#Római Birodalom

[napikettoposts]

- Ulaim! - Tette le újságját és kezdett bele gróf Közw-Ágóhiddy Arisztid Tasziló a következő történetébe, miután körülnézett a válogatott tisztek és nemesek, a Pannon Tixti Kászinó smoking roomjában sziesztázó társaságán. Eloltotta szivarját, majd belekortyolt az abszintjába és úgy folytatta: - A lázadó közel-keleti plovinciákba volt beosztva a légióm, vadonatúj Csepelin gőzléghajókat vezényeltem. Előszöl simán lebombáztuk a településeket, aztán ledobtuk az auxiliális koholszokat, a méltán hílhedt székely ejtőelnyős postásokat és díjbeszedő búválhuszálokat, akik leölték a félfiakat, megelőszakolták a nőket és aztán a földdel tettek mindent egyenlővé. Az ezt követő homokvihalban elszakadtam az egységemtől és a Vitéz Pató Pauluslól elnevezett vezélléghajóm annyira megsélült, hogy lezuhantunk a sivatagban. Csak egyedül én maladtam élve. Ahogy ott félholtan heveltem, megláttam egy amfola nyakát kiállni a homokból. Szomjaztam, hát lepattintottam az amfóla szájálól a pecsétet, de nem víz, vagy mézesbol volt benne, hanem egy hatalmas füstfelhő gomolygott ki belőle, ami összeállt egy Dzsinné. A dzsinn nagyon megölült, hogy kiszabadítottam és felajánlotta, hogy teljesíti hálom kívánságomat. Előszöl egy Dzsointot kéltem tőle, hogy tudjak gondolkodni a további kéléseimen. Pattintott az ujjaival és mális ott volt egy füstölgő dzsoint a kezében. Felém nyújtotta, de mondtam neki, hogy eztet nem lehet ám csak úgy egyedül elszívni... Ekkol embellé konveltálta magát, leült mellém és ketten szépen elszívtuk a spanglit. Ezután a dzsinn felajánlotta a második kívánságom teljesítését. Nem gondolkodtam sokáig, mondtam neki, hogy valázsoljon nekem egy akkola dzsointot, mint a lábam. Pattintott az ujjaival és mális ott volt egy hatalmas dzsoint. hossza mint a lábam, vastagsága, mint a combom. Na szép lassan ezt is elszívtuk ketten, melt nem vagyok én iligy… Másnap leggel felébledtünk, kéldezi a dzsinn, hogy mi a halmadik kívánságom. Mondom neki, hogy amekkola a közeli pálmafa, akkora dzsointot kélek. Pattintott az ujjaival és mális ott volt egy hatalmas dzsoint. Volt vagy 15 métel hosszú, és mételes átmélőjű. Na szép lassan ezt is elszívtuk ketten, melt nem vagyok én iligy… Másnap leggel felébredtünk, a dzsinn feláll, tántolog, lázza a fejét, masszílozza a nyakát, aztán elvigyolodik s kéldezi, hogy mi a halmadik kívánságom…

[telavivdelhi2]

Ez a keresztény narráció valóban ellentmondásokkal terhelt, hiszen a Nyugat-Római Birodalom bukása idején már keresztény állam volt, ami önmagában is árnyalja a „degeneráció” és „perverzió” általi bukás gondolatát. Nézzük ezt részletesebben:

A Római Birodalom kereszténnyé válása

A Római Birodalom a 4. században vált hivatalosan keresztény állammá. Constantinus császár 313-ban kiadta a milánói ediktumot, amely szabad vallásgyakorlást biztosított, majd Theodosius császár 380-ban a kereszténységet államvallássá tette. Ezáltal a birodalom intézményei, ideológiája és vezetői keresztény keretek közé kerültek.

A „degeneráció” narratívájának ellentmondásai

1. A kereszténység felemelkedése és a bukás párhuzama: A Nyugat-Római Birodalom 476-os bukását megelőző évszázadokban a kereszténység domináns szerepet játszott. Ezért nehéz összeegyeztetni a „degeneráció” elméletét azzal, hogy a keresztény eszmék éppen a hanyatlás idején lettek központiak.

2. Politikai és gazdasági tényezők: A birodalom bukásához számos tényező járult hozzá, például a katonai vereségek, a belső korrupció, a gazdasági instabilitás és az állam decentralizációja. Ezeket nem lehet egyszerűen „erkölcsi hanyatlásra” visszavezetni.

3. A "perverzió" mint anakronizmus: A késő római korszak „erkölcsi hanyatlásáról” alkotott kép sokszor modern erkölcsi normák visszavetítése az ókori társadalomra. Valójában a római kultúra és erkölcs sokszínűsége nem volt összeegyeztethetetlen a birodalom hosszú fennmaradásával.

A kereszténység szerepe a hanyatlásban

Ironikus módon egyes történészek szerint éppen a kereszténység okozott problémákat:

Vallási viták: A birodalom erőforrásainak jelentős része kimerült a különböző keresztény szekták közötti konfliktusok miatt (például az ariánus és a niceai hitvallás híveinek küzdelme).

Katonai gyengülés: A kereszténység pacifista elemei csökkentették a katonai ethoszt, ami problémát jelentett a határok védelme során.

Vagyon átcsoportosítása: A templomok és az egyházak gazdagodása a világi hatalom rovására történhetett.

Miért népszerű mégis ez a narratíva?

1. Egyszerűség: Az erkölcsi hanyatlás elmélete egyszerű magyarázatot kínál komplex történelmi eseményekre.

2. Ideológiai célok: A kereszténység szószólói a bukást figyelmeztetésként használták arra, hogy az embereket a „helyes útra” térítsék.

3. Nyugati dekadencia kritikája: Modern korokban a Római Birodalom hanyatlásának képe gyakran szolgál párhuzamként a Nyugat feltételezett „hanyatlásának” magyarázatára.

Alternatív értelmezések

A Római Birodalom bukása nem egyetlen okra vezethető vissza, hanem sokrétű, összetett folyamat eredménye. Az olyan tényezők, mint a barbár inváziók, a birodalom kettészakadása, a gazdasági instabilitás, valamint az adminisztratív és katonai rendszer túlterheltsége sokkal reálisabb magyarázatot nyújtanak.

Összefoglalva: a „degeneráció és perverzió” narratíva elsősorban ideológiai konstrukció, amely a valóságos történelmi folyamatok leegyszerűsítése és a kereszténység erkölcsi felsőbbrendűségének hangsúlyozása érdekében született.

[eugeniovonsavoy]

Egészen elképesztő, ami

az Antikvarium.hu aukcióján ment, megy. Nyilván nem kell meglepődni azon, hogy ez egy "drága" aukció, vagyis itt ritkán lehet jó áron vásárolni, de ez a mostani azért rendesen odaszegezett a képernyő elé.

Bartol Alamutja 27k, ami egy "normál" árszint, de egészen a végéig úgy nézett ki, hogy 20k alatt meglesz.

A sajt és a kukacok dettó ugyanez az eset, de ezt csak a poén kedvéért követtem.

Betkowski tiszai fahajók építésére azért fájt a fogam, de nem az a könyv, ami nélkül ne tudnám leélni az életemet. Azért ismeretlenül is gratulálok annak, aki képes volt egy deák ferencet meg a jattot kifizetni érte.

A klasszik Vincze kiadós Görög kulinária az egyetlen, ami nincs meg a háztartásban a sorozatból és nem véletlenül. Mindenesetre valakinek volt rá 100.000 forintja, hogy megvegye...

A birodalom kormányzása és Keegan A hadviselés története egyaránt egyetemista korom olvasmánya volt. Úgy látom, érdemes volt mindegyiket megvenni potom pénzért anno.

Ezzel szemben A szultán és az aranyalma nincs meg, és bár hiába nagy klasszikus, azért a könyv tartalma megkopott azóta az újabb kutatások fényében. Viszont valakinek megért több, mint 50.000-et.

Kissinger Kínája könyvért és az Osiris kiadós Római történelem tankönyvért pedig egyaránt több, mint mint 1 órája öli egymást két-két licitáló. Mindkettő kb. 50.000 körül állt és azóta párszázas licitemelkedéssel ölik egymást, pedig egyik könyv sem egy világremek.

Szóval elképesztő.

A niche szakkönyv az új numizmatikai termék...

[homregeszet]

Római folyóügyek

Van egy érdekes összevetés Európa ókori és középkori higiéniai viszonyairól, miszerint a római vívmányokat, mint a közfürdők és a nyilvános wc-k használatát elfelejtik a későbbi időkben. Természetesen ez ebben a formában nem igaz. A közfürdők nagyobb városokban tovább üzemeltek, csak a nemek közös fürdését tiltották benne, valamint a nők számára a meztelenséget. Az pedig, hogy több járványt ismerünk a középkorból azt elsősorban az írott forrásoknak köszönhetjük. Na de akkor miben volt másabb a római higiénia és wc használat? A római fürdőkben nem csak a tisztálkodáson volt a hangsúly: üzleti, politikai találkozókat tartottak itt. Alapvetően három főhelyisége volt a fürdőépületeknek: tepidarium, caldarium és frigidarium. Az első a meleg vizes fürdő, a második egyfajta gőzszoba volt, a harmadik pedig a hideg vizes medence, ez utóbbi volt mind közül a legnagyobb és ebben a sorrendben kellett végighaladni rajtuk. Nagyobb fürdőkomplexumok egyfajta wellness szolgáltatásokat is kínáltak olajos testápolás révén. (1. kép)

1.kép: római fürdő

A fürdők a rómaiság jelképei lettek, távol Itáliától is megjelentek, amint megtelepedtek a külső tartományokban. A katonai táborok közelében minden esetben működtek fürdők, gazdag villa épületeknél is előfordul fürdőépület. Ezekhez a környező vízfolyásokat, forrásokat használták fel, szállításra komoly vízvezeték rendszert építettek ki. Talán mindenki számára ismerős a aquaeductus, a nagy kőből épített pilléres vízszállító építmény, de ezeken kívül is használtak kisebb vezetékeket, csatornákat kőből, terrakottából és ólomból. Utóbbi egészségügyi kockázatoktól nem mentes, bár a folyó víz miatt kevesebb méreganyag volt a vízben, mint amennyit egyesek gondolnak. Szóval nem az ólommérgezés miatt omlott össze a Római Birodalom. Ezt a fajta "szerelvényt" egyébként is csak a leggazdagabb réteg engedhette meg magának. Nem régiben találtak egy igen jó állapotú ólom víztartályt és vezetékrendszert a Pompeii melletti Stabieból. Idősebb Plinius szerint a vízelvezetés volt a rómaiak egyik legnagyobb vívmánya. (2. kép)

2.kép

De miért beszéltem ennyit a fürdőkről mikor a wc a téma? Mert a nyilvános wc-k többségének a víz öblítését vagy a végtermék elszállítását a fürdőkből kifolyó vízzel oldották meg. A latrines, ahogy a rómaiak hívták, szintén koedukált volt, férfi és nő egymás mellett végezhette a dolgát vagy ingyenesen vagy pedig némi használati díj ellenében. A dolog után pedig körbe járt egy ecetes vödörben ázó botra erősített tengeri szivacs, ez volt a "budipapír". Ehhez kapcsolódóan ismert egy ostiai grafiti: verbose tibi nemo dicit dum Priscianus utaris xylosphongio - senki sem fog veled sokat beszélni Priscianus, amíg nem használod a szivacsot a bot végén. Kevésbé felkapott helyeken, vagy ahol hiány volt a tengerből, lecsiszolt kerámiatöredékekkel kapargatták le a betyárkörtéket. Nem minden településen volt meg a pottyantás is ilyen úri helyisége, csak a nagyobb városokban. (3-4. kép)

3-4.kép

Írott források alapján tudjuk, hogy előszeretettel vonultak el a rómaiak a városon kívüli temetők sírkövei közé. Erről beszámol Petronius Satyriconja is a farkasember történetében, valamint Salonából is ismert egy sírkő, amely próbálja eltántorítani az embereket az ilyen cselekedetektől: Quiqu in eo vico stercus non posserit aut non cacaverit aut non miaverit is habeat illas propitias si neglexerit viderit - Aki ezen a helyen nem üritkezik vagy nem vizel, bizonyos jótéteményekben részesül. Ha ezt semmibe veszi majd meglátja! (5. kép)

5.kép

Keretes szöveg: Az én emberem kezdte lecsinálni a síremlékeket, én pedig fütyörészve leültem, és a sírköveket számlálgattam. Egyszer csak látom ám, hogy a kísérőm vetkőzni kezd, és minden öltözékét lerakja az út mentén. Nekem még a lélegzetem is elakadt, úgy álltam ott, mint egy holttetem. Az pedig körülvizelte a ruháit, és pillanatok alatt farkassá változott. (Satyricon LXII 80. ford.: Horváth István Károly)

Egyfajta "zero waste" felfogásként is értelmezhető az ürülék és vizelet hasznosítás. Előbbit trágyázáskor használták, ami nem a legideálisabb dolog volt. Utóbbihoz egy híres anekdota kapcsolódik: sokan hallották talán a pénznek nincs szaga kifejezést, ez Vespasianus császártól származik. Az egyik verzió szerint a nyilvános wc-k megadóztatása miatt, egy másik változat azonban a tóga fehérítőkhöz kapcsolja. A tógának, a római arisztokrácia tipikus öltözékének, egyik ismérve, hogy hófehér, ezt a fehérítést általában a teve vizelet által érték el. Azonban teve nem mindenhol volt akkor sem, így másik nyersanyaghoz fordultak, ami általában az emberi volt. Szóval valamelyik szolgáltatás megadóztatása miatt vonta kérdőre a Későbbi Titus császár atyját, aki válaszul elé tartott néhány érmét és mondta el a híres mondatot: Pecunia non olet.

Az eddigiek alapján lehetne gondolni, hogy a római társadalom illatos, tiszta és egészségesebb volt, mint a későbbi korok emberei, azonban új kutatások árnyalják ezt. Fürdőkből és latrinákból vett minták alapján több parazita és féreg maradványát is kimutatták. Magyarázata ennek, hogy a fürdővizeket nem cserélték olyan gyakran, mint kellett volna és a takarítást, tisztítást sem vették olyan komolyan. Galenus a Kr. u. 2. században élt orvos szerint az élősködő férgek és kórokozók a test belső harmóniájának megbomlása miatt jönnek létre, az fel sem merült, hogy esetleg kívülről hatoltak volna be. Habár valóban hatalmas technikai mutatvány volt a római tisztálkodási kultúra ilyen megvalósítása, az egészségügyi hiányosságok miatt ezeket nem lehetett kellőképpen kihasználni.

Végezetül álljon itt néhány mondás, amelyeket egy ostiai latrina falára írtak fel és az ókori hét bölcshöz kapcsolták őket. (A fordítások az ELTE BDPK honlapja alapján)

6.kép

Durum cacantes monuit ut nitant Thales. - Thalész arra ösztönözte a keményet (vagy nehezen) szarókat, hogy feszítsék meg magukat.

Ut bene cacaret, ventrem palpavit Solon. - Hogy jól szarjon, Szolón a hasát simogatta.

Vissire tacite Chilon docuit subdolus. - A ravasz Khilón tanította, hogy kell némán fingani. (6.kép)

Németh Attila

[nitta86]

Arra jöttem rá magammal kapcsolatban, hogy néha már felesleges azt boncolgatni, hogy ez vagy az miért okoz szorongást és milyen traumák állnak mögötte, csak csinálni kell. Nem arra gondolok, hogy egyáltalán nem fontosak az okok, több mint két évig jártam terápiába és beszéltünk az okokról is, nem csak a megoldásokról. Csak arra gondolok, hogy mostanában nem mindig visz előre.

Például nagyon sokat elemeztem fejben a pénzhez való viszonyomat, hogy hogyan befolyásolta anyám spórolása, apám anyagi bántalmazása anyám felé, transzgenereációs traumák stb., aztán rájöttem, hogy ez mind szép és jó de amire szükségem van az, hogy néha vegyek egy nagy levegőt és azt mondjam magamnak, hogy költhetek valamire nyugodtan. Pl ha éjféltájt zuhogó esőben cigölöm a böröndömet akkor nyugodtan hívhatok egy taxit még akkor is ha anyám azt mondja a fejemben, hogy az ilyen dőzsölés miatt dőlt össze a Római Birodalom és csak a gyávák és puhányok nem tudnak éjszakai buszra szállni. (Sőt máskor is hívhatok taxit, akár azért is hogy tovább alhassak ha hajnalban megy a vonatom, de ez már nagyon vad gondolat.) Ugyanígy, utazás közben nyugodtan megállhatok és ebédelhetek valahol, akkor is ha belém nevelték, hogy egy takarékos asszony előrelátóan szendvicseket csomagol az útra az egész családnak. Ezek apróságok, de mostanában nekem sokat számítanak.

Ugyanígy a házimunka. Sejtem miért szorongok tőle és utálom, kontrollra használták, nem járt érte köszönet ha nő vagy, és sajnos nem az igazi a szem kéz koordinációm és anyám erre vagy úgy reagált, hogy direkt lusta vagyok, vagy úgy hogy ne is csináljak semmit úgyis csak ő tudja jól.

Igazából ezt órákig tudnám elemezni, de ami bevált az a sok dicséret magamnak magamtól, meg hogy a férjemmel kölcsönösen dicsérjük egymást. Esetleg mély levegő és annak ismételgetése, hogy szabad vagyok és biztonságban és senki se fog velem kiabálni vagy lelkileg terrorizálni, ha valami nem lesz tökéletes. És ráadásul könnyebbség, hogy nem kell mágikusan kitalálnom mások elvárásait, hanem rá tudok kérdezni és meg tudjuk beszélni felnőttek módjára és akkor se lesz vége a világnak, ha pl a férjjel nem értünk egyet a teregetés módjával kapcsolatban. A legrosszabb ami történhet az rövid vita vagy veszekedés, nincs a lehetőségek között a hetekig tartó érzelmi bántalmazás, mint annak idején a szüleimmel.

[fovarosiblog]

"Varga Benedek, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum igazgatója világszenzációnak nevezte egy ilyen leletegyüttes előkerülését az 1. századból az akkori Barbaricumból. A korból ugyanis mindössze egyetlen hasonló orvosi készletet tártak fel eddig, a birodalom leggazdagabb települései közé tartozó Pompeiiből."

[nagyenka]

Tegnap megtudtam, hogy a spanyol király (igaz, nem használt és elavult, de mégis!) címei között szerepel a Magyarország királya cím is. Meg még rengeteg minden, ráadásul Ferdinánd és Izabella anno az utolsó bizánci császártól a Római Birodalom császára címet is megvásárolta, de azt a nem használt címek között sem tüntetik már fel, gondolom szerénységből :D

És nektek hasznosan telt az estétek?

[donb]

Németh György: “Részletek a "Fejezetek a bolgár táncok története" c. munkámból Az elemzéseimben sokszor utalok rá, hogy a balkáni táncok alapja a Feröer-lépés, amelyik nagyjából egyezik a pravo horóval, vagy a zonaradikosszal. Ezt az ősi tánctípust a nyugati tánckutatók a XIX. század végén a Feröer-szigeteken fedezték fel, (mert nem jártak előtte a Balkánon), és azóta Feröer-lépésnek nevezik, így az etnokoreológiai szakmában ez az elnevezés terjedt el (Martin György is használta), az összehasonlító elemzésekben én is így használom.Ez a tánc a volt Római Birodalom területén még a mai napig mindenhol megtalálható, ezért valószínű, hogy ez az egyszerű forma minimum az ókortól létezik, és azóta sok funkcióban is helyt állt. Más ilyen hasonló táncról nem tudunk. A magyar folklórban is ismert, példaként hagy hozzam föl a régiesebb leánykarikázókat (balra haladnak!), a csángó héjszát, szrbát és övest.A több ezer éves Feröer-lépés 6/4-es tripódikus forma, haladással, összesen 6 egymás mellé lépésből áll, két irányváltással, de a 2. és a 3. egységben ma már a lépést sokszor nem zárják le, azaz csak 1-et, 1-et lépnek. A lezárás helyett a levegőben lévő lábbal különböző műveleteket, (hezitálást, lóbálást, rúgást, talajérintést, térdemelést, vagy még tovább fejlesztve, a talajon lévő lábra egy ugrást és/vagy váltott lábbal aprózást stb.) végeznek. Ennek az alaptáncnak létezik 2 tripódikus periódusból álló, fűrészfog alakban folyamatosan, visszatérés nélkül haladó változata is, vagy egyéb, a kezdőpontnak a tánc szerkezetén belüli eltolásából adódó, vagy csak a hosszát érintő variánsai....”

[angelofghetto]

Nagyon kíváncsi vagyok, ha Übü király elveszíti a politikai hatalmát, az oligarchái mennyire lesznek lojálisak hozzá, a strómanjai pedig mennyire adják vissza a pénzét ahelyett hogy megtartanák maguknak, ha már így alakult.

Valamikor a római birodalom is azt hitte, hogy örökre fennmarad.

(imádom ezt a filmet)

[napikettoposts]

Szellem a palackból v2.0 - Báló úl kéllek - eresztette le képes magazinját gróf Közw-Ágóhiddy Arisztid Tasziló, midőn a Tixti Kászinó dohányzó szálonjában sziesztáztak egy könnyű későtéli ebéd után - Emlékszem, az Aladin nevű gőz-léghajóinasla… - a gróf elmélázott, s közben egy arcmozdulattal kiejtette szeméből az arany keretbe foglalt olvasó lencsét, amely most az álla alatt függött egy vékony láncon. - Ghóf úh kéhlek - gondolkodtam el, s kivéve számból tajtékpipámat, pár szabályos füstkarikát eregettem a mennyezet felé -, valami hémlik, hogy volt ennek az Aladinnak valami palack esete… De csak hallomásból, pletyka szintjén éhtesültem róla. Én akkoh az Inka phovidenciában jáhtam, a IX. légióval, valami Tollaskígyó nevű sámán handalírozott ahhafelé… Meg volt valami Pokahontus nevű nagycsecsű leányzó is ott… Az ő apja volt az inka … vagy méginkább… - Báló úl kéllek, - folytatta a gróf, miközben kétsesterciusos szivarjáról leverte a hamut - a legújabb Csepelin osztályú gőzléghajót teszteltem, amikol a Lómai Bilodalom császála, Hadliánusz palancsála Meg kellett szakítanom az utamat, az Istel deltájában gőzléghajómra vennem a XIII. lipován légiót, mert az alab plovinciák egyikében valami helyi lablóvezél alcoskodott… - a gróf ivott egy kortyot a poharából. - most nem uglik be a neve… - Emlékszem, ghóf úh kéhlek, - szóltam közbe - ők voltak az Ali habló és a 40 hetéha. - s ajkamhoz emeltem a kínai porcelán teásbögrét. - Köszönöm, báló úl kéllek! Megélkeztünk, s kiküldtem ezt az Aladin gyeleket feldelítőnek, melt ugye a lipók nem tudtak alabusul. Ez az Aladin gyelek amikol visszajött, semmi éldekes infót nem hozott, csak egy gőzmécsest szolongatott a kezében. Amíg megiltam a jelentésem és odaadtam a gőzléghajó távílász-mágusának, Aladin a zsákmányát fényesítette. Egyszer csak a gőzmécsesből kigomolygott egy hatalmas füstfelhő, ami azt állította magálól hogy ő egy dzsin. Aladin megijedt és megplóbálta visszatuszkolni a szellemet a palackba… Ez látható a magazinban lévő képen, mert egy tulul fotómágus megölökítette a pillanatot… - Ghóf úh kéhlek - érdeklődtem nyájasan - eláhulod, hogy sikehült visszatuszkolnotok a szellemet a palackba?! - Telmészetesen báló úl kéllek: - válaszolta a gróf és bekapott egy falat kaviáros pirítóst - Aladin hiába előlködött… Mál úgy voltam, hogy lezavalom a gyolsleagálású XIII. lipován légiót, intézzék el azt a völöstunikás szellemet, amikol eszembe jutott, hogy többet ésszel, mint fűlésszel… Lekiáltottam Aladinnak: honnan jött elő a szellem? A szellem odagomolygott a Csepelin palancsnoki hídjához és azt mennydölögte, hogy a lámpából jött elő, melt ő a gőzmécses szelleme. Finoman kikacagtam, mondván, hogy egy ekkola bazinagy szellem nem fél bele egy ilyen kis gőzmécsesbe… A többi már történelem. A mécses most a Római Birodalmi gőzmécses- és gőzmobil-telefon múzeumban van kiállítva, s tisztításra vár

[telavivdelhi2]

Római Birodalom - Antonius Heliogabalus II. rész

https://en.wikipedia.org/wiki/Elagabalus

Nahát.... Ezek a rómaiak... egy arab transznő lett a császár... kanos hülyegyerek, se pina, sem segglik nem volt tőle biztonságban :) bár az is előfordulhat, hogy az új császárok seggnyalói kigyót-békát meg meredező faszokat kiabáltak az elődökre, hogy jobb színben tűnjön fel az aktuális Gazda.... Lásd Gyurcsányozás :)

[dantelimma]

A Paradicsom

Skacok, ez egy akkora szintlépés volt a pokolhoz és a purgatóriumhoz képest!!Beatrice mutatta be nekem ezt a gyönyörű helyet..❤️

Első megálló: Hold ege: Itt azok lebegnek, akik nem a saját hibájukból lettek kevésbé tökéletesek. Például Piccarda, egykori sógornőm, akit apja akaratából kényszerítettek a világi életbe.Következő: Merkúr ege. Azok lelkei lakják, akik aktívan jó ügyért dolgoztak. Itt Justinianus császár elmesélte nekem a Római Birodalom teljes sztoriját – spoiler: elég hosszú volt.Utána Vénusz ege, ahol azok laknak, akik fellázadtak a hit gyalázói ellen. Itt Martell Károly, Anjou Károly fia volt az egyik vendéglátóm.Jött a Nap ege, ahol a legbölcsebb elmék gyűltek össze. Aquinói Tamás, Salamon király, és sok más filozófus és teológus.Aztán a Mars ege, ahol azok vannak akik az igazi hitért küzdöttek és feláldozták magukat. Itt találkoztam a dédapámmal, akivel hosszasan elbeszélgettünk. Nagy pillanat volt!Jupiter ege következett, ahol az igazabb bíráskodók laknak. Dávid király és néhány bölcs fejedelem is feltűnt.Majd jött Szaturnusz ege, ahol a magányos elmélkedők vannak. Itt Damiáni Szent Péter és Szent Benedek köszöntött.Ezután az állócsillagok egébe repültünk, ahol egy kis égi kifaggatást kellett átélnem, csak ezután léphettem tovább a kristály égbe(az angyalok 9 karába).Beatrice ekkor elfoglalta méltó helyét az égi világban, én pedig végre megpillantottam Istent. Nem is lehet nagyon szavakkal leírni – mintha egyszerre minden igazság, fény és szeretet egyetlen tökéletes létezővé állt volna össze.

És ennyi is lett volna ez a rövid összefoglalóm élményeimről, kérdéseiteket a kommentekben tegyétek fel!

[homregeszet]

A Nap napja

A Nap napja

A Nap, mint fényt, meleget és életet adó jelenség már az emberiség hajnalán is kiemelt fontossággal bírt. Szabályos pályája és kiszámíthatósága állandóságot adott az embereknek. Nem csoda, ha isteni rangra emelte több kultúra és vallás is a kereszténység megjelenéséig.

A legismertebb az egyiptomi valláshoz kötődik, hiszen kezdetben Ré, majd Ámon és fúziójukból Ámon-Ré vált a napistenné. IV. Amenhotep, másnéven Ehnaton fáraó próbálta sikertelenül bevezetni az egyistenhitet és Atont, a napkorongot tette meg ennek élére. (1. kép)

1.kép: Amon-Ra

A görög-római kultúrkörben Helios/Sol volt a napisten, aki lángoló fogatával járta az eget. Kultusza több görög városállamban is jelen volt, egyik legmeghatározóbb Rodoszon volt, ahol egy kolosszális szobrot is emeltek számára. De az igazán sikeressé ezek késő római változata vált: Sol Invictus, a legyőzhetetlen napisten. (2. kép)

2.kép: Helios

A szír területeken és az onnan a Római Birodalom belsejébe települő lakosság körében örvendett népszerűségnek egy helyi napisten. Az interpretatio romana (vagyis a más vallások a római vallásba olvasztása) elveinek megfelelően a római Sol istennel megfeleltették és Elagabalus császár uralkodása alatt Rómában államvallásá emelkedett. Ez nem is csoda, hiszen családja a szíriai Hemesából származott, ami a El-gabal napisten fő kultuszhelye volt. (3. kép)

3.kép: Elagabalus császár

Népszerűsége töretlen volt és vagy 50 évvel később Aurelianus császár uralkodása alatt ismét előtérbe került a többi istennel szemben. Mivel a katona császárok korában a vallási megújulást is keresték felvetette a Sol Invictus kultusz kizárólagosságát is. Komoly vetélytársai voltak a kultusznak ekkoriban: a Mithras kultusz és a kereszténység. Utóbbinak ráadásul szerves részét is képezte Sol és Mithras közötti kapcsolat, valamint a korszakra jellemző szinkretizmus miatt átjárás is volt a két kultusz között. (4. kép)

4.kép: Mithras és Sol

I. Constantius Florus családja, a tetrarchia korában, komoly napisten hívő volt, azonban fia I. Constantinus, más néven Nagy Konstantin eleinte még Sol Invictust preferálta, de a milviusi csata után a kereszténység felé fordult, de valószínűleg inkább politikai, mint meggyőződési okokból, mivel csak a halálos ágyán tért meg. Ezzel pedig az egész Birodalomban és fokozatosan Európában leáldozott a napisten hit számára. (5-6. kép)

5.kép: Nagy Konstantin Sol Invictus érméje

6.kép: Nagy Konstantin krisztogrammal

Németh Attila

[onsieluenkeli]

A kép állati menő! Perfekt választás!

Tudtátok, hogy anno a Gallok, a Germánok, és az Északi népek miatt alakult ki a világon elsőként az Ókori Rómában a nők háttérbe szorítàsa? És rengeteg egyéb f@szság?!

Az utat például eredetileg az Északi népek, azaz a Vikingek találták ki, mert a mocsaras területeken csak lefektetett fagerendákon tudtak könnyedén közlekedni. És Európa keleti felében alap volt, hogy minden várost és falut egyenlő számú út kösse össze, azért hogy egyenlően fejlődjenek, addig a Rómaiak miután lopták az ötletet, ők szándékosan Rómába terelték a birodalom összes elérhető pontját, a várost kőgazdaggá téve, míg távolabbi provinciák éheztek...

A pénzérmék, eredetileg Germán és Szláv fizetőeszközök voltak, sokszor nyakra fűzött nyakláncként őrizték a nők a vagyont. A nőket pedig a szülési képesség miatt végtelenül tisztelték, és átoknak tartották a bántalmazásukat/kifosztásukat. A Rómaiak szemében könnyed prédáknak számítottak, és rengeteg nőt öltek meg csak a nyakláncuk miatt. = nem véletlenül gyűlölték és vetették meg annyira a Rómaiakat egész Európában...

Egyenjogúság a római birodalmon kívül egészen jól műkött és létezett. Sok falu vezetője nő is lehetett, vagy gyógyítókként, jósokként, matematikát is ismerő alkuszokként örvendtek a köztiszteletnek. A Rómaiaknak ez iszonyatosan nem tetszett, és szándékosan mindent megfordítottak a birodalmon belül. Például a szülő nőt kevésbé tisztelték, mint a kurtizánt. A lányok a férfiak tulajdonai voltak, nem tanulhattak (kivéve a kevés elit), nem mehettek ki az utcára kísérő nélkül, nem szavazhattak, stb...

Szóval Pottyondi tényleg jót választott 👍

.

[paradoxasma]

2024 CdN day16

2024 09 27 – Peón => Avilés

A Peónt rejtő völgyből tovább vezető útvonal keresztülhaladt egy dombtetőn, ahonnan már be lehetett látni az egész falut.

Innen Gijon felé haladtam tovább, aminek határához gyorsan el is értem, ám a parthoz, és a történelmi belvároshoz még hosszú út vezetett a külső lakóövezeteken keresztül. Mivel engem főleg a római korból megmaradt romok érdekeltek, és 1-2 óránál többet nem tudtam a városra szánni, így idő hiányában sajnos a XX. század második felében épült kulturális negyedet (Laboral Ciudad de la Cultura) csak távolról láttam.

Tíz óra körül értem ki a strandra (Playa de San Lorenzo), ahonnan már látni lehetett a Santa Catalina félszigeten elterülő Cimadevilla városrészt, ahol a római kori romok- és a középkori óváros állt.

Ezen a félszigeten tornyosult közvetlenül a part mellett a San Pedro templom is, amit a város eredeti, XV. században épített, és a polgárháború alatt elpusztult temploma helyén húztak fel 1945-55 között.

Más, modern templomokhoz hasonlóan ez az épület is unalmasan steril, és ezt az összképet csak még tovább rontja a főkápolna falait elcsúfító mozaik.

A templommal szembeni tér alatt kapott helyet a város római kori fürdőit bemutató múzeum (Termas Romanas de Campo Valdés), ahol egy maketten is megjelenítették a feltáráskor talált romokat.

Noha a római korban épített közfürdő romjain a középkorban egy temető létesült, mégis sikerült feltárni a fürdő romjait, és meghatározni azok eredeti funkcióit és működési mechanizmusait. A fürdő központi fűtésének (hypocaustum) működési elvét külön makett szemléltette.

Ezen jó látszódott, hogy egy, a fürdő épületén kívüli fűtőházban (praefurnium) a tüzelő elégetésével felmelegített levegő hogyan keringett az izzasztókamra téglaoszlopokra helyezett padlója (suspensura) alatt, illetve a falba beépített üreges agyagtéglákon (tubulatio) keresztül. Ez a központi fűtéses rendszer a Római Birodalom egész területén elterjedt, így az aquincumi fürdőben is ilyen működött.

A kiállításon láthatóak volt az itteni fürdő izzasztókamrájának (sudatio) padlóját tartó oszlopok romjai.

Miután a mostani talajszint alatti múzeumból visszatértem a felszínre, tovább indultam Avilés felé. Átsétálva a félsziget túloldalára, elhaladtam a kikötővel szemben álló Revillagigedo palota előtt, ami ugyan a XVIII. században épült, de tartalmaz egy, a XV. században emelt négyzet alaprajzú tornyot is (a másik tornyot - ami az eredeti torony pontos másolata - a palotával egy időben építették).

A palotával szembeni kikötő ma már csak szabadidős célokat szolgál, úgyhogy a bent álló vitorlások között nem voltak halászhajók.

Gijon-ból kifelé gyalogolva elhaladtam az ipari zóna mellett, aminek legnagyobb részét az ArcelorMittal acélgyára tette ki.

Ennek az acélgyárnak a telephelye dominálta a látképet még akkor is, amikor megkerülve azt visszanéztem a város felé a Monte Areo tetejéről.

Már délután 5 felé járt, mire beértem Avilés-be, ahol szerencsére még volt szabad ágy a helyi albergue-ben.

Az épület belső udvarán bőven volt teregetési lehetőség, amit ki is használtak az előttem érkezők.

A hálóterem zsúfolásig tele volt rakva ágyakkal, de a város méretét és a turisták számát figyelembe véve ez teljesen indokolt volt.

[tomschgn]

KÉPZŐMŰVÉSZET

🖼 idősebb Pieter Bruegel: Vadászok a hóban, részlet (1565)

Remélem, mindenki élvezi az idei első téli hétvégét :)

Az emberek többsége nagyon sötét képpel rendelkezik a középkorról*: hogy akkor mindenki nyomorgott, az egész világ egy pocsék hely volt, amerre lépnénk, csak szenvedésbe botlanánk. Pár hónappal ezelőtt írtam egy cikket arról, hogyan változott a húsfogyasztásunk az évszázadok során, és az anyaggyűjtés közben azzal szembesültem, hogy akkoriban kifejezetten bőségesen állt rendelkezésre élelmiszer még a jobbágy családok kamrájában is, és a múltbéli nagy szegénység, amire a mai napig emlékeztetnek minket nagyanyáink meg a különféle regények, az csak később, az újkorban alakult ki.

Szóval a középkor egyáltalán nem volt annyira rossz, mint hisszük, és arról is hajlamosak vagyunk megfeledkezni, hogy bár manapság a technológia szédítő ütemben változik, az emberi természet viszont az elmúlt évezredekben szinte semmit. Azt gondoljuk, hogy a játékosság a modern ember szeszélye?

Tudjátok, mit csináltak a középkorban, amikor megérkezett az első hó és befagytak a vizek? Pont azt, amit az elmúlt két napban is csinált mindenki: kimentek szánkózni meg korcsolyázni meg hokizni meg curlingezni. Pieter Bruegel több festményén is megörökítette a csúszkáló falusiakat, és ezeken a képeken az az igazán megindító, hogy akár tegnap is készülhettek volna, annyira időtlen ez az önfeledt játékosság, amit láttat. Csakhogy a Vadászok a hóban című festménye nem tegnapi, hanem 460 évvel ezelőttről, 1565-ből való.

(* A történészeknek a mai napig nem sikerült megállapodniuk arról, hogy meddig tartott a középkor; valaki a Kelet-Római Birodalom bukását (1453), mások Amerika felfedezését (1492), megint mások az ipari forradalmat gondolják határvonalnak – én inkább az utóbbihoz húzok, szerintem az volt az a pont, amikor a hétköznapi élet és a társadalmi berendezkedés is gyökeres változásnak indult. )

📌 Itt láthatod az eredetit: Kunsthistorisches Museum, Wien