#Római Birodalom

[homregeszet]

Római folyóügyek

Van egy érdekes összevetés Európa ókori és középkori higiéniai viszonyairól, miszerint a római vívmányokat, mint a közfürdők és a nyilvános wc-k használatát elfelejtik a későbbi időkben. Természetesen ez ebben a formában nem igaz. A közfürdők nagyobb városokban tovább üzemeltek, csak a nemek közös fürdését tiltották benne, valamint a nők számára a meztelenséget. Az pedig, hogy több járványt ismerünk a középkorból azt elsősorban az írott forrásoknak köszönhetjük. Na de akkor miben volt másabb a római higiénia és wc használat? A római fürdőkben nem csak a tisztálkodáson volt a hangsúly: üzleti, politikai találkozókat tartottak itt. Alapvetően három főhelyisége volt a fürdőépületeknek: tepidarium, caldarium és frigidarium. Az első a meleg vizes fürdő, a második egyfajta gőzszoba volt, a harmadik pedig a hideg vizes medence, ez utóbbi volt mind közül a legnagyobb és ebben a sorrendben kellett végighaladni rajtuk. Nagyobb fürdőkomplexumok egyfajta wellness szolgáltatásokat is kínáltak olajos testápolás révén. (1. kép)

1.kép: római fürdő

A fürdők a rómaiság jelképei lettek, távol Itáliától is megjelentek, amint megtelepedtek a külső tartományokban. A katonai táborok közelében minden esetben működtek fürdők, gazdag villa épületeknél is előfordul fürdőépület. Ezekhez a környező vízfolyásokat, forrásokat használták fel, szállításra komoly vízvezeték rendszert építettek ki. Talán mindenki számára ismerős a aquaeductus, a nagy kőből épített pilléres vízszállító építmény, de ezeken kívül is használtak kisebb vezetékeket, csatornákat kőből, terrakottából és ólomból. Utóbbi egészségügyi kockázatoktól nem mentes, bár a folyó víz miatt kevesebb méreganyag volt a vízben, mint amennyit egyesek gondolnak. Szóval nem az ólommérgezés miatt omlott össze a Római Birodalom. Ezt a fajta "szerelvényt" egyébként is csak a leggazdagabb réteg engedhette meg magának. Nem régiben találtak egy igen jó állapotú ólom víztartályt és vezetékrendszert a Pompeii melletti Stabieból. Idősebb Plinius szerint a vízelvezetés volt a rómaiak egyik legnagyobb vívmánya. (2. kép)

2.kép

De miért beszéltem ennyit a fürdőkről mikor a wc a téma? Mert a nyilvános wc-k többségének a víz öblítését vagy a végtermék elszállítását a fürdőkből kifolyó vízzel oldották meg. A latrines, ahogy a rómaiak hívták, szintén koedukált volt, férfi és nő egymás mellett végezhette a dolgát vagy ingyenesen vagy pedig némi használati díj ellenében. A dolog után pedig körbe járt egy ecetes vödörben ázó botra erősített tengeri szivacs, ez volt a "budipapír". Ehhez kapcsolódóan ismert egy ostiai grafiti: verbose tibi nemo dicit dum Priscianus utaris xylosphongio - senki sem fog veled sokat beszélni Priscianus, amíg nem használod a szivacsot a bot végén. Kevésbé felkapott helyeken, vagy ahol hiány volt a tengerből, lecsiszolt kerámiatöredékekkel kapargatták le a betyárkörtéket. Nem minden településen volt meg a pottyantás is ilyen úri helyisége, csak a nagyobb városokban. (3-4. kép)

3-4.kép

Írott források alapján tudjuk, hogy előszeretettel vonultak el a rómaiak a városon kívüli temetők sírkövei közé. Erről beszámol Petronius Satyriconja is a farkasember történetében, valamint Salonából is ismert egy sírkő, amely próbálja eltántorítani az embereket az ilyen cselekedetektől: Quiqu in eo vico stercus non posserit aut non cacaverit aut non miaverit is habeat illas propitias si neglexerit viderit - Aki ezen a helyen nem üritkezik vagy nem vizel, bizonyos jótéteményekben részesül. Ha ezt semmibe veszi majd meglátja! (5. kép)

5.kép

Keretes szöveg: Az én emberem kezdte lecsinálni a síremlékeket, én pedig fütyörészve leültem, és a sírköveket számlálgattam. Egyszer csak látom ám, hogy a kísérőm vetkőzni kezd, és minden öltözékét lerakja az út mentén. Nekem még a lélegzetem is elakadt, úgy álltam ott, mint egy holttetem. Az pedig körülvizelte a ruháit, és pillanatok alatt farkassá változott. (Satyricon LXII 80. ford.: Horváth István Károly)

Egyfajta "zero waste" felfogásként is értelmezhető az ürülék és vizelet hasznosítás. Előbbit trágyázáskor használták, ami nem a legideálisabb dolog volt. Utóbbihoz egy híres anekdota kapcsolódik: sokan hallották talán a pénznek nincs szaga kifejezést, ez Vespasianus császártól származik. Az egyik verzió szerint a nyilvános wc-k megadóztatása miatt, egy másik változat azonban a tóga fehérítőkhöz kapcsolja. A tógának, a római arisztokrácia tipikus öltözékének, egyik ismérve, hogy hófehér, ezt a fehérítést általában a teve vizelet által érték el. Azonban teve nem mindenhol volt akkor sem, így másik nyersanyaghoz fordultak, ami általában az emberi volt. Szóval valamelyik szolgáltatás megadóztatása miatt vonta kérdőre a Későbbi Titus császár atyját, aki válaszul elé tartott néhány érmét és mondta el a híres mondatot: Pecunia non olet.

Az eddigiek alapján lehetne gondolni, hogy a római társadalom illatos, tiszta és egészségesebb volt, mint a későbbi korok emberei, azonban új kutatások árnyalják ezt. Fürdőkből és latrinákból vett minták alapján több parazita és féreg maradványát is kimutatták. Magyarázata ennek, hogy a fürdővizeket nem cserélték olyan gyakran, mint kellett volna és a takarítást, tisztítást sem vették olyan komolyan. Galenus a Kr. u. 2. században élt orvos szerint az élősködő férgek és kórokozók a test belső harmóniájának megbomlása miatt jönnek létre, az fel sem merült, hogy esetleg kívülről hatoltak volna be. Habár valóban hatalmas technikai mutatvány volt a római tisztálkodási kultúra ilyen megvalósítása, az egészségügyi hiányosságok miatt ezeket nem lehetett kellőképpen kihasználni.

Végezetül álljon itt néhány mondás, amelyeket egy ostiai latrina falára írtak fel és az ókori hét bölcshöz kapcsolták őket. (A fordítások az ELTE BDPK honlapja alapján)

6.kép

Durum cacantes monuit ut nitant Thales. - Thalész arra ösztönözte a keményet (vagy nehezen) szarókat, hogy feszítsék meg magukat.

Ut bene cacaret, ventrem palpavit Solon. - Hogy jól szarjon, Szolón a hasát simogatta.

Vissire tacite Chilon docuit subdolus. - A ravasz Khilón tanította, hogy kell némán fingani. (6.kép)

Németh Attila

[telavivdelhi2]

Római Birodalom - Antonius Heliogabalus II. rész

https://en.wikipedia.org/wiki/Elagabalus

Nahát.... Ezek a rómaiak... egy arab transznő lett a császár... kanos hülyegyerek, se pina, sem segglik nem volt tőle biztonságban :) bár az is előfordulhat, hogy az új császárok seggnyalói kigyót-békát meg meredező faszokat kiabáltak az elődökre, hogy jobb színben tűnjön fel az aktuális Gazda.... Lásd Gyurcsányozás :)

[nitta86]

Arra jöttem rá magammal kapcsolatban, hogy néha már felesleges azt boncolgatni, hogy ez vagy az miért okoz szorongást és milyen traumák állnak mögötte, csak csinálni kell. Nem arra gondolok, hogy egyáltalán nem fontosak az okok, több mint két évig jártam terápiába és beszéltünk az okokról is, nem csak a megoldásokról. Csak arra gondolok, hogy mostanában nem mindig visz előre.

Például nagyon sokat elemeztem fejben a pénzhez való viszonyomat, hogy hogyan befolyásolta anyám spórolása, apám anyagi bántalmazása anyám felé, transzgenereációs traumák stb., aztán rájöttem, hogy ez mind szép és jó de amire szükségem van az, hogy néha vegyek egy nagy levegőt és azt mondjam magamnak, hogy költhetek valamire nyugodtan. Pl ha éjféltájt zuhogó esőben cigölöm a böröndömet akkor nyugodtan hívhatok egy taxit még akkor is ha anyám azt mondja a fejemben, hogy az ilyen dőzsölés miatt dőlt össze a Római Birodalom és csak a gyávák és puhányok nem tudnak éjszakai buszra szállni. (Sőt máskor is hívhatok taxit, akár azért is hogy tovább alhassak ha hajnalban megy a vonatom, de ez már nagyon vad gondolat.) Ugyanígy, utazás közben nyugodtan megállhatok és ebédelhetek valahol, akkor is ha belém nevelték, hogy egy takarékos asszony előrelátóan szendvicseket csomagol az útra az egész családnak. Ezek apróságok, de mostanában nekem sokat számítanak.

Ugyanígy a házimunka. Sejtem miért szorongok tőle és utálom, kontrollra használták, nem járt érte köszönet ha nő vagy, és sajnos nem az igazi a szem kéz koordinációm és anyám erre vagy úgy reagált, hogy direkt lusta vagyok, vagy úgy hogy ne is csináljak semmit úgyis csak ő tudja jól.

Igazából ezt órákig tudnám elemezni, de ami bevált az a sok dicséret magamnak magamtól, meg hogy a férjemmel kölcsönösen dicsérjük egymást. Esetleg mély levegő és annak ismételgetése, hogy szabad vagyok és biztonságban és senki se fog velem kiabálni vagy lelkileg terrorizálni, ha valami nem lesz tökéletes. És ráadásul könnyebbség, hogy nem kell mágikusan kitalálnom mások elvárásait, hanem rá tudok kérdezni és meg tudjuk beszélni felnőttek módjára és akkor se lesz vége a világnak, ha pl a férjjel nem értünk egyet a teregetés módjával kapcsolatban. A legrosszabb ami történhet az rövid vita vagy veszekedés, nincs a lehetőségek között a hetekig tartó érzelmi bántalmazás, mint annak idején a szüleimmel.

[fovarosiblog]

"Varga Benedek, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum igazgatója világszenzációnak nevezte egy ilyen leletegyüttes előkerülését az 1. századból az akkori Barbaricumból. A korból ugyanis mindössze egyetlen hasonló orvosi készletet tártak fel eddig, a birodalom leggazdagabb települései közé tartozó Pompeiiből."

[nagyenka]

Tegnap megtudtam, hogy a spanyol király (igaz, nem használt és elavult, de mégis!) címei között szerepel a Magyarország királya cím is. Meg még rengeteg minden, ráadásul Ferdinánd és Izabella anno az utolsó bizánci császártól a Római Birodalom császára címet is megvásárolta, de azt a nem használt címek között sem tüntetik már fel, gondolom szerénységből :D

És nektek hasznosan telt az estétek?

[donb]

Németh György: “Részletek a "Fejezetek a bolgár táncok története" c. munkámból Az elemzéseimben sokszor utalok rá, hogy a balkáni táncok alapja a Feröer-lépés, amelyik nagyjából egyezik a pravo horóval, vagy a zonaradikosszal. Ezt az ősi tánctípust a nyugati tánckutatók a XIX. század végén a Feröer-szigeteken fedezték fel, (mert nem jártak előtte a Balkánon), és azóta Feröer-lépésnek nevezik, így az etnokoreológiai szakmában ez az elnevezés terjedt el (Martin György is használta), az összehasonlító elemzésekben én is így használom.Ez a tánc a volt Római Birodalom területén még a mai napig mindenhol megtalálható, ezért valószínű, hogy ez az egyszerű forma minimum az ókortól létezik, és azóta sok funkcióban is helyt állt. Más ilyen hasonló táncról nem tudunk. A magyar folklórban is ismert, példaként hagy hozzam föl a régiesebb leánykarikázókat (balra haladnak!), a csángó héjszát, szrbát és övest.A több ezer éves Feröer-lépés 6/4-es tripódikus forma, haladással, összesen 6 egymás mellé lépésből áll, két irányváltással, de a 2. és a 3. egységben ma már a lépést sokszor nem zárják le, azaz csak 1-et, 1-et lépnek. A lezárás helyett a levegőben lévő lábbal különböző műveleteket, (hezitálást, lóbálást, rúgást, talajérintést, térdemelést, vagy még tovább fejlesztve, a talajon lévő lábra egy ugrást és/vagy váltott lábbal aprózást stb.) végeznek. Ennek az alaptáncnak létezik 2 tripódikus periódusból álló, fűrészfog alakban folyamatosan, visszatérés nélkül haladó változata is, vagy egyéb, a kezdőpontnak a tánc szerkezetén belüli eltolásából adódó, vagy csak a hosszát érintő variánsai....”

[suti09]

Colosseum

Colosseum: Az ókori dicsőség Róma ikonikus épülete, a Colosseum, az ókori világ egyik legnagyobb csodája. Ez a monumentális amfiteátrum egykor gladiátorok harcainak és vadállatokkal vívott küzdelmek színtere volt. Ma is lenyűgöző látványt nyújt, és belépve azonnal megelevenedik előtted a római birodalom fénye és árnyéka. Érdemes vezetett túrán részt venni, hogy még jobban megismerhesd a…

[sulegrigorios]

Az elveszett szerelem.

Kübelē: I.

Cybele (Más néven Kübelé) Zeusz leánya görög majd kédőbb latin (római) istennő, akit nagy anyjaként is ismertek az örök városban. Kübelé az újjászületés, a természet, a termékenység, az eskük, a hegyek, a fenyők, a barlangok és a hegyek körüli erdők istennőjeként tisztelték. A Khioszi Kübelé lett az egyetlen ismert istennő az ókori kisázsiában akinek imádata átterjedt az ókori Római Birodalomba, ahol hamar a római állam védelmezője lett.

Kübelé volt az első görögországi istenség, akit istennőként tiszteltek és imádtak a rómaiak. Kezdetben az Itáliai görög városok által, majd később Pergamon királyság Rómához való csatlakozása után ismerték és szerették meg jobban az istennőt. A második pun háború (a Róma és Karthágó között vívott három háború közül a második) idején Kübelé a csatába induló katonák védelmezőjeként vált híressé. Minden márciusban nagy ünnepséget tartottak Kübelé tiszteletére. Kübelé igen népszerű istennő lett Itáliában, sokan imádták. Kultuszát sok pap hírdette nagy befolyással. A nőies férfiak (androgünök) homoszexuálisok, hím prostituáltak, transzszexuálisok védelmezője.

A Római Birodalomban a világ összes istenségei közül őt tisztelték a legszélesebb körben. Rómában saját templomot kapott i.e. 191. évében a Palatinuson. Kübelé papjai a birodalom hatalmát is rövid ideig formálhatták mikor … császár némileg a befolyásuk alá került. A Császár számtalanszor kért tanácsot az Istennő templomában amelyet elhalmozott ajándékokkal. A Császár félelmet nem ismerve transzexualitását bátran felvállalta a birodalom egy igencsak veszélyes korszakában. Amely végül a kicsapongó császár vesztét okozta. A császár Kübelét a kisázsiai tartózkodása idején kezde el imádni majd újította fel tiszteletét új szintekre Rómában. Sokszor Jupiter (Zeusz) elé helyezte azt amit a szenátus és a római patríciusok befolyásos rétege nem nézett jó szemmel.

Kübelé eredete: Az istennő görög eredetű, a kisázsiai görögök (ionok és aiolok) legfontosabb istennője, és egy hermafrodita születést foglal magában. Akárcsak Hermafroditosz (Aphrodité és Hermész fia.) Kübelé édesapja az isteni Zeusz aki teherbe ejtette Dionét. (Dionét sokan tévedésből Aphrodité anyjának tartják.) Aki valójában Uranosztól származik. Szent növényei: A fenyő és a mandulafa. Szent állatatai és kísérői: Hegyi oroszlánok, párducok, hegyi démonok.

Egy hermafrodita anyaistennő születése: Amikor Kübelé megszületett, az istenek az Olümposzon felfedezték, hogy hermafrodita, vagyis férfi és női szervei egyaránt vannak. Ez megrémítette az isteneket. Egy ilyen teremtmény potenciális hatalma fenyegetést jelent az istenek számára, és így gyorsan kiherélték Kübelét. A hímivarszervet ledobták az Olümposzról és a kimetszett nemi szervek a földre hullottak. Idővel egy mandulafa nőtt ki belőle. Kübelé természetesen ezután is Zeusz szeretett leánya maradt, és az Olümposzon maradhatott számtalan fél testvére között.

Kübelé és Attisz: Ahogy telt-múlt az idő, a mandulafa tovább nőtt, és gyümölcsözni kezdett. Egy nap Nana, egy Naiad-nimfa, Szagáriosz lánya, a fához ért, és a gyümölcsök láttán elcsábult. Leszedett egyet, és azt elfogyasztotta. Később Nana rájött, hogy terhes lett. Nana a nimfa végül fiút szült, akit Attisznak nevezett el, aki idővel jóképű fiatalemberré cseperedett. Egyesek szerint szép pásztor volt. Kübelé mikor meglátta beleszeretett Attiszba, és megígértette vele, hogy mindig az övé lesz, és soha nem hagyja el. A pillanat hevében Attisz is megígérte neki, de belül nem vette túl komolyan az istennőnek tett ígéretét. Később Attisz találkozott Pesszinusz király gyönyörű lányával, akibe beleszeretett. Teljesen elfelejtette a Kübelének tett ígéretét, és megkérte a hercegnő kezét.

Amint Kübelé rájött, hogy Attisz megszegte a neki tett ígéretét, feldühödött, és elvakította a féltékenység. Attisz esküvőjének napján megérkezett, és mindenkit megőrjített, köztük Attiszt is. Ekkorra Attisz már rájött, milyen szörnyű hibát követett el azzal, hogy megszegte eskűjét és, hogy elhagyta az istennőt, majd mindenkitől elmenekült a hegyekbe. Körbe-körbe csapkodott és sikoltozott, átkozta magát az ostobaságáért, és aztán Attisz csalódottságában kiherélte magát, és egy nagy fenyőfa tövében végül elvérzett, véréből ibolyák nőttek.

Kübelé bánata: Amikor Kübelé megtalálta Attisz holttestét a fa alatt feküdni, magához tért, és nem érzett mást, csak szomorúságot és bűntudatot azért, amit tett. Apjának Zeusznak az istenek királyának fejezte ki érzéseit, és a fellegrázó Zeusz meghalgatta. Megsajnálta, és azt mondta neki, hogy Attisz teste örökre megmarad, anélkül, hogy elrohadna, és a fenyőfát, amely alatt meghalt, mindig szent fának kell tekinteni. Jelképe lett az ujjászületésnek. Mivel a fenyőt a tél (a természet elhalása), az ibolya pedig a tavasz és az élet visszatérésének szimbóluma. Így idővel a fenyő és az ibolya Kübelé szent fájává és virágává vált és a várakozó viszonzatlan szerelem mintapéldájává is kezdett válni. Attiszt egy phrügiai domb lábánál temették el.

Kübelé templomai és a papok: Kübelé kultuszának papjait "galli"-nak nevezték. A források szerint a galliak kasztrálták magukat Kübelé és Attisz tiszteletére, akik szintén kasztráltak voltak. Az istennőt fenyőtobozokkal díszítve, hangos zenével, hallucinogén növények használatával és tánccal imádták. A szertartások során papjai megcsonkították a testüket, de nem éreztek fájdalmat. Kübelé rítusait Rómán kívűl Khiosz szigetén gyakorolták ősidők óta. Mivel az volt az istennő szent szigete. A rituális orgiák és a megtisztulás, többek között a bika vérében való megmártózás rítusai igen híresek voltak. Kübelé papjai fenyőfa ágak füstölésével tisztították meg azoknak a lelkét a szigetre érkezőknél akik elárulták szerelmüket vagy akik mások felé tett esküjüket megszegték és feloldozást kerestek.

Kübelé utódai: Kübelé istennő androgünsége a fékezhetetlen és vad természetet szimbolizálja, ezért az istennőnek fiai sem áltak olyan távol tőle. Marszüasz a szatürosz igen tehetséges fuvola játékos hírében ált. Aki később beképzeltségében kihívta Apollónt a felülmúlhatatlan lant játékost egy zenei versenyre. A versenyt végül a fény istene nyerte meg. Mert míg Marszüasz csak fújta a sípot addig Apollón nem csak lanton játszott de még gyönyörűen énekelt is. Marszüasz szó szerint vásárra vitte a bőrét. Apollón elevenen megnyúzta őt. Így érte Kübelét újabb fájdalom. Másik fia Gordiosz király gyermeke az aranykezű Midasz volt. Akinek Dionüszosz teljesítette kívánságát. Azt kérte tőle amihez hozzányúl változzék arannyá. A áldás végül teherré vált és gazdagsága okozta bukását.

[dugulaselharitas]

A korai csatornarendszerek és a csatornázás története hosszú és gazdag múltra tekint vissza az emberiség történetében. Az ember már az ókortól kezdve igyekezett megoldást találni a vízelvezetés és a vízellátás kihívásaira. Az ókori civilizációk, például az egyiptomiak és a mezopotámiaiak, már kifinomult csatornarendszereket alkalmaztak a mezőgazdasági termelés és a városi vízellátás céljából. Az ókori Rómában is jelentős fejlesztések történtek a csatornázás terén. A Római Birodalom építőmérnökei és vízművezetői hatalmas mennyiségű vizet vezettek be a városokba, és kifinomult csatornarendszereket alakítottak ki a vízszállítás és a szennyvízelvezetés céljából.

[bdpst24]

Az ókori Rómát, a páratlanul sikeres birodalom történelmét bemutató filmklubot indít a Nemzeti Múzeum

Az ókori Rómát, a páratlanul sikeres birodalom történelmét bemutató filmklubot indít a Nemzeti Múzeum

Filmklubot indít a Magyar Nemzeti Múzeum, melynek keretében február 29-től három hónapon keresztül havi egy alkalommal az ókori Rómával kapcsolatos híres filmek részleteit mutatjuk be és elemezzük meghívott szakértőink segítségével a Múzeum Római Lapidáriumában, melyre szeretettel várjuk az érdeklődőket – jelentette be Bérczes Zsigmond, a Magyar Nemzeti Múzeum kreatív igazgatója. A…

[tobbpenztazembereknek]

Mit adtak nekünk a rómaiak?

@betonlufi @megittvagyunk @kamublogok le ne maradjatok!

@bitangur az Cicerórúl itt!

Ui.

NAGYON FONTOS! előadás Orbán (a mucsai cigányhitler!) megértéséhez! A Római Birodalom JOGI és államfejlődési (!) történetének ismerete nélkül nem érthető meg Orbán, enélkül sajnos sötétben tapogatózás folyik!

[homregeszet]

A Nap napja

A Nap napja

A Nap, mint fényt, meleget és életet adó jelenség már az emberiség hajnalán is kiemelt fontossággal bírt. Szabályos pályája és kiszámíthatósága állandóságot adott az embereknek. Nem csoda, ha isteni rangra emelte több kultúra és vallás is a kereszténység megjelenéséig.

A legismertebb az egyiptomi valláshoz kötődik, hiszen kezdetben Ré, majd Ámon és fúziójukból Ámon-Ré vált a napistenné. IV. Amenhotep, másnéven Ehnaton fáraó próbálta sikertelenül bevezetni az egyistenhitet és Atont, a napkorongot tette meg ennek élére. (1. kép)

1.kép: Amon-Ra

A görög-római kultúrkörben Helios/Sol volt a napisten, aki lángoló fogatával járta az eget. Kultusza több görög városállamban is jelen volt, egyik legmeghatározóbb Rodoszon volt, ahol egy kolosszális szobrot is emeltek számára. De az igazán sikeressé ezek késő római változata vált: Sol Invictus, a legyőzhetetlen napisten. (2. kép)

2.kép: Helios

A szír területeken és az onnan a Római Birodalom belsejébe települő lakosság körében örvendett népszerűségnek egy helyi napisten. Az interpretatio romana (vagyis a más vallások a római vallásba olvasztása) elveinek megfelelően a római Sol istennel megfeleltették és Elagabalus császár uralkodása alatt Rómában államvallásá emelkedett. Ez nem is csoda, hiszen családja a szíriai Hemesából származott, ami a El-gabal napisten fő kultuszhelye volt. (3. kép)

3.kép: Elagabalus császár

Népszerűsége töretlen volt és vagy 50 évvel később Aurelianus császár uralkodása alatt ismét előtérbe került a többi istennel szemben. Mivel a katona császárok korában a vallási megújulást is keresték felvetette a Sol Invictus kultusz kizárólagosságát is. Komoly vetélytársai voltak a kultusznak ekkoriban: a Mithras kultusz és a kereszténység. Utóbbinak ráadásul szerves részét is képezte Sol és Mithras közötti kapcsolat, valamint a korszakra jellemző szinkretizmus miatt átjárás is volt a két kultusz között. (4. kép)

4.kép: Mithras és Sol

I. Constantius Florus családja, a tetrarchia korában, komoly napisten hívő volt, azonban fia I. Constantinus, más néven Nagy Konstantin eleinte még Sol Invictust preferálta, de a milviusi csata után a kereszténység felé fordult, de valószínűleg inkább politikai, mint meggyőződési okokból, mivel csak a halálos ágyán tért meg. Ezzel pedig az egész Birodalomban és fokozatosan Európában leáldozott a napisten hit számára. (5-6. kép)

5.kép: Nagy Konstantin Sol Invictus érméje

6.kép: Nagy Konstantin krisztogrammal

Németh Attila

[metalindex-hu]

Manowar: Battle Hymns

Manowar: Battle Hymns - https://metalindex.hu/2024/01/11/manowar-battle-hymns/ -

Egy újabb kihívás, aminek áldozatául, vagy inkább mártírjául estem, ugyanis Coly felhozott egy ötletet, hogy ajánljunk egymásnak olyan zenekarokat, akiktől még a BÜDÖS ÉLETBEN!!! nem hallgattunk semmit, de nyitottak vagyunk az ajánlásra, hogy mely lemezekkel kezdjük meg a kalandozásainkat, vagy jobb esetben nálam a kínzásokat… De majd kiderül a cikk végén!

Első kihívásom az amerikai Manowar együttes, akiket egy picikét taszítónak találtam mindig is, tekintve a megjelenést, a rájuk aggatott true metal kifejezést és a legutóbbi időkben a Hellfest körüli fiaskó és az ex-gitárosuk gyermekpornó miatti lesittelését. Ezek után vajon mennyire volt kedvem belehallgatni a zenéjükbe? Semennyire! De tekintettel arra, hogy ennek a kihívásnak a részese lettem, megropogtattam a nyakamat, megkerestem és elkezdtem hallgatni azt a lemezüket, amit Coly ajánlott, a debütáló Battle Hymnst. Az első dolog amit alaposan lecsekkoltam, az a borító: Tök jó az ókori Római Birodalom sas szimbóluma, de amikor jobban szemügyre vettem, azon kaptam a fejem hogy a sasnak hasizmai vannak… Oké, már a kimaxolt maszkulinitást a borítóra is rábiggyesztették! És pont a Birodalmi Sasra! Itt egy picit elgondolkodtam ezen, tekintettel arra, hogy nagyon is szeretem az ókori történelmet és filozófiát és hadviselést, ezért ezt nem kicsit éreztem merésznek! Persze anno láttam képeket a Manowar együttesről, hogy úgy néznek ki, mint négy Conan a barbár és igyekeznek úgy feszíteni, mint valami félistenek, de erre mondom azt, hogy zenére kéne koncentrálni, nem pedig a megjelenésre (ez még a glam bandákra is vonatkozik)! A zenét illetően az első kiadást szedtem le, hogy jobban megpróbáljam megérteni az akkori lemezproduktumot és hogy a zenekar hogy állt hozzá az első lemeznél a hangzáshoz. Erre egyből megkaptam a válaszomat. Elég naivan! Habár a lemezt jól fogadták, minden bizonnyal voltak olyan mint ÉN, akik ezt a lemezt nem feltétlenül neveznék überszuperbrutáljó heavy metal lemeznek. A hangzásnál két különösen fontos pont csapta ki nálam a biztosítékot:

1. Alig hallani a lábdobot. Nyilván az újra kiadott verzión jobban hallani, hol zakatol a lábdob éppen (már ha azt lehet zakatolásnak nevezni), de az első kiadásban olyan szinten hátul kullog, hogy csodálkozom, egy banyatankos vén nyugger nem üvöltött rájuk, hogy ne tartsák föl!

2. A basszusgitár… Joey DeMaio basszus sávjai olyan szinten elől vannak, hogy szó szerint és negatív értelembe véve is erotikusan hatnak, ergo, b***ák a fülemet! Arról ne is beszéljünk, hogy bizonyos helyeken indokolatlanul is rá van téve a torzítás, mint például a Dark Avenger dal kezdésénél, ráadásul indokolatlanul meg is nyújtja és rátesz még valami phaser effektet, aminek pláne semmi értelme. A Wiiliam’s Tale basszus szólóról ne is beszéljünk… Az komolyan a nettó fölöslegesség esszenciája… Ha jól olvastam, akkor ő a banda főnöke és már producere is, ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy az ő egója szerint ugrál a zenekar! Már a kezdetektől! A producer helyében, én bementem volna felvétel közben egy kalapáccsal és szétvertem volna az effekteket és megmondtam volna neki hogy SOHA TÖBBET!

Ennyi negatívum mellé még hozzátenném a dalok összetételét is. A Death Tone inkább hard rocknak hangzik, mint metálnak, a Manowar pedig egy kicsit punkosabb beütésű vidám nótának. A Battle Hymns-nél pedig előjött az a hiba, amit ugyan nem nagyon mondunk hibának, de ha az ének elcsúszik a tisztgitárrésztől, én attól a falat tudom kaparni, sőt akár le is bontom!

Ennek ellenére azért vannak rajta a füleimnek teljesen korrekt dalok és el kell ismernem, hogy Ross the boss egy remek riffgitáros, Eric Adams pedig egész korrekt énekes. Szerintem ők ketten viszik leginkább ezt a lemezt. A Metal Daze egy igazán tetszetős nóta, bár nem vagyok nagy híve annak, hogy éltessük és Istenítsük a metált, mert fölösleges. A másik nagy kedvencem a Shellshock, aminek kezdő gitárriffje egyszerű de nagyszerű. A hangzás lehetne egy picivel harapósabb, de nyilván 82-ben még nem voltak olyan jó erősítőfejek. A Dark Avenger fölösleges basszus intróját leszámítva, egy egész jó Black Sabbath-os iheltésű nóta, amit én plusz pontnak fogadok el.

Első szűz füles hallgatásomra a Battle Hymnst ímmel-ámmal nevezném egy korrekt lemeznek és még későbbi újra kiadott verziójára is ugyanezt tudom elmondani, mert néhány dal nálam nem teszi totálisan korrekté az anyagot. Azt olvasva pedig, hogy ez a lemez agresszív… ’82-es lemez… Nézzük meg, milyen lemezek jelentek meg akkor, és ennél a lemeznél agresszívabbak: Motörhead – Iron Fist, Iron Maiden – The Number of The Beast, Judas Priest – Screaming for Vengeance, Accept – Restless And Wild és Venom – Black Metal.

Igen, az én fülemnek nem elég agresszív ezekhez a lemezekhez képest, de nyilván ez szubjektív, hogy kinek mi az. Gondolom, megjelenés után rögtön kapni fogom az áldást egyes olvasóktól (főleg Vilmától), hogy nem értek én ehhez. No problem! Addig, amíg gyűlnek majd a megjegyzések én addig végiggondolom a melóhelyemen, hogy érdekel-e a dolog.

Öröm és egyben kínzás is volt ezt a lemezt végighallgatni. Remélem lesz még ilyenben részem, de jobban örülnék valami olyan zenekarnak és lemeznek, ami sokkal jobban rávesz arra, hogy az egész diszkográfiájukat végigtoljam a melóhelyen.

Addig is, PEACE! 

[itspetraveler]

Róma, Olaszország

Mivel minden út Rómába vezet, így kicsit több mint 24 óra elteltével újra a repülőtéren lehettem és a barátommal Rómába utaztunk.

Nehezen indultunk el, mert Horvátországban vihar volt, így a repülőgépen egy órát kellett várakozni. Szerencsére a random seat allocation kegyes volt és egymás mellett ülve telt el az idő.

A repülési idő kicsit több mint egy óra volt és Rómába érkezvén egy kicsit fura helyre sikerült beülnünk vacsorázni, de így 11-éjfél körül fejfájással és várakozásban elszenvedett fáradtságban tökéletes volt.

Másnap indult Róma felfedezése. Én már jártam itt korábban, 11 éve a legjobb barátnőmmel. (Úgy látszik Rómába a legkedvencebb embereit viszi el az ember. :) ) A barátom azonban még nem volt, így kicsit én lehetettem az idegenvezetője.

Róma az örök város... szokták mondani. Szinte bárhol sétálsz a városban olyan érzésed támad mintha kb 2000 évet visszautaztál volna az időben...

A szállásunk közel volt a Colosseum-hoz, így az első utunk oda vezetett. A Colosseum Róma egyik szimbóluma, a legnagyobb amfiteátrum a Római Birodalom idején. Ablakos külsejét az idő már megrongálta, de bájából nem engedett, annak ellenére, hogy gladiátorviadalok színtere volt leginkább.

A Colosseum-ba be lehet menni, de sajnos nem tudtam előre foglalni jegyet - három héttel előtte már nem lehetett - és a pénztár előtt kígyózó sornak a végét sem láttuk, valószínűleg körbe ért az épületen. Így elmaradt a bejutás, de folytattuk utunkat a Forum Romanum felé, ami a Colosseum mellett terül el.

A Forum Romanum volt Róma ítélkezésének, politikai életének, és kereskedelmének a központja. Régen volt itt a piac, a szenátus helye, isteneknek szentelt templomok, diadalívek, kivégző terek.

A Forum Romanum mellett épült a Michelangelo által tervezett Capitolium: Marcus Aurelius szobrával, modernkori múzeumokkal és a Santa Maria templommal. A templomhoz több mint 100 lépcső vezet vagy - ha éppen nincs bezárva a bejárat - akkor át lehet jutni Róma legfehérebb és az egyik legmodernebb épületétől a Vittorio Emanuele emlékműtől is.

A Capitolium terén álló múzeumoknak az az érdekessége, hogy földalatti alagutak kötik össze őket.

Miután kicsit lehűltünk a fentebb említett templomban, a Trevi-kút felé vettük az irányt. A Trevi-kút talán az egyik legjobban fotózott kút és tér Rómában. A hiedelem azt tartja: ha háttal állva érmét dobsz a kútba visszatérsz Rómába. Mikor 11 éve Rómában jártam megtettem ezt és most visszaértem tehát a hiedelem létezik. :)

A leginkább fotózott épület után az egyik legjobb állapotban lévő ókori római épület következett: a Pantheon. Sajnos 2023-tól nem lehet ingyenesen megtekinteni, nagyon sokat kellett volna sorban állni, ezért a belépőt fagyira költöttük inkább.

A Pantheon keresztény templom és érdekessége hogy a kupola tetején van egy lyuk (occulus).

A Pantheon helyetti fagyizás nyomot hagyott egyikünk ingén ezért kénytelenek voltunk kivenni mi is - olaszokhoz hasonlóan - a délutáni sziesztát. A szieszta után már nagyon éhesek voltunk azonban nyitvatartó éttermet nem találtunk, ezért meglátogattuk a Circus Maximus t. Úgy látszik a Circus maximus mindig meglepetéseket tart számomra, mert mikor először láttam nem akartam elhinni hogy ez igazából csak egy préri - ahelyett, hogy az ókori aréna maradványait csodálhatná meg az ember. Most pedig a préri (~park) helyett egy egész fesztivál volt a Circus maximus helyén, így most még a prérit sem láthattam. A helyszín hosszú parkja levezet egészen Róma folyójáig. A folyóparton sétálva el lehet érni az egyik legszebb várhoz az Angyalvárhoz. Az Angyalvár előtt azonban végre találtunk egy hangulatos kis éttermet és tészta napot tartottunk.

Kicsit kajakómában, kicsit már fáradtan és lábfájósan, de izgalomban is eljutottunk az Angyalvárhoz. Nekem nagyon kedvesek ezek a helyszínek, tényleg azért mert jártam már ezeken a helyeken és akkor is olyan jól éreztem magam, mint most a barátommal. 🩵

Az Angyalvár épületétől már csak pár lépés és az ember egy másik államban a Vatikánban találja magát. A Vatikán a pápaság székhelye. Itt található a Szent Péter bazilika és a Vatikáni múzeum. Este 8 óra körül értünk a Vatikán terére így már nem voltak olyan sokan, lehetett nyugodtan sétálni és csodálni a bazilika épületét.

Az első nap utolsó látnivalója a Spanyol lépcső volt. A Spanyol lépcső arról kapta nevét, hogy a lépcső tetején székel a Spanyol Nagykövetség. Régebben találkozók színtere volt ez a hely és bár ma is nagyon sokan vannak a téren de a Spanyol lépcső lépcsőire sajnos már nem lehet leülni.

Az első napunkat így 24 km-rel a lábunkban fejeztük be.

A következő napunkat sokkal nyugisabbra, kevesebb látnivalóval, kevesebb nagyobb monumentális látnivalóval terveztem meg.  A Santa Maria Maggiore bazilika után a Villa Borghese parkba sétáltunk ki. Ez a park kicsit távol esik az ókori Róma központjától, kicsit eldugottabb, itt korábban én sem jártam, így ezért nekem is teljesen új volt.

Nem sok erőnk, és nem is sok időnk volt már a második napra így a park után még három híresebb teret néztünk meg, melyek közül az első a Piazza del Popolo volt. A teret középen egy egyiptomi obeliszk díszíti, a tér szélén pedig természetesen templomok, bazilikák és szökőkutak is találhatók.

A Popolo és egy fagyi után a Piazza Navona volt a cél, de útba ejtettük a Campo dei Fiorit, mely egykor virágmező, később az inkvizíciók színtere, ma pedig Róma egyik legnépszerűbb piacának ad helyet.

Érdekességek a térről:

1) A nevének szó szerinti fordítása is Virágmezőt jelent.

2) Ez az egyetlen tér Rómában, ahol nincs templom.

3) A piac és a tér mozgalmát Giordano Bruno szoboralakja kíséri figyelemmel, akit egykor a téren végeztek ki máglya halál által.

A rövid nyaralásunk utolsó állomása a Piazza Navona volt. A tér ovális, arénaszerű alakja kocsiversenyeknek és atlétikai sporteseményeknek vagy hajócsaták adott helyet az ókorban. Ma, a tér legszebb látnivalója a négy folyó szökőkútja, mely a négy kontinens nagy folyóját szemlélteti. A szökőkút Bernini alkotása.

A reptérre való indulás előtt még elfogyasztottunk egy-egy pizzát egy hangulatos kis étteremben, ami éppen ebben az évben ünnepli 100. évfordulóját.

Összefoglalóan csak annyit tudok megerősíteni, hogy Róma tényleg örök. Örök a város. Örök a hangulat, az épületek, az ételek.

És: Örök az itt szerzett emlékek. 🤍

[turbiea]

Mi magyarázhatja a Római Birodalom bukását? » Múlt-kor történelmi magazin » Hírek

[suti09]

A Szentföld Jézus korában

Jézus életének idején a Szentföld, amely a mai Izrael és Palesztina területét foglalja magában, a Római Birodalom egyik tartománya volt. Ebben az időszakban a területet több kultúra és vallás befolyásolta, köztük a zsidó, a görög és a római kultúra. A Szentföld a zsidó népnek a Biblia által megörökített történelmi és vallási központja volt, többek között Jeruzsálem városával, ahol a zsidó…