#izzó

[sugarpallos]

Micsoda ajándék!!!! 😺🧡

[the-bagira]

💡 Valami készül. Nemcsak az újabb világ legjobb m2-e?

[calochortus]

Light and Darkness by Nagy István Via Flickr: #Lookingclose...onFriday! #LightandDarkness

[pajjorimre]

- 50 db nejlonszatyor

- 3 doboz karácsonyfadísz és égősor

- basic szerszámkészlet

- 2 asztalterítő bontatlan csomagolásban

- 3-4 db 60 és 100W-os izzó

- 20-50 Júlia/Romana

- gyufa, öngyújtótöltő gáz

[they-call-me-aromantic]

Összefonódott ujjak, tüzesen izzó ajkak, néha elvétett sóhajok közül egyszer csak kihallszik egy szeretlek.

[sz-albertooo]

Úgy néztem rád egykor, mint a naplementére, ahogy az izzó korong lassan kúszik le a horizonton, zavarba hozva a körülötte lévő felhőket, akik égve csodálják őt, káprázatos látvány volt. Én voltam a felhő, te meg a nap. De most úgy nézek rád, mint egy korhadt fára, sajnálatot érzek, hogy megrohadt.

[petra-ovoneni]

Kubina Zita: Ziarska Dolina

Beleolvadok a fenyők kérgébe,

ragad a kezem, ne nyúljatok hozzám

és ne engedjétek, hogy hozzátok nyúljak.

Mindig csak felfelé kell,

felfelé néznek a fenyvesek;

lefelé növök a kéreg alatt.

Langyos híveit kiköpi szájából az Úr,

a por nem fogad be.

Ne érjetek hozzám, ha jót akartok.

A kézmeleg eső a földbe mos,

süllyedek a sárban és a vízzel úszom az árkokban,

az énnek csak hossza van, de vége nincs.

A fenyvesben kivágnak egy fát,

egy mindig felfelé néző fát,

eggyé válok a szálló fűrészporral,

az izzó pernyével.

.

.

.

.

.

[apci-blog]

"..jönnek majd a félművelt sunyi parasztok..."

Mit tehet az ember ily izzó gyűlölet ellen?

[eltortaszilvafa]

AZ ÉN MENYASSZONYOM

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,

De elkisérjen egész a síromba.

Álljon előmbe izzó, forró nyárban:

»Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.«

Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,

Csak a szivébe láthassak be néha.

Ha vad viharban átkozódva állunk:

Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.

Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:

Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.

Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:

Borúljon rám és óvjon átkarolva.

Tisztító, szent tűz hogyha általéget:

Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.

Mindig csókoljon, egyformán szeressen:

Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.

Amiben minden álmom semmivé lett,

Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.

Kifestett arcát angyalarcnak látom:

A lelkem lenne: életem, halálom.

Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,

Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.

Együtt kacagnánk végső búcsút intve,

Meghalnánk együtt, egymást istenítve.

Meghalnánk, mondván:

»Bűn és szenny az élet,

Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.«

[tboyda]

Az ablakban megbotlik a tél,

Lógnak rajta az egymásba karoló jégvirágok.

Otthon vagyok mindig, otthon ahol megtalálom magam,

Otthon ahol megtalállak téged is keggyel bélelt oldalamon.

A december is csak akkor hideg igazán, ha nincs aki lelked melengesse.

Óvva bugyoláljon minden aggodalmába.

Csak az idő olvad didergő hétköznap reggelén, lassan fogy el az évvel,

És Maga biztosan ma reggel is gyönyörű,

De most nem melenget fagy színű tekinteted.

Várok, türelmetlenül epekedve, hogy ajkadról illanjak álomba,

Mikor csókoddal táplálsz megrészegültre.

Estére már nem a hiányod szédít, megfáradt hangod duruzsol fülembe.

Duruzsol, majd én lubickolok a dalban.

Majd én lubickolok szerelmedben.

Majd nyakig merülök oltalmadban,

Mikor újra itt leszel, kedvesem.

Mikor érintésed is, nem csak májustól izzó gyűrű forrong ujjaim közt.

Milyen meleg a tél érted koslatva, epekedve.

Addig hiányod fortyog kedvemben.

[fovarosiblog]

A Tungsram strand területe 2023-ban.

A nagy múltú fürdőhely 1938-ban nyitott meg az Egyesült Izzó beruházásában, és 2004-ben működött utoljára. A mozdítható fémtárgyak már eltűntek, a természet pedig egyre inkább visszaveszi a "Tungi" medencéit.

Újpesten már 1889-ben megnyílt egy kis faszerkezetű uszoda a mai József Attila utca végénél. Ezt a létesítményt 1910-ben a Népsziget partjaihoz helyezték át, hogy az UTE akkor alakult úszószakosztályának helyet biztosítsanak. A Megyeri csárda alatti homokos partszakasz volt az újpestiek Lidója - ám a gyors sodrású Duna minden évben több halálos áldozatot is szedett, így folyamatosan napirenden volt egy strandfürdő létesítése.

1925-ben Aschner Lipót, az Egyesült Izzó vezetője lett az Újpesti Torna Egylet (UTE) vezetője, aki jelentős összegeket áldozva mentette meg a csődtől a sportegyesületet. Az akkori nagy beruházások között említhető a Megyeri úti stadion felújítása, teniszpályák, birkózó és ökölvívó létesítmények építése. 1938-ra készült el a legnagyobb beruházás, az új vízi sporttelep a Duna partján.

Európában akkor egyedülálló módon a medencék vízalatti megvilágítását is megtervezték. Gépházban melegítették a kútból nyert vizet 25-26 fokosra. A telep központja a 200 csónak befogadására is alkalmas csónakház volt, melynek helyiségeiben a strand irodái is helyet kaptak. Később még egy nagy medence épült - ennek a közepén volt egy "gomba".

A második világháború után is népszerű maradt a "Tungi" becenéven emlegetett strand: elsősorban újpestiek és az Egyesült Izzó - később Tungsram, majd GE - dolgozói használták.

A Tungsram megvásárlásával a strand is a GE-hez került, de ők nem akartak strandot üzemeltetni, pláne nem vízforgatóba, felújításba befektetni. A rendszerváltás után a strand már egyre kevésbé volt népszerű. 2004-ben került lakat a Tungi kapujára. (Bár egyes források szerint 2005-ben a "gombás" medence még üzemelt.)

[holdakcsillagok]

Én fekszem itt

Én fekszem itt a kihűlt földön: eleven kincse még a nyárnak, vétkek s rossz jelek rohamozva édes húsomra idejárnak.

Igazán s végleg téged várlak, érdes tüllben gyere lassúdan, horzsolj végig s hagyj itt örökre izzó kikerics-koszorúban.

Nagy László

[1matt-hew3]

Végletek birodalma

Jár nekem a fénylő nyugalom?

A határon megbúvó jutalom?

Jár nekem a féktelen fáradhatatlan,

forrón fájó szerelem?

Vagy csak egy félénken izzó veszedelmes mély verem?

Mit rejt a világunk a véres végletekben?

S hol tátong a válasz, mellyel meglelhetem?

Táncolt nekem fű a szélben,

Ropogott pár gyökér a mélyben,

Beszélni hívna az élet, érzem.

De hiányzik belőlem egy részem.

Süketként élek a vakok világában,

A végletek birodalmában.

[angelofghetto]

tündérizé

Megnéztem a Nflx sorozatot. Egy évad, de a végén ott a "folytatjuk" felirat. Egyfajta magyar trónok harca, sárkányos utalások, pikkelyes háttér, hegedűzene a főcímben, árulások, sok vér, erős vagy erőssé váló nők, és előbb-utóbb mindenki meghal. Elképesztően profi a kivitelezés, a történetfűzés, a látvány, a színészi játék, a vágás, a szervezés. Látszik rajta, hogy volt pénz. De mintha egyfajta katarzisélmény hiányozna belőle. Talán majd a második évadban.

Nem vagyok jó töriből, de remélem, sok benne a tényszerű torzítás, mert képtelen vagyok elhinni, elfogadni, hogy ennyi intrika megfért magyar lélekben. Én nem ezt hoztam, kaptam a felmenőimtől értékrendként, ahhoz sokkal közelebb állt az "aki embernek silány, az magyarnak alkalmatlan" szemlélet, és az igény, hogy felnőhessünk ehhez. Értem, hogy a hatalom megrészegít, mi sem bizonyítja jobban, mint a napi jelenünk. Viszont olyan légkörben nevelkedtem, hogy az igazán fontos dolgokat csak egyszer lehet elveszíteni, és ilyen a becsület, a bizalom, és hogy ezek mindennél fontosabbak. A sorozatban pontosan azok haltak legelőbb, akiknél ez volt a vezérelv.

Próbálom úgy felfogni, ez amolyan oktatófilm, ami felkészít a várható jövőre. Mint a lövöldözős videójátékok, amelyekben retorzió nélkül ölhetünk, fröcsög a vér, és hozzáfásulunk a pusztítás realitásához, lassan elveszítjük az erkölcsi kapaszkodóinkat, csak a túlélés számít.

A jövő talán olyan sötétnek készül, mint a fényviszonyok az epizódokban? Hideg kövek, egy kis gyertyafény, kandallóban izzó fahasábok, fáklyaláng a pince mélyén. Ezzel együtt tényleg profi munka, még a legapróbb dísztárgyakra, használati tárgyakra is odafigyeltek, és a pucérkodások nem öncélúak, nem tolják túl azokat fölöslegesen, ami megint csak pozitív. Szerintem sokaknak fog tetszeni a sorozat.

Viszont van egy nagy privát szívfájdalmam. Pazar jelmezeket látunk, hatalmas munkát fektettek bele azok, akik elkészítették. Böngészem a stáblistát. Az én olvasási tempómnak kicsit gyors, többször is visszanézem. Jó sok a név, a feladatkör. Mindenki megérdemli, hogy ott legyen. Olyanokat is látok, hogy mikrofonos, öltöztető, taxi koordinátor, könyvelő, ügyvéd, tűzoltó ügyeletes, intim koordinátor, műszaki rajzoló, haj-smink asszisztens, naplóvezető, gyakornokok. Keresem a jelmez szót a szövegben. A tervező nyilván viszonylag elől megvan. Aztán középtájon olyan jön, hogy "costume supervisor-jelmez kivitelező" és két név. Ugye nem hisszük, hogy két ember varrta, próbálta le az egészet? Megkísérlem elképzelni, mi lehet az a "costume-supervisor", talán az, aki ha megkapja a kész jelmezt, és fel kell hajtani másfél centit az aljából, vagy bevenni derékban kettőt, mert a színész fogyott, akkor ő csinálja meg (vagy lehet, hogy csak begombostűzi, és vissza a kivitelezőnek). Nem tudom, igazából mit jelent ez a titulus. Végül valahol egészen hátul egyetlen sor, egy kft. neve, mint "jelmezkivitelezés". Na itt végzik el az igazi melót. És ahogy elnézem a sorozatot, ez hatalmas és profi meló volt.

És akkor elérkeztünk a fair-trade témához. Nyilván nem lehet az összes modellező, szabász, varrónő és vasaló kolléga nevét kiírni, aki hozzányúlt a jelmezekhez... meg ha azt is kiírnánk, ki hozott be papírzsepit a rendezőnek, mikor tüsszentett, a stáblista hosszabb lenne, mint a film. De mégis aránytalannak érzem. Ha a statisztákat és a negyvenkettedik ajtónállót kiírták, akkor miért marad le annak a neve, aki a saját kezével alkotta meg a jelmezeket?

Véletlenül tudom, hogy megy ez (persze nem erről a konkrét sorozatról beszélek, csak a megelőző tapasztalataimról). Minden a múlt hétre kell, és gyakran a tervező még nincs is kész az ötleteivel (ha az ő ötletei, nem valami pár év előtti divatbemutatós kifutóról hoz képet, hogy na ilyet, csak más anyagból), vagy már félig elkészült valami, amikor a rendező felülbírálja, hogy mégsem úgy, vagy hogy inkább egy másik színészé lesz az a karakter, aki három mérettel nagyobb, szóval ami addig elkészült, az kuka. Gyakran van olyan, hogy a tervező csak egy ködös koncepciót fogalmaz meg, esetleg lefirkant valamit, és helyben kell kitalálni kézzel fogható konkrétumot a gép mellett, vagy csak annyit kapunk, hogy "valami ilyesmi legyen, oldjátok meg". És a szakik megoldják, sokszor túlórában, akár hétvégén, mert a forgatási dátum szent. Csak éppen a nagy zséket nem ők kapják. Kicsit lépjünk hátra, és képzeljük el, a honoráriumból mennyi jut a jelmeztervezőnek, a kivitelező cég tulajának, és a varrónőnek. Naugye.

[andrew0807]

Halad a háttérvilágítás tesztelése. Elsőre nem is rossz, de látszik hogy mi a baj. Az eredeti fényforrás középen egy izzó és a számlap nem átlátszó. Most fent ledszalag van, ami jóval nagyobb fényforrás. Lehet ha rendesen akksiról kapja a 12 voltot még izmosabb lesz, mert most egy 40 éves akksitöltő szolgál energiaforrásként.Ami zavar, hogy a plexi eredeti formájára gyártott sárga számlap van ahol belóg a számok mögé. Pontosabban középen. Vagy telibe föl kell vinni a számlapot mindenhol a házban, vagy le kell vágni a tetejét a számlapnak. Utóbbi azért vonz, mert akkor fehéren világítja meg a felső számsort.

A másik probléma, hogy a sárga számlap miatt foltos. A kis műszerek körül gyárilag van egy műanyag takaró, ami elzárja a fény útját. Kénytelen leszek kivágni a kis csiszolóval, de az leghamarabb is holnap érkezik meg.

A harmadik gondom, hogy ha bekapcsolom minden fehéren világít. Nyílván. A Végén az egész házat ki fogom fújni matt feketével. Remélem elérem vele a kívánt eredményt. Az irány jó. Marad a finomítás

[csacskamacskamocska]

A csodálatról

Eh, nem szabad nekem ilyen tévés műsoroknak még a leírásába se belenéznem! Az előzmény mindegy, az a lényeg, hogy azért csalják meg a férfiak a nőket, mert a másik nő az csodálja őket, nem úgy mint a párjuk/feleségük. Kb ezt mondta egy amúgy agyhibbant férfi műsorvezető. Nyilván vonzó egy új rácsodálkozás, egy új élmény amikor a férfi elmondhatja, elmesélheti magát és a nő izzó szemmel néz rá, hogy hűűűű, téééényleg, te jobbra csavarod a tésztát a villával, aztakurva! Ha azt akarja, hogy megbasszák, akkor ragyogó szemmel fog rajongani, akkor is, ha a pasi arról mesél mekkora fikabuborékot fújt. Ez ilyen. A nő a pasit akarja, a pasi meg a nőt, hát kölcsönös rajongás van. Te milyen okos vagy, te meg milyen gyönyörű vagy, stb, stb. Tíz év múlva, nyolcmillió tévedés után azt mondani, hogy te milyen okos vagy... szóval az a rajongás hiába valós, már kurvára uncsi. A hétköznapok befolynak a rajongás réseibe és elsimítják, láthatatlanná, ingerküszöb alattivá teszik. Azért vagyok veled, mert okos vagy, mert vonzó vagy, mert szeretek veled lenni, de mondani már nem mondom, hát úgy is tudod, majd szólok, ha változás van. Az ingerek kurvái vagyunk mind. Ki hogy oldja meg, ki mennyire harcos abban, hogy az újdonságról és hódításról szóló igényei kielégüljenek az eltérő. Volt egy kolléganőm, akinek a férje tumblizott. Érthető okból, én nem szoktam reklámozni a blogomat, az okoskodások mellett a problémáimhoz tényleg keveseket engedek közel, terápiás vonal, nem kell, hogy belelássanak, pláne, valami ismerős magára vegye bármelyik „van egy ismerősöm” felütést. Úgyhogy csak szóba került, hogy én ismerem a tumblit. Nos, belülről ismerni a timblit és nézni a nő vergődését, aki a férje egy részét nem látja, se rajongani, se elutasítani nem tudja, se megérteni... szörnyű érzés volt. Pláne azért, mert a beszélgetés kiindulás egy olyan megnyilvánulásom volt, hogy a múltkor a tumblin valaki azt mondta... Ő meg: ilyeneket beszélgettek a tumblren? Vállat rántottam, van itt minden. És amikor ő tudni akarta, hogy mi minden, akkor már azért finomítottam a dolgot. Eh, főleg képek, szóviccek, kis politika. Höhö. Szóval, azt hiszem, azok a párok, akik ismerik egymás tumbliját, azok tényleg valami kivételezett helyzetben vannak. Látni és elismerni azt, hogy a másik hogy szerzi be a napi ingert, kapcsolódni vagy épp élni hagyni, hadd lelkesedjen egy jó seggért, hadd röhögcséljen valaki mással és persze tudni, hogy ez itt mindig itt lesz, akkor is amikor esteleg már nem leszünk együtt. Vagy épp ettől mindig együtt? Vagy majd épp ezeket az infókat felhasználva anonban gyötörjük egymást? Bármi lehetséges, a napi ingert mindenki beszerzi, legfeljebb új tumblit indít, rutinosan, gyorsan felépítve. Sose találja meg a másik. Feltételezhet, de biztos nem lesz. Épp úgy nem fogja tudni az ex, ahogy a kolléganő se tud semmit a férjéről. Hogy is kanyarodtam erre? Valami olyan motoszkált bennem kérdésként, hogy vajon mennyi pár van, aki itt jött össze és ismeri egymás tumbliját. Én nem merném egy új pasimnak megmutatni. Szerintem, ha bárki elolvasná, hogy ennyi érzelemmel voltam valaki más iránt, kurvára kéne győzködnöm, hogy őt legalább így szeretem. Ez alatt meg nem mennék. Amúgymeg, annyira szeretnék egy olyan kapcsolatot, amiben arról is lehet beszélni, hogy ki milyen klassz, frappáns, vicces, okos volt egy reblogban, és el lehet ismerni a másikat, akár a tumblis tevékenységéért. Óóó, istenem, csak sikerült idealizmussá tekernem még a szart is ami elém kerül a neten :D :D