#fordulópont

[csacskamacskamocska]

Érzelmi, érdemi kommunikáció nélkül élni

Egy érdekes beszélgetés részese voltam, ami egészen új dolgokat adott nekem. Egész idáig nem tudtam elképzelni, hogy emberek élnek úgy, hogy kisgyerek koruktól kezdve semmilyen érdemi információt nem kapnak a szüleiktől sem a világról sem arról, hogy hogyan igazodjanak el benne. Nem beszélnek érzelmekről, de még egy családi tragédiát sem beszélnek ki. Mindent csak végigcsinálnak. Az egész élet egy felszínes vagy csak alacsony mélységig ható módban üzemel. Nincs rá idejük és nem érzik szükségét sem. Csak legyenek rendben a dolgok, legyen vacsora, legyen lenyírva a fű, legyen tiszta a ház, menjen iskolába a gyerek, de ne legyen vele gond A gyereknek meg még 14 évesen sincs elképzelése se, hogy mi szeretne lenni, mert egyszerűen semmit sem tud a világról, mert a szülei számára sem létezik a nagyvilág. Nincsenek célok, csak napok vannak egymás után. De szépen élnek, megbecsült emberek, tiszta udvar, rendes ház. És a gyerek viszi tovább ezt a mélység és így empátia és tartalom nélküli életet, hiszen csak ezt ismeri igazán. És éli az életét, lemerevedve. Belebénulva a pillanatba, amikor a családi tragédia nem lett kibeszélve, nem lett feloldva. Ahhoz a veszteséghez képest minden bagatell, ha azt nem kellett megbeszélni, akkor bármi mást minek kéne? Ez a tanult minta. Nem kell érzelegni, nem kell foglalkozni a fájdalmakkal, veszteséggel, csak mindent csinálni kell. Nyírni a füvet, elültetni a babot, megfőzni az ebédet, venni új fűnyírót és új ebédhez alapanyagot. És persze nősülni és vállalni a besikeredett gyereket. Nincs más út. Aztán elválik, és akármilyen sekélyes is az érzelmi élete, ez kirántja a lába alól a talajt. Nincs semmilyen eszköze, semmilyen tartaléka, semmilyen kapaszkodója. Nem tanult semmit, akárhány éves is, csak azt tudja, hogy tiszta udvar-rendes ház. Úgy tűnik, itt van a fordulópont. Ha itt elmegy/elkerül valaki pszichológushoz, akkor van felébredés és van egy új, önismeretben öntudatosabb élet. Amiben már benne van a másik ember is. A saját és más emberek mélysége. Őrült érdekes. Hogy tényleg leélnek emberek úgy egy egész életet, hogy csak felszínesen vesznek részt a saját életükben, a saját belső világukban. Döbbenten ülök, és sok mindent át kell értelmeznem az elmúlt évekből. Ez a működés nem egy alkalmatlanság, hanem egy képzetlenség, gyakorlatlanság, tehetetlenség, bénultság. Én pedig ezt eddig nem értettem. Most olyan valaki mesélte ezt el, aki már vissza tud tekinteni saját magára.

[baszokbele]

Vajon miért érzem azt, hogy itt a vége? Nem bullshitelek jövőképről meg a spanjairól, de valahogy azt érzem, hogy ezt már nem lehet tovább csinálni és nem is tudom elképzelni. És nyugodt vagyok ami furcsa. Mármint bordiként azon is felbaszom magam, hogy tul sokszor baszom fel magam.

Vagy lehet ez a fordulópont és most kezdem az igazan healingelést. Ahhoz nem kéne egy kis erő? Amiből annyi nincs bennem, hogy bemenjek a teraszról és elinduljak dolgozni. El fogok késni ma is.

[nemzetikonyvtar]

Karinthy: Az olasz fagylaltos

I.

Tizenhárom évvel ezelőtt volt - világosan emlékszem rá, mert B.-t nagyon szerettem és becsültem is. Az eljövendő magyar muzsika egyik legnagyobb reménysége volt valóban, huszonhat évesen, tele tűzzel és kedéllyel és hittel. Szlávosan túl érzékeny lélek maga is, mint eszményképe a költészetben, Petőfi, akinek verseihez önálló zenekölteményeket írt.

Akkor délután is muzsikáról volt szó. Két héttel előbb mutatták be egy szvitjét - a siker felkorbácsoló hatása alatt elfojtott, régi tervek lángoltak fel benne. Az operáról beszélt, aminek körvonalai abban az időben alakultak ki ködös, hősi szólamokban, a hangokból szőtt lélek húrjain - a készülő nagy operáról, ami már éjjel-nappal ott zengett benne, mióta elhatározta, hogy megírja. Most már hitt benne, hitte, hogy nemcsak az ő életében, de a muzsika történetében is fordulópont lesz ez a munka.

Az Andrássy úton sétáltunk lefelé, észre se vettük, hogy a Ligetbe értünk. Alkonyodott, és a tavaszi égbolt vörhenyes kékje áttüzesedett az ő lelkesedésétől - a felhők mögül szikrázó paripák dobogtak elő, a Zenit és Nadír mint a Szférák zenéjének Szólama és Ellenszólama megnyílt a fülünknek, s a távoli harangszó annyi volt csak, mint árva timpano ebben az óriási zenekarban. Hangosan magyarázott, égő szemekkel, kipirultan - csapkodta a karjait, sétapálcájával dirigálta a készülő Nyitányt, ötféle hangszer szólamát dúdolva, énekelve, mennydörögve és furulyázva, egyszerre - az egész ember élt, lobogott, mint egy ég felé törő ária. Elragadtatva néztem és hallgattam. És ekkor egyszerre leeresztette a karjait, és elhallgatott és eltűnődött. Csodálkozva kérdeztem, mi ütött belé - kedvetlenül válaszolt, aztán percekig szótlanul mentünk.

- Magam sem tudom, mi az - mondta -, egyszerre olyan halálosan rosszkedvű lettem.

Abban az időben, az akkoriban feltűnő új, forradalmi tudományok lelkes híve voltam - a szigorúan egzakt lélekelemző módszer felfedezései erősen foglalkoztattak, magamon és másokon kísérletezve kerestem mindenben a tételek igazolását. Nógatni kezdtem, próbálja meg ellenőrizni a gondolat- és képzettársulás útját, mielőtt a rossz hangulat beállt, hogy megtaláljuk azt a képzetet, a fertőző anyagot, ami kiváltotta. Ímmel-ámmal engedelmeskedett. Kiderült, hogy semmi különös képzete vagy emléke nem volt.

- Ki fogsz nevetni - mondta végre kitörve -, emlékszel arra a talján fagylaltosra, aki két perccel ezelőtt erre jött az ösvényen, a kocsiját tolva?

- Igen - mondtam elgondolkozva -, még félre is álltunk egy pillanatra, hogy elmehessen mellettünk.

- Nahát - mondta ő fanyar mosollyal -, abban a pillanatban lett ilyen nehéz a szívem. Nem emlékszem az arcára - nem is érdemes, jelentéktelen, érdektelen arc volt. De ahogy elment mellettem, mintha hátulról fejbe ütöttek volna, egyszerre elszállt belőlem minden kedv, ami pillanattal előbb rángatott...

Megrázta magát, végigsimította a homlokát.

- Eh... ostobaság!...

Magyarázni próbáltam neki, hogy véletlen nincsen. Ha ő úgy érzi, hogy ez a beteges levertség az olasz fagylaltossal kapcsolatban lett úrrá rajta, akkor ez azt jelenti, hogy az olasz fagylaltos hasonlított valakire, vagy emlékeztette valamire, akár személyesen, akár a helyzetnél fogva, ahogy meglátta. Ez a helyzet talán szerepet játszott az ő múltjában, hihetőleg még nagyon régen, a gyermekkorában, de tudattalanná vált, ahogy az új lélektan tanítja. Igyekezzék rájönni, milyen gyermekkori emlékét idézi fel szabadon ez a találkozás - ha rájön, azonnal el fog múlni a rossz hangulat.

Udvariasan végighallgatott, de nem látszott meg rajta, hogy meggyőztem. Ettől magam is kedvetlen lettem. Darabig még beszélgettünk, közönséges dolgokról, aztán elváltunk.

Akkor beszéltem vele utoljára. Egy hónap múlva kitört a világháború, és ő az első csapatokkal elment.

II.

Múlt nyáron Padovában, korán érkezve az állomásra, egy óráig kellett várnom. A közeli utcákon barangolva, betértem egy osteriába. Halat ettem, chiantit ittam rá, és unalmamban beszélgetni kezdtem a pincérrel, egy fekete szicíliai emberrel, aki valami oknál fogva emlékeztetett egy ismerősömre. Rossz olaszságom sajátos karakterén hamar észrevette, hogy magyar vagyok, néhány magyar szót mondott, s efölött való meglepetésemre bőbeszédűen dicsekedni kezdett, hogy tizennégyben fél évig Pesten dolgozott, mint fagylaltárus. "Ujjé, a lizsében nagyszerű" - dalolta ragyogó arccal, és biztosított, hogy Pest nagyon szép város.

Aztán az élettörténetét adta elő. Öt évig volt katona, az Isonzónál is harcolt - hogy mikor? Tizenhét elején, pár hónapig. Madonna, bizony az pokol volt!

A léha újságíró-kíváncsiság piszkálni kezdett - meginterjúvolni egy "ismeretlen katonát", aki ellenünk harcolt a világháborúban. Néhány kérdést kockáztattam meg, köztük egy gyermekesen cinikusat.

- Mondja... ölt embert?

Vállat vont.

- Mi lövöldöztünk... hogy talált-e a golyóm, azt én nem tudhatom. Csak egy katonáról tudom biztosan, hogy én öltem meg. Véletlenül ott is maradtunk akkor, és nagyon sajnáltam szegényt.

- Hogy volt az?

- Kavernát csináltunk éccaka. Kilesték. A zöld parolis vadászok rajtunk ütöttek. Szétszaladtunk. Hajnalban, egy szikla mögött kuksolva, a tetőn távcsöves magyar tisztet vettem észre. A káplárom intett mögöttem. Belelőttem. Legurult, de függve maradt egy kiálló gyökéren. Másnap visszafoglaltuk az állást... ott nagy dolog volt az! Megtaláltuk a tiszt hulláját, leszedtük onnan. A kapszliját átadtam a szakaszparancsnoknak - őtőle hallottam, hogy híres zenész volt odahaza. Én kitüntetést kaptam. De sajnáltam szegényt, olyan kedves arca volt. Magam temettem el, keresztet is tettem a sírjára.

Mire a végére ért a történetnek, már tudtam, honnan ismerős nekem ez a volt fagylaltárus. Elszoruló torokkal és ökölbe szoruló kezekkel kérdeztem meg tőle, nem emlékszik-e a nevére?

És a pincér hosszas gondolkodás után képtelenül torz módon ejtve, de felismerhetően nevezte meg B.-t, aki ezerkilencszáztizenhét elején esett el az Isonzónál.

[macskabuzi]

Longblog: 2022...

... magánéleti és professzionális kétségekkel meg drámázásokkal kezdődött amiket 2021-ből hoztam át, év végére sikerült is rendeznem (munkahelyváltás) vagy megbékélnrm a kialakult helyzettel (foreveralone).

A terveim is sokkal jobban kikristályosodtak hosszabb távra: 5 éven belül szeretnék Finnországba költözni (mostmár tényleg) és/vagy az autósport köré épült iparban dolgozni (ami ha nem Finnország akkor is külföld). Egyik kiszemeltem a WRC Promoter gmbh amúgy ami meg valójában a Red Bull.

Január 1. nem fordulópont, sok dolog ami idénre terv már elkezdődött 2022-ben. Egyik ilyen, hogy elkezdtem komolyabban gondolni a fotózásra, egyszerű hobbin túl. A vállalkozásomat is elkezdtem felpörgetni, és ez csak még több figyelmet fog kapni. Elkezdtem egy cicamentő alapítványnak önkénteskedni, erre is több energiát akarok szánni.

De nem csak tervek, számonkérés is legyen. Ezek a dolgok amelyeket 2022-re terveztem és nem sikerültek:

Szemműtét // Itt kiderült nem műthető, szóval azt egyetlen free pass a listából

B. kat jogosítvány megszerzése // Se a pénz se az energia nem volt meg hozzá, most úgy látom '23 augusztus-szeptember magasságában fogom tudni elkezdeni

Leadni 15 kilót, izomban visszaszedni egy szép mennyiséget // Abszolút nincs rá kifogásom

Magán eüs alvásvizsgálat // A.n.k.r.

Erre a listára felférne a magánélet rendberakása is, ami igazából végülis úgy áll, hogy év végére elfogadtam, hogy ireális dolgokat keresek, irreális dolgokra vágyom a saját magam szintjén, ami meg egy jó ideig nem fog változni, ha valaha fog egyáltalán. Dobott az élet idén 4-5-6 kegyelemcsontot, de azokat is elbasztam, vagy rájöttem nem arra vágyok. Az év során legalább megléptem, hogy korrekt módon nem mismásolok többet pl gyerekvállalás témában és felvállalom, hogy se sajátot nem tervezek és nem akarok, se másét nem akarom nevelni. Korábban mindig mismásoltam, ha randin szóbakerült vagy dating appon be kellett/lehetett jelölni, hogy hát nem tudom, meg nem vagyok biztos benne, de ez csak ámítás volt, mert féltem attól, hogy emiatt "rosszabb deal" leszek, de úgy lettem a dologgal, hogy az a korrekt, ha beleállok a dologba.

Viszont sok mindenkinek és sok dolognak mondhatok köszönetet, hogy a fejem a víz felett tartották végig, a család, a barátok, a macskáim/macskák, a kvízek, az önkénteskedés, a fotózás, a szegedi látogatásaim. Remélem ezekre idén is tudok számítani minél jobban, mert feltöltenek, előrevisznek.

[kinlodok]

Fáj őt szeretni, nagyon fáj. Néha kicsit darabokra töri a szívem, aztán másnap összeragasztja. Volt szerencsém megismerni a gyerek énjét. Igaz, hasonló korúak vagyunk, de sokszor úgy érzem, mintha ezer év lenne köztünk. Szeretem, amikor basztatjuk egymást, állandóan kötekszik velem. Nagyon aranyos tud lenni, amikor úgy viselkedik, mint egy 14 éves kisgyerek. Azt hiszi, hogy nem látom, amikor féltékeny. Azt hiszi, el tudja rejteni, de én látom, hogy ezer kis darabra töröm a szívét esténként.

Nagyon a szívére vette, amikor belementem a kis játékába (amit egyenként ő kezdett el), aztán eljött a fordulópont.

[szottesfolditanyak]

Richard Bartlett

kiropraktőrként kezdte, aztán elkezdett meglepő módokon gyógyítani embereket. Időközben felvett egy asszisztenst, Mark Dunnt.

"Már a harmadik évét taposta velem dr. Dunn, ami számára nem volt könnyű időszak. Persze sok mindent megtanult tőlem ez idő alatt, de amit igazán akart, ami miatt eredetileg eljött hozzám, az „az a dolog volt, amit én a kezemmel műveltem" - ami később a mátrixenergetika rendszerévé nőtte ki magát. Már minden elképzelhető módon megpróbáltam neki elmagyarázni, hogy megértessem vele, mi kell ahhoz, hogy ő is megcsinálja azt, amit én. Be kell vallanom, néha nem voltam éppenséggel valami kedves tanár.

Minden jó dolog véget ér egyszer, és voltak arra utaló jelek, hogy Mark lassan eléri azt a pontot, amikor már nem tudja és nem is akarja tovább hajszolni ezt az ügyet. Minél inkább próbálta lemásolni a módszeremet néhány páciensén, annál idegesebb lett, és minél inkább próbálta, csak egyre magasabbra emelte a falat saját maga és a kívánt eredmény között. Rengetegszer elmondtam neki, hogy a frusztrációját inkább csodálattal teli lelkesedéssé kellene átfordítania, ami sokkal kreatívabb állapotban tartaná. De ő ezt akkor nem hallotta meg, és csak még jobban felhúzta magát rajta, hogy én jótanácsokat adtam neki.

Egy szombat reggel aztán megtörtént a nagy áttörés.

Mark nem tétovázott sokáig, hogy megossza velem mondanivalóját:

- Három hosszú éven át próbáltam megtanulni azt, amit te a kezeddel művelsz, de nem bírom tovább. Feladom! Adok magamnak ma délelőtt még három órát, és ha addigra sem fogom tudni, ennyi volt. Befejeztem. Felmondok. Nem bírom tovább. Kisétálok azon az ajtón, és soha többé nem fogsz látni!

Bár eléggé letört az események ilyen tragikus fordulata, igyekeztem kifelé mindezt nem mutatni. Felemeltem a kezem, ránéztem az órámra, és azt mondtam:

- Oké, akkor két és fél óra múlva rád nézek.

A megjelölt időpontban átmentem dr. Dunn kezelőjébe.

Ahogy közeledtem az ajtóhoz, már szinte embertelen frusztráció hangjait hallottam kiszűrődni a szobából. A gyakornokom hangja volt, ami nem volt valami biztató a kapcsolatunk jövője szempontjából; egy kegyetlen és szégyenletes vereség hangjai hallatszódtak kifelé. Próbáltam uralkodni magamon, vettem egy mély lélegzetet, majd kinyitottam az ajtót, és felkészültem a rendelőmben három éve zajló dráma búcsújelenetére. Mark a dühtől és önmarcangolástól elvörösödött arccal fordult felém.

A kezével vadul gesztikulált a páciense felé, aki azért kereste fel, mert fájdalmas vállsérülésére keresett enyhülést.

Hangot adva évek óta gyülemlő frusztrációjának, Mark rám nézett, és így szólt:

- Tessék, csak azt tudnám, hogy ezzel mit kezdenél! - mutatott rá a nő sérült végtagjára.

Szófogadó ember lévén, a nő válla felé intettem a kezemmel, és ráparancsoltam, hogy: „Mozdulj!", és azt tette, egy jól hallható roppanás kíséretében szépen visszamozdult a helyére.

Ezzel a hanggal elérkezett Mark életében a fordulópont is. Már nem volt k��pes tovább türtőztetni magát, felemelte a karját, és gyakorlatilag üvöltött:

- Kész! Ez volt az utolsó csepp a pohárban! Akár meg is üthetsz!

A körülményekre való tekintettel, és mert tudtam, hogy valaminek most történnie kell, vagy különben vége az egésznek, nagylelkűen eleget tettem egy kétségbeesett férfi kérésének, és jól kimért ütéssel mellkason vágtam. Tanít­ványom lába elegánsan elhagyta a padlót, miközben teste átrepült egészen a kezelő túlsó faláig. Ezt látván, a beteg szeme akkorára nyílt az ijedtségtől, hogy majd kiesett a helyéről. Az ezt követő néhány percben Mark megmutatta, milyen fából faragták. Megdöbbenve és még mindig ütés hatása alatt felállt, és lelkes ujjongással azt mondta:

— Igen! Erről beszéltem. Csináld még egyszer!

Egyértelműen történt valami nagy erejű dolog, és miközben szinte szikrázott közöttünk a pozitív energia, gyorsan fejembe ötlött valami. Felé fordultam, és színészkedve ráförmedtem:

- Ami sok, az sok! Elegem van belőled és a sorsodból. Elmozdítom a gyűjtőpontodat, te balfék!

Ha olvastad Carlos Castañeda meséit Don Juanról, akkor érted, hogy itt miről is volt szó. Ahhoz, hogy tanítványában módosult tudatállapotot váltson ki, Don Juan megüti a tenyerével Castañeda testének egy pontját a lapockák között, hogy eltolja az ún. gyűjtőpontot. Ennek az energiapontnak az elmozdításával - elméletileg - elmozdul az az észlelési fókuszpont is, amely lehetővé teszi a sámáni transzállapot létrejöttét, amelyben más valóságokat is megtapasztalhat és megérthet az egyén. Mark is olvasta ezeket a könyveket, és én úgy éreztem, ez volt az a pillanat, amelyikre mindketten vártunk; minden, ami ezelőtt történt a gyakornoki ideje alatt, elkerülhetetlenül ide vezetett, pontosan ehhez a pillanathoz. Most vagy soha! Habozás nélkül, minden szeretetemet és csít összeszedve, újra mellkason ütöttem, és átadtam teljes lényemet a pillanatnak, amelyben éreztem, hogy varázslatos erők működnek.

Mint egy Bruce Lee-jelenetben, úgy hagyta el Mark lába lassított felvételben a padlót, és a gravitációra fittyet hányva repült végig rövid röppályáján, amelynek a végét az jelezte, hogy keményen a szemközti falnak csapódott. Szédült transzban feküdt a földön, egy haja szála sem görbült.

Előrehajoltam úgy, hogy az arcom szinte az övéhez ért, megfogtam a kezét, és meglengettem a szeme előtt, majd ráüvöltöttem:

- Nézd, milyen lilán izzik a kezed! Most már te is tudod, amit én!

Mark megrészegült arckifejezéssel nézett rá a tenyerére, és csodálkozva így szólt:

- A kezem lila fényt áraszt!

- Pontosan! - mordultam rá, majd sarkon fordultam, és kimentem a szobából.

Ez volt a fordulópont, és azóta ő is képes arra, amire én!

Szóval, ahogy olvasod dr. Dunn élményeit, vagy az első fejezetbeli történetemet, amely felnyitotta a szememet a valóság egy új verziójának lehetősége előtt, egy újfajta látásmód előtt, megértem, ha azt mondod, hogy teljesen dilisek vagyunk. Azt viszont nem szeretném, ha azt gondolnád, hogy ami velem történt, az bármilyen módon is csak rám vonatkozik, mert bennem valamilyen „különleges adottság" van ehhez. Ha így gondolod, felállítasz kettőnk közé egy olyan mesterséges akadályt és megkülönböztetést, amely szükségtelenül megnehezíti vagy megbonyolítja számodra azt a fajta gondolkodásmódot, amely lehetővé teszi a mátrixenergetika egyszerű elsajátítását és gyakorlását. Az én supermanes élményem egyszerűen felnyitotta a szemem egy újfajta látásmódra, érzékelésmódra, gondolkodásmódra és az élet dolgainak újfajta megtapasztalására.

Azt szeretném, hogy amikor elolvasod a történetemet, azt gondold magadban: „Azt a mindenit, de hisz ez a történet azoknak az archetípusos erőknek a szimbolikus megjelenése, amelyek ennek a fickónak a tudatalattijában laknak, és amelyek a gyermekkorából származó misztikus mesék mintáit képviselik. Az ő tudatalattija ebben a formában mutatja meg a számára ismeretlen természetű információkat. Ez elég érdekes, és sokat elárul arról, ki is ő valójában. Én vajon mit tapasztalnék hasonló esetben?" Ha így gondolkodsz, miközben a soraimat olvasod, akkor értelmet kap a történetem, és remélhetőleg számodra is hasznos lesz. Hiszen a történetnek célja van, és talán képes téged is egy olyan nem mindennapi valóság felé irányítani, amelyik számodra egyedülálló jelentőséggel bír. így nem korlátozod magad vagy a gondolkodásodat; nem fogod rám azt mondani, hogy én meg tudom csinálni, te pedig nem."

Richard Bartlett -- Mátrix energetika

[bdpst24]

2024 fordulópont lehet a rendezvényszektorban

Október 3-án újra megrendezik a hazai rendezvényesek legfontosabb szakmai eseményét, a ReStart konferenciát az Akváriumban A kulturális fesztiválok többségénél idén a látogatószám 10 és 30 % közötti visszaesést mutat. Mindeközben a sport- és üzleti rendezvények piacán átütő nemzetközi sikerek rajzolhatják újra a trendeket. Az október 3-án negyedik alkalommal megrendezésre kerülő Rendezvény…

[kedvesmajam]

reggel megint ellustálkodtam az időt, de hamarabb tértem magamhoz

munkába tekerve egy piros lámpánál valaki nagyon integetett. rájöttem, hogy egy önkéntestársam. kiálltam a forgalomból, váltottunk pár szót, jól megöleltük egymást. jó élmény volt

a munkában elvoltam. öten voltunk teamen, elég gyorsan haladtunk. viszont közben elfogott egy nagyon fura élmény, hogy tudom hol vagyok, de valahogy nem találom a kapcsolatot az agyam és a testem között. elég ijesztő volt. ettem egy banánt, hátha a vércukrommal van gond, de nem segített. ma nagyon megéltem, hogy mekkora felelősség a munkám és nem viseltem jól

egy kollégám a fia esküvőjéről mesélt. nem az volt bennem, hogy nekem nincs párkapcsolatom és vélhetően nem lesz esküvőm, hanem érdeklődve hallgattam a beszámolót

munkába tekerve nagyon sokat gondolkodtam egy képzésen. még múlt héten találtam egy gyásztanácsadó képzést. először azt gondoltam, megpróbálom rávenni a munkahelyemet, hogy fizessék ki legalább egy részét. viszont mivel korlátozott a bekerülők száma, végül ma jelentkeztem. nem tudom, mi lesz ezzel, de jó, hogy jelentkeztem, mert úgy éreztem belső vágyam van erre

munka után konzultációra mentem. B. már a mappámmal fogadott, ahogy kértem. beszélgettünk kicsit. elmondtam neki a képzést. nagyon nem ajánlja, hogy elvégezzem. szerinte ez olyan, mint mikor egy szerhasználó jelentkezik addiktológus képzésre. nem értek egyet. a szándékaim pedig teljesen mások, főleg az, hogy validáljam a cég felé a gyászos-halálos kutatásomat, ráadásul a képzés négy hónap múlva lesz. azt kértem, tavaly augusztustól nézzük át, mik történtek. tegnap este átolvastam ezt a naplót, így sokkal jobban képben voltam a dolgokkal. érdekes volt hallgatni, amiket B. mondott, de nem jött a nagy büszkeségérzés. ennek része volt az is, hogy a konzultációt lényegében nem zártuk le, mert az időpontokra tértünk át. mondjuk az jó, hogy így jövő hétre is lett alkalmunk. amit mondott közben, hogy sokkal jobban tudok nemet mondani olyan dolgokra, amikről azt érzem, nem jók nekem. meg átbeszéltük azt is, hogy az egyik fontos fordulópont a munkahelyváltás, illetve a toxikus munkahelyemen való felmondás volt

mondtam B-nek, hogy nagyon fura hallgatni a dolgokat, mert kicsit skizoid állapot, hogy olyan, mintha nem is rólam lenne szó, közben meg tudom, hogy én voltam, aki heti legalább öt napon legalább másfél üveg bort ivott. B. szerint ez normális, a felépülés és a változás része, hogy ennyire múlt időbe kerül az, mikor ittam

konzultáció után utcázni mentem. az egyik ügyfél kismama, nem akarja megtartani a babát, de nem sikerült elintéznie az abortuszt és kifut az időből. nem gondolkodtam, felhívtam egy kompetens kollégát. a sok telefonálásnak az lett a vége, hogy jövő héten mehet nőgyógyászatra. utólag jutott eszembe, hogy most egy magzat halálát segítettem elő. tudom, hogy valahol ez a helyes, de eszembe jutott, hogy vannak orvosok, akik nem asszisztálnak abortusznál és talán én is szívesebben kimaradtam volna ebből a dologból

ma a nap egy részében nagyon zizegtem. tegnap ittam alkoholmentes sört, szerintem azért is. meg nehéz is volt egy hosszú hétvége után visszatérni dolgozni. és nagyon foglalkoznék a kutatásommal, vártam a visszajelzést a képzésről, amiatt is voltam ilyen izgága

holnap századik nap. szeretném végig ünnepként megélni. ma eszembe jutott, hogy ihatnék. mármint nem holnap, hanem valamikor. de nem tudom elképzelni, hogy bort iszom meg nem is érné meg a józanságomat eldobni azért, mert érdekel, milyen lenne inni

[nemvagyokelegjoneki]

Talán ez lenne az a fordulópont? Talán nem az elengedés szimbolikája hanem a kezdeté? Egy új kezdet Veled? Annyira hirtelen változott ez meg bennem és egyik napról a másikra már ugyan azt éreztem, mint ezelőtt. Kissé zavaros...

Maradjon így..ne basszuk el.

[rosszulorzott]

nemtom mondtam-e már vagy csak akartam mondani

ez a váltsuk le az ellenzéket és orbánt együtt - mind egykutya vagy összejátszanak vagy kurvára nem is érdekel mit csinálnak de takarodjanak már mert lejárt azt idejük - bármelyik verzióban abból fakadhat, hogy emberek politikai látótere a 2010 utáni időszakra korlátozódik

lehet hogy épp elég fiatalok hozzá, az is lehet, hogy épp elég idősek, mert fiatalabban az egzisztenciájukkal voltak lekötve, vagy épp a 2010-es rémes fordulat hozta ki belőlük egyáltalán az érdeklődést, vagy leuralta őket az ellenzéknek gyártott narratíva ennyi év alatt, mindegy ez is, sokféleképpen adódhat

de hogy nincsen (megőrzött, ellenőrizhető) képük arról, hogy milyen a közélet egy nem-diktatúrában. milyen tere, legitimációja van az ellenzékiségnek, meddig normális(abb) az államnak terjeszkedni stb

összehasonlítás nélkül is igazuk van! abban a meggyőződésben, hogy ez így rossz, és változás kell. de az összehasonlítás híján összemosnak okot okozatot

így lehet, hogy a diktatúra ellenzékét ellenzik, akik megpróbáltak és megpróbálnak tenni ellene, és a diktatúra képviselőjét éljenzik, aki meg sem próbálta így nem is bukhatott el, nem "bizonyulhatott gyöngének" a diktatúrával szemben

mivel homogénnek látják a rendszert a hatalommal és az ellenzékkel, az összehasonlítás hiánya miatt, nem tudva, hogy korábban ez nem az elnyomók és elnyomottak maga módján harmonikus egysége volt, nem szólaltatja meg a vészcsengőt, honnan jön, melyik oldalról

Chenoweth szerint is fontos fordulópont, amikor a hatalom pillérei, így pl fontosnak tekintett szereplők átállnak - de ő átállásról beszél. nem elhatárolódásról, elhiteltelenítésről, megosztásról, szembefordulásról

gondolom van még egy csomó következménye az mp-jelenségen kívül, alapjában leginkább az, hogy a diktatúra fennállására nem reflektálnak, mintha ez maga a politikai tér lenne, nem pedig egy specifikus változata. rósz! de hogy pontosan mért rossz, hogy rossz

[youaremycloud]

ijesztő ez a fordulópont bennem

azt hittem ez nem is létezik

de mégis

[kaoszkutato]

Most jelent meg a Telexen a Direkt36 feltáró cikke, ami szinte teljesen egybevág a fentiekkel. A Bayer-cikket ők nem érintik, annak értelmét és jelentőségét nem dolgozták fel, pedig szerintem az egyrészt egy komoly fordulópont, másrészt mivel az egy szinte biztosan Orbán Viktor által elrendelt figyelmeztető lövés volt, önmagán túlmutató jelentősége van.

gyártsunk elméleteket

Balog Zoltán javaslatára kapott a bicskei gyermekotthon pedofil igazgatója állami kitüntetést - hvg.hu

Novák stábja megpróbált valamiféle magyarázatot adni a kegyelmi döntésre, de erről forrásunk nem közölt több információt, csak utalt rá, hogy a miniszterelnök azt nem fogadta el - 444.hu

Úgy tudjuk, hogy az elnök tanácsadóját, a kormányfő egykori miniszterét és lelkészét, Balog Zoltánt is mozgósították, hátha tud közvetíteni a felek között, sikertelenül. - 444.hu

Bayer Zsolt a normalitás táborának nevében válaszokat vár Novák Katalintól Kimerítő publicisztikában szállt bele a kormánypártok erkölcsi iránytűje Novák Katalin köztársasági elnökbe. - 444.hu

Lemondott Novák Katalin köztársasági elnök Idő előtt szakította meg katari útját és tért haza Novák Katalin köztársasági elnök Magyarországra, hogy bejelentse: LEMOND. - 444.hu

Balog Zoltán gyorsan beállt Novák Katalin mögé Mert büszke rá, hogy „hogy egy ilyen rendkívüli ember lehetett Magyarország első női köztársasági elnöke”. - 444.hu

Az igazi felelősök nők szoknyája mögé bújnak – írja Varga Judit volt férje, aki lemond állami céges pozícióiról - 444.hu

A tippem:

Novák Katalinnál Balog Zoltán járt közben K. Endre ügyében, Novák valóban úgy hagyta azt jóvá, hogy meg volt vezetve, nem ismerte a részleteket.

A Varga Judit mellett kiálló volt férje azért van kibukva, és ezért írta, hogy az igazi felelősök nők szoknyája mögé bújnak, mert a IM nem támogatta a kegyelmet. Varga Judit kénytelenül tudomásul vette, hogy a lemondásával fizet a Schadl-Völner ügy alóli mentességéért, ezzel lezárja a számlát.

Az elutazása előtti hosszú reptéri telefonbeszélgetésben Novák Katalin ódzkodott, hogy ő vigye el a balhét, de Orbán megmondta neki, hogy márpedig a történet gyors lezárása és a veszteségminimalizálás miatt muszáj lesz.

Novák Katalin éreztette, hogy ekkora békát nincs kedve lenyelni, emiatt Orbán okkal tartott attól, hogy kicsúszhat a kezéből az irányítás. Ekkor született megrendelésre Bayer írása, ami egy figyelmeztető lövés volt.

Novák Katalinnal kíméletlenül éreztették, hogy muszáj engedelmeskednie, aki meg is szakította a külföldi útját, és az elvárásnak megfelelően azonnali lemondásával a reményeik szerint gyorsan véget is vetett az ügynek.

[sm4e86]

A 2022-es év értékelése

A 2022-es év értékelése

Ismét eltelt egy év és szerencsére jó tartalmas is volt. Ha értékelnem kellene ezt az évemet, akkor a múlttal való számvetéssel kezdeném. Alapvetően 5 nagyon jó évet tudok mondani az életemben: 1993 – Mert ekkor lettem igazán játékos, a Super Nintendónak köszönhetően éreztem igazán rá, hogy mennyire jó játszani. 1997 – Gyerekkorom fénykorát ekkor éltem. 2006 – Egyik legnagyobb fordulópont…

[bdpst24]

Soha nem volt még ilyen a lakástakarékok történelmében

Soha nem volt még ilyen a lakástakarékok történelmében

Kihagyhatatlan ajánlat a lakáscélok megvalósítás��ra Páratlanul felfrissítő lehetőséggel élhetnek ebben a nyári forróságban azok, akik a pihenésen túl a jövőre is gondolnak. A saját otthonra vagy épp a régi felújítására gyűjtők olyan ajánlatot vehetnek igénybe ezentúl, amely a lakástakarékok történelmében eddig még nem volt. Fordulópont volt az elmúlt év a lakástakarékpánztárak életében, ugyanis…

[rrrokamoka]

eszembe jutott tegnap ez a poszt, mert emlékeztem, hogy ezen a napon úgy éreztem, hogy egy új fejezet kezdődik az életkémben

ültem a trolin, nevettem egyet a Stefánia út tábla láttán, úton voltam a vodafonba leadni a laptopomat, lezárni a posványt és belevágni valami újba, valami jóba

és igazam is volt, ez a nap valóban egy fontos fordulópont volt kicsiny rókalétemben

és eszembe jutott ez a poszt tegnap, mert megint rámjött az érzés, hogy közeleg egy fejezet vége és egy új eleje

nagylevegő

tudjátok mikor volt legutóbb olyan hogy reggel elindultam dolgozni és este értem csak haza??

EGY ÉVE.

[sotetsegben-a-visszhang]

Ma, amikor felkeltem azt hittem, talán ez lesz az a nap. A nap, amikor lehet, hogy minden sikerül, és egy kicsit jól érezhetem magam. Aztán rájöttem, hogy hétfő van, majd nap végére rájöttem, hogy ez sem hozott semmi jót. Ez a nap sem volt a fordulópont az életemben.

@sotetsegben-a-visszhang