#kapcsolatban vagyok ember

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

Ha adhatok egy tanácsot soha ne akarj féltékennyé tenni egy olyan embert akivel barátok vagytok és tetszik neked, pláne ha az illetőnek kapcsolata van. Egyrészt nagyon éretlen és átlátszó, úgyse fogsz hatást kelteni benne mert kapcsolatban van és borzasztó gáz. Csak leminősíted magad vele, ennél több vagy hogy ilyet csinálj meg...

[nehazuddhogyszeretsz2]

Oké, az ember társas lény, de tényleg muszáj ezt a kapcsolatnak nevezett valamit meglépni hozzá?

[500album]

Intro

Röviden: elhatároztam, hogy végighallgatom a Rolling Stone The 500 Greatest Albums of All Time listáját, és mindegyikről fogok írni is. Ezért indítottam ezt a blogot.

Bővebben (tldr deep shit):

Amióta az eszemet tudom, a zene érdekelt a legjobban az összes dolog közül, amivel valaha kapcsolatba kerültem. Hallgattam, néztem, tanultam, énekeltem, később írtam, "szerkesztettem", játszottam, írtam róla. Mindig ott volt, mindig egyértelmű volt, hogy ez van az életemben, átsegített sokszor sokmindenen, rajta keresztül éltem meg dolgokat vagy fejeztem ki magam. De barmennyit is ismertem meg belőle, mindig éreztem, hogy nem elég, és hogy annyi minden van még, amit nem hallottam, és amin keresztül megint csak újabb és újabb helyekre juthatok el.

Alapvetően elektronikus zenén szocializálódtam, amiért nagyon hálás vagyok, mert talán ez az, ami a legtöbb helyről táplálkozott mindig is, és ha az ember elkezdi felfejteni a rétegeit, akkor szinte bármilyen stílushoz eljuthat. Sokmindent ismertem és szerettem meg így, a soultól a reggae-n át a discóig. De egyéb hatások miatt rengeteg pop és a gitárzene is magával ragadott, és ezek jelen vannak a mai napig. Összességében így is elég széles skálán és néha fura szélsőségek között mozog a zenei ízlésem.

Viszont mindig ott motoszkált, hogy sok alapdolog - albumok, előadók, stílusok, korszakok - még mindig felfedezetlen részemről, és hiányzik a nagy képhez.

Az utóbbi években kicsit elvesztettem a motivációmat és a nyitottságomat is ezzel kapcsolatban (is), és bár mindig azt hallgattam, amihez épp kedvem volt (és hát ez a lényege a dolognak, még ha ugyanarról a 7 db számról is van szó hónapokon keresztül) vagy amire szükségem volt, és továbbra is megismertem nagyon jó új dolgokat, mégis azt éreztem, hogy még mindig nem hallottam MINDENT!

Ez a közelmúltban összeért azzal is, hogy szükségem van a kreatív energiáim levezetésére, és valamilyen hosszabb távú elfoglaltságra, vagy ha úgy tetszik, kihívásra, bár nem szeretem ezt a szót.

Szóval így jött, hogy végre akkor belevágok ebbe (is), és mivel az írás is hiányzik, és szintén kreatív kipárolgásaim egyik módja, ezért nem csak meghallgatom ezeket az albumokat, hanem írni is fogok mindegyikről.

Nem recenziót vagy egyéb nagy megfejtéseket akarok, hanem szubjektív véleményt, megéléseket, asszociációt, pillanatnyi állapotot, érzéseket, kapcsolódó élményeket rögzíteni, dokumentálni ezt a folyamatot.

A lista nem csak a terjedelme miatt izgi, hanem mert sok olyan tétel van rajta, ami tényleg teljesen vakfolt, vagy ha nem az, akkor azért nem foglalkoztam vele eddig, mert egyáltalán nem éreztem közel magamhoz. De nem akarok kihagyni semmit. Ja, és persze van rajta rengeteg ismert, szeretett lemez, több helyen összeér a saját kis greatest of all time listámmal is, szóval jó lesz ez! És ha lúd, akkor legyen kövér, úgyhogy megvettem a legutóbbi könyvkiadást - ami csodálatos! - , és az alapján fogok haladni.

Kicsit olyasmi ez, mint amikor a Julie & Juliában Amy Adams terápiás jelleggel végigfőzi a klasszkius francia szakácskönyvet és közben fel-le cikázik az érzelmi hullámvasúton. :)

Elsősorban magamért és magamnak csinálom ezt a dolgot, de persze azt sem bánom majd, ha rácsatlakoznak mások is, és kialakul belőle valami kis könyvklub-szerűség.

[csacskamacskamocska]

Picike pride – hetero szívvel

Beszélgetünk..., a pasasról, akit 27 év házasság után a felesége rajtakapta egy másik pasival és váltak, a pasas szerette volna maga elmondani a felnőtt lányának a válás okát. A lány reakciója: nagyon örül, mert már egy ideje szerette volna bevallani, hogy leszbikus. Szélsőjobbos, mihazánkos család, a családfő megátalkodott homofób. És meleg a négyből két gyerek, és végül csak kiderül, hogy az apa is. A gyerekek és az anya felszabadulnak, az apa meghasonlik. A fiú, aki évekig járt terápiára a szorongásaival és fóbiáival, aztán miután leérettségizett, a 18. születésnapját követően kiállt, hogy apa, anya, meleg vagyok! A szülők pedig: oké, de mi eddig is tudtuk. Kérsz még egy szelet sütit? Az anya, akinek a gyereke még nem coming outolt a család felé, ezért a nő eljár rendezvényekre, pridera, hogy a tevékenykedéséről lehessen beszélgetni, így puhítsa a környezetét, előkészítse a terepet. 50+ os férfi, aki magányosan élve megvárta amíg meghalnak a szülei, hogy a kis faluban ahol éltek, a szülőknek ne kelljen megküzdenie az ő másságával és csak utána kezdte keresni a kapcsolódásokat. Szülők, aki kiállnak a gyerekükért akár a családdal szemben is. Őket csak együtt lehet megtagadni. És a család végül elfogadja, hogy a fiú unokájuk mostantól lány unoka. És az a csodás nő, aki annyira nem tudott mit kezdeni a rászakadt hírrel és magánnyal, hogy inkább egy egész csoportot szervezett a hozzá hasonló szülőknek, hogy minden gyerek kaphasson egy szülői ölelést, aki a sajátjától nem kaphatott. És sztorik, sztorik, drámaiak, gyönyörűek, szívszorítóak sokszor, én a végén már szétkönnyeztem a sminkemet.

Mennyi fájdalom körbe-körbe a titkolózások, hazugságok, önismeret és elvárások körül. Mennyi elpazarolt élet, ami boldog lehetett volna vagy sokkal több boldogság lehetett volna benne, és mennyi sok rémisztő figyelmetlenség, felszínesség. Nem az az érdekes, hogy nekem mit jelent vagy jelent-e bármit is az, hogy a környezetemben valaki homoszexuális. Nem hangoztatom, hogy nekem ám vannak meleg barátaim mert nem érdekel senki szexuális élete, kivéve a férfié, aki a szerelmem. Ha valaki azt mondja, hogy mától hívjam Lorettának, akkor úgy hívom, nézze el nekem, ha néha belezavarodok, nekem is meg kell szoknom, ne vegye tiszteletlenségnek. És nem érdekel, hogy szatyorban hordja-e ki a gyerekét. Ha nagyon közeli barát lenne, még az is lehet, hogy kihordanám én. De a fájdalom, amit a titkolózás okoz az embereknek, az zavar. A mögötte megbújó kommunikációs és önismereti problémák zavarnak, a beletörődés a felszínes vágyba vagy a vágy hiányába egy kapcsolatban, az zavar. A szorongás okozta frusztráció vagy agresszió az zavar. És nyilván nem leszek népszerű az önzőn heteronormatív gondolataimmal, de ha elfogadóbbak lennénk az összes mindenféle betűvel ellátott identitásukat kereső vagy másságukra rátaláló emberrel, akkor mindenkinek sokkal kurvább jobb lenne, szóval egyszerűen praktikus lenne és pl a heteróknak is jobb lenne, ha sok meleg nem érezné azt a nyomást, hogy a környezet elvárásainak kell megfelelniük a kapcsolataikban. Mert szembetalálkozni azzal, hogy rossz szándék nélkül, de átbasztak vagy az egész életedet kell újraírnod, amire nem voltál felkészülve, minden álmod, terved a „normális” életről az megy a kukába – szóval ez nekünk se könnyű. És azt gondolom, nagyon kell szereti azokat az embereket, érintett családtagokat, barátokat, ismerősöket, akik ezt képesek szívből való szeretettel végigcsinálni, de azokat is, akik szép lassan de feldolgozzák a saját normáik átalakulását és kinyilvánítják az elfogadásukat és szeretetüket a másik ember felé. Persze, ez nem ennyire egyszerű, ezt én is tudom, ez mindkét oldalon egy spektrum, stb, annyira sokszínű az egész, hogy szinte nem is lehet mindenkire igaz véleményt formálni, stb, az idő, a vágyak, az emberek, a körülmények gyurmáznak mindenkit, ma ez fontos, holnap az, akár hetero vagy akár nem, de vannak dolgok amik mindenkit meghatároznak, hogy telik ez a kurva élet.

[astroyosei]

［愛］Melyikőtök fog kezdeményezni?

aka válassz egy liliomot!:)♡♡’✮

“𝓣𝓱𝓪𝓽 𝔀𝓪𝓼 𝓶𝔂 𝓛𝓸,” 𝓼𝓱𝓮 𝓼𝓪𝓲𝓭, “𝓪𝓷𝓭 𝓽𝓱𝓮𝓼𝓮 𝓪𝓻𝓮 𝓶𝔂 𝓵𝓲𝓵𝓲𝓮𝓼.”

　　　　　　　　［ 　vladimir nabokov- lolita　 ］

Fontos elmondanivalók:

◆mit tartalmaz ez a reading: hogy te, és a jelenleg a fejedben levő személy (aki lehet "csak" egy crush, aki "csak" látásból tetszik neked, vagy ha valaki véglegesebb alakra vágysz, akkor a jövendőbeli férjed, párod, élettársad) közül melyikőtök hívná el először a másikat egy randira! Vagy ha csak egy random valakire vagy kíváncsi, hogy vele hogy alakulnának a dolgok Ha..., úgy is mehet (celeb, influencer, mittudomén)

◆nem kell semmilyen boszorkányos dologra gondolni, elég, ha fejben, szimplán csak az arcát, vagy a nevét képzeled magad elé, és ha minden jól megy, akkor hamarosan érezni fogod, hogy mintha az egyik kép jobban vonzaná a figyelmedet mint a többi. na, az lesz a tiéd:) a többit pile- t nem kell elolvasnod. HA esetleg úgy érzed, egyik kép sem vonz jobban, akkor egyik jóslat sem illik a Te szituációdra. Sajnálom💜!!!

◆hogyan válassz képet?--> segítség posztom (bővebben) ez a poszt még jelenleg írás alatt áll, nincs link:c bahh

◆a képek balról jobbra haladva számozódnak! 1- 2- 3

◆alapvetően eskü csak a fentebb említett témákra akartam kitérni, de aztán beindultak a dolgok:D, és aztán mindegyik pilehoz írtam kb. egy kisregényt, de gondolom, nem haragudtok érte:D néha én is szeretek ilyeneket olvasgatni, és szeretem a hosszú posztokat. ps. ha ebben véletlenül nem egyezne az ízlésünk, sebaj. biztosan várhattok tőlem rövidebb nekifutásokat is később! nem csoda hogy ilyen hévvel ugrottam most ennek neki, hiszen ez az első ilyen posztom itt!!!!^^

◆a liliomos képek nem az enyémek, a pinteresten találtam őket. a linkek hozzájuk: 1, 2, 3

◆a hosszúkás erdős elválasztó képek (dividerek) are from plum98. Thank you, they're beautiful!!!!

Első kép✧

Te: főpap

Másik személy: császárnő

A másik ember! Na drágám, nem vagy te olyan gyönge virágszál, mint a pile hármas másik embere- na nem mintha ezzel bármi baj lenne:)💜. De te pontosan tudod, mi az amit akarsz, és ez bizony kicsit a régimódi stílusra hajaz. Ajjajj, valakit talán ittfelejtettek a múlt századból?:D Jól látom?

Szóval nem arról van itt szó, hogy neked ne lenne kiállásod megszerezni, amit akarsz; legyen az egy bizonyos személy - mint jelen esetben -, egy tárgyi jutalom, egy elismerés- nem, ez neked egyáltalán nem jelent kihívást. Nem. Éppen csak jobban szeretnéd, ha ti ketten betartanátok bizonyos formaságokat, ugye? Vagyis nem csak ketten, hanem az egész família? A Tiéd és az Övé is? Hmm, ez nem hiszem hogy mindenkire igaz lesz, aki ezt a pile- t választotta, de szerintem itt sokan ragaszkodnak a rokonaikhoz, az ő véleményükhöz- jóváhagyásukhoz, és ezzel együtt a régi patinás családi tradíciókhoz. Na, azt hozzá kell tennem, hogy határozottan NEM mindenki. Igen, biztos vannak itt sokan közületek olyanok is, akik kifejezetten ki szeretnék hagyni a családjukat ebből a "buliból". Mert már így is épp elég dologba szóltak bele, és azok sem sültek el valami jól? És most már elég volt? (Ezt az utóbbi két mondatot szinte szó szerint hallottam, minden szavát, ez valami konkrét gondolatotok ezzel a témával kapcsolatban? Nincsen ezzel semmi baj egyébként, és ne legyen lelkiismeretfurdalásotok miatta. Nem kell ehhez senkinek a beleegyezése a kettőtökén kívül:)!!! )

Érdekes ez az erős ellentét egyébként egy pile- on belül, de én csak írom, amit érzek!:) Viszont az közös mind a két csoportban, hogy nagyon erős érzelmek fűződnek itt a családhoz, csak éppen bonyolultak. Negatívak, pozitívak is, vagy talán mindkettő egyszerre?

Mindenesetre, abban egészen biztos vagyok, hogy ezt a nagy nehéz témát nem ezen a readingen belül kell megbeszélni vagy megtárgyalni. Azt mindenképpen tudom tanácsolni, akárhogy hatnak rátok a rokonaitok, a családotok véleménye, elsősorban Te Te Te! Úgyis neked kell majd megoldanod minden problémát, ami a döntéseid következményéből adódik. Olyan megoldást válassz, ami jó a szívednek, ne legyen egy átok egyáltalán nekiállni foglalkozni vele.:)

S végezetül: Remélem, olvastatok legalább egy pár mondatot ezen a readingen belül, ami legalább egy kicsit is hasznotokra volt. Igyekeztem!

Sziasztok! Gyertek máskor is, szívesen látlak benneteket! 💜🩷

Második kép♡♡

Te: érmék nyolcas

Másik személy: szeretők

+egy kis meglepi!!!:3 hehehe~~

Én ez alapján úgy látom, igazán egyikőtök sem nyert itt:D Ide több variációt is el tudok képzelni.. Vagy véletlenül futottatok össze, és úgy egymást követték aztán az események, hogy utólag ezt fogjátok Az első randinak hívni lol- vagy valaki más állított párba benneteket (közös ismerős, ilyesmi..) vagy netán barátokként kezdtetek egy már előre megbeszélt Baráti találkozón, valami "szokott helyen szokott időben", amit lehet hogy előre nem is beszéltetek meg? annyira megszoktátok már? mindenesetre valami szokásos helyzet. és a végére már nem csak barátkozás folyt itten👀👀 hehe

Az is lehet, hogy az egyikőtök kezdte ezt a randi dolgot, aztán a másik lemondta, mert végül is nem volt jó, aztán kiegyenlítésképpen a "lemondós" kezdte újra azzal, hogy na most mégis jó lenne és akkor neked hogy- mi etc... Vaaagy tulajdonképpen egyszerre kerestétek meg ezzel a másikat, és annyira egy hullámhosszon pendültetek, meg beszéltetek erről, hogy szerintem itt nem lehet egy embert mondani? Tehát valamiképpen kiegyenlített volt a helyzet, és nem lehet meghatározni, hogy igazából úgymond ki kezdte.:) De ez nem baj, szerintem ez tök menő!^^

Az érmék nyolcas kártya miatt kérdezem amúgy, szűz a napod? Vagy van valami erős szűz energia valahol a chartodban? Vagy ha alapból nem is, ez a romantikus kapcsolat vagy ez a bizonyos másik személy lehet hogy a szűz energiát fogja kihozni belőled.

Nincs semmi baj ezzel az energiával amúgy, ezt mi sem bizonyítja jobban mint én magam:] szűz nap szűz juno, helloww ♍💚

Van egy olyan érzésem, hogy ti most vagy egy kicsit hosszabb readingre számítottatok vagy vártatok, vagy nem pont erre az infóra, hanem valami konkrétabbra, és most kicsit csalódottak vagytok:(, úgyhogy arra gondoltam, megdobállak még titeket egy bónusz kártyával, ne szomorkodjatok itt nekem!:D Alapvetően csak kettővel gondoltam csinálni, nna de lássátok kivel van dolgotok!>-< Na most majd mindjárt:

A bónusz kártya pedig... a kiegyenlítődés!!!!, úgyhogy ez alapján azt a plusz infót tudom még nektek felajánlani, hogy szerintem nagyon kiegyensúlyozott lesz a kapcsolatok. Nekem mérleg ♎💚 vibeokat adtok! Vagy az egyikőtöknek van valami erős mérleg/ vénusz bolygó/ 7. házas energiája a születési horoszkópjában, vagy a synastry chartotokban lesz sok, vagy a compositeban, nem tudom, de valahol lesz. És aktívan fog működni nálatok.:) Nem lesz hierarchia, meg "lány vagy úgyhogy ezt csinálod" és hasonlók, hanem kommunikáció, őszinte érdeklődés, vágy arra hogy mindkettőtök számára jó és működő megoldást találjátok, tudjátok, arany középút keresés, kompromisszumok.:] jaj de felnőttesen hangzik borzasztó én léptem

Illetve, mielőtt megtenném, azt még el kell nektek mondanom, hogy a mérleg/ vénusz/ 7. házhoz tradicionálisan a házasságot kötjük, úgyhogy ki tudja🤷🩷 aztán vigyázzatok magatokra!✩✦✦✧

Remélem olvastatok legalább egy pár mondatot az imént, aminek örültetek!!🦂🔮 ’🌕

Harmadik kép★✩

Te: botok királynője

Másik személy: kelyhek hetes!!

Te fogsz:) Azt nem tudom még, pontosan miért- de, látom, haha. Az a helyzet, kettő fő variációt látok abban az esetben, ha NEM Te indítasz: vagy már nagymamakorú, ráncos öreg emberkék lesztek mind a ketten, mire ez a szúnyogvitéz összeszedi hozzá a bátorságát, vagy tegyük félre a "békés" nyugdíjas öregkort úgy ahogy van, de akkor ebben az életben már nem is fog ez nektek összejönni.

Még jó, hogy te ezt mind nem hagyod!:D Kedves botok királynője, eddig ismeretlen lelki társam!♡♡♡♡

Nna, az első bekezdésben leírtak remélem senkinek az érzéseit nem bántották meg. Vagy fel sem vetted, vagy ha igen, akkor megbocsájtasz nekem, vagy csak egy jót nevettél. Remélem, az utóbbi. Nem célom itten senkit sem megszomorítani.:]🧘🩷🩷

És most szóljunk egy pár szót arról a bizonyos szúnyogvitézről! Semmi baj vele, nagyon szeretjük ám őket is!:) Ez az emberke őszintén, mélyen reménykedik, hogy a kezedbe veszed a dolgok irányítását🥺🦋🦋 becsületére váljon a remek önismerete, pontosan tudja ő is hogy milyen nudli őkelme és hogy hajlamos meghátrálni a számára ijesztő helyzetek elől:] nagyon vigyázz ám rá meg az érzéseire! nagyon szimpatikus leszel neki, és szeretni fog Téged már az első randi előtt is.🥺🥺

Ha pedig esetleg nem abban reménykedik, hogy te fogsz a tettek mezejére lépni ebben a helyzetben, akkor abban bízik, hogy majd történik valami csoda, és annak folytán úgy mehettek el együtt randizni, hogy mindehhez neki ki sem kell nyitnia a száját!xD Awwww, remélem tényleg összejön nektek!>-<"

Mellékes megjegyzés, valamiért úgy érzem, hogy ebben a személyben erős víz energia lehet? Te meg akkor tűz lennél a botok miatt? Ebben az esetben vigyázzatok, ki ne nyírjátok egymást!:D Elhiszem, főleg ebben az esetben, hogy nagy lehet az attrakció, de csak óvatosan gyerekek. Olyan kapcsolat, ami ennyire extremitásokba csúszik, nagy energiafelhasználással működik...

Remélem tetszett a reading és hogy a többit is csekkolod az oldalon🤗🤗 azok is pont olyan jók mint ez itt, azokat is én csináltam!!!^^

Végezetül:

S azt hiszem, ezennel a végére is értünk ennek a kis szösszenetnek, remélem tetszett az a pile amit választottál magadnak!💓

Ha tetszett a reading, likeold be, kommentelhetsz is, vagy ha nem szeretnéd névvel, elmondhatod az elmondanivalódat anonim módon is, csak azt nem ez alatt a poszt alatt teheted meg. Oda az oldalamon keresztül tudsz hozzáférni, a "kérdésed van?" gombra kattintva (ahol nemcsak kérdezni lehet.) Szívesen meghallgatlak🥰✨

Ezen kívül ha van kedved, reblogolhatod, leírhatod a véleményedet a tagekbe is.

Hellow bye bye!!~

[emlekeimkonyvtara]

Egyre többet gondolok rá. Nem tudom ennek mi az oka. Összeszorul a mellkasom, remegek és feszült vagyok. Néha néha beszéd közben csak úgy az eszembe vág valami miatt és elcsuklik a hangom. Trauma, már a nevén sem hívom őt csak így kavarog az egész a fejemben. Trauma. Mindenki életében van egy ilyen személy, aki iránt érez valamit de annyi rosszat tett vele a másik hogy már nem akar róla tudomást sem venni. Na én nem ilyen vagyok, én sajnos vagy nem sajnos esélyt adnék neki, túl mély érzelmek fűzik át az egészet. Hiszem, hogy a fájdalmat csak az gyógyíthatja be aki okozta, más nem tudja befoltozni azt a lyukat a szívemen, ahová az ő keze nem kompatíbilis. Nehezek a levegő vételek, a koncentráció. Sokszor elhomályosítja a jelent a gondolataim sötét felhőrétege.

Azon töprengem, a sors miért szenvedtet még? Már nem tudom mit is tehetnék hisz azt tettem amit ilyenkor szokás, haladtam előre az életemben, élményeket gyűjtöttem, új embereket ismertem meg és teljesítettem a rövidtávú céljaimat. Mit lehetne még? Milyen utat kellene hogy most válasszak hogy ez a rossz érzés ami bennem van megszűnjön? Van valami útmutató a felhők között amit meg kellene fejtenem? Nem tudom, nem tudok válaszolni a saját kérdéseimre, azt pedig megtanultam hogy minden válaszért meg kell fizetni az árát, akár lelkileg, akár anyagilag is nézzük. Elfáradtam ebben az előre menetelben, megszállottan haladtam előre mert az okosok, a pszichológus azt mondta hogy majd ez enyhíti a bennem tátongó űrt. Kedves doktor úr, kedves barátok és idegenek, ez nem igaz. Nem szeretek okoskodni olyan dolgokban amiről nem tudok eleget, amiben nincs elég mennyiségű tudásom, de ez saját tapasztalat. Mindent megtettem azért hogy jobb legyen és nem lett jobb. A kezeléseket még meg sem említettem. Lassan ezek a hosszú önmagammal beszélgetések beterítik az oldalamat. Jók ezek, csendessé teszi a fejemet. Tehát a kezelések, nehéz. Sokat alakít rajtam, túl sokat. Újra elkezdtem a sportot, épp a vizsgaidőszakban de sebaj, jót tesz a testemmel. Jót teszek magammal. Próbálok erre törekedni, magammal tegyek jót.

Ismerkedtem, sokat. Egyik sem jutott el addig ameddig kialakult volna valami mert nem éreztem magam komfortosan. Nekem ez nehéz, testi lelki békét lelni valaki mellett, talán ezt Trauma sosem fogja megtudni, mennyire is különleges volt számomra, na mindegy is. El búcsúztam mindegyiktől, azzal az indokkal hogy ez nem az amit én keresek. Igazából nem is keresek semmit, inkább valakit. Nehéz ezzel megküzdeni, tudom hogy senkim nem lesz, mindenkit eltaszítok. Nem az az ember vagyok, nem azzal a személyiséggel rendelkezem, nem vagyok annyira különleges, érdekes hogy valaki foggal körömmel küzdjön értem. Ezt el kell fogadni, nem feladtam még mielőtt a nyakamnak ugrik bárki is, a lehetőség ott van. Csak általában ezzel nem élek, hamar megunják, hogy nehezen lehet a bizalmamba férkőzni, megunják a távolságtartó viselkedésem.

Most egy rossz dolog jön, foglalkozom a halál gondolatával. Mindig is az életem része volt, ám lecsendesedett egy időre, most újra előbújt. Nem az évszakos depresszióról beszélek, ez más. A legboldogabb pillanataimban, amikor csak nevetünk és tényleg jól érzem magam, a mellkasomba vág ez az érzés, majd a gondolat hogy megfogok halni. Kettős érzelmeim vannak ezzel kapcsolatban. Tudom, leharapná a fejem az aki ezt elolvassa, de van bennem ezzel kapcsolatban egy megkönnyebbülés érzése. Megszabadulnék ezektől a nehéz dolgoktól, sok fájdalmat hagynék, és nekem fájna maga a halál de nem nyomná a lelkemet ez az üresség. Ez is olyan abszurd, üresnek érzem magam viszont teljesen az érzelmeim irányítanak. Megélem őket minden egyes percben. Nehéz, azt érzem mintha, mintha Trauma a szívemen, a lelkemen kapaszkodna. Pedig elengedett, és én nem kapaszkodom. Boldog, Trauma boldog, boldog azzal akivel boldog akart lenni. Biztos szereti őt is a családja, épp ahogy engem is kedvelt. Azt hiszem, kedveltek. Ezt éreztem ott, szeretetet. Rossz ezt belátni, hisz soha többé nem fogom őket látni, és nem tudom miért de nagyon szerettem őket. Ettől borzalmas embernek érzem magam, mert nem az én szüleim, és nem szabadna. Traumát is rég el kellett volna felejteni, nem szeretni. Életem végéig fogok ezzel harcolni, az pedig nem tudom mikor lesz.

De boldogan szeretnék meghalni.

[diogenesz2020portugal]

Kedves Filip, pár észrevétel Ervinhez intézett második leveledhez:

1. Nem vetted őt észre, ok.

2. A Gőgös Gúnár és az acsarkodó csivava távolról sem tévesen egyszerre használt szimbolikus személyiségjegy.

A dölyfös emberek gyakorlatilag mindig acsarkodó pitiánerek. Erre utalt Ervin.

Szívesen.

3. Amikor azt írod, hogy te már tucatszor voltál szolidáris és még hányszor kéne szolidárisnak lenni, az valami végtelen ciki. Plázacicák szoktak ilyeneket mondani, de csak a butábbak.

Szívesen.

4. A tanárokkal, az oktatás ügyével kapcsolatban kialakult, érezhetően kiforrott véleménnyel rendelkezel személyes okokból: a szélsőliberális diákok passzív támogatói, (bármit is jelentsen ez).

Nem gondolod, hogy ha ez is a véleményed a tanárokról, általánosítva, akkor is, közéleti szereplőként legalább úgy kéne tenned, mintha civilizált ember lennél, nem pedig egy bosszúálló kisstílű pöts?

5. Ahogy a pedagógusok nagyobb megbecsülését követelőket három mondaton belül összekötötted Rákosi Mátyással, közben számonkérve a történelem ismeretét, a műveltséget és a szellemi képességet, az egyenesen bearanyozta a napomat, köszönöm.

6. Kicsit megdöbbentem, amikor írtad, hogy az elmúlt 70 évben született „filmek jelentős része pedig minősíthetetlen, lila, öncélú baromság volt, minimális nézőszámot produkálva, ráadásul semmiféle össztársadalmi célt, értéket nem képviselve, miközben igyekeztek sárba rángatni mindazt, amit mi, sok millióan a magyarságról gondolunk”, ugyanis én,(aki egyértelműen nem tartozom a te „mi”-dbe libsiként) , ellentétben veled, pl baromi büszke vagyok az elmúlt 70 év filmeseire, akik dicsőséget szereztek a magyaroknak, az Oscarokkal, a velencei, berlini, cannes-i, locarnói, milánói, Karlovy Vary-i, trieszti, acerrai, lengyel, kanadai, belga, angol, francia, Európai Filmakadémia stb. díjaira, és továbbra is ellentétben veled, eszembe se jutna hazámat megalázni azzal, hogy ezeket "politikai indíttatású", nulla értékű eredményeknek nevezzem.

Plusz sztem ha filmekkel szeretnél foglalkozni (nincs ennél a világon nagyobb LOL), akkor legalább tegyél úgy, mintha fingod lenne a filmművészet történetéről, kereteiről, alkotásairól, stb.

7. Schilling Árpád már mindent elért nemzetközi porondon is, Berlinben, Milanoban, Franciaországban, Oroszországban, Kanadában, Szerbiában is díjazták, meghívták alkotómunkára, hogy te is értsd: fizettek neki a teljesítményéért piaci alapon , míg te az gazdag apádtól, hülyegyerekként kaptál egy vödör pénzt, hogy eltapsold fasságra, és neked ez sikerült kizárólag.

8. Az Aranybulla kritikáját elsősorban tekintélyes történészek fogalmazták meg. Pontosabban: Elhatárolódtak. A „balos felsőbbrendű értelmiségiek” pont nullára tehetnek a bukásról . Egyébként Ervin alakított már görög istent, ami sutyeráksznob értékrendben üti a király-játszást (már ha színészeket azon keresztül ítélünk meg, mennyire fontos embert alakítottak darabokban) (édesjézusgyerele) , szóval ő nyert.

9. Az, hogy Ervin féltehetségnek nevezett téged, az engem is felháborított. Teljesen egyetértek veled, ez ostobaság.

Teljesen tehetségtelen vagy. Nulla, zéró. Inkább mínusz.

10. Nem a pedagógusok melletti kiállás veszélyezteti ezt az országot.

Sokkal nyomasztóbb és nehezebben kezelhető veszély ugyanis nemzetállamunk lebontásának szándéka, a tagállami státuszunk erodálása, ennek a populista rendszernek manipulatív, mindent átszövő, kártékony működése, országunk kulturális, gazdasági, társadalmi, demográfiai szövetét szétbomlasztó, velejéig korrupt kormány elmebaj-propagandájának terjedése, és még sorolhatnám.

Na, ezért nem mindegy, ki melyik oldalra áll. (bocs hogy kicsit átírtam a szövegedet igazra)

11. Elmesélek valamit.: a forgatókönyvírók használnak kliséket, hogy pozícionáljanak kulturálisan, társadalmilag szereplőket. Amikor azt a szöveget mondja egy figura nyeglén, „hogy elviszlek egy körre valamelyik arany mercimmel”, akkor a sztoriban a karakter egy proli, ostoba, nagyképű újgazdag s@ggarc.

Én csak azt nem tudom, hány félidőt kell abban a pokolban élnünk, amivé a „te oldalad” kormánya teszi éppen ezt az országot.

(Mariann Palánkai fb)

[bennemlevovihar]

Legszívesebben ordítanék teli torokból, hogy hallja a világ: itt vagyok. De mit ér a világ nélküled? Utálnom kéne téged amiért kitépted a szívem a helyéről és a földig tapostad. Majd a képembe röhögtél és megkérdezted: – Fájt? – minden alkalommal azt mondtam, hogy nem fájt de később remegő kézzel, égő szemmel egyesével ragasztottam össze a szívem darabjait, hogy legalább akkor foglalkozz velem amikor épp engem tiporsz. Mások szerint hülye voltam szeretni téged. Szerintem téged szeretni gyönyörű volt. Fájdalmas, lelki sebekkel teli tűzdelt szerelem. Legalábbis részemről. Mert te nem szerettél. Soha nem is fogsz. Talán ez fáj az egészben a legjobban. Sosem mondtam el mennyire is szerettelek. Soha nem akartad megérteni amit neked akartam adni. Mindent tudtál, mégse tudtál semmit. Hülyeség lenne azt mondani, hogy nem gondolok rád mai napig. Eszembe jutsz sokszor. Már nem beszélünk és úgy hiszem jó is így. Hiába szerettem volna, hogy szeress engem nem tudtál volna úgy szeretni mint bárki mást ezen a világon. Hiszem, hogy a mi történetünk itt most véget ért de a reményem azzal kapcsolatban, hogy talán egy másik életben meg fogod látni bennem azt amit szeretni tudnál bennem, mert én mondtam neked, hogy bármeddig várnék rád. Erről most lecsúsztam most mert egy másik ember kezét kérted meg és másnak fogadtad meg az örök hűséget. Nem fogom azt kívánni. hogy bárcsak vége lenne köztetek mert nem tehetem a saját önzőségem előtérbe. Remélem, megtaláltad azt akit kerestél még ha nem is én vagyok. Számodra a szívembe mindig lesz hely mert te vagy számomra a be nem teljesült szerelem.

Annyi mindent kellett volna másképp csinálnom, belátom. De látod mindig én leszek az akit hibáztatok. Nem akarok elbúcsúzni. Az olyan mintha elengednélek. De én sose akarlak téged elengedni mert nekem szükségem van rád, Drága Kedvesem.

Nem haragszom rád egyáltalán, hiába tűnhet úgy. Hiszen hogyan is haragudhatnék rád? Mindenki a boldogságot keresi. Nem haragudhatok rád amiatt, hogy megtaláltad és élsz vele. Én is ezt tenném ha tudnám. Csak nem tudom mert nekem te voltál a boldogság míg az életem része voltál.

Szeretlek.

[nitta86]

Ezt inkább külön bejegyzésben írom mert már kezdett nagyon hosszú lenni az előző.

Nekem a BDSM kezdetekben még több autonómiát jelentett a végefelé viszont azért is volt megkönnyebbülés kijjebb kerülnöm a BDSM közösségből, mert akkor már inkább korlátozta az autonómiámat.

Ez azért volt így, mert otthonról azt hoztam a szexszel kapcsolatban, pl. anyám is azt tanította nekem, hogy az hogy vannak szexuális vágyaim az erkölcstelen, meg ne nagyon legyenek erről elképzeléseim, de ha komoly kapcsolatom van akkor viszont kötelességem szexelni akkor is ha nincs kedvem, különben ne csodálkozzak ha elhagynak és mindenki ujjal mutogat majd rám, hogy nem tudok senkit se megtartani.

Ehhez képest mennyire felszabadító volt már hogy lehetnek vágyaim, sőt ezek változhatnak is, és elvárás hogy az aktuális vágyaimat fel tudjam sorolni, tudjak róluk beszélni és a kapcsolat kezdetén megnézzük mi a közös metszet, mi az amit mindketten szeretnénk, de azokat se kötelező utána csinálnunk, bárki bármikor leállíthatja a dolgot. Csodálatos volt.

Szóval kezdetben nagyon boldog voltam a BDSM-mel, de közben érdekelt a feminizmus is, pont az autunómia iránti vágyam miatt. Aztán jöttek mindenféle feminista csajok és felülről megmagyarázták, hogy én áldozat vagyok és ezt nem élvezhetem és ők majd jól megmentenek. Én meg mondtam nekik, hogy pont ők csorbítják az önrendelkezésemet és nem kell megmenteni, de nem értették.

Feministaként mondom, hogy ez egy hiba, attól még hogy nem értesz egyet valakinek a döntésével attól még az ő döntése, persze véleménye bárkinek lehet, de azt diplomatikusan is ki lehet fejteni.

De végül továbbléptem az egész BDSM dolgon akkor amikor már korlátozott. Az előző bejegyzésemben említett erős csoportkohézió is korlátozott néha. De ez utóbbi meg nehéz és a modern ember dilemmája, hogy akkor most szabadok legyünk és magányosak? Mármint vannak barátaim, de soha többet nem lesz olyan összetartó közösségem. persze azért még hiszek benne, hogy létezik olyan összetartó baráti kör, ami közben elég teret is enged az egyének számára.

És az hogy áldozat voltam e mazochistaként mint az akkori femisita barátnőim mondták? Néha igen, többnyire nem. Kicsit szomorú, hogy a szüleim annyira tönkretettek az érzelmi bántalmazással és az elhanyagolással, hogy csak fizikai fájdalommal együtt tudtam egy ideig megélni a szexet és az intimitást, de abban az időben ebből próbáltam kihozni a legtöbbet, azóta meg továbbfejlődtem, és mindez teljesen rendben van.

[dorka]

Miota nehany kutyas facebook csoport meg kutyas forumok tagja vagyok, azt hiszem a legnagyobb meglepetes azzal kapcsolatban ert, hogy nekem fogalmam sem volt rola, mennyi ember alszik a kutyajaval egy ágyban.

Hogy ez igy egyaltalan opcio, arrol sem tudtam, sosem jutott eszembe, de igy latni kommentek szazait, ahol mind alapvetoen az, hogy “a mi kutyank az ágyunkban alszik velünk, velem” egyszeruen hihetetlen. El nem tudom kepzelni, ők naponta cserelik az ágyneműt?

Nektek, akiknek kutyaja van, ti vele alszotok?

[egy-lany-blogja]

„(...)És mikor a kapcsolatom a végéhez közeledett, az akkori társam egyszerűen kimondta:

— „Jól esne már, ha végre valaki csak elfogadna engem úgy, ahogy vagyok.“

Én pedig tiszta szívvel azt tudtam erre felelni.

— „Tudod, én egész idő alatt, legjobb képességeim szerint, elfogadtalak Téged úgy, ahogy vagy. Elfogadtam, hogy vannak dolgok, melyek nem működnek közöttünk, s ezek gyakran diszharmóniát eredményeznek a kapcsolatunkban. Elfogadtam, hogy amikor összevesztünk, kivétel nélkül mindig én kértem bocsánatot és kezdeményeztem a megbékélést.

A szemet szúró gond az egészben csupán annyi volt, hogy Te abban a hitben éltél, ha valaki elfogad Téged, az egyidejűleg azt is jelenti, hogy nem szükséges változni/változtatni és tovább fejlődni.

Te nem egyszerűen azt óhajtottad, hogy valaki fogadjon el téged, hanem sokkal inkább azt, hogy valaki fogadja el azt a TÉNYT, hogy te beleragadva akarsz maradni a komplexusokban, hogy szemet akarsz hunyni minden felett, amin dolgozni kéne ahhoz, hogy az emberi kapcsolataid egészségesek legyenek. Azt akartad, fogadja el mindenki azt, hogy te nem szeretnél feljebb jutni annál, mint ahol már évek óta megragadtál.

Pedig az elfogadás, Kedves, nem erről szól.

Mikor elfogadjuk a párunkat, úgy, ahogy van, az azért van, mert szeretjük és felismerjük, hogy jelenleg ez a LEGTÖBB, amire képes, VISZONT ez az elfogadó szeretet, amivel körbe veszem, nap mint nap segíteni fogja őt abban, hogy mennél feljebb jusson, fejlődjön, kivirágozzon, ezáltal a kapcsolatunk is, mind azzá válhasson, akivé képes, és szép lassan minden „mérgező“ béklyót együtt fel tudjunk oldani.

Azt el tudtam fogadni, hogy egykoron méltatlan és mély pontra kerültél, így váltál azzá, aki most vagy — azt viszont nem tisztem elfogadni, hogy te innen soha nem is akartál kimászni és soha nem akartad megpróbálni újra szeretni önmagad.

Mivel én szeretem és kiváltképp tisztelem önmagam, meg kellett hoznom azt a döntést, hogy külön utakon menjünk tovább. Egy ilyen kapcsolat bilincs, kalitka, börtön egy olyan ember számára, aki érzi, hogy ő most már, boldogan, szárnyalni akar és szárnyalni képes.

És hogy el kellett válnunk egymástól: ezt is SZERETETTEL el tudom fogadni.

Őszinte hálával köszönök mindent!“

[ Andrea V. ]

Úgy gondolom, ez az írás rámutat arra, hogy a szeretetből fakadó elfogadás NEM foglalja magában azt, hogy belenyugodjunk ill. beletörődjünk abba, hogy valójában nem érezzük jól magunkat a társunk mellett. A kapcsolat mindig egy csónak, melyben két ember ül, és MINDKÉT FÉLNEK eveznie kell ahhoz, hogy ez a bizonyos csónak mindig előre és előre tudjon haladni.

Az elfogadás annyit jelent, hogy felismerem és megértem, hogy a másik ott tart, ahol éppen tart, és ehhez mérten nem tud egyelőre többet nyújtani annál, mint amennyit nyújt, viszont megteremtem számára azt az atmoszférát magam mellett, amelyben szabadon fejlődhet, HA AKAR.

Ám amikor látványosan nem jutunk feljebb, egyről a kettőre, s minket ez már lehúz, MÉGIS benne maradunk a kapcsolatban, az már nem az elfogadás hatásköre — hanem az már a ragaszkodás, a félelem az elengedéstől, a kényelem, a megszokás, naív várakozás , szorongás az egyedülléttől...

Fel kell bölcsen ismernünk, hogy amit teszünk, az mely pontig kitartás, és mikortól erőltetés.

( Namaste ॐ Facebook oldal szerkesztője )

Köszönöm szépen!

[macskabuzi]

Felesleges tanács, de megírom. 44 évesen, 2010-ben találtam meg életem külföldi szerelmét egy internetes platformon. Azóta is boldogan élünk, egyelőre még orbánisztánban. Mindkettőnket külön-külön már alaposan megdobált az élet előtte, de - mint kiderült - mindezt valahogy elmélyített önismeretté, kompromisszumkészséggé, sőt (megkockáztatom!) bölcsességgé alakítottuk. Sok mindent elengedtünk a korábbi vágyainkból, de ami megmaradt, az tartósnak tűnik. A te életedben sincs minden veszve, viszont az önismeret útját be kell járnod a változáshoz. A fittség, az öltözködés a felszín. Áss mélyebbre. Vagy ne. Ahogy akarod.

Szia

Nagyon örülök nektek, bármi irónia nélkül.

Annyiban tök igazad van, hogy felesleges tanács, mert ezt az utat máig járom, nagyon sok dologgal kapcsolatban tisztában vagyok önmagammal, elég jól ismerem mit miért szeretek, csinálok, vágyok. Viszont nem használnék ebben ilyen végletes kifejezést, hogy bejártam, meg megismertem önmagam, mert ez a folyamat maximum a halállal ér véget, hisz a személyiségünk valamilyen szinten folyamatosan változik. No és az önismeret nem ment még meg attól az igénytől és kényszertől, hogy egy értékesebb, jobb férfi legyek. A légy önmagad lózungot/hazugságot amibe bele lehetne kanyarodni ebből meg most hagyjuk is.

Kompromisszumkészség és alkalmazkodási képesség eddig is nagyon erősen volt bennem, van is amiből tud az ember engedni (ld pl életvítelbeli preferenciák), viszont van amiből meg nem nagyon mivel az ösztönök vezérlik (ld pl külsőbeli preferenciák egy része).

[cloud-breakingdreams]

Én jó ember ismerőnek tartom magam. De van Valaki, akiről azt állítom, hogy még nálam is jobb.

Nem beszélt róla, de azt hiszem, hogy szeptembertől úgy kiismert, ahogy senki más nem tudta volna megcsinálni, szimplán csak HÁROM hónap alatt.

Valahogy kiszúrta, hogy problémáim vannak magammal és konkrétan szenvedek a saját testemben.

Azt mondta, hogy szép vagyok és, hogy nincs miért negatívnak lennem saját magammal és az élettemmel kapcsolatban.

Köszönöm.

Lexa

[hicapacity]

Paul Stamets világhírre tett szert a Netflixen ma is elérhető dokumentumfilm, A gombák lenyűgöző világa egyik főszereplőjeként. Nem csak a világ egyik legelismertebb mikológusa (gombaszakértője), de egyben a pszichedelikus gyógyászat egyik úttörője is. Nagy öröm volt megismerni személyesen is a haarlemi tudományos konferencián, ahol végre meg is interjúvolhattam és feltehettem neki pár kérdést (a videóinterjú linkje a kommentben, sajna egyelőre csak angolul, de alább összefoglalom magyarul is).

A sci-fi rajongók számára bizonyára ismerős a Star Trek Discovery című sorozat, ami egy 23. századi űrhajó legénységének kalandjait meséli el. A hajó képes arra, hogy átszelje a teret és az időt - és ebben egy olyan különleges hajtómű segít neki, ami képes kapcsolódni egy titokzatos, a téridőt átszövő pszichedelikus micélium-hálózathoz - mikoverzumhoz (mükész görögül: gomba).

A Star Trek eme gomba-hálózatának ötletét nem csak Stamets inspirálta, de a sorozat alkotói egyenesen róla nevezték el az űrhajó gépészét is. Ez persze science fiction. De mivel Paul Stametshez hasonlóan magam is Star Trek-rajongó vagyok, így már régóta szerettem volna megkérdezni a gombakutatót, hogy mit gondol, hogy ilyen módon gondolták tovább a varázsgombával kapcsolatos elképzeléseit. Stamets szerint nem véletlen, hogy a világegyetem - akár a makrokozmoszt, akár az idegrendszer, vagy a gombahálózatok mikrokozmoszát nézzük - hálózatos szerkezetben épül fel. Ahol a hálózat pontjai folyamatosan kapcsolódnak, elszakadnak, újrarendeződnek. Bizonyos értelemben a varázsgomba által nyújtott pszichedelikus élmény ma is megnyitja egy multiverzum kapuit: a fogyasztói arról az élményről számolnak be, hogy megtapasztalják, hogy az univerzum alapvetően egy közös tudatra épül.

Megkérdeztem Stametset arról is, hogy mit is ért az alatt, hogy a varázsgomba megmentheti az emberiséget. Megmondom őszintén, én azon szkeptikusok közé tartozom, akik a hasonlóan bombasztikus kijelentéseket, legyen szó akár kannabiszról vagy varázsgombáról, egy nagy adag fenntartással fogadom. With a grain of salt, egy csipetnyi sóval, ahogy az angol nyelv találóan fogalmaz.

Stamets válaszában kifejtette, hogy nem önmagában a gomba az, ami megmenti az emberiséget - hanem az üzenet, a tanulság, amit az ember a pszichedelikus utazásból leszűrhet és felhasználhat. Albert Hofmannhoz, az LSD felfedezőjéhez hasonlóan úgy látja, hogy a pszichedelikus élmények elmélyítik az ember felelősségének tudatát azzal kapcsolatban, hogy harmóniában éljen a természettel. Az egész bolygó ökológiai egyensúlyát fenntartsa és megőrizze.

"Az evolúcióból szerintem nem azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy a legrátermettebb él túl, hanem az, hogy meg kell osztanunk a feleslegünket a felebarátunkkal, aki kevésbé kiváltságos helyzetben van, mint mi," mondta. A pszilocibin által előidézett élmények azt az evolúciós tanulságot segítenek felismerni és hasznosítani, hogy felelősek vagyunk egymásért és a bolygóért. Ez nagyon fontos egy olyan kritikus időszakban, amikor az ember tevékenysége miatt a fajok tömeges kihalásával kell szembenéznünk.

Stamets szerint a tudományos bizonyítékok alapján a pszilocibin serkenti a neuroplaszticitást (az idegrendszer rugalmas újrarendeződési képességét) és a neurogenezist (új idegsejtek képződését). Szerinte ezt a hatását akkor is kifejti, ha valaki rendszeresen mikrodózisban (tehát a tudatállapot-változáshoz szükséges küszöb-dózisnál kisebb adagban) fogyasztja. Saját kutatásai az utóbbi időben ezzel a területtel, a mikrodózissal foglalkoznak a leginkább.

Stamets kidolgozott egy különleges mikrodózis-kombinációt, ami szerinte különösen eredményesen serkenti az emberi idegrendszer fejlődését, és ami három összetevőből áll:

1) a pszilocibin (a varázsgomba hatóanyaga)

2) a közönséges süngomba (egy nem pszichoaktív gombafaj, amelynek az ígéretes idegrendszer-serkentő hatásairól az utóbbi években több kutatás is beszámolt)

3) és niacin (avagy B3-vitamin).

Stamets szerint a jövőben ez a formula akár forradalmasíthatja az ún. neurodegeneratív (az idegrendszer pusztulásával összefüggő) betegségek (pl. Alzheimer, Parkinson stb.) gyógyítását. Egyelőre csupán ígéretes pre-klinikai vizsgálatokra hivatkozhat, a komoly klinikai vizsgálatok, amelyek embereken, szigorú módszertannal végeznek, még váratnak magukra. Azok a placebo-kontrollált vizsgálatok, amelyeket ezidáig a mikrodózissal kapcsolatban végeztek, óvatosságra intenek bennünket. Így például egy magyar kutató, Szigeti Balázs a Drogriporter Szabadegyetem előadásában is beszámolt arról, hogy saját kutatásokban az LSD mikrodózis pozitív hatásai valósak, de a placebót szedő embereknél is éppúgy jelentkeztek. Stamets mindenestre nagyon szuggesztíven képes magyarázni a mikrodózis pozitív hatásait. Szerinte a mikrodózist és a makrodózist nem binárisan kell elképzelni, ez egy spektrum.

Az első könyvét a témában 1978-ban írta, amikor én születtem: és azóta valóra váltak az álmai. A pszichedelikus kutatás reneszánszát éljük. Szerinte nagy különbség az akkor időszakhoz képest, hogy a társadalomban egyre kevesebb a paranoia, amikor ezekről a szerekről esik szó. Hite szerint minden embernek veleszületett joga van a tudatmódosításhoz - és ezt egyetlen kormány sem veheti el tőle.

Amikor megkérdeztem tőle, hogyan látja a pszichedelikus terület fejlődését 10 év múlva, akkor nagy meggyőződéssel azt felelte, hogy "a pszichedelikumok lesznek a jövő nootropikus (idegserkentő - a szerző) vitaminja". Masszívan csökkentik majd a bűnözést azáltal, hogy forradalmasítják a mentális egészségügyi ellátást. Nem tagadja, hogy elfogult: számára a pszichedelikus kutatás nem csak egyszerű érdeklődés, hanem egyfajta küldetés. De szerinte mindenki elfogult, még a magukat legobjektívebbnek tekintő egyetemi professzorok is. Ő legalább beismeri. Hogy a várakozásait beteljesítik-e a pszichedelikus szerek, az a jövő titka.

Ha fontosnak tartod, hogy hasonló ismerterjesztő írásokat, videókat készítsünk és tájékoztassuk a magyar közönséget, akkor kérlek, támogasd a munkánk - a rendszeres támogatóink ingyen látogathatják a Drogriporter Szabadegyetem rendezvényeit: https://drogriporter.hu/tamogass/

[csacskamacskamocska]

Naiv lennék? ;)

Idealista, azt elismerem. Naiv vagyok, mondta tegnap a barátnőm. „benned az a jó, hogy mindent elhiszel” – mondta egyszer Logan. Szóval biztosan van benne valami. naiv: hiszékeny, ártatlan, gyanútlan, tapasztalatlan.

Igen, ha magamat látom belül, hogy ki vagyok, akkor valóban egy kislány vagyok, aki hatalmas szemekkel bámulja a világot és mindenre rácsodálkozik, mindenek örül, és ha megijesztik, akkor fut. A világ minden része a „játékom”, a számlák befizetése, a takarítás, a szülés, kapcsolatok, mind egy érdekes történés az életemben. Ha nem befolyásol semmi, akkor minden csak olyan, mintha egy megfordított esernyőben utaznék az áradó patakon. Még élünk, hát nem csodás ez? Ha szeretek valakit, olyan sokáig kitartok, makacsul, senkire se hallgatva, ahogy a gyerekek ragaszkodnak a dolgaikhoz. Nem dobunk ki semmit, se törött, se szakadt, se semmit, amit szerettük, mert benne van az összes ragaszkodásuk, az utolsó fecnijében is. Magunkat őrizgetjük, az érzelmeink emlékét. Nem tudom, hogy a felnőttség az lenne, hogy az ember finnyás, gúnyos, kekec, rosszkedvű, elégedetlen? Hogy utálja az életét, bizalmatlan, rugalmatlan, lusta és érdektelen minden? Hogy nem tud szeretni és nem is hisz benne, hogy mások valódi jó kapcsolatban élnek? És abban sem, hogy ő is élhetne szeretetteljes kapcsolatban?

A bennem élő gyerek az, aki azt mondja, hogy még van elég idő, tanulni, megcsinálni dolgokat, jó kapcsolatban élni. Telik az idő, már érzem, de nem sóhajtozni kell, hogy elmúlt, hanem csinálni, jókedvvel azt, amit az ember szeret, amiben örömét leli.

Örülök, hogy visszataláltam magamhoz, és hálás vagyok a sorsnak, hogy sokféle szenvedést, tragédiát, amikről hallok, azt nekem nem kellett megtapasztalnom. Az én nehézségeim azért tűnnek könnyűnek, mert már túl vagyok rajtuk, ami van éppen, azt meg igyekszem megoldani. És megoldom, hiszek benne, hogy képes vagyok rá.

Naiv vagyok a párkapcsolatokban, naiv vagyok a férfiakkal kapcsolatban? Hát, ez bizony lehet. :) De megengedhetem magamnak, mert nem lettem se alkoholista, se megkeseredett, se férfigyűlölő, se aszexuális, se végtelenül bizalmatlan, se reményvesztett – bármin is mentem keresztül. Talpra álltam, és megyek tovább. Új bizalommal az életben.

Idealista, az vagyok. Kibaszottnagy idealista. :D És persze simán lehet, hogy akik „felnőtt kapcsolatot szeretnének, egyenrangú kapcsolatot, komoly kapcsolatot”, azoknak nem kell a gyermeki lelkesedés meg öröm, a könnyedség érzése ahogy a problémákat megoldom, mintha játék lenne. Ez bizony sajnos igaz lehet. Hogy ha nem látszik a verejték, nem érződik a kétségbeesés, akkor nem tűnök komolynak, nem tűnök felnőttnek. Az is igaz, hogy mikor elfutok dolgok elől, akkor engem már nem lehet utolérni :( Valószínűleg bosszantó is lehetek néha. :( És sokszor, nagyon sokszor nem hisznek nekem, mert nincsenek bizonyítékaim dolgokra, csak érzések, benyomások, magam sem tudom mikből összeálló „lámpások”, összefüggések csúcspontjai. És az értelmetlen vagy igazságtalan szabályokat megkerülöm néha. És néha varázslattal oldom meg a feladataimat. Szeretek elbűvölni másokat, és elhitetni, hogy van jobb világ. Hogy észre kell venni a jó dolgokat, mert ez az egy tyúkszaros életük van, és tényleg rengeteg miden rajtunk múlik, hogy mire figyelünk, mikkel rakjuk tele. Amikor azt mondják naiv vagyok, kisgyereknek érzem magam, aki nem elég jó, aki kevesebb, mint a felnőttek. Akinek tragédiákat kéne megélnie, mint másoknak, hogy felnőjön – végre – miközben én meg annak örülök, hogy v��gre megint önmagam vagyok. Ha ilyen vagyok, hát ilyen. Naiv, álmodozó. :)

[onmarcangolo]

🤔🥹😥

ELZA NAN :

Ezt soha sem szabad elfelejteni!!!😢😢😢

A második világháború befejezése után egy náci koncentrációs táborban találták ezt a levelet, amely a tanároknak címzett alábbi üzenetet tartalmazza:

′′ Kedves tanár úr, egy koncentrációs tábor túlélője vagyok. Szemeim látták azt, amit senkinek sem szabad látnia.

Szakképzett mérnökök által épített gázszobák

Szakképzett orvosok által mérgezett gyerekek.

Szakképzett nővérek által megölt babákat

Nőket és gyerekeket öltek meg és égettek meg a diplomások.

Szóval, vannak gyanúim az oktatással kapcsolatban.

A kérésem az lenne, hogy segíts a diákoknak emberekké válni. Az erőfeszítéseid soha ne termeljenek képzett szörnyeket vagy tapasztalt pszichopatákat. Az olvasás, írás és a számtan ismerete csak akkor lesz fontos, ha emberibbé teszik a gyermekeinket ".

Tapasztalatom alapján minél intelligensebb egy ember', annál gonoszabb tud lenni...😏