#gondolkodni

[szethullolelek]

Én változtam meg vagy a világ?

@szethullolelek

[drakvuf]

majdnem

Szóval kb egy éve mentem szét az exemmel, de még mindig szinte minden nap eszembe jut és tegnap olyan fosul voltam, hogy majdnem ráírtam

ÖLJETEK MÁR MEG A GECIBE

[akasztofavirag-por]

I <3 Rejtő hangoskönyvek

[bredforloyalty]

the tv especially is unbearable if i have to hear about the national consultation and how brussels wants us to build ghettos for migrants and let gender propaganda into kindergartens, if i have to see or just hear that ad ONE more fucking time i start killing

[newlifeprojects]

ma szerintem egy hónapra elegendő karmapontot gyűjtöttem be, ugyanis a 84-esen duka és kissomlyó között összeszedtem ezt:

sümeg felé mentem, szerencsétlen fel-alá krosszozott a százzal zúgó kamionok között jobbról-balra, előttem is, akkor egy ideig lépésben mentem mögötte, majd félreálltam, mögém került és én továbbjöttem. de nem hagyott nyugodni, hogy így nem lesz tíz perce sem hátra az életből, úgyhogy a körforgalomnál visszafordultam, hogy ha itt lesz még, akkor összeszedem. ott volt, ugyanúgy sasszézott az autók előtt, úgyhogy vészvillogóval félreálltam, ő pedig odajött, és lerogyott az árokparton a kocsi mellett. nyakörv nem volt rajta, és totál kész volt, adtam neki tíz percet, közben Senki Sem Állt Meg, pedig látták messziről a vészvillogót meg engem is, ahogy guggolok a kocsi mellett, és így aztán nehezen ugyan, de bepakoltam a haaaatalmas kocsimba, ahol hátul utazott a box fülöppel, a biciklim a lehajtott hátsó ülésen, meg egyheti mindenféle cuccom a plafonig. hasa aljáig iszapos-sáros volt természetesen, szerencse, hogy a héten terveztem a kocsitakarítást... első utam dukába volt, hátha valaki felismeri, de se a bolt, de a tabak, se a kocsma, se a bogármasteri hivatal nem volt nyitva. oké, van a közelben egy terményszárító üzem, hátha onnan jött, de ott is zárva volt a kapu és sehol senki. az üzem mellett kerekezett egy fickó, megkérdeztem, hogy nem ismerős-e neki az állat, duka és ksomlyó között kapartam le az útról, de mondta, hogy arrafele ő nem jár (ez még érdekes lesz). na itt vettem egy nagy levegőt és elkezdtem gondolkodni, mert a gugli nem adott ki a környéken állatorvost, hogy kit lehetne megkérdezni, és eszembe jutott a sanyi, aki cellben vitte a menhelyet, de pár éve devecserbe költöztek, mert a celli pm nem kötött velük szerződést. fel is hívtam, de mondta, hogy ő veszprém megyében van, ez meg vas megye (határon...), de aztán elindult benne valami és mondta, hogy várjak, szól a somlyói polgármesternek, azoknak van egy kennelkük a pmhivatal udvarán az ilyen esetekre, oda akkor berakhatom. vissza is hívott, hogy menjek, jönni fog egy fickó is, de ha nem érne oda, tegyem csak le a kutyát nyugodtan. megtaláltam a hivatalt, pont akkor ért oda a fickó is, elmeséltem neki a sztorit és mondra, hogy szerinte tudja kié a kutya, dukaiak, szokott nekik tejet vinni, nagy gazdaságuk van, és nem először jöttek ki a kutyák... van mégegy kuvasz, meg egy németjuhász is :( fel is hívta őket, de egyik se vette fel a telefont természetesen, felhívta az anyjukat, de az a falu másik végèn lakik, nem tudta megnézni, hogy hiányzik-e a kutya, de mondta, hogy a kölykök gércén vannak és nem otthon, azért is szökhetett ki az állat. kisbarátom nem akart kiszállni a kocsiból, de nem is ellenkezett, és szépen bekísértem a kennelbe. a fickó azt mondta, hogy nem barátságos, vigyázzak vele, de bazmeg ez a kutya konkrétan a vállamon pihentette a fejét, és azt is hagyta, hogy a füle tövénél begubancolódott bogáncsot tépkedjem ki a szőréből, meg hogy megnézzem a fogait (hogy lássam mennyire kopott és fogköves)

egyből barátok lettünk <3

remélem jobban vigyáznak majd rá, mert egy csodaértelmes szemű jámbor jószág, mind a negyven kilójával legszívesebben hazahoztam volna... a másfél órás keringőzés alatt végig simiztem, cserébe végig nyálazott és egy rossz szava sem volt 😍

kissomlyóról kifele szembejött a bicajos fazon, aki azt mondta, hogy nem jár errefele :D, megkerdezte, hogy mi lett a kutyaval, mondtam neki, hogy valószínű meglesz, hogy honnan szökött, és egyelőre biztonságban lepakoltam a hivatalnál. örült, mondta hogy milyen rendes vagyok =)

így sikerült kettő helyett négy óra alatt leérnem balatonra. még jó, hogy nem indultam el tegnap este, pedig az volt az eredeti terv...

[fovarosiblog]

Néha szóba kell ezt szerintem hozni. Az Iparművészeti Múzeum 2017-ben bezárt. A felújítása áll, semmilyen dátum nem ismert a majdani újranyitásáról. A Néprajzit szintén 2017-ben dobták ki a Kúria csodálatos egykori épületéből. Az így a parasztok előtt örökre bezárult, egyszer majd talán fideszes főbírók fognak az erre teljesen alkalmatlan, hatméteres belmagasságú, freskós plafonú termeiben laptopozni. Talán. Mert ugyan mondták, hogy ez lesz, de eddig semmit nem csináltak, hogy ez legyen. Épült helyette egy látványos betonizé a felvonulási téren, végképp elpusztítva a reményt, hogy egyszer a Városliget megint akkora legyen, mint a Rákosi-banda előtt volt. Van akinek tetszik, van akinek nem, mindenesetre nem volt olcsó, tehát lehetett lopni, de egy kis probléma biztosan van vele: nincs benne múzeum. A szuper kiállítások helyett, amelyekben egykor a gyerekeimmel félnapokat el tudtunk nézgelődni, valami köcsögök vannak kirakva üveg alá, azzal, hogy ez itten koncepcijó. A Természettudományit, ami szintén nagy kedvencünk volt, a Válasz Online mai cikke szerint talán mégse zavarják Debrecenbe, hanem 277 (!!!) milliárdból - ami lenne, amennyi lenne a végére, de nem is számít, hiszen nincs egy vas se - elköltöztetik majd… valahová. Mert az tuti, hogy az egykori lovardában, amit Mányi zseniális tervei alapján teleépítettek egy nagyszerű múzeummal, nem maradhat. Kell a hely FEDETT LŐTÉRnek. A múzeumot majd szétverik, aztán hajrá, célra tarts. Addig beporosodva, lelassítva vegetál. Ha így marad, az unokáimat biztos nem fogom oda vinni. Mit nézzünk rajta, a port? Ugyanez áll a Mezőgazdaságira. Időnként szóba kerül, hogy kidobják, aztán hogy talán mégse, addig is porosan, megrepedezve, leállva, szerencsétlenül, látogatók és új kiállítások nélkül szomorkodik a helyén. A Hadtörténetit a kaszinótulajdonos barom egyszerűen kidobatta a kaszárnyából, ahol 1918 óta állt, hogy beköltözzön a legszebb panorámájú termébe. Szólt, hogy dobják ki, és kidobták neki, azonnal. Mintha kidobnák a Deutsches Museumot a helyéről, mert az aktuális bajor ipari miniszter bele akar kőtözni. Észveszejtő. Mindenesetre a Hadtörténeti további sorsa végképp homály. A Közlekedésit egyszerűen eldózerolták. Először azzal a dumával jöttek, hogy a tetejit le kell bontani, mert vissza akarják csinálni a millenniumi cirkusz papundekli kupolláját a tetejére. A vonatokat, buszokat meg majd leviszik lifttel a pincébe. A hozzáértők és hozzá nem értők magától értetődő pampogására, hogy az, izé, nem olyan egyszerű, ner-kompatibilis volt a válasz: kuss. Eldózerolták, majd gondolkodni kezdtek, hogy most aztán mi a f.szt csináljanak. Mit, mit, hát a közlekedésügyi főmókusuk, Vitézy ötletére rendeltek egy nyilvánvalóan soha meg nem valósuló grandiózus tervet egy impi építésztől. Aki fejből tudja a menetrendet, csak tudja, kitől kell múzeumtervet rendelni. Terv van, múzeum nincs, van viszont a hűlt helyén osb-lapokkal kerített kavics, azt őrzi a Valton Szekuriti a mi pénzünkön. A én kedvenceim, aztán a gyerekeimmel a kedvenceink a Közlekedési, a Hadtörténeti, a Mezőgazdasági, a Néprajzi és a Természettudományi voltak. Azt hiszem nem nagyon múlt el olyan iskola- vagy óvodaév közbeni hétvége, hogy valamelyikbe be ne néztünk volna. A Közlekedésibe bérletünk is volt mindig. Az olyan príma volt, hogy a nagyfiammal kiskorában minden áldott hétvégén el kellett oda sétálni, attól fogva, hogy járni tudott. Marcika, merre menjünk sétálni? Kögylekedétyibe!!! És csillogott a szeme. Sose felejtem el. Ez mára mind nincs. Ezek a barmok, állatok, sötét, kultúragyűlölő balfaszok mindet elpusztították. És a ner többi borzalmas örökségéhez hasonlóan ki tudja mikor lesz képes egy esetleg egyszer elkövetkező jobb kor helyreállítani őket. Tippem, hogy abba az állapotukba, amiben mondjuk 2005-ben voltak, kb. soha. Sötét, sötét társaság. A legsötétebb bunkók uralma. (Kecskés Márton, Facebook)

[banatostenger]

Van az a pont az életben, amikor az ember elkezd gondolkodni hogy vajon eddig helyes volt minden amit tett…

[ajtostolahazba]

Múlt pénteken égre-földre esküdözött a főnököm, hogy - mivel nem tudtam elmenni a legutóbbi ebédre a country managerrel meg vele, mert ugye biznisz és én nem tudok csak úgy elmenni, ha vevő jön- szóval hogy akkor hétfőn (vagyis ma) úgy készüljek, hogy ne hozzak kaját, jön értem 3/4 12-re és azt rendelek, amit csak akarok, legyen az steak vagy libamáj, mert (megint) megmentettem a céget és ki szeretné fejezni a háláját. 12 körül már tudtam, hogy nem jön, fél1-kor rendeltem magamnak ebédet céges számlára.(kurvaanyádat, nem fogok éhen dögleni). Most 3 óra van, még csak fel se hívott, hogy te marha, bocs. Amikor azt mondtam neki pénteken, hogy félő, hogy kezdek kiégni, akkor legyintett, meg mosolyogva mondta, hogy áááá, dehogy! Hát de. Nem a szaros ebéd miatt, hanem mert képtelen átutalni időben a fizetésemet, mert mindent én tartok észben és én is csinálok, meg mert 1 szem alkalmazottja vagyok, akit nem becsül meg... Ma este találkozom egy cégtulajdonossal, aki mindenáron engem akar. Előbb részmunkaidőben, aztán ki tudja. Asszem nincs min gondolkodni.

[brgzmpff]

Es hat kepzeljetek! Van egy ugynokom. Elso olyan kiallitas, ahol meg kell valakit gyoznom arrol, hogy kimehet egy kep a kiallitasra :) es szo nelkul kapkodja ki a kepeket, hogy nemnemnem. Iszonyuan kulonbozoek vagyunk es eleg izgalmas ez a kozos munka a dolgainkon. Es az is van, hogy az udvarlommal elkezdtunk gondolkodni kozos projekteken es van is arra esely, hogy idovel osszedobjunk egy konyvet, mert kozben azzal nyuz, hogy ki kene adni az anyadrajzolt, en meg basztatom, hogy irjon. De faradt vagyok mar nagyon a sok dolog miatt egyszerre.

Kicsit kuncogok, hogy a biohoz @iwannapushthebutton portrejat valasztottam😅 es kozben nagyon boldog vagyok, hogy hasznalhatok ilyen kepet magamrol. Azert is, mert van es azert is, mert egyre tobb eve mar, hogy nem kell corporate kompatibilisnek tunnom.

Es hat nyilvan minden rolam keszult festmenyre meg rajzra radobtak a szambol kilogo cigit a muveszek. Itt viszont uristen mekkora szenvedes volt az ego cigit a pofamban tartva levegot venni siras nelkul meg nem mozdulni:))))) jo kis gyakorlat volt :)

Hajj.

Szorongok. Most van, hogy minden kepemet szarnak latom. Meg minek festek. Remelem elmulik🤦🏻‍♀️

[egy-lany-blogja]

Vannak napok amikor nem találod a helyed a saját életedben ,nem tudsz érezni, nem tudsz gondolkodni,nincs motivációd élni... fáradt vagy ...ilyenkor türelmesen meg kell várnod míg utolér a lelked ...

[otthonzulles]

pszichológia, önismeret podcast

magyarul elsősorban, mert semmi kedvem angolul gondolkodni, tudok ajánlani? uncsi a feedem miután minden politikai dolgot elfogyasztottam :D

hogy én is dobjak be, a máltai szeretetszolgálat & kovács andrás péter "Töltsd velünk" sorozata pl. tök jó én morzsákat szedtem belőle össze (yt itt de elérhető csak hangban is)

[kekbond]

bár lol, valamilyen szinten kreatív a szakom szal végülis csak FÉLIG NEM :ddddddd

portfólió prezentáció készítéseim be like :3

[they-call-me-aromantic]

Miután elmegy elkezdesz gondolkodni mindazon amit mondott és tett. Így már hazugságnak tűnik minden kimondott szó és érintés, nem?

[kavekkozt]

Amikor elköltöztünk Maidenheadből, megfogadtam, hogy nem várok megint 10 évet, hogy belépjek egy kórusba.

Aztán eltelt egy év, és nem találtam semmit a környéken, hiába kerestem - egészen múlt hétig!

Akkor láttam, hogy a stammersdorfi plébánián (szomszéd falu városrész) most kezdődnek a kóruspróbák, mindenkit szeretettel várnak.

Gondoltam, hogy 70% hogy ez a templom kórusa és 30% hogy nem (tudom hogy kiadják a plébániát mindenféle nem egyházi célra, van pilates stb), úgyhogy elmentem.

Amikor láttam, hogy 80+-os a közösség ÉS ez a templom kórusa, akkor megpróbáltam észrevétlenül megszökni de nem voltam elég gyors nem akartam udvariatlan lenni.

Így kerültem a stammersdorfi katolikus templom WhatsApp csoportjába.

Ha tudnák hogy nemcsak hogy nem vagyok katolikus, hanem ilyen bűnben elő leszbikusok vagyunk, nem tudom mit gondolnának.

Jól esett a közös éneklés, de elég sok volt a Jézus így Jézus úgy.

Pros:

- találkozok osztrákokkal és németül kell beszélni

- közös éneklés

- közel van és ingyen van

- a woher kommst du kérdésre az a jó válasz hogy Strebersdorfból

Cons:

- katolikusok

Mondjuk amikor itt lesz a baba úgysem megyek vissza és nem kell ezen gondolkodni.

[troger]

logisztikai para következik: hétfőn meg kell jelennem egy lengyel bányászfalu ügyészségén, emiatt

azt akartam írni, hogy még mindig nem kaptam pontos időpontot, de ebben a pillanatban jött meg az email: 12 óra

az odaút le van fixálva, terv szerint 10+ óra vonatozással érkezem vasárnap este 8-kor, még késésekkel is menni fog

illetve ha valamelyik csatlakozást teljesen lekésem, akkor fene tudja, de másnap délig csak összejön... most nézem, az átszàllásaim 14, 16 és 18 percesek 😳

a nagyobbik para annyi, hogy ha nem vagyok a 14:29-es vonaton visszafelé, akkor nem érek be kedden reggel a melóba

na emiatt lehet izgulni

fogalmam sincs, hogy mire számítsak, mármint hogy takkra mennek-e ott a dolgok, és 2 óra alatt lezajlik az akármi

nos, ez azon kivételes helyzetek egyike, amikor autóval sokkal tutibb lenne - de most már túl késő bérlésen gondolkodni, megvettem mindenféle vonatjegyeket, és stresszelek a következő 3 napban

[munchausenparokaja]

Első – és véletlen – félmratonom története

Azt hiszem, hogy ezt úgy mondják, hogy világéletemben küzdöttem a súlyommal. De valójában úgy kellene mondanom, hogy sokáig voltam veszélyesen elhízott (16 évesen 137 kilós, akkor mentem egy évre cserediáknak külföldre, a háziorvos viszont nem merte a valódi számot a papíromra írni, mert attól félt, hogy akkor nem engednek kiutazni), azóta pedig testképzavaros.

Lövésem sincs, hogy 16 éves korom óta mikor hány kiló voltam, egyszer olyan 18-19 évesen az akkori csajom ráállított egy mérlegre, de az emlékezetem kitörölte a számot, mindig hullámzott, épp hogy érzem magam a bőrömben.

Mindig edzettem, voltak konditeremben járós, voltak úszós, focis, kosárlabdázós időszakaim, hol erőteljesebben, hol csak a lelkiismeretem elfedendő.

Tavaly ősszel épp mélyebben voltam, a munka sok, a kaja is, az edzés kevés, de gondoltam, jön az ősz, pulcsi és kabát megoldja. Megoldotta volna, ha épp össze tudom magamon húzni, azt, amit egy évvel előtte gond nélkül. Reménykedtem, hogy senki nem veszi észre, de amikor a feleségemmel épp El Greco kiállításra mentünk, ahol összefutottunk öcsémmel is, kendőzetlenül elmondta, hogy hát a kabát tavaly még összeért, most meg csak azt hiszem, hogy lazán hordom, de látszik rajtam, hogy feszít – kívül, belül.

Akkor elkezdtem először csak az étrendemen változtatni (mára ott tartok, hogy az esetek 95%-ában tartom magam a napi 1800 kalóriához, és napi két főtt tojást leszámítva vegán vagyok), majd pedig jött a testmozgás rendszeresítése (szintén mára már minimum heti 7, de van, hogy heti 10 testmozgás, aminek a fele kardió, másik fele súlyzós.)

Futni úgy igazából soha nem futottam valami sokat, 5 kilométer simán ment mindig, de 8-nál már azt hittem, én nyugdíjazom egyszerre Usain Boltot és Eliud Kipchogét. A 10 kilométerre gondolni sem mertem.

Idén október elején néztem ki egy jövő tavaszi futást, gondoltam, fél év alatt fel tudok készülni, de már a hónap végén azt vettem észre, gond nélkül megy 10 kilométer, november közepére a 15, a végére pedig egyszer ment 18 is.

Advent 3. vasárnapján reggel benyomtam egy banánt és mondtam a feleségemnek, elindulok futni (aznap focizni szoktam, de valamiért nem jött össze két csapatra való), a tervem csak annyi volt, hogy a Mechwartról elfutok le a rakpartra, el a Szabadság hídig, ott át, majd vissza a Margit hídon át haza, ez kb. 10 kilométer, de még indulás előtt megjegyeztem itthon, lehet, menne a Petőfi hídig is, de mondta a feleségem, okos legyek inkább, ne bátor, meg a cipőm is tízes etapokra van kalibrálva. Mindenesetre mondtam, olyan 1-1,5 óra múlva jövök.

Még messze volt a Szabadság híd, de éreztem, simán fog menni a Petőfi is, csak azt bántam, hogy semmilyen folyadék nem volt nálam, a pesti oldalon visszafelé futva pedig már a Lánchídnál éreztem, hogy ha ráteszek egy Szigetkört, akkor az a 15 nem is lesz rossz mára.

Hihetetlen amúgy, mennyi mindenen nem tud gondolkodni az ember futás közben, nagyon sok ideje van, én amíg nem értem be a Margit-szigetre átalagos dolgokon agyaltam: milyen jó, hogy hétvégén alig kellett dolgoznom, minden étrendem felrúgva de megennék egy tocsogós hamburgert majd (végül helyette erőleves lett és tonhal meg rizs), mi vár rám a kampányban, hétfőn milyen mentingjeim lesznek, stb.

A Szigeten, a hátsó egyenesben éreztem, hogy soha ilyen könnyedséggel nem futottam – pedig ilyenkorra már biztos elszállt annak az egy szem banánnak a hatása, rém ostoba dolog volt a részemről, de tényleg nem ekkora futást terveztem –, talán még egy Szigetkör van bennem, és akkor már az 20 kilométer, ami majdnem egy félmaraton. És akkor már egészen más gondolataim voltak, mint néhány perccel korábban, belegondoltam abba, hogy le fogom írni a feleségemnek cseten, hogy lefutottam egy félmaratont, édesanyám emlékére gondoltam, meg imádkoztam.

Hatalmas szenvedés volt a második Szigetkör, annál már csak az a maradék egy kilométer volt újra a rakpart budai oldalán, hogy meglegyen a félmaraton.

1:54:58 lett a vége a 21,11 kilométernek, ami kicsivel több is, mint amennyi egy félmaraton. Március végén újra megpórbálom. De addig ennyit biztos, hogy nem futok, aznap egész délután, de még kicsit másnap is tök szarul voltam, hiába a nyújtás, a masszázshenger, és -pisztoly, a másnap kora reggeli laza biciklizés, ezt legközelebb csak okosabban fogom tudni csinálni.