#udvariatlanság

[csacskamacskamocska]

Semmi sem elég jó

Az ember, aki képtelen érzelmileg kapcsolódni, akivel nagyon-nagyon nehéz mert csupa kettősség, csupa következetlenség, csupa furcsa ideál és merevség, aki mindig kritikus, akihez annyi szeretet kell amivel tucatnyi másik embert boldoggá lehetne tenni... azon háborog, hogy nem voltam kellően udvarias. És a szomorúságomról azt mondja, hogy sértődés. Nincs olyan pont sehol, amiben nyugalmat találnék. Folyton futni kell. Figyelni. Mint a nyúl a bokor alatt. Ha bármiben megpihenek kicsit, kiugraszt, nem jó ott se, nem jó semmisem, mindig van egy addig nem látott kritika, kifogás, ellenérzés. Nincs nyugalom, nincs elégedettség, nincs lazaság. Nem rosszból csinálja. Egyszerűen, szerinte változtatnom kéne. De akkor sem leszek elég jó! Sosem leszek neki elég jó!

Amúgy, anyámmal is így volt. Ez az egyik legerősebb élményem a gyerekkoromból. Hogy eléggé kiskoromtól kezdve nem tudtam elhinni, hogy a jó az nem robban fel bármelyik pillanatban. Egyik percben békés családi idill, a következőben már valami elképesztő hiszti valami apróságon amit valaki máshogy mondott vagy csinált, mint ahogy ő az idillt elképzelte. Azt hittem, hogy felnőttként már nem lesz ez. Anyám is csak taktikusan dicsért. Nem önfeledten, nem valódi elismeréssel vagy valódi csodálattal (ahogy normálisan rácsodálkozunk valamire, amit mi nem tudunk más valaki meg tudja), hanem amikor épp dicsérettel akart nevelni, akkor dicsért. De többnyire kritizált, kifogásolt és versengett.

Már nem vagyok kisgyerek. Már megtehetem, hogy nem akarok így élni. Ó istenem, hogy gyűlölöm ezt! nem figyeltem, egy pillanatra nem figyeltem. Egy pillanatig azt hittem, hogy.... nem is tudom, mintha magamban beszéltem volna, mintha benne lettünk volna egy szoros eszmecserében ahol az ember nem mondja minden mondatban, hogy kérlek, meg légszíves, meg ha nem esik nehezedre...

Hagyjuk. Hagyjuk a picsába az egészet, ha 15 év után még itt tartunk.

[zoeeozzoeeoz]

Hétvégén vendégségben, rájöttem, hogy miért nem érzem jól magam emberek között mostanában. Nem, nem vagyok depis, csak le kéne állnom azzal, hogy mindent magamra veszek.

Most is kialakult egy olyan beszélgetés, hogy 6-an ültünk egymással szemben, egy asztalt ültünk körbe, és úgy ment a beszélgetés, hogy mindenki hozzá szólt az adott témához, ha akart, vagy tudott. Ezt élveztem is, tök jó volt. Aztán az egyik emberke annyira belelendűlt, hogy konkrétan mindenki csendben ült, csak ő beszélt, mert ha valaki tudott is mondani valamit, 2 mondat után közbevágott, meg cikázott a témákban. Volt közös téma, nem ezzel volt a gond. Nem igazán vette észre magát. Engem nagyon zavar, ha sorozatosan a szavamba vágnak, ha nem tudom végig mondani amit szeretnék, az meg pláne, ha mire végre megint szóhoz jutnék, már 3 témával odébb vagyunk, és nincs értelme vissza térni ugyan oda, ahol abba hagyatták velem. Azon kívűl, hogy ezt utálom, meg elég nagy udvariatlanság/bunkóság is, de azt szűrőm le belőle , hogy rohadtul nem érdekli az amit én mondok, vagy mivel ez sorozatos, ezért én sem érdeklem annyira, hogy meghallgassa amit mondok. Ezért egy idő után végleg csendben maradok, elhúzódók egy "sarokba", ahonnan belátok mindent, vagy figyelek az éppen készülő kajára, vagy kutyára, sziszára, bármi másra. Persze, felfoghatjuk úgy is, hogy az illető jól érzi magát, elengedte magát, belelendűlt stb, és nincs is ezzel baj, csak figyeljen a körülötte lévőkre is. A csúcs az volt, amikor végre levegőt vett, és átvettem a szót, ő ismét belevágott a szavamba, és szemre hányásként megjegyezte, hogy még nem fejezte be. Mikor vissza vágtam, hogy kb 5 perce mióta dumál, az is úgy kezdődött, hogy ő belevágott az én szavamba, és azóta most volt lehetőségem folytatni, akkor meg besértődött. De legalább egy kis ideig csendben volt. Kb 10 percig. Mondjuk, van aki direkt csinálja. Tényleg nem érdekli a másik, meg ha el is kezdődik egy beszélgetés, simán leszűrhető, hogy rohadtul nem érdekli, a reakcióiból, válaszaiból, hangjából, testbeszédéből, bármiből. Én ilyenkor megyek át hallgatóságba, vagy elhagyom a helyszínt, mert hát minek legyek ott, ha ne érdeklem, és nem igazán alakitok ki vele semmilyen kapcsolatot, csak ha esetleg munkailag muszáj. Vannak olyan emberek, akik szeretnek a középpontban lenni. Vagy kényszert éreznek arra, hogy társaságban folyamatosan dumáljanak. Én nem ilyen vagyok. Toleráns vagyok sok mindenben, de ha folyamatosan a szavamba vágnak, azzal elvágnak maguktól az emberek. Ennek ellenére, jól tudom érezni magam egy társaságban, mindenféle pia, és tudatmódosító nélkül is, csak úgy látszik, most nem vagyok elég toleráns az ilyen emberekkel.

[bbenio]

Műanyagmentes július

Otthon ültünk az asztalnál, a gyerek és én. Közöttünk pedig egy felbontott, fél literes szénsavas ásványvíz, amiből már három decit felhasználtam az ebédhez a fröccsömhöz, és még két deci pezsgett az alján. Természetesen műanyagpalackban.

Mivel mindez a műanyagmentes július kellős közepén történt, emiatt egy pillanatra eszembe jutott, hogy most akkor magam is tevékenyen hozzájárulok a kis műanyaghulladékommal a harminc éven belül bekövetkező szemétapokalipszishez. De aznap épp nem akartam sanyargatni magam, így arra utasítottam a gondolataimat, hogy agyaljanak inkább máson. Azok pedig, mint ahogy az ütőnek csapódó (celluloid) ping-pong labda, egy meredek csavarral irányt váltottak, és

eszembe jutott egy emlék, mikor az ivócimboráimmal hihetetlen gyerekkori történeteket meséltünk egymásnak, és bár mind messziről jöttünk, mégse mondhattunk azt, amit akartunk; valahogy mindenki tudta, hogy az igazán jó hihetetlen történeteknek mégiscsak fél lábbal a hihetőség talaján kell állniuk.

Ó, tényleg, volt egy ilyen este, talán tíz éve. A másnappal persze a történetek nagy része feledésbe merült, de kettőre máig emlékszem: az egyik egy kisfiúról szólt, akinek az anyukája az orosz nagykövetségen dolgozott takarítóként, és amiért csak nagyon kevés pénzt, de annál több kaviárt kapott fizetségül. A kisfiú pedig arról álmodozott, hogy bárcsak egyszer olyan szendvicset is ehetne, mint a többiek. Amiben nincs kaviár. Ezt a történetet én nem hittem el, de annyira örkényien groteszk volt, hogy nem is érdekelt, hogy igaz-e vagy sem.

Közben rájöttem, hogy nem véletlenül vezettek pont ide a gondolataim: mert a másik történet egy kislányról szólt, aki úgy jutott zsebpénzhez, hogy a kukákból kiszedegette a jó állapotban lévő nejlonszatyrokat (az ún. reklámszatyrokat), majd kimosta őket, kiaggatta őket a szárítókötélre, majd eladta őket a piacon.

Ezt a történetet nem utasítottam el élből, mert gyerekkoromban volt egy hasonló eset: egyszer valahogy hozzájutottunk egy zárható nejlonzacskóhoz. A boltokban ilyet akkor nem lehetett kapni, és mivel nagyon praktikus volt, úgy őriztük, mint valami kincset, és hát persze néha ki is kellett mosni.

Hiánygazdaság volt, és sok mindent gyűjtögetett és őrizgetett kincsként otthon az ember. De volt valami, amiből szintúgy csak egy volt akkoriban, mégsem értékelte senki: az oroszt, az egyetlen tanulható idegen nyelvet.

Aztán jött a rendszerváltás, és már lehetett zárható nejlonzacskókat is kapni, innentől kezdve sose mostuk őket.

A szovjet katonák meg hazamentek, és mivel magukkal vitték a (kötelező orosz) órákat is, ezért lehetett más nyelveket, például angolt tanulni. Persze, a bábeli kánaán nem egyik napról a másikra jött el, Kazincbarcikán például nem volt elég angoltanár. Ennek a tanárhiánynak a megoldására a következő terv született: az orosztanárok elkezdenek angolt tanulni, és majd ha megszerzik az angol nyelv tanításához szükséges képesítést, akkor ők lesznek az angoltanárok. Addig meg… addig meg mindenki tanuljon angolul úgy, ahogy tud.

Például be lehetett utazni Miskolcra, ahol a mormonok adtak ingyen angolórákat (vagy a metodisták? mittudomén, mindenesetre valami M betűs társulat). Ezek amúgy rendes angolórák voltak, csak a végén az utolsó pár perc volt a térítés. És bár elvileg nem kellett végigülni a térítős részt, de mégiscsak udvariatlanság volt pont ilyenkor angolosan távozni, így sokan végigülték, sőt, utána még beszélgettek is az óraadókkal. Egy ilyen beszélgetés során derült ki, hogy egyiküknek azt tanácsolták Amerikában, hogy Magyarországon vegyen mindig palackos vizet, csapvizet meg egyáltalán ne igyon, mert meg fog tőle betegedni.

Úristen… egyrészt rettenetesen sajnáltam szegényt, hogy meggyőzték arról, hogy ezerszer vagy még annál is drágábban vegyen ún. ásványvizet, azaz palackozott csapvíznek kinéző löttyöt, másrészt lokálpatriótaként én mindig is büszke voltam a helyi, zömében karsztforrásokból feldolgozott, ruhák mosására csak púpozott merőkanálnyi vízlágyítóval együtt alkalmas, de amúgy üdítő, hűs és friss csapvízre. Mi mindig is a csapból ittunk, a boltban vett palackos víz ivása a sznob idiótaság csimborasszójának hangzott.

Évekkel később Pestre költöztem. A pesti csapvíz íze kritikán aluli volt, ekkor szoktam át a rendszeres teaivásra (“teaivásra”). Közben elvégeztem az iskoláimat, lett rendesen fizetett munkám is, lassacskán a saját lábamra álltam, és már volt annyi pénzem, hogy az otthonomban rendszeres vendégek legyenek az üvegpalackok.

Szóval volt egy korszakom, amikor szinte mindent üvegből ittam. Nehéz idők voltak… két-három naponta vettem hat üveg szénsavas ásványvizet a tea mellé, és itt az üveg szó konkrétan azt jelentette, hogy a palack üvegből készült. Amúgy van egy vicces nyelvi jelenség, a műanyag fakanál, vagy mint a franciában a baleine szó, ami a bálna mellett az esernyő bordázatát is jelenti, mert régen bálnaszilából készítették.

Szóval nehéz idők voltak, vásárlásból hazafele menet általában többször megálltam, és mindig eszembe jutott, amit szerves kémiából tanultunk, hogy a mesterséges polimereknek az egyik előnye a többi szerkezeti anyaghoz (pl. üveghez) képest, hogy kicsi a sűrűségük, azaz könnyűek, de én mégis hat üveg üvegpalackos szódavizet pakoltam a fonott kosaramba.

Talán azért, mert gyerekkoromban a szódavíz szódásüvegben volt. A rákoskeresztúri nagymamáékhoz még járt is ki a szódás, bár akkor már motorizált volt, nem volt lova. Reggel ki kellett rakni az üres szódásüvegeket az utcára, és délutánra ott sorakoztak a teli üvegek.

Forrás: https://www.adokveszek.hu/retro-szodasuveg-3-ezerert-dhxl3l

Kazincbarcikán is szódásüvegnek hívtuk a szerkezetet, bár az nem üvegből készült. Hanem valami kemény, átlátszatlan, fémesen csillogó anyagból. Le lehetett tekerni a (műanyag) tetejét, és lehetett benne patront cserélni, a kiürült patronokat pedig bármely boltban a pénztárnál lehetett becserélni.

Emlékszem egy esetre, mikor négy-öt évesen kimentem a konyhába. Egyedül voltam, és nyomtam magamnak egy pohár szódát. Megittam, és annyira jólesett, hogy nyomtam magamnak még egyet, majd még egyet, egészen addig, amíg a kiürült szódásszifon ismerős hangja visszhangzott a konyhában. Akkor vettem észre, hogy a hasam rettenetesen feszül, és kuruttyoló hangokat hallat. A felnőttek sokszor mondták nekem, hogy ne igyak sokat, mert béka nő a hasamban. És én sokat ittam, nem hallgattam rájuk. Bementem a szobába, és mivel tudtam, hogy rossz dolgot csináltam, nem mertem szólni senkinek. Egyedül maradtam a hasamban növekedő barna varanggyal. Mi lesz, ha megnő és kiugrik?

Ezek után az élmények után én az Alien filmeket már nem találtam ijesztőnek. Viszont az esetből nem tanultam: azóta is sokat iszom.

És ahogy ott ültem a gyerekkel szemben, és mindezeket végiggondoltam, eszembe jutott, hogy most per pillanat nem is baj, hogy műanyagpalackban van a szénsavas víz. Ugyanis a mesterséges polimereknek van még egy előnyük a többi szerkezeti anyaghoz (pl. üveghez) képest: hogy nehezen törnek. Letekertem a kupakot, nyugodt szívvel odaadtam a palackot a gyereknek, és azt mondtam neki:

— No, ezt kóstold meg!

Megkóstolta.

Még soha életében nem kóstolt szénsavas vizet. A pofa, amit vágott utána, bármely képes szótárba elment volna a grimasz definíciójaként… de aztán egy kis idő után megkóstolta megint. Megint grimasz, majd megint egy kis idő… közben a szemén látszott, hogy nagyon izgalomban tartja ez a dolog.

— Figyu, ez a vizi-bizi wasser. Jó, mi? Csak vigyázni kell vele, mer ha sokat iszol…

[telaviv-delhi]

Ūgyvédem mamájának ez a karácsonyi ajándékba kapott órája megérkezése óta minden délben zenél és még senki sem tudta a riasztót kikapcsolni. Mindenkit felbaszott naponta egyszer, cserében pontatlanul mutatta az időt. Mama viszont ragaszkodott hozzá, mert ajándékot udvariatlanság kidobni.

Már csak 3 lehetőség maradt:

1. Egy viharos, sötét éjszaka kiviszem a fenyő alá, a kedvencek temetőjébe és minden lacafaca nélkūl agyoncsapom a lapáttal, majd kegyelettel elhantolom a macskák áldozatai mellé.

2. Továbbajándékozzuk mi is.

3. Elvágom a hangszóró kábelét.

[igazikutya]

Zajok a nappaliból – Traxelektor 2021 03

Tavaly tűnt fel Son of the Sun EP-jével Guedra Guedra  كدرة كدرة, és az Anlo Kinka szerzemény bekerült az év végi Grande Traxelektorba is. A marokkói Abdellah M. Hassak képlete tulajdonképpen egy fordított fúzió, melyben bass, ghetto house, break, trap keveredik a berber és arab felvételekkel, meg egymással, meg ahogy fúj a szél. Szóval ez az egész nagyon impulzív, néha kaotikus, máskor meg annyira dallamos, hogy a The Arc of Three Colours úgy került a fülbemászóba, hogy a Traxelektorba nem fért be, ugyanis egy hétig nem tudtam tőle szabadulni, és a harmadik reggelen már nem jó ugyanazzal a dallammal ébredni a fejedben. Sűrűre vágott, váltásokkal teli abszolút korszerű, amit Guedra Guedra tol, a Vexillology pedig nagyon kimunkált debutlemez.

Két elsőalbumosunk van még. A Carcass Identity Matthieu Levet és Ernesto González kollaborációjának eredménye. Az azonos című album jellemzően középtempós, néha lightos, máskor sujtós (Spiraling Paradigm) pszichedeliával átitatott, fém keménységű műanyag elemekből precízen összeszerelve, mely ha megragad, nem hajlik el, nem enged. (...rossz hold kelt főől, mikor a carcasst ettem, rossz hold kelt főől.) A Dekalb Works - a másik elsőalbumos – is kollaboráció, Austin Peru és Daniel Creahan kettőse. Néha a legjobb Neotropic pillanatokat idézi, absztrakt, belassult, de azért halad, nagyon jók a hangminták, és mindig van valamilyen tér, amibe ezek bekerülnek. A Duologue egy nagyon érett lemez, amiből sokat levon, hogy ha a számcímeket összeolvassuk az jön ki, hogy: a play or part of a play with speaking roles for only two actors.

A továbbra is névtelenség porába burkolózó Desert Sound Colony kijött idei első EP-jével. A brit arc egy olyan pók, aki a house, a  garage, a breakbeat, a techno és az electro közé feszítette hálóját. A Synthetic Nixon EP tojásait a breakbeat-es szeglet mellé rakta jobbára. Most már negyedik éve az egyik legmegbízhatóbb dancefloorista, ezúttal a Two Rums Please a húzótrack. Igazi klubos arcvonás, hogy 17 EP/single és 7 év után sincs nagylemeze. Magyar színekben versenyez ugyanebben a ligában a CT Kidobó, elsősorban electro műfajban. Egy két évvel ezelőtti interjúban Martin bevallotta, hogy IDM-et szeretne csinálni, és már tavaly az Exboyfrienddel, most pedig az újonnan megjelent Impulse & Inhibition Part 1. EP-vel ez kétszer is teljesült.

Anarchic Artificial Intelligence a címe az új Mouse on Mars lemeznek, amit a 2018-as Dimensional People-ról már ismert Dodo N’Kishi ütőssel, és Louis Chude-Sokei iró/tudóssal készítettek, kinek a hangját használták programozók segítségével egy az album elkészítéséhez fejlesztett beszédszoftverhez. Hogy pontosan mi történt AI és az egerek között, az nem teljesen tiszta számomra, de amit Werner mond a téma kapcsán, nagyon pozitív:  Hagynunk kell, hogy az AI olyan tulajdonságokat fejlesszen ki, amelyek emberi tulajdonságok, mint például az empátia, a tökéletlenség vagy a zavar – na igen, ez a művész hozzáállása a robotikához, aki az emberszerűséget többre tartja, mint a hatékonyságot. Amúgy meg nemrég elővettem az Iaora Tahitit (1995) és két napig jött velem mindenhova annyira egyedi és tökéletes. Az AAI nagyon messze van a Tahititól (Tahitóthtól), térben és időben meg hangzásban is. Egyetlen dologban nem: Andy Toma és Jan St. Werner továbbra se hajlandó határt szabni zenei elképzeléseinek, mindig ott van bennük a meglepetés, dehát mint tudjuk az egerek pándimenzionális lények kitüremkedései az univerzumunkban, sz’al semmi meglepi.   Nathan Fake életműve olyan mint egy prizma, amin Nathan néha forgat egyet. Voltak időszakok, amikor olyan szögben állt, hogy egyenesen bazzta a fény a szememet (fülemet) – elnézést! – aztán akadtak kellemesebb korszakok is, főleg 2017-től említenék 3 szöget: Providence (és remixei), Sunder és Blizzards. Most pedig újabb fordítás után itt a Sanxenxo, ami minden NF védjegyet visel, és csak egy kicsit másabb az említetteknél, mégis az. Én látom a fejlődést, meg néha párhuzamokat Aphex Twin dallamosabb műveivel, meg ennek a zenei világnak a buktatóit is, de Nathan elég jól kerülgeti a gödröket. Aztán az a lemezt záró 1983 című ambient opus - azzal valahova nagyon mélyre nyúlt le a szerző.

Igazából ez a lemez tavalyi, de valójában idei, mert vinylen már tavaly létezett néhány éber kivételezett számára, de digitálisan most jött ki az Electronic Sound Recordings-nél. John Corrigan és Jon Drukman kajakkettese a The JDs második albumáról van szó, a remek című The Texas Chain Store Managerről (az első az Education volt 2010-ben) Na de kik ezeeek? Mert hogy John Corrigan ismertebb nevén Jack Dangers, ő meg ugye a Meat Beat Manifesto nevű jövőre 35 éves intézmény epicentruma. A másik János főleg Bass Kittens néven ismert, meg hogy az 1992-es The Ultraviolet Catastrophe pszeudójának Trip Harder című underground slágerét 6 év múlva Chemical Brothers-ék felmixelték és márványba vésték a híres Brothers Gonna Work It Out-ra (azon amúgy volt Meat Beat is a Mars Needs Women-nel). Ha most nekiállnék a The Texas Chain Store Manager kapcsán meat beat-ezni, az udvariatlanság volna, de akkor is az van, hogy ez egy kurvajó MBM lemez, mintha valami egészen új irányt talált volna Dangers, csak ez nem új irány, ez egy duett, azokból is az egyik legkellemesebb meglepi, mert az egész album repül, száguld, elszáll, geggel, van bass, van acid, van ebm meg napsütés, dehát ez Kalifornia. A lemez végén két brutál flessbekk is beüt, a Proust elején az Orb - Towers of Dub-jának nyitányán hallható Victor Lewis-Smith hangminta Haile Selassie-s parafrázisa Prousttal, a másik a Kratwerk Autobahnjá-nak merész felcicomázása. Kraak ajánlásával jutott el hozzám a az UVB-76 saját kiadójánál az Okvlt-nál tavaly év végén megjelent Tales From The Far East válogatás-sorozat második etapja. Az anyag brutálisan erős, néhány igen magvas track-kel (Ended with Xavei - Black Veins), de a kedvencet a fülbemászóba tettem (Kӣr - Mandra). Megragadóan változatos lemez tényleg keleti ízekkel.

Intimate Immensity címmel jelent meg Valentina Magaletti és Tom Relleen duójának idei albuma. Érdekes, hogy nincsenek hosszú elszállások, minden track 4-5 perces, és ez most a fényesebb, úszosabb, sőt talán tavasziasan légiesebb világa a Tomagának, amit megtör néhány markánsabb mű (King of Naples, British Wildlife). Összességében nagyon kellemes, de nálam még mindig a Futura Grotesk (2014), The Shape of the Dance (2016), Greetings From The Bitter End (2017) a kedvenc Tomaga lemezek, mert azok jobban mutatták a szenzációs alkotópáros erényeit. Írtam ezt pár napja, viszont ahogy telik az idő, egyre jobban összeérik a lemez, és az, hogy kevésbé markáns, már nem is olyan fontos. Néha elég annyi, hogy az ember csak üldögél a napsütésben

Megjelenések:

Carcass Identity - Carcass Identity [2021, Phase Group][LP] CT Kidobo - Impulse and Inhibition Pt.1 [2021, Zone][EP]

Dekalb Works - Duologue [2021, Where To Now][LP] Desert Sound Colony - Synthetic Nixon [2021, Holding Hands][EP] Guedra Guedra كدرة كدرة - Vexillology [2021, On The Corner][LP] Mouse on Mars - AAI [2021, Thrill Jockey][[LP]

Nathan Fake - Sanxenxo [2021, Cambria Instruments][EP] Scanner - Trawl [2021, Aquarellist][EP] The JDs - The Texas Chain Store Manager [2021, Electronic Sound][LP] Tomaga - Intimate Immensity [2021, Hands In The Dark][LP] VA - Tales from the Far East Vol. 2 [2020, Okvlt][MC-Comp]

Traxelektor:

Spotify playlist (53/80, 4:43/7:11)

Aktuális fülbemászók:

Guedra Guedra  - The Arc of Three Colours

Kӣr – Mandra

96 Back & Special Request - Petrichor [Compassion, !K7] AIR LQD & Abdullah Miniawy - How Do You Burry A Paperless Man [VA - Tales from the Far East Vol. 2, Okvlt] Anthony Linell - Being Water [Winter Ashes, Northern Electronics] Anthony Linell - The Final Words [Winter Ashes, Northern Electronics]

Big Yawn - Body Double (Jay Glass Dubs Refix) [No! Remixes, Research] Big Yawn - Reflex (Sleep D Remix) [No! Remixes, Research] Cabaret Voltaire - Skinwalker [Shadow Of Funk, Mute] Carcass Identity - Freedom Principle [Carcass Identity, Phase Group] Carcass Identity - Things to Forget [Carcass Identity, Phase Group]

Christian Smith - Pressure Drop [VA - More Than Machine, Tronic] CJ Bolland - The Demotic Script [VA - More Than Machine, Tronic] CT Kidobó - Bipolar [Impulse and Inhibition Pt.1, Zone] CT Kidobó - Death Of Postmodernism [Impulse and Inhibition Pt.1, Zone] CT Kidobó - Paris [Impulse and Inhibition Pt.1, Zone] Cyrk - Repetition [VA - More Than Machine, Tronic]

Deep Nalström - Low Gravity Ride [Esoteric Fantasy, Nummer Music] Dekalb Works - for [Duologue, Where To Now] Dekalb Works - of a [Duologue, Where To Now] Dekalb Works - only [Duologue, Where To Now] Dekalb Works - play [Duologue, Where To Now] Desert Sound Colony - Lokus [Synthetic Nixon, Holding Hands] Desert Sound Colony - ODA [Synthetic Nixon, Holding Hands] Desert Sound Colony - Two Rums Please [Synthetic Nixon, Holding Hands]

Dom & Roland - Abbott & Costello [The Search For Meaning / Abbott & Costello, Dom & Roland Productions] Eindkrak - Cordoba [VA - Tales from the Far East Vol. 2, Okvlt] Ended with Xavei - Black Veins [VA - Tales from the Far East Vol. 2, Okvlt] Exhausted Modern - Apathy Eats You Alive (Annechoic Remix) [Year of the Rat Remixes, Endless Illusion] Exhausted Modern - Food of the Gods (Ayaz Remix) [Year of the Rat Remixes, Endless Illusion] Exhausted Modern - Pineal Gland (Philipp Otterbach Mix) [Year of the Rat Remixes, Endless Illusion] Forest Drive West - Phosphenes (Wata Igarashi Pressure Remix) [They Live Remixed, Midgar] Forest Drive West - Ricochet (Felix K Reinterpretation) [They Live Remixed, Midgar] Forest On Stasys - Ofrenda [Mantrum, Harmony]

Giant Swan - DYFLGOT [Do Not Be Afraid Of Tenderness, Keck] Guedra Guedra - كدرة كدرة - 40' Feet [Vexillology, On The Corner] Guedra Guedra كدرة كدرة – Complementariness [Vexillology, On The Corner] Guedra Guedra كدرة كدرة - Seven Poets [Vexillology, On The Corner] Guedra Guedra كدرة كدرة - When I Run [Vexillology, On The Corner] HLM38 - C��lébration du Coq [VA - Tales from the Far East Vol. 2, Okvlt]

Jeff Mills - Dancing Shadows [The Clairvoyant, Axis] Jeff Mills - Questions Decisions and Consequences [The Clairvoyant, Axis] Jeff Mills - Shadow With A Golden Aura [The Clairvoyant, Axis] John Selway - Highest Order [VA - More Than Machine, Tronic]

Kmerl - Fire In Me [Fire In Me , ФАКТУРА] Kmerl - The Arm [Fire In Me , ФАКТУРА] Kӣr - Mandra [VA - Tales from the Far East Vol. 2, Okvlt]

Mouse On Mars - Go Tick [AAI, Thrill Jockey] Mouse On Mars - New Life Always Announces Itself Through Sound [AAI, Thrill Jockey] Mouse On Mars - The Latent Space [AAI, Thrill Jockey] Mouse On Mars - Walking And Talking [AAI, Thrill Jockey] Nathan Fake - Sanxenxo [Sanxenxo, Cambria Instruments] Nathan Fake - Vanavond [Sanxenxo, Cambria Instruments] O Yuki Conjugate - Forgotten Summer II [Artefacts, Kynant]

Paul Hierophant - Returned Signal (Carl Finlow Remix) [Utopian Dystopias - Part Three, Exalt] Paul Hierophant - Saturn (Plant 43 Remix) [Utopian Dystopias - Part Three, Exalt] Rene Wise & Rødhåd - 190209.2 [Untitled, WSNWG] Rivet - Mag Mich [On Feather And Wire, Editions Mego] Rivet - Ordine Kadmia [On Feather And Wire, Editions Mego] Rivet - Pearling Woes [On Feather And Wire, Editions Mego] Sacred Lodge - Un Hombre Que Camina [VA - Tales from the Far East Vol. 2, Okvlt]

Scanner - Trawl, Disappearance [Trawl, Aquarellist] Scanner - Walkaround [Trawl, Aquarellist] Special Request - Compassion [Compassion, !K7] Sterac Electronics - Reinstated [VA - More Than Machine, Tronic] Sun Genam - Pinski4ex [Aexion, Something Happening Somewhere]

The Black Dog - Crookes For Life [Dubs: Volume 1 (Sheffield), Dust Science] The Black Dog - Tram Backwards [Dubs: Volume 1 (Sheffield), Dust Science] The JDs - Autobahn (Flavor-Aid Mix) [The Texas Chain Store Manager, Electronic Sound] The JDs - Checkout! (Raving in the Self-Service Line Mix) [The Texas Chain Store Manager, Electronic Sound] The JDs - Coin Star [The Texas Chain Store Manager, Electronic Sound] The JDs - Kitty Litter [The Texas Chain Store Manager, Electronic Sound] The JDs - Proust (Produce Aisle Mix) [The Texas Chain Store Manager, Electronic Sound] The JDs - Store Detective [The Texas Chain Store Manager, Electronic Sound]

Tomaga - Idioma [Intimate Immensity, Hands In The Dark] Tomaga - Intimate Immensity [Intimate Immensity, Hands In The Dark] Tomaga - The King Of Naples [Intimate Immensity, Hands In The Dark] Tomaga feat. Cathy Lucas - Very Never (My Mind Extends) [Intimate Immensity, Hands In The Dark]

Varuna - Avicennia [Mangrove Management, A Walking Contradiction] Varuna - Culex Sitiens [Mangrove Management, A Walking Contradiction] Varuna - Paleo-drainage Channels [Mangrove Management, A Walking Contradiction] Wata Igarashi - Cylinder [New Dawn, Figure]

[rendesbohoc]

Namost. Ha a szomszéd most, vagyis éjjel 1kor rohangál és dübörög, tehát nem alszik, akkor tulajdonképpen nem udvariatlanság ilyenkor becsöngetni, hogy üljön már le a seggére. Nem?

[sargasarkany]

Nálunk most érkezett el a húsvét.Azért írom ezt,mert még egy évvel ezelőtt is a sonka,tojás,retek,hagyma,vajas kenyér bűvkörébe kerültem húsvétkor.Ebből nagyjából csak a zöldségek maradtak🥒🥕🌶🍅:)Nekünk ma sikerült beszerezni ezeket!Tudtátok,hogy a retek zöldjét is meg lehet enni?Sőt!!! Napi idézet:"-Csak a legvégső,elkerülhetetlen pillanatban illik embertársaink figyelmét felhívni,hogy a vesztükbe rohannak.Elvégre mindannyian ugyanúgy teszünk,és végelemzésben egyikünk sem sokkal okosabb. -Te tudod,és Baltazár is tudja,hogy nincs ott,amit keres! -Az udvariasság a legtöbb,amit egymásért tehetünk.Ez óvja meg a méltóságunkat.Az udvariatlanság a legnagyobb bűn." Péterfy Gergely:A golyó,amely megölte Puskint #vegan #veganlife #veganfood #healthyfood #vegetables #kortársmagyar #irodalom #hownottodie #dailydozen https://www.instagram.com/p/B-9n16dBjPa/?igshid=joe8yk5jgi85

[angelofghetto]

Nagyikám mindig mondta, hogy a tavasz az ravasz, de az hogy mifelénk nagy pelyhekben zuhog a hó, durva udvariatlanság!

[legyjomindhalalig]

„A színésznő-barátnő:) Megtanított, hogy kegyetlenség nélkül nem lehetünk soha szabadok, s örökké terhére leszünk társainknak. Megtanított arra is, hogy az ember lehet goromba, de soha nem lehet udvariatlan; lehet arcul ütni valakit, de nem szabad untatni, s hogy udvariatlanság szeretetet színlelni ott, ahol sokkal kevesebbet várnak tőlünk.“

— Márai Sándor

Az Egy polgár vallomásai című regényből

[hicapacity]

Ebben az a rémítő, hogy hat éve írtam, és ezek még mindig itt vannak. Akkor még csak afféle metaforának gondoltam az ezüstkanalakat - ma meg már igaz. Jó, nem Obama, hanem Lavrov, nem Szijjártó, hanem a tolmácsa, és nem ezüstkanalat, csak tollat. De a lényeg ugyanaz.

Vicces, bár kicsit arcpirító elképzelni, hogy - mint régebben Bécsben - feliratok lógnak majd a világ diplomáciai tárgyalótermeiben: "Magyar! Ne lopj!"

- És az ott micsoda?

- Öööö... koktélparadicsom, Elnök úr.

- Nem, ott mögötte... nem, nem a szardella... ott, abban az Armaniban...

- Ja, hogy az. Hát az Mr. Szijjártó, a magyar külügyminiszter. Tudja, Elnök úr, a levelezős...

- Á, ő írja azokat a vicceseket? "Nincs valóságalapja" , "kikérjük magunknak", meg "a magyarok szabadságszerető nép".

- Hát, igazából nem csak azokat. A CIA szerint ő az a "FuckingMachine78" felhasználónevű illető is, aki önt minden lehetséges netes fórumon "hülye suvikszos norvégniggernek" szokta nevezni.

- Ez valami magyar sértés?

- Ezt még nem tudjuk, Elnök úr, de a szakértői csoportunk már rajta van az ügyön.

- És hogy kerül ide? Meghívtuk?

- Úgy is lehet mondani.

- Ezt hogy érti? Hívtuk, vagy nem hívtuk?

- Amikor egy héten belül hatodszor rendelte be a budapesti nagykövetünket, ő dühében visszaüzent: "Ha kell valami, gyere te, mikiegér!"

- Mikiegér?

- Mikiegér.

- Találó. A nagykövet asszonynak tolmácsolja elismerésemet... Szent ég! Nézze! Most mit csinál??!

- Azt hiszem, Elnök úr, mosolyog...

- Gondolja? Eléggé rémisztő. Mint egy kései Michael Jackson-plakát. De a levelei alapján inkább valami kétméteres, kigyúrt izompacsirtára számítottam. Lehet, hogy karatézik?

- Nem, Elnök úr, az a Putyin elnök úr, és ő is cselgáncsozik. Mr. Szijjártó... ide van nekem írva... itt is van: futsalozik.

- Futsal? Az ekkora önbizalmat ad?

- A magyaroknál lehet, ők ilyen elvi focinemzet.

- Elvi?

- Hát, ugye, focijuk nincs, de rengeteget költenek rá. Meg nyilván futsalra is, mert ez a furi Mr. Szijjártó láthatóan remekül keres vele.

- Teremfocival? Azzal ott lehet keresni?

- Valószínűleg, mert például Mr. Szijjártó a politikusi fizetése többszörösét tudja félrerakni. Akar vele beszélni, Elnök úr?

- Azt hiszem, inkább nem. Udvariatlanság lenne most zavarni, nézze: éppen ezüstkanalakat pakol a zsebébe.

[KonoK]

[csacskamacskamocska]

Az agyad kell, bébi

meg persze az érzelmeid, a gondolataid, a kötődésed, a múltad, jelened, jövőd, a tested, a lelked, az utolsó elhullatott hámsejtedig mindened. Amúgy ki nem szarja le, hogy kire áll fel egy pasi farka, ha tudod, hogy a zebrán átmenő nőre is, mégse rohan oda, hogy nyltszínen megdugja.  Persze, a flört az más, a flört (ha valaki párkapcsolatban él), akkor kurva nagy udvariatlanság. Semmibevevés. Van ilyen ismerős házaspár ahol a pasi úgy flörtöl velem, hogy a felesége ott ül mellette. Hát az baromi kínos, mert úgy kell válaszolni, hogy én nem lehetek olyan udvariatlan, hogy nem veszem figyelembe a feleségét, de szellemesen meg akkor könnyű, ha eltekintek a ténytől, hogy ő foglalt. Vélhető, hogy ez köztük letárgyalt téma (reméljük), csak nekem, mint harmadiknak, kurvára kellemetlen. Egyébként a “nézd de jó csaj” beszélgetéseknek van valami nagyfokú intimitása, de nehéz megfogalmazni, hogy honnantól válik bántóvá. Talán onnantól, amikor azt lehet érezni, hogy a másik ember belemerül egy alternatív világban amiben az adott nő vagy férfi a párja és nem az, aki mellette van. Rajtakapni a másikat ilyesmin baromi fájó is meg kellemetlen is. (mert ilyenkor csomagolni kell és továbbállni, de minimum hátrébb lépni kettőt) A felmérések szerint a férfiak azt viselik rosszabbul, ha a nő érzelmileg kötődik, a nők pedig azt viselik rosszul, ha a férfi szexuálisan kötődik. Vagy fordítva? Mindegy is, mert gondolom pár százalék a különbség, mivel így ránézésre faszságnak tűnik ez az egész kategorizálás. Mindenki azt viseli rosszul, ha osztoznia kell azon, ami számára a legfontosabb az adott kapcsolatban. Ha sokminden, sokféle szinten, ha olyan az egész mint egy zacskó színes cukor, akkor az ember könnyebben osztogatja. A kávé mellé kapott egyszem csokit csak az ajándékozza el, aki egyáltalán nem szereti. Meg persze, olyat én is megéltem, amikor addig addig engedi el az ember a dolgokat (mert az elengedés az fontos!), vagy lépeget hátrafelé, amíg rájön, hogy semmi de semmi nem az övé valójában a másik emberből, esetleg csak a papír, amin a nevük áll. Nincs híd, nincs különleges kapcsolat, már nincs semmi. Emlékszem a pillanatra, amikor a férjem munkahelyén voltam, és az idős kedves titkárnőnek ugyanazzal a meleg, kedves hagsúllyal köszönte meg a kávét, ahogy nekem szokta megköszönni a dolgokat. És akkor pukk, az érzés, hogy köztünk van valami különleges kapcsolat, ha szex nincs is, meg valahogy nincs jelen az életünknek, de mi egy kedves, meleg lelki fészekben élünk ami mégiscsak érték, az illúzió egy pillanat alatt semmivé vált. Bárki megkaphatta azt, amihez én annyira ragaszkodtam. Mindenkihez kedves volt annyira, mint hozzám. Mert ilyen volt a stílusa. Így aztán az utolsó dolog is megsemmisült ami még tartotta bennem a lelket. Aztán nemrég volt egy másik hasonló élményben részem, de azt most nem mesélem el, majd annyi év múlva, mint amilyen régen házasságban éltem. Ha vannak AHA élmények, akkor lehetnek PUKK élmények is.

Zuhanunk, és nincs ejtőernyőnk, úgyhogy reménykedjünk, hogy föld sincs!

[istenhoztanightvaleben]

35. rész – Lusta nap

[Az epizódot itt lehet meghallgatni/letölteni, a “Direct download” feliratú linken.]

Senki sem látta a fákat a héten. Remélhetőleg hamarosan visszatérnek.

Isten hozta Night Vale-ben!

Üdv, Hallgatók!

Nincs sok mondanivalónk a mai napról itt Night Vale-ben. Lusta nap ez a mai a mi gyönyörű kis városunkban.

Szokatlanul nagy a hőség az évszakhoz képest, már ha hisznek Önök olyasmikben, hogy „idő” meg „évszak” meg „szokatlan”.

Valahol legyek zümmögnek egy kuka körül.

Frances Donaldson, a Régiségkereskedés tulaja fásultan int egy rakás vevőre váró holmi felé a falon, keze lassan jelzi megadását a tétlenségnek.

Az Arctalan Idős Hölgy, aki titokban az otthonodban él azon kapja magát, hogy ugyanazt a milliószor olvasott méhészeti weboldalt kattintgatja.

Jómagam az asztalomra támaszkodva mormogok ebbe a mikrofonba, túlságosan kifáradva a hőségtől, hogy valódi energiát fektessek életem munkájába.

Csendes jelen a miénk. Nem beszél senki, csak én. Ha a beszéd bármennyi energiát igényelne, és nem puszta testi reflex lenne a számomra, akkor én magam sem beszélnék.

Carlos, tökéletesen tökéletlen Carlos az egyetlen, aki buzgalmat érez magában a mai napon. Füvet nyír, és fütyörészik. A gyep pedig visszafütyül neki.

Most pedig a hírek, vagy mi.

Night Vale-szerte éber állampolgárok tucatjai tettek bejelentést egy drapp kabátos férfiról, aki a Taco Bell mögött, a kukák és a folyamatosan csörgő telefonfülke közelében ácsorog. Rovarokat fogdos össze a levegőből, és szarvasbőr bőröndjébe tömködi őket. Éles szemű polgáraink nem emlékeznek rá, hogy néztek ki pontosan fürge kezei, többen teljesen elvesztették beszédük fonalát mondat közepén, és csak tátott szájjal, némán meredtek maguk elé.

Mindannyian kaptak egy pecsétet Állampolgári Éberségi Kártyájukra. Öt pecsét után továbbra is egyéves stoptábla-mentesség jár!

Ezúton is hadd gratuláljak Jake Garciának, akinek sikerült megtölteni három Állampolgári Éberségi Kártyát is, ezzel pedig elnyerte a kötelező jogot, hogy örökre eltűnjön. Családja monoton kórusa úgy nyilatkozott, büszkék rá, de nem nagyon hiányzik nekik.

Ne feledjék, mit mond mindig a Titkosrendőrség kabalája, a Közönyös Vakkancs: „Polgárok, legyetek éberek! De ne túl éberek! Sok minden van, amit nem szabad látnotok. Csak ti akadályozhatjátok meg, hogy a házatok rejtélyes körülmények között leégjen! Vau-vau!”

Haha, lefogadom, hogy Vakkancs a legédesebb rajzfilmkutya! Talán egy nap a Titkosrendőrség nyilvánosságra hozza majd, hogy néz ki.

Friss hírek a néhány hónappal ezelőtt tartott Nyári Olvasótáborról:

A gyermekek, akiknek sikerült élve kijutni a könyvtárból – véresen, könyvtárosok beleivel borítva, kezükben az osztályuk szintjét jócskán meghaladó olvasmányok listájával – milíciába szerveződtek szintén túlélő társuk, a 12 éves Tamika Flynn vezetésével. A Homokpusztán gyakorlatoznak, több száz gyermek kiáltozik és mozog tökéletes egységben, míg Tamika egy dombtetőről figyeli őket, hogy kiszúrja a gyengeségeiket és dicsérje az erősségeiket.

Tamika újabban egy könyvtáros letépett kezét viseli a nyakában, figyelmeztetésként mindazoknak, akik szembeszegülnének vele, hogy ő már legyőzte a világ legrettegettebb teremtményét.

Megkeresésünkre Tamika azt nyilatkozta: „Nem nézünk körül. Nem nézünk magunkba. Nem alszunk. A mi istenünk nem mosolygó isten. Készen állunk a háborúra.”

Mikor megkérdezte, pontosítaná-e nyilatkozatát, Tamika kihívta tudósítónkat egy száznapos közelharcra, melyet tudósítónk elutasított, amikor is sikoltozva, nyomában több száz harcedzett gyerekkel elmenekült a helyszínről.

Folytatódik lusta napunk itt, Night Vale-ben. Pamela Winchell polgármester asszony sajtótájékoztatót hívott össze, melyen aztán nem mondott semmit. Egy összecsukható széken ült a pódium mellett, és hátrabillent fejjel szunyókált. Majd felriadt, és összecsukható székével a hóna alatt fénylő portált nyitott a levegőben, amin keresztül aztán távozott.

Mindez igen nagy udvariatlanság lett volna az összegyűlt riporterekkel szemben, ha azok valóban összegyűltek volna, ám ők korábban saját sajtótájékoztatón jelentették be, hogy inkább kivennék a mai napot, ha nem baj; mert a gyengéd délutáni napsütés valahogy még az éj sötét ölelésénél is jobban csábít ma a pihenésre.

Erre a sajtótájékoztatóra sem ment el senki.

Carlos kiporszívózta a nappalit, és most a ruháit válogatja. Tárgyakat emel a szeme elé, és döntéseket hoz róluk. Közben dudorászik.

A gyep nem tud dudorászni, ezért csendben marad.

Egy behatárolhatatlan, mégis fenyegető kormányügynökség ezúton szeretné Önöket emlékeztetni, hogy ufók tökre nem léteznek. Szeretnék emlékeztetni Önöket, hogy az ufók csupán meteorológiai léggömbök, a meteorológiai léggömbök pedig csupán kósza felhők, a felhők pedig csupán az alvásból megszökött álmok, az alvás pedig csupán gyakorlás a halálra, a halál pedig csupán egy része világunknak – ugyanúgy, ahogy mondjuk a homok és a biciklik -, a nagy, fényes Föld pedig csupán egy haldokló ember utolsó gondolata, aki erőtlenül nevetve rázza a fejét ezen az egész valószínűtlenségen.

Ne feledjék, ez nem csupán a törvény. Ez az egész egy illúzió.

Közeleg a Hálaadás, és mind tudjuk, hogy ez mit jelent! Azt jelenti, itt az ideje a földön csúszva járulnunk a Barna Homokkő Torony elé, hogy hálát adjunk neki mindazért, amit tett, és mindazért, amitől irgalmasan megkímélt bennünket.

Remek alkalom ez arra, hogy összegyűljön az egész család, egyenek egy jót, majd közösen kikússzanak az éles köveken és homokon át, vércsíkot húzva maguk után térdükkel a terméketlen talajon, míg meg nem érzik a Barna Homokkő Torony fenyegető jelenlétét maguk fölött, de nem mernek felnézni. Nem mernek felnézni.

„Hála neked!” – suttogják. – „Hála neked, hála neked!” – inkább könyörgés, mint ima. Több benne a félelem, mint a hála.

És ha elfogadja, amit mondanak neki, Ön és családja visszatérhet otthonába – reszketve, biztonságban, együtt, reszketve, együtt.

És ha nem fogadja el?

Nos, ami azután történik, nem is számít igazán, nem igaz? Mármint, megkönnyítené, ha tudnák, mi történik? Nem. A tudás soha nem könnyít meg semmit.

A Barna Homokkő Torony. – Adjon hálát! Kiáltson hálát! Sikoltson hálát!

Most pedig egy üzenet a szponzorainktól:

A műsor támogatója a CostCo nagykereskedelem. Mégis mennyit nyomhat egy test?

Ezen kívül a mai műsort hanghullámok hozták el Önöknek, melyek valahogy a fény egy formáján utaznak, és melyeket egy gép átalakít egy láthatatlan férfi hangjává, aki meghitten, halkan suttog az Önök fülébe. Nekünk ez nem tűnik természetesnek.

Strexcorp Szinergiai Rt.

Ne bízzon többé semmiben, amiben eddig bízott!

Ezen a napon, amelyen nem történik semmi, továbbra sem történik semmi.

Még a testi funkciók is szabadnapot vettek ki. Több bejelentést is kaptunk nem dobbanó szívekről, nem fújtató tüdőkről, laza, ernyedt zselévé váló kar- és lábizmokról. Emberek holtan esnek össze az utcán, hirtelen elkékülve, hirtelen megszűnve, az ajkukról csöpögő nyál apró hab- és sártócsákba gyűlik a homokban. Szeretteik csak bámulnak, nincs erejük sírni.

Semmi, de semmi nem nagyon történik. Lusta, lusta nap.

Kedvenc helyi müzligyártó cégünk, a Flakey O’s hamarosan bemutatja legújabb slágertermékét, a Képzeletbeli Kukoricapelyhet. A Flakey O’s müzliséfei kizárólag a legédesebb, legkevésbé rákkeltő képzeletbeli kukoricacsöveket használják fel termékükhöz, melyekkel John Peters (tudják, a farmer?) fogja ellátni őket. A képzeletbeli ízt ropogós, ízletes képzeletbeli pelyhekbe sűrítik, melyek csak arra várnak, hogy Önök egy nagy tál tejjel elfogyasszák őket.

„Rendkívül izgalmas ez az új termék.” – nyilatkozta Miranda Yesby, a Flakey O’s új igazgatótanácsának tagja. – „Nagy örömünkre szolgál, hogy John Peters-szel (tudják, a farmerrel?) dolgozhatunk. Mármint majd ha sikerült előkeríteni. Látta valaki mostanában? Ugyanolyan nehéz lett megtalálni őt, mint a kukoricáját.”

Miranda azt is kijelentette, hogy ezúttal nem fognak élő, transzdimenzionális piramisokkal vírusmarketing-kampányt folytatni, mivel az előző költségei túl magasra rúgtak.

„Mármint, ahhoz nem is volt közünk.” – mondta. – „De ha lett volna, most elmondhatnánk, hogy egy bizonyos élő piramisnak igazán eszállt az egoja egy egyszerű vírusmarketing-kampánytól, és teljesen ésszerűtlen dolgokat kezdett követelni, mint például egy transzdimenzionális lakókocsit a helyszínre, amely kívülről normális méretű, de belül hatalmas, tágas tereket rejt. Lehetetlen. Végtelen. Ja, meg egészségpénztári juttatásokat. Szóval ha közünk lett volna hozzá, mostanra valószínűleg akkor is meg kellett volna válnunk a piramistól.”

Miranda ezután megköszönte az összegyűlteknek a figyelmet, és nagy, karmos mancsaival visszaásta magát a Flakey O’s irodájába.

Most pedig a közlekedési hírek:

Olvadozó jég csepereg. Szinte észrevétlen csordulnak le cseppjei a nagy hegyormok arcán. Apró csordogálássá állnak össze, a mozgás és víz legkisebb jelévé. Aztán a jel felerősödik, tiszta vizek csordogálnak tisztán lefelé, patakot alkotva. Patak mossa a kavicsokat és a törmeléket, alig van valami ereje, mégis feltarthatatlanul keresi a lefelé vezető utat.

Majd vízesésként csobban a magasból egy folyóba. Mély folyó váj magának utat a tájon, határokat rajzol, melyekért később háborúzni lehet. Erőszakosan, de rossz szándék nélkül csapódik a szikláknak. Egyre szélesedik, egyre lassul, mint egy szebb korba telepedő ember. Egy folyam, melyen csak akkor látszik mozgás, mikor valamit visz a hátán, valami élőt – mint egy szebb korba telepedő ember.

És végül a nagy finálé, mikor elnyeli a hatalmas óceán, melyben minden víz egy. Melyben végre nyugalomra lel. Akár egy szebbe telepedő ember. Akár egy emberi település.

Közlekedési híreinket hallották.

És a lusta nap folytatódik. A Világ Legjobb Hamburgereit reklámozó neontábla haszontalanul pislog a vakító napsütésben, fényének ereje pont olyan kicsi, mint állításának valószínűsége.

A Föld is egyre lassítja forgását, csatlakozik a tömeges fásultsághoz. A mágneses mezők megbolondultak. Ők az egyetlenek, akik megbolondultak, minden más teljesen elernyedt.

Akiknek még van működő szívük és tüdejük, azok is csak fetrengenek és olyanokat mondanak, hogy „Uhh, kit érdekel?” és „Jaj de macerás!” ha valamivel stimulálni, vagy gondolkodásra bírni próbálják őket.

Egyre lassul a Föld. A gravitáció is lazsál. Lebeg a mikrofonom.

Carlos is lebeg, és kap az alkalmon, hogy kitakarítsa az ereszcsatornát. Milyen szorgalmas! Milyen… uhh… nincs energiám több szót kitalálni.

A rádióhullámok különös módon reagálnak a gravitáció hiányára és a változó mágnesességre, amit a Föld lassulása okoz. Szóval ha nehézkesen éri csak el Önöket ez az üzenet, elnézésüket kérjük, de nem fogunk tenni semmit az ügyben.

Dolgokat csinálni, mi? Mozgás, értik ugye? Létezés? Tudják hogy értem...

Mi az? Gyakornokunk, Marureen szemei felfelé ugrálnak egyébként mozdulatlan arcán. Szája nagyra van tátva. Orcái elernyedtek. Azt hiszem, jelezni akar valamit. Gondolom el kéne fordítanom a fejem, és megnézni, mi az… gondolom.

Na jó, akkor gyerünk…

Hallgatók, munkára fogom a nyakizmaimat, és elfordítom a fejemet.

Ó, már látom. Kialszik a Nap. Igen. Egy sötétségből és nemlétből gyúrt tumor csúfítja el a világosság arcát. A fény egyre halványodik. Ott megy minden élet forrása, csatlakozik mindannyiunkhoz, hogy kivegye a mai napot egy kis semmittevésre.

Ez valószínűleg nem jó hír.

Valószínűleg tennünk kéne valamit az ügyben.

De izé… tudják… na mindegy. Legalább láttam, mi lett a Breaking Bad vége.

Most pedig nem is annyira elviszem Önöket, inkább csak itt hagyom – és mielőtt eltűnök, gyengéden odébb tessékelem Önöket az időjárás irányába.

Üdv újra! Üdv újra itt! Itt, azt hiszem egyfajta krízis után.

Hogyan oldódott meg? Ki mentette meg a világot?

Senki. Nem is kellett megmenteni. Vannak csendes időszakok, rések, pihenők, megállók. De a világ csak botladozik tovább. A nap újra fellobbant, a világ újraindult. Mozdulatlan testek, melyek kéken hevertek a szürke járdán, hirtelen fellélegeztek és felültek a kékesszürke fényben.

Felkelünk, továbblépünk. Egyetlen állapot sem tart örökké. Minden múlandó.

Frances Donaldson, a Régiségbolt vezetője újra erőszakosan töri össze sorra készlete régi tárgyait, ahogy szokta.

Az Arctalan Idős Hölgy, aki titokban az otthonodban él, megint elsuhan időnként a szemed sarkában, és ismeretlen céllal rendezgeti a dolgaidat.

A legyek tovább köröznek a szemetes körül, de több lendülettel, több hévvel.

Gyakornokunk, Maureen hozott nekem egy kávét. [szürcsöl]

Ahh, igen, így már jobb. A kávé azért segít néha, nem? Máskor meg csak ront a helyzeten. De ez mindenre igaz.

Virágzik az üzlet, az emberek mozgásban vannak, az események zajlanak. Minden a szokásos, minden visszatért. Fent vagyunk! Tele vagyunk energiával! Készen állunk a következő Nagy Dologra, amit készítenek nekünk, amit kapunk, amit tesznek velünk.

Mindeközben Carlos azt mondja, mozgalmas napja volt, és lehet, hogy alszik egyet. Ez… nos, egész jól hangzik.

Hallgatók, azt hiszem, itt az ideje, hogy búcsút mondjak Önöknek. Van egy hely Night Vale-ben, ahol nagyon szeretnék most ott lenni. Talán az én lusta napom még nem ért teljesen véget.

Maradjanak velünk egy éles vonításra, kaparászásra az ajtón, egy hirtelen az arcukra húzott csuklyára, és egy ízletes sülttök-receptre, amit a családjuk egyszerűen imádni fog!

Jó éjt, Night Vale! Jó éjszakát!

A nap közmondása: A mai napon a történelemben: hétköznapiság és iszonyat és szerelem és fák.

[ordog-ember]

Van különbség az őszinteség és az udvariatlanság között.

[vivike4444]

Van különbség az őszinteség és az udvariatlanság között.

[csipkeskombine]

És akkor összenéztünk

Most, hogy Üzbéger Emil párkapcsolati módba kapcsolt, és NEM fészbúk értelemben, hanem valós térben és időben, heti többszöri megeröltető testmozgást végez mint amire fel volt készülve. Ugyanis a heti két súlyzózás mellett még éjszakai műszakban is derékból, törzsből, combból, és karból dolgozni rendkívül kimerítő. Emil már nem egy mai gyerek. Nyolcvanas.

Így történhetett az alábbi eset. Edzés után hazaérve kostatálta, hogy a földszinten egy srác vár a liftre és próbálgatja nyitni az ajtót, ami csak nem akar feltárulni. Váratlanul hibaüzenetet kezdett el futtatni a digitális kijelző. Na szép. -Erről ennyit, mehetünk megint gyalog - felkiáltással indultak el felfelé. 

De előtte sajnos összenéztek. Nem kellett volna. A tipikus hiú, férfias faszméregetés abban a pillanatban elkezdődött. A másik srác korabeli, sportosan öltözik, nem láthatja gyengének, lendületesen fel kell menni a negyedikre. Punktum. Jobb belső, szűken vett előzéssel előbb indult Emil a lépcsőn. Helyzeti előny. Ugyanis az elől lévőt megelőzni udvariatlanság, a tempó kezdeményezése övé. Ilyenkor határozott 100 bit/perc ütemben el kell kezdeni felfelé trappolni. A régi montizásból ez a kitartó emelkedési képesség megmaradt. Tudta, hogy megy. Elég jól. De a mocsok suhanc mögötte kettesével szedte a fokokat lassú tempóban, de közvetlenül a sarkában. Na majd a harmadikon kifulladsz kisbarátom - gondolta Emil. Végül nem így történt.

A másik baromi fontos dolog, hogy ne lihegj. Ezt a mellkasod összeszorításával, aprókat lélegezve csendben, szigorúan koncentrálva lehet elérni. A harmadik emelet fordulójában már kezdtek apró szürke foltok megjelenni Emil szeme előtt, de néma csöndben határozottan trappolt fel a saját szintjére, a kulcsot már a kezében tartva, iszonyatos lassan lélegezve, mintha mindez SEEEEMMI sem lett volna. Aztán a negyediken az ajtaja elé lépve még peckesen kihúzta magát. Na ezt nem kellett volna. A srác közben vett egy lendületet a fordulóban a korlátba kapaszkodva ívből ráhúzta magát a következő lépcsőkarra és felszaladt még pár szintet. KURVA ANYÁD - gondolta Emil, feltépve a bejárati ajtót, gondosan bereteszelve maga mögött, és csak az után kezdett el zihálni, pulzusa 167, és a derekában a csípő-gerinc találkozásánál két oldalt a hihetetlen fájdalom úgy hasított bele mint forró kés.

Öregem, azért ez durva. Emil azóta csak Porcukrot várja. Majd Porcukor magába húzza és akkor minden jó lesz.

[lizam4]

Az az E/2.

Egy nagyon csinos lány vásárolt ma előttem a boltban. Már akkor összefutottunk, amikor a bolthoz értem. Egy munkaruhás férfi előzékenyen maga elé engedte, és közel ugyanez a koreográfia ismétlődött meg a kasszához való sorbanállásnál is: ugyanez a férfi ismét maga elé engedte a nőt, majd mintegy félvállról engem is. Áucs. Fehér ruhában volt. Napbarnított bőr, szőke haj. Az arcát nem is láttam, mégis elég volt pusztán a koreográfia szereplőire, non-verbális kommunikációjára figyelnem ahhoz, hogy tudjam: szép ez a lány. Aki után csak én jövök. Ez után a lány után, akinek előzékenység, bizalmaskodás, mosolygás, kitüntetett figyelem az osztályrésze. Akinek vállát nem görbíti az önutálat és az önbizalomhiány. A pénztáros lehúzta a vásárolt holmikat, majd ennyit szólt: "Ma Neked csak 330 forint lesz." Arcpírító volt ez a flörtölésbe fúlt bizalmaskodó félmondat. Mindenki hallotta a közelben és biztos, hogy mindenki tudta mit jelent ez az egyes szám második személy. Ez a tegező forma, ami átlépte a konvencionalitás, a szituációhoz illő társadalmi szerepek megszokott normáját, hogy akár az udvariatlanság lehetőségét is megkockáztatva érzékeltesse: ez az apró szabályszegés csak az első lépés az égbolt felé vezető úton, amelyről a bizalmaskodó - kérés esetén, de akár a nélkül is - egy csillagot is képes lenne e megkísértő jelenés számára lehozni. 

Szinte bocsánatkérő mosollyal jöttem azután én, aki úgy fizetett 570 forintot, hogy fel sem merült az egyes szám második személy.