#ha el nem baszom

[ndav1d42]

elcsesztem a lapszabászat rendelést, az egyik (szerencsére a legkisebb) panelből 2-t rendeltem 4 helyett 😅 de vettem még két rétegelt lemez darabkát, abból pótoltam. aztán már csak össze kell legózni.

fiókok lesznek a konyhapult alá

[csakcsiga]

Az utóbbi 2 hétben kicsit elhagytam magam... Ez most hétvégére csúcsosodott ki. Nyilván sok minden közrejátszott(a jelenlegi meló, az hogy nem sikerül másikat találni, az hogy az edzéssel nem úgy megy a sérülés miatt és becsúszott némi önismereti válság...stb) de tegnap este a második förccsöm közbe úgy voltam vele, hogy akkor ebből elég volt. Szedd magad össze te hitvány szar.

Szóval lefeküdtem, aludtam egy jó 9 órát, fél 9kor keltem, a lakás már rendben az ebéd már a sütőben, össze pakoltam, 2re megyek edzeni utána meló holnap meg korán kelés. Ha nem baszom el még sütni is tudok majd.

Tanulság nincs, csak magamat is meg kell néha győznöm, hogy jobb az úgy ha nem hagyom el magam és haladok a dolgaimmal.

[mirabellomonferrato]

Barátok és más blogok

Két éve meséltem el egy barátnőmnek a tervem. Pillanatok alatt megfertőződött. De nem csak ő, más emberek is. Az ötlet sokszor már korábban bennük volt, de elhangzott olyan is, hogy csináljam csak, ők majd tanulnak az elbaszásaimból. :D A barátnőm azonban beszállt a keresgélésbe, és mint rendszerszervező mérnök, hordta elém a házak mellett az információkat is. Sok, lelekes barátom mellett, ő volt az egyetlen aktív támogatóm, amiért végtelenül hálás vagyok neki. (azt gondolod, hogy egyedül vagy a világban, miközben naponta több ember próbálja áttörni a falat amit építettél vagy képes éveken keresztül beszélni hozzád a fal túloldaláról. Nem tudom min múlik, hogy az emberenek egyszercsak kinyílik erre a szeme. Talán nem akarja már tovább magányosnak látni magát. Csak ennyi)

A segítség mellett felmerült egy rakás probléma is azzal, hogy ők is akarnak házat. Először csal az volt a terv, hogy Olaszországban. Megbeszéltük, hogy délen nem, hogy a Pó síkságon nem. Aztán arra jutottunk, hgy jó lenne egymáshoz közel. Aztán arra, hogy ha együtt vásárolnánk, akkor megnőne a keret és amúgy tényleg baszom nagy 2-300 nm-es házak vannak, amik két családnak bőven elég. Minden logikája ellenére elkezdtem szorongani a közös ingatlan adta problémáktól. Csábító, ha valaki osztozik gondodban, bajodban, de hosszabb távon kibírja-e a barátság? Nem olyasmik miatt aggódtam, hogy becsapnánk egymás, inkább azon, hogy minek növelni bennem az elfojtást? A lényem egyik része nagyvonalú, a másik része aztán ugyan e miatt a nyagyvonalúság miatt magában rágódik. "persze, rakjatok medencét, kertibútort, kertitörpét, bénaházat a kertbe -- Ezt a kupit kell néznem, basszameg ez ronda, harcolni meg nem akarok" A külön villanyóra, külön gázóra megintcsak ügyintézés. A szerződés, hogy kinek mihez van joga, mi a kötelessége -- mint egy társasháznál -- megintcsak feladat. Betartani, betartatni, szinte lehetetlenség. Nem tudunk egymással annyira szigorúak lenni. Ha valaki ki akar szállni a közös házból, az megint csak probléma. Személyes fejlődésben az egyik legnagyobb lépés volt: nem hagyni magam sodródni az eseményekkel csak azért, hogy jófejnek meg cukinak tartsanak. De nem csak ez a porobléma jelent meg, hanem az igények közötti eltérés is. Úgyhogy csináltam egy táblázatot (mániáim egyike), hogy lássuk, mik az azonosságok és mik az eltérések. Az igényeket súlyoztuk, éls alaposan kibeszéltük. A lelkem mélyén tudtam, hogy "A ház" majd valószínűleg semminek sem fog megfelelni, de a rendszerezés és a megbeszélések könnyítették a keresgélés, jobban megismertük és megértettük egymás igényeit.

Kimondtam, hogy lehet együtt is, teljesen nem zárkózom el, de nézzünk külön házakat, amik 50 km-nél nincsenek távolabb egymástól.

Egyébként, ez a külön vagy egybe, ez egyszerűen egy gondolkodási séma. Ha papíron enyém a ház, nem alkalmazkodásként élem meg amikor engedékeny vagyok, hanem nagyvonalúságként. Ha nem az enyém, szenvedek az alkalmazkodástól, mert az érdekeim sérülésének veszélyét látom benne. (akárcsak egy párkapcsolatban. :D)

Kiderült, hogy vannak jól használható blogok, amit olyanok írnak, akik vettek, felújítottak Olaszországban. Bár a többség gazdag, szinte hobbi szinten foglalkozik ezzel, de mégis sok okosságot fel lehetett szedni. https://olaszorszagiingatlanvasarlas.linuxuser.hu/ Rengeteg hiteles adattal: https://olaszingatlan.blog.hu/

Most szedelőzködünk, és indulunk tovább. De közben kitaláltuk, hogy vénségünkre piacozni fogunk. A barátnőm az elképesztően szép keresztszemes képeivel, én meg a könyvespolclámpadobozaimmal. Muszáj sokáig élni, mert ennek bele kell még férnie!

[csacskamacskamocska]

Társkeresőcskék 3.

Nem annyira egyszerű ez. :( Kellemes kinézetű, korombeli faszi, aki korombeli nővel ismerkedne. Van közös pont, hasonló iránynak tűnő gondolkodásmód. Beszélgetünk másfél órát. Vagyis ő beszél, én csak nehezen jutok szóhoz. Sajna túl jókat kérdezek. Giccses dolgokat fest. Mindenki a négy fal között gondolkodású. Oltásellenes. Giccses képeket küldözget. Humora szerintem nincs. Pontosan mikor kell azt mondani, hogy bocs Béla, szerintem nem kéne rabolni egymás idejét? Volt egy villanásnyi szimpátia, de elmúlt.

Mi az érvem? A jóízlés?

Mi lenne, ha hazudnék????? Kedves Béla (nem ez a neve), nem meséltem, (mert nem hagytál szóhoz jutni), de van nekem ez a faszi, akibe bele vagyok zúgva (nem vagyok. Utálom, haragszom, gyűűűűűlölöm!!!), és nagyon akarja, hogy mégiscsak folytassuk a kapcsolatot (dehogy akarja, miért akarná, egy fasz, és semmilyen kapcsolatról szó sincs), és én annyira szeretem (kurva nagyot csalódtam benne), hogy úgy döntöttem, hogy még nincs vége. Párhuzamosan meg nem szeretnék több kapcsolatot futtatni. (egyre sincs rendesen időm, ilyen szarságokkal baszom el, mint tumbli). Nem akarlak hitegetni (egy szent vagyok, nyilván), nem állok készen egy új kapcsolatra. És megyek és leiszom magam, felkötöm magam, megeszek egy vödör fagylatot, felvágom az ereimet.

Egy másik faszi nemsokára fog hívni, de még éjjel küldött valami homályos üzenetet, lehet, hogy részeg volt. Vagy nem találta a szemüvegét.

Édes istenem, nem tudnál minden erőlködés nélkül idepottyantani egy pont jót? Aki pont jó és nem tesz tönkre. Egy olyat.

[newlifeprojects]

masodik nap, az elsovel ellentetben nem onkentesen felallitott sorrendben indulunk a delelott, hanem ok dontottek el h ki ki utan jon. nanaa, hogy utolsonak irtak be. fasza, kosz bazmeg. meglattam a listat, vagtam egy grimaszt, erre felteszi a kerdest: "orsi, veled minden rendben?" persze, hogyafaszba ne lenne. tudod jol, hogy a kutyam romma keszul, ha nyolc masik kibaszott borderkolli szaga lesz mar a terepen, es baszni fog dolgozni amig nem szivta fel, mert o nem JUHASZ, hanem VADASZ-TERRIER, az a dolga, hogy szagoljon, nem az, hogy allandoan engem lessen, ti hogy nem haltok meg attol, hogy ezek a baszom kutyak allandoan titeket szuggeralnak?? ulhetek itt egesz delelott megint ugy, h ShEmMi nem tortenik 😡

na hat akkor basszad meg

[drakvuf]

ultimate gatekeeping

nem tudom hanyadik órát baszom el azzal, hogy minden szart feltegyek a gépemre, ami machine learninghez kell, de ha tudom előre, lehet nem lokálisan kezdek neki, hanem előfizetek valami felhőalapú fosra

[kezenani]

fogpiszkáló,

ha el nem baszom

ahha.

[d-evil-boy]

Azt hittem Mi mindig ott leszünk egymásnak! Lehet így is lett volna ha én nem baszom el!

[habkeinb0ck]

Ich habe 12.376 Mal im Jahr 2022 etwas gepostet

Das sind 4.095 more posts als 2021!

1.057 Einträge erstellt (9%)

11.319 Einträge gerebloggt (91%)

Blogs, die ich am häufigsten gerebloggt habe:

@ketszeletzsiroskenyer

@pajjorimre

@sztupy

@gregpostok

Ich habe 11 meiner Einträge im Jahr 2022 getaggt

#youtube – 11 Einträge

Längstes Tag: 7 characters

#youtube

Meine Top-Einträge im Jahr 2022:

#5

221 Anmerkungen – Gepostet 18. März 2022

#4

Tudom, tldr, de érdemes elolvasni.

Poszt egy helyi Fb csoportból:

“Csak a tisztánlátás végett...

Én úgy gondolom gyerekek hogy van egy szint, van egy mélység vagy magasság amit ha elérünk azt mondjuk állj... Semmi értelme olyan embereknek beszélni egy olyan európai életről amit sosem fog megismerni megérteni.. Lássuk csak... A nagy átlagnak teljesen megfelelő fasy adam vagy a bugyuta lánya zenésznek... Az átlag embernek példakép rubint réka és a balfasz férje.. Németországban ezek már rég sitten lennének.. Az átlagnak jó egy szotyis diktátor vezetőnek.. Mert ő ugyan olyan.. Nem zavarja hogy lopnak mert ő is lopja a WC papírt vagy bármit mert ezt látja fent is.. Az átlag magyart érdekli Berki Krisztián és a többi telibevert celebsenki mert ő ugyan olyan senki akar lenni... Magyarok százezrei élnek nyugat európai életet mosolyogva.. Magyarország törpe kocsogje pedig inkább kínait türkmént kipcsak hundub életét akar nektek.. 470 napot kell várni egy csípő protézisra?? Hát mi a fasz van veletek emberek?? Minek fizettek tbt?? Lölönek meg andikának kokainra??.. Legyünk őszinték.. A legtöbb embernek jó ez a focihugyos, minimálbéres, irigy, összeszerelő életmód...

Lehet itt szépelegni meg mellébeszélni, de ez a két véglet jellemzi legjobban Orbán Magyarországát. És akármennyire csalnak, lopnak, hazudnak, a magyarok elképesztően nagy része támogatja ezt a fasizmust, támogatja a kegyetlenkedést a nyomorultak ellen, és nem zavarja a gigantikus lopás..

A magyarok nagy része ilyen. Ebben érzi jól magát, ettől hiszi, hogy ő erős, és ettől hiszi, hogy majd neki jó lesz. Mindig szar lesz, de kezdi elölről. Támogat, megválaszt, csapódik egy újabb szélsőséges gecihez, akinek minden szart elhisz, és akinek eladja magát, az anyját, a házát, az országát. Aprópénzért vagy megígért boldogságért.

30 év alatt sikerült Magyarországnak bebizonyítania, hogy nem kell sem a németekre, sem az oroszokra fogni minden ocsmányságot, ami itt csak az elmúlt 100 évben történt. A magyarok köszönik szépen, nem maradnak le senki mögött, ha ordenáré ocsmány rendszerek kiszolgálásáról, imádásáról van szó. Sőt, igazából az derül ki, hogy a magyarok minden rendszer közül a vállalhatatlanul gusztustalanokat szeretik a legjobban. Az egyik legkorábbi, legjobb szövetségese voltunk mind a szélsőjobb, mind a szélsőbal felállásoknak, és most, amikor voltaképpen nagyon-nagyon hosszú idő után kialakíthattuk volna a saját nyugodt demokráciánkat, akkor feltaláltunk magunknak egy ilyen senkiházi falusi suttyót, a saját magyar népmeséink legkisebb testvérét a pisaszagú faluvégéről, felemeltük, odaadtunk neki mindent, aztán megint azt hittük, ő lesz a következő igazságos Mátyás király.

Most meg áll a kötélfüles szatyrával ugyanaz a magyar paraszt a baszom Egerszegi stadion előtt, szürcsöli a sörét, vágja hozzá a disznósajtot, és nem érti, hol csúszott el a dolog. Ez a Mátyás se igazságos, ez se romantikus hős, bazmeg, és még egy piti bűnöző is, a magyar meg ezt se érti, hogy ez hogy lehet.

Nem is fog soha semmit érteni ez a szerencsétlen nép. Elkúrta egy évszázad harmadát arra, hogy aztán egy Orbán családot gazdaggá tegyen, közben a világ ezerszeres sebességre kapcsolt, és eltűnt messze előre a ködbe.

Dízelüzemű autókat szerelünk össze a magyar ipar és GDP utolsó mentőöveként, miközben a világ kissé máshol tart. Az átlag magyar nem tudja, mit jelent az a szó, hogy applikáció, nem beszél semmilyen nyelvet, nincs semmiféle értékes vagy áruba bocsátható tudása, ismerete, saját terméke. Szűk látókörű akkor, amikor a világ sikeres része nyitott. Taníthatatlan, amikor a legnagyobbak is folyamatos tanulásról beszélnek. Megváltoztathatatlan, amikor szűk, tág, a gazdasági és mindenfajta környezetünk folyamatosan változik. 100-150 éves mintákat követ, és üvöltve ragaszkodik hozzájuk, amikor nem létező, vadonatúj mintákra épül az új korszak.

Áll itt ez a tanulatlan, mogorva, szélsőséges, ostoba nép egy számára teljesen felismerhetetlenné változott világban, retteg mindentől, mert tudatlan, fröcsög mindenkire, mert sem gondolkodni, sem együttműködni, sem tanulni nem tud, és néz csodálkozva-értetlenül, hogy nahát, mi történik itt.

Környezetvédelmi, kutatási, gazdasági vonalon hetente korszakalkotó felfedezések, újdonságok vannak, ez a sok hülye primitív tahó meg a szánalmasan középkori, szánalmasan kicsi, szánalmasan kisszerű nyomorával van elfoglalva, miközben a világ totál máshol tart. És ez a sok ostoba még büszke is magára, meg hangoskodik, miközben bezárják a világ egyik legjobb egyetemét, miközben szétbasszák a világ egyik legjobb kutatóbázisát. És ezek magyaráznak tudásról meg jövőről.

Még hősnek, még vezérnek is csak egy kockásinges, büdös szájú, komplexusos, nyomorult bűnöző jutott, aki focimeccsekben, pálinkafőzésben meg disznótorosban tud csak gondolkodni.

Megérdemli ez az ország a sorsát, menjen csak le a legaljára, aztán ott gondolkodjon kicsit. Nekem senki sem tehet szemrehányást, az biztos. Toltam amíg lehetett, hogy jobb legyen itt az élet.

Borkai és társai, Mészáros és bandája, Orbán, Szijjártó, Rogán meg majd tovább röhög, tolja a kokaint miközben jachtokon mulatja kurvákkal az időt, aztán lop szépen tovább, mert ezeknek semmi sem elég. Semmiféle túlárazott közbeszerzésből nincsen elegük, nekik abból lehet elegük, hogy diktatúrákban a második vonal hamar megszedi magát, pofátlan lesz, és saját zsebre dolgozik majd. Ami egyrészt tiszteletlenség a főnökkel szemben, másrészt nem a főnöké lesz a pénz, harmadrészt diktatúrában mindig félelemnek és rendnek kell lennie, az egész rendszer alapja, hogy soha nem lehet elégedetten hátradőlni, hanem mindig harcolni kell befelé és kifelé, sosincs készen a nagy mű, soha nem lehet megnyugodni.

Az ország közben szétrohad és összeroppan ebben, de sajnos hagyni kell ezt megtörténni. Megakadályozni sem nagyon lehet, nemhogy békés tüntetésekkel, meg dühös újságcikkekkel, hanem fegyverrel is nehéz lenne, mert ezek kivonulnának TEK-kel, harckocsival, behívnák az oroszokat gondolkodás nélkül ismét a magyarok ellen, ha kell.

Vollständigen Eintrag ansehen

234 Anmerkungen – Gepostet 4. April 2022

#3

Kurva jók az időzónak, Amerikában reggel van, Japánban este, Magyarországon 1933

Facebook, BoredHungarian

271 Anmerkungen – Gepostet 4. April 2022

#2

296 Anmerkungen – Gepostet 1. Januar 2022

Meine #1 des Jahres 2022

Nem hát!

324 Anmerkungen – Gepostet 19. August 2022

Hol dir deinen Tumblr-Jahresrückblick 2022 →

@pajjorimre , kölcsönös a szerizés

[nandras]

fogpiszkáló, ha el nem baszom

[itswiikii]

Nézz újra úgy a szemembe ahogyan szeptember 16.-án és csókolj meg úgy ahogy akkor legelőször...💔

Lassan eltelt 1 év..0916

Ha nem baszom el mar 1 éve lennénk lassan együtt...1022

[csacskamacskamocska]

Összejövetelek

Annyi ellentmondás van bennem a társasági eseményekkel kapcsolatban, hogy az biztos elég lenne egy pszichológiai tanulmányra. Mondjam az igazságot? Ha a legeslegeslegmélyebb vágyamra lenne bárki kiváncsi, akkor az az lenne, hogy legyek a pasimmal, csináljunk valami kaját amivel aztán nem kell babrálni, csak rájárni, társasjátékozzunk, igyunk, röhögjünk nagyokat, ha van kedvünk, sétáljunk egyet a megbolondult városban, legyünk együtt. Ha van kedvünk és meg vagyunk hívva, akkor mehetünk bárhova azzal a kitétellel, hogy nem muszáj ottmaradni, bármikor hazatérhetünk, hogy a fentiekkel folytassuk az estét. Szerintem amúgy ezt bármelyik este meg lehet csinálni, nem kötődik a szilveszterhez. Vagy utazzunk el nagyon máshova megnézni, hogy máshol milyen a szilveszter. A lényege az, hogy nekem ezerszer jobb, komfortosabb egy együtt töltött nap vagy este, mint bármilyen társasági esemény. Az együtt töltött az együtt töltött, és nem egymás mellett, hogy mindketten a tumblit tologatjuk és más emberekkel beszélgetünk... :( Vagyis, akár még ez is lehet, ha közben egymás mellett ülünk és arról beszélünk, hogy ki mit olvas éppen és ki miért fasz :D és közben iszunk, röhögünk és valójában együtt vagyunk és belekeverjük bármikor a fentieket.

Utálom a mindenféle összejöveteleket amikre meghívnak. Nem akarok idegenekkel beszélgetni, mert 100-ból egy, aki felkelti az érdeklődésemet, viszont a legtöbb ember csak beszél és beszél, a nélkül, hogy megkérdezné a másik embert, hogy ő hogyan gondol valamit. Csak kiterjesztik magukat. Csak dominálni akarnak, hogy érezzék, hogy élnek. Okoskodnak, véleményeznek, kioktatnak, kritizálnak. Ritkán viccesek. Viszont tapadósak. Ha valakivel szóbaállok, nagy esélye van, hogy egész este vele kell beszélgetnem. Tud szórakoztató lenni, az is, aki magáról beszél, ha felvállalja a gyengeségeit, bénaságait, ha a sztorik nem önfényezésből állnak. És akkor is jók a kiááradó emberek, amikor információt adnak át. Itt jártunk, ott jártunk, ilyen meg olyan érdekességeket láttunk és tapasztaltunk. Lelkesedés, pozitívizmus, ezek húzzák felfelé a többieket is.

Nem gondolom, hogy egészséges az, ahogy én ezzel kapcsolatban érzek. A kényszer, hogy szervezzek és közben az idegenkedés, hogy részt vegyek rendezvényeken. Iszonyatosan magányosnak tudom érezni magam emberek között. Iszonyatosan! Lazának kéne lenni, szarni az egészre, odamenni és faszságokat beszélni. Akár szándékosan. (bár ez nem tisztességes, szóval sosem csinálnék ilyet)

Szeretem a barátaimat. Szeretek velük lenni. Szeretek velük beszélgetni. De egy percig sem gondolom, hogy a különféle barátaimat össze lehet ereszteni, és ők jó társaság lesznek együtt és kedvelni fogják egymást. Sőt, biztos vagyok benne, hogy egyáltalán nem. Szeretem, hogy sikerült kialakítani egy olyan kis csapatot, ahol az ember lelazulhat és mindenféle kényszer és védekezés nélkül lehet jelen. Szeretem óvatosan építgetni ezt a csapatot, 1-1 új embert behívva, akit a csapat szépen magábaolvaszt, megismer. Bár most a szilveszte az aktuális program, de amúgy ez az egész bármikor bármilyen időben igaz. Többnyire kiver a víz a társasági összejövetelektől, de közben tudom, hogy ezeket tudatosan építeni kell mert az emberek nagybbik része tök béna ebben, és végül mind egyedül maradunk. Mármint úgy tényleg egyedül.

Az egyik leginkább társasági emberként ismert barátom azzal hívott fel, hogy két baszom rendezvényre kaptak meghívást, de ők inkább hozzám jönnének, úgy döntöttek. Mert nálam elereszthetik magukat. Szóval, ez egy kikötő, én meg a kikötőmester. De más kikötőkben valahogy idegenül mozgok.

[kazamata]

új szerzemény a porvédők nélkül

bluetooth speaker lesz ha el nem baszom

[pitypangosgitar]

Fogalmam sincs mit kéne mondjak vagy tegyek. Vagy mit nem. Vagy reméljem hogy ha nem baszom el mégjobban akkor visszajössz. Vagy már úgyis kurvára mindegy és nyugodtan tönkretehetem az életem? Még mindig te tartod bennem a lelket. Pedig pont te törted darabokra. Vagyis nem. Az én voltam. Te csak szembesítettél vele. Mindent elkövetnék annak érdekében hogy ne fájjon. Bárcsak én is ki tudnám kapcsolni az érzéseket ahogy te. Irigylem az árnydémonodat. Rengeteg rossz dolog kellett hogy a részeddé váljon. Sajnálom hogy van egy árnydémonod. De néha azt akarom hogy nekem is legyen. És megakadályozza hogy fájjon. Hogy ennyire borzasztóan fájjon hogy én tettem tönkre a saját életemet. Azt a semmihez sem fogható lelki kapcsolatot ami kettőnk közt volt. Még mindig van. Csak már nem ugyan az. És én fasz nem tudtam eléggé értékelni azt a boldogságot amit megkaptam tőled. Pedig a kezembe adtad a világot. Rengeteg mindent köszönhetek neked. Sokmindent megtanítottál nekem önmagamról és még többet a világról. Köszönettel tartozom hogy része voltál az életemnek. Sajnálom hogy elkúrtam. Mindennél jobban sajnálom hogy nem lehettem az akivé válni szerettem volna melletted, veled. Ez egyedül az én hibám, és remélem tanultam belőle annyit hogy tudjam értékelni ami igazán fontos. Bár most azt érzem ezzel semmi nem maradt ami fontos lenne és elvesztettem az egyetlen dolgot amiért érdemes volt élnem és fejlődnöm. És hogy soha nem találok hozzád foghatót és ezentúl senki nem lesz elég jó, senki nem lesz aki elérné a te szinted. És hogy senkivel nem fogom azt érezni mint veled, még csak meg sem fogja tudni közelíteni senki. Ez volt életem legszebb és legboldogabb 20 hónapja. Most azt érzem elveszítettem mindent ami fényt adott és csak a sötét üresség maradt bennem.

[thisisnotadiehardmovie]

Munkateljesítmémyem eddig a héten: fogpiszkáló, ha el nem baszom.

[csacskamacskamocska]

Könyékig a lélekben

Picit sok lett a követőm. Ez az olasz ház projekt sok ember érdeklődését felkeltette. Nem gondoltam volna. Többen írtak nekem és kívánták, hogy sikerüljön megvalósítanom az álmomat. Találjam meg a házat, amire vágyom. Jó érzés volt ezt olvasni. :) Meg fogom találni, ebben biztos vagyok! Bár megijesztett egy kicsit az, hogy belevágjak egy felújításba, hogy megint akár évekig egy átmeneti állapotban éljek, de most ezt a vonalat is körbejárom. Végülis, olyan mindegy mivel baszom el az időmet. Akár felújítás is lehet. Amúgy is szeretem a lehetetlennek tűnő kihívásokat.

Meg, szóval kell valami, ami eltereli a figyelmemet. Szar éjszakákon, mint ami az elmúlt éjjel is volt, nagyon ki tudok készülni. Volt benne a halálfélelemtől kezdve minden. A szomorúság, hogy talán már mindig egyedül leszek és minden kibaszott nap meg kell küzdeni az örömökért mert senki nem fogja elém hozni, hogy nesze, egy kis vidámság, ölelés, figyelem, gyengédség, örömmel adom, mert szeretlek. És rámomlottak a feladatok, amiket halogatok, mert... valójában azért mert ezek mind a magányba visznek. Amikor szembenézek a valósággal, és lehámozom róla a külcsínyt, akkor annyira sivár az egész élet, hogy borzasztó. és akkor elkezdek azon gondolkodni, hogy ez elől a rémisztő sivárság elől akarok belemenekülni valaki társaságába? Megrémiszt az élet értelmetlensége, a kicsinyes igyekezeteink, a posztok, a vágydás a kapcsolódásokra, a fájdalmak amiket okozunk embereknek, állatoknak, növényeknek. Elborzaszt, hogy kénytelen vagyok közönyösnek lenni ezekkel a fájdalmakkal szemben, hát nem ölelhetek meg minden eltaposott káposztát, nem menthetek meg minden csigát! Igen, azt gondolom, hogy egy jó párkapcsolat segít elhajózgatni ezek között a zátonyok között. Várom a csodát. igen. Hogy egyszercsak betoppan. Ha próbálnék én utánamenni, úgy sem tudnám Logant kiverni a fejemből. Muszáj valami csodának történni.

Na, ebből a fosadékból sikerült reggelre felmásznom arra a nullaszintre, hogy folytassam a novellát. Csak ne felejtsek el leírásokat is beletenni. Az nem az erősségem. Tényleg menekülés az írás. A házkeresés egyik fő szempontja a múgy az a kép, hogy a laptopommal kiülök a teraszra vagy a kertbe és tudnék-e ott írni, látom-e magam előtt ezt amikor kimegyek a kávésbögrémmel meg a gépemmel. Érzem a levegőt, látom magam előtt a viárgokat, a baszom leanderbokrot. próbálok koncentrálni az írásra. Tudok írni akkor is, ha semmi sem fáj? Vagy akkor még jobban is megy? Érzem ahogy az olasz napsütés kora reggel elkezd melegíteni, hamarosan az árnyékban is hőség lesz, a kabócák már ezerrel zörögnek és akkor... Én csak idáig tudom ezt a mesét. Pedig tudnom kéne a folytatást.