adelutazik-blog

[adelutazik-blog]

Nyár Fukushimában

Az utolsó heteket töltöm a suliban, így utazgatni most nem nagyon tudok, az idő pedig szinte elviselhetetlenül meleg. Ezért nem sok izgalmas dolog történt velem mostanság, de azért mutatok pár képet arról, hogy hogyan is telnek a napjaim.

Július elején még az esős időszak

fotó reggel a vonatról. A várost körülölelő hegyek sok esőt megfogtak.

Nem mindet azért, sajnos :D

Az egyik épületnél lévő lépcsőt 

Bájos.

Egyik nap felültünk a városi buszra és kidöcögtünk ismét Iizakába. Most azonban végre nem fürdőzni mentünk, hanem egy templomot meglátogatni. Sok képet láttam már róla a neten és elég érdekesnek tűnt.

A bejáratnál liliom bokor fogadott  bennünket.

A templom épületei eldugva a hegyoldalba épültek.

A szintkülönbség nagyon érdekessé tette az egész helyet.

Nagyon hangulatos volt a hely.

A legkirályabb az egészben, hogy egy elágazó barlangrendszert építettek ki a hegy belsejébe. Ez a bejárati oltárszerűség.

És nagyon sok oltár volt Buddhákkal.

Kicsit bunker stílusú.

Hortenziááák~ :D

Június végén Július elején mindenhol hortenziák voltak. :)

Most egyelőre ennyi :)

[adelutazik-blog]

Pool party

Ősszel nyertem egy eeeelég jó értékű utalványt az egyik instagram képemmel, így pedig 4 napot tölthettünk a prefektúra egyik legkedveltebb fürdőjében.

Az egész komplexum hawaii témájú, minden tele pálmafákkal, hula-hula lányokkal, nyugis zenével és... amúgy kisgyermekes családokkal vagy nyugdíjasokkal. Szeretném azt mondani, hogy kilógtunk, de vagy úgy viselkedtem, mint egy 3 éves a csúszdán, vagy, mint a 100 éves nagyi a büfében.

Hali.

Sárga.

Ha az előző két képből nem volt egyértelmű, ez az új fürdőruhám amit Szendaiban szereztem be végül.

Ezt a labdát egy 100 yenes boltban szereztem be, amíg a japánok többsége ugyanezt majdnem tízszeres áron, 1000 yenért vette meg bent a park területén. A kelet-európaiságot nem lehet csak úgy kiírtani belőlünk.

Mint minden japán szórakoztató helyen, természetesen purikura fotóautomaták is voltak, így kihasználtunk  szokatlan ruházatunkat/kellékeinket és lőttünk egy rakat képet.

Teljesen más élmény volt egy ilyen hely, mint Európában. Természetesen próbáltam kellően elővigyázatos maradni, de semmiképpen sem volt az az érzésem, hogy ha csak leveszem a szememet a cuccaimról már lábuk kél. 

Nagyon-nagyon fog hiányozni ez a biztonságérzet Magyarországon. Nagyon sok stressztől kíméli meg az embert az, hogy nem kell más gonoszságától tartani nonstop. 

[adelutazik-blog]

Eső

Szóval beköszöntött az esős időszak. Sokszor monszunnak nevezzük a japán esős időszakot is, emiatt kicsit úgy gondoltam, hogy ebben az időszakban véget nem érően esik az eső napokig, ahogyan azt láttam dél-amerikai, dél-kelet ázsiai dokumentum filmekben. Hát, a japán esős időszak számomra igencsak hasonlít a magyarra: pár naponta változó, szitáló esős idő és száraz meleg idő váltogatja egymást. Semmi kibírhatatlan. 

Borongós napokon mozizgatunk, iszogatunk.

Egyik nap felutaztunk Szendaiba, Adélnak új fürdőruhára volt szüksége az egyik kiruccanáshoz.

Természetesen aznap is megállás nélkül esett az eső, de szerencsére Japánban majdnem minden nagyobb bevásárló utca fedett! (pont nem az van a fotón :) de higgyétek el nekem, hogy fedett.) 

Sikertelen fürdőruha-vadászás közben betértünk egy cicakávézóba ahol, ahogyan a neve is mutatja, cicákat piszkálhattam.

Aaaaztán egy szebb, napfényes vasárnapon ismét elmentünk Iizakába, ahova vissza-vissza térek különböző programok miatt.

Most szake, az az rizsbor kóstolásra voltunk hivatalosak. Nem kell aggódni, mindből ittam eleget. 

Folyó.

Leszakadva a hangoskodó többiektől körbesétálgattuk a környéket.

Ebbe a lábáztatóba télen is bedugtam a lábamat,bár akkor túl hidegnek tűnt a víz, most pedig túl forrónak. Soha semmi se jó.

Erről a közfürdőről már tuti tettem fel képet, mögötte pedig az egyik szállás van, amiben a télen megszálltunk.

Elölről még mindig nem szeretem, ha fotóznak, kicsit kellemetlenül érzem magamat a jukatában. Nagyon lenge és szellős maga az anyag (kényelmes is, ha nem számítjuk a fullasztó kötözést a deréknál) de nagyon zavar, hogy a szokásos egyenes alak helyett én kicsit másképp domborodom. 

[adelutazik-blog]

Tavasz vége

Sajnos mióta elkezdődött a tavaszi félév nem sok mindent tudtam csinálni, de azért Fukusimán belül elbicikliztem egy-két helyre.

Először egy helyi japánkertbe bicikliztünk el. Térképen nem tűnt olyan messzinek, de valóságban a város másik végén volt, kb 1 óra biciklizésnyire a forró mégis szeles időben.

Mivel eléggé vidékies Fukusima, ezért minnnndenhol mini rizsföldek veszik körbe az embert.

Már elkezdtem kételkedni, hogy jó helyen járunk e, de sikerült azért megtalálnunk a kertet. 

Nem mondom, hogy a kiotói aranypagodás kert nem körözi le, de azért délutáni programnak megtette.

Virág.

Azért egy kicsit izgalmasabbnak bizonyultak a rizsföldek.

Hát na. Városi lány vidéken.

Egy héttel később pedig....gyakorlatilag ugyanide, a szomszédba bicikliztünk el, egy rózsakertbe.

Ezen a napon is baromi meleg volt, de a kert egy kicsit izgalmasabbnak bizonyult legalább.

Vicces műházikóval....

Napégette talajjal....

És giccses szívecskével pózolgatva.

A jó időnek azonban nem sokára vége lett, és beköszöntött az esős időszak.Arról következő bejegyzésemben írok.

[adelutazik-blog]

A szakurák nyomában

Micsoda, hogy még mindig nincs vége a szakura szezonnak? pontosan. Kamerás barátaink elhívtak minket egy kirándulásra Iwate prefektúrába, mi pedig természetesen nem mondtunk nemet.

A Kitakami városánál lévő híres szakura-fasort néztük meg. 

Ami pont teljes virágzásban volt.

És a fesztivál hangulatban betoltam egy fincsi amerikai burgert és egy szakurás sört.

Pontyok! A gyerekek fejlődésének és egészségének a szimbóluma, amit a közelgő gyereknap miatt aggatnak fel mindenhova.

Pontyok a szakurákkal.

Meg nárcisszal.

És csak velem.

Utána egy helyi lóversenypályára mentünk. Ezt a gyönyörű szakura fasort évente 2 napra megnyitják a látogatók számára, mi azonban (oké nem mi, hanem fotósbarátaink~) külön engedélyt kaptunk arra, hogy itt fotózzunk.

Tádá.

Városi lány kiélvezi a karámot.

Fák.

Amíg a többiek drón felvételeket csináltak, mi pózolgattunk.

És pózolgattunk.

És pózolgattunk.

Paci!

[adelutazik-blog]

Szendai

Szóval, egy újabb forgatásos mókán vettünk részt, most Szendaiban. Az egyik helyi legnevesebb hotel évfordulójára készíttek filmet.

Könnyű volt a dolgom, csak a turistát kellett játszanom. A nagy része uncsi reptéren, hotelben császkálós jelenet volt, de csináltam azért egy-két izgalmas dolgot is. Mutatom:

Például élveznem a séf hús sütését.

Aztán magát az ételt. Az a kis husika a havi ösztöndíjam nyolcada kb. :D

Készülnek a koktélok.

Lesikép.

És végül a szendai-i naplemente.

[adelutazik-blog]

Folytatódik a tavasz

Ebben a bejegyzésben pár képet mutatnék virágokról, amiket a hetekben fotóztam.

Úton a vas��t felé: a szakura utolsó szirmai.

A kedvenc típusom pont későn nyíló: a fűzfaszerű sidarezakura. 

És még egy. Az ágai szomorkásan lógnak lefele.

A sétáló utcát mindenfajta rózsaszínes virágú cserepes csemetékkel díszítették.

Valami szép kékség, amit nem ismerek.

Tulipánok a közeli házaknál.

Nem tudom ez milyen fajta fa, de tetszik, hogy sok színváltozata van.

És végül egy kép rólam, ahogy ebédidőben élvezem a napsütést.

Puszi~!

[adelutazik-blog]

Tavasz Fukushimában!

Nehéz elhinni, de ide is elért a jói dő, rögtön 20 fokkal is kezdte. Ezért felpattantunk a bringánkra és eltekertünk a közeli Hanamijamára. Már a hegy neve is sugallta, hogy mi vár ránk: Virágzást néző hegy.

Az ott a város!

Pózolás fontos.

A hegy teljesen más jellegű volt, mint a Tokiói parkok. A környék faiskolának indult, majd végül botanikus kertszerűvé változott. Az itteni fák kb. feleannyi idősek, mint a fővárosiak ezért nem ugyanolyan a hatás sem.

Itt aranyesővel társították a rózsaszín fákat.

Mindig csak a pózolás.

Japán életkép: rizsföld és szakurafák. 

[adelutazik-blog]

Tavasz Tokióban!

Egyik nap úgy döntöttünk, hogy felpattanunk a reggel 6 órási vonatra és felzötyögünk Tokióba, megnézni a szakura virágzást. Ez kb. hat órát és 5-6 vonalat jelent.

A vonatunk pont az Ueno parknál tett le minket, így legalább Tokión belül nem kellett sokat utaznunk. Jártam már itt télen, az állatkertet tekintettük meg, de akkor csak páran lézengtek a sétányon, ahol most mozdulni alig lehetett.

Tömeg. De a fák gyönyörűek.

A tömegben.

A tömegben II.

Úgy terveztük, hogy japánosan veszünk egy doboz szusit és egy kis sörrel leülünk valamelyik fához egy másik parkban, ami nem ilyen zsúfolt.

Hát végül úgy alakult, hogy gyrost ettünk! Ennyit a tradícionális virágnézésről. Szusit akárhol tudunk venni, de gyrost azt nem.

Aki nem olyan őrült, hogy az uenoi tömegben nyomorogjon a betonon, az cuki kis parkokba megy ki és ül le a fák alá piknikezni. Hihetetlen. Már lassan tíz éve annak, hogy kijártam a füvészkertbe vagy az ELTE elé piknikezni, saját készítésű szusival a két szál szakurafa alá, mert a japánok úgy csinálják!!! Erre tessék, most itt vagyok Tokióban. Japán közepén, a szakura-virágzáskor.

Egyik kedvenc képem: Szakurafák és nyolcsávos autóút. 

Romantikus hajókázás a fák lombjai körül. Amit mi kihagytunk, mert háromórás volt a sor.

Ezért csak fotózgattam.

A kedvenc szakura típusom ez a fűzszerű.

És végre ellátogattunk a jaszukuni szentélyhez is. Ez az egyik legfontosabb Japánban, itt nyugszanak a háborúkban elesett katonák lelkei.Természetesen itt is csodásak voltak a szakurafák.

Egy kicsit shoppingoltunk, majd elindultunk hazafelé, várt ránk ismét hat óra vonatozás Fukushimáig.

[adelutazik-blog]

Kiotó

Az utolsó nagy állomásunk Kanszaiban Kiotó városa volt. Nagyon izgatott voltam egész végig reggel a vonaton. Kiotó az egyik olyan város, amit mindenki ismer, gyerekkori álmom volt, hogy eljussak ide. Hihetetlen, hogy tényleg eljutottam ide.

A napot Az Fusimi-Inari szentélynél kezdtük, ami az egyik leghíresebb Japánban.

Tömeg volt már kora reggel :)

Jó nagy tömeg.

Az inari szentélyeket rókák őrzik.

Igen, abban a hatalmas tömegben muszáj volt olyan képeket lőnünk, mintha egyedül lennénk az egész környéken.

Nem volt egyszerű dolgunk, köszönöm Roxinak, hogy segített! :)

Bambusz erdő!

Ahol természetesen pózolni kellett.

Meg szelfizni.

A következő megállónk a Kinkakudzsi volt, egy templom amit arannyal vontak be! Ez is Japán egyik jelképe, hihetetlen volt, hogy tényleg láthattam élőben!

A város közepén a folyópart Firenzére emlékeztetett.

Utána felcaplattunk Kiotó tetejére. Gion negyed egyszerűen mesés, mintha a régi Japánba csöppentünk volna bele.

Rrrrrrengetegen voltak, pedig nincs is még főszezon.

Pózolj Kiotóval.

Imádom ezeket az utcákat!

Egyszerűen mesés volt minden!

Tetszik, hogy Gion megőrizte a varázsát.

Utolsó nap bejött a rossz idő, így bevásárolni mentünk az Oszaki bevásárló paradicsomba. Huhú, csajoknak való hely!

Hát ennyi volt a kanszai-i móka, sajnos repülőre kellett szállni és visszajönni a fagyos Fukushimába.

[adelutazik-blog]

Piros témájú nap :)

Első állomásunk a szállásunkhoz közeli Sitenhódzsi templomhoz vezetett. 

Az egyik pagoda.

Szerencsénk volt és valami szertartás közepébe csöppentünk bele. Fontosnak tűnő papok kántáltak, lövésem se volt mi történik, nekem, akinek buddhista diplomája van.

Nagyon izgat, hogy hogyan bentek be a kis cuki fehér zoknijukban, ha ilyen messze tették le a papucsokat.

Kifelé menet egy másik csoporttal találkoztunk. Nyüzsgés volt itt, nagyon.

Jé, ismét egy nagy fehér vár. De ez legalább azért kicsit díszesebb, mint a többi.

A várból.

Utána a villamoson összetalálkoztunk egy 80+ éves nénivel. Hihetetlen volt, hobbiból megtanult angolul, azóta pedig a turistákat vadássza, hogy gyakorolhasson velünk egy kicsit. Azt vettem észre, hogy a fiatalok nagy százaléka borzalmasan beszél angolul, ellenben az idősebb generációval, akik hobbiból nekiállnak az angolnak, és rengeteg helyen önkéntes idegenvezetők. Már nem is tudom hány bácsival és nénivel beszélgettem Fukushimában, akik mindig aranyosan izgulnak, hogy végre valaki akivel gyakorolni lehet. Sok nyelvtanuló társam sértésnek veszi, ha angolul szólítanak le minket, csak azért mert nyugati emberek vagyunk. Én úgy vagyok vele, hogy nem attól a 2 mondattól tanulok meg japánul, a néni pedig hadd élvezze ki a lehetőséget, hogy beszélgetőtársra talált.

A nagy csevegés után egy szentélynél pihentünk meg.

Imádom ezeket a helyeket, olyan nagyon “japánosak”

Például ezzel a szent fával, mellette meg a cuki shibával.

A piros hídjukkal.

És a tisztító kútjukkal.

Szeretem Japánt!

Kanszai-i túra folytatódik a kövi bejegyzésben!

[adelutazik-blog]

Kanszai-i kalandok II.

Oszaka! Elmentünk az Universal Studióba, egy vidámparkba, ami több, mint vidámpark. A disneyland-hez hasonlít, hullámvasút, különböző világok felépítve és.... hatalmas tömeg.

Az egyik főutcán sétálgatva.

 Belépve a Harry Potter birodalomba.

Igen, még mindig Harry Potter.

A hely királyul nézett ki, de azt hiszem nem nekem való az ilyen hely. Több órán át álltunk sorban egy-egy játékhoz.

A zárás előtti utolsó egy óra volt a legizgalmasabb talán, amikor a gyerek játékok mentek már csak, és  megszállták őket a hozzánk hasonló vénlányok. 

Vacsira betévedtünk egy tényleg mini, 3-4 személyes kis kajáldába. A szakás teljesen elképedt és zavarba jött, hogy külföldiként besétáltunk hozzá. Finom okonomiyakit ettünk (egyszer már írtam róla, sült tészta féle amibe mindent beledarabolnak amit a hűtőben találni)

Az idő elromlott, ezért beltéri programot kellett keresnünk. Ez egyik plázában egy cuki, fedett kaja sétálóutca?  volt, ami a korai 20.századi stílusra emlékeztetett.

A képek nem adják vissza a hangulatot eléggé. Ez az egyik kedvenc japán időszakom, a modernitás és a tradícionális japán gyönyörű káosza. 

A szomszédban egy 8 szintes akvárium volt, ami tökéletes program egy esős napra.

Végre egy olyan hely ahol nem az jut eszembe rögtön, hogy de kicsi ez az akvárium egy állatnak. Az épület kellős közepén egy hatalmas medence volt, amit az összes szintről látni lehetett. Tudom tudom, ez sem az igazi, de... élhetőbbnek tűnik, mint a többi.

Ez a nagy dög egy cetcápa, aki az etetővel táncikált.

Rájaság.

Jé, létezik még egy lány akinek olyen rossz a testtartása, mint nekem?

Elállt az eső, mi pedig felültünk a helyi óriáskerékre.

Ahol gondolkodhattam...volna, ha nem lettünk volna elfoglalva a fotózgatással.

Kövi bejegyzésben folytatódik Oszaka.

[adelutazik-blog]

Kanszai-i kalandok I.

Micsodaaaa? Máris egy újabb út Okinawa után? Őrületes, de ki kellett használnunk a tavaszi szünet minden pillanatát.

Ezúttal a Kanszai régióba utaztunk, ahol az igazi sztereotípiákkal teli Japán várt minket. Itt találkoztam Roxival, akivel egy héten át barangoltunk a környéken.

Első utunk Narába vezetett. Valaha (iu. 700-as évek) császári központ volt, így eléggé híres hely Japánban.

Na és... TELE VAN SZARVASOKKAL! Több, mint 1200 szarvaska él a városban! Itt aztán van dolga a közterületeseknek.

Cukik cukik ezek a szarvaskák, de baromi erőszakosak. Úgy látszik a legtöbb turistát nem vitték el a szüleik gyerekként vadasparka, érdekes módon engem nem döntöttek fel egyszer sem. Vagy mondjuk nem bántották a 2 éves gyerekemet, és nem kellett utána hatalmas pofonokat lekevernem szegény állatoknak....de most komolyan..

Egyél!

Aludjál!

Ne féljél!

Disney hercegnő pillanat.

Figyeljetek rám!

Tömzsikék.

Piroslik a helyi szentély.

még mindig.

Hello haver szép a szempillád.

Jóslat fecni az egyik faágra felakasztva. Én is vettem egyet itt, csak mert különleges volt. Víz hatására jönnek elő az írásjegyek és ha megszáradt, megint eltűnnek. Egy jégtömbhöz dörgölve lehet megvizesíteni a papírt, csak stílusosan.

Templomozgattunk is, mögöttünk bent az egyik legnagyobb ülő Buddha várt ránk.

Ez az egyik kedvenc képem, mindkét szarvaskának idióta feje van.

Szelfi, mert kötelező.

Nagyon jól éreztem magamat, az idő is kellemes volt. Talán az egyetlen dolog ami aggaszt, hogy szerintem nem minden állatnak volt szakszerűen levágva az agancsa. Egyáltalán lehet fájdalommentesen így eltávolítani azt nekik? Remélem. Az egész hely cukiságát veszti, ha nem.

[adelutazik-blog]

A japán paradicsomban III.

A következő napnak sem túl tervezéssel indultunk neki. Előző nap lemondták a bálnalesünket így reggel próbáltunk a többi céget felhívni, vajon más elindítja e a hajóit. Sajnos a nagy hullámok miatt nem lehetett kihajózni. Kénytelenek voltunk így az utolsó napra hagyni az utunkat és gyorsan újratervezni mindent.

Induljunk délnek! - gondoltuk. Deja vu-m volt, a semmi közepén kerestünk egy buszt, aminek semmi kiírása sem volt. Koreával ellentétben most legalább beszéltem a helyi nyelvet, így egy órás döcögés után kilyukadtunk a II. világháború egyik fontos pontjához.

Európában nem sokat tanulunk Japán szerepéről a világháborúban, de azért talán tudjuk?, hogy az utolsó harcok Okinawa szigetein zajlottak.

Ilyen gyönyörűséges helyeken.

Múzeum és egy hatalmas emlék park áll az elesettek tiszteletére. Minden prefektúrának saját kegyeleti helye van, sosem jártam hasonló helyen.

Okinawa volt az otthona a Himeyuriknak. Középiskolás lányok voltak, akik a végső időszakban ápolták a katonákat, majd amikor Japán végleg elesett, öngyilkosak lettek, menekülve az amerikai katonáktól.  A legtöbben felrobbantották magukat, vagy a sziklákról ugrottak le. Sokáig bámultuk a filippínó tengert. Európában is számtalan hasonló dolog történt a háborúk alatt, de valahogy mindig elgondolkozik az ember, amikor ilyen helyen jár. Nem igaz?

Aztán, hogy elvidítsuk magunkat, leültünk egy banánfa tövébe fagyizni.

Másnap jó hírre keltünk, kihajózhatunk bálna lesre!

A bálnák egész télen itt köröznek a szigetek körül, szerencsére pont az utolsó héten kaptuk el őket, amikor még aktívkodnak. 

Nagyon profi a bálna les csapata, rengeteg nyelven tudnak a túravezetők; mondjuk azért nagyon örültek, hogy a kettő nyugati turistának (nekünk :P) nem kellett külön elmondani angolul mindent.

Szerencsénk is volt, a mi kapitányunk értette a dolgát, a többi hajó kiszúrta a bálnát, mi pedig elsőnek odaszáguldoztunk. Meglepően akció dús volt a túra, ezen a képen én épp a hajó szélvédőjének támaszkodom, végig így süvítettünk. A másfél órás rodeózás után a hajó fele össze-vissza hányta magát. Én baromira élveztem.

Ami a bálnát illeti, láttunk! Kettőt is, anyát és kis bálnáját! Ha minden igaz a minimum teljesítményüket nyújtották, csak a hátuszonyukat mutatták meg, de most komolyan.... bálnákat láttunk a nyílt tengeren. Nem vártam tőlük tripla szaltót.

Minden hajó a kis bálnát követte,a kis nyomi még csak 8-10 percig tudott a víz alatt lenni, így aránylag sűrűn fel kellett bukkanniuk mindenképp.   Olyankor aztán egy picit köröztek, majd lemerültek megint. 

Ott úszkáltak a napsütésben!

Rögtön a Szabadítságok ki Willyt film jutott az eszembe, hogy én mennyire imádtam azt a filmet! (teljesen másik állat, de na... :D hasonló az érzés)

Nagyon nagy élmény volt, talán az egyik legjobb okinawai pillanat.

Sajnos másnap reggel repült a gépünk vissza Tokióba, Fukushimában pedig ismét a szakadó hó várt bennünket.

[adelutazik-blog]

A japán paradicsomban II.

Újabb nap, újabb kalandok Okinawán.

Említettem már, hogy február volt? és 25 fok?!

Megtaláltam a kedvenc kis dzsumbujomat. Italautomata, ami japánban kb. 100 méterenként van. 

Egyik nap monorailre pattantunk és a helyi várig döcögtünk. Hihetetlenül érdekes hely volt, hatalmas parkban király épületek. Okinawa már olyan déli sziget, hogy erősebb a kínai hatás, mint a japán.

 Saját önálló, mára már veszélyeztetett nyelve is van a helyieknek amúgy! Léptem nyomon helyi kifejezésekbe botlik az ember, de annyira nem volt furcsa, Japánban ígyis rengeteg a nyelvjárás, az okinawai is csak egynek tűnik közülük. (ezért egy helyi biztos a fejemet venné.)

A vár bejárata felhőkkel.

Trópusi erdő a várfalon belül. Szerencsénkre nem találkoztunk egy habuval sem, a helyi mérges kígyóval.

Nem meglepő, hogy a vár Naha város hegyére épült, innen pedig király a kilátás.

Várfal.

És belül a csicsás kínai stílusú várnál. Nem szeretem a “rohadt drága a belépő, de a francba is, csak egyszer jár itt az ember” szituációkat, ez a legbosszantóbb az utazásokban.

Amúgy, a képzőművészeti a vár lábában van. Hihetetlen. Először is, milyen más egyetem lenne itt Okinawán, ha nem művészeti. HIppiknek tökéletes. Másodjára is.... milyen király már, hogy ilyen helyen van?!

Visszaértünk a monorailhez és ránk szakadt az ég. A 98%-os páratartalom mellett ez már nem nagyon zavart, de behúzódtunk azért az állomásra és megvártunk amíg lecsillapodik az eső.

Estére átcuccoltunk, az okinawai börtönbe. 

Na jó, csak a börtön hostelbe. Hihetetlenül király hely volt. Kaptunk egyenruhát és a cellánkba vezettek. Tényleg ennyi volt a szobánk ajtaja! (női emeleten voltunk, annyira nem veszélyes) Meglepő, hogy ilyen vicces témájú volt a hely, de meglepően olcsó, a pénztárcánknak való.

Még egy helyi vacsit is megengedtünk magunknak a börtönétkezdében.

A következő bejegyzésben folytatom az Okinawai beszámolót!

[adelutazik-blog]

A japán paradicsomban I.

Egy aránylag hirtelen ötletnél fogva repülőre ültünk és Okinawára utaztunk, a japán paradicsomba. Amikor Japánba jöttem nem is álmodtam, hogy lesz szerencsém Okinawáig jönni. Légvonalban több, mint 1700 kilóméterre van Fukushimától és a havas tájaitól.

Pont a nyári időszak első hétvégéjén érkeztünk meg, tehát jóóóval a főszezon előttre szerveztük a ‘telelésünket’, biztos őrületes lehet pár hónappal később is.

Első megállapításom. Cicák. Cicák mindenütt.

Este megérkeztünk a lehető leghippibb szállásra: hajnali háromig nintendóztak a dolgozók, miközben gitározgattak és vízipipázgattak, majd az utcára vonultak visítozni. VIcces volt. Fiatalok vagyunk, 2 éjszakára kibírható volt, jó sztori marad az a szállás, de szerencsére előre lefoglaltunk egy másik szállást is.

Az utazásaim nagy százaléka káosz, Anyuék biztos, hogy megőrülnének az idegességtől mellettem. Egy picit elaludtunk, késve kirohantunk a naponta egyszer közlekedő hajóhoz, majd indulás előtt kevesebb, mint 10 perccel sikerült megtalálni a jegykiadót. Ott megtudtam, hogy minimum félórával előbb át kellett volna venni a jegyeket. De feljutottunk...no para. Irány a strand! Egy órás hajókázással.

Útközben gyűltek a felhők a sziget körül, végig reménykedtem, hogy tiszta marad az időnk.

A szigetre érve felpattantunk az egyszer közlekedő buszra ami átdöcögött a sziget túloldalára, a helyi tengerpartra. Sosem voltam még hasonló szigeten, csak helyiek és csinos apartmanok voltak végig a privát öblökben.

Február eleje volt, csak úgy mondom.

Juhhhhhhú! Le a ruhákkal, irány a víz!

Művészkedés.

Ilyen kicsit ijesztő lila haverok császkáltak a partkörnyékén mindenhol. 

hello. Ananász?!

Oké de most tényleg. Milyen király ez a hely? (jó a pálmák leveleiből meglehet mondani, hogy nem nagyon zöldültek még ki)

Nagyon.

Nagyon!

Le a cipővel és irány a víz!

Gyönyörű színek.

Hello Okinawa!

Még a partra vetett farönk is királyuk néz ki.

Nem lenne ázsia, ha nem lenne egy random szobor a parton!!!!

Fürdőzgetés a kellemes 21°C fokos vízben. Februárban. Most komoly??

Utána sajnos indult a buszunk, majd a hajónk vissza a főszigetre. Csodálatos egy nap volt.

A következő bejegyzésemben folytatom!

[adelutazik-blog]

Hó, rókák, sípálya

Újabb videó készítés, ezúttal egy prefektúrával arrébb, Miyagiban!

Utunkat a Zao hegyen kezdtünk, ahol éppen vulkánkitörési riasztás volt érvényben. Úgy látszik Japánban tényleg minden meg akar minket ölni, de ezzel senki sem törődik. 

A viharban egy ilyen döggel mentünk fel addig ameddig csak engedte a riasztási fokozat.

Nem teljes csoportkép a szakadó hóban. Gondolom a ruhákból meg lehet állapítani, hogy ki él tartósan itt.

Majd megőrültem annyira fáztam, de hülyéskedni azért még volt erőm.

Meg szelfizni. Szelfizni fontos.

Utána huh��úú! Irány a rókafalu! Már évekkel ezelőtt szerettem volna ide eljutni, azonban amikor megtudtam, hogy az erdő kellős közepén van és autó nélkül lehetetlen idejönni, letettem róla. Mégis szerencsém volt!

Róka szaladgál a szentélynél amelyet rókák védelmeznek! 

Azért ők is fáztak.

Megértem.

Etetni is lehet a kis dögöket, persze csak biztonságos távolságból. Egyébként teljesen szabadon lehet mozogni a rókák között. Mikor beléptünk, az egyik dolgozó mosolyogva mesélte, hogy már két embert vittek kórházba a héten rókaharapás miatt. Hát jó.

Este jól megérdemelt vacsi és buli volt. Kék borral.

Másnap ismét felmentünk a hegyre, most szerencsére jobb időnk volt.

Először érett felnőttek módjára csúszkálgattunk.

Utána felszerelkeztem és irány a leejtő!

De előtte a felvonó.

Ebben a pillanatban bántam meg azt, hogy beleegyeztem abba, hogy levideózzák ahogy lecsúszom. Hány éve is nem volt a lábamon snowboard?

A film összesen három csapatból tevődött össze, akik nagyon hihető módon találkoztak össze a főtéren. Hát ok.Nekem mindegy.

Este egy baromi vicces hotelszobában aludtunk, jelmezek is voltak, ezért természetesen sokat hülyéskedtem.

Másnap reggel kigondolta volnaaaaa, ismét egy sípálya.

Utána egy sintó szentélyhez mentünk, ahova rengeteg piros torii kapun át vezetett az út.

Mint már meséltem a környék híres a nagy szamurájokról, így a ‘főnökkel’ együtt közös szamuráj cicákat választottunk. Az enyém természetesen a bal oldali félszemű cica, Date Masamunya (tisztességes nevén Masamune, akinek a lovasszobra Szendaiban áll)

A film kedvéért beöltöztünk ennek a három cicunak, sajnos magunkról nincs képem, sietni kellett a felvételekkel.

A ‘főnökről’ lőttem azért egyet, elég menőn nézett ki a várral. Mint egy igazi szamuráj.

Hát ilyen volt a második didergős hétvégém. Szerencsére a következő héten már a pálmafák felé vettük az irányt.