#gázmaszk

[szajmonsays]

"Én hálás vagyok a sorsnak, ... hogy nem kórházi ápolónőként vagy pedagógusként élünk röhejes jövedelemből."

[technofemininity]

Látszólag befogadó offline közösség? Ítélkező online csoport.

Azokban az interjúkban, beszélgetésekben, amiket azokkal a nőkkel készítettünk a kutatáshoz, első körben érdeklődés szintjén a techno bulikról, mindig azt hozták fel mennyire felszabadító a közeg, senkit sem érdekel a másik mit csinál vagy hogy néz ki, mindenki magával van elfoglalva.

Ehhez képest amikor Magyarország legnagyobb techno tematikájú Facebook csoportjába beléptünk teljesen más tapasztalataink voltak. A csoport majdnem húszezer tagot számol és természetesen tudjuk, hogy nem reprezentatív a teljes techno szubkultúrára, de egy érdekes ellentétet mutat azokhoz a tapasztalatokhoz képest, amiket a bulikról hallottunk eddig az interjúalanyoktól és ismerősöktől.

Akárcsak minden nagyobb Facebook csoportban itt is van pár nagyobb hangadó, lelkes közreműködő, akiknek gyakran olvashatjuk a nevét és akik meghatározók lehetnek a szcénával ismerkedők számára az általuk hangoztatott vélemények miatt. Az adminok szervezőkkel is együttműködnek, így sokszor van közelgő események jegyeire nyereményjáték. Előfordul, hogy nagyobb bulik szervezői megkérdezik, kik azok a külföldi dj-k, akiket érdemes meghívni akiknek a zenéjére lenne kereset. Ezen okok miatt gondoljuk, hogy a csoportnak szerepe van a hazai edm és techno színtér alakulásában, ezért tartottuk érdemesnek bevezetni ezt is a kutatásba, mint online színtér.

Női reprezentáció az online térben

Az első benyomást a nőkre és a női öltözködésre való reakciókkal az interjúfelhívásunk bejegyzése alatt találtuk, az egyik véglet teljesen jogosan szkeptikus volt velünk szemben és szereposztó díványra utaló burkolt célzásokat tettek. Másrészt viszont voltak lányok, akik valóban segítőkészen jelentkeztek. Ezenkívül még kétféle reakcióval találkoztunk, az egyik csoport kommentjei nők részéről érkeztek, akik a többi buliba járó lány ruháinak a mennyiségét kifogásolták. Az egyik ilyen komment az alábbi képen látható:

Emellett a férfiaknak is volt egy negatív reakciója, az első reakció valamennyire védelmezőnek is felfogható, azonban az undort kifejezés volt a másik megjelenő komment:

További az öltözködésre érkezett kommentek, egy rendezvény fotókat összegyűjtő bejegyzés alatt:

Ezeket a kommenteket olvasva elgondolkodtunk rajta, hogy lehet az online térben ennyire negatív a megítélése az öltözködésnek, holott minden megkérdezett ember azt mondta senki sem foglalkozik a másikkal és pont emiatt lehet merészen öltözködni. Az egyik válasz az lehet, hogy nyilván ez az online csoport nem reprezentatív a hazai techno kedvelők teljes közösségéről. Emellett az is lehetséges, hogy a kihívóbb, túlszexualizált ruhák a mostani techno hullám velejárói, és a “régi motorosok” mindig minden szubkultúrán belül negatívan néznek a szcénabeli újításokra, változásokra. Ezt abban az interjúban is említették az interjúalanyaink ahol hárman voltak. Ők azt mondták, hogy a túlszexualizált öltözködés a fiatalok “hóbortja”. Azonban az biztos, hogy a techno szcénára jellemző extrém öltözködés mindig is jelen volt, csak úgy tűnik a gázmaszk, a smiley-s póló és a cumi helyét a bondage vette át.

A fentebb látható kommentekből is látható, hogy ha a nők a techno területén belül szeretnének egy újfajta identitást kreálni, lehet a bulikban nem fognak expliciten negatív visszajelzésekkel találkozni, online később lehet kapnak olyan kommenteket, amelyek megnehezítik a felszabadulást. Az online és offline tér szétválasztása a tisztelet alapján is érdekes, a buliban esetleg senkit nem szól meg az ember azt hiszi csak magával foglalkozhat és biztonságban van, azonban amikor másnap kikerül ebből a fizikai térből az online térbe, akkor már egy teljesen más közeg fogadja, még ha ugyanazok az emberek vannak mindkét helyen is jelen.

A.

[az-ordog-tanitvanya]

[lakotelepi-jamesdean]

Elolvastam ezt a Telex cikket:

Gázmaszk, walkie-talkie, konzervek – így készülnek a magyar prepperek a katasztrófahelyzetekre

Ebben fura emberek arról beszélnek, hogy hogyan élnék túl a világvágás, meg milyen növényeket ennének, nem tudom én azé nem nagyon tartok ettől mert általában van egy 7-10 ezer euró kp ha nagyion menni kellene itthonról de hát nem tudom, ha jön a világvége minek akarná ez a sok fasz túlélni? Én csak előveszem suntory hibiki harmony whiskyt, rágyújtok egy cigire, azt a tetőről végignézem ameddig összeomlik a társadalom,

[0nijigen]

https://www.instagram.com/cihroe/

képes melléklet az instragramon, elmentem berlinbe mert találtam egy könyvet ahol tetszett a berlini lány viselkedése úgyhogy gondoltam végigcsattogok berlinen, 

csináltam rajzok

EZEK KI A KURVA ANYÁM SZERINT AZ ÉN RAJZAIM?!?!?!?!!!!!!

[wwmaci]

Jó bulinak indult a háború... :)

“Felrakom a csatároknak a gázbomba ellen védő álarcot”

fotós képeslap

Doberdó, 1917

(via)

[az-ordog-tanitvanya]

[nemzetinet]

Ismét lebuktak a Fehér Sisakosok: gázmaszk nélkül „mentik” a „gáztámadás” áldozatait

RUSSIA INSIDER

A (nyugati hatalmak és az öbölbeli monarchiák által hatalmas pénzekkel támogatott) Fehér Sisakosok nevű „emberbaráti szervezet” számos videóklippet és képet tett közzé (lásd például a fent csatoltat), bemutatva a Damaszkusz külvárosában lévő Duma elleni állítólagos vegyi támadás közvetlen utóéletét.

Az „önkéntesek” szerint sokan fulladtak meg és 42-en haltak meg, beleértve bepelenkázott babákat. Csakhogy az  embermentők annyira arra összpontosítottak, hogy miként vádolják Asszad elnököt vegyi bomba ledobásával Dumára, hogy elfelejtettek gázmaszkot felvenni saját maguk védelmére.

Ugyanakkor az Orosz Békítési Központ több dumai orvossal beszélt, akik elmondták, hogy egyetlen beteget nem vizsgáltak meg, akin vegyi mérgezés tüneteit diagnosztizálták volna. Ugyanezt mondta a szíriai Vöröskereszt Társaság.

Ismét lebuktak a Fehér Sisakosok: gázmaszk nélkül „mentik” a „gáztámadás” áldozatait a Nemzeti.net-en jelent meg,

[pulzusspiritus-blog]

Apokaliptica Szegediensis - 1. rész

- Mi? Hogy? Mi? Hol?- ez a négy szó futott át Gyula agyán, mikor felébredt. Szerda volt, holott számításai szerint a csütörtök esti buli után pénteknek kellett volna következnie, de a problémát nem ez jelentette. Valójában ez a tény szemet sem szúrt neki, mivel sem óra, sem naptár nem volt se közel, se távol, ellentétben azzal a nagy mennyiségű sárral, ami felettébb kellemetlen módon minden testnyílást elzárt a fején.

- Mondtam, hogy megmarad.

- Jó, tudom, most kivételesen én megyek. Csak ne verd tovább a melled.

- Pföepföj - Próbált a beszélgetésbe bekapcsolódni Gyula, ha már a hangok forrását nem látta az ad hoc iszappakolástól.

- Ugye, hogy undorító, hogy ezzel vág fel? Ok, elvileg nekem kellene értenem hozzá jobban, de másodév után még mit vár el tőlem?

- Hol? Mikor? Kik? - ezeket a szavakat már többé-kevésbé sármentesen sikerült megszülni.

- A Vértó melletti dombon vagy, a SZOTE köztársaság határain belül.

- Mert se a perszonálunió, se a monarchia nem volt jó neki. Addig nyafogott, amíg nem hagytam rá. - Morogta a másik hang az orra alatt.

- Ő itt Feri, végzős FOK-os volt. Én pedig Ádám vagyok, ex-ÁOK-s. Az idő meg úgy öt óra körül lehet, a világvége után másfél héttel.

-Hogymiabánmivan? - kaparta ki magát a földből immár végleg Gyula egy lendületes felülés és egy új szó megteremtése közben.

- Apokalipszis. -Jelentette ki az eddig megszokott, közömbös hangján Feri.

- Basszu...Na várjunk, akkor végre...

- Nem, nem zombi, csak a szokásos, unalmas, sima változat.

- Basszus, basszus, bassszuuuus. - Ismételgette kedvenc hangfekvését Gyula ingerülten.

- Ugye, nem elég, hogy itt a vég, még zombikat se kapunk. Pedig készültem. - Húzott elő két indokolatlanul nagy pisztolyt Feri.

- Na, most hogy így egymásra találtatok, magatokra is hagylak benneteket, mert VALAKINEK tartozom egy beszerző körúttal, és nem szeretném, ha még egyszer felhozná. - Szállt be a beszélgetésbe Ádám, aki, mint kiderült, jólfésült, magas és sötét hajú volt.

Mire a még mindig magába roskadt Gyula a szemét is megfigyelte volna, már el is tűnt.

  A Nap éppen készült nyugovóra térni, mikor megjelent. Először csak egy folt látszott a poros levegőben, ahogy a horizonton egyre nagyobbá és nagyobbá vált. Aztán az egyike az utolsó fénysugaraknak megcsillant a fején is, vagyis ott, ahol a fejének kellene lennie, de ahol most egy furcsa, groteszk maszk díszelgett. A lény légzése szakaszos volt, de sem szemének, sem arcának nem láttatta egy négyzetcentijét sem, így az egész összhatása egyszerre volt zaklatott és nyugodt. Lassan közeledett a vértói tábor felé. Még Feri, a mindig éber őrszem sem vette őt észre, olyan agilisan siklott az egyik megnyúlt árnyékból a másikba. A Nap ebben a pillanatban végképp lebukott, épp akkor, mikor Feri fülében felhangzott egy furcsa, földöntúli hang.

- Nmilnvgyk.

- Vedd már le azt a sz... Szóval vedd le.

- Na, milyen vagyok? - Kérdezte a gázmaszkot immár levevő Ádám. - Kicseleztem a nagy vadászt lopakodó gázmaszkommal. Óvakodj a maszkos ninjától.

- Először is, ha megleptél volna, már eggyel több helyen szellőzne a koponyád az ideálisnál. Másodszor ez meg mi a bánat?

- Gázmaszk. Most mondtam.

- Mert... éppen gáztámadás ért minket? Mert a külső levegő egy szippantása is azonnali, kínokkal teli halálhoz vezet?

- Dehogy is, hisz már két hete kijárkálunk. Ne legyél már ostoba.

- Te meg vagy győződve, hogy a cinizmus egy vallási irányzat ahol egereket tisztelnek istenként, és a főpapnője Zalatnai? - Mondta lassan, tagoltan és a fejét fogva Feri.

- Dehogy, a cinizmus...Oké, ezt hagyjuk. Egyébként azért hoztam, mert pollenallergiám van. A vadgesztenye meg most virágzik.

- Szóval a világvége kellős közepén nálad az első és leglényegesebb veszélyforrást egy gyom szaporodó szervének terméke jelenti? Értem. És esetleg hoztál MÉG valamit?

- Persze, teljesen kirámoltam a katonai boltot. Egy jackpot volt.

- Ha jól sejtem azt a boltot, ami három utcára van innen, és amit már én is "teljesen kirámoltam". Kétszer.

- De TE ott hagytad ezt. Sőt, volt ott egy rakás érintetlen láda is elrejtve. És mielőtt megszólalnál, ezek komoly fizikai védelmet nyújtanak. Akár még egy halálos lövést is elkerülhetsz velük. - Ürítette ki Ádám lelkesen a hátizsákját.

- Te nem mondod komolyan? Könyökvédő? Könyökvédő?! Ezek után kérlek, hozz fel valami érvet az ellen, hogy ezt a könyökvédőt ne küldjem ajándék nyaralásra a rektumodon keresztül egyenesen a Langerhans szigetekre! Vagy tudod mit, ne is, kitalálom. Épp a tóparton sétálgatsz, amikor egy militarista hajlamú apácanövendék a Vallástudományi Karról rád irányítja lefűrészelt csövű vadászpuskáját. De te nem riadsz meg, könyökkel leveszed az összes sörétet és azokat visszairányítod a Sátán által megkísértett, eltévelyedett lélek felé. Eltaláltam?

- Valójában ez térdvédő... és a vallástudomány tanszék, nem kar.

Erre már Feri sem szólt semmit, csak ránézett a pisztolyára, aztán megint Ádámra, aztán csak elindult némán a tábortűz felé, nyomában azzal a lénnyel, aki már csak a hecc kedvéért is a könyökére vett két térdvédőt.

- Gyula merre van? - Érdeklődte meg halkan Ádám, immár a tábortűz mellett, mikor már érezte, hogy Feri cerebrospinális folyadékának hőmérséklete jóval a forráspont alá esett vissza. Ezt többek közt arcának kezdeti kárminvörös árnyalatából finomodó téglavörös színe is jelezte. Meg persze az a tény is, hogy már csak kétpercenként jelent meg arcán az a sejtelmes vigyor és üveges tekintet, ami arra engedett következtetni, fantáziájában Ádám éppen az "ötszáz legfájdalmasabb halálnem" című könyvéhez asszisztál, mint tesztalany. De Feri arca most épp nyugodt és rezzenéstelen volt.

- Ott van. - Biccentett balra, egy már sötétbe vesző fa irányába.

- Sokáig tartogathatta, mert már itt ülünk egy fél órája.

- Nem, nem amiatt. - Váltott sejtelmesebb hangnemre Feri.

- Akkor ő most...?

- Nem, nem, és azt sem... Inkább menj, nézd meg!

Ádám feltápászkodott, majd pár lépés múlva eltűnt Feri elől a sötétben. Egy perc sem telt el, mire a csapat tábortűznél maradt tagja riadt ordítást hallott.

- Feri, azonnal gyere!!! A táskámat!

Feri már az első hangra előkapta pisztolyát, egy égő fadarabot fáklya gyanánt használva elindult Ádám vélt irányába, hátán a zsákkal. Léptei óvatosak és szinte hangtalanok voltak, szeme sarkából minden mozzanatot figyelt, és ha az nagyobbnak bizonyult egy szellőfuvallatnál, fegyverével azonnal a gyanús bokorra vagy fűcsomóra célzott. Nem tudta elképzelni, mi történhetett ilyen hirtelen az ex-orvosissal, de akármi is legyen az, még a legkisebb esélyét is ki akarta zárni, hogy vele is megtörténik. Aztán megpillantotta őt, egy nagyobb kőnek dőlve, levegő után kapkodva.

- Mi történt? - vetette oda, miközben szemével a háttérben húzódó sötétséget pásztázta.

- Va...vad...

- Vaddisznó, vadkutyák, vadállatok?

- Gesztenye...Vadgesztenye. - Tagolta a szavakat fújtatva Ádám.

Eltelt egy kis idő, mire Ádám magára applikálta a gázmaszkot. Ezt az időt Feri arra használta, hogy lebeszélje magát társa puskatussal történő szedációjáról, valamint, miután ez sikerült, gondolatban megalapította a buddhizmus új, általa csak buddhizmus light-nak nevezett, szelídebb ágát, ahol a türelem a világ mozgatója, és minden követő egy Feri szobrot hord a nyakában útmutatásként a békés élet felé. Majd ez az álma is szertefoszlott, részben azért, mert Ádám elkészült a gázmaszkkal, de főleg, mert rájött, hogy a világvégén már a last minute vallásalapításról is lecsúszott kicsit. Meg egyébként is, hülyén mutatna a béke szobrának kezében a fegyver.

A gondolatbuborék elhessegetése után Feri közelebb ment a Rettegett Vadgesztenyéhez, amiről első körben két, igen biztos tényt tudott megállapítani. Numero Uno: A "vadgesztenye" egy szép, kifejlett kőrisfa, ami csontszáraz. Numero Duo: Gyula még mindig azon az ágán lóg fejjel lefelé, ahol hagyta, bár most már kissé békésebben.

- Mtotetvle? - Hangzott fel hátulról a kérdés, amit Feri körülbelül a "Mi történt vele?"-ként kiejtett magyar mondattal tudott azonosítani, igaz, erős kreativitással.

- Majd ő elmondja. - Bökte meg a békésen himbálódzó, kissé zavart Gyulát.

- Öhm, szép napot! - Köszönt illedelmesen Gyula Ádám felé biccentve, de mivel egyrészt éjszaka volt, másrészt a mosolya annyira volt természetes, mint a férfimagazinok modelljeinek alkatrészei, a mondat inkább a "Légyszi, hagyjatok élni!" töltettel bírt.

- Nkdss - Viszonozta azért Ádám.

- Szóval a fogász barátod egész rendes volt a kezdetben, megmutogatta a fegyvereket, beszélt a fegyverekről... valójában csak a fegyverekről kérdezett, de én azért elmondtam neki, mi volt velem, mielőtt ez az egész megtörtént. Na, ott pattant el benne valami. Mondtam, hogy épp a negyedik évemet végeztem én is, meg hogy az egyik laborgyakon azonosítanom kellett egy port... aztán itt ébredtem. Most belegondolva többször teleportálok mostanság, mint egy durva csütörtökön. Ami igazából nem nagy szám, mert sose hívnak sehova. Most meg ugye már nincs, ki hívjon... meg nincs is hova. Kicsit költői. Ja, a gyak. Szóval ott volt az a nyamvadt fehér por. Se lángfestés, se pezsgés savra, se semmi. Én meg úgy voltam, feltalálom a penicillint. Újra. Vagyishogy összeöntök pár dolgot, aztán jön a véletlen. Flemmingnek bejött. Akit meg mindig a lemmingről jegyzek meg. Jópofa állatok. Naszóval összeöntöttem kb. mindent, aztán jött egy nagy pukkanás... és itt vagyok.

- Röviden ez a gyökér okozta a Világvégét. Mit tanítottak veled, mi a labor első szabálya? - Emelte fel hangját először Feri.

- A hideg üveg úgy néz ki, mint a forró? Amúgy a világvége témában én arra tippeltem, az a nagy fémgolyó a hibás, ami pont a labor alatt esett a Dóm tér mellé. De ha én voltam, bocs, nem fordul elő többször. De tényleg, sajnálom. Csak hagyjatok élve!

- Fémgolyó? Felakasztasz valakit egy elcseszett azonosítás miatt? És még engem szívatsz itt a térdvédőkkel? - Borult ki most Ádám annyira, hogy egy elegáns mozdulattal lekapta, majd a Vértóba repítette a maszkot.

- Hát. Ezt nem mondta első körben. - Nézte a lábfejét Feri

- De akkor is ott volt a veszélye. Mi van, ha... egy több milliárd kilodaltonos kelátkomplex nyeli be Szegedet. Szép vörös színreakciót adunk, az igaz, de maximum Debrecen tudna minket leszorítani, az is csak lassan. Addig meg mi lesz?!

Ezt a monológot a legmeglepőbb módon Gyula adta elő, aki felelősségének érezte Feri bűntudatának enyhítését ugyanúgy, mint Ádám figyelmének elterelését a két méter iszapba süllyedt maszkról. Gondolatmenetének lényege az volt, hogy ha az egyikük becsületbeli harakirit követ el, a másik meg megfullad a fél méteres vízben, ő soha nem jut le a fáról. Meg persze az is motoszkált a tudatalattijában, hogy mi van, ha mégis szerencséje volt, csak elcsípte a zombiapokalipszist, és akkor ezen sajnálatos halálesetek bekövetkezte után ő lesz majd a zombi-pinata. Szóval jobb a békesség. A taktika bejött, Feri lassan, leszegett fejjel odasétált a fához és elvágta a kötelet.

- Ez a nyomorult, öreg kőris már úgy sem bírt volna sokáig. - Tápászkodott fel boldogan.

- Kőris? - figyelt fel Ádám.

- Ühüm. Fraxinus angustifolia. Asszem. Levél nélkül nehezebb megmondani pontosan.

- Megmentetted az életem! - Ordította Ádám, miközben a frissen szabadult Gyula felé rohant.

Itt érkezett el a pillanat, mikor Gyula már végképp nem értett semmit, de azért boldog volt. Még zombik nélkül is.

 A folytatásban hőseink felfedezik, mi maradt Szegedből, világrengető problémák kerülnek elő, megtudhatjuk, mitől tört ki a világvége és szerepet kap Chuck Norris is, mint a harmadik bokrot tartó ember a bal szélen a Hattyúk tavában. Vagy nem.

  Bandy

2013

[adelutazik-blog]

Corgik

Huh hát a vasárnap nem úgy alakult, ahogy szerettem volna. Nem sikerült odatalálnunk a megfelelő helyre, ráadásul még jól fel is húztak a lányok. Négyen mentünk el, ebből egyedül engem érdekelt, hogy hogyan találunk oda... hiába kértem őket, hogy segítsenek a táblákkal, internet kereséssel, buszsofőrtől való kérdezősködéssel, szartak a fejemre. Három! óra után mondtam azt, hogy akkor leszarom menjünk máshova. A belvárosban kinéztem (! Én...persze ÉN kinéztem...) 2 parkot, amik érdekesnek tűntek. A karma azért még mindig karma, véletlenül a legdrágább buszfajtára szálltunk fel csak 2 megállónyira, de az én kártyám valamiért nem akart működni, szóval lógtam a buszon.

A hely azért szép volt.

Utána átmásztunk egy másik parkba, ahol a holland lánynak sikerült eltűnnie. Hihetetlenül felhúzott, mert sokáig kerestük. Az egész parkban jó volt a wifi így a mobilján is kerestem, majd amikor már kezdtünk aggódni, hogy merre lehet, kaptam tőle egy választ, hogy beült ebédelni. Egyszerűen ott hagyott minket a francba, mi meg kereshettük volna őt napestig, ha nem ��rok rá. Annyira kiakadtam, hogy egy darabig látni sem akarom most, nem hogy elmenni vele bárhova is.

Ííííígy, hogy egy kicsit lenyugtassunk engem, beültünk egy mosómaci kávézóba!

Ahol corgikkal fotózkodtunk. CORGIKKAL!

Ismétlem.. CORGIKKAL!

IGEN CORGIVAL! (az ott egy mosómaci farok balra)

A macikat nehéz volt lefotózni, mert izgágán mocorogtak.

Volt egy cuki fehér mosómaci is, szegényke szemei nagyon homályosak voltak, valószínűleg még annyit se látott, mint a többi. 

A kiszolgálás amúgy borzalmas volt, és azt sem bírtuk nézni, ahogyan a gyerekek nyúzták az állatokat, szóval megbeszéltük, hogy több ilyenbe nem megyünk.

Ma szeretnék egy kicsit a metrókról is beszélni. Szerintem még nem meséltem, de a koreaiak nagyon komolyan veszik a biztonságot a metróban, ellentétben velünk.

Amikor először Daeguba érkeztem meglepődtem, hogy mennyi gázmaszk van az összes állomáson. Aztán később megtudtam, hogy miért is:

2003-ban egy pszichiátriai beteg fellocsolt egy metró kocsit éghető anyaggal, majd felgyújtotta. A metrónál dolgozók lekapcsolták az áramot biztonsági okokból, ezzel pedig több százan rekedtek bent a kocsikban. Majdnem kétszázan haltak meg a balesetben, és több, mint 150-en megsérültek.

Ma épp azon az állomáson szálltunk le, ahol ez a szörnyűség történt. Az aluljáró egy részét meghagyták abban az állapotban, ahogy a tűz szétégette. Elég sokkoló volt látni.

Fém telefonfülke, megolvadt kagylóval.

Hirdető táblák és a koromfekete csempe.

ATM.

Rejtélyes ez a szék, ugye? Sok megállóban van vérnyomásmérő, eredetileg így néz ki:

Pont vele szemben a másik oldalon van az új, használható gép.

Ez a része az aluljárónak több szinttel feljebb van már a peronoktól, mégis ekkora pusztítást okozott a füst és a hő. Mi pedig nap, mint nap ilyesmit kockáztatunk a hármas metróval.

Holnap vizsga, szóval próbálok még este tanulgatni.

[kisworosphotos]

[az-ordog-tanitvanya]

A pennys biztonsági őr szerint a gázmaszk sem,mi felhívtuk a korona vírus tájékoztatót,Minden ami nem kendő/sál de takarja az orrot és a szájat.

Valaki linkelne nekem egy definíciót a maszkra? Volt ma egy kisebb összetűzésem egy aldis őrmesterrel. Szerinte a buff nem maszk..

[grofjardanhazy]

Jack Delano: Sergeant George Camblair learning how to use a gas mask in practice smokescreen, Fort Belvoir, Virginia, 1942

(More: Iconic Black and White Photographs, Colorized)

[kisworosphotos]

[kisworosphotos]