS-ként tartom számon, de jó, oké, a hardware annyira fejlődött, hogy kellett egy új rendszer

és azóta csak szart kapunk. A Vistáról nem beszélünk, az kb olyan, mint a Community 4. évadja. Megcsinálták, de minek. A Win7 faszán működött, egy idő után hozzászoktam (RC óta használtam), aztán jött a 8, ami még a Vistánál is értelmetlenebb volt. Nem is használtam soha.

Érkezett a 10, amire azt mondták, hogy ez az ultimate OS, most már csak frissítgetni kell.

És még jó is volt, a 10, tökre elvoltam vele. (Még mindig nem volt olyan jó, mint anno az XP).

Aztán most nyakunkba zúdították ezt a 11 kódnevű értelmetlen határ szart, teljesen BS indokokkal (a biztonsági réseket mondjuk nem kéne ott hagyni, de patchekkel megoldhatók), ahol gondolom egy csomó dev milliódolláros bónuszt kapott azért, mert 6 centivel beljebb vitték a start menüt, és néhány gyakran használt alkalmazást máshová helyeztek, hogy a vakon klikkelgető régi felhasználók idegrohamot kapjanak.

Ja meg persze sokkal durvább gépigénye legyen, vegyenek a parasztok megint új gépet.

[okologiaigondololatok]

Átkeretezni a szorongást

“The Selfish Kapitalist című könyvében Oliver James meggyőzően mutat ki összefüggéseket a szorongás és a neoliberalizmus térnyerése között olyan országokban, mint az Egyesült Királyság, az USA, vagy Ausztrália. James érvelésével összhangban azt állítom, hogy újra kell kereteznünk a stressz (és a distressz) egyre súlyosabb problémáját a kapitalista társadalmakban. Ahelyett, hogy az egyénekre hárítanánk a felelősséget a pszichés szorongásaik megoldásában, vagyis elfogadnánk a stressz hatalmas mértékű privatizálását az elmúlt harminc évben, fel kell tennünk a kérdést: hogyan válhatott elfogadhatóvá, hogy a népesség, különösen a fiatalok, ekkora hányada beteg? Mi lenne, ha e rohamosan terjedő mentálpestist a kapitalizmus lényegi diszfunkcionalitásának látványos tüneteként közelítenénk meg, amely jelzi, milyen súlyos árat fizetünk azért, hogy fenntartjuk róla az egyetlen működő társadalmi rendszer képzetét?”

Mark Fisher: Kapitalista realizmus, 40. o.

[wannabebiker1]

Mátészalkára is megérkezett a kapitalizmus. ÉTTERMET NYITOTT A MEKDONÁLC!!!!!

Szombat délutáni pillanatkép: tömött étterem, kb 30 filippinó vendégmunkás, román és magyar cigányok vegyesen, meg néhány fiatal gyerek hangosan élőzve hogy éppen melyik sültkrumplit eszik.

[politikapolka]

Joker 2, most jöttünk a moziból.

Hollywood, mint a kapitalizmus egyik legfőbb erődje, a Joker 1-ben létrejött mítoszt nem hagyhatta érintetlenül. A Joker 1 által bemutatott karakter, aki a kisemberek hősévé vált, túlságosan közel került a valós társadalmi feszültségekhez. A film egy olyan lázadó szimbólumot teremtett, akivel milliók azonosultak, különösen azok, akik a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek áldozatainak érzik magukat. Ez a hős azonban nem egy klasszikus, rendszerbe illő figura volt, hanem egy olyan karakter, aki az anarchia és a káosz révén próbálta megdönteni a fennálló rendet.

A Joker 2-nek ezért egyértelműen az volt a célja, hogy lerombolja ezt a mítoszt. A gazdagok, és maga a kapitalista rendszer sem engedheti meg, hogy a lázadók egy ilyen ikonikus figurát ünnepeljenek. Hollywoodnak – mint a szórakoztatóipar egyik legnagyobb hatalmával bíró intézménynek – elemi érdeke, hogy fenntartsa a status quo-t, és elriassza a nézőket attól, hogy egy olyan hőst kövessenek, aki a rendszer elleni nyílt lázadásra inspirálja őket.

A Joker 2 tehát nemcsak folytatja a történetet, hanem egy tudatos kísérlet arra, hogy kiirtsa a lázadás reményét a nézőkből. A második részben már nem az azonosulásra alkalmas, hősies alakot látjuk, hanem egy olyan Jokert, aki elveszti a varázsát, aki már nem a társadalmi igazságtalanságok ellen küzdő szimbólum, hanem egy megtört, reménytelen figura. Ez a fordulat azt szolgálja, hogy elvegyék a prolik hősét, és ezzel a lázadás energiáját is.

A gazdaggecik számára fenntarthatatlan volt, hogy egy olyan figura, mint Joker, aki szembeáll a rendszerrel, ennyire népszerűvé váljon. A kapitalizmus nem engedheti meg, hogy az elnyomottak hősei megkérdőjelezzék a rendszer legitimitását, így a második rész lényegében a Joker mítoszának szándékos lerombolása: nem marad meg a lázadó ikon, és a tömegek sem kapnak többé bátorítást, hogy maszkot viselve szembeszálljanak a rendszerrel.

Ez Hollywood mesteri húzása volt – a lázadás szimbolikus hőse egy kapitalista filmvilág terméke volt, és végső soron ugyanaz a világ döntötte meg, amely létrehozta.

Mellesleg Joaquin Phoenix  megérdemel egy újabb Oscar-díjat, de Lady Gaga is jó a Csacsakörű Elmős szerepében. Fuck capitalism.

[yellowmanula]

Po "Teorii zmęczenia" w Teatrze Kto. Ogólnie temat robotyzacji życia w dobie późnego kapitalizmu super ważny i trzeba o tym sobie przypominać, że bezproduktywne życie to jak najbardziej życie. Że weź pigułkę 😃 o nazwie "prestiż", "sukces", "perfekcja", "popularność" to zwykłe uzależnianie nas i kontrola przez lęk.

nieoceniamludziposukcesach

Tutaj jest dla mnie jednak niedościgniony w opowiadaniu o współczesnym niewolnictwie świętej pamięci Xu Lizhi

„Śrubka spadła na podłogę

w mroku nadgodzin;

potoczyła się w dół z dyskretnym brzękiem,

nie zwracając niczyjej uwagi,

jak za ostatnim razem,

w noc podobną do tej,

kiedy ktoś zsunął się na podłogę.”*

Po wakacjach zimowych ciężko mi się odnaleźć, szukam balansu między robieniem herbatek z marokańską miętą dla przyjaciół, a zaliczeniem semestru na studiach. Między byciem leniwą dupą, a kimś kto przejawia większe ambicje niż żarcie, sranie, sikanie i spanie.

Ale się cieszę, że dotykanie mitycznego TOPOWEGO TEGO, i łykanie doppingu prestiżu, SUBSTANCJI, pokazanych w spektaklu, minęły mi wraz z młodzieńczymi problemami.

[mist-the-wannabe-linguist]

Bojujem proti kapitalizmu tak ze si vo velkych retazcoch na samoobsluznej pokladni blokujem zasadne lacnejsie pecivo, ovocie a zeleninu. Este ani raz ma nechytili a je to velke vzruso. No this isn’t sexual for me. I’m just cheap.

úžasné, velkolepé, fenomenální