#istenem kérlek

[csacskamacskamocska]

Semmi sem elég jó

Az ember, aki képtelen érzelmileg kapcsolódni, akivel nagyon-nagyon nehéz mert csupa kettősség, csupa következetlenség, csupa furcsa ideál és merevség, aki mindig kritikus, akihez annyi szeretet kell amivel tucatnyi másik embert boldoggá lehetne tenni... azon háborog, hogy nem voltam kellően udvarias. És a szomorúságomról azt mondja, hogy sértődés. Nincs olyan pont sehol, amiben nyugalmat találnék. Folyton futni kell. Figyelni. Mint a nyúl a bokor alatt. Ha bármiben megpihenek kicsit, kiugraszt, nem jó ott se, nem jó semmisem, mindig van egy addig nem látott kritika, kifogás, ellenérzés. Nincs nyugalom, nincs elégedettség, nincs lazaság. Nem rosszból csinálja. Egyszerűen, szerinte változtatnom kéne. De akkor sem leszek elég jó! Sosem leszek neki elég jó!

Amúgy, anyámmal is így volt. Ez az egyik legerősebb élményem a gyerekkoromból. Hogy eléggé kiskoromtól kezdve nem tudtam elhinni, hogy a jó az nem robban fel bármelyik pillanatban. Egyik percben békés családi idill, a következőben már valami elképesztő hiszti valami apróságon amit valaki máshogy mondott vagy csinált, mint ahogy ő az idillt elképzelte. Azt hittem, hogy felnőttként már nem lesz ez. Anyám is csak taktikusan dicsért. Nem önfeledten, nem valódi elismeréssel vagy valódi csodálattal (ahogy normálisan rácsodálkozunk valamire, amit mi nem tudunk más valaki meg tudja), hanem amikor épp dicsérettel akart nevelni, akkor dicsért. De többnyire kritizált, kifogásolt és versengett.

Már nem vagyok kisgyerek. Már megtehetem, hogy nem akarok így élni. Ó istenem, hogy gyűlölöm ezt! nem figyeltem, egy pillanatra nem figyeltem. Egy pillanatig azt hittem, hogy.... nem is tudom, mintha magamban beszéltem volna, mintha benne lettünk volna egy szoros eszmecserében ahol az ember nem mondja minden mondatban, hogy kérlek, meg légszíves, meg ha nem esik nehezedre...

Hagyjuk. Hagyjuk a picsába az egészet, ha 15 év után még itt tartunk.

[anangelicdemon]

Nagyon szépen kérlek Istenem! Jöjjön meg az esze...

[konyvboritok]

"Én zsidó vagyok? Hogyhogy zsidó vagyok? Mi az? Sárga vagyok én, vagy zöld vagy kék vagy milyen? Éppen olyan testszín vagyok, mint a magyarok. Kinek az ideája volt, hogy én itt zsidó legyek? Nekem bizony isten eszem ágába se volt, hogy zsidó leszek majd, ha megszületek. Itt várt a világon ez a buta meglepetés, mikor itt kiszálltam. Nekem itt zsidónak kell lenni. Miért? Én magamban, mikor nem gondolok erre, abszolúte nem vagyok zsidó, egy fiú vagyok, a szerelem a hazám, és az istenem a halál! És valaki rám néz, és az tudja, hogy én zsidó vagyok. Mintha ránéznék valakire, akiről tudják, hogy az lopott egyszer! És nekem a szememmel ki kell tartanom ezt a vádat vagy ráfogást vagy elnézést vagy mi az, hogy az embert zsidónak veszik. És nekem úgy kell néznem, hogy igenis, rendben van, jól van, zsidó vagyok. Pedig énbennem ez egyáltalában nincs elintézve. Én az egész dologgal nem vagyok tisztában. Nem vagyok ebbe beleegyezve, se belenyugodva, csak ráhagyom, hogy zsidó vagyok, mit csináljak? Engem kérdeznek, mikor rám néznek. Mit feleljek? Én egyszerűen elnevetném magam: de kérlek, hisz ez egy őrült ostobaság, csak nem fogunk ebben az érdekes életben ilyesmivel is foglalkozni? Sokszor úgy voltam vele, mintha az egész csak egy rossz vicc lenne, amit énellenem találtak ki, hogy ilyen butaság miatt is szenvedjek. Egész életemben zsidó legyek! Tessék talán felosztani ezt, mint a katonaságot vagy mint egy közmunkát, mindenki szolgáljon, mondjuk, egy évet, mint zsidó, ha már okvetlenül kell valaki zsidó is legyen, azonkívül, hogy ember."

70 éve ezen a napon halt meg Szép Ernő.

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

Semmi mást nem akartam mostanában jobbam csak ezt, ezért küzdöttem végig istenem kérlek csak vegyenek fel egyetemre, legyenek meg a pontjaim...

Nem akarok idegroncs lenni...

[orsiisworld]

Hinnem kell abban, ha mindennap hálát adok akkor minden jól fog alakulni 🙏

Egészség, család, szerelem, barátok, iskola

Istenem, kérlek

[emlekeimkonyvtara]

Csak csókoljon meg mégegyszer igazán, kérlek Istenem!

[egyperces]

Új szerelmek, új kihívások, érzelmek, harcok és pofonok.

Imák..

Kérlek add, Istenem, hogy ő legyen az igazi!

Kérlek add, hogy a végén azt mondjam, megérte ennyit sírni!

Kérlek téged, harcomban légy mellettem és add őt nekem. Legyen az én nagy őm, az én igazim.

Harcolok önmagammal. Harcolok vele. Harcolok mindenkivel aki engem körül vesz. Harcolok magam miatt, miattad és miattunk.

Kérlek Istenem, értesd meg vele, hogy a jövő számára MI vagyunk❤️🙏

[the-bagira]

😭 Mit lehet tenni, amikor iszonyatosan megbántottak, nagyon rosszul esett, egyben rettenetesen dühös vagyok, csak sírni tudok, viszont holnap munka. Nem akarok kisírt szemű lenni, de egyszerűen képtelen vagyok megnyugtatni magamat. Aludnom kéne, de előre tudom, hogy alig fogok tudni. Még elmondhatatlanul álmos is leszek holnap. Ilyen világvége lelkiállapotban hogyan tudnám megnyugtatni magamat? 21:20-kor még nem lenne késő, de tanácstalan vagyok. Ha más nem, Istenem segíts meg, kérlek.

[arcra-festett-mosoly]

5 nap

Végig sírtam (miattad).

Lelkileg padlón vagyok, ha nem lejjebb (miattad).

Szerettem volna azt hinni, hogy végződhet még másképp, de esélytelen lett (miattad).

Soha nem ártottam neked, mindig csak jót akartam, és most úgy érzem soha nem voltam elég jó (miattad).

Nagyon nehezen engedek közel magamhoz bárkit, főleg a történtek után (miattad).

Elengedem a megszokást (miattad).

A könnyeim elfogytak, nem tudok már sírni (miattad).

Ma már nem sírok, és jól érzem magam (nélküled).

Van egy másik fiú...mesélek neked róla.

-mintha nem ismernéd-

Amikor meglátom ezt a srácot, és összeakad a tekintetünk van valami megmagyarázhatatlan a levegőben, amióta megismertem. Még csak körbe írni se tudnám, hogy mitől lehet, hogy nem bírom levenni róla a szemem. Talán szimpla vonzalom. Másoknak mondtam is, hogy milyen jól néz ki. Biztosan meséltek már róla (istenem kérlek ne haragúdj, én meséltem😭) , hogy megtörtént ami alapból is kiszámítható volt, hogy be fog következni. Egyik buliban összenéztünk, énekeltünk, lent amikor cigiztünk megfogta és simogatta a kezem mások előtt. Többiek lent hagytak minket, és a liftben csókolóztunk. Utána 1 órát még kettesben voltunk a szobában, beszélgettünk, tánciztunk, csókolóztunk és ölelgettük egymást. Fogalmam sem volt, hogy mi lesz a következménye, csak azt tettem, amit abban a pillanatban jónak éreztem. Sőt még az is lehet, hogy én kezdeményeztem. -Nem csak lehet.-

És tudod mi a legrosszabb? Hogy nem bántam meg... (pedig közben ránk is gondoltam). Másnap beszélgettem vele írásban. Azt mondta neki nagyon sokat jelentett az este és nagyon jól érezte magát velem. Beszéltünk még erről-arról, másnap viszon én írtam neki. Egész nap azon gondolkodtam (még amikor veled beszéltem is), hogy mit értett az alatt, hogy sokat jelentett neki az este. Azt mondta, majd ha visszamegyek koliba elmondja. Másról nem beszéltünk, viszont a türelmetlenségem miatt este is írtam neki egy buliban, elkérte a telefonszámom és felhívott hajnalban. 33 percet beszéltünk, és nem arról szóltak ezek a percek, hogy csak magáról beszél. Másnap feljött hozzám szobába, és a kínos csendek közben konkrétan rákérdeztem, hogy mik a szándékai, azt mondta a csütörtök este után még jobban meg szeretne ismerni engem. Úgy érzi, hogy miatta lesz vége az eddigieknek (nekünk). Beszélgettünk még, de elég kötötten (miattad) és egy hosszú hosszú ölelés után kiment. Este még feljöttek hozzánk beszélgetni. Másnap megtörtént az a bizonyos felejthetetlen, lélekbe mászó beszélgetés (veled), aminek nagyon rossz vége lett. Egész napos sírás után, eldöntöttem, hogy este iszunk, így jöttek a többiek. Persze, hogy előtte egyedül voltam és máson sem tudtam gondolkodni, mint a délelőtt történteken, így a többiek is látták, hogy sírtam. Ki is mentek, összeszedtem magam, és utánuk mentem. Ittunk. Lementünk cigizni, a fiú megkérdezte hogy vagyok. Mondtam neki, leszek majd jobban is. Fent társasoztunk. Az volt a fiú feladata, hogy csókolja meg a tőle jobbra ülőt (játék elején le lett tisztázva, hogy ez csak puszi). Én voltam az. Többiek eltakarták a szemüket, és megcsókolt. Utána végig simizte a lábam és a kezem játék közben. Behívott a konyhába, hogy meséljek neki, hogy mi történt (veled). Meghallgatott, megölelgetett és puszilgatott. Második kör cigi után mások előtt is átkarolta a derekam. Ketten maradtunk fent. Leült a székre és az ölébe húzott. Beszélgettünk és csókolóztunk. Szembe ültem vele. A nadrágom széléhez tette a kezét, de én elvettem. Megkérdezte, hogy ezek után (utánad), hogy viszonyulok ehhez az egészhez ami vele van. Azt mondtam idő kell. Olyan választ kaptam amire nem is számítottam, azt mondta hogy persze, megérti és annyi időt ad amennyit csak szeretnék, szóljak bármikor. Azt is mondta, hogy kapcsolatos típus, és amikor kérdeztem tőle, hogy ő mit szeretne, erre a válasza: "ezt!" átölelte a derekam és megcsókolt. Pont így nyár előtt érdekes lenne ha ebből több lenne, viszont rögtön azt válaszolta, hogy többet is utazott már lány miatt. Úgy alakult az este, hogy ott aludt nálam. Csak aludtunk. Nagyon aranyos volt. Egy este alatt több puszit kaptam, mint mástól (tőled) 8 hónap alatt.

Azóta 5 nap telt el. Még mindig beszélünk, és keresi a társaságomat. Elhívott randira is, viszont arra még nagyon nem állok készen lelkileg. Azt mondta megérti és tiszteletben tartja. Legközelebb amikor találkoztunk csak beszélgettünk és társasoztunk egész este, még meg sem ölelt, annyira tiszteletben tartja a kérésem. Második este én kezdeményeztem, bár egész nap egy társaságban voltunk, és a szemkontaktuson kívül nem volt semmi, ezért amikor ketten maradtunk megölelgettem és csókolóztunk. Amikor társaságban vagyunk -nagyon sokat járnak fel hozzánk azóta- mindig engem és a reakciómat nézi. Reggelente ír, és fel is jön beszélgetni. Nagyon kis szeretgetős és romantikus fiú, bárki nagyon jól járna vele. Amikor eljöttem koliból, akkor is megölelt és megcsókolt a többiek előtt. Ez az ami nekem kell...de nem tudom közelebb engedni...(miattad).

Bennem van az érzés, hogy nem leszek neki (sem) elég. Sem testileg, sem lelkileg. El nem tudom mondani mennyire feleslegesnek érzem magam. Pedig soha senki nem adott rá okot, hogy így érezzek (te sem).

Kitérő: A haverja másnap, pénteken bejött hozzám. Elmondta az ő és a fiú szemszögét. A srácnak régóta bejövök, csak tiszteletben tartotta, hogy "van" valakim (te). Nagyon boldog, és azt mondta cuki vagyok. Részéről bármikor lehet belőlem és belőle "mi". A haverja szerint is nagyon összeillünk és megérdemelnénk egymást.

Szeretném, ha igazuk lenne.

Most már láthatod, hogy a fiú, akiről te úgy beszélsz, hogy "szar hatar pali" sokkal több belsőleg (is) mint TE VOLTÁL. Most őszintén, hogy lehet olyat mondani, hogy nem zavar hogy a majdnem barátnőd csókolózott mással, mert TE jobban nézel ki nála? Kurva gáz...

Veled nem az én hibámból lett vége. A Te sok hülyeséged miatt, amit meguntam. A személyiségeddel sem tudtam sokszor azonosulni, de ezt nyilván nem mondhattam el. Inkább hidd azt, hogy valaki más miatt lett vége, mint hogy mégjobban megbántsalak olyan dolog miatt amiről nem te tehetsz... Ki sem volt mondva, hogy együtt vagyunk...nagyon csúnyán beszéltél velem és rólam. Ki is követtél mindenhonnan, mint ha az oviban lennénk de tényleg xd. Mégis, a bántó szavaid hatottak rám, és én érzem magam hibásnak és rossznak. Nem vagyok normális, de komolyan. Amikor ezen gondolkodom mindig az jut eszembe, hogy nem akartalak így megbántani, mert nagyon szeretlek és most amúgy is minden rossz, hogy tehettem ezt veled és mekkora hülye voltam. Pedig nem így van, csak őszinte voltam. És a saját érdekeimet néztem. Mindenki azt mondta "előbb kellett volna".

K��szönök mindent, legalább itt, ha már szóban nem tehettem meg. Nagyon szép emlékek kötnek hozzád, soha nem foglak elfelejteni. És azt is megígérem, hogy csak a szép emlékek fognak eszembe jutni rólad.

Akár hiszed akár nem, szeretlek. Remélem egy nap majd észhez térsz, és rájössz, hogy nem akartam rosszat neked.

(07.18.: "...csak a szép emlékek fognap eszembe jutni rólad." A faszt. Undorító amit csinálsz, és hogy ennyire kimutatod, hogy nem tetted túl magad rajtam. Küldöd a többieknek, hogy "milyen jól érzed magad" meg kiparodizálsz engem...hát hagyjuk már. Szánalmas. Tudod mi történt velem azóta? Kapcsolatban vagyok a "másik fiúval". És szavak nincsenek rá, hogy milyen érzéseket vált ki belőlem és mennyire hálás vagyok azért amit tőle kapok meg ahogy velem bánik. A közelében sem voltál, hogy veled így érezzem magam anno. Miattad nem lehet teljes a kapcsolatunk. 2 hónap után sem tudtam teljesen túltenni magam azon a sok szaron amit tőled kaptam (főleg lelkileg...) ezért nem vagyok biztos magamban. Nem akarom, hogy mégegyszer bárki is úgy érjen hozzám mint te részegen szoktál. Annyira érzéketlenül és agresszíven. Félek ettől az érzéstől. Ahogy akkor féltem tőled is. Viszont egyre jobban bebizonyítottad: nem vesztettem veled semmit. És igazuk volt a többieknek, előbb kellett volna. Emberileg senki vagy.)

[cry-baby-69]

Kérlek Istenem add,hogy bármi is hiányozzon majd a jövőmből,Ő legyen benne,mert vele el tudom képzelni a jövőmet. Tökéletes apa lenne.Ő lenne a tökéletes férj,és barát. A tökéletes társ jóban-rosszban,mindig minden körülmények között.

[humblepie00]

Drága Istenem,

Kérlek védd meg ezt a kapcsolatot. Hadd építsen minket az idő, s össze ne törjön. Engedd a szerelmet amink van egymás iránt. Legyünk erősebbek bárminél, ami szét akarna szakítani minket. Nem vagyunk tökéletesek, de egymásnak mégis azok vagyunk.

Köszönöm.

[1matt-hew3]

Ha felmegyek.

Én megtettem, kérlek hidd el nekem.

Őriztem bennem, a gyermeki lelkem.

Oly csodás volt, ha csak pillanatokra is.

Kacagott bennem, még a fájó múlton is.

Mert karjaim nem engedték.

Hogy bármi baja essék.

S nem engedtem volna tova.

Ha fájdalmat láttam volna.

De nem volt Istenem.

Én nem észleltem.

S most, hogy elveszett.

Kiélheted mocskos élvezeted.

Mert már sírni sem tudok.

Te átkozott hálátlan mocsok.

Tépj amíg lélegzem.

Felmegyek majd, s kérdezem.

Hova tűnt a jóakarat?

Hova tűnt, mit a múlt elragadt?

Mert Isten képére formálta az embert.

S az ember, nem Isten, de korcs, az lett.

[hobbygilda]

Szép Ernő:

Milyen meleg van

Istenem micsoda meleg van, Milyen meleg van istenem, Én ezt a meleget útálom, És te nem?

Mire való a meleg nyáron, Nekem nincs földem, mely terem, Oly szegény vagyok, mint az ördög, És te nem?

Nincs a Bácskában ezer holdam, Nyári vendéglőm sincs nekem Én csak dolgozom és fogyasztok És te nem?

E gazdag évszakban nekem csak Utálat, szenvedés terem, Én a nyarat el is engedném, És te nem? Én csak úgy gunnyasztok kis lakomban S a sétáló legyet verem, Elrepült, mert ügyetlen voltam, És te nem?

Szeretnék őserdőben élni Vademberek közt, meztelen, Ott még nyáron is csókolóznék, És te nem?

Magam kalappal, zsebkendővel, Újsággal, könyvvel legyezem, Mintha gyászom vón, úgy sóhajtok, És te nem?

Hogy fejezzem be ezt a verset, Elmém miként a kést fenem, Oly buta vagyok, kérlek, nyáron És te nem?

[wrecked-cuticles]

ISTENEM KÉRLEK KÖNYÖRGÖM GYULLADJON KI A KARMELITA CSÚCSIDŐBEN

[blhellx]

Istenem hányszor kell még könyörögjek, hogy had menjek. Nem akarok itt lenni, nem akarok maradni sem. Nekem sem könnyű itt hagynom mindent, de egyszerűen a levegő vétel fáj. Kérlek szabadíts meg engem is és ezzel másokat is, mert ennek semmi értelme így.

Ha te nem segítesz, akkor egyedül kell megoldanom ezt is?

[boxispromises]

Istenem kérlek adj erőt.